[Küldetés] Csillagszemű

by **Ronye Arabel** Vas. Nov. 22 2020, 18:44

Résztvevők:
Makuda
Simeon
Saibaitachi
Akito

Szabály: Kérlek ne nyissátok le, csak a saját részeteket ^^ Izgalmasabb lesz a játék úgy!

Makuda:

Simeon:

Saibaitachi:

Akito:

Reagáljátok le a helyzetet első körben Smile

Határidő: November 29 ^^

by **Saibāitachi** Vas. Nov. 22 2020, 20:28

Az árnyharcos hirtelen ébred, nagyjából úgy, mint amikor a töltőképrenyő (ami a nyugodt pihenést jelenti) hirtelen átváltott és a nyüzsgő Kezdetek városának főterén találta magát. Szerencsére azonban most nem egy főtéren volt, és nem nyüzsögtek körülötte, de majdnem olyan nyugtalanítóan idegen volt a hely.
Mintha rugón aludt volna úgy pattant fel az ágyról. A karja akadt meg előszőr ahogy a fém a fémen surlódó hangot egy csendülés zárta. Majd a karja megállította a felsőtestét, az pedig az ajtó felé lendülő lábait, és mint egy kifeszített győzelmi zászló a másodperc tört részéig vízszintesen lebegett, majd tompa puffanással a fenekén landolt az ágy mellett. ~Kész szerencse, hogy nincs fájdalom és ficam a játékban, mert most eléggé fájna~ gondolta. Közben az első reakciója, hogy megrángatta a csuklóját, de a fém nem engedett. A következő, hogy azonnal leellenőrizte a felszerelését. Megnyugodva tapasztalta, hogy minden rendben. Halk beszédfoszlány szűrődőtt be hozzá, de valószínű, hogy az iménti akciójának zaja eljutott a beszélgetőkhöz, mert elhallgattak, sőt úgy vette ki a zajokból, hogy távoztak is. ~Akkor van még egy kis időm, hogy összeszedjem magam.~

Amennyire lehetett felmérte a szobát, ahol tartózkodik. Ha lehet megpróbál kitekinteni az ablakon, hogy megállapítsa hol lehet. ~Ha a szoba méretéből tippelni kéne akkor börtön.~ Így ellenőrzi, hogy az ablakon van-e rács. A következő az ajtó. Elsőnek azt próbálja megállapítani, hogy kifelé vagy befelé nyílik. Ha kifelé akkor valószínű, hogy tényleg börtön, mivel ott kerülni kell, hogy a kinyíló ajtó mögé rejtőző bűnöző meg lepje a belépő őrt. Viszont, ha befelé akkor inkább valami fogadó, vagy hasonló szállás, mert ott meg pont az lenne a baj, ha a forgalmas folyosóra nyílna az ajtó, mert könnyen felkenődne rá egy vendég, aki elé pont kilendül az ajtó. Ha fogadó akkor valami nulla csillagos lehet, ahol csak annyi a követelmény, hogy legyen egy ágy, ahol aludni lehet. Mondjuk ezzel az erővel akkor akár egy Céhház is lehet. ~Viszont, ha ez egy szállás vagy börtön, akkor alighanem lesznek még itt mások is~ gondolja, és hogy ellenőrizze a feltevés bekapcsolja az észlelést, és megpróbálja megállapítani, hogy vannak-e mások is rajta kívül a közelben. Még arra is jó lesz, hogy ha visszaérkeznének a vendéglátói, akkor arról időben értesül.
Ha befelé nyílik az ajtó, és van még ideje, valamint az ágy mozdítható, akkor fogja és az ajtó elé tolja, megakadályozva vele, hogy bárki benyithasson. ~Tárgyalási alapnak jó lesz… Talán.~
Ezt követően egyelőre nincs más, mint hogy várakozik.

by **Makuda** Hétf. Nov. 23 2020, 16:10

Szép, napsütéses időre keltem fel. Csiripeltek a madarak, minden adott volt egy jó küldetésre. Fel ültem az ágyból és éppen nyújtóztam volna egyet, de valami megakadályozott benne. Egyszer csak azt veszem észre, hogy hozzá vagyok kötve az ágyhoz, ami ráadásul nem is az enyém. Körbenéztem de azt se tudtam, hogy hol vagyok és, hogy hogy kerültem ide. Nagyon megvoltam lepődve.

Egyszer csak hangokat hallok kintről ami beszűrődik a kicsit ablakon keresztül. "Elrohantak volna? Gondolom akkor nem egyedül lehetek itt ha többes számról beszél. De kik ezek és mit akarnak?" Gondolkodtam el magamban. Végül úgy döntöttem, hogy a lánctól valahogy meg kellene szabadulnom. Ez előtt még gyorsan el ellenőriztem a felszereléseimet és minden mást amire szükségem van. Szerencsére minden megvolt sértetlenül. Végül elkezdtem körbenézni, hogy van e valami használható tárgy vagy esetleg egy kulcs amivel felnyithatnám a bilincset. Sajnos azonban nem találtam semmi használhatót. Viszont tudtam, hogy nem is lesz sok időm kiszabadulni mivel az utolsó mondat amit hallottam az erre adott okot. Döntés előtt álltam. Vagy megvárom őket és beszélgetek velük vagy megpróbálok kiszabadulni.

Mivel nem szeretem a bezártságot, ami mondjuk egy kicsit ironikus ebben a játékban mivel ide is be vagyunk zárva. A hirtelen ötlettől vezérelve, mivel nem láttam más megoldást a szabadulásnak elővettem a kardomat és megpróbáltam azzal szét feszíteni a bilincset.
-Ilyenkor jönne jól egy zárnyitás jártasság. -Panaszkodok miközben igyekeztem szétfeszíteni a zárat. Gondoltam, hogy erővel ez sikerülni fog. Végül megjelent az "elpusztíthatatlan tárgy" felirat. Végül fel adtam a próbálkozást és maradtam a beszélgetésnél, még ha ez nem is annyira jó ötlet. "Bár ha meg akartak volna ölni akkor már megtették volna." Futott át az agyamon.

/bekapcsolom az összes jártasságom/

by **Akito** Hétf. Nov. 23 2020, 20:09

Verőfényes napsütésre ébredek. De tényleg. Olyan igazi tettre sarkalló napra. Tökéletes a farmoláshoz, küldetésteljesítéshez, de a legtökéletesebb arra, hogy fogjam magam és visszaaludjak, mert nem terveztem semmit. - Veeeh.... Ki húzta el a függönyt? - Nyögöm erőtlenül. Bőven a reggeli kóma hatása alatt vagyok még, a szemem se tudom kinyitni annyira világos van. Iszonyatosan nehezen keveredek ki a takaró alól, mindenem mintha ólomból lenne, alig tudok mozogni. Ez van, az izmaim se a koránkelő típusok közé tartoznak
Kiülök az ágy szélére, még mindig csukott szemmel és el is üldögélek itt pár percig nem gondolva semmire, csak vegetálok és próbálok rájönni arra, hogyan kellene azon gondolkoznom, hogy minek is álljak neki. Hová is indultam? He? -_-
- Jah.... a függöny- jut eszembe hová is indultam, ám ebben a pillanatban hangokat hallok az ajtó mögül. Szokatlan, nem szoktam nyitva hagyni a boltot egyáltalán, mégis bepofátlankodtak? Attól hogy az ajtó nincs zárva, még az üzlet igen >.> Szólni kell, hogy jöjjenek vissza később, mondjuk ne ma. - Hé... izé... menjetek má... -_- mi a pi.... - a Kezem elakad valamiben, jön egy nagy puffanás és máris arccal a földön találom magam - Namá'....eresszé' -_- - kezem valami nem ereszti, de olyannyira csíkszemem van még, a homályon kívül nem sokat látok. Ólom testemet felhúzom és az ággyal szemben a sarkamra ülök. Emelem a kezem, csörrenés, nem megy tovább. Leteszem a kezem, csörrenés, majd megakad. Fel és le, fel és le, fel és le fel-le-fel-le-fel-le-fel-le-rázom, rángatom, de mindig elakad. A kezdeti kóma alábbhagyni látszik, kezdek magamhoz térni és eddig vékony csíkban kinyílt szemem most nagyobb rényire nyílik. A homálya lassan tovaszáll, tisztul a kép.
- Bilincs... - megállapítom, miközben az földön ülök az ággyal szemben nézegetve a béklyómat - ...miért van rajtam bilincs? - szemeim még nagyobbra nyílnak, már nem csak a kezem nézem, hanem magát a szobát is, ahol vagyok- Hát de most miazhogyésmiért meghogy? - tágra nyílnak szemeim, és felpattanok, illetve pattannék, ha nem rántana vissza a béklyó, hogy újfent a padlón találjam magam- Ahaha...uhh...oké jó, nem érdekel- a pillanatnyi energiakitörésem ennyi volt, elfogyott, elengedem az egészet.
Őrült nagy összeszenvedés árán mászok vissza az ágyra, szabad kezemmel a takarót a fejemre húzom. Az egyik lehetőség, hogy álmodok, ez teljesen normális. A második,hogy valami beteg perverz liba hazarángatott, kikötözött és kitudja még mit csinált velem. Ez félig-meddig normális.A harmadik ugyan ez férfival, fúj ez beteg meg lehetetlen és..és öljetek meg. Vaaaagy, ami szimpatikusabb:
- Elraboltak, segítség! - mondom, szinte suttogom az ágyon fekve erőtlenül. Ha ilyen könnyen elraboltak minek ellenkezni? Nem sok esélyem lehet, akkor meg már pihenjünk és várjunk, mást amúgy sem tehetek. - Miért mindig én? >.>

by **Simeon** Csüt. Nov. 26 2020, 19:51

Simeon az első másodpercekben csak pislogni tudott: nagyjából még fel sem fogta, hogy a hirtelen megjelenő ikrek mit szeretnének tőle, de amazok már el is tűntek a szeme elől. Az idomársrác zavartan vakargatta meg a tarkóját és bámult a fiúk hűlt helye után.
- Valaki értette, miről volt szó? - fordult oda végül két petjéhez, akik szerencsére mindvégig vele voltak. Kimi kivételesen nem a levegőből, hanem hallótávolságon belülről követte végig a gyors információátadást, Tengerszem pedig Simeon mellett volt jelen, gondolataiban viszont... egészen máshol.
- Ph-hhh? Bhhhprhp.
- Igen - bizonytalanodott el a srác - Tényleg a cukrászdába indultunk - bólintott, majd megvonta a vállát és leguggolt az éhes poliphoz: ha ennyire gyorsan elteleportáltak, csak nem lehet olyan fontos, nem igaz? - Mit szólnátok egy kis harapnivalóhoz? - simogatta meg két kezével a két állatkát, ám amíg Tengerszem egyetértett az ötlettel, Kiminek azért volt némi hozzáfűznivalója. A kis sasfióka megborzolta tollait és gyorsan elcsipogta, hogy az ikrek valami kajmán fogadóba hívták őket és Simeon barátnőjéről is kérdeztek, azaz kaland van a láthatáron! A madárfióka alig várta, hogy megtudhassa a részleteket is az egymásra nagyon hasonlító idegenektől.
- Fuwáról? Én Arabelt hallottam - nyögte közben a srác teljes kétségbeesésben, Kimi pedig félrebillentette apró fejecskéjét.
- Hhhhhppprp-ph-brrhp - fonta keresztbe két csápját a polip, akinek nem volt ínyére a beszélgetés irányváltása.
- De lehet, hogy sürgős... - ráncolta homlokát a fiú - És ha Fuwa is ott van?
Erre azért már Tengerszem is kénytelen volt beismerni, hogy lehet benne valami.
- Meg tudod, egy fogadóban mindig soook sok étel vár - kacsintott a srác első petjére, aki erre már lelkesen bólintott és sürgette meg rögtön a fiút, hogy gyorsan vegye elő a teleportkristályát ő is.

A fogadót a névtévesztés ellenére is egészen könnyen megtalálták, amikor pedig beléptek, Tengerszem azonnal a pult felé indult.
- Sziasztok... újra - köszönt a megjelenő ikreknek Simeon és már nyújtotta is a kezét pacsira, ahogy az az előző kalandjuk óta bevált szokássá vált - Van a fogadónak valami különleges édessége? Tengerszem már nagyon éhes - bökött a petre az idomár, akit egészen addig semmilyen szoba és tervezés nem érdekelt, amíg nem jutott neki is a jóból, mondjuk egy szelet süti vagy egyéb édesség formájában - Tényleg, ismeritek Kimit? Nemrég csatlakozott hozzánk - jutott eszébe Simeonnak és gyorsan mutatta is be a kismadarat - Nagyon kíváncsi és komisz - nevetett, a fióka pedig kitárta kicsiny szárnyait és próbaképpen átrepült az egyik iker vállára.
- Egyébként miért is kellünk? Túl gyorsan mondtátok, alig értettük - tért rá a lényegre a fiú és ha eközben Tengerszem is kapott valamit, úgy petjeivel együtt engedte magát vezetni.

by **Ronye Arabel** Szomb. Nov. 28 2020, 21:19

Saibaitachi:

Makuda:

Akito:

Simeon:

Határidő: December 6 0:)

by **Saibāitachi** Szomb. Nov. 28 2020, 22:59

– Tehát nem börtön, – vonja le a logikus következtetést – azért ez megnyugtató.
A gondolatmenet végén felötlik benne a berlini rácsos-szálló, ahol az egy havi kényszer pihenőjét töltötte, miután meghívás nélkül tett látogatást az állami nyilvántartó rendszerben. Enyhe hidegrázás fut végig a felsőtestén, és már csak épp annyi ideje volt, hogy az ágy szélére üljön, mielőtt a vendéglátója betoppan az ajtón.

Nagy kerek szemekkel nézte a belépőt. Nos nincs mit szégyenkezni ezen, elvégre nem egészen ezt várta. Kellett néhány másodperc mire megemésztette a dolgokat, és utána sem reagált azonnal. ~Nem. Határozottan nem egy fogva tartó alkat.~ Az sem kizárt hogy tétovasága alatt a feltett kérdés újra elhangzik, de ettől sem lett több értelme a történteknek. Az árnyharcosban még az is felmerült, hogy csak álmodik, de ezt végül elvetette, mert a játékban töltött idő alatt egyszersem álmodott. Az alvásai olyanok voltak, mint ha csak lekapcsolták volna az agyát; hirtelen semmi, majd a következő pillanatban újra ébren. Végül úgy döntött, hogy a kommunikációval talán kicsit előrébb lesz a megértésben.
– Üdv! A nevem Itachi, de szólíthatsz az egyszerűség kedvérét, csak simán az Ágyhozláncoltértetlenfickó-nak. – Majd a fejével az ágy vége felé int. – Gyere huppanj csak le, ne ácsorogj ott úgy, mint aki válaszra vár.

Ha a fiú leül az ágyra, akkor Itachi némi mosolyt erőltet a képére, már ha látszik a maszkjától.

Ha elhárítja az invitálást, akkor csak röviden ennyit mond; – Ahogy érzed.

Ezt a rövid intermezzot kihasználva összpontosít a fiúcskára, hogy megállapítsa játékos-e vagy npc. Majd akár megismétli a kérdést akár nem, az árnyharcos úgy folytatja mintha csak mos lépett volna be a szobába.
– Szerintem; Fogalmam sincs! És nem is igazán érdekel. – majd azért tényleg eltöppreng a dolgon.
– A húgom szerint, aki végül is szépnek mondható, – szúrja közbe, félrebillentett fejjel, kissé elmélyítve a hangtónusát – Ahhoz, hogy egy lány széplegyen nem kell más, mint divatos ruha, egy jó fodrász és smink. – a végén kicsit el is vigyorodik, mert eszébe jut, hogy a húga gondolatai alighanem csak bajba sodorják a kölyköt. De mivel Itachi alapjában véve jóindulatú, és mert a fiúcska nem tűnik ágyhozláncolósterroristapalántának, így még hozzá fűzi;
– De ha logikus válaszra vagy kiváncsi, akkor egyszerűen csak genetika.

by **Makuda** Szomb. Dec. 05 2020, 13:02

Sajnos, mivel nem sikerült feltörnöm a zárat azzal a a barbár módszerrel ezért inkább úgy döntöttem, hogy hagyom az egészet, mivel semmi nem volt az inventorymban amivel fel lehetne nyitni.

Nem sokkal később a bekapcsolt észlelésem jelzett. Igaz még lett volna időm valamit kitalálni a zárral kapcsolatban, de inkább úgy voltam vele, hogy hagyom, és ha esetleg harcra kerülne a sor majd az akrobatikámmal valahogy ellen tudok állni. Már hallottam a lépteket én meg csak ültem az ágyon nézve az ajtót. Először az volt a terv, hogy beszélgetek vele utána meg alakul ahogy alakul.

Egyszer csak berontott az ajtón egy nálam jóval fiatalabb kis srác. Bese mutatkozott nem is köszönt. A kérdésére egyszerűen csak kikerekedtek a szemeim. "Miért kérdez egy ilyet egy ennyire fiatal srác?" Gondoltam magamban. Azonban én tartottam magam az udvariassághoz még ha nem is tetszik neki, hogy nem válaszolok egyből a kérdésére.
-Heló! A nevem Makuda. - Mutatkoztam be. Ez után sóhajtottam egyet és elmondtam a véleményemet. -Mitől lesz szép egy lány? - Tartottam egy kis szünetet. -Veled kapcsolatban két dolog is eszembe jut. Az egyik az, hogy szerintem ehhez még fiatal vagy, a másik pedig, hogy relatív mindenkinek, hogy mitől szép egy lány. - Tartottam ismét egy kis szünetet. -Az én esetemben például nem számítanak a testi külsőségek, hanem inkább a tulajdonságok. Na jó azt azért nem mondom, hogy nem számít, de nem az a fő dolog amit nézni szoktam. - Mosolyogtam el. Lehet, hogy ezzel nem válaszoltam neki, de a véleményemet kérte én pedig válaszoltam neki.

by **Akito** Szomb. Dec. 05 2020, 13:32

A kellemetlen ébredés egyáltalán nem segít abban, hogy jobban felmérjem a terepet, meg mondjuk nem érdekel annyira a dolog, hiszen nem bántottak... még Suspect

Inkább visszafekszek pihenni, nem agyalok azon mi történhet, mert valószínűleg úgy is meg fog. Akkor meg nem mindegy? Több esés után erre a következtetésre jutok, visszamászok az ágyba, elég kényelmetlen mondjuk, és csak lazulok. Takarót magamra húzva próbálok pihenni, felkészülni arra, mi vár majd rám. Nem kell engem félteni, de akik csak így elrabolnak, h mukkanni se birok, sőt még emlékezni se, azok ellen nem sokat érhetek.
Épp elnyomna megint az álom, mikor berontanak a szobába, letépik rólam a takarót és feltesznek egy hülye kérdést. Próbálok alvást színlelni, amit feladok a makacsságuk miatt. Hiába van csukva a szemem és nem látom őket, attól még engem néznek. Egy felnőtt, ágyhoz bilincselt férfit, akin nincs semmi más, mindössze egy alsónadrág.
- Jól van na - kelletlenül fordulok feléjük, ekkor látom, hogy két egyforma töpszli zaklat engem, csodás >.> - Bocsi, de van egy olyan krónikus betegségem, hogy nem tudok válaszolni kérdésekre, ameddig le vagyok bilincselve, meg vagyok kötözve, vagy bármilyen másik módon akadályozva vagyok a mozgásban - közlöm velük álláspontom. Ha akarnak valamit, akkor szedjék le rólam ezt az izét. - Ez a nobodysanswerus- kézbilincsus-thiságyusz nevű nyavalya - nem csinálok semmit abban az esetben, ha nem szedik le. Azonban, ha más a helyzet és lekapják a bilincset, már más a helyzet.
Ebben az esetben kiülök az ágy szélére és megnézem jobban a fiúkat..... mint két tojás Suspect

- Ennyi idősen már rég tudnotok kellene magatoktól is - 13 évesek lehetnek első ránézésre, akkor meg már rég a lányok után kell érdeklődni, kivéve ha nem egy fura könyves nagyi nevel fel a semmi közepén Rolling Eyes

- Én csak azt tudom elmondani, ami az én szemeim szerint szép. De ez az én nézőpontom, az én ideálom és az én vágyaim Suspect

- állam vakargatva gondolkodok egy kicsit, vajon milyen válasz lesz az, amivel elégedetek lesznek a törpék... hmmm... - Alapjában véve: attól lesz egy nő szép, hogy nem csúnya Cool

- bingóóó, a tökéletes választ hallhatták hölgyeim és uraim Cool

by **Simeon** Szomb. Dec. 05 2020, 15:30

Kimi volt az egyetlen, akit meglepett az ikrek izgatottsága és energiája: a kismadár megrázta a fejét és próbált nem leesni Simeon válláról, miközben az idegen fiúk csak húzták és húzták idomárját felfelé a lépcsőn. Simeon persze csak nevetett és ment velük, Tengerszem pedig kicsit ugyan lemaradt, de hiába figyelte inkább a pultot és az amögött sürgölődő npc-t, a "cukorka" szót még álmában is meghallotta volna. A fiatalkorú polip tehát már csúszott is a többiek után és csakis az érdekelte, hogy vajon milyen cukorkák lesznek azon a főhadiszálláson. Csak sima, vagy esetleg pillecukor is? És csokoládé?
Amint a fiúk beléptek a szobába, Tengerszem rögtön az édesség után kezdett el kutatni.
- Leo? - pislogott Simeon és nagyon igyekezett, hogy ha a céhház előtt nem is, de ezúttal már értse is, mégis mit akarnak tőle - Arabel és Leo ismerik egymást?
Az idomár lassan, de azért befogadta az elhangzott információkat, igaz Kimi csivitelése is kellett hozzá, aki megkérdezte, ki ez az Arabel, mi az hogy pasi kell neki és ők hogyan tudnak segíteni benne. Ugye lesz kalandozás? És új tájak? Persze Kimire már ezek az egymásra igenigen hasonlító fiúk is újként hatottak, így amíg Simeon vigyorgott, Tengerszem pedig a cukrokat pusztította, Kimi átrepült az egyik fiú fejére és kíváncsian elkezdte húzkodni annak haját.
- Persze... segítünk - bólintott Simeon és a vigyorgását enyhe zavartság vette át, ahogy eszébe jutott a kérdés - De miben? - tette fel azt végül és nézett hol az egyik srácra, hol a másikra, hogy valamiféle támpontot nyerjen a feladatról - Kik a jelöltek? - tette aztán hozzá kicsit kétségbeesetten, mert ő mégis hogyan tudna ebben segíteni? Hiszen őneki is segítség kellett! Simeon erre a gondolatra aztán kicsit megnyugodott és bólintott magában: ha ő nem tud segíteni, idehívja Mirikát. Igen, a cicafüles lány biztosan megoldja majd a dolgot, ha ők nem tudják!

by **Ronye Arabel** Hétf. Dec. 07 2020, 00:07

”Saibaitachi”:

”Makuda”:

”Akito”:

”Simeon”:

Határidő: December 13 :3

by **Saibāitachi** Hétf. Dec. 07 2020, 10:17

Az árnyharcos békésen tűri a rázogatást, keltették ennél lényegesen drasztikusabban is már. Az agya gőzerővel kattog és próbálja összerakni a mozaikokból, hogy mi a bánat folyik itt, de a kölyök sehogy sem illik a képbe.
~Tehát játékos, de akkor mit keres itt?! Ha én elrabolnék valakit és fogva tartanám egy szobába, aligha engednék be hozzá random kölyköket, hogy csevegjenek.~ Végül feladja a meddő próbálkozást, és válaszol a kérdésre, mert azt már vágja, hogy addig nem szabadul a sráctól, amíg ezt nem teszi meg.

A válasz és a következő kérdés közt Itachi lehozza az inventory-ját, és megnézi nincs e valami kósza maradék, amit beburkolhatna, de szomorúan tapasztalja, hogy az anyagi helyzete nem javult a fogva tartása óta és a tárgylistája továbbra is kong az ürességtől.
– Egész véletlenül nincs nálad egy kis kaja? Emiatt – rázta meg a bilincset – nem tudtam lemenni a svédasztalos reggelihez és kezdek éhes lenni.
Közben érkezik az újabb kérdés, amire Saibāitachi a legnagyobb természetességgel, mintha épp csak az időjárásról csevegnének, mondja;
– A genetika nagyon egyszerű! Majd 8-ikban tanulod te is. – és nekikészül a magyarázatnak – Először is venni kell anyu két X kromoszómáját és apu egy X és egy Y kromoszómáját. – kezével úgy csinál, mintha elcsippentene az egyik majd a másik oldalról valamit. Aztán két ujja közt tartva, mint valami zsinór széthúzza kezeit – Majd a RNS-t kiemelve, szépen kiegyenesíted azt. – majd felemeli mutatóujját, jelezve, hogy fontos rész következik – De nagyon kell figyelni, hogy Hírvivő RNS legyen, mert Riboszomális RNS vagy Transzfer RNS nem jó! – majd visszatér a kifeszített képzeletbeli zsinórhoz.
– Ilyenkor az RNS úgy néz ki, mint egy hosszú-hosszú létra. Ha ezzel megvagyunk, akkor az RNS láncot finoman ketté választjuk így lesz két RNA-k. Úgy kell szétválasztani, hogy a létra fokai pont a felüknél váljon szét. Precíz emberek ehhez szikét szoktak használni, de én a körfűrészre voksolnék. Ha meg van anyu és apu egy-egy szétválasztott RNA-ja, akkor már nincs is más dolgunk, mint szépen összeilleszteni a kétszer két fél RNA-nkat egy DNA-vá! – majd bizalmasan oda hajol a kölyökhöz, és mintha valami mérhetetlen nagy titkot akarna elárulni oda súgja;
– És ha egy igazán széplány akarsz összedobni, akkor csak arra kel figyelned, hogy a külsőt meghatározó szekvenciában az U-t a H-hoz, a T-t a C-hez, a G-t az A-hoz, az A-t a C-hez, a H-t a G-hez, a C-t az U-hoz, illesztd. És nagyon fontos, hogy a C-t még véletlenül se illesztd a G-hez, illetve az A-t a H-hoz!
Majd vissza egyenesedve normálhangerővel folytatja; – Ha ezekre mind figyelsz és kellően ügyes a kezed, akkor Tá-dááám! – mutat előre nyitott tenyérrel, mintha lenne valami előttük – Kész a világ legszebb lánya!

Ez a kis közjáték máris jobb kedvre derítette az árnyharcost, aki alig bírja visszatartani nevetését. A vigyora mindenesetre egész biztosan látszik még a maszk alól is.

by **Makuda** Hétf. Dec. 07 2020, 17:41

"Szívügyek szakértője." Erre a mondatára igyekeztem vissza tartani a rám törő röhögést. Ezeket után látszott rajta, hogy érdekli a válaszom és miután elmondtam neki le is huppant mellém az ágyba. Ekkor egy picit jobban megfigyeltem a külsejét. A ruhája kissé érdekes volt, mivel még nem láttam a játékban római tógát. Nem akartam megkérdezni miért nem rendes ruha van rajta, nehogy megsértsem esetleg.

Míg csend volt figyeltem a fiút, hogy mikor szeretné levenni a láncot a kezemről, de nem úgy nézett ki mint aki hajlandó lenne ezt megtenni.
-Például... Legyen kedves és intelligens, mind ezek mellet legyen segítő kész is. - Ekkor eszembe jutott Kasumi. Egy pár pillanatra elkomolyodtam és elgondolkodtam, hogy mi lehet vele. Végül megráztam a fejemet és nem elmélkedtem tovább -De nekem van egy jobb témám... - Tereltem el a témát
-Hogy állasz a kardforgatással? Sokkal értelmesebb mint a lányokról való csevej. Illetve ha leveszed a bilincset egy kicsit könnyebben tudnánk beszélgetni. Úgyse támadnálak meg, hiszen még csak gyerek vagy. -Igyekeztem egy kicsit hergelni, mivel tapasztalatból tudom, hogy a gyerekek nem szeretik, ha lenézik őket. Persze tény és való, hogy nem támadnám meg, de az elsődleges célomat elérném.

Közben elgondolkodtam azon, hogy mit keres itt ebben a játékban, mert azt biztosnak éreztem, hogy nem NPC mivel teljesen a helyzethez megfelelően reagált.
-Ne vedd tolakodásnak, nem kell válaszolnod, ha nem szeretnél, de megtudhatom, hogy hogy kerültél be a játékba? Egyedül vagy e itt, vagy itt vannak a szüleid. -Kérdeztem a fiútól komoly hangvétellel.

by **Simeon** Kedd Dec. 08 2020, 20:46

Tengerszem észveszejtő gyorsasággal ült le az első tál elé, miközben két-két csápjával a két mellette lévőt húzta oda magához. Simeon egy pillanatig ijedten pislogott hol a mohó polipra, hol az ikrekre, de mivel hamar rájött, hogy a fúknak nem probléma, elvigyorodott és megsimogatta a fiatalkorú petet:
- Csak ne edd meg az összeset, oké?
Kimi tett egy kört a szobában, mielőtt letelepedett volna az egyik fiú fejére. Persze időközben már elkezdődött a nagy megbeszélés is, Simeon pedig a tőle telhető legnagyobb figyelemmel bólogatott és igyekezett összerakni, mit is akarnak tőle.
- Igenigen, szerintem is - bólogatott a srácok szavaira, habár azon kicsit el kellett gondolkodnia, milyen lenne, ha Leo a bátyja volna. A kardforgató tuti idősebb nála, de Simeon pontosan jól volt a dologgal úgy, ahogyan az volt: Leo és ők barátok, méghozzá nagyon nagyon jó barátok! Ugye? Az idomárfiú persze a nagy gondolatmenetben lemaradt a következő pár másodpercről, így kicsit későn reagált a felé nyújtott tenyérre is - ám hamar kisszazökkent és pacsizott ő is, mert itt most komoly ügyeket kell megtárgyalni, úgy bizony!
- Szóval ezekre kell válaszolni - olvasta a cetlit és ez volt az a pont, ahol Tengerszem abbahagyta az evést. Odacsúszott Simeon mellé és csápjával rögtön elhappolta a zsákmányt.
- Ph-hh!
- Hát, ha elvetted, olvasd te - kacsintott a srác, de aztán, látva Tengerszem ijedtségét inkább felolvasta ő a szöveget: a polip a nyomtatott betűk kis részével már úgy ahogy elboldogult, de a kézírás más tészta volt. Nagyon, nagyon más tészta. Simeon tehát elkezdte olvasni a papírfecnit, Tengerszem pedig teljes lázban és koncentrációval figyelte és hallgatta az eseményt és néha egy-egy szóra rá is mutatott, hogy az vajon mi lehet.
Hogy közben az ikrek és Kimi eltűntek? Nem, ezt egyikük se vette észre még.

Kimi addig húzkodta az egyik iker haját, amíg nem kapott egy kis figyelmet tőlük, a kivívott simogatás után pedig elégedetten csivitelt egy sort és elkezdett tollászkodni. Amire viszont a kismadár sem számított, hogy a talaj (ami még mindig az egyik srác feje búbja volt) hirtelen meginog és felemelkedik. Apró karmaival persze tartotta magát egy ideig, egészen addig, amíg az ikrek ki nem száguldottak az ajtón a folyosóra. Mielőtt azonban bárhova is bementek volna, a madárka elveszítette egyensúlyát és lepottyant a fogadó padlójára, de nem adta fel ilyen könnyen! Megrázta magát és heves verdeséssel újra a levegőbe emelkedett, hogy az ikrek után eredjen: Simeonék biztos a szobában maradnak még, Kimi viszont kalandra vágyott! Ha látta, hogy egyik vagy másik fiú melyik ajtót nyitja ki, úgy ügyetlenül odarepült és teljes erejét beadva lenyomta a kilincset: ezek a jópofa gyerekek nem hagyhatják őt ki semmiből sem!

by **Akito** Csüt. Dec. 10 2020, 21:58

Két a megszólalásig hasonló, makacs törpe zaklat a hülye kérdéseivel, miközben én alsógatyában egy ágyhoz vagyok bilincselve. Gratulálok Akito, csak te tudsz semmitevésből ekkora slamasztikába kerülni. Mit tegyen az ember, ha már akkor is bajba kerül, amikor nem csinál semmit? Kész agyrém az egész >.>
- Pedig van ˇ^ˇ

- az átverésem sikeresnek bizonyul, mégsem megyek vele semmire, mert közlik a srácok, hogy ők csak felrakni szokták a bilincset, levenni nem tudják. - Hát ez fantasztikus..... de akkor válasz sincs- közlöm határozottan és tartom is magam ehhez vagy pár percig. A fiúk ugyanis nem tágítanak innen. Úgy viselkednek, mintha minden ezen a kérdésen múlna, hogy szerintem milyen a szép nő Suspect

- Jól van, oké... A tüneteket lehet enyhíteni egy hatalmas puha párnával, egy nagy bögre kakaóval és vagy öt fahéjas pirítóssal. Ha ezeket megkapom, biztos tudnék válaszolni nektek Suspect

- egy próbát megér, ha már el vagyok rabolna, ne legyen annyira kényelmetlen számomra.
Ezeket ha megkapom, vagy ha mégsem akkor a nyaggatásuknak eleget téve elmondom a nagy titkot, melyet már évezredek óta tudnak a férfiak: Az a szép lány, amelyik nem csúnya.
- De telhetetlenek vagytok >.> - nem elégedettek a válasszal, pedig ennél tökéletesebb leírást senki nem adhatott volna neki. - Oké-oké...- ez nem igaz, nem hiszem el ezt a kettőt, nagyon kitartó. - Egy kis talpmasszás biztos többet segítene Rolling Eyes

- igyekszem rávenni őket erre is, de attól függetlenül válaszolok nekik akár emiatt, vagy a nyaggatásuk hatására.
- Nah, hol is kezdjem?- eldőlve az ágyon, szabad kezem a fejem alá rakom. - Az első szempont az, hogy mindenképpen legyen haja. Kopasz nőkkel nem tárgyalunk, nem szépek. Ez igaz a rövid hajra is- Nőnek rövid haj nem való, ahogy férfinak se hosszú Suspect

- Másodjára amit megnézel rajta, az az orra. Ne legyen neki hatalmas, bazilika kilincs orra ami a fél arcát eltakarja- persze én nem találkoztam még ilyen nővel, de tuti van. - ja meg kampós orrocska se legyen - az se szép. Én személy szerint a kis pisze orrocskát szeretem, de nem baj a nagyobb se, még nem esik át a hatalmas kategóriába.
- A szem Suspect

A színe, nagysága mindegy, csak egyenesen rám nézzen. Értitek, ne az legyen, hogy egyik szeme jobbra, másik balra. - tudom, hogy ez többnyire betegség, de engem zavar, hogy nem tudom engem néz-e, vagy a mellettem lévőt. Suspect

- ... a legfontosabb, hogy csillogjon, amikor rád néz - a csillogó szemű lányok boldogok, és ha ők azok, akkor mindenki az \o/
- A száj.. hmmmm.... scratch

nem szeretem a vastag az ajka valakinek- az nagyon nem szép, fujjj húsos száj Suspect

- A fogai nem nagyon izgatnak, legyen szájhigiénia - annyi, ez a fontos. Az hogy kicsit görbék nem igazán számít sokat, de legyen meg mind
- A sminket nem szeretem, mert van olyan, hogy ártatlan férfiak másnapos reggeleit tönkre teszi - tovább nem részletezem, majd ők is megértik pár év múlva, miről beszélek. Ez a felnőtté válás elengedhetetlen része.
- Alakban a nem túl husi és a nem túl pálcika között jöhet bármi, ami igaz cicire meg popsira is Suspect

- igen, azt hiszem ez így még igaz is Hogy mi a túl nagy meg a túl pici, most nem fogom részletezni nekik. - Ezek mellett nálam ne legyen magasabb, és legalább a az államig érjen fel.... jah és szeretem a hosszú lábakat is - szúrom oda a végén. Első körben legyen ennyi elég nekik. Szerintem bőven megadtam nekik a kellő információt. Egy szavuk sem lehet ˇ^ˇ

by **Ronye Arabel** Kedd Dec. 15 2020, 17:34

Bocsánat a várakozásért, Imádom, hogy pörögtök * .*

Saibaitachi:

Makuda:

Akito:

Simeon:

Határidő: December 22

by **Saibāitachi** Kedd Dec. 15 2020, 20:21

~A reggeli jól hangzik.~ Gondolja az árnyharcos, de egyre kevésbé érti a helyzetet. Mert egyenlőre továbbra is azt gondolja, hogy a kölyöknek nincs köze az elrablásához. Egyszerűen nem tudja elképzelni ezt a nyiszlett fiúcskát, amint éjszaka valami titkos szobában azt tervezgetné, hogyan raboljon el valakit. Még kevésbé, hogy azt követően a tervet végre is hajtsa. ~Mégis hogy cipelne el a szállásomról? Betesz az inventoryjábna, vagy mi?~

Amint a kaja megérkezik és Itachi felméri elégedetten lát neki a falatozásnak. Egyáltalán nem tartja fantáziátlannak, főleg nem magához viszonyítva. Ha róla van szó, akkor a reggeli készítésére használt fantázia kimerül abban, hogy levesz a polcról egy zacskó chipset és kibontja. Az étkezés végeztével, elégedetten gyűri fel a párnát az ágy végébe, és neki veti a hátát. ~Ha jobban belegondolok, igazából hálásnak kéne lennem az elrablásomért. Védett övezetben, biztonságban lehetek, sem a szállásért sem a kajáért nem kell fizetnem.~

Mikor a srác visszajön, az árnyharcos egy ideig vár, hogy belekezd-e a jövetelének okába, elvégre legutóbb rögtön a tárgyra tért. De a fiú nem szól egy szót se, így Itachi megkockáztat egy kérdést;
– Akkor most melyik tantárgy jön? A biosz kipipálva, szóval; földrajz, töri? Várj, – emeli fel a kezét hárítólag – Japán történelméről nem sokat tudok, szóval azt inkább ne feszegessük!
A fiú némasága alapján az árnyharcos arra következtet, hogy a korábbi biológia korrepetálás miatt, talán kissé neheztel rá a srác. ~Pedig szerintem vicces volt.~ Gondolja, majd néhány pillanat múlva komoly arccal folytatja, mivel azért még emlékszik a fiúcska közbe szólására.
– Tudod én azt gondolom, hogy alapvetően elhibázott lépés ideált alkotni. Az esély arra, hogy összetalálkozz egy ilyen nővel, és annak a nőnek te is tetszel, az emberiség mai létszámát figyelembe véve talán 1:10-40-enel egyenlő, ami a matematikusok véleménye szerint a meg nem történt kategória. – majd kissé előre és oldalt billenti a fejét, és kissé halkabban és mélyebb tónussal folytatja – Persze ettől még nekem is van, csak arra célzok, hogy ahányszor rá gondolok, belesajdul a szívem. – mély és elgyötört sóhaj hagyja el Itachit, majd merengve bámul kifelé az ablakon.

by **Simeon** Szer. Dec. 16 2020, 20:16

Kimi a fiúk gyors szóváltásaiból csak annyit tudott kihámozni, hogy a küszöb másik oldalán valami nagyon izgalmas dolog lehet. Élénken figyelt tehát ő is az ajtón túli zajokra, már amennyire ezt megfelelő jártasság nélkül meg tudta tenni és már éppen szállt is volna rá a kilincsre, amelyikhez az ikrek a legközelebb voltak, amikor amazok felkapták őt és visszavitték Simeonékhoz. Az apró sasfiókának nem tetszett a dolog: gyorsan megcsípte az őt tartó kezet és felrepült az egyik lámpa tetejére, hogy onnan figyelje a történéseket nem kevés nemtetszéssel a hangjában.
Simeon és Tengerszem egyszerre néztek fel a papírfecni mögül.
- Kimi nem szereti, ha lekorlátozzák - igyekezett Simeon megmagyarázni a madárka viselkedését - Nem mehetne veletek? Itt unatkozni fog - pillantott körbe, mert a szobában más játékszert nem nagyon látott a nagy adag cukorkán kívül, ami inkább a fiatalkorú polipot kötötte le, mint a sasfiókát. Kimi egyetértőn kezdett el csicseregni és ha a fiúk leléptek, ő bizony utánukrepült és mostmár nem hagyta magát ilyen könnyen lerázni: neki akkor is látnia kell, mi történik odabent! Ha a fiúk el akarták volna kapni, egyszerűen kitért az útjukból és amint látott egy nyitott ajtót, már szelelt is be rajta! A lehető legmagasabb ponton, hogy a srácok ne érjék el, vagy éppen a lábuk között, ha felugrottak volna - a lényeg a játékon volt, Kimi pedig egyszerre gyakorolta így a manőverezést és élvezte is a kihívást, jóllehet hamar elfáradt a heves szárnycsapások közepette. Megborzolta tollait és csillogó szemekkel pihegett, reményei szerint éppen az egyik szobában. Kimi tudni akarta, milyen jelöltekről van szó és mindenképpen meg akarta őket nézni magának, ha pedig minden igyekezete ellenére is hoppon maradt, egyszerűen elverdesett a földszintig, hogy ott az utcára kijutva az ablakokon át próbálkozzon és kocogtassa addig az üveget, amíg be nem engedik.

Eközben Simeon türelmesen tanítgatta a tudásra éhes polipot. Az idő pedig csakúgy repült, de azért a fél óra még a párosnak is sok volt: amikor az ikrek végül megjelentek, Tengerszem és Simeon éppen egy csontváz és egy ember alakú gumicukorral játszottak lovagosat.
- Phh-hhhpbbhrp? - kérdezte rögtön Tengerszem, ahogy a két fiú megjelent és Kimi nem volt velük. Erre aztán Simeon is megijedt és gyorsan kinézett a folyosóra, de senkit nem látott sehol.
- Hol van Kimi? Veletek ment el, ugye vigyáztatok rá? - kérte számon rögtön a két fiút és addig semmilyen jelöltek semmilyen válasza nem érdekelte, amíg az ikrek nem szolgáltak megnyugtató felelettel a kíváncsi madár hollétére.

by **Akito** Pént. Dec. 18 2020, 22:42

Jól van, azt hiszem hogy ez a két gyermek valóban az és nem csupán a látszat. Ha mégsem akkor valamit nagyon benéztem és abban az esetben ez a két kis fickó nem a legélesebb kés a fiókban Rolling Eyes

A hiszti elkerülése érdekében alternatív megoldást ajánlok fel nekik, amit ők készségesen elfogadnak, sőt már le is léptek, hogy beszerezzék a megrendelt cuccokat. Nem is olyan rossz az, ha elraboljál az embert Rolling Eyes

De viccet félretéve, már korábban is zavart, hogy a gyűrűim valamiért nincsenek a kezemen. elkobozták volna? Egyből kutakodni kezdem a tárgylistámban, illetve kezdtem volna, ha nem lenne csiga lassú a rendszer. Olyan, mintha leterhelné valami a rendszert. Mit csináltak ezek velem? Suspect

Eltart egy darabig, mire betölt a lista, rögtön el is kezdem keresni a cuccaimat. - Ühüm...ühüm... oké.... - a cuccaim megvannak, majdnem mind, mindössze pár apró tárgy hiányzik. Igen, az a pár amire szükségem volna, a fegyvereim, a petek >.>
Gyorsan visszafekszem, mikor meghallom az apró talpak dobogását. A vendéglátóim visszatértek a megrendelt áruval.
- Nagyszerű, ez már valami, már érzem is a hatást. - A pirítósba beleharapva kicsit elfintorodom, de jobb mint a semmi. Még ha nem is jóízűen, de megeszem, elszürcsölöm a kakaót is, ami egész jó lett.
- Rendben-rendben. Elkezdek csicseregni, de jöjjön az a lábmasszőr Suspect

- Ahhoz képest, hogy mennyire nem akartam túlontúl pontos leírást adni a női ideálomról, mégis elég részletesre sikerül, de persze ez mind csak a külső.
- Ki az az Ara? - teszem fel a kérdésem, de feleslegesen. Mire a kérdésem végére érek, már eltűntek a szemem elől. Simán kirohantak, miközben beszéltem >.> Neveletlen kölykök ˇ^ˇ

De térjünk is vissza a problémára. Újfent a menümben kezdenék kotorászni, de megint lefagy, villog és úristen, de utálom ezt Mad

Mérgemben szabad kezemmel a falba bokszolok, levezetvén ezzel a felgyülemlett feszültséget, azonban ez hiba volt. Először csak hideget érzek, majd arra leszek figyelmes, hogy a kezem sem mozdul. - Mi a.... - eláll a szavam, mikor odanézek. A kezem egyszerűen odafagyott a falhoz, pompás. Ezzel csak az a baj, a másik kezem le van bilincselve, ezért úgy nézhetek ki, mint egy idióta, akit kifeszítettek... méghozzá elég bénán Neutral

- Héééé, van kint valaki? Kellene egy kis segítség...- a kicsit kínos segélykiáltásom egy pittyegés zavarja meg, amit egy felugró ablak követ. - Mi ez? New skill.... o.O- Teljesen értetlenül nézek ki a fejemből a botrányos nevű skill láttán. Tuti szívat valaki, csak tudjam meg ki az..... lesz nemulass.
Akkor összegezzük.... Alsógatyában fekszem egy idegen ágyban. Bal kezem az ágyhoz bilincselve, jobb pedig a felhoz fagyva. Fegyvereim sincsenek és ha mindez nem lenn még elég, a felugró ablakot sem tudom bezárni kéz híján. Lehet ez még rosszabb? - Valakiiii ááááááhhh Mad

- Visitok és rángatózok ide-oda, hogy valahogy kiszabaduljak.

by **Makuda** Vas. Dec. 20 2020, 14:47

-Akkor inkább mást kérdezek. Meddig kell bilincsben lennem? - Néztem rá komoly arccal. -Minden esetre azért megnézném, hogy mennyire jól tudsz te íjászkodni. - Mosolyogtam rá. Tényleg érdekelt engem, hogy mennyire tudja jól használni az íjat mivel egy rendes íj használatához kell erő.
-Ha egy párbajban legyőzöl íjjal akkor elismerem majd, hogy nem vagy gyerek. - Vigyorogtam rá. -Semmi komplikált csak egy célba lövő verseny, ha nem muszáj nem bántanálak. - Néztem rá, hogy vajon mit válaszol. Régen volt, hogy íjászkodtam, de számomra a kard sokkal jobban bejött mint az íj mivel sokféle stílust lehet alkalmazni nem úgy mint az íjnál, ahol csak felhúzód az ínt és elengeded. Persze a célzás az nem egyszerű, de két három lövés után már meglehet tanulni egy kicsit a nyíl repülési irányát.

Az, hogy mennyire nem zavarta az, hogy bent ragadt ebben a játékban nagyon meglepett. "Lehet, hogy jól szórakoztok de ez nem az a szórakozás amit akartok. Remélem a játék végéig biztonságban lesznek." Gondoltam magamban kissé elszomorodva. Miután kiment az ajtón teljesen tanácstalan voltam, hogy mivel töltsem el az időt, végül aztán csak feküdtem az ágyon, várva azt, hogy újra kinyíljon. Ahogy telt az idő már kissé megéheztem de nem volt nálam semmi ehető. Nem sokkal később kinyílt az ajtó és egy tálalókocsit tolnak be rajta ennivalóval. Ha nem is egy öt csillagos étel, arra jó, hogy ne éhezzek. "Annak ellenére, hogy ez nem egy börtön eléggé azt a hangulatot kelti." Időközben hangokat hallottam amire azt gondoltam, hogy majd az ajtó kifog nyílni de semmi sem történt.

Végül csak kinyílik az ajtó amire fel is figyelek de nem ülök fel hanem továbbra is pihenek az ágyon. Egyszerűen csak rá pillantok a beérkező fiúra aki teljesen úgy néz ki mint akivel lassan egy órája beszélgettem, de úgy gondoltam, hogy ő áll kint karba tett kézzel.
-Mit szeretnétek? - Kérdeztem a két gyerkőcöt.

by **Ronye Arabel** Szer. Feb. 03 2021, 22:09

Saibaitachi:

Makuda:

Akito:

Simeon:

Ne haragudjatok a hosszú várakozásért. Nehezen indul Saon az újévem, de mostmár remélhetőleg itt leszek, és tudunk pörögni. A kimaradásra tekintettel két hetet kaptok a visszarázódáshoz, és szóljatok, ha több idő kell. Imádlak titeket <3

Határidő: Február 17

by **Saibāitachi** Csüt. Feb. 04 2021, 08:22

Az árnyharcos nem firtatja az iskolai dilemmát, elvégre minden kölyök hidegrázást kap, ha csak meghalja e nemes intézmény nevét. Viszont a „randi” szó hallatán őt rázza ki a hideg, és fintorodik el.
– Már csak a feltételezés is abszurd, hogy van nő a bolygón, akivel kölcsönösen szimpatizálnánk. De legyen, – vonja meg ő is a vállát ahogy a fiú az előbb a sajátját – induljunk ki ebből a feltételezésből.
Lehúzódik az ágy szélére, majd int a srácnak, hogy üljön ő is oda az ágy másik végébe. Itachi nem gondolja, hogy esetleg ezt elhárítja, lévén korábban is megtette már, akkor most miért ne tenné. De ha valami sajátos okból mégiscsak elhárítja az invitálást, akkor Itachi oda dobja neki a párnáját.
– Legyen ahogy akarod, de akkor is ülj le. – mondja, majd magyarázatot is ad a dologra – Feszéjez, hogy úgy állsz ott az ajtóban, mint valami fegyőr!

Amint a srác helyet foglal az ágyon vagy a párnán, belekezd a mondandójába.
– Egy randevú helyének a kiválasztása nem csak szimpla ötletelés. Sajnos manapság a randevúzás a fiatalok körében csak a szex előjátéka, amit én nem tartok helyesnek. – majd halkan szinte csak magának, lehajtott fejjel megtoldja – Most már. – aztán tekintetét ismét a fiúra emeli, melyben némi bűntudat és szégyen tükröződik. Majd folytatja – Azt gondolom, hogy a randevúzás arra lenne hivatott, hogy a két fél kicsit jobban megismerje a másikat. Aminek előfeltétele, hogy minél változatosabb körülmények közé kerüljenek, hogy jellemük más és más aspektusa is megvillanjon.
Itt tart egy kis szünetet, és ha a korábban tálalt reggelihez némi ital is került, akkor abból kortyol párat. Talán azért, mert a sok beszédtől kiszáradt a szája, vagy csak egyszerűen időhúzásnak kell, hogy összeszedje gondolatait.
– Ha már abszurd feltételezésekbe bocsátkoztunk, akkor tegyük továbbra is ezt, és induljunk ki abból, hogy egy egész nap áll a rendelkezésünkre. Első helyszínnek valami csendes nyugodt helyet képzelnék, ahol alap beszélgetésbe lehet elegyedni mások zavaró jelenléte nélkül. Mondjuk egy park félreeső padja, vagy egy folyóparti sétány csendes pihenőhelye. Persze lehet beszélgetés közben akár sétálni is. A sétát célszerű egy étteremnél befejezni, ahol egy közös ebéd keretében a társadalmi etikett ismereteiről adhat számot a pár. Ezt követően jöhet valami közösségi hely. Mozi, színház vagy japán módira akár játékterem és karaoke is szóba jöhet. Végül, ha már kellően kifáradt a feltételezett párocskánk – valahogy Itachinak nem áll rá az agya, hogy magát ilyen optimális helyzetbe beleképzelje – egy levezető nézelődés, az esti város fényeire valami kilátóból vagy magaslati pontról. Sőt, ha ultra sablonosak akarunk lenni, akkor legyen ez a nyári fesztivál esti záró tűzijátékának nézése.
Itachi most sem tudta meghazudtolni magát, így a beszámolója végét el bohóckodta.

by **Simeon** Pént. Feb. 05 2021, 19:22

Simeonban fel sem merült, hogy Kimi ne találta volna meg az ikreket, amikor lábaival ügyesen lenyomta a kilincset, heves verdesések közepette. Tengerszem ugyan odapillantott, de hiába féltette a madárkát, csak nem lesz baja odakint a fiúkkal, nemde? Meg különben is, az írás megfejtése sokkalta izgalmasabb volt!
A kismadár tehát kirepült és még hosszan körözött az épület körül, egyre fáradtabban és lassabban.
- Bhhh-phhp-ph!
- Dehát utánatok ment! - kiáltották Tengerszem és Simeon egyszerre a hebegésre, jó negyed órával később. A polip erre aztán azonnal otthagyta a gumicukrokat és ahogy csak a gyorsasága engedte, robogott megkeresni Kimit, miközben Simeon kétségbeesetten próbálta feldolgozni a hirtelen történéseket. Kimi nincs meg, Tengerszem eltűnt és a fiúk folyamatosan beszélnek hozzá. Az idomárnak ez túl sok volt. Felnyögött és hol az ikrekre nézett, hol a félig nyitott ajtóra, hol pedig a papírcetlire a kérdésekkel.
- Majd... segítek később, jó? - válaszolta aztán és még mielőtt a két fiú elviharzott volna, ő volt az, aki kidugta fejét az ajtón és erős koncentrációval megpróbálta kitalálni, merre is kellene indulnia. Arra, vagy amarra?
Hogy megnézze a térképét, az eszébe sem jutott.

Eközben Kimi úgy döntött, inkább visszamegy Simeonékhoz és mivel a fogadó ajtaja is nyitva volt még, berepült a pultig és ott fáradtan leült egy kicsit pihenni. Tengerszem így találta meg végül és szinte repült aprócska védencéhez és négy csáppal szorította magához.
- Phh-bbbpr-ph!
Kimi megrázta tollait és hangosan csivitelte a feleletet. A két pet megindult felfele a lépcsőn... és alighogy felértek, meglátták az ikreket, akik éppen az ajtók felé indultak! Kiminek több se kellett, már verdesett is utánuk, újult lelkesedéssel és ki tudja honnan jövő energiával.
- Hhhhh... - tette csípőre a csápjait Tengerszem és még megnézte, hogy a fiatal madárka mostmár biztosan a két sráccal marad-e, majd ahogy nyugtázta, hogy a fiúk kézbe vették Kimit, elment megkeresni Simeont. Mert Simeon bizony nem volt a szobában. De hova mehetett el és végül hol köthetett ki?

KIMI

Makuda

A madárka nehezen marad nyugton és az ikerpár vállán-feje tetején csicsereg, egészen addig, amíg nem néz körül rendesen is a szobában. Vajon miféle izgalmak vannak itt? Végül megtalálja Makudát és egy óvatlan pillanatban felrepül, tesz egy kört a levegőben és a srác előtt landol az ágyon, elég ügyetlenül ugyan, de azért nem annyira, hogy leessen. Onnan néz fel a srácra és csiripel párat neki is, szemeiben leplezetlen kíváncsisággal.

Akito

Amikor az ikrek szétváltak, Kimi nem igazán tudta, melyikükkel tartson, így véletlenszerűen kiválasztotta egyiküket és elhelyezkedett annak tenyerében... hát, egészen addig, amíg rájött, hogy bizony onnan alig lát valamit! Méltatlankodó csiviteléssel igyekezett hát a fiú tudtára adni, hogy ő bizony mostmár kiszabadulna, ha pedig ez megtörtént, rögtön felrepült az ikerpár feje tetejére és onnan nézett körül: vajon ebben a szobában milyen érdekességek lesznek?

by **Akito** Pént. Feb. 12 2021, 13:57

Fogalmam sincs, hogyan raboltak el, és mit műveltek velem, de valamit biztos, mert néhány korábbi skillem eltűnt és újakat kaptam helyettük, köztük egy olyan, aminek a nevét sosem mondanám ki annyira borzasztó. Hála ennek az új képességnek sikeresen a falhoz fagyasztom a szabad kezem és nem ereszt a jég egy jó darabig. Hiába kiáltozom segítségért, rám se bagóznak a kint lévők, már ha vannak ott egyáltalán mások a nyomi ikreken kívül. A testhőmnek hála olvadni kezd a jég, de nem olyan gyorsan, mint szeretném és az egyik kis gonosz egérke megjelenik, majd jól ki is nevet.
- Na szerinted mit csinálok? Hozzá fagytam a falatokhoz, amint hozzáértem. Nem fűtötök idebent egyáltalán vagy mi? Még jó hogy nem az arcom ért oda- füllentek, nehogy a kelleténél bénábbnak tűnjek, aki a saját képességével sem bír.
- Hehh- nagyot sóhajtok a srác válaszára, mit is vártam? - Sejtettem, hogy ez lesz. Egyedül még a cipődet sem tudnád bekötni, ha jól gondolom a másik feled sem - sőt még abban sem vagyok biztos, hogy egymaga öltözött fel a reggel, olyan kis esetlennek tűnik, főleg így egyedül.
Ki gondolta volna, hogy lehet még rontani a helyzeten? Mert hát lehet, jön az újabb faggatózás....
- Komolyan nekiállsz kérdezősködni, miközben ekkora a baj? Te az az önző fajta vagy, aki fújja a saját szövegét másról tudomást sem véve? Micsoda egy gonosz kis törpe vagy te.....- minősítem a fiút és közben próbálom kitörni a kezem a jég fogságából, de még mindig túl kemény, nem olvadt eleget.
- Az a lánytól függ, hogy hova- válaszolok röviden és egy picikét mogorván, most mással vagyok elfoglalva, ha nem látná >.>
Heves rángatózásom közepette felugrik egy újabb ablak. Még egy új képesség, aminek a hatására megjelenik egy kis doboz a földön a fiú előtt. A fedele felcsapódik és kimászik belőle egy a doboznál kétszer nagyobb, mégis picike bohóc. A kölyök derekáig sem ér fel és elég bénán néz ki. Olyan mint egy pet, de mégsem.
Mire kimondanám, hogy intézze el a fiút, nekiszalad és bokán rúgja, majd nyelvet ölt. Ugrándozik, grimaszol és mutogat a fiúnak, mintha csak heccelni szeretné, míg én lányos zavaromban majdnem elbőgöm magam, hogy most mi ez a rettenet? :O

by **Makuda** Hétf. Feb. 15 2021, 18:28

-Egy egy helyben álló bábút öt méterről én is könnyedén eltalálok. - Vigyorodtam el. -Ha nem akarsz akkor mond azt, de akkor gyereknek foglak nézni. Az, hogy fair vagy sem az nem zavar. - Jelentettem ki. Miután kiment és kaptam reggelit ami hát... legalább volt benyitottak ismét.
-Nem harapok. - Néztem rájuk. "Legalábbis amíg nem szeditek le a bilincset és nem magyaráztok el mindent." Mormogtam magamban. Ahogy közelebb lépett az egyik fiú feltéve kérdését elég unott arccal néztem vissza rá. Sóhajtottam egyet és elmagyaráztam nekik a dolgokat.
-Egy, ehhez nektek nincs közötök. Kettő miért vagytok kíváncsiak az én szerelmi dolgaimra? Három, nyilván valami olyan helyre vinném ami nyugodt és szép helyen van. Például egy park amikor virágzik a sakura. - Tartottam egy kis szünetet. -Mivel most elmondtam azt amire kíváncsi voltál, most már végre leszedhetnéd a bilincset, szerintem a madarad is emiatt nem marad nyugton, mivel látja, hogy fogva tartotok egy ártatlan kardforgatót. - Mosolyogtam a két gyerekre. Azonban még mindig úgy gondoltam, hogy ők még túl fiatalok. "Inkább magukkal foglalkozzanak ne másokkal, és ne hurcoljanak el ismeretlen embereket, mivel lehet mások nem biztos, hogy így reagálnának, mint én."
-Mellesleg elmondanátok a célotokat, hogy mégis mit akartok velem illetve az ilyen kérdésekkel? Csak nem vörös játékosok vagytok titokban, akik kifaggatják az áldozatukat mielőtt elvennék az életét? - Néztem rájuk kissé gyanakvóan. Persze tudtam, hogy ennek az esélye elég kicsi, de ha esetleg még is valami ilyen lenne a háttérben jobb, ha figyelek. A kérdésemet követően figyeltem a reakciójukat, hátha megtudok valamit a testbeszédükből.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Csillagszemű

[Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű

Re: [Küldetés] Csillagszemű