[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Go down

default [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Kedd 6 Jan. - 20:40

Az esemény menete/kiegészítés: két részből fog állni, az első rész egy rendhagyó elf buli lesz, egy darab hozzászólást kell produkálni, DE mivel ezúttal ketten (+ egy hármas csapat) egy csapatot alkotnak (a csapatok nem random sorsoltak lettek, próbáltam olyanokat összepasszítani, akik keveset játszottak még egymással/érdekes párost alkotnának...stb.) ezért külön kérésem lenne. Mégpedig, hogy a két személy beszélje meg a hozzászólást és a megoldást, majd ugyanazt írják le saját szemszögből, tehát beszélgessenek a karakterek. (Ha megoldható természetesen, ha a két karakter nem szólal meg és nem akar együttműködni, nem kell beszélgetni/összedolgozni, csak ugyanazt írjátok le. Szóval minden rátok van bízva.) Természetesen a megbeszélést magatoknak kell megoldani (skype chat...stb.). Az első hozzászólás után mindenki díjazva lesz, majd utána el lehet dönteni, hogy a karakter marad-e a bossharcra. (Ha nem megy akkor sajnos kimarad az EXTRA SZUPER TÉLI JUTALOMból.) A bossharcot inkább humoros/élvezetes/halálos témájúvá tettem, így könnyebb, mint amit tőlem megszoktatok, tehát boss-szüzeket kezdőket is szívesen várok.

(Előre is bocsánat a helyesírási hibákért és a furcsa fogalmazásért helyenként, elég sokat dolgoztam vele és jól lefáradtam. Very Happy)

Résztvevők: Asuka, Rinarin Ai Kita, Mirika, Silver, Tachibana Makoto, Szophie, Shukaku, Ryuninji Ren, Tetsuko Jin, Anatole Saito, Chancery, Saya, Benedict Arata, Ryutoshi Kurasai, Angelica Katharina, Kusumi Ayani, Jun, Mayumi, Nox, Koshitsu Esutel, Hermit, Ayse, Akae, Rey, Hinari, Danee, Ozirisz, Skaara, Suzume, Aida Atsumori, Hayashi Yuichi

A poszt addig tartson, hogy sikeresen teljesítitek a feladatot és úgymond kinyitjátok az ajtót, ami tovább visz.

Sorrend: nincs
Határidő: 14 nap, de ha kell, várok többet

Csapatok:
és ne felejtsétek, a karácsony a béke ünnepe Smile

Asuka - Jun
Rinarin Ai Kita - Ozirisz
Mirika - Akairo
Silver - Danee
Tachibana Makoto - Hinari
Szophie - Hayashi Yuichi
Shukaku - Ryuninji Ren
Tetsuko Jin - Aida Atsumori
Anatole Saito - Suzume
Chancery - Rey
Saya - Hermit
Benedict Arata - Mayumi - Nox
Ryutoshi Kurasai - Koshitsu Esutel
Angelica Katharina - Akae
Skaara - Kusumi Ayani

Előre is kérem, hogy az eventet ne használjátok fogadások teljesítésére.
Az állatidomárok pet nélkül ébrednek.

(Mivel a karácsonyi event hasonló az előzőhöz, ezért sok szó szerinti idézet lesz.)
Az egyik nap nem a megszokott helyen ébredtek. Mindannyian külön, egy kis havas szobában ébredtek, a földön tartózkodva, akármilyen alvási vagy fekvési pózban. Nem vagytok megfázva, úgy látszik, hogy ébredésetek előtt letettek oda teleportálva. Természetesen még feküdhettek valamennyit a hideg hóban, vagy a hirtelen hideg hatására fel is ugorhattok, vagy akármi ami a fejetekbe ugrik. A lényeg, hogy egy üres, havas szobában vagytok. Egy-egy csapat egy szobában ébred és akármilyen hangosan is szólal meg valaki, nem lehet áthallani egy másik szobába. Mindannyian valahogyan kisebbnek érzitek magatokat, a szokásosnál is kisebbnek. A következő lehetőségek, amiket felsorolok, csak említésszerűek a különböző cselekvések esetén, természetesen senkit sem tiltok el attól, hogy ne vegyen észre semmit, beleértve, hogy átváltoztatok. Ennek kitalálására több módszer is van. Először is az, hogy a testetekre néztek, így meglátjátok, hogy fehér kesztyűben, cipőben és zöld ruhában, beleértve kabátkában vagytok, nem kifelejtve a sapkát, minek a tetején egy kis fehér pehely van. Aki szeretne eljátszadozhat vele. A másik lehetőség, hogy kitapintjátok azt, hogy bizony hegyes a fületek. A harmadik opció, hogy megnyitjátok a felszereléseteket és a benne lévő tükröt használva magatokra néztek és meglátjátok magatokban... Mikulás kis elf segítőit. A negyedik opció pedig csak az, hogy társatok rátok néz és megmondja nektek... mondjuk persze biztos hülyeség, hiszen mégis ki fog hinni egy túlméretezett(?), beszélő, karácsonyi elfnek? Ha valaki szétnéz a felszerelések között észreveheti, hogy minden felszerelt és nem felszerelt tárgy eltűnt, beleértve a hazatérés kristályt is. Teljesen üres. Igen, a nálatok hordott, titkos zsebben tartott, fül mögött lévő "Ez Pont Megoldja Most Nekünk A Feladványt De Jó Hogy Valamiért Pont Ez A Kristály Került A Fülem Mögé" Kristály is eltűnt. Nos, ha észrevettétek, ha nem, körülbelül öt perc múlva hirtelen halljátok, ahogy valaki egy hangszórón keresztül megköszörüli a hangját. A rövid másodpercek után egy mély, helyenként meg-meg álló, furcsa hang szólal meg.
- Köszöntelek titeket a második "Ki lesz az ez évi legjobb elf segítő" kihíváson. Az előző nagyon szorosan döntetlen volt, az élen mindenkivel. Még mielőtt meglepődnétek, mindannyian aláírtátok a jelentkezési papírokat... - vár egy keveset, majd hozzáteszi - ...van aki már másodszorra... - itt halkan súgja, de a hangszóró miatt lehet hallani - ...álmotokban... - vissza emeli a hangját - ...hogy részt vegyetek ezen a cseppet sem veszélyes, békés, nyugodt, szeretettel és megértéssel teli játékban. - megáll egy kis időre majd folytatja - A nyertes jutalma az örökké tartó robotmunka, beleértve a meglepetés csomagok készítését, csomagolását és néhány játék bepakolását, na meg két süti. A sütit mindenki szereti... hát még kettőt. - ezután egy rövid szünet következik, majd szipogást lehet hallani - És... - hangján hallatszik, hogy könnyezni kezd és a takonytól valószínűleg eldugult orra miatt folytatja orrhangon - ...azok a szegény elfeknek, akik múltkor nem kapták meg jutalmukat és nem élvezhették az örök robot adta élvezetet... - halkan hozzáteszi - ... és a sütit... - majd sírva folytatja - ... előre is bocsánat... ígérem ma kárpótolom az elmulasztott órákat, élvezetet, az álmatlan éjszakákat és a mély lelki sérülést, amit nem szándékosan okoztam. - a háttérből két kis tenyér összecsapását lehet hallani, ahogyan egy elf segítő egymagában, lassan tapsolni kezd. A bemondó ezután szippant egy nagyot orrával és ezúttal ideiglenesen kiürült orral teszi hozzá - Kérlek lépjetek be az ajtón, hogy megkezdődjön az első kihívásotok.
Ekkor előttetek, a szoba egyik falán egy ajtó jelenik meg, ami felé az van írva, hogy: Mágikus Random Szoba. Ezen lehet átmennetek a szobába. Ha átmentetek, ha nem, körülbelül egy perc múlva ismét megszólal a hangszóró.
- Ó, el is felejtettem a kezdőket értesíteni. A kezdő szoba körülbelül egy perc múlva összeroppan, pixeleire szedve mindent és mindenkit, ami benne tartózkodik. Boldog karácsonyt! - a végén még lehet hallani, ahogy elrágcsál egy sütit.
Így a sztrájkolók is kénytelen lesznek, hogy átmenjenek. Ha mindenki belépett, akkor megszólal egy irtózatosan hangos kürt, majd a szoba, ami eddig ugyanúgy nézett ki, mint az előző, hirtelen, egy szempillantás alatt kinagyobbodik és a szemközti falon egy másik ajtó jelenik meg. Ugyanebben a röpke minutumban a teljes szoba megváltozik. (Csak mellékesen szeretném megjegyezni, hogy akármilyen ésszerű megoldást elfogadok, nincsen megszabva, hogy hogyan oldod meg, az event főleg arra van, hogy mindenki kreatívkodjon és együttesen jól érezzük magunkat. Remélem ez majd átjön. Smile)

Egy elfnek kedvesnek kell lennie.

Asuka - Jun: A szemközti ajtó valamiért nektek nem látszik, helyette csak egy száz méter magas, negyven méter szélesnek tűnő szőrcsomó van ott. A szőrcsomó ahogy mozog és föntről lenéz rátok egy kis kicsöppenő nyál zuhan Asuka mellé, majdnem agyonnyomva őt. A föld is beleremeg és ahogy kiderül az előttetek ülő (és ajtót eltakaró) szőrcsomó egy nyáladzó élőlény. Ha felnéztek könnyes szemeibe tekinthettek, ahogy éppen sír szegény, egy tíz méter magas répát fogva kezében, majd azzal egy kis hóembert összenyomva. Szegény jeti mintha azért sírna, mert a kedvenc répájának nem talál ideális hóembert. Építhettek neki egy jó nagyot, csak kár, hogy évekbe telne. Természetesen, ha a szegény jetit megkéritek, hogy menjen arrébb, akkor bár szívesen megtenné, de nem segítenétek neki és még szomorúbb lenne. Egy kedves, dolgozó, nagy szívű elf pedig nem csinálna ilyet.

Fel kell tudnia a többi elfet segíteni, ha az elesik.

Rinarin Ai Kita - Ozirisz: Amint beléptek a szobába semmi különöset sem vesztek észre, amíg meg nem próbáltok megmozdulni. A lábaitok nemcsak, hogy fordítva mozognak, mint kéne, hanem még csak nem is a saját lábaitokat mozgatjátok. Emellett a talpatok alatt lévő jég is kicsit csúszós. Ozirisz bal elf lábát előre mozgatva Rinarin jobb lába mozdul hátra, s így fordítva meg a két másik lábbal is. Természetesen a karjaitok maradnak, csak azért is, hogy még jobban megzavarja azok rendes működése a koordinációtokat. Egy elég szokatlan, egyenes és "sima" út vezet így majd titeket az ajtóhoz. Természetesen a jégen nem tudjátok karjaitokkal előre húzni magatokat, annál azért csúszósabb.

Be kell tartania a szabályokat.

Mirika - Skaara: Miután beléptek az ajtón, öltözéketek megváltozik. Mirika egy szál etikus módba (fekete cenzúra csíkok Very Happy) van öltözve egy piros kalappal a fején. Skaara pedig egy teljes zöld öltözetben, kivéve, hogy a fejéről eltűnt a sapka. Egy egyenes havas út vezet az ajtó felé, két oldalatokon pedig irtó csúszós jeges pálya van. Az előttetek lévő ajtó fölé a következő van kiírva: "Csak teljes piros öltözékben engedek át elf segítőt, hiszen ez lett az új viseleti standard." Sajnos még ha meg is próbálkoztok vele, az ajtó nem nyit amíg nincs meg a teljes piros felszerelés (sapkával együtt) és ha valaki megpróbálkozik a kinyitásával a viseleti standard nélkül még egy hógolyót is kap az arcába. Bár nem kell megpróbálkozni vele, hogy észrevegyetek egy pimasz törp lányt, aki agyonrúzsozott vörös szájával kacarászik rajtatok és zsebéből előhúzott mágikusan megjelenő hógolyókkal dobál titeket. Mondjuk milyen lenne már, ha szegény elfet összevernétek és a rúzsával bekennétek a ruháitokat... biztos, hogy nem egy jó, dolgozó elfhez méltó.

Meg kell tudnia védenie magát.

Silver - Danee: Amikor beléptek a karotokba kerül egy nagy nyalóka pálca, mi körülbelül olyan hosszú, mint a karotok és lábatok egybe téve. Az ajtó nagyon messze van tőletek, egy folyosó szerű terembe kerültök és az utatokat nyalóka szörnyek állják. Minden nyalóka szörny átütésével a pálcára kerül a szörnyből egy kis nyalóka és erősebbet üt. Eleinte a nyalóka szörnyek nem támadnak, csak miután körülbelül egy két lépésre előttetek lévő jégen hóból készült csíkot át nem léptek. Ja, igen, elfelejtettem mondani, hogy a talaj jégből van, így könnyű megcsúszni. És az ajtó előtt egy gigászi nyalóka szörny boss áll, amit csak egy nagyon epikus közös nyalókard szuper látványos, mega atom kombinációval tudtok legyőzni (tessék elnevezni majd a kétszemélyes mozdulatot Very Happy) és szétesni csak akkor esik szét, mikor a rengeteg vágás után pacsiztok egy óriásit. (És kötelező pacsizni! Very Happy)  És a pacsizás pillanatában megjelennek a vágáscsíkok és felrobban. Az ajtó ezután szabad utat ad.

És szeretnie munkatársait.

Tachibana Makoto - Hinari: Egy viszonylag kis szobában találjátok kis elf hasonmásaitok. Az ajtó fölött egy fotó kristály van beékelve és a szoba tetejéről egy fagyöngy lóg az ajtó elé. Az ajtó fölé csupán ez van kiírva: "Az igaz szeretetet kötelező megörökíteni." Aggodalomra semmi ok, nem kell megcsókolni egymást, hiszen az sok port kavarhat a kedveseiteknél. A fotó kristály csak akkor villan el, ha igaz baráti szeretettel sikerül egy közös képet készítenetek. (Ilyenkor a képet megkapjátok emlékbe Twisted Evil) Tényleg szívből kell jönnie a szeretetnek, hiszen kicsi elf szívben nagy szeretet kell, hogy lakozzon. Vagy akár közösen ki is találhatjátok, hogy mégis hogyan tudnátok szétverni, esetleg megbabrálni ezt az átkozott fotó kristályt, ami olyan magasan van, hogy egyikőtök kis elf keze sem éri fel, még egymásra állva sem. A kristály eltűnésekor az ajtó kinyílik. (Kattanáskor is eltűnik ugyebár a kristály.)

Kitartónak kell lennie.

Szophie - Hayashi Yuichi: Előttetek semmilyen ajtó sem jelenik meg, mikor kis, elf testetekkel átléptek azon a bizonyos ajtón. Vagyis megjelenik, csupán azt még nem látjátok. A terem különlegessége azonban az, hogy nagyon, de nagyon magas és a legtetején van egy bemélyedésben az ajtó. A földön négy csákány hever, egy-egy csákány minden kis elf segítő szorgos kezének. Úgy látszik ideje megmászni a tömény hóból készült falat. Azonban a feladat nem is olyan egyszerű, hiszen a plafonról fehér, szőrös pókok lógnak le egy-egy hálón, piros mikulás sapkában (csak, hogy Szophie ne féljen annyira tőlük). A kis, édes pókok csúszós hógolyókat köpködnek, amik miatt folyton kicsúszik egy-egy csákány. Aggodalomra semmi ok, hiszen amint mindkét csákányotok elengedett és zuhantok vissza, az életpontjaitok nem fogják bánni, hiszen a legvégén lelassultok és kényelmesen értek havat földet. Így csak az első esés lehet traumatikus. És sajnos lesz is esés, hiszen ha rendesen másztok felfelé, nem tudtok felérni anélkül, hogy a pókok le ne köpködjenek titeket a falakról.

Tudnia kell elkészítenie a tökéletes játékot.

Shukaku - Ryuninji Ren: Belépéskor mindkét kicsi elf személyetek minden kezén egy-egy kesztyű jelenik meg. A veletek szemben lévő ajtó négy óriási, testetek méreténél kétszer nagyobb lakattal rendelkezik és acél bevonattal. Az ajtónak azonban csak a tetejét látjátok, azt is alig, hiszen vállig ér a hó. Szerencsére csak hideg és sebzést nem szenvedtek el miatta. Az ajtó felett a következő olvasható: "Kilépés csak 1000 db elkészített játékkal. Minták:" Sajnos a többit eltakarja a hó, de ha sikerül elkotorni onnan, akkor megjelenik a többi része az üzenetnek. Láttok mechanikus Barbie baba, GI Joe játékfigura mintákat és alatta kicsiben elkészítési manuált. Nincs megszabva a manuál kinézete/szövege csupán egy különös dolog, mégpedig az, hogy a manuál azt várja el, hogy kézzel gyúrjátok meg a játékokat. A kezeteken lévő kesztyűk segítségével pedig meg is tudjátok ezt valósítani, akármi, amit gyúrtok az megszilárdul és robot életre kel, tehát irányíthatóvá válik. Természetesen a teremtés erejével lehet nem is lenne muszáj elkészíteni azt az ezer játékot, ha el lehet készíteni egy nagy és félelmeteset, ami eltünteti az ajtót... Very Happy Nincsen a manuálban, de minden egyes elkészített robotot és minden kis béna prototípust érdemes egyesével elnevezgetni, különben egy perc múlva a készítőkre támad. Mondjuk annyira lényegtelen, biztos kisbetűs lenne, ha benne lenne esetleg a manuál következő kiadásában... Very Happy

És nemcsak magát kell tudnia megvédenie, hanem a mikulást is.

Tetsuko Jin - Aida Atsumori: Amikor beléptek mindkét alkarotokra egy-egy nagy süti kerül, ami pont akkora és úgy van elhelyezve, mint egy pajzs és beleharapni sem tudtok, olyan kemény. Egy hosszú, széles folyosóba kerültök, ami közepén sín húzódik végig egyenesen az ajtóig. Az ajtó fölé a következő van írva: "Csak a mikulás tudja kinyitni." A sínen előttetek pedig egy rozoga mikulás gép van egy nagy piros start gombbal a hátulján. Amikor valaki megnyomja a kis masina nyikorogva elindul és megy végig a vasúton, viszont oldalt ekkor tej és csokigolyó ágyúk jelennek meg. A csokigolyó és tej ágyúk mind az ál mikulást lövik. Amint egy csokigolyó ágyú eltalálja a mikulást, az lassan visszanyekereg a kezdőhelyére. A tej pedig puhává teszi a sütipajzsot, amit azután egy csoki egy lövésből átüt. Amint egy sütipajzsot szétütnek a kezdőhelyen megjelenik egy másik. Ha egy játékost talál el egy csokigolyó, akkor azt messze lövi. A lényeg, hogy lehetetlen végigmenni a pályán a jelenlegi helyzetben, a fej méretű csokigolyók folyamatos tüzelését és a tej folyamatos ömlését nincs mi megakadályozza hosszútávon... bár lenne egy mód adni egy kis kakaót annak a mikulás gépnek vagy egy mód valami egyéb módszerrel végigmenni a pályán.

Élveznie kell az elétet (még akkor is, ha az örökös robot).

Anatole Saito - Suzume: Az előző terem után egy még hidegebb terembe érkeztek. Szinte teljesen vacogtok a mínusz fokban, de szerencsére fagyás sebződést nem szenvedtek el. Az előttetek lévő ajtó teljesen be van fagyva. A terem közepén két fejsze van (nem tudjátok vele egymást megölni Very Happy), az ajtó előtt egy folyamatosan égő fáklya (ami valamiért sosem alszik ki, de lángja nem elegendő ahhoz, hogy kiolvassza az ajtót). Körülöttetek körülbelül száz fa. Azonban, ha nagy tüzet raktok az ajtó elé, akkor sem olvad ki, csak kár, hogy karaktereitek ezt nem tudják. Az ajtó csak két kis elf szív nagy melegétől nyílik ki, tehát ha mindketten élvezitek azt, amit csináltok. Lehet az egymás ütögetése egy fejszével, egy fával, két fával, egy fával összekombinált fáklyafejszével vagy esetleg csak egy összeülés egy kis meleg tábortűz előtt és egy jó kis vicc. Smile

És törődnie kell a rénszarvasokkal.

Chancery - Rey: Egy nagy terembe érkeztek, legalábbis nektek, kis elfeknek nagy teremnek tűnik. Egy pajta és egy házikó található a teremben. A házikó előtt egy elf segítő fűnyíróval megy körbe-körbe valamiért a havon. A házának ajtaja nyitva van és szívesen beenged akárkit, hiszen kedves elf segítő társairól nem feltételezné, hogy akármit is lopnának tőle. A házában minden megtalálható, amit csak el tudtok képzelni, kivéve a kulcs a szoba végében lévő ajtóhoz. A pajtában három koszos, kócos és kicsit részeg rénszarvas található. Az ajtóra az van kiírva, hogy "Áthaladás csak tiszta rénszarvasokkal.". A részeg rénszarvasokkal meg az a baj, hogy eldőlnek és újra sárosak meg koszosak lesznek, amint kiviszik őket a pajtából. És ha mégis sikerülne elvinni őket az ajtóhoz, a részeg rénszarvast nem veszi a rendszer tisztának. Kár, hogy az ajtó programja már kicsit régi és nem gondoltak rénszarvas jelmezekre, de hát egy becsületes, dolgozó elf ilyet sosem csinálna...

Meg az ágyban kell tartania a kisgyerekeket, amíg a mikulás lerakja az ajándékokat.

Saya - Hermit: Egy nagy, havas hálószobába kerültök. Mögöttetek megjelenik egy ajtó, mögötte egy szalma télapóval egy kis szobában. Előttetek, a szoba végében egy ágy van, benne valami szundító óriással. Elf szemeitek előtt a következő üzenet jelenik meg: "Ne engedjétek, hogy télapó lelepleződjön!" majd becsukódik a mögöttetek lévő ajtó. Az óriási ágyban ekkor ásítozást hallotok, majd lassan felkel a szörnyeteg... ami egy kis hat éves gyerek. Valójában egy normális gyerek, csak ti vagytok nagyon kicsi elfek. A kisgyerek a párnája alá nyúl, elővesz egy kanál cukrot, megeszi, majd őrült sebességgel azt kiabálva, hogy "Télapó!" elkezd rohanni az ajtó felé, átszaladva mindenen, ami az útjába áll, majd kinyitja az ajtót és az egész újraindul, amíg nem sikerül legalább három percig megállítani a kölyköt, aki nem lát titeket. Persze, meg lehetne harapni az ujját, hogy sírni kezdjen, vagy szét lehetne szórni a kanál cukrát, de egy tisztességes, dolgozó elf ilyet sosem tenne... na meg szegény kisgyerek. Gondolom nem akarjátok, hogy sírjon, na meg az is lehet, hogy cukorbeteg és kell neki. Én a helyetekben békés megoldást keresnék. Tényleg.

Tudnia kell, hogy ki barát és ki ellenség.

Benedict Arata - Mayumi - Nox: A kapura a következő van ráírva: "Csak jegesmedvék nélkül lehet átmenni." A kapun belépve Benedict a következőt látja: ő és három másik jegesmedve belépnek a terembe. Mayumi a következőt látja: ő, Atsumori elf, Benedict elf és egy jegesmedve belépnek a terembe. Nox a következőt látja: ő, Benedict elf és két másik jegesmedve belépnek a terembe. Természetesen csak azok ismerik egymás nevét, akik már ismerkedtek. A jegesmedve ezek mellett teljesen úgy viselkedik, mint egy játékos, rendesen vitatkozik veletek, hogy ő bizony csak Mayumi elfet és Nox elfet látja és Benedict számára jegesmedve. És természetesen az ő célja is az, hogy átmenjen az ajtón.

Jól kell céloznia, hogy az alkatrészeket a megfelelő helyre rakja.

Ryutoshi Kurasai - Koshitsu Esutel: Egy nagy, csúszós, jeges szobában találjátok magatokat. A terem szélén végig gyúrható hó van, de a többi része mind jég. A terem végében az ajtó fölött a következő van: "Találd el az arcát hógolyóval és az ajtó kinyílik." Kis, csupasz elf kezeitekkel így neki kell látni a hideg havat meggyúrni, majd megdobni az átkozott bábút a terem közepén, ami arcán piros jelzés van. Bár Esutelnek ez íjászként nagyon egyszerű lenne, de a bábú intelligens és mindig másodpercek töredéke alatt hátat fordít neki. Ryutoshi meg lovag létére sosem tudja eltalálni a bábút, de persze ő ezt nem tudja és gondolhatja majd, hogy mennyire okos, mikor kitalálják, hogy Esutellel szemben áll meg a bábú előtt és majd jól eltalálja. És ha esetleg közelebb csúszkál, akkor sem tudja eltalálni, úgy látszik a lovagok nem kapnak dobás rásegítést és amúgy is évekkel ezelőtt hógolyózott legutoljára. Vagy lehet, hogy alapból jól dob, csak ezzel a teremmel van a probléma... Very Happy

Tudnia kell szaloncukrot csomagolni.

Kusumi Ayani - Akae: Egy kis, magas szobában találjátok magatokat. A terem közepén egy óriási fenyőfa van, szépen feldíszítve minden szép és jóval (gyöngyfüzér, karácsonyi díszek, szaloncukrok). A karácsonyfa mögött a kapun viszont a következő áll: "Áthaladás csak azoknak, akik tudnak szaloncukrot csomagolni.".  Sajnos kis elfként alig éritek el a karácsonyfa még legalsó díszét is, nemhogy a tetejét, ahol fel van szúrva a "Hogyan csomagoljunk szaloncukrot 101". (Sajnos Tűzrózsa sincs itt, hogy felmásszon a fára. Very Happy) A fa csúszós, lehetetlen rajta felmászni, meg amúgy is szúrós meg hideg. Az egyik sarokban persze megtalálható egy fejsze, amivel alapból kivágták a fát és persze ki lehetne dönteni vele, de hát ez egy karácsonyfa... és egy jó, dolgozó elf nem vágna ki egy karácsonyfát.

És természetesen nem szabad elfeledkeznie a táplálkozásról sem. Egy jóllakott elf jobban dolgozik.

Ayse - Angelica Katharina: Egy nagy terembe léptek, ahogyan kis elf lábaitokkal majdnem megcsúsztok a jégen. A terem szélén el lehet menni a kapuig, de csak megkerülve a középen lévő nagy tavat. A terem egyik oldalán egy kis tábortűz ég, mellette pálcákkal, amikkel tökéletesen el lehetne készíteni egy finom halat. Elég könnyű észrevenni, hogy úgy a terem egész része tele van pingvinekkel. Veletek egymagasságú kölykökkel, nagy, fiatal pingvinekkel és óriási, felnőtt pingvinekkel, mik már közel öt méteresnek tűnnek. Az ajtó fölött a következő van: "Csak jóllakott elfeket engedünk át.". Az egyik sarokban hever egy ketté tört fa horgászbot, ami így pont két éles pálca. A tó pedig tele van finomnál finomabbnak kinéző halakkal azonban akárhogyan próbálnátok értük merülni (élet veszteség nélkül) vagy kifogni párat, egy valamelyik pingvin a sok közül mindig ellopja tőletek és megeszi. Ha sikerül kifogni, akkor is ellopják, miközben viszitek a tábortűz felé. Természetesen fel lehetne használni az éles botokat, hogy egy-két pingvin megleckéztetésével elijesszétek a többit, de egy jó, szorgalmas, dolgozó elf ilyet sosem csinálna. Ő békés utat találna anélkül, hogy bántaná a pingvineket.
Kayaba Akihiko
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 16172
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Asuka on Vas. 18 Jan. - 9:49

Fura ez az ébredés. Tisztán emlékszem, hogy nem voltam teljesen tiszta, amikor este lefeküdtem aludni. Erre most olyan vízióval ébredek fel Aincradban, ami nem lehet igaz.
Nem vagyok oda a sok fehérért, mert elég uncsimuncsi, ami azt illeti. Bármerre nézek, csak a hideg fehérség fogad mindenütt, meg egy szőke üstök. A hó azonban kellően hidegnek bizonyul ahhoz, hogy higyjek neki, újra megtréfált Aincrad világa. Még szerencse, hogy karimaris öltim van! *-* Bár ahogy elnézem, minden más felszerelésem eltűnt... s ez is csak azért maradhatott, mert ezzel aztán igazi-migazi micsudi lehetek. Hiszen egy fura hangocska valami elfekről beszél, vagy mikről. o.o
- Jelentkezési papír? Elolvashatom a szerződésem újra? o.o - nem tudtam arról, hogy alvaszerződő vagyok, és nem is tetszik a dolog. Nem emlékszem egyáltalán a feltételekre, s arra sem, hogy egyáltalán mit írtam alá! Surprised Bár tény, ez most mindent megmagyarázott... Máris értem, mit keresek itt.
- Úwh, nyerni akarok! *-* - süti! *.* Kieszem a Télapót a vagyonából! >.< Alábecsülik süteményevő képességeimet... Aincradban annyit meg tudok enni, amennyit csak akarok! >.< Ráadásul egy dekát sem hízok tőle. Cool
Szóval hát, nem semmi, ahova kerültünk... Karácsonyi ruci, meg minden... Gyakorlatilag csíkos pizsamában feszítek egy vadidegen helyen, tippre talán az Északi Sarkot mondanám. Ráadásul már azt is tudom, mit kéne csinálni. Ajtó, ajtó... de mégis hol az az ajtó? Nem látom valami nagy, fehér, puha izétől.
- Hűűűűűű, te aztán jó nagyra nőttél! *.* - fedezem fel a gigászi jetit. Szép, szép, hogy ilyen nagy, de van egy kis probléma. Elállja az utamat. Valamint nem csak az enyémet, a szőke lányra pillantva.
- Sziókamóka! A nevem Asuka! *<* - nem vagyok egyedül, hiszen meghallok egy furcsa csengettyűt, s kiderül, nem csak én rekedtem ide. Ami pedig még jobb, hogy nem csak neki, hanem nekem is van ilyen sipkám. Olyan manós, a végén egy csengővel. Jó játék... kezdem is el birizgálni, hogy újra ilyen szép hangokat adjon ki.
A lány odasiet hozzám, hogy bemutatkozzon. Egészen szimpi! A szöszi és a pink! Tutkóra ő lesz a csapattársam. Legyőzhetetlenek leszünk, bizony! Ráadásul lehet, még ügyfelet is csinálhatok belőle, hiszen a füleimről kérdez. Fülek, fülek... miféle fülek? Tapogatom meg őket, hogy felfedezzem, miről is van szó.
Hogy ezeket, itt? ^^ - eddig észre sem vettem őket, amíg nem mondta. Fura módon egyáltalán nem fáznak, talán csak egy picit, pedig bizony, elég hideg helyen vagyunk. Megtapogatom hát őket, hogy meggyőződjek róla, tényleg megvannak. Érzem, hogy lecsatolható, s máris tudom, hogyan lehet elkészíteni itt, a sao-ban. Elég sok dolgot megtanulsz, ha egyszer tiéd az egyetlen szépségszalon Aincradban.
- Csak egy dekoritem. Felszerelhető. Bármikor elkészítézem neked a Szépségszalonomban. A Kezdetek Városocskájában megtalálod. - az ügyfél mindig jó. Pénzt igazából nem keresek vele, de kellőképpen lefoglalom magam vele. Valamint látszólag mindig szem előtt vagyok. Ez pedig jó. Hasznos az álcámnak.
- Ami azticska illeti, egyszer csak itt ébredtem. Abban pedig bizti-biztos vagyok, hogy azon az ajtón kéne kimennünk. Csak egy a bibi. Nem látom az ajtót a jetitől. - némi nyálzuhatag pottyan rám, ahogyan beszélek. Fúj! :S Hazaérek, tuti egy habfürdővel kezdem a napom. Még szerencse, hogy hamar elpixeleződik. Majd aztán rámutatok a nagy, puha izére. Láttam már jetit a játékban, főleg petként, egyszer pedig el is pusztítottam egyet. De így volt a legjobb neki. Szegény lány teljesen életképtelen volt itt. Ki se merte tenni a lábát a házából. Ne szenvedjen inkább...
A nyálból nem csak én kapok, de legalább Jun is felfedezi a lényt, aki elállja az utunkat. Nem láttam még ekkora jetit. Főleg nem ekkora répával. De miért sír ennyire?
- Igen, ez... Fura. Még sosem láttam ekkora jetit Aincradban. - adok Junnak sebtében egy névjegykártyát. Két oldala van. Egy rusztikusabb, vintage stílusú, ami az alkímia laboromat hirdeti, s egy letisztult, elegáns, ám kellően nőies, ami a Konkurencia szalont. Hogy biztosan odataláljon. *-* Rászoktam arra, hogy ezeket osztogatom, hátha akkor nagyobb lesz a forgalmam. - Az is lehet, hogy nem is a szemeit akarja törölgetni vele. Fúj. :S Meg kéne kérdezni, mi baja van... - a jetik elég primitív lények. Egyszer volt dolgom egy állatidomárral, akinek jetije volt, és hát, nem volt túl okos. Egyikük sem, ami azt illeti.
- Bocsikaaaa! Hé, Jeti Úr! Ide nézz! - csápolok neki, hátha akkor észrevesz. Talán ha elég hangosan kiabálok. Bár Jun-chan szerint nem tud beszélni. Talán meg sem ért minket. Azonban az egyszer biztos, hogy valóban gyönyörű bakancsokat csinálnak belőlük! *w* Súg a fülembe, megemlítve az egyik legszebb itemet, amit az alapok közül meg lehet venni.
- Hajh, ne is mondd! Nem lenne csudijó Hamupipőke cipellőm, biztosan beszereznék egy olyat! *.* Legszívesebben megcsókolgatnám a tervezőt... Nem vették volna el a felszerelésem, akkor megmutikáznám, milyen jó cipőm van. Cool - a jetibőr cipő az egyik legszebb alap item, amit a világban kapni lehet. Az egyetlen, ami nem csak a praktikusságra, de még a küllemre is ráfektette az energiát. A makulátlan, fehér bundát még esetleg egy kabátnak tudnám elképzelni. Biztosan vállal a tervező ilyet is... Jetibőr köpeny! *-* Talán már létezik is. Ha nem lenne itt Jun, akkor minden bizonnyal én magam vállalnám az alapanyag beszerzését, ami épp itt van előttem. Egy pillanatra felrémlik előttem gyermekkori hősöm, Szörnyella képe, aki a divatért bármire, tényleg bármire képes volt. (Ha jól rémlik, neki is szép bundája volt... lehet, az is jetiből van) Határozott személyiség, aki eléri, amit akar, s nem foglalkozik a legfelszínesebb ösztönnel, ami miatt a cuki kiskutyákat védik. Ha megvan a bunda, már csak egy megfelelő páncélkovács kellene, aki vállalja a megbízást... De erre most nem vetemedem. Idegenek előtt fenn kell tartanom az Asuka jókislány dolgot. A saját érdekemben. A lány közben már úgymond akcióba lépett, s megindult a jetit vigasztalni. Még egy köpenyt is talált neki, amivel kifújhatja az orrát. Remélem, nem fog hiányozni senkinek az a köpeny. Tiszta undi. Jetitakony, fúj...
- Hé! Látom ám, mi a baj! De mi segíthetünk. Mit szólsz hozzá? *.* Megtanítunk hóembert építeni! Csudicsudijó lesz! *.* - a jeti borús szemeit még egyszer megtörölgeti, s eget rengető trombitálással fújja ki az orrát. Majd egyik ujját szopogatni kezdi, miközben azt lesi, mit szeretnénk. Nehezebb lesz, mint gondoltuk. Az emberi gesztusokat megérti, de a szavakat nem... Na jó, legyen.
- Mi lenne, ha megcsinálnánk kicsiben? Neked pedig ugyanezt kéne lemásolnod... egyszerű! *-* - nem hiszem, hogy ebből megérti, mit mondok neki. Talán Junnak van rá ötlete, hogy magyarázzuk el.
Nem sokkal később, miután Jun megtapogatja, milyen puha is lenne belőle egy jetibőr köpeny, valahogyan elkezdi szemléltetni neki, hogyan is kéne hóembert csinálni. Hamarosan már gurigat is egy hógörgeteget, hogy megcsinálja a hóember testét, nekem pedig a fejét kell elkészítenem kérésére.
- Most lasssssan beeeeszééélek hozzzzzáááád, hogy megéééértssss. Éééérted, amit mooondoook? - heves gesztikulálva magyarázok a jetinek. Hátha felfogja, mit szeretnék. A bamba tekintet mindent elárul. Az óriásbébi, mert bizonyára egy óriásbébit találtunk, vagy legalábbis óriási jeti gyereket, csak a fejét vakargatja répájával, hogy mi végül mit is szeretnénk. Azonban amikor meglátja Junt havat gurigatni, fellelkesül. Hóna alá csapja a répát, s összeüti örömében kezeit, tapsikálva kicsit.
- Fejet... igen, csináljunk neki fejet. Rajta, te is, Jeti úr! - mikor én is elkezdem csinálni a hóember fejét, furcsa módon a jeti is ezt teszi. Csak ő egy másik hókupaccal, s egy picit nagyobbal. Na végre... talán jutunk is valamire. Sajnos viszont még mindig közénk és az ajtó közé áll, de hát nincs mit tenni. Majd később biztosan elmegy onnan.
- Itt a feje. Így ni. - fél kézzel megemelem a méretes hógombócot, ami majd a mi hóemberünk feje lesz. Elégedett mosoly jelenik meg ajkaimon, ahogyan meglátom a jeti ügye-fogyott golyóit. Az én fejem tökéletesen gömb alakú, ellenben az övé picit nyomott itt-ott, ráadásul még a hó is koszos egy-egy helyen. Ami nem csoda, hiszen neki sokkal több hó kellett, mint nekem. Ehhez pedig a földig egészen le kellett nyúlnia érte. Nem lehet hibáztatni emiatt. Azonban sajnos még mindig maximalista vagyok. Nem bírnám elviselni, ha egy jetinek szebb hóembere lenne, mint nekem...
- Na jó, jó, de mit rakunk rá? - a hóember nem csak ennyiből áll, ugyebár.
Jun is kicsit hezitál, majd pedig elkezd kutakodni. Legnagyobb döbbenetemre azonban talál a hóban egy - hopp! - egy hatalmas, rózsaszín kendőt. Csak úgy.
- Egy rózsaszín szövet... magneficient! - Jun csak úgy kihúzza ezt a hó alól. De hogy hogyan...
- Ez a hely egy valódi kincsesbánya. *-* Biztosan csomó gyönyörű holmit találunk még. Hmmm... Mi lenne, ha ebből a csodálatos kelméből csinálnánk Jeti úrnak egy szééééép masnit? *-* Na, na, mit szólsz hozzá? Stílusos fejkötő, és talán te se fogsz szomorkodni. - a jetihez fordulok végül, s magyarázom, mit szeretnénk. Ahogyan a selyemre pillant, mert bizony, selyemből van ez az anyag, elvigyorodik, s hevesen bólogat, majd felrakja a saját hóemberének a fejét. Kicsit csálén, szóval nem teljesen szimmetrikus, de inkább nem szólok bele. Nem veszem el az örömét. Miután meghajtogatom neki a masnit Jun segítségével - hiszen ehhez ketten kellünk, elég nagy az anyag ugyanis - , mindketten scavenger módba lépünk. Ideje még több dolgot találni.
- Ha van Keresésed, ideje használni. Végre valami haszna van... amióta a játékban vagyok, nem sokat tudtam kezdeni vele. ._. - én bekapcsolom a saját jártasságomat. Jeti úr eközben felrakja a hóember fejére a masnit.
- Igazi hóhölgy lesz belőle! *-* Nahááát... ez micsoda? - kaparok elő a hóból két haaaatalmas cukorkát. Olyan színes, szivárványosat, spirálos mintával.
- Nézd, Jeti úr! Ezek jók lesznek szemeknek? *-* Illenek a répanarancshoz, nem gondolod?
Magamban én is felteszem azt a kérdést, amit Jun hangosan is. Hogy vajon mi mindent találhatunk még a hóban. Hamarosan pedig még Jun is talál egy újabb oltári jó dolgot. Aztaaaa... Egy igazi tiara! *-* Ráadásul valamiért pont akkora, amekkora ráfér a hóhölgy fejére. Nem, nem, ez biztosan véletlen. A jetinek a magyarázás nem segít, ám a mutogatás annál inkább. Látszik az a pillanat, amikor felfogta, hogy mit is akartunk. Jun tanácsára pedig el is veszi tőle az óriási tiarát, majd pedig felrakja azt a hóember fejére. A miénkre egy sapka kerül, ami azért szintén nem rossz. - Na tehát. Van már szép masnija, tiarája, szemei, és egy hatalmas répája. Hmmm... Fejezzük be az arcát! *-* A jeti közben hatalmas vigyorral illeszti a helyére a répát. Szóval megrépázza a hóhölgyet. Hehe. Én azonban inkább a lootolással foglalkozok. Bekapcsolt kereséssel ez egy kicsit egyszerűbb, azonban valahol arrébb látok is valamit a hó alatt, ami még hasznos lenne. - Ide! Segíts picit! - majd kiássuk a következőt. Nem is telik bele sok idő, de találunk egy gyönyörű, szépséges, tengeri kagylót. Nem is egyet. Többet. Köztük kééééét hatalmasat, valamint sok, picit kisebbet. Az a hatalmas akkora, hogy még én is beleférek. o.o Tisztára, mint Aphrodité.
- Jeti úr, Jeti úr! Nézd, mit találtunk! *-* - súlyemeléssel cipelem oda neki az egyik kagylót, majd elmutogatom neki, hogy hova rakja. Nem is telik bele kis idő, de az óriási hóembernek kagylókból kirakott szája, valamint melltartója van. Szóval ez egy habhóleány! Máris mindennek értelme van! *-*
Azonnal Jun-chan segítségére sietek. Látom, hogy valami nagyon nagyot és nehezet talált a hóban, s segítek felpattintani neki a ládát is. Nekem az egy picit könnyebben megy a súlyemelésemmel. Majd amikor megtudjuk, mi az...
- Kyaaaaa! *-* Tényleg Karácsony van... Ez a legszebb napom Aincradban ever! *-* Eddig minden sminkemet magamnak kellett megalkotnom... - virágokból, növényekből, meg amiket találtam. Tulajdonképpen nem sokban másabb a potikészítésnél. Csak kell hozzá némi jóízlés.
- Bízz bennünk, Jeti Úr! Csak egy kis arcpírt adunk a Ladynek. Biztos vagyok benne, hogy neki is tetszeni fog! *-* - megemel minket a jeti, hogy ki tudjuk sminkelni a hóhableányt. Szóval szorgosan ügyködünk, egy kis csillám ide, egy kis javítás oda... semmi feltűnő, csak éppenhogy karácsonyi hangulatú, hogy igényes legyen. Perfect. Hmm... azt hiszem, ez a legdrogosabb vízió, amit eddig ebben a játékban tapasztaltam. - Már csak egy valami hiányzik... Mit szólnátok hozzá, ha abból a szép fenyőből csinálnánk neki szoknyát? Csak kölcsönvesszük néhány ágát. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szép lesz. ^^ Sminkelési technikámat pedig bók éri, természetesen. Cool
- Csak gyakorlás kérdése, Jun-chan. Neked ingyen tarthatok egy sminkoktatást is. ^^ - miután szépen kipingálom a hóhölgyet, a szoknyával kezdünk el foglalkozni. Jobb ötletem nem lévén marad a fa, de növénylátásom és az esztétikai ízlésem mind-mind azt súgják, hogy ez így tökéletes lesz. A jeti arcán hatalmas mosoly, miközben a szúrós kis levelekkel nem foglalkozva fűzi össze őket. Bár az is lehet, sőt, valószínűbb, hogy a vastag bőre és a gyönyörű bundája miatt egyáltalán nem érzi a tüskéket. Vagy pedig azért, mert egy NJK...
- Hűűűű, hát ezt szépen összehoztuk! *-* Szerintem egyébként csak magányos volt szegény... nem volt kivel hóembert építenie. De jól szórakoztunk, nem igaz? *-* - csillogó szemek Junra és a jetire. A jeti szintén boldog. Ha pedig boldog, az azt jelenti, hogy nem áll többé közém és az ajtó elé.
- Azt hiszem, most már elfoglalja magát. Szia, Jeti úr! Boldog Karácsonyt! Talán még találkozunk! *-* - integetek neki, hogy pápá, hiszen már volt mibe szúrnia a répáját. Az övé a legeslegeslegcsudálatosabb hóhölgyemény a világon, bizony!
Asuka
Asuka
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1507
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 29
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi4530/4700[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (4530/4700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Jun on Vas. 18 Jan. - 16:27

Éppen egyik legeslegszebb álmom álmodom amikor megszólal a hangosbemondó és egy fülgyilkos mély hang szólal meg belőle. Eddig azt hittem nincs is annál rosszabb ébredés mint amikor valaki hirtelen elhúzza a függönyt és sok kis lézernyaláb döf bele az ember retinájába.
- mmmmm - nyögök fel, és fordulnék oldalra kezemet a fejem alá csúsztatva, hogy a párnával tompítsam a hangokat. Puha, és hideg. Ráadásul egyenesen az arcomba nyomtam. - He? Ha? Hó?! - riadok fel, kezeimet a ropogós fehérségnek csapom, csípősen hidegtől picit fáj az arcom, de idővel el fog múlni ez az érzés, viszont a vakító fehérség legalább olyan kellemetlen mint az iménti hang amiről természetesen lemaradtam, annyira lefoglalt a helyzetem realizálása. Hunyorítva tekintgetek körbe, ökleimet a szemecskéimbe ágyazom, majd egy hatalmas ásítás kíséretében két lábra küzdöm magam, nyújtózom picit, egyfajta reggeli rutinként. Miközben a magasba emelem a kezem szemet szúrnak a zöld csíkok a felsőm ujjain, majd értetlenkedve vizsgálom meg a ruhám többi részét. Tegnap este biztosan nem ebben feküdtem le aludni, egyébként is a vízszintes csíkok kövérítenek, ezért csak óvatosan hordok hasonlóakat. Többnyire harisnyák, zoknik, esetleg fehérneműk formájában rejtőzködnek a gardróbomban. Viszont nem lehet semmi kifogásom a ruhát illetően, mert meglehetősen jól festek ezekben a cuccokban. Remélem a tulaj nem kéri vissza őket... Már kapnék is elő egy fotókristályt, hogy megörökítsem az új szerzeményben magamat, de ebben megakadályozott egy női hang, pontosabban egy köszönés, és így el is felejtődött a dolog.
- Halihó. - köszönök vissza, és már fordulok is arra amerről jöhetett a hangja. - Jun vagyok. Uuu, honnan szerezted ezeket a füleket?! Valami fantasztikusak *-* - csillannak fel a szemeim amint meglátom a lány hegyes fülecskéit, ezek kétségtelenül elf fülek, méghozzá nagyon szépen kidolgozott, majdnem, hogy igazinak tűnnek. Már régóta vágytam hasonló kiegészítőre, tökéletes cosplay kiegészítő lehetne, egy-egy huncut játékhoz. De valahogy sosem találtam meg a nekem valót, talán most pont a sors vezette elém ezt a lányt velük. Nem szalaszthatom el az alkalmat!
- Dejó! Nem is tudtam, hogy van szépségszalon a Kezdetek városában. Biztosan szét fogok nézni ha legközelebb arra felé járok. - a névjegykártyát pedig örömmel el is fogadtam, és becsúsztattam az egyik zsebbe, hogy kéznél legyen. Majd amikor lesz egy kis szabadidőm alaposabban is szemrevételezem merre is találom majd meg ezt a helyet. Régóta nem volt lehetőségem, hogy kényeztessem magam, szóval biztosan jól fog esni.
- Jeti? Miféle jeti? - kérdezek vissza, majd szinte ezzel egy időben egy méretes nyálcsepp hullik le valahonnan, és még a szőrmehegy is megmozdul. - Oooh. Szóval erre a jetire gondoltál. - igen éreztem, hogy nem természetes, ha egy hegynek bundája van, de talán nem is lepett volna meg igazán, hogy ilyet látok, elvégre ez Aincrad, és ha valahol akkor itt tényleg bármi megtörténhet. Lassan végigpásztázom a tekintetemmel a lényt, majd hangosan kimondom az egyértelműt.
- Úgy tűnik valami belement a szemébe. - persze arra már nem sikerült magyarázatot találni, hogy miért pont egy sárgarépába akarja belefújni a nóziját. De lehet ez amolyan jeti dolog, inkább nem kötekedek vele. Ahány ember annyi szokás. Ez igaz lehet más lényekre is, éppúgy mint az emberekre. A lány bátorkodott megkérdezni a lénytől, hogy mi történt, persze épp ahogy gondoltam válaszra sem méltat minket.
- Talán nem tud beszélni. Nem véletlen, hogy ezekből a lényekből olyan szép bakancsokat csinálnak a magasabb szintű páncélkovácsok. - persze a végét szinte suttogom a lánynak, nehogy a jeti füleljen mégis miféle dolog jutott eszembe a szépséges hófehér szőre láttán. Egyébként is épp az imént döfött halálra egy hókupacot a répájával, nem szívesen lennék a következő áldozata. Közelebb lépek és lassan elkezdem megsimogatni szegénykét, megszakad a szívem, hogy sírni látom, de amíg nem tudjuk mi baja addig nem is találhatunk rá megoldást. Aaah ez annyira jó érzés, annyira puha, és egész nap tudnám ezt csinálni.
- Jól van, jól van. Semmi baj, nincs miért sírni. - nyugtatgatom szerencsétlent és már túrom is fel a ruhazsebeimet zsebkendő után kutatva, de hiába, egyrészt mert nincs, másrészt pedig ez a lény legalább akkora mint a céhház ezért bizonyára sokra nem menne vele. Szerencsére kiszúrtam a hóban egy szövetdarabot, amit kis munka árán ki is varázsoltam.
- Tessék használd ezt a zsepit. - nyújtom át a lénynek a köpönyeget amit találtam. Nem is törődök vele, hogy kerülhetett ide, de úgysem találnánk rá értelmes magyarázatot. Közben ismét visszatérek a szörnyecske fogdosásához, nem lehet betelni az érzéssel, kíváncsivá tett a dolog, hogy a kovácsok, hogyan kérik el tőlük az értékes bundájukat, én biztosan egy jó ajánlat hallatán is húznám a számat, ha nekem lenne ilyenem. A köpenybe végül belefújja az orrát, és abbahagyta a sírást. Talán csak arra volt szüksége, hogy megtisztítsuk a légutakat. Szipogni ugyan szipog, de majd leszokik róla... vagy nem..
- Hóembert építeni gyerekjáték! Csak kell hozzá hó, meg szemecskék, répa, esetleg egy uborka.. De inkább maradjunk a répánál ha már van olyanod. Nem kell túlbonyolítani a dolgot. - kacsintok a szőrösre, majd pedig lehajolok egy marék hóért, alaposan meggyurkálom azt. - majd én megcsinálom a testét. Addig megcsinálnád a fejét? - fordulok a lány felé, majd pedig lehajolok és elkezdem görgetni a hógolyót, időnként megtapicskolom, hogy ne essen szét, és mindaddig amíg egy nagyobb gömb nem készül ismételgetem ezt a mozdulatsort.
- Ne csak állj ott és nézz! Csinálj te is valamit! - parancsolok a jetire. - Ott a sok hó! Kezdj hozzá, így sosem lesz hóembered! - bökök egy tőlünk távolabb eső részre, nem akarom, hogy esetleg mi legyünk a hóember alapanyagai. Szépen lassan kezd is összeállni a hómanus, elégedett vagyok a munkánkkal, és többé kevésbé a jetiével, is. Kezdésnek nem is rossz.
- Ööö jó kérdés. - körbenézek de nem látok semmi használhatót amit a hóemberre rakhatnánk, mint díszítőelem. Csak hó, távolban egy fa. De semmi több. - Esetleg keresgélhetnénk a hó alatt. - javaslom, ha már a köpenyre is ott bukkantam rá, korábban. Ha mást nem is de legalább néhány kavicsot biztos előhalászunk majd valahogyan amik tökéletesek lesznek a hóember arcához, az sem baj ha sziklákra bukkanunk, a jeti könnyedén kikapja majd, feltéve ha egyáltalán megértetjük majd vele magunkat. A havat rugdosva próbálok találni valamit, nemsokkal később egy rózsaszín anyag villan elő. Óvatosan előrántom a rózsaszín anyagot, és hosszasan kiterítem a hóban. Hát ez nem egy kavics, de megteszi.
- Kíváncsi vagyok, hogy ki felejthette ezt itt. - vizsgálom a szövetet, majd pedig Asu javaslatára hozzá is látok a saját oldalamról a hajtogatásnak. A masni lassan kezdett tényleg masninak kinézni.
- Ez nehezebb mint gondoltam. De valójában egész jó móka!  Szerinted még mik lapulnak a hó alatt? - először a lányra majd pedig a hóra vetem tekintetem, keresés jártasság aktiválva, végre tényleg hasznát vehetem ennek a jártasságnak, és nem holmi körpajzsot vagy használt cipőket találok, hanem valódi kincseket, épp úgy ahogyan reklámozva is volt a jártasság. Óvatos lépéseket teszek, nehogy rálépjek valami hasznosra, vagy elkerülje valami a figyelmem.
- Hmm? - végül mégis sikerült valami kilógó tárgyra lépnem, ezüst színe miatt teljesen beleolvadt a hóba, ezért nem vehettük észre korábban. Elkezdem kiásni, majd amint már jól kivehető mi is az valójában izgatottan kiáltok fel. - Egy tiara! Találtam egy tiarát! - böködök a kezeimmel az ezüst fejfedőre amibe néhány színes kristály visz némi életet. Némi ugrándozást követően sikerült a jeti figyelmét is felkeltenem, aki kíváncsian figyelte a dolgot.
- Tedd a fejére. A fejére! - mutogatom el, hogyan is kellene kinéznie a dolognak, látszólag nem vágja mit is akarok tőle. Viszont annyit sikerült elérni, hogy felvegye a földről. Végül a saját sapkám rárakom a mi aprócska hóemberünkre ezzel végül sikerült megértetni a monstrummal is, hogy mit akarok elérni.
- Okos jeti. Nagyon okos jeti. - dicsérem meg, persze ez csak kifogás volt, hogy ismét megtapogassam a drágaságot. Esküszöm a nap végére nekem kelleni fog egy pár jeticipellő. Ezt az érzést egyszerűen nem lehet leírni. Ahogyan a hófehér bolyhos bundára pillantok, előtörnek a bűnös gondolataim. Akarom. Nagyon akarom, haza akarom vinni. Akarom a ruhatáramba, a szobámba, plüssnek, ölelgetni akarom.
- Legalább tanulékony a kicsike. Ha így folytatjuk a végén még beszélni is megtanul. - Jó talán ez túlzás, viszont ahogyan kezdett összeállni a hólány, egyre inkább kezdi érteni mit is próbálunk vele megépíteni, és már ösztönösen teszi a dolgát. Mire elővarázsoltuk a cicitartó kagylókat Asu-nyannal a lény szó nélkül teszi is a dolgát.
- Lehet valójában egy barátnőre vágyott mindvégig. Egy hóbarátnőt amibe beleszúrhatja a répáját. Elvégre egy tökéletes répának az a funkciója nem? - pillantok a lányra majd vissza is térek a kereséshez, hogy olyan tárgyak után kutassak amik jók lesznek az arc kidekorálásához. Nem is telt sok időbe mire rábukkantam egy méretes ládaszerű akármire, hatalmas pattintható akármivel. Nagy szenvedés árán végül sikerül beledugnom a kezem, és mire kirántom már tudom is mit találtam.
- Asuka-san találtam valamit! - hívom a lányt, hogy megmutassam a legújabb szerzeményt. Amíg én nagy szenvedések árán tudtam csak belenyúlni ö könnyedén felnyitotta azt. - Szerinted ha megkérjük felemelne minket, hogy kifessük a hőasszonyát? Esetleg ha elmorzsoljuk ezeket a és feldobáljuk rá... - igen, egy óriás sminkkészlettel nekünk meggyűlhet majd a problémánk, és kétlem, hogy azt amit nekem évek alatt is alig-alig sikerült elsajátítanom majd egy ösztönlény néhány perc és mutogatás alapján megtanul majd. Nem szívesen bízom egy jetire ezt a munkát. A jeti teszi a dolgát, és a sminkelésben csupán csak asszisztálni tudtam, inkább a profira hagytam a munka nagy részét, érdemi részt nem is adhattam hozzá, csupán csodáltam ahogyan dolgozik a színekkel.
- Hihetetlen! Most már értem miért is egy szépségszalonban dolgozol! Nekem azt hiszem legalább kétszer ennyi időbe telt volna mire valamit összehoztam volna rajta. - a jeti le is rakott minket, és épségben értünk földet, majd messziről is megcsodálhattuk a művet. Valami mintha még hiányozna róla. Valami fontos.. Valami nagyon nagyon fontos. Szerencsére a közeli fa ágacskáit felhasználva végül a jeti egy szoknyával is meglepte a jövendőbelijét.
- Ah ez annnyira romantikus *-* Most már örökre együtt lehetnek! Annyira szép pár lettek. Büszke vagyok magunkra. - húzom ki magam, és elkezdek hátrálni a lénytől, és heves integetésbe kezdek. - Boldog karácsonyt. Majd még látjuk egymást. - vigyorgok mint a vadalma még a kezdeti fáradtságom is teljesen tovaszállt, és sietek a lány után. Talán éppen most döntöttünk hóember építési rekordot, és még egy fotót sem tudtam készíteni róla, hogy megmutassam Shu-channak. Muh.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"
Jun
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi3984/4100[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Shukaku on Szomb. 24 Jan. - 8:34

Shu a saját fogának kocogására ébred fel, és bár próbálná magára húzni a takarót, vagy éppenséggel Timidus szárnyait, ám kezei csak a hideg havat tudják markolászni.
-Mondtam, hogy nem akarok hegyet mászni Timiduuus…
Dünnyögi egy kicsit félálomban, majd hirtelen felugrik.
-Timidus!
Az álmot azonnal kidörzsöli a szeméből az, hogy a társa nincs mellette, ám amikor meglátja a díszletet, azonnal megnyugszik. Persze a másik kis elfet még észre sem vette, a kis sipka lógott az arcába, és arról azonnal eszébe jutott, hogy karácsony van. Ezután már az öltözék, és a hegyes fülecskék kitapogatása, na meg persze a minden nagyobb lett érzés után nem nehéz kitalálni, hogy mi is történt. Ahogy megszólal a hang, azonnal haptákba vágja magát, és figyelmesen hallgat. Most már teljesen biztos, hogy karácsony van. Persze megfogalmazódik pár kérdés a fejébe, mint például az, hogy Timidus miért nem jöhetett el. Ez egy fontos kérdés. A többin már meg sem lepődik, hiszen teljesen logikus, hogy a karácsonyi játékban mindenki győzzön, és azt is tudja, hogy ő bizony aláírta a szerződést, mert tényleg aláírta álmában. Na persze az az álom nem mostanában volt, de mint neves etológus, szerződött Kayaba Bácsi mellé, hogy ő dolgozza ki a világban az állatvilágot… biztos arra a szerződésre gondol. Persze lényegtelen, ha a Mikulásnak segítségre van szüksége, akkor Shu bármifajta gondolkodás nélkül szívesen segít. Az se volt meglepő, hogy mindenki két sütit kap, hiszen a másikat természetesen el kell ajándékozni, hiszen karácsony van, és a Télapó mégsem feledkezett akkor meg Timidusról sem. Azonnal át is szökdécsel a másik szobába, ahogy a hang kéri tőle. Shu egy ideig csak a kezét nézegeti, illetve a kezén a kesztyűt, tapogatja a hegyes fülecskéit, és tulajdonképpen élvezi a helyzetet. Tavaly is nagyon tetszett neki a karácsonyi event, akkor is végtelenül örült Kayaba Bácsi ajándékának, most azonban már külön helyre lett röpítve. A mosoly csak még szélesebb lesz, amikor meglátja Rent is. Odabucskázik hozzá a magas hóban, majd a tenyerét a fejére teszi, majd a sajátjára, majd újra Renmanócska fejére, majd újra a sajátjára... ezután pedig hatalmas nevetésben tör ki. Ugyanolyan magasak. Ennél jobb karácsonyi ajándékot nem is kérhetett volna. Persze ez a helyzet Rennek már annyira nem tetszik, azonnal kikéri magának, hogy ő felnőtt, és nem szabad őt kinevetni emiatt. Mintha a felnőttség, amihez Rennek egyébként semmi köze nincsen, azonnal valami tiszteletet érdemelne. Oké, amikor Shu még pici volt, mármint korban pici, akkor ő is így hitte, de mostanra rájött, hogy az elején mindenkinek meg fogja adni a tiszteletet, de aki elveszíti, legyen az felnőtt vagy gyerek, az igenis érdemelje ki újra. Na és Ren természetesen elveszítette, és még azzal sem tudja visszanyerni, hogy azonnal hógolyókkal kezdi dobálni szegény lányt. Az meg főleg nem segít, hogy pár nyelvöltögetéssel később még a hóangyalt is elrontja, mert miközben Shu annak elkészítésén fáradozik, ő egy hatalmas hógolyóval akarja beteríteni szegénykét. Szerencsére Kayaba bácsi megvédi Shut… illetve hát igazából Timidus mondta, hogy tegyen pontokat kitartásra… lényeg a lényeg, hogy Renmanócska elfárad a hógolyó görgetésben, míg Shu vígan szaladgál előle, és nem tudja utolérni. Persze Ren, aki a nagyon nagyon hűdefelnőtt, továbbra is csak a harccal meg a dobálózással van elfoglalva, pedig Shu igazán fontosat is akar neki mondani. A kislányt megfogta a hely szelleme, meg egyébként is karácsony van, a szeretet ünnepe, meg úgy minden, szóval hajlandóságot mutat arra, hogy megbocsájtson a másiknak az arénában elkövetett gaztettei miatt. Persze ebből is csak heves vita kerekedik olyan dolgokról, minthogy a közönség és saját magad mulattatása fontosabb-e az ellenfél becsületének nem megsértéséért, vagy arról, hogy ha Asu úgy öltözik, mint egy… szóval kihívóan, az feljogosítja-e arra Rent, hogy olyan gonosz módon bánjék vele, mint az Arénában. Még Hinari ruhájára is kitérnek, Shu pedig elgondolkodik azon, hogy Ren annak ismeretében mondta-e azt, hogy nem is lehet férfival látni, hogy Alexel van, vagy esetleg nem is tud róla. Na jó, Alex még Shu szemben sem férfi, csak nagyra nőtt gyerek… de Hinarival végül is ilyen szempontból összeillenek… de arra majd mindenképpen rá kell kérdeznie az idomárnak Anatnál, hogy Mirika valóban olyan… hát… izé… szóval olyan-e, mint amilyennek Ren mondja. Értelmes érvei persze most sincsenek a fiúnak, csak azt tudja hajtogatni, hogy ezek felnőtt dolgok, és Shu nem értheti, ám amikor kiderül, hogy Asu is megbocsájtott már neki, akkor Shu is enged. Persze azt most sem bírja ki ez a gonosz, hogy ne szóljon bele Shu magánéletébe, ne hozakodjék elő Justinnal, meg azzal, hogy Shu megsértette őt, amikor kifizetett valamit. Mintha ebben a világban is azok a buta szabályok élnének, mint kint. Itt igenis fel tudják fogni… legalább is az értelmes fiúk, hogy magasabb szint az több pénzt jelent, meg egyébként is, Shunak már nem kell úgy viselkednie, ahogy a nagyok mondják. Na persze ez csak egy része az egésznek, hiszen Renmanócska folyamatosan összekeveri a játékot, a szórakozást a vandálkodással és a rosszalkodással. Nem tud szép csendben leülni és játszani, neki állandóan csintalankodni kell. Shu nem is vesz részt benne, és inkább a feladatra koncentrál, ami végre a hó eltakarításával láthatóvá is vált. Ennyi haszna mondjuk tényleg volt Rennek. A kis idomár természetesen azonnal hozzákezd a feladat elvégzéséhez. Talán Cearso hatása, aki mindenkit szeret elnevezni, hogy könnyebben megjegyezze, talán az idomárság hatása, talán csak egyszerűen azért, mert Shu élőlényeket készít… de szerencsére az ő játékainak, a HóTimidusnak és a HóHisamének van nevük, így még semmi baj nem keletkezik. Hála Kayaba Bácsinak a játékok még jobb társaságot is biztosítanak mint a buta Renmanócska, és velük beszélni is lehet.
-De egy idióta... ugye Timidus? Komolyan, ilyet még nem is hallottam... ősember... csak azon gondolkodni végig... pedig Kayaba Bácsi még azt az etikai bigyuszt is megoldotta, hogy a felnőtteket megszelídítse... de ők nem... ők csakazért sem... Nem is értem Timidus... karácsony van, a szeretet ünnepe, ő meg nem akar semmin sem elgondolkodni... pedig eleve békülni akartam... de neki úgy látszik nem kell a barátságunk... tiszta buta... nincs is rá szükségünk ˇ^ˇ
Persze Ren ezalatt teljesen mást épít. Valami hatalmas munkagépet. Minél nagyobbat és minél rondábbat. A kislány agyán átfut egy pillanatra, hogy az intézetben az igazgató hatalmas autójára sokszor mondták a nagyobbak, hogy ez valamiféle kompenzátor, és Shu már volt annyi idős, hogy megértse, hogy Mire is gondoltak. Halk kuncogással veszi tudomásul, hogy Ren is bizonyára ezért épít ilyen hatalmas munkagépeket.
-És ő is elnevezi… pedig az csak egy buta masina, nem is él, mint az én sárkányaim! Utánozós majom. -.- Most meg röhög... meg mi az az izé? Játékokat kell gyártanunk, nem szörnyeket... még játékokat sem tud gyártani, csak azt is ilyen erőszakos bigyuszt... fiúk... pfff... Jégsárkány... hósárkány... a nagy hósárkány... őt is meg fogom építeni... meg a bossokat... meg a minibossokat... akiket bántottatok... mindet...
Ám nem tud tovább gyönyörködni, és az újra életre kelő, éneklő Hisame öleléséből is ki kell bontakoznia, mert Ren azonnal rombolni kezd. Ki akarja sajátítani az összes havat, mintha minden az övé lenne. Ám amikor Ren már karokat kezd építeni a gépére, Shu rájön, hogy mit is akar valójában, és azonnal közbeavatkozik, lefogva a fiú karjait.
-Várj! Ne csináld! A játékokat szeretettel és törődéssel kell csinálni, különben... különben rossz dolgok történnek... tudom! Az összes mesében ez van, és a legtöbb küldi mesékre épül. Kérlek...
Ezután újra heves vita alakul ki arról, hogy ki mit tud, ki mennyire gyerekes, mennyire tudja jobban egy felnőtt a dolgokat, mint a gyerekek… és megint csak mindenféle dolgokat vág szegény lány fejéhez… na jó, ebből Shu is kiveszi a részét, de a végén ő jön rá, hogy okos enged, így lecsüccsen a Ren által épített monstrum szélére, és újra felajánlja a békülést.
-Nem értem. De... nem akarok rád haragudni... mert... mert kedves voltál velem, amikor... és... és ha Asu sem haragszik rád... de Ceartól kérhetnél bocsánatot... nem azt várta, és én sem tudtam... és nem azt ígértem neki... azt mondta, hogy nem haragszik, de... de akkor is...
Na persze Ren erre is csak a maga pökhendi módján reagál, miszerint nem emlékezik Cearra, mert nem emlékezhet minden jöttmentre… és utána még ki is magyarázza, hogy csak Shu bántja őt, mert a jöttment az nem azt jelenti, amit a lány gondolt, csak azt, hogy jött és ment… persze… ezzel csak azt éri el, hogy Shu ismét elvonuljon, és feladja a békülést. Legalább is látszatra. A két sárkánnyal eltakartatja, hogy mit épít, ám amikor elkészül, egy hóból készült főnixmadár kezd el röpködni, az ismét valami hatalmas macimonstrumot alkotó Ren körül.
-Megépítettem neked Reginaldot. Gondoltam hiányzik. Boldog karácsonyt Ren bácsi! ^^
Na persze nem is Ren lenne, ha nem kötne ebbe is bele. Nemhogy örülne a társának, számon kéri Shut, hogy miért csak peteket készít, és ha peteket csinál játéknak, akkor játékként kezeli a peteket is… meg, hogy kislányos a felfogása. Na Shu itt adja fel. Egyszer az a baja, hogy felnőttnek hiszi magát, egyszer az, hogy kislányosan gondolkodik… már éppen ismételten faképnél akarná hagyni, amikor különös dolog történik. Ren is megajándékozza Shut egy mini Rennel, aki még petesítve is van. Attól függetlenül, hogy megint csak azt hiszi, hogy Shu álma az, hogy belőle kettő legyen, ráadásul az egyik nála… eléggé egoista felfogás, de ettől függetlenül a kis lény valóban nagyon cuki, így hát Shu szépen megköszönni, és a minirókarennek adott ölelésbe beleveszi az igazi Renmanócskát is.
-Csak tudsz te aranyos dolgokat is készíteni! Köszönöm szépen!
Ezalatt persze a sárkányok munkálkodnak, készítik a mikulás szarvasait, akiket Shu egy-egy simítással gyorsan életre is kelt, szépen, mintha csak valami szertartást hajtana végre, életre hívja őket.
-Dasher, Dancer, Prancer, Vixen, Comet, Cupid, Donner, és Blitzen… na és persze Rudolph.
És ha elfogytak a nevek, akkor kezdi elölről. Ezer játék rengeteg, sok szarvas kell majd ahhoz, hogy elvigyék majd a gyerekekhez. Jó pár szarvas elkészítése után Shu a bossoknak lát neki. Éppen a csigabiga házát építi, amikor Ren is elkészül a macirobotmonstrumjával, és elindul az ajtó felé, hogy betörje azt. Persze Shu azonnal odarohan, és elállja az útját. Végül is, régen szólalkoztak össze, ismét ideje volt.
-Hé! Mit csinálsz! Ezt nem szabad!
Majd Ren értetlenkedésére el is magyarázza.
-Te tényleg nem érted, hogy mit csinálunk? Kis manócskák vagyunk, akik a gyerekeknek csinálnak ajándékot. Még nem végeztünk a megfelelő számú játékkal. Azt akarod, hogy egy csomó kisgyerek ne kapjon ajándékot Aincradban?
Persze Ren megint buta, megint ellenkezik, hogy nincs is ennyi gyerek Aincradban, meg tavaly is így volt, és tavaly sem a gyerekeknek ment… mintha azt ő tudná. Be is valja, hogy nem is ismer gyerekeket Aincradban. Akkor honnan is tudhatná, hogy nem nekik ment? Szerencsére azonban letesz a pusztítási szándékáról, ám bedurcizik, és így már játékokat sem akar készíteni, csak folyamatosan karattyol, hogy mindjárt itt a karácsony, és telik az idő, és még nincsen kész az ezer játék, és Shunak sietnie kell. Persze Shu nem siet, tudja jól, hogy jó munkához idő kell. Persze Ren nem adja fel, még megpróbálkozik azzal, hogy egyetlen szem játékra ráírja, hogy ezer játék, de sem Shut, sem a Mikulást nem tudja ezzel becsapni, így hát maradnia kell… persze segíteni továbbra sem segít. Shu persze dolgozik serényen, elkészíti az összes mobocskát és bossocskát az összes segítőjével, majd a szafariról ismert állatokat is, akiknek szerencsére mind van nevük, ha még csak annyi is, hogy róka. De ugye a Kis herceg óta tudjuk, hogy a róka szelíd. Egészen addig nem is kell újra közösködniük, amíg a kislány el nem érkezik a vizi állatokhoz. Ekkor megkéri Rent, hogy ha már épített egy hatalmas munkagépet, akkor ásson már egy tavacskát a halacskáknak, és érdekes módon egy kis kitérő után Renmanócska el is végezteti a munkát a macirobotjával. Ezután azonban olyasmi történik, ami újfent mosolyt csal Shu arcára. A buta Ren olyan dolgot akar építeni, amit nem szabad. A tavacskát pisilős maciszoborral akarja feltölteni, és Shu hiába magyarázza neki, hogy ez gyerekeknek lesz, és nem szabad korhatáros dolgokat építeni, ő csak makacskodik, és ennek meg is lesz az eredménye. A medve ahogy elkészül, üldözőbe veszi az alkotóját, és csak a hóágyú tudja megvédeni Renmanócskát. Arról persze egyiküknek sincs fogalma, hogy azért történt az eset, mert Ren ezt a macit nem nevezte el, így Shu szentül hiszi, hogy ez a Mikulás büntetése volt a csúnyaságért, amit Ren alkotott. Persze történik más baj is, méghozzá az, hogy Shu bemenekült a maci elől a rögtönzött iglubunkerjébe, így nem láthatta, hogy Renmanócska galád módon mégis csak betörte a kaput. Ez persze nem tántorítja el a kis idomárt attól, hogy ő bizony befejezze az ezer játékot, ha kell, akkor Ren segítsége nélkül. Ő addig nem fogja átlépni a kaput, amíg meg nem lesz az ezredik darab, mert rajta nem fog múlni az aincradi gyerekek boldogsága. Rent meg majd jól megbüntizik, és nem kap mást, csak szenet meg virgácsot. ˇ^ˇ  

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi12695/10100[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Akae on Hétf. 26 Jan. - 16:48

Ahogyan Akae feltápászkodott, valahogy még a szokásosnál is kisebbnek érezte magát, erre rá tett még egy lapáttal a hatalmas szoba is amiben találta magát egy másik manóval? Ezen ugyan kicsit elcsodálkozott, de ismerve Aincradot nem volt teljesen meglepve. Majd mikor mind ezzel végzett a hangos bemondón egy hangot hallott ami elmesélte miért is vannak itt. Mondott  valami zagyvaságot robotmunkáról meg ilyenekről, de Akae a kettő süti hallatán azonnal tüze jött és meg akarta azt szerezni. Átsétál a másik szobába és végignézi annak átváltozását.
Kicsit körbejárkált körbe nézett és talált egy ajtót amire az volt írva:" Áthaladás csak azoknak, akik tudnak szaloncukrot csomagolni."
-De én nem tudok-
Majd ahogy kicsit jobban körülnézett észrevette a fa tetején a cetlit
-Hm... abba biztosan benne van hogyan is kell szaloncukrot csomagolni, de nagyon magasan van és ez a fa valószínűleg még csúszik is és még szúr is-
Kicsit közelebb ment az ismeretlen manóhoz és próbálta tőle megtudakolni vajon hogyan is szedhetnék le a cetlit.
-H-helló... Nincs valami ötleted hogy hogyan is tudnánk leszedni azt a cetlit? Nekem kell az a süti!
Ahogyan a lány végigmondta hogy hogyan is kellenek leszedni Akae csak annyit mondott.
- Hát... okés.
Majd ahogyan a lány ledobta azt a cetlit az valami elképesztő  volt. Ezután megvárta hogy a manólány elolvassa a cetlit aztán odaadja neki is. Elolvassa szépen lassan majd enyhe felháborodással felkiált.
- Ennyi?
Aztán már csak egy dolguk volt a lányoknak elsétálni és átlépni a következő szobába.


A hozzászólást Akae összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 29 Jan. - 21:54-kor.

_________________
Statok:
Élet: 12+2 (Acélgyűrű)
Fegyverkezelés: 24 +24 (mokaszin +2 csigamintás gyűrű+Gladiátor *Fegyver*, Alkony maszk)
Erő: 20 + 17 (Gladiátor lándzsa, Birkózó páncél,Acélgyűrű)
Kitartás: 10+4 (Gladiátor *fegyver*,Alkony maszk)
Gyorsaság: 17 +3 (mokaszin)
Speciális képesség: 10+9 (Gladiátor * fegyver*, Villámrúna,Acélgyűrű)
Páncél: 22 (Alkony maszk + Birkózó páncél)


Fegyver képi:
Fegyver képi: egyszer egy harcban átlátszó farkassá tudsz változni, majd a következő ütésed mellé egy 2-es lopakodás bónuszt kapsz, a támadás után visszaváltozol)


Képi:
Juken: (passzív) Akae 1. Ütèse nem sebez csak megálapítja hogy cèlpontjának menyi páncèlja van. Eközben szeme szürkès fehèrrè változik. A 2. Ütèsènek a fele már közvetlen a cèlpont èletèt károsítja. Eközen a szeme mellet kidagadnak az erek. A 3. Ütès ès azt követőek már teljessen átmennek a páncèlon.
Akae
Akae
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 196
Join date : 2014. Sep. 26.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi10/1500[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (10/1500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Kusumi Ayani on Csüt. 29 Jan. - 21:21

Halkan szuszogva fekszek a földön. A hideg végigjárja testemet.
- Ajj Tűzrózsa gyere, már közelebb mindjárt megfagyok… - motyogok, és az oldalamra fekszek. Ekkor ér az arcomhoz a hó.
A hidegtől felébredve felülök egy apróbb kiáltással, majd végigfut a hátamon a hideg, ahogy testem ráébred, hogy mégis hol a francban fekszek. Egy kis terem földjén, amelyet, hú, borít. Bár igaz, hogy nem volt túlontúl melegem, de szerencsére nem nagyon volt gondom még tüsszögéssel, mert nemrég teleportálhattak ide. Meg hát SAOban elég nehéz lebetegedni. Felülök, majd felállok. A szoknyámról kezdem leporolni a havat, ám rögtön meg is állok, ahogy megpillantom kezemet és ruhámat. Rossz érzésem támad, de mielőtt bármit is tettem volna, a fülemhez kaptam a kezemet… ééés igen… hegyesek voltak. És jött is a hangszóros férfi hangja. Alig kezdett bele, már tudtam kihez van szerencsém.
- Nikolaus a renegát. – motyogom magam elé.
Tavalyról még elég jól emlékszem erre a minibossra. De azért nem örülök, hogy megint át kellett élnem ugyanazt. A dolgok azonban ugyanolyanok, mint tavaly. Azaz nem sokat változtak. Nyújtózok egyet, és megrázom magamat elf testecskémbe. A tavalyi feladat nem volt túl nehéz. De kicsikét bosszantó volt. Végül hó roppanást hallok, és odafordulok. Egy másik manócska állt velem szemben. Eh.. akkor idén úgy tűnik, csapatos feladatok lesznek. A lányelf áthaladt az ajtón, végül megállt, és én is követtem. Az ajtó mögöttünk bezárul, és változik is át a pálya. Széltében csak kicsit változott, de sokkalta megnőtt, és egy fa is előtört a földből. Végül a háttérben egy ajtó is megjelent, mely fölött az állt, hogy csak az juthat át, aki tud szaloncukrot kötni… nos én tudok. Ekkor a leányka közölte, hogy ő ugyan nem tud. Van egy olyan érzésem, hogy hiába mondanám, a rendszer nem enged át minket, ha nem szerzünk meg valamit, ami igazolná a dolgokat. És van egy olyan érzésem, hogy tudom a választ. Fölnézek a fa tetejére, és valóban ott volt a könyv a csúcsdísz helyén. Ekkor hallom meg a lány kérdését.
- Hm?? – mondom, de nem válaszolok, csak körbenézek.
Szemem ráakad egy baltára, és fejemben kattogni kezdtek a fogaskerekek. Szóval ez lesz az.
- Nos, kivághatjuk a fát is, de van egy olyan érzésem, hogy nem ezért van itt a balta. Túl egyszerű lenne. Szóval ledobjuk a könyvet a balta botjával.
És szinte mire végzek a mondattal, a balta fém része is lehuppan. Fegyverkovácsként elég könnyen tudom módosítani a fegyver féle dolgokat, meg hát őszintén ehhez nem kell sok katyvasz. Végül a botot dobálgatom kicsit a kezembe.
- jó lesz… elvileg. No akkor… - hátrébb lépek, egyet, végül egy gyors előreszökkenést követve teljes erőmből elhajítom a botot – Na hajrá!
A bot azonban elszállt a könyv mellett, így sajna érte kellett mennem. De már ez is elég volt, hogy tudjak nagyjából korrigálni. A második dobás, bár nem telibe, de bőven jól eltalálta, hogy leburuljon a fa tetejéről a könyvecske. Végül átadtam a lánynak, aki végül hangsúlyozta, hogy, jaj de egyszerű meg minden. De végül mindketten átléphettük végre a kaput.

_________________
Megnyitott a Főnixkönny - Fegyver és Potion Szaküzlet. T2-es érclátókat, T2-es növénylátókat keresek beszállítónak, akik részesedést kapnak az általuk hozott nyersanyagból készített, majd eladott item árából.
Kusumi Ayani
Kusumi Ayani
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1875
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 22
Tartózkodási hely : valahol a porban >.>

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi3819/4100[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (3819/4100)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Angelica Katharina on Vas. 8 Feb. - 19:45

Kellemes szuszogva fekszek a földön, kissé még kiütve a tegnapitól. Na jah kicsit felöntöttem a garatra, de hát csak ezért vagyok képes ilyen jóízűen aludni. Hideg fut végig a hátamon, mire ösztönösen a takaró után kezdek el nyúlkálni. Ám sehogy sem érem el, így kénytelen kelletlen kinyitom a szememet, és körülnézek. Egy havas szobában fekszek. Ásítva mérem fel a termet. Nem éppen lepett meg, hogy nem az ágyamban keltem. Sokszor volt ilyen, de mondjuk ez eddig a leghidegebb hely, ahol felébredtem. Hangokat hallok, és egy furcsa manószerű valami kezd el magyarázni nekem.
- Jah bohóc, persze. Nézz tükörbe manókám.
Mondom, majd nagyot nyújtózva felkelek. Végül egy hang üti meg a fülem, és valaki hangosbemondón kezd el dumálni nekünk. Hát elég érdekes előrelátások… Ez tetszik. . A mellettem levő csajszi egyszerűen kiakadt. Höh.. tényleg most mi a franc baja van. Egyértelmű, hogyha rabszolgákat akarnak belőlünk csinálni, akkor nem használhatjuk dolgainkat. Ez van. Végül azért ő is úgy döntött, hogy ideje indulni. Na, végre. Így hát átléptem az ajtón, és megvártam, míg legenerálódik a map.
- Pingvinek. \o/
Ez volt az első reakcióm, mikor megpillantom az ajtót. Egy darabig fel sem tűnik a szemben lévő ajtó, de végül én is észreveszem. De addig elnéztem örömmel, ahogy a csajszi idegbajosat játszik a halakkal. Bár mondjuk, miután én is felvettem a saját botomat, én is csatlakoztam a partyhoz. Bosszantott persze, hogy egyszerűen nem sikerül elkapnom a dögöket, de hát, hé. Őneki is ritkán sikerült csak. Ami után egy pingvin lenyúlta a zsákmányt. Végül a csaj végleg beadta a derekát. Majd megfogta a pingvint, és a tűzre vágta. Súlyemelés \o/. Bár tekintve, hogy a pingvint nem ölte meg, egy darabig fészkelődött a tűzön, de végül csak kisült a szerencsétlenje. Persze voltam olyan komisz, hogy én is csórjak magamnak egy kis húst, így aztán én is követem nemsokára a leánykát.


A hozzászólást Angelica Katharina összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. 28 Feb. - 9:58-kor.

_________________
Fegyver kinézete:

[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 879344435Katharina_2_www.kepfeltoltes.hu_


Képesség:

ha megsebeztem ellenfelet:
7 körön keresztül, 5 HP sérülést okoz, amelyet idő előtt 4 korona dobásával (körönként 1-et, enemynek kell dobni) lehet megszüntetni idő előtt

míg a képességem aktív a mérgezés sebződésének a felével sebződök, míg ki nem kapcsolom a képit. Bár a kikapcsolás után én már nem sebződök, de az ellenség mérgezése még nem fog leállni, míg valamelyik feltétel be nem teljesül (kör lejárta, szükséges korona)
dobása
Angelica Katharina
Angelica Katharina
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 377
Join date : 2013. Feb. 19.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi1933/2100[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (1933/2100)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Ayse on Hétf. 9 Feb. - 12:20

Karácsony volna? Máris?... Túl gyorsnak éreztem az idő múlását, szinte fel sem ocsúdtam és máris közeledünk a következő év felé. Örülnöm kéne neki, vagy inkább bosszankodnom? Magam sem tudom eldönteni. Némileg hálás vagyok ugyanakkor bosszantó hogy még mindig csak egy helyben toporgok szinte.

Az hirdetőfalon kerestem új és jobb eventek és küldetések után. Nem volt igazán arácsonyi hangulatom, mégis úgy voltam vele hogy a karácsonyi eventre jelentkezem, tapasztalat hogy az eventek jókat szoktak adni, bár a saoban még nem volt szerencsém hozzájuk. A jelentkezés megtörtént a nevem felkerült. Majd eltelt egy nap úgy hogy nem történt semmi, sem koordináták sem semmi. Furcsáltam egy picit de úgy voltam vele biztos várnak még az indításával, este lefeküdtem ahogy szoktam majd:

Hirtelen hideget éreztem a hátam, a derekam, a karom, lábaim és a fejemet teljesen átjárta a kemény zimankós hideg. Puha volt a talaj és ropogott mikor megmozdultam. Belemarkoltam a hóba. Valahogy erre nem számítottam. Nyugodtan felültem, feltápászkodtam majd körbenéztem.
- Egy szoba… - Jelentettem ki.
- És…. – Pillantottam a szobában lévő társamra. Elsőre azt hittem hogy valami npc, de volt indikátora.
- És egy bohóc? – Szedtem össze az információkat. Majd a hóban lépkedve indultam meg felé. De még mielőtt mást is mondhattam volna egy furcsa magaskás hang megszólalt, félbeszakítva a bemutatkozási szándékomat. A szemöldököm félig felhúzva halgattam végig a mondandóját, valahogy nem volt kedvem az említettekhez.
- Én kiszállok. – Nyitottam volna le a menüm de a kapkodásból az inventorym nyitottam le.
- Nincsenek meg a felszereléseink! – Jelentem ki keserűséggel a hangomban. Nem az első eset, sőt manapság úgy látotom konkrét divat bele nyúlni a másik inventoryjába. Noh de mindegy…
- Kellenek a cuccaim, azokat nem hagyom. – Jelentem ki nem konkrétan a lánynak, inkább úgy mindenkinek.
Majd mikor megjelent az ajtó gondolkodás nélkül elindultam felé.
- Úgy látszik ki kell vinnünk a játékot.  – Indultam meg, meg sem várva a másik lányt.
Kilépve rajta, meglepő látvány fogadott… Pingvinek… kicsik, nagyok majd három méteresek… Mindezek után neki eredtem a kijáratnak de megkerülve a tavat a túlméretezett pingvineket, egészen az ajtóig. A felíratott elolvasva mérgesen fordultam hátra, szemügyre véve a lehetőségeket… Nem értem miért kéne ennünk… ahhoz hogy átléphessünk, lehet valami mérgezet halak ezek… vagy nem tudom, de a küldetés adta magát. A pálca ketté van törve, az egyiket felvettem, majd a tó szélén igyekeztem kihalászni párat… de amint sikerült megfognunk egyet, szinte rögtön jött egy pingvin hogy lenyúlja azt… Úgy döntöttem nem bohóckodok, elő vettem a kardomat… vagyis úgy hozzá szoktam hogy nálam van, hogy elő akartam… kénytelen voltam beérni a bottal, pedig már majdnem vízbe hajítottam. Úgy negyedik próbálkozásra szintén fogtam egyet már síettem si volna a tűzhöz mire az egyik kis pingvin letámadott és elvette.
- Na… nekem most telt be a pohár… - Súlyemelés jártassággal felemeltem a velem egy magas pingvint, és rádobtam a tűzre sülni.
- Én pingvinhúst eszek azt hiszem… - Jegyeztem meg, és vártam a következményeket, vagyis hogy a kis pingvinkém ropogósra süljön. Majd kitépve az egyik szárnyát, befaltam. És ha átléphettem, átléptem a kaput. Azt hogy a társam mit csinált, korán sem érdekelt. Szórakozhatót tovább a pingvinekkel és a halakkal, vagy akár ehetett az én pingvinemből is.

_________________
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér V74586
Betűszinem:#971140
Háttér szinem:#954863

Pontos adataim: Itt.
Ayse
Ayse
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 420
Join date : 2014. Feb. 20.
Tartózkodási hely : Mögötted. :P

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi1359/1400[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (1359/1400)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Benedict Arata on Kedd 10 Feb. - 8:48

Hamar, talán a leghamarabb érzékelem a változást. Talán jártasságomnak, vagy folyton éber életmódomnak köszönhetően. Résnyire nyitom a szemem, majd amint megállapítottam a két sorstárs kilétét félálomban cselekszem. Az egyik Nox volt, a másik egy nő, szóval értelemszerűen fél fordulattal az utóbbi személyhez gurultam, és őt átölelve pihepuha párnák közé temettem az arcomat. Semmi kedvem nem volt most egy ilyen vicc-re. Nem tudok róla, hogy bármivel kirángathattak volna egy védett épület zárt szobájából, tehát csak valami álom lehet az egész, így ennél az oknál fogva abból sem lesz baj, ha idebújok, meg ha nem álom, akkor meg pláne ez a helyes lépés.
Nox kirohanására nem különösebben figyelek, s csak akkor "ébredek" fel, ha az illető lány lehámoz magáról.
Noxra már egy lassan szokássá vált reakciót húzok elő, szépen gyúrok egy hógolyót, majd egy jól célzott dobással homlokon nyomom vele.
-Hűtsd le magad, amúgy is má' megin' mi'csiná'sz? Nem rég Angyal, most meg elf-manó-isten tudja mi. Jobban kellene vigyáznod, hogy mibe visz bele más.
Persze nem kerüli el a fülemet a név sem, amin illette a lányt.
-Nézzenek oda, egész jól áll neked ez a hosszú fül, aranyos vagy ebben a szerkóban Mayumi-chan. Ami meg az iméntit illeti nézd a jó oldalát, legalább nem fáztunk meg.
Nem különösebben vagyok hajlandó törődni azzal, hogy én is elf vagy mi vagyok, hisz nem sokkal később el is magyarázzák nekünk, hogy valami baromságot csinált Kayaba, és idiótasággal zargat minket. Bosszankodni nem sok időm jut, mivel Nox tombolni kezd. Ennek hatására, ha akarja, ha nem megragadom Mayumi kezét, majd kacagva kifutok vele a következő szobába. Természetesen nem erőszakoskodom, ténylegesen szórakozásnak veszem a dolgot. Amikor kéri lelassítok picit, de azért had maradjanak mozgásban azok a szép dombok. Idegeskedni nem kell, majd alakul valahogy a dolog. A környezetemre természetesen figyelek, nem próbálom feleslegesen kinyíratni magamat, vagy beskatulyázni gyártósorra éhbérért.
A Macis dolognál több dologgal is próbálkozom az alábbi sorrendben:
I. Mayumit szemmel tartva, hisz vele jöttem át, és a Noxot a viselkedése alapján, hisz nincs az az isten, hogy csak úgy fogja magát és lenyugszik, ha meg is szeppen akkor is biztos, hogy egyedien fog viselkedni, hogy mi haverok egymásra találjunk, és biztos ne hagyjuk a havert hátra.
II. Amennyiben nem lehetséges a belépés miatt megkülönböztetni Mayut, így egyéb eszközhöz kell folyamodnom, mely az előző szobában tapasztalt reakciók keltése. Tehát fogom és megölelgetem az egyik jegesmedvét, majd a másikat és harmadikat. Természetesen, ha Nox és Mayumi megvan, akkor a harmadikat maximum felrúgom, ha ölelkezni akar.
III. Ha az előbbi sem hoz eredményt, akkor egy egyszerű kvízhez folyamodok. -Aki megmondja a nevét az kap tőlem egy csókot! Kis szünet utána hevesen jelentkezőket leállítom, hogy csak vicceltem, de szintúgy a reakciókra kell hagyatkoznom. Nox, amilyen humorlufi tuti össze-vissza be fogja kiabálni a nevét, Mayumi ha visszahúzódósan viselkedett akkor hallgatni fog, és irulni pirulni, ha nem, akkor ő is meglesz, és még egy csókot is nyerek. Persze, Nox nem kap ebben az esetben sem, egy "Hehe, jó poén volt, de azért ne vigyük túlzásba". Természetesen, ha gyanús lenne, hogy aki nem Nox de jelentkezik a csókért nem Mayumi akkor lefújom az akciót random csávót az istenért sem akarok még véletlenül sem puszilgatni, tönkretenné az életem felét a lelki sokk.
Amint megvannak a kiszemelt csajok, kézen fogva lépek be velük a következő terembe.
Minden esetre amíg biztonságban érzem a haveri határt, és a szexualitásom megtartását, tehát csak akkor, ha Mayumival tudok játszani végigmegyek a létrán, ha kérdeznék mit csinálok egyszerűen annyival letudom, hogy "leellenőrzöm, hogy mindenki az-e akinek mutatja magát." A puszis dologba belemegyek, ha Mayumi inkább csak azt javasolja, ám mikor tartom az arcomat az utolsó pillanatban odafordulok, és lopok egy apró csókot. Ugyan nem nyelves, de becsülni kell a kicsit is. Amint megvan mindenki aki számít indulj-t parancsolok, és nem hagyom magunkkal hozni az általam vélt potyaembert, khm medvét.
Benedict Arata
Benedict Arata
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 198
Join date : 2014. Nov. 16.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi1413/1500[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (1413/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Nox on Kedd 10 Feb. - 8:52

Nem tudni, hogy az első félálombéli, ébredező pislantás, vagy a hideg észlelése volt-e meg előbb Noxnak, talán egyszerre mindkettő, viszont az biztos, hogy amint teste… szóval, amint érzékelte a tudatalattija a hideget, azonnal talpra parancsolta a lányt, s közben elmondta neki, hogy itt bizony hideg van. Ami ezután történt, ahhoz szintén jól jött volna Noxnak kettő fej, mert kettő furcsa dolgot is észlelt, azt leszámítva, hogy a menedékház szobája helyett egy iglu szerűségben ébredt. Az egyik, hogy Arata-kunja nem rajta feküdt, a másik, hogy Arata-kunja és Mayumi is ott voltak a szobában, míg a második, hogy manók voltak. Ez utóbbi tény annyira meglepte, hogy elfelejtett kiakadni attól, hogy Arata-kunja nem az ő dombságát használta pihe párnának.
Végignéztem magamon és még jobban meglepődtem, hogy én is manó lettem, bár logikus volt, hogy én is manó vagyok, mint a Arata-kunom, de akkor is meglepő volt, hogy velem is megtörtént. Azonnal odarohantam kedvesemhez és mellé térdelve faggattam, hiszen mégis csak ő volt itt két éve!
- Arata-m! – Hangom egyértelműen riadt volt. – Mégis mit keresünk itt? Miért vagyunk itt? Hogy kerültünk ide és miért nézünk ki ÍGY? – Mivel nem válaszolt, azt hittem, hogy azt hiszi, hogy tréfálkozok, ezért megemeltem a hang színemet. – Nézzél végig magadon! Akkor megérted, hogy miről beszélek! – Valami belülről arra kényszerített, hogy a nőstény rókának is köszönjek, felé fordítottam a fejem, ekkorra arcom újra közömbös, hideg lett, s egy biccentéssel rá köszöntem: – Mayumi.
Talán nem kellett volna a belső hangra figyelmen, hanem az én szívem szerelmére kellett volna minden figyelmemet fordítanom, akkor talán elkerülhettem volna a hógolyóját, és megértethettem volna vele, hogy most ő az, aki rosszul reagál! Viszont nem így történt, ezért egy hangos csattanással homlokon talált egy hógolyó, amitől ki is terültem. Ott feküdve pár pillanat alatt elhatároztam, hogy ezt még vissza fogja kapni! Már ültem is fel, és gyúrtam az első golyót, mikor egy hang megszólalt. Elhűlve hallgattam, hogy mit mond, és ezért Arata-kun büntetése elhalasztódott. De nem sokáig. Ahogy a végére ért, természetesen megértettem, hogy át kell menni valahova, meg örök rabszolgaságért játszunk, de hogyha végig Szerelmemmel lehetek, akkor nem számított semmi, csak az, hogy vele lehessek, szóval ahogy a végére ért repült is a hógolyó, meg vagy tucat barátja Arata és az enyveskezű nőstény róka Mayumi felé, mert láttam ám, hogy el akarja lopni tőlem Őt!
Követtem is őket a másik szobába, ahol… fura látvány fogadott egy fura felirattal. ~Mit akarnak itt nekem a jegesmedvékkel? Nekem csak Arata kell!~ Mivel Rajta kívül csak kettő jegesmedvét láttam, úgy gondoltam, hogy a szőke nőstény róka medvévé változott, ezt nem is bántam, a kezembe lévő hógolyókat leejtettem, és Kedvesem karjaiba vetültem, hogy alaposan megölelgethessem.
- Arata-kunom és én nem vagyunk jegesmedvék, a másik kettőt – rámutattam a bundásokra – hagyjuk itt.
Tatsuya-kunom nem akarta a szőkét itt hagyni, pedig szerintem megérdemelte volna, szóval kicsit türelmetlen arcot vágva figyeltem. Végül arcom morcossá vált és jól megjegyeztem magamnak Mayumi-t, amiért még mindig el akarta lopni tőlem a kedvesemet, és elhatároztam, hogy ahogy vége a lányt is felírom a vörös listámra.
Kifelé menet a jegesmedvével és látszólag a nőstény rókával se törődtem, csak annak örültem, hogy Arata-kunom a kezemet fogta és így kézen fogva mentünk tovább.

_________________
Poszt értelmező segédlet:


  • - E/3-as narráció és vastagított beszéd: arca és hangja közömbös, élettelen és nyugodt, vagy talán hideg.
    Ez az alap viselkedési normája.
  • - E/1-es narráció és d60000 vörös beszéd: arca és hangja élettel teli, érzelmes.
    Ilyen hogyha Benedict Arata közelében, társaságában, illetve ennek hatásában van még, valamint hogyha valaki megpróbál közéjük állni.


Nox
Nox
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 60
Join date : 2014. Nov. 19.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi124/500[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (124/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Mayumi on Kedd 10 Feb. - 16:43

Értetlenül pislog a helyzetet látva, mindent hó és jég borít. A szemgyilkos fehérség, és a zord időjárás persze nem elég ahhoz, hogy a lány pánikba essen. Szerencsére nem is történik semmi ugyanis nincs egyedül ezért képes megőrizni a hideg vérét és hozzálátni a helyzet gyors elemzéséhez, annak végeztével már nyúlna is bele a menüjébe, hogy előhalássza onnan a jegyzetfüzetét, és a hozzá tartozó íróeszközt, de persze hiába is kutatta, nem lelte meg. Sőt mi több meglepődve tapasztalja, hogy egyetlen felszerelése sincs meg, csupán a tükör amit még a nagy napon osztott ki Kayaba Akihiko. Gondolván, hogy oka van annak, amiért csak ez maradt meg elő is húzza, majd ijedten dobja el magától. A tükörben látottak nem csoda, hogy megrémítették. Egy pár tökéletlen, a fejéhez képest aránytalanul nagy fülek bújtak elő a szőke hajkorona alól. Gyorsan a helyes randaságok mögé tűri a tincseket, hogy láthatóbbá tegye, és alaposan szemügyre is veszi a tükörben őket, megtapogatja, majd ujjaival visszafésüli a haját, hogy elrejtse a szégyenfoltot, és férfi hang hallatán azonnal a megfelelő irányba fordul, és figyelte a jelenetet. A fiú sebesen közeledik, majd széttárva karjait, átkarolja a lányt aki értetlenül áll az egész helyzet előtt. A fiú kényelembe helyezte magát, nem tűnt ismerősnek, egyáltalán nem.
- Jól van, jól van. - simogatja meg a fiú fejét - Nehogy visszaaludj, nem vagyok oda a fagyhalottakért. - mosolyog az illetőre, majd pedig a harmadik félre szegezi a tekintetét.
- Úgy tűnik egy jópofa karácsonyi event áldozatai lettünk. Legalábbis az öltözék és a környezet erre enged következtetni. Oh majdnem elfelejtettem. Mayumi vagyok. - mutatkozik be, elsősorban a fiúnak, aki előtte Arata néven mutatkozott be. Ugyan a névmemóriája nem a legtökéletesebb, viszont nehezen felejthetné el azt a lányt akivel együtt csatározott abban az ominózus dojóban. Kicsit kényelmetlenné kezdett válni az ücsörgés, ezért megpróbált felkelni a földről, persze a fiút is megböködi, hogy ö se zuhanjon a hóba, ha szükséges akkor akár segít is neki felkelni, és amint a fiú elengedi, gondosan elfésüli magán a ruhát.
- Köszönöm, kicsit aggódtam, hogy nagyon... deformáltnak fogok tűnni ezekkel az otromba fülekkel. De ha úgy gondolod, hogy jól áll akkor biztosan úgy is van. - huncut mosolyra húzza a száját, kezét pedig az állához emeli. - Te is nagyszerűen festesz az öltözékedben Arata-kun. - Majd pedig egy kis szünetet tartva a másik lányt is megdicséri. - Neked sincs okod szégyenkezni. - majd tovább nem is foglalkozva a velük, inkább elkezdi elemezni a lehetőségeket. Úgy tűnik nincs más választás, az ajtón túl bármi várhat, viszont aki nem mer az nem is nyerhet ugyebár. Már éppen elindul a kiválasztott irányba magabiztos, nőies léptekkel, gondolván, hogy a társai is követni fogják, feltéve ha ők is elég bátrak hozzá, majd egy picit megijed amikor a fiú egyszer csak megragadja a karját, és az ajtó felé rohan vele.
- Ne olyan gyorsan, el fogok esni. - persze valójában az ikrek pattogása kellemetlenebb volt mint maga a gondolat, hogy orra bukik a hóban. Persze ez nem történt, meg szerencsére. Az ajtón túl, pedig végre egy kis szünetet tarthat, és kifújja magát, ezt követően pedig társai felé fordul. Felvont szemöldökkel néz farkasszemet a medvével, majd pedig kicsit sértődötten elfordul Atsu-santól, aki nem olyan régen csúnyán megsértette a lányt. Persze egy bocsánatkérés éppen elég lenne ahhoz, hogy elnyerje a lány megbocsájtását. Türelmesen várakozik, és figyeli a történéseket. Majd amint Arata-kun ismét széttárt karokkal közeledik felé, türelmesen megvárja mi is fog kisülni a dologból, majd ha átöleli, viszonozza az ölelését, megsimogatva a fiú hátát. Azt persze nem érti, hogy erre miért volt szükség, hiszen Nox-nak nyoma veszett.
Ha Arata-kun felteszi a csókos kérdést, Mayu először meglepődik a fiú váratlan kérésén, majd megszólal.
- Esetleg egy pusziról lehet szó.. - majd karjait összekulcsolva várakozik, hogy a fiú felsorakozzon, majd picit ledöbben amint a dologból mégsem egy ártatlan puszi, hanem egy inkább egy barátibb csókocskát lop tőle a fiú- A macit is visszük magunkkal? - lepődik meg amikor a fiú a medve mancsához közelít, majd pedig integet Atsu-nak. Majd egy másik csapat biztosan kimenti innen. Annyira azért nincs hideg, hogy halálra fagyjon, még egy két óra várakozás közben..


A hozzászólást Mayumi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. 22 Feb. - 14:19-kor.
Mayumi
Mayumi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 175
Join date : 2014. Oct. 30.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi848/900[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (848/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Anatole Saito on Kedd 10 Feb. - 20:39

Ébredezek. Kába vagyok. Hát milyen legyen az ember fia ébredés után? Virgonc, fitt meg miegymás, mi? Na hát én nem erről vagyok híres Razz Kivéve persze, ha Miri mellett ébredek huncutkodós hangulatban Rolling Eyes Azonban most erről szó sincs... Ellenben ébredésem helyszíne nem annyira ismeretlen. Bár egyszer jártam még csak itt, azért az igencsak emlékezetes volt. A zöld hacukát magamon látva rögtön a fülemhez kapok és bámmm, hát nem megint ezek a nyomi manófülek? Elcseszett mini tünde lettem megint -_-
Igazi katasztrófa hangulatba akkor kerülök, mikor feltápászkodom és megpillantom a "szobatársamat". Na neee, pont ő? Ha ez megint egy karácsonyi quest, mint tavaly, akkor ez a bige csak hátráltatni fog, miközben az idegeimen táncol. Ez valami nagyon gonosz játék, amit Nikolas űz velem. Rettentő goni. Már annyira mesterien goni, hogy nem tudok nem arra gondolni, hogy direkt vele lettem összezárva. Vajon Shu kit kapott? Danee? Razz Nah és Miri? >.> Nagyon ajánlom, hogy ne Rent vagy Tachit, mert akkor felforr az agyvizem! O.O
Ha minden úgy működik, mint tavaly - már pedig nagyon úgy fest - akkor kár megnéznem az inventorymat, hiszen üres lesz, de azért próba cseresznye, hátha. Japp, teljesen kong, még egy légy sem zümmög benne. Francba. Áhh, csak nem ugrik neki a torkomnak, annyira azért nem elvetemült, ráadásul lehet össze kell dolgoznunk ahhoz, hogy kijuthassunk. akkor meg talán nem kellene megkísérelnünk eltennünk egymást láb alól Rolling Eyes
- Untad már a régi külsőd? - Próbál meg cukkolni Suzume, én meg csak elhúzom a számat. Csöppet sem vagyok elragadtatva a jelen helyzettől és ezt nem is rejtem véka alá. Viszont nem vagyok rest visszaoltani.
- Még mindig jobb, mintha hegyi troll külsőt kaptam volna Razz Ellenben csini a manórucid, Télapó mindjárt a térdére ültet és megpaskolja a feneked Razz
- Majdnem stimmel. Gondolom szívesen végig néznéd, vagy akár be is szállnál.
- Persze, hogy szívesen végignézném, hogy elfenekelnek egy rossz kislányt... - továbbra is játszom a nagyfiút és vadul flörtölök, de azért megtartom a kellő távolságot. Nem bízok Suzuban. Egyáltalán nem. - Ami pedig a csatlakozást illeti... - De ekkor megszólal a gépi hang, tájékoztatja bennünket az általam már várt eventről. Szeme felcsillan, s már tudja, hogy mi fog következni, ezért amint megjelenik az ajtó, már rohanni is kezdek felé, hogy minél előbb átjuthassak a következő terembe, mielőtt még a jelenlegi helyiség megsemmisülne.
- Remek itt még jobb idő van. - jegyzi meg a kis fekete rigó, hát nagy ténymegállapítás, mondhatom. Nah nem baj, amíg ő nem kapkodja a csülkeit, én bizony annál inkább és fel is markolom mindkét fejszét, nehogy az egyiket is belém tudja vágni. Aztán megvizsgálom a kaput, majd konstatálom, hogy ez cseszettül be van fagyva. Rásuhintok párat a jégre a fejszékkel, hátha sikerül jégcsákányokként alkalmaznom őket, de nem járok sikerrel. Úgyhogy nekiállok módszeresen irtani az erdőt, hogy egy hatalmas máglyát rakhassak az ajtó elé. Egy jókora tűznek elegendőnek kell lennie, hogy kiolvadjon még a fél méteres jégréteg is.
- Miért van olyan érzésem, hogy te már voltál itt korábban? - kérdez rá Suzu, miközben közelebb tipeg hozzám.
- Azért, mert egy okos nő vagy...- teszem hozzá kelletlenül az elismerést, hisz Suzu valóban jól látja a dolgokat
- Tudom... - jegyzi meg vigyorogva és amíg az erdő módszeres pusztításával vagyok elfoglalva, addig ő szépen odasétál az ajtóhoz.
- Segíthetnél, ha már úgy alakult, hogy összezártak bennünket! - Hármas súlyemeléssel könnyen tudom mozgatni az egészen nagy rönköket is, viszont a fejszék közül egyiket sem óhajtja átengedni, még ha a jobbosat nem is használom, hanem csak az övére csatolva lóg. - Tedd magadat hasznossá és rakj tüzet azzal a lánggal!
- Nem szokásom parancsokat teljesíteni. - csóválja meg a fejét de látható, hogy ezzel is csak bosszantani akar. Én viszont minél kevésebb ideig szeretném élvezni Suzume társaságát, így egyre jobban serénykedek, a beszólást pedig csak egy szájhúzással nyugtázom. Aztán jöhet a máglyarakás és a kudarc...
- Fene vinné el, tavaly sokkal könnyebb volt kijutni! - mérgelődök és még az ajtóba is belerúgok - Tuti kell valami titkos jelszó, mint a fantasykban...
- Talán, ez esetben valahol biztosan van valami tipp vagy segítség mi lehet az.. De talán valamilyen tárgy kell a kinyitáshoz. Akár a quest logot is leellenőrizhetnéd hátha ír valamit.
Ami azt illeti, a nő megint nem mondott hülyeséget. A nagy rohanásban erről meg is feledkeztem. Elolvasva a feladatot, cinikusan felhorkanok. - Háh... remek...
- Szóval nekünk kell összemelegedni. Rendben... szórakoztass! - Majd leül az egyik kivágott farönkre keresztbe tett lábakkal és még mindig fülig érő szájjal.
- Te meg minek örülsz ennyire? - méregetem a nőt kelletlenül.
- Túl szűk a manónacid, kilátszik a... - Mutat az ágyékom felé. Persze automatikusan lenézek és aztán csak fogom a fejem, hogy bedőltem ennek az ócska trükknek. Bosszúsan tekintek a nő felé
- A feladat az, hogy együtt szórakozzunk jól, nem pedig az, hogy csak te.
- Nem értem miért. Örülnöd kellene ha én örülök. - majd rám kacsint, feláll és gyúr egy hógolyót, végül pedig kihívóan felém pillant. Ami azt illeti, ez a nő tényleg okos. De ezt már nem tudom hanyadjára mondom el >.< Tök gáz ezt elismerni, de akkor is! Mi más lehetne jobb program, amiben mindketten jól szórakozhatnak és még csak nem is kell puszipajtásoknak lenniük és feladniuk az elveiket? Serényen gyúrni kezdem én is a hógolyókat és kezdetét veheti a hócsatázás Twisted Evil

A hócsatázás részletezését meghagyom Suzunak, ha akarja Very Happy
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi10/5000[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Suzume on Vas. 15 Feb. - 12:46

Hányadik alkalom ez már, hogy nem a saját ágyamban ébredek? Kicsit kezd már elegem lenni az egészből és ez ellen valamit már tényleg tennem kell, komolyan mondom az ember már le se feküdhet úgy, hogy ne valami teljesen idegen helyen ébredjen fel, ki tudja épp mit tervezve. Szépen körbe nézek a szobában és kénytelen vagyok elfogadni, hogy bizony nem egyedül kerültem ebbe… hóval borított szóbába? Ha még nem lett volna ez az egész így is teljesen pocsék „társam” nem más mint Anatole volt és már rögtön nyitottam volna a szám egy „te meg mit keresel itt kérdésre” de ahogy megpillantottam őt úgy tört ki belőlem a nevetés.
- Untad már a régi külsőd? – Cukkolom egy kicsit. Látszik, hogy nagyon nem örül a találkozásunknak de azért vagy pont ez miatt nem is habozik visszavágni. - Majdnem stimmel. – Vágok közbe a trollos megjegyzésre ám ahogy rátér a ruhámra gyorsan végig is nézek magamon. Remek, már csak ez hiányzott még pluszba. - Gondolom szívesen végig néznéd, vagy akár be is szállnál. – Nehogy már az övé legyen az utolsó szó. Nagyon nem voltam elragadtatva attól amit a hangszóróban lévő hang mond és fel is horkantok mérgemben. Azonban sok reakció időm nem marad a történtekre, ahogy a fiú futásnak ered követem a példáját és követem őt a másik terembe.
- Remek! Itt még jobb idő van. - Morgolódom és kezeimmel a saját karjaim dörzsölgetem. Mint ha az segítene. Anat viszont más módszert keresett és módszeresen elkezdte pusztítani az erdőt és egy befagyott kapuhoz pakolja a tűzifát
- Miért van olyan érzésem, hogy te már voltál itt korábban? – Teszem fel a nyilvánvaló kérdést mialatt kicsit felzárkózom mellé és a válaszából ítélve nem is tévedtem.
- Tudom… - Válaszolok vigyorogva és kicsit közelebbről is szemügyre vettem az ajtót. Kicsit túl könnyű lenne ha csak ennyit kellene tenni és pont ez is volt az oka, hogy a fülem botját sem mozdítottam mikor Anat rám parancsolt. Na meg nem vagyok a rabszolgája sem, hogy ugorja a szavára.
- Nem szokásom parancsokat teljesíteni. – Csóválom meg a fejem és egy picit tovább igyekszem idegesíteni őt.
Minő meglepetés a terve nem vált be és külön öröm volt nézni a mérgelődését, de talán nem is mondott akkora hülyeséget.
- Talán, ez esetben valahol biztosan van valami tipp vagy segítség mi lehet az. De talán valamilyen tárgy kell a kinyitáshoz. Akár a quest logot is leellenőrizhetnéd hátha ír valamit. – Adok neki egy kis tippet és nem csodálkozom el rajta, hogy ez már meg sem fordult a fejében. Az arckifejezése azonban már engem is kíváncsivá tett így én is megfogattam a saját tanácsom. Csak nehezen álltam meg, hogy ne nevessek fel hangosan.
- Szóval nekünk kell összemelegedni. Rendben... szórakoztass! – Ülök le az egyik farönkre összekulcsolt lábbakkal és egy széles vigyorral. Szerintem ezt nagyon fogom élvezni. Ezt Anat is szóvá teszi így kicsit szívom még a vérét.
- Túl szűk a manónacid, kilátszik a... – Mutatok az ágyéka felé és persze szépen be is kajálja. Órákig tudnám ezt csinálni de igaza van. A feladat szerint mindkettőnknek jól kell szórakoznia.
Nem értem miért. Örülnöd kellene hogy én örülök. – Még egy utolsó beszólást muszáj volt megejtenem. :3
Fogtam magam, felálltam a rönkről és gyúrtam egy hógolyót.  Egyenlőre nem vágtam hozzá. Egy kihívó pillantást vetek felé és várom, hogy veszi-e majd a lapot de szerencsére vette. Azt viszont már nem várom meg, hogy ő dobjon először így mikor megvan a saját hólabdája gyorsan hozzá is vágom a sajátom, egyenest a fejét célozva, és már gyúrom is a következőt. A csata odáig fajul, hogy egy idő után polippá alakulok és golyószóróként használva a csápjaimat sorozom meg őt. Cserébe esetleg hagyom, hogy megfürdessen :3


Nélküled nem hiszem, hogy rendesen tudnám részletezni :3

_________________
Suzume
Suzume
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 569
Join date : 2014. May. 26.

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi10/2700[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (10/2700)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Szophie on Vas. 15 Feb. - 22:26

Nyöszörögve fordultam egyet, összegömbölyödve, hogy a hideg ellen védekezzek. Kezeimmel átöleltem magam, miközben éreztem, ahogy testem lassan reszketni kezd a hidegtől. Ám nem akartam elengedni az álom világát, képtelen voltam arra, hogy kinyissam a szemem. A gondolatok lassan szöktek a fejembe, az álmosságtól nem tudva, hogy ők nincsenek most jó helyen, vagy legalábbis megfelelő időben.
Kihűlt minden. Nem hallom a radiátor csendes, folyamatos, megnyugtató zümmögését. Clarie, az az átkozott biztosan megint lecsavarta a gázt. Hasznavehetetlen szolga. Mert ő a hideghez szokott… Hát én nem! Mindjárt megfagyok! Ha megfázok, az az ő baja lesz! Hisz tudja, mennyire gyenge is a szervezetem…! És még fizetek neki! Rémes. Hogy egyszerűen képtelenség hasznavehető szolgát találni.. Szánalmas.
Újat fordultam, végigsimítva a vállaimon, hogy felmelegítsem magam valamennyire. Majd újra a sötét, gondolatok nélküli világba süllyedtem, jó ízűen durmolva tovább. Hogy aztán vacogó fogaimra újra visszatérjenek a gondolatok.
Vajon megint elaludtam a konyha hideg kövén? A hold bársonyos ragyogását figyelve.. Korgó gyomrom egy-egy nehezen a torkomon legyömöszölt falattal enyhítve.. Miközben úgy éreztem, egyedül vagyok ébren a világban. Csak nekem nem sikerül aludni, mindenki más édes álmok között úszik.. Én pedig ott gubbasztok a konyhapadló hideg kövén, és ez nem érdekel senkit. Magányosan, ébren, éhesen..
És lám.. Talán mégis sikerült elaludnom. Egy órát? Kettőt? Fogalmam sincs. Most nem akartam mást, csak a párnámat és takarómat. A kényelmes ágyamat.. Meleget.
Hasra fordultam, azzal a szent céllal, hogy majd abból az állapotból tornázom fel magam állásba, hogy aztán elbattyoghassak az ágyamig. Viszont akkor történt valami.. Nevezhetjük akár megvilágosodásnak is.. Mindenesetre az arcom a hideget puhának érezte, és felvette a fejformámat is.. Mint egy jeges párna. Kinyitottam a szám, és megnyaltam. Hideg folyadékként olvadt fel a számban.. Hó!
Gyors tempóban pattantam fel, fegyveremet próbálva keresni, Vezért hívogatni, és elmémben kutakodtam közben, hogy fényt derítsek arra, vajon mi is történt..
Közben megpillantottam egy másik szerzetet a hóban, furcsa ruhában, fülekkel.. Egészen ismerős a helyzet.. Csak nem?! :O
Két éve Karácsonykor.. Az első itt töltött Karácsonyomon.. Megtapogattam a fülem. Igen, ez ugyanaz. De most miért nem vagyok egyedül?
A másik kis elfecske felé léptem, amikor.. hirtelen belém hasított a felismerés. Yuichi? Na nee..
- Ébredj. – böködtem meg egy ujjal, próbálva nem fintorogni attól, hogy hozzá kellett érnem.


Erre felpattan, mint valami kecskebéka, és hátrahőköl. Pedig szerintem még aranyosak is a fülecskék, meg ez a különleges kis ruhácska, nemhogy félelmetes. De rendben, tőle elfogadható ilyesmi, hisz szegényke olyan, amilyen. Mondjuk nem is várok mást attól, aki Ayanit válassza.. Habár még őt is eldobta magától, és kikezdett aztán Nioval. Ami csak még rosszabbá teszi.
No de visszakanyarodva a jelenlegi helyzetünkhöz: számomra már ismerős volt az egész. A szöveg is alig változott valamicskét. És ha két évvel ezelőtti önmagam lennék, máris ugranék a sütemény adta lehetőségre. Sőt, elég lenne csak pár hónappal ezelőtti önmagamnak lennem. De sajnos most éppen olyan állapotban voltam, hogy egyáltalán képtelen voltam ételre, vagy hasonlókra gondolni.
Viszont éppen azért, mert szakavatott vagyok már, engem egyáltalán nem lehetett megijeszteni az örök munka és robotolás ígérgetésével. Habár lehet, épp ilyesmire lenne szükségem. Hisz kint is ezt csináltam. A munka tényleg képes az embert megnyugtatni. Szeretem. De mondjuk, nem vállalok el akármit.. De az elf munkás irányító szívesen lennék. Valami kis munkarend szervező, vagy ilyesmi.
- Karácsonyt ünneplünk. – jelentettem be komor arccal ideiglenes elf társamnak, miközben leporolgattam magamról a havat.
- Habár úgy tűnik, idén picit megkésett. – hümmögtem, a naptáramra nézvén.
- Mi pedig elfek vagyunk, mint azt hallhatod. Na gyere, lépjünk be ezen az ajtón. – sóhajtottam, mindvégig megpróbálván kedvesnek lenni. Igen, hisz mégiscsak egy céhtársról van szó. Aztán persze majd adandó alkalommal megpróbálok újra belérúgni, vagy ilyesmi. De csak finoman. Nem akarok rosszban lenni vele, csak némileg rámutatni, hogy valami nem tetszik nekem.
Kíváncsi lettem, vajon idén is megjelenik-e a Nikolaus bácsi, akit alig egy pillanatig láttam akkor, régen. És az a kérdés is foglalkoztatott, hogy tavaly miért is maradt el ez az elfecskés kis kaland. Persze azért.. hümm.. a tavalyi Karácsony talán túl szép is volt ahhoz, hogy némi kis mókával megzavarjuk. Az idei Karácsony pedig talán túl szomorú ahhoz, hogy pontosan szentestére essen. Arról persze nem esik szó, hogy azóta csak még rosszabbra fordult a helyzet, ami a szomorúságot illeti. Talán el is kél némi vidámság az éterben. Mostanában mintha mindenkit nyomasztott volna a levertség. Talán ez old egy kicsit az általános hangulaton, közöttük visszaszorítva az öngyilkos akciókat, mint amilyen Zué is volt. Aprócska kis elf lábacskáimmal tipegtem át az ajtón, várva a hatalmas hópelyheket, melyek szinte összenyomnak, vagy valamit hasonló kis mókás dolgot. Közben sapkám bojtja csilingelő hanggal kísérte utam.


Gondosan előre húzkodtam pár tincset a füleim elé, elrendezgettem a frufrumat, és a kalapocskámat is megigazítottam, majd mindezek után indultam meg Yuichi után csilingelő sapkácskával. Valahol egészen tetszett a csíkos kis zoknicska, aranyos kis galléros kabátka, meg úgy az egész szett, ami rajtam volt, habár a zöld és piros egyáltalán nem tartozott azok közé a színek közé, amit elviselek magamon. Persze az nem lenne ünnepi, vagy ilyesmi.
Látszott rajta, hogy mondani akar valamit, vagy ilyesmi, így tehát vártam. Ne persze amúgy sem volt igazán semmi, amit mondhatnék neki, sőt, egyáltalán beszélgetni sem volt kedvem. Senkivel. De persze ezt ő nem vehette észre, hisz ahhoz túl kevéssé ismer, és egészen átlagos énemet is próbáltam mutatni éppen.
Kérdésére viszont nem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak. Egyébként is valahogy megfoghatatlanul köztes állapotban álltam.
- Talán.. igen. - bólintottam egy fájdalmas sóhaj kíséretében. Habár voltaképp nem is ő okozta ezt bennem igazán. De ettől függetlenül egészen haragudtam érte rá. Ezt az érzést valahogy.. nem tudom leírni. Fogalmam sincs, mi ez. De haragszom. Még mindig.
- Dehogy nincs. - jelentettem ki, örülve annak, hogy gyorsan és egyszerűen témát válthattunk, hála a teremnek.
- Csákányunk van. - mutattam a fal mellett elhelyezkedő szerszámokra, és már indultam is volna értük, dee.... Abban a pillanatban csapás ért, és kabátkámba befolyt a hideg és nedves vízzé lassan olvadó hó.
Nagyokat pislogtam, és nem tudtam mire vélni. Hirtelen elkapott valamilyen érzés, és betöltött. Igen, játszani akartam. Ez pedig furcsa, elnézve az elmúlt időszakot. Na jó, azért annyira mégsem furcsa, hiszen én attól még én vagyok.
Majdhogynem mosolyogva hajoltam le, és gyúrtam meg a saját hógolyómat, hogy célba vegyem vele a fiút. Na, valljuk be, azért Rey és Grace is megtette a sajt hatását, ez talán megmagyarázhatja, miért s hajlok hirtelen egy csöppnyi mókázásra. És hát.. ketten vagyunk, zárt falak között, és még mindig meg akarom adni nekem a magamét egy picit..
Dobtam, erősen, súlyemelés jártassággal rásegítve picit. Lényeg a szeretet és törődés így Karácsony táján, nemde? ^^


Természetesen amint észrevettem a csákányokat, tudtam, hogy a hó falon kell majd felmászni velük, és odafönt fog majd fogadni valami, ami a célunk. Bár nem gondoltam arra, hogy egy ajtó lesz az, abban biztos voltam, hogy fent van. Ez a helyzetből annyira tisztán következett, hogy egészen meglepődtem az észrevételén. Mármint azon, hogy mindezt ennyire kitörő lelkesedéssel mondta. Ott egy ajtó. Rendben, akkor azon kell majd gondolom átjutni. Amihez fel kell mászni a csáklyákkal.. Ami eddig is célom volt. Persze nem vettem a fáradtságot, hogy megnézzem, mit is rejteget a plafon. Meg egyébként sem maradt időm rá, hisz nyakamat hó áztatta hirtelen. Ezt pedig meg kell torolni, főleg most, hogy már nyíltan utálhatom a fiút. Habár csak remélni tudom, hogy tudja, mi is a bajom vele. Persze Nio jelenléte, meg az a tény, hogy ismerem Ayanit, szerintem nyilvánvalóvá tehette, még úgy is, hogy Yuichinek fogalma sincs arról, mi zajlott le nemrég köztem és Tachibana között.
Gondolataim között elbambultam, de még így is maradt elég időm arra, hogy vetődjek, habár annyira nem volt elég, hogy teljesen kikerüljem a rám lesújtó havat. A hajam bánta most, a rövidke, apró kis fürtjeim, amelyeket még mindig nem szoktam meg, arról nem is beszélve, hogy továbbra sem emlékszem, mégis mikor vágtam le. Természetesen én is kapcsoltam, és azonnal hógolyók gyúrásába kezdtem, és hózáport zúdítottam ellenfelemre, közben magam is meglepődve azon, mennyire vidáman szakadt fel belőlem olykor-olykor kacagásra emlékeztető hangocska.
Aztán jött a fekete, vagyis jelen helyzetben fehér leves. De tényleg. Fentről, a nyakamba egyenesen. Elképzelni sem tudtam, hogyan is csinálta ezt a fiú, hiszen épp velem átellenben volt. A plafonra rakott volna egy kezet? O.o
Most már ideje volt annak, hogy én is felnézzek. És rögtön el is sápadtam. Nee, csak pókokat ne! Komolyan.. egy hógolyóval.. megdobott.. egy pók? :O
- Úristen, pókos lettem! – hűlt meg bennem a vér, majd nyeltem egyet, hogy leküzdjem a torkomban lassan keletkező gombócot. Már a gondolat is elég volt ahhoz, hogy rosszullét és sírás kerülgessen. Pedig közvetlenül még hozzám sem ért ez az albínó jószág.
- Ments meg, kérlek. – néztem könyörgőn a fiúra, teljesen lesápadva.


Undorodva néztem az ízeltlábúakat, és semmi kedvem nem volt levenni róluk a szemem. A végén még az egyik rám ugrik, vagy valami. Nem, nem szabad. De biztosan nem fogok feléjük mászni. Semmi sem vehet rá erre. Nyeltem egyet, és úgy vetettem oda Yuichinek.
- Valahogy le kéne őket dobálni.. Például.. Hógolyóval. - adtam hangot ötletemnek.
- Aztán ha meghaltak, felmászok. Addig viszont tapodtat sem mozdulok. - ráztam meg a fejem.
- Sajnálom, képtelen vagyok segítségedre lenni. - sóhajtottam, és léptem még egyet hátra, halál sápadtan, remegve.


Csendesen kivártam, amíg végzett, addig le sem vettem a pókokról a tekintetem, amíg egyáltalán voltak.
- Rendben, most akkor elkezdhetünk felmászni. - kaptam csákányt.
- És.. köszönöm. - tettem azért hozzá, bár nem néztem rá közben. Végül elkezdtem mászni. Azt hiszem, ennyi volt a mi kis kalandunk. És talán.. már nem is utálom őt annyira.
És talán.. Egy picikét.. Esetleg.. Jobb kedvem is lett.

_________________
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Advent
Szophie
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2536
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 22
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi7666/7700[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (7666/7700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Hayashi Yuichi on Hétf. 16 Feb. - 23:17


Hideg van, sokkal hidegebb van, mint korábban. Téli hónap legszebb napjai vannak, és esik is a hó, olyan érzés, mintha valaki nyitva hagyott volna egy ablakot és bizsergeti a bőröm a hideg. Átfordultam a hátamra, és folytattam alvásom. Sikerült vissza aludnom visszatérnem álmom birodalmába. Folytattam, ott hogy a tengerparton, milyen jó idő van, és sétálunk. Sétálunk, de jön az ötlet, hisz itt nem is ismerjük a vizeket. Csónakot kellene szerezni! Hamar váltott a kép, a lábam a hideg tengervízbe lógatom, miközben napozok és fogom kézfejét. Keze érintését viszont hamar hidegnek éreztem, próbáltam újból képet váltani, de nem jött kizökkentett, álmomból. Sóhajtottam egy hosszút, de még lustálkodni akartam. Tenyerem hasamra tettem míg bal alkarom a tarkóm alá. Nem fáztam pár pillanatig, de vissza is tért, ezúttal már sokkalta erősebb érzetként. Dideregtem. Ujjaimat egymásba kulcsolva, fordultam egyet és a takarót a nyakamba akartam húzni, de ezt nem tettem meg, hisz itt régóta anélkül alszom. Újra éreztem a hideget a karomon, és testemen, de jött újabb környezeti hatás is. Beszéd és valami birizgálja a vállam. Elsőnek csak megvakartam a helyét, de utána felnéztem. A látványtól megijedtem Rolling Eyes eltávolodtam, a teremtménytől. Közben némi havat felkavarva ujjaimmal, ami ebben a zöld kesztyűben van. Lenéztem magamon így ültő helyemben és újra felnéztem a jövevényre. A miért vagy a szobámban kérdést viszont már nem tudtam kinyögni, miért van hó a szobámban?
- Te meg mi vagy? - kérdeztem tőle – Szophie? - kérdeztem merő csodálattal. Nem tudom mi folyik itt, de valami nem tetszik, miért van rajtam is ilyen ruha? Néztem magamra újra, mi történt?

Hamar kiderült, a lassú, rekedtes beszédből, hogy én egy elf vagyok aki egész életében ajándékokat fog készíteni éjjel nappal. Leesett pici állam, amennyire csak tudott. Mi lesz akkor a frontharccal? És mi lesz a kijutásunkkal. Megbánthattam őt, azzal, hogy azt mondtam „mi ez?”. Leporoltam az apró kezemről a havat és hallgattam tovább a szakaszos beszédet. Egy verseny az örök robotolásért, ez egy valamit jelent, mindenki veszteni akar, és innen igaz lenne, hogy mindenki nyer. Államat becsuktam és felálltam a hóból. Végre nem érzem annyira hidegnek a környezetet. A helyiség hatalmasnak látszott, nem tudom mennyivel lehetek kisebb, de itt a kardforgatás is nehézkes lenne. Nyúltam volna le ellenőrizni kardom, de az nem volt helyén. Szophiera néztem, és még mindig nem tudtam értelmes összefüggő mondatokat alkotni felé. Szophiera néztem, akin igazán láttam a füleket és termetét, miközben megérintettem saját fülem. Neki jól áll, helyes az amúgy is aranyos lány, de rajtam ez most hogyan? Nem akarom látni. Túl sok információ ez hirtelenjében. Megvártam, míg feláll. Igaza van, hisz karácsony van, még ha ily módon is segíthetek egy vagy akár több emberen, az nem árthat meg.
- Boldog karácsonyt még így megkésve is - mondtam egy leheletnyi vidámabban nála. Bár a mi karácsonyunk, a céhes jól sikeredett és amit Nioval tartottunk, az meg fantasztikus.
- Rendben – feleltem invitálására, és elsőre elfogadtam a mikulástól is, hogy menjünk a következő helyiségre. Miközben felzárkóztam a lány mellé, nem bírtam ki, kérdés nélkül. Már a küzdelem alatt meg akartam tudni, mi volt az? Meg karácsonykor ne akartam vele előhozakodni, de azért jó volna megtudni, mit tettem ellene, miért rúgott tökön.
- Szophie, érdekelne valami.. - fújtam ki a levegőt, hátha hagyna egy pamacs felhőt a levegőben. Nem néztem felé még, úgy tettem fel kérdésem elejét – a gyakorláskor lábam közé rúgtál, tettem valami olyasmit, ami.. - ránéztem szomorúan. Hisz én hibázhattam vele kapcsolatban valamit. Talán megtetszettem neki, és ahogy látott Nioval az okozta? Vagy megsértettem egészen mással? - fájt neked? - arca felől elkaptam tekintetem és a lábam előtti hóra figyeltem oda. Kicsinek éreztem magam egészen kicsinek, mint még soha. Hiszen amúgy sem hordom fenn magam(orrom), csak egyszerűen élek, ahogy tudok, és bonyolult módon fejlődök. Lassan.
Viszont van egy kis baj hol az ajtó? Világosodtam, meg ahogy feléztem a falra. Kerestem nyílást, de semmi kezeimmel kutattam a falon, de semmi. Hátra fordultam Szophiera, és széttártam kezeim.
Majd amint újra figyelmeztetett a kedves, de mégis visszataszító hang, megnyílt valami a falon. Az ajtó előtt megállva udvariasságot félretéve elsőnek léptem be. Mégis, ha valami ránk támad, én kapjam az elsőt, vagy, ha látok egy hullámvasutat, úgy enyém az első menet. Azonban a hely más meglepetéseket tartalmazott. Havas terep bezárt falakkal, ajtó sehol. Előre sétáltam, és teljes nyakkörzéssel körbe néztem. Hatalmas minden, ezeknek a kis kezeknek. Megnyitottam a menün, de az teljesen üres volt. - Nincs semmim – mondtam halkan. Lehuppantam a hóra és úgy néztem körbe. De egy valamim van, havam. Ha már a „hill dominationt”-t nem nyertük meg Ayanival, most van lehetőség rá.. pillantottam a csákányokra. Legalább eljöttél volna, nem hagytál volna cserben akkor is.. akkor most Szophie gondolkozhatna, hogyan vágjon vissza, a szánkóversenyben elszenvedett vereségükre. Megráztam a fejem, mindegy is, de ezt nem hagyhatom azért teljesen annyiban. Egy hógolyót gyúrtam óvatosan apró mozdulatokkal. Figyeltem a hó ropogására, ahogy a lány sétál, majd felpattantam, célra tart.. és lőőőő!

Még mindig fázom, de talán ezt már nem is a hó okozza, hanem azt, hogy valakiben rossz emlékeket hagytam. Lemondó sóhajtása, ezt bizonyítja, azt hiszem összetörtem a szívét. Keserűen elhúztam a szám, viszont eddig minden alkalommal, a másikat akartam menteni tőlem, Nionál ez más, nem akarok sem elfutni, sem meg nem történtnek felfogni a szerelmet, amit iránta érzek. Eddig a magam démonaival elűztem, azokat, akik kedveltek, sőt szerettek. Ezzel a helyzettel, viszont nem tudom mit kezdjek, egyszerűen hagyjam, hogy lepattanjon rólam? Talán ezt kéne, de amit biztosabban, felsegíteni, hogy tudjon előre nézni, megjavítani a kapcsolatom vele, hogy ne csináljon ilyeneket. Itt szerencse, hogy nincs testi fájdalom érzet. Mégis fáj az amit mond, amit tesz. Igen.. én okoztam ezt, és nekem is kell helyre tenni.
A teremben, tekeregtek agytekervényeim, de nehezen találta meg azt a pontot, ami végül is körbe vesz. Hiába mondta, hogy van csákányunk, hiába fakadt volna ki ettől, vagy hiába lohoja bele magát, egy harcba, itt nem nyerhet, hisz én leszek a „king of the...”
..*képszakadás*.. *hangos nevetés*
Ez az én hangom, én kacagok. Pedig olyan érzés volt, mintha egy chocobo öklelt volna fel. Szám még mindig kacagott, mikozben könnyeimmel küszködve néztem a plafont, ahonnan nem látszott csak sötétség. Kicsit lejjebb néztem, hogy átlássak a zöld ruhám és a hasam fölött, ami még így manóként sem lett termetes. Izzó parázsként láttam a másik elf-et a fehér környezetben, akit valamiért úgy érzek le kell pipáljak hógolyó záporban. Mögötte viszont a hófalban egészen felül, van egy rés, és egy ajtó. Egy ajtó!
- Ott egy ajtó! - kiáltottam el magam, remélve, hogy ezzel akár egy pillanatra is el tudom terelni figyelmét. Azonnal felpattantam fekvésemből. Apró testem az a hólabda úgy sodorta el, mint lavina a hóvirágot. Remélve nem odafigyelését, egy fél hólabdára való havat felkaptam és futni kezdtem a csákányok felé. Amint mellé értem, vártam egy újabb hólabdát, és kissé oldalazva futottam, buján hátam mögé rejtve havat tartalmazó kezem kissé összeszorítva. Az izgalomtól és a lebukás esélyétől. Szabad kezemmel a csákány felé nyúltam, azonban ezt szánt szándékkal elvétettem és a hóba markoltam bele. Ha eddig még nem támadott volna, a két tenyerem egyesítettem egy mozdulatban, ami a hó lerázására szolgál, azután viszont közvetlen közelről rátámadtam, hogy minél több pelyhes havat juttassak sálja és kabátja alá. Hogy ezen kicsit segítsek, akrobatikámat aktiválva, elrugaszkodtam a földtől és veszély esetén elugrándozva, két további hólabdát gyúrtam és „célzás nélkül” vesére és mellkasra dobtam két megtermett és puha havból gyúrt potenciális veszélyforrást az elázásra.

Sikeresen bevittem a könnyed hópihéket a nyakánál, és róla sem a harag ötven árnyalata szűrődött le. Nevetett-kacagott, és sebtében kaptam a találatokat, néhol elugráltam, elhajoltam, vagy csak könnyedén kitettem tenyerem és megállítottam a hólabdát, hogy aztán összegyúrjam és visszaküldjem neki. Jól éreztem magam, igazán. A nyakamon hideget éreztem a felgyülemlett hómennyiségtől, de talán a tudat miatt nem aggódtam egyikünkért sem. Nem fázunk meg egykönnyen, az már bizonyos. Kezem hideg tapintása és a tenyeremből kieső hólabda keltett fel elsőnek, valamint azok a sapkás PÓKok, amik elkezdték záporozni a lányt lövedékeikkel. Sokkos állapotban néztem a fehér potrohos állatokat, amik minden egyes lábuk végén piros masnival, „ragacsos” hólabdákat formáznak és mellső két ízelt lábukkal hajigálják a fal és Szophie felé rettenthetetlenül.
Nem jó, ez baj, hogy megyünk fel az ajtóhoz? Néztem a megmászandó távolságot.
Ekkor viszont nem csak céhtársam tekintete, de szavai is valami egészen mással töltötte meg bensőm, mint a vággyal, hogy játsszak tovább a hóval. Segítségért kiáltása nem tűnt becsapásnak, ahogyan én tettem orvul az ajtó megmutatásával. Apró lábaimon odafutottam hozzá, és közelebbről még inkább látszott rajta, hogy undorodik a nyolclábú lényektől. Elf arcától olvadni lehetne szinte, amire lenből készült agyam kerekei meggördültek, eleinte csak próbáltam elé állni, hogy én kapja ma legtöbb találatot, a záporból. Segítség kérésnek eleget kell tegyek, ahogy csak tudok. Ami baj van, pókundorom van.. Igaz Norm tanított, hogy ne féljek tőle, de talán addig, jó, míg nem látom őket. Szophie és mögötte nem sokkal a fal, előtte pedig a csákányok vártak, eddig jó, ide legalább nem másztak le a pókok. Felnéztem, mire telibe kapott egy és arcomat beterítette a friss fehér hó. Leráztam arcomról, majd egy ugrással a csákányoknál termettem.
- Magamra hívom őket, addig fordíts hátat nekik. Szólok, ha kezdj mászni! De sebesen pöttöm – ahogy az utolsó szó elhagyta a szám, talán még a pókok is abba hagyták a lövöldözést, talán nem, de éreztem, hogy most kel la fal felé forduljak és dolgomra menni.
Egyik csákányt a másik után vágtam bele a hóba, amivel könnyedén haladtam felfelé. Azonban az albínó bestiák ezt nem hagyták könnyű szerrel. Kiáltásom követően, egész hóraj talált el és sodort le a falról. Közel nyolc elf méternyi zuhanás után fejjel a hóba fúródva landoltam. Majd újra és újra elkezdtem mászni.
Sokadik sikertelenség után, sem találtam meg a pontos módot, hogyan tudnám a lányról levakarni a pókok törődését, és úgy hogy fel is jussunk. Talán.. van egy ötletem.

A hóban feküdtem.. hányadik alkalommal eshetek le? Nem tudom.. jobb is, de felkelek és megpróbálom újra, ha már úgyis könnyed vagyok, mint az el, csak kevésbé ügyes, eltalálnak azok a dög bogarak. A csákányt belevágtam a falba, de végül fel helyett Szophie felé fordultam. Egy a felső sarakból érkező alattomos pókhógolyó elől elhajolva pár lépést közelebb tettem. Elnézve a lányon, ahogy remeg, ezzel a módszerrel tényleg nem tudom arra bírni, hogy meginduljon.
- Meg ölöm őket – mondtam fel nézve és hátrébb lépbe egy erőtlen, pókdobást kikerülve. A tovább fejlesztett ötletem sem biztos, hogy beválna, próbáljuk meg ezt. Pók undora súlyosabb, mint az enyém, ami azért nem alaptalan. Talán az a mikulás sisak a fejükön, ami..
Elmosolyodtam és elfordultam, lefelé szegeztem tekintetem. Egy hólabda pont fejtetőn talált el és kicsit hátrébb is csúszott a sapkám. Megigazítottam és közben másik kezem ökölbe szorítva, felkészültem rá. Még ha a felszerelés nincs is nálam, de valami nálam van. A képességeim. Niji velem van, és a lány félelme táplálja. A pókok iránti gyűlöletem képes lehet feléleszteni. Ugyan nem tudom, milyen formát ölthet kard nélkül. De talán erre is kihat. Nem kellett rá néznem, csak cselekednem. Lehajolva a földre, bekapcsolt pár jártasságom és egy képességem próbáltam mellé aktiválni. Kezem serényen dolgozott, míg arcom sapkám és szemöldököm árnyékában résnyire kinyitva dolgozott csak. Ez a vörös Niji, csak ne vesszek túl messze, vissza kell jönnöm onnan. Felnéztem és célpontot keresve mondtam az aktiváló szavakat.
- Niji burst! - nyolc hógolyó repült először sebesen és lyukasztott át két mikulás sapkát, majd folytattam a záport. Továbbá bekapcsolt a súlyemelésem is, hogy minél több erőt bele tudjak adni. Ezt addig folytattam, amíg csak le nem hullt az utolsó is és pixel halmazzá nem vált a havas tájban.
Addig nem néztem a lányra, míg bennem tombolt a niji, amint elmúlt, pedig el akartam bújni, messze innen. Ez mégis csak a Karácsony a szeretet ünnepe.

Nem kellett már sok, csak egy dolog, megfogni a csákányokat és felmászni.


_________________
Adatlap

Spec:
[T4] Agni Hayashi Yuichi >> 8 tűzsebzés
Hayashi Yuichi
Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1490
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 31
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi4298/4400[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (4298/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Hinari on Csüt. 19 Feb. - 12:37


Hideg. Ez volt az első benyomásom, már ami az ébredést illeti, s mint ilyen, rögtön felmerült bennem az a kellemetlen kérdés, hogy hogyan. A szobámban aludtam el, Alexra gondolva, a tőle kapott oroszlánt szorongatva, arcomon mosollyal – és határozottan melegben. Ez viszont se puha nem volt, se nem árasztotta magából a fiú illatát, helyette csípte a hűvös levegőtől kipirult bőröm, jelezve, hogy tán ki kéne nyitni a szememet. De nem akartam. Sőt. Erősen szorítottam össze, ajkaimmal együtt, s egy centit se mozdultam: csak füleltem, hangokra, amik anélkül adnak némi információt a helyzetemről, hogy külső szemlélők számára bármiféle, az alvó embertől eltérő életjelet mutatnék. Ütemesen lélegeztem, próbálva csillapítani a heves szívdobogásom, s nem gondolni az előző alkalomra, amikor ismeretlen helyen tértem magamhoz. Persze ez lehetetlen volt, s ahogy ott feküdtem, a hidegben, fejemben újra meg újra lejátszódott minden, s bár igyekeztem pozitívan állni a mostani szituációhoz, de nemigen sikerült.
Közben észleltem némi mozgást, bár elég távolinak hatott – legalábbis az elején. Aztán egyre közelebb ért, s hallottam, ahogy leül mellém, ám szólni még ekkor se szólt semmit. Legszívesebben felpattantam volna, meglepetésszerűen arrébb lököm, s futok amerre lehet. Vagy gyorsan lehívom a teleportristályt, s már itt sem vagyok. Nemigen szerettem volna sokat maradni, ám mivel se megkötözve nem voltam, se lebénítva, az a tény, hogy egyetlen játékos tartózkodott csak a közelemben, gyanakvásra adott okot. Talán őt is idehozták. Ezesetben viszont, ha hasonló helyzetben van, mint én, segítenem kellene neki. Így bár vonakodtam ténylegesen is felébredni, úgy döntöttem, hogy ezúttal megéri – a jelek szerint úgyse deríthettem ki túl sokat csupán a hallásomra támaszkodva. Először csak résnyire nyitottam ki a szemem. Majd teljesen is, a mozdulatot egy hirtelen felüléssel folytatva, ijedten pislogva körbe. A látóterembe ugyanis egy felém közeledő, fehér ujj került először, s mint ilyen, eléggé meglepett. Aztán ahogy jobban megnéztem a furcsa szerzetet, valahogy ismerősnek tűnt, ám egyelőre nem tudtam elvonatkoztatni a zöld ruhácskától és a hosszú fülektől.
- Öhm… - helyezkedtem egy az eddiginél kényelmesebb pozícióba, s nem is volt egyéb hozzáfűznivalóm, egészen addig, amíg fel nem fedeztem a velem szemben ülő lényen az emberi létre utaló jeleket – Tachibana – vontam le végül a következtetést félhangosan, ám barátságosabb nem lettem, főleg annak tudatában, hogy az előbb… vajon mire is készült? Suspect Összeráncolt homlokkal néztem körbe: havas szoba, ajtó sehol, és csak mi ketten. Pompás. Lemondó sóhajjal tápászkodtam fel, (azért a kézfogását egyelőre nem fogadva el,) hogy megnézzem, van-e valamerre továbbvezető út, ám amint beletenyereltem egy kisebb hókupacba, segítve a függőlegesbe kerülést, feltűnt a kesztyű és a rajtam lévő ruhácska. Ezek után pedig a kijárat keresése nyomban elvesztette a prioritását; enyhén nyitott szájjal tapogattam meg a füleim, vettem le a sapkát és néztem meg azt is alaposan. What the…?
- Te tudod mi történt? – kérdeztem a fiútól.
- Az elf közösség rabolt el minket, úgy tűnik hogy rabszolgák leszünk a falvaik egyikében, ha hihetek az őrök beszédének – jött rögtön a felelet, egy a lovaghoz hű köszöntés után, amire inkább nem is reagáltam. S ami azt illeti, egy ideig erre sem: csak értetlenül bámultam rá, követve tekintetét, végigszántva vele a szobán.
- Értem – ráncoltam a homlokom, s egy cseppet sem voltam meggyőződve arról, hogy Piroska igazat mond, s bár igaz nekem nem volt Hallgatózásom, de az Észlelésem semmi különlegeset nem jelzett. Se őrök, se falu, se semmi. Csak csend – Mégis mi… - kezdtem, megtörve azt, ám ekkor valami más is megszólalt, elnyomva a hangom, így végül be is csuktam a szám: a hangosbemondó másik oldalán monologizáló játékos valószínűleg több információval fog szolgálni, mint a lovagfiú, így figyelmemet rá összpontosítottam. Értetlenkedve grimaszolva már a szöveg felénél, amit még fokozni is képes voltam, mire a hang végleg elhallgatott. Majd egy rövid hatásszünet, pár pislogással egybekötve, fejemet az időközben megjelenő ajtó felé kapva.
- Szóval nem ez az első alkalom… - hümmögtem félhangosan, elindulva a random szoba bejárata felé: ha hihetek a lénynek, vagy együttműködünk, vagy megszűnünk létezni. Tachibana persze követett, üres bókjára pedig megengedtem magamnak egy halvány mosolyt: mindketten tudtuk, hogy ez is csak része a színészkedésnek, amit a jelenlétemben eddig is produkált. Ami viszont az ajtó túloldalán várt, az már cseppet sem volt ilyen örömteli: a szöveget még el sem olvastam, de a fagyöngy már nem sok jót sejtetett. Fél szemmel néztem a lovagra, majd vissza a növénykére, azért mégiscsak odasétálva a túlsó kapuhoz, megnézve az írást, ami érdekes módon szeretetről szólt, és nem szerelemről. Ez azonban nem változtatott a tényen: én aztán semmi pénzért nem fogom megcsókolni Piroskát, főleg nem egy fotókristály előtt. Nem. Nem és nem. Ez pedig tisztán az arcomra volt írva.
- Nos, szerinted mit kellene tennünk? Engedni a hagyományoknak? [:
- Felejtsd el – vágtam rá egy megsemmisítő pillantás kíséretében, majd a szöveg felé intettem, eggyel békésebb hangszínre váltva – Amúgyse működne. Tudod, ehhez „igazi szeretet” kell – mondtam, a két szót kissé gúnyosan ejtve ki, kihangsúlyozva a lehetetlenségüket, s közben nem felejtettem el közelebb lépni az ajtóhoz, eltávolodva tőle és a kezétől. A lovagfiúnak természetesen erre is volt megjegyzése, ám lassan kezdtem megtanulni, hogy jobb, ha nem is reagálok rá.
- Biztosan megoldható máshogy is – folytattam inkább, a lehetőségeinket latolgatva.
- Ez a te próbád. Nekem az égvilágon semmi bajom sincs veled. A teendő pedig attól tartok, félreérthetetlen.
- Erről nem győzöl meg – feleltem elnéző mosollyal, ám egy kis idő múlva mégiscsak visszakérdeztem, pusztán érdeklődésből. Kíváncsi voltam, már megint csak játszik-e, vagy ezúttal van valami más is a mondat mögött – mondjuk egy icipici igazság, például. Hogy miért kezdett el hirtelen érdekelni a fiú álláspontja vagy hogy mit gondol bármiről is, azt viszont magam sem tudtam. Talán Szophie miatt… – A szeretet nem egyenlő az elviseléssel, sajnos – szólaltam meg végül - S aligha hiszem, hogy bármelyikünk is többet érezne a másik iránt ennél, nem?
- Mi okom lenne rá, hogy ne kedveljelek? [: - kérdezett vissza erőltetett mosollyal - Szophie számára fontos vagy, így hát számomra is – tette hozzá, s most először tudott meglepni. Rögtön eszembe jutottak a toronyban történtek, s kezdett derengeni valami, hogy tulajdonképpen miért is ment bele, sőt akarta, hogy csapatban dolgozzunk. Szophie miatt, hm? Érdekes hozzáállás volt, s úgy tűnt ezúttal nem is hazudik. Mindeközben persze Piroska tovább beszélt, próbálva meggyőzni a csók szükségességéről és a tényről, hogy tulajdonképpen nem is kéne hogy bajom legyen vele, nekem azonban ekkorra már teljesen más gondolatok jártak a fejemben. Fürkészőn néztem rá, míg ő mélyen és már egészen közelről.
- Te… tényleg szereted őt? – kérdeztem vissza csók helyett, nem engedve neki egyetlen hamis reakciót sem, miközben újfent léptem hátra egyet. Tovább azonban nem volt, hátam hozzányomódott az ajtóhoz, engedve, hogy a fiú egész közel jöjjön.
- Teljes szívemből szeretem őt – felelte szinte azonnal, amire csupán bólintottam, úgy, mint aki komolyan veszi az elhangzottakat; semmi kétely nem volt ebben sem. Hittem neki, bár nem szabadott volna. Sőt, egészen érthetetlen módon, de valahol még örültem is, ha a lovag tényleg őszintén beszélt. S az érzés halovány, alig sejthető mosoly formájában meg is jelent arcomon, ám csak egy pillanatig: szereti őt, de olyasmire kér, amit ő se tenne, vagyis tehetne meg. Ez az egész nem állt össze. S előző szavaiban ugyan volt logika – hisz volt valami a kis elfes történetben - de csak a fejemet ráztam rájuk – Sajnálom, de nem megy… – fordultam el, majd hirtelen néztem rá újból - Ám érdekes, hogy neked menne. Szophiet nem zavarja a hozzáállásod? – kérdeztem rá végül, már-már egy rosszalló pillantást is megengedve magamnak. Ezt mindenképpen tudnom kellett. Hogy Tachibana hogyan is vélekedik erről, hogyan reagál erre, s ha a szavai esetleg ködösítettek volna, a mozdulatai, a mimikája akkor is elárulják. Legalábbis reméltem. Élesen néztem a szemébe, ám mindezek után közeledésre még én sem számítottam a fiú részéről. Piroska mégis megtette, ám a szituáció igen-igen hasonlított egy korábbira, így ezúttal megvártam a végét, inkább érdeklődéssel vegyes gyanakvással – ez a tekintetemben tisztán látszott – állva hozzá, mintsem hevesen tiltakozva. Nem mondhatni, hogy ismertem az előttem álló lovagot, mégis, egy esélyt azért hagytam neki. És bár egy apró másodpercig azt hittem, hogy tényleg megteszi, ajkai azonban elkerülték az enyémet.
- Ne beszélj butaságokat, hogy menne? [: - kérdezte, s én egy pár pillanatig még csöndesen és egy csöppnyi megkönnyebbüléssel szemléltem őt. Még mindig játszik.
- Nem sokat váltogatod a módszereid – engedtem meg magamnak egy mosolyt, utalva a toronyban tett, ehhez igencsak hasonló húzására, az ölelést viszont nem viszonoztam - Mindenesetre reméltem, hogy így gondolod – váltottam tárgyilagos hangnemre – És most? – sóhajtottam, a fagyöngy és a kristály felé intve. Persze erre is megvolt a terve, s mire realizálódott bennem a tény, hogy ő irányít, már meg is fordított. Én pedig hagytam. Most nem volt szükség erőfitogtatásra, egy egyszerű lányként viselkedtem, akit érdekel a megoldás, amit a másik a fejében forgat. Szó nem volt itt céhvezéri pozíciókról, és addig, amíg nem lépte át a határt, én sem viselkedtem elutasítóan.
- Lehet hasonlóan cselekszem, mint akkor, de a különbség ég és föld. Ölelj át, és tégy úgy, mintha – mondta közben, s én már kezdtem sejteni, mit szeretne. A kristály mögöttünk volt. Kamerák pedig máshol nem voltak, ezt még belépéskor ellenőriztem, így akár működhetett is a dolog. Innentől egyszerű színjáték. S mindez egy perce talán még rosszérzéssel töltött volna el, a fiúnak márcsak a közelsége is, most viszont… végre találtam benne valamit, ami a sok rossz tulajdonságát egy icipicit kompenzálni volt képes. A Szophie iránti szeretete. S ez éppen elég volt hozzá, hogy egy ideig elviseljem őt. Így engedtem, hogy fordítson, s közben átöleltem, próbálva elképzelni a helyzetet úgy, mintha nem is ő lenne itt velem. Gondolataimban a hosszú fekete hajat átváltotta a rövid szőke, s az a zöld szempár bámult rám, aminek nem volt párja sehol a világon. Biztosan aggódik. Alexra gondoltam. Mosolyára, nevetésére, arra az éjszakára, az együtt töltött időre, s azon kaptam magam, hogy mosolygok. Hogy szeretem. Már nem is éreztem a hideget.
Talán a tettetett csók miatt, talán mert a feliratnak – hacsak gondolatban is, de – megfeleltünk, meghallottam a kattanást. A következő pillanatban pedig már engedtem is el a lovagot, ám kettőnk közül ő volt az, aki gondolatban előrébb járt, s míg én még a történteket próbáltam kiverni a fejemből, s az emlékek helyett újra a jelenre koncentrálni, Piroska már a képért nyúlt. Ellenkezhettem volna és akartam is, ám mielőtt még ajkaim szavakat formálhattak volna, rájöttem, hogy ezzel csak neki okoznék örömet. Így végül becsuktam a szám: értelme nem lett volna sok a vitának, csupán őt mulattattam volna vele, s egyébként is - ahogy ő mondta –, csupán két elf látszódott a képen. Ráadásul félig hátat is fordítva. Tachibana pedig előreengedett, s én már meg se lepődtem az újabb próbálkozásán.
- Még véletlenül sem akarsz megváltozni, igaz? – tettem fel a költői kérdést, homlokráncolva fordulva vissza, majd, meg sem várva a választ, fejem rosszallón ingatva folytattam befelé az utat: úgy látszik, ő ilyen. S ha nem veszem fel, előbb-utóbb csak megunja.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3757
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi14712/10100[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (14712/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Tachibana Makoto on Vas. 22 Feb. - 19:19

Korábban tértem magamhoz, mint ő. Először természetesen saját magamra összpontosítottam. Felmerültek bennem a szokásos kérdések: hol vagyok? Mit keresek a hóban fekve? Ki hozott ide és mikor? Mit akarnak tőlem? Azonban mindegyik felesleges agytorna volt, választ nem találhattam rájuk egy üres teremben. Feltápászkodtam, és körbenéztem, ekkor láttam meg a szőkeséget. Manóruhában, hegyes fülekkel, de minden kétséget kizáróan ő volt az. Miközben odamásztam melléje, akkor vettem észre, hogy rajtam is hasonló ruha van, és egy rövid ellenőrzéssel meggyőződtem róla, hogy a fülem is hasonló állapotot mutat. Nahát, valaki jól szórakozhat :] És én miért ne tehetnék hasonlóképpen? Itt volt rá a tökéletes eszköz. Megböktem hát az arcát, miután megmártottam a hóban, hogy biztosan jó hideg legyen. Újra, és újra, és újra, és újra megtettem. Még akkor is böködtem a lány arcát, amikor már kinyitotta a szemét. Csak akkor hagytam abba, amikor rákényszerültem, mert mondjuk Hinari-chan felült. Végül ő is talpra állt, és a kezemet nyújtottam a lánynak.
- Mily' öröm viszontlátni téged, habár nem ilyen körülményekről álmodoztam... - jegyeztem meg baljósan, majd az ajtó felé pillantottam.
- Te tudod, mi történt? - kérdezte, láthatóan fogalmatlanul.
- Az elf közösség rabolt el minket, úgy tűnik hogy rabszolgák leszünk a falvaik egyikében, ha hihetek az őrök beszédének - adtam magyarázatot. Habár én se tudtam, mit keresünk itt, ezt nem lehetett kihagyni :] Elvégre szórakozásként tekintettem a jelenlegi helyzetre.
- Értem - felelte szkeptikusan. Nem hitt nekem, de nem is az volt a szándékom, hogy bármit elhitessek vele. Sajnos ennél az egy szónál és a homlokráncolásnál viszont többre nem futotta a részéről, amit azért kicsit sajnáltam :]
- Mégis mi... - folytatta volna ugyanis, de ekkor megszólalt a hangosbemondó. Legalább sokat nem kellett várnunk, hogy valami történjen, igaz a tájékoztató meglehetősen semmitmondó volt. Unottan hallgattam végig, majd szó nélkül indultam el jómagam is az ajtó felé, Hinari-chant követve, elvégre ez a szoba annyira unalmas és szürke volt, bárhol máshol csak jobb lehetett.
- Jól állnak neked a hegyes fülek, illenek a szőke hajadhoz :] - engedtem meg magamnak egy apró bókot, miközben elébe siettem, hogy kitárhassam előtte az ajtót, és át is tessékeltem rajta egy enyhe meghajlással, majd követtem a túlsó szobába, csodálva azt a halvány félmosolyt, amit visszakaptam. Nem siettem el, noha a lépéseimet valahogy kevésbé éreztem a magaménak, mint egyébként. Apró lábaim vittek át a küszöbön, és csatlakoztam a hegyesfülű szőkeséghez, miközben körbenéztem a szobában.
- Nahát... - csúszott ki a számon, meglátva az ajtó felett csüngő díszt, tekintetem pedig rögvest Hinari-chanra tévedt. A kiírást el se kellett olvasnom, a halálra vált arca mindent elárult. Finoman rátettem a kezemet a vállára, és lassan szembeálltam vele.
- Nos, szerinted mit kellene tennünk? Engedni a hagyományoknak? :] - vigyorodtam el szemtelenül, cseppet sem elárulva arról, ami bensőmben zajlott. A helyzet elvégre adta magát, én én nem én lennék, ha egy ilyen szituációban nem ezeket a szavakat választanám. Azonban ez a lány teljes mértékben tabu volt, hiszen közel állt Szophiehoz. Túl közel. Eszem ágában sem volt a fagyöngynek behódolni, és azt tenni, amit parancsol. Persze nem csak én gondoltam így.
- Felejtsd el! Amúgy se működne. Tudod, ehhez „igazi szeretet” kell – utasított el, miközben megpróbált el is távolodni tőlem. Felnevettem a heves reakción. Igazság szerint édesnek találtam, ahogy megpróbált ellenállni, pontosan efféle gesztusokat kerestem a viselkedésében.
- Sokkal élettel telibbnek tűnsz, amikor elönt a pulykaméreg :] - jegyeztem meg. Nem léptem utána, hiszen miért is tettem volna? Újra felpillantottam az ajtó fölé, majd immár a feliratot is elolvastam.
- Biztosan megoldható máshogy is - jelentette ki közben.
- Ez a te próbád. Nekem az égvilágon semmi bajom sincs veled - közöltem vele, immár ránézve - A teendő pedig attól tartok, félreérthetetlen - tettem hozzá elkomolyodva.
- Erről nem győzöl meg – felelte elnéző mosollyal – A szeretet nem egyenlő az elviseléssel, sajnos. S aligha hiszem, hogy bármelyikünk is többet érezne a másik iránt ennél, nem? - kérdezett egy rövid hatásszünet után.
- Mi okom lenne rá, hogy ne kedveljelek? :] - kérdeztem vissza némi mosolyt erőltetve az arcomra. Mármint olyan mosolyt, amiben sem maró gúny, sem mohóság, sem semmi negatív dolog sincs. Ezt csak Szophie jelenlétében tudtam őszintén megtenni, most sem sikerült. De ez nem azt jelentette, hogy pusztán csak elviselem.
- Szophie számára fontos vagy, így hát számomra is - kockáztattam meg egy efféle kijelentést, majd most közelebb léptem hozzá, egyetlen lépés távolságban maradva - Hallani nem hallanak minket, és aki a fotó kristályt elsüti, az nem fogja tudni érzékelni, hogy mit érzünk egymás iránt. A legrosszabb, ami történhet, az egy kompromittáló fotó nyilvánosságra kerülése, amin két elf látszik, akik hasonlítanak ránk - igyekeztem meggyőzni róla, hogy minél hamarabb túl essünk az egészen és mindenki mehessen a maga dolgára. Megtettem azt az utolsó lépést is, ami elválasztott minket egymástól, és a lány szemébe néztem.
- Te… tényleg szereted őt? - kérdezett újfent. Most jött el annak az ideje, hogy teljesen komolyan vegyek valakit Szophie-n kívül is, így nem maradt más, mint hogy becsukjam a szemem egy pillanatra, és bólintsak.
- Teljes szívemből szeretem őt - mondtam mellé hezitálás, habozás és félrenézés nélkül. Más esetben ködösítettem volna, de ha valaki, akkor ez a lány megérdemli, hogy őszintén elmondjam neki az érzéseimet. Pontosan Szophie miatt. És eközben tovább menekült, viszont én nem kívántam őt csapdába ejteni, így újra a vállaira tettem a kezem és elhúztam az ajtótól, egyben magamhoz is húzva a lányt, akinek az egyetlen választása most az maradt, hogy rám támaszkodjon.
– Sajnálom, de nem megy… – próbált elfordulni, de aztán mégis újra rám nézett - Ám érdekes, hogy neked menne. Szophiet nem zavarja a hozzáállásod?
A kérdésére nem válaszoltam, csupán átpozicionáltam a kezeimet, az egyik a derekára került, a másik pedig az állára, hogy finoman magam felé fordítsam a fejét. Halálosan komoly tekintettel illettem Hinari-chant, és a csókra elszánva magam megközelítettem az ajkait. Nem hagytam neki esélyt a menekülésre. Fejem azonban elsuhant az övé mellett, és egyszerűen magamhoz öleltem őt.
- Ne beszélj butaságokat, hogy menne? :] - kérdeztem savanykás mosollyal. Vele nem. Pedig édes illata volt. Meglepően kellemes volt így ölelni a lányt, ám ez nem jelentette azt, hogy el is fogok csábulni. Túlságosan messze volt az ízlésemtől, ugyanakkor kénytelen voltam elismerni, hogy vannak olyan kvalitásai, amik igazolják a népszerűségét. Nem engedtem el azonban, maradt a karjaim között, és egy kicsit még meg is forgattam, hogy az ajkaink semmiképp se látszódhassanak a kristály felé. Olyan beállítást igyekeztem teremteni, mintha megtörténne a csók, miközben csak egymás szemébe nézünk közelről. Nagyon közelről.
- Nem sokat váltogatod a módszereid. Mindenesetre reméltem, hogy így gondolod - jegyezte meg egy halvány mosoly kíséretében.
- Lehet hasonlóan cselekszem, mint akkor, de a különbség ég és föld - feleltem, majd egy picit igazítottam a fején is, nem törődve még vele, hogy ő nem ölelt át.
- És most? - jött a kérdés a menetrendszerű sóhajjal.
- Ölelj át, és tégy úgy, mintha - válaszoltam, és hogy teljesen természetesnek tűnjön a testbeszédem, közben igyekeztem Szophiera gondolni. Nem volt nehéz, a két lánynak hasonló volt az alkata. Hinari-chan pedig megtette, amire kértem. Elvigyorodtam, elégedettséggel töltött el, hogy a lány együttműködik velem. Egyrészt azért, mert rájött, mit szeretnék, másrészt pedig azért, mert felettébb mulattató volt belegondolni, hogy az igazság nagy harcosa kooperál egy magamfajta alakkal, legyen szó akármiről. Hinari-chan arcvonásai végre ellágyultak, ezek szerint ő is megpróbált gondolni valakire. A sebezhetősége már majdnem tettre késztetett, de ekkor villant a vaku, és a csilingelő hang jelezte, hogy a küldetésünk sikerrel járt.
- Szép munka :] - jegyeztem meg, majd elengedtem a szőkeséget, mielőtt még úgy érezte volna, hogy fogva kívánom tartani. Azért is volt fontos, hogy én irányítsam ezt a pillanatot, mert az elkészült fényképre nyomban le szerettem volna csapni. Odapattantam, és egy önelégült vigyorral zsebembe is süllyesztettem a fotót, majd áttessékeltem az ajtón, ami immár nyitva állt előttünk. És hogy ne maradjon meg semmilyen kellemes benyomása rólam, amint hátat fordított nekem, a kezem a hátsóján landolt egy rövid paskolás erejéig :]
- Még véletlenül sem akarsz megváltozni, igaz? - kérdezte rosszallóan, az én vigyorom pedig ha lehet, még szélesebbé vált.
- Nem áll érdekemben, hogy másfajta színben láss :] - válaszoltam sokatmondóan, majd követtem őt az ajtón keresztül, bármi is várt ránk a túloldalon.
Tachibana Makoto
Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1809
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 25
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér Vo36oi7624/7700[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér 2yjvlht  (7624/7700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Pént. 20 Márc. - 18:42

Köszönöm szépen, hogy írtatok, egy élmény volt olvasni a hozzászólásokat. Smile
Az eseményt lezárom, résztvevőhiány miatt a miniboss részre nem kerül sor.

Jutalom mindenkinek aki írt: 250 arany, 1 db Ez Pont Megoldja Most Nekünk A Feladványt De Jó Hogy Valamiért Pont Ez A Kristály Került A Fülem Mögé Kristály
Kayaba Akihiko
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 16172
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.