Re: [Küldetés] Csillagszemű

by **Ronye Arabel** Csüt. Feb. 18 2021, 21:45

Makuda:

Saibaitachi:

Akito:

Simeon:

Szuper! Mindenki határidőre írt <3 Pörögjünk :3

Határidő: Február 26

by **Simeon** Pént. Feb. 19 2021, 19:41

KIMI

Akito

A kismadár kíváncsian repül oda az idomárhoz és éles karmaival hamar landol annak kezén, hogy közelebbről is megnézze magának azt a jeget. De furcsa! Ilyet még nem is látott soha. Persze az első csipegetéspróba után összerezzen a hidegtől és inkább úgy dönt, hogy ettől az izétől jobb távol maradni: felreppen, de valamikor ekkor megjelenik egy bohóc és megtámadja a barátját! Mert ha Simeon barátja, akkor az övé is. A kismadár rikolt egyet, aztán élesen fordul rá az irányra és karmait előretolva veszi célba az ellenfelet azzal a határozott szándékkal, hogy alaposan megtépázza.

Makuda

A kismadár továbbra is kíváncsian szemlélődik az ágy tetején és néha azért bele-belecsicsereg a beszélgetésbe a saját, számotokra érthetetlen nyelvén, de amúgy nem igazán foglalkozik a témátokkal. Egy ponton aztán elkezd tollászkodni, amikor viszont hívják, már rögtön más dolga akad! Felrepül és pár pillanatig játéknak fogja fel, ha az ikrek el akarnák kapni, ahogy viszont nyílik az ajtó, már repül is ki rajta, hogy aztán odakint megvárhassa az ikreket és letelepedhessen az egyikük fején. Vajon hova fognak benyitni ezután?

SIMEON, TENGERSZEM

Simeont - miután Tengerszem Kimi keresésére indult - könnyű volt meggyőzni, hogy maradjon, mert az ikreknek abban igazuk volt, hogy két petje így biztosan megtalálja őt.
- Jó, akkor majd itt találkozunk. És ha látjátok Tengerszemet, szóljatok neki, hogy itt vagyok! - kiáltott még a páros után, bár azok valószínű nem nagyon foglalkoztak már vele. Simeon viszont hamar elkezdett unatkozni. Jobb híján felvette a cetlit és elkezdte nézegetni, majd összeráncolt homlokkal erőltette az agyát, hogy a fiúk vajon mit mondtak neki a válaszokról? De Kimi még mindig fontosabb volt. Aztán egyszerrecsak nyílt az ajtó és Tengerszem kukkantott be rajta:
- Phhh-ph-bbbhphp. Hhhbbpr-phhh-bbbr-ph-ph.
- Jó, de siess vissza! - felelt sértődötten az idomár és addigis, amíg az ikrekre és Kimire várt, odalépett az ablakhoz és szélesre tárta azt: de szép napcsíkos idő van odakint! Simeon felnevetett és kiült az ablakpárkányra, hogy minél több napcsík érje őt.

Tengerszem, miután meghallotta a hangot az előtérből, villámgyorsan sietett idomárjához megnyugtatni őt, hogy Kimi rendben van és szólni neki, hogy ő viszont lemegy egy kicsit a földszintre. Egyrészt, mert Arabelt hallotta onnan, másrészről, mert ha Arabel ott van, és a sok édesség is ott van, az csakis egyet jelenthet: evést! A fiatalkorú polipnak ugyanis nem volt elég az adag halloweeni édesség, szóval lecsúszott a lépcsőn és ha időközben szembetalálta magát a lánnyal, úgy ellentmondást nem tűrő magabiztossággal állt elé és nem engedte őt feljebb menni:
- Phhh-bbbbprhp-bbbbbhhhh. Hhhphp-bbrphp. Hh-ph?
És hogy elmutogassa, mit szeretne, egyik csápjával megfogta Arabel kezét és húzta lefelé a pultosig, a másikkal pedig a hasára mutogatott, ami furcsamód még meg is kordult, pont akkor, amikor a lány odafigyelt. Hogy hogyan is tudott Tengerszem gyomorkorgást imitálni, vagy esetleg ez tényleg igazi volt? A játék programozói úgy tűnik elég részletesen kidolgozták a petek jellemét és tulajdonságait...

by **Saibāitachi** Szomb. Feb. 20 2021, 12:10

Itachi csak egy röpke pillanatra akad meg, mikor a kölyök jegyzetfüzetet vesz elő és elkezd írni. ~Csak nem olyan bolond, hogy kövesse az ostobaságaimat~ gondolja magában, és ezzel napirendre is tér felette. A randi beszámoló pedig halad tovább, ami lassan már olyan mintha Mark Twain egyik ifjúsági regényének jelenete lenne.

Mikor a kissrác elpukkantja az összekötözős megjegyzését, az árnyharcos egy csöppet összezavarodik. Meg is torpan a beszámoló nem kevés időre. Itachi fejében gőzerővel kattognak a fogaskerekek, de egyszerűen nem tudja hova tenni a megjegyzést. ~Milyen párokat kötnek össze? És kik? MI VAN!?~ Végül feladja a meddő próbálkozást és folytatja a randi szimulációt. De most már, mint külső szemlélő. A fiú közbevetése arra volt jó, hogy visszazökkentse a realitás talajára. Ami nem más, mint hogy neki a szerelmi élete egy katasztrófa sújtotta övezet. Az alatt a húszon pár év alatt, randizott már lányokkal, de mivel a szerelemben roppant balszerencsés ~kártyáznom kéne~, ezért azok a lányok, akiket ő szeretett nem voltak hajlandóak randizni vele. Akik meg igen, azok pedig az ő fantáziáját nem mozgatták meg. Persze attól még elment velük randizni, mondván talán majd megszereti őket, de mindnek szakítás lett a vége. Szerelmi viszonya jelen állapotban is post apokaliptikus képet fest. Akibe szerelmes az egy férjezett asszony. A lányt, aki meg valószínűleg az ő felesége lesz, még csak nem is kedveli. ~Bár talán Lina tényleg szerelmes belém, és nem csak kötelesség tudatból akar hozzám jönni.~

Amikor a kölyök a homlokára csap és kijelenti, hogy ezt meg kell beszélni, Itachi teljesen leblokkol. ~Mit?! És mégis kivel?!~ De mire észbe kap, és a srác után kiállt;
– Várj! – már csak a becsapódó ajtónak mondja – Nem lehetsz olyan idióta, hogy komolyan veszed, amit mondok. – halkul el a hangja, ahogy érzékeli, hogy ezt ugyan már nem hallotta.

by **Makuda** Szer. Feb. 24 2021, 20:29

-Nekem mind egy, de inkább felejtsük el. - Mondtam a fiúnak, miután láttam a reakcióját. Valamivel később miután reggeliztem és feltettek nekem megint egy fura kérdést, valami jelöltekről beszélt, amit muszáj voltam megkérdezni.
-Miféle jelöltekről beszéltetek ti? - Kérdeztem késsé megrémülve mivel ijesztően egyszerre mondták, bár az is igaz, hogy ikrek azoknál pedig nem szokatlan az ilyen dolog. Miután válaszoltam a kérdésükre. Láttam rajtuk, hogy nem valami lelkesek.
-Most mi a baj? A véleményemre voltatok kíváncsiak én pedig válaszoltam. - Mondtam nekik kissé unott arccal. Ahogy a kismadár odarepült az ágyamhoz és elkezdett tollászkodni elmosolyodtam, majd ismét a két fiúra néztem.
-Csak annyit mondott, hogy nem nála van. Ebből arra következtettem, hogy nálad lesz, de akkor felejtsük el. - Mondtam nekik beletörődve a dologba. -Addig itt várok rá. - Tettem hozzá majd hanyatt feküdtem az ágyba.

-Az lehet, de ha jól tudom vannak trükkök amikkel lehet álcázni bizonyos ideig, de persze tudom jól, hogy nem vagytok azok, csak kíváncsi voltam a reakciótokra. - Mosolyodtam el. Miután az egyik fiú magához hívta a madarat elköszöntem tőlük, majd türelmesen vártam a testvérükre. Valamint tényleg tudni szerettem volna, hogy milyen jelöltekről beszélnek. Mivel egy másik "vendégé" a madár így arra gondoltam, hogy mást is lebilincselhettek, de akkor őt valamivel hamarabb szabadították ki. "Lehet valami rosszat csináltam nekik így nem gondolták azt, hogy érdemes lenne sürgetni a bilincs oldást." Gondoltam magamban bár tudtam jól, hogy ez nem igaz. Kíváncsi voltam arra, hogy miként fognak alakulni a dolgok miután elengednek.

by **Akito** Pént. Feb. 26 2021, 13:26

- Persze-persze.... és akkor mitől is fagyott ide a kezem? Razz

- továbbra sem hagyom békén a törpét, húzni kell az agyát még egy picit, ha már neki köszönhető, hogy egy ágyhoz vagyok bilincselve. A fiú következő kijelentére hangosan felnevetek, még rá is játszok egy picit.
- Na ne nevettess - váltom komolyra a szót - ha egyedül is boldogulnátok, akkor le tudnátok venni a bilincset ti magatok is. De mivel ez nem így van, máris bukó amit mondtál törpe Razz

- ajándékba még kap egy laza nyelvöltést is. Ha le kell alacsonyodni én bármikor szívesen megteszem, főleg ha egy leheletnyit még élvezem is az egészet. Inkább ez, mint válaszolni a hülye kérdéseire. Gyerekek amúgy se játszanak kerítőt, míg maguk nincsenek tisztában a párkapcsolat fogalmával. Ezt annak is tudnia kellene, aki rám küldte őket, leszámítva, ha egy újabb taknyos kölyök áll az egész mögött.
- Ja, nem úgy néz ki, de akaratom ellenére vagyok itt és kezdem elveszíteni a türelmem - ehhez mondjuk az is hozzá tesz, hogy alig látok valamit a felugró ablakokból, amiket nem tudok leokézni a bilincs és a jég miatt. Ha nem lennénk safe zone-ban, már letéptem volna a saját karom és azzal fenekeltem volna el ezt a kölyköt...
Az időközben megjelenő bohóc, aki a Ghünter névre hallgat konfliktusba keveredik a másik fél madarával. A tollas nemes egyszerűséggel megtámadta a kis bohócot, aminek következtében mind a kettőt eltaszította a védett mező hatása. Ghünter jópárat bukfencezett hátra, majd szédelegve tántorgott egy keveset, hogy újult erővel mutogasson, grimaszolgasson ezúttal már a madárkának....
- Óvodába, hogy kiélhesse magát. - tessék, íme a válaszom a kérdésére. A jég olvadt már annyit, hogy pár erőteljes mozdulattal kitépjem belőle a kezem. Elég kellemetlen érzés. jéghideg és zsibbadó ujjak, de legalább szabad kéz. Amint érzek némi életet bennük, eltüntetem a paneleket a szemem elől, rámeredek a célpontomra.
- Idegesítesz kölyök! Hagyjuk ezt, amúgy sem bírom a gyáva csajokat, akik másokat küldenek puhatolózni maguk helyett. Öt perced van, hogy leszedd ezt a szart a kezemről bizony

by **Ronye Arabel** Hétf. Márc. 01 2021, 15:29

Makuda:

Saibaitachi:

Akito:

Simeon:

Királyak vagytok :3

Határidő: Március 7

by **Saibāitachi** Hétf. Márc. 01 2021, 17:13

Az árnyharcos beletörődve mered az ajtóra. ~Most már úgy is mindegy~ legyint egyet gondolatban, majd lustán elnyúlik az ágyon. Míg elő nem kerül az elrablója, addig is pihen, előbb vagy utóbb úgy is elő kell álljon a követelésével. És mivel egyebet úgy sem tehet, legalább kihozza az esetből a maximumot; eszik amennyi csak belé fér és kómásra alussza magát.

A sziesztából a kivágódó ajtó zökkenti ki. Egykedvűen fordul arra, mert sejti, hogy a kölyök jött vissza ugyan azzal a lendülettel, mint amivel távozott. Majd elkerekedett szemmel és leeső állal ül fel az ágy szélére. Ökleivel dörzsöli meg a szemeit, de a káprázat nem múlik, sőt most már hangok is kapcsolódnak hozzá. Hirtelen ötlettől vezérelve beleszagol a poharába. ~Nincs alkohol szaga...~ gondolja ~talán valami tudat módosító…~
A tükölykök ~…ez jó! így fogom őket azonosítani~ közben belekezdenek mondandójukba, melyre Itachi csak rezignáltan megrázza a bilincset.
– Csak nyugodtan, én nem sietek sehová. – Majd a kérdés elhangzását követően lassan és megfontoltan járja körül a gondolatot.
– A szívem hölgye… – kezd bele. ~…ez könnyű, hiszen az. Az egészségügy, nem lustáknak való!~ Majd tükölyök 1-re emeli tekintetét – Nem igazán tehetek ellene semmit, szóval egyszerűen túlteszem rajta magam. Mivel amúgy sem találkozhatok vele akármikor, így igazából mindegy is mi okból nem láthatom. – ~Elvégre ez a férjének a problémája~ egészíti ki gondolatban. Nyilván meg sem fordul a fejében, hogy a két kölyök és ő nem ugyan arra a hölgyre asszociálnak a „szíved hölgye” kapcsán.
Végül még záró gondolatként hozzáteszi tükölyök 2-re nézve;
– Szerintem egy párkapcsolatnak nem korlátozónak kell lennie. Úgy értem, ha a párom szeret valamit csinálni, akkor nem visszatartanom kell, hanem támogatnom. – majd kicsit lehorgasztja fejét és kissé halkabban folytatja – Persze ettől még rossz, hogy nincs velem, de ha korlátozom azzal csak azt érném el, hogy elhagy. És akkor már egyáltalán nem lesz mellettem.
És végezetül visszadől az ágyra, és nagyot sóhajtva levonja a konklúziót.
– De ez igazából mindegy is! – a záró mondatot meg egész halkan szinte csak lehelve mondja, így esélyes a fiúk nem is hallják – Elvégre Ő a számomra elérhetetlen.
Ezt követően kicsit úrrá lesz rajta a melankólia, így a srácoknak komoly erőfeszítésbe kerül, ha bármit ki akarnak még húzni belőle.

Majd hirtelen, minden átmenet nélkül felpattan és a srácok után szól, ha épp távozni készülnének.
– Ácsi! Én is kérdeznék valamit. – és egy pillanat szüntet után rá is tér – Az alkatotokból és a korotokból ítélve arra tippelnék, hogy kardforgatók vagytok. Szükségem lenne a gyorsaságotokra egy teszthez.

Ha valóban kardforgatók, vagy legalább az egyik az, akkor így folytatja;
– Lenne egy új képesség mi szerintem eléggé odavágós, de nem tudtam még eddig kipróbálni. Semmi komoly, csak annyi lenne, hogy gyorsan megejtenénk egy elsőtalálatos párbajt, hogy tudjam elég gyors vagyok-e hozzá, vagy még fejlődnöm kell.

Ha rosszul tippelt és egyikük sem kardforgató, akkor elkezdi dörzsölni az állát, mint aki nagyon gondolkodik.
– Az probléma. Félek, akkor nem vagytok elég fürgék a teszthez. – majd rövid töprengést követően hozzáteszi – Persze azért ha vállaljátok, tehetünk egy próbát. Csak egy szimpla elsőtalálatos párbajról lenne szó, hogy tudjam elegendő-e a gyorsaságom vagy fejlesztenem kell még. Persze jobb lenne, ha jártasok lennétek az Iaijutsu-ban mint a mesterem, de ahogy mondani szokták; „Ha ló nincs…” – vigyorodik el.

Amennyiben valamelyik fiú rááll a párbajra úgy feldobja a meghívást, majd a nem leláncolt kezébe veszi az egyik fegyverét, és védekező pozíciót vesz fel, és megvárja míg a fiú megindítja az első támadását.

Hogy ha egyik tükölyök sem vállalja a kihívást, akkor egykedvűen fekszik vissza az ágyra.
– Nagy kár. De ha nem, hát nem.

by **Makuda** Vas. Márc. 07 2021, 16:48

"Végre elmondták, hogy mit akarnak." Gondoltam magamban valamennyire megkönnyebbülve.
-Ti gondoljátok azt, hogy rossz a srác, vagy maga a nővéretek mondta? Illetve el kell, hogy keserítselek benneteket, de nem keresek barátnőt. - Informáltam a két kis srácot. -Ha pedig ő mondta nektek, akkor meg nem veletek szeretnék beszélni hanem vele. Nem szeretnék olyan barátnőt aki a kis öcséit kéri meg, hogy keressenek neki egy pasit. - Mondtam nekik kissé morcosan. -De ezt ne vegyétek bántásnak egyszerűen csak furcsa ez a számomra. - Tettem hozzá lenyugtatva a két gyereket.
-Hogy érted, hogy mindig megtalál benneteket? Nálatok ez ilyen rendszeres dolog, hogy elraboltok más játékosokat vagy mi? - Kérdeztem tőlük kissé nevetve. Nem sokkal később újra csend lett a szobában. Természetesen az előző beszélgetésről eszembe jutott Kasumi. "Kár, hogy nem beszélhetek vele most. Kíváncsi volnék arra, hogy sikerült-e befejezni az egyetemet. Nyolc év után vajon megismernénk egymást, mi történhet a való világban?" Fordultak meg a fejemben a gondolatok. Reménykedtem abban, hogy minden rendben van Kasumival is és a külvilág is jó irányba fejlődött. Ezek után ránéztem az ágyam mellett lévő asztalon a tálcára és rajta megmaradt ételre. Oda nyúltam és megettem a maradékot ami még megmaradt. Miután befejeztem az étkezést ledőltem az ágyra és pihentem egy kicsit. Pár perccel később kinyílt az ajtó és belépett az egyik gyerek.
-Itt hagytál valamit, vagy mit szeretnél? - Kérdeztem tőle kissé mambán elgondolkodva az előzőeken.

by **Simeon** Vas. Márc. 07 2021, 18:25

Simeon vidáman bámult ki az ablakon: hogy ma mennyi, de mennyi napcsík van mindenhol! Beragyogták a szobát, eljutottak annak legelrejtetebb zugaiba is. Az idomársrác azonban, napcsíkok ide vagy oda, hamar elkezdett unatkozni: Kimi az ikrekkel van, Tengerszem pedig elment valahova és most valószínű a pultos npc-t nyüstöli, hogy ugyan adjon neki valami finomságot. Talán utána kellene néznie? De a fiúk azt kérték maradjon itt...
Simeonnak kezdett belefájdulnia a feje a gondolkodásba és kétségbeesetten nyögött fel, de ekkor végre nyílt az ajtó!
- Az mit jelent, hogy profi? - kérdezte Simeon és már rohant is oda a srácokhoz - Mit válaszoltak? És mennyi napcsík van körülöttük? Arabelnek valaki olyan kell, aki csakúgy fürdőzik bennük! - nevetett a fiú és simogatta meg közben a karjára szálló kismadarat, akinek be nem állt a csőre és a saját nyelvén kezdte el magyarázni éppen azt, hogy mennyire meggyűlt a baja egy gonosz bohóccal, aki rátámadt az egyik ikerre! - Hogy értitek, hogy dolgoztatni akarja? - billentette félre a fejét Simeon - És mit mondott a többi kérdésre? - lengette a cetlit, amit kapott, majd igyekezett nagyon erősen koncentrálni a fiúktól kapott válaszokra, hogy segíthessen ő is! Mert a Fény Lovagjai segítenek, ha tudnak!

Ezalatt Tengerszem a maga módján szeretett volna segíteni az ikreknek... és természetesen a saját pocakjának is, ami nem hagyta szó nélkül az evés lehetőségét. A polip kérlelő arccal nézett fel a lányra és egy tapodtat sem mozdult a lépcső aljáról: ő bizony addig fogja feltartani a lányt, ameddig csak lehet! És közben teletömi a hasát is. A fiatalkorú pet még a szája szélét is megnyalta a gondolatra, nemsokára pedig elő is került egy kis keksz, amire szinte azonnal rávetette magát.
- Phhhh-bhhhpr-bbbrrh - felelte Arabelnek és elkezdett enni, lassan, úgy, hogy egyetlen morzsa se vesszen kárba. Amikor pedig ezzel végzett, jópár perc után, a csápját nyújtotta egy újabb adagért. Mert van még, ugye? Egészen biztosan kell lennie!

by **Akito** Hétf. Márc. 08 2021, 19:33

Végre valahára kiszabadul a jégbe fagyott kezem, már kezdett nagyon idegesíteni a tehetetlenség, a kis kópéról már nem is beszélve, aki csak nyaggat az ostoba kérdéseivel, mintha lenne bármi tétje a dolognak >.>
- Igen, biztosan sokat dolgozik, főleg azért, mert ti annyi munkát adtok nekki - el tudom képzelni, hogy mennyi bajt tudnak ezek ketten okozni, főleg ha random embereket rabolnak el néha. Kész agyrém az egész.
- Helyes-helyes! Tűnj a szemem elől - kezemmel teszek pár hessegető mozdulatot a srác felé. Megpróbáltam kissé keményebben beszélni vele, hátha lesz valami hatása, de persze semmi. Ez a két lókötő egyáltalán nincs megnevelve és ebből erednek a problémák. Minden bolondságért amit elkövetnek két nagy fülest kellene kapniuk, bár fájdalom hiányában az nem a legjobb büntetés..... Mondjuk ugyanígy bezárnám őket egy napra, és két nap múlva kiengedném őket, mert hát elfelejtettem az első nap után elengedni őket. Igen... ez jó ötlet lenne és hatásos az biztos.
Hála istennek a törpe lelépett, nem idegesít tovább. Ketten maradtunk a kis idétlen Ghünterrel, aki már nem táncol és gúnyolódik, hanem engem bámul o.o én meg vissza rá O.O. Nem csinál mást, csak bámul a bugyuta képével o.o bámul, bámul és bámul... - ÁÁÁÁÁh - üvöltöm el magam hangosan ezzel kieresztve a maradék felgyülemlett feszültséget is. A kis lurkó reakciója mindössze annyi, hogy most már félrebillentett fejjel bámul tovább... mindegy is. Most, hogy a zavaró tényező lelépett, nyugodtan elolvashatom az újonnan szerzett képességeim leírásait, hátha segítségemre lesz az egyik eme helyzetben.
Az inventorymat is átfutom, de abban nem találok semmi változást, mindösszesen egy jó nagy kulacsot, amire rá van írva, hogy Water. Remek, vizünk az van, szomjan biztos nem halunk egy darabig...
A nyugalmam azonban nemsokára megint megzavarja az egyik iker, aki most még szemtelenkedik is.
- Vicces... vajon hányan kérdezték ezt már tőletek? - kérdezek vissza, ám ebben a pillanatban a kulacs kupakja szinte kirobban és a benne lévő víz beáztatja a fiúcskát rendesen, és Ghünter rendesen kineveti őt.
- Oh.... aha - a felismerés... - nem Water hanem Walter..... mindent értek trollface

by **Ronye Arabel** Csüt. Márc. 18 2021, 11:38

Makuda:

Saibaitachi:

Akito:

Simeon:

Királyak vagytok :3 A magam nyugodtsága érdekében átállunk kéthetes körökre, hogy hétfőnként tudjak írni. Kérlek, hogy tartsátok a határidőket!

Határidő: Március 28

by **Saibāitachi** Csüt. Márc. 18 2021, 22:44

Az árnyharcos egykedvűen veszi tudomásul, hogy a két kölyök méltatlan ellenfélnek tartják, így az részükről teljességgel kizárt a párbaj. Mivel nem áll módjában bebizonyítani esélytelenségének ellentét, így ő sem feszegeti tovább a dolgot, annak ellenére, hogy remek tervnek tűnt az elképzelése.

A fiúk viszont csak nem adják fel a maguk kis tervét, és Itachi hamar levágja, hogy addig innen tapodtat sem mozdulnak, míg a számukra kielégítő segítséget nem kapnak a problémájukban. Mert az árnyharcosnak a korábbi sajátos egy-két szavas megbeszélésükből az jött le, hogy ez az Ara ~Érdekes név, ha jól emlékszem valamelyik kelet európai nyelven ez mennyasszonyt jelent.~ nevű hölgyemény, meg a valami Oroszlán nevű alak, akik nyilvánvalóan az ismerősük, nem igen jönnek ki egymással, de ennek ellenére a két suhanc valahogy össze akarja boronálni őket. Mivel jobb dolga úgy sincs, hát ad nekik egy tippet, de előtte nagyon komoly figyelmeztetéssel is ellátja a két tükölyköt.
– Az az út, amelyen járni akartok, nagyon nehéz! Sok sírással és könnyel van kikövezve. És ami a legfontosabb a siker sosem garantált! – majd leül az ágyra, és a fiúknak is jelez, hogy telepedjenek le, mert ez bizony hosszú lesz.
– Az első lépés, az hogy amennyire csak lehet feltárni, miért alakult ki a munkamánia. Mert ügye egyetlen ember sem úgy jön ki anyuból, hogy az életét majd egy munkahelyen akarja letölteni. Szóval a dolognak oka van. Ha ez meg van, de a kiváltó ok nem kezelhető, teszem azt pont azért dolgozik sokat, hogy ne kelljen a pasijával lennie, akkor elég csúnyán meg vagyunk lőve, de még ekkor sem veszett fejsze nyele a dolog. Ha pedig kezelhető, akkor egyértelmű, hogy a probléma elhárítását követően, már nem lesz munkamániás. – kis szünetet tart, pár korty a poharából, majd folytatja.
– No, ha a probléma nem orvosolható, akkor bizony furfangra van szükség, de ez nem mindig válik be. Főleg, ha a lány okosabb nálad. Előszöris ki kell deríteni, van-e valami hobbi vagy egyéb a munkán kívüli elfoglaltság, amit szeret csinálni. Ha ez megvan akkor alaposan ki kell kupálni belőle magad, ez persze elég sok idő és energia, de ha nagyon elszánt vagy akkor fel sem fog tűnni. Ha már elég jó vagy a dologban, akkor jön a csali. Meg kell szervezni egy olyan eseményt vagy találkozót, ahol ezt a hobbit fel lehet hozni. Érdemes beszervezni pár cimbit a dologba. Mondjuk akár valami "babazsúr", vagy céhgyűlésnek álcázott akármi. A lényeg, hogy a program tartalmazza ezt a hobbit is és lehetőleg valami féle verseny keretében. Természetesen a két delikvenst párba kell szervezni, és ha minden jólmegy és elég sok időt feccöltünk bele a tanulásba, akkor simán nyerik a játékot. És miután a trófeát átveszik a nyertesek, a fiúnak csak annyit kell ártatlanul mondania; „Én ezt nagyon élveztem, igazán remek volt. Nincs kedved megismételni a jövőhéten?” És ha jól választottuk ki az elfoglaltságot, akkor valószínű igent mond a hölgy. Ez után már viszonylag egyszerű, de korántsem gyors út vezet a célhoz. Ha jók vagyunk, akkor néhány hónap alatt rutin programmá tudjuk fejleszteni, ami ha megvan akkor lassacskán, mert a fokozatosság fontos, – vált tónus a nyomaték kedvéért – egyéb tevékenységeket is be lehet szervezni.
Itachi nagyon reméli, hogy a tükölykök felfogták legalább a mondandója egyharmadát. Mert ez az elmélet persze sok sebből vérzik, de még így is az egyetlen általa ismert és !talán! kivitelezhető módszer. Az biztos, hogy ha ebbe valaki bele vág, akkor hosszú hónapokra lesz elfoglaltsága. Mert ez nem egy „instant” megoldás.

by **Simeon** Vas. Márc. 21 2021, 13:36

Simeon teljes lendülettel vetette bele magát a tanácskozásba.
- Ha tudja, hogyan kell bánni a lányokkal, akkor szuper lesz - bólogatott - Vacsorával zárni a napot? Igen, az is jó - tette hozzá - Milyen uncsi hely? Vannak nagyon szép helyek is, amik unalmasak de a lányok odavannak értük - kérdezett aztán - Meg aztán, úgyse fognak unatkozni, hiszen együtt vannak! Én sem unatkozom soha, még akkor sem, ha Fuwa órákig csak rajzol - igyekezett elmagyarázni a dolgot és közben fülig pirult az emlékekbe. Sokszor mutatott meg Fuwának csodás helyeket és meg is várta őt, amíg lerajzolja a látképet és addig... addig szinte végig őt nézte. Hiszen olyan gyönyörű szép! És azt is megtanulta, hogy akkor nem szabad sokat beszélnie, mert úgy Fuwa nem tud odafigyelni! De unatkozni még sosem unatkozott.
Kimivel maga körül pedig pláne nem.
- Dolgozni semmiképpen se vigye - rázta meg a fejét a következőekre, az ikrek kérdésére pedig határozottan és minden kétséget kizáróan bólintott: hát persze, hogy fontos! Az a legfontosabb! - Majd ha kimennek az utcára, megnézzük, jó? - vigyorgott a srácokra és abszolút benne volt a mókában - Mi, a Fény Lovagjai aztán tudjuk, hol mennyi napcsík van! - húzta ki magát és nézett körbe megerősítésért, de Kimi épp tollászkodott, Tengerszem pedig nem volt itt - Nem, ha csak rosszat akar Arának, tényleg ne mutassátok be neki - értett egyet panaszosan és megvakarta a fejét: sehogyansem tudta megérteni, hogy ilyen fiúk is vannak idebent. De akkor vele, vele semmiképpen sem szabad Arabelnek találkoznia!

Eközben a fiatalkorú polip minden tőle telhetőt megtett az időhúzás érdekében, de ahogy fogyott a keksz, úgy Ara is úgy tűnik rájött a tökéletes érvre, ami a polip gondolkodását egycsapásra megváltoztatta. Tengerszem már arra is felkapta a fejét, hogy a fiúk inventoryjában van édesség, amikor viszont a lány megígérte neki, hogy mindet megkaphatja, a pet csillogó szemekkel ugrott fel:
- Ph-hh! - bólintott és már csúszott is felfelé a lépcsőn, hogy aztán a folyosóra érve kissé elbizonytalanodjon - Brrrr-ph-pphhh. Hhhprrr-br-phh - mutogatott arrafelé, amerről korábban Kimit és az ikreket látta visszasietni, aztán rövid gondolkodás után megfogta a lány szoknyáját és elkezdte egy másik irányba húzni: afelé a szoba felé, ahol Simeon várta őt.
- Hhhhh-pbbbh-brrrph - magyarázta közben, mert ahol Simeon van, ott előbb utóbb az ikreknek is fel kell tűnnie.
De vajon ott lesznek éppen, amikor a polip és a lány végül benyit?

by **Makuda** Vas. Márc. 28 2021, 15:36

A két fiú indokára meredt szemekkel néztem rájuk értetlenül.
-Tehát, ha jól értem, akkor nektek fogalmatok sincs a párkapcsolatokról. Ha nekem van barátnőm az azt jelenti, hogy nem fogok túlságosan belemeredni a vele való beszélgetésbe. - Kezdtem magyarázni a témát hátha rájönnek az összefüggésre. -Az, hogy ti pasit kerestek neki az okés, de, akkor ne olyan srácot keressetek akinek már van barátnője. Nem tudom, hogy megtudtátok érteni, de a kettő ugyan az, egyenesen arányos. - Magyaráztam el nekik. -Szerintem mivel évek óta ismer titeket lehetséges, hogy tudja mikor milyen rosszat csináltok. Például ember rablást. - Mosolyogtam rájuk. -De szeretnék vele minél hamarabb beszélni vele. - Tettem hozzá mielőtt még ki mentek volna az ajtón. Azt már nem tettem, hozzá, hogy csak azért, hogy levegye a bilincset és mehessek már a dolgomra, mivel nem szeretném az egész életemet ebben a játékban tölteni, így egy kicsit szeretnék tovább fejlődni. Amíg egyedül maradtam és gondolkodtam Kasumiról, pár perccel később eszembe jutott, hogy van nálam teleport kristály. "Ez lehet működne, de nem tudom, hol vagyok, melyik szinten. Mivel nem szeretnék köszönés nélkül távozni." Gondoltam magamban.

Amikor belépett az egyik iker láttam, hogy valami nem okés. Kicsit gondolkodtam mikor megkérdezett, viszont nem jutott eszembe valami használható tanács.
-Hát nincs nagyon ötletem, de talán kérd meg, hogy egy pár percre segítsen nektek vagy figyeljen rátok. - Próbáltam tanácsot adni neki, de én is tudtam, hogy ez nem nagy segítség, de talán a semminél mégis csak több. -Azt meg tudod mondani, hogy melyik szinten vagyunk és egész pontosan hol? - Kérdeztem tőle fél mosollyal az arcomon.

by **Akito** Pént. Ápr. 02 2021, 00:16

- Persze-persze-persze.... Ti több melót sóztok a nyakába, mint 10 munkahely összesen - és ez még csak nem is hazugság. Két ilyen kölyökkel már rég megöltem volna magam, vagy ami rosszabb, őket Suspect

Fogják magukat és random emberkéket rabolnak csak úgy, hát az eszem megáll. Jobb nem tudni, hogy még miket szoktak ezek ketten még elkövetni itt ebben a világban, ahol még némi "hatalmuk" is van.... Uram atyám affraid

Az egyik elviharzik és jön a másik, aki ott folytatja, hol az elődje abbahagyta. Rém fárasztó ez a két kölyök, 10 anya is kevés lenne hozzájuk, apából meg mindegy, mert mindegyik lógna már a kötélen.
Szerencsére egy laza félreolvasásnak hála, a srácot sikerült akaratom ellenére is megviccelni, jól ki is nevetem a francba trollface

megérdemelte gihihihi
- Hideg? Hol? Idebent? Ha nem mondod, akkor észre sem veszem angyal

- közben Walter összeszedi magát amennyire tudja. A kis csintalan kölyök sem tétlenkedik ezalatt. Matatni kezd a menüjében és rövidesen egy vízibomba repül egyenesen a szemem közé. Egyből lefagy a mosoly az arcomról és tekintetemmel ölni lehetne... bár csak... Előkapok egy törölközőt és használom is rendeltetés szerűen.
- Az enyém véletlen volt, te kis szemtelen - vágom a nedves törölközőt a fiú arcába, miután végeztem. Az a neveletlen mindenit.... nagy szerencséje, hogy az ágyhoz vagyok bilincselve >.> Hagyjuk is a francba, inkább próbálom szóban meggyőzni....
- Ez egy nagyon szép dolog, de cserébe embereket raboltok és bezárjátok őket. Az mivel jobb mint a fenyegetőzés? - hát szerintem semmivel, sőt... legalább 17x rosszabb is, mint az, de hogy magyarázod meg ezt egy önfejű gyereknek, ha magától nem tudja, mi a rossz? Hát sehogy, nem is fárasztom magam túlságosan ezzel >.>
- Hejj, nem beszélünk csúnyán kölyök Razz

- dorgálom meg egy kicsit - Ha valaki munkamániás, akkor ő akkor boldog, ha éppen dolgozik. - magyarázom a magától értetődőt- Ki vagyok én, hogy elszakítsam attól, amitől boldognak érzi magát? - természetesen ez nem minden esetben igaz, lehet kényszerbetegség, meg miegymás, mégis magabiztosan húzom ki magam, már amennyire egy ágyon ülve azt lehet.
- Abba betegszik bele, hogy az imádott munkája mellett van neki két hiperaktív kolonc a nyakán, akik folyton fejfájást okoznak nekik a meggondolatlan cselekedeteikkel. ˇ^ˇ

- biza így igaz. A való világban lehetne őket nevelni szívlapáttal, de itt még azzal se... ejj de kár Sad

- Ahogy gondolod, de tudod, hogy egyelőre csak hagyom magam? igaz? - kérdem kuncogva, gondolva itt arra, hogy safe zone-ban ugyan nem lehet sebezni az embereket, de a tárgyakat igen, már ami nem immortal object. Ha a bilincs az is, az ágy talán nem és Walter kezelésbe vehetné, vagy ha az is akkor bármit, csak törjek szét valamit...
Veeeeh.... egyelőre visszafogom magam és csak elküldöm Waltert, hogy nézzen körül az épületben, mérje fel a terepet. Ez egy vízelementálnak nem okozhat túl nagy gondot.
- ... és... ha már itt tartunk... Ha én közveszélyes vagyok, akkor ti mik? Suspect

by **Ronye Arabel** Szomb. Ápr. 10 2021, 20:41

Makuda:

Saibaitachi:

Akito:

Simeon:

Királyak vagytok :3 A magam nyugodtsága érdekében átállunk kéthetes körökre, hogy hétfőnként tudjak írni. Kérlek, hogy tartsátok a határidőket!

Határidő: Április 25

by **Saibāitachi** Vas. Ápr. 11 2021, 12:33

Az árnyharcos meglepődve tapasztalta, hogy a hosszú szövegelését a két izgága kölyök, alig pár szóval szakították csak meg, majd a monológja végén minden ellenvetés nélkül, megköszönve a tanácsot távoztak. A fiú nem volt hozzászokva ehhez, és néhány pillanatig értettlenül pislogott. Majd sokat mondóan hümmögni kezdett.
– Szóval ilyen érzés az, ha valakinek adnak a tanácsárára! Érdekes. – próbálta elraktározni a jóleső érzést, mert érthető okokból, és korábbi tapasztalataiból kiindulva arra számít, hogy újabb huszonX évig nem lesz ilyen megint.

A tükölykök eltűnésével, újabb unalmas semmittevésbe merült. Jobb dolga nem lévén, az a néhány tárgyat kezdte el rendezgetni az inventoryjába amivel rendelkezett, de a lista igen kurta, így ezzel nagyon hamar végzett. Fizikai teendő híján a következő küzdőteres megmérettetésre szánt „játékon” kezdet gondolkodni. A való világban a bowling egy elég jópofa elfoglaltság, és akár alkalmas is lehet a megmérettetésre. Viszont önmagában elég uncsi, és ha már a program lehetőséget ad rá, miért ne lehetne megfűszerezni amolyan „Ancradi mob” adalékkal. ~Az elég poénosan hangzik, hogy Goblin Bowlin” szóval a kommersz bábukat cseréljük le goblin külsejű bábukra.~ töprengett az árnyharcos ~És ha már vicces külsőt kapnak miért dekkolnának egy helyben. Nehezítsük a ledöntésüket azzal, hogy a célterületen random pályán össze-vissza „futkároznak”, vagyis mozognak a figurák. Így nem csak a célzással kell foglalkozni, hanem azzal is, hogy jól időzítsük a gurítást, hogy a sűrűjét találjuk el.~ Közben elképzelte, hogyan is festene, és már csak ez a gondolat megmosolyogtatta. ~Jó lesz ez! Bár az íjászok és az idomárok lehet előnybe lennének lévén nekik van irányításuk amit a rendszer bizonyára figyelembe vesz.~
A gondolat menetben a folyosóról beszűrődő hangzavar zökkentette ki.

by **Simeon** Szomb. Ápr. 17 2021, 17:49

Tengerszem ugyan bizonytalanul, de végülis eljutott Arabellel a főhadiszállásig, éppen úgy, hogy az ikreknek még gyorsan sikerüljön elszelelniük - a polip persze először kicsit ijedten nézett fel a lányra, hogy akkor lesz-e ebből végülis édesség, vagy nem, de mivel Ara nem tűnt úgy, mint aki őrájuk haragudna, csakhamar felugrott Simeon mellé és elkezdte neki a saját nyelvén elmesélni, mit ígért meg neki a lány éshogy vajon mikor kaphatja azt meg.
- Jól bedőltél, hallod-e - nevetett Simeon és megsimogatta a polipot - Szia Arabel! - fordult ezután a lányhoz és csillogó szemekkel bólintott a fáradtan feltett kérdésre - Vissza, persze. Mi hárman vagyunk a tanácskozócsapat! Ők kikérdezik a jelölteket, én meg segítek - húzta ki magát és ugyan azt nem mondta, milyen jelöltekről is van szó, de úgy tűnt rendkívül örül, hogy az ikrek őt is bevonták a mókába.
- Tengerszem azt mondja, odaígérted neki a fiúk összes édességét - vigyorgott aztán a lányra addigis, amíg vártak, amikor pedig a srácok végül berontottak a szobába, Simeon újra a nagy tervvel kezdett el foglalkozni: szóval okosakat mondanak mind! Arabel kifakadását mondjuk nem értette, se nem azt, hogy milyen kulcsokról van szó, de a Fény Lovagjai mindig segítenek! Fel is pattant a kanapéról és gyorsan az ajtó elé állt, félig ijedten, félig lelkesen nézve a dühös lányt.
- Még tényleg nem végeztünk - szorongatta a kezében a cetlit, amin a kérdések álltak - És amúgyis van, aki rosszat akar neked és azzal nem szabad találkoznod! - tette hozzá és látszott rajta, hogy aggódik Arabelért: az a vöröske, aki dolgoztatni akarja, egészen biztosan ne kerüljön a szeme elé, de ne ám! Közben Kimi is elkezdett csicseregni és hamarosan Arabel elé reppent, aki elég morcosnak tűnt és ezért a kis fióka nem is igazán szeretett volna letelepedni rá. Inkább körberepülte őt, aztán Simeon alkarján landolt, akinek erről eszébe jutott, hogy még nem is mutatta be őket egymásnak.
- Kimi, ő itt Arabel, az ikrek nővére. Arabel, ő itt Kimi, a második petem - mosolygott büszkén. És hogy eközben Tengerszem mit csinált? Hol egyik, hol a másik iker felé nyújtogatta csápjait és közben Arabelnek magyarázott hevesen: így, hogy mindhárman itt voltak, mostmár megkaphatja az édességeket, ugye?

by **Akito** Pént. Ápr. 23 2021, 13:19

Ha egyszer kiszabadulok megfojtom mindkettőt, egymással. Ennyi a minimum azért, amiért ennyi bosszúságot okoztak nekem az elmúlt pár órában, fittet sem hányva az én akaratomra. Neveletlen kölykök....
- Ahha, soha senkinek nem esett baja, kivéve? Ha van kivéve, akkor nem soha - magyarázom meg, amit nyilván ő is tud, csak ferdíteni akarta a dolgokat, hogy minél jobb színben tüntesse fel a kis emberrablásukat. Kíváncsi lennék, hogy hány emberrel játszották már el ezt, hisz azt mondta, hogy még soha nem történt semmi.... és akkor miért nincsenek még bezárva egy sötét szobába, amelynek a kulcsát is ledobták Aincrad széléről? :O
- De attól még boldog, nem? Akkor miért kell belekontárkodni az életébe? - úristen, mikor vállalkoztam én a lehetetlen küldetésre? Hogy értelmet verjek egy komisz kölyök fejébe? Rendre saját magának mond ellent és még csak észre sem veszi a töpszli facepalm

- Az előbb még azzal védekeztél, hogy: mi lesz, ha belebetegszik a sok munkába nem? - ahha, szóval csak akkor veszi figyelembe e világ szabályait, amikor éppen az ő malmára kellene hajtani a vizet.... Jobban elfáradok ettől az egész kérdezz-felelek játéktól, mint egy kemény boss harctól, de komolyan.... Ha választani lehetne kettejük és a boss között, akkor önként ugranék a szintfőnök vermébe. Sokkal kegyesebben bánna velem és ég az indokait is megértem, miért is akarja letépni a fejem. Ennél a kettőnél jóformán semmit sem értek. Elkényeztetett, akaratos kölykök, akiknek fogalmuk sincs a világról és annak rendjéről...
- Szórakozást? Persze-persze... - itt az ideje nem foglalkozni az egésszel és visszafeküdni szundizni egyet. Ha felkelek és még mindig itt leszek, akkor az agresszív énemmel fognak szemben állni és megismerik haragomat. Amennyiben pedig otthon leszek a kis kuckómban, soha többet nem elevenítem fel ezt az "álmot"

- Nahh... mivan?!! - kiabálásra ébredek fene tudja mennyi idő után, ugyan abban a szobában az ágyhoz bilincselve. Walter sem tért még vissza a körútjáról, ezért nem tudom mi történik odakint.... annyi mondjuk szent, hogy az ikrek bajban vannak, mert itt ébredtem fel >.>

by **Makuda** Szomb. Ápr. 24 2021, 11:49

A kérdésükre, hogy van barátnőm csak csettintettem majd rájuk mutattam.
-Ott a pont. - Mondtam nekik egy fél mosollyal. Miután kimentek visszatért a kellemes csend és nyugalom. "Nektek kell bébicsősz, nehogy elraboljatok még több embert. Vagy mást." Mondtam magamba egy kicsit mosolyogva a két izgő mozgó gyerekre.

-Ez persze csak ötlet nem biztos, hogy sikerül, de egy próbát megérhet. - Mondtam a visszatért fiúnak aki egy kicsit aggódott. Majd folytattam. -A térkép lehet működik, de a fogadót nem biztos, hogy fel ismerném, vagy jelezné. - Mondtam majd megnyitottam a térképet megnézni mit mutat. Persze nem erre a válaszra számítottam, de nem akartam beismerni, hogy nem jutott eszembe megnézni a térképet, mivel az túlontúl egyszerű lett volna és nem lett volna benne semmi kihívás.

A szobába ismét a csend és nyugalom vette át a szerepet még, ha csak egy rövid időre is. Már készítettem volna elő a teleport kristályt mikor egy női hangra lettem figyelmes. "Megjött a főnökasszony ahogy hallom." Gondoltam magamba majd kényelmesen felültem az ágyra. Idő közben furcsálltam, hogy ha a nővérüknél volt a bilincs kulcsa akkor valószínűleg tőle lopták el a bilincseket. "De miért van nála bilincs?" Merült fel bennem a kérdés, így sok idő után. Ezt kötelező kérdésnek vettem miután bejöttek.
-Üdvözletem. A nevem Makuda. - Mutatkoztam be a lánynak. -Mielőtt bármit is mondanátok lenne egy kérdésem. - Tartottam egy kis szünetet. -Vélhetően tőled lopták el a bilincseket, ha nálad van a kulcs, de eleve miért van nálad bilincs? - Fejeztem be a kérdésemet. Lehet, hogy megint túl egyszerű dolog és én nem gondolok rá, de szerintem egy fogadóba nem kell bilincset használni.

by **Ronye Arabel** Vas. Május 02 2021, 20:54

Simeon

Arabel kissé megenyhül látva kettőtök összhangját, és teljesen megnyugszik, hogy biztosítod róla, a fiúk visszajönnek.
-Nem kell aggódni, tudom mi lapul a fiúk tarsolyában - viszonozza a vigyort.

Amikor végül a fiúk megérkeznek, gyorsan, és határozottan, igazi nővérhez illőn igyekszik kézbe venni a dolgokat, és egy sóhajtással veszi tudomásul, hogy ezúttal három öcsikére kell odafigyelnie.
-Ha nem végeztetek, befejezitek, miután kinyitottam a bilincseket. Én ugyan nem állok az utatokba- sóhajt, majd Tengerszemre pillantva folytatta. - És Tengerszemnek igaza van. Tartoztok neki egy Nagy adag édességgel, amiért belekevertétek a játékotokba őket is. - korholta az ikreket.
- Szervusz Kiim - üdvözli, és simogatja meg a madarat, ha engeditek.
- Na, gyertek - ragadta aztán csuklón a két fiút, és már masírozott is a három szoba felé, ügyesen ellépve az idomár mellett, magával húzva a fiúkat is - Ti is nyugodtan. - szólt hozzátok mosolyogva
Menet közben azért tovább morgolódott.
- Ezerszer elmondtam már, hogy kellemetlen helyzetbe hoztok vele, hogy állandóan a kulcsokkal kell utánatok rohangálnom. Mi a francot képzeltetek? - kiabál a végére, mire elérnek az ajtó elé.
- De ne már, nekünk kell előbb bemenni - replikáznak az ikrek
- Elrontod az egészet! - teszik hozzá nyafogva. Ara pedig nagy levegőt vesz.
-Jól van, menjetek, de közvetlenül utánatok megyek én is. - közli, mire az ikrek benyitnak a szobába, és belépnek.

Akito

A kiáltást nemsokára a kilincs mozdulása és a két fiú betódulása követi. Bámulás és minden egyéb körítés nélkül szólalnak meg.
- Mondtuk, hogy mindig megtalál. -
- Ügyesen válaszoltál a kérdéseinkre, szóval megengedjük, hogy találkozz vele. magyarázzák
- Bemutatjuk Arabelt - lépnek el oldalra. De ha szemfüles vagy, láthatod, hogy nem teljesen maguktól. A mögöttük belépő alacsony, barnahajú, fénylő kék szemű lány tolja félre őket, és lép el közöttük, egyenesen hozzád.
-Igen, természetesen. Engedjetek már oda, aztán cseveghettek. - hadarja, bár nem túl nagy fordulatszámon.
Melléd lépve végül a zsebében kotorva kibányászik egy kulcsot, de az nem nyitja a zárat.
-Ne haragudj a lüke testvéreim miatt - súgja úgy, hogy más ne hallja a szobában - Fejükbe vették, hogy ebben a játékban mindenkinek kell egy társ. Nem tudom éppen mit találtak ki, hogy kerítőt játszanak, de nyugodtan elmehetsz - mondja, miután az első kulcsot a másik zsebébe süllyesztette, egy második kulcsot is sikertelenül próbálva a zárba illeszteni. Egy harmadik is előkerül végül a zsebéből, és az végül kinyitja a zárat.
-Most gyertek, ha nem akarjátok, hogy nélkületek engedjem el a többieket - szól a fiúkra, és már indul is kifelé a szobából.
Az ikrek elszontyolodott képpel néznek rád, és utána iramodnak.
-Várj máár -

Saibaitachi

Nem történik semmi. A kiáltás elhal, és úgy 5 percig újra némaság lesz úrrá a szobán.
Aztán megint kiáltás hangzik.
-Várj máár - hallatszik az ikrek hangja, majd pár perccel később bemasíroznak a szobába.
-Megfelelő jelölt lehetsz - jelentik ki köntörfalazás nélkül.
- Bemutatjuk Arabelt - lépnek félre, talán kicsit jobban igyekezve a kényelmesnek tűnőnél.
Közöttük szemét forgatva egy alacsony, világító kék szemű lány lép oda hozzád, a zsebében matatva.
- Kérlek, ne haragudj a testvéreimre. Teljesen megbolondultak érte, hogy mindenkinek párt találjanak ebben a játékban hogy legyen valami vidámság is. - suttogja bocsánatkérő hangon, és a zárba próbálja a kulcsot, ami nem nyitja a zárat. Az ajkába harapva, idegesen tette vissza a kulcsot a zsebébe, majd a másikból elővett egy másik kulcsot, ami gond nélkül kinyitotta a bilincsert.
- Nah, irány az utolsó szoba - sóhajt, és lép is ki az ajtón a lány.
- De ne máár - sipították az ikrek - Tényleg elrontod az egészet - nyafogtak utána szaladva.

Makuda

A hangzavar elült, és 10 percig nem történt semmi. Talán rosszul halottad, hogy az ikrek voltak?
Megerősíti talán, hogy ők voltak, tíz perc elteltével újabb kiáltás hangzik fel.
- De ne máár - sipították az ikrek - Tényleg elrontod az egészet - nyafogtak a fiúk, és ne sokkal később az ajtók is kinyílnak.
- Szia! Alkalmas jelölt vagy -közlik mindenféle köntörfalazás nélkül - Bemutatjuk Arabelt - ugranak félre, mielőtt mély sóhajjal lépett el közöttük egy alacsony barnahajú, élénk kék szemű lány, egyenesen hozzád.
- Bocsánat a testvéreim miatt. - súgja, hogy lehetőleg más ne hallja. - Fejükbe vették, hogy feldobják világ életét, és mindenkinek megtalálják a tökéletes párt. - sóhajt, miközben előkotor a zsebéből egy kulcsot, és kinyitja a bilincset a kezeden.
- Ma már ne csináljatok több felfordulást jó? - korholja az ikreket, majd elindul, hogy visszatérjen a dolgához.

Királyak vagytok :3 Köszi, hogy tartjátok a határidőket!
Kivételesen három hetetek van, és arra kérlek, hogy Simeon írjon először, aztán Akito, majd Itachi és végül Makuda, hogy egymásra is tudjatok reagálni, ha esetleg kíváncsiskodnátok Smile

Határidő: Május 21

by **Simeon** Szer. Május 05 2021, 19:18

Tengerszem megnyalta a szája szélét és hatalmasat bólintott, amikor Arabel a neki járó édességekről beszélt. És hogy a bázis még mindig tele volt halloweeni cukorkákkal? Az a fiatalkorú polip szerint teljesen független volt az eseményektől és az ígéretről, így hát amikor a kissé ideges lány elcipelte az ikreket, Tengerszem egy centiméterre sem maradt le mögöttük - és nem is tervezett, egészen addig, amíg meg nem kapta, amit akart.
Simeon ezzel szemben kicsit lekéste a történések ilyen gyors fordulatát és mire kettőt pislogott, a társaság nagy része már a folyosó közepén robogott előrefelé.
- Hé, várjatok meg! - eszmélt az idomár is és utánasietett a bandának, akik körül Kimi repkedett össze-vissza, egyre növekvő izgatottsággal: ez a kedves lány, aki az imént megsimogatta igencsak mérgesnek tűnt, de vajon mit akar csinálni? A kis sasfióka végül a nővér feje tetején állapodott meg; onnan volt a legjobb a kilátás.

Az első szobába, miután az ikrek és Arabel is benyomult - a srácok mellett szorosan Tengerszemmel - végül Simeon is bedugta a fejét.
- Szóval ő a vörös hajú? - kérdezte, majd fejében fény gyúlt és rögtön elhúzta a száját és Akitohoz fordult - Akkor te akarod dolgoztatni Arabelt? Az nem szép dolog ám - tette karba a kezét panaszosan, de amikor észrevette, hogy az idomársrác bilincsben van, szemmel látható értetlenség ült ki az arcára. Megvakarta a fejét és körbenézett:
- És hol a párod? A fiúk mindig... óóó! - világosodott meg és nevette is el magát: szóval az ikrek nemcsak kettesével szokták ezt használni! Eközben persze a testvérhármas egy pillanatra sme állt meg, így Simeon mégcsak be sem fejezhette, a lány máris a következő szoba felé viharzott.
- Nem kell ám félni, engem is összebilincseltek már, méghozzá Fuwával! És egy csomó közös kalandunk volt! - hadarta azért a vöröskének, de közben végig a folyosót kémlelte, hova lépnek be a többiek legközelebb - ... De majd később elmesélem, ha itt maradsz! - mondta még, aztán ő maga is Tengerszemék után rohant.

Az árnyharcos szobájába érve Kimi még mindig Arabel feje tetején trónolt és izgatott csiripeléssel üdvözölte az új jelöltet.
- Phhh...hhhh! - igyekezett közben Tengerszem is behajtani az ikreken a jogos jussát, de azok úgy tűnt egyáltalán nem foglalkoztak vele. Aztán, mire Arabel végzett a bilincs szétnyitásával, megérkezett Simeon is és csípő tett kézzel meredt Arabelre:
- Nem vártatok meg! - húzta fel az orrát, de sok ideje nem volt kifejteni a nemtetszését, hiszen volt még egy szoba és úgy tűnt a lány igencsak gyorsan akar végezni a feladatával - Oh, szia! - integetett még Simeon az ágyon üldögélő srácnak, majd már loholt is a nővér és petjei után - Hé, várjatok!

Az utolsó szobába együtt érkezett a kis csapat; Simeon pedig eddigre már ölbevette a vérig sértődött polipot, akivel az ikrek nem is foglalkoztak az előző percekben. Kimi felborzolta a tollát és átrepült Makuda fejére, amíg a bilincs le nem került a fiúról.
- Máris elmész? - tátotta el a száját Simeon, látva Arabel sietségét - Nem maradsz itt beszélgetni velük? Meg még meg kell nézni a fénycsíkokat is! - pislogott rá a lányra és kétségbeesetten előszedte a zsebébe gyűrt papírt.
Csak ezek után nézte meg Makudát jobban és barátságos mosollyal ült oda mellé:
- Úgy tűnik Kimi kedvel téged - állapította meg és felnevetett. A vöröshajút semmiképp sem akarná Arának, de az előző fiú és ő is tök jók lennének! - Mondd csak, ugye szereted a napsütést? - kérdezte, mint legfontosabb szempontot mindközül.
Mert a fénycsíkok bizony fontosak voltak. Majdnem a legfontosabbak a világon!

by **Akito** Pént. Május 14 2021, 00:59

Újabb szünet, újabb nyugalom, de már tapasztalt vagyok annyira, hogy ne feküdjek vissza teljesen, mert amint aludnék, tuti berohannak az ajtón és megint kérdésekkel bombáznának, vagyis az egyikük biztosan. Nem is tart sokáig, talán negyed óra, ha eltelhetett, nagy kiáltásokra leszek figyelmes, méghozzá női kiáltásokra. Ha minden igaz megérkezett az a bizonyos nővér, akivel össze akartak hozni a szemtelen ikrek. Hehehe... lassan itt a bosszú ideje... Twisted Evil

-Oh, milyen kedvesek vagytok, hogy megengeditek - forgatom a szemeim.... tuti, hogy amúgy sem tudták volna megakadályozni, hogy betóduljon a nővérük ide, szóval nem kell a körítés egyáltalán.
Végül belép a szobába az a bizonyos bűnös, aki egyben ártatlan mégis miatta szenvedtem el ezeket a megpróbáltatásokat. Elég morcos szemekkel nézek rá, hisz az ő dolga lenne, hogy kordában tartsa ezt a két kis seggdugaszt >.>
- Szia neked is Arabel!- köszönök, ha már ő ezt elfelejtette megtenni, bár két ekkora teherrel a nyakán nem csodálom, hogy már az alapvető dolgokat is elfelejti.
- Csevegjen velük a hóhér! Épp elég sok időmet elrabolták már eddig is - egy kis harag érezhető a hangomon, pedig próbálom visszafogni magam - Azt ajánlom kezdjetek szaladni, mert mikor lekerül a bilincs nevelés következik - Amint előkerül egy kulcs előrenyújtom a kezem amennyire tudom, de ez nem nyitja.
- De haragszom - vágom rá! Ki ne haragudna erre? A mazochistákat leszámítva van valaki, aki örül annak, hogy elraboljáék és egész nap hülye kérdésekkel traktálják? Kötve hiszem >.>
A következő kulcs sem nyitja a bilincset, amire egy nagy sóhajtás szökik ki belőlem és észreveszek egy harmadik fiút. Valamivel idősebb és magasabb, de ugyan az a tekintet ül az arcán, mint a kicsiknek. Elég volt ránéznem, hogy felidegesítsen és ezt csak tetőzte az is, amikor megszólalt. A két seggdugasz kibővült háromra. Nagyszerű....

Amint a bilincs kinyílik, elkapom a lány kezét és kiveszem belőle a kulcsot, majd azt a bilincsel együtt elrakom. Nem mintha kellene, de nem árt csökkenteni az ikrek fegyvertárát.
- Szerinted ezzel el van intézve? - kérdem és válaszra mit sem várva, kezét még mindig fogva hirtelen felállok és beleharapok a fülébe Cool

Remélem ezzel lesokkolom egy rövid időre, míg a vállamra nem kapom gyorsan és oda nem szaladok vele az ablakhoz. Egy mozdulattal kinyitom és a törpék felé fordulok.
- Na csá! - Intek majd kiugrom az ablakon, amit gondosan be is fagyasztok magam után. Az akrobatika képességem remélem elég lesz ahhoz, hogy ne essek le, még ha kapálózik is a lány a kezemben.
- Ne ficánkolj! - rászólok, ha rászolgál. A magasból körülnézve igyekszem beazonosítani, merre is vagyok pontosan. Ha ez sikerül, becélzom a legközelebbi cukrászdát, gihihihi Twisted Evil

by **Ronye Arabel** Pént. Május 14 2021, 07:37

- A kavarodás elkerülése érdekében minimese következik Very Happy

-

by **Ronye Arabel** Vas. Május 23 2021, 22:02

- A rendes mesében Mindenre reagàlni fogok, most csak a legfontosabbakat írom -
A fülharapásra Arának elkerekedik a szeme, már kérdezné, higy ez most mi, de mire megtette volna, Akito a vállára kapta, ezzel bombàt robbantva.
Ara mindenesetre elvigyorodik az orra alatt, és menekülni próbál, közben odasúgva Akitonak valamit.
Simeon és a két petje sem tétlenkedik: a kismadár Akito haját ragadja meg, hogy visszatartsa, Tengerszem a lábába kapaszkodik, Simeon pedig dühösen az ablakba áll.
Az ikrek ellenben döbbenten állnak, és mire felvisítanak, hogy segítség (ezt hallja Saibaitachi és Makuda is) Akito leteszi Arabelt. Vagy az, amit mondott, vagy Simeonék fellépése elégnek bizonyult, hogy meggondolja magát. Vagy, ahogy ennek “Bevettétek, mi?” szavakkal hangot ad, tényleg csak heccből csinálta, hogy borzolja a kedélyeket.
Arabel mindenesetre így is Akitot kézenfogva igyekszik tovább, azért maga elé engedve a megszeppent ikreket, akik ezután szótlanul lépnek be előtte szobákba. Mögöttük Ara azért elengedi Akito csuklóját, és egyedül bütyköli a bilincselet a kulcsokkal (amik amint kinyílnak, el is tűnnek)

//Ezeken kívül az előző mese érvényes továbbra is.
Úgy fair, hogy Saibaitachi és Makuda Május 30-ig még írhat, de örülnék ha nem használnátok ki az időt! Köszi a türelmet

by Ajánlott tartalom