[Küldetés] Alice mókusa

Nem, nem jött be. Én és Nio nyugodtabban próbáltuk jobb belátásra téríteni a lányt, Angelica meg - ki gondolta volna? - kiabálással. Ám sajnos egyik sem sikeres, pedig már megszabadulnék ettől a kis kék mókustól.
Sőt, mi több, a lány hangja lassan felülmúlja (bocsánat, alulmúlja) a kicsi, édibédi állatkáét. Ez a csodálatos duó már eddig is az agyamra ment, de most már elég. Akkor is lenyugtatom.
-Figyelj, sokat dolgoztunk, kérjük a jutalmunkat! Az, hogy nem akar visszajönni, nem a mi dolgunk, de mi megtettünk mindent! Nem, nem bántottuk ezt a grilleznivaló izét, sőt, meglehetősen kesztyűs kézzel bántunk vele. Úgyhogy add ide a jutalmat, és ne engedd többé ki a szabadba az állatodat!
Nem kiabálok, de érezhetően ingerült a hangom. Nyugodt vagyok, nem kicsit, de ez nekem is sok, kérem szépen! Én nem arra szerződtem, hogy idióták üvöltözését hallgassam, miközben fáradságos munkával teljesítem a követeléseiket! Na nem, azt már nem.
Pont, mikor kiabálni kezdenék, villogni kezd egy ikon előttem, és ezzel egyidőben észreveszek valami furcsát.
Hol a lány indikátora?
Hű, a francba. Egy elcseszett njk-t próbáltunk meggyőzni? De ha nem fog menni, mit kell csinálnunk?
A rendszerüzenet, amit kaptam, egyértelmű válasz a kérdésre. Látom, hogy a többiek is megkapták, így nyilvánvaló a teendőnk. Az összekötözött mókust a bal kezembe fogom (letenni nem merem, még kiszabadulna), jobb kézzel előkapom a Kezdő Kardomat, és nekiugrok a lánynak. Persze nem meggondolatlanul, előbb megvárom a támadását, hátralépek előle, majd az oldala felé csapok a kardommal. Nem ismerem az erejét, bár a gyorsaságomnak köszönhetően remélhetőleg nem lesz probléma.
Akár sikerül, akár nem, gyorsan hátralépek párat, hogy elkerüljem a reakcióját.
-Támadjátok ti is! - szólok Angelicának és Nionak, bár az előbbit valószínűleg nem kell biztatni. Igyekszem minél távolabb kerülni az idegesítő csapattársamtól, nehogy véletlenül engem is eltaláljon a beígért, 'elképesztő' támadásával.

- Hehehehheeee… - mondom röviden tömören.
Nemrégen vettem észre, hogy a petgazdi csak NPC, és a küldileírás szerint le kell győznünk.
- Ezt élvezni fogom, de nagyon. – mondom lassan már szadista mosollyal.
Szép lassú tempóba ökölbe szorítom a kezemet (az épet), és a lányra meredek. Kyuushiro máris neki is vetette magát a lánynak. Szavai bár még bejutottak fülemen, agyamig már nem jutottak, hogy fel is fogjam, mit mond. Lassú tempóba magasra emelem bökőm. Nem egyszerűen csak megtámadni akarom. Tekintetemből látszik, hogy simán megölném az NPC csajt. Elsőre küldök egy párbajfelkérést, hisz ha jól tudom, nem lehet megsebezni biztonságos területen Jk-kat, de nem vagyok biztos benne, hogy ez az NJK-kra is igaz. Amennyiben nem igaz, komótos léptekkel elindulok a lány felé, és lassan felemelem fejem fölé kezemet.
- Oltsad ki életét… - kezdek bele halkan, majd elég hangosan befejem – Gyilkos fullánk!
Fegyverem máris elkezd halványzöld színben fényleni, majd besötétül, és már sötétzöldszínben kezd el ragyogni, és szépen zöld lé kezd el csöpögni róla. Most már nem türtőztettem magamat. Ingerült nevetéssel nekirontok a lánynak, és egy tőlem telhető villámgyors támadással a szívébe próbálom állítani a bökőm, ám ha mellé megy többször is megpróbálom megrohamozni, ám ha sikerül eltalálnom még mindig nevetve ránézek a lányra, és hátrálni kezdek, és védekezés nélkül átfonom karjaimat egymáson, és úgy mondom neki.
- Tudod a fegyverem különleges. Mérgek felhasználása nélkül képes megmérkezni valakit. Az az egyetlen szerencséd, hogy a mérgezés időtartama rövid, és a sebzése egy hatalmas sebzés… de ha elmúlik, szívesen megböklek újra, és akkor a mérgezés ismét rajtad lesz.
Kicsit lenyugodtam már, hogy kiengedtem a fáradt gőzt, és már sokkal jobban éreztem magamat. A maradékot már csak Niora bízom, hisz nem látszik ez nagy ellenfélnek, és nem lenne izgalmas harc belőle.

/amennyiben eltaláltam a mérgezés 2 körön keresztül rajtamarad és 3 HP-t vesz le tőle, ezenfelül 1 korona dobásával rögtön elmúlik. Én a mérgezés sebzésének a felével sérülök minden körben, míg ki nem kapcsolom a képességem./

Ez az! Társaimat, ahogy vártam, nem kellett nagyon utasítgatni, ütötték ők maguktól is a lányt, aki Nio támadása után ki is feküdt. Hát, ez nem volt nehéz.
A mókus viszont felpörög, pillanatok alatt kiszabadul a gyenge fogságból, és nekünk esik. Fú, most mutatkozik meg csak igazán a gyorsasága, úgyhogy vigyázva, de gyorsan lépek arrébb, majd oldalba rúgom. De azért felfigyelek valamire. A mókusnak fájt, hogy kiterült a gazdi? Ejnye, Akihiko vagy vicces kedvében volt, vagy marhára nem ért a logikához. Mindenesetre feltételezzük az előbbit, a saját érdekében. Nem hiszem, hogy lenne olyan épeszű mókus, aki egy ilyen gazdit védene.
Mikor arrébbrúgom a mókust, előttem felvillan egy ablak. Megnyugodva veszem tudomásul, hogy vége van ennek a rémálomnak. Még mindig cseng a fülem ettől a zajtól, úgyhogy a legjobb, ha nemsokára kiszellőztetem a fejem. Mondjuk felszeletelek pár mobot, az a legjobb időtöltés.
-Köszönöm ezt a... hogy is mondjam, élvezetes küldetést. - itt szememmel Angelica felé vágok egyet.
-Mindenesetre megérte, a jutalom miatt. Két perccel ezelőtt nem hittem volna, hogy ilyet mondok, de nem volt teljesen értelmetlen ezt a ricsajt hallgatni. Remélem, még találkozunk. - persze Angelica esetében hazudtam, de annyi baj legyen. Ezt neki nem kell tudnia.
-Sziasztok! - mondom, majd kilépek az ajtón, és befordulok az első mellékutcán. Hát, vége az első küldetésemnek. Hogy mit fogok venni a jutalomból? Fogalmam sincs, de mindenesetre már tényleg kellene egy jó köpeny. Talán olyan, ami fegyverkezelést ad. Van ilyen? Nem tudom, de az tény, hogy illő lenne normálisan felszerelkeznem. A Természet Gyűrűmön kívül semmilyen extra itemem nincs, szóval ideje belehúzni...


[off]Egil, a jutalmazásnál kérlek vedd fogyelembe azt is, hogy már nem 1., hanem 2. szintű a Keresésem [/off]

- Cöhh! Még ilyen szánalmas ellenfeleket, mint ez a kiscsaj…. – háborodok fel, mivel Nio vágásától máris kifeküdt.
Hiába voltunk 3-an azért mégiscsak igen kemény, hogy ennyi volt csak a kiscsajszitól. Miután a gazdija kidőlt a mókus elkezdett ugrálni. Kiszabadult Kyuushiro béklyójából, és megpróbált ránk támadni. Már éppen vérszomjas tekintettel készültem rávetni magamat, mikor Kyuushiro egyszerűen elrúgta.
- Hazafutááááás. – mondom, mikor a vérszomj eltűnt tekintetemből, de azért hozzátettem – De azért, ha nekem adtad volna a megtiszteltetést én jobban örültem volna neki. És legalább lett volna mit vacsoráznom. Hm… finom kis mókuspörköltet lett volna jó enni.
Miután visszatértem csoda országból, és ismét két lábon járok a földön, hogy még mindig ott van a küldetés befejezést jelző kiírás. Eddig fogalmam sincs hogyan a fenébe nem jutott ez el az agyamig??? Hát tök mindegy. Le okéztom, hogy rendben van, majd a többiekhez fordultam, akik indulni is akartak volna, ha tőlem ilyen könnyen meg lehetne szabadulni. Megpróbálom elkapni őket, hogy aztán egy szoros öleléssel, és egy víg kacajjal búcsút intsek nekik.
- Egy gyors búcsú öleléééés. Jók voltunk, bár azért a kezemet majd mostanában vissza kéne szereznem. No de remélhetőleg sokat tanultunk ebből. Főleg azt, hogyha leharapják a kezemet, akkor én is visszaharapok. – poénkodtam. – Viszont most akkor szabadon engedlek titeket. További szép napot nektek, és óvakodjatok a kis kék mókusoktól. Sziasztok!
Ezzel intettem egyet, és távoztam. Célom egy olyan fogadót tűztem ki, ahol remélhetőleg tudok kapni valami szíverősítőt, és kicsit leihatom a mai feszültségeket, és ellazuljak olyannyira, hogy képes legyek egy vadászatra, de be kell látnom, hogy ott volt a megfelelő személy (Kyuushiro) és elfelejtettem elráncigálni magammal. majd legközelebb.

The member 'Egil' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :