[Event] OFF

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Go down

default [Event] OFF

Témanyitás by Diabel on Pént. Márc. 22 2013, 22:09

Résztvevők

  • Anatole Saito
  • Violeta del Sanchez
  • Kyuushiro
  • Peter Worker
  • Hinari
  • Mirika
  • Halász Alex
  • Allen Dante
  • Koshitsu Esutel
  • Judy Noxia
  • Miyazaki Momo
  • Nomad
  • Ryuninji Ren
  • Szophie
  • Rita Hanami
  • Kazuma
  • Hitodama


Kérésem

Mindig jelezzétek, hogy hányadik körre reagáltok éppen. Hogy ne legyen átfedés a Semmivel, minden héten kedden vagy legkésőbb szerda este fog érkezni új kör. A legközelebbi új mesélésre április 2-án lehet számítani. Ne felejtsétek: 500 szó.


OFF


A játék történetében egyetlen szerverleállás volt. Ez az event annak a néhány percéről fog szólni...
Azt hiszem, hogy mindig ez a legnehezebb rész. Az elindulás. Az első lépések. Mert nehéz elszánnod magad, mozgásba hozni a rendszert. Később lehet, hogy könnyebb lesz, tudjátok: a gép dolgozik, az alkotó pihen. Csakhogy egyelőre be kell rúgni azt a bizony gépezetet.
Azt szeretném, hogy vázoljátok egy átlagos – vagy éppen kirívó – napotokat. Ördögök megoldására ez, azt hiszem, tökéletes lehet. A nap valamelyik pontján, hogy melyikén, és mi közben történik, azt rátok bízom, sötétedik el hirtelen előttetek a kép, és jelenik meg a felirat:

[Event] OFF You_are_dead_sao_by_xsougox-d5k1l9y

Néhány pillanatig avatárotokat külső nézetből láthatjátok – a beaterek számára ez nem lesz idegen, tudhatják, hogy karakterhalál esetén mindig ez történt –, de a pixelekre szakadás elmarad.

SZERVERLEÁLLÁS. FENNÁLL A VESZÉLYE, HOGY ADATVESZTÉS TÖRTÉNHETETT.
KÉRJÜK, HOGY VISSZALÉPÉSKOR ELLENŐRIZZE AZ AVATÁRJA ÉRTÉKEIT.


Fut a szöveg, saját karakterek hangja mondja fel nektek. Elsötétül a külső nézetes kép. Aztán ez a hang is lassan halványul, éltelenedik, majd elvész. Ott maradtok a teljes csöndben és feketeségben. Bizsereg mindenetek. Ezek szerint van testetek, bár kellemetlen érzés, fájnak a tagjaitok, mintha súly húzna benneteket, és egyébként sem tudjátok a szemeteket kinyitni, tehát nem láttok semmit. Ha mozogni próbáltok, konstatáljátok, hogy tudtok, de nincs eredménye. Nincs honnan-hova eljutnotok, vagy mihez nyúlnotok. Mintha magatokhoz sem tudnátok hozzáérni. A spec képességek, petek, egyéb játékbeli dolgok sem elérhetőek, menüt sem tudtak lehívni. Aztán hirtelen hatalmas villanás tölti be a látótereteket…

_________________
Mesélői Adatlap
Mesélői Szín: #bbae94



[Event] OFF Alrs02
Diabel
Diabel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
[Event] OFF Vo36oi612/700[Event] OFF 2yjvlht  (612/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Kyuushiro on Szomb. Márc. 23 2013, 10:13

[1. kör]


CSRRRRRRRRRRR

Mi a franc...

CSRRRRRRRRRRR

Kelletlenül kikelek a fogadó ágyából, és deaktiválom a vekkert. Nem tudom, hogy jutott eszébe Akihikonak, hogy ezt a szerkezetet behozza ebbe a virtuális világba, de biztos nagyon szadista kedvében volt. Mint ahogy akkor is, mikor az álmosságérzetet pprogramozta...
Ásítok egyet, és megnézem az időt. Átlagos reggel van, nincs túl korán, de azért nem is alszom délig. Két gombnyomással felöltözök, felszerelem a fegyverem és a gyűrűm, és már indulok is.
A fogadó alsó szintjén veszek valami ételnek látszó izét. Kinézete alapján egy vekni cipó, persze ízben messze elmarad a külvilág ízeitől. Mindegy, legalább nem vagyok éhes, van energiám a szokásos napi teendőmhöz. Ami mi lehetne más, mint a mobok irtása?
Nyugodtan sétálok a Kezdők Városának utcáin, a városkapu felé. Most, ha ki is hívnának pvp-zni, akkor sem fogadnám el, más dolgom van, fejlődnöm kell. Méghozzá gyorsan.
Nemsokára oda is érek a városon kívüli területhez. A biztonság kedvéért gyorsan lellenőrzöm, Hazatérés Kristályom a helyén van-e, Fényes Vaskardom kihúzom a helyéről, aztán indulhat a reggeli torna!
Pár vaddisznó ki is szemel magának, de most találtam egy helyet, ahol valami irtó idétlen, majomkinézetű mobok vannak. Szerencsére a fegyverből származő erőmnek köszönhetően egy vaddisznó egy ütés, szóval nem kell sokat dolgoznom rajtuk. Jön még pár, de HP veszteség nélkül érek oda a tegnapi helyhez, ahol a majmokat láttam, és rögtön meg is látok két potenciális ellenséget (egyszerűbben mobot). Kardom felemelem, és rohanok feléjük, a bal oldalit célozva. Az első csapásom elől kicsúszik, de a második telibe kapja... viszont csak pirosba vált az élete. A rohadék... 7 sebzéssel nem nyírom ki egy ütésből...
De figyelnem kell, jobbról támad a másik. Karmait gond nélkül hárítom a pengémmel, és egyenesen hasbaszúrom, majd kirántom belőle a fegyvert, és hátraugrom. Ekkor azonban megint az első támad, de nem sok eredménnyel, ugyanis egy gyors csapással kettéhasítom, és pixeleire esik. A sikernek megörülve ugrok az életben maradt majom felé, és belevágok az oldalába. Volt mob, nincs mob.
A jutalmat is megkaptam, nagyszerű. Beljebb megyek kicsit a majmok territóriumába, és nem is csalódok, mert körülvesz három.
...A többi egyértelmű.

Már dél van, három-négy órája vagyok itt. Szerencsére mindig tudtam annyi szünetet találni a mobok támadásai között, hogy pihenjek, és ne fáradjak ki. Egy szerencsétlen pillanatomban levették a páncélom értékét, de az életcsíkom sértetlen, a gyorsaságomnak köszönhetően. Na meg annak, hogy nem harcoltam egyszerre túl sok majommal.
Egyelőre elég volt, visszaindulok a város felé. Útközben felnyársalok még pár vaddisznót, de biztonságban visszaérek a városhoz.
Éppen belépnék a városkapun, mikor minden elsötétül... az életcsíkom, a külvilág, semmit sem látok. Azaz egy kis idő után de, látok egy vörös valamit, amitől ledöbbenek.
...YOU ARE DEAD... mi? Egy életpontot nem vesztettem, világosan emlékszem! Ez hogy lehet?
Most külső nézetből látom a karakteremet, ahogy fekszik a földön. Ilyen lenne, mikor meghalunk? De hát hogy...?
Nem kell sokat várnom a válaszra, hamarosan saját magam mondom meg magamnak. Vagyis az én karakterem hangja mondja, elég gépies tónussal, de mindent megtudok belőle. Azaz dehogyis! Semmit nem tudok meg!
Szerverleállás? Mi a franc? A bétában esetleg veszélytelen lehetett, de mi történik ilyenkor? Meghal a karink, és egy városban leszünk? Mert akkor itt, az éles verzióban, halálos is lehet.
A kép vibrálni kezd, majd eltűnik. Nem marad más, csak a sötétség. A tompa, szinte fájó sötétség.
Egész testem bizsereg. Bizsereg! Fájnak a tagjaim! Mi van, ha visszatértem az igazi testembe? Kinyitnám a szemem, de nem tudom. Kitapogatnám a fejemen a NerveGeart, de, bár tudom mozgatni a kezem, mintha testetlen lennék. Ekkor veszem észre.
Nem is fekszem! Igazából nem tudom, mit csinálok. Valószínűleg állok. Kezem automatikusan kardom után nyúl, de mintha hologramot akarnék megfogni, átsiklik a markolat vélt helyén. Mi a fene? Nincs semmi? Nincs élet? Talán... talán most fogok meghalni? A NerveGear szétégeti az agyamat? Elbuktam, miközben nem is csináltam semmit?
És ekkor egy hatalmas villanás tölti be látóteremet. Döbbenten nézem, és várom, mi lesz belőle...


A hozzászólást Kyuushiro összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 24 2013, 12:10-kor.

_________________
Nio vs Kyuu:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 6+8
Erő: 6+14
Kitartás: 6+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10
Páncél: 24


Jelenlegi stat:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 10+3
Erő: 6+23
Kitartás: 7+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10+3
Páncél: 27
Kyuushiro
Kyuushiro
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 398
Join date : 2013. Mar. 09.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
[Event] OFF Vo36oi871/900[Event] OFF 2yjvlht  (871/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Halász Alex on Szomb. Márc. 23 2013, 10:40

>>Ez aztán Alexnek pont "rosszkor" jött Razz ...huhh, nah nézzük, milyen erős a karim :3 <<

Mobok. Napsütés, és nem a Kezdetek erdeje. Egy felsőbb szinti lelőhely. Azzal nem igazán foglalkozott, hogy melyik, vagy mi a neve. Egyszerűen most ilyen mobokat akar gyakni. Ki kell mozdulni az örök önsajnálat?...Komolyan? Nah neeem. Pfff. De azért mégis van benne igazság. Az, ahogy hozzá állt Anat. Nah megint. Miért mindig ő jut az eszébe, ha valami komolyra gondol? Ok, kicsit kiborította a srácot, és kicsit őt is az, de le lehetne már zárni ezt az egészet. Annyira elege van belőle, hogy már szavakat se lehet rendesen találni rá. Anatole, Anatole, miért vagy te....nem, ez nem ide tartozik. Mondja ezt az a"bájos" teremtés, aki ha lehetne, komolyan kinyírta volna aznap egyetlen szempillantásával. Habár valszeg, ezt nem neki mondaná, hanem neki...Alexnek. Valahogy így. "Ó, Alex, miért nem halsz már meg."
- Pff.. miféle gondolataim vannak ....
Közben egy mob épp elpixeleződött mellette, s a következőre lőtt. Nem rég szintet lépett, és jól érzi magát, erre ilyen gondolatai vannak. Fújt egyet. Egy helyben állt, és mint egy régi játékban, úgy lőtte körben a mobokat, tigriseket, disznókat, kardos njk-kat, hogy egy bizonyos sugárt ne léphessenek túl. Elvégre íjász lenne, vagy mi a szösz. Közben a már szinte reflexszerűen adott mozdulatok mellé, volt elég ideje hülyeségeken agyalni. Mit rontott el és hol. Miért érzi, hogy ez az (amúgy még mindig egy brutális, és gyilkos játék) konkrétan az ő életére tőr. Vajon miért? Rolling Eyes Mert mindenki máséra is tőr, és nem érzi magát annyira különlegesnek. Ez reális. Ez nem baj, sőt, jó! Tényleg? Jó? Jó, az ha az ember, nem érzi magát különlegesnek? Ha átlagosnak, vagy még rosszabbnak érzi magát? Nem... de az ellenkezője, az önmagunk túlbecsülése sem jó! Vagy mégis mi lenne a jó, egy olyan helyzetben, mikor nem tudjuk meghatározni, hogy milyenek vagyunk. Nem vagyunk tisztában a képességeinkkel? Hallott egyszer egy baseball játékosról, aki később híres lett a pályán, hogy úgy kezdte, hogy kiállt a pálya szélére suli után, egyedül, egy labdával és egy ütővel. Majd azt mondta. "Frankie a legjobb ütő a világon!" Majd feldobta a labdát, és minden izmával azon volt, hogy beletaláljon az ütővel, de nem sikerült. Nem csüggedt, hanem felvette a labdát, és megismételte az előbbi műveletet, s ha akkor sem sikerült, akkor még egyszer addig ameddig, haza nem kellett mennie. Voltak napok, mikor egyszer sem találta el a labdát. Ilyenkor, mielőtt haza ment volna, azt mondta. "Hát Frankie, úgy néz ki, ma jobb dobó voltál, mint ütő. Majd holnap." És másnap újra próbálkozott. Ugyanott, ugyanazzal az ütővel, és labdával, amíg csak tudott. És ha beleütött, akkor boldog volt, ujjongott, és folytatta, addig, amíg végül az állítása igazzá nem vált. Ez az ember, nem lett volna sohasem baseball játékos, ha ezt nem csinálja végig, kvázi saját maga túlértékelésével. De tett érte, és ez az ami Alexszet is hajtotta. "Lehet, hogy ma csak egy gyenge íjász vagyok, de holnap már más lesz! És azután, és azután, és azután is! Jobb leszek!"
Sokan kívülről várják a segítséget, és néha meg is kapják, de sokszor az élet pofont ad, és nem segítőket. Azért, hogy tanulj meg magadban bízni, ne másban. Mert aki emberbe veti a bizalmát, gyenge marad. De ezen talán mindannyian átesünk. Alex is ambivalens módon egy céhtől akart segítséget kapni, hogy majd ők segíteni fogják a fejlődésében, és talán be is jöhetett volna, de neki nem ezt szánta az Isten. Azonban mit szánt neki az e világ Istene? Halált, s talán sokkal érzékletesebben, mint azt gondolná. Talán a mai nap nem úgy fog eltelni, ahogy azt ő elképzelte. Az egyik percben még nyugodtan lődözgette a nyilait, a másikban mintha áramütés érné. Nem volt az érzés valódi, megbotlott, és ezzel együtt a nyilait is szétszórta. Pár mob meg közeledett, ebből itt baj lesz. Ki akart venni a tegezből még egy nyilat, de nem volt benne, le kell hívnia. A földre hajolt, hogy felvegyen egyet, de nem rálépett? Majd meg is csúszott, ahogy le akart volna szállni róla, aztán már csak fenéken védekezhetett az egyikük ellen. Szerencsére csak az egyik ért oda, és most valahogy csak három dühödött fel annyira, hogy támadjon rá. Arrébb gurult, s megint az üres tegezhez nyúlt. Mikor hív már le újabb nyilakat? -.-
Majdcsak meg lesz az is, előbb azonban egy barrantás módszerrel arrébb lökte az njk-t az íjával, és a földön heverő nyilakért nyúlt. Az egyiket sikerült visszafelé felhúzni és el is lőni, ami meg egy elpazarolt nyilat, és egy 0-ás sebzést jelentett. Nagyszerű. :3
Jöhet a következő. Fél térden húzta fel a következőt, és voalá, sikerült! *-*

[Event] OFF Linkkv

Megölte őket. Ezzel az örömteli élménnyel, hogy nem fogja pár njk felkoncolni, egy hülye hiba miatt, fel is állhatott. Ha most nem aggresszorkodik tovább, akkor nem mennek neki, persze kivételt képeznek azok, amelyek alapból támadnak mindenre, ami mozog. Felsőbb szinteken ilyet megtapasztalt már, nem valami jó érzés, mikor futnod kell, mert belesétáltál egy "darázsfészekbe" és azok meg csak nem akarnak lekopni. Akkor bizony örült, hogy íjász, és annak is, hogy ismeri a közelharci modort, mert el tudott hajolni előlük, ráadásul, ezek még mindig nem olyan gyorsak, mint ő. Harmadik szintesek. Felállva volt némi ideje körbe nézni. A nap süt, ő pedig ereje teljében érzi magát. Nem húzhatja le semmi és senki, vissza abba a kétségbeesésbe, amit eddig átélt, valójában folyamatosan. Annak ellenére is, hogy közben szinteket is lépett. Olyan volt mint egy élőhalott, pedig nem kéne. Most viszont volt életkedve, és ami a leglényegesebb, reménye a kijutásban. Nem kell meghallnia. ...
A felugró tábla azonban enyhén szólva sokkolta... sokkolni. Jó szó, de nem elég kifejező. Most nem. Abban a pillanatban úgy érezte, hogy már halott, pedig látott, érzett.


Nem jutott eszébe a "Az nem lehet" és a "De hogyan?" Egyszerűen elfogadta. Hát mégis csak egy hülye szeszélynek vannak kitéve, és akkor hal meg, amikor Kayabának jólesik. Vége. Harcolni sem érdemes... Aztán észre vett egy kis csíkot a "képernyő" alatt. Nehezen tudta elszakítani a tekintetét, saját testétől. Neki nem egy avatár volt ez, vagy a karakter megtestesítése, hanem ő maga. Saját magát látni kívülről meg horrorfilmbe illő jelenet. Megrázta a fejét a hallottakra. Hallja a saját hangát, látja ahogy beszél, de ez nem ő! A rendszer szórakozik. Leállnak?
- Várjunk csak... Leáll a rendszer, de akkor meghalunk nem? Vagy kijutunk?
Meg akarta rázni magát, és mintha valamiféle mozgást produkált is volna. Kijutni. Igen! De ennyi erővel akár meg is hallhatnak mind. Egy bug, egy hiba miatt. "Szerverleállás". Nem tud, és nem is akar megválni a látványtól. A homály, és a fokozatossá váló sötétség még inkább rémisztővé teszi a helyzetet. Nem lát, s olyan érzése támadt, hogy bizseregnek a végtagjai. Érzi a kezeit, és fel is tudja emelni. Igen! Kijutunk!
Behunyja a szemét. Be akarja, tudatosan, még ha nem is jelent semmit. Mély levegő. Gondolkozz reálisan ember! Ne hagyd magad megfélemlíteni!
Csönd. Fájdalom. Nem fizikailag, a bizsergő érzés még akár jó is. Nem zavarja. Mutatja, hogy még él. A halálos csend, és a mély sötétség fáj. Várakozni kell, de mire? Meghalnak, vagy kijutnak. Élet, vagy halál?
Aztán egy sóhaj. Érzi a tüdeje megemelkedését, és ahogy kifújja a levegőt. Egy nagy, keserves sóhajban.
Nyugodj le Alex.
~ Istenem. Bármi legyen ezután, az életem a te kezedbe helyezem.~
Nem a sajátjáéba, hiszen már rég elveszítette, s nem is másokéba, Akihikoéba meg főleg nem, és ezek után legyen bármi. Erős marad, a halálban is.



_________________
[Event] OFF 698kise_ryouta_ryouta_kis
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
flamberg:
[Event] OFF Flamberg_www.kepfeltoltes.hu_
Zafírszálas fejpánt:
[Event] OFF 8ac5fc45_www.kepfeltoltes.hu_

Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex
Halász Alex
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 24
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
[Event] OFF Vo36oi5187/5300[Event] OFF 2yjvlht  (5187/5300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Szomb. Márc. 23 2013, 11:46

*Átlagosnak volt mondható a mai nap. Nem. Inkább mégsem. Ugyanis ma volt az a nap, hogy beköltöztem a céhházba. Reggel még a Horunkai fogadóban ébredtem. Utáltam és szerettem egyszerre ezt a helyet. Kezdetek óta ugyanabban a szobában aludtam. Ma reggel viszont azzal a mosollyal az arcomon keltem, s nyitottam fel csillogó szemeimet, hogy most már saját szobám lesz, amiért nem kell fizetni. Ráadásul úgy rendezhetem be, ahogy akarom. Erre a gondolatra hirtelen ki is ugrottam az ágyból, s már le is hívtam menümet, hogy felöltözhessek. Felvettem páncéljaimat is, mert a falut elhagyva "veszélyes övezeten" haladok keresztül, hogy betérhessek a Kezdetek Városába. De úgy döntöttem, még körbenézek a faluban. Búcsúzásképen. Nem ígérem, hogy többé nem térek vissza, de az már biztos, hogy többé nem itt fogok lakni. Első dolgom volt, hogy vettem egy olcsó kis szendvicset, s miközben végigjártam az utcákat, befalatoztam. Végig mosolyogtam. Boldog voltam, s egyszerre szomorú is. Valami véget ért, de most valami újdonság születik az életemben. Ismerős volt minden egyes zuga a falunak, olyan érzés volt, mintha az otthonomat hagynám el. Az is volt.
Most már kifordultam az utolsó utcából is, s elindultam a fővárosba. Útközben legyakoltam az összes ellenfelet, amit láttam. Majd a városban a déli területekre sétáltam. Megálltam a céhház előtt.*
- Nagyon szép vagy!
*Mondtam ki hangosan gondolataimat mosolyogva. Majd beléptem. Érdekes, nem láttam senkit sem az épületben. Vagy jól elbújtak, vagy valami dolguk akadt. Én elindultam nézelődni a házban, de a földszintet már ismertem. Felmentem, hogy végigjárjam a szobákat, s kiválasszam a nekem megfelelőt. Vidám voltam, úgy éreztem magam, mint egy kislány, aki hirtelen királylány lett. És amikor megtaláltam a legszebb szobát a világon, amit valaha láttam, felsikoltottam vidáman, s hatalmas lendülettel beleugrottam a hatalmas ágyba. *
- Yes!
* Az ágy még rugózott alattam, de én már nyugodtan feküdtem a mennyezetet bámulva. *
~ Azért nem is olyan rossz! Boldog vagyok. ~
* Lehunytam a szemem, majd ki akartam nyitni. De minden elhomályosult előttem. *
~ Nah... mi van? ~
*Először nem vettem komolyan, de hirtelen megjelent előttem a "You are dead" felirat. Megállt a szívemben az ütő is. Mi a fene van?! Először semmire sem tudtam gondolni, csak történtek az események. Megláttam magam kívülről, ahogy az ágyon fekszem csukott szemmel. Ismerős helyzet volt, hisz beater vagyok. De még mindig nem mertem semmire sem gondolni. Bármikor, mikor elindult bennem egy gondolat, gátat vetettem neki, s egyszerűen nem volt más, csak a látvány. Ekkor a hangomat hallottam ezt közölve velem. *
- SZERVERLEÁLLÁS. FENNÁLL A VESZÉLYE, HOGY ADATVESZTÉS TÖRTÉNHETETT.
KÉRJÜK, HOGY VISSZALÉPÉSKOR ELLENŐRIZZE AZ AVATÁRJA ÉRTÉKEIT.
~ Visszalépéskor? ~
*Majd minden elsötétedett. Azt hiszem, itt volt az idő elgondolkodni. Sötétség és csak sötétség. És valami bizsergés. Nem mertem mozdulni, levegőt venni is alig. *
~ Oké... most akkor gondoljuk végig. Ha meghaltam a szerveren, akkor a valóságban is meg kell halnom. Azonban... a testem nem hullott pixeljeire, vagyis valószínűleg nem áramkimaradás történt, nem megszakadt a játék, hanem mintha lepauselték volna. Mert ha áramkimaradás lenne, akkor azonnal pixeljeire esnék, s nem volna semmi bejelentés sem. Vagyis most a játék megy tovább. De... velem mi van? Valóban meghaltam? Vajon azért nem látok, mert a kórházban vagyok, s a Nerve Gear a szememen van? ~
* Megmozdultam. Kalimpáltam, próbáltam leszedni a gépet a fejemről, de nem éreztem semmit. Azt éreztem, hogy mozgok, de nem tudtam megérinteni semmit sem, akármivel próbálkoztam. Levegőt is tudtam venni, éreztem, hogy működnek a testi funkcióim. A bizsergés pedig továbbra sem állt le.*
~ Vajon ilyen a halál? ~
*Gondolkodtam most már lenyugodva, s hagyva, hogy a sötétség magával sodorjon. *
~ Mindig is érdekelt, milyen lesz, ha meghalok. Sötétség borul rám? Vagy hatalmas fényt látok? Vagy egy sötét helyet, melyet megvilágít egy apró fény, s arra kell majd mennem? Vajon hallom az Ő hangját, hogy "Jöjj!"? Vagy... nem is létezik mindaz, amiben hiszek, csupán a sötétség? Ha meghalunk nincs más, csak az örök bizsergés, és a sötétség. Az örök kétség, az örök gondolkodás, míg fel nem adjuk, míg bele nem nyugszunk. Vajon ez a pokol? Vagy ez a Nirvána, a teljes megsemmisülés? Mert a menny nem ez. Biztos nem ez! Oh, Istenem! Emlékezz meg rólam! Ha úgy gondolod, itt az idő, ne hagyj el! Kérlek! ~
*Éreztem, hogy könnyezni akarok. De végül mégis eluralt valami békesség. Valami felfoghatatlan békesség. Most pihenhetek. Most nem kell küzdenem. Most nem kell félnem. De ekkor hirtelen hatalmas fényt érzékeltem. Megijedni sem tudtam, épp, hogy csak felfogtam, mi történt. Nem tudtam mást tenni, csak várni. *
Koshitsu Esutel
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 23
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
[Event] OFF Vo36oi1900/1900[Event] OFF 2yjvlht  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Noxy on Szomb. Márc. 23 2013, 13:13

/1. kör - Diabel mondta, hogy jelezzük, hanyadik körre írjuk, úgyhogy ezt komolyan veszem. XD/

Tegnapi napomat gyakorlással és a jártasságom fejlesztésével foglalkoztam. Most, hogy kezdő kováccsá váltam, hogy legyen miből mindenre pénzt szereznem további fejlesztésekhez és a felszerelésem frissítéséhez, ideje lesz gyűjtenem. Erre jó az érclátás. Mikor utoljára megnéztem, 9. szinten álltam. Igaz, ez pillanatok alatt összejött, de attól kezdve minden lelassult fejlődést illetően. Lehet, hogy majd csinálnom kell egy magánvállalkozást, amiből nagyobb hasznára is tehetek szert. Úgy láttam, sok játékos felkeresi az érc- és növénylátókat, hogy megbízzák alapanyagok keresésével. Ezt majd akkor kezdem majd vállalni, ha már nekem is lesz elég sok alapanyagom, hogy még páncélokat is elkezdhessek gyártani, hogy emellett még eladást is tudjak futtatni.
Az akrobatika és a keresés is hasznos számomra. Akrobatika egyrészt a gyakorlásomhoz kell, másrészt ezzel többnyire visszakaphatom a valós életben gyakorolt harcművészi tehetségemet. Hála istennek már nincs az a szerencsétlen botladozás, meg ilyenek! Kár, hogy nincs olyan jártasság, amivel karatézni is tudnék... ezért muszáj lesz bölcsen kiválasztanom kasztomhoz és eredeti tehetségemhez híven a másik két elsődleges jártasságot. Ami a keresést illeti, az még hasznosabb az érclátáshoz, vagy valami vagy valaki más felkutatásához a küldetések folyamán. Úgy érzem, eddig ügyesen kevertem a lapokat, de még kell mit fejlődnöm, és kiadnom ahhoz, hogy felkészüljek rendesen a túléléshez. Nem kell kapkodni, hangoztattam általában. Túlságosan megszoktam SAO világát, és ahhoz képest, hogy a gamemaster mibe kavart bele minket játékosokat, jól érzem magam benne. Ami azt illeti, nem nagyon akarok minél hamarabb elérni a 100. szinthez és kijutni ebből a játékból. Ha igen is, és van rá esély, akkor a 100. szint után is gyakran be fogok lépni - ha tényleg sikerül és túlélem.
Ezen a napon találkozóm volt valakivel az Aincrad-i főtéren. Az illető egy kétségbeesett lány játékos, aki az egyik hallgatótársam, és most a segítségemet kéri valamihez. Mindig örülök, ha valós világi ismerősökkel, barátokkal találkozom - még a SAO-n belül is, de azért én is egy kicsit aggódni kezdtem, amikor a lány, Yuriko PM-ének tartalmából kikövetkeztettem, hogy valami baj van. Számítottam rá, hogy mihamarabb találkozunk, de azt mondta, hogy előbb el kell intéznie eggy-két jártasságbeli üzletet és elmegy segíteni a társainak megoldani egy feladatot, amit eddig tudtak megcsinálni (nem küldetés, hanem egy céhvel kapcsolatos ügy), aztán találkozhatunk a japán időszámítás szerint.
Mikor eljött a találkozó időpontja, kiléptem a Kezdetek Erdejéből be az Aincrad kellős közepébe. Úgy beszéltük meg, hogy a főtéri hírdetőtáblánál találkozzunk, így könnyebben megtaláljuk egymást a nagy játékos és NJK karaktereivel vegyes főtér forgatagában. Megmondtuk egymásnak, hogy nézünk ki virtuális valóságban, de abban egyetértettünk, hogy ránézésre is megismerjük egymást, hiszen hála KA kezdetek kezdetén adott ajándékának (ami egy tükör volt) a saját igazi kinézetünket őriztük meg, nem pedig azt a kinézetet, amit karakter létrehozásakor készítettünk. Bár igaz, hogy a valóságban igazából szemüveges vagyok, de mivel a NerveGearbe nem fért bele a szemüvegem, így azt le kellett vennem, mielőtt azt az ördögi szerkezetet a fejemre húztam volna és beléptem a SAO-ba. Most is csodálkozom, hogy itt nincs is igazából szükségem látást kölcsönző optikai felszerelésre, mert itt tökéletesen látok, nem úgy, mint a valóságban. Sokan azt mondják, hogy szemüveg nélkül egészen szép arcom van.
Nem kellett sokáig várnom Yurikora, ő hajszálpontosan megérkezett akkor, amikorra megbeszéltük. Végignéztem rajta, és megállapítottam, hogy egyáltalán nem változott. Még mindig szép hosszú fekete haja volt, barna szeme, és egészen nagy szemei, ami miatt csak tizenhatnak néznek az emberek, holott igazából huszonöt éves, majdnem huszonhat. Mondjuk én is letagadhatnék legaláb 4-5 évet, de mivel Yuriko többet is, kicsit rigykedtem emiatt rá. Kasztban elf volt, és nagyon jól is állt neki.
Nagyon örültünk a viszontlátásnak, és miután megöleltük egymást, bementünk az egyik közeli bárfélébe, ahol megvítam Yurikot egy borra. Igaz, az a bor igazából 2 HP-t ad 10 másodperc alatt minden második másodpercnél, mint általában a WoW-ban, de azért vettem azt a csapos NJK-tól, mert nagyon finom volt.
Egy darabig beszélgettünk az itt áttélt kalandjainkról, majd aztán a lényegre tértünk.
- Szóval mi a baj, miben segíthetek? - kérdeztem.
- Az öcsémről, Natsumiról lenne szó. - fogott bele a magyarázatba Yuriko. - Emlékszel rá, hogy mennyit panaszkodtam róla a főiskola udvarában nektek? Mindig valami rossz fába vágja fejét, hogy engem idegeítsen, állandóan a sarkamban lohol.
- Igen, emlékszem rá. Tizenhét éves, ha jól hallottam, ugye?
Yuriko bólintott.
- Az imént kaptam róla hírt egy partneremtől. Ő találkozott Natsumival itt SAO-ban. Natsumi azt mondta neki, hogy amikro megtudta, mi történt a SAO körül, és fogságba estem, azonnal megvette a legelső NerveGeart és magát a játékot, ami a szeme elé került, és belépett ide csak azért, hogy itt is megkeserítse úgyis nehéz helyzetbe került életemet... egy nagy idióta! Talán eleresztette a füle mellett azokat megjegyzéseket, hogy emiatt a szörnyű játék miatt vagy több mint háromszáz ember vesztette életét?
- Találkoztál Natsumival? - érdeklődtem.
- Nem, de elég bajom van nélküle is. - felelte a lány. - Habár aggódom is érte. Nagyon felelőtlen, és életében nem játszott egyetlen szerverjátékkal sem. Nem tudja itt mi hogyan működik. Félek, hogy valamit elszúr, és ez az életébe is kerülhet.
- Úgy érzed, hogy ha valami komoly baja lesz az öcsédnek, és meghal, akkor ez a te hibád lenne...
Némi csönd honolt közöttünk, majd Yuriko egyetértően bólintott.
- Igen, az én hibám lenne. Natsumi miattam kockáztatott és lépett be ebbe a világba gyerekes célból. Ha ő meghal, anya és apa is biztos engem okolnak majd. Már el is képzelem előre a szavaikat... "Hogy voltál ilyen ostoba, hogy egy ilyenbe belemenj és belekeverd az öcsédet is?", meg "a te hibád, hogy ő meghalt! Vigyáznod kellett volna rá!"... nagyon igazságtalan lenne azért részben is. Hogy Natsumi képes volt SAO-ba belépni, az az ő saját felelőssége, de mégis miattam tette.
- És én nekem ehhez mi közöm lenne? - kérdeztem.
- Teljesen el vagyok halmozva. - vallotta be Yuriko. - Fejlődnöm kell, egyben tartanom a céhtársaimat, szakmabeli üzleteket megcsinálnom, egyszerűen nincs időm megkeresni Natsumit, hogy jól orrba verjem hülyeségéért és magam mellé láncolni. Te meg úgyse igyekszel sehová, mert másokkal ellentétben nagyon jól érzed itt magad, időd, mint a tenger... meg tudnád nekem keresni Natsumit, és elhozni nekem a céhházunkhoz?
- Nem is tudom. - gondolkoztam el ezen. - Szerintem itt az első szinten aligha van esély rá, hogy meghaljon, az itteni körülményekben még tud magára vigyázni. Én is kezdő játékosként léptem be ide, mint ő, de nem volt nagy knuszt... de ha ezt kéred tőlem, megteszem a szívességet. De csak a te kedvedért. Akarod, hogy esetleg megneveljem egy kicsit?
- Semmi értelme, nagyon labilis kis hülye ő...
- Türelmes, higgadt típus vagyok, de az ilyenekkel szemben lealacsonyodik a tűrőképességem, úgyhogy előbb-utóbb kap tőlem egy kis megnevelő taslit.
- Hát jó, te tudod. Végül is te vagy a hallgató-csoportban a harcművészi "sensei". De amúgy nem lett volna logikusabb megoldás más kasztot választanod az íjász helyett? Tudod, nem illik a valódi személyedhez.
- Mindig is szerettem volna vadász, vagy íjász, vagy ehhez hasonló kaszt lenni a szerverjátékokban. - legyintettem kedvesen. - Tudod, van bennük valami olyan ravasz, cseles hajlam, amilyen ármánykodó is vagyok valójában. Szóval mit tudsz még az öcsédről? Kaszt, szint, ilyesmi, hogy könnyebb legyen a keresés.
- Neki is fekete a haja, mint nekem, és kék szeme van, meg idétlen, csálé vigyora. A partnerem azt mondja, állatidomár, de kettes szintű. Az ő leírása szerint Natsumi ruházata fehér és szürke, és valami gyíkféle ronda szörnyecske a petje. Azt hiszem, egy sárkányféle varánusz lehet, vagy mi... na, a lényeg, hogy valami ocsmány gyíkszerű lény.
Midőn búcsút intettünk egymásnak, s útjaink elváltak, elindultam megkeresni Natsumit. Minden szegét, zugát bejártam az első és a második szintnek. Megnéztem a mezőket, az erdőket, a városokat, még más játékosoktól is megkérdeztem, hogy nem látták-e Natsumit. Néhányuknak ismerős volt a személyleírása, és volt, aki futólag látta, de senki se tudott róla semmit. Reméltem, hogy valami könnyű kis küldetésen van, vagy csak bujkál valahol, nem pedig egy nála sokkal erősebb játékos ellen vérzett el egy teljes HP-s párbajban, vagy részt vett volna egy boss elleni csatában - ahol még nagyobb az esély az elhalálozásra -, és ott vesztette el életét. Én még nem voltam boss elleni csatában, de azt tudom, hogy annak leölése milyen veszélyes, öngyilkos vállalkozás még csapatban is.
Egész nap Natsumit és a gyíkszerű petjét kerestem, de aztán elfáradtam, és az egyik mezőn ledobtam magam törökülésbe. Nem adtam fel, de néha nem árt a pihenés, hogy aztán nagyobb energiával folytathassam Natsumi utáni kutatást. A szavamat adtam Yurikonak, hogy megkeresem, és az ígéretemet be kell tartanom. Ha még életben van a kölyök, és megtalálom, a fülénél húzva fogom elvinni nővére céhéhez (elhatároztam, hogy nagyon szigorú leszek vele, mivel én áldoztam fel a szabadidőmet és gyakorlásaimat azért, hogy még a textura alól is előkerítsem Yuriko kedvéért). Ha pedig meghalt időközben, ki fogom akkor deríteni halála okát, megkeresem a szemtanúkat és kiédeklődöm az eseményeket, hogy legalább a szomorú hír mellé valami információt adhassak át öccse halálának okáról. Ez a legkevesebb, amit megtehetek hallgatótársaimért.
Úgy ahogy, törökülésben lustán hátradőltem, és figyeltem a lassan haladó virtuális felhőket és a kék eget, mely lassan napnyugtai hangulatú színárnyalatba kezdett öltözni. Ettől függetlenül este még folytatni fogom a keresést, de ha éjfélig se jutok semmire vagy nem találom meg a srácot, majd másnap reggel folytatom a nyomozást. Egyre csábítóbb a nyomkereső jártasság, lehet, hogy majd azt is fel kell vennem harmadiknak elsődlegesnek. Aztán majd lesz még egy szabad hely, de akkor már jól meg kell gondolnom, mit kellene akkor negyediknek kiválasztanom, hiszem mindenkinek csak négy elsődleges és kér másodlagos jártassága lehet. Hmmm, látott már valaki olyan íjászt, aki kovács?
Yurikonak azért egy valamiben igaza volt: talán más kasztot kellett volna felvennem. Akármennyire is szeretem azokat a kasztokat, amiben íj is hozzájárul, mégis jobb lett volna egy kicsivel keményebb rangot választanom. A harcművész és az árnyharcos is elég csábító volt, de mégsem inkább azok közül választottam. Árnyharcosként mérgeket főznék, Harcművészként viszont bármilyen érdekes jellegű fegyvert használhatnék, és ahhoz jobban is illene a páncélkészítői szakmám.
De már mindegy, az ilyen kis apróságok nagyon gyakran fordulnak elő a kezdő játékosok körében. Pedig a szerverjátékokban egyáltalán nem vagyok kezdő, mégis belecsöppentem újra ebbe a kis hibába.
Már éppen el akartam lazulni, amikor egyszer csak hirtelen elsötétült minden.
- Mi a...? - bukott ki a be nem fejezet szó a számból.
A világ teljesen elsötétült előttem, majd megjelent előttem egy nagy vörös panel "YOU ARE DEAD" felirattal. Azt hittem, ez most valami vicc, de ezt követően hirtelen féltem. Féltem, hogy itt és most valamiért meghalok. Szinte úgy éreztem, lepereg előttem életem rövid kis filmje, és vártam, hogy bitekre bontódjak szét.
Ez azonban nem történt meg. Nem haltam meg, sőt. Érdekes módon úgy tűnt, mintha a valódi testembe tértem volna vissza, csak ugyanúgy sötétség borult rám, másfelől nem tudtam semmit csinálni. De nem így volt igazából. Láttam saját magam avatarját, amint eszméletlenül hevert a földön úgy, ahogy hevert pihenés közben. Ekkor lefutott előttem egy szöveg és a saját figyelmeztető hangomon meg is szólal egy hang a futó feliratot olvasva:

SZERVERLEÁLLÁS. FENNÁLL A VESZÉLYE, HOGY ADATVESZTÉS TÖRTÉNHETETT.
KÉRJÜK, HOGY VISSZALÉPÉSKOR ELLENŐRIZZE AZ AVATÁRJA ÉRTÉKEIT.


~ Óh, szóval ez egy szerverleállás? ~ döbbentem meg. Mivel még sose értem meg ilyesmit a NERVEGEAR-en keresztül, ezért váratlanul ért. Pedig tudnom kellett volna, hogy a szerveres játékokban ilyesmi gyakran előfordul, ha túl sok játékos van benn, vagy frissítés van, vagy pedig túlmelegedtek a szervert működtető gépek.
A saját karakterem eltűnik, és ugyanúgy halványodott el a felirat is. Lassan ott csak én maradok teljes csendben és sötétségben. Már nem aggódtam, lassan összeszedtem magam és felülkerekedni ezen.
~ Csak semmi baj... nyugalom. Ez csak egy szerverleállás. Csak pár perc vagy néhány óra, és minden visszajön... addig is elfoglalom magam az egyetlen dologgal, amit tehetek. Meditálok, az majd segít.
Így is tettem. 90-től visszaszámoltam, közben minden gondolatot kitöröltem a fejemből, hogy 30-hoz érve már semmi se legyen gondolataimban. Igaz, tudtam mozogni, de úgy tűnik, mintha csak egy semmi lennék a nagy sötétségben. A meditálás jó ötlet volt, mert amíg ezzel kikapcsoltam, mint a szerver, nem vetettem ennek nagyobb feneket. Így még az idő is gyorsabban eltelik. Aztán a kis pihenő után meg kell keresnem azt a kölyköt, amíg nem késő, és elvinni a nővéréhez. Remélem, mindkettő nem esett túlzott pánikba szerverleállás miatt.
Aztán hirtelen a semmiből egy nagy váratlan fényvillanás, és...


A hozzászólást Judy Noxia összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 24 2013, 17:37-kor.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]
Noxy
Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 29

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
[Event] OFF Vo36oi2457/2500[Event] OFF 2yjvlht  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Szophie on Szomb. Márc. 23 2013, 13:48

Egy hosszadalmas, fárasztó napnak néztem elébe, és erről akkor még csak nem is tudtam. Magamhoz képest nagyon korán felkeltem, úgy reggel 9 körül, gyorsan felöltöztem, és elhatároztam, hogy a mai délelőttöt inaktívan fogom tölteni. Először is elugrottam a városka - ismereteim szerint - legjobb cukrászdájába, és magamba tömtem egy hatalmas szelet túró tortát, reggeli gyanánt. Ezek után lézengtem a városban, megnézegettem a kirakatokat, betértem ide-oda, vettem ezt-azt. A napom fénypontja a ruhaüzletben ért, amikor is egy csodás kis kalapot szereztem magamnak. Vígan mutogattam Vezérnek, aki láthatóan unta a dolgot, de mindez engem nem tántorított el.
[Event] OFF Images?q=tbn:ANd9GcRw8nUJ8ExmWHOcSHRIewFJ8iLYEzzNkDUglEE4asePOAW1_ys0
Még hosszasan válogattam a ruhácskák között, és nagy szatyorral távoztam a boltból. Nos igen, megint sikerült elköltenem a pénzem haszontalan dolgokra, de ezek a kis semmisségek mégis feldobják az ember életét. Mégiscsak nő vagyok, szükségem van a változatosságokra, és arra, hogy csinosnak érezzem magam, hogy kifejezzem a ruháim által az ízlésemet. Egész jól el is voltam ezzel, már rág elmúlt dél, amikor végeztem, így irány megint a cukrászda, és a süti. Elgondolkoztam, vajon mikor volt az utoljára, hogy mást ettem. Talán még a játék kezdetén egészséges dolgokat is fogyasztottam..talán. Haza baktattam a fogadóba, és végig nyúltam az ágyamon. Csak csöndesen merengtem a semmibe, és örültem a semmit csinálásomnak. Vezérnek viszont ez annál kevésbé tetszett. Neki lételeme volt a csinálhatnék, egyszóval folyton harcolni akart, meg futkározni, meg ilyesmik. A komisz farkas elkezdte a fülemet cibálni, nem hagyott egy perc nyugit sem.
- Jójó.. Akkor menjünk vaddisznózni. - adtam meg magam végül. Ilyen egy makacs állatot nem hordott még hátán a föld. Nagy lustán kivánszorogtam a mezőre, és hagytam, hogy petem tegye a dolgát. Nem nagyon akartam ebbe belefolyni, és igazság szerint nem volt erőm sem hozzá. Mindezzel egész későig elvoltunk, sötétedéskor nekem is megjött a kedvem, hogy csináljak valamit, így elindultunk az erdő felé egy kiadós esti sétára, mint ahogy az nálunk már jól bevett szokás. A sötétben valahogy nekem is több kedvem van mobokat irtani, és mozogni, a fene sem tudja, miért. Ahogy így járkáltam, egy barlangra lettem figyelmes. A kíváncsiság vonzott, hogy megnézzem, mégis mi lehet odabent, így elindultam.
- Csak egy kicsit bekukkantunk, és már ki is jövünk. - mondtam Vezérnek felvilágosításképpen.
A bejárattól befelé egy hidegebb van, ami a falakból árad. Kint is már teljesen besötétedett, így jobbnak láttam, ha a képességem segítségével egy kis fényt varázsolok magamnak. Egy kis négyszögletes edénykébe helyeztem, amit le raktam a lábam elé.
[Event] OFF Images?q=tbn:ANd9GcQKaD-BQK_Ra5w2FkIpTnah6EiS0uwAnJHwZesDVmTcGfnxHPcC7Q
A barlang kifli alakú, vagyis egy nagyobb kanyar után a vége tárul a szemeink elé, melyben egy alak fekszik a földön.
- Valahogy olyan ismerős nekem ez a rondaság. - mondtam, ahogy megláttam. Az akkor felkelt a helyéről, így áthatóvá vált teljesen.
- Ez egy Raihiki, az már biztos. Az első küldetésem során találkoztunk ilyenekkel, emlékszel. - mondtam farkasomnak, aki már morgott, és biztos voltam benne, hogy nem felejtette el az iszonyat ronda lényeket. Még emlékeztem, hogy nem volt egyszerű a legyőzésük, megizzasztottak rendesen, de ez most egyesül volt, és én is azóta jó sok szinttel jobb voltam, mint az első alkalommal, így belevágtunk a csatába.
- Megnézzük, mennyit fejődtünk azóta! Most egyesül is legyőzzük ezt, simán! - kiáltottam, és Vezér támadott. Egy harapás vállra, majd lábra, ekkor a szörny mellém ugrott, és engem sebesített meg, de nem vészesen. Én is beledöftem a késecskémet, és Vezér hátulról még egyszer megtámadta, így a földre hullott, kivégeztük.
- Jeahh!!! Igen! Sikerült! - ugrándoztam, majd hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam petemet, és keringőzni kezdtem vele, körbe körbe a barlangba.
- Nyertünk, nyertünk, nyertünk.. - énekelgettem, majd váltottam, és a kis fénygömböt táncikáltam körbe, indián módra. Intettem Vezérnek, hogy utánozzon, így kénytelen, kelletlen neki is be kellett szállnia. Amikor ezzel végeztem, nagyot ásítottam.
- Viszont most itt lenne az ideje haza menni. Messze van még innen a szállás.. - és ezzel el is indultam. Haza is értem, elmentem fürdeni, bár ere nincs szükség a játékban, mégis nap mint nap megtettem. Ahogy lomhán sétálok ki a fürdőből, egyszer csak minden elsötétült. Nem értettem, vajon a villanynak annyi, és ezért nem látok semmit? Vagy most mi van? Erre megjelent előttem a felirat, "You are dead".
- E- Ez most mi? Mi történt? Ne- nem halhattam meg.. Semmi nem történt.. Öhmmm.. És én védett területen voltam.. - ijedtem meg ekkor nagyon, de nagyon.
[Event] OFF Images?q=tbn:ANd9GcReLtTkIJxEqa8UMVrov3eDIJ74vSVzhbQJ2rTKb0tbcXX8IPtO
Magamat láttam, ahogy a földön fekszem.
[Event] OFF Images?q=tbn:ANd9GcQI7UHM1jrdtLglpaG99riKsFi9uq-DpWfgz1-RTWpdUvG4sk4I
- Tehát meghaltam? És most? És hol marad a pixeleződés? - Semmi nem történt. Nemsokára egy hang szólalt meg, meg valami szöveg ment a szemem előtt.
SZERVERLEÁLLÁS. FENNÁLL A VESZÉLYE, HOGY ADATVESZTÉS TÖRTÉNHETETT.
KÉRJÜK, HOGY VISSZALÉPÉSKOR ELLENŐRIZZE AZ AVATÁRJA ÉRTÉKEIT.
- Hogy mi? Szerverleállás? És mégis mi a fene az, hogy adatvesztés? De legalább nem haltam meg. - nyugodtam meg, aztán jött az újabb hiszti roham pár pillanat múlva.
- És és.. Hogy a picsába kell visszalépni??? - kiabáltam kétségbeesetten. Ezek után pár pillanatig csendben maradtam. Közben megint elsötétedett minden.
- Lehet, ha lenyitom a menümet, ott lesz majd valamiféle szerver visszaállítás gomb. - morfondíroztam, és már mozgattam is a kezemet, hogy.. De mit is csinálok? A semmit tapintottam. Ekkor vettem észre, hogy a szemem is csukva, és azt sem tudom kinyitni. Minden végtagom bizsergett, és fájt. Persze ezt eddig betudtam annak, hogy ez a halálom következménye, aztán annak, hogy biztos az idegesség miatt van.. De most nem tudtam értelmes magyarázatot adni a történtekre. Mintha valami vízben feküdtem volna, és s a mélység húzna lefele, egyre jobban, miközben már kilométernyi tenger víz nehezedik rám. értetlenül álltam a dolgok előtt továbbra is.
- Ehh..
[Event] OFF Images?q=tbn:ANd9GcT87J6iAGGDYNvySjnNFbblMsP8hfTlMM2KCE2Kr5ljIpGncnSR4g

_________________
[Event] OFF Advent
Szophie
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2533
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 22
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
[Event] OFF Vo36oi7666/7700[Event] OFF 2yjvlht  (7666/7700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Peter Worker on Szomb. Márc. 23 2013, 15:36

Első kör
- Szóval tehát, ha zöld indikátorosként megsebzek egy zöld indikátorost, akkor a színem narancs lesz, viszont ha zöldként egy narancsot, vagy pirosat, akkor nem fog változni. – fel és alá sétálgattam, miközben Hisame csak némán bólogatott nekem – Remek! Az ölés is ez, csupán csak piros leszek. Egyszerű! Semmi bonyolultság. Ez jó. – frissítettem fel a tudásom és check-oltam szabálykönyvet, majd hirtelen jött a várva várt nagy ötlet – Viszont én is játékos vagyok és zöld az indikátorom. Mhhh… - simogattam az álam – Tehát ha megütöm magam, akkor narancssárga leszek? – a logikám egyszerűen vetekedett minden létezővel – Hisz játékos vagyok, különbséget tenne a játék köztem és mások között? Még senkit sem láttam, hogy magát ütötte volna, lehet nem véletlenül. – a beszédemet hallva Hisame csak a szemeire tette a mancsait és összekuporodva fordult el. Félt a végeredménytől.
Nem kellett több a kipróbáláshoz. Egy kör a testem mellett, majd mégy egy, - hogy a lendület meglegyen - a kézfejemet ökölbe szorítottam és végül a kézbehajlítás, minek okán arcon csaptam magam.
[Event] OFF You_are_dead_sao_by_xsougox-d5k1l9y
Mint a híres Benjamin Franklin, kibe a villám csapott a sárkányrepülős kísérlete közben. Ám talán kicsit szerencsétlenebb helyzetbe kerültem. Talán…. egy kicsit... Szó mi szó, nem volt biztató a kiírás.
- He?
Nem tudtam többet reagálni. Magamat láttam, miként a földön feküdtem eszméletlenül és hogy az ijedt Hisame hogyan ugrott rá a mellkasomra. Hangjával segítséget kért. Nem mondta ki a szavakat, de a segítségkérését tisztán lehetett érteni. Nem sírt, csupán csak értetlenkedett, mit nem csodáltam, hisz én sem képzeltem, hogy egy ütésem ilyen hatásos tud lenni. Mondjuk két oldala volt ennek, mint egy érmének. Az egyik, hogy erős volt a pofonom, a másik, hogy gyenge volt az állóképességem, ugyanakkor a pontjaimra gondolva, mik szerint az ütésem gyenge és az állóképességem nagy, így a tökéletes értetlenség uralkodott el rajtam.

SZERVERLEÁLLÁS. FENNÁLL A VESZÉLYE, HOGY ADATVESZTÉS TÖRTÉNHETETT.
KÉRJÜK, HOGY VISSZALÉPÉSKOR ELLENŐRIZZE AZ AVATÁRJA ÉRTÉKEIT.

Szóltam magamhoz. A tudat, miként egy rádióban visszahallod a pocsék hangod. Kellemetlen és a mostani szöveggel párosítva igencsak ijesztő. Pillanatnyi félelem járta át az egész testem.
Vesztette a színeket, halványult, majd vált sötétté minden.
- Most meg mi történt? – kérdeztem, ám választ nem kaptam. A gondolat is reménytelen volt, hogy szól hozzám valaki, de azt hittem van velem valaki, vagyis csak reméltem – Hisame? – szóltam a lányomhoz, de semmi sem történt.
A kapcsolat, mi az idomár és a társa között van. Fölösleges magyarázni, csak az érzi, ki tapasztalta, de most ez a biztonságos kapcsolat is megszűnt, elhalt.
Halott. A kiírás is mutatta. Nekem pedig el kellett hinnem, hisz minden jel arra mutatott. Legalábbis mutatott volna, azonban a semmiben nehéz volt bármit is észrevenni, sötétben nem láttam semmit sem. Bőrömön mintha bogarak hadserege vonult volna, úgy bizsergett. Rosszabb volt, mint egy elzsibbadt végtag. Vakarásra késztetett, ám nem tudtam magamhoz nyúlni. Testem mintha zuhant volna, mintha súlyt kötetek volna rám, mintha kezek fogtak volna gyengéden közre és húztak volna le. Csak hasonlítani tudtam az érzéseket más dolgokhoz, minthogy egyszer sem tapasztaltam meg ezt. Egyszer sem haltam meg itt a játékban, de mégis, valamiért nyugodt voltam, legalábbis nyugodtabb, mint amilyennek gondoltam, hogy kéne lennem. Nem kiabáltam, talán csak vártam a fehér fényt, mi bizonyosságot ad nekem a ténylegességről, a helyzetről, hogy nincs tovább.
És az emlegetett szamár kegyetlenül, a szemeimet nem kímélve jelent meg előttem. Kedvesebbnek képzeltem.



_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint

[Event] OFF 296ogeu
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
[Event] OFF Vo36oi2601/2700[Event] OFF 2yjvlht  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Miyazaki Momo on Vas. Márc. 24 2013, 14:47

Reagálás: első kör

Nagy szerencséje volt mikor a Kezdetek Városában összefutott a tapasztalt Mirika-channal egy globális véletlen folytán. Nem csak új barátra tett szert, hanem rengeteg dolgot megtudhatott a játék világával és lényegével kapcsolatban, hogy miképpen fejlődhet ő maga és Petit, szóval sok-sok információnak állt ezúttal ismeretében, mintha megújult volna a virtuális világba való belépés óta. Így a reggeleken vidámabban, kevésbé lehangoltan ébredt fel, mintha honvágya is alábbhagyott volna, s időnként azon is kapta magát, hogy egyre kevesebbszer ötlik eszébe a valós élet eseményei. Olykor-olykor morfondírozott azon, hogy esetleg, netalántán előfordulhat az, hogy az itt töltött idő alatt teljesen megfeledkezik eredeti életéről és végül tetőtől-talpig a játék részének fogja hinni magát? Ahányszor megfordult a fejében ez az eshetőség kobakját megrázva próbálta kiverni az elméjéből a negatív gondolatokat.
Újfent időnként szívesen kóborolt a város, nyüzsgő utcáin kívül, ezért gyakran megfordult ott Petittel az oldalán, ki mindig vidáman követte bárhova, időnként pedig elé tolakodva kellemetlen esésben részesítve ennek köszönhetően. Miki immáron kiismerte magát, úgy ahogy a szörnyek világában is, vagyis… helyesen szólva meg lett magyarázva neki, hogy a különböző kóbor állatok miért vannak, illetve az is, hogy időnként miért támadnak rá. Régebben egyszerűen kereket oldott előlük, mert egyáltalán nem értette jelenlétüket, de most ennek tudtában, az a bizonyos ok, cseppet sem nyerte el tetszését.
Miki úgy vélte, még ha ez egy virtuális játék is ez ahol vannak, attól még ezek állatok, bántalmazásukat egyszerűen… szörnyűségesnek ítélte. Már első alkalommal megfogadta – miután ismertetve lett számára a mobok lényege –, hogy ő nem fog bántalmazni egyet sem, ha nem muszáj, megölni pedig végképp nem fogja őket, inkább kereket old Petittel, ahhoz már tökéletesen értenek.
Eleinte elfogadta, hogy némelyek hidegvérrel kaszabolják le a szerencsétlen falkákat, de egyre több ilyen könyörtelen játékost látott és cseppet sem nyerte el az alábbi a tetszését. Eldöntötte: véget vet ennek! Ha csak keveseket, de képes változtatni a játékosok nézetein, hogy az állatok, még ha a játék része is élőlények, már az is nagy haladás lenne számára! Hiszen eme állatoknak is biztosan vannak érzéseik, tudják mi a fájdalom és hatalmas vétek végezni velük emiatt.
Megtorpant. Remek és még annál is tökéletesebb terv fogant meg gondolataiban. Egy kampányt fog indítani, melynek címe a „Kihalás szélén állnak!!! Mentsük meg őket!!” – lesz. Teljes körűen a mobok jogait fogja szolgálni, biztos benne, hogy sikerrel fog járni, hisz nőből van és a gyöngébbik nemnek is sikerül kierőszakolnia anno az elnyomó férfinemtől az egyenlő bánásmódot! Cool
Szemében határozott csillanással, vidám mosollyal szögezi le elhatározását az elméjében és már készen is állt az első lépésekre. Pár méterre magától látott egy alakot, ki a kóbor farkasoknak esett. Itt volt az ideje szerencsét próbálnia, egy kísérletet mindenképpen megér, hátha meg tudja változtatni a meglátását… és még ha kis lépés is lesz neki, attól még nagy a kihaló mobok számára!
Szapora léptekkel indult meg a játékos felé, azonban egyszer csak kiszökött a lába alóla és a föld felé kezdett zuhanni. Jól tudta, hogy mi lehetett az oka, helyesbítve ki, így nyitott tenyérrel igyekezett kitámasztani magát, hogy komolyabb ütés nélkül megússza a hanyatt esést. Mindeközben dühödten ezt kiabálta:
- PETIT!!!
A földet érése azonban elmarad, hirtelen minden sötétbeborult körülötte, csak egyetlen felíratott látott maga előtt: Yuu are deddo
(You are dead).
[Event] OFF You_are_dead_sao_by_xsougox-d5k1l9y
Apró sikkantást hallatott mikor pár másodperccel később magát látta hanyatt fekve a talajon, mindemellett mozdulatlanul. Kétségbeesetten nézte saját magát, nem tudta az eseményt hova tenni. Tudott a karakterhalálról, Mirika-chan szerencséjére ebbe is beavatta, de nem gondolta volna, hogy akkor éri el az első ilyen… elhalálozás… amikor a kis jéggólem elfeledkezve magáról jeget szórva talpa alá csúszkálni kezd és megelőzi, melynek következtében – sajnos saját figyelmetlenségéből adódóan – elzuhan. Megölte a saját petje? °O°
~ Ez… ez biztos a petek lázadása… azért, mert nem nekik indítok kampányt, hanem a moboknak. Végül is milyen idomár az, aki vidáman harcba küldi a kis társát, több szót kéne hagyni nekik is… ~ megkövülten, majdhogynem körmét rágva aggodalmában várta a fejleményeket, miközben gondolataiban kutatta a magyarázatot erre az egészre. Egyre inkább igyekezett azon törni a fejét, hogy a Játékos Sarokban mit is mondott a karakterhalálról neki még Mirika-chan. Emlékszik valami szétesésre, szemcsékre esésre, valami aprócska halmazállapotra, de nem tud képet fölidézni erről magában. Előfordulhatott, hogy csapdába esett?! Vagy ez egy rémálom a játékon belül és csak meg kell csípnie magát, hogy fölébredjen?

SZERVERLEÁLLÁS. FENNÁLL A VESZÉLYE, HOGY ADATVESZTÉS TÖRTÉNHETETT.
KÉRJÜK, HOGY VISSZALÉPÉSKOR ELLENŐRIZZE AZ AVATÁRJA ÉRTÉKEIT.

Alkarját megcsípve vonta le a következtetést, hogy ez nem álom, hanem a valóság, legalábbis egy „alternatív valóság”. A felettébb ismerős karakterhangon szóló intelmet csodálkozva hallgatja végig. ~ Adatvesztés, ez mégis mit jelenthet? ~
Homlokráncolva fogadta az alábbit és merőn remélte, hogy ez csak vicc és rögtön minden visszaáll az „eredeti” kerékvágásba és nem esik nagyobb baj, még a peteknek is kezdeményez kampányt csak, hogy ne történjen további probléma.
A várt visszatérés helyett ismét minden elsötétült körülötte, az előbbi hang egyre halkul, majd végül néma csend telepszik köré. Miki meglepetten fogadja mindezt, körül szeretne nézni, hátha talál valamerre valamilyen fényforrást, de nem bírta egy végtagját sem megmozdítani, szemhéjai engedetlenül lecsukódva maradtak. Kezdett egyre inkább aggódni, megkísérelte hittből felnyitni a menüt és azon belül csinálni valamit, hátha nincs elveszve minden, hanem megoldható a helyzet, amibe akaratán kívül sikerült belekeverednie, de egy utasítására sem hallgatott a rendszer. Az aggodalma lassan átcsapott kétségbeesésbe; szokatlan lefelé húzó érzés járta át egész valóját, minden porcikája fájt, akárcsak egy kemény edzés után.
~ Ugye, most nem haltam meg… valóban? ~ kérdezte Miki saját magától, ahogy belegondolt a legutoljára felvetendő magyarázatba. Nem akarta ezt elfogadni, sőt mi több, képtelenségnek találta. Biztos megoldódik minden, visszatérhet Petithez, ha hisz benne. Legalábbis meri remélni, hogy elég nagy mindehhez a kitartása… Embarassed

_________________

adatlap ♥️ előtörténet ♥️ pályázatok
[Event] OFF 10pq2ia
élet: 4 ♥️ irányítás: 4 ♥️ kitartás: 2 ♥️ gyors.: 3 (+1) ♥️ speciális k.: 2
Miyazaki Momo
Miyazaki Momo
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 35
Join date : 2013. Mar. 15.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
[Event] OFF Vo36oi100/100[Event] OFF 2yjvlht  (100/100)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Nomad on Kedd Márc. 26 2013, 10:23

Helyzet jelentés:
- Körök száma: 1
- Mentális épség: Nomadhoz mérten, elfogadható.
- Összeomlás mértéke: Alacsony.


Egy, már megszokott kellemesen unalmas napra sikerült ébrednem, amikor így kora reggel, még nem történik semmi érdekes. Csak a szokásos, éppen levánszorgok reggelizni, hogy csökkentsem az éhségérzetemet, miközben azon agyalok, hogy milyen finom lehet az a tápanyag amit infúzión keresztül kaphatok. És, ahogy azt már említettem, a szokásosnak mondható, mára már, a háttérben elrejtett, számomra fehér zajnak tűnő játékosok, illetve néhánynak a kötekedése, akiket teljes mértékben figyelmen kívül hagyva vonulok el mellettük, közben a jobb alsó sarokban nézve az időt. Reggelizés után első utam a boltok irányába vezetett, hogy szétnézhessek, a nem túl sokat változó NPC árusok kínálatai között. Innen továbbhaladva a küldetéstáblán kezdtem el keresgélni, de, mivel itt sem jártam valami sok szerencsével, kivételesen arra a következtetésre jutva, hogy ma akkor mégsem lesz fejlődés, csak egy könnyed, csuklyám segítségével kellemesen árnyékos sétára indulok a városban, hogy most szemügyre vehessem a körülöttem itt élő embereket, vagyis jobban mondva, a körülöttem élő játékosokat, és NPCket, valamilyen szinten abban reménykedve, hogy találok valami unaloműző elfoglaltságot. Néha eltudok gondolkozni azon is, hogy szereznem kéne egy pakli kártyát, így ha nagyon unatkoznék, mint most, akkor legalább lenne mivel elfoglalnom magam. Sétám közben, megpillantok pár valamivel érdekesebbnek tűnő személyt. Ez valóban lehet, csak azért találom őket érdekesebbnek, mert fejük felett a vörös indikátort pillantom meg, először csak a szemem sarkából. Egy pillanatra lelassítva lépteimet, majd megállva feléjük fordítom a testemet, és a falnak támaszkodok ami mögöttem terül el. Jobb kezemmel, egy a "múltam béli" mozdulatot megkísérelve, azaz a valódi világban megszokott mozdulatommal próbálkozva, kissé megpróbálom megigazítani szemüvegemet. Miután nyugtázom magamban, hogy továbbra sem hordok ebben a világban, vagyis a játékban szemüveget, csak összefonom mellkasom előtt a kezeimet, és úgy figyelem ahogy a vörös játékosok egy kisebb kört alkotva tervezgetnek valamit. Pár perc telik el így, mire az egyiknek feltűnik, hogy én ott pihenek nem messze tőlük az egyik ház falának támaszkodva. A következő pillanatban, már egy tőr repül felém, ami fejem mellett elsuhanva a falnak csapódik. Nálam viszont teljesen elsötétül a kép, aztán kívülről látom meg magamat, egy felirat mellett, miszerint meghaltam. Egy halk hümmögés mellett felvonom az egyik szemöldökömet, miközben azt várom, hogy kezdődjön el a pikszeleződés, a rejtélyes védett területen belüli, falat érintő támadást követő halálom után. A következő pillanatban, ahogy sötétedik el a kép, még észreveszem, hogy azok a vörös játékosok is ugyan így fekszenek a földön, nem csak az én karakterem, ezért kicsit bizakodva abban, hogy csak túlélem, és persze várva azt, hogy mikor ér ez az egész véget, tűröm a sötétséget, amiben saját hangomat hallom meg. Szerintem az egész játék alatt, mióta itt vagyok, még soha senki, de talán még a valódi világban sem hallhattak ennyit beszélni egyszerre. Vagy legalábbis senki sem hallhatta egyszerre ennyit a hangomat, mint most én.

SZERVERLEÁLLÁS. FENNÁLL A VESZÉLYE, HOGY ADATVESZTÉS TÖRTÉNHETETT.
KÉRJÜK, HOGY VISSZALÉPÉSKOR ELLENŐRIZZE AZ AVATÁRJA ÉRTÉKEIT.


Ezeket hallva kissé megnyugszom, viszont nem nagyon tudok semmit sem reagálni, főleg, mivel ahogy azt már korábban említettem elkezdett elsötétedni a kép, és még a hang"om" is elhalkult, majd végül teljesen elcsendesedett minden. Talán ilyen érzés lehet elájulni? Nem. Azt nem hinném. Azok alapján amiket én hallottam, az ember ilyenkor észre sem veszi a kiesett időt, és csak arra lesz figyelmes, hogy míg az egyik pillanatban csinált valamit, a másik pillanatban már a földön feküdve tért magához. Pár pillanat múlva elkezd bizseregni a testem, viszont a sötétség továbbra is állandónak mondható. Ahogy mozogni próbálok, mintha sikerülne, de mégsem tudok semmit csinálni, és semmihez sem hozzáérni. Beleértve saját magamat is, nemcsak a környezetemet. Egy gyors, és határozott mozdulattal megpróbálkozom a menü lehívásával, és aztán még úgy tíz-húsz alkalommal utána mindannyiszor hiába. Egyszerűen semmire sem vagyok képes, egyedül arra, hogy a sötétség ellenére az órát próbáljam meg megkeresni, és ha megtalálom, akkor azt figyelni, hogy mennyi az idő, illetve eddig mennyi telhetett el. A következő pillanatban viszont egy hatalmas villanás zavarja meg a gondolatmenetemet ami arról fut, hogy ez egy eléggé hosszú, és unalmas szerverleállás lesz így.
Nomad
Nomad
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 160
Join date : 2013. Feb. 06.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
[Event] OFF Vo36oi377/400[Event] OFF 2yjvlht  (377/400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Ken Reed on Szer. Márc. 27 2013, 16:16

Egy újabb csodálatos nap itt Aincrad legnagyobb városában. Süt a nap, csiripelnek a madarak. Milyen idilli lenne, ha az embernek nem kéne állandóan az életét féltenie.
Mélyen a gondolataimba merülve néztem ki a szobám ablakán. Próbáltam rávenni magam, hogy kimerészkedjek a falakon kívülre de, szép lassan feladtam. Egy ilyen szép napot kár lenne azzal tölteni, hogy az életemért futok valami nagy szörny elől. Legyőzött a kedvtelenségem és egyből jobb kedvem lett. Viszont az is pazarlás lenne, ha idebent tölteném a napot. Végül is már szereztem egy kevés pénzt.
Ezzel a gondolattal indultam neki a napomnak. Megreggeliztem aztán elindultam körülnézni a városban. Furcsa hogy bár a játék indulása óta alig merészkedtem ki a falak közül, mégis alig jártam valahol. Igaz akkor őszintén szólva a városnézés volt a legkisebb gondom és azt sem tudtam, hogy élni akarok vagy inkább… Elűztem a rossz gondolatokat és inkább a nézelődésre koncentráltam. Eddig sose tűnt fel, hogy a kezdetek városa ilyen szép és most csodálkozva vonultam végig a szép kis utcákon. Végül hosszas gyaloglás után egy kis cukrászdába botlottam és a gyomrom figyelmeztetett hogy nem ártana neki is valami szórakozás így semmiképpen se hagyhattam ki. Egy nagy adag fagyival tartottam kifelé a kis helyiségből, amikor egy ismerős lányt vettem észre.
[Event] OFF Aetfagyi
Áá dehogy… biztos csak hasonlít rá. Utána indultam. Olyan sötét volt. Mennyi az esélye hogy pont ő az? Kicsit gyorsítottam a lépteimen. Mégis miért követed? Mit akarsz mondani neki? Hello! Nem te állítottál meg véletlenül mikor majdnem öngyilkos lettem? Ostoba vigyor. Fejben elég hülyén hangzik. A válla felé nyúltam mire megpördült és egy pofon csattant az arcomon, amitől rögtön a földre kerültem.
– Au - a földön ülve dörzsöltem az arcom mellettem, pedig épp széttaposták a fagyimat.
[Event] OFF Aet2
– Mit settenkedsz te mögöttem? - kérdezte egy ismerős, de meglehetősen ingerült hang. Tényleg ő volt az!
– Én csak meg akartam köszönni, hogy pár napja segítettél. - mondtam neki égő arccal.
– Ismerjük mi egymást? - húzta fel a szemöldökét. Uff… ez már tényleg K.O... - Ó! Te voltál az? - Mégis felismert. - Látom, megfogadtad a tanácsomat. Gyere, kapsz egy másikat. - mondta a fagyira célozva.
A nap hátralevő része elég jól telt Hanával. (mint ahogy később megtudtam a nevét…) Leszámítva, azt hogy sikerült a második fagyimat is elintézni. (véletlenül Hana hátán végezte mikor hirtelen megállt nézelődés közben) Látszólag elég jól ismerte a várost de aztán már sötétedni kezdett így elköszöntünk én, pedig elindultam a fogadó felé. Már csak pár méterre voltam mikor megjelent a kis felirat.
[Event] OFF You_are_dead_sao_by_xsougox-d5k1l9y
– Mi a… - többre nem is volt időm és azt vettem észre, hogy már kívülről látom saját magamat.
[Event] OFF Kagamine.Len.240.1210860
Ez lehetetlen! A városban vagyok védett területen! Még csak hozzám sem ért senki! Ez teljesen értelmetlen! Engedjenek vissza, vagy engedjenek ki! Nem akarok meghalni! Pont mikor kezdtek jól alakulni a dolgok. Várjunk csak… még mindig itt vagyok. Ha meghaltam, akkor hogy-hogy itt vagyok? Ekkor egy újabb felirat jelent, meg ami a megváltás erejével hatott.

SZERVERLEÁLLÁS. FENNÁLL A VESZÉLYE, HOGY ADATVESZTÉS TÖRTÉNHETETT.
KÉRJÜK, HOGY VISSZALÉPÉSKOR ELLENŐRIZZE AZ AVATÁRJA ÉRTÉKEIT.

Sosem könnyebbültem még meg ennyire. Csak szépen meg kell várnom, míg visszakapcsolják a játékot. A sötétben… Enyhe bizsergést kezdtem érezni és mindenem fájt.
– Ez de rossz. - most beszéltem vagy nem? - Haahóó - Pff ez reménytelennek tűnik. Akkor tényleg csak nyugton kéne maradnom. Ez a bizsergés olyan idegesítő! Mikor hagyja már abba? Remek… még az orrom is viszket. Nehézkesen felemeltem a kezem de csak a nagy semmit sikerült kitapintanom. Nincs orrom? Dehogy nincs, hiszen érzem! Akkor kezem nincs? De hát azt is érzem. Furaaa. Ekkor hirtelen erős fény vakított el és ijedten vártam, hogy most mi fog történni.
Ken Reed
Ken Reed
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 26
Join date : 2013. Jan. 30.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
[Event] OFF Vo36oi10/50[Event] OFF 2yjvlht  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Anatole Saito on Szer. Márc. 27 2013, 21:20

[Event] OFF Utanoprincesamafull8746
Elszunnyadtunk... Ismét kiadós ebédet főzött a drágám, s miután alaposan belakmároztunk, ledőltünk egy kicsit. Mivel egyre többet éjszakáztam az utóbbi időben a tennivalók miatt, így a műhelyben is gyakran szundítok ebéd után. Mivel jelenleg nincs felhalmozott érckészletem, ezért munka se nagyon akad, így Mitora hagytam a bolt vezetését és a nyersanyagok felderítését. Élvezhettem a nyugodt otthonlétet az új fészkünkben, immáron az Artes Limenben. Óriási büszkeséggel tölt el, hogy saját házunk van már, a valóságban a fél életem ráment volna, hogy összegürcöljek annyi pénzt, amiből egy ilyen "palotát" tudhatnék a magaménak.
Nem tudom mennyit aludhattam, de egyszeriben kipattannak a szemeim. Nem rémálomból ébredek, egyszerűen csak elég volt az alvás. Vio hozzám bújva alszik tovább, szerencsére nem ébresztettem fel. Óvatosan kihúzom a karomat feje alól, majd kisunnyogok a szobából. Aldo mocorogni kezd a nappaliban és felnyávog, én meg őrült módjára rohanok, hogy befogjam a szájacskáját. - Pssszt! Nehogy felébreszd Viot, komisz kölke! - Ő értetlenül néz rám, majd félrebiccenti a fejét. Én a karomba veszem, majd a kis mellékszobába vonulok vele. Magam mögött becsukom az ajtót, majd a mellette lévő menügombra bökve lenyílik a panel, amin beállítom, hogy hangszigetelté váljon a helyiség. Mivel többen is együtt lakunk az Artes házban, így nem ártott egy ilyen funkciót kérni az építőktől. Leheveredek a fotelbe, majd kezembe veszem a gitáromat, Aldo pedig összegömbölyödik a fekhelyén.

[Event] OFF Anatgitrral
Már napok óta egy régi, 15 éves szám jár a fejemben, aminek a gitártémáit nem sokkal azelőtt tanultam meg, mielőtt bekerültem a SAO-ba. Őrülten hiányzik a zene, na meg az elektronikus gitárom, idebent be kell érnem az akusztikussal. Azonban már az egy óriási szerencse, hogy legalább ezt sikerült beszereznem és lassan, de egyre biztosabban tudok rajta játszani. Nagyon nehéz volt felfejleszteni idebent is olyan szintűre a tudásom, mint odakint, ráadásul sokat felejtettem és koptak az ismereteim internet és hangszóró vagy füles nélkül. Szóval elkezdtem újra meg újra dúdolgatni a szám legizgalmasabb dallamát, majd amikor már stabilan megvan az emlék, akkor a megfelelő helyen belépek a gitárral is. Akusztikus nem adja vissza ugyanazt az élményt, de legalább jól elszórakoztatom magam unalmas perceimben, amíg Vio is kialussza magát. Nem számolom hányszor próbálkozom, de egy tucatszor biztos, mire nagyjából elégedett leszek a játékommal. Innentől már csak örömzenélés és egy kis jammelgetés. Zenét kellene írnom. Már nagyon régen nem tettem. Mióta be vagyunk ide zárva egyszer sem ragadtam tollat kottát írni. Pedig most is teljesen magával ragad a zenélés, felpezsdül tőle az egész testem és az elmém is. Olyan érzés, mintha a fellegekben járnék, mintha meghaltam volna és a mennybe jutnék!
[Event] OFF Youaredeadsaobyxsougoxd
Héhéhéhééé! Nem szó szerint értettem a mennybe jutást! Bakker, bakker, bakker! Mi ez?

SZERVERLEÁLLÁS. FENNÁLL A VESZÉLYE, HOGY ADATVESZTÉS TÖRTÉNHETETT.
KÉRJÜK, HOGY VISSZALÉPÉSKOR ELLENŐRIZZE AZ AVATÁRJA ÉRTÉKEIT.

Először is fú de fura visszahallani a hangomat. Másrészt tök gáz, hogy ilyesmin lamentálok. Harmadrészt... rendszerleállás? WTF? Ilyen is lehetséges? A nagy Kayaba Akihiko hibát vétett és vége a kisded játékának? Mot mégis mi lesz? Télleg meghaltunk és éppen most grilleződik az agyunk? Még mindig kihat a fájdalommentesség? Vagy mi a csuda van? Türelmetlen vagyok, legyen már valami, mert ha más nem, hát a kétség fog megölni!
Sötétség, csönd és a nagy büdös semmi. Már-már rémisztő és pattanásig feszülnek az idegeim. Aztán egyszer csak bizseregni kezd az egész testem és fájnak a tagjaim. Fáj! Édes fájdalom ez, azt jelzi újra élek! Azt jelzi nem csak virtuális valóban létezek tovább! Remélem ez nem egy újabb szívatás, hanem tényleg hazajutok. Képtelen vagyok tovább a gondolkodásra koncentrálni. Bágyadt vagyok és sajog minden porcikám. Próbálok mocorogni, de kegyetlenül erőtlen vagyok. Aztán hirtelen hatalmas villanás tölti be a látóteremet…
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
[Event] OFF Vo36oi10/5000[Event] OFF 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Hinari on Csüt. Márc. 28 2013, 20:11


Az utóbbi időben én tényleg úgy voltam vele, hogy engem már nem lehet meglepni. Voltak furcsa élményeim, halhatatlannak tűnő mobokkal és értetlenkedő emberekkel, őrjítő helyzetek, melyek minden csepp türelmemet és a józan ész iránt érzett tiszteletemet felemésztették, olyan határokig kitolva, amelyet más csupán „lehetetlen”-nek hív. Én megtapasztaltam már nyomasztó fehér dobozokat, a teljes sötétséget és a szellemlétet is, mégis, így visszagondolva, megtaláltam rájuk a logikus magyarázatot. Mindig megtaláltam. Merthogy a „bug” fogalma kimeríthetetlen fegyverkészlettel áldotta meg a folyton magyarázatokat, összefüggéseket kereső észjárásomat, és én viszonylag hamar lerendeztem magamban minden lehetetlennek tűnő szituációt, vállvonogatva, hideg fejjel. Az itt eltöltött napok, hetek során tökéletesre edzettem ezt a gondolkodásmódot, és már szinte vártam, mikor kerül sor egy újabb erőpróbára, ami tesztelheti ezt, ami kellő mértékű visszajelzést ad lelki fejlődésemről.

Éppen farkasokat vagdostam. Az erdőben már félhomály uralkodott, ám fogalmam sem volt, hogy a nappal vagy az éjszaka közeledtét jelezte. Nem is érdekelt igazán, amíg volt vízszintesen mozgó élőlény a közelemben, csak rájuk összpontosítottam, kardomat lóbálva intettem nekik, igyekeztem felhergelni őket. Sokan voltak, ám szintjük nem ért fel hozzám, egyetlen mozdulat, és egy félfordulatot véve bontottam ki tincseimet, hogy szabadabban lengjenek a pixelek okozta fényárban. A csillogás pedig vonzotta a mobokat, így nem kellett mélyen bemennem a sűrűbe, pont csak annyira, hogy a város eltűnjön a horizonton, kiegyensúlyozva természetre vágyó lényemet.
A sötétség utolsó szikrája is elhalt, mire végeztem a napi adagommal, s én mosolyogva baktattam haza, útközben megállva egy apró tisztásnál, hogy felfrissítsem magam. Szerencsére senki nem volt a közelemben, így lazíthattam kicsit, csöndesen majszoltam az előhívott szendvicset, magamban előre felkészülve a csokis sütire, ami még az inventorymban pihent. Ekkor sötétült el a kép, és majdnem rámondtam, hogy „klassz”, amikor megjelent a felirat.

Először nagyon megijedtem, mert az semmi, hogy nem tudsz tapintani, átlépnek rajtad az emberek, meg ilyesmi, de amikor a képedbe világít a hatszögletű tábla, jelezve, hogy ennyi, vége van, az igazán kiábrándító tud lenni. Főleg védett övezeten kívül, bár így legalább a logikám nem akadt ki az agyammal együtt. Nem mintha az utóbbi nem lett volna elég.

[Event] OFF Mokkyu04
Ordítani akartam, belekiáltani a nyilvánvaló kérdést a szövegbe, hátha ettől majd meggondolja magát, és eltűnik. Ehelyett azonban makacsul kitartott, majd helyét saját testem vette át, amint magatehetetlenül fekszik a földön, látszólag ájult állapotban. Ebben a pillanatban kiürültek fejemből a vádló gondolatok, csak önmagamat néztem, és minden erőmmel azon voltam, hogy közelítsek arcom felé, hogy szűküljön a kamera, hogy tekintetemmel bőrömet érintsem. Vissza akartam jutni a
testembe, és per pillanat nem foglalkoztatott, hogy az is csak egy másolat. Hiába erőlködtem azonban, maradt a Lélek Tükre, virtuális szemem már nem közvetített több információt. Valóban meghaltam volna?

Mintegy válaszul, szemem helyett egy másik érzékszervem lendült mozgásba, és megrökönyödve tapasztaltam, hogy amíg ajkaim nem mozdultak, tisztán hallottam hangomat, ami tájékoztatott jelenlegi helyzetemről, mellőzve minden természetességet. Gépiessége kissé megnyugtatott: ezek szerint mégsem fogok eltűnni, ám továbbra sem volt halvány lila gőzöm sem, hogy hogyan leszek képes visszalépni. ... Várjunk csak! Ha a bejutáshoz visszalépés kell, akkor már nem vagyunk bent. Azaz kint vagyunk, a saját testünkben, a saját világunkban. Tudják ki fog akarni visszalépni ezek után. Chh...

[Event] OFF Xiqopi3z23bv6uqlso
Mindketten elmosolyodtunk a gondolaton; én is, és halványodó avatarom is. Csupán néhány másodperc választ el a felébredéstől. Végre hazajutok! Igen, hiszen már a lekódolt testemet sem látom, bizton haladok a szabadság felé, a normális világba, ahol nem holmi pontok határoznak meg mindent. Ahol működik a modern technológia. Teljesen átadtam magam a naiv gondolatoknak, és szinte már örültem, hogy bizseregnek tagjaim, hiszen végre érzek fájdalmat! Már csak pár perc, és kint vagyok… pár pillanat csupán… hmmm? Milyen kórházba kerültem én, hogy ennyit költenek a villanyszámlára?

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3756
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
[Event] OFF Vo36oi14712/10100[Event] OFF 2yjvlht  (14712/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Hermit on Szomb. Márc. 30 2013, 11:05

* Éppen csak hajnalodott. Csodálatos volt a látvány, Hermit nem is tudta, hogy hova legyen "örömében" vagy tán lelkesedésében? Úgy döntött, tesz egy sétát a vérvörös égboltozat alatt. A szökőkúthoz gyalogolt el. Megállt előtte, majd körbenézett. Senki nem volt a közelben. Az ég világon egy lélek sem. Megkönnyebbülve, fújt egy aprót, majd eleresztett egy halvány mosolyt. A "Nap" fénye játszadozott a csobogó vízen, s a házak falán is visszaverődött a már-már narancsba forduló fénykavalkád. Belenyúlt a vízbe, majd markolászni kezdte.*
~ Elképesztő! Egyszerűen döbbenetes! ~
* Teljesen odavolt Kayaba tehetségéért. Amit teremtett, az tökéletes. Hirtelen kihúzta a kezét a vízből, s egy hatalmasat ütött saját arcába. Semmit nem érzett, csak valami nyomást. De fájdalmat nem. *
~ Ez az egyetlen hibád Kayaba! Ha a fájdalom meglenne, akkor egy igazán valóságos világot hoztál volna létre. De ennek is megvan az előnye. ~
* Majd elhagyta szája szegletét egy gunyoros vigyor. Szemeiben pedig ott lobogott a harag, s a szomorúság egyvelege. Majd hirtelen belecsapott a szökőkútba. A vízcseppek csak úgy repültek, spricceltek a világ minden égtája felé. Közben felkiáltott! *
- Ez király!
*Majd elkezdte tapogatni magát. *
~ Olyan mint a hús, de nem hús! Olyan, mint a szövet, de mégsem az. Csak pixel pixel hátán, csupa 0 és 1! A fenébe ez észbontóan jó! ~
* Egyre lelkesebben beszélt magában. A világ alkotóját csaknem bálványozta. Majd a kút káváját simogatta. *
~ Mintha kő lenne. De ez is csupán adathalmaz! Hogy, hogyan tudtál ilyet alkotni? Hogy tudott ilyen egyáltalán az eszedbe jutni? Hogy tudtad végül megvalósítani?! ~
* Lelkesedése nem hanyatlott. Enyhén meghajolt, majd az égre nézett. *
Le a kalappal előtted Kayaba!
* Majd szélesen elmosolyodott, szemében most az élénkség és a bűvölet csillogott. Majd elkezdte tenyereit összeütni. *
- Komolyan! Hihetetlen vagy! Ha hallasz, akkor örülj! Mert a sok ostoba mellett van legalább egy valaki, én Hermit, aki csodállak, akit elbűvöltél, aki nem teheti, hogy ne hajoljon meg műved előtt, mert az elképesztő!
* És csak folytatta a tapsolást, lehunyta szemeit, de vigyora nem hervadt le egyhamar arcáról. De aztán hirtelen abbahagyta, mert zajt hallott valahonnan. Az emberek lassan felébredtek, s mentek vagy mobra vadászni, vagy csak sétálni, akárcsak ő.*
~ Vajon vannak mások is, akik látják ebben a világban a tökéletességet? Akik képesek csodálni? Az emberek mind ostobák! Könnyen bevesznek mindent, egyszerűen manipulálhatók, s ha azt mondják nekik, hogy zárva vannak, lehet ez hazugság is, akkor is bepánikolnak. Elvesztik az eszüket és csak arra gondolnak, hogy kijussanak innen minél előbb! Ch... szánalmas! Valóban az ember csak arra alkalmas, hogy kísérletezzenek velük. De már lassan nincs mit kutatni felőlük... Mert túl kiszámíthatóak! ~
* Ekkor elindult vissza az egyik fogadóba a közelben. Bement a szobájába, lefeküdt. Jobb karját a feje alá helyezte támasztéknak, bal lábát felhúzta, s csak a mennyezetet bámulta szikrázó szürke szemeivel. *
~ Eldöntöttem, hogy élvezni fogom az ittlétet. Élvezni is fogom! Mindenbe belemegyek, amibe csak lehet. Ha kell, megjátszom magam! Ha kell, összeverek bárkit! ~
* Ismét eleresztett egy gonosz mosolyt, de ekkor hirtelen valami döbbenetes dolog történt. Elsötétült a kilátás egy kicsit, s megjelent egy felirat.*

[Event] OFF Youaredeadsaobyxsougoxd



[Event] OFF Hehf



* Natsu szemei kikerekedtek. *
~ Heh? ~
* Gondolta. Majd meglátta magát kívülről, ahogy az ágyon fekszik csukott szemmel. Ráadásul egy szöveg a saját hangján elkezdett magyarázkodni.*
~ Ezt nem igazán értem. Most dicsértem meg Kayabát, erre kinyír. Azért lenne még itt dolgom. Vagy akar mutatni esetleg valamit? Talán tart valaminek ahhoz, hogy megmutasson titkaiból nekem valamit. Hehe, benne vagyok! Na lássuk csak! ~
* De azért csak elgondolkodott, hogy most mi történhetett. Minden elsötétült, s enyhe bizsergésen kívül semmi mást nem érzett. Tudott mozogni, de megérinteni semmit sem. Nem pánikolt be. Arra gondolt, hogy most legalább megtudja, mi történik, ha valaki meghal. Sosem hitte, hogy valóban meghal az illető. S íme, most elvileg ő is meghalt, de mégis képes lélegezni. Talán amikor az emberek meghalnak, minden titkot végül feltár előttük az alkotó.*
~ Oh, de kíváncsi vagyok! ~
*De ekkor hirtelen nagy fényesség támadt! *
~ Mekkora lenne, ha maga Kayaba látogatna meg személyesen! Leborulnék előtte, s csókolgatnám a lábát! ~
*Majd várt. *

_________________
Hermit:
[Event] OFF 2d0go6p


Hypnose:

[Event] OFF 289wh9g



Nazo:
[Event] OFF 5zmk52


By Aidor:
"Ellenfelem, úgy fest, a világ legbarátságosabb bunkója, akivel valaha találkoztam."


Játékaim:
Hermit
Hermit
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 331
Join date : 2013. Mar. 24.
Age : 27
Tartózkodási hely : 1. szint

Karakterlap
Szint: 16
Exp:
[Event] OFF Vo36oi955/1000[Event] OFF 2yjvlht  (955/1000)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Allen Dante on Vas. Márc. 31 2013, 20:15

Nagyszerű, meghaltam… ácsi, kicsit nagyon előre haladtam, inkább kezdeném a történetemet a legelejéről. Na, szóval, minden egy szép vidám reggelen történt, vagy talán nem is volt olyan vidám… már nem emlékszem, pedig alig telt el az óta pár óra. Ige, a halál senkinek sem tesz jót, de mindegy, folytassuk is. Reggel volt mindenki túl volt már a reggelin, így hogy elüssük az időt a fogadó dolgozói egy kis teadélutánt tartottak, amiben én is benne vagyok, még akkor is ha nem vagyok teljes jogú alkalmazott, bár a „munkakörömben” benne van az a szó, hogy alkalmazott, ezért mégis tekinthetem magam annak. Akkor, amíg beszélgetünk, kinyílt az ajtó és Franz és a felesége, Elizabeth lépett be rajta. Emlékszem az esküvőre, nagyon szép volt, de most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy megjelentek, és leültek közénk, bekapcsolódva a beszélgetésbe. Addig-addig beszélgettünk, míg rá nem terelődött a szó Elizabeth kezére, ugyanis tudni illik róla, hogy egy modell, pontosabban, kéz és ruhamodell, de mellette divattervező is, ő tervezte nekem is itt a játékban a ruhámat. Hol is tartottam, ja, a kezénél. Alice felhozta, hogy milyen kecses kezei vannak, persze, hogy mindenki elkezdte bámulni, a lányok meg azt kérdezgették, hogy mivel szokta ápolni, meg a többi női dolog, ami általában hidegen hagy. Így nem is figyeltem abban a pillanatban rájuk, inkább a saját kezemre terelődött a figyelmem, pontosabban a kisujjamra. Érdekes addig még nem is vettem észre, hogy mennyire érdekes is a kisujjam, valójában nem is foglalkoztam vele. Csodálatos, ahogyan ő a legkisebb, és a leggyengébb, mégis el tudott varázsolni. De jobban belegondolva elég hasznos kissrác tud lenni, persze azt most ne nézzük, hogy mennyire gusztustalan, meló miatt is, de tény hogy hasznos tud lenni. Nem sokkal ezután gondolataimat, nem magamban, hanem már úgy, hogy a többiek is hallják.
- Szerintetek is csodálatos ez a kisujj? Mert szerintem az. Tény, hogy Elizabethé is gyönyörű, de nézzétek ezt a tökéletes, férfias formát. És nem csak, hogy tökéletes az alakja… -kicsit elgondolkozok, hogy „alakja”, de magamban rántok egyet a vállamon és folytatom. – Hanem még hasznos is, szinte bármit meg tudok vele csinálni. Na, jó nem bármit, de többet, mint egy átlagos ember, egy átlagos kisujjal…
Ekkor a kép megszakad, elsötétül a körülöttem minden, olyan, mint a valóvilágban, mikor leesik a vérnyomásom, vagy a vércukrom és elájulok. Itt is pont ez történik, csak egy kicsit más dolog miatt. Oh, most vissza is tértünk a oda, ahol elkezdtem az egészet. Akkor… áh, sötétség van, de egyszer csak egy felirat jelenik meg előttem.
[Event] OFF Youaredeadsaobyxsougoxd
- Ez most valami vicc? Mi a franc folyik itt? –teszem fel a kérdésemet, s mikor felpillantok, látom a padlón összeesett testemet, miközben a kezein csak a kisujja van kinyújtva. – Ez, nem lehet igaz.
De nagyon nincs időm siránkozni, vagy inkább nem adnak rá lehetőséget, hogy ezt a fajta tevékenységet végezzem, mert egy újabb üzenet fogad, amit szint úgy elolasok;

SZERVERLEÁLLÁS. FENNÁLL A VESZÉLYE, HOGY ADATVESZTÉS TÖRTÉNHETETT.
KÉRJÜK, HOGY VISSZALÉPÉSKOR ELLENŐRIZZE AZ AVATÁRJA ÉRTÉKEIT.


- Szerverleállás? Az ilyen lehetséges? –teszem fel egymásután a kérdéseket, amikre persze nem kapok választ. –Bár egy játékban vagyok, szóval miért ne, de azért zavar, hogy kicsit korlátozva vagyok.
Igen korlátozva, mert mozdulni nem tudok, szemeimet sem tudom már kinyitni, akkor a menüm eléréséről ne is beszéljünk. Kicsit ismerősnek tűnik ez a szituáció, nem is máshonnan, mint a BETA teszt idejéről, azonban tegyük hozzá, hogy ott is csak egyszer haltam meg. Vagyis, ha csak egy leállás, talán hamar helyrehozzák, remélhetőleg. Mivel nagyon nem tudok mit csinálni, két választásom van, elkezdek fejben sakkozni, vagy malmozni, de hamar rájövök, hogy egyedül kicsit hülyeség, mert tudom, hogy mit fogok lépni legközelebb, vagy az adott pillanatban, ez akkor lenne jó, ha lenne még egy személyiségem. Akkor nincs már választásom, mint várok. És nem is kell sokat tétlenkednem, mert hirtelen egy fehér fény jelenik meg előttem. Talán sikerült a helyreállítás, vagy ez lenne a túlvilág fénye. Nem az utóbbi nem, mert számomra, nem így kezdődik a túlvilág, az egy kicsit sötétebb, és még enyhén is fogalmazok. Akkor vajon mi lehet ez?

_________________

Remények és álmok nélkül nincs élet, találd meg a sajátjaidat és élj!
by: A.B.

Színem: #0099ff
Allen Dante
Allen Dante
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 312
Join date : 2012. Nov. 22.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
[Event] OFF Vo36oi616/700[Event] OFF 2yjvlht  (616/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Mirika on Vas. Márc. 31 2013, 21:19

Mintha valamiféle undok súly nehezedett volna a tagjaimra, ami nem engedett szabadon mozogni. Képtelen voltam kinyitni a szemem, ólomnehezen ragadt le a szemhéjam és ugyanerre a sorsra jutottak a kezeim és a lábaim is. Eh, semmi kedvem nem volt mozogni se, illetve nem is kedv... fáradt voltam hozzá, elcsigázott. Aludni akartam még a kényelmes ágyikómban, Kota mellett <3 Az egyetlen bibi ezzel csupán annyi volt, hogy tökegyedül fetrengtem, és ez volt az, ami lusta fordulásra és kába tapogatózásra kényszerített. Bármennyire is nehezemre esett, kinyitottam a szememet és befogadtam a szoba látványát. Két-három lusta pislogás után már kitisztult a kép is, így aztán megláthattam, hogy nincs mit látnom. Sehol senki.
- Kota no baka... - sóhajtottam fel, a szavak éppen csak kibuggyantak ajkaim közül. Nyújtóztam egyet, a hátamra fordultam majd előtört belőlem egy ásítás is. Fél szemmel pislantottam fel a sivár plafonra.

[Event] OFF NakanoAzusafull1160863_zpsdf5e0f22

Kellett még pár pillanat, mire elhatároztam magamat, hogy csak felkelek, és még az ágy szélén is üldögéltem egy darabig, mire magamhoz tértem és nem voltam lusta tovább mozogni. Körülnéztem, de csak a reggeli várt az asztalon. 'Csak' pedig azért kedves volt a sráctól, hogy ha már lelépett, legalább nem nekem kell ezzel foglalatosodnom. Nem siettem el sem az evést, sem a készülődést, máma úgysem volt semmi különösebb dolgom, azt csináltam, amit akartam. És speciel azt is akartam csinálni, amihez csak kedvem támadt, ami perpillanat a reggeli agresszivitásom levezetése akart lenni Neutral Szóval összeszedelődzködtem, és talpamra kötöttem az útilaput. Irány a mezőség :3
Nystert elhagyva felszereltem a cuccaimat is, elvégre itt azért valamire való mobok császkáltak és hát én még nem voltam túl tapasztalt a késeim használatában. Kevés mozdulatot tudtam megcsinálni, azokat is elrontottam még olykor-olykor. Összeakadva az első mobbal rögtön elő is kaptam a Cseppkövem és némi koncentrálás beizzítottam a pengét, szó szerint. Három precíz vágás következett egymás után. Mindegyik ugyanaz volt, de ezek elegendőek is voltak ahhoz, hogy pixelekre bontsam a gyíkot.
- Pfeh, jó gyenge volt - kommentáltam a késemre nézve - Te is jobban szeretnéd már a kihívást jelentő ellenfeleket, mi? - kérdeztem a tőrt, majd leengedtem és másztam tovább előre. No igen, azért egy átlagos mob azért jóval unalmasabb, mint egy boss. Kettőt öltem meg, erre büszkének kéne lennem, hiszen rajtam lívül csak hárman vittek be végső csapást szintfőnöknek. Ja, csak ezzel együtt halálra unom magam, ha ilyen 50-60 HP-s bigyók ellen kell szöszmötölnöm.
- Bakker, én ma Kota mellett akartam ébredni... miért kellett elcsászkálnia pont most? Oké, hogy frontharcos ő is, és szinten kell tartania magát, de inkább legyünk külön nappal egy pár órát, minthogy ha felébredek, akkor ne ő legyen az első, akit meglátok... - panaszkodtam céltalanul, talán pont a késemnek, aki bezzeg hűségesen mellettem volt, amikor csak szerettem volna. Rövid ideje vagyunk együtt és tiszta szokatlan, hogy megcsalom az íjamat, ami már amúgy sem az enyém, hanem Ryneré, de ezek a pengék máris tök hűségesek hozzám. Tiszta jó. Csak hozzá kéne szoknom a lecsökkent a fegyverkezelésemhez, folyton kiejtem őket a kezemből, ha nem figyelek.
- Nézd csak, lenyúzzuk annak a bőrét is, oksi? :3 - néztem rá a Cseppkőre, miután előttem egy tucat méterre egy kobold jelent meg. Előre is lendültem, megfordítottam a kezemben a kést, mely erre felragyogott és hagytam, hadd vezesse a rendszer a mozdulatomat. Tiszta találatot hoztam, és a támadáskombinációt folytatva már fel is hasítottam a lény hátát, aztán belevágtam a vállába, hogy levigye maradék életpontjait is. Újabb szilánkokra hullott mob. Csakhogy aztán hirtelen mintha kiütöttek volna, és megjelent egy felirat előttem a sötétségben.

[Event] OFF Youaredeadsaobyxsougoxd

He? Értetlenül pislogtam a jelenségre, arra meg pláne, amikor megláttam magamat. Kívülről, a földön fekve. Épp most öltem meg egy mobot, nem halhattam... meg... Rám se támadtak! Pedig ez pont olyan volt, mint amikor a bétában elcsesztem valamit és lenullázódott az életem. Most mi van? Nem éreztem magam halottnak, elmaradt a teleport a főtérre, de még a pixelekre szakadás is. Milyen hülye bug ez? Mi a franc folyik itt? Őszintén szóval ez utóbbit ki is mondtam volna, de helyette a hangomon egy rendszerüzenetet hallottam a fejemben. Szerverleállás... ez komoly? Ilyen lehet? Elsötétült körülöttem minden, konkrétan a semmiben lebegtem. Vagy valami olyasmi. Nem volt környezet, amivel interaktolhattam volna. Se fű, se fák, se levegő, se ruha, se fegyver... semmi! Csak azt éreztem, hogy vagyok, hogy létezem. Minden porcikámat. Mintha valamiféle undok súly nehezedett volna a tagjaimra, ami nem engedett szabadon mozogni. Képtelen voltam kinyitni a szemem, ólomnehezen ragadt le a szemhéjam és ugyanerre a sorsra jutottak a kezeim és a lábaim is.
Mirika
Mirika
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2306
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 22
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
[Event] OFF Vo36oi526/600[Event] OFF 2yjvlht  (526/600)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Askr on Vas. Márc. 31 2013, 22:30

[1. kör]

Azt hiszem, határozottan kimondhatom, hogy testközeli élményt élhettem át a halállal. Ehhez az élményhez képest a többi - már amit a rövid játékbeli pályafutásom alatt éltem át - kispiskóta volt. Így is túlságosan gondolkodtam az eltávozás utáni lét pillanatáról, éppen ezért történhetett meg velem mindez. Egy igazán jó napnak néztem elébe: magamhoz képest viszonylag korábban keltem és unaloműzés gyanánt egy csendesebb helyen fekvő, nyílt mezőre vonultam. A valós életben is annyira szerettem a napfelkeltét nézni, s bár a játék messze volt az igazi világtól, mégsem hagyhattam ki. Hosszú percekig, lehunyt szemmel átadtam magamat a hajnal babonázó csodálatosságának és még azzal sem foglalkoztam, hogy Hati türelmetlenül nézett fel rám és a nadrágom szárát tépkedte. Velem ellentétben a petet leginkább az este sötétje varázsolta el és szinte ki sem lehetett zökkenteni abból a révült állapotból. Ahogy a nap felkelt a keleti horizonton, úgy én is révültem: nem érzékeltem, hogy az idő fogaskereke megállás nélkül dolgozik, sem a környezetemet, de még érzelmeket vagy vágyat sem, amit általában szoktam. És a vágy legfőbb oka abból eredt, hogy haza akartam jutni. Ha akkor éreztem volna bármit is, igen különösnek ígérkezett. Még sosem voltam a vágy- és érzelemmentesség állapotában, persze ez a tevékenység kivételt élvezett.
Hamarosan felocsúdtam a kellemes, gondtalan állapotomból, ezt részben köszönhettem Hatinak is. A démonfarkas kölyök már nem csak a nadrágom szárára kapott, de még a bokámra is, hátha attól felfigyelek rá. Mivel nem volt fájdalomérzet a játékban, az egész csupán apró kellemetlenségnek bizonyult. Nem éreztem túlságosan úgy, hogy eleget várt rám, sőt. Csúfondáros mosollyal néztem a petemet, Hati pedig rám, kissé morcosan.
- Én se hajtottalak, ha nyálat csorgatva imádod a holdat. - nevettem fel harsányan és arcomhoz dörgöltem a farkas homlokát. Hati csendben tűrte mindezt, miközben egy cseppet sem örült ennek az egésznek. Ezen viszont meglepetten pislogtam. - Farkas koma, csak nem vérig sértődtél?
A fekete farkas ivadék tisztára beleélte magát a sértődöttségbe. Sőt, mi több magasba szegett, elfordított fejjel szimulált, hogy minél nagyobb bűntudatot kelthessen bennem. Rossz taktikát választott a műsorához. Csak türelem kérdése, s Hati mindent elfelejt. Leült és hátat fordítva, néha-néha visszapillantott rám. Vicces látványt nyújtott a színészi tehetségtelensége, melyre tudtam a kézenfekvő megoldást: a játék. Mint valami zsákmányt becserkésző vadász, úgy lopóztam Hatihoz és leguggolva elkezdtem a pocakját csiklandozgatni. Néhány pillanatig még tűrtőzte magát, utána a szigorú arcvonások lassacskán eltűntek és a szórakozottak jelentek meg helyettük. Bal, hátsó lábával rángatózott, farkát pedig serényen csóválta. Nevetésszerű ugatást hallatott, mely után sebtében felállt és marát felhúzva, játékra hívó pózba ereszkedett. Lelkesen hívtam magamhoz, mintha csak egy kutya lenne. Kicsit sem váratott magára: úgy szökdécselt, mint egy őzike, nagyokat vakkantva. Arra vártam, hogy eredeti súlyával kell megbirkóznom, ám Hati valami újjal rukkolt elő. Mikor elvetette magát a földtől, hogy a karjaimba vethesse magát, a Hold leplét használva felvette szörnyszerű alakját vette fel. Néma kiáltás tört fel a torkomon, amikor a hatalmas mancsok a vállaimnál fogva tepertek a földre és a vörös koponya vigyorgott rám. Lehunytam szememet, mikor a kísérteties pofa az arcomhoz hajolt. Kissé attól tartottam, hogy Hati valami folytán ellenem fordul és elharapja a torkomat vagy valami hasonlót művel. Hál’ a magasságos Odinnak, hogy szó sem volt erről. Csupán szeretetét és tiszteletét fejezte ki egy jókora nyalással. Óvatosan felnyitottam szememet, s mire teljesen megnyugodtam, szeretetteljesen simogattam meg Hati koponyafejét. Mire felállhattam volna, a legváratlanabb pillanatban minden elsötétült. Egy hatszögletű, vörös színű, ikonhoz hasonló kép jelenik meg előttem:

[Event] OFF Youaredeadsaobyxsougoxd
Thor szakállára, mi az, hogy meghaltam?! Ennyit persze még én is tudtam, mi történik azzal, akinek minden Hp-ja elszáll. Ám még egy mob sem ütött meg, ráadásul egy sem volt a közelemben. Hati pedig csupán megnyalt, s belőle nem lehetne kinézni ilyesféle tettet. Vagy valóban létezne a halál csókja? Miközben élettelen testemet bámultam, Hati teljes kétségbeesésében az orrával bökdösött. Próbáltam valamilyen módon jelezni neki, de persze nem sikerült. Kétségbeesett gondolataim lettek rajtam úrrá, miközben egy felirat úszott be elém és az én hangomon szólalt meg.

SZERVERLEÁLLÁS. FENNÁLL A VESZÉLYE, HOGY ADATVESZTÉS TÖRTÉNHETETT.
KÉRJÜK, HOGY VISSZALÉPÉSKOR ELLENŐRIZZE AZ AVATÁRJA ÉRTÉKEIT.
Tehetetlenül tipródtam, miközben minden elsötétült. A tökéletes sötétség borította el az egész mindenséget, azaz inkább csak én éreztem úgy. Vagy csak azért volt sötét, mert nem bírtam szememet kinyitni? Valóban túl sokat gondolhattam a halál utáni lét kérdésére, az eszkatológiára és minden másra, ami spirituálisan volt fogható. A hang lassan elveszett a végtelen feketeségben és azzal együtt egyre erőseb fájdalmat éreztem, minden porcikámban. Erőtlenül nyögtem fel a fájdalomtól. Fájdalom? Éreztem. Valós volt! Vagy csak azért, mert meghaltam? Rettenetes félelem lett rajtam úrrá. Nem akartam meghalni. Még nem. Úgy éreztem, még élnem kell és nem kéne ilyesfajta módon eltávoznom az élők sorából. A végzet másfajta jelölhetett ki nekem, semmint egy hirtelen halált. Meleg, nedves vízhez foghatót éreztem az arcomon: valódi könnycseppek voltak. Bezártak egy játékba, utána minden további lelkiismeret nélkül megölt az, aki ezt az egészet tervezte. Meg akartam változni, de még esélyt sem adtak rá. Megpróbáltam kezemet az arcomhoz emelni, hogy letöröljem lehunyt szemem alól a könnycseppeket, ám a zsibbadás és a fájdalom nem hagyta.
- Odin, most mit csináljak? - motyogtam magam elé annak reményében, hátha meghallják kétségbeesett segélykérésemet. Pont abban a pillanatban egy hatalmas villanás terítette be a mindenséget. Ez mégis mit jelentsen?

_________________
[Event] OFF Zbluh5zsgm5p8j7j37z
[Event] OFF Kickutisthsjlb3jvsrj
Askr
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
[Event] OFF Vo36oi2779/2900[Event] OFF 2yjvlht  (2779/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Chitose on Hétf. Ápr. 01 2013, 14:23

/Az első körre reagálok./

A minap egy furcsa ötletem támadt. Reggel felkelve eldöntöttem, hogy aznap saját magam fogom elkészíteni az ennivalómat. Már nagyon úntam a fogadó kosztját. Gyakorlatilag amióta a játék elkezdődött ez a fogadó volt az otthonom. A fogadó étlapján szereplő fogások pedig meghatározott időközönként váltották egymást. Tehát elhatároztam, hogy ma valami különlegeset fogok enni. Arra gondoltam, valami saláta jó lesz. Igen, azt könnyű elkészíteni. A mai első utam tehát a Kezdetek városának piacára vezetett. Rengeteg ember volt ott, játékosok és NPC-k is. Meg persze kofák, akiktől mindig megpróbáltam alkudni. Végül, miután mindent megvettem, amiről úgy gondoltam, kell nekem, egy fej salátával, néhány szem paradicsommal és retekkel, valamit pár szál sárgarépával a karomban hazamentem. Otthon aztán rájöttem egy fontos dologra: tulajdonképpen nem is olyan egyszerű bármit is felszeletelni ebben a játékban a Főzés jártasság nélkül. De akkor, voltaképpen hogy kéne elkészítenem az a salátát ? Végül is, nem probléma, megoldom én ezt, gondoltam, majd lepakoltam mindent az asztalra, szépen, egy kupacba. Ezután elkezdtem kézzel szétszedni a paradicsomokat, úgy, hogy végül két darabra estek szét. Majd azoknak is neki estem, és végül négy negyedparadicsomot kaptam. Ezután beletettem őket egy salátalevélbe, közben már tiszta paradicsomlé lett az asztal, de ez nem tántorított el. Végül összehajtottam a salátalevelet és összekötöttem a retek gyökerével. Így ni, kész is a saláta. Minek nekem a "Főzés", ha megvan a "Kreativitás", gondoltam, miközben elégedetten méregettem az elkészített művemet.
- Itadakimasu ! - mondtam csak úgy magamnak, majd beleharaptam az ételkölteménybe.
Nem is olyan rossz, gondoltam, miközben a sárgarépát és a retek többi részét harapva hozzá megettem az egészet. Ez finom volt, de nem élhetek egész nap zöldségeken. Na jó, akkor most irány a közeli cukrászda, határoztam el, majd felálltam az asztaltól és hátrafordultam, aztán váratlanul minden elsötétedett, és én megláttam ezt a kiírást:

YOU ARE DEAD

[Event] OFF 70204943


- Mi ? Neeeeeeee ! Nem akarok meghalni, még nem nem akakor meghalni !! Tűnj el ! - kiabáltam, majd a kezeimmel megpróbáltam megütni a feliratot, hátha akkor az tényleg eltűnik, azonabn ez nem sikerült, a karjaim áthaladtak rajta, én pedig a földre érkeztem. De miért ? Hogy történhetett ez ? Gondolkoztam kétségbeesetten, mialatt térdelve a fapadlót bámultam. Hisz nem is harcoltam ! Várjunk csak, lehet, hogy a salátától ? Talán mégse kellett volna hámozás nélkül megenni azokat a zöldségeket, lehet, hogy valami méreg volt bennük. Akkor visszavonom, mégiscsak szükségem lett volna a "Főzés"-re ! Egy pillanat ! Hiszen védett városban vagyok, még ki se mozdultam a Kezdetek városából ! Akkor nem halhatok meg ! Mégsem vonom vissza.

SZERVERLEÁLLÁS. FENNÁLL A VESZÉLYE, HOGY ADATVESZTÉS TÖRTÉNHETETT.
KÉRJÜK, HOGY VISSZALÉPÉSKOR ELLENŐRIZZE AZ AVATÁRJA ÉRTÉKEIT.


Ez meg mi ? Mintha a saját hangomat hallanám. Megfordultam, és csakugyan ott láttam saját magamat a földön fekve. Ezen szerint tényleg meghaltam, és tényleg igaz az, hogy a halála után szellemmé válik az ember. Hiszen én is az vagyok. Mi ez ? A látásom elhomályosodik, pedig még nem is sírtam. Aztán valóban elsötétült minden, nem láttam már a földön fekvő testemet sem, se semmit, és a hangot se hallottam. Akkor ilyen az, ha meghalok ? Furcsa érzés, mintha bizseregne mindenem. És fáj is. De akkor mégiscsak van valamilyen testem, vontam le a következtetést. Viszont, amikor megpróbáltam meg is érinteni azt, nem sikerült. Nem értek semmit. Mindegy, csak jussak már végre ki erről a helyről !
Már-már a teljes kétségbeestés határán voltam, amikor hirtelen a sötétséget felváltotta egy élénk, vakító villanás.


A hozzászólást Chitose összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 02 2013, 19:57-kor.
Chitose
Chitose
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 224
Join date : 2013. Mar. 23.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
[Event] OFF Vo36oi597/600[Event] OFF 2yjvlht  (597/600)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Viola on Hétf. Ápr. 01 2013, 21:56

[OFF - 1. kör]
- Chh..! - szisszenek fel, s kapok jobbomhoz a balommal reflexből, hogy ösztönösen dörzsölgetni kezdjem azt. Nem fájt, mikor a sütő megégette a kezem. Nem, inkább azt mondanám, hogy olyan forró volt, amikor már szinte lehetetlen megállapítani még itt, Aincradban is a különbséget hő és fájdalom között. Egy bizonyos hatás után már szinte összeolvad az érzés a hidegnél is. Az agy nem tud különbséget tenni, főleg ilyen gyorsaságnál.
Gyakorolnom kell még ezt a háziasszony mesterséget. Anat a lelkét kiteszi, hogy a bolt működjön, legyen forgalma, fejlődjön, hogy nekem aztán mindent megadhasson. A legkevesebb az, hogy amikor hazaér, meleg ebéd, vagy éppen vacsora várja idehaza. És ezt csak egy úton tudom megoldani a folyamatos éttermi kiruccanások között; azzal, hogy én főzök. Nem új dolog már ez nekem. A valóságban sok mindent el bírtam már készíteni, azonban ez a világ ezen a téren is más. Könnyebb, de bonyolultabb. Ellentmondásba ütköztem volna? A valósághoz szokott tudatomban még mindig ott bujkál a megszokott mozdulat egy-egy cselekvésre, azonban Aincrad ebbe minduntalan beleszól. Sok mindent meg kell még szoknom, jóllehet már legalább fél éve rostokolunk itt...
Hogy az időt elüssem, gyakran dúdolok magamnak mikor itthon vagyok, de csak akkor, ha rajtam kívül nincs senki a házban. Még Anat előtt is szégyenlem kissé, hogy hiányzik az életemből a zene, még akkor is, ha ebben nincs semmi megvetni való. Sok idő eltelt már, mióta utoljára hallottam zeneszámot. Még odakint, a valóságban. Rádió, vagy tévé, egyre megy. Zene. És az ahhoz társuló tánc, ami kiteljesít. A lelki-nyugalom nincs messze, ha az ember mellett muzsika szól, s az ütemére beindul a test. A kar, a láb, a fej, az érzelmek.
Apró mosollyal az arcomon felkeresek memóriámban, s próbálok megidézni egy rég nem hallott számot. A mi időnkben az már retronak minősül. Ahogy a zene ritmusa, hangzása lassan elönti tudatomat, végtagjaim utasítás nélkül mozgásba lendülnek, s ilyen-olyan képzeletbeli köröket kezdenek leírni a levegőben. Csípőm is rákap, forogni kezdek. Fejemben már úgy szól a zene, mintha most is itt szólna mellettem. És akkor, mikor már egészen bele vagyok melegedve, egyszer csak megszakad. Egy villámcsapás gyorsaságával elhalkul a zene, s írmagja sem marad. A világ elsötétedik. Ijedtemben lemeredek, s nem mozdulni sem merek.
Egy nem várt, felkavaró kép jelenik meg előttem, mely a halálomat hivatott közölni velem. A piros színű ikon, melyet akkor láttam először, mikor elindult a játék, rajta azonban "error" helyett most egy sokkal gonoszabb szöveg pöffeszkedik. Hideg verejték fut végig a hátamon olyan keserves érzést hagyva maga után, mint melegben a fagyos esőcseppek.
A kép végül visszajön, újra beélesedik, de nem várt látvány tárul elém: én: külső nézetben, mintha egy másik ember szemével nézném magamat. Hmm, egész jól nézek ki, de most nem ez a lényeg. Egy hang is megszólal, melynek nyomán egy szöveg jelenik meg előttem szerverleállást hirdetve. Mi a franc, tönkre ment a Sword Art Online? Valahogy ez a lehetőség sosem merült fel bennem. De ebből miért következik az, hogy most meghalok? Nem halhatok meg így! Meg amúgy sem!
A kezemet meg a lábamat, jobban mondva az egész testemet viszont továbbra is érzem. A sötétség nem nyelte el a gondolataimat, még mindig tudok magamról. Itt vagyok, de hol van az az itt? Rémképek törnék rám hirtelen, hogy talán ez már maga a halál. A végtelen semmi. Végül mind magunk maradunk a gondolatainkkal...
Egy nagy villanás vakítja el szememet...
Viola
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
[Event] OFF Vo36oi1535/1700[Event] OFF 2yjvlht  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Diabel on Szer. Ápr. 03 2013, 00:02

Résztvevők

  • Anatole Saito: 1. kör
  • Violeta del Sanchez: 1. kör
  • Kyuushiro: 1. kör
  • Peter Worker: 1. kör
  • Hinari: 1. kör
  • Mirika: 1. kör
  • Halász Alex: 1. kör
  • Allen Dante: 1. kör
  • Koshitsu Esutel: 1. kör
  • Judy Noxia: 1. kör
  • Miyazaki Momo: 1. kör
  • Nomad: 1. kör
  • Ryuninji Ren
  • Szophie: 1. kör
  • Rita Hanami
  • Kazuma
  • Aetheris: 1. kör
  • Hitodama
  • Chitose: 1. kör
  • Hermit: 1. kör
  • Askr: 1. kör


Határidő: április 10-én fog az új kör mesélése érkezni.

Pótlásra az event zárásáig van lehetőség. Neve áthúzásával jelzem, ha valaki le van maradva a körökkel, de mindenkinél írni fogom, hogy hány kört teljesített eddig.

Kérésem, hogy mindig jelezzétek, hányadik körhöz írtok. Első körben még nem volt túl fontos, de később annál inkább az lesz. Ilyen mennyiségű írást képtelen vagyok rendre elolvasni, ezért is fontos, hogy a reag elején ott legyen, melyik körhöz írtál.







Ti döntitek el, hogy hol ébredtek. Nyilván lesznek, akiket már kórházba szállítottak. A többieket egyelőre otthoni ápolással tartják életben. Gondolom a saját szobájukban, ahol felhúzták a NerveGeart. Szerintem meséljetek arról a helyről, ahol a szemetek felnyitjátok. A kórházban pl biztos, hogy megpróbálják személyessé tenni a hideg, fehér vagy zöld falak övezte „birodalmatokat”. A hajatok megnőtt. Fiúknál szakáll befigyelhet, bár biztos borotválnak benneteket a lehetőségekhez mérten.
Ez már a valóság. Minden életszerűbb, pontosabb, részletesebb. Nyilván nem tett jót nektek a rengeteg fekvés, elgyengültetek, sokkal nehezebb mozgatni a tagjaitokat, fáj a szemetek, ahogy felnyitjátok. Bánt a fény. A NerveGear a fejeteken van még. Mi az első reakciótok? Mik az első gondolataitok? Mi az első, amit megpróbáltok megtenni?
Nappal van, tavaszodik már a valóságban. Épp meleg idő köszöntött Japánra, szél zörgeti az ablakotok rolóját, megtáncoltatja a függönyt. Biztos vagyok benne, hogy virág illatozik mellettetek. Bonbonok. Kik hozhatták nektek? Egy biztos: egyedül vagytok.
A sisakotok aktivitása megszűnt, leállt. Búgása elcsöndesedik, a fények kialszanak az oldalán, nem villog már semmilyen led rajta. Teljesen olyan, mint új korában. Mennyi ideje is vagytok benn? Fél éve? Nagyjából. Nincs naptár a környezetetekben.
Pizsama van rajtatok. Esetleg a kórházakban fekvőkön betegruha. Drótok kötnek össze benneteket szerkezetekkel, rátok vannak erősítve, halkan csipognak. Le tudjátok tépni. Infúziót vezettek belétek. Nyilván így táplálnak. A bőrötök alá. Ha azt kihúzzátok, nagyon fog fájni.
Oh, igen. A valóságban van fájdalom, és ezt rögtön meg is érzitek: amint mozdultok, minden ízületetek, izmotok fájdalmasan lüktet. Hiába, nagyon régen nem használtátok már őket.

_________________
Mesélői Adatlap
Mesélői Szín: #bbae94



[Event] OFF Alrs02
Diabel
Diabel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
[Event] OFF Vo36oi612/700[Event] OFF 2yjvlht  (612/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Noxy on Szer. Ápr. 03 2013, 11:04

2. kör

A villanást követően olyan helyen találtam magam, ami nagyon váratlanul ért engem. Egy ideig csukva volt a szemem, csak hallottam a jól ismert kinti hangokat (autók, járókelők és szomszédok beszélgetése, lépkedése) és a szél fúvását. Ehhez járult hozzá a zúgó hang, amit a számítógépem adott ki.
Csak nem? Csak de... ez nem álom, valóban megtörtént, amiért a legtöbben küszködtünk a SAO-ban... kint vagyok a valóságban. Újra otthon vagyok. Kinyitottam a szemem, és valóban így volt. Elsőre bántott a fény, de mire megszoktam, de még homályosan láttam mindent - mintha magamhoz térnék egy hosszú kóma után-, máris felismertem a saját lakásom falának színét és bútorait, amiket először megpillantottam. Nagyon fájt a szemem, bizonyára azért, mert jó régóta nem mozgathattam meg a valóságban az izmaimat. Mikor megpróbáltam felállni, még erősebben nyílalt belém a fájdalom, úgyhogy visszafeküdtem. Vajon mennyi ideje fetrengek az ágyamon? Tényleg szabadon lettünk engedve a szerverleállással?
A NerveGear leállt, és a zúgását többet nem hallottam, csak a számítógépemet. Jó lenne már most levenni a fejemről, de hát az izmaim nem engedték. Az ágyam melletti éjjeli szekrényemen ott volt a szemüvegem, és egy doboz bonbon. Még egy csokor virág is illatozott rajta (talán azért, hogy ne a régóta hagyott bűzt érezze itt bárki, aki belép ide... de azt nem éreztem).
Egy jó ideje heverek, saját gondolataimba zárkózva. Eszembe jutott hirtelen Yuriko és Natsumi. Gondolom ők is éppen most tértek magukhoz otthonaikban. Remélem lesz valaki a közelükben, mert így Yuriko felveheti a kapcsolatot az ostoba öccsével. Most már nincs szükség arra, hogy én keressem meg a hallgatótársamnak az öccsét.
Arra vagyok igazán kíváncsi rajtuk kívül, hogy vajon a többiek miként reagálnak erre. Megijednek? Vagy örülnek? Vagy inkább kételkednek egy kicsit, mint én? Igen, kételkedem. Kételkedem, mert csak egy szerverleállás történt, és bármikor visszacsöppenhetünk a SAO-ba, és minden folytatódik onnan, ahol félbemaradt minden. A tájékoztató tanácsát akkor megfogadom, és ellenőrzöm majd minden értékemet, képességemet, jártasságomat. Hát nem örülnék neki, ha valami hiba lépne fel az avataromnál, mert annak nem igazán örülnék.
Persze, ha nem kell visszatérni a SAO-ba, akkor nekem könnyebb. Akkor az egyetlen szerverjáték, amivel a szabadidőmben fogok foglalkozni, az csak is a WoW lesz. Ott legalább nem találtak fel NerveGearhez hasonló gépezetet, amivel benn tarthatnak minket a virtuális világban.
Kintről mintha kis hangokat és zajokat hallanék, de szerintem csak hallucinálok. Szerintem egyedül vagyok, de jobb is így. Szeretném minden energiámat és erőmet összeszedni, mielőtt bármit is tennék.


A hozzászólást Judy Noxia összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 03 2013, 11:43-kor.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]
Noxy
Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 29

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
[Event] OFF Vo36oi2457/2500[Event] OFF 2yjvlht  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Hitodama on Szer. Ápr. 03 2013, 11:22

[I. kör]

Minden nap egy új kezdet! Na hagyjuk a süket dumát, inkább a legtöbb nap egy új zűrzavar kezdete - ez talán sokkal jobban illene az itteni életre, nem mintha panaszra emiatt oka lenne, sőt! Egy faágon ébredt fel mint oly sokszor azelőtt, nem volt kedve álmában meghalni valami gyáva alak keze által és inkább bízta magát a mobok jó vagy éppen rosszindulatára. Egyébként is, gyűlölte az ágyakat talán mindenek felett, vagyis nem... a tehetetlenséget gyűlölte mindenek felett, az ágyak inkább csak annak a szimbólumai voltak, talán kivétel ha más is volt ott akit mondjuk nem utált mindenestől...
Felnézett egy pillantás erejéig az égre és aztán már szökkent is le ügyesen egy alsóbb ágra, így folytatva míg nem végül leért az egyébként magas fáról. Valami nagyobb vaddisznó mobot zavart fel érkezése, azonban még mielőtt elérhette volna ő egyszerűen kettévágta kedvelt technikájával, unalmas... unalmasak a gyenge mobok, ha már itt volt egy magasabb szinten akkor elvárta volna hogy ne csak fejjel rohanjanak a kardjába... de hát, ő magasabb szintű volt, s hátra volt még jó néhány Boss a keményebb helyekig, legalábbis Mizuki így vélte. Körbenézett, semmi, helyére tűntette hát kardját és vakon elindult a feje után
Tűnődött, kellett volna már valami finomat is enni, túl régóta elégedett meg apró kis falatkákkal és jellegtelen édesség-utánzatokkal, pedig pénze is volt bőven... Elég! Elég legyen már, jó, eldöntve... ma nem itemek és fegyverek, hanem ennivaló, temérdek finom hasbavaló kajácska, nyam! Célba is vette a legközelebbi várost, vagy falucskát... mindegy, a részletekre nem figyelt mindössze csak annyira, hogy megtalálja a lehető legnagyobbnak látszó fogadót vagy étteremnek nevezhető helyet, ami csak volt a környéken. Talán egy órába telt, mire végigsétált mindent és megállapodott kiszemeltjénél, egy nagyobb fogadónál.
Határozottan lelkesedve masírozott be az ajtón és mire leült egy asztalhoz, már annyiféle rendelés gondolata futott át agyán, hogy a pincér már pakolta is az összeset felfelé. Há, ez azok közé a dolgok közé tartozott, melyeket érlezésekor a leghamarabb sikerült megszoknia
- Nyan, nyan, nyan! - nyávogott macskásan, magának emelve egy ivókupát, amiben tudja fene mi volt
Fenékig, s már pusztította is azt a malac méretű sült szárnyas madarat, ami a legközelebb volt hozzá az asztalon. Elégedett volt, örült hogy nem kellett visszafognia magát az evést illetően, ehetett annyit és azt amit és amennyit jónak látott. Derekasan falta is hát az ellenséget, egyik combot a másik után, aztán a szárnyakat és a többi részt, végül meg a sült zöldségeket amivel a madár belseje tele volt töltve. Egy nagy böfi, aztán már jött is a következő, de ugyanakkor sokkal kisebb tányér tartalma: sushi, sushi, neko sushi, nyan~nyan! Fene, kitől ragadt vajon rá ez a sok macskás szokás...? Áááá... csakis Sakamoto-santól, ki mástól? Végül aztán csak egyetlen tál maradt, valamiféle dolog izé gőzölgött rajta, amit megsúgom egyébként főtt burgonyának hívtak, s Mizukinak felettébb nem tetszett. Nagyot nyelt, böff, s evőpálcikáit fenyegetően rázva, szabad kezével maga elé rántotta és már esett is volna neki a kihívást nyújtó sosem ízlelt dolognak, amikor egész egyszerűen elsötétedett a világ és...

[Event] OFF You_are_dead_sao_by_xsougox-d5k1l9y
A látványra első dolga az lett volna, hogy fejbeszúrja magát az egyik pálcikával, hogy jól látta e amit akkor látott, csak hogy nem volt se keze, sem pedig evőpálcikája! Semmi! Már megint...? De nem, ott volt az a szöveg és... aztán meg ő a földön, s már kezdte is megkérdőjelezni saját elmeállapotát. Meghalt? Így, egy ellenséggel maga előtt akibe még csak bele sem mélyeszthette a fogát??? Leverte egy tál izé??? Ez... neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!
Hihetetlen volt, sötét és szégyen... egy tál ennivaló ellen veszített, ez... LEHETSÉGES VOLT EGYÁLTALÁN? És mi volt ez a fekete hely, miért futott és nem jutott el sehova, hol volt... ez csak nem a halál? Ez...

- SZERVERLEÁLLÁS. FENNÁLL A VESZÉLYE, HOGY ADATVESZTÉS TÖRTÉNHETETT.
KÉRJÜK, HOGY VISSZALÉPÉSKOR ELLENŐRIZZE AZ AVATÁRJA ÉRTÉKEIT. -


Ezt ő mondta, vagyis nem... de... uuuuuurgh... fájt... volt keze, volt lába és volt mindene, csak nem látta... de... fájtak... nem... szerverleállás? Nem... ugye nem... nem, ez nem lehetett! EZ NEM LEHETETT, UGYE NEM?! NEM LEHETETT AZ A ROSSZABB DOLOG A HALÁLNÁL! NE, CSAK AZT AZ EGY DOLGOT NE, INKÁBB HALJON MEG MOST! Válasz kavargó gondolataira azonban nem jött, mindössze fény villant látóterének egyik perifériájától a másikig, azaz teljesen, mindent betöltő fény. Ugye nem... UGYE NEM??? NEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!





[I. kör]

De... de... deeee... neeeeeee! Puha matrac alatta... jól ismert gépes csipogás... gyűlölt takaró... cseppet sem hiányzott szag... igen... felnyiló szemei sajogtak ugyan, de nem kellett okosnak lennie ahhoz, hogy rájöjjön... a szobájában volt, a kórházi szobájában, kint a való világban... az utolsó helyen, ahol tudni akarta magát... vissza akart menni, vagy legalább meghalni! Elég volt megpróbálni mozogni, érezte, hogy mindenfélével teletűzdelt kezeit súly húzta le, nagyobb mint valaha azelőtt. Lábaiban semmi élet, most már a lábujjait sem volt képes mozogni, gyengébb volt mint valaha... GYENGÉBB VOLT MINT VALAHA!
Mindene fájt, ebben nem volt semmi új, egyszerűen csak egyáltalán nem hiányzott... szíve szúrt négány pillanatot még, de tüdeje most is szorított és kapart, köhögni kényszerült. Nem érdekelte a fején levő kütyü, ha már nem működött akkor még annyira sem méltatta hogy levegye a fejéről. Mocorogni kezdett, majd kicsikét erőt gyűjteni, majd gyenge kis kezeivel lassan tépkedni kezdte magából az a sok csövet meg kütyüt, ami bele volt aggatva. Annyira már nem is érdekelte, elvégre így is fájt mindene, csak akkor tartott kis szünetet mikor szíve megint kalapálni kezdett, mint valami őrült kalapáló kobold.
Kiszabadulva végre jobban körbe is nézhetett. Tűk, tűk mindenütt, az ő szobájában egyébként nem volt se bonbon, sem pedig virágok... senki nem küldött neki, még a szülei sem, már ha még egyáltalán éltek... ha nem, akkor hát megkapták a magukét, bizony! ... Talán... itt nem volt olyan nagy legény... vagyis, leány... itt nem volt vele bátorsága, vakmerősége, csakis egyedül a visszhangja. Itt kétségbeesett volt, talán éppen az szolgáltatta neki az erőt ahhoz, hogy irdatlan kínok árán sikerüljön felülnie. Már hosszú ideje nem ment neki fáradtság nélkül, s kinyúlni a géphez ami most kihúzva olyan idegesítően vinnyogott, végképp nem volt ereje. Fáradtan támasztotta hátát az ágynak, küszködve igazgatva maga mögé a párnáját. Gondolkodnia kellett... nedves, szomorú szemekkel...
Kijutott, igen, legalábbis úgy tűnt, hogy kijutott. Ha viszont neki is voltak bonbonjai meg virágjai, akkor máris kételkedni kezdett a dolog valós mivoltában. De minden esetre itt fájt megint mindene, a hely is túlontúl ismerős volt és a helyzete rosszabb, mint azelőtt. Kissé homályos volt a világ, s ha megmozdult egyszerűen úszott minden előtte, míg meg nem állapodott lassan újra. Megköszörülte torkát majd köhögni kényszerült, végül kezét lassan a homlokára tette. Nem lepődött meg, szinte tűz forró volt, talán összeszedett még valamit közben? Vagy csak rosszullét, mindenesetre semmi jó. Nem volt sárgás a bőre vagy ilyesmi, tehát a gyógyszereivel ma már egyszer teletömhették, csak...
Erőt vett magán, oldalra dőlt és lendületéből legurult az ágyról. Nagyot koppant, teste remegni kezdett, szíve pedig majd kiugrott helyéről és... szúrt, nagyon! Percekig feküdt a padlón, vagy órákig, tudta a fene... végül csak véget ért, csak a feje volt tűzforró továbbra is, s a világ folydogált állandóan. De akart valamit, nem akart egyedül lenni... azt sem tudta miért csinálta, vagy miben reménykedett egyáltalán. Végül mégis kúszni kezdett, szinte csak araszolgatva előre, nem kevés több perces pihenőt tartva. Lábai nem működtek, kezeit is tudják az istenek hogy mi tartotta erőben, s lassan de mégis eljutott az ajtóig, majd valahogy elkapta a kilincset és lerántott, közben elengedve magát hogy eldőljön, s a lendülettel az ajtó kinyílhasson. Aztán pihenőt tartott, felült és nekidőlt az ajtó szélének. Kana, Rin, Ranmaru... vajon ők még éltek, hol voltak? Meg sem fordult fejében, hogy esetleg bárkit is elvittek volna onnan, ahol fejére vette a "játéksisakot", nem hogy korházba... vagy éppen egy kórházba vele. Egyszóval azt tervezte, hogy ha kúszva is és a fél országon keresztül is, de megkeresi... nem... nem akarta, egyedül Kana tudta, őt keresi meg... valahogy... Fáradt volt, inkább könnyeit kezdte törölgetni
Hitodama
Hitodama
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 198
Join date : 2012. Aug. 02.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
[Event] OFF Vo36oi135/500[Event] OFF 2yjvlht  (135/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Szophie on Szer. Ápr. 03 2013, 17:20

[2.kör.]
A sötétséget egy villanás követte, mintha valaki hirtelen felkapcsolta volna a reflektort. Hirtelen a szemem elé akartam kapni a kezemet , de képtelen voltam felemelni, épphogy egy icipicit mozdult meg. Ujjaim finom, selymes anyagba kapaszkodtak, éreztem a hajamat, ahogy kuszán az arcomhoz ért, valami a fejemet nyomta, mintha egy sapka lenne rajtam, és ahogy a levegőt vettem, csodálatos illat töltött be mindent. Nem értettem. Mégis mi történik? Feküdtem, valaki egy ágyra tett, és betakargatott, a fejem alá pedig gondosan párnákat igazgatott. Megtaláltak? Vége a szerverleállásnak? Akkor ugye nem is haltam meg.. Hála a jó égnek! Vezért akartam hívni, a kicsi, gonoszkodó farkasomat. Nem hallottam szapora lihegését, csaholását. Vajon nincs a szobámban? Lehetetlen. Az oldalamra akartam fordulni, és a szememet kinyitni, de ez elsőre nem sikerült. Az izmaim nem reagáltak, az ágy magához húzott, és csak egy apró, pici mozzanatot sikerült tennem, a lábamat egy kicsit odébb toltam. Mindezt egy sziszegés követte, ugyanis belém nyílalt a fájdalom, ami egész testemet végigjárta. Szörnyű volt. Kábán feküdtem, beletörődve, hogy nem fog sikerülni megmozdulnom. Csak percekkel később jöttem rá, hogy ezt a fajta fájdalmat, mely mos járt át, régen nem éreztem. A játékban ilyen nincs. Kényszerítettem magam, és kinyitottam a szemem. A fény szörnyű fájdalom árán járta át újra a pupillám. A levegőt nehézkesen vettem. Elsőre fel sem fogtam, mi vesz körül, vagy hol vagyok. Csak pislogtam az oly furcsa bútorokra, tárgyakra. Végül majdnem felkiáltottam a felismeréstől, ez a szobám! Nem az Aincradi, hanem az igazi, a rendes. Legszívesebben ujjongva visítoztam volna, de nem jött ki hang a torkomon. Száraz volt, és én élettelen. Az oly ismerős tárgyak, melyek körülvettek igazán nagy boldogságot adtak. Halk zene szólt, amit eddig észre sem vettem. A kis hangfalak, melyek a szobám falra voltak erősítve, csendesen ontották magukból anyám altatódalt, melyet még kiskoromban énekelt nekem. Sírtam volna, ha tudok, de ez nem ment. Csak pislogtam, és megpróbáltam magamba szívni a szobám illatait, mindent pontosan megjegyezni magam körül. Az a boldogság, ami akkor fogott el, leírhatatlan. A királykék szőnyeg, a sötét, díszes fabútorok, az éjsötét zongora, a díszes tapéta, az ágyam, melyen tökéletesen elhelyezve feküdtem, gondosan betakargatva a gyönyörű égszínkék takarómmal, a puha, fehér párnarétegek, melyen szerteszét fésülve terült el hosszú, sötét hajam. Nőtt, valamivel hosszabb, mint volt. Mellettem az éjjeliszekrényemen egy vázában egy csokor rózsa, hófehér. Ez ontotta ,agából e negédes illatot, mely mindent ellepett. Közötte egy lila virágocska emelkedett ki. Eltartott egy kis ideig, míg rájöttem, mi is az. Ez a növény nem más, mint a hit virága. Ezen elmosolyodtam. Aranyosak.^^ És egy süti is ott illatozott. Pedig infúzión voltam, a sütike mégis friss volt. Rájuk fogom, hogy miattuk eszek Aincradban is mindig sütit! Ez az ő hibájuk! Csodálatos látvány, megható pillanat. Ezt egyedül vele akarom megosztani, az egyetlen testvéremmel. És a bátyám? Ő merre van? Szellő lendítette meg a függönyt. Meleg, tavaszi idő volt. Az erkély ajtóm tárva nyitva, gondolom szellőztettek. Kintről a szolgák víg zaja hallatszott be, és a madár csicsergés, de az is csak nagyon halkan. Korán volt még, nagyon korán. Ő még biztosan alszik. Tudom, hogy ideje nagy részét mellettem tölti. Egy szék is mellém volt készítve a számára. Elmosolyodtam, és örömkönnyek gyűltek a szemembe. Végre itthon vagyok! Fél teljes, sötétségbe burkolt év telt el. Szörnyűség.. Megkeresem majd a többieket idekint! Igen! Biztos a többiek is most felébredtek, otthon, és ők is jól vannak. Talán mégis elfogták Akihikot, és ő leállította ezt az egészet. Megkeresem majd az összes barátomat.. Csak nem olyan nehéz a mai világban megtalálni őket. Zut, meg Rent, Dantet, Hinarit, Ai-chant, és a céhem többi tagját, meg Alexet, és Askrt, a másik farkasosat. És ha már a farkasokról van szó, hol van Vezér? Már rég itt kéne csaholnia! haszontalan farkas! Mármint...
Ekkor jutott eszembe, hogy drága petemet soha többé nem láthatom De mégis kinek kéne? Egy ilyen ördögi, mindenre elszánt bestia.. Aki mindig mellettem volt, és segített, és megvédett.. Elszomorodtam. Eszembe jutott az utolsó pillanat, amikor láttam. Az összeesett testemet böködte az orrával, és aggódott értem. Hiába, még ha csak egy pixelekből összeállított lény is volt, megszerettem. Örökké mellettem volt, a bajtársam volt, a testvérem..
Vissza kell mennem hozzá, végig kell vinnünk a játékot, és csak akkor térhetek haza. Kezemet fájdalmasan felemeltem, letéptem pár virágszirmot, hogy jelezzem Nii-sannak, én is itthon voltam, mozogtam, és mindent láttam, és szeretem őt, de vissza kell még mennem, majd lehunytam a szemem, és reméltem, hogy ettől visszatérek a játékba.

_________________
[Event] OFF Advent
Szophie
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2533
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 22
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
[Event] OFF Vo36oi7666/7700[Event] OFF 2yjvlht  (7666/7700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Kyuushiro on Szer. Ápr. 03 2013, 23:16

2. kör

Egy pillanatig a hófehér villanás tölti ki a látóteremet, aztán minden elsötétül. Szemem megpróbálom kinyitni, hogy lássak valamit, és sikerül. Visszaléptem a játékba? Újra mehetek mobokat irtani? Tárgyakat gyűjteni, keresni valami menő céhet, és csatlakozni a frontharcosokhoz? Nem, ez más... hófehér falak, furcsa csipogás, hűs szellő, virágillat. Hol vagyok? Ez egy küldetés helyszíne?
Nem... Nem lehet... Sikerült? Kayaba Akihiko terve egy apró szerverhibán bukott meg? Az nem lehet... álmodom?
Nem, ez minden bizonnyal egy kórházi szoba. Fejemen a leállt NerveGear, bőröm alá infúziót vezetnek. Furcsa módja a táplálkozásnak, de hát ha az embernek nincs lehetősége enni, ezzel kell beérnie.
Valami kék ruha van rajtam, kényelmes, de valahogy olyan idegennek tűnik... Igen, ez a valóság...
A derekamhoz kapok, a Fényes Vaskardért. Hiszen most a páncélzatom sincs rajtam, és ez a kórház nem biztos, hogy védett terület. Ha jönnek a mobok, le kell vernem őket minél...
...annál...
...azaz...
...nem. Ez nem a Sword Art Online. Erre az éles fájdalom ébreszt rá, amit akkor érzek, mikor megpróbálom mozgatni a karomat.
Fáj!
Mindkét karomat felemelem, majd letépem a tűket és az elektródákat, amik mindenféle életjelmérő műszerre vannak csatlakoztatva. Nem törődök a fájdalommal, azaz dehogynem! Éppen az a lényeg. Fáj. Fáj, tehát létezem, a fizikai valómban, nem egyesek és nullák sorozataként, nem holmi virtuális adatfelhőként, hanem a hús-vér testemben. Kiszabadultam! Nem vagyok többé a játék foglya, nem kell félnem az életcsíkom csökkenésétől, nem kell tapasztalatot gyűjtenem.
Észre sem veszem, hogy még mindig rajtam van a NerveGear. Hiszen átlátszó, azon keresztül is látom a kórházi szobám, amit ki is használok, és körülnézek.
Az ablak nyitva, innen éreztem tehát a szelet, ami igazi szél, nem számítógép által generált!
Mellettem egy virágcserép, benne élő virággal... ezt ki hozhatta? Mindegy, ez sem az agyam szaglásérzetének mesterséges stimulálása. Valóban ott van az a virág, és ha lelököm, nem esik pixeleire, csak széttörik a cserép.
Megpróbálok felülni. Rég használt izmaim üvöltve tiltakoznak a mozdulat ellen, de nem érdekel, hiszen most mozognom kell. Újra meg kell tapasztalnom, milyen sétálni, milyen véletlenül beütni valamimet, milyen káromkodni a fájdalom miatt... ó, mennyi mindent kell még megtennem! De nem baj, van időm. Nem szorít a fejlődés kényszere, nem kell harcolnom másokkal az életben maradásért (legalábbis fegyverekkel nem... remélem), és nem kell aggódnom, mi történik a külvilágban, aminek része vagyok, de csak passzívan. Igen, élek! Most élek igazán! Azt hittem, az MMORPG-kben szabadulok igazán fel, de most másképp gondolom.
Mit is fogok csinálni? Először szerzek valami jó páncélt... izé, megnézem Tokiót, mennyit változott azóta, mióta beléptem a Sword Art Online-ba. Tényleg, az mikor volt? Nagyjából fél éve, de nem tudom pontosan. Egyelőre ideje lehívnom a menümet... izé, felöltöznöm... miután pihentem egy kicsit.
Visszafekszem, fejemen a kikapcsolt NerveGearral, karomon a tűk enyhén vérző helyével. Szólnom kellene valakinek, de mivel az EKG jele kiegyenesedett, mivel megszakítottam a mérést, hamarosan úgyis itt lesz valaki. Addig meg ráérek. Hiszen már nem kell fejlesztenem a karakteremet! Megszűntem Kyuushiroként létezni, a nevem Hirenato Genki. Ez a nevem. A valódi nevem. A valódi testemben! Vége az illúziónak, ez a valóság, még ha kissé szokatlan is.

_________________
Nio vs Kyuu:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 6+8
Erő: 6+14
Kitartás: 6+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10
Páncél: 24


Jelenlegi stat:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 10+3
Erő: 6+23
Kitartás: 7+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10+3
Páncél: 27
Kyuushiro
Kyuushiro
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 398
Join date : 2013. Mar. 09.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
[Event] OFF Vo36oi871/900[Event] OFF 2yjvlht  (871/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Ryuninji Ren on Csüt. Ápr. 04 2013, 15:33


I. kör


A mai napom is úgy kezdődik, mint mostanában az összes. Felkelek a céhem épületében és tök egyedül vagyok. Álmosan kikászálódok az ágyból és kikecmergek a konyhába, ahol már kész kellene, hogy legyen a reggelinek. Leülök az asztalhoz, fejem rá hajtom, még túl nehéz ilyen korai órákban.
- LÁNYOK REGGELIIIIIIIT AKAROOOOOOK!- válasz nem érkezik persze, egyedül a két pet ébred fel és fut, repül a konyhába a reggeli szó hallatára. Csalódniuk kell, mert nincs reggeli. Kapok két csúnya nézést tőlük, de ez kicsit sem érdekel. Engem sokkalta rosszabbul érint, hogy megint nekem kell reggelit csinálnom, mert csak szendvics van a menü listámon. Gyorsan összedobom, és unott képpel fogyasztjuk el a saját adagunk. Már nagyon unom a szendvicseket. Ráadásul mind leléptek, megint kihagynak a buliból. Ez már bosszút kíván, csak még azt nem tudom, hogy milyet és mennyire durvát.
- Valami ötlet?- kérdezem hűséges társaim, akik egymásra néznek, majd rám, megint egymásra, megint rám, szóval nincs ötletük.
- Rendben, akkor megmutatom, hogy ment ez régen a suliban- büszkén felállok, nyújtózkodok egy kicsit és elmagyarázom a részleteket a kicsiknek. Pár perc múlva már mind a hárman menő, fekete ninja ruhában feszengünk.
- Regi, te őrzöd a bejáratot és jelzel, ha jön valaki. Aikon-nal végrehajtjuk a műveletet- Egy szalutálást kapok a főnixtől, aki már megy is a dolgára. Misem tétlenkedünk és megcélozzuk elsőnek Sai és Vio-chan szobáját. Fülem az ajtóra tapasztom, vagy öt percig maradok így, mire rájövök, hogy hallgatózás híján nem érek semmit sem. Résnyire kinyitom az ajtót, bekukucskálok.
- Sehol senki! Szabad a terep. – Menőzni szeretnék és tigrisbukfenccel akarok bevonulni, de hasas a vége. Akrobatikám sincs Sad Felkelek a földről és körül nézek, hát sokban különbözik az ízlésünk az tuti.
- Aikon! Szimat, fehérneműt, tudod. – adom ki a parancsot és már szimatol is, főleg a fiókok közelében, én meg addig körülnézek ebben a szobában. az asztalon heverve meglátok egy díszes tollat.
- Hohóóóó ez kell nekem!- és már nyúlok is érte. elveszem és megnézem, illik hozzám. Mondjuk azt, hogy kölcsönveszem, mert már az inventorymban pihen. Közben a cicus megtalálja a keresett rejtekhelyet. Odamegyek és kihúzom a fiókot
- o.O Vio-chan igen… khöm merész darabokat is összeszedett és D? Nem is látszik akkorának o.O– lepődök meg a szexi alsóneműk láttán, majd egyet-egyet kis is kapok belőlük és futás. Nincs itt senki, de a futás elengedhetetlen része a műveletnek. Egy megvan, irány a következő. Esu-chan szobája előtt megtorpanok egy kicsit. Élénken él bennem a brutalitása és az, hogy a piámat is lenyúlta. Félve megyek be a szobába, hatalmas nyomást érzek hírtelen. Elég kellemes kis szoba, de minél többet vagyok itt, annál közelebbinek érzem halálom pillanatát. ezen okból kifolyólag nem időzök soká. Amint a macskám kiszagolja, megyek is a fiúkhoz.
- Hmmm… Esu-chan az tipikus jó kislány, bár….- kikapok innen is egyet-egyet aztán go tovább. Huh, kettő megvan, irány az uccsó. Merry-chan kis magánlakrésze elég, hogy is mondjam, fura. Mondjuk az egész csaj úgy fura nekem, ahogy van, néha ijesztő egy picit. Lakrészébe belépve hasra vágódok. Olyan érzésem van itt bent, mintha valaki figyelne. Ezek az átlátszó falak, mint valami valóságshow, és ez a sok növény? Keverednek rendesen az illatok. A fehérneműs fiók felkutatása itt sem jelent problémát. Merry-chan valóban művész lélek, még ezek is tükrözik, igaz nem ilyenre számítottam. A zsákmány megszerezve, hát futás a kertbe befejezni a küldetést. Magamhoz szólítom hűséges főnixem, így mind a hárman jelen vagyunk, eme történelmi pillanaton.
- Akkor kezdjük- leengedem az Artes zászlót és helyette felerősítem a hat megszerzett fehérneműt.
- Mily csodás pillanat- Hárman állunk egymás mellet és tisztelgünk újonnan beszerzett zászlónk előtt. Egy igazi mestermű. Ezt a megható, csodás pillanat sem tarthat örökké. A kép hírtelen elsötétedik és megjelenik egy igazán kellemetlen felirat.
~ o.O máris lebuktam volna? Tudtam, hogy a nők miatt halok meg, de ilyen korán?~ értetlenkedek egy kicsit, majd meglátom saját avatárom. Igen, jóképű, mint mindig, ez vagyok én. Kisvártatva saját hangom hallom, amint szerverleállásról és adatvesztésről motyog. Nem igazán értek az ilyen dolgokhoz, de gyakran találkoztam már ilyennel. Csak meg kell várni, míg újraindul és kész, vagy nem? Akkor csak álunk és várunk, ennyi. Teljes a sötétség, ez annyira nem zavar, de a fájdalom, melyet hosszú idő után megint érzek, rendkívül kellemetlen. Egyenlőre elviselhető, csak nem tudni, hogy meddig, remélem hamar megjavul ez a szerver, mert menekülnöm kell . Édes a bosszú, csak gáz ha le is verik rajtam. Esu-chant ismerve ez meg is történik, és Merry-chan se az a fajta aki csak úgy hagyja magát, Vio-chan meg, nos őt még szinte semennyire se ismerem, majd kiderül. Sötét, fájdalmakkal teli jövőmön való elmélkedésem vakító fény zavarja meg. Mindjárt kiég a szemem,igazán lekapcsolhatnák a villanyt.


//nem sokára jön a második//

_________________
[Event] OFF 741488085N_vtelen-3_www.kepfeltoltes.hu_
Ryuninji Ren
Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
[Event] OFF Vo36oi6382/6500[Event] OFF 2yjvlht  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Ápr. 05 2013, 20:57

[2. kör]

Mint derült égből a villámcsapás,(1) úgy ért az a piros felirat, mely szerint a rendszer halottnak titulált. Először külső nézetből látom pixeljeire szakadni a testem, most pedig egyre nagyobb fény szippant magába. Mondhatnám úgy is, hogy látom a fényt az alagút végén(2), azok után, hogy virtuálisan kipurcantam. Olyan hirtelen történik minden, hogy arra sincs esélyem, hogy pánikba essek. Fogalmam sincs, hogy a rendszerleállás milyen következményekkel járhat, nem vagyok jártas az RPG-kben, pláne nem az MMORPG-kben. Fájdalom járja át elgyengült testemet, s felébredek, mint Csipkerózsika álmából.(3)
- Vio...leta? - szinte kinyögöm a kedvesem nevét, kapar a torkom és krákogni kezdek. Anatole, előbb járjon az eszed, utána a nyelved!(4) Mégis hogy gondolod, hogy itt van melletted a lány!? Bizonyára ő is ébredezik most valahol. Hülye érzelmek, túlságosan eluralkodnak a racionális gondolkodásom felett. Remélem azért jól van ő is. Igen, meg kell keresnem! Anatole, gondolkozz már, lábra sem tudsz állni! Átkozott belső vívódások.
Ahogy kinyitom bágyadt szemeimet, olyan steril környezetben találom magam, mintha egy kórházban lennék. Otthonosabb, mint egy szokványos kórterem, habár életem során szerencsére nem kellett túl sokszor az egészségügy szolgáltatásait igénybe vennem. Először csak hallgatok, mint süket disznó a búzában,(5) majd ütemes pittyogás hangja üti meg fülemet, mintha a szívverésem ritmusát hallanám. És bingó! Fején találtam a szöget,(6) hisz ez valóban a szívverésem hangja, mivel egy kórházi monitorra vannak kötve az érzékelők, amik a testemre vannak tapasztva és infúzión keresztül táplálnak. Az ellenségemnek sem kívánom(7) azt a fájdalmat, amit átélek akkor, mikor megpróbálok felülni. Nagy nehézségek árán sikerül, így már jobban szemügyre tudom venni a környezetem. Az ágyam melletti éjjeliszekrényen egy csokor friss virág van, körülötte megannyi plüssmacska és néhány gyerekkori fotóm.

[Event] OFF Utanoprincesamafull8677
Áh igen, ez a kép az ovis barátommal, Yamatoval készült.

[Event] OFF Ittokiotoya240828281
Első nap az iskolában.

[Event] OFF Utanoprincesamafull9539
Gimis koromban Yamatoval és a másik haverommal, Hirotoval.

Úgy tűnik anyám gondoskodot arról, hogy komfortos környezetben ébredjek. De hol vannak ők? A családom? Igaz, balga kérdés... nem várhatom el tőlük, hogy a munkájukat és gyakorlatilag az életüket mellőzve minden áldott nap itt legyen mellettem valaki, hátha felébredek alapon. Megfordul a fejmben, hogy azon nyomban letépem a fejemről a sisakot, de tartok attól, hogy nem élném túl. Lehet, hogy mindez csak egy újabb rendszer generálta illúzió, ami ez esetben öngyilkosságba akar sodorni. Ha nem csinálok semmit, abból nem lehet baj(13). Így inkább úgy döntök, hogy maradok a hátsómon és kicsit kivárok. Végig kell gondolnom a történteket, mert még mindig kicsit sokkos állapotban vagyok.
Kissé még zavarosak a gondolataim, nehezen tudom feldolgozni, hogy a valóságban vagyok. Kayaba dróton rángatott bennünket(8 ) ezidáig, amiért jobb, ha soha nem vár köszönetet! Lehet, hogy a játék megjelenése előtt a sajtó agyonajnározta, még a csapból is a SAO folyt(9), én viszont mostanra már a sáros csizmámat se törölném abba a pszichopata adminba.(11) Persze minden éremnek két oldala van,(10) hiszen mi birkák önmagunkat tereltük be a karámjába. Önként vállaltuk, hogy részt veszünk a grandiózus játékába, csakhogy nem erről volt szó. Lehet volt valahol egy apró betűs rész, amit a telepítés izgalmában elfeledtünk végigolvasni? Nem hiszem, arra a média már azelőtt felhívta volna a figyelmünket, hogy a sisakot a fejünkre húztuk volna azon a bizonyos délután több, mint fél évvel ezelőtt. Örülnöm kellene, hogy kijutottam, de olyan lezáratlanul maradt minden mögöttem. Még meg sem beszélhettem Violetával, hogy miként tudunk találkozni idekint. Mire kivittük volna a 100 szintet, szépen végigmentünk volna a folyamaton, ami elvisz a katarzisig, majd a beteljesülés a kijutás. És minden jó, ha a vége jó(12), ugye. Ugye?

//A további cselekménnyel kivárnám a 3. kör mesélését. Very Happy
Az összes közmondás, amit felhasználtam, megtalálható itt.//
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
[Event] OFF Vo36oi10/5000[Event] OFF 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.