[Küldetés] John Jovi

Résztvevők:

• Kimiko
  
• Fuun Kotarou
  
• Kyrena Juurei
  

Határidő: 4 nap/fő (Ez rám is igaz)
Sorrend: Nincs

Arbus városában egy egyszerű küldetést vállaltok el mindhárman, mely lényege, hogy a kettes szint mezőségén egyes szintű vaddisznókat kell ölnötök, minthogy elszaporodtak a négylábú jószágok. Ha csináltok valamit, úgy hamar telik az idő, ez törvény, mind a valóvilágban, mind itt a játékban, így az ég legtetején jár már a Nap, mikor már csak egyetlen áldozatot láttok magatok körül. A gyáva disznó nem támad titeket, inkább fut, menekülőre fogja.
Üldözésetek legyen rövid, ne mert Fuun utoléri, hanem mert a malac két párbajozó felé tart, ezzel a cselekedetével és hangos visításával megzavarva őket. Egy vörös indikátoros, bőrkabátos, hosszabb hajú, borostás férfi, ki alól már csak a fekete motorja hiányzott és egy zöld indikátoros csuklyás lány.
Meglepő mód épp lesújtani készülne a lány, mikor az elszökött jószágotok elszalad köztük, ezzel meneküléshez juttatva a férfit.
- Gihihihi. Majd még találkozunk. – intézte szavait a lánynak, majd hullott pixeljeire, nem mert meghalt volna, hanem csupán csak egy kristályt vágott a földhöz és tűnt el egyszerűen.
A lány leveti köpönyegét, így megláthatjátok az arcát és a teljes valóját. Csókolni való telt ajkai, pisze orra, hatalmas gyönyörű szemei vannak. Szemei és rövid haja színe a kék egyazon világosabb árnyalatában tündökölnek. Hajpántként egy nagyobb szemüveget használ. Nem magas, alakja telt mind mellben, mind fenékben, a lábai között nem lehet átlátni, de mégis gyönyörű, sőt, mintha ez csak még szebbé tenné őt. Liheg és néz körbe, majd meglát titeket.
- Tiétek az a dög? – mutat kardjával a távolság miatt az egyre kisebbnek és kisebbnek tűnő állatra.
Dühös és csak ti vagytok itt, kiket hibáztatni lehetne.
Válaszoljatok neki, kérdezzétek, ha akarjátok.
Hogy hol találkoztok ti hárman, azt rátok bízom, de a malacokat együtt öljétek.


Ha valami kérdés merül fel, vagy nem fogalmaztam érthetően, csak nyugodtan kérdezzetek privát üzenet formájában.

Kellemes írást nektek.

>>John Jovi <<

Ketten folytatjátok tovább a küldetést. Kimiko kizárva.

A lány közelebb lép hozzátok, hogy ne kiabáljon, ámbár az orra alatt dünnyög magában még valamit. Szitkozódó szavak vagy nektek, vagy az elszökött illetőnek.
- Az ő ölése nem bűn, Mr. Kotarou! Az övé nem. – szúrós szemekkel tekint rád, majd néz végig Juurein – Tucatnyi embert ölt itt, a halála jó… legalábbis jó lett volna, de jöttetek ti. – csóválja a fejét, még mindig fújtat – A nevem fölösleges, segíteni úgy sem tudtok. Üldözzétek a disznótokat, az való nektek! – burkoltan közölte veletek, hogy gyengék vagytok, majd hátat fordítva nektek indul meg, de lépése bizonytalan és áll is meg rögtön. Nem tette túl magát a történéseken – Hogy lehettek ilyenek? Egy karnyújtásnyira volt! John Jovi! A fenébe már! Most kereshetem újra őt! – toporzékol és így áll tovább.
Vagy megsértődhettek, hogy gyengének nevezett titeket, vagy megállíthatjátok őt, hisz ölni készül továbbra is, vagy segíthettek neki, vagy bármi egyéb. Haza is mehettek, válhatok külön is. Bármit csinálhattok, azonban a szerencsés malacka messze jár már, őt nem éritek utol.
Kezdjetek neki bármelyik cselekvéseteknek is. Ha további kérdéseitek vannak a lány felé, hát hajrá.

Kellemes írást, ha kérdés van, csak hajrá.

>>Jhon Jovi<<

Elnézést a késésért!

- Nem értem, hogy miért érdekel titeket ennyire a miért, de tőlem nem is fogjátok megtudni. – vonja meg a vállait – Ha bezárni akarjátok, hát hajrá, de előbb meg kell találni... találnunk. – bár a bezárást mondja, ő biztos nem azt akarja. Egy – egy kristályt dob nektek, majd nézz rátok. – Cathrine, a nevem Cathrine. – mutatkozik be és töri szét a sajátját és tűnik el előletek, hát tegyetek ti is így.
Mire az újabb helyszínre értek, már csak azt látjátok, hogy Cathrine egy fogadóba lép be és az ajtónál visszafordulva int nektek, hogy kövessétek őt. A legtudatlanabbak is azt gondolnák ebben a helyzetben, hogy információkért tértetek be ide, ám a pultig eljutni igen csak nehézkes.
Juurei szépsége ritkaság egy ilyen helyen, hát játsszátok ki a jelenetet, miként rámozdul egy kövérebb férfiú. Cathrine nem törődik mindezzel, ám gond nélkül foglal nektek két helyet a pultnál. A kék hajú lány magában is vonzza a tekinteteket, és az iménti jelenet után minden szem rátok szegeződik.
Cathrine int, sört kér magának.

>>John Jovi <<

Na, akkor húzzunk bele!

- Igen, ismerem valamennyire. Semmi életbeli rokon, vagy bármi egyéb, csupán csak eme oly nagyszerű világba futottam már vele össze párszor. Anno egy közös küldetésünk volt még a kezdetek kezdetén és a harmadik társunkkal gond nélkül végzett a több jutalomért cserébe. Nem akarom részletesebben felidézni ezt… - kortyol bele a sörébe és ürül feléig a korsója – Azóta bővült a listája, a vörös indikátora nem sárgult. Ezért akarom elkapni. Nem egyszer voltam már közel hozzá, de mindig megszökött az átkozott. – üti meg öklével a pult lapját, ám a sör ízétől ismét megnyugszik. Mondandója közben egyszer sem nézett rátok, ám most Kotarou felé fordítja a fejét és ijesztő mosolyra húzza a száját – És ide információért jöttünk. – rugaszkodik előre. A pultot nem ugorja át, csupán csak ráfekszik, de így eléri a pultost és tudja a fára fektetni őt könnyedén.
- Nem tudom, hogy hol van! – rosszul kezdte a férfi...
A vallatás könnyedén megy a lánynak, nincs fájdalom itt, de mégis, a szavai elegek, hogy házra pontosan megtudja, merre kell keresni a keresett személyt. Ám, mikor kifele mennétek, egy férfi rohan ki előtettek és válik meglepetté, majd dühössé Cathrine arca.
- John egy embere! El kéne kapni! – indul meg utána gondolkodás nélkül.

A határidő továbbra is négy nap per fő.

Kellemes írást!

Úgy tűnik végre kezdi rendbe szedni magát, s legalább már beavat pár dologba. Apró kortyokban kóstolgattam az italomat. Nem olyan volt, mint amire számítottam, de hát még alacsony szinten vagyunk, remélem fentebb lesz olyan hely ahol minőség is van. Amikor említi, hogy nem akarja részletesebben felidézni, csak bólintok, hiába nem nézett rám, ezt elegendőnek tartom. Azta, jó nagyot tud húzni, az egyszer biztos, bár nem látszik annak a nagyon iszákos fajtának. Elég választ kaptam ahhoz, hogy ne menjen el a kedvem a vadászattól. Aztán felém fordul, s megereszt egy mosolyt, amit én önkéntelenül is hasonló típussal viszonozok. Ahogy előrevágódott kicsit fészkelődtem, hogy tökéletesen élvezhessem az ingyen mozit, az italommal a kezemben. Egész szép látvány meg kell hagyni. Meg kell hagyni meglehetősen harcias kis csaj, de az összhatás egész aranyos képet fest róla. Amikor az a rész jött, hogy "Nem tudom, hogy hol van!" kuncogtam, mert már sejtettem, hogy mi fog következni. Az egyik megszólalásánál, még egy halk elismerő füttyentést is megengedek. Nem semmi a csaj, azonban akadt egy apró probléma, amiről totálisan megfeledkeztem. Mire megszólal Cathrine már a kezemben a kardom, s egy meglehetősen megnyerő sárkányriogató "Félre!" kiáltással utat intézek magamnak, aztán amilyen gyorsan csak tudok kifelé iramodok bevetve minden akrobatika tudásomat. Ahogy kiértem, és megállapítottam az irányát az illetőnek felvettem a sprint alapállásomat, s már indultam is. Egy lassú lépés a jobb lábamra, egy a balra, majd még egy a jobbra. Ezzel megvolt a kellő kalibrálás, s ahogy ránehezedtem az utolsó lépésnék a lábamra egy igazi "végre van valami akció" felspannolt hanggal. -Rock 'n' Roll baby!- S átmentem szuperszonikusba. Útközben mondtam egy fél imát, mert teljesre nem jutott idő, hogy védett területen belül vagyunk, így csak knockback hatása lesz a csapásomnak. Ezt mindig is ki akartam próbálni. Jegyeztem meg magamban. Ahogy beértem a csókát, márpedig reményeim szerint sikerül. Veszek egy farolós 180°os fordulatot, úgy, hogy szembe kerüljek vele, majd bal lentről megindítok egy teljes erejű támadást.
Persze ez csak a saját tervezetem, s csak reménykedem benne, hogy összejön. Amennyiben nem, hajlandó vagyok bevetni majdnem minden eszközt, hogy sikerüljön lekapcsolnom az ipsét. Amint sikerült jelzek a többieknek pár nagy karlendítéssel, hogy megvan. Amennyiben fel akarna kelni, mielőtt odaérnének rámosolygok egy Yakuzásat (hisz gyakorolni kell néha, a végén még kijövök a formából...) meg rá is szólok, hogy: -Nyugszik-fekszik-nem verekszik. Csak a saját érdekedben.- Természetesen nyomatékosítom is szavaimat a kardom felé irányításával. Amint megérkeztek Cathrine felé intézem a szavaimat.
-Hölgyem, meg kell hagyni kiválóan vallat, úgyhogy csak ön után, hihi.
Mondom, majd egy előkelő karlendítésfélét csinálok, bár kicsit túlzottan beleéltem magam a dolgokba, így egy kicsit talán túl lazára sikerült a karmozdulatom. Aztán mintha bevillant volna valami megcsillan a szemem, s Juurei felé fordulok.
-Mond csak Juurei..- Hmm... Talán nem kellene le chan-ozni. Akkor marad simán Juurei. - Nah izé, szóval lehet még nem említettem, én amolyan gyorsaságra építő típus vagyok. Mivel lehet jól jön majd, legalábbis ahhoz, hogy jó csapatmunka legyen megkérdezném, hogy te milyen típusú harcos vagy?
Kérdeztem rá így nyíl egyenesen. Most minek teketóriázzak, meg talán jobb is, ha hagyjuk a zabos csajszit vandálkodni. Addig meg mi mással lehetne tökéletesen elütni az időt, mint a beszéléssel, khm akarom mondani az ismerkedéssel.

Egy ezer wattos mosollyal válaszolok a dicséretére. Még azzal sem bajlódom, hogy megcáfolnám magamban a kacsintását. Hisz ha azt nézzük, hogy én milyen vagyok, akkor nem sok mindenen kellene meglepődnöm másokkal kapcsolatban. Mindenesetre elkönyvelem egy még megfigyelendő dolognak. Mikor végez a vallatással, akkor nyújtom a kezemet, hogy felsegítem. Bár van rá egy tippem, hogy nem fogja elfogadni, de ha el is fogadja, nem fog nagyot változtatni a dolgon. Aztán a fejemet kicsit oldalra billentve nézem, hogy mit csinál, mikor a ",de előbb." rész után megindul a férfival valamerre. Aztán mikor végzett megszólalok rábökve a nyereményére.
-Abból én is kérek majd, mondjuk legyen 25%, még így is jól jársz.
Aztán megindulunk Marome falujába. Eléggé átjártam már ezt a szintet is, hogy ne kelljen az eltévedéstől félnem. Az úton elég gyorsan haladtunk, bár megértem, hogy sietni akar, hisz igencsak a bögyében lehet, ami nem is olyan rossz, khm a csávó, valamint a hírek gyorsan terjednek, nehogy infót kapjon rólunk, mire odaérünk. Ám fél úton pihenőt tartunk. Még mindig nem az a beszédes fajta, azonban én igen, és ki is használom.
- És mond csak, te miféle harcmodort kedvelsz, vagy mire építesz? Mellesleg nem hiszem, hogy az egész életed ebből a hajkurászásból állna, szóval gondoltam megkérdem, hogy merre szoktál kószálni, vagy mi jót csinálsz? Mármint amivel lefoglalod magad idebent a SAOban, vagy odakint.
Természetesen, ha vonakodna felajánlom, hogy utána én is elmondom. Feltételezem a rövid pihenő után ismét rohanás jön, de én nem bánom, legalább megad valami alap feelinget a "vadászathoz". Út közben igyekszem nem túl sokat beszélni, a végén még besokallna tőle, mielőtt hozzászokik.

Igen, sajnos Jureei írt, hogy váljunk meg tőle, ám amint véget ér a küldetés ezért a pár körért részesítem majd egy minimális jutalomban.

- He? – vonja fel a szemöldökét a kérdésedet hallva – Harcmodor? Érdekes vagy. – jegyzi meg egyszerűen, majd fordul el, előre néz, a tájat kémleli – Nincs harcmodorom, vagy ha van is, nem tudok róla. Ha viszont a pontjaimra gondolsz, azokban semmi különlegesség nincs. Nem vagyok olyan gyors, mint te, – fordul vissza feléd - de a kitartásom nagy, melyhez oroszlánszív tartozik. – teszi a mellkasára a kezét és néz határozottan a te szemeidbe. Sokáig, mintha a farkasszem játékot játszanátok, majd kacér mosolyra húzódik a szája és egyszerűen szól – Te jössz, a másik kérdésre a választ még mellőzném.
A válaszodat végighallgatja, bólint, majd ismét útnak indultok és a falu határáig meg sem álltok. Ott azonban rögtön óvatosságra int téged és megjegyzi, hogy őt itt nem látják oly szívesen. Egy áll ruha kell neki, egy egyszerű köpeny megteszi, mit neked kell beszerezned, hogy hogyan, azt teljes mértékben rád bízom.
A poszt azzal érjen véget, hogy visszatérsz hozzá és csuklya takarja Cathrine fejét, ha gondolod, magadnak is hozhatsz egyet.

Az érdekes vagy-ra megeresztek egy vigyort. Mikor elfordul én fogom magam és ledőlök a fűre. Tök élvezetes, és még csak koszos sem lehetek tőle. Egyik bokámat a másik fölé helyezem, majd az összekulcsolt ujjaimmal kényelmesen megtartom a tarkómat. A mondókája vége viszont meglehetősen aranyos volt, amit csak egy lágy barátságos mosollyal reagáltam le. Mikor bedobom a lustát, még a beszéd sem megy annyira. A szemezést állom, de nem úgy, mint egy kihívást, hanem egyszerűen csak fürkészem, hátha meglátok valamit benne. Valami érzelmet, vagy gondolatot. A kacér mosolyra, most én jöttem a szemöldök felhúzással. Aztán a kijelentését hallva felemeltem a tekintetemet az égre, elgondolkoztam egy fél percet, majd visszatekintve rá válaszoltam.
-Lássuk csak, én a megszokott harcmodoromat játszom ki itt a játékban, amennyire lehet. Nevezhetjük amolyan piszkos verseny kendónak. Gyorsaság pontosság, a sebzésem és életem már kevésbé az erősségem.
Itt megállok, nem is tudom, mondhatnék-e még többet, a másik témát meg offolta. Aztán talpra állok, hogy folytassuk az utunkat. A falu szélén mikor megállunk, és említi a dolgot, fogom magam és cserében átadom az alig egyszer használt csuklyás köpenyem. Már le is okéztam volna a cserét, hogy aztán indulhassunk, mikor eszembe jutott, hogy így nem maradt nekem.
-Öhm, jut eszembe. Az gond lenne, ha nekem nem jutna.
Megállítom a cserét, s felöltöm magamra a köpenyt, majd bemegyek a városba. Természetesen a csuklyát mélyen az arcomba húzom, másképp nem lenne sok értelme. Úgy is azt hallottam sok itt a kereskedő egyén, hát mit van, mit nincs tenni irány kóborolni, hihihi. Még így meló közben is szórakozhat az ember, ez aztán élet. Azonban a szóbeszédhez túl híven hamar belebotlok egy olyan helybe, ahol kaphatok olyan ruhadarabot, ami most épp kell nekünk. Se szó, se beszéd leemelem a darabot, megnézem méretre, épp passzolna, úgyhogy mellméretben egyel szűkösebbet viszek a pulthoz. Lerakom a pénzt, majd távozom. Az a vörös faszi bizonyára látott engem a mezőn, ha nem vak, szóval lehet számít rá, hogy társultam a csajjal. Így jobb, ha ténylegesen rejtve maradok én is. Visszaérve megkeresem, hogy merre húzódott félre, hisz csak nem fog várni az út közepén, ha inkognitóban akar rohangálni. Ezúttal átadom neki a vett felsőt, s örömmel konstatálom profi méretválasztásom, hogy a kebleit szépen kiemeli a szűk ruha.
-Nos, akkor már indulhatunk is, amint elmesélted, hogy miért is nem szeretnek téged itt, vagy út közben, de jobb lenne tudni, hogy ne érjen meglepetés.

- Ó, engem sehol sem szeretnek. – mondja úgy, mintha ez lenne a természetes – John üldözése közben, belefutottam már pár emberbe, így lett egy kisebb hírnevem ezekben a körökben. Hogy ez jó, vagy rossz, az a helyzettől függ. Most perpillanat rossz, amúgy… köszönöm a leplet neked.
Utatok sok bolton átvezet, de egybe se tértek be, csupán csak a kirakatokat nézitek és végül egy olyan üzletbe mentek be, hol mérgeket és kristályokat lehet kapni. Jártasságod miatt, érdekes lehet ez a számodra, különleges, ám mégis valami zavaró van itt. Rossz lékkör, nem véletlenül van ez az üzlet ilyen távol a nagyvárosoktól. Én nem akarom részletesebben leírni a boltot, de te nyugodtan eleresztheted a fantáziádat, sőt, meg is kérlek rá.
Miközben a polcokat nézegetitek, Cathrine hirtelen magához húz. Arcaitok talán túl közel is kerül egymáshoz, de csak halkan szól. A pultost el kell intéznetek, halkan, mert a hátsószobában vannak többen is és jobb lenne ott meglepni őket.

-Úgy érted egyre nagyobb a hírhedtséged? Nincs mit.
Kommentáltam cinikusan az elejét, majd a végén egyszerűen válaszoltam a köszönetére. A boltokat úgy néz kis csak távolról nézzük, mint akiknek semmi pénzük, s csak az éhségüket is egy kerti partis fotóval csillapítják. Aztán betértünk egy helyre, aminek a fele még érdekelhetett is engem. Egy apró probléma volt. Pontosabban több is, de az első benyomás nagyon rosszul sült el. A hely csak úgy árasztotta magából az alvilág kellemes, akarom mondani visszataszító kisugárzását. Valahogy az egész helyről lerítt, hogy nem a jó tevésből élnek meg.
A boltos fickó, igen először mindig a lehetséges ellenfeleket kell felmérni. Egy nálam tíz-tizenöt centivel lehetett alacsonyabb, egy-két foga hiányzott is, valamint egy idióta formájú borosta fedte az arcát, már most nem volt szimpatikus, örültem volna, ha esélyem lenne megnyirbálni, mondjuk a lábától kezdve. A ruhái meg mehetnének azonnal a tűzbe, ennyire igénytelen, sőt embertelen ízlést ritkán lát az ember. Rózsaszín gatya, okker mellény, nem is beszélve arról az irdatlan randa hawaii ingről. Fuh, inkább hagyjuk is.
Maga a bolt sem volt az az álombéli kristálypalota. Egy nem túl fényes hely, kopottas falak, elhanyagolt polcok, hanyag címkézés, rendezetlen felpakolás. Ahogy nézegettem miket is árulnak, elhúztam a számat. Paralízis, és mérgek egyéb tágas repertoárja. A kristályok sem az a legális típusnak tűntek. Bár egy-kettő tuti hasznos lehet egy harcban, vagy pontosabban inkább rablásban, vagy gyilkolásban, főleg az a pár hallucinogén tartalmú.
Ekkor húz magához Cathrine. -Szerintem nem a legalkalmasabb idő a flörtölésre, de majd szívesen beszállok egy kis játszadozásba, persze keretek között.- Szólalok meg, még mielőtt lesmárolna. Természetesen nem szétkürtölendő téma, úgyhogy halkan, csak neki. Bár utóbb kiderül, hogy nem ezt tervezte. -Maradt még köteled?
Kérdezem tőle egy gyorsan pötyögött rövid üzenetben, hisz az alvilági fickóknak nem ritka a hallgatózás. Ilyen kis helyen pedig van egy olyan érzésem, hogy nem tudnám elég halkan kérdezni.
Ha van, és ad, akkor elveszem tőle, majd megindulok az egyik pult közeli polcsorhoz. Mikor odaértem használom a különleges képességem, valamint a lopakodásomat is. Így úgy tűnhet, mintha egy helyben ott állnék és nézném a polcot, azonban ahogy akrobatikám és lopakodásom engedi száguldok a célpont felé. Mögötte állok meg, keresztezett kezekkel emelem át felette a kötelet, majd először a szájába akasztom be a pont kapóra jövő ásítása közben, majd belerúgok a térdhajlatába, hogy egy szinttel lejjebb kerüljön. Miután a feje mögött kereszteztem a kötelet, s kezeim újra a jobb a jobb oldalon a bal a bal oldalon voltak a válla felett nyúltam át, s a hóna alatt vissza, ezzel lefogva a karjait. A kötélvégeket a kezeim köt megcseréltem, majd pár mozdulattal megcsomóztam a kezét a háta mögött, kicsit talán túl szorosra is sikeredett, mivel szegény csávó jócskán homorított, de ez van, biztosra kellett menni, hogy ne jöjjön ki a szájából a kötél. No, folytatni kellett a munkát, nehogy lába kéljen a fogolynak, így hát azokat is alaposan beintegráltam a csomórendszerbe.
Amennyiben nincs, így ezt az opciót az én kimonómhoz tartozó övselyem fogja betölteni, bár így a lábait kénytelen leszek a lehúzott nadrágjával megkötözni.
Mikor végeztem egy ördögien kedves mosolyt ejtek meg társam felé, és mint aki jól végezte dolgát leporolom a tenyereimet. Majd odaérve mellé egy igen kacskaringós úri kézkörzéssel jelzem, hogy csak utána.
Aztán ha ez nem jön be teljesen így, akkor az adott helyzethez mérten próbálom menteni a menthetőt.

Cathrine meglepetten nézte végig a történéseket és örült, hogy ilyen ügyes vagy. Előre engedted és ő ezt ki is használva, előtted halad. Ám mielőtt belépnétek, leveti magáról a leplet.
- Te is vedd le a könnyebb mozgás miatt. Bent vörösek lesznek és nem fognak gondolkodni, hogy megtámadjanak minket. – a lány előtted lábujjhegyre áll. Bár a hátát mutatja neked, mégis a nőiességét láthatod, hisz kecses nőies lopakodása okán a telt fenekét „riszálja” előtted.
A folyosó szűk és sötét, két ajtó mellett haladtok el, majd a harmadiknál álltok meg. Megfordul és az ujjaival számol vissza. Betöri a fát és kezdődik a küzdelem, miként a szobába léptek. A meglepetés erejével élve könnyen elbánhattok pár vörös indikátorossal, ám a többi már nehezebb falat. Nem kell kockát dobnod, de hagyj meg egy embert utolsóként, még pedig az üldözött John Jovit, ki a posztod végén Cathrinenel szemezzen. Rád bízom, hogy hányan vannak bent.
Ütheted a vörösöket, az indikátorod nem válik sárgává.

Hát kár érte, hogy nem vette a lapot, vagy pontosabban értette ő, csak nem volt hajlandó lereagálni. Magamban "cöhhög"-tem is egyet. Aztán mikor felém fordul, hogy vegyem le a köpenyt kérdőn nézek rá, hogy mégis miféle köpenyt? Ugyanis rajtam már nincs. Aztán a kérdő tekintetet felváltja egy huncut vigyor. Eztán figyelmeztet a vörösökre, mire én a kezemet tisztelgésre emelem a fejem mellé.
-Aye-aye my lady!
Mikor megindul egy halk elismerő fütyülés féleséget engedek meg, az élessége miatt nem merek rendeset füttyenteni, mert az tuti lebuktat.
/A folyosó elég szűk és sötét volt, ugyan nekem van éjjellátásom, de ezt neki nem kell feltétlen tudnia, így megjátszottam, hogy a rossz látásviszony miatt túl közel megyek hozzá, és megbotlom a lábában, majd véletlen megcsöcsörészem, mikor megpróbálok nem elesni./
Nah, persze, tuti az első akit kinyír én lennék, szóval ez elméletben marad. Ez is a bunkók hibája, majd leverem rajtuk, aztán, mikor piros zónába érnek, hagyom, hogy meghúzzák magukat a sarokban. Igen tökéle... Óh, hogy a jó édes cupido eltévesztett nyila álljon beléjük! Ez védett zóna, itt nem fog lecsökkenni az életük. Még csak időm sem volt feldolgozni, azt amire rájöttem, s már meg is érkeztünk. Cathrine a kezén számol vissza, én pedig a rögtönzés mellett döntök. Az első ami eszembe jut a lüktető érről a fejemen és a növekvő adrenalinszintemről, a Wanted c. régi klasszikus. A folyosó most ugyan hosszában jó lenne a trükkhöz, ám széltiben meglehetősen soványka gyorsulási utat ad. A jó öreg versenyfutós rajtpózt vettem fel, s mikor betörte az ajtót elsütöm a rugószerkezetet a lábamban. Annyira jól sikerül, hogy még a fal is felvillant egy immortal feliratot.
A bentieknek annyira futotta meglepetésükben, hogy felálltak, s az ajtó felé fordultak. Ahogy érkeztem az ajtó melletti asztalon lévő papírokat felkapta a menetszél, s leszórta a földre. A szerencsétlen első áldozat éppen farkasszemet nézett velem egy "what the hell?!" arckifejezéssel, mikor eszembe jutott egy másik klasszikus. A 300. El is ordítottam magam. -THIS IS SPARTAAA!- Aztán szegény flótás kapott egy dupla talpasat a mellkasába. Nagy örömömre a fizikai programok tökéletesen működtek, s elvégezték a dolgukat. A fószernek pislogni nem volt ideje, s már a fal adta a másikat. Hiába nincs sebzés, vagy alig lenne ennek. A pszichológiai hatása sokkal lényegesebb. Ezért is félelmetesek a belső területi harcok. Ugyan nem sérülhetsz, nem halhatsz meg, de tökéletesen visszaadja minden egyes pillanatát a találatnak, az érzésnek, és a hozzá párosított gondolatokat. Egy ilyen tuti kiszedte a tüdejében tárolt levegő 150%-át, s a lökés és esés belső nézetes látványa, tompa érzése is betette a pontot. Egyben biztos voltam, nem fog egyhamar felkelni. Az akrobatikám sajnos eddig bírta, s a talpra érkezést már nem támogatta a rendszer, így ez a jó öreg oldalas puffanás lett. Egy másik fickó, aki a leghamarabb tért magához a kezdeti sokkból már támadt is volna rám, minek jutalma egy szép hatalmas tökön rúgás lett. Ösztönösen hajolt bele a végzetébe, ami immáron egy csudálatos állon talpalás volt, s ez rögtön vízszintesbe helyezte, mármint a hátára. Chatrine elhaladt egy ember mellett, aki csodák csodájára kit támadott? Hát persze, hogy engem. Épp csak feltápászkodtam, s máris rajtam van a következő, egyszerűen remek, megspórolta azt a három métert, amit érte kellett volna lemennem. Különleges képességem egy alsóbb fokozatát izzítom be, minek következtében rosszul ítéli meg a kezeim útját. Ennek köszönhetően alaposan ellene tudtam fordítani a lendületét a kezei által, s elvezettem magam mellett, miközben lerántottam a felsőjét. Fogtam pár gyors mozdulattal megcsavartam a ruhát, kicsit rá a csuklójára, és alkottam egy fojtócsomót, melybe alulról beleigazítottam a kis fejét, majd a nyakánál megigazítottam a rendszert, hogy alaposan megfogja. A kardom kirepült a helyéről, s a tökön rúgott csávó felé lendült. A hegye alig tíz centire állt meg az orrától. A lerohamozott csávón látszott, hogy magához tért, ám nem mutatta jelét, hogy fel akarna kelni. A szorult helyzetben lévő csávó eközben felborult, úgy tűnik nem tudja a közeljövőben megoldani azt a Gordiuszi csomót, amit kapott. A biztonság kedvéért a bátor barátunkra, aki egy második menetet akart rászólok.
-A helyedben nem tenném. Tudod, lehet most védett területen vagy, de csak a jó hangulatomnak köszönhető, hogy még nem tervezlek kiráncigálni a falun kívülre, hogy ott elintézzelek. Ne akard, hogy morcos legyek. Sarok, a többit is vidd.
Intéztem feléje még egy utasítást is, hogy vonuljanak a sarokba, semmi kedvem egyszerre négyfelé is figyelni. Elég lesz szemmel tartani egy csomópontot, meg azt a farkasszemező gerlepárt.

A szobában levőkkel könnyedén elbánsz, átadják neked amik van, ám mikor utoléred Cathrine-t és Johnt, már változik valami. Felborítod a lányt, ahogy írtad és elmondod a szöveged, azonban a szavaiddal semmit sem törődnek. Egyikük sem. Eddig olyan könnyen ment, de most Cath újra kirúgja a lábad és áll fel helyetted. Hirtelen furcsa érzés lesz úrrá rajtad. A leggyorsabb vagy az oldalon és a tapasztalati pontoddal is az élmezőnyben vagy, ám ez most mit sem számít. Cathrine egyáltalán nem fél tőled! Kicsit sem. Tekintette határozott, szinte égsz a szemeiben.
- Három frontos csete-paté? Ám legyen. – ha nem is a leggyorsabb mozdulattal, de egy suhintással ketté szeli Johnt és öli is meg ezzel a csapással – Azt hiszem, hogy leredukálódott ez két főre. – szegezi neked a kardját – Nem volt olyan, hogy ő szemszöge! Nem hazudtam neked! – kiabál rád – Viszont téged nem akarlak bántani, kérlek, fejezzük be.
Miként támadó jelleggel lépnél fel ellene, úgy megtámadhatod, de maximum csak felborítani tudod őt.

Meglepetten pislogtam a kameraállás hirtelen változására, s már az ég volt a képen, nem pedig az a Jovi fickó. -Kettő- Jelentem ki félhangosan is azt a számot, ami a mai napon gáncsolás formájában ért, ráadásul mind a kettő ez a csaj volt. Aztán mire valamit is cselekedhettem volna kinyírja a csávót. Félig már ültem, de ezzel a lendülettel vissza is dőltem egy nagyot sóhajtva. A szavait ugyan felfogtam és értettem, de úgy ívesen leszartam, ahogy azt illik. A "Fejezzük be"-re fogtam és úgy gáncsoltam ki, hogy mellém essen. A Kezemmel tompítottam az esését, amennyire tudtam, s közben a másikkal elraktam a fegyverem. Így nyert előnyös helyzetem megtartom, s beszélgetni kezdek.
-A-a-Ah, ezt megcsináltad, de ne szívj már mindent ennyire mellre. Én Aincrad egyik leghatalmasabb céhének frontemberei közé tartozom, ha akartam volna hagyni, hogy megöld, akkor is ennyit meg kellett volna tennem. Így viszont már tök mindegy, visszahozni úgy sem tudom, veled meg a késleltetésen kívül mi a fenének harcolnék? Azonban ma már másodjára buktattál fel, igaz az egyik amolyan kölcsön kinyír visszajár alap, de az elsőért akkor is kaphatnék valami apró kárpótlást.- Várok egy picit, hátha most kapok válaszokat, meg kárpótlást, aztán folytatom. -Nos, most, hogy ennek vége, mihez fogsz kezdeni?
Kérdeztem, igazán kíváncsi voltam, és reméltem, hogy nem azt válaszolja, hogy jön a következő piroska. Még az ünneplésben is benne lettem volna.
Ha ez a tervem nem jönne be, hát bevetem a random fantáziámat, s igyekszem maximum akkora fight-ba keveredni, mintha a macskámmal harcolnék otthon. Aztán ha nem sikerülne ledöntenem a lábáról, akkor csak szépen kiterülök, mert nem vagyok hajlandó túl sokat fáradozni ezzel az üggyel, ez kifogás, bár talán jobb indok, hogy nem akarok tolakodóbb lenni a kelleténél.

A helyzettel először úgy vagyok, hogy meg kellene nyomni a stop gombot most, azonban Kanával már átbeszéltem ezt a dolgot, és ahogy ő is szokott, így már közös megegyezés alapján én is flörtölgethetek. Bár kicsit még fura, de mégis valahogy érdekel, kicsit megpörgeti a pulzusom, még ha annyira nem is, mint ő.
-Még szép, mivel az lenne, khm lett volna a helyes, én megpróbáltam, de nem sikerült. Amúgy is leginkább azok érdekelnek, akiket szeretek, a pirosak pedig gyilkosok, talán okkal, talán ok nélkül.
Nem hajolok közelebb, én a földön várom, hogy jöjjön. Nagyon nem fogok én hajtani rá, csak egy pici flörtölgetés. A csókok is az apró lassúak, az az ízlelgetés, és játszadozás. Majd megismétli a kérdést, s eltolja magát, majd válaszol rá. Eztán az üzenet érkezésének jellegzetes hangja törte meg az apró csendet. Pont úgy fordult oldalra a kezeléséhez, hogy én is láttam a tartalmát. Egy dicséret, majd egy újabb célpont, amolyan fejvadász lehet akkor. Azonban a célpont, nem más volt, mint Kana. Ekkor álltam át egy másik üzemmódba. A csodálkozását csak félig hallottam, mert éppen gördültem feléje, s visszacsókoltam ám a nyakát, hogy kényeztetve érezze magát egy picit.
-Hm, szóval ilyen igazság kardja szerepet töltesz be? Bocsi, de megpillantottam a levél feladójának a nevét, mesélném nekem egy picit erről a Pierréről?
Várok egy picit, közben megigazítom a haját, mert a fordulás közepette előjött a füle mögül. Kedvesen mosolygok rá, majd még egy gyengéd csókot adok a nyakára az előbbinél kicsit feljebb. Aztán ahogy feljebb tolom magam a bal kezemre helyezem a súlyom, aktiválom a speciális képességem, s míg úgy látszik a jobb kezemmel is támaszkodom azzal gyorsan nyúlok az ő kardja felé, s elhajítom egy kicsit távolabb. Azonnal kapok a sajátomhoz, míg a bal kezemmel lefogom az ő jobbját, a lábaimmal az övéit tartom fogva, nehogy nekem itt trükközzön, majd a maximum sebességgel repül a penge egészen a torkáig, úgy, hogy érezze a nyomást, de még ne okozzak sebzést.

Tekintetem elsötétül, és igencsak baljós lesz a kisugárzásom, amit a hangom csak alátámaszt, vagy méginkább nyomatékosít.
-És most szépen mondj el minden egyéb információt is erről a Pierréről.
Ha viszakozna, akkor rákiáltok.

-AZT MONDTAM BESZÉLJ ERRŐL A SZEMÉTLÁDÁRÓL!- Majd már nem ordítva, de még mindig félelmetesnek festő hangszínnel. -Nem érdekel a rizsa, csak tények, és információk, minden, most azonnal. Mivel kedvellek kapsz három másodpercet, hogy elkezdj dalolni.
Még a kisujja mozdulatát is szemmel tartom, és ha meg merne mozdulni azonnal rászólok. -NEM mozdulsz, és ne is próbálkozz.
A hallottak alapján fogok mérlegelni, s egyelőre nem eresztem el, esetleg azután, ha alaposan átgondoltam a dolgokat. Egyetlen kérdésére vagyok hajlandó válaszolni, az pedig a mit fogsz csinálni. Erre az "egyelőre átgondolom a dolgot" választ fogja kapni. A többire pedig csak figyelmeztetem, hogy ne rizsázzon.