[Küldetés] Cukorválság

by **Lizbet** Kedd Jún. 29 2021, 10:59

Résztvevők: Takada, Simeon

Cukorválság

Egy új nap virrad és ezzel együtt egy új quest is megjelenik a hirdetőtáblákon Cukorválság címmel. A cukrászok szövetsége segítséget kér a kalandoroktól a válságos helyzet miatt. Egyre kevesebb és kevesebb cukorszállítmány érkezik a beszállítóktól és az állapot lassan tarthatatlan lesz. Az édesszájúak már jóval korábban észrevehették, hogy egyre csak drágulnak a sütemények, fagylaltok, édességek. Minden, ami cukrot tartalmaz, mára már öt vagy akár hatszoros áron kapható, már-már vetekszik az olcsóbb felszerelések áraival és a helyzet egyre csak rosszabb lesz. Több üzlet is bezárta kapuit ideiglenesen, míg a probléma meg nem oldódik. Egyelőre nincs akkora visszhangja, csak "szegényebb" réteg között, akik sajnálják rá a drága aranyat, de mi lesz, ha a helyzet nem javul? Szükség van egyáltalán édességekre a élethez, a boldoguláshoz? Nektek mennyire fontosak az édességek?
A questet egy bizonyos Cicero adta fel a Sweet Dreams-ből

Feladat: nem szeretek feladatokat leírni, mert sztem egyértelmű, ezért ha bármi kérdés van, bombázzatok nyugodtan vele

by **Takada Hiroshi** Szer. Jún. 30 2021, 18:53

Az öreg békésen baktat a Kezdetek városának utcáin. Elintézte már a dolgát a bankba, így nem siet sehova, és ha már itt van megnézi a meghirdetett munkákat.
A nézelődés közepette egyszer csak elkerekedik a szeme, ~Van cukor ebben a világban??!!~ Nem is csoda, hogy így meglepődik, lévén a főzés jártassága olyan alacsony, hogy az általa ismert receptek jórészt két, ritkább esetben három összetevősek csak. És azokból is az egyik a víz. Valamint még soha egyetlen cukrászda vagy ehhez hasonló süteményezős helynek még csak a közelében sem járt. Még a való világban sem, nemhogy egy virtuális világban. Valamint sem a hirdető játékos, sem pedig a céhe vagy legyen bármi is ez a Sweet Dreams nem ismerős neki. Mindenesetre ha már cukrászokról van szó, Takada feltételezi, hogy talán a megbízás révén hozzá juthat néhány új recepthez így rövid töprengést követően rákoppint a hirdetésre, majd az elfogad gombra.

Ha arra számított, hogy majd a küldetés naplóban bármi új információhoz juthat, hát csalatkoznia kellett. A hirdetésben is olvasott információkon kívül semmi használhatóhoz nem jutott. ~Jól kezdődik ez is~ fút át az agyán, majd sóhajtva kezd el nyomozni.
Első ötlete, hogy talán valami céh lehet, és mivel nyíltan kitettek egy hirdetés joggal feltételezte az öreg, hogy akkor nem valami titkos társaság. Szóval neki állt kérdezősködni. Ami nem várt eredményt hozott, mert látszólag rajta kívül mindenki más tökéletesen tisztában volt azzal, hogy az egy vendéglátóegység, ami a város északi részében van.
Az újonnan szerzett informásió birtokában el is indult az említett ingatlanhoz.

Amint megtalálta az épületet, hezitálás nélkül lépett be. Miután körbenézett, az első olyan személyhez fordult, akiről azt gondolta, hogy nyilvánvalóan a személyzet tagja. A pulthoz lépve a csipkéskötényű lánykát köszöntve azonnal a lényegre tért;
– Szép napot! Egy bizonyos Cicerot keresek. Azt az információt kaptam, hogy itt találom. Tudna segíteni, hogy merre van?

by **Simeon** Csüt. Júl. 08 2021, 19:18

Simeon arcán, rá nem jellemző módon gondterhelt ráncok futottak végig.
- Hogy érted, hogy nem volt elég? - vakarta meg a fejét, mert egyáltalán nem értette: a céhházhoz legközelebbi cukrászda tulajával és felszolgálóival már olyan jó viszonyban voltak, hogy Tengerszemet Simeon nélkül is kiszolgálták, ha volt nála arany. Most viszont a fiatalkorú polip üres csápokkal és korgó gyomorral érkezett vissza és saját nyelvén azt magyarázta elégedetlenül, hogy drágultak a sütemények és ezért még egyet sem kapott a nála lévő aranyból. Pedig Simeon mindig rá szokott számolni egy keveset.
- Phhh-bppph-hpppp - mutogatott kifelé, idomárja pedig elmosolyodott és hatalmasat bólintott rá.
- Akkor megnézzük, mi történt! - kapta fel a ruháit és már nyargalt is ki az épületből, nyomában Tengerszemmel és természetesen Kimivel, aki minden kalandban benne volt, legyen az bármilyen édes vagy éppen savanyú. A hármas detektívmunkájának eredménye pedig nem maradt el: hamarosan tudomást szereztek a hiányról, az árak emelkedésének üteméről és egy kedvesnek kinéző srác még a küldetéstáblához is elirányította őket, ahol elmondása szerint látott valami hasonló küldetést kirakva. És még ott volt, nem vitte el senki!
- Szóval Cukorválság...? - billentette félre fejét az idomár a címet és a leírást olvasva - Biztos komoly lehet, ha a Sweet Dreamsben sincs már elég... - gondolkozott tovább félhangosan, de ennél messzebbre nem jutott éshát nem is akart: egy új kaland a láthatáron! A Fény Lovagjai megmentik a süteményeket! Simeon még fel is kacagott az ötletre és rá is nyomott az elfogadásra, hogy aztán kíváncsian nézegesse meg, hogy mégis mi a következő úticél. Vajon kártevők pusztítják a cukorrépákat, vagy valami gonosz, keserű játékos van az egész hátterében? Simeon csak egyet tudott: ha törik, ha szakad, ezt meg kell oldaniuk, Tengerszem miatt.
Az idomár szíve szakadna meg, ha elsődleges petjének le kellene mondania az édességekről.

Tűzköpő dixivel játszom!

by **Lizbet** Hétf. Júl. 26 2021, 21:55

Takada:
Más lehetőség híján elindulsz az egyetlen nyomon, amit a questhez adtak és hamarosan az egyik legnépszerűbb cukrászdában találod magad és a megbízó után mutat némi érdeklődést.
Kérdésedre a fiatal leányzó mosolyogva sarkon fordul és elszalad, eltűnik a pult mögött.
Amennyiben körülnézel, láthatod, hogy a kínálat elég szegényes. Habár van mindenből, elég hézagos a kirakat. Fajtánként egy, maximum kettő darabot látsz elég magas áron....
- Áhh... Jó napot - jó napot - Üdvözöl kedvesen egy alacsony, harminc körüli férfi. Rövid fekete haja elég ritkás és rendezetlen. Hála az enyhén gömbölyded "formájának" elég nehézkesen jut el hozzád a székek, asztalok között szalonozva, sűrűn elnézést kérve azoktól, kiket véletlen meglökött.
- Végre valaki észhez tért - Megragadja jobb kezed és lelkesen rázogatja, barna szemei pedig csak úgy csillognak..... minden bizonnyal örül neked - Kérem, fáradjon erre - kivezet a cukrászdából, ki a teraszra, elvezet egy asztalhoz és hellyel kínál.
- A neven Cicero és nagyon örülök- bemutatkozik illedelmesen, majd intésére a személyzet egy tagja le rak elétek egy-egy pohár vizet.
- A hirdetésemre jött és ennek rendkívül örülök, ám mielőtt túlzottan belemennénk a részletekbe, meg kell bizonyosodjam róla, hogy komoly elhatározással jött-e ide,vagy sem- Megköszörüli a torkát, majd nagyot kortyol a vizéből- Olyan titkok fognak elhangzani, amiket nem oszthatok meg mindenféle jött ment exp sóvár kalandorral, remélem megérti - az eddigi mosolygós arca a mondat erejéig elég komollyá válok, de végeztével megint a régi. Az inventorijában kezd el matatni, elővesz egy darab papírt, amit az asztalra rak, majd átcsúsztatja neked
- Ha komolyan gondolja, írja alá legyen oly kedves - amit eléd tol az nem más, mint egy szerződés. Röviden és tömören az van benne megfogalmazva, hogyha az elhangzott információk közül bármi kiszivárgok, a teljes jelenlegi vagyonod és annak, amit a elkövetkezendő két évben szerzel 90%-át köteles vagy Cicero-nak adni. Legyen az arany, felszerelés, érc, növény, kristály, poti... bármi.

Elég komoly a pali, hogy egy ilyen dolgot eléd mer rakni, de az csak tőled függ, hogy megvan benned a kellő elhatározás, vagy most feladod a questet, amíg nincs komolyabb veszíteni valód? Esetleg jobban hajt a kíváncsiság? Te tudod

Simeon:
Ha te magad is felkeresed Cicero-t, akkor ugyan az történik veled, mint Takada-val. Akár találkozhattok is, de ebben az esetben neked kellene először írnod.
Viszont ha más ötleted és másfelé veszed az irányt, akkor hajrá, tedd meg \o/

Határidő legyen 2 hét és elnézést, hogy eddig várattalak titeket. Az augusztus hónap nekem mindig gáz, de innentől visszaáll a régi rendszer és aktívabb leszek.

by **Simeon** Pént. Júl. 30 2021, 15:04

Simeon hiába nézte a küldetés leírását, egyszerűen se koordináta, se semmi más nem jelent meg. Pedig még a térképét is végigböngészte, hátha, de nem talált egyetlen nyilat vagy zászlócskát sem, ahova most el kéne menniük.
- Ezt nem értem... - vakarta meg a fejét és már éppen kezdett kétségbeesni, amikor okos polipja felkapaszkodott a vállára, hogy ő is megleshesse a feliratot.
- Phh-hhh brrrph-ph?
- Hát, nem ír mást. Csak ennyit, amennyit felolvastam - biggyesztette le ajkait a srác, Tengerszem viszont csápjával megbökte a feladó nevét és ha éppen voltak - márpedig voltak! - Simeon körül fénycsíkok, hát azok egy pillanatra beragyogták az idomár elméjét - Tényleg! Akkor keressük fel őt, jó? - nevetett fel és az elégedett polippal és a kíváncsai sasfiókával együtt útnak is indultak, egyenesen a Sweet Dreams felé.

Tengerszem előre is sietett, hogy megnézze a kínálatot és miközben csápjával már mutatta a pincérnőnek, hogy hosszas válogatás után mit választott, Simeonék is odaértek.
- Azt a süteményt kérjük ott, illetve meg tudná nekem mondani, merre találom Cicero urat? - kíváncsiskodott a fiú és csakhamar megkapta rá a választ: éppen odakint van a teraszon, egy úrral bezsélget. A srác tehát bőszen bólogatva köszönte meg a segítséget, fizetett és már rohant is ki a cukrászdából, nyomában az egyre éhesebb polippal, akinek mintha a mézesmadzagot húzták volna el az orra előtt nézett először a távolodó édesség után.
- Jó napot kívánok! - érkezett meg a srác egy kicsit talán túlzott lendülettel is: majdnem fellökte az éppen érkező személyzetet, aki poharakat tett le a többiek elé az asztalra - A cukorválságos küldetés miatt jöttem! - jelentette ki fülig érő vigyorral.
- Ph-hh!
- Ó igen. Jöttünk. Mindhárman - vigyorgott - Csakmert Tengerszem miatt vállaltuk el, ő nagyon odavan a süteményekért! Miért van amúgy kevés cukor? Valaki lopja a készletet? - sorolta kérdéseit és egyelőre nem igazán engedte szóhoz jutni a tulajdonost - Én Simeon vagyok, ők pedig itt Kimi és Tengerszem - mosolygott, aztán odaadta a méltatlankodó nyolckarúnak is a jogos jussát. Közben Kimi kis fejecskéjét tekergetve meredt hol a bolttulajra, hol pedig az öregúrra, de egyelőre ott maradt a fiú fején, biztonságban: érezte, hogy itt komoly dolgokról van szó és ez valahogy kivárásra késztette.
Simeon viszont, Kimivel ellentétben, semmit sem érzett mindebből. Ha volt a közelben szék, vidáman odahúzta ő is, aztán lelkesen hallgatta végig, miről beszél Cicero és az öregúr mit és hogyan válaszol rá. Nem is szólt bele egészen addig, amíg elé nem került egy darab papiros: ez volt az a pont, ahol Simeon a homlokát ráncolva, nagyokat pislogott és persze Tengerszemnek is azonnal meg kellett néznie, miről is szól az írás. Simeon most viszont nem olvasta fel neki a sorokat.
- Még Fuwának se mondhatom el? - kérdezte inkább és legörbült szájjal forgatta a kezében a szerződést - Meg Leonak. Meg esetleg Saibaitachinak is! - vigyorodott el, de csupáncsak egy pillanatra: nem, nagyon nem tetszett neki, hogy mindenét el akarják venni és nem igazán értette meg, hogy ez csak egy lehetőség.
- Én nem írom alá! - jelentette ki dacosan és fel is húzta az orrát - Szeretnék segíteni és egészen tuti biztosan tudunk is, de Chancery itemjét nem veszíthetem el! Vissza kell neki adnom, ha újra itt lesz, ez nagyon fontos! Meg Kimi is csak ezért maradhat velem, az item nélkül el kell búcsúznunk! - vette ölbe a kismadarat, akinek hirtelen nagyon unszimpatikus lett ez a Cicero nevű, aki az elhangzottak alapján el akarja szakítani Simeonéktól. Erre aztán Tengerszem is karba font csápokkal meredt a tulajdonosra és állt be Kimi mellé a sorba, azt pedig egyik pet sem kérdezte, hogy voltaképpen hogyan is jutottak el idáig: őnekik az volt a legfontosabb, hogy hárman, együtt maradhassanak.
Ha pedig ennek az a feltétele, hogy nem lesz édesség Aincradban, hát a csapat bátran bevállalta azt ezért.

by **Takada Hiroshi** Vas. Aug. 01 2021, 23:22

Takada a pultos lányka távozásából már sejtette, hogy jól gondolkodott, és amint a kövérkés fickó megjelent majd az asztalnál bemutatkozott, már biztosan tudta is.
A megbízó beszámolóját, valamint az ifjú idomár érkezését is csendben követte, egyelőre nem tartotta fontosnak a bemutatkozást. A feltételek közlését és a fiú reakcióját csak a lapot bámulva mély töprengéssel hallgatta végig. Majd az arcáról sütő értetlenségnek hangot is adott;
– Javítson ki ha tévedek, de tudtommal Aincradban sem bíróság sem más ítélőszék nem működik. Hogyan kívánja érvényre juttatni a lapon feltüntetett követelését? – majd kézbe véve a lapot további kérdést eszközöl – Továbbá, miként kívánja bizonyítani, hogy azok az állítólagos titkok, legyenek azok bármifélék, az itt jelenlévő ifjú idomáron vagy rajtam keresztül szivárgott ki?
A kérdéseit követően a lapot megfordítva a kövér férfi elé helyezi, majd a kompromiszum készségre apellálva egy javaslattal áll elő.
– Ötletem sincs miféle titok övezhet egy cukrászdát, de ha esetleg attól tart, hogy a készítményei receptjei közkézre kerülnének, akkor javaslom ezt konkretizáljuk, ebben a titoktartási szerződésben. Ugyanis így ebben a formátumban én sem vagyok hajlandó aláírni, még úgy sem, hogy semmi lehetősége sincs az érvényre juttatására. – és hogy miért is nem, arra azonnal választ is ad, pont ugyan olyan komoly arckifejezéssel, mit amit az imént Cicero arcán is honolt;
– Ahogy maga is tart az exp sóvároktól, úgy jogosan tarthatunk mi is az arany sóvároktól. Könnyen lehet, hogy semmiféle probléma nincs, csak így akar magának néhány balekot fogni, akiket aztán kizsákmányolhat.
A magyarázatát követően csak hátradől és hagyja, hogy a fogadós vagy mi, reflektáljon a mondandójára.

by **Lizbet** Szomb. Aug. 14 2021, 16:05

Cicero elmosolyodik a sok kérdés hallatán, majd torkát megköszörülve beszédre nyitja vaskos száját.
- Bár nem titok, ettől függetlenül lehet nem tudják, hogy amit jelenleg cukorként használunk az valójában folyadék. - tart egy rövid szünetet, kortyol még egyet a maradék vizéből - Ezt egy sokszínű, fehér pöttyös gombából nyerjük ki - matat kicsit a menüjében, majd elővarázsol egy gombát és az asztalra teszi, hogy alaposan megnézhessétek.
- Minél élénkebb a színe, annál értékesebb anyagot lehet előállítani belőle. Sok helyen megterem, de nagy mennyiségben, ahol a minősége is kiváló, csak egy helyen eddig: a 14. szinten - magyarázza, majd ha megvizsgáltátok a gombát, visszarakja az inventoryába.
- Eddig minden probléma nélkül ment, jutott mindenkinek belőle bőven, hiába van ennyi cukrászda, fagyizó szerte a szinteken. A probléma ott kezdődött, hogy a koboldok is rákaptak az ízére -hangjában nem hallani feszültséget, vagy más érzelmet, szimplán magyaráz, mintha érdeke se fűződne hozzá
- Yorick kijelentette, hogy mivel az ő földjükön terem, ők tartanák rá igényt. Azóta elég problémás az onnan való beszerzés, sokkal kevesebb és silányabb anyag érkezik, amit a többi szinten találnak - ér véget a meséje arról, miért is van most válságban az a sok cukrászda és más édességet forgalmazó üzlet.

A szerződés nem nyerte el tetszéseteket, ezt alaposan tudatjátok az úrral, akinek erre nem igazán van látványos reakciója, még csak a vállát se vonja meg.
- Nem... nem téved. Valóban nincs bíróság vagy más behajtással foglalkozó szervek - tart egy rövid szünetet és elmosolyodik - de.... ha nem tudnám betartatni, miért próbálkoznék effajta botorsággal? Tartsa észben jó uram, nem mindenki harcra specializálódott ebben a különös világban- neveti el magát a végén. Minél több kérdést tesztek fel neki, annál szélesebb mosoly húzódik az arcán.
- Ez nem csak egyszerű papír - felveszi az egyiket és meglebegteti mielőtt visszatenné - A szerződés kötelez. Amennyiben eljár a szájuk, azt egyből megtudom, ám ha nem, akkor nincs mitől félniük. De tisztázzuk most: ebben a szerződésben nem szerepel a küldetés kimenetele. Mindössze a titoktartás, semmi több. Az, hogy így tiltakoznak ez ellen... nos.... nem vet túl jó fényt magukra - fintorodik el kissé, majd az ujjait kezdi tördelni.
- Hogy a probléma valós-e, vagy sem könnyen rájöhet. Menjen és nézzen szét - int bal kezével a város felé jelezvén, hogy mehettek akármikor.
- Én nyíltan hirdettem meg a küldetést, nem fű alatt. Maguk jöttek hozzám, de ha nem fogadják el a feltételeim, akkor már mehetnek is. - jelenti ki Cicero halálosan nyugodtan

Határidő: 2 Hét

by **Takada Hiroshi** Szomb. Aug. 14 2021, 20:25

Az öreg sóhajt egyet a válasz hallatán. Nyilvánvaló, hogy a fickónak halvány lila gőze sincs mi nem tetszik nekik ebbe a titoktartási ostobaságban. Először arra gondolt, hogy elmagyarázza neki, mint egy lusta diáknak, aki úgy akarja elsajátítani az anyagot, hogy még az alapokkal sincs tisztába, de végül ezt elvetette, mivel egyszerűen semmi kedve sem volt hozzá.
Továbbá a magyarázata, hogy az egész titoktartási mizériát képes érvényesíteni még jobban elmélyíti Takada gyanakvását, hogy az egész csak balekvadászat. ~Tálan van valami féle rendszerhozzáférése, vagy sikeresen meghekkelt valamit. De igazából mindegy is. Az hogy ennyire ragaszkodik hozzá, csak egyet jelenthet, valami komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy ezt az elismervényt, amiben kötelezik magukat minden vagyonuk 90%-ának az átadására aláírassa. Már az arány is nevetségesen magas! Nincs az a játékos aki ne pusztulna éhen, ha a bevételeinek ekkora százalékát elvennék!~ Gondolja, majd ott próbál hatni az ürgére, ahol egy vérbeli kereskedőre lehet. A kapzsiságán keresztül.
– Először is nem igazán érdekel, hogy az Ön szubjektív véleménye szerint, milyen fényt vet rám az, hogy nem teszem magam ki egy koncepciós per lehetőségének. – majd kis szünetet tart, persze nem azért mert választ várna a kijelentésére – Másodszor, volna egy javaslatom. Állítása szerint, ha nem írom alá a rabszolgavásár papírját azzal azt bizonyítom, hogy Exp sóvár vagyok. Ezt sem igazán értem mit jelet, ~Van olyan játékos, aki nem azért vállal küldetés, hogy növelje a tapasztalati szintjét?~ de legyen induljunk ki ebből. Hogy bizonyítsam csak tisztán a jó szándék vezet, semmiféle honoráriumot, ellenszolgáltatás vagy bármi efélét nem várok el azért, hogy a dolog végére járjak. Viszont ebben az esetben azt gondolom, hogy jogosan kérem ezt az én irányomban is.
Igaz az idős sensei agyán át fut a gondolat, hogy ha a korábbi okfejtését sem értette meg, akkor talán ennek a lényegét sem érti majd, de egyelőre ezen a hídon csak akkor kell át, ha az útjába kerül.

by **Simeon** Vas. Aug. 15 2021, 20:00

Simeon elbűvölten dugta oda orrát a gombához és egészen közelről nézte meg magának a szivárványszínű csodát. Szóval minél élénkebb és csillogóbb, annál értékesebb? Az idomár elnevette magát ezen, hiszen ő is pont ugyanígy gondolta: amit a napcsíkok szeretnek, az csak finom lehet és sokat, nagyon sokat ér! Szélesen rámosolygott a tulajdonosra és visszaült a helyére, amíg a további magyarázatot meghallgatta, szokásától eltérően pedig megállta, hogy teletűzdelje a másik monológját kérdésekkel.
- Ki az a Yorick? Miért szeretik ezt a koboldok? És tényleg nincs más lelőhely, csak a tizennegyedik? ... Mi lenne, ha megkérnénk azt a Yorickot, hogy kaphassunk belőle? - tört ki belőle aztán egyszerre és továbbra is lelkesen meredt a másik két emberre. Persze ez csak ideiglenesen volt így: amint a beszélgetés eljutott a szerződésig, Simeon bizalmatlanul méregette a papírt és húzta fel az orrát. Ők aztán nem írnak alá olyat, ami elveszi az itemjeiket! A Napkalap is csodás volt, meg a Szivárvány Köpeny és a Bányász Sisak! Meg a karácsonyi kazamatában kapott itemek és ott volt még a kiszáradás elleni fiola, amit Tengerszem kapott. Mi lenne velük ezek nélkül!? Az ifjú idomár megrázta a fejét: nem, ő ebbe nem megy bele, semmiképpen sem.
Az öregúr viszont őelőtte szólalt meg, Simeon pedig úgy hallgatta őt, mint a kisfiúk, amikor tudják, hogy most a felnőttek beszélnek. Párszor bizonytalanul bólintott is a másik szavaira, de nem igazán értette, éppen hol tart a beszélgetés, a vége viszont teljesen egyértelmű volt az ő számára is: ha csak az exp és az arany a kérdés, akkor semmi gond nincsen! Egyszerűen csak nem kell kérnie és akkor elmesélheti Fuwáéknak ezt a kalandot is! Simeon arcán pírral emlékezett vissza Fuwa mosolyára és örömére, amikor ezeket hallgatta.
- Én sem kérek érte semmit! - állt fel és jelentette ki hangosan, csillogó szemekkel - Úgysem tudok már szintet lépni és aranyam is van elég. Csak legyen elég édesség Tengerszemnek - vette ölbe a polipot és mosolygott rá hol Cicerora, hol az öregúrra: most, hogy ezt megbeszélték, már semmi probléma nincs, ugye?

by **Lizbet** Szomb. Aug. 28 2021, 15:38

Halkan felnevet a kérdésre, de hamar igyekszik úrrá lenni jókedvén, hogy válaszolhasson. Megköszörüli a torkát, kortyol egy kis vizet, aztán belekezd:
- Yorick egy kobold, egyesek szerint az új kobold király - szemeit forgatva meséli, bizonyára nincs jó véleménnyel a kobold nemesről - Ő az ura a 14. szintnek. Mi emberek csak azért látogathatjuk még, mert megtűr minket. Ha ő azt mondja, hogy a gombák nagy része a koboldoké, akkor az övék. Kénytelenek vagyunk megelégedni azzal, ami marad. Elvégre senki nem akar egy újabb háborút, főleg nem a koboldokkal - ér magyarázata végére, büszkén ki is húzza magát, hogy ő mennyi mindent tud.
- Mint mondtam vannak más lelőhelyek, de nem akkora mennyiségben, hogy elláthassa a jelenlegi piacot - a poharával játszadozva hallgatja a további kérdéseket, javaslatokat. Egyszer sem szól közbe, csendben végighallgatja minden egyes szavatok.
- Attól tartok, hogy ezt nem engedhetem - veszi komolyabbra a figurát - az üzlet, az üzlet. Az elvégzett munkáért megjár a fizetség, ez vitán felül áll- tenyerét gyengéden az asztalhoz csapva nyomatékosítja kijelentését.
- Nem tudom észrevették, de jó ideje arról "vitatkozunk" tudnak-e titkot tartani, vagy sem. - önt végre tiszta vizet a pohárba- Önök nagyon afelé hajlanak, hogy nem tudják megőrizni a titkokat. Üzlet szempontjából ez pedig a lehető legrosszabb, mert a maguk fajták több kárt okoznának, mint hasznot termelnének. Ezért van szükség a szerződésre - leteszi az üres poharat és karba tett késszel a szék háttámlájának dől.
- Mivel látom elég nehezen birkóznának meg a helyzettel, hajlandó vagyok egy kisebb engedményre. - jön a pár másodperces hatásvadász szünet - a Küldetés végéig elég megőrizniük az információt. Ez a legtöbb, amit tehetek. Ha ez sem elfogadható, akkor köszönöm szépen, ennyi volt a meghallgatás.

Határidő: 2 hét

by **Takada Hiroshi** Csüt. Szept. 16 2021, 19:30

Az öreg türelmesen végighallgatja a koboldokról szóló okítást, viszont az ingyen munka felajánlására tett válasznál már felvonja a szemöldökét. Véleménye szerint egy valódi kereskedő kapva-kapott volna az alkalmon, továbbá az értetlen kitérő válasz végleg meggyőzte Takadát, hogy az ürge rosszban sántikál, és eddig ugyan türtőztette magát, de elérkezettnek látta az időt, hogy hangot adjon ezen véleményének;
– Én azt vettem észre, hogy eddig szó sem esett arról, hogy tudok-e vagy esetleg akarok-e titkot tartani. Eddig folyamatosan csak próbáltam sugallni, merő udvariasságból csak sugallni, hogy véleményem szerint a felém tett ajánlata tisztességtelen. Viszont mivel ennyire értetlen, most már nyíltan kimondom. Ez a szerződés – mutatott a lapra – számomra teljességgel elfogadhatatlan. Komolyan élek a gyanúperrel, hogy az épület egy hátsó eldugott szobájában ott ücsörög egy vörös játékos akivel jó előre már megegyezett és aki csak a balekokra vár. Számtalan ilyen kétes alak található, akik hajlandóak ellehetetleníteni más játékosokat főleg ilyen busás haszon fejébe. Ráadásul csak annyit kell tennie, hogy hamistanúként előálljon, valami blőd dologgal megvádoljon, mondjuk; én elárultam neki, hogy maga elefántormányos gatyában éjszakánként a für elise-t énekli a tetőn. Magának csak az lenne erre a dolga, hogy megerősítse, ezt az titkot csak is én mondhattam el, és már ugrott is maguk zsebébe a vagyonom 90%-a. – aztán rátér arra ami tovább erősítette a gyanúját a harcművésznek – És ezért mindegy magának, hogy az úgynevezett titkait hat évig, egy hónapig, a küldetés végéig vagy akár csak öt percig kell megőriznem.
Az öreg azt gondolja, hogy ha ebből sem értette meg, hogy mi az ami nem tetszik neki, akkor a fickó gyengeelméjű. Persze nem várja, hogy magyarázatot adjon a dologra. És az sem érdekli, ha felajánlja, hogy a 90%-ot átjavítja, egy elfogadható mértékre. Mondjuk 10%-ra amit kérdés nélkül elfogadott volna első szóra. Elvégre az egy elfogadott közvetítői jutalék, az senkinek nem szúrt volna szemet, még neki sem. Most már csak annyit tesz, hogy feláll az asztaltól, biccent az ott maradottaknak – További szép napot! – és távozik.

//Úgy terveztem hogy csak Simeon után teszem be a hszt, hogy ne befolyásoljam, de a user kérésére mégis előrébb veszem. Köszönöm az eddigieket, további lendületest!//

by **Simeon** Szer. Szept. 22 2021, 19:50

Simeon szorgosan hallgatta, hogy Cicero miket válaszolgat és ugyan megpróbálta meg is jegyezni az elhangzott információkat, de ez azért nem sikerült teljes mértékben: a srác hatalmasat bólintott és arra jutott, hogy biztosan attól a Yoricktól kell engedélyt kérni, ha szeretnénk kapni azokból a furcsa gombákból. Hiszen ha neki bőven van, biztos nem lesz háború belőle, nem igaz? Csak szépen kell kérni, meg soksok nagycsíkkal!
Az üzlet titoktartási része pedig csak ezután következett. Az idomársrácnak kezdett megfájdulni a feje az öregúr és a bolttulajdonos egyre hevesebbé váló szóváltásától, de ettől függetlenül azért csöndesen, bár egyre kétségbeesettebben kapkodta a fejét hol az egyikre, hol a másikra. Fogalma sem volt, hogy a mellette ülő, idős játékos miről beszél, de mindenképpen hitt neki és igyekezett néha rá-rábólintani a mondottakra, mintha ő is egyetértene. Azzal mondjuk egyetértett, hogy az itemeit nem vehetik el és amikor az úr kijelentette, hogy ez a szerződés balekoknak való (vagy valami ilyesmit), Simeon felhúzta az orrát: ő ugyan nem balek! Gyorsan körülnézett, mennyi napcsík van most körülötte, majd ijedten pislogott rá az öregemberre, aki időközben úgy tűnt befejezte a monológot és felállt az asztaltól. Az idomár, ölében elsődleges petjével megrendülten nézett a távozó társ után és agyában észveszejtő sebességgel kezdtek el kattogni a fogaskerekek, hogy most mitévő legyen. Végül aztán felragyogott az arca és felpattant ő is, a szerződésről szinte meg is feledkezve.
- Ne aggódjon, uram, Tengerszem, Kimi meg én megoldjuk! Beszélünk azzal a Yorickkal és lesz gomba mindenkinek! - kiáltotta ki csillogó szemmel és teljesen fellelkesülve vigyorgott rá Cicerora - Sőt, megkérdezem a többieket is, ki akar segíteni, mert biztosan akar majd valaki! Miko, vagy Fuwa vagy bárki! Az édességet mindenki szereti - nevetett és elő is szedte a teleportkristályát, ezek után pedig (ha nem akadályozta meg a tulajdonos) el is teleportált a Kezdetek Városának főterére, hogy onnan a Unity céhháza felé vegye az útját.

by **Lizbet** Csüt. Szept. 30 2021, 18:13

Cicero mindössze egy könnyed mozdulattal mutat az utca felé, jelezvén sokadszorra, hogy el lehet menni, ha nem kívántok eleget tenni a feltételeknek. Azzal már nem fárasztja magát, hogy közölje a nyilvánvalót. Ha nem ti, hát akkor majd más elvállalja a questet. Az illemet megadva köszön el a távozótól és már csak arra vár, hogy te magad mikor távozol végre színe elől.
Kijelentésedre először csak egy meglepett arc a válasz, amit egy alig hallható, halk nevetés követ.
- Remek ötlet! - jelenti ki, miközben igyekszik nevetését teljesen elfojtani - Milyen kár, hogy erre eddig senki sem gondolt- Érzed az igazán mélyről jövő szarkazmust a szavaiban, talán még egy kis gúnyt is, ami természetesen szándékos.
- Csak tessék, ám magánál sokkalta okosabb, tárgyalásra szakosodott playerek próbálkoztak már, aminek ez az eredménye - kezével lassan körbe mutat - A felesleget kapjuk, amire nekik nincs szükségük és ez pontosan erre elég..... - Ezzel már tudod az okát, hogy miért nem zártak be a nagyobb cukrászdák, miért csak az áraikat emelték meg.
- Puszta édességek miatt pedig nem robbanthatunk ki újabb háborút - szögezi le és int az egyik fiatal hölgynek, hogy kellene neki még egy pohár víz - A megoldás már megvan, pontosabban a terv a megvalósítására, de ehhez lenne szükségünk segítségre- Elhallgat egészen addig meg sem szólal, míg ki nem hozzák számára a kért hűsítő folyadékot.
- Ha Yorick nem ad, akkor máshonnan kell beszereznünk. Egy új lelőhelyről, amiről már információink is vannak....kell valaki, aki feltérképezi a helyet.... de többet nem mondhatok, ha csak - bök az asztalon heverő szerződésre. Ha ezek után is teleportálni akarsz, akkor már nem akadályoz már meg...

Határidő: 1 hét

by **Simeon** Hétf. Okt. 04 2021, 18:31

Simeon arca felragyogott a tulajdonos mondandójára, hiszen ezek szerint ez szerinte is remek ötlet! És ehhez még az sem kell, hogy oda kelljen adnia a férfinak a felszereléseit, bizony! Az idomár lelkesen és büszkén húzta ki magát és nem, egyáltalán nem érezte a szarkazmust. Csupán vidáman bólogatott és igaz az egy kicsit elbizonytalanította, amikor a másik arról beszélt, hogy nálánál vannak okosabb játékosok is, de ők viszont többen vannak és erősebbek is! Kivéve, ha Cicero a frontosokról beszélt, de akkor biztos mondta volna a nevüket is, nem?
- Nem lesz háború, azt megígérhetem, uram! - vágta aztán haptákba magát, persze csak viccből és hát el is nevette a végét, ahogyan a hozzá hasonló, egyszerűbb észjárású, de feltétlen optimista fiúk szokták. Éshogy a terv már megvolt? Hát természetesen meg, hiszen épp az előbb mondta el Simeon és a másik szerint is jó úgy, szóval márcsak kell valaki, aki támogatja őt ebben. Simeonnal ellentétben Tengerszem mondjuk nem volt túlzottan meggyőzve: az ifjú polip egy kicsit jobban átlátta a helyzetet, de elég volt csak ránéznie az idomár feje tetején üldögélő Kimire, hogy inkább lemondjon a napi édességadagjának majdnem a feléről - nem, Tengerszem nem akarta elveszíteni a madárkát és pumának is felelősséggel tartozott a védelméért, ígyhát (bár végig erősen nézte azt a Cicero nevűt) végül nem szólt semmit. Egyébként is, ha csak egy új helyet kell feltérképezni és gombákat keresni, az bárkinek menni fog! Tengerszem tehát ezzel a tudattal nyugtatta magát és amikor Simeon teli szájjal vigyorogva elköszönt és elteleportált, szinte meg se hallva a tulaj utolsó mondatait, a polip megnyugvással telve hunyta be a szemét, hogy nemsokára már egy teljesen más helyen legyenek.
Simeon a céhházba ment. Végigrohanta az összes emeletet és folyosót, de vagy nagyon elfoglalt volt mindenki, vagy egyenesen lebeszélte őt erről a kis kalandról és amikor az idomár lebiggyesztett ajkakkal, kétségbeesetten huppant le az ágyára a szobájában, Tengerszem odaült az ölébe és elmondta neki, hogy a koboldok lehet bántanák őket Kimivel együtt. Ez aztán meggyőzte Simeont is, hogy talán mégsem annyira jó az a "remek terv", a srácnak tehát nem volt több ötlete, minthogy visszateleportáljon a cukrászdához és bár továbbra is ódzkodott attól, hogy elveszítse az itemjeit, de pár utcával arrébbról azért egy ideig még szemmel tartotta a helyet, hátha valaki végül aláírja a papírt. Mert ha valaki aláírja, csak követnie kell őt és segíteni neki, igen!
Simeon izgatottan, csillogó szemekkel bámulta tehát a teraszt, hátha megjelenik bárki, aki elfogadja Cicero ajánlatát.

Simeon nem fogja aláírni a szerződést semmiképp sem és ha egy ideig nem jelenik meg senki, akkor simáncsak hazamegy, de az sem gond, akkor én is köszönöm szépen a lehetőséget és lehet zárni a küldetést! De ha jönne valaki a karakter mellé, szívesen folytatom! Very Happy

Csak sajnos eddig senki sem jelentkezett Sad

by **Lizbet** Szer. Okt. 13 2021, 20:19

Bárhogyan is próbálkozik mind a két fél, nem születik megállapodás. Cicero ragaszkodik az általa megalkotott szerződéshez, ami egyben azt is jelenti, hogy az ő szabályai szerint kellene játszani. Te azonban nem vagy hajlandó ebbe belemenni, mert van nálad valami fontos, amitől sosem válnál meg, maximum, ha élet-halál kérdése a dolog, de ezt csak te tudhatod. Vagy csak sunyiságot vélsz te is felfedezni és ez fogja vissza a kezed? Mindegy is...
- Végül is ki vagyok én, hogy megmondjam másnak mit csináljon? Ha Yorick-al akar tárgyalni, tegye azt. Remélem nem bőszíti fel nagyon.... - Egy laza kézlendítéssel téged is utadra enged. Nem látszik túl csalódottnak, végig fapofát vág és miután elhagyod a teraszt, ő maga az épületbe szétáll és nem is látod onnan kijönni. Amit eddig tudsz, hogy azért van hiány cukorból, mert Yorick és bandája szemet vetett a színes kis gombákra, alig hagyva ezzel valamit az üzletek számára.
Mit teszel? Feladod és inkább arra vársz, hogy más végezze el a munkát? Vagy saját kezedbe veszed az irányítást és magad nézel utána mi is folyik pontosan a háttérben? Már ha folyik ott valami egyáltalán Suspect

A döntés csak rajtad áll....

by **Simeon** Szomb. Okt. 16 2021, 19:48

Simeon izgatottan, csillogó szemekkel bámulta tehát a teraszt, hátha megjelenik bárki, aki elfogadja Cicero ajánlatát.
De senki sem jött.
És a tulajdonos sem jött ki a teraszra többet.
Az ifjú idomár várt pár percet, amiből már nagyjából egy óra kerekedett, de mozgás, na az a vásárlókon kívül nemigen akadt a környéken. Márpedig enélkül Simeonnak semmi ötlete sem volt, hogyan segítsen, hiszen korábban Tengerszem lebeszélte arról, hogy beszéljen azzal a Yorickkal és ahogy az idomár törte a fejét, valószínű első petjének igaza volt, hiszen egy királyt mégse lehet csakúgy zargatni, nem? Lehet be se engednék a palotába! Meghát a koboldok amúgyis olyan koszosak voltak, Simeon pedig nem hitt benne, hogy szeretnék a tündöklő napcsíkokat. Nemnem, az a verzió tehát kilőve, más viszont nemigen volt, hacsak nem fogadja le valaki a küldetést, látogatja meg a Sweet Dreams cukrászdát és írja alá azt a papirost. Úgy tudna csatlakozni hozzá és segíteni! Kimi viszont egyértelműen fontosabb volt, mint az édesség drágulása, ahogy tehát eltelt valamennyi idő a kezdetben izgatott, majd egyre inkább unalmassá váló várakozással, Simeon sóhajtott egyet, majd megrántotta a vállát és arcán vigyorral guggolt le a türelmesen mellette maradó, de látszólag egyre éhesebb poliphoz:
- Mit szólsz egy kis édességhez? - kérdezte és megsimogatta a vállára ereszkedő Kimit, aki mindeközben már felfedezte magának a környék minden zegét zugát, a kíváncsi kismadarat ugyanis nem lehetett csakúgy helyben tartani. Tengerszem pedig - természetesen - hevesen bólogatott és pár "Ph-ph" kíséretében hangot is adott annak, hogy ideje lenne enni valamit. És ha drágábban, mint azt eddig megszokhatták? Naés! Simeonéknak sok aranyuk volt, édességre pedig bármennyit megérte költeni.

Mivel úgy írtad, hogy senki sem megy oda, így ahogy írtam is az előző hszemben, Simeon (egy kis édességevészet után) hazamegy Surprised

De azért köszi a küldit! Very Happy

Mégha ilyen rövidke is lett.

by **Kirigaya Suguha** Vas. Nov. 07 2021, 10:23

Megkérem a mesélőt, hogy folytassa/zárja a küldetést!

by **Miko** Csüt. Dec. 16 2021, 22:08

1. kör
Bár sosem tartottam magam igazán édesszájú személyiségnek (vagy legalábbis nem szeretem kevésbé a savanyú, sós, vagy még a keserű dolgokat se), attól függően még én magam is fel-felfigyeltem a világba bejövő változásokra. Mégpedig arra, hogy a csenevész édességipari kezdi monopolizálni az áruit és gonosz emberként kisajtolni szegény szerencsétlen játékosokból a megmaradt, féltve örzött aranyait. Ez pedig nem maradhat büntetlenül! Egy idő után az ember talpra áll és fellázad az elnyomók ellen! Ez pedig nem más feladata, miiiint…
- Én vagyok a cukrok védelmezője, a nyalókák viszaszerzője Zorroko, az álarcos bosszúálló! – kiáltom előugorva az ajtó mögül puszta ökleimmel a levegőbe boxolva, nem kicsit meglepve ezzel az éppen beforduló Yuit, hisz még is csak egy „álruhába” voltam.
Miután túlvolt az első megpróbáltatásán és a szíve is megnyugodott, kissé fáradtan néz végig, majd a szemét dörgölve dönti lefelé a fejét.
- Miko… Kérlek… tudtam, hogy készülsz valamire… De már megint butaságra vetted a fejed igaz?
- A nevem nem Miko, hanem Zorroko, az igazságért és a cukorárak ellen harcolok! Védjegyem, hogy belekarcolom a nevem kezdőbetűjét az áldozataimba!
- Miko… szerintem összemostad Zorro és Robin Hood történetét… Ezen felül nincs kardod se… hogy akarod belekarcolni a másikba a Z betűt. – magyarázza fáradtan barátném.
- Azt mondod? – pislogok kizökkentve a szerepből, aki erre csak sóhajt és átnyújta a lapocskát, amit eddig szorongatott.
- Sejtetem, hogy valami hasonlót tervezel, így hoztam neked is ebből a szórólapból. Már kezdelek kiismerni ennyi év után Miko… bár még mindig meg tudsz lepni. – mondja rá jellemző fáradt, bizonytalan mosollyal.
Ezután átvettem a kis cetlit, és intettem Yuinak. Yui már elég rég óta nem mer kimenni biztonságos övezetből, mióta kis híján nullázódott a pontjai, így én vagyok a fenntartó kettőnk közül, míg ő újabb infókkal lát el. De végre Zorrokonak új célja akadt és nem is kevés! Fogtam is hát magam és megindultam az ádáz informátor felé, hogy halljam azt a küldetés, mi felszabadíthatja rabiga alól a kockacukornépet!

2. kör
Nagy lendülettel és még nagyobb lelkesedéssel suhantam az utcákon, nem egy furcsálló tekintetet magaménak tudva ezzel. Azonban lendületemet nem törte meg semmi se. Se a furcsálló személyek sora, se az esetleges ismerősök, se a bejárati ajtó. Utóbbi rendre kicsapódott, ahogy nagy hévvel megjelentem széles vigyorral az arcomon és csípőre tett kézzel hősi beállást produkálva. Néhány pillanatig hagyom, hogy képzeletbeli köpönyegem mágikus szellők lebegtessék a zárt térben, hisz ilyenek a szuperhősök köpönyegei! Még a legszélcsendesebb teremben is hősiesen lobognak. Végül megindulok a pult felé nagy sebességgel, és ahelyett, hogy megálltam volna előtte, egyszerűen átszökkentem felette, nem picit megrémisztve ezzel a mögötte lévő pultoslányt nagy eséllyel, ám mielőtt bármit is szólhatott volna, egyik kezem még mindig a csípőmön pihent, a másikkal viszont kinyújtva, gyakorlatilag az orra előtt tartva a papírt mutatom a küldifelkérést.
- Jöttem leszámolni a cukorbárókkal! Kit kell keresnem ez ügyben? – lengetem meg a papírost a nő feje előtt.
Rövidesen persze (nagy eséllyel miután kitessékeltek a pult mögül) meg is jelenik az illetékes személy és miután elnavigált a teraszra, úgy szépen bemutatkozott és el is mondta mit vár el tőlem. Természetesen miután elém tolta a papírost (és gondolom valami íróeszközt is Razz

) Viszonylag elég hamar megforgattam kezemben a tollat és szinte elolvasás nélkül ráfirkantottam egy Zko monogrammot… ugye mert végül is Zorroko vagyok. Tudjátok… a cukorvitéz! Már csak egy S kellene a mellkasomra és én lehetnék Sugarman! Vagy Sugargirl? A lényeg, hogy minden édesség védőszentje! Bár, ha a savanyú dolgok kerülnének veszélybe, akkor is jönnék segíteni, de sajnos azt nem tudom, mi angolul, szóval az nem tudom milyen man vagy girl lenne. Mindenesetre látszólag semmi problémám se volt a szerződéssel, csak annyi jött át, hogy titoktartást szeretne. Az meg megy… nem?
- És most? - kérdezem izgatottan.

by **Lizbet** Kedd Dec. 21 2021, 19:39

Simeon nem kell sokáig várnod - pontosabban nem többet, mint 40 percet - máris azt látod, hogy egy újabb, meglehetősen furcsán öltözött egyén ül a tárgyalói székbe, aki sokat nem habozva rá is firkantja nevét arra a szerződésre.

- Nagyszerű-nagyszerű!!! - örvendezik Cicero, hogy végre akadt valaki, aki hajlandó volt aláírni ezt az egyszerű, ám annál nagyobb veszélyeket rejtő szerződést. A környéken ő az egyetlen, aki nem néz rád úgy, mint egy köhömm.. enyhén bolondra
- Akkor most jöhetnek az információk - azzal összeérinti két kezét, mintha imádkozna, de nem történik semmi egyelőre, mindössze rendel magának egy újabb pohár vizet, amire mohón rácuppan.
- Az új lelőhely egy barlang, amiben cukor kristályok "nőnek" Ezeknek sokkal nagyobb a cukortartalmuk, mint a gombáknak, csak ki kell bányászni őket - szólal meg a fejedben Cicero hangja, aki továbbra is bőszen lefetyel.
- A 22. szinten, Korall várostól igencsak messze található ez a befagyott barlang. Legalább 2 nap az odajutás extrém hidegben. Azt javaslom készüljön fel kellőképp kisasszony - ad jó tanácsot mivel neki is érdeke fűződik a sikeredhez
- Továbbá figyelmeztetnem kell - tart egy rövid hatásvadász szünetet - a bánya állítólag kobold kézen volt, de valaki, vagy valami elüldözte őket, ezért fanyalodtak a gombákra. A feladata nem más, minthogy eljusson odáig és kellőképp felmérje a terepet, mielőtt megindulna a kitermelő egység...továbbá, ha a környéken akár egy kobold is tartózkodik, szabaduljon meg tőle - amint kiitta a pohara teljes tartalmát, az asztalra koppint vele, leteszi és felkel.
- Akkor hát sok sikert kedves! Várom mielőbbi jelentkezését- és mint aki jól végezte dolgát, besétál az épületbe ha nincs több kérdésed...

by **Miko** Pént. Dec. 24 2021, 19:48

Látszólag mindenféle probléma nélkül aláírtam a szerződést, de hát egy hős sose gondolkodik, mindig előbb cselekszik, aztán rájön, hogy valójában a rossz fiúknak fog segédkezni. Látszólag a férfi is elég jó szájízzel élvezte a „diadalt”, mert nem sokáig kertelt, hanem rövidesen a lényegre tért.
Annak ellenére, hogy a férfi szájához illesztette a poharát és neki állt inni, hirtelen megszólalt, és a legmeglepőbb az volt benne, hogy egyenesen a fejemben szólalt meg.
Tisztán látszott, hogy zavar a dolog, ugyanis meg-megráztam a kobakomat, viszont a férfi nem igazán szeretné normális módon elintézni a dolgokat. Gondolom mert az ital, amit iszik annyira finom, vagy nem tudom. Viszont ez igazán bosszantó, igazán abbahagyhatná. Ahogy mondja és mondja, úgy látszik rajtam, hogy eléggé morcossá tesz a dolog. Végül azonban abbahagyta a beszédet és én hálás is voltam miatta. Nagy eséllyel, ha normálisan beszélgetett volna, most kérdezgetnék tőle pár dolgot, de mivel ilyen furcsa módot talált a kommunikációra, így az első dolog, ami kiszökött a számon, egy morcos „hümpf” és bár bólintottam, de kivonultam, hisz ő maga se várta meg, míg egyáltalán reagálok rá valamit.
Így pedig hát dúlva, fúlva indultam a 22. szintre teleportálva, nem sokkal azután, miután kiértem az urta közepére (csak hogy még látványosabb legyen a kilépőm, hisz nem lett volna olyan hatása, ha benn lépek le), majd a le is hívom a menüm, hogy a már fagyos szinten, átöltözzek gyors. Hisz a heves lelépőm során ugyebár képtelen voltam erre, így utólag kellett korrigálnom. Így végül a hős cuccomat elfedte a vastag bundaréteg, ami így végül fel is melengetett. Miután sikeresen belebújtam a kis hacukába, kicsit átdörzsöltem fagyos testemet, majd mindezek után a menüm segítségével betájoltam a helyes irányt, majd mint akinek nincs jobb dolga, el is indultam azonnal.

by **Simeon** Csüt. Dec. 30 2021, 14:53

Simeon sehogyse értette. A fal mellől leskelődött és pislogott a cukrászda terasza felé, ahova nem sokkal ezelőtt egy fura öltözetű, ismerős lány ült le és igaz innen Simeon semmit sem látott az egészből, de azt azért megfigyelte, hogy megint előkerült egy papír és azt is, hogy ez a nő elkezdte a fejét rázogatni, miközben a tulajdonos ivott. Akkor tehát ő sem írta alá a szerződést, ugye? Az egész ott kezdett el még az eddiginél is furcsább lenni, hogy ezek után a játékos felállt és a teraszról egészen az utca közepéig sétált morcosan, olyan közel az idomárékhoz, hogy a hármasnak vissza kellett húzódnia, nehogy észrevegye őket. És abban a pillanatban, ahogyan a kristály a magasba került és a másik kimondta a célhelyet, Simeon végre felismerte őt.
- Miko! - kiáltott céhtársa hűlt helye után, majd gyorsan ő is előszedte a kristályát és követte a lányt a huszonkettedikre - Miko, Miko mi is itt vagyunk! - érte be a másikat vigyorogva, miközben Kimi rászállt a harcművész kapucnijára és elkezdte játékosan húzni azt - Te is a cukorhiány miatt jöttél, ugye? Húúú de nagyon mogorva és unszimpatikus volt az a tulajdonos, szerinted is? Én nem írtam alá a szerződést, mert nem akartam, hogy elvegyék tőlem Kimit, de így nem is mondott semmit nekem a tulaj - biggyesztette le ajkait, majd a másikra kapta a fejét - Neked mondott valamit? Hova mész? Csatlakozhatunk? - nézte meg a másik térképét és ha Mikonak nem volt ellenvetése (és valószínű akkor is, ha lett volna), Simeon besorolt a lány mellé és újult jókedvvel sétált mellette, bárhová is menjenek ezek után.

by **Lizbet** Csüt. Jan. 06 2022, 10:43

Miután megkapod a kellő információt a maga fura módján, annak ellenére, hogy többször is jelét adtad nem tetszésedet. Aztán szó nélkül felállsz és elviharzol az intézményből. Nem húzod az időt és teleportálsz, ahová egy váratlan illető is követ téged. Amint a fagyos kis városkában találod magad, egyből letámad...

Nos, mind a ketten Korall városában vagytok, amit nem igazán lehet városnak nevezni. Alig tucatnyi faház található itt egy-két alap szükségletet kielégítő üzlettel és egy fogadóval. Épp egy hóvihar kellős közepén érkeztek meg. Szinte azonnal jéghideg havat fúj az arcotokba az erős szél. A város utcáin senkit sem láttok, nyilván ilyen időben inkább élvezik az otthon melegét, amit a házak ablakából kiáramló hívogató, meleg fény is megerősít.

Beszéljétek át alaposan a dolgokat, hogy Miko mit oszt meg és mit nem. Majd ha úgy alakul tervezzétek meg az utat, jól gondoljátok meg mit visztek magatokkal és mennyit stb-stb. Ha szükség van rá, kaphattok plusz köröket, amiért természetesen ugyan úgy jár a jutalom.

Határidő: 01.15.

by **Miko** Szer. Jan. 12 2022, 01:12

Ahogy az indulataim nyomán végül elővettem kristályomat, egyáltalán nem néztem körül. Így esélyem se volt észrevenni az ismerős fiút és társait. Viszont mivel, első dolgom volt elteleportálni és nem felkészülni a hidegre, így… eléggé… hideg volt. Mondhatni… nagyon… ahogy azonban nyúltam volna a felszerelésmenümért, már szólított is meg az ismerős hang. Meglepetten szökkenek egyet és fordulok a hang felé, azonnal felismerve céhtársamat.
- Sime… - ekkor eszembe jutott, hogy most épp szerepet játszok, így egy kohm befejezéssel fejeztem be a dolgot és színpadias mozdulattal fordulok félre – Üdv néked fiú, én nem Miko vagyok, hanem Zorroko, a cukor megmentője! Háháháh… - nevetek fel színpadias rájátszással, miközben finoman leveszem a kis madárkát a kapucnimról – Kérdésedre választ adva, jelenleg épp fontos küldetésen vagyok, hisz mint önjelölt Sugargirl segédkeznem kell a cukorbajban szenvedőknek! De szívesen fogadok fel tanítványt fiú, így jer velem, ha ki akarod próbálni a hőssé válás röhög útját! – pózolok egy hősieset, bár ha Kimi nem szállt ki a kezemből, akkor fél kézzel, azért óvatosan tartom őt.
Ha a kis madárka szerette volna, úgy megsimogattam, miközben a kezemben pihent, ha pedig Simeon úgy dönt velem tart, akkor örömmel fogadok egy társaságot, de mivel megígértem, hogy nem mondok el semmit senkinek, így bármennyire is kérdezget, sajnos nem fogom megmondani neki, hogy hová megyünk, csak vezetem. Persze minden alkalommal, ha Mikonak hív, akkor kijavítom, hisz én most Zorroko vagyok. Zorroko, nem Miko. Igazából tényleg nem volt tervem, így felöltözés után tényleg annyi volt a tervem, hogy egyenesen az említett cukorlelőhelyt veszem figyelembe és tanulmányozom át. Aztán lesz, ami lesz.

by **Simeon** Szomb. Jan. 15 2022, 20:01

Simeon nem számított rá, hogy hirtelen ennyire szeles lesz az idő, ám Tengerszem fel volt készülve: csápjaival azonnal utánanyúlt a meglepett Kiminek és odaadta idomárjának, aki óvatosan betette a kismadarat a pólója alá pont úgy, ahogy hajdanán Tengerszemet szokta, majd gyorsan, pár gombnyomással átöltözött és Miko után rohant.
- Hogy... a cukor megmentője? Zorrokicsoda?
Simeon egyáltalán nem értette: fejét félrebillentve pislogott és még a szemét is megdörgölte, hogy jól lát-e, de határozottan Miko állt előtte. Sőt, még a céhikon is stimmelt, azaz nem lehetett ez a lány a harcművész gonosz ikertestvére sem, bár gonosz igazából így sem volt.
- Sugargirl? - kérdezte Simeon zavartan és megvakarta a fejét.
- Phhh-hhh bbbbph-phh. Hhhbr-brb-phphphh - igyekezett Tengerszem a segítségére, aki eközben már körbejárta a céhtársukat és lemondóan vette tudomásul, hogy úgy tűnik a mai nap nemcsak egy butyuta gazdára kell odafigyelnie, hanem rögtön kettőre is. Kimi eközben kidugta fejét a srác kabátja alól és a szél ellenére viszonylag gond nélkül átsiklott a lányra, akinek kapucnijáról hamar a kezébe került és így részese is lett a hősi póznak is.
Amire Simeon csak elnevette magát.
- Szóval szerepet játszol? Fel is lépsz vele valahol, vagy csak kedvtelésből? Tudod, én tagja vagyok egy színházi társulatnak és szívesen beajánlhatlak, ha szeretnéd! - lelkesedett fel és indult el Miko mellett, a lány bármerre is indult - Egyébként nekem nem kell hőssé válnom, mert én, vagyis mi már a Fény Lovagjai vagyunk! - mosolygott a másikra és most rajta volt a sor, hogy kihúzza magát - De ha így állunk, hát a Fény Lovagjai örömmel csatlakoznak hozzád! Mi is a cukorbaj miatt voltunk ám ott! - folytatta, de aztán hamar visszatért a színház és a szerepek témájához és amíg a célhely felé haladtak, elmesélte a lánynak, hogy milyen szerepeket szokott kapni éshogy milyen extra küldetéseket kell teljesítenie, hogy a díszletek tökéletesek legyenek. Az pedig, hogy a lány nem mondott el neki semmit a feladatról, nem igazán foglalkoztatta most, hogy rájött, hogy Miko is szeret szerepelni! Milyen jó lenne, ha együtt léphetnének majd fel valamikor!

by **Lizbet** Csüt. Jan. 20 2022, 23:24

Úgy döntötök, hogy hiába a viharos szél és a dermesztő hideg, nekiindultok úgy ahogy vagytok, mindössze melegeb öltözetre váltotok és ennyi. Amint elhagyjátok a város határát, sokkal jobban érzitek a csonthatoló hideget és szinte azonnal felugrik a fagyást jelző ikon. Egyelőre enyhe fagysebzés ér titeket, ami 2 Hp veszteség/perc. Ha korábban már jártatok itt, akkor furcsállhatjátok mennyivel hidegebb van, mint legutóbb vihar ide vagy oda. Ami probléma lehet, hogy a térképen megjelölt hely normális, békés körülmények között is 6 órányi járásra van a várostól. A jártasságotoknak hála egészen jól láttok a viszonyok ellenére.

Mit tesztek? Nekivágtok a nagy útnak? Ha igen, akkor gondosan írjatok le mennyit haladtok, mennyit pihentek és hol, milyen körülmények között. Ez nem egy egyszerű mezei séta, keményen megküzdötök az elemekkel. Nyugodtan legyetek találékonyak, kreatívok \o/ A postotok alapján írom majd meg, hogy meddig juttok majd el Very Happy

Határidő: Febr 5.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Cukorválság

[Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság

Re: [Küldetés] Cukorválság