[Küldetés] Csillagszemű

A fiúk észbe kaptak, hogy meghallották Simeon hangját, Arabel viszont meg tovább egyenesen előre. Fáradtnak nezett ki, látszott, hogy szeretne minél előbb túllenni ezen a dolgon.

Akito reakciójára a szája elé kapta a kezét, és igyekezet elnyomni a rátörő kuncogást. Élvezte, ha valaki látványosan lebuktatja az ikreket.
- Izé… Szia. Ne haragudj, a fiúk után takarítás mindig elfeledteti velem a jómodort - vakarta meg zavartan a halántékát, majd vetett morcos pillantást az említett vásott kölykökre.
Az ikrek látványos elkámpicsorodására aztán csak felnevetett, és rávigyorgott Akitora.
Ezek ketten nem igazán foglalkoztak a továbbiakban a három fiúval, de az ikrek azért igyekeztek válaszolni Simeon kérdésére.
 - Ő az. -
- Nem szép, bizony! - értettek egyet.
- Neki nincs párja. Nem mindenkinek találunk rögtön. -
Közben Arabel a bilinccsel bajlódott.
- Akkor haragudj - tárta szét a karját. - De ha bántod őket, velem gyűlik meg a bajod - nézett komolyan az ágyhozbilincselt áldozatra.
Mire Akito a kulcsot elvenné, az a bilinccsel együtt eltűnik.
Arabel mindenesetre meglepetten fordul hátra, hogy a csuklóját elkapják, de mire közölné, hogy szerinte nincs, mivel van még néhány póruljárt szerencsétlen, már a fülébe harapnak, amitől még jobban elkerekedik a szeme.
A következő pillanatban pedig Akito vállán találta magát, és az első döbbenet után alig láthatóan elvigyorodott. Majd elkezdett kapálózni, és látványosan ütlegelni Akito vállát.
- Tegyél le! - morogja közben hangosan, de amikor sikerül Akito fülének közelébe kapállóznia magát, teljesen más hangnemben súg neki, vigyázva, hogy más ne hallhassa.
- Ez tök jó ötlet, hogy móresre tanítsuk az ikreket, de légyszi előbb hadd engedjem el a másik két szerencsétlent akit idehoztak. Utána viszont csináljuk meg! Nézz oda, milyen képet vágnak! - mondja gyorsan.
Nem volt biztos benne, hogy végül mi győzte meg a férfit: A kérése, vagy Kimi, Tengerszem és Simeon határozott felélpése. Esetleg az ikreket sajnáltad meg, akik döbbenten álltak, mielőtt felvisítottak volna?
- SEGÍTSÉÉÉG - Magában egyébként már ezen is remekül szórakozott, mert az ikrek az ijedtségtől elelejtették, hogy ketten gond nélkül felvehették volna a versenyt Akitoval.
Lényeg a lényeg: Végül Akito letette, és mostmár csendesen elindulhatott elengedni a másik két áldozatot is. Közben pedig alig várta, hogy Akito mivel rukkol elő, miután az utolsót is elengedte.

Saibaitachinál azért megáll a kulcs a kezében, amikor az Oroszlán fickó szóval kerül. Pulykavörös lesz, és szikrázó tekintettel fordul az ikrek felé.
- Megbeszéltük, hogy senkinek semmi köze hozzá, hogy mikor és mit csinálunk Leoval. Miért kell mindenkinek az orrára kötni és beleavatkozni? - hordja le a párost, akik ártatlan pislogással igyekeznek leplezni vigyorukat. Szeretik ezt a reakciót a nővérüknél.
- Dehát mi nem csináltunk semmi rosszat - védekeznek - Csak  segítünk neki - védekeznek. Ara azért vesz egy nagy levegőt, és visszafordul Saibaitachihoz, hogy a bilincset levegye végre.
- Nem akarnak rosszat, csak fogalmuk sincs az olyasmiről, mint a magánszféra - morgolódik, mégis védve valamelyest a testvéreit.
- Tengerszem nem vacsora - nevet fel az elmélkedésén, közben rámosolyogva Simeonra, némi bocsánatkéréssel a tekintetében.
Innen már kicsit lassított, hogy az idomárcsapat is tudja tartani a lépést, és úgy érkeztek meg Makuda szobájához is.

Megnyugodva mosolygott a kardforgató fiúra. Nagy kő esett le a szívéről, hogy legalább az egyikük nem haragszik, és nem gondolja gonosznak a testvéreit.
- Én pedig Arabel vagyok -   viszonozta a bemutatkozást, szorgosan ügyködve a bilinccsel. A kérdés már úgy érte, hogy a bilincs pixelei szálltak fel a kezéből.
- Szerintem létezik. Csak nem biztos hogy mindenkinek egy. És pont az az izgalmas feladat, hogy megtaláld azt, aki viszont közéjük tartozik. -   válaszol némi gondolkodás után. - A testvérerimnek viszont valahonnan egész jó érzékük van hozzá, hogy ilyen párokat találjanak. - mosolyodik el, aztán kicsit közelebb hajol, és a füledbe súg.
- A polipos srácnak is találtak barátnőt. Legalábbis állítólag. De lehet, hogy már korábban megismerkedtek. - osztja meg veledkuncogva, aztán feláll, nyújtózik egyet, és Akitora kacsintva elindul kifelé a szobából.
- Most hogy mindenki szabad végre, megyek a dolgomra. Ne merészeljetek még több embert megbilincselni, megértettétek? És tartoztok Tengerszemnek egy nagyadag édességgel- mordul még az ikrekre, aztán ha más nem történik, becsukja maga mögött az ajtót, és elmegy.

Az ikrek viszont csak erre vártak, máris letámadták Simeon.
- Nekünk még meg kell beszélni ki lenne a legjobb.
- Eljösztök velünk sütizni? -
- Amúgy is van egy csomó édességünk Tengerszemnek. - mondják, teljesen megfeledkezve róla, hogy a három "jelölt" a szobában van-e még, vagy sem.

//Köszönöm a részvételt! Szuperek voltatok Kérlek szabad sorrendben reagáljatok a történtekre, aztán jutalomosztás következik. Megdolgoztatok érte Határidő: Június 10

Megjegyzés: Akito és Simeon helye amint ír, tekinthető szabadnak. Úgyhogy gyorsan

Simeon már kezdte érteni, hogy az ikrek miért kérték a segítségét, már amellett, hogy bizony kellett valaki, aki felhívja a figyelmüket a fénycsíkok szükségességére: ezek a jelöltek bizony nagyon nem voltak egyszerű esetek! A pár perccel ezelőtti káosz után azért kicsivel nyugodtabban pislogott Arabelre, ahogyan Akito végülis letette őt és úgy tűnt, hogy egyelőre minden rendben van. Tengerszem persze továbbra is bizalmatlanul méregette a srácot, de aztán tovább kellett menni, mert még voltak ketten, akiket a lány el akart engedni. A következő szobában pedig...
Miközben Simeon még nem érte be a csapatot, fiatalkorú petje szem-és fültanúja volt mindennek és éppen kérdőn nézett az árnyharcosra, annak felismerésére után: igaz, hogy neki nem kellett vízben maradnia, mert kint is majdnem ugyanolyan jól elvolt, de azért a kiszáradás gondot okozhatott volna neki, ha nem jut gyakran vízhez. A "takoyaki" szót persze nem értette, de amikor a srác felé ugrott, a polip először gyorsan arrébbcsúszott, majd egy jóadag tintával terítette be a támadó Saibaitachi arcát, mielőtt az még bármi mással próbálkozott volna. Eddigre pedig már Arabel is igyekezett tisztázni a félreértést és Simeon is odaért, hogy felkapja a petet, aki vérig sértve bámult le erre az elviekben zseniális jelöltre.
- Ne aggódj, hamar elpixeleződik - nevetett Simeon boldog tudatlanságban a pórul járt srácra, aki aztán további cserkészés helyett inkább besorolt melléjük - Én Simeon vagyok - viszonozta a bemutatkozást és igaz elég furcsának találta, hogy Tengerszem miért bámul így az idegenre, de az idomársrác fejében valami olyasmi derengett a folyosóról hallottak alapján, hogy a srác lerákozta a polipot. Pedig Tengerszem határozottan nem rák volt, de ezt - látva a tintapacát - már Itachi is biztos megtanulta azóta.
- Szóval meg akartad enni? - csodálkozott aztán el és szeretetteljesen megsimogatta a sértett állatot, aki hamar lekérte magát gazdája öléből és inkább előresietett Arabelékhez - Szerintem gyorsan engeszteld ki. Ha van nálad édesség, egykettőre meg fog bocsátani - súgta oda Simeon a másiknak és mosolygott rá, a következő kérdésre pedig megvakarta a fejét, igaz nem a kérdés miatt, hanem mert ez a fiú azt hitte, hogy Kimi a lányhoz tartozik - Ő nem Arabelé, hanem az enyém - igyekezett aztán felgöngyölíteni az ügyet - Kiminek hívják és sas, igaz mégcsak fióka - mosolygott rá a másikra: Simeon mindig örült, ha a petjeiről kérdezték és Saibaitachi szerencséje is csak az volt, hogy közben odaértek a harmadik szobához... különben lehet egy fél órás monológot kellett volna végighallgatnia arról, hogy majd Kimi biztosan megnő, és gyönyörű nagy sasmadár lesz, meghogy még nehezen repül, de napról napra ügyesebb. Simeon tehát kíváncsian szemlélte, ahogyan Arabel elengedi ezt a jelöltet is, aztán igyekezett szóba elegyedni vele is, ha már Kimi így megkedvelte őt.
- Az éjszakai hold fénye is szép! - ragyogott fel a srác arca Makuda válaszára - Tudtad, hogy az is a napcsíkok műve? Olyan csodálatosak, hogy átjutnak a Holdon is! - lelkendezett és boldogságtól sugárzó arccal kereste rögtön az ikrek tekintetét, hogy ehhez vajon mit szólnak. Közben Arabel is elment és a vöröshajú se volt már itt, ellenben a jelöltekről még volt mit megbeszélniük, de volt ám!
- Sütizni?
- Ph-hh-ph? - kérdezett vissza Simeon és Tengerszem egyszerre, aztán mindketten bólintottak.
- Nanáhogy!
- Ph-h!
- Még majd találkozunk, sziasztok! Gyere, Kimi! - köszönt el az idomársrác Itától és Makudától, aztán két petjével együtt követte az ikreket a legközelebbi, napcsíkos cukrászda felé.

Köszi a játékot!