[41. boss]

by **The Gleam Eyes** Szomb. Ápr. 17 2021, 15:07

Minimum szólimit: 100 szó (kivétel parancsnoki posztok)
Harci kör határidő:
- Parancsnoknak 2 nap
- Többieknek a parancsoktól számítva 3 nap

Szervező: Mirika
A boss harc státusza: Nyilvános
Random esemény: aktív (2-es)

Résztvevők:
-Leonard
+akik még írnak a kezdésig

Lábatok végre ismét szilárd felületen pihenhet, és nem kellett mérföldeket úsznotok a célállomásig. Talán kissé megnyugtató nektek, de semmiképpen se könnyebb az út ettől még. Az út alapjáraton eseménytelen de volt egy olyasféle pont, ahol egy kidőlt fatörzsön kellett átmennetek, hogy elkerüljétek, hogy az ott lévő árokba ne hulljatok. A helyzet az, hogy nagy eséllyel egy lelkes kazamata pucoló is megpróbálkozott már az átkeléssel, de úgy tűnik kissé tériszonnyal küszködhet, mivel gyakorlatilag olyan szinten kapaszkodik a fatörzsbe, mintha az élete múlna rajta (tekintve a mélységet, igazából lehet van benne valami). Látszólag olyan sokkban van, hogy még a hangotokra se reagál. A szemfülesek kissé lentebb az egyik sziklapárkányon egy teleport kristályt is észrevehetnek. Nyilvánvalóan ezért nem teleportált ki még ebből a helyzetből. Egy fiatal hölgyről van szó, nyugodtan segíthettek, de figyelmen kívül is hagyhatjátok, ha szeretnétek.

// amennyiben az a csapat, aki megmenti, dönthet, úgy hogy segítségül hívja a boss teremhez, mint támogató NPC. Csak 1 személy/csapat segíthet rajta és az, aki legelőször írja le a megsegítését. //

Határidő: április 24.

by **Mirika** Szer. Ápr. 21 2021, 11:54

Csatlakoztam egy csapathoz, akik az újonnan megnyílt szint barlangrendszerét akarták feltérképezni. Elég vegyes banda jött össze, de én voltam az egyetlen olyan játékos közöttük, aki már járt bossharcon, noha biztos voltam benne, hogy ezek közül az arcok közül a legtöbben megállnák a helyüket. Mégsem vetettem fel az ötletet egyiküknek sem, de ez nem azért volt, mert ne akartam volna, hanem azért, mert a feltérképezetlen járatokban egyszerűen eltévedtem, miután véletlenül elszakadtam a többiektől. Nem tudom, hogy hívhatom-e szerencsének a bossterem felfedezését, miután órákig bolyongtam egyedül a sötét falak között. Ténylegesen egyedül, mert tartva attól, hogy túl szűk lesz néhány járat a dragoonnak, és ő amúgy se csípi a bezártságot, Momót nem hoztam el erre az útra.
Mindenesetre gyorsan szétkürtöltem a hírt, és néhány nappal később már információink is voltak. Nem volt sok, de épp elég ahhoz, hogy gondolkodóba ejtsenek. Választás elé állított minket, és én úgy voltam vele, hogy nem akarom se egyedül, se egy maroknyi baráttal együtt meghozni a döntést. Azt szerettem volna, hogy együtt rágjuk át magunkat a kérdésen, akár szavazással is megspékelve.
Kivételesen nem a céhtársakkal együtt érkeztem, hanem valamivel előbb, mert Rinne-chan megüzente, hogy neki is vannak "infrái", és én felkészült akartam maradni ahelyett, hogy esetleg rossz döntéseket hozok amiatt, hogy egyből az új taktikai elemek megismerése után alkotom meg a stratégiát. Kicsit tartottam a lánytól, mert nagyon furcsa volt, de tény és való, hogy nagyon hasznos is, és most sem zúzta be a fejemet azalatt a pár perc alatt, amíg kettesben... vagyis hát Momóval együtt hármasban partiztunk a terem előtt. Én a földön ülve, böngészve az új infókat, Momo meg óvatosan ismerkedve a lovaggal.

- Sziasztok! :3 Kis figyelmet kérek! Először is köszönöm az infókat Hina-channak és Rin-channak :3 Másodszor pedig, egy olyan boss ajtaja előtt állunk, ami választás elé állít minket. Kettőféleképpen is legyőzhetjük a lényt, ami bent vár minket - mutattam fel a kettes számot az ujjaimmal, mikor már úgy tűnt, mindenki megérkezett.
- A hagyományos agresszív megoldás mellett most ugyanis van egy pacifista út is: át kell kelni egy erdőn. Az erdőt azonban baglyok őrzik, és aki engedély nélkül megpróbál keresztül jutni rajta, azt megtámadják. Aki pedig túl mélyen bemerészkedik, az burkolni fog. Ahhoz, hogy ne támadjanak meg a baglyok, áldozatot kell bemutatni öt darab tier 5-ös tárgy képében. Mindenkinek, aki át akar kelni, be kell mutatnia ezt az áldozatot - ismertettem az infóimat, majd hagytam egy kis szünetet, hogy legyen idő feldolgozni a szavaimat.
- Szeretném, ha megszavaznánk, hogyan győzzük le ezt a bosst. Ha a békés utat választjuk, akkor egyvalaki fog bemenni, bemutatja az áldozatot, átkel az erdőn, és megnyitja a következő szintet. Értelemszerűen ennek az a hátránya, hogy expétől és pontoktól esünk el, cserébe nincs benne kockázat, gyors és egyszerű. Ha a harcot választjuk, a boss pontjai sem vészesek, a sebzése elég alacsony, a speceink jó eséllyel sülnek, a gyorsasága és a fegyverkezelése 60-70 pont körül van, viszont benne van, hogy van valami turpisság a taktikájában, amiről nem tudunk. Ki melyik módszert preferálja? :3 - tettem fel a végső kérdést, majd vettem egy nagy levegőt, és vártam, ki szólal meg először.

by **Hinari** Szer. Ápr. 21 2021, 12:28

Már amikor megkaptam a besúgótól az információkat kopogtam be Mirikához azonnal és noha ketten nem tudtunk, illetve Miri nem is akart döntésre jutni, én magam egyértelműen azt az oldalt képviseltem, ami a meglévő információink alapján ésszerűbbnek tűnt. Persze ekkor még nem tudhattunk mindent, így aznap, amikorra az íjász-idomár a bosst szervezte, teljes felszerelésben és koncentrációval indultam el a kazamatában társaim oldalán, készen a harcra vagy bármi egyébre, ami minket odabent várhatott.
A szakadék felett, a fatörzsben kuporgó lányka viszont talán kicsit több volt annál, mint amire az ilyen kietlen vidékeken számítani lehetett. Persze Leo már kezelésbe is vette az ijedt játékost és amíg arra vártunk, hogy amaz kellően megnyugodjon, észrevettem az elejtett kristályát is, amiért balgaság lett volna megpróbálni leereszkedni, legalábbis Momó és Nestor nélkül mindenképpen.
- Miért emlékeztet ez engem valamire, amire nem akarnék emlékezni? - sóhajtottam megadóan és először lekukkantottam az alattunk tátongó mélységbe, vár-e ott minket valami hatalmas bestia, majd előhalásztam egy Mágnes Kristályt és annak segítségével hamar kézbe kaparintottam a teleportkristályt, hogy aztán én is leguggoljak a lányka mellé Leohoz és átnyújtsam neki az elejtett itemet - Legközelebb óvatosabban - mondtam biztatón - Mostmár haza tudsz teleportálni, nem lesz semmi gond - tettem hozzá és ha eleddig nem vette el volna magától, hát a kezébe nyomtam az itemet. Azt, hogy velünk jöjjön, semmiképpen sem akartam, egyrészt mert nem tudtam, maga a bossterem milyen lesz, másrészről a játékos nem tűnt épp úgy, mint aki képes a vele szemben álló veszéllyel higgadtan megküzdeni. Bár... elnézve az előző harcokat, ez a frontos csapatból sem volt épp mindenkire igaz.

Miri kérdése pedig, természetesen, nem ért váratlanul. Még emésztgettem kicsit az eleddig nem tudott információkat a bossról, aztán felemeltem a hangom:
- Én mindenképpen a békés utat preferálom - néztem szét a többieken - Illetve azt is emellett, hogy ha egyvalaki megy be, az Mirika legyen. Nála nincsen kockázat, ha balul sülne el valami, azaz ha esetleg megtámadják és elpixelezik, csak visszajön ide a bossterem elé. Ő az egyetlen, aki ezt bizonyos okokból kifolyólag megteheti - néztem Mirire félig bocsánatkérőn, hiszen akik nem tudnak a sisakjáról, azokban jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért; de ez egy olyan fegyvertény, amiről egyszerűen... mindenkinek tudnia kell, mielőtt meghozza a saját döntését - Sem az osztható pont, sem a tapasztalatpontok nem érnek annyit, hogy fölöslegesen kockáztassuk az életünket. Ha pedig Mirika nem jár sikerrel, még mindig bemehetünk és végigvihetjük ezt agresszív úton is; nem vesztünk vele semmit, ha megpróbáljuk a békés utat először.
- A JL ezen felül hajlandó 5db T5-ös itemet beáldozni az ügy érdekében, felszereléseket is - tettem még hozzá, majd vártam, ki mit szól ehhez a felálláshoz.

by **Afton** Szer. Ápr. 21 2021, 12:48

Fogalma sem volt róla, mire számíthat. Álomkelő kivételesen hajlandó volt neki segíteni még előző este és emlékképekkel, magyarázatokkal tarkítva végül elmesélte, általában miképp zajlik egy bossharc. Persze, ez egy fikarcnyit sem segített Afton állandó, digitális gyomorgörcsén.
Továbbra sem szeretett harcolni, de tudta jól, hogy ez a világ nem kerülteti el a dolgot a játékosaival. Ismét hálát adott az égnek, hogy Sugar sosem csatlakozott be, hogy elvette tőle a lehetőséget és inkább ő van itt. Eddig túlélt, stázisban bár, de hosszú éveket, azon kívül pedig... az elérhető maximum szintet is sikerült megszereznie, még ha "piszkos" módszerrel is. Reggel felkelve már meg sem lepődött a lány alakján, aki az ágya szélén ült. Hány hónapja is már, hogy együtt él az emlékképével, a hallucinációival?
Chancery ezúttal viszont eltűnt. Afton elméje olyannyira nem tudta, mit tegyen, hogy nem volt képes kezelni a helyzetet. A férfi megdörgölte a szemeit, majd tapsolt egyet. Ideje felkészülni.

Az utat a Tó Úrnőjével és csapatával tette meg, sereghajtóként, lába mellett Álomkelő lépdelt magabiztosan és peckesen, ámbár füleit kissé hátra fordította. A macska tisztában van azzal, hogy soha többé nem harcolhat, és ezúttal is kívül fog maradni, de valamiért továbbra sem távolodott el Afton mellől, szinte soha. Talán ezt jelenti díszpetnek lenni... és láthatólag ez nem is tetszett az állatnak. Afton ámbár nem nagyon figyelt rá, és a megmentő akcióba se szólt bele, két tapasztaltabb társa könnyedén, fürgén és ügyesen oldotta meg a helyzetet. Pajzsát a földnek támasztva, a tetejére rákönyökölve várt, hogy minden rendben-e, tekintete a bajba jutott lányon pihent egy kicsit, mintha magában ellenőrizne. Nem kellett sok, hogy rájöjjön, tényleg ezt teszi.
Mikor már a kristályát is visszakapta, Afton lenyitotta a menüt, kicsit keresgélt benne, majd egyszerű tárgyat vett elő. Lila csomagolás, téglalap alak, vékony. Felvette a pajzsot, az oldalára húzta, majd a tárgyat a lányka felé nyújtotta.
-Tessék, csokoládé. Jót fog tenni.
Mosolygott rá, bátorítóan biccentve. Ha a lány elfogadta, annak örült, ha nem, akkor nem erőltette, visszatette a helyére.

Szóval ilyen egy megbeszélés. Ismét felvette pajzstámasztó pozícióját, miközben hallgatta Mirika, majd Hinari érvelését. Csupán magában mosolyodott el, ahogy tekintete a cicafüles lányra tévedt, mikor Hinari igen egyértelműen fogalmazott valamiről. Nem igazán értette, de nem titok, ki jutott az eszébe az egészről. Hallucinál és a mai napig is tépi magát a történtek miatt, de az, hogy valami spéci sisaknak hála Chan túlélte, azért mégis csak örömmel tölti el. Talán Mirikánál is hasonló lehet a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ő játékban maradhat. Nem tudja, nem is igazán érdekli. Lehunyja kicsit a szemeit és mély levegőt vesz. Ő is jobb szeretné a pacifista utat választani.
-Nekem oké a pacifista verzió.
Álomkelő, ahogy mellette ül, farkát a lábai köré húzva, meglegyinti azt, majd hatalmasat ásít, állkapcsa szinte roppan egyet.
~Nem éri meg a kockázat, de mégis kockáztatsz.~
Afton kérdőn nézett le a macskára, ám amaz nem folytatta, csupán elkezdte nyalogatni a mancsát, majd azzal tisztítani a fejét.

by **Leonard** Szer. Ápr. 21 2021, 19:11

Korán és izgatottan kelt. Ellenőrizte és kicsinosította a páncéljait, alaposan megreggelizett, vidáman dúdolgatva lezuhanyzott és rá nem jellemző módon még Tapsit is megszeretgette. Amikor pedig elérkezett a gyűlés ideje, oda nem illően széles, vidám mosollyal toporgott céhtársai között.
A mai alkalom különleges volt. Nem csak Mirika parancsnokoskodása miatt, amiért feltétlen összeszedettebbnek és ügyesebbnek kívánt mutatkozni, mint általában, de Afton miatt is. Az elmúlt hónapokban szótlanul, kérdés nélkül folyamatosan aggódott barátja bezárkózása miatt, jobb híján pedig igyekezett állandó és stabil ponttá válni az életében, amíg kicsit helyrerázódik. Most pedig, akármi is volt a fordulópont, végre Afton is velük tartott egy közös céhes harcra! Ez olyasmi volt, ami ünneplésre adott okot. Arról nem is beszélve, hogy Leonak legfőbb szándéka volt elintézni, hogy a lovag jól is érezze magát közben, vagy legalábbis ne féljen túlságosan a rájuk váró megpróbáltatásoktól.
- Nem kell aggódni, az egyes bossok mindig könnyebbek, Miri pedig kiváló parancsnok - magyarázta, ahogy annak idején Hinari nyugtatta őt is, annak ellenére is, hogy a céhvezér valószínűleg Aftont is felvilágosította minderről. - Lovagként biztos nagy hasznodat vesszük majd, kevés a tank a csapatban. Nagyon örülök, hogy te is ott leszel! - hangzott el ez utóbbi mondat a szájából a mai reggel legalább harmadszor. Közben a többiek is megérkeztek, kivéve persze az egyetlent, akinek látványa még tovább fokozhatta volna az örömét, és útnak is indultak.

Vidáman a sor elején ballagott, fűtve a vágytól, hogy mihamarabb Mirikát is a soraikban tudják. Hogy... maga mellett tudja. Amikor megpillantotta a szakadékot, először csak arra gondolt, hogy milyen jó, hogy ilyen sokat fejlesztett az egyensúlyérzékén az akrobatika segítéségével, amióta Iljával voltak azon a közös kalandon. A következő pillanatban aztán az futott át az agyán, hogy Sil talán meg fog ijedni, ha egyedül kell átkelnie. Elhatározta magában, hogy feltétlen segíteni fog neki. Amikor viszont még közelebb értek, egyértelművé vált, hogy másnak is szüksége van a segítségre, neki pedig esze ágában sem volt egy bajbajutott hölgyet magára hagyni.
Rápillantott Aftonra, hiszen ő volt a lovag, ráadásul ez az ő nagy napja volt, így szívesen átadta volna a szerepet barátjának, de nem volt benne biztos, hogy neki van akrobatikája és biztonságosan át tud haladni a rönkön valakivel a kezében, így inkább előre sietett. Magabiztosan, szilárdan mozgott a fatörzsön, barátságos mosollyal és pár megnyugtató szóval kísérve az ölébe kapta a lányt és három hosszú lépéssel már a túloldalon is voltak. Nagyon remélte, hogy Ozirisz vagy más közben Fuwa segítségére is sietett, nehogy aztán ő pottyanjon le véletlenül.
A szilárd talajon aztán letérdelt és leültette a még mindig remegő lányt a porba. Finoman megsimogatta a lapockáját megnyugtatásképpen, és hagyta, hogy a többiek is ellássák jó tanácsokkal. Szerette, hogy a céhében mindenki ilyen segítőkész, ráadásul soha nem jutott volna eszébe a csokoládé egy ilyen helyzetben! Elismerően pillantott Aftonra, mielőtt folytatták az útjukat.

Vidám mosollyal köszöntötte az előttük érkezőket, csak úgy ragyogott. Egy pillanatra hezitált, hogy inkább Afton vagy Mirika közelében telepedjen le, de végül magától értetődően a második opció mellett döntött. Figyelmesen hallgatta végig a döntési lehetőségeket, de ő annyira nem volt meggyőzve a pacifista megoldás mellett. Simán megeshet, hogy az informátor hazudott, vagy van valami második trükk még a boss tarsolyában, amire nem gondoltak. Mégsem küldhetnek be valakit oda egymaga meghalni... Nos, persze kivéve, ha az az illető biztosan nem hal meg.
Vonásait egy pillanatra megkeményítette a düh, aztán átsuhant arcán az ijedtség. Nem, nem, nem és nem! Esze ágában sem volt Mirikát egymaga beküldeni, bármi történhet vele odabent! Nem is csak azért, mert meghalhat, de akármi más is történhet vele. Lehet, hogy a baglyok átengedik, de a boss mondjuk csapdába csalhatja és elkaphatja, vagy az erdő mélyén félelmetes képeket ültethet az agyába, vagy bármi, akármi! Akármi történhet vele odabent, miközben teljesen egyedül szembenéz azzal a szörnyeteggel! Egyszerűen nem engedheti meg, hogy ilyen szenvedéseket kelljen kiállnia.
Tekintetét Hinarira emelte és pillantásából már akkor ki lehetett olvasni, mit gondol a tervről, amikor még a száját se nyitotta ki.
- Akkor már inkább én megyek.

Pontok és felszerelések:

by **Szophie** Csüt. Ápr. 22 2021, 21:07

Meg-meg állt, be-be kukkantott a labirintusszerű barlangjáratok elágazásaiba. Magába szívta a falak dohos szagát, a kövek hűvös érintését. Egészen jókedvű volt, a - számára - korai időpont ellenére. Nemcsak Hinarit láthatja viszont a szokásos találkozásokon kívül, de még egy szörnnyel is farkasszemet nézhet. A bossok voltak az utolsó reményei, hogy vénáit feltöltheti bármi is adrenalinnal.

Ezt az esélyt pedig nem hagyhatta ki. Akkor sem, ha a könnyebbik út sokkal logikusabbnak tűnt. Hinaritól nem volt meglepő a választás. Mély sóhajjal vette tudomásul, hogy ezegyszer szembe kell mennie legjobb barátnője akaratával.
- Vagy mehetnék én... - lépett ki az árnyékból, ahol korábban meghúzódva pihent.
- Máskülönben a harcot támogatom. Szembe szeretnék nézni vele. - Mosolya visszafogott volt, mozdulatai nyugodtak. Egész egyszerűen csak bosszantotta volna, hogy egész idáig eljött és még csak meg sem borzonghat. A boss még így is okozhatott csalódást, hát még ha a könnyebbik utat választják.

by **Simeon** Pént. Ápr. 23 2021, 09:56

Igaz Tengerszemmel már lassabban haladtak így, hogy nem úszni kellett, de Kimi egyértelműen örült ennek: össze-vissza repkedett a páros körül és megnézett magának mindent, ami az útjukba akadt. Simeon nem győzte óvatosságra inteni a fiókát, aki már alig várta, hogy úgy harcoljon, hogy ne legyen vizes a tolla.
Kicsit ugyan a többiek után, de még időben érkeztek. Simeon rögtön odaszaladt Fuwához, egy rövid szájrapuszival köszöntötte és végig mellette is maradt, amíg Mirika meg a többiek beszéltek. Szóval csak át kell sétálni egy erdőn?
- Sötét lesz az erdőben? - tette fel Simeon a kérdést óvatosan és bizonytalanul nézett körbe, mert ezt senki sem kérdezte, pedig nagyon, nagyon fontos volt! Mert ha sötét lesz, akkor őneki is be kell menni fénycsíkokat hívni, vagy Leonak! Fuwa kezét fogta és inkább megvárta, amíg a lány elmondja, mire gondol, mert az is fontos volt. Fuwa és a fénycsíkok a legfontosabbak!
- Én is a békés utat választom - mosolygott aztán Fuwára - A baglyok nagyon aranyosak! Főleg a fiókák, ugye Kimi? - simogatta meg a vállán ücsörgő petet, aki nem nagyon értette, hogy most mire várunk. Akkor nem lehet bemenni a terembe? Kérdő csiripeléssel fordult Momóhoz segítségért, miközben Tengerszem az ismeretlen lovagot nézegette, akivel még sohasem találkozott.
- Képzeld Fuwa, azon a hatalmas fán volt bagolyfióka is - súgta a lánynak halkan, mert nem akarta a többieket zavarni a történettel, de csöndben is nehezen maradt - Olyan kis pihés, még nem tudott repülni... majd elmesélem később - nevetett fel aztán, mert fiatalkorú petje megrángatta a lábát, hogy maradjon csöndben: Tengerszem egyetlen szóról sem akart lemaradni a bosstaktika és a végső döntés kapcsán. Vajon mindenki bemegy majd harcolni, vagy csak átkel valaki az erdőn?

by **Akito** Pént. Ápr. 23 2021, 15:59

Ez a boss is úgy indul, mint a többi. Az idáig vezető utat rém egyszerűnek nevezném, semmi nehézség. aztán az eligazítás a boss termének ajtaja előtt. Szokás szerint meghúzom magam a háttérben, meghallgatom mit mondanak és már megyünk is. Ha valami eszembe is jutna, valaki mindig megelőzve kimondaná, mint mindig, ezért nem szoktam beleavatkozni. Azonban most furcsa helyzet állt elő és nem teljes az egyetértés... nahát, hogy mik vannak? :O
- Esetleg mehetnék én is! - kiáltom, miközben lehúzom a csuklyát a fejemről és előbukkan nem épp kócmentes vörös frizurám.
Mirika felé sétálok és alig egy lépésnyire állok meg tőle és az államat piszkálgatva végigmérem jó alaposan, nagyokat hümmögve.
- Azonban se kedvem, se felesleges itemem sincs - Megfordulok és Hinari felé veszem az irányt és mielőtt megállnék előtte, Szophie kap egy laza buksisimit, hátha megajándékoz egy újabb vicces reakcióval.
- Nincs bajom a feladatok hárításával, de itt most valaki más kerülne a villamosszékbe -mutatok a kis növésű lánykára. De komolyan, még szeretem is a gyávaságot, ha életeket ment, de itt... Suspect

- A logika szerint neked kellene menned, mert te vagy a legerősebb. Mégis őt küldöd magad helyett, mert tudsz valamit valamilyen bizonyos okokról amik miatt visszatér az elpixelezőedésből... Sose hallottam még ilyenről az elmúlt évek alatt és bárki ilyet mondana, bolondnak nevezném - bevallom elég felkavaró ilyet hallani, hogy ha valaki elpixeleződik, akkor simán visszatér... és miért csak ő? Ezt később még alaposan meg kellene vitatni Suspect

- Nos, tisztellek annyira, hogy ne firtassam a szavahihetőségedet..... De ha megesküdnél valami számodra fontos dologra, hogy bármi történjék is odabent, ő épségben visszatért, akkor a pici lelkem is megnyugodna. Vagy mesélne ő is valamit erről? :O Mert ha igen, mosolyogva küldeném be annak tudatában, hogy nem vagyok egy gyáva szarkupac- kérem ezt a szívességet a magam érdekében és örülök, hogy nem a szemléltetés ötletével álltam elő...
- Elnézést, ha pofátlanságnak vennéd - hajolok meg egy leheletnyit, de nem sodródhatok folyton az árral azzal áltatva magam, hogy nincs beleszólásom, ezzel együtt felelősségem se.

- Füles, ha ennyire szeretnél harcolni, én kielégíthetetlenem ezt a vágyad - pillantok a farkas lányra - Még sosem győztek le - húzom ki magam nagyképűen, de az igazság az hogy egy kezemen megtudom számolni mennyi párbajom volt eddig.
A szőke fiatalemberre is vetek egy pillantást. Az arcára nézve tisztán lehet látni mik a szándékai a jelen helyzetben.
- Sok sikert! Rá nem hatnak az észérvek - Felelem a fiú céhvezérének, bár szerintem ezzel ő még jobban tisztában van. Biztos tudja valahogy kezelni... Suspect

Mindenesetre akár elküldenek a francba, vagy akár meghallgatnak, esetleg válaszra is méltatnak, visszakullogok leghátra és várom milyen döntésre jutottak...

by **Miko** Pént. Ápr. 23 2021, 16:43

Szinte magam is elámulok, hogy milyen tökéletes ugró-pörgő-hipi-szupi-lendületes rúgást végeztem el, a földről felpattintott, majd elrúgott kis mob nyomán, kinek életereje végül elérte a nullát.
- Yosh! Wiiii szupi vagyok! Azt hittem erre felé gondjaim lesznek a mobokkal, de igazándiból nem olyan csudi vészes. Egyelőre még elvagyok velük. – mondom csak úgy magamban.
Leo-kun küldött egy üzit, hogy örülne, ha jönnék segíteni bosst ütögetni. Igazándiból nem igazán volt ma dolgom, így ezer örömmel indultam el a bosskazamata felé. Örültem, hogy hívott a fiú, valamiért nagyon fellelkesített, viszont szokásomhoz híven azért sikerült annyira eltévednem, hogy nem keveset késtem. De ha késtem is, az biztos, hogy a megfelelő pillanatba értem ide.
- Uh máris harcolunk??? Én is jövök! Én szeretek harcolni. És a boss izgi lehet, bár a legutóbbi, amin volt picit uncsi volt! De most újult erővel Miko közlegény, szolgálatra jelentkezik! – mondom lelkesen, nem zavartatva magamat, a vörös hajú férfinak.
Végül a kis viccesnek szánt tisztelgés után egy picit körbe nézek, hogy ismerős arcokat keressek a kisebb társaságon. Ám rögtön megakad a szemem egy igencsak ismerős alakon.
- LEO-KUN! – kiáltom nagy lelkesen.
Szinte mint egy végtelen energiával rendelkező atombomba, úgy robbantam el felé, ám még időben észbe kaptam magamon, és mielőtt elértem volna a fiút, lefékeztem. Egy kissé lefagytam, mert hirtelen nem tudtam mit mondjak hirtelen a fiúnak, mert megint furcsán érzem magamat. Így végül hajamat birizgálva pillantok oldalra, miközben köszöntöm.
- Leon-kun… izééé… szia… jöttem, ahogy kérted… Remélem nem késtem el. – mondom, bár oldalpillantásommal, pont elkaptam a bosskapu sziluettjét, amitől megint minden ódzkodás eltűnt bennem – Úúúú! Az ott a bosskapu igaz? Mikor megyünk? – kérdezem lelkesen ugrándozva, várva a következő mókát, de azért előveszem a kristályt, és megmutatom a fiúnak – Amúgy hoztam Burkot, nem felejtettem ám el! Amúgy mond csak Leon-kun ki most a vezető?

// Miko kicsit késve érkezik, Akito utolsó előtti mondanál, amikor azt ecseteli, hogy szívesen segít a harcban //

by **Rikomono** Szomb. Ápr. 24 2021, 19:52

Reagunk szereplői kitalált alakok, a szövegben csúnya szavak hangzanak el, elolvasását semmilyen korosztálynak nem ajánljuk.

Tudjátok, van a mesékben az a jelenet, amikor valaki kurvára dühös, és a homlokán látszik egy kis vörös krikszkraksz. Na ez voltam én most. Miután legutóbb kibasztak velem, megfogadtam, hogy potyára nem megyek el többet ezekre a harcokra, úgyhogy a negyveneske első próbáját ki is hagytam, mondván úgyis repetázni kell. Hát kellett a faszt. Nem is tudom mire számítottam, amikor ott volt a két lábon járó cheat kód is, elég lenne a szöszit beküldeni minden harcra, és izzadtság nélkül lenyomna mindent és mindenkit. Erre most itt vagyok, és nagyon úgy fest, hogy MEGINT potyára jöttem, mert valami orbitális faszság készülődik.
- TE vagy az én emberem, falatka - karoltam át a vállát az egyetlen bátor csajszinak, aki nem próbálta magát kihúzni a harc felelőssége alól. Ja, meg itt volt Miko is, de neki hobbija, hogy addig rugdossa a fakérget, amíg tiszta vér nem lesz a lába, szóval ő nem számít.
- Nézd meg ezt a sok gyáva kretént, ha ennyire be vagytok szarva, bemegyünk mi ketten és szétcsapjuk ami bent van. Nem azért toltam ide a nagy pofámat, hogy bratyizzak a szörnyekkel >.> - jelentettem ki, majd Leonárdóra pillantottam.
- Bazmeg, akárhányszor látlak, mindig más csaj lóg rólad. Ha egy ujjal is hozzáérsz az unokahugimhoz, megetetem veled a farkad <.< - figyelmeztettem morcosan a fiút, majd befejeztem a Szofi vállán támaszkodást, és cseppet se elegánsan átlibbentem a másik erős kutyához. Tetszett, ahogy a vörös hajú csávó kavarta a balhét.
- Engem is kielégíthetsz, vagy két menet már legyőzne, cicafiú? - csíptem bele a fenekébe, majd jót röhögve továbbálltam. Vagyis tovább álltam, amíg Miriri el nem döntötte, mi lesz. Mondjuk nem fűztem túl sok reményt az értelmes megoldáshoz Rolling Eyes

by **Silence** Szomb. Ápr. 24 2021, 22:17

Saját maga is arra a következtetésre jutott, hogy egyre nehezebb dolguk lesz a bossokkal. Tapasztalta a harcokon, és hát… A többiek is ezt mondták, és Grimm is egyre vehemensebben próbálta rábeszélni, hogy inkább maradjon otthon, és bízza ezt a többiekre. De nem tehette. Már ötvenes szinten van, nem lehet, hogy ne segítsen, mikor végre tényleg, és igazán sokat tud segíteni.
Szóval a többiekkel tartott ő is, és szinte folyamatosan mosolygott az először csatlakozó Aftonra. Örült, hogy olyan hosszú idő után megint közösen indultak kalandozni.
A farönkhöz érve megvárta, hogy a mentőcsapat elviharzik, hogy a fennragadt lányon segítsen, aztán óvatosan, egyetlen pillanatra lenézve, aztán nyelve egyet, és inkább az előtte lévőkre függesztve a tekintetét lassan átsétált, mire Leo visszaért, és a segítségére siethetett volna. Ettől függetlenül hálásvolt a gesztusért is, és megölelte a srácot, már csak azért is mert azért.. Kicsit tényleg megijedt, és jól eset neki a biztonságot adó közelség, hogy aztán megnyugodva érkezhessen a boss bejáratához.
Nem sokkal később befutott Simeon is, és őt pedig elöntötte a boldogság, és a nyugalom. Kifejezetten hamar sikerült megértenie a szóban forgó kérdés lényegét, de még így is felhevült a vita, mire szóhoz juthatott, így talán Simeonon kívül csak az hallhatta a véleményét, aki kifejezetten figyelt rá.
- Én nem a-karok har-colni - motyogta kissé megszeppenve. Nem értette, miért kérdés, hogyha el lehet kerülni a harcot, akkor el is kell kerülni… Szophiet sem… és főleg Rikomonot nem értette, ha Leoban rá is ismert a saját aggodalmára Simeon felé.

by **Chakna** Szomb. Ápr. 24 2021, 22:42

Úgy gondoltam, nem sietek a boss teremhez, hiszen úgy tapasztaltam leginkább a nálam okosabbak javaslatait kell elfogadni, nem igazán nekem előállni megoldással.
Gond nélkül sétáltam át - persze kellő óvatosággal - a farönkön, és mire odaértem az ajtóhoz, már a csapat nagyrésze is ott volt már. Többek között Akito, aki szokás szerint ha nem is mondott ellent a javaslatnak, de a provokatív kérdésével (Amire én azt hiszem sejtem a választ, ha a részletekről nem is tudok) nem segített előmozdítani a megegyezést, és Afton, akit mosollyal üdvözöltem a csapatban. Rég beszéltünk, és nem is igen hallottam felőle... Jó volt látni, hogy egyben van, ha első pillantásra mintha gondterheltnek tűnt volna...
Foglalkozni viszont ezzel nem tudtam, mert nagyon érdekes téma merült fel...
Akartam. Nagyon akartam közölni, hogy Én akarom vállalni a kockázatot, ha fals az infó, amit kaptunk... Akartam... De ebben a helyzetben a józan eszem hangosabb volt.
- Nem érezném jól magam, ha egy valaki és a céhe viselné az árát a békés megoldásnak. Az Artes szivesen hozzájárul, hogy meglegyenek az itemek. - néztem Hinarira.
Es nagyjából rögtön ezután el is szabadultak az érzelmek.Hallgattam egy darabig becsülettel, de elég hamar felment a pumpa...
- Így nem jutunk semmire - emeltem meg a hangom, remélve, hogy mindenki meghallja. - Nem ez az egyetlen lehetőség harcolni a boss ellen. Aki mindenképpen akarja, azt szivesen el is kísérem egy rakat iitemmel a Túlélő Csarnokba ha most lenyeli a saját akaratát, és hagyja, hogy a lehető legkissebb kockázattal feljussunk a 42. szintre - ajánlottam fel, leginkább azzal a céllal, hogy ne higgyék, hogy elszalasztott lehetőség megnézni mi a fene ez a boss. Nem az. És a Túlélőcsarnok nem jelent kockázatot a teljes haladásra nézve.

by **Leonard** Vas. Ápr. 25 2021, 00:50

Akito Hinari felé intézett megjegyzése furcsa mód mosolygásra késztette. Ennyi pedig elég volt. Elég ahhoz, hogy kifújja az észrevétlenül benn rekedt levegőt és észrevegye saját magát. Nem, az észérvek rá tényleg nem hatottak most. Egyszerűen nem tudott nem aggódni, ha a balján helyet foglaló aprócska lány törékeny testére pillantott. Pedig Mirika valójában nagyon erős volt, erősebb mint itt bárki más. Lehet, hogy tegnap még a munkahelyén robotolt, ma meg már készen állt rá, hogy levezessen egy bossharcot.
Amíg körülöttük kitört a káosz, ő észrevétlenül a lányhoz fordult és támogatólag a lapockájára tette a kezét.
- Te mit szeretnél? Nem kötelező magadra vállalnod, ha nem akarod.
Márpedig, ahogy Hinari eltökélt arcára pillantott, előre sejtette a választ. Az aggodalom a gyomrában bukfencet hányt. Támogatnia kell Mirikát, bármi áron.

A helyzetet azonban nem könnyítette meg a folytatás. Miko belépője egyértelműen követelte magának a figyelmet, a helyzetet pedig Riko tette még kellemetlenebbé. Felszabadult mosollyal fogadta előbbi ölelését, de az érintés gyors volt és felületes, jelezvén, hogy itt pusztán barátságról van szó. Még megsimogatta Miko fejének búbját, mielőtt vigyorogva Rikomonohoz fordult, akinek szavai egyáltalán nem hozták ki a sodrából.
- Szeretnél te is közéjük tartozni? - kacsintott játékosan és elnevette magát. - Ne aggódj, Miko a védencem. Garantálom, hogy haja szála se görbül - tette még hozzá megnyugtatásképp és hátradőlt. Ennél szürreálisabb fordulatot nem is vehetett volna ez a nap.

by **Rinne** Vas. Ápr. 25 2021, 10:42

Csak úgy kapkodta a fejét. Sokan voltak, a szokásosnál többen. Úgy gondolta, biztosan azért, mert ez egy könnyű boss. És éppen azért, mert könnyűnek ígérkezett, ez a harc a legkevésbé sem izgatta fel. Az a 35 erő, amit a kapun túl várakozó lény tudott, a fél fogára sem volt elég. Nem kihívás. Meg amúgy is, nem rajongott az erdőért, se a baglyokért. A vizes szintek sokkal izgalmasabbak voltak, itt viszont mindenféle barlangokat látott, meg föld alatti járatokat, amik kitakarták az eget és nem engedték be a friss, sós illatú levegőt.
- Ez a boss gyenge, nem éri meg a harcot... - tette hozzá ő is a magáét, bár most minden más jobban lekötötte annál, mint ami odabent vár rájuk. Például itt volt Leosan, meg Simeonsan és maga a Csend is, bár ezúttal csak az utóbbi kettő kapott egy nagy ölelést és egy cuppanós puszit, méghozzá egyszerre, mivel úgy nézett ki, hogy összeragadtak. A legtöbb figyelmet viszont most nem ők, hanem Akitosan kapta, akit intenzíven bámult, amikor csak tehette. Nagyon intenzíven. És olyan tekintettel, mintha azt akarná, hogy tűnjön el a föld felszínéről is.

by **Ozirisz** Hétf. Ápr. 26 2021, 12:09

Újabb bossharc ideje érkezett el, ezúttal legalább nem egy vizes, vízalatti szinten. Azt hihetné az ember, mivel az oxigénszint miatt nem kell aggódni útközben, és emiatt könnyedebb, lazább utunk lesz, hát, elég rendesen koppanni fog. Helyette volt egy pajbajutott lányka a szakadéknál - akit Hinari már addigra jóformán kimentett, mire felfoghattuk volna magát a történést. De hát aki gyors, az gyors.
Aztán jött is a dilemma, hogy békés út vagy harci út. Nem tudom, mit kell ezen ennyit filózni. Békés út, zéró kockázat - sőt, akár még a készítőket is fellendítheti a T5 tárgybiznisz, feltéve hogy valami rohadt nagy buktató van a békés út mögött, ami miatt újra és újra neki kellene futni a dolognak. Azonban erről valami oknál fogva ismét nem szólnak az infók. Az mekkora lenne, ha a végén kiderülne, hogy ezt valakik áprilisi tréfának szánták. Lelki szemeim előtt megjelent előttem Haketsu és Kahetsu, amint leveszik a bagolyjelmez sisakját, majd vigyorogva elrakják a szajrét. Végülis, senki sem mondta, hogy ne lehetne jövedelmező egy tréfa, nem igaz? Megráztam a fejem - Ozi, ez még hozzád képest is... - szólalt meg egy hang odabent, a mondat végét szándékosan nem befejezve.
- Egyértelműen a békés út, zéró kockázat. Az itemek pótolhatók, az élet nem - foglaltam állást a nagy kérdésben én is.
Azonban időközben kissé kezdtek elszabadulni a dolgok. Míg Rikóék azon vannak kiakadva, hogy az új boxzsákjukat mégsem püfölhetik kényükre-kedvükre, addig morális szinten is magasröptű eszmefuttatások zajlanak - amik többnyire a hiányzó vagy éppen félinformációkra vezethetők vissza. Például Miri ki-be járkálása, amit mi már kezdünk megszokni, nekik új infó. Ahogy nekem sem kerültek a helyére a Leós dolgok. Ami viszont furcsa, hogy mindkét dolog mögött ugyanúgy azok a bizonyos sisakok állnak.
Elnézve a káoszt, ismét megingattam a fejem. - Mint az egyszeri ember T6-os korsókalappal a fején. Nem jók a kilátásai - mondtam magam elé. Nem szívesen lennék most Mirika helyében. Ebben a nagyfokú káoszban és hangzavarban nem lehet könnyű...

by **Mirika** Hétf. Ápr. 26 2021, 14:52

Számítottam rá, hogy a felvetés vitát fog generálni, és nem csak azon a fronton, hogy harcoljunk-e vagy sem. Azonban én csak arra koncentráltam, hogy figyeljem, melyik megoldás mellett áll a többség, márpedig úgy festett, elsöprő többségben vannak a békepártiak. Kifejezetten csak Szo-chan és Riko-chan volt a harc mellett, illetve Leo-kun új barátnőjének lelkesedését elnézve valószínűleg ő is a csihi-puhit preferálta. Felemeltem a kezem, és hangosan megköszörültem a torkom, hogy mindenki rám figyeljen.
- Azt hiszem eldőlt a kérdés. Aki harcolni jött ide, ne haragudjatok, és ha gondoljátok, felajánlok valamit kárpótlásul. Mondjuk kérhettek tőlem valamit, és ha módomban áll, teljesítem azt :3 - kacsintottam a lányokra, majd szétnéztem a társaságon, bár a figyelmem elsősorban Leo-kun, Szo-chan és A-chan körül összpontosult. Vagyis azok körül, akik önként jelentkeztek az áldozati bárány pozícióra, legyen az komoly, vagy kevésbé komoly.
- Köszönöm a bátor felajánlásokat, de eszem ágában sincs senkit sem kísérleti nyúlnak használni. Ennek a bossharcnak a felelősségét én vettem a vállamra, úgyhogy az is én leszek, aki egyedül besétál. És ez akkor is így lenne, ha a Hina-chan által felvázolt sztori nem állná meg a helyét. Engem azonban tényleg nem kell félteni, és egyébként is azon leszek, hogy ha valami balul sül el, akkor ne a főtéren térjek magamhoz :3 - próbáltam megnyugtatni elsősorban Leo-kunt és A-chant, noha utóbbi számára túl sok magyarázattal nem szolgáltam, igaz nem is éreztem szükségét.
- Hina-chan, azt az öt T5-ös tárgyat tegyük be a közösbe, illetve még néhány HP potit, hátha - szóltam oda a lánynak, majd az egyik szöszi után a másik felé fordultam.
- Riko-chan kemény dió, sok sikert a flörtöléshez - mosolyogtam rá, de amolyan "figyellek ám, légy óvatos, ha nem akarsz még egy púpot a fejedre" mosollyal.

Amondó vagyok, hogy három nap múlva bemegyek egyedül, addig lehet reagálni :3

by **Hinari** Hétf. Ápr. 26 2021, 19:18

Nem kívántam a közzéppontba kerülni és mindenkinek megmondani, elmagyarázni, megfejteni, hogy vajon miért ez az első helyes út a több közül és vajon miért gondolkozhatunk mi ennyire máshogy. Persze volt, akinél a miértek nem voltak kérdésesek, mint például Leo vagy Rikomono, és arcomon egy halovány mosoly meg is jelent, ahogy szinte már vártam, hogy kimondják, a gesztusaikat, a srác szemében csillanó szerelmes határozottságot. Voltak olyanok is, akik pont azzal nem leptek meg, hogy nem várt szavakat hallottam tőlük, barátnőm meggondolatlansága pedig még mindig bosszantott, de nagyon mások voltunk mi ketten.
Nos, mások előtt legalábbis biztosan.
Mégis talán Akito volt az, akinek a fellépése kitűnt e hirtelen felhördülő sokaság összevisszaságából, én pedig nyugodtan és hálásan biccentettem feléje és Mirire pillantottam, jelezve, hogy előbb várjuk meg őt is. Mielőtt én bármit is mondanék. Céhtársam pedig hamarosan magához is ragadta a szót; szavai könnyed határozottságról árulkodtak és csak reméltem, hogy nemcsak én vettem észre ezt így.
- Beteszem az alapítvány összes itemjét, hátha kell valamelyik - bólintottam a kérésre - Mindenféle van; az előző boss után feltöltöttük a készleteket - tettem hozzá, majd mégegyszer lecsekkoltam a besúgó által adott cetlit és lehívtam a céhbank menüjét - Az infók szerint bármilyen item jó, szóval bedobok a közösbe egy fegyvert és még két Extra Potit, azok az alapítvány T5-ös itemjeivel együtt bőven elegek lesznek. De persze Chakna is rakhat be, ha szeretne - pillantottam az íjászlányra, akin láttam, hogy nagyon akar segíteni.
- Miri, azért majd dobj egy pm-et, ha átjutottál - tettem még hozzá és a továbbiakban nem is kívántam belefolyni az esetleges vitákba, de azért figyeltem rá, hogy Miri tényleg egyedül menjen be.

- Ahogy Miri is mondta, nem kell az életéért aggódni - fordultam végül az idomársráchoz, amint becsukódott orrunk előtt a bossterem ajtaja - A saját családom életére is megesküdnék, hogy nem fogod a nevét feketén látni a Black Iron falán... vagy legalábbis a következő nagyobb rendszerfrissítésig biztosan nem - gondolkodtam el, mert az igazsághoz bizony hozzátartozott az is, hogy Kayaba bármikor boríthatja a megszokottat, mondjuk az AmuSphere-el csatlakozó játékosok blokkolásával, vagy esetleg a karakter végleges halálával, a useré helyett. Gyorsan le is kopogtam tehát a gondolatot, arcomon pedig enyhe fintor jelent meg, ahogyan végül kifújtam a levegőt és a térképemre meredtem magam előtt, Miri helyzetét keresve.

be a közösbe:

by **Szophie** Kedd Ápr. 27 2021, 18:26

A hangzavar és a tömeg hamar nagy lett, Szophie számára túlontúl nagy. Észrevétlenül megpróbált visszavonulni az árnyékba, de ez sem sikerült. A lány, akivel még soha egyetlen egy szót sem beszélt, átkarolta a vállát, neki pedig jó pár percig nem volt menekvése. Eközben Akito is rátalált. Morcos pillantást vetett rá, mint aki tényleg képes lenne kihívni harcolni, de végül csak magában morgott egy kicsit, miközben odébb sompolygott.
A káosz elől Álomkelőhöz menekült, akit nem is értette, miért csak most vett észre. Tekintetét párszor körbefuttatta a jelenlévőkön, de sehol sem találta Chant. Nagy jelentőséget azért nem tulajdonított neki - talán csak ő is kerüli a tömeget -, csak leguggolt a macska mellé és rámosolygott.
- Sajnálom, hogy ilyen későn vettelek észre. Vezér biztos előbb kiszúrt volna.

by **Akito** Szer. Ápr. 28 2021, 07:06

Na pontosan ezért nem szoktam előállni a hátsó sorból és hagyni hogy mások terelgessék a történések alakulását, mert ha csak egy kis ideig is, de felkerül rám az a bizonyos céltábla. Még a tarkóm is bizsereg, mintha nagyon erősen szúrna valaki Suspect

Mindeközben a nagy szájú Rikomono is megérkezik és sajátos stílusában teszi le a voksát választott útjára, ami természetesen a harc. Mikor a fenekembe csip, akaratom ellenére megugrom egy kicsit
- Egy igazi férfi mindig több menetre tervez, csak bírjátok szusszal angyal

- igyekszem nem mutatni, palástolni lányos zavaromat. Még jó, hogy nem sikkantottam fel Suspect

az lett volna az igazán ciki.
Nézem, ahogy távolodik - Azt hiszem ő a nagy dudás a csárdában Rolling Eyes

- motyogom magam előtt, aztán meglátom a korábbi kellemetlen érzés okozóját. Úgy néz rám a csaj, mintha a lelkemet akarná porrá zúzni... talán jobb nem törődni vele.
Szophie újra előveszi a cuki oldalát és morcos pillantását követve visszavonulót fúj. Bölcsebb, mint korábban hittem, vagy talán nincs kedve a sok emberhez? Fene se érti a nőket, főleg a különc fajtákat.

Végül a választ vagyis egy részét is megkapom, bár nem teljesen attól akitől vártam és kérdeztem, nekem mégis megfelel.
- Rendben! Talán jobb, hogy nem tudom a részleteket, nem is kíváncsiskodom tovább - ó az a boldog tudatlanság. Amíg nem tudtam, hogy évekig leszek ide bezárva, azt hittem ez lesz életem legjobb játéka >.> Néha jobb nem tudni dolgokat.
Mirika győzköd és Hinari is képes lenne akár a saját családjára megesküdni, a háttérben pedig Chakna-chan játssza megint a pacifista szerepet. Már majdnem én érzem magam rosszul, amiért meg mertem szólalni >.>
- Ha azt mondjátok nem lesz gond, elhiszem nektek - felelem és hátrálok pár lépést és a menümben kotorászok. - Ilyen kaliberű infóval nem szolgálhatok, de nem érezném fairnek, ha nem fednék fel valamit cserébe - azzal elküldöm az összes képességem leírását Mirikának és Hinarinak, persze az Elzás képi neve ki van satírozva Razz

- Használjátok bölcsen az eljövendő bossharcok alatt - intek és megfordulok.- Vigyázz magadra Mirika o/- Mennék is haza, de annyira kezd már idegesít a lány, aki vagy negyed órája kiszúrt magának, hogy oda kell menjek hozzá és belebámulni az arcába
- Szia! Suspect

Segíthetek ?

by **Chakna** Szer. Ápr. 28 2021, 09:51

Ha nem is az én megszólalásomnak hála, de úgy fest a kedélyek azért csitulnak, ami engem is megnyugtat.
Hinari megjegyzésére hálásan mosolygok a szőke céhvezérre, és már le is nyitom a menümet, hogy megkeressem az itemeket. Közben nem igazán foglalkoztam már a párbeszédek alakulásával. Nem érintettek, így tulajdonképpen közöm sem igazán volt hozzájuk.
Azért Szophien megakadt a szemem... Mintha pánikot, vagy iszonyatot láttam volna a tekintetében... De abból ítélve, hogy a társaság széle felé indult, és ott állapodott meg, nem tűnt úgy, hogy szükség lenne rá, hogy megnyugtassuk, így miután betettem a tárgyakat a közös tarisznyába, egyszerűen bezártam a menümet, és Mirikához fordultam.
- Szerencsét. Jelezz, ha gond van - kértem, még mindig rossz érzéssel, hogy nem leszek ott, ha szükség lenne erősítésre.

Közös tarisznyába:

by **Afton** Szer. Ápr. 28 2021, 15:01

Afton csendben szemléli a partvonalról az események alakulását, olykor megvakarva az állát, magában hümmögve, de jelentősen semmihez nem szól hozzá és reakciót sem nagyon látni tőle. Mindenféle kaliberű és mentalitású ember megfordul; tény és való, ezek után le a kalappal bármelyik szervező előtt, aki képes lenne ebből a bandából együttműködő csapatot faragni. Tudja jól, hogy minél több az ember egy adott helyen, annál nehezebb mindenki igényének megfelelni, de nem számított rá, hogy ennyire relatíve kevés számnál is ennyire szélsőségesek lesznek a nézőpontok. Az a pattogó, agresszív lány különösképp felkelti a figyelmét pár pillanatra, ahogy a vörös hajú fickó is. Ezek ketten nagyon jól kijönnének egymással, de sajnos nem a jó értelemben.
Képviselteti itt magát a depresszió, az önbizalomhiány, a túlzott optimizmus, a hiperaktivitás, a szexuális kielégítetlenség, a bipolaritás, a nárcisztika, és ezek csak azok, amiket elsőre észrevett. Pajzsára támaszkodva végül látja, hogy a békés utat választók nyernek, biccent egyet Mirika felé, tekintete ezután pedig Leo-ra siklik. Elsőre szinte észre se veszi a mellé szegődő árnyharcost, csak amikor megszólal, szavait a tőle pár lépésre ülő macskához címezve.
Ahogy Afton Szophie felé fordul, a szemei csodálkozón elkerekednek, a szíve pedig akkorát dobban, hogy majd' kiugrik a mellkasából.
-Cha...?
Nem. Amint a lány esetleg ránéz, vagy csak jobban megnézi fekete haját és arcának vonásait, rájön, hogy nem Chanceryt látja. Zavartan elfordul, kicsit elkuncogva magát saját hülyesége miatt, ujjaival a hajába túr. Álom ismeri a lányt, bárki is az. Hagyja őket.

Álomkelő csupán a fülét fordítja Szophie felé, szemeit félig lehunyva, tekintete a még hangoskodó tömegre irányítva. Farkát legyinti egyik oldaláról a másikra, szokása szerint eltelik jó pár másodperc, mire megszólalna a hangja Szophie fejében.
~Hiányoltam is, de gondolom, van oka a távollétének. Még tippelni is mernék, hogy talán hasonló, mint Csan esetében. Szeretnél mesélni róla?
Fél másodperc erejéig lehunyja a szemét, majd Szophie felé fordul, ahogy ránéz. A farok átlendül ismét az előző pozícióba.
~Ez az ember ne zavarjon. Jó barát. Megbízható.
-Köszönöm a bókot. -neveti el magát Afton, feléjuk fordulva, ha már meg lett említve. -Afton vagyok, örvendek. Ha akartok beszélgetni, tudok egy nagyon jó kis kávézót a közelben.
~Minden kávézót ismersz...

by **Rinne** Csüt. Ápr. 29 2021, 15:36

Nem sok minden terelte el a figyelmét, azt is csak nagyjából fogta fel, mi történik éppen körülötte. Rinne ugyanis a legtöbb idegszálával a vörös hajú fickóra összpontosított. Szófoszlányok jutottak el a füléig, amiből nagyjából leszűrte, hogy tényleg nem lesz ma harc, azonban nem is bánta ezt. Még ha neki is mentek volna a bossnak, az alapján, amit tudott, biztos volt benne, hogy csak unatkozott volna.
Ha valaki megszólította volna, most talán meg se hallja, de alapból úgyse figyelt rá senki. Csak akkor szenteltek rá figyelmet, ha azt kiprovokálta magának, de ez így is volt jó. A férfi esetében is kierőszakolta magának a figyelmet. Merthogy észrevette. Ideges, zavart pillantások irányultak feléje Akito részéről egy-egy pillanatig, miközben kirohanása következményeit kellett viselnie, Rinnét pedig ez boldoggá tette. Úgy érezte, elérte, amit akart, bár az ő fejében ez úgy játszódott le, hogy Akito pontosan értette azt is, miért bámulják. Azonban ez nem így volt, és ahogy a férfi lépéseit a lovag felé fordította, ez hamar nyilvánvalóvá is vált. A kérdés pedig pillanatok alatt összezavarta Rinnét, aki sűrűn pislogni kezdett, és tétován nézett körül, hátha másnak szólt a kérdés. Hátha van valaki itt, aki tényleg segítségre szorul! Azonban... nos, nem volt. És a lány abban is biztos volt, hogy neki nem kell segítség. Szóval megrázta a fejét, és immár közelről bámulta Akitót, újra elővéve azt az izzó tekintetet, amivel eddig is bombázta.

by **Rikomono** Csüt. Ápr. 29 2021, 16:03

- Meh... unalmas vagy - húztam el a számat a csávó válaszát hallva. Az egész reakciója is olyan... kiábrándító volt. Ahogy fellépett, azt hittem hogy valami alfahím, akivel érdemes lehet haverkodni, de úgy néz ki, tévedtem. Elég szomorú, hogy ennyire silány a felhozatal, persze nem is tudom, mi a faszt várok egy csomó kockától.
- A védenced, mi? Hallod Miko, ez a pojáca azt hiszi, meg kell védenie - röhögtem el magam, majd jól megütögettem Leonárdó vállát, és mentem is a dolgomra. Lényeg, hogy vette az adást, és annyiban pirospontot érdemel, hogy az idegesítő kis görcs legalább nem rajtam lógott.
- Azzigen, kisanyám, a belevau az megy, mi? Kösz, nem társulok olyan nyomikkal, akik egy legyintéstől kiterülnek. Emlékszem rád - szóltam oda az íjásznak, bár a neve az nem ugrott be, de nem is akartam megerőltetni vele magam. Annyi rémlett, hogy volt vele már dolgom, és hogy kurvagyenge volt. Nem is vágom, mit keres itt egyáltalán.
- Ez már a hatszázadik szívesség lesz a listámon, már lassan nem tudok mit kérni tőled Mi lenne, ha nem ugráltatnál feleslegesen? Kösszépen, agyő - fordítottam hátha a cicafüles csajnak, majd le is léptem.

by **Akito** Pént. Ápr. 30 2021, 20:26

- Unalmas? Igen, sajnos ez is a hibáim közé tartozik- vállat vonok Riko-chan megjegyzésére. Számítottam valami hasonlóra nem is, inkább durvábbra. Ő ilyen és így lett elfogadva, ennyire szabad-szájúként.
Ami sokkalta jobban zavar, az az engem bámuló lányka, aki egy percre nem hajlandó levenni rólam a tekintetét, és nem a jobbik értelemben. Odalépve hozzá megkérdezem, hogy segíthetek-e a problémája megoldásában. Erre bezzeg más pislog párat, nézelődik és mikor már abban a hitben vagyok, hogy minden rendben, újfent stírölni kezd >.>
- Hallod ifjú hölgy, nem illik így bámulni egy idegent - bámulok magam is az ő arcába, tartva a biztonságos egy lépés távolságot.. - Megbántottalak valamivel, hogy ezt érdemlem? - eskü nem voltam annyira részeg már nagyon régóta, hogy mindenféle buja kalandokba keveredhessek...... azt hiszem Rolling Eyes

by **Rinne** Szomb. Május 01 2021, 11:54

Akito alighanem joggal vonta kérdőre az előtte tébláboló lányt, ám ebből Rinne nem sokat észlelt. Az, hogy mit illik, vagy mit nem illik, jelenleg a legkevésbé sem foglalkoztatta, hiszen célja volt, és úgy érezte, remekül halad ennek a bizonyos célnak az elérésben. Egészen addig, amíg a férfi fel nem tette a kérdést, amitől kártyavárként omlott össze a lovag eddigi hite.
- Oh... - vette tudomásul, hogy Akito a legkevésbé sem értette, miért fenyegeti őt a tekintetével. Ezek szerint máshogy kell tudtára adnia, miért érdemli meg a kitüntetett figyelmet. Rinne hamar kijött a pillanatnyi zavarodottságból, és lágy mosolyra húzta az ajkait, majd váratlanul eltüntette a köztük lévő lépésnyi távolságot, és szorosan átölelte Akitót. Alaposan hozzásimulva húzta fel magát annyira, hogy az idomár fülébe tudjon súgni.
- A boss tankolása az én dolgom. Ha elveszed, akkor én is elveszek valamit, ami fontos neked - duruzsolta lágy hangon, majd eleresztette foglyát, újra rámosolygott, és lévén több dolga itt nem volt, dúdolgatva távozott.

by Ajánlott tartalom

[41. boss]

[41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]

Re: [41. boss]