Re: Keleti Kapu

by **Quentin** Vas. Okt. 28 2018, 17:13

Bár a lány viselkedésében van valami rendkívül erős naivitás, és valószínűleg az atomfizikáról sem fogunk elbeszélgetni - már csak azért sem, mert nem konyítok hozzá -, de az ilyen gesztusokból látszik, hogy Otomura okos. Egyből felfogta, mi van a mondandóm hátterében, és azt hiszem kiváltottam belőle valamiféle tiltakozást, bár megkönnyítené a helyzetet, ha az írása tartalmazna hanglejtést is. A mimikájából persze kiindulhatnék, de azt nem mindig tudom értelmezni. Így jár az, aki egész életében a könyvet bámulja, és nem mások arcát Neutral

- A futás nem segít mindig - jegyeztem meg foghegyről, már csak azért is így, mert nem vitatkozni szerettem volna vele, viszont látszik rajta, hogy mennyire sebezhető. Én is valami ilyesmi lennék minden bizonnyal, ha nem nőttem volna két fejjel magasabbra, mint bárki más. Ez adott annyi önbizalmat, hogy ki merjek állni magamért alkalomadtán, és mint kiderült, a legtöbb kutya, amelyik ugat, valóban nem harap. Összeszedtem annyi tapasztalatot, hogy lássam, kibe nem érdemes belekötni, és ki az, akit nyugodtan lehet trollkodni.
Mivel a lány beleegyezett a kérésembe, így elindultunk vissza, a városközpont felé. Nem tagadom, eszembe jutott, hogy ha ez egy randi után lenne, akkor előfordulhatnának... dolgok, de hát ennek semmi köze nincs egy randihoz, másrészt pedig velem nem fordulnak elő "dolgok", mert nem vonzom a... hogy is mondjam, gyorsan haladó lányokat. Meg hát nem is vagyok olyan szórakoztató alak, aki holmi jutalomcsókot érdemelne, vagy ilyesmi. Amíg ezen töprengtem, bekerültünk egy meglehetősen erős nyüzsgés közepébe. Még engem is zavart ez a sok ember, egy pillantás oldalra pedig elég volt, hogy meggyőződjek róla, Otomura is hasonlóképpen érez. Tekintve, hogy egy fejjel a tömeg felett jártam, így tisztán láttam, hogy az egész utca tömve van, de nem igazán mertem kiutat keresni, mert tartottam tőle, hogy ha elkalandozik a tekintetem, akkor elvesztem szem elől a pöttöm leányt. Nem vagyok hülye, eszembe jutott, hogy megfogjam a kezecskéjét, de... nos merszem nem igazán volt hozzá. Szóval csak követtem Otomurát, igyekezve minél közelebb maradni hozzá. Egyébként is ő tudta, merre megyünk.

by **Silence** Vas. Okt. 28 2018, 18:21

Mondana reflexből valamit. Ez az arckifejezéséből, és abból is látszik, hogy az első néhány szót kihúzza a papírról, aztán elgondolkodik…
Valami olyasmit akart volna mondani, hogy nem szokott elfutni, anélkül is tud magára vigyázni… Csak közben eszébe jut, hogy de bizony, elég sokszor előfordul, hogy elfut, még akkor is ha nem szó szerint vett értelemben fut, csak a lehető leggyorsabb úton elsétál egy-egy helyzetből. Végül újabb néhány szót leír, és felmutatja feléd a füzetét.

Nekem eddig segített… Ha valami kellemetlen volt, akkor elsétáltam.

Az nem tudatosodott benne, hogy ennek az itt töltött néhány év jórészében az volt az oka, hogy Grimm elég "tekintélyes" alak hozzá, hogy ne sok játékosnak jusson eszébe nyíltan kekeckedni vele, márpedig azok alatt az évek alatt vagy vele, vagy valamelyik emberével látták a lányt. Aki pedig mégis elég merész lett volna ilyesmihez, azt rövid úton meggyőzték, hogy gondolja meg magát. Mióta pedig egyedül van, elég szerencsésen (vagy ügyesen, nézőpont kérdése, de legalább részben tudatosan) kerülte azokat a helyeket, ahol kötekedő alakok sűrűn megfordulnak. Ő pontosabban azokat a helyeket kerülte, ahol Grimm vagy emberei előfordulnak… Hogy ez a kettő nagyban fedi egymást… Érdekes véletlen.
Végsősoron örült ő s társaságodnak, ez is kicsit nehezítette a helyzetét. Mert míg egyedül csak arra figyelt volna, merre tud gyorsan elsurranni (esetleg megvárta volna, ameddig kicsit oszlik a tömeg), így viszont arra is figyelnie kellett, hogy ne keveredjen el mellőled. Egy ideig bírta cérnával, de egy idő után kimeríti a dolog, úgyhogy mielőtt tényleg gond lesz , eldönti, hogy megoldja a helyzetet. Apránként találva egy kicsivel kevésbé zsúfolt útvonalat, megfogja a csuklódat, és úgy vezet Ahogy megszokta… Ahogy biztonságosnak érezte. Így nem kellett már amiatt aggódnia, hogy elvesztitek egymást a tömegben, és nagyobb figyelemmel tudja keresni az útvonalat.
Nagyjából 5 percbe kerül, amíg a zavaró tömegen sikerül átverekednetek magatokat, utána már nem lézengenek olyan sokan az utcán. Meg is áll pár pillanatra, elengedi a kezedet, és vesz egy nagy levegőt, aztán előkerül megint a füzete, és gyorsan beleír egy mondatot, aztán odaadja neked a füzetet

Nem szeretem a tömeget…

Fáradt, fancsali arccal ácsorog, és vesz még néhány mélyebb levegőt, mielőtt tovább indulna. Amit talán kicsit elodáz, hogy közben a város fölött hangos pukkanások, és sistergés hallatszik. Tüzijáték kezdődött, ami minden bizonnyal megmagyarázza a szokatlan tömeget. És elvarázsolja Fuwát. Elsőre ugyan kicsit riadtan kapta oda a fejét, de aztán elkerekedtek a szemei, eltátotta a száját, és a következő fényvirágokat szinte pislogás nélkül nézi.

by **Quentin** Pént. Dec. 07 2018, 22:49

Ha írásban kommunikálsz, és tollal-papírral ügyködsz, nem gondolhatod meg magad nyom nélkül. Most így ez jutott eszembe, ahogy megláttam a lány írását, egész pontosan a kihúzott szövegrészt. Makacsul próbált erősnek és önállónak tűnni, de nem volt annyira makacs, hogy ne lássa be, ha valami nem igaz. Nekem pedig a viselkedése alapján ha más nem is, de annyi biztosan egyértelmű, hogy egyáltalán nem áll bele a konfliktusokba, hanem inkább fedezéket keres, vagy ahogy ő is fogalmaz, elsétál. Valószínűleg egyszer majd rájön, hogy ez nem mindig sikerül, és eddig szerencséje volt.
Apropó, most viszont Fortuna egyáltalán nem volt velünk. A tömeg reménytelenül nagy volt, és bár máskor talán csak sodródnék, és az első adandó alkalommal megszabadulnék a kényelmetlen helyzettől, most Otomura mellett ilyen választási lehetőségem nem volt. A lány közben bebizonyította, hogy bizonyos szempontból tökösebb, mint én, bár ennek egész egyszerűen az volt az oka, hogy túlságosan feszélyezett a társasága. Ha nem is a kezemet, de a csuklómat megragadta, és valamiféle túlélő ösztön által vezetve valahogy kirángatott a tömegből. Inkább nem képzelem el, hogy festhettünk kívülről, ahogy a csuklómnál fogva vezette a kétméteres tök fejemet Neutral

Nekem is jól jött a ritkásabb népsűrűség, úgyhogy szintúgy kifújtam magamat.
- Aki szereti, annak kívánom a tokiói metrót csúcsidőben - értettem egyet, majd immár sokkal nyugodtabban zárkóztam fel újra Otomura mellé, aztán hagytam el rövidesen, mert ő felfelé bámulva megállt. Van fülem, nyilván rájöttem, mi folyik itt, de különösebb ingert nem éreztem rá, hogy én is felnézzek. Számomra a tűzijáték a tömeggel volt egyenlő, és egyébként se volt soha kivel ilyen fesztiválokra mászkálnom. Arról nem is beszélve, mennyire macerás kiöltözni egy ilyenre.
- Úgy nézel ki, mint aki sose látott tűzijátékot - mondtam a száját tátó lánynak, miközben visszatértem mellé, vagyis megtettem azt a két-három lépést, ami elválasztott minket - Egészen... különleges színt ad a szemednek, ahogy tükröződik benne - találtam meg én is a magam csodálnivalóját legalább addig, amíg zavarba nem jöttem. Hiszen tudatosult bennem, hogy milyen hosszasan bámultam a szemeit.

by **Silence** Kedd Dec. 11 2018, 19:18

Nem igazán jutott eszébe, hogy figyelje a körülöttük lévők reakcióit a párosotokra. Pedig aki figyel az észre is vehette volna, az egy-egy kedves mosolyt, sokatmondó összenézést, és hogy néhányan udvariasan utat is nyitottak nektek, elnézően csóválva a fejüket a fiatalság szépségén elmélkedve... Már ha az a néhány idős NJK volt ilyesmire programozva.
A kijelentésedre kérdőn pislog. Nem volt még a tokiói metrón, úgyhogy nem tudja elképzelni az milyen, de úgy sejti nem lehet túlságosan kellemes, ha így emlegeted, és van valami köze a tömeghez is.
Egy pillanatra megfeledkezett róla, hogy te is itt vagy a pukkanó tüzijátékok bűvkörében, de a megjegyzésedre odanéz, és pár másodperces fáziskéséssel bólint is. Pontosan ez a helyzet. Olvasni már olvasott róla, de élőben még nem látta.. Sose hitte volna hogy ilyen szép...
- Gyö-nyörű - jelenti ki megfeledkezve a beszéd nehézségéről, miközben visszafordul egy újabb, smaragd színű pukkanás hangjára.
Az újabb megjegyzésre kérdő tekintettel, és elpirulva pislog rád. Azt értette, hogy ez dicséret volt, de nem tudja elképzelni, mitől különleges a szeme színe...
A tűzijáték viszont nem tart sokáig, pár perc múlva ritkulni kezdenek a fényvirágok, és a tömeg is elkezd, részben abba az irányba, oszlani, amerre Fuwának sikerült kiutat találnia a népsűrűségből. Ezt észrevéve ha éppen biztos benne, hogy figyelsz rá, int a fejével, hogy induljatok tovább, ameddig még elviselhető az a néhány erre tébláboló játékos.
Mindezt boldogan mosolyogva. Eldöntötte, hogy ez az egyik legszebb, amit valaha látott! És azt is, hogy még ma este megpróbálja le is rajzolni, bár nem tűnik könnyű feladatnak.

by **Quentin** Szer. Jan. 30 2019, 17:23

Nem emlékszem már rá, pontosan milyen nyomot hagyott bennem az első tűzijáték, amit láttam. Mivel még kicsi voltam, ezért valószínűleg lenyűgözött, de ez a varázs mára már elmúlt. Számomra indifferens volt az égen úszó fényvirágok sokasága, és úgy gondolkodtam róla, mint egy kellemetlenül hangos valamire, ami bamba embereket teremt. Talán máshogy lenne, hogy ha közösségi eseményként lenne jelen a tudatomban, de ugye engem ilyesmikre nem hívtak, magamtól pedig eszembe sem jutna, hogy egy ilyen nagy tömeggel járó eseménnyel apasszam a semmire sem elegendő energiámat. Most azonban, hogy láttam Otomura reakcióját, az jutott eszembe, hogy ez mégsem lehet annyira rossz dolog. Már ha van társaságod, aki ennyire tud örülni egy ilyen apróságnak. Annyira, hogy megszólal annak ellenére is, hogy nagy erőfeszítést jelent számára beszélni.
Talán tíz-tizenöt perc lehetett az egész, de a pukkanások megszűnése sajnos nem jelentette azt, hogy csend telepszik a környékre. Épp ellenkezőleg, a moraj felerősödött, hogy már nem volt mi lefoglalja az embereket. Úgy véltem, hogy mozgásban kéne maradnunk, és úgy tűnt, hogy a lánynak is hasonló ötlete támadt. Miközben elindultunk, fél szemmel őt figyeltem, és az eddiginél jóval szélesebb mosoly ragadt az arcán.
- Messze laksz innen, Otomura? - érdeklődtem abbeli reményemben, hogy már nem kell sokáig a zsúfolt utcákon keringenünk. Meglehetősen fárasztó volt már akkor is, ha magamban voltam, de így hatványozottan kimerítőnek éreztem, hogy figyelni kellett másra is. Pedig nem is tudom, miért aggódom. Nyilván hazatalál egyedül is, csak az én baromságom, hogy vigyázni akarok rá. Nem kellek hozzá én is. Viszont ha elveszítem szem elől, akkor lényegében a semmiért fektettem bele az eddigi energiát ebbe a műveletbe. Tehát vagy elviselem a fokozott terhelést, vagy elpazarolom az eddigi erőfeszítésem. Egyik rosszabb opció, mint a másik. Legközelebb ő fog engem hazakísérni, akkor semmilyen extra energiát nem kell feláldoznom. Már ha lesz legközelebb Neutral

by **Silence** Pént. Márc. 01 2019, 23:54

Csak félig meddig figyelt rád, ameddig újra és újra felvillant az égen a piros, sárga, zöld fényvirág. Közben folyamatosan gyűltek a kérdések a fejében, Mi ez, hogy működik, mitől ilyen szép szinesek.
Már-már azt is mondhatni a járására, ahogy kiértek a tömegből, hogy táncol. Nagyon vidám lett, és hirtelen már nem is érzi magát olyan fáradtnak.
Megrázza a fejét a kérdésedre. Nem, egyáltalán nem lakik messze.
Azért jónéhány percbe így is beletelik, hogy odaérjetek, mert ő is eléggé el van foglalva vele, hogy el ne keveredjen mellőled, vagy éppen te ne keveredj el mellőle. Abból indul ki, hogy a térképen kiigazodni nehéz dolog, és ennyi utca között elkeveredni viszont könnyű, úgyhogy a szokásosnál lassabban megy.
Végül a városka egy félreeső utcájában, egy kicsi, családias kis szálló előtt áll meg, és veszi elő a füzetét. Máskor egy biccentéssel jelezné, hogy örült a találkozásnak, és búcsúzna el, most viszon úgy érzi, hogy az lenne illendő, ha "mondana" is valamit. Hiszen segítettél neki, úgyhogy a legkevesebb, ha még vált pár szót legalább veled.feléd.
A pár mondatot boldogan mosolyogva mutatja

Köszönöm szépen, hogy elkísértél. És azt is, hogy segítettél. És hogy megmutattad a rajzaidat.

] miután biztos lett benne, hogy elolvastad, lapoz, és még egy mondatot ír a füzetbe, amit aztán kissé elpirulva, de ha lehet még szélesebb mosollyal mutat meg.

Legközelebb megmutatod a könyveket is?

Hogy az a legközelebb mikor, és hogyan valósuljon meg, arról nem gondolkodik egyelőre. Teljesen természetesen feltételezi, hogy ilyen legközelebb mindenképpen lesz. És különben is, már eldöntötte, hogy a könyvtárat, amiről meséltél, szeretné megnézni magának, és ott teljesen biztosan össze is fogtok futni. Teljesen világos, és magától értetődő.
Feltartani viszont nem akar, úgyhogy ha neked nincs már mondandód, akkor illedelmes meghajlással, a mosolya pillanatnyi megingása nélkül elköszön, és ha nem sietsz pár perc múlva láthatod, hogy az egyik emeleti ablakban kigyullad a fény.

by **Quentin** Szer. Márc. 06 2019, 00:05

Behatoltunk az utcák sűrűjébe, és ahogy elhagytuk a főbb útvonalakat, úgy ritkult el a tömeg is, és úgy lett egyre csendesebb a környék. Kicsit fellélegeztem. Bár az túlzás, hogy fóbiám lenne, de kétségtelenül kellemetlen érzés volt körülöttem a sok ember, és most, hogy ez a probléma nem állt fenn többé, valamivel kevésbé voltam feszült. Ha máshol lennénk és másmikor, még azt is meg merném kockáztatni, hogy jól esett ez a kis séta, de nehéz volt úgy élvezeti faktorokat keresni, hogy tisztában voltam vele, innen pár tucat vagy száz méterre a kínok kínját éltem át. Úgyhogy maradt a gondolat, hogy talán más körülmények között, ebben a társaságban még dobna is a hangulatomon ez a fajta testmozgás így, a némaságba burkolózva. Néha olyan érzésem van, hogy a világon egyedül csak én nem érzek rá kényszert, hogy sétálás közben beszéljek.
Jó néhány keresztutca és forduló után végül Otomura egyértelművé tette, hogy megérkeztünk. Nem csak azzal, hogy megállt a kapu előtt, de az utolsó sarkot követően a léptei is kissé felgyorsultak, és letértek az utca közepéről. Felnéztem az épületre... nos, itt nem laknak minden emeleten harmincan, az biztos. Már azon voltam, hogy elköszönök, de a lány elővette a füzetét és írni kezdett bele. Az elmém leghátsó, sötét és eldugott sarkában megjelent a gondolat, hogy felhív magához, de ennek semmiféle valóságalapja nem volt, úgyhogy egy picikét se éreztem magam becsapottnak, mert a papíron nem ez szerepelt, hanem egy köszönet. Bólintással jeleztem, hogy tudomásul vettem, viszont ezután arra számítottam, hogy az elköszönés lesz a következő papíron, és így is nyitottam a számat, de aztán be is csuktam, mert valahogy ezek az írásjelek nem stimmeltek. Egy másodpercre nem is értettem, mit akar, de ezt csak a pillanatnyi lányos zavarom okozta. Gyorsan magamhoz tértem, és néhány momentumon belül az én kezemben is ott figyelt egy papírlap. Fejezzük be így, ha már így is kezdtük.

Alkalomadtán. Majd küldök egy üzenetet.

Véstem fel, és mutattam meg. Jobb volt így, mert ezt csak akadozva tudtam volna kimondani, az egészen biztos. Így magabiztosabbnak tűntem, pedig nem voltam az. Ahogy sarkon fordult, a bizonytalan intésem búcsúzásképpen el is árult, majd ahogy becsukódott a kapu, hatalmas sóhaj szakadt ki belőlem. Fáradt voltam és kimerült... Még jó, hogy megjegyeztem az utat, nem volt kedvem kóvályogni az egyforma utcácskák között. Kérdés, hogy mitől fáradtam így el... relatíve mozgalmas volt ez az egy-két óra, de ennél nyugisabb társaság talán nem is létezik. És én mégis alig várom, hogy bedőljek az ágyamba. Képzelem, milyen lehet egy hiperaktív lánnyal mászkálni. Vagyis nem... nem akarom elképzelni... nem nekem való ez...

by **Tsujimoto Eiki** Pént. Jún. 21 2019, 10:03

// Seishin //

Még mindig eléggé magam alatt voltam, mint mindig az utóbbi időben. Sajnos ez így megy, ha elmúlik az a féle boldogság, amit megszoktál és megszerettél. Viszont kezdek lassan visszatérni régi önmagamhoz. Fájt Chaknával való szétszakadásunk, de nem tehetek mást, mint továbblépni. Az utóbbi időben szegény Lulut is nagyon magára hagytam… muszáj lesz meglátogatnom szegény lányt, mert a végén még őt is elveszítem majd… valahogy majd kárpótolnom kell. Bár jelenleg még nem vagyok abban a hangulatban. Régen nem túl sűrűn jártam itt NYsterbe, de a kis település csendes mivoltja, nyugtatólag hatott rám. Épp egy kád meleg vízben áztatom magam, miközben egy kis pohárkába töltöm a kád mellett lévő itóka keserédes, alkoholos nedűjét. Fogalmam sincs mi volt az, de jól eset. Mostanság nem igazán voltam a toppon, így nem igazán figyeltem a környezetemre. Legalábbis olyan mértékben, hogy nyitva hagytam-e az ajtót, ablakot, vagy rendbe raktam az ágyat, esetleg néhány üveg alkoholt nem raktam vissza az inventorimba, meg hasonlók. Egyszerűen nem érdekeltek. Egyelőre csak azt akartam, hogy ebben a csendes, eldugott városkában pihenjek egy sort. Egy ideig némán bambultam az ajtóra, majd sóhajtok és fejemet a falnak támasztva merengtem el magamban. Kissé elhomályosította a fejem az ital, már nem számoltam hányadig pohárnál tartok, de nem érdekelt. Ma kicsit lazítani akartam, hogy a közeljövőben majd kissé összeszedhessem magam. Viszont kezdem kissé kényelmetlenül érezni magam ebben a pózban, így lerakom a poharat a kád melletti kis szekrénykére és elmerülök a vízbe nyakik, hogy lehunyt szemmel átadjam magam a meleg víznek magam. Mindig segített kicsit a hangulatomnak a forró víz.

by **Seishin** Pént. Jún. 21 2019, 17:44

Sok minden volt és sok minden lesz, de egy kérdés örök miért kell elfogynia mindig fahéjnak?
Oh meg a bornak és a sütinek ezek is Fontosak. Még rendeltem magamnak egy pohár bort húzóra meg ittam, majd elindultam fel egyenesen az emeletre. Emlékezetből mentem, fogtam és belöktem az ajtót. Fel sem tűnt valami nem stimmel, számlámra kell írni azért fáradt vagyok. Fahéjas sütit majszolva terítem el az ágyon. A belepőm elég hangos volt hiszen alaposan és jó erővel csaptam-e magam mögött az ajtót. Az ágyon elnyúlva falatozás közben bólintottam-e. A süti kezemben én meg félig össze gömböcödévé, az ágy sarkának bázis nagy arany fejsze támasztva. Álmomban biztos sütit szem mert halkan nyámmogó hangokat adok ki. Néha meg mozdul kezem vagy a lábam, aranyos? Oh igen talán valakinek biztos az ahogy fekszem.

*Álmomban valóban sütim rágcsálom kint egy mezon, ahol sün mohok rohangálnak. Nem vagyok egyedül, együtt vagyunk. Bár neki nem tetszik a dolog annyira, még is értem eljött. Huncutabb dolgokat jobban kedveli. Oh és amikor épp cuki vagyok, nem idegeskedem valami miatt. Egyszer látott amikor ép másik jak át ütöttem egy párbajban. Az tetszett neki nagyon is…. ha van olyan, hogy valaki álmában elpirul akkor valóságban is. Akkor velem meg történik…*

by **Tsujimoto Eiki** Szomb. Jún. 22 2019, 12:00

Egy erős csapódásra leszek figyelmes. Morgok egy sort magamban. Úgy látszik nem csuktam be az ajtót jól és nagy valszeg az ablakot se, ha ekkora huzat van. Bár nem zavart, mert legalább a szél megtette azt, amire én lusta voltam és bezárta az ajtót. Gondoltam én. De rá kellett jönnöm, hogy nem igazán a szél volt az, ami az ajtót csapkorássza. Valaki bejött. Legalábbis a hangokból ítélve, hisz ahogy hallom valaki épp kényelembe helyezi magát az ágyamba. Nem igazán aggódtam, hogy őszinte legyek. Biztonságos környezetben vagyunk, így semmi olyan nem történhet, ami az egészségemben kárt tehetne, hisz hiába nem vagyok felszerelve, attól még az életpontom védve van a rendszer által. Viszont mégse tűrheti azt csak úgy az ember, hogy valaki csak úgy betrappoljon a saját maga által bérelt szobába. Így hát morogva feltápászkodok a kádból, mely nem kis zajjal járt ugye, révén a visszafolyó víz nem éppen csendes, majd egyszerűen kilépek a kőre és elindulok a szoba felé. Nem igazán zavartattam magam, hisz ez az én szobám, itt nem nekem kell szégyenkezni, így hát anyaszült meztelenül lépek ki az ajtón és pillantom meg a csajszit, ki befoglalta az ágyam. Ha kicsit jobb hangulatban lennék, talán még élvezném is a helyzetet és megpróbálnám becserkészni a lányt, de mint említve volt, most nincs olyan hangulatom. Az ajtóban megálltam és karba font kézzel füttyentek egyet határozottan.
- Ideje felkelni Hófehérke! A lovamat az istállóba hagytam, szal csók nélkül kell felkelned. Hopp-hopp. – tapsolok párat ösztönzés gyanánt.
A szar hangulatom ellenére azért van bennem annyi gerinc, hogy ne a Súlyemelésemmel penderítsem ki rögtön. Gyors letudjuk ezt a kis félreértést, majd szállok is vissza a kádba, miután meghúzom az üvegcsét picit. Szerencsére a víz már el is pixeleződött rajtam, hála isten hogy itt a sao-ba nem kell felmosni, mert most állna alattam a víz, az biztos.

by **Seishin** Vas. Jún. 23 2019, 18:12

Fáradt vagyok és álmos, habár hallom, amit mond agyam nem értelmezi teljesen. Keveri a szavakat és félre is értelmezi kisé. Az álomba is egyre jobban bele élem magam, hányatd fordulok kezem ki nyitom a süti az ágyon kötik. Még jó nem krémes, most össze lenne kenve alaposan minden az édességgel.
Mikor tapsol valaki felriadok és felülök az ágyon, felülök?!! az haggyán ugranék fel, de BUMMM majd hasra esve felkapom a fejszém és az idegenre pillantok. Már lendítenem fejszét, de felütőn meg állok. Miért ismerős az arca? Lejjebb pilantok véletlenül, mint kellene fejszém ki esik kezemből és takarom a szemem két kezel.
- Fúj te perverz Hintai! Betörsz és még pucéran rám akarsz rontani!!!! Az ég szerelmére gatyát vegyél fel, utána feldarabolhasalak.
Ha ha! Isteni szikra meg fordulok nem kell takarnom szemeim! Meg is fordulok és hátárok fél lépést közben fegyverem nyele után matatok. Hehh? Végre meg van.......
- Kagu itt lenne tuti levágnám vele azt a bőr darabot rólad ezért.
Az, hogy ez nem is az én szobám, felsem merült bennem. Abban a tudatban vagyok valaki betört és meg akart dominálni. Ágy szélén heverő sütire pillantok és mielőtt még nyúlni tudnék érte az pukk el pixelezödik.
- Hentai! Jősz nekem egy fahéjas sütivel!
Ripakodok az idegenre és remélem minél hamarabb kap magára valami göncöt. Aztán mint a cicát szokás a mondásban ki dobhasam.

by **Tsujimoto Eiki** Vas. Jún. 23 2019, 22:23

Nem reagáltam semmit a csajszi fegyverrántására. A mozdulatainak lassúsága alapján gyorsabb vagyok nála, így, ha nekem is rontana, szerintem könnyedén képes lennék elkapni a karját, csak úgy. Viszont éreztem, hogy a vádaskodó hangnemére és a fellengzős modorára, kicsit felmegy bennem a pumpa. Már készültem rárivallani, hogy vagy kitűnik a szobámból, vagy én dobom ki (főleg a sütis megjegyzése után), azonban egy ideig a lányra nézek. Ismerősnek tűnt az arca, de túl hamar kapta el a fejét, így nem jöttem rá azonnal, hogy ki ő. Azonban, ahogy motoszkálni kezd bennem a válasz, biztos, ami biztos alapon, egyszerűen megfogom és egy határozott mozdulattal átpörgetem a hátára és már nem olyan durván az ágyra lököm. Nem teperem le és nem mászok rá, csak az arcát kezdem el tanulmányozni. És rövidesen fel is ismerem, még akkor is, ha ismét elfordulna.
- Tudom már ki vagy. A szőke baba barinője a dungeonből. – célozgatok egyik régi alkalmi partneremmel töltött időre – Mi van jöttél pótolni a múltkori adagot? Végül is csak tiszta és rendes szobára vágytál. – jegyzem meg – Nem vagyok a legjobb hangulatomban, de mivel a szőkeség barátja vagy, nem foglak kidobni a szobámból. De örülnék, ha legközelebb a sajátodban maradsz. – mondom, majd egyszerűen lekapom az egyik borosüveget a polcról és a lány mellé dobtam – Sütim nincs, ezt tudom csak adni.
Igazából nem nyugodtam le. Szimplán nem szeretek ismerőseim ismerőseit csak úgy kidobálni bunkó módon, mert annak nem lesz jó vége. Ezenfelül meg előfordulnak véletlenek és tudom, hogy én se kezeltem túl jól a szituációt. Végül egy másik üvegcsét veszek el egy másik asztalról és a falnak dőlve, továbbra is meztelenül bontom le a kupakot
– Ha maradni akarsz, akkor vagy iszol, vagy vetkőzz, de úgy vélem mindkettőnk számára kedvezőbb, ha iszol. – mondom végül a lánynak.
Az itteni fogadó legkényelmesebb szobáját béreltem ki, így talán ezért nem akar lekászálódni a csajszi az ágyamról, de mindegy. Egyszer el tudom viselni a dolgokat, amúgy is rég voltam már társaságba. Ha nem kezd el nekiállni hisztizni, akkor akár még nyugodtan is eltelhet ez a délután.

by **Seishin** Vas. Jún. 23 2019, 23:06

- VÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ
Visitok fel és bumm az ágyra, reflexből rugók egyet ahogy ágyat érek. Gyorsan mielőtt még meg erőszakolna, előre el akarom venni a kedvét. Kuketoját célzom és számít a fegyverkezelés most, ami elég magas nekem. Még talán célba is találok, tudom sebzés és fájdalom nincs akkor is ezzel meg lephetem.
Rémülten pihegek az ágyon és amint tudok felugrok és iszkolok a másik felébe távol a szatíromtól. Juh, iszkolnék…. nem megy már megint baj van a fogaskerék házban. Recsegés susogást hallok, mintha legelnek én tudom mi az. Meg tántorodom fejemhez kapok egyik kezemmel másikkal falnak támaszkodom.

Felvillan szemeim elött egy dungeon... felvillan egy forró vizes medence és a bross közelsége. A látványa az érintése meg úgy minden... Na ja csak fáj nem testileg. Úgy érzem a fejem majd szét pattan és lelkem ketté tépőik. Be is kuporodom a sarokba és talán kell egy perc is mire meg moccanok. Felállok falnak támaszkodva szipogva egy kicsit. Enyhén katatón lettem na bumm Séi töltöttségi szint 5 százalék. Kérem várjon a rendszer újra indítására. Mint holmi zombi mocorgok, de pár mozdulat után már mintha bajom se lett volna.
- Ki dombin…. vágyni…Nia…. ki dobni....
Csak motyogom magam elött halkan, felemelem a fejem szelem kép ként láttom ahogy Noa és ő együtt vannak.
- Hát neki se voltam jó?
Nem nyúlok a bor ért, elsétálok az ágy mellett és meg fogom fegyverem nyelét. Az ajtó felé fordulok, de még nem lépek még nem. Meg pillantottam valamit az idegen feje felett egy jelzést, ami olyan, mint az enyém. Ha az közös bennünk és ő tudja ki vagyok és ahogy kezelt akkor nem lehetünk sose jóban igaz?
Juh és véletlen rossz szobába jöttem, ami az övé, de ha jóban lennénk....
- Már... nem tudom ki a barátom és ki nem...... Nővéremen kívül szinte mindenki csak kihasznált.
Nyeltem egyet és az idegen felé fordultam a fegyverem magam mellett húztam.
- Régen se lehetünk barátok.... elnézést a zavarásért....

by **Tsujimoto Eiki** Pént. Jún. 28 2019, 21:20

Rúgását egy egyszerű mozdulattal elkerültem a csajszinak. Nem igazán okozott problémát, meg amúgy sem szorongattam le, emiatt tudott még szabadon rúgkapálni. Viszont ennyi idő bőven elég volt, hogy felismerjem, így eltávolodva tőle megcélzom azt a bizonyos itókát. Érzem már, ahogy bizseregnek a végtagjaim. Úgy tűnik a melegvíz és az alkohol, már megmozgatta kicsit a „véralkohol” szintem, bár csak átvitt értelemben, hisz itt nincs vérünk, így véralkohol szintünk sem nőhet meg. Viszont a csajszi igen biztos, hogy beszívott, vagy itt valamit, mert nagyon furcsán kezdett viselkedni. Talán, ha józan lettem volna, a józan ész arra sarkalt volna, hogy mihamarabb kitessékeljem, mielőtt olyan helyzetbe hoz, ami nem lenne jó senkinek. Most viszont elmém zavaros volt az alkoholtól, így jóval „engedékenyebb” vagyok, mint amúgy. Miközben motyogva húzódik az ajtó felé, még egyet azért kortyolok az itókámból, mielőtt felszólalnék.
- A barátom barátai, az én barátaim is. Meg, ha teherként gondolnék rád, nem ajánlottam volna fel, hogy maradj. – mondom, majd ismét kortyolva hozzáteszem – Meg azt se, hogy elszórakoztatnálak egy éjszaka. Anno megígértem a barlangba, ha idegennek tekintenélek, akkor nem ajánlottam volna fel. Szóval, ha nincs máshol megszállnod, maradhatsz itt éjszakára, ha szeretnél, de közlöm: nem fogok a földön aludni. – nézek rá valamivel már barátságos mosollyal, mint eddig.
Nem fogom megállítani, ha ki akar menni, akkor hadd menjen. Mint mondtam, nem fogom kidobni. Nem volt szép, hogy betört és vádaskodott, de jelenleg elnézem neki. A csinos lányoknak általában több dolgot elnézek, mint másoknak, meg ráadásul úgy-ahogy bocsánatot is kért, szóval nem lehet okom panaszra. Max az, hogyha itt akar megszállni, akkor vagy nem alszunk, vagy szűkösen leszünk egy ágyon. Mondjuk előbbi talán még a hangulatomat is javítani. Ha végül úgy dönt, hogy marad, akkor felé nyújtom az italomat, ha esetleg a közelembe ülne le, vagy állna meg, hogy meghúzza, ha szeretné.

by **Seishin** Vas. Júl. 07 2019, 20:29

Halkan hümmögőm és meg fordulok. Nem megyek el, pedig egyik felem el akar tűnni azonnal. Nem a veszély miatt az nem érdekel. Itt úgysem sebezhetnek meg, meg amúgy is lelki terrorban tartana? Milyen lelket és milyen elmét? Ezt, ami bennem van ennél jobban össze kószálni ugyan kérlek...
- Azóta te vagy a második, aki ilyen volt velem. Már, mint kedves, ha ezt annak lehet hívni.
Elveszem a felkinált italt, és bele kortyolok. Az idegen ízlésé nem is rossz, azért van hova fejlődnie borok terén. Talán csak az én íz világom túlságosan is különc, Nagyokat kortyolok italból és elgondolkodva nézek az ajtóra.
- Azt hiszem át vertek, ezt a szobát említettek, ez az enyém. Vagy már ennyire elszállta az agyam?
Van egy szék vagy fotel leheveredem fejem le kókad és úgy nyújtom az üveget vissza. Nem akarom látni azt a fityegő bor darabot ott a lábai közt. Kicsit gusztustalan ahogy ernyedten ott log, mintha valami döglőt állat lenne.
-Barát, barlang? Nem volt sose sok barátom, aki volt is már meghalt legalább is azt hiszem. Még Karúra sem emlékeztem. A bosszúra sem, pedig csomó közös képünk van.
Meg köszörülöm a torkom és kicsit talán hangosan kérdezem meg a hentaitól.
- Az ég szerelmére nem vennél fel egy gatyát? Az a fityegő izé olyan, mint valami döglőt állat.
Igen zavart és zavarban voltam a látvány miatt. A gyomrom ugyan nem fordult fel, de elképzelni sem tudtam, hogy tud azzal ott együtt lenni. Én tuti le akarnám vágni magamról, ha ilyen gusztustalan mob tapadna rám.

by **Tsujimoto Eiki** Szer. Júl. 10 2019, 23:05

Nagyot kortyolok az italom ól, míg Sei beszél. Szavaira felvonó a szemöldököm.
- Alapjáraton kedvesebben viselkednek egy szép lánnyal, de sajnos most elég rossz kedvemben vagyok. Bocs, ha bunkó voltam. - mondom, majd biccentek neki - Igyál csak. Van nálam még tartalék, sőt ha kellene még szólj.
Nem kamuztam tényleg volt még nem kevés ital. És nem vagyok szőrös szívű, ha kérni akar, akkor kap. Viszont ha nagyon taccson lesz nem hiszem, hogy szerencsés lenne kidobni. Mindenesetre egyelőre ez még nem probléma. Szavaira azért megvonom a vállam.
- A szőke maca a giga dinnyékkel. Akit a kazamatába pakoltam, míg smacizott veled. Azt hittem a barátnőd volt.
Nem igazán erőltetem a témát, ha megint elkezdene motyogni vagy nem emlékezne rá, szimplán rá hagyom az egészet. Mikor azonban felháborodottan rámszólt felvontam ismét a szemöldököm, majd gunyorosan elmosolyodok.
- Ha nem tetszik lehelj bele kis életet. A szőke csinibabának nagyon tetszett mikor élénk volt a kis farkincám, megmutassam neked is mit tudok? Kevesen tudják, de jól bánok a csinos lányokkal, a kezem csodákat művel. - kacsintok rá a lányra.
Őszintén kicsit csak a húzni akarom a csajszit nem voltak vele komolyabb terveim, bár tény, hogy amennyi ital van bennem, ki tudja, ha tovább folyik ez a pingpongozás a szavakkal lehet sort kerítek rá. A jelenlegi pillanatokban minden olyan dolgot meg kell ragadni, amivel kicsit kiszakadhatok a búskomorságból és újra ellazulhatok, mint régen. Tény, hogy lehet később szarul fogom érezni magam, de én mindig is az a személy voltam, aki a jelenben él, nem pedig a holnapban. Talán ezért vagyok most ilyen állapotban? Nem tudom... De nem is érdekel.

by **Seishin** Szer. Júl. 10 2019, 23:57

Meg jegyzésére csak intettem, már kezdek hozzászokni, hogy az emberek ilyenek velem. Még is milyenek, hát javarészt bunkók és eldobnak, vagy csak használnak.
- Úgy érzem, nem csak a barátnőm volt. Ő több volt nekem, mint sima barát.
Elő vettem egy kristályt, amiben egy kép volt és a férfi felé fordítottam. A képen én voltam és Noa ahogy én szemeimben olyan imádat, hogy az szinte már földöntúli szerelemnek minősül. A helyzet, amiben voltunk ahogy a kép készült az nem holmi egyszerű barátság inkább erős vonzalmat. Szeretetett sugárzót magából a nagy világba.
- Csak pár kép, hentes és Karúra maradt utána.
Hangom szomorú volt egy kicsit igy hát alaposan meg húztam a boros üveget. Majd eltettem a kristályt és ivászat után fejem hatra hajtva szemem lehunyva az idegen felé dobom az üveget egy hanyag mozdulattal.
- Ha hozzám mered nyomni azt a férget én esküszöm letépem. nem férhet a fejemben Noa, hogy volt képes élvezni azt! Szerintem csak kínjában vonaglót rajta....... ebben egy percig sem kételkedem.
Elvigyorodom gonoszul és még egy meg jegyzést előbbihez füzök.
- Nekem felesleges is hozzá érnem, a nővérem tenné meg helyettem, ha meg tudja hozam mertél érni. A helyedben én félnék tőlé.
A feje fölé mutatok majd az enyém fölé célozva ezzel a kis közös jelünkre.
- Az egyébként merre van? Azt hiszem az közös bennünk, de mint annyi minden ez sem jut az eszembe.

by **Tsujimoto Eiki** Szer. Júl. 17 2019, 08:19

Úgy voltam vele, hogy nem fogok beleszólni a lány magánéletébe. Hagyom, hogy kimondja azt, ami a lelkét bántja. Mindenkinek ki kell mondani néha azt, ami a szívüket bántja, így nincsenek rossz szándékaim felé, hagyom, hogy befejezze, miközben kortyolgatok. Nem fogok se helyeselni, se ellenkezni, hisz nem fogok olyan pártra állni, amiben nem vagyok biztos. Viszont ahogy felém hajítja az üres boros üveget egy ügyes mozdulattal fél kézzel elkapom és gyors fordítás után, lerakom magam mellé a polcra. Talán meglepheti a mozdulat, de biztos vagyok benne, hogy nem fogja szóvá tenni.
- Pedig vannak ám olyan férgek, amik nagy örömöt képesek okozni a szép lányoknak. – dugom ki rá játékosan a nyelvem és felnevetek – Akkor biztos mazo a drága szőke amazonunk, ha már ennyiszer összejártunk. – kacsintok rá, majd miután elmúlt a pillanatnyi jókedv folytatom – Mindenkinek megvan a saját véleménye. Amíg nem akarod te, amúgy se vinnélek ágyba, nem kell féltened a nővéred haragjától. Minden vagyok, de erőszak tevő nem tartozik közéjük.
Végül megiszom az italom maradékát és felállva nagyot nyújtózok. Elnyomok egy ásítást majd a fürdő felé nézek elgondolkodva, végül elindulok arrafelé.
- Majd elviszlek oda holnap, ha úgy van, de ma nem akarok kimozdulni. Viszont most visszaszállok a kádba, mert épp fürödtem, mikor „kivertél” onnan. – jegyzem meg enyhe éllel, de nem vádlóan, de azért persze a troll vérem sem enged – Ha gondolod becsobbanhatsz mellém, ha szeretnél, elég nagy kettőnknek is.
Itt hátra fordulok, hogy lássa vigyorom, majd kettőt lépve beszállok a még mindig forró vizű kádba és jóleső sóhaj kíséretében elmerülök benne. Az ajtót nyitva hagytam, így, ha be akar jönni, vagy beszélgetni akar, akkor mindkettőre van lehetősége.

by **Seishin** Vas. Júl. 21 2019, 04:53

Felvonom a szemöldököm, amikor, nem iszik többet és félre rakja a bort. Hát ilyen irigy lennél, hogy nekem nem adsz? Ahogy a dek úgy az üveget is körbe szokás adni. Úgy látszik nem járt az utca 101-be, vagy épp hiányzót a tananyag könyvéből.
-Pfffff….akkor már érted, hogy én mért viszolygok a látványától. Amúgy ezek nem egyformák?
Céloztam most két dologra, egyik egyáltalán nem találom szépnek magam. A másik pedig, hogy életemben egy ku.. egy azt láttam csak eddig. Vagy is kétszer láttam olyat, de mind a két alkalomnál ugyan azt az egyént hordozta magán.
- Ágyba vinni... hm értem vagy is nem...
Volt egy olyan érzésem, hogy ez az ágy dolog számomra mást jelent, mint neki. Annyira nem érdekelt, hogy rá kérdezek, illetve nem mertem rá kérdezni. Már nyúlnék az üvegért én is, de felhörpinti...... ezt az irigy majmot hát én meg haljak szomjan!? Az fix nem adok neki az enyémből ezért a húzásért. Igy van mert én is szeretem a bort, főleg, ha finom fűszeres. Pont volt egy fél üvegem még, amit most elő is hoztam az inventorimbol. Igyekeztem félszemmel csúnyán nézni. Sicc, ebből ugyan nem kapsz!
-Én nem vertelek ki sehonnan sem......
Pillanat alatt puffad fel az arcom mintha csak felfújtam volna. nem tudtam eldönteni nevetés vagy a mi a fene? Kérdés miatt köpjem az édes nektárt a földre. Vissza nyeltem nagy nehezen, majd az egyetlen meg szokó cseppet letöröltem kéz fejemmel, mint egy macska.
- Nem mondták még, hogy a lányok nem szeretik, ha túl sok a perverz célzás? Oh és abban biztos lehetsz, nem vagyunk olyan viszonyban. Már, mint egy kádba üljek veled.
Én magam sem tudtam milyen viszonyban vagyok voltam vele. Való igaz talán barátok vagyunk, vagy ilyesmi. A perverz kis célzásai miatt olyan képet festek magamban róla, ami nem túl hízelgő. Láttam, és tapasztaltam már ezt típust. Igaz más formában, de a vége mindig hasonló volt. Az is lehet bennem van a hiba, vágyom a társaságra ugyan akkor el is utasítom. Kicsit más, hogy viselkedne, nem ilyen lenne…. de ő ilyen. Furcsa, volt, akit elsöre eltudtam fogadni. Ki tárulkoztam neki lelkileg teljesen, még is el akartam lökni és nem beengedni lelkembe.

by **Tsujimoto Eiki** Vas. Júl. 21 2019, 12:08

Felvonom a szemöldököm a csak válaszára.
- Ezzel a mondatoddal mintha kb lerondáztad volna magad. Gondolom önkritika, bár szerintem teljes mértékben alaptalan. – mondom, majd megvonva a vállam rá hagyom a dolgokat – Pontosan ugyanannyira egyforma, mint két nő melle. – dugom ki rá a nyelvem – Szóval igen van különbség.
Látszik, hogy nem túl tapasztalt a férfiaknál és tiszta szűziesen viselkedik. Talán ezért piszkálom annyira a perverzebb poénokkal, ha már ilyen szép ismerkedésünk volt. Mindenesetre nem fitogtatom tovább a témát, látszik, hogy kb az utalások felét nem érti, a másik felét meg ignorálja. Azonban mikor megiszom az utolsó kortyot, hirtelen neki áll vágni a pofákat és puffogni.
- Te most az italért vagy dühös, vagy mert tényként kezeltem, hogy ki kellett szállnom a drága látogatóm miatt kádamból? – kérdezem – Ha előbbi, akkor szolgáld ki magad. – intek a még bontatlan üvegek felé – Vegyél amennyit jónak látsz.
Végül elindulok vissza a kádba és elmerülve ismét átjárt a jóleső bizsergés a forró víztől. Mint mondtam imádtam a forró vízben ejtőzni, viszont mivel az ajtót nyitva hagytam, így tiszán hallottam a lány válaszát. Hátra dőlök a kádba és a csíkba tekert vizes törölközővel letakarom szemem és homlokom, amivel hűsítem a fejem és vele kellemes sötét is lesz. Lábaimat feldobva a kád szélére kényelmesen elfekszek végül, mielőtt válaszolnék.
- Én ilyen vagyok. Egy perverz szoknyapecér, akiért élnek, halnak a lányok. Téged is az ujjaim köré csavartalak valld be. – mondom neki viccelődve.
Eleinte túl bunkó voltam ezt elismerem, talán emiatt próbálom viccelődéssel ellágyítani a hangulatot, mielőtt még túlságosan elmélyülnek a viszályságok.
- Amúgy gondolom akkor te vagy Seishin igaz? Láttam a nevedet a céhlistán, viszont te voltál az egyedüli, akivel még nem találkoztam személyesen, így a logod által nem lehet túlságosan más. Én Eiki vagyok, de hívhatsz cukrosbácsinak is, ha szeretnél, majd rakok félre egy kis nyalókát neked, ha esetleg szeretnéd. – viccelődök vele, bár sejtheti, hogy csak a jó hangulatáért csinálom, nem csak azért, hogy a vérét szívjam.

by **Seishin** Vas. Júl. 21 2019, 13:36

- Soha nem mond ki előre. Elég sokat bántottak azért ahogy kinézek, tudod sokáig még az arcom is elfedtem. Aztán jött egy nagyon kedves személy és ő meg értett. Akkoriban nagyon mély ponton voltam.
Halkan felkuncogtam fel idézve annak az esemény neké a töredékeit már ki egészítve az ujjal is. Szegény, milyen harcias voltam akkor. Még sem fordított hátat nekem inkább benézet a fal mögé ki kuporog ott.
- Akkor nem egy formák, én már azt hittem, mind ilyen ronda és szottyat. Fuj.....
De a fuj után nevetés tört ki belőlem, amit alig bírtam abba hagyni. Lelki szemeim elött Reiki rémült arca volt a kádban mi szerint az tényleg meg döglött. Halott hal ként lebeg a víz tetején. Tovább ment a képzeletem és láttam magam elött ahogy még mindig rémülten böködi egy éhéé attól még szagod döglőt neked nem kell annak lenni mondattal.
Meg nyugszok végül és rá kel jónom néha nagyon gonosz a képzeletem és gúnyolódó.
- Kösz, de már eljövettem a sajátom.
Mondom még mindig halkan kuncogva bele az üvegbe mi közben kortyolok egy keveset. A bort most viszont tényleg ki kopom szét a szobában. Szerencse elpixelezödik, különben most ajaj lenne.
- Hát nem azért mondom, de te attól mesze vagy mint földtől a csillagok. Ha úgy lenne akkor érezném azt amiról nővérem mesélt. Na meg bíznék benned annyira, ne rejtegessem mindenem.
Fejem hátra hajtom és hallgatom, amit beszél, valamiért eszembe jut egy név és egy kaszt. Na persze feltör egy érzés is bennem.
- Daneet és Chant őket kedvelem. Jahh igen én vagyok az teljes életnagyságban. Egyébként inkább Hentaiki neké hívnálak perverséged miatt.
Nyalóka hallatán ki pattantak szemeim és fel is csillának. Hangom parancsolóba és egy kicsit olyan jobb, ha tényleg az lesz olyan fenyegető. Persze nem komolyan csak olyan játékosan. Azért ki szűrheti belőlé menyire szeretem az izét.
- Azt ajánlom is! Ha jóban akarsz lenni velem fahéjas legyen, különben mindenkinek elmondom mekkora perverz vagy.
Üres fenyegetés, hiszen egész világ tudja ezt szerintem. Sőt ő nyílton feltálalja, hisz nekem is elmondta
.

by **Tsujimoto Eiki** Vas. Júl. 21 2019, 20:51

16+

- Az, hogy szerintem helyes vagy külsőleg, az semmit sem jelent. Belül nem ugyanolyan az ember, mint kívül, szóval a külsődről azt mondhatok, amit jónak vélek. – mondom végül.
Azt viszont, amit a ronda, szottyadt dologra mondott, már nem kommentáltam. Nem tudom ki tanította meg az alap dolgokra, de a biosz nem lehetett a tanárának vagy neki az erőssége. Úgy látszik ő az a tipikus tsundere típus, mert amíg nem kínáltam addig vérig volt sértve, de ahogy kínálom, már bezzeg van sajátja. Igazából ő tudja, az ingyen pia az mégis csak ingyen van, azért hívják ingyen piának. Azonban szavaimra akaratlanul is felnevetett kiköpve azt, amit épp ivott. Nem aggódtam, hisz a SAO-ban nem igazán kellett mosni, lévén nem maradtak foltok bármit is csináltunk. Megjegyzésére viszont akaratlanul is gonosz mosolyra húzódik a szám, de inkább visszanyelem pajkos megjegyzésem. Viszont a nevem átváltására azért egy kisebb nevetést ki tud csalni belőlem.
- Na szép. Mondjuk… nem te vagy az első, aki szerint egy hentai-csápos minibossnak is elmehetnék, bár csak egyetlen csápom van csupán. – mondom, majd a nyalókás dologra viszont, már képtelen vagyok csöndben maradni – Ahm… Sei drága. Mond csak. Te jelen voltál, amikor a biológián a szexualitásról volt szó? Vagy voltál benn szexuális felvilágosítási órán? Úgy érzem, hogy a „drágaságomra” úgy tekintesz, mint valami levehető kiegészítő, vagy mint egy parazita entitás, aminek semmi köze a férfi mivoltomhoz. Ahm… ugye tudod mire való a férfiak szerszáma a vizelésen kívül… ugye? – kérdezem kétkedő hangon a lányt.
Ez már most már tényleg érdekelt, hogy milyen fogalmai vannak egyáltalán a lánynak a szexualitásról, vagy most én fogom kipukkantani a fejében tóduló rózsaszín felhőket? Csak nem….

by **Seishin** Vas. Júl. 21 2019, 22:52

Elmosolyodtam ezt ő nem láthatja, furcsa akkor én kint és bent is furcsa, mutáns, csúnya…. és még sorolhatnám. Eszembe jutottak Ritsu, Nia szavai is, szerintük nagyon menő és szép. ide bent csak három élő ember van, aki igy viszonyult a dolgokhoz.
- Hm akkor kívül belül egy szörnyeteg vagyok. Heééjééé kivágom a májad és meg eszem.
Persze ez nem lehetséges, és amúgy se tennék ilyet a mondatom végén ismét kuncogtam.
- Láttod, sejtettem én nem én vagyok az első, akit borral kínáltál és ágyal. Csak abban tévedtél, sehol nincs aludnom. Csupán csak annyi nincs kedvem oda menni, mert tudom nincs ott senki…. a magány gyilkosabb a leghalálosabb pengénél is.
Mondatom végét magam elé suttogom csak mi közben felhúzót lábakkal ülök a széken térdeim át ölelve.
- Tudom, hogy mire való még is olyan, mint egy parazita, aki irányítja a gondolataid. Csak az intimitáson jár az agyad. Amúgy sem szeretem különösebben a férfiakat, már, mint talán tudnám szeretni, csak értelme nincs.
Még mindig kuporgok, de most már kortyolok is némi bort újra. Jó hosszan ízlelve minden cseppet mintha sose lenne több alkalmam inni.
- A nőkben eddig nem nagyon csalódtam, mi vagy is a nők eddig mindig kedvesek voltak. Meg hát ők gyengédek voltak minden szempontból. Sajnos alig emlékszem, de mikor találkoztam Chan. Hukk.... nem volt jó kedvem. Majd fenyegetem és elég bunkó voltam vele, ja és még arra is gondoltam felpofozom. Azt a napot sose fogom elfelejteni, hosszú idő óta egyetlen, aki meg tud érteni.
Pia miatt elkezdtem halkan csuklani, ha jó Eiki hallása talán halhatja is ahogy néha elharapom a szó végét.
Nem láthatja a fürdőből azt ahogy kuporgok és könnyeim folynak…. habár az emlékeim még mindig homályosak van amire tisztán emlékszem. Ezek nem a bánat kőnyié, az emlékezés elő csalta bennem az érzést, amit abban a pillanatban éreztem. Olyan határtalan boldogságot, ami talán nincs is az igazi világban. Pár pillanat múlva le is törlöm őket, de nyomai talán maradnak a kis egér itatásnak.

by **Tsujimoto Eiki** Szomb. Júl. 27 2019, 22:43

16 +

A lány szavaira csak a szememet forgatom.
- Hát figyi nem én mondtam. Én nem gondoltam ilyet, de ha te ennek gondolod magad. – mondom jól hallható szúrkálódási szándékkal – Hát, mint mondtam, képtelen vagyok ellenállni a szép lányoknak. És a parazitám sem. – dugom ki a nyelvem, bár ő ezt nem láthatja – Lehet, hogy irányítja az agyam, de még a kis kobrácska se rémiszt meg annyira, hogy át menj a saját szobádba. - jegyzem meg, bár nem vádlóan.
Végül végig hallgatom, amit még mondani szeretne, amire egyszerűen csak sóhajtok egyet. Igazából nem tudom mi folyik Sei életében és hazudnék, ha azt mondanám, hogy érdekel. Viszont nagyon sok ellentmondás van az életében, bár ő dönti, hogyan éli meg a mindennapjait. Minden bizonnyal nekem is vannak olyan pontjai az életemben, amiket más néz hasonlóan furcsa szemmel. Viszont ahogy így emésztgetem magamban a dolgokat azért szúrja az oldalamat, hogy ne üssem kicsit a vasat. Gonoszul elvigyorodok a kádban ülve, majd mivel a víz is kezdett már kihűlni (és lusta voltam felmelegíteni), végül kiszállok és miután megszáradtam az ajtófélfának támaszkodva néztem pimaszul a lányra.
- Szerintem… sejtem mi van a dologban. A Flambergemet tenném rá, hogy félsz csak összefeküdni a férfival. - mondom piszkálódva – Nem akarod elismerni, hogy egy férfi is lehet olyan gyengéd, mint egy nő. – dugom ki rá a nyelvem.
Végül elvigyorodok és beugrok mellé az ágyba. Egyrészt mivel franc se akar álldigálni, másrészt mert valamiért jó érzés húzni kicsit az agyát és próbálgatom a határokat. Persze ha nagyon zavarja a pucérságom, akkor magamra húzom a takaróm, majd felé nyújtok egy frissen előkapott italos üveget az erősebbik fajtámból.
- Na mi legyen Cicus? Megmutassam milyen gyengéd is tudok lenni egy nővel? – dugom ki rá ismét a nyelvem, majd kacsintok.

by **Seishin** Vas. Júl. 28 2019, 21:12

16+

- Nem én gondolom, de mindig ezt érezteték velem kis koromban. Van egy genetikai beteg… nem nem is tudom mim. Nővérem azt mondta, ne szégyelljem, hiszen én ettől vagyok az, aki.
Nagyot sóhajtva mondom ki a szavakat és látszik elég nehezen. A dolog egy kicsit bánt, de nem úgy, mint ahogy azt más gondolná.
-Kobrácska….
Halkan felkuncogok, a meg nevezés találó. Bár én inkább másnak hívnák kukacka vagy férgecske. kobrának túl kicsi, inkább vízi sikló. Azok legalább aranyosak is általában, hé egy féreg is lehet aranyos. Ott az a régi animáció piros és egy sárga lárva kukacról vagy miről szolt. Persze voltak barátaik egy sáska, kakis bogár vagy mi.
- Inkább vízi sikló, Iwá é nagyobb volt.....
Iwa..... fogalmam sincs ez a név miért jutott most eszembe. Egy emlék vilantbe egy vidám emlék miközben többed magammal voltam valami nagy víz mellett. Én szokásosan takargattam a szemem, de emellett egy szolid sokat nem mutató fürdőruha volt rajtam. Akkor láttam egy fenevadat Iwán csimpaszkodni.
- Cöhh már aludtam egy férfival egy ágyban. Sőt! Többel is, és volt ott más lány is.
Igaz ott csak alvás volt tényleg, emlékeim szerint volt ilyen azóta ide kerültem. Úgy emlékszem szegények voltunk alig volt némi aranyunk egy szobát tudtunk bérelni. Igy egymás hegyén hátán fekve ágyban aludtunk.
Elveszem az italt és sokáig hosszan kortyolok belőlé, ami esetemben nem jó ötlet hiszen nem igen bírom az alkoholt. Közben fél kezel egy párnát vágok a fejéhez mi után levettem ajkaimról az üveget.
- Legalább gatyát felvehettél volna már szóltam érte.
Még egy párna landol a fején, aztán eszembe jut mekkora bunkó vagyok, cipőben az ágyra!
Ki ülök a szélére a földet nézem és le küzdőm magamról a ruhadarabot.
- Mond, de őszintén szerinted is ... szóval csúnya?
Kérdezem tőlé mi után leveszem a szem fedőm és feléje fordulok. A szemeim felemások egyik kék a másik zöld. Közben az arcom pirosodik, részben mert zavarban vagyok. Más felől pedig a szesz már kezd hatni. Kis jelzés is megjelenik élet csíkom mellett.

by Ajánlott tartalom