Re: Játékos sarok

by **Shukaku** Szer. Júl. 08 2015, 15:14

Timidus idegesítő tud lenni. Nagyon idegesítő. Persze azok után, hogy Kemabat elővette ezt a gúnyos hangját, Shu egyáltalán nem törekedett arra, hogy csitítsa a sárkány lekezelő mivoltát. Persze volt különbség Timidus és Kemabat között. Azt nem tudnám megmondani biztosra, hogy a sárkány most nem kötekedett-e direkt azért, mert észlelte, hogy a fiú is gúnyolódik a társával, de azt tudom, hogy Timidusnak csak a megalázás miatt soha nem volt célja a győzelem, és nem is társult ez a kettő egymáshoz. Hetyke bólintással megadta a kilenc előnykövet a fiúnak, és figyelte, ahogy felrakja őket. Semmilyen becsmérlő kifejezés nem volt a pofájára írva. Amint Kemabat megvolt, ő következett, és a tőle megszokott gépiességgel pakolta a köveket. Az idegesítő rész talán már lehetett a csöndes precizitása is, ám az előző menet, és a mostani pár köre után, amikor Kemabat következett, a sárkány finoman koppintott egyet a karmával a tábla rácsvonalán. Nem mondta, hogy miért teszi, de nem az volt a célja, hogy segítsen a fiúnak. Nem a legjobb lépést mutatta meg, hanem azt, hogy véleménye szerint Kema az eddigi játéka alapján hova tenne követ. Ez persze egyfajta önbeteljesítő jóslat is lehetett, hiszen ha az íjász azt hitte, hogy Timidus segít, akkor ezért is tehette oda utána, ráadásul ha a sárkány még el is találta, akkor önbizalmat adhatott a fiúnak, hogy ő is odalépett volna. Itt azonban nem dobunk kockával. A játéknak logikája van, és megvannak a legjobb lépések. Ha Kaszparovnak nem ment Deep Blue ellen, neked sem fog Timidus ellen, szóval nem dobok kockával. A játék vége felé szólalt meg először és a befejezéséig utoljára a sárkány, amikor kijelentette, hogy hány lépés után és mennyi pontkülönbséggel fog nyerni. Ezt már csak akkor tette meg, amikor száz százalékos bizonyosságú volt az adatban, így be is igazolódott... ha csak az íjász nem borította rá a táblát. Ezután már csak annyi maradt hátra, hogy megmondja az eredményt, majd megköszönje a játékot. Persze Kemabat nyugodtan számolhatott, ha akart, de Timi nem számol el ilyesmit.

by **Kemabat** Szer. Júl. 08 2015, 16:20

Mondhatjuk, hogy Kemabat megérdemelte, amit kapott, bár a gúny hozzá tartozik alap személyiségéhez, még ha az adatlapon nincs is feltüntetve, bár ez az én hibám. Nem mondom, hogy nincs benne rosszindulat, de Shu-val szembeni megnyilvánulásaiban eddig még csak elő sem jött.
Az előnykövek felhelyezése után minden lépésre próbált figyelni, kitalálni, hogy mit tervez az ellenfele, mondanom sem kell, sikertelenül. Minden lépését alaposan átgondolta, már az elejétől fogva a lassan játszott. Timidus ezzel szemben villámgyorsan. Kemabat még szinte le sem tette a követ, amit szorongatott, a sárkány már válaszolt, ismét átadva neki a kört. Az egy kicsit frusztráló volt a fiúnak, de sikerült figyelmen kívül hagynia, úgy ahogy, és a saját játékára koncentrálni. Nagyban törte a fejét, mit kellene lépnie, amikor halk kopogásra lett figyelmes. Ez egy kicsit kizökkentette, és hiába látta, hogy ahova a sárkány mutat, nem lenne rossz lépés, lehet, hogy meg is lépte volna, ha nem látja, de így csak azért is másik helyet keresett, hogy jobb lett-e, az most lényegtelen, a végkimenetelen úgy sem változtatna, ha elmondanám. Még pár lépés, pár lépés, és Timidus ismét megzavarja. Most nem egy jó lépést mutatott, hanem bemondta mikor lesz vége a játszmának, és mi lesz a pontos eredmény. Megalázó vereség semmi több, várható volt, bár örömmel felborította volna a táblát, mint ahogy megemlítetted, de volt benne annyi tisztesség, hogy némán tűrje, és az elkerülhetetlen jóslat beteljesüljön. Hízelgő, hogy a szerencsétlen kezdő íjászomat, aki ezen a napon tanulta meg a szabályokat egy olyan profi sakkozóval hozod párhuzamba, mint Kasparov, de azért egy kicsit túlzásnak érzem. A parti után meghajolt, ahogy illik, és megköszönte a játékot. Egyre biztosabb lett abban az elméletében, hogy Shu direkt hagyta őt nyerni. Elképzelni sem tudta, hányszor kaphatott már ki a sárkánya ellen, biztos, hogy megvolt az újabb nélkül is. Belekortyolt italába, majd még egyszer, és utána a lányhoz intézte szavait.
- És most? Mi legyen? Nem játszol te is egyet Timidus ellen? Mondjuk, kihívod a nyertest ürüggyel? – arcán ismét mosoly volt, bár még érezte a keserű ízt a szájában, hiába készült fel erre az eredményre.

by **Shukaku** Szer. Júl. 08 2015, 17:00

Volt amikor valóban jobbat lépett, mint amit a sárkány eltervezett számára, ám Timidus azt is nagyon hamar észrevette, hogy direkt nem oda lép, ahova az eddigi lépései alapján lépett volna, amivel pedig ugye csak saját magával cseszett ki, hiszen valami felépített taktikája csak volt, ami ezzel semmissé lett. Az íjászodat pedig nem Kasparovhoz hasonlítottam, a párhuzam arra vonatkozott, hogy ha még egy olyan profi sakkozónak sem sikerül legyőznie a gépet, mint ő, akkor egy kezdő Go játékosnak sem fog. Ezen kívül pedig megválaszolok még egy kérdésedet, így a karik feje fölött. Shu csak nagyon ritkán játszott Timivel ilyesmit. A sárkány észrevette, hogy a lány bár nem viseli rosszul a vereséget, de nem esik jól neki, ám megkérte rá, hogy ne is hagyja nyerni… tehát az egyetlen maradék út volt, ha inkább olyan játékokat játszottak, amiben a szerencse is nagy szerepet játszott, mert bár itt is Timi volt előnyben, néha azért Shu is nyert. Megedződni Timidus már az előbb említett parkos ellenfeleken tudott. Számítógépet játszatod a számítógép ellen, ráadásul egy tanulóprogramot egy olyan ellen, amibe már be van programozva a Go-mester. A sárkány minden játékkal addig játszott, amíg el nem érte az NPC legmagasabb szintjét, ahol általában döntetlen lett az eredmény. Ja igen, és nem csak a karik tanácstalanok most, hanem én is. Szerintem lassan a játékunk végéhez közeledünk.
-Isten őrizz! Timivel én akkor játszhatok, amikor szeretnék, gondoltam neked érdekes. Viszont… nem nagyon tudok már más programot kitalálni… persze nem lépünk le, vagy ilyesmi… csak… megkérdeztem már, hogy van-e hol aludnod?

by **Kemabat** Szer. Júl. 08 2015, 21:16

Tisztában vagyok a párhuzam mibenlétével, de egy aprócska illúziónak igazán meg lehetett volna hagyni a megtiszteltetést. Azért a Timidus Deep Blue párhuzam is sántít egy kicsit, nehéz lenne elhinni, hogy minden pat helyén egy szuperszámítógép lenne. Persze értem én, hogy mindent tökéletesre fejlesztett, meg Kemabat számára, ha gyakorlottabb lenne, akkor sem tudná legyőzni, ezzel nincs is gond. Ez az íjász meg alapból nem az eszéről híres. Próbál higgadt maradni, átlátni a dolgokat, és a lehető legkevesebb hibát elkövetni, ami sok erőfeszítésbe is kerül neki, legalábbis most, hogy mit hoz a jövő, azt még én sem tudom. Hm, ez kezd nagyon out of character lenni, azt hiszem ideje visszatérni Kemabat-hoz.
A keserű ízt a forró csoki édességének sikerült legyőznie, és megviselt lelkét ismét a béke járta át. Milyen szép is lenne, ha ez történt volna. Nyugodtnak nyugodt maradt, ez megérdemel egy tapsot, de a béke egy jó ideig ki lesz még utasítva belső világából. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy testvérének tett ígéretet már elfelejtette, hogy annyira jól érezte magát, hogy nem foglalkozik már vele, de ez korán sincs így. Shu-val és sárkányával töltött idő sok hasznos ismeretet hozott számára, és tagadhatatlan, hogy jól szórakozott, ezért remélte, hogy Juro nem a sárkány ebédéként végezte. Hiszen lehet, hogy piros indikátoros volt az öcsikéje, ennyire nem naiv, nem hiszi azt, hogy egy áldott jó lélek volt. Ezeket mind elbambult állapotban hozta össze, és hiába ő kezdeményezte az újabb párbeszédet, nem mondhatni, hogy teljesen odafigyelt. Talán túl mozgalmas volt számára ez a nap, talán ennyi mindenre odafigyelni túl fárasztó, ne tudom, de az biztos, szegény Shu-nak meg kellett ismételnie magát, hogy minden a helyére kerüljön.
- Nem kérdezted még, de majd az egyik olcsó fogadóban elalszom, mint ahogy az első éjszaka is, e miatt nem kell aggódnod. – mosolygott kedvesen, és a bögréje után nyúlt, és kortyolt egyet. Fejét hátradöntötte némán töltött pár percet, majd ismét megszólalt. – Ez egy nagyon élvezetes nap volt!

by **Shukaku** Csüt. Júl. 09 2015, 06:19

Valóban, ha a narrik már többet beszélgetnek egymással, mint a karakterek, az a játék végét jelzi. Ezért is jeleztem én is az előző postban, hogy a végére értünk, és ennek örömére ez lesz a zárópostom is. Tudom, ezt a legvégére illik tenni, de köszönöm szépen a játékot, egy élmény volt. Azt azért hozzáfűzném, hogy a Deep Blue 1997-ben volt szuperszámítógép, és az volt a nagy vívmánya, hogy itt kapcsoltak először össze két processzort. Azért szerintem a SAO rendszere 2025-ben már jóval fejlettebb technikáról fut. Nyo, de akkor vissza a karikhoz. Shu nem vette észre először Kemabat letörtségét, hiszen előre elmondta neki, hogy Timi fog győzni, és Timi ellen veszíteni azért nem volt egy nagy dolog. A kis idomár már bőszen azon gondolkodott, hogy hogyan kerülje el a kínos csendet. Remek téma lett volna, ha Kem rákérdez Timinél, hogy ugye nem ő ölte meg az öccsét. Ha rendes személyleírást ad, és ugye még a kasztját is tudja, Timidus elég nagy bizonyossággal meg tudta volna válaszolni a kérdését, és legalább egyvalakit kihúzhatott volna a listájáról. Shu szívesen megismételte a feltett kérdést, és mosolyogva bólintott, amikor megkapta a választ. Nem akart semmit ráerőszakolni a másikra, így hát hagyta, hadd pihenjen, és ő is hasonlóképpen tett.
-Igen. Szerintem is nagyon szép nap volt, és ha gondolod, megmutatom a város legolcsóbb, és… hát nem a legkényelmesebb, de abban az árkategóriában a legkényelmesebb fogadóját. Vannak akik olcsónak tűnnek, de reggel jössz rá, hogy a reggelit nem is tartalmazza az ár, és még az ágy is kényelmetlen. Utána… meg majd valamikor összefutunk.
És ha Kem igénybe vette a segítségüket, akkor odáig még elkísérték, majd egy meghajlással elköszönve, csakhogy ne érezze magát kényelmetlenül a srác egy ölelés esetén, távoztak a saját céhházuk felé.

...és mint már említettem volt, köszönöm szépen a játékot! ^^

by **Kemabat** Csüt. Júl. 09 2015, 11:21

Hogy jobb lett volna-e, azon már kár gondolkodni. Megvan az oka, hogy nem kérdezte meg, korábbi beszélgetésükre kell csak visszagondolni. „Kb. úgy nézhetett ki, mint Én. Ő is íjász volt.” Ennél pontosabban nem tudta volna leírni, és így az együtt töltött idő után már feltételezte, hogy Timidus megmondta volna, ha látta volna korábban. A reménykedése inkább arra irányul, hogy véletlenül nem ismerte-e félre őket e szempontból. Így a fű alatt azért megsúgom, hogy én már tudom, ki a keresett személy, és semmi köze sincs Shu-ékhoz. Kemabat persze ezt nem tudhatja, de ennyi bizonytalanság meg bőven belefér.
A csend az íjász számára nem volt kínos, szerette a csendet, bár megtörésével sem volt semmi problémája. Attól, hogy mindhárman némán voltak, egyébként sem jelentette, hogy a légy zümmögését is hallani lehetett. A háttérben elég nagy volt a zaj, ami a többi vendég szórakozására utalt, ami mondhatni zene volt most Kemabat fülének, bár lehet, hogy más napon zavarta volna. Ez egy szórakoztató nap, ilyenkor más is szórakozhat.
- Azt megköszönném! – válaszolta a felajánlásra. – Annyira még nem ismerem ki magam itt, tuti, hogy kifogtam volna a legkényelmetlenebbet, bár a legutóbbira nem sok panaszom lehet. Újra találkozni?... Hogyisne! Ennyi bőven elég volt belőletek! – gonoszkodott egy kicsit, miközben keresztbe tette a kezét, oldalra fordította a fejét, és az orrát feltolta a mennyekbe. Így maradt egy pár másodpercre, majd szeme sarkából a lányra nézett, és elröhögte magát. – Bocsi, de nem tudtam kihagyni! Persze, szívesen összefutok veletek, bármikor.
Gyorsan kiitta ami még a bögre alján maradt, majd feltápászkodott, és nyújtózkodni kezdett. Megropogtatta magát, és követte Shu-t a fogadóig. A Meghajlást viszonozta, de megjegyzem az öleléssel sem lett volna semmi problémája. Még nézte a távozó párost egy darabig, majd betért a fogadóba és kikért egy szobát magának.

Köszönöm a játékot!

by **Kayaba Akihiko** Pént. Júl. 10 2015, 17:03

Kemabat: Bőrkesztyű

Shukaku: Bronz Vért

by **Yue** Csüt. Aug. 20 2015, 10:29

//Nezu(mi)-chan ^^ //

Délelőtt.
-Hova menjünk ma? -kérdeztem a kanapén heverve a társaimat, Airis-t és Inu-t.
-Hova nem szeretnél ma menni Yu-chan? -kérdezte Airis.
Ez egy jó kérdés volt. Nem tudtam, hogy mihez van kedvem. Shin biztos tudná, de ő gyakorolni volt el.
-Csak annyi biztos, hogy nem szeretnék ma küldetésre jelentkezni és harcolni.
-Halál komoly, hogy nem tudod? Még én is tudom, hogy hova akarsz menni. -mondta Inu.
-Látom Shin jó hatást gyakorolt rád Kenu.
-Lehet. Oh, és még valami. Nem Kenu hanem Inu.
-Akkor Te is megjegyezhetnéd, hogy nem Aris vagyok hanem Airis, Ai-ris.
-Ti, hogy bírjátok ki egymást a nap 24 órájában? O.o
-Nehezen.
-Nehezen.
Mondták egyszerre.
-Aha... -Szóval akkor hova menjünk Inu?
-Játékos sarok, bolt és vendéglő egyben + gyerekes is.
-Ez tényleg Yuki-nak való! Na várjunk csak! Honnan tudsz Te ilyen helyeket? O.o
-Haruka minden boltba benézett ahol édességet lehet kapni.
-El tudom róla képzelni. ^^" Akkor indulás!
Inu mondta hova menjünk. Amikor megérkeztünk az volt az első gondolatom, hogy lehet ide járok a Sweet Dreams helyett! Talán itt még az édességet sem borítják rám.
Bementünk.
Belül még szebb és aranyosabb volt mint kívülről látszik. Nem maradt sok hely, vagyis 1 maradt mire végignéztem az üres helyeket. Gyorsan elfoglaltam a sarokban lévő asztalt. Inu szinte az asztal alatt volt, Airis a vállamon.
-Egyszer eljöhetnétek Shin-nel, kettesben. :3
-Miért jönnénk, és pont kettesben?
~Sosem hozod össze őket.
-Szent hal! facepalm

-Valami rosszat mondtam?
-Nem, Ő nem tudja mikor kell feladni.
Kijött egy pincérnő és kedvesen megkérdezte mit rendelek.
-Kérek egy epres, meggyes, megy darabokkal fagyi kelyhet tejszínhabbal.
Felírta, majd ment is tovább.

by **Nezumi** Hétf. Aug. 24 2015, 23:05

- Édességre vágyom. – jelentette ki Nezumi egy újabb pixeleire esett vadkan után.
- Nem hiszem, hogy ennek most van itt az ideje.
- Lehet, de ez akkor sem változtat a tényen, hogy édességre vágyom! – a mondat végét hangsúlyosabban mondta, mintha próbálná meggyőzni magát, hogy cukrászdába kell mennie.
- Jobb dolgunk is van. Most fejlődnünk kell. A világ nem fog csak úgy az öledbe hullani, hogy te irányíthasd. Meg kell dolgoznod érte.
- Persze, persze. Ezt már elmondtad egy párszor, de néhány süti miatt még nem fogok lemaradni róla. Kell a pihenés, meg az ilyesmi is.
- Nem mintha nagyon megerőltetted volna magad!
- Pofádat befogod! Nem emlékeztettelek még rá, hogy én irányítok? Én vagyok az okosabb, én hozom a döntéseket! – jelentette ki, és már ment is egyenesen a Kezdetek Városa felé. Kicsit bátortalanul közlekedett, még nem ismerte ki magát tökéletesen, de így is hamar talált egy helyet, ahol megehetett néhány édességet.
- Mi ez a hely? Mintha dedósoknak készült volna. – kezdte el, amint belépett a Játékos sarok névre keresztelt üzlethelyiségbe. Játékok mindenhol, és persze fiatal vendégek.
- Te választottad, meg amúgy is a másik sokkal drágább. Bedobsz néhányat, és már itt sem vagyunk.
- Mennyi arany is van nálam?
- Elég, de ne edd el mindet!
Jobban körülnézett, egy szabad helyett keresett magának, de üres asztalt nem látott. Jobb híján az egyik asztal felé sétált, ahol csak egy lány ült, és közben zsörtölődött.
- Miért kell egy asztalnál ülnöm a pórnéppel? Miért nem elég, hogy azt a levegőt szívhatják, mint én?
- Ennyire nem vészes a dolog. Gyors leszel, és nem kell elviselned senkit sem.
- Hogy kérheted, hogy legyek gyors? Inkább őt kérd meg, hogy távozzon.
- Nem hall engem, megint felesleges dolgokra akarsz rávenni.
- Mert te nem ezt csinálod velem? Hányszor hallgattam már rád? Legutóbb is, bocsánatot kellett kérnem egy alsóbbrendűtől, miattad!
- Cserébe remek felszereléshez jutottál, ezt se felejtsd el!
- Mintha hagynád, hogy elfelejtsem. – mondta, majd az asztalhoz érve az ott ülőt szólította meg.
- Nagy megtiszteltetésben lehet most részed, mert itt szeretnénk helyet foglalni. Ha nem tetszik a gondolat, nyugodtan itt hagyhatsz minket, nem fogunk megsértődni miatta, sőt… - itt abbahagyta a mondatot, leült, és intett a pincérnek, hogy rendelni szeretne.
- Két adag dango lesz, meg négy, nem inkább legyen öt taijaki.
- Nem lesz sok egy kicsit?
- Nem, ez befektetés. – mondta, majd az egyik hal alakú édességet az asztaltársasága elé tolta, miután kihozták neki.

by **Enheriel** Vas. Szept. 27 2015, 11:40

//Eldrie, s aki még jön//

Megkértem Lulut, hogy plakátolja ki újra a WR hirdetését, mert sajnos kissé megkoptak, s sokszor eláztak, így leszedték őket. A legutóbbi nem sikerült túl jól, mert végül ketten nem akartak, egyedül Graceful mondta, hogy később majd szeretne,v úgyhogy őt is megkértem, jöjjön ide egy üzenet formájában. Most is a Játékos Sarok volt a helyszín, miközben azt reméltem, hogy most jobban oldódik majd a hangulat, s több sikerem is lesz. Villámlás persze most is az ajtóban várta a jelentkezőket, s ha kerestek, akkor odavezette őket az asztalhoz, ahol ültem. Snowcat is mellettem ült, mert megtudtam, hogy az előzőn kémkedett a vörösök miatt, asmit ezúttal nem hagytam.
- Aztán viselkedj szépen!
- Szoktam és rossz lenni? - kérdezte sejtelmes mosollyal.
- Őszintén vagy füllentsek? - nem számított arra, hogy ínycselkedő kérdésem lesz a válasz az övére, de láttam rajta, hogy egyáltalán nem bánta. Egy puszit nyomott az arcomra gyengéden, majd boldogan várta a lehetséges jelentkezőket. Természetesen Regina mellette feküdt a földön, pihegetve, miközben néha jött egy-egy kisgyerek, s megkérdezték tőlünk, szabad-e simogatni. Persze megengedtük neki, hiszen tudtuk, hogy Regina nem bántja a kicsiket, akik boldogan simogatták, s néha egy-egy kisgyerek meg is ölelte, annyira jól esett számukra Regina bundájának puhasága. Az egyik kislány mondta is, hogy mintha egy nagy plüsscicát ölelne, olyan puha. Persze Villámlás is kapott simogatást az ajtóban a betévedő gyerekektől, s pár ölelést is, ami jól esett a griffemnek. Őszintén szólva azt hittem, hogy a kicsik majd megijednek tőle a mérete miatt, de örömmel látom, hogy jó nagyot tévedtem, s remélem ez így is lesz ezzel kapcsolatban a jövőben is.

by **Eldrie** Vas. Szept. 27 2015, 13:23

Miután sikerült nagyjából felmérni a jelenlegi állapotokat, arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb esélyem akkor van, ha találok egy céhet. Ez eddig szép és jó volt, csak odáig hogy jutok el, hogy találjak egy megbízhatót? Úgy gondoltam, járok egyet, és a megoldás szembe is jött velem: "A White Rose átalakult egy olyan céhhé, ami segíti a kis szintűeket és kiképzősöket", stb., stb. A hirdetés jó kiindulópontnak tűnt, de úgy gondoltam, alszok rá még egyet, átgondolom ezt az egészet. Azonban magáig az alvásig nem jutottam el, üzenetet kaptam. Lévén nem ismertem senkit, eléggé meglepő volt. Ami még meglepőbb volt, hogy üzenet majdnem ugyanazt a céh hirdetést tartalmazta, mint amit láttam, csak kissé kiegészítve egy meghívással (talán látták ahogy a hirdetést olvasom?). Sors vagy véletlen, végül úgy döntöttem, belemegyek egy találkozóba.
A helyszín Játékos sarok nevet viselte. Belépve mindenféle játékokkal szembesültem, amitől egy pillanatra megtorpantam. Mondja még valaki, hogy a régi mondás "Nomen est omen" kiment a divatból. Nem tudom mire számítottam igazából, de talán pont azért, mert nem is gondolkodtam rajta, lepett meg egy kicsit. Mindenesetre nem volt kellemetlen a hely, bár nem éppen az én stílusom. Éppen "túltettem" magam ezen az első meglepetésen, amikor megláttam a fogadóbizottságot, ami egy griffből állt. Kezdett az érzésem lenni, hogy mai nap tele lesz meglepetésekkel. Miután közöltem a szándékomat, egy asztalhoz vezetett, ahol egy szőke nő, és egy alacsony, furán öltözött férfi várt rám. És egy párduc. Megesik az ilyesmi. Nem zavartattam magam, sem a párduc, sem az őt simogató gyerekek miatt. Ehelyett egy mosolyba rendeztem arcvonásaimat, és halványan meghajolva bemutatkoztam.
-Eldrie vagyok. A "White Rose" céhes jelentkezéssel kapcsolatban jöttem, remélem jó helyen járok - mondtam, bár eléggé biztos voltam benne, hogy jó helyen járok, egy kis udvariasságba nem halt még bele senki.

by **Enheriel** Hétf. Okt. 12 2015, 21:34

//bocsi a késést//

Nem is kellett sokat várnom, ugyanis mindjárt jött egy fiú, aki be is mutatkozott, s mi a szándéka: a neve Eldire, s a jelentkezés miatt jött.
- Igen, jó helyen jársz, ülj csak le, s igyál, ha szomjas vagy!^^ - ugyanis várás közben hozattam poharakat, egy kancsó vizet, gyümölcslevet, s az idősebbeknek sört, meg rágcsálnivalót.
- Az én nevem Enheriel, a fiú mellettem pedig a kedvesem Snowcat. ^^
- Nya, szervusz!^^
- Mellesleg nagy macskarajongó, mint láthatod. ^^ A griff az én petem, Villámlás, és Snowcat mellett fekszik az övé, Regina. ^^ - mutattam be a peteket is. Miután megvolt a bemutatkozás, folytattam a fontos dolgokkal.
- Nos, mint olvastad, a Wihte Rose feladata, hogy segítse a kis szintűeket, hogy a frontosokat utolérhessék, miközben persze közös programokat is szeretnék tervezni a jövőben, ha lesz elég és aktív tagok a céhen belül, illetve célunk az is, hogy mindenkinek legyen valami feladata a céhen belül. ^^ Például a kedvesem a céhház bárjának a tulajdonosa, aminek a bevételének felét a céh bankjába adja, a kis drága. ^^
- Az én kis angyalom céhéért bármit. ^^ - adott nekem egy puszit, mitől kicsit elpirultam, majd folytattam:
- Nos, szeretnénk most megismerni téged. ^^ Először is szeretnénk tudni, mi a kasztod, s mi a célod a SAO-ban, amíg itt vagyunk, a szintedet nem kötelező elmondanod, csak ha szeretnéd, s ha van rólad bármi információ, ami szerinted nem titok, azt is elmondhatod nyugodtan. ^^ - Snowcat sunyiba körbenézett, nem-e van valami rosszakarónk, vagy valami újságíró, aki nagyon unatkozik.

by **Eldrie** Vas. Okt. 18 2015, 00:16

Miután megerősítést kaptam, hogy jó helyen járok, hellyel és frissítővel kínáltak, amivel éltem is. Gyorsan végigjárattam a szemem a felsorakoztatott italokon és rágcsálnivalókon, és bár egy pillanatra elgondolkoztam rajta, végül alkoholos italok (a tiltott gyümölcs mindig csábító, főként hogy jelenleg nem is teljesen tiszta hol áll a tiltás ilyen szituban) helyett egy sima gyümölcslére esett a választásom. Ezután a bemutatás következett, mind a társaság emberi és nem emberi tagjait is számba véve.
-Örülök a találkozásnak - mondtam és halványan meghajtottam a fejem. Általában nem szoktam ennyire udvarias lenni, legalábbis nem MMO-kban, de most valahogy rám jött. Talán a SAO... egyedi helyzete miatt, talán csak kezdek impulzív lenni. Áá, inkább az előbbi...
Mindenesetre a beszélgetés halad tovább, és kapok egy rövid de lényegtörő alapvetést a céhről. Egy bólintással jelzem, hogy értem, valamint hogy továbbra se hangzik rosszul ez a céh, még akkor is, ha nem sokkal többet tudtam meg mint eddig. Bár utóbbi nem biztos hogy egy sima bólintásból visszafejthető két teljesen idegennek. Vagy négynek, ha úgy számoljuk....
Végül jönnek a felém irányított kérdések, igazából teljesen alap dolgok. Amin egy másodpercre meglepődtem, az a szinttel kapcsolatos puhatolózás volt. Persze, miután eszembe jutott, hogy itt már nem babra megy a játék, világos volt hogy miért is így lett feltéve a kérdés: ilyen helyzetben, bármilyen információ kritikus lehet, a szintre, azaz a körülbelüli erőre vonatkozóak főként. De ha már idáig eljöttem, akkor akár végig is vihetem ezt az egészet.
-Persze, hogyne - kezdem el a választ egy mosollyal, a megismerkedéses részre értve.
-Nos, a kasztom kardforgató. Ami a célomat illeti..., hát leginkább minél előbb kikerülni innen, a lehető legkevesebb veszteséggel, de gondolom ez eléggé ismerős történet. Ami más célt érint... nem nagyon tudok gondolni másra hirtelen - hajtom félre a fejem elgondolkodóan. De nem, egyszerűen még nem kaptam elég ingert ebből a, azt hiszem jogosan így hívható, világból, hogy bármi más célom legyen.
-A szintemet illetően pedig... - és sokatmondóan a kezdő felszerelésemre mutatok. Persze, amennyiben ez így nem lenne elég kifejező, számosítva is kifejtem, hogy mindösszesen az egyes szinten vagyok.
-Egyébiránt nem tudom mit mondhatnék még... legfeljebb azt, hogy szinte teljesen tapasztalatlanok vagyok, mint azt a szintem is jelzi - nem szeretem ezt a "beszélj magadról" típusú érdeklődést, egyszerűen azért, mert sose tudom, hogy hol és mivel is kezdjem el. Ha beszélgetés közben jön fel, valamilyen témával, akkor simán elbeszélek magamról, de a "mondj valamit magadról" nem a személyes kedvencem. Egyéni szoc-probléma, tudom, de mit mondhatnék? A való életbeli dolgok többnyire irrelevánsak, és amúgy is nagyrészt tabu, minden más pedig túl szubjektív lenne ahhoz, hogy említésre méltó legyen. Úgyhogy végül mondani való híján, Enheriel és Snowcat között járatva a szemem vártam a reakciót.

by **Enheriel** Szomb. Nov. 07 2015, 13:47

Tehát Eldire kasztja Kardforgató, 1-es szintű, amit, mint egyébként megemlítette ő is, meglátszik a felszerelésén, célja pedig kikerülni minél kevesebb vesztességgel. Ez a cél igen nemes volt szerintem, mert ez azt jelenti, hogy az ő esetében kisebb az esélye annak, hogy valakit feláldozzon. Mielőtt szóltam volna, Snowcat megelőzött:
- Nya, és van valamilyen hobbid? Mert mi támogatjuk a hobbikat ám amennyiben nem bont törvényt meg mások dolgait, bizony! :3 – óh, erre én nem is gondoltam. Talán csináltathatnák egy olyan szobát, ahol nyugodtan alkothatnak a kreatív játékosok, vagy legalábbis ott találhatnának minden eszközt, ami kell nekik valamire. Óh tényleg, majd a virágdíszeket is majd lassan ki kell cserélnem, mert közeleg a karácsony, s szeretném, ha karácsonyi hangulata lenne a céhháznak. ^^ Annyira szeretek mindent a karácsonyban! ^^ A SAO-ban a karácsonykor van az, amiért előny itt lenni: itt 100%, hogy lesz hó karácsonykor! ^^ Sajnos a valóvilágban már egyre inkább fekete karácsony van, azaz nincsen hó akkor. Úgy tudom Európában lassan már az északi országokban is egyre inkább melegebb van olyankor a globális felmelegedésnek köszönhetően. Pedig biztosan van megoldás a problémára, egyszerűen nem értem így akkor, hogy akkor miért inkább a pénzt választják, s egyre több környezetszennyező dolgot csinálnak ahelyett, hogy félretennék a pénzéhségüket egyszer, s gondolnak a bolygó jövőére? Olyan nagy kérés ez? Így lehet csak 100 éve van csak az emberiségnek, vagy még annyi sem. Ahogy ismerem az emberiséget, lehet találnak majd valamit, amit fel akarnak használni, de aztán a végzetük lesz. De most nem szabad ilyenre gondolni, hiszen ez egy vidám beszélgetés, legalábbis annak tervezem.

by **Eldrie** Szer. Nov. 11 2015, 13:02

Miközben a szemem járattam és vártam, a korábban felmarkolt iltalból is kortyoltam egyet. Mindeközben felhangzott a következő kérdés, a hobbikról érdeklődve. Egy pillanatra elgondolkoztam, közben megvakarva a fejem.
-Hobbi? Öhmm... nem igazán mondhatnám..., nem nagyon volt időm még bármilyen hobbit találni - mondtam, első sorban SAO-ban is űzhető hobbikra asszociálva. Egy kis gondolkodás, és egy újabb korty után úgy döntöttem, hogy való világbeli hobbijaim helyett (amiből amúgy sincs sok), megosztom az okot is, aztán ha mégis érdekelné őket majd csak rákérdeznek még egyszer.
-Az igazság az, hogy nem rég... "ébredtem" fel. Nem igazán tudom megmagyarázni, de lényegében a kezdéstől számítva pár nappal ezelőttig mintha itt se lettem volna. - magyaráztam. Ez nagyjából lefedi a magyarázatot a szintemre, felszerelésemre, kezdő létemre, meg hasonlókra, mint például hogy miért nem tudok hobbikat említeni.
-Nem tudom ez mennyire gyakori, vagy ritka... mindenestre az utóbbi pár napban pedig csak kóboroltam és próbáltam minél többet megtudni erről az egész helyzetről, így ennél többet nem nagyon tudok megosztani - fejeztem be a magyarázatot. Persze, talán egy-két lényegtörőbb kérdésre tudnék válaszolni ebben a témakörben is, bár valószínűleg nem igazán. De úgy gondoltam kicsit magamhoz ragadom a kezdeményezést, és kérdezek.
-Ha megended, kérdeznék én is. Milyen kötelezettégeim lennének ha csatlakoznék? Már persze ha van még, a már említett feladaton és a hirdetésben szereplőkon kívül - toldottam hozzá a kérdéshez mosolyogva, lévén nem akarok papgályt faragni senkiből sem, a hirdetésben szereplő dolgok pedig meglehetősen egyértelműek voltak.

by **Graceful** Szomb. Nov. 14 2015, 01:43

~White Rose, itt vagyok~

A reggel szokványosan indult. Egy apró fogadóban ébredtem fel, a hemzsegő emberekre nyíló ablakon bevilágító napfényre. Az volt az álláspontom, hogy az ég már-már gúnyosan tükrözi a kintit, és ez kiegészült a felbukkanó égitestek látványával. Régi szokásomhoz híven azért percekig csodáltam az ágyikómban ülve a sárga korongot. Bármilyen legyen, ugyanúgy visszahozza szívembe a békét. No de ideje lenne mozdulnom is.
A menü gombjait nyomkodva visszaöltöztem rendes ruháimba, majd rögtön futottam is le a lépcsőn, ki az ajtón, az utcára. Próbáltam kizárni a bámészkodókat, akiknek csak annyi tűnt fel, hogy egy idiótának beütése támadt, és legalább úgy rohan, mintha üldöznék. Nem-nem. Városban nincs mob. Nincs harc. Nincs ártó szándékú NPC sem.
Jelen pillanatban is futok, arra vigyázva, nehogy elessek a saját lábamban, egy percet is vesztegetve az utána következő akaratlan nyafogásaimmal. Az "idióta" titulust megerősítve pedig halványan elmosolyodom. Mennyien feltehetnék maguknak a kérdést. Vajon megteszik? ... Továbbra sem könnyű köztük lenni, de muszáj. Mert várnak rám. Vár rám egy céh, amibe régen be akartam lépni. Elmentem az ismerkedőre is, végül visszaléptem a fejlődés érdekében. Eddig annyira tellett, hogy belefutottam a kiképzőtisztbe - szó szerint. Aztán bocsánatot kértem tőle, ő viszont nem reagált rá - csak az opcióit sorolta fel, én választottam: A 20. szintre ugrottam.
Nem mindenki lenne vele megelégedve. Amióta kiderült a igazság, mindenki szívét-lelkét beleadva küzd. Kivéve engem, mert a városon belül is gyávaként viselkedem. Pár pillanatra lehunyom kék szemeim: Már mindegy. Saját döntés volt, mit kezdek magammal. Ebbe ugyanis senki nem szól bele. Soha.
Ezekkel a gondolatokkal érem el a Játékos sarkot. Már jártam itt, így nagyjából ismerem a terepet.
Csendben belépek. Egy asztalnál ülve várhatott rám a már ismerős nő... Mellette azonban egy ismeretlen foglal helyet. Erős elhatározásom ellenére ismét megdermedek az ajtótól távolabb állva, s kissé habozva merek csak odamenni hozzájuk.
- Szi-sz… -sziasztok! – köszönök, erőt véve magamon, majd a köszönést megtoldom a halk kérdéssel, mi szerint leülhetek -e? Amennyiben egyikőjüknek sem probléma, finoman helyet foglalok, s próbálok képbe kerülni a jelenlegi témát illetően.

by **Enheriel** Vas. Nov. 15 2015, 09:37

Nem rég „ébredt”? O.o Akkor igaz, hogy ha bizonyos mennyiségű játékos hal meg, akkor beengednek ugyan annyi játékost, akik utólag csatlakoztak? O.O Kayaba, hogy te milyen undorító vagy, komolyan mondom…
- Eldrie… az az igazság, hogy ha bizonyos mennyiségű játékos hal meg, akkor „ébred fel” ugyanannyi olyan játékos, hogy pótolva legyenek a halottak. Addig kómában vannak tartva. Igazából már 2025 van... - nehéz szívvel mondtam el, mert nem tudtam, ezek után nem-e öngyilkos lesz.
- Mellesleg semmi baj, megértem, hogy előbb meg akartad ismerni a helyzetet. - ezek után ő kérdezte, milyen kötelességei lennének, ha csatlakozna.
- Nos, először is közös küldetésekre kötelező lenne eljönnöd, persze ha előre jelzed, hogy nem tudsz akkor lenni, akkor elfogadjuk. ^^ Másodszor pedig ha kivettél valamit a bankból, s már nem kell, vissza kell raknod, hogy más hozzád hasonló kis szintű is tudja használni, kivéve persze, ha a céh javára és az engedélyemmel eladod. Illetve a gyűlésekre is érdemes lesz eljönnöd, ha leszünk annyian, hogy tudunk gyűlést tartani.
- A hobbi miatt ne aggódj, majd találsz valamit a céhházba, nya! :3 – ekkor jött egy régi ismerős: az egyik Kardforgató lány, aki végül úgy döntött, előbb fejlődne egy kicsit! ^^
- Szervusz, ülj csak le! ^^ Snowcat mindent elküld neked üzenetben, ami eddig elhangzott, majd a kérdésekre üzenetbe küldd nekem a választ. ^^ Szóval Eldrie, van esetleg valami kérdésed még? ^^
- Nya, mi is a neve a kisasszonynak? O.o - amíg vártam a választ, kedvesem, miután megkapta a lány nevét, leírta, s elküldte üzenetbe az eddig feltett kérdéseket, s amit tudnia kell:

Kód:: - Kaszt - Célja a SAO-ban - Ha szeretné, Szint megadása - Bármi olyan információ, ami szerinte nem titok - Hobbija - Amilyen kötelezettségei lesznek: Kötelező részt vennie a céhküldetésekbe, kivéve, ha valamilyen módon előre jelzi, hogy nem tud jönni. Illetve ha kivesz valamit a bankból, s már nem kell neki, vissza kell tennie a céhbankba, kivéve ha a céh javára el akarja adni azt, s engedélye van a jelenlegi céhvezértől

by **Eldrie** Hétf. Nov. 16 2015, 15:03

Úgy tűnik, nem volt különösebben ritka az ilyen történet, hiszen, bár úgy tűnt valamiért kissé habozva, de kaptam egy magyarázatot is.
-Szóval ezért..., értem. - gondolkoztam el. Azt tudtam, hogy nem egyedi a helyzetem, de így teljesen más megvilágítást kapott ez az egész. Volt egy pár teóriám arról, hogy miért is van ez a kómázás egyeseknél, és miért nem másoknál, az egyszerű (már persze amennyire ez egyszerűnek nevezhető) bug-tól elkezdve az eléggé elvadult teóriákig. Az igazság inkább az utóbbi felé tendált, úgy tűnik.
-Belegondolva..., ha objektíven nézzük, még logikus is, bármilyen... taszító is emberileg. - ráztam a fejem, egyértelműen nem voltam objektív. Próbáltam nem gondolni rá, hogy valaki meghalt és gyakorlatilag a "helyére" kerültem. Nem érzem magam felelősnek természetesen, nincs is miért, de úgy gondolom, jobb nem rágódni, és inkább cselekedni kell. Persze, nem tehetek ellene semmi mást, mint hogy a legjobbat adom. Nem mintha máshogy terveztem volna. Ezután pedig egy kimerítő választ kaptam a feltett kérdésemre is.
-Értem, kösz a választ. - bólintottam mosolyogva. Semmi fura vagy rendkívüli kötelezettség nem volt, és őszintén szólva egyre jobban hangzott ez az egész céhesdi. Az ugyan már többször is említve volt, hogy a tagok száma jelenleg alacsony, de végül is ez sem negatívum.
-Bizonyára fogok. Még ha fogalmam sincs is hogy mit - bólintottam vigyorogva Snowcat felé, amolyan "majd csak lesz valami" hozzáállással. Körülbelül ekkor csatlakozott hozzánk egy vékony, alacsony lány, rózsaszín hajjal. Én nem tudtam (honnan is tudtam volna?) hogy várunk még valakit, de mivel Enheriel úgy tűnik számított rá, mosolyogva a lány felé fordultam.
-Heló, én Eldrie vagyok - válaszoltam a kissé dadogós köszönésre, halványan gesztikulálva, hogy felőlem nyugodtan foglaljon helyet. Miközben az újonnan érkezett lány és Snowcat az alapokat kezdték leegyeztetni, Enheriel azután érdeklődött, van-e más kérdésem.
-Említetted, a gyűléssel kapcolatban, hogy ha "annyian leszünk". Hány ember van jelenleg a céhben? - kérdeztem, nem szánva annyira nagy súlyú kérdésnek, inkább csak kíváncsiságból érdeklődtem.

by **Graceful** Kedd Dec. 01 2015, 18:31

Köszönésem dadogósra sikerül, ami ha számomra már nem lenne így is kellemetlen, megzavarom az elmélyült beszélgetést. Ráadásul gőzöm sincs, miről folyhatott eddig szó.
Annyira telik tőlem, hogy zavartan Enheriel felé fordulok.
- Rendben, köszönöm - szólalok meg ismét kicsit félénken - Gracefulnak hívnak - válaszolom aztán, ekkor a nemrég említett Snowcatre pillantva. Majd tekintetem egy percre tovább siklik Eldrie-re.
Egy kedves, felé küldött mosollyal foglalok helyet, ebben a pillanatban érkezik meg a privát üzenet is. Míg a céhvezér, és a sápadt lila hajú uraság tovább folytatják beszélgetésüket. Lássuk mit kaptunk!
A menübe lépve azonnal megnyitom, mire egy adatlap tárul elém. Illetve csak 80 százalékban az, egyébként a végén szerepel információ a kötelezettségeimről.

Graceful írta: írta:- Kardforgató
- Eddig a háttérben vívódtam önmagammal szemben, de erős bűntudatot érzek miatta. Ezt jóvá tevő szeretnék harcokban részt venni, szeretnék először is jobban belerázódni a játékos létbe, majd teljes erőmet mások segítésére fordítani.
- 20-as vagyok, de csak azért, mert kiképzőtisztet használtam. T~T
- Egész idáig rejtőzködtem a társaim elől. Szóló játékosként jöttem ide, viszont ahogy telt az idő, lassan be kell magamnak vallanom: valahogy nem bírom. Úgy érzem, jól ki tudnék jönni bárkivel, a probléma nem itt van. Hanem ott, hogy.. a szégyenlősségem miatt képtelen vagyok úgy kibontakozni, ahogy szeretnék. Ám optimista vagyok, bízok ennek a mihamarabbi levetkőzésében.
- A céltalan bóklászás, amelynek a helyszínei változatosabbak max. nevénél. A mezőket, vagy a kevésbé zsúfolt helyeket szeretem bejárni. Szeretek filozofálni, amikből nagy ritkán verseket írok.
- Rendben, figyelembe vettem.

Szemeimmel átfutom többször a levelet, mielőtt elküldésre kerülne. Végül rányomok az ominózus gombra, enyhe izgatottságtól égve. Fogalmam sincs, fogják -e szóban/írásban véleményezni a bemutatkozóm, vagy rögtön beragadnak -e a beszélgetésbe, így ismerkedve tovább. Illetve nekik tovább, jobban belegondolva nekem csak most kezdődik igazán!
nagyon reméltem, a segítségükkel többre mehetek majd. Szerettem volna a rejtegetett tömegiszonyomból kilépni - ami talán feltűnik nekik, talán egyelőre.. még nem -, szerettem volna igazán elkezdeni élni. És szerettem volna segíteni az engem körülvevőkön.

by **Enheriel** Pént. Dec. 18 2015, 21:04

Eldire véleménye is az, ami én: visszataszító, amit Kayaba csinál a később belépő játékosok esetében. Közben persze megkaptam a választ a lánytól.
- Elnézést, addig beszélj nyugodtan – néztem meg a levelet. Kardforgató, 20-as szint, de kiképzős, eddig rejtőzködött, szeret bóklászni… nem tűnik veszélyesnek, ami mondjuk meglátszik a zöld indikátorából. Közben jött a kérdés Eldrie-től, miszerint hányan vagyunk jelenleg.
- Hivatalosan csak 4-en, egyébként hatan. Snowcat és egy lány, Lulu igazából úgy tagok, hogy pénzkeressésel segítik a céhet. Lulu eladó a boltomban, míg Snowcat a céh bárjának tulajdona.
- S nagyon finomak az italaim! ^^ - kedvesen mosolyogtam rá, majd vissza a két jelentkezőhöz.
- Van még kérdés? ^^ - megvártam a válaszokat, majd jött a következő kérdés – S hogyan döntöttetek a céh belépéssel kapcsolatban? ^^ - nagyon örülnék, ha mindketten igent mondanának, mert hogy őszinte legyek, Jin eltűnt, s Akae se jelentkezett nagyon régóta. Plusz legalább a céh tényleg tud segíteni olyan játékosoknak, akiknek segíteni kell jobban megismerni a játékot, s hogy minél gyorsabban elérjék a frontosok szintjét, hátha egy nap ők is a frontot fogják képviselni. Meg hogy őszinte legyek, hátha az egyikük megoldja valahogy a Shukakuhoz hasonlók miatt keletkezett problémákat. Nem tudom, Shu-nak van-e köze, vagy nem, remélem az utóbbi, de mostanában valaki vagy valakik sok ronda dolgot mondogat a Frontról. A múltkor olyan láttam, hogy a Frontosok összes női tagja pénzéhes… éjjeli pillangó. Felháborodva téptem le a falról, s értesítettem az Army-t, akármennyire nem szimpatikusak, hogy ezt jelentsem, s szerencsémre akik fogadtak, azt mondták nekem együtt érzően, hogy mindent meg fognak teni, hogy az ilyen híreszteléseket meggátolják. Az ebben a kellemes csalódás, hogy azóta nem is láttam ilyen plakátot, mert folyamatosan eltüntetik az Army tagok, akárhányszor találnak egyet, ami sértegeti a Frontosokat.

by **Eldrie** Vas. Dec. 20 2015, 20:21

Az újonnan érkezett lány, aki Gracefulként mutatkozott be, is helyet foglalt, és miközben Enheriel a valószínűleg tőle érkezett levelet olvassa, feltettem a "mennyi az annyi" kérdésem. A válasz szerint négy hivatalos tag van, és mellé két másik, akik pénzügyekben nyújtanak támogatást a céhnek. Ez így nem tűnt rossznak, de persze figyelembe véve hogy az egyértelmű dolgokon kívül nem is tudom mi számítana rossznak, ez nem sokat jelentett. Kicsit túl sok mindent kell névértéken vennem a tapasztalatlanságom miatt ahhoz, hogy teljesen nyugodt lehessek, de ezen nem lehet segíteni. Mindenesetre ezek után lehetőség nyílt további kérdések feltevésére. Egy pillanatra elgondolkodtam, de nem volt semmi más, ami eszembe jutott volna, legalábbis egyelőre.
-Részemről nincs további kérdés - mondtam, majd Gracefulra pillantottam, hátha ő kérdez. Mindenesetre kérdezés ide vagy oda, eljött az igazság pillanata, ugyanis Enheriel feltette a kérdést, hogy hogyan döntöttünk. Gyorsan végigfuttattam magamban az eddigi beszélgetést az elejétől mostanáig... és továbbra sem találtam semmit amit kifogásolnék vagy nyugtalanságra adna okot, még ha kicsit furán indult is, vagy legalábbis nekem szokatlanul. Az emberismeretem általában nem szokott becsapni, és egyik itt ülő se tűnt megbízhatatlannak, valamit amit hallottam, az eddig mind bizakodásra ad okot. Továbbá alig néhány napja vagyok aktív része ennek az egésznek, így nem ártana egy kis iránymutatás sem, főleg hogy a lehetőség szinte tálcán kínálja magát. Mindent figyelembe véve a legjobb esélyem az lenne, ha csatlakoznék, és ha már eddig eljöttem, most már nem éri meg visszafordulni.
-Én szívesen belépnék. Amit elmondtatok jól hangzik, és ami kötelezettség, az is logikus és érthető, úgyhogy örömmel csatlakoznék. - mondtam, majd halványan meghajtottam a fejem. Kissé talán túludvariaskodtam, ma valahogy ilyen hangulatom van. Mindenesetre a válaszom megadtam, nincs más hátra mint megvárni mi lesz ebből, rövid és hosszú távon egyaránt.

by **Noxy** Pént. Dec. 25 2015, 17:57

Nem tudom, hogyan, de betévedtem errefelé másnap reggel. Tegnap este teljesen lerészegedtem, úgyhogy nem emlékszem arra, hogy mi történt, és merre voltam akkor. De mivel senki nem lopott tőlem semmit, és a hp szintem is leginkább a negyedére csökkent, így látszólag nem keveredtem bele semmi olyan nagy bajba.
Még így is sok időbe telt, mire sikerült összeszednem magam, és megindulnom valamerre. És csak mert olyan is volt a kedvem, bepattantam a Játékos sarokra.
Bár ne tettem volna! Mindenütt gyerekes dolgok, csoki, kakaó, kávé... te jó ég! Hova kerültem én? A pokolba? És minden túl színes nekem! Na ne már... még egy 0,05%-os alkoholos italuk sincs! Na meg mi ez a társaság is?
Társaság... lássuk csak. Itt több a kiscsaj, mint jóvágású, tekintélyparancsoló fickó. De bezzeg hozzám hasonló iszákos, magának való bunkó nincs. Talán én lennék itt az egyetlen.
Nem is tudom miért, mégis kedvem volt hozzá, hogy egyszer csak odamenjek hozzájuk, és végigmérjem őket. Valami céhes toborzás vagy mi a jó bánat. Egy egészen átlagos csaj meg egy macska vezette le ezt az egészet. Na mi van, óvoda, nem tudtatok a Csodaországban találkozni? Most komolyan ha valaki szervez egy toborzást valahol, akkor miért éppen egy ilyen helyen kell tenni? A felvételiző ember szemében az első pont a benyomás, a második a helyiség megválasztása. Nem csoda, ha ilyen kevesen ülnek körülötte, az holtbiztos.
- Na mi a helyzet, ti valami kiskorú társaság vagytok, vagy mi? - Egyszer csak odaszóltam. - Nem a legkedvezőbb hely ez a toborzásra, habár én se tudom, hogy kerültem én ide. Mellesleg pofás a griffed meg a macskáid, kedves szőke lány - mutattam a vezérszerű lányra, a petekre, meg a különös nagymacskára. Ha jól meg is nézem, az se biztos, hogy igazi nagymacska. Legalábbis egy felnőtt srácra emlékeztet.
- Ja bocs, az hittem, pet vagy. Mi ez a cucc, pajtás? Azért nem kell ennyire kimutatni, hogy szereted a macskákat. Én is szeretem őket, de azért festet bajuszt mégsem kenek a képemre.

by **Enheriel** Vas. Jan. 03 2016, 11:45

//bocsi Graceful, de muszáj erre írnom XD

Boldogan nyugtáztam, hogy Eldrie szívesen csatlakozna. Örültem az új tagnak, főleg, hogy konkrétan csak ketten vagyunk a céhben, s talán majd többen is jönni fognak.
- Akkor üdvözöllek a céhbe Eldrie. ^^ Graceful, a te válaszodat még várom. ^^ - nem siettettem, csak szóltam neki, nyugodtan gondolkodhat még. Éppen elküldtem a céhes meghívót Eldrie-nek, mikor hozzánk jött egy lány, aki végigmért minket csendben.
- Segíthetünk valamiben? - hamar meg is kaptam a választ, az elején nem éppen kedves mondattal, amire Villámlás és Regina is felvonta nem létező szemöldökét. Bár lehet igaza van abba, hogy nem a legjobb helyszín toborzásra, de én nem fogom egy kocsmába vinni az egészet, mert a legutóbb is Snowcat összeverekedett egy részeges alakkal, mert az ki akart kezdeni velem, mielőtt kijózanodott volna.
- Köszönöm, de-- - éppen mondani akartam, hogy Snowcat nem pet, mikor rájött magától is. S megint tette a megjegyzést.
- Nyá, inkább mondd, mi kellene! - kedvesem kicsit megsértődött a megjegyzés hangneme miatt, de legalább nem ugrott neki ész nélkül. Jól látom, hogy részeg a lány kicsit? O.o
- Jól vagy? O.o Kicsit rosszul nézel ki, ugye nincs baj? - remélem nem megmérgezték, vagy valami mást csináltak vele. Bár ő nem olyan szerintem, mint az a lány, aki itt a környéken folyton sajnáltatta magát, meg mondogatta, hogy bántalmazta őt 3 férfi meg így meg úgy, de mikor mondták neki, hogy jelentse őket az Army-nak, vagy a Justice League-nak, egyből mondogatni kezdte, hogy nem is volt semmi olyan, hagyják már békén őket, s ne hazudozzanak róluk (amire mindenki megszeppenve nézett, aki hallotta), aztán persze kiderült, hogy csak azért csinálta az egészet, hogy így tartsa távol a többi lányt azoktól a fickóktól, mert magának akarta mind a hármat, miközben volt már egy párja.

by **Noxy** Vas. Jan. 03 2016, 12:47

- Mi? Én? Baj? - meglepődve néztem rá a szőke lányra. - Ja, hogy arra gondolsz, hogy úgy nézek ki, mint aki jobb napot is látott! Áh, nem, ez csak a másnaposság színe... gondolom a nagymacska ismerheti a dörgést, legalábbis látom a képén - mutattam a macskaképű kiscsákóra, aki megkérdezte tőlem, hogy mit akarok. - Nem hiszem, hogy lenne nálatok valami, vagy akarnátok adni, ami kéne nekem. Mondjuk némi kis pénz, mert szegény vagyok, de ha kell, azért képes lennék elvállalni, hogy beverek néhány képet, ha szép szóra nem hajlandóak visszaadni a cuccot, amit lenyúltak, vagy ilyesmi. Vagy netán egy-két igazán jó cuccot, hogy könnyebben menjen a vadászat. Vagy akár egy állandó lakás, ahol meghúzhatom magam, mert állandó otthonom a fogadó meg a kocsma, vagy az utca, ahol meg kell védenem magam néhány nagyokostól vagy vöröskétől. De mindenekelőtt valami józanító ellenszer a másnaposságra, mert a tegnap éjszaka kissé kifogott rajtam. De várjunk! Mondjátok már, ha nem is látszik rajtatok, a ti céhetek ugye valami vállalkozós banda, akik rendet teremtenek? Vagy üzleti? Vagy netán olyanok lennétek, akik pénzért megcsapkodtok néhány arcot, akiknek nem tetszik a képe?
Nem tudom, miért de attól, hogy első ránézésre olyan gyerekesnek tűnik ez a kis csapat, és látszólag kezdőcskék vannak itt (kivéve a szőke lány meg a macska, a petjeik méretét látva), valahogy mégis felkeltette a figyelmemet és érdeklődésemet ez a céh. Pedig vannak jobbak és erősebbek, akikhez bármikor és bármilyen módon becsatlakozhatnék, de mégis itt van ez a kis csapat, kik csak külsőre gyerekesek és puszi-puszi típuska, meg ölelkezősek, de ezekben belülről több is lehet. Ki tudja.
- Hmm... ha már véletlenül ide betévedtem hozzátok, és látom, hogy itt valami céhtoborzósíi van... esetleg mesélhetnétek a kis csapatról. Gondolom, nem árt némi friss vér a céhbe, hogy fölrázzák a csapatot, és megmutassák, hogy ők igenis ugyanúgy érnek valamit Aincradban, mint bármelyik más nagykutyás céh. - Leültem velük szembe, a két másik jelentkező közé.

by **Enheriel** Csüt. Jan. 07 2016, 16:49

Kiderült, hogy a sejtésem félig igaz: csak volt részeg, s a másnaposság színe van rajta. S tette az újabb megjegyzést Snowy felé, ami voltaképpen igaz volt.
- Nya, mert bárt vezetek! - felelte kedvesem büszkén, majd a lány elmondta, mi kéne neki. Pénz, cucc, lakás, józanító szer. S jött a céhünkkel kapcsolatos kérdés.
- Hát, céhtagoknak tudnánk ezeket megadni, s a céhünk igazából közösségi, bár van nekünk egy tárgy kölcsönzési rendszer, amihez mindenképpen kéne egy végrehajtó, csak eddig nem igen találtunk… - valóban, addig nem működhet rendesen, amíg nincs valaki, aki vezeti az egészet. Meg aki nem él vissza persze. Majd leült, miközben kérte, hogy meséljünk valamit a céhről.
- Természetesen. ^^ A White Rose egy olyan közösségi cég, aminek célja segíteni a kis szintűeknek, hogy minél hamarabb a Frontosok szintjére kerüljenek, illetve közös programok is lennének, valamint mindenkinek lenne valami feladata a céhben, hogy közös munkából erősödjön meg a céh. S valóban, kéne egy kevéske, ami felráz eléggé a céhet ahhoz, hogy érjen minimum fele annyit, mint a nagy céhek.
- Bár az se lenne rossz, ha Timidus diktatúráját lesöpri! Very Happy

- Kedvesem, hányszor mondtam, hogy ne higgyél mindenféle pletykának?
- Nyaaa, pedig olyan jó lenne, ha olyan erős lenne a céh... :<
- Majd leszünk, nem kell aggódnod. ^^ - aaaw, annyira aranyos a kis drágám, mikor ilyen pofikát vág. ^^ Eztán visszafordultam a lányhoz.
- Illetve van három szabályunk, amit kiraktunk ugye a hirdetésbe, de ha szeretnéd elmondom neked - megvártam mit mond. Ha kérte a szabályok elmondását, belekezdtem:
- Az első szabály, hogy életre menő harcok, azaz hogy megöljük a vesztest, és játékosok megölése tilos. Második szabály, hogy kötelező a céhes eseményekre, amikben beletartoznak a közös küldetések, gyakorlatok és egyéb rendezvények, részt venned, de ha előre jelzed, hogy nem tudsz jönni valami ok miatt, akkor elfogadjuk. A harmadik szabály, hogy céhes konfliktust jogos ok miatt se támogatunk, ezért ha egy tag miatt kirobban egy, a felelősnek el kell simítani a helyzetet, vagy kártérítést kell fizetnie mindkét félnek, emellett számolhat a kirúgással is. A céhbankról még annyit, hogy kivehetsz azt, amire szükséged van, de ha nem kell, akkor vissza kell raknod, hogy más is használhassa, hacsak az engedélyemmel el nem adod a céh javára. Pénzt is kivehetnek a tagok, ám vissza kell fizetni, természetesen nem azonnal, hanem amikor és ahogy tudja, hogy tudjuk fejleszteni a céhet belőle. Egyéb kérdés? - megvártam a kérdéseket, ha nem voltak, folytattam, mert azért őt is meg kell ismernünk, ha már idejött.
- De mesélj te is valamit magadról! ^^ Mi a kasztod, mi a célod a SAO-ban amíg itt vagy, esetleg a szintedet, s bármi információ rólad, amiről úgy érzed, nem titok. ^^

by Ajánlott tartalom