Re: Játékos sarok

by **Graceful** Szer. Ápr. 29 2015, 13:26

Tömeg... Tömeg! Sosem bírtam, ha sok ember volt a közelemben, és sajnos ez a helyzet most is. Elveszetten, s kényelmetlenül érzem magam közöttük, mintha egy terráriumban úsznék megannyi hal között, és csak egy lennék közülük... Vannak férfiak, akik elhaladva mellettem hátrafordulnak, vagy épp egy ismerőssel beszélgetve közösen nézegetnek álltukban. Sokakat kiéhezettnek látok, ami nyomósabb okot ad az idegességemre. De nem fogom hagyni, hogy ez letörje a kedvem!
Nemrég felvettem egy kapcsolatot egy lánnyal, aki egy céhet hirdetett. Pontosabban egy ismerkedős napot, amire szeretnék elmenni. A tagja akarok lenni! Mióta idekerültem, csak egy emberrel találkoztam, akinél rögtön azt éreztem, megbízhatok benne. Azóta nem igen voltam aktív, mondhatni, meghúzódtam a háttérben. Most viszont tervezek jobban belelendülni a játékba, ahhoz viszont el kell sajátítanom minden alapot, amit el lehet, hogy valahogy megálljak a lábamon ebben a világban. Már csak azért is, hogy visszajuthassak a valóságba ahhoz, akit szeretek, és aki mindig kiállt mellettem. Hiányzik a valósáág! De be kell látnom, sírással nem megyek sokra. Nehéz lesz könnyek nélkül kihúznom ezt a játékot, ám ha ez az ára annak, hogy visszajussak... Én megteszem! Túllépek a korlátaimon, összeszedem magam. És visszajutok Hozzá...
A találka helyszíne valamilyen kis dodzsó. Nagy levegőt véve belépek, s körülnézek. Rögtön kiszúrom a társaságot, ám nem megyek oda rögtön. Inkább távolról figyelem őket, mert jelenleg annyira remegek, hogy attól félek, előbb esnék orra, minthogy normálisan oda tudnék lépni eléjük. Elállok az ajtóból nehogy valakinek az útjában legyek, majd erőt gyűjtve néhány perc után sétálok csak oda hozzájuk.
- Sz-sziasztok! Ne haragudjatok, hogy... csak most jövök! - kérek bocsánatot halkan. Nem akartam, hiszen még mindig arra vágyom, hogy csatlakozhassak hozzájuk.
- Graceful va-v-vagyok, egyes szintű harcos. Tudom, hogy ciki, de eddig nem igazán játszottam aktívan - pontosabban nem öltem aktívan a fejlődés érdekében. Biztos vagyok benne, ők mind nagyobbak, mint én! Jogosan nevethetnének hát rajtam. Csendben várok reakcióikra, s amennyiben nem zavarja őket a jelenlétem, megpróbálok egy helyet keresni, ahová leülhetnék én is.
- Uhm... Az-zért lettem harcos, mert arra gondoltam, hogyha a valóságban nem tudtam erőssé válni.. - gond van, megakad bennem a szó. Ahogy beszélek, egyre idegesebb leszek, s mintha egy gombócka is lenne a torkomban.
- ...itt talán az lehetek. A kaszt adott valamiféle önbizalmat, szinte hívott magához -innentől kezdve elnémulok. A ruhámba markolok, és a földet nézem zavaromban.

//Bocsi a késésért! Lefoglal a suli, de igyekszek aktívabb lenni mostantól. Tényleg őszinte elnézéseteket kérem. Én is játszanék akkor, ha lehet. =3//

by **Enheriel** Pént. Május 01 2015, 12:21

Óh, nem is Harcos a fiú, hanem harcművész!^^ Nahát, milyen megtévesztő a fegyvere!^^' A kis tündérje, Eryn meg nagyon cuki, azt meg kell hagyni!^^ Az Idomárlányka viszont olyannak néz ki, mint akit nem szabad egyedül hagyni, még a petekkel sem, úgyhogy talán jót tesz neki, ha céhtag lesz. Ekkor jött meg a 3. jelentkező, kicsit megkésve.
- Semmi baj, ülj le, s igyál egy kis vizet. ^^ - na szóval a Harcművész neve Danieru (o.o?), s 1-es szintű. Az Idomárlány neve Hirasawa Yuki, a szintét elfelejtette ugyan mondani, de reméltem, hogy majd elmondja, ha eszébe jut, s azért lett idomár, mert szereti az állatokat. Aaaw.^^ A kardforgatólány Miu, 12-es szintű. Úgy tűnik ő nem éri be a kapott infókkal, hanem elmagyarázza, hogy szerinte miért is nem egészen jó a céh célja, illetve hogy miért érné meg neki vagy bárkinek is belépni a céhbe, aminek egyáltalán mi is a célja a frontosok elérése a puszta létezésen kívül. A megkésett lány Graceful, egyes szintű, harcos. Bár a fegyverét nézve inkább kardforgató, de mindegy, lehet csak a fegyvere olyan megtévesztő, s tényleg harcos.^^
- Örülök, hogy bemutatkoztatok. ^^ Miu kérdéseire válaszolnék is, ha megengeditek: A céh célja természetesen nem csak a front elérésre és a puszta létezés, hanem egy kisebb közösség kialakítása is azáltal, hogy olyan rendezvényeket szeretnék rendezni a jövőbe, mint például a Céhen belüli torna, kirándulások, szafarizások, szülinapok ünneplése, ami persze természetes, s közben edzéseket is tartanánk, hogy minél ügyesebbek legyenek a tagok, s mindezt együtt, egy családként. ^^ - remélem jól sikerült, mert tulajdonképben ilyesmire nem számítottam. De ki az a vicces bajszú fiatalember a szomszédasztalnál, s miért néz ennyire gyanakodóan erre? O.o

by **Danieru** Pént. Május 01 2015, 17:40

A meglepettséget még épphogy elcsíptem Enheriel arcáról. Bár azt is jó lenne megtudni min lepődött meg. Talán a fegyveremen? Mindegy is, nem hiszem hogy olyan fontos lenne.
Megjött az utolsó tag aki jelentkezni szeretne. Az érkező ismét egy lány. Még csak most jöttem rá hogy alig láttam fiukat idáig a játékban... pedig elméletben több fiúnak kellene lennie mindenhol. Bár ez engem fog a legkevésbé zavarni. Rózsaszín hosszú haja van, alacsony, és vékony. Viszont feltűnően félénk... az előbb még csak ott állt és figyelt, nem mert idejönni. Mindent összevetve aranyos, és egyidős lehet velem.
-Heló!- nyújtottam kezet a lány felé- Szerintem nem ciki hogy idáig nem fejlődtél. -vakartam meg a fejemet mert nem szeretem ezt csak ugy kimondani de:- Én is egyes szintű vagyok!- mondtam egy nagy mosollyal párosítva.
Miu elég részletesen ki fogja faggatni Enheriel-t. De válasznak örültem... erre számítottam egy céhtől... de... miért érzem magam rosszúl.
Kezeimet kitettem az asztalra majd rádöntöttem a fejemet és halkan mondtam: Család? Yuki nélkül nem lehet ezt megvalósítani.- miután megnyugodtam visszaegyenesedtem- Sajnálom, csak... valakitől elválaszt a játék... és még nem szoktam ehhez hozzá.
Hmmm Enheriel reakciójából ítélve nem csak én vettem észre azt az embert aki figyel minket. Miért csinálja ezt? És ki ő? Hogy kerül ide? Még a griff is őt figyeli. Talán meg akar támadni minket? -nyeltem egyet, majd az asztalra tettem jobb kezemet, lehet nemsokára kardot kell rántania valakinek. -ökölbe szorítottam az asztalon heverő kezemet- Miért pont itt vannak ilyen gyanús alakok. Miért nem tudott valahova máshova menni?

by **Yue** Szer. Május 13 2015, 11:34

Megérkezett az utolsó jelentkező is. Látom visszahúzódó lány. Kawaii a neve. *.*
Remélem lesz szerencsém egyszer jobban megismerni. ^^
Danieru-kun... Mindenkitől elválaszt valakit a játék.
-Danieru-kun. -néztem a fiú felé- Biztos vagyok benne, hogy valamikor újra látni fogod, és ebben szerintem ő is hisz. :-) -tudom nem valami megnyugtató de ebben tényleg biztos vagyok!
Ugyan én nem szeretnék kijutni, nem igazán azért fejlődök. Szüleim és a húgom is tudták, hogy nem nekem való a valóság, legalább is nem az amelyikben életem. otthon minden rendben ment de a ház falain kívül semmi nem volt jó. Viszont itt a SAO-ban itt van mellettem Airis, Inu és Shin. Kayaba bácsinak köszönhetek mindent. Ha nem kerülök be akkor sosem ismerem meg ezt a világot, sosem lettek volna ilyen kis idegesítő barátaim és sosem ismertem meg volna szövetségesemet, Shin-t.
Most jut eszembe! Elfelejtettem a szintemet mondani! Watashi wa BAKA!!!!
Enheriel-san felé néztem.
-Ano... Gomennasai a figyelmetlenségemért! A szintemet elfelejtettem mondani. 10-es szintű vagyok.
Nem dől össze a világ ha nem vesznek be a céhbe de akkor is... remélem bevesz Enheriel-san.
Mennyi annak az esélye, hogy egy torta eltalál engem? Mert ma KIVÉTELESEN(!!!) nem gurultam le a lépcsőn reggel. Bár visszafelé is biztos képes vagyok esni...
Kár, hogy nem tudom kicserélni a lépcsőt. Vagy mégis? Á, nem. Mostanság úgy is megszokott fogni Shin mielőtt gurulnék. Ami a legijesztőbb, hogy Inu megkedvelte. Még mindig nem hiszem el. Ez biztos nem véletlen! Bármit, tényleg bármit elhiszek (kivéve amit nem), de ezt nem! Azért az vicces, hogy nemrég még azt hittem, hogy előbb omlik össze a SAO rendszere vagy mije minthogy Inu megkedvel egy fiút. Razz

by **Miu** Vas. Május 17 2015, 15:24

Épp neki kezdtünk a beszélgetésnek, mikor is még valaki beesett a rendezvényre.
-Üdv Graceful-chan! ^o^/
Pattanok fel a helyemről, integetve és hangosan köszöntöm a kissé félén harcos lánykát.
-Ugyan semmi ciki nincs abban, hogy egyes szintű vagy. Szerintem, ha anno én nem veszem igénybe a kiképzőt, akkor fasorba se volnék.
Nem igazán volt alkalmam sokat csacsogni, ugyanis Enheriel elkezdett választ adni a kérdéseimre. Így hát vissza huppantam a székbe és érdeklődve hallgattam azt, amit mond. Dan kicsit el is szomorodott. Bár érthető, hogy így reagált a család szóra. Ez a szó csak nekem nem bír akkor jelentéssel, mint másoknak. Pont emiatt nem is tudok vigasztaló szavakat mondani vagy biztatóakat. Szóval inkább be fogom a szám és azzal foglalkozok, ami miatt ide jöttem.
-Így már egy fokkal csábítóbb az ajánlat. Bár ez az egy családként dolog csak cukormáznak néz ki az én szemszögemből. Szerintem ez fölösleges. Nem elég az, ha csak bajtársak a tagok és jó kapcsolatot ápolnak egymás közt. Sok ember jön és megy és pont emiatt felesleges egy családdá kovácsolni a céhet, mert akkor lehet, hogy egyeseknek nagyobb érvágást jelentene az, ha netán egy tag kilép és új utak után néz. Lehet, néhány személy elárulva érezné magát az ilyen történésekkor és abból semmi jó sincs. Tehát sokkal jobb, ha csak bajtársiasságra és jó kapcsolat építésre összpontosítanak az emberek egy céhben. Hisz akkor egyszerűbb kiszakadni és egyszerűbb az ilyesmit elfogadni is.
-Bár lehet, hogy ez csak az én torz látásmódom szerint jó és igazából ez csak egy vélemény. Nekem személy szerint elég az is, ha megbízhatok a körülöttem lévőkbe, nem kell tartanom tőlük és még jól is érzem magam a társaságban. Nem kell ezt családnak nevezni, még pluszba…
Amint befejeztem a beszédet a vizes pohár után kaptam és inni kezdtem, jó lassan és folyamatosan, hogy kicsit legyen időm a pohár mögött megbújni, majd amint az utolsó cseppet is kiittam a pohárból, letettem azt az asztalra és vártam a reakciókat.

by **Graceful** Hétf. Május 25 2015, 18:51

Meglepően kedves fogadtatás.
- H-hontoni ar-rigatou – hajolok meg, ezután leülök közéjük és töltök egy kis vizet. Aranyos kis társaságnak tűnik ez, és közvetlennek. Rögtön visszaköszöntek, s invitáltak asztalhoz. Ugyanakkor még mindig rettentően ideges vagyok. Körbenézek. Nagyon sokan ülnek körülöttem, tömegiszonyosnak pedig olyan a tömeg, mint olaj a tűzre. Belemarkolok a ruhámba, s csendesen magam elé meredek. Előttük tagadnám, ám igencsak zavaró ez a helyzet, akárcsak az, hogy képes voltam elszúrni a kasztom nevét. Harcos nincs, csak harcművész, amire meg gondoltam volna, valóban a kardfogató. Úgy hiszem, a tapasztaltabbak hamar rájönnek erre a kinézetemből.
A pillanatot egy felém nyúló kéz töri meg. Követem a vonalát a mellettem ülő fiúig, aki meglepően magabiztos annak ellenére, hogy bevallása szerint maga is az egyes szinten van. Félénken kezet rázok vele, s megengedek egy halvány mosolyt végigfutni az arcomon.
- Üdv… Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül. A problémáddal pedig te sem vagy – mondom utána, miután a barátságos kisugárzása hirtelen megváltozik. Nem veszít semmit a fényéből, csak kissé szomorkásra vált, ahogy felvetül a „család”. Valahol megértem, ám senki sem harcolna, ha nem lenne miért visszatérnie a valóságba!
- Mármint… Etto… M-m-mindannyian azért küzdünk, hogy újralássuk akiket szeretünk! – dadogom zavartan, fülig pirulva, majd lepillantok az asztalra.
– Én egy Yuri nevű fiúhoz akarok visszajutni. Olyan szőke a haja, mint neked, és azt hiszem, olyan barátságos is – jegyzem meg aztán, de figyelmem hamar a szomszédasztalnál ülő fura alakra terelődik. Megérzem, ahogy bámul minket, és minden egyes perccel egyre jobban ráz a hideg. Borzongva fordulok vissza a poharamhoz, s kapom fel. Míg iszok, legalább nem kell beszélnem, meg talán a helyzet sem lesz ennél különösebb.
Miu - emlékeim szerint így hívják - ekkor kezd bele a beszédébe, s nem sokkal utánam ő nyúl ki pohara után. Érdeklődve hallgatom végig a szavait, melyre egyetértőn bólogatok.
- Egyet értek. Tudjátok, eddig szinte semmit sem harcoltam, épp ezért volt időm megfigyelni ezt a világot. Láttam már néhány céhet megalapulni, majd darabjaira hullani, mert a tagok egy része nem tudta elfogadni, hogy semmi sem tart örökké. Nehéz lehet elfogadni, hogy a családból kilép egy-két tag, más utak reményében. No mindegy, aztán vitába keveredtek azokkal, akik másképp gondolták a dolgot. Szerintem…. Sem lenne rossz a bajtársiasság, épp ezért! Kevesebb fájdalmat okozna, és a csapatban úgy is meglehetne a jó hangulat, meg az összetartás, ha nem kifejezetten egy családdá akarod összeforrasztani – mondandóm közben a maradék átlátszó folyadékkal szórakozom a pohár alján, végezetül megiszom, s leteszem. Miközben megilletődve merengek azok, hogyan eredhetett meg ennyire a nyelvem, ilyen sok ember között.
Kitartást, kitartást! Ki kell tartanom a szőkeségért a túloldalon… Aki talán már észrevette, hogy nem vagyok ott a közös étkezéseken. Sokat gondol rám vajon? Nekem mindennap eszembe jut az, ahogy kiállt értem, mikor bajban voltam. Olyankor magam előtt látom azt az elszánt arcot, ami arra ösztönöz: magam is az legyek…

by **Enheriel** Szer. Május 27 2015, 17:04

Kicsit megijedtem, mikor Danieru ideges lett, s mondta, hogy valami Yuki nélkül lehetetlen megvalósítani. Mielőtt megkérdeztem volna, hogy mi a baj, lenyugodott, s bocsánatot kért, s elmondta, hogy valakitől elválasztotta a játék, s még nem szokott erre hozzá. Szegény. Sad

Aztán Miu rávilágított arra, jhogy miért nem jó, ha egy „családdá” válik egy céh: valakinek nagyobb érvágás lenne, ha egy tag kilép vagy meghal, de ha csak bajtársiasság van, s jó kapcsolatot ápolnak egymással a céhtagok, akkor nem érné akkora trauma. Van ebben valami, s Graceful is egyetértett vele.
- Ebben van valami… Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet kedves Miu, s persze neked is Graceful, ebben az esetben akkor megpróbálom, hogy a céhembe működik-e, amit mondtatok. ^^ - közben néha az ismeretlen fickóra néztem, hogy mire készül, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy ránk akarna támadni, plusz ha jól látom Villámlás is figyeli, így időbe tud lépni, ha mégis nekünk támadna. Majd a jelentkezőkhöz fordultam.
- A következő kérdésem az lenne, hogy mi a céljaitok a SAO-ban, amíg ki nem jutunk? - nem aggódtam Miu vörös indikátora miatt, hiszen igen kedves volt a hangnem alapján, s még segítőkész is volt. Egyre nagyobb a valószínűsége, hogy önvédelem miatt lett vörös, vagy megvédett valakit, de az indikátora lett az ára ennek. Bár gondolom nem világmeghódítási terveik vannak, mert az nem jó a céhbe, s illetve eléggé lehetetlen feladat lenne egy játékba bezárva. ^^ Biztosan a kijutás vagy egyéb, kedves céljaik vannak nekik is, ami a közösség javára is szolgálhat, aminek nagyon örülnék. ^^

by **Shukaku** Szomb. Jún. 13 2015, 14:24

Kemabat

-Minden kimondott szó, és minden megcselekedett cselekedett okkal történjék, és jelentése legyen, ha egy sárkány társaságában vagy. Ok és cél nélkül tenni dolgokat időpocsékolás. A sárkányok azonban, így természetesen én sem vagyok sértődékeny, hiszen figyelembe veszem, hogy emberi mivoltod miatt nem állnak rendelkezésedre ilyen jellegű információk, és a fajtád sajátossága, hogy sokszor értelmetlenül cselekszik, avagy, hogy mondatait töltelékszavakkal vagy kifejezésekkel tarkítja, bármifajta jelentés vagy értelem nélkül. Elég lett volna azt mondanod, hogy feladod, és akkor tudomásul veszem.
Na igen, a feladás. Shu ugyan nem látta a srác remegő kezeit, de mivel pár másodperc múlva sem történt meg a küzdelem feladása a részéről, egy idő után csak lezárta a párbajt, és a rendszer nem is hirdetett győztest. Úgyis tudta ő is, Timidus is, és Kemabat is, hogy itt bizony a sárkány kerekedett felül, nem kellett ezt még nagy, lebegő betűkkel is kihirdetni. Az idomár először ugyan aggódva figyelte a fiút, és a kezébe is nyomott egy kulacsot, hogy igyon egy kis málnaszörpöt, ha már ennyit loholt, ám Timidus azonnal jelezte, hogy nincs semmi baja, így Shu nem is aggódott tovább. A vigasztaló meghívásra viszont már picit összevonta a szemöldökét, és megcsóválta a fejét.
-Nem kell ettől annyira elkeseredni, Timidus már majdnem mindenkit legyőzött az ismerőseink közül, pedig azért elég sok ismerősünk van. De… ha tényleg vigasztalódnod kell, akkor választhatod a legnagyobb sütit is, amelyiket csak szeretnéd. Nem venném a lelkemre, hogy miattunk szomorodj meg.
Nevetett, és újra összeborzolta a fiú haját. Út közben Timidus el is kezdte az oktatást.
-Először is a saját pontozásodat kell kialakítanod, és már itt is választhatsz úgy, hogy valamelyik kaszt általános pontozása ellen jobb legyen a tiéd. Az alap pontozás, és a bónuszok megmutatják, hogy melyik kaszt miben jobb, és az emberek általában erre is pontoznak. Ezeket megtalálhatod a Guide Bookban, és miközben sütizünk, akár el is mondhatod, hogy te miként alakítanád ki a saját pontozásodat. Az egész harcmodorodat a pontokhoz és a képességekhez kell igazítanod.
És mivel lassan oda is értek, Shu rámutatott az egyik színes cégérű épületre.

by **Kemabat** Szomb. Jún. 13 2015, 16:15

- Megint hibáztam, hiszen azt tudom, hogy a megadást jelentette, az is volt a célom vele, csak azzal nem voltam tisztában, hogy bizalmatlanságot tükröz. – mentegetőzött az íjász – Legközelebb jobban megválogatom a szavaim és tetteim, főleg a közeledbe, bár sajnos nem ígérhetem, hogy nem fog többé ilyen előfordulni. Sőt, szinte biztos, hogy nem tudom minden megnyilvánulásomat olyan szinten, hogy ne legyen benne érthetetlen cselekedet.
Meghibásodott volna a rendszer, hogy nem hirdetett győztest? Kemabat ha nehezen is, de rányomott a feladásra. Méghozzá remegő kézzel. Tény, hogy a sárkány felülkerekedett a kezdő fiún, aki ezzel, értékes tapasztalatokkal gazdagodott, ha így nézzük, ő is sokat nyert a küzdelemmel. Most lehet, hogy letört, de idővel ő is rá fog jönni.
A kulacsnak nagyon örült, meg is húzta, édes tartalma kellemesé varázsolta keserű szájízét.
- Persze, tudom! De ha elkezdődik egy párbaj, bármennyire is reménytelen, ösztönös a győzni akarás. Legalábbis nálam. Tisztában voltam vele, mégis… - elharapta a mondat végét, és még egyet kortyolt a nedűből, majd visszaszolgáltatta a kulacsot a tulajdonosának. – Nem kell aggódnod, rendben leszek, vagyok… Jól vagyok, na.
Végre elindultak, és végre Timidus is újból felvette a tanár néni szerepét. A mostani fő téma a pontokkal indult, Kemabat összpontosított minden szóra, egyet sem akart kihagyni, hiszen eddig az jött le neki, hogy a sárkányoknak egy felesleges szavuk sincs. El is határozta, hogy mihelyt lesz egy kis szabad ideje, vagyis, mikor egyedül lesz, és nem csinál semmi mást, akkor töviről hegyire átolvassa azt a könyvet, mert már sokszor hivatkoztak rá.
- Nem lenne meggondolatlan, ha csak az alapot vesszük figyelembe? Hiába mutatja meg, mi az, ami a kasztra jellemző, ha teljesen el lehet térni tőle. Példának okáért nálam azt mutatja, hogy a legfontosabb a sebesség, utána az irányítás, a többi fontossági sorrendje meg mindegy. Lehet, hogy én értelmezem rosszul, de nekem ez jön le. Ezzel viszont nem tudok egyet érteni, de akkor ezt majd sütizés közben.
Szu jelzésére felkapta a fejét, és a táblát vizsgálta.
- Játékos sarok? Ide jöttünk?

by **Shukaku** Szomb. Jún. 13 2015, 16:44

Szerencsére voltak olyan közel már Shuhoz, hogy az utolsó szavakat a lány is hallja, és ha Kemabat nem vette volna el a kulacsot magától, és nem hallgatott volna el az ivás miatt, akkor valószínűleg ő nyomja a szájába, hogy fejezze be végre a mentegetőzést. Ezen a gondolaton el is kezdett kicsit kuncogni, mert az a kép villant be neki, illetve párhuzam, miszerint a kisbaba is befejezi a sírást, ha a szájába nyomjuk a cumiját. Szegény fiú úgy szabadkozott, mintha vérig sértette volna a sárkányt, pedig semmi ilyesmi nem történt, és ezt még Timidus maga is elmondta. Mindösszesen nem ismeri a fajának a sajátosságait, és ez oda-vissza igaz, hiszen a letámadós szintismerős példából tisztán látszik, hogy Timidus sem ismeri még ki teljesen magát az emberi szokások között. Persze válaszolni válaszolt, hiszen úgy illett.
-Okos döntés, hogy nem ígérsz olyat, amit nem biztos, hogy be tudsz tartani. Az igyekezetedet pedig értékelem.
És így is tett. Timidus szó szerint értékelte az embereket, veszélyességi fokozatuk szerint, és ezek alapján engedte őket közel Shuhoz. Az igyekezet miatt most az íjász szerzett pár jó pontot a petnél. Shu persze nem aggódott, egy kicsit sem, de miután a fiú újra belekezdett a zsolozsmázásba, már tudta, hogy mit fog kapni elsőnek. Ahogy odaértek az ajtóhoz, Shu megragadta a fiú kezét, kinyitotta az ajtót, és be is léptek rajta, majd a lány a pulthoz lépett, letett pár aranyat, nekik kettejüknek csak a szokásosat kérte, illetve azonnal lekapott a pultról egy cumi alakú gumicukrot, és nevetve belenyomta az íjász szájába.
-Nyo, ezt csak azért, hogy biztosan megvigasztalóds, és nehogy éhen halj amíg választasz magadnak.
Ha Kemabatnak sikerült választania, akkor le is csüccsentek az egyik asztalhoz, Shu megkapta az orosz krémtortáját, Timidus a taiyakit, Kema pedig amit rendelt, Timidus pedig folytatta a beszédet.
-Mint mondtam, általában szoktak így pontozni, tehát az ellenfeleid nagy százaléka ellen hatásos lesz. Az lenne a meggondolatlanság, ha semmilyen taktikát nem építenél ki kizárólag azért, mert nem lehet tökéletes. A saját kasztoddal kapcsolatban részben jól értelmezed. Általában elsődleges a sebesség és az irányítás, a többi azonban nem mindegy, hanem attól függ, milyen harcstílust választasz magadnak.

by **Kemabat** Szomb. Jún. 13 2015, 19:04

Kérdéseire választ már nem kapott, vagyis szóbelit nem. Shu elkapta Kema kezét, és már húzta is be az ajtón. Ideje sem volt reagálni, már a boltocskában találta magát. Körbenézet, és hát nem is tudom, milyen benyomást keltett a helyiség. Tele volt játékkal, akárhova tévedt a tekintete, biztosan volt ott egy baba, vagy egy plüssmackó. A fiú kicsit idősnek érezte már magát ehhez, de semmilyen megjegyzést nem tett. Megvárta, míg a partnere rendel, közben ő is nézegette a választékot, majd hirtelen egy cumit nyomtak a szájába. Persze nem egy gyerek nézte őt babának, a cumi is gumicukorból volt, amit Kema rögtön meg is evett, mielőtt még valaki elröhögné magát látványától. Lapos tekintettel fordult a nagylelkű ajándékozóhoz, és gyengén homlokon pöckölte, viszonzásul.
- Nagyon vicces! Szerinted tényleg megvigasztalna egy cumi? Vagy bármennyivel is enyhítené éhségemet? De ne aggódj, visszakapod még ezt! – mondta szokásos széles mosolyával, de azért hozzáfűzött még egy megjegyzést. – Ha el nem felejtem.
Hogy Chiba milyen desszertet kért, nos, azt nem kötöm az orrotokra, legyen elég annyi, hogy valamilyen tortaszeletet kért, forró csokival. Eredetileg kávét szeretett volna, de amikor meglátta, azonnal meggondolta magát. Helyet is foglalt Shu-ék asztalánál, és élvezte a torta mennyei ízét. Belekortyolva itókájába ismét emlékek szállták meg, régen Juro-val is rengeteget fogyasztottak, főleg télen. Mindig beleivott öccse italába is, utána meg azon veszekedtek, hogy vissza kell-e adnia a sajátjából. Elmosolyodott, aztán megint a sárkányra fordította minden figyelmét, vagyis nem mindet, az édes pillanatokra is hagyott egy kicsit.
- Igaz, valóban hiba lenne. – jelezte egyetértését a sárkánnyal. – A harcstílust nekem kell választanom? Azt hittem, hogy az az idővel kialakul magától. Nekem nem sok tapasztalatom van az íjászat terén, honnan kellene tudnom, hogy milyen harcstílust alkalmazzak? – itt szünetet tartott, alaposan átgondolta, hogy tényleg jó-e, ha elmondja a pontozási terveit a pet-nek, hiszen magasabb szinten újra ki akarta hívni, és enyhe hátránnyal indul, ha tudják, mire számíthatnak. Mégis meggyőzte magát, hogy itt most segítséget kap, amit mond, meg nem szentírás, bármikor változtathat az elképzelésén, meg jobb, ha most derül ki, ha rosszul gondol valamit, mint ha csak akkor jönne rá, ha kára lenne belőle.
- Szerintem nem jó az alappontozás sem. Ebből úgy érzem, hogy a íjász csoportosan jó, mármint akkor hatékony, ha sok íjász van egy helyen. Szerintem sokkalta fontosabb a fegyverkezelés, mint az irányítás. Hiába a nagy sebzés, ha nincs találat. Inkább rakok többet a pontosabb lövés érdekében. Utána jön a sebesség, pár ponttal lemaradva, de igazából ez a kettő egyenértékű számomra, és csak azután az irányítás. Nem is értem, hogy cserélhették fel a kettőt. A többinek a fontosságát a pontozásomban, még nem döntöttem el.

by **Shukaku** Szomb. Jún. 13 2015, 19:35

-Miért ne vigasztalna meg? Suliban tanultuk, hogy rágózni is azért rágózik aki ideges, mert megnyugtatja, ha van valami a szájában. Volt erre valami kifejezés is, de arra már nem emlékszem, de az tuti, hogy a tanárnő a cumival kötötte össze…
Na igen, drága jó öreg Sigmund Freud bácsi, és az orális fikszáció… persze ezt azért Shu így nem tudta beazonosítani, de mivel twitteren követte az összes ilyen biológusos tudományos bigyuszkát, és azt is elolvasta, amiből egy mukkot sem értett, mert hátha van benne állatos is, így elég sok minden ragadt rá.
-Visszakapom? A cumit? Köszi, de nem! Tudom, hogy itt nincsenek bacik, meg semmi, de akkor sem szoktam más után enni, meg már eleve le is nyelted, láttam, szóval…
Nem, inkább ezt nem folytatta, és amikor elkezdte a mondatot, még bele sem gondolt a végébe, szóval gyorsan el is harapta. Az pedig teljesen jogos, hogy ha kóstolót eszel valaki ételéből, vagy italából, akkor illik visszakínálni. Na persze az előbb említett okok miatt ez itt nem működött… bár Timidus mondjuk nem volt finnyás, szóval ha esetleg az íjász megkívánja a taiyakit… na de térjünk inkább a tárgyra.
-Kialakul, de ha vannak előzetes terveid, akkor sokkal könnyebben tudsz nekikezdeni. A leírt pontozás teljesen logikus, a többi pontjaidnál pedig a következőket ajánlom: Ha nincs nagy sebzésed, akkor minden szintlépéskor tegyél egy-két pontot az életre, hogy bírd a támadásokat, hiszen nem fogsz tudni gyorsan véget vetni a harcnak, persze ez attól függ, hogy mennyivel vagy gyorsabb az ellenfelednél, ám eddigi megfigyeléseim alapján a gyorsaságra mindenki épít legalább annyira, hogy maximum lekétszerezni tudd. Ha a speciális képességed passzív, és arra építesz, hogy a következő szintlépésekkor is ilyeneket fogsz kapni, akkor erre a statra csak annyit kell raknod, hogy mások ne kétszerezzenek le, mert abban az esetben sokszor biztosan aktiválódó képességeket kaphatsz a nyakadba az ellenféltől. Viszont egyetlen fő kérdést még nem válaszoltál meg.
Itt szünetet tartott, ám nem hatásszünet volt, mindössze egy halacskás keksz elfogyasztása.
-Ha nem sok tapasztalatod van az íjászat terén, miért ezt a kasztot választottad?

by **Kemabat** Szomb. Jún. 13 2015, 20:41

- Aki ideges, az nem vigasztalásra vár. Nem értem mi köze lenne a kettőnek egymáshoz. Én gyakran vagyok ideges, nem a legjobb tulajdonságom, tudom, de ez van. Sok minden lenyugtathat, legyen az egy jó szó, vagy a rágás, bár előbbivel azért vigyázni kell. Nem mindig úgy hatnak a szavak, mint ahogy azt eltervezték. De a legjobb módszer, ha az öklömet használom. Egy-két ütés, és máris jobban vagyok, nem muszáj, hogy élő legyen a célpont, egy fal is megteszi, főleg itt, ahol ennyitől sem én, sem a berendezés nem sérül. – kis szünet – Persze, hogy visszakapod, de nem ezt a cumit, mert jól láttad, ezt már megettem. Mást fogsz majd kapni, és máskor, de arra is lehet majd mondani, hogy „cumi”. – Kemabat mosolya most talán a szokottabbnál is gonoszabbnak tűnhetett, bár még nem tervezte el, mit fog csinálni a lánnyal.
Lehet, hogy vissza kellene adni, de Juro sosem kapta meg a kárpótlást sérelmeiért. Chiba meg köszöni szépen, nem kér halacskát, de az felmerült benne, hogy beleharap Shu tortájába, úgysem evett még olyat. Ha a lány véletlenül nem figyelne, meg is próbálná kivitelezni az akciót. Kárpótlást viszont ő se várjon, mert nem kap!
Timidus tanácsait szokásosan nagy figyelemmel kísérte, nem szólt közbe, csak hallgatta, és bólogatott mellé.
- Megjegyzem, életre is rakni a pontokat. Nem lep meg, a gyorsaság menő! – lelkesedett be, de le is nyugtatta magát, ez bizonyára nem a megfelelő idő az ilyenhez, bár a hely illet hozzá. – Nem számolhatok azzal, hogy legközelebb is passzív képességet kapok, vagy van erre valamilyen szabály, amit nem tudok? Esetleg a könyvben? Mert ha abban megtalálom, akkor nem kell elmondani, majd elolvasom. Milyen kérdést? Arra gondolsz, hogy miért lettem íjász? Ez eddig nem volt kérdés. Elmondom, de ígérd meg, hogy nem fogsz kinevetni! Azért választottam ezt a kasztot, mert Juro is mindig íjásszal játszott. Én előtte nem igazán játszottam más játékokkal, csak hébe-hóba próbáltam ki egyet, és sosem voltam távolságharcos. Többnyire csak mentem előre egy harcoshoz hasonlóval, és gondolkodás nélkül kaszaboltam az ellent. Hamar meg is untam, de nem tudtam elképzelni magam más játékstílussal. De Juro, ő mindegyiket sokáig húzta, és mindig élvezettel mesélte a sikereit. Én tudni akartam, hogy mit érezhetett, tudni akartam, hogy milyen, mikor nem a megszokott sablonomat nyomom, és reméltem, hogy nem fogom megunni. Részben ezért választottam, részben meg azért, hogy rá emlékezzek. Rengetegszer jut eszembe a sztorijai, a hangja, mikor elrontok valamit, meg minden. Ez azért kicsit fájdalmas, de mégis jó érzéssel tölt el.

by **Shukaku** Szomb. Jún. 13 2015, 21:07

-Oké, oké, akkor megnyugtat a rágózás, vagy nem is tudom… de az a lényeg, hogy pozitív hatása van, ami meg ugye mindig jó. És…
Itt közelebb hajolt, persze nem túlságosan, vagy tolakodóan, tehát nem hajolt át teljesen az asztal felett, de azért annyira igen, hogy sugdolózósra foghassa a dolgot.
-Tudod… régen én is eléggé idegeskedős típus voltam. Vagyis… inkább féltem, meg mindentől megijedtem. kint nem voltak nagyon kedvesek velem, sokat bántottak… tudod, biztos te is csináltad azt a hülye trükköt, hogy úgy csinálsz, mintha meg akarnád ütni a másikat, majd csak megvakarod a fejed… de ez a világ nagyon jó hatással van az emberekre. Nem csak rám, de sokakat látok, hogy egy idő után sokkal boldogabbak, meg felszabadultabbak. Nincs annyi félelem mint odakint, nem kell aggódni egy csomó dolog miatt… kevésbé stresszes… meg persze egy játék az egész világ… szó szerint.
Látszott rajta, hogy nem nagyon értékeli az agressziót, és talán a kis történetet is ezért mondta el, ám igyekezett úgy venni, mintha ez nem érintené őt annyira komolyan.
-A fiúk meg mindig csak a verekedésre tudnak gondolni. Levezethetnéd mássak is a fölös energiáidat, mint szegény fák püfölésével. Mondjuk evéssel. Sokkal finomabb, és itt még el sem hízhatsz.
Nagy szerencséje volt a fiúnak, hogy Shunak nem ugrott be a kifejezés vulgárisabb tartalma, mert akkor talán nem csak egy nyelvöltést kapott volna, és Shu bizonyára megállította volna a tortacsenésben is. Így azonban, bár észrevette a turpisságot, hagyta, hadd kóstolja meg a fiú az ő finomságát. Persze utána már nem hagyta szó nélkül
-Ha ízlik, rendelhetünk neked is egyet. Annyi tortát ehetsz, amennyi csak beléd fér, ma a vendégem vagy.
Ejtett meg ezúttal ő egy vigyort, vagy valamiféle olyasmit, mint amit e filmekben látott a gazdagoktól, amikor azt mondják, hogy mindenki a vendégem. Ezután azonban már Timidus következett.
-Nincs rá szabály, de hallottam olyanról, hogy lehetséges befolyásolni azt, hogy milyen képességet szerzel. Shu szerint mindig azt kapjuk ajándékba Kayabától, amire aktuálisan a legjobban vágyunk… vagy valami hasonlót. Kinevetni pedig nem foglak. A döntésedet az érzéseid befolyásolták, az emberi érzéseket pedig még nem látom át teljesen, így nem is alkotok róluk általában véleményt, csak nagyon szélsőséges esetekben.
Shu csak elmerengve mosolygott, Timidus pedig elfogyasztott egy újabb kekszet, mialatt várta a következő kérdést.

by **Kemabat** Vas. Jún. 14 2015, 01:25

Ahogy Shu áthajolt az asztal felett, Kemabat is kissé előregörnyedt. Kíváncsi volt, mi lehet annyira bizalmas, hogy csak suttogva lehet elmondani. Szinte már hallotta magában, ahogy elmondja, hogy is mindenkit ököllel csépelt, mert felhúzták az agyát. Sajnos csalódnia kellett, az idomár nem egy Pszichopata volt régen, hanem egy kis nyuszi, aki mindentől összerezzent. Persze ez nem fedi teljesen az igazságot, meg az okokat is kifejtette, majd rátért arra, hogy ez a világ mennyire jó utópia.
- Értem, nos, nem tudom, erre mit mondhatnék, talán annyit, hogy sajnálom, és örülök, hogy jobb itt neked. Én nem alacsonyodtam le ahhoz a réteghez, akik ilyen ócska trükköket használnak. Ha lendítettem a kezem, akkor ütöttem rendesen. E részből teljesen korrekt voltam. – közölte meglátását, szintén halk hangon.
- Kikérem magamnak! – tört ki belőle. – Nem csak a verekedésre, és nem csak a fiúk. Az én verekedéseimnek komoly okai voltak, amit most nem mondok el, mert úgysem értenél velem egyet, de nem is számít most. Az evést támogatom. Ez tényleg jó! De nem hiszem, hogy mindig használna. Alapból nincs mindig nálam, úgy is lehet fogalmazni, hogy sosincs. Bár ha elkészíted nekem a vadászat eredményét, nem lesz gondom egy ideig rá. Utána meg megkereslek, és kunyizok tőled. – vigyorgott. – Persze csak ha neked sem túl nagy probléma, ha csak kicsi, az még belefér.
A tortakóstoló akciót Kemabat sikeresen végrehajtotta, és örömmel tapasztalta, hogy az is mennyei. Shu meg is jegyezte, hogy nem kell visszafognia magát, de ezt mégis fenntartásokkal kezelte ezt a helyzetet.
- Azért nem akarlak kienni a vagyonodból, de egy szelettel azért elfogadok. – nyalta meg a száját, majd megint Timidusra figyelt. – Értem, de ez nem teljesen befolyásolás, vagyis én nem tudom befolyásolni, hogy mire vágyjak. Ettől eltekintve valóban érdekes információ, talán majd ki is tudom használni, csak még nem tudom, hogy mire. – elmélkedett – Köszönöm, de nem is tudod megérteni az okomat, nem igaz? Áttérhetünk konkrét esetekre is? Mármint eddig milyen kaszt ellen volt a legnehezebb harcolni, mondtad, hogy mindből volt olyan, ami nem volt egy egyszerű eset, de kíváncsi vagyok a leghúzósabbra. Meg ha már itt tartunk, szerinted egy olyan íjásznak, mint ami fel lett vázolva, melyik ellenfél a Achillesz sarka?

by **Shukaku** Vas. Jún. 14 2015, 05:14

Shu csak megvonta a vállát, és leszegte a fejét.
-Én… én szerintem, ha nem megvédesz valakit, vagy magadat, akkor nincs értelme verekedni.. de persze… úgysem érteném meg. Viszont…
Itt újra a fiúra nézett, és bár kicsit kedvét szegte a kirohanás, továbbra is a segíteni akarás csillogott a szemében.
-Csütörtökönként nyolctól tízig tartunk Timivel jótékonykodós napot. Ételt osztunk a Dojoban olyanoknak, akiknek nincs annyira sok, szoktunk vinni az árvaházba is… de ha betérsz a Dojoba, akármelyik nap, akkor mindig van valami harapnivaló, és Chizu úgyis megkínál… szóval nem kell éhezned… és egyáltalán nem probléma.
-Megint nem voltál elég figyelmes. Nem azt mondtam, hogy mindből volt olyan, ami nem volt egy egyszerű eset, hanem azt, hogy egyik kaszt sem gyengébb mint a másik, mindegyikben találhatok ellenfélre, a saját szintemen. Szó szerint. Feltételes módot használtam. Viszont ha sorra vesszük a kasztokat, kardforgatóból is, lovagból is, harcosból is, árnyharcosból is, idomárból és íjászból is akadtam már olyanra, aki legyőzött, vagy közel állt ahhoz, hogy legyőzzön. Találtam már ki olyan harcművész pontozást is, ami eredményes lehetne ellenünk. Az az íjász, mivel gondolom téged ez a kaszt érdekel, aki elég jó taktikus volt, és megfelelően pontozott, mára halott. Természetesen azt nem mondom el, hogy ezeknek az embereknek milyen pontozása volt, ami bevált ellenünk, mert ezt az információt felhasználhatnád egy későbbi harcunk során. Jelen helyzetben azonban úgy veszem észre, hogy átlátod annyira a pontok lényegét, hogy a könyvbe pillantva magad is rájöhess, melyik kaszt ellen mi a legideálisabb. Azonban sokkal eredményesebb lehetsz, ha a csata előtt felderítést végzel. Az Arénában vagy a hivatalos küzdőtereken meg lehet figyelni a leendő ellenfeleidet, ezt te is említetted. Kiszámolhatod hozzávetőlegesen a pontozásukat, és informálódhatsz a képességeik felől. Egy jó időben aktivált képesség akár teljesen felboríthatja az egyensúlyt. A felvázolt íjászod, ahogy látom gyors, azonban némiképp törékenyebb, mint más kasztok. A fegyverkezelés és az íjász bónusz miatt jelenleg egy másik íjász, és a kardforgató, ez azonban természetesen rengeteg mindentől függ.
Eközben a pincérnő fel is szolgálta Kemabatnak a következő szeletet.

by **Kemabat** Hétf. Jún. 15 2015, 19:37

- Ezt egy kicsit ellentmondásosnak érzem. – mondta az íjász szelíd mosollyal, miközben a tortájából választott el egy darabkát. – Küzdelem az arénában szerintem verekedésnek számít, hiszen az ellenfelek, meg ti magatok is megsérülhettek. Nem hiszem, hogy azért jártok oda, hogy megvédhessétek egymást. De mindegy is, az életemnek azt a szakaszát, amikor bárkinek neki tudtam volna esni, már Juro segítségével lezártam, és nem szándékozom újra elővenni a közeljövőben. – kortyolt egy nagyot a forró csokoládéjából, és fülig érő szájjal folytatta. – Remek! Akkor lehet, hogy majd benézek, egyébként ez a Chizu is valamilyen állat, vagy ő már egy ember? Ha húst viszek, akkor azt is elkészíted nekem, ugye? Csak mert belegondolva annyira mégsem jönne jól ki, ha állandóan ingyen kajáért járnék oda, nem igaz? Nekem lenne kínos. Viszont, ha a vadászatom zsákmányát vinném el, sokkal kellemesebb lenne. Egy részét talán még fel is ajánlanám. – zavarodott nevetéssel törte meg mondandóját, majd az előbb levágott falatkát kapta be, és elvezte édes ízét.
- Hát, Timidus, úgy tűnik, ez az egyik velejárója, ha velem beszélgetsz. Nem azt akarja jelenteni, hogy nem figyelek, csak simán félreértem a dolgokat, vagy egyszerűen pontatlanul jegyzem meg, amit mondanak nekem. Végül is nincs olyan memóriám, mint egy sárkánynak. Ha legközelebb ilyet érzékelsz, akkor nem kell ilyen finoman közölnöd, elég, ha csak mondod, hogy „Nem!”, és rögtön közlöd az álláspontod, anélkül, hogy megismételnéd azt a részt, amit hibásan mondtam. Persze ez csak egy javaslat, ha nem akarod, nem kell ehhez tartanod magad. Valóban az íjász érdekel a legjobban, de bármelyikről szívesen meghallgatom a mondandódat. Kár, hogy meghalt, elbeszélgettem volna vele is, bár ahogy te sem, úgy szinte biztos, hogy ő sem mondta volna el a pontozását, de sok érdekességet tudott volna mondani ettől függetlenül is. Ezt ne értsd úgy, hogy amit te mondasz, az nem ér annyit, mintha ő mondaná, sőt, nagyon is sokat segítesz, amiért hálás is vagyok. Ez a felderítés nem csak akkor hasznos, ha tudom, hogy ki lesz az ellenfelem? Vagy ha egy személyt minden áron le akarok győzni, mindegy, hogy hol és mikor? Törékenyebb? Ezt kifejtenéd bővebben, ha megkérhetlek?

by **Shukaku** Hétf. Jún. 15 2015, 21:34

Shu egy kicsit pislogott, majd megrázta a fejét, hogy helyrejöjjön az elgondolkodó álmodozásból, és ő is belekortyolt az italába. Tonikot kért a süti mellé. Érdekes volt a keserű és az édes íz egyvelege, de ő szereti, és a tonik kicsit fel is dobja, ami most nagyon jól esett a számára.
-Izé… ne haragudj, de egy kicsit elkalandoztam… iletve… elgondolkodtam.
Timidusra pislantott, aki bólintott, majd az idomár megpróbálta felidézni, hogy mit is mondott, ami ellentmondásosnak tűnhet.
-Pedig… nem ellentmondásos. Ha megvédesz másokat, vagy magadat, akkor még el leet nézni, hogy verekszel, de amúgy, csak szórakozásból…
-Te ennek az ellenkezőjét mondtad.
Vágott közbe a sárkány, Shu pedig zavarában újra kortyolt egyet.
-Hát… hát akkor így értettem. Bocsi! De… de az Arénás dolog egyébként megvédés, csak éppen Timi logikája szerint.
És itt jelezte is, hogy ismét átengedi a szót a petnek, aki el is kezdte a mondandóját.
-Az Aréna első helyezéséért nagy mennyiségű Exp jár, ami olyan gyors fejlődést tesz lehetővé, amelyre csak kevesen képesek. Minél nagyobb a szintkülönbség köztem, és az ellenfelek között, annál nagyobb valószínűséggel kerekedem feléjük, tehát annál eredményesebben védhetem meg Shut.
-Hát… szóval én nem szeretek annyira Arénázni, de Timinek meg fontos… szóval ezért játszunk. Ha megnézted, én a ti harcotok alatt sem verekedtem. Chizu pedig…
Itt egy halk kuncogás és egy újabb falat egy pillanatra megszakította a mondandót.
-Chizu pedig egy ninja. Velünk él már egy ideje, és ő felügyeli a Dojot, amikor nem vagyunk ott. És… persze, bármit szívesen elkészítünk, és örömmel fogadjuk a felajánlásokat is… bár jobban örülnék, ha csak annyi állatot ölnél meg, amennyinek a húsára feltétlenül szükséged van.
A következő mondandóra Timidus oldalra döntötte a bal fülét, Shu pedig már előre kuncogott, majd ismételten közelebb hajolt a fiúhoz.
-Ez nála a furcsállás jele. A füle. Látod? És szerintem sejtem is, hogy mi a baj… a modor, ugye Timi?
-Igen. Nem értelek téged, ember. Legutóbb zavart, hogy nem veszem figyelembe az igényeiteket. Úgy vettem észre, hogy a fajotok legtöbb tagját zavarja az egyenesség, vagy ha kijelentem, hogy téved. Szeretik azt hallani, ha úgy mondom, hogy szerintem, még akkor is, ha az én szavam kilencvenkilenc százalékban biztos is, úgy is hosszú körmondatokban kell kifejteni azt, hogy az illetőnek nincs igaza. Ezúttal figyelembe vettem a kérésedet, és most pont ezt kifogásolod. Képtelenség úgy igazodni hozzátok, ha egyénenként is eltérőek az igényeitek. De rendben, az íjásszal kapcsolatban ismét tévedsz. Nekünk a harc közben mutatta meg a pontozását azért, hogy bizonyítsa, ennek ismeretében sem tudjuk őt legyőzni. Ő is tévedett. Azonban az egyik legjobb ellenfelem volt. Hasonlóan küzdött, mint ahogyan egy sárkány tette volna. A felderítés pedig minden esetben hasznos, hiszen nem tudhatod biztosan, hogy ki lesz az ellenfeled legközelebb. A törékenységet pedig arra értettem, hogy nem az életre fogod kihúzni a pontozásodat, valamint a nagyobb páncélt adó itemek többsége kevesebb más statot ad, vagy egyáltalán nem ad semmit, az eddigi tapasztalataim alapján pedig az íjászok nem páncélosak.

by **Kemabat** Kedd Jún. 16 2015, 00:15

Shu-n látszott, hogy gondolatban már máshol járt. Hogy hol, Kemabat nem tudhatta, de mikor hirtelen visszatért közéjük, nagyon vicces látványt nyújtott. Közölte is, hogy elkalandozott, amire csak azt a választ kapta, hogy „Látszott!”, meg egy gúnyos mosolyt mellé. A lány próbálta elmondani, hogy miért nincs ellentmondás, de reménytelennek tűnt, talán lelke legmélyén még mindig azon a távoli helyen lehetett, ahol a gondolatai kalandozni voltak. Timidus jött is a segítségére, és elmondta, mi is az oka, hogy próbálják tartani az aréna első helyét. Kemabat-nak a magyarázat viszont erőltetettnek tűnt, de rájuk hagyta. Úgysem lehetett volna vitatkozni vele, az nem lehetett volna az érve, hogy csak bele van magyarázva, hogy minden a védelem miatt van. Meg volt győződve, hogy ha a lány nem is, de a sárkány élvezi a harcot.
Ismét a már-már megszokottnak mondható kuncogás érkezett Shu irányából, majd a magyarázat is a dojo rejtélyes lakóját illetően.
- Egy ninja? Az árnyharcosból született ez az úgy nevezett ninja? Persze, érthető, de egyszerre annyit vadászok le, hogy egy ideig elég legyen, de ne olyan sokáig, hogy megromoljon. Ha abból egy keveset felajánlok, még nem azt jelenti, hogy túlzásokba estem.
Shu ismét közelebb hajolt, de az íjász szóban nem reagált rá, csak a sárkány fülét kémlelte. Timidus kirohanását, ha lehet egy sárkánynál ilyet mondani, mosolyogva hallgatta végig, majd előállt magyarázatával.
- Nem mondom, hogy most nem zavar, de tudomásul vettem, hogy nem tudsz minden igényünknek eleget tenni. Az én igényeim között meg nincs is ott, hogy ezer szóval írjanak le egyet. Nem emlékszem, hogy bármikor is kértelek volna rá, hogy köntörfalazz itt nekem, ha rosszul értettem valamit, ha mégis, akkor magamon kívül lehettem. Az is igaz, hogy mindenkinek eltérő igényei is vannak, lehetetlen lenne mindenkihez igazodnod, azért is kértelek meg, hogy hagyd a francba, és sárkányhoz méltóan csak a lényeget, ha hibázok. Nem fogok megsértődni, vagy ha mégis, megpróbálom lenyelni. – egy apró szünet, közben az íjászra terelődött a téma, és Kema egyre jobban érezte, hogy meg akarja ismerni azt az embert, bár tudta, hogy lehetetlen.
- Érdekes meglátása volt, megmutatni másnak a pontjaidat, a harc előtt merész húzás. És mégis… - senki nem tudhatta meg, mit akart mondani, maga sem értette, hogy miért hagyta abba a mondatott, de mire újra hallatta a szavait, már teljesen másról beszélt.
- Értem. Valóban nem az élet az elsődleges nálam se, de a páncéllal kapcsolatban, hát nem tudom. Mivel nekem még nincs, nem is nézegettem őket, így nem mondok véleményt, de az alapján amit elmondtál, biztosan igazad van. De gyógyító potikkal lehet korrigálni ezt a gyengeséget, vagy tévednék?

by **Shukaku** Kedd Jún. 16 2015, 06:14

Hát… ebbe a látszottba meg picit belepirult, hiszen most neki kellett volna lennie annak, aki tanítgatja a kis szintű íjászt, erre itt merengőset játszik. Persze volt rá oka, hiszen a harci izék továbbra sem érdekelték, és miközben ők erről beszéltek, neki teljesen más járt a fejében, olyan dolgok, amikkel tud is mit kezdeni. Azt pedig, hogy Timi élvezi a harcot senki nem tagadta, még ő maga sem, azt azonban igen, hogy az élvezet nem olyan szintű, mint az embereknél. A sárkány mindig is törekedett a győzelemre, de ennek a mozgatója tényleg az volt, hogy nagyobb védelmet nyújtson az idomárnak. Azt viszont nem tudhatom, hogy itt ez örömöt okozott neki, vagy csak egy parancs volt a rendszerében, hogy erre törekedjék, és ennek a parancsnak a teljesítése okozott neki „örömöt”. Az AI-pszichológia rendkívül bonyolult dolog. A gúnyos mosoly pedig… Kemabat fura volt, egyszerre kedves, mégis gunyoros… ám Shut egyáltalán nem bántotta meg.
-Igen, a kasztja árnyharcos, de ő ninja szeretett volna lenni, szóval az is. És… tényleg köszönjük szépen, de csak akkor ajánlj fel, ha neked bizti nincs szükséged rá…
Timidus még lejjebb biggyesztette a fülét, ám sem az arc… avagy pofakifejezése, sem pedig a hangtónusa nem változott meg, és a kirohanását is nyugodtan és kimérten adta elő, ahogy ezután is tartotta magát ehhez.
-Van még egy dolog, amit jobb, ha megjegyzel az ilyen esetekkor. Nem minden ember olyan, mint Shu. Nem mindegyik viseli jól az ilyen bánásmódot, bár lehet, hogy ő sem. Ami fontos, hogy ezzel megsértesz másokat, lehet, hogy kárt teszel önbecsülésében, becsületében. Nem tudom, hogy a sárkányoknál hogy van ez, de az emberből, legalábbis a többségből ezzel csak ellenszenvet váltasz ki. Csak egy kicsit lehetnél tapintatosabb. Csak egy kicsit! … de arra gondoltam csak, hogy illő lett volna.
Majd kis szünetet tartott, de tényleg csak egy pillanatra, és folytatta.
-Ezek a te szavaid, szó szerint. Bár nem kérted azt, hogy köntörfalazzak, ám az emberek többsége kérte, így megtettem, mivel beletartozik a számotokra illendő csoportba. Ha erre az érvelésre építesz, akkor kijelenthetem, hogy arra sem kértél, hogy ne tegyelek ártalmatlanná ha gyanúsan viselkedsz, mégis dühített, hogy ott nem vettem figyelembe az igényeidet. De rendben, a tévedéseid esetén sárkányokhoz méltóan kezellek majd. A páncélok is benne vannak a könyvben, a potionokkal kapcsolatban pedig az elméleted csak kis szinten állja meg a helyét. Bizonyos sebzés után már nem tudod olyan gyorsan inni a potionokat, mint amilyen gyorsan sebződsz.

by **Kemabat** Szer. Jún. 17 2015, 13:37

A gúnyos mosollyal nem is volt semmi bántó gondolata, egyszerűen csak úgy érezte, hogy annak volt az ideje. Nem is az első ilyen megnyilvánulása volt, és nem is az utolsó. Ez is csak egy velejárója Kemabat társalgási szokásainak, ha egyáltalán mondható annak.
- Feltétlen, csak, ha biztos, hogy nincs szükségem rá, ha valamilyen véletlen folyamán többet ejtenék el, mint kellene.
Miután sikeresen elfogyasztotta a süteményeket, és bögréje tartalmát is eltüntette, kényelmesen hátradőlt székén. A kezeit maga mellett lógatta, fejét is hátradöntötte, majd csukott szemmel, elégedett mosollyal hallgatta az üzlet látogatóinak zaját. Ahogy Timidus felidézte szavait, kicsit meglepődött, de eszébe jutott, hogy rendkívül jó memóriája van. Nem felelt, már beugrott neki is, hogy mit mondott ezelőtt, bár az óta történt egy s más. Gondolkozott, hogyan magyarázza ezt meg a sárkánynak, de nem igazán talált tökéletes megoldást. Kérdőn nézett a lányra, hátha kisegíti, és hátha a képzelete nem más helyeket szel át. Végül erőt vett magán, és belekezdett.
- Valóban lenyűgöző a memóriád, és felidézve ezeket a szavakat, ténylege eszembe juttattad, mikről is beszélgettünk. Ahhoz tartom magam, hogy tapintatosabban kell az emberekhez beszélned, mert nem mindenki tolerálja a nyílt beszédet. Viszont azóta sok mindent hallottam, tapasztaltam, ami miatt nekem nyugodtan mondhatod úgy, ahogy sárkányként megszoktad, csak a lényeget, egyenesen bele a pofámba. Én már nem veszem rossz néven, és gondolom, neked is jobb, ha nem kell körülírni mindent. Másokkal nem biztos, hogy így működne, velem szerintem igen. Nekem tetszik a sárkányok őszintesége, és, hogy nem mondanak semmi feleslegeset, ezért mondtam, hogy beszélhetsz velem is úgy. Elhiszem, hogy nehéz ennyi mindenre figyelni, ha kell bocsánatot is kérek, ha megzavartalak valamivel. Kicsit elszomorít, hogy csak kis szinten. Bizonyára akkor magam is rá jöttem volna erre, de jobb előre tudni. A megfigyelésen és a könyvön kívül hogyan lehet még információkhoz jutni? Nem csak a harchoz, hanem bármi máshoz is. A besúgókat most nem kell megemlíteni. – érdeklődött mondandója végén, egy talán számára fontosabb téma iránt.

by **Shukaku** Csüt. Jún. 18 2015, 10:07

Szerintem mondható, ahogyan Shu manapság egyre gyakrabban kezdte használni a nyelvkiöltést, ahogy ebben a világban kicsit visszakaphatta a gyerekségét, és bár közeledett a tizenhathoz, most jutott eszébe, hogy nagy felelősségvállalás, a kicsik segítése, és a felnőttes viselkedés mellett, amely a koraérettségét jelezte, ő gyerek akar lenni. A kis álomvilága Aincradról is ezt jelenthette, bár azért azt meg kell jegyezni, hogy felnőtt, önmagukat racionálisnak valló emberek is képesek vallásokban hinni, és Shu sem tett igazán mást Kayaba Akihiko istenítésével. összecsapta a tenyerét, majd magasba emelt kézzel újabb rendelést adott le, valamint egy pár csipogás és füttyjellel rövid beszélgetést folytatott Timivel. Nemsokára ismét sütiadag volt mindhármójuk előtt, a poharaik is megtöltve, a sárkány pedig egy Go táblát tett az asztal közepére.
-Szupi, akkor mindent megbeszéltünk. Majd szólok Chizunak, hogy várjon téged. A usernevedet már tudjuk, de amúgy sincsen beléptetőkapu vagy ilyesmi. Tényleg… valahogy ez mindig kimarad, mert nem szoktam előttük a nevükön nevezni az embereket… de hogyan szeretnéd, hogy szólítsunk?
Ha ez minden megválaszolódott, akkor szépen beletette a tálkába a köveket, és az asztal közepére helyezte a táblát.
-Tudsz játszani? Szerintem először velem játssz egyet, utána a győztes pedig Timivel. Őt úgysem lehet legyőzni.
Persze Timidus tudott egyszerre több dologra is figyelni, így akár elkezdték ők ketten a játékot, akár nem, belekezdett a válaszba, hiszen feltételezte, hogy a másik is érti őt a játék mellett is.
-Még nincs felfedezve az összes potion, lehet, hogy a későbbiekben ismételten lesznek healing potionok vagy kristályok. A megfigyelésen és a könyvön kívül a két legegyszerűbb mód a saját tapasztalat. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a magad bőrén, hiszen a bölcs más kárán tanul. A küldetések során rengeteg információt szerezhetsz a világról, hiszen főleg a kezdőknek szólok bevezető, magyarázó jellegűek. A másik mód az, ahogyan most teszed. Megkérdezel olyasvalakiket, akik többet tudnak. Itt azonban fennáll annak a veszélye, hogy becsapnak.

by **Kemabat** Pént. Jún. 19 2015, 12:07

Az üres tányér, és bögre nem sokáig árulkodtak arról, hogy Kemabat mindent elpusztított, Shu gondoskodott róla, hogy ismét elkényeztethesse magát az édességekkel. A felvett testtartásán nem változtatott, csak enyhe mosollyal viszonozta a lány kedvességét, és bár meg lett volna az újabb adag nélkül is, mégis hálásan elfogadta. Erőt vett magán, hogy ismét megmozduljon, kényelmes volt számára az a póz, és beleharapott a sütijébe, ami megint másmilyen volt, mint az előző kettő. A furcsa kommunikációt az idomár és sárkánya között, nem értette, de nagyon meglepettnek sem mondhatta magát, számított rá, hogy még akár vinnyogva is megértik egymást. A tábla viszont meglepte. Nem figyelte, hogy Timidus honnan vette elő, és sanda pillantásokkal méregette a petet. Ismerte a játékot, de játszani nem tudott, csak egy régi animéből rémlett neki, ami Go játékosokról szólt, meg ment már el Go szalon előtt is, de csak idősek voltak bent, így teljesen elvesztette az érdeklődését.
- Teljesen mindegy, hogyan szólítanak, nem vagyok válogatós e részből. Persze csak ésszerű határokon belül. Ha mégis nekem kellene választanom, akkor az lehet a Kemabat, a Kema, vagy esetleg a Kem.
A tábla nemsokára már tökéletesen helyet foglalt az asztal közepén, készen arra, hogy a fekete és fehér kövek elkezdhessék területfoglaló hadjáratukat.
- Nem tudok játszani, – vallotta be a lánynak – de ha kapok négy előnykövet, és közben segítesz megérteni, akkor játszhatunk. Néhány szabállyal tisztában vagyok azért, egy animéből valami csak rám ragadt, ha nem is minden, de próbálni sosem próbáltam még. Miután legyőztél, szívesen megnézem azt is, hogy Timidus lealáz téged. Mármint, ha tényleg annyira jó, ahogy mondod.
Egyszerre kétfelé figyelni megerőltető volt az íjász számára, de figyelme nagyobb részét mégis a sárkánynak szentelte, hiszen mégis ő kérdezte, illetlenség lenne figyelmen kívül hagyni segítő szavait.
- Akkor csak meg kell bizonyosodni afelől, hogy megbízható-e az adott személy, mielőtt elhinném a szavait. Még jó, hogy veletek beszélgettem el elsőnek igazán, hiszen nincs okom kételkedni bennetek. – mondta széles mosollyal, majd az asztalra összpontosított, minden erejével. Pillanatnyilag nem volt több kérdése, így a sárkányt is hagyta, hadd élvezze a halacskáit.

by **Shukaku** Szomb. Jún. 20 2015, 07:28

Shu ebben a percben jelölte ki rövidke életcélként, hogy márpedig innen ez a gyerek biztosan nem fog éhesen hazamenni, és mivel szegényke úgy vetette rá magát a szendvicsre, amit felajánlott neki, mint az éhező farkasok, ezért a sütiből is kijárt neki a következő adag. Persze erőszakoskodás és tukmálás nem volt, mindössze annyi, hogy amikor a fiú befejezte, Shu azonnal megkérdezte, hogy melyiket szeretné következőleg megkóstolni. A névválasztás sokat elárult a fiúról, például azt, hogy valószínűleg nem ez az igazi neve. Nem tudta Shu sem, hogy miért gondolja ezt, de valahogy érezte, ám nem hozta szóba. Eleve úgy gondolta, hogy jobb is, ha az emberek userneveket alkotnak és használnak, mert azzal ismét picit elfelejtik a kinti világot. Ő persze már elkövette azt a hibát, hogy a valós nevét adta meg, ám picit sem sajnálta, mert szerette a nevét, amit az anyja adott neki.
-Hát… mi már bemutatkoztunk, de akkor szólítás… hogy egyszerűbb legyen, elég csak a Shu és a Timi. Ugyanolyan egyszerű, mint a Go szabályok. Vannak ugye a köveid…
Emelte fel az egyiket, majd letette a táblára.
-Mindnek annyi élete van, ahány szabad kereszt van mellette függőlegesen vagy vízszintesen. Ennek az egynek itt középen, tehát négy. Ha mellé teszek egy másikat, akkor már egy, kettő, három, négy, öt, hat élete lesz. Ha én ide teszek mellé egy feketét, akkor ez ugye elvesz tőle egy életet. Ha e köré az egy köré négy feketét teszek, akkor mind a négy életét elveszíti, és olyankor fogoly lesz, és le kell venni. Ez egy pont. Az a lényeg, hogy úgy keríts be területeket a köveiddel, hogy én ne tudjak közéjük követ tenni, mert ha odatenném a kövemet, akkor annak nem lenne élete. Addig játszunk, amíg tudunk pakolni, utána összeszámoljuk a foglyokat, meg a bekerített területeket, és az győz, akinek több pontja van. Ennyire egyszerű. És… oké, akkor kapsz négy kő előnyt. Timi pedig minden logikai meg észjátékban jobb mint az emberek, nem nagy dolog, ha ő „lealáz”.
Mutatta a nyuszifüleket az ujjával is, majd hátradőlt, és várta a fiú lépéseit. A bizalmas kérdésre már csak mindketten bólintottak, de ha nem is látszott, Timidus pedig a következő kérdésre várt.

by **Kemabat** Kedd Jún. 23 2015, 15:26

Shu valószínűleg elégedett lehetett, mert elérte célját, Kemabat teljes mértékben jóllakott. igaz, hogy az utolsó tortaszeletet még elfogadta, de magában eldöntötte már, hogy ha még egyet kínálnak neki, azt már biztosan elutasítja, hiszen jóból is megárt a sok. Elégedetten simogatta meg a hasát, mint mikor annyira sokat evett, hogy már kidudorodik. Erről persze itt szó sem volt, de ezzel is jelezni akarta, hogy neki ennyi elég volt.
Sosem gondolt még arra, hogy bárhol is a valódi nevét használja, bár tényleg nem sok játékkal játszott, de mindig vagy egy értelmetlen szöveget, vagy valami álnevet használt. A Kemabat is egy mozaiknév, amit indulatokkal túlfűtve sikerült összehoznia.
- Ha nem tűnt volna fel, eddig is Shu-nak neveztelek, a sárkány után szabadon. – mosolyodott el – Timidus-t meg szándékosan nem akarom becézni, egy sárkány megérdemli, hogy a teljes nevén szólítsák!
A szabályok ismertetésénél csendben figyelt, amik elhangoztak, rémlettek is neki, de tudta, hogy ennyiből még nem fog tudni nagy sikereket elérni. Talán, ha előtte megnézett volna néhány játszmát, tudná, hogy milyen szokások szerint kellene támadnia az ellenfél köveit, és védenie a sajátjait, hogy minél nagyobb területet birtokolhasson.
- Hát… Fogjuk rá, hogy megértettem. Így elmondva valóban nem tűnik bonyolultnak, de majd játék közben kiderül, mennyire is az. – állapította meg, majd elhelyezte a négy előnykövet a csúcsokhoz legközelebbi hoshi-kra. Tekintetét a lányra emelte, és várta az ő lépését. Közben eszébe jutott még egy téma, amit megvitathat a sárkánnyal, így fel is tette neki, hogy ő se unatkozzon, amíg Shu-val játszik.
- Elég sok mindent elmondtál már nekem, de ha nem gond, beszélhetnél egy kicsit a jártasságokról is. Mi a véleményed, tapasztalatod a jártasságokkal kapcsolatban? Melyeket tartod kifejezetten előnyősnek?
Az igazat megvallva, nem vagyok biztos benne, hogy ezt akkor kellett megkérdeznie, mikor éppen egy számára nem a legismertebb stratégiai játékkal játszik, ráért volna akkor is, mikor Shu és Timidus méri össze tudását, de mindegy, ez volt Kemabat döntése.

by Ajánlott tartalom