A nagy aincradi birkózó event

Amint a kicsiny kis lányka fele kezdek el haladni, kicsit megtorpanok, vagyis inkább megállok, és elgondolkozok azon, hogy miképpen tudnám úgy legyőzni, hogy ne essen neki komolyabb baja, mert hát nem lenne szívem egy ilyen aranyos lánynak fájdalmat okozni, ha már olyan kedvesen kérte tőlem. Tudtommal a birkózásnak az a lényege, hogy ellenfelünket két vállra fektessük és onnan vége is a küzdelemnek. Már csak nekem is ezt kéne tennem, de hogyan. Jobban járnék, ha lenne súlyemelésem, mert az akrobatikámmal kombinálva, ügyesen a földre tudnám teríteni, bárminemű nehézség nélkül, feltéve, ha nem lenne neki is akrobatikája, mert úgy azért nehezebb lenne, de ezt az ötletet el kell, hogy vessem, mert jómagam nem rendelkezik súlyemeléssel, és ellenfelemről sem tudok semmit, azon kívül, hogy mi a neve és megközelítőleg a magasságát. Nem vagyok valami jól kisegítve, nos, akkor nem maradt más, mint a spontanitás, valamit csak tudok, rögtönözi. Akkor folytassuk, és ismét megindulok Ai-chan fele, aki vélhetően nem nagyon mozgott azóta, hogy én megálltam, mert emlékszem, mikor először a medencébe lépett. Nemsokára odalépek eléje és megszólítom.
- Nos, akkor… -kezdem el a mondatomat, de nem fejezem be, hanem inkább el is kezdem a küzdelmet, vagy aminek lehet mondani ezt, oly módon, hogy hirtelen megragadom a lány kezét és magam fele kezdem rántani, majd egy gyenge pillanatában, persze ha van olyan, akkor kirúgom a lábait, ezzel teljesen elveszítve az egyensúlyát, ami rásegítek egy újabb rántással a kezén, persze ezt mind gyengéden hajtom végre, hogy ne okozzak neki komolyabb fájdalmat. Jelenleg úgy állunk a medencében, mint akik, a tangóban, egy döntést hajtanak végre. Ai-chan vélhetően annyira elvesztette az egyensúlyát, hogy már csak én tartásom segít neki az el nem esésben. … Hogyan tovább? –folytatom mondandómat, miközben egy gyengéd mosolyt ejtek feléje, a lányt a karjaim közt tartom, és várom a reakcióját.

A szépségversenyen Ai-chan dagadó keblei igencsak felkeltették a figyelmemet, így most is alig tudom levenni a szemeimet róla. Bár inkább őt sasoljam, mint Mirika fedetlen cicijeit. Hinari kisasszony ellenfele számomra tök ismeretlen, de azért rajtuk is elidőzöm egy ideig. Kellemes emlékeket ébreszt bennem Huncutka - merthogy így neveztem el a makacs leányt hasimkás mosolyai után - és érdekesen alakul az ő párbajuk is. Mizuki, Mirika nagy havercsajszijának kirohanása igencsak érdekes, bár tegyük hozzá, hogy a nyápic lovag úrfit nem könnyű kezelni.
Az igazán váratlan fordulat viszont, hogy Rita visszalépett. Na és ki lesz helyette a tartalék játékos, na ki? Hát ez a kölyök mindenhol ott van? Harcmániás lükegyerek. Említette ám Vio, hogy a vacsimeghívása is úgy alakult ennek a kis potyalesőnek, hogy kötekedett másokkal, mert mindenáron párbajozni akart. Az asszonykám meg megkönyörült a járókelőkön, akiket zaklatott az a modortalan Taidana. Egyetlen dolog vigasztalna ebben a helyzetben - mármint, hogy Rita idomai helyett a fiút kell néznem - ha Susaya itt lenne velem és együtt rötyöghetnénk az idomárján. Ellenben szerencsés a kölyök, mert az ellenfele, az a vöröse, aki a Szépségversenyen elkapta a macskás úszógumimat, nos igencsak szemrevaló teremtés.
Ami viszont legjobban megragadja a figyelmemet, az a Luv vs Ren párbaj. Nem azért mert Ren magamutogatását vagy felsőtestét akarnám nézni, hanem mert iszonyat mókás kettejük párbaja. Hülyére röhögöm magam Luv próbálkozásain, s nem állhatom meg, hogy ne kiabáljak be és biztassam őt. - Mindent bele Luuuuuv! A haját se hagyd ki! Vááá, ez szép volt! Tömd tele a gatyáját is csokival! - adom az instrukciót a vörös idomárunknak, miközben majd megszakadok a röhögéstől.

Bevallom két szépséges hölgy koszorújában egyre kevésbé érdekelt az, ami ott lent folyik. Tulajdonképpen csupán két dologra figyeltem fel. Az egyik minden kétséget kizáróan majmóca belépése volt, aki valószínűleg kacér ellenlábasa ellenében megtalálhatja számítását, feltéve ha érdekli egyáltalán az ilyesmi. Nem lepett volna meg, ha teljesen indifferensen reagál a vörös hajú, egyre mocskosabb lány jelenlétére, ha bár több volt benne, mint amennyit megmutatott a külvilágnak. Korántsem az a szerencsétlen pacák volt, amilyennek mutatni szerette magát, még ha a ballépései száma az eget is verdesi. A másik természetesen a két félmeztelen, egymás bugyijára vadászó kislány volt, és őket elnézve a két mellettem üldögélő bájos teremtésről is be-beindult a fantáziám :] Különösen, mivel egyiküket már láttam csupán bikiniben pózolni.
A szöszire mindenesetre igen érdekes hatással voltam, csupán két nem túl különleges bóktól teljesen rákvörösre pirult az arca. Meglepett ez az erős reakció még akkor is, ha épp az imént siettem a segítségére. Nemigen láttam még olyan lányt, akit ily' könnyen zavarba tudtam hozni, habár persze ennek is megvan a magyarázata... :]
- Nos, közvetlenül nem, de nemrégen a szépségversenyen az emlékezetes alakításod megragadt a fejemben :] Ott igencsak... vagánynak tűntél a bikinidben, a hasonló mentalitás ide is illene - magyaráztam meg szavaimat egy kedves mosoly kíséretében. Az én szavazatomat teljes mértékben megnyerte az, ahogy az ügyetlen, visszafogott lánykát játszotta, majd megszabadulva a vizes ruhájától, mindent beleadott, hogy megdobogtassa a férfiszíveket abban a vadító fürdőruhában a nem kevésbé kacér pózolással. Az ilyen fokú manipulálás igazán, igazán ragyogó fénypontot jelentett a mezőny relatív szürkeségében. Elvégre hiába voltak bájosak a lányok, ha csupa unalmas személyiség tükröződött vissza csupán a viselkedésükből. Ez a lány azonban... hmm, az a sejtelmes mosoly hamiskás vigyort csalt az én arcomra is. Hát játsszunk! :]
- Ha érdekel, megmutathatom... de cserébe én is látni szeretnélek téged újra bikiniben... Mit szólnál, ha az event után mi is birkóznánk egyet, csupán kicsit kevesebb néző előtt? :] - hajoltam oda hozzá, és súgtam mindezt a fülébe. Bár valóban birkózásra gondoltam, legalábbis egyelőre, nem tudom hogy ezt így is fogja-e értelmezni Szophie-chan, ugyanis nem átalkodtam támaszomként a combját felhasználni, és miután alig hallható közlendőmet befejeztem és visszadőltem egyenesbe, "véletlenül" ott felejtettem a kezemet. Nem csak a sötét hajú lányt kívántam provokálni, már ha annak veszi, de a szöszi iménti reakcióját és fürkésző pillantásait nézve versenyhelyzetet is próbáltam teremteni közöttük. Úgy tűnt, jobban járok, ha az Enherielként bemutatkozó tüneménynek kell versengenie :]
- Ugyan, tegezz nyugodtan :] Engem Tachinak hívnak. Örömömre szolgál, hogy megismerhetlek - ragadtam meg a kezét és hintek rá egy leheletfinom csókot. Nagyon érdekes helyzet volt, akár még úgy is távozhatok innen, hogy ketten kétfelől vágnak pofon, amiért mindkettejükkel flörtölök, ám kíváncsi voltam, hogy reagálnak a hölgyek egymásra.
- Remélem szórakoztatóvá tudom tenni az ittlétedet, ha esetleg unalmasnak találnád az eventet, Enheriel-chan :] - jegyeztem meg a lányra nézve, majd visszafordítottam a fejemet küzdőtér felé, hogy lássam, miről és kiről is beszél éppen.
- Yare-yare... kétségtelenül harcias kislány - fűztem hozzá az alant szemünk elé táruló jelenethez, ekkora vehemenciával osztani valakit... nahát... Elfogott a kuncogás, és közben "véletlenül" megcsúszott a kezem is, ami Szophie lábán nyaralt. Kicsit feljebb vándorolt, de korántsem illetlen területekre tévedve. Már amennyiben egyáltalán az, hogy a tündérke combján volt a kezem, illendő volt :]

Megkérném a harcoló feleket, hogy zárják a küzdelmeket. Határidő április 12, péntek éjfél. Aki nem ír időben, az jutalommegvonásban részesül! Sorrend továbbra sincs, nézők viszont ne írjanak most! Tuki Mitsuki és Rin a nézők körében írhat még pótlást, de előbb lássuk a küzdelmeket!

Birkózó párok:

• Luv vs Ren
• Hanatsu vs Mirika
• Allen vs RenAi
• Hinari vs Askr
• Hitodama vs Joey
• Jasude vs Taidana

Azt hiszem nagyon felpörgetett a csoki. Hogy ez a Kayaba mennyire tisztában volt a kémiai reakciókkal, hűűű, hogy milyen következményei vannak a virtuális boldogsághormon termelődésének! Forog velem a világ. De szó szerint is. Egyszer még azt érzékelem, hogy a fiú előtt állok, felfelé ívelő csokis szájjal, a következő pillanatban meg már a nézők elsuhanó tömegét látom, de csak egy rövidke másodpercig. Tisztára olyan érzésem volt, mint a nagytornán, amikor Kota pörgetett, azzal a különbséggel, hogy itt már a második fordulatnál elcsúsztam a csokoládéban. Hatalmas fröccsenés, pár ijedt tekintet, és annál több nevetés. A ruhámnak már úgyis mindegy volt, hát szórakozzunk kicsit!
- Természetesen – hajoltam meg a szakaszosan lecsordogáló és elpixeleződő, barna estélyimben, majd a felkérésre As… Akr… Arks… nah, szóval Askr egy adagnyi, az eddig kezemben tartott löttyöt kapott válaszul, egyenesen az arcába. Rendkívül elégedett voltam magammal, nevettem, majd – hogy a farkas se maradjon ki a jóból – lábfejemmel őt is becéloztam, a mozdulat azonban egy újabb hanyatt vágódást eredményezett, ezúttal azonban már nem keltem fel. Helyette minden gyorsaság- és erőpontomat beleadva megfogtam a srác lábát, és lehúztam magam mellé. Ha sikerült, mindketten derékig ültünk a csokiban, ázottan és vidáman.
- Hehe, jól megkaptad – vigyorogtam rá, már magam sem tudom, hogy a „nagy csata” melyik részére célozva – kezdődhet a következő versenyszám! – kiáltottam maximális lelkesedéssel – Csokievő verseny! Egy, két, há, és indul! – majd meg sem várva a fiú reakcióját, fejemet belemártottam a szirup egy még érintetlen részébe, mohón szívva magamba a masszát.

Ettem, ettem és csak ettem, nem is gondoltam semmire közben, nem figyeltem, nem hallottam, nem láttam. Csak a barna, sűrű és mindenekfölött édes csokoládé létezett, ám abból is egyre kevesebb. Néha azért fölnéztem, hiszen levegőt is kellett venni, ilyenkor a csoki a tincseimről belefolyt a szemembe, ám az érzés feledhetetlen volt. Aztán a telítettséget jelző, kellemetlen érzés egyre jobban a hatalmába kerített, és hiába mondogattam magamban, hogy ez csak egy virtuális, adathalmazokból álló program, szép lassan mégiscsak kezdtem elhinni, hogy igazat sugall. Végül zihálva megadtam magam, és elterültem a medencében. Az ajkaimon ragadt édességet azért még lenyaltam onnét, be moccanni már nem nagyon bírtam.
- Győ… győhhzö…tt a… a csoki! – jelentettem ki, egyik kezemet imbolyogva a magasba emelve, hogy súlyt adjon a mondás komolyságának, majd erőtlenül leejtve, egy utolsó csokifröccsennéssel elárasztva környezetem. Pukkadásig tele voltam, a felettünk úszó felhőknek mégis sütialakjuk volt…

Feszítettem, mert érted, nem mindenkinek van kidolgozott teste! Jó, a sajátomra se feltétlenül mondanám, hogy kidolgozott, de azért egynél több kocka csillogott a pocimnál Aincrad ragyogó napsütésében, ahogy méregettem a csajt. Azt mondtam, hogy méregettem? Úgy értettem: bámulom. Nem is értem igazán, hogy mit mondd, sajnos nincs annyi vére bennem, hogy a szememmel és a fülemmel egyszerre tudjak figyelni, ahogy ő szépen lesmárolja… sározza magát. Oh, hova kerültem. Dülledt szemekkel figyeltem az akcióját. Én sem akartam rest maradni, de így is már csak nadrágom maradt rajtam. Nem mondom, privátban letolnám, kell a francnak, tök egyértelmű, hogy egy ilyen helyzet most nem arról szól, hogy a ruha közénk álljon, de itt mégiscsak túl nagy a tömeg. Kekeckedve derekamra tettem a kezemet, majd játszani kezdtem a nadrágom pántjával. Mintha csak megigazítani akarnám. Mintha helyben mutogatni akarnék. Nyilván tök hülyén néztem ki, de én aztán baromira mutatni akartam, hogy benne vagyok minden jóban. Rajtam aztán ne múljon!
Erre a csaj rohamoz. Én is tottyantottam néhányat előre a sárban. Nem idegen előttem a szitu, Lottival is így kezdtük. Abból sem lett semmi rossz. Biztos vagyok benne, hogy ebből sem lesz.
– Igen, gyere csak! – Oh, szavak hagyták el a számat! Tök indokolatlan biztatás volt, láthatóan szükség sem volt rá. Ő lebukott, én meg nem sajnáltam, legalább abba a magasságba kerül így, amiben engem legfeljebb a tömeg nagy száma fog zavarni. Mindegy, legalább látják, hogy egy ilyen király csávónak, mint én, bármi összejöhet még egy birkózáson is. Blowjob, yeah!
Nem, nem ez következett, és bár az elején húzódtam mindenféle tapizás elől, mert fene se értette, mit akar – biztos voltam benne, hogy ezzel a különleges képességes csapását készíti elő – lassan csak ellazultam, miközben kezelésbe vett. Szem lecsuk, halkan sóhajt, a kezét megpróbáltam elkapni, hogy magamhoz húzzam és már csattanhasson is a… PFUJ! Undorodva köpködtem a számból a sarat. – Bakker, mi baj van veled, csajszi? na gyere csak ide! – kaptam el mind a két kezemet, és ahogy a legtöbb csatában, súlyemeléses jártasságomat aktiválva, bilincsként szándékoztam fogva tartani, hogy leteperhessem, és ezúttal az én köröm jöjjön lesmárolásban… úgy értem: besározásban! Ha rajtam múlik, egész testét hamarosan masszív iszapréteg fogja takarni, én meg elégedetten vigyorognék felette.

A döntés sikeres, a lány teljesem a karjaimba van esve, és csak egy kicsi választja el attól, hogy ismét a csokoládéban elmerüljön. Ekkor a kicsi lányka egy cselhez folyamodik, ami nem más, mint egy csikizés… nos, véleményem szerint ez egy jó fogás, mert a kívánt eredményt elérte. Mikor felnevetek, elengedem a lányt, de ebben a pillanatba azt érzem, hogy a fürdőnadrágom csúszik lefele, ami nem más okoz, minthogy Ai belekapaszkodik, és az esésének lendületével húzza lefele. Gyorsan kell cselekednem, mert ha így folytatódik tovább, akkor eléggé megszégyenülhetek, mivel nem egy ember láthatja csupasz hátsómat. A fogaskerekek kattognak, de csak egy megoldás jut eszembe, ami akár megmentheti a méltóságomat, ami nem más, mint hogy vele együtt zuhanok lefele. Itt már az akrobatika sem segíthet rajtam, így egyenest a lánnyal együtt a csokiba esek, persze, ha nem tudja valamiképpen megakadályozni ezt a műveletet, és ha ez megtörténik, akkor ő esne bele először a csokoládéba, és pedig rá. Azonban, hogy ne nyomjam össze a lányt, előbb kezeimet rakom le a feje mellé, így megóvva attól, hogy ráessek. Ekkor jönne tőlem az újabb kérdés, amit talán már feltettem, vagy pontosabban valami hasonló elhagyta a számat nem sokkal ezelőtt.
- Nos, akkor, befejezzük? Mert ha tudsz még valamit, akkor mutasd, mert kíváncsi vagyok rá. –mondom egy lágy mosollyal az arcomon, majd közelebb hajolok a lány arcához, és kacsintok ezzel feléje, jelezve, hogy várom a lépését.
Innentől minden Ai-n múlik, hogy mit tesz, mert én már kifogytam az ötletekből. Talán még annyit tehetnék, hogy lefogom, de úgy vélem, hogy az nem túl udvarias, és nem hiszem, hogy eleget tenne a kérésének, amit a játékunk elején kért tőlem.

//Mivel az egész postom, szinte feltételesben van, rád bízom, hogy mit csinálsz, még a karakterem irányítására is engedélyt adok :3