Palace of Justice

by **Strea** Pént. Jún. 26 2020, 13:46

Palace of Justice
A Justice League céhháza

Kérem a résztvevőket, hogy minden körben (illetve a bevezetőkör esetén legalább egy helyen) írják oda az általuk irányított karakterek helyzetét és cselekedeteit (támadások, képességhasználat, itemhasználat stb) fehérrel, jól látható módon. Amennyiben ez nem történik meg, a mesélő randomizálja a cselekményt.
Köszönöm.

by **Kirigaya Suguha** Hétf. Jún. 29 2020, 15:40

0. hullám, bevezetőkör:

A felkészülésre szánt egy hétben Afton, Eru és Yurihime is furcsa dolgokat tapasztalnak, miközben az utcákat járják. Az időpont és helyszín eltérő, egy dolog azonban közös; egyedül vannak.

Tarkótokon feláll a szőr, jelezve, hogy valaki bámul. Megfordultok, de nem találkoztok senkivel. Talán újra és újra hátranéztek, nem-e követ valaki, de a sűrű tömegben hiába is kapcsoltok észlelést, egyszerűen mindenkire bejelez. Végül aztán összeakad a tekintetetek egy játékoséval. A zsigereitekben érzitek, hogy ő az, aki eddig figyelt. Mutatóujját lassan végighúzza a torkán, miközben rátok vigyorog. Talán megborzongtok, talán megijedtek, talán utána akartok menni. Ő azonban elvegyül a tömegben, vörös indikátora és csuklyája elveszik az emberek áradatában, és többé nem látjátok.
Végül Alex az, aki csütörtökön megtalálja a furcsa, kétes kinézetű levelet a Menedékház ajtaja mellett. Szövege egyszerű, de annál egyértelműbb:

Nem fogunk finomkodni. Ti börtönbe küldtök, mi ölünk. Miénk lesz a vagyonotok és lányaitok szüzessége.

Silence gondtalanul tölti szabad péntekjét a céhkertben a ragyogó napsütésben, talán rajzolgat is, miközben Noise és Tapsi kergetőznek. Nemsokára azonban felfigyelhet rá, hogy az állatok szokatlanul elcsendesülnek. Ahogy felpillant, rá is jöhet, miért; a céhkert kapujában két másik állatka ül velük szemben, szigorú pillantást vetve a bentiekre. Első pillantásra azt is hiheti, csak káprázik a szeme, ugyanis a kapu túloldalán egy egészen hasonló fehér színű, bár kevésbé bolyhos és cuki róka és egy barna tapsifüles ücsörögnek. Láthatóan rá várnak. Amint odasétál, előtűnik még egy szarvas is, agancsára cetli van akasztva. Átnyúlva a kovácsoltvas kapun leveheti a cetlit, majd az állatkák elszelelnek. Ha utánuk fut, egy darabig képes követni őket, de sajnos a tömeg lassít gyorsaságán és végül egy kanyarban eltűnnek a szeme elől.
A cetlin ez áll:

Nem szeretnénk senkit sem bántani, de az állatkáinknak nincs már több helye. Nektek van a legnagyobb és legszebb kertetek Aincradban. Elfoglaljuk, hogy a mi petjeink is szabadon és biztonságban játszhassanak!

Hinari sok mindennel tisztában van a Rendet illetően, a pontos tagokról azonban nincs teljes képe. Egyet azonban még ő is tud; annak idején volt egy céh, akik hozzájuk hasonló vörösvadászok és rendfenntartók, mégsem csatlakoztak a Rendhez. Ez az információ már rég feledésbe merült agyának egy apró szegletén és ezekben a vészterhes időkben semmi sem indokolta, hogy előbújjon, egészen addig, amíg Ozirisz és Mirika meg nem mutatja neki, mit találtak. Mert hát ilyen időkben Ozi biztosan megemlíti céhvezérének, hogy egy papírcetlit csúsztatott valaki - valamikor és valahogy a zsebébe, aminek egyik oldalára Szophie van rajzolva, egészen bugyuta ábrázolásban, de azért felismerhetően. Vérben úszva. Mirika pedig szintúgy biztosan elviszi neki azt a rojtos és nyálas cetlit, amit Momo szedett össze valahol, és amin Leo van, vörös indikátorral, szintúgy kivégezve. A papírokban egy dolog a közös; másik oldalukon egy jellegzetes, Arany ököl minta szerepel, ami annak a réges-régi, bűnüldöző céhnek a szimbóluma.

Rengeteg a tennivaló, az aggódni való, a hétfő pedig vészesen közeleg. Mit tesztek? Írjátok le fejenként legalább 250 szóban!

by **Silence** Kedd Jún. 30 2020, 09:24

Néha kijár a pihenés. Mint Fuwának most. És mivel nem volt kedve elmenni sehova, és Simeon sem ért rá, a kertben játszott Noisezal, aminek a kis róka felettébb örült. Azt szerette a legjobban, hogyha a lány teljes figyelme az övé.
Ami tökéletesen így is volt addig, ameddig a Tapsival való kergetőzést megzavarták az illetéktelen behatolók. Vagyis tulajdonképpen nem behatolók, de ott se lett volna semmi keresnivalójuk, ahonnan a futkározó hármast nézegették.
A petekkel ellentétben Fuwa kiváncsian közelebb lépett, hogy jobban megnézze. Az biztos, hogy nem Noise az, hiszen Noise halkan morogva követi őt. Vajon a testvére?
Mosolyogva leguggol, és úgy nézegeti a nyuszit és a rókát, a Noisezal megszokott módon próbálva érdeklődni, hogy kicsodák, és honnan jöttek. A Szarvas érkezésére viszont feláll, és azt gondolva, hogy a cetli megmondja, kik azok, el is veszi a cetlit, aminek az elolvasása után, amennyire a kerítés és a kapu ezt lehetővé teszi, megpróbálja megtalálni a gazdáikat... Hiába, mert sajnos sehol nem látni őket.
Végül úgy dönt, ezt Hinarinak azonnal, de azonnal tudni kell, mert akkor biztos tudnak segíteni szegény állatkákon, akiknek nincs hova menniük.
Ha megtalálta végre a hercegnőt, először is a cetlit mutatja neki, és ameddig elolvassa, ő a füzetébe kezd írkálni, amit kerek, reménykedő szemekkel mutat Hinari felé.

Jött egy róka, aki majdnem olyan volt, mint Noise, de mégsem, egy nyuszival meg egy szarvassal. A szarvas adta ezt a papírt. Ugye segítünk nekik! Szegényeknek nincs hol lakniuk...

Tényleg szerette volna, ha kitalálnak valamit, mert az igazán borzasztó, ha azoknak az aranyos peteknek nincsen hol lakniuk.

by **Leonard** Kedd Jún. 30 2020, 10:22

Dög meleg volt, Leo pedig ehhez mérten szenvedett. Amikor Silence reggel kopogott az ajtaján, inkább csak kitolta a lelkes Nyuszit játszani, ő maga köszönte szépen, nem kért belőle. Odalent ezerrel sütött a nap, pedig még az árnyékban is alig lehetett létezni idefent.
Mondhatnánk, hogy Floridában töltött ideje alatt igazán hozzászokhatott volna a forró nyarakhoz, de valójában nem. Ott mindent felszereltek klímával, nem kellett az egész éjszakát forróságtól forgolódva töltenie.
Nagyot kortyolt a jeges teából, amit nemrég dobott össze. Naná, hogy ez volt az egyes számú ital, amit annak idején kikísérletezett. Először a jég készítése, aztán a jegestea és jegeskávé. Hosszú ideig tartott már a szimpla jég elkészítésének megtanulása is a játékban, de megérte a fáradalmakat. Legszívesebben az egészet a testére öntötte volna, de az is alig fél pillanatnyi lehűléssel szolgálna csak. Morfondírozva a kertben játszadozó állatkákra pillantott, majd döntött.
A következő héten szinte minden idejét a havas-jeges szinteken töltötte, kellően átfázva hozzá, hogy ha visszatér csendes kis szobájába még jól is essen az ott uralkodó meleg.
Talán ezért fordulhatott elő, hogy azokon a szinteken nem igazán találták meg a rivális céhek a hülyeségeikkel, úgy, mint a többieket. Mégis ki akarna a legmelegebb nyárban a hegyekben harcolni?

by **Ozirisz** Csüt. Júl. 02 2020, 16:30

Vagy negyedszer olvastam újra azt a rendszerüzenetet, mintha csak legbelül reménykedtem volna abban, hogy miközben az álomvilágból az ébrenlét állapotába sodródok, megváltoznak a betűk, szavak. De nem történt semmi ilyesmi, ugyanazok a rideg és kegyetlen információk néztek vissza rám az áttetsző panelról. - Elmész ám a jó büdös p****ba Kayaba! - tört fel belőlem a nyers és kontrollálatlan düh. Valószínűleg akiknek a közelben van a szobája, felébredtek – illetve ha erre éppenséggel nem, a falon csattanó üvegre már szinte biztosan. Kicsit elgurult a gyógyszerem. De őszintén, ki az, aki halál nyugodt tudna maradni, amikor azzal szembesül, hogy az otthona jövő héten már nem számít védett övezetnek, boldog-boldogtalan jöhet fosztogatni – és gyilkolászni. És a nyakamat rá, hogy minimum megpróbálkoznak. Hiszen eléggé sok ellensége van a Ligának. Kayabát "ismerve" már azon sem lepődnék meg, ha a játék börtöne kinyílna. Sőt, rögtön a főtérre teleportálja őket, hogy le ne maradjanak a második esélyükről. Ez a világ ugyanúgy a "Sötét oldal" híveinek kedvez, mint az, amit hátrahagytunk sok-sok éve.
A reggel folyamán még felkerestem Hinarit is, megemlítve neki a rendszerüzenetet, amiből valószínű ő is kapott egy példányt. Ahogy valószínűleg egész Aincrad, hogy véletlenül se maradjanak le a páratlan lehetőségről. - Ez olyannyira unfair... Már a védett övezet sem védett, már az otthonunk sem számít biztonságosnak. Mi lesz a következő? Vagy talán hálásnak kellene lennünk Kayaba nagylelküségéért, hogy legalább szólt előre, és nem arra ébredünk, hogy egy penge áll ki a testünkből... - fakadtam ki. Az igazat megvallva most csalódtam a leginkább ebben az egész világban. Eleinte még úgy éreztem, hogy jobb hely, mint a kinti, "valódi" világ, aztán most rá kell jönnöm, hogy a lagy lóf... lóalkatrészt. Az igazságtalanság új szintre lépett, ahogy a világ egy újabb alapvető törvénye ment a levesbe. Már otthonunk sincs. Legalábbis abban az értelmezésben, hogy az otthon, ami biztonságot és menedéket nyújt, úgy nincs, és nem is létezik többé. Hiszen ha egyszer ilyesmire vetemedik, megteszi, megteheti újra...

Egyik délután, ahogy hazatértem az ilyen-olyan dolgaimból, jött az újabb váratlan meglepetés. A kabátom zsebébe került egy cetli, amin egy Szophie-ra emlékeztető lányt rajzoltak vérbe fagyva. A hátoldalon egy öklöt formázó logót láttam, amit nem tudtam hová tenni. Nem ismertem fel, őszintén szólva azt sem tudom, láttam-e korábban. Valószínűleg nem, vagy ha mégis, akkor legalábbis nem érintett. Hisz a fontos dolgokat nem dobja ki az agyunk, csak azt, amit irrelevánsnak ítélünk meg, nem igaz? Mindenesetre az az egy biztos, hogy Hinarinak szólnom kell a dologról. Talán ő tud valamit, vagy kérdezősködik Hooráéknál. Elvégre ha a Tűzoltóparancsnoknál nincs infó, akkor valószínűleg sehol másutt. Láttam azt a sok-sok összegyűjtött anyagot még régen – és feltételezem az akták és fényképek száma azóta csak nőtt.
- Ezt találtam a zsebemben – adtam át Hinarinak a rajzot – Nem tudom, hogy fenyegetés-e vagy figyelmeztetés. De aggasztó, hogy nem tudom, ki, mikor és hol csempészte a zsebembe. - majd felidéztem szép sorban, hogy hol jártam – Reggel a Black Ironba menet-jövet lehetett bárki. Vagy a főtéren a szokásos nagy tömegben. Utána jártam a piacon, szétnézni mit vesztegetnek mostanság olcsóért. Mondanom se kell, nagy tömeg volt, onnan is lehetett bárki. Majd utána Frost Citybe mentem, pár laza küldi meg egy ebéd erejéig. Onnan pedig haza, és itthol találtam meg... - fejeztem be a napi élménybeszámolót. És ekkor esett le, hogy annak ellenére, hogy épp segíteni akartam, lehet hogy még jobban összezavartam a lányt. Vagy legalábbis jó eséllyel nem jutott közelebb a titokzatos cetli szerzőjéhez...
Majd valamivel később felvetettem egy elgondolást az egyre csak közelgő hétfővel kapcsolatban - Jut eszembe, a Menedékházzal mi a helyzet? Arra is érvényes ez az agyrém? Vagy a fogadókat hogy kezeli a rendszer? Végszükség esetén lehet érdemes lenne egy-egy fogadó minden szobáját kibérelni, amolyan menedékként – gondolok itt a Menedékházban élőkre vagy éppenséggel azokra a társainkra, akik már egy jó ideje nem harcoltak. - gondolkoztam el egy kicsit a "B" terven. Nyilván nem az a célom, hogy jó, lelépünk és kész. Hanem az, hogy akit lehet, tartsunk életben, hogy legrosszabb esetben újrakezdhessük, teljes létszámban. Bár az újrakezdés az valószínűleg annyi lesz, hogy a kibérelt fogadót hívjuk "céhháznak" és kész. Igaz, anyagilag rosszabbul jövünk ki, főleg hosszútávon, mert folyamatosan szedi az NPC a lakbért, míg ha saját házat veszünk, az csak egyszeri kiadás, és onnantól az a miénk... oh wait, mégsem.

by **Afton** Csüt. Júl. 02 2020, 19:34

Afton egész rövid lesz - ez a hátránya, mikor a usernek nincs energiája koncentrálni, de hát na, ami kötelező, az kötelező, a köröket pedig lefutjuk valahogy. Ki tudja, talán maga a férfi is elég figyelmetlenné és kókadtá vált, még mázsás súlyként nehezednek rá a nemrég történtek. Talán egy hét se telhetett el elvégre a cicafüles lány... "halála" óta, és Afton egyébként is nagy lelkizős és csupaszív teremtés. Neki még nagyon-nagyon sokáig egy árnyként lesz jelen az egész tapasztalat. Egy különös árnyként, amelyek olyan súllyal húzzák le a vállait, mintha ő magának is hollófekete szárnyai nőnének. Mintha ő maga lenne...
Megborzong egy kicsit, hátrafordul, és az érzés egy kicsit megszűnik. Vállat von, folytatja útját, előre, ma már három kávét is megivott, most pedig igazából, fű alatt, azt keresi, tud-e valahonnan még ritka érceket beszerezni. A céhbankot már átnézte, Hinari számára a kívánságlistát leadta, bár hozzátette, hogy ő komolyan baromira nem ért az ilyen játékokhoz, szóval ha a Tó Úrnőjének lenne javaslata, örömmel hallgatja. Már csak a pontjait kéne elosztani, és igazából az a baromi sok üres hely se tetszik neki a karakterlap egyik szegletében. Bár az érzékei azt súgják, azok már nem sokáig maradnak üresek...
Ismét viszket a tarkója, megfordul, de semmi. Tovább megy.
Egy Lovagnak mégis mi lehetne fontos stat, amire érdemes pakolnia? Életerő az tutibiztos. Gyorsaság... az neki nem fontos talán, elvan. Páncélt felszerelésekből kap, azt már megtanulta. Kitartás.... Kitartás? Kell vajon? Speciális képesség, hát azt se tudja, azt eszik-e vagy isszák. Fegyverkezelés... hát, azzal már megszívta párszor, szóval arra mindenképp kéne pakolnia. Eeeh, de jó lenne, ha előbb leokéztathatná a terveit Hinarival, de ezt azért mégis csak illene egyedül megcsinál...
Megfordul. Háh, hát tényleg figyelik. Kérdőn emeli meg a szemöldökét, majd döbbenten nézi végig a mozdulatot. Magára mutat és némán tátogja: "Engem?", de választ már nem kap, az alak eltűnik a forgatagban.
Hideg szalad végig a hátán. Mi volt ez...?

Jobb, ha hazamegy.

Bár szólni végül nem szól róla senkinek, kivéve, ha tudomására jut, hogy többen is, sőt, az egész céh kapott fenyegetést. Mert az esetben felszólal és elmeséli a történteket.

by **Mirika** Pént. Júl. 03 2020, 13:26

Nem mondom, hogy nem ráncoltam a homlokom, de nem aggódtam. A Justice League erős céh, az egyik legerősebb kerek e világon. Nem hinném, hogy sokan ujjat mernének húzni velünk, aki meg igen, annak elég ütős felhozatallal kell majd szembenéznie. Pláne úgy, hogy valószínűleg Hina-chan se fog karba tett kézzel üldögélni. Egyedül a Voice miatt aggódtam kicsit, hiszen kicsi, de gazdag céhhé sorvadt, mialatt én eltávon voltam, de Riko-chan gyorsan lerázott azzal, hogy megvannak az eszközei. Persze ezzel nem mindenki volt így, Ozi-kun sápadtságát például nem lehetett nem észrevenni, igaz ő alapból is túl sokat aggódott mindenen. Nem is tudom, hogy lehet így élni, ennyi stresszben és feszültségben. Szerintem ő az a típus volt, aki akkor is talál valamit, ha épp minden rendben van.
Egyik nap aztán Hime-chan is úgy jött haza, hogy szeretné, ha legrosszabb esetben is párokban mozognánk, akár a városban is, nem csak azon kívül. Gyorsan kiderült, hogy valaki megfenyegette, és bár jó szokásához híven végtelenül pozitívan reagálta le a dolgot, azért nyilvánvalóan ő is megijedt, csak nem akarta kimutatni, hogy ne aggódjunk miatta. Én viszont nem az a típus voltam, aki nagyon rejtegetné az érzelmeit, szóval a papír, amit valaki Momo szájába nyomott, egy hangyányit felzaklatott. Nem volt jó vicc, ha meg nem az volt, akkor szívesen megmutatom az illetőnek, hogy Momo milyen nagyot tud harapni.
- Pfff... ezek még léteznek...? - morogtam az orrom alatt a szimbólumot vizslatva. Már csak azért is, mert a papír másik oldalát nem szívesen nézegettem.
- Hina-chan, nem akarunk eltörölni egy céhet a föld színéről? :3 - mutattam meg neki végül a papírt, és bár mosolyogtam, a homlokomon kidagadt ér arra utalt, hogy nem volt túl őszinte a szájam görbülete. Már ha a hangom pusztításra kész tónusa nem volt elég árulkodó.

Leo, tudom, hogy imádsz csavarogni, de most jobban érezném magam, ha a közelünkben... nem, a közelemben maradnál. Oké? Ez most fontos...

- küldtem egy üzit a szőke srácnak is, akit már megint alig lehetett látni, még úgy is, hogy mióta megláttam a rendszerüzenetet, igyekeztem minél több időt a játékban tölteni.

by **Hinari** Szomb. Júl. 04 2020, 14:24

Gondterhelten nyomtam le a rendszerüzenetet és dőltem hátra az ágyon: mindig ki kell találni valamit? Persze felzaklatott az ügy, de tüzetesen átolvasva az információkat, különös tekintettel a furcsa burokra, arra jutottam, hogy ez a négy óra nem megoldhatatlan, csak... el kell dobni a fehéret. Jó messzire.
Hogy ez kinek mennyire fog menni? Az már több problémát vetett fel.
Természetesen először Allal beszéltem meg, de mivel meg kell védenünk a céhházat, a saját otthonunkat, nem igazán volt kérdés; ő segíteni fog. Bólintottam, majd lenyitottam a menüt és írtam egy köremailt a céhtagoknak:

Hinari írta:Sziasztok,
A rendszerüzenetre való tekintettel szombat délelőtt 10 órakor céhmegbeszélést tartanék a gyűlésteremben. Kérlek titeket, hogy mindannyian gyertek el, illetve ha bármi többletinformáció a birtokotokba jut, szóljatok róla legkésőbb akkor.
Köszönöm.

Ezek után írtam Hoorának is, hogy pénteken felkeresném személyesen a helyzet megtárgyalása kapcsán, Szophie üzenetére pedig a szombat délutánt ajánlottam, a szokásos csokiszobás összejövetelünkre. Majd felkeltem és ittam egy pohár bort. Ez... legalább olyan fontos és bonyolult lesz, mint egy bossharc.
Ám nem maradtak kétségeim.
Ekkor kopogtatott be Ozirisz, a kifakadására pedig csak elmosolyodtam és a kezébe nyomtam egy poharat:
- Ami azt illeti, pontosan - tűnődtem el - Sokkal rosszabb lenne, ha nem jelentette volna be. És azok a burkok is. Képzeld el úgy, ha elsőre is, valóban meghalnánk. Akkor választanunk kellene, hogy mi ölünk, minket ölnek vagy feladjuk az otthonunkat. Ez így sokkalta jobb - mosolyogtam rá és töltöttem neki az üvegből, közben jelezve, hogy üljön csak le: Ozirisz mindent eleve borúsan látott és mégcsak hét eleje volt. Jobbnak láttam hát, ha még most megnyugtatom, már amennyire lehet - az idő előrehaladtával csak mégjobban belehergelte volna magát az eseményekbe, aminek megtörténte ellen, nos... nem tehettünk semmit. És ezt igyekeztem a srác tudtára is adni. Alex egyébként éppen a Menedékház ügyeit intézte, így elbeszélgettem kicsit kaszttársammal, amíg haza nem ért és reméltem, hogy ez elég rá, hogy inkább tettrekészen, mintsem pesszimistán álljon hozzá a következő hétfőhöz. Még akkor is, ha ezt önmagamnak is el kellett ismételgetnem párszor.

*

Nem mondhatnám, hogy a következő egy hét eseménytelenül telt volna. A Himével történtek után azonnal írtam egy második körlevelet is a céhnek, amiben megkértem őket, hogy lehetőleg senki se mozogjon egyedül, pláne nem a védett övezeten kívül. A fenyegetéseket megszoktam persze, bőven érkeztek felém és a Rend felé is, de ez most egy kicsit más volt: az ellen is készült, akárcsak mi.
Amikor azonban Mirika odaadta a cetlit, az már egy kicsit nekem is sok volt.
- Ha ez az ára, akkor kétségkívül - ráncoltam össze a homlokom és kedvem lett volna inkább összegyűrni azt a papírt. Inkább visszaadtam a lánynak; a rárajzolt kép ígyis eléggé a fejembe égett - Beszélek erről majd a Rend vezetőjével is. Őneki biztos vannak információi arról a céhről - próbáltam nyugtatni a lányt, habár én magam sem igazán tudtam nyugodtságot tettetni.
- Szombatra a megbeszélésre majd többet tudok mondani. Talán - sóhajtottam végül. Ozi hasonló papírkája pedig... ezek után csak mindennek a teteje volt. Szophiet csak hagyják békén. Meg Leot is. Mégis mit képzelnek; azt hiszik, ha valaki vörös, az már rögtön gonosz is!? Éppen a folyosón voltunk; nekidőltem a falnak és Fuwa rajzát kezdtem el nézegetni a szemközti falon.
- Ezen ne gondolkozz, tudom, melyik céh ez - fordultam végül Ozi felé, aki szépen elsorolta hol járt, de mindez tényleg nem volt lényeges most - Szerintük minden fekete-fehér, azaz aki vörös, az már gonosz. De nem lehet így nézni a világot - ráztam meg a fejem - Nem mindenki önszántából vörösödik, aki pedig igen, az is megteheti azt egy jó ügyért - kerestem meg a pillantását és néztem rá fürkészőn, hiszen tudtam, hogy nincs jóban Leoval és sejtettem is, hogy miért. Végül közelebb léptem hozzá és bátorítón mosolyogtam rá:
- Ha idejönnek, megküzdünk velük és győzni fogunk. A lényeg, hogy minden céhtag kiálljon a társáért. Mindenki mindenkiért, érted Ozi? ... Amúgy Szophie a saját házát fogja védeni, és ha itt éppen csönd lesz, átmegyek majd segíteni. Jönnél esetleg te is? - kérdeztem a fiút, a menedékházas felvetésén pedig igaz kicsit el kellett gondolkodnom, de végül megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt:
- A Menedékház fogadónak minősül és azok rendben vannak. Valószínű Jeanie, Hime és a petek majd ott fogják átvészelni a délelőttöt - osztottam meg vele az elképzelést - De ezt majd a megbeszélésen úgyis átbeszéljük - tettem még hozzá.
Pár nap csöndesen telt el.
Aztán jött Alex, kezében egy újabb írással.
- Lányaink szüzessége? - emeltem meg a szemöldököm, mire párom nevetésben tört ki és én magam is elmosolyodtam - Lássuk csak... Jeanie és Fuwa talán, én...
Váltottunk egy szerelmes pillantást.
- ... régen nem; aztán Hime...
- Még nálad is régebben nem - vigyorgott Al és egyet kellett értenem vele.
- Mirika pedig szerintem a játék előtt már bőven nem - fejeztem be a felsorolást, mire egyetértő bólogatás volt a felelet - Biztos, hogy minekünk szánták ezt? - lobogtattam meg a papírt nevetve és szemeimet törölgettem a könnyektől: egy kis vidámság ránk fért már, nem? - Persze azért komolyan kell vennünk - vontam össze szemöldököm - Sok vörös céh iktatna ki minket és ez egy jó lehetőség lesz nekik - sóhajtottam. Alex átölelt és megcsókolt.
- Nem lesz semmi baj.
(...)
Mindezek után Fuwa levele volt talán a legmeglepőbb, de nem az írás, hanem a lány füzetébe írt sorok. Halványan elmosolyodtam és átöleltem a naiv lányt.
- Ők is el akarják foglalni a céhet és ha sikerül nekik, akkor nekünk nem lesz otthonunk. Idejönnek és bántani fognak minket - magyaráztam - Én pedig szeretném, ha velünk harcolnál, hogy senkinek se essen baja. Meg kell védenünk egymást és ha ehhez bántanunk kell a betolakodókat, akkor azt kell. Készülj fel rá előre - néztem rá komolyan, nagyon komolyan.
- És sajnos nem ők lesznek az egyetlenek, akik ide fognak jönni, de ezt holnap elmesélem majd. Mindenesetre ezzel a petes céhvel talán meg tudunk egyezni. Ha ők is a békére törekednek - gondolkoztam el, mert ez is egy járható opciónak tűnt. Nem minden az erőszak, a kezemben lévő cetli pedig ennek ékes bizonyítéka volt.

Egy nap a megbeszélésig. Ránéztem az órámra, elköszöntem Fuwától és felkerestem a Rend székházát: Hoorával nagyon sokmindent át kellett beszélnünk még.

by **Hinari** Vas. Júl. 05 2020, 15:24

*

Mindenki helyet foglalt a gyűlésteremben. Nestor az ablakon nézett befelé; égszínkék szemeivel engem bámulva és ha Nyúlúr itt is volt, a tűzsárkány most egyáltalán nem foglalkozott vele.
- Szerintem kezdjük - mosolyodtam el és álltam fel, hogy szembeforduljak a társasággal - Először azokról az ellenfeleinkről beszélnék, akik valószínű meglátogatnak minket hétfő délelőtt; majd rátérünk a védelmi stratégiánkra. Utána, ha bármi egyéb meglátásotok van, felvethetitek - ismertettem velük a mai gyűlés pontjait, ha pedig nem volt ellenvetés, ittam pár korty vizet és a kezembe vettem egy papírt.

- Több módon is érkezett be hozzánk figyelmeztetés. Pár tagunknak a városban sétálva jelezték ismeretlen alakok, hogy meg akarnak ölni bennünket; ezeket komolyan kell venni, de mivel semmi egyéb információval nem rendelkezünk, sajnos felkészülni sem tudunk rá. Elképzelhető, hogy a társaság küldte azt a cetlit is, amin az írás szerint mi börtönbe küldünk embereket, ők pedig ölnek. Hogy ez arra vonatkozik-e, hogy ők így szolgáltatnak igazságot, mi meg úgy, vagy arra, hogy őket küldjük-e börtönbe... az majd kiderül. Mindenesetre Büntető Kristályból minden csapatnál legyen majd, de erre később még visszatérek.
- Rajtuk kívül más igazságosztó céh viszont biztos eljön majd, az Arany Ököl; páratok láthatta már a jelüket - pillantottam Oziriszra és Mirikára, majd folytattam - Róluk sikerült némi információt szereznem, amik a következők: amikor a Rend alakult, indok nélkül elutasították a csatlakozást és egészen a kobold invázióig rendelkeztek saját céhházzal. Mivel közülük többen játszanak már a játék eleje óta, így magas szintűek, kérlek tehát titeket, hogy ha meglátjátok az arany ököl céhikont, különös elővigyázatossággal bonyolódjatok harcba. Akikről tudjuk, hogy tagok, azaz ők valószínűleg nagyszintűek: a céhvezér, Mathias és a párja Sarah. Előbbiről tudvalevő, hogy nem okos, így valószínű cseltől tőle nem kell tartani; utóbbi pedig szőke hajú, arany páncéllal és állatidomár, oroszlán pettel. Akik velük néznek majd szembe, mindenképpen legyen náluk Pet Bódító Méreg. A céh többi tagja újonc, de tudomást szereztünk köztük egy taktikus, feltörekvő kardforgatóról is. Valószínű ő fogja összerakni a támadási stratégiájukat, így ha sikerül őt kiiktatni, nagyobb eséllyel válnak rendezetlenné. Rajta kívül egy Yui nevű kardforgatóról tudunk, aki a beszerzéseket intézi, azaz nem feltétlen harcos és egy gyerekkinézetű árnyharcosról, aki nagyon szereti az állatokat, így a petjeink talán el tudják terelni a figyelmét.
- Az említett támadók mellett pedig kaptunk egy békésebb levelet is, ami egy sok pettel rendelkező céhtől jött. Ők a petjeiknek szeretnék megszerezni a céhházunkat és területét, és ezért készek megharcolni velünk. Ha egy szarvast, nyuszit vagy Noisehoz hasonló rókát láttok, ők hozzájuk tartoznak. Annyi kérésem lenne, hogy őket először békés úton próbáljuk visszavonulásra késztetni és csak akkor támadjunk rájuk, ha ez nem járható út.

Letettem a lapot a ráírt információkkal és az asztalon először Mirika felé csúsztattam. Hagytam némi időt, hogy mindenki megemészthesse a hallottakat és az idomárlány át is olvashassa őket, a melléírt jegyzetekkel együtt, amik jórészt a szükséges itemeket és egyéb következtetéseket listázták.
És mindez nem volt véletlen.
- A védelmi stratégiánk első lépése, hogy Jeaniet és a kisebb Chocobokat, ha nincs ellenvetés, vasárnaptól hétfőig a Menedékházban szállásoljuk el - néztem a lányra, mire ő bólintott, hogy részéről benne van és hozzátette, hogy vigyáz a kisebb chocobokra - Rajtuk kívül a nem harcban résztvevő peteket is felvinném, Nestoron kívül mindenkit, de ezt a döntést rátok bízom - pillantottam a gazdáikra és az állatokra, már amelyikük jelen volt - A céhház hétfő délelőtt nem lesz védett és mivel a petek a játékos életének felével rendelkeznek, akár el is pixelezhetik őket, ha rossz helyen vannak. Ezt mindenképpen tartsátok észben.
- A maradókat Himén és Nestoron kívül két csapatra osztanám. Nestor a tetőről fogja nézni a területet és szólni, a közeledik bárki is. Hime, neked pedig a céhbank területén kellene tartózkodnod és az lenne a feladatod, hogyha érkezik a céhtagoktól üzenet, hogy mit vegyél ki és küldd át nekik, azt azonnal megtennéd, hogy ne veszítsünk időt. Ezek főleg olyan itemek lesznek, amiből vagy kifogytak vagy nem gondoltunk rájuk. A céhbank a menüből sajnos ebben az időszakban nem lesz elérhető, így szét kell osztanunk a potionokat, kristályokat és mérgeket - ám ha esetleg valami elcsúszna, úgy számítunk rád, Hime - mosolyogtam a lányra, majd tértem át a következőkre - A csapatbontást pedig úgy gondoltam, hogy együtt döntsük el. A céhházban tartózkodó csapat vezetője én kívánok lenni, a céhkertet védő csapatéra pedig Mirikát szeretném felkérni, ha nincs ellenvetés - néztem körbe és vártam pár pillanatot - Afton, téged arra szeretnélek kérni, hogy a harc teljes terjedelme alatt védd be Erut és ha kell, páncélt regeneráló potiont is igyál, tehát ti mindenképpen legyetek egy csapatban. Mivel a céhház területére több támadót várunk, úgy a szintbéli elosztást is akképpen osztanám el. A céhkertből egyébként oldalba lehet kapni a céhházba betörő játékosokat is, valamint esetleges menekülésnél is a céhkert felől mozgunk a céhház felé (hiszen Himét nem érhetik el), tehát a központi erőnk az épületben kell, hogy összpontosuljon. A javaslatom a felosztásra a fentiek figyelembevételével a következő: Mirika, Afton, Eru és Fuwa a céhkertet, én, Ozirisz, Alex és Leo pedig a céhházat védjük. Ez csak egy tervezet és természetesen módosítható - bólintottam, majd kiittam a maradék vizet a poharamból és egy sóhajjal ültem le.
- Szeretném tehát, ha mindenki elmondaná, hogy hogyan gondolja a felosztást és ezen felül azt is, hogy milyen egyszer használatos itemekkel szűkölködik, amire szüksége lehet. A céhbank tartalmát látjátok, kérlek tehát, hogy az alapján nézzétek át és döntsük el, hogyan osszuk el azokat. Nekem saját készleten van mindenből, így velem nem kell számolni, előre beállított Folyosó kirstályt pedig mindenki kapni fog - mondtam és előkészítettem egy papírt, hogy felírjam rá az igényeket - Amiből nincs elég, azt pedig igyekszem készíttetni a következő másfél napban - tettem hozzá és kimerülten a sok beszédtől vártam a céhtagok meglátásait.

by **Leonard** Pént. Júl. 10 2020, 21:43

Az állat pixeleire robbant az ujjai alatt. Szaporán lélegzett a rátörő fáradtságtól, arca kipirult. Lehúzta kabátjának cipzárját, hogy könnyebben lehűljön mozgástól felhevült teste és a hóba huppant. Napok óta hajtotta magát és nem csak a meleg, de a rengeteg stressz elől is menekült. A Palota olyan volt most, mint egy felzaklatott méhkas, elég volt reggelinél ránézni Hinari és Ozirisz arcára és elfogta a gyomrát valami szorító, kellemetlen érzés.
Nem ülhetett otthon és malmozhatott a kertben ilyen időkben.
A rendszerüzenet felzaklatta, de mint annyiszor életében, most is igyekezett elnyomni a nyomasztó érzéseket és más, hasznosabb dolgokra koncentrálni. Például a fejlődésre. Már csak egy icipici kell hozzá, hogy hétfőn egyel magasabb szinten szálljon szembe az ellenséggel. Tudta jól, hogy sokszor az a néhány elosztható pont is életet menthet, ő pedig nem akarta megkockáztatni, hogy ezen a pár exp-n múljon a dolog. Ráadásul nincs is jobb feszültséglevezetés, mint végkimerülésig hajtani magadat.
Most, hogy újra elöntötték fejét a gondolatok, feszültsége ismét a gyomrába költözött. Nem tudta megállni - bármennyire is próbált leszokni róla -, ismét a cigarettás dobozkáért nyúlt. Volt valami végtelenül megnyugtató ezekben az ismerős mozdulatokban a havas tájat szemlélve.
Üzenet csippant, ő pedig lustán nyitotta le azt, abban a hiszemben, hogy Hinari tájékoztatója valamilyen újabb fejleményről. Úgy tűnt, mostanában egész Aincrad céhevent lázban ég. Ide-oda röpködtek a fenyegetések és felhívások, megszaporodtak az utcai ellentétek, ráadásul szinte kihaltak a magasabb szintek oly népszerű farmpontjai. Mintha még a küldetésadó NPC-k is tisztában lettek volna a helyzettel - talán mert ugyanaz az ember programozta őket, mint aki a hétfői eseményt előkészítette -, egyre kevesebb felhívás tűnt fel a hirdetőtáblákon.
Arcára meglepett kifejezés ült ki, amikor az üzenet küldőjének neve - a várt szürke helyett - rózsaszín volt. Még a hamut is elfelejtette lepöckölni, ami így kabátjának szárán végezte. Mégis mit akarhat Mirika?
Érdeklődő - kíváncsian koppintott rá az olvasásra és gyorsan átfutotta a szöveget. Arcára széles, vidám mosoly ült. Ki hallott már olyat, hogy így aggódjanak valakiért?
Nem hagyott időt magának a gondolkodásra, csak egy "Hol vagy?" üzenetet küldött válaszul, aztán feltápászkodott és leverte kabátjáról a havat. Ő bizony nagyon szívesen töltötte az időt Mirika társaságában, főleg ha a lány ilyen szépen kéri rá. Fél pillanat múlva már a teleport kristályát forgatta kezében - épp akkor, amikor a távolban elkezdett pár mob respawnolni. Kicsit sem csalódottan fordított nekik hátat, majd kimondta az uticélt.

A feszültség tapintható volt a gyűlésteremben. Leo jobb programot is el tudott volna képzelni, főleg mivel mindenki olyan arcot vágott, mintha egy temetésen ültek volna. Hiába próbált egész héten ügyesen kibújni az érzések alól, most rá is akaratlanul átragadt az aggodalom, habár ez főleg feszes testtartásán és megkeményedett vonásain mutatkozott meg. Most egészen úgy festett, mint az édesapja szokott, habár aligha lehetett bárki a teremben, aki észreveszi a hasonlóságot. Mozgása fegyelmezett, szinte katonás volt, mentes minden fölösleges mozdulattól. Érezni lehetett a levegőben, hogy most valami komoly dolog készül; ő pedig ehhez mérten reagált a helyzetre.
Mirikával érkezett - hiszen a közelében kellett maradnia, nem igaz? - és teljes természetességgel mellé is ült le. Tekintetét a szemközti falra függesztette és csak néha-néha emelte Hinarira - így könnyebb volt koncentrálni, az egysíkú fal tökéletes társa volt a gondolkodásban. Olykor pedig - főleg miután elhangzott a neve -, Mirikára sandított. Lágyan, szinte aggodalmasan pislogott rá, a felosztást hallgatva pedig nehezére esett magába fojtania ellenérzéseit. Hogy ez a csöppnyi lány - másik két apró lánnyal karöltve - kint hadakozzon egymaga, miközben ő Ozirisz és Alex társaságát "élvezi"?!
Aftonra pillantott, és nehezen tudta eldönteni, hogy a "bízok benned, vigyázz rá" vagy irigykedő tekintettel jutalmazza. Egy pillanatig - de nem tovább - vonzónak tűnt számára páncélos lovaggá avanzsálni.
Az itemes kérdéskörre aztán nem nagyon reagált, bízott Yurihime segítségében, az általa gyakran használt itemekkel pedig rendelkezett. A felosztással kapcsolatos ellenérzéseit azonban nem tudta elüldözni, továbbra is ott lebegett felette a sötét felhő, de végül nem szólt. Mit szólhatott volna? Még ő maga is tisztában volt vele, hogy a képességei nem megfelelőek a kinti csapatba és ez a legésszerűbb felosztás.

/Tapsi természetesen megy a Menedékházba./

by **Silence** Vas. Júl. 12 2020, 22:59

Hinari ölelése megnyugtatta. Tudott ő a rendszerüzenetről, hiszen sokan aggódtak miatta körülötte, és épp ezért is fordult a hercegnőhöz a levéllel. Tudta, hogy fognak tudni segíteni! Tudta!
Boldogan bólogatott, és folytatta a dolgait, amiket a céhházon belül tenni tudott (mert mióta azt a buta üzenetet kapták, Grimm is azt mondta neki, meg Hime is, hogy ne mászkáljon el)
A megbeszélésen is nagyon igyekezett figyelni. Mármint... azután, hogy valamennyire el tudott szakadni a jelenettől, hogy Mirika és Leo egymás mellett ültek. Boldogan mosolygott rájuk, meg Hinarira és Alexre is... és valamiért üresnek érezte a maga melletti helyet... De Simeonnak is biztos sok dolga van most, úgyhogy majd ha megvédték az otthonukat, elmeséli neki a történteket.
A szokásosnál tovább sikerült az információkat követnie, de amikor az aranyököl ismert tagjairól volt szó, elvesztette a fonalat... De nem is érezte fontosnak: Vigyázni kell velük, az a biztos, és figyelni a logót.
A petes céhhel kapcsolatosan viszont hevesen bólogatott. Bizony, Noisehoz hasonló róka volt ott.
Rémülten pillantott Noise, amikor szóba került, hogy a peteknek baja eshet, és miközben kérlelni kezdte a rókát, hogy menjen a chocobokkal, bólintott Hinarinak. Biztos, hogy Noise nem maradhat itt, ha akár el is pixelezhetik!
A felosztáshoz nem tudott volna mit hozzáfűzni, Hinari sokkal jobban tudta nála mit csinál, és Afton is meg Eru is és Mirika is a barátja, így szivesen dolgozik velük, és védi a kedvenc játszóhelyét a éh területén... Azért Leora pillantva felmerült benne, hogy megkéri Hinarit, hogy cseréljenek, de biztos volt benne, hogy nem véletlenül szeretné így a hercegnő a csapatokat.
- Én fő-zök Po-tikat! - jelentkezett lelkesen, mikor végül az itemekre került a sor, bár a harcban történő itemhasználathoz még nem igazán szokott hozzá.

//Noise remélhetőleg a Menedékházban marad, Fuwa pedig szivesen védi a kertet a csapattal Very Happy

by **Mirika** Kedd Júl. 14 2020, 22:01

Az ilyen típusú megbeszélések egy kicsit mindig feszélyeztek. Nem csak itt, de egyébként is, egyszerűen túl komoly és komor volt a hangulatuk, legyen szó boss stratégiáról, vagy akár arról, hogy mit akar csinálni az osztály az iskolai nyári fesztiválra. Én pedig nem az voltam, aki fel tudja, vagy fel akarja dobni a hangulatot, szóval inkább csak tettem a dolgomat, vagyis szorgosan ötleteltem. Nem meglepő módon Hinari-chan rengeteg infót szedett össze és konkrét ötletei is voltak, úgyhogy igyekeztem magamba szívni a jegyzetei tartalmát és levenni némi terhet a válláról.
Elvégre jól éreztem magam, hiszen Leo-kun miatt se kellett aggódnom. Nem tudom miért, de mióta elküldtem neki azt az üzenetet, azóta folyton mellettem volt. Nagyon komolyan vette a tartalmát, pedig azt hittem, hogy lasszóval kell magamhoz láncolnom. Vagy bilinccsel. De épp ez volt az végül, ami miatt leginkább főtt a fejem a felosztást illetően. Magam mellett akartam tudni a fiút, azonban nem volt olyan logika, ami mentén ezt össze lehetett volna hozni. Kicsit irigyeltem az olyanokat, mint Hime-chan vagy Jeanie-chan, akiknek ennyire egyértelmű volt a szerepe, és nagy lelkesen bólogatni tudtak rá. Én viszont kénytelen voltam belátni, hogy Leo-kunt magam mellett tudni lehetetlen, és Hinari-chanra pillantottam a legszebb 'vigyázz rá' tekintetemmel. Aztán vettem egy nagy levegőt.
- Én javasolnék egy cserét: Ozirisz-kun és Fuwa-chan között. Nem csak Eru-chant kell megvédeni, de én sem dúskálok HP-pontokban, szóval jól jönne Ozi-kun gyógyító képessége, ha esetleg harcra kerülne a sor. Talán Fuwa-chan is jobban érezné magát melletted - ...és én is jobban érezném magam, ha tudnék valakire támaszkodni, de ezt már nem mondtam ki hangosan, mert nem szerettem volna Fuwa-chant esetleg megsérteni. Sem pedig Afton-sant.
- Afton-san, Eru-chan, mi még nem igazán ismerjük egymást, szóval legalább annyit szeretnék tudni rólatok, mielőtt egymás oldalán harcolunk egy laza kazamatánál komolyabb helyen is, hogy mire vagytok képesek :3 Az én karakterem sebzés-orientált, a képességeim is erre vannak kihegyezve, bár a petem, Momo képes egy kicsit gyógyítani... vagyis pontosabban páncélt szilárdítani, szóval egy lovag mellé jó kiegészítő :3 - árultam el, majd kicsit gondolkodni kezdtem Hinari-chan másik kérésén is. Kicsit hirtelen volt, de azzal tisztában voltam, hogy szinte semmim sincs. Ezzel még nem volt időm törődni, és nem is volt rá szükségem igazán.
- Gyógyitalokra mindenképp szükségem van... talán mérgekre is. Paralízisre mindenképpen - mondtam végül.

by **Ozirisz** Szer. Júl. 15 2020, 15:18

Először jött az a rendszerüzenet, ami enyhén szólva kivágta nálam a biztosítékot. Még kicsit később is érezhető volt rajtam a zaklatottság amikor Hinarit felkerestem ezügyben. Részben egyetértettem céhtársam meglátásával, ugyanis tényleg rosszabb lenne, ha elfelejt minket értesíteni a dolgokról a rendszer. Vagy még rosszabb esetben csak a potenciális ellenségeket értesíti az alkalmas időről. - Ami a burkokat illeti, kissé szkeptikus vagyok, hogy egyáltalán működni fognak-e. Nem lennék meglepődve, ha vasárnap este jönne az újabb rendszerüzenet, hogy csak 80% hatásfokkal védi meg a gazdáját... - húztam el a számat, ahogy eszembe jutott régről a pánik burok eltöréséről szóló értesítés. És amennyire húzta a fogát másfél éve is Kayaba, amikor a poklok pokla és a gonosz rosszindulatú játékosok után kértem, hogy állítsa vissza a burkok hatásfokát 100%-ra. Persze akkor még azt hittem, hogy a rendszerrel kommunikálok közvetlenül, de a több órányi késés után elég egyértelmű, hogy valójában Kayabához került az üzenet. Hisz egy hiper-szuper intelligens rendszer a másodperc törtrésze előtt válaszolt volna, az irreálisan nagy fáziskésés pedig egyet jelentett: a program emberi beavatkozásra vár... - Aztán a fene se tudja... de azért ne nagyon alapozzunk a burokra, ha lehet... - mondtam a lánynak, miközben már a bort kortyolgattuk. Mintha valahogy érezte volna, hogy ebben a helyzetben mennyire jól tud esni egy pohár alkoholos ital. Persze legbelül tudtam, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz, hisz tudjuk, mennyi ellensége van a Ligának. Láttam, mennyien vannak, ott voltam én is, amikor alig tudtunk kijutni az ellenséges területről. Bár védett övezeten belül voltunk, de így is bepróbálkoztak egy-egy párbajfelkéréssel. Védett övezeten kívül... erősen kétséges, hogy teljes létszámban kijuthattunk volna-e egyáltalán... Mindenesetre amíg átbeszéltük Hinarival a lehetőségeket, szerencsére meg tudtam volna nyugodni annyira, hogy valamit tudjak is kezdeni a hátralévő napokkal a folyamatos parán és kattogáson kívül. Ezúttal megfogadtam a lány tanácsát: "Máskor azonnal avass be és segítek. Ezért vagyunk barátok"

Majd amikor hozzám került a cetli, és ismételten felkerestem Hinarit, egy hangyányit megnyugodtam ahogy céhtársam legalább tudja, kik állhatnak a fenyegetés mögött. Persze ez csak annyit jelent, hogy tudjuk, kitől kapjuk a pofont, a nagy kérdés, hogy ki tudunk-e térni előle. - Mintha az indikátor jelentene bármit is – sóhajtottam – Amíg a mobokkal el lehet végeztetni a piszkos munkát, addig megúszható az egész egy sárgával is. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy ezen világ eleinte kőbe vésett törvényei szép sorban válnak holmi bugok és Kayaba szeszélyeinek áldozatává... - védett övezeten belüli gyilkolás, védett övezeten megjelenő koboldhordák, játékosnak vagy adminnak álcázott bossok. - Annyi erővel meg is szűnhetnének az indikátorok, mert valódi jelentésük már nincs... - tettem hozzá. Avagy a bizonytalanság újabb szintje, hogy már azt sem tudhatjuk, egy zöld indikátor éppenséggel mit jelent. Békés játékost? A helyi fenegyereket, akinek épp most váltott vissza sárgára az indikátora? Sunyi bérgyilkost, aki felszerelés és kristály nélkül sorsára hagyja az áldozatát? Profi hackert, aki úgy írja át a karaktere adatait ahogy nem szégyelli? Egyre inkább csak félrevezetik az embert...
Egész addig nem is esett le, hogy mire akart Hinari valójában kilyukadni, amíg a "mindenki mindenkiért" témához nem ért, és vissza nem kérdezett. Na, akkor kapcsoltam össze a fekete-fehér vörös-zöld témával és Leóval. - Nem én vagyok a gyenge láncszem. Ha egy kicsit is ismersz, tudod, hogy előbb patkolok el, minthogy végignézzem ahogy valamelyik társunk... - mondtam a lehető legkomolyabb hangon, miközben a lány szemébe néztem. Nem mentem bele jobban a témába, az a francnak se hiányzik, hogy megint kapjak a bucimra. Mert az tény és való, hogy Leóval nem valami jól áll a szénám, de azt hiszem abban a srácnak is volt szerepe. De ettől független ha úgy adódna, még én is beállnék elé védeni. Hogy miért? Mert elvileg ez lenne a lényeg, az erős a gyengét, a magasabb szintű az alacsonyabb szintűt. Na jó, egy részem még reménykedik benne, hogy talán egy ilyen eset után a kardforgató srác is belátja, hogy nem vagyok olyan szar alak, mint amilyennek gondol. Csak nem ismer... nem mintha én ismerném őt, de nem is nagyon adott rá lehetőséget. Míg mindenki más a srác jobbik oldalát kapta a céhből, nekem valahogy mindig csak a morgolódó vagy épp vádaskodó Leó jutott. Talán majd egy másik életben...
Majd Szophiera terelődött a téma – Szerintem logikusabb lenne Szophiet áthívni hozzánk. A Palota elég nagy, van hely számára is bőven – vetettem fel Hinarinak – Van egy olyan sejtésem, hogy ha itt nyugi lesz, az csak múló pillanat, tekintve mennyi ellensége van a Ligának, nem lepne meg ha az utca végéig kígyózna a sor... - egyrészük az ingyen palotáért és a sok-sok földi jóért jönne, mert hát kinek ne kéne egy céhház, amibe párszázezer aranyat beleölt a jónép az évek folyamán? Míg másokat a szimpla bosszú hajtana, a börtönből szabadultak vagy a börtönbe került játékosok barátai. És ott vannak még azok, akik nélkülünk jobban meg tudnák szedni magukat – elvégre a Ligában van a legtehetségesebb kovácsok és egyéb készítők jelentős része, és a céh hírneve miatt a konkurenciának sem szalad úgy a szekér, ahogy szeretné.
Ami pedig a Menedékházat illeti, öröm az ürömben, hogy legalább azt nem akarja a rendszer elvenni tőlünk. - Végre egy jó hír. Legalább miattuk nem kell aggódnunk... - könnyebbültem meg egy kicsit.

Aztán eljött a megbeszélés napja. Feszült voltam, és ideges, amit még Hime és a többiek jelenléte se tudott teljesen ellensúlyozni. Folyamatosan a hétfőn járt az agyam, hogy kik jönnek, mi fog történni, győzhetünk-e vagy egyáltalán túl fogjuk-e élni. Ez utóbbiban nagyjából biztos voltam, hisz legrosszabb esetben mindannyian tudunk teleportálni egy másik, remélhetőleg biztonságos helyre. De az, hogy meg tudjuk-e védeni a Palotát, kérdéses. Túl sok az ismeretlen, de amíg együtt vagyunk, addig van remény. Legyen már kedd... akkor túl leszünk már az egészen...
Figyelmesen hallgattam az információkat, amiket Hinari összeszedett arról a bizonyos céhről, illetve amiket még megtudott a lány. A stratégiánál viszont egy pillanatra lesokkolódtam. Nem úgy volt, hogy Hime a Menedékházban fogja átvészelni a hétfőt? Eléggé váratlanul ért a hír, és jó eséllyel látszott is rajtam a meglepettség és az aggodalom furcsa keveréke – elvégre ahhoz, hogy az ilyesmit instant el tudjam rejteni, ahhoz még rengeteg pontot kellett volna osztanom például bűvészkedésre. Hányszáz ponttal működik a tökéletes pókerarc? Ettől függetlenül nem tettem szóvá. Lehet, hogy Himécske kérte meg a kardforgató lányt, hogy hadd vegye ki a részét ő is a dolgokból. De ettől függetlenül aggódom érte, hisz ha harcra kerülne a sor... hány éve is már, hogy visszavonult? Szóval mindenképp bele kell adnunk mindent, hogy ne jussanak el a bank közelébe a gonosz, rosszindulatú játékosok. Meg úgy egyébként is, semmi keresnivalójuk a Liga főhadiszállásán az ilyen-olyan jött-ment alakoknak.
A csapatfelosztáson csak bólintottam, nekem úgy teljesen megfelelt, ahogy Hinari kigondolta. A kertből a palotába visszavonulva még mindig fel lehet tartani az éppen benyomuló tömeget. Miri variálása viszont váratlanul ért. Persze, valahol értettem a lányt, hisz a kertben is elkélne azért a gyógyítás és a support. Előnye a felvetésnek, hogy legalább a kinti csapat miatt kevésbé kellene tartanom, hogy mi történik. Jobban ki tudnám venni a részem a védelmükből. Másfelől viszont aggasztott, hogy mi van, ha pont ez a döntés fog oda vezetni, hogy az épületet lerohanja a horda. Persze Hinari képességeiben maximálisan megbízok, hiszen harci tapasztalatai messze felette állnak attól, amit valaha is elérhetnék. És Leó miatt is kissé tartok, hogy mi minden történik addig, amíg nem tudom rajta tartani a szemem, és hogy is fogalmazzak... azt hiszem most lenne jó az a tábla Leo nyakába, aminek a tartalma még a hólejtő környékén először fogalmazódott meg a fejemben: "Yurihimétől távol tartandó".
Reagálni érdemben nem reagáltam Miri felvetésére. - Nos, akkor hogy legyen? - kérdeztem, elsősorban Hinarit és Mirit. Ők legalább tudnak logika mentén gondolkodni nehéz helyzetben, míg engem túlságosan elhomályosítanak az érzelmek és az esetleges rossz végkifejleten való görcsölés, stresszelés. Emberből vagyunk, hozunk rossz döntéseket, valóban. De jelen esetben nem tudnék objektíven dönteni. Ha pedig az érzelmekre bízzuk amit a józan észre kellene, abból nagy baj is lehet. Ha bent maradnék, és kint történne baj? Ha kimennék, és bent történne baj? Nem tudom, a két eshetőség közül melyik a valószínűbb. Miért ilyen nehéz egy egyszerűnek tűnő döntés?

by **Eru** Szer. Júl. 15 2020, 23:12

Egy kicsit meg ijedtem amikor az üzenetről hallottam. Szokásostól eltérően most nagyon csendben voltam. Halkan, némán figyeltem a többieket. Ők tapasztaltabbak, mint én, tudom nem igazán vennék hasznát most néhány gyerekes felszólalásnak. Nem még sem talán egy ötletem volna! Bár ahogy a gyűlésen hallgatom a felvázolt tervet, ami még nem végleges és nincs kőbe vésve rá kel jönnöm a kert számomra tökéletes. Még ha egyes szintű is a rejtőzés képességem. Attól még hasznos lehet, egy meglepetés támadásnál.
-Khm-halkan meg köszörültem a torkom. - A kert nekem tökéletes, nem rég 2 szintre emeltem a lopakodás és rejtőzés képeségem. Igy ott lasból tudok támadni, vagy az ellenfelekről információt közvetíteni. -
Rövid egyszerű mondat, semmi újat nem mondtam. Hina gondolom, hasonló szerepet szánt nekünk. Talán ott legkevesebb esélye annak erős ellenféllel találkozunk. Magamban reménykedem senki nem lesz olyan bolond plot elvesztése után is vissza jőjön harcolni ellenünk. Miri szavait halva elszégyeltem magam és padlót bámultam.
-Nekem nincsenek még képességeim. -Nem igazán tudom, hogyan is lehet feloldani őket. Soha nem gondolkodtam még ezen a dolgon. Most ez az egész adott egy lökést talán itt volna az ideje ennek is utána járnom. Cserébe viszont meg nyitottam karakter panelt, ami tartalmazta minden stat pontom és felszereléseimből eredő módosítást. Valamint azokból eredő képességek leírását. - Nekem csak ennyim van. - Az menyire kicsinek érzem most magam az hangomon arcomon is megmutatkozott. Nem is tudtam a többiekre nézni mi közben adataim feléjük fordítottam.

Stat:

-Tudom nem valami sok, de nekem most ennyim van. Viszont azon leszek, megvédjem az összes barátomat. - Kijelentésem közben a hangom kicsit elcsuklott ezért egészen fiúsra sikeredett a megjegyzésem. Nocsak talán végre serdülök? Vagy csak ez az egész esemény hozta elő belőlem?

by **Hinari** Csüt. Júl. 16 2020, 18:43

Ozi volt a legnyugtalanabb a céhtagok közül, bár ez voltaképpen nem lepett meg. Mind a rendszerüzenet napján, mind később elég negatívan állt hozzá, én pedig próbáltam nyugtatni-csitítani őt, hát, több-kevesebb sikerrel. Egyetlen dolog volt viszont, amit említett és amire a feleletet jobb, ha minél hamarabb tisztázom - de... azt majd a céhgyűlés alatt akartam elmondani, méghozzá mindenkinek. Szophiet is elmeséltem a kardforgatónak, hogy miért nem segít éshogy mi a terv, az igazán fontos dolgok viszont szombatra maradtak.
Ami meglehetősen hamar el is érkezett.

A hosszúra nyúlt monológ után fáradtan ültem le, de nem igazán volt nagy a lelkesedés, már ami a felszólalásokat illeti: a céhtagok nagyrésze csendes-beletörődőn bólintott vagy váltott pillantásokat másokkal. Sóhajtottam és segítségkérőn néztem Mirikára, aki hamarosan szót is kért, végre valahára.
Összeráncolt homlokkal hümmögtem a felvetésére.
- Alapvetően azért gondoltam Ozit hozzánk, mert nekem sokat tud segíteni a dupla mcs-s képessége és Alexnek és Leonak is kell a heal... - hajoltam a lapocska fölé és néztem meg a csapatfelosztást így - Valószínű több ellenfelünk is lesz odabent - húztam még el a szám szélét és bár hatékonyságilag a saját variációmat gondoltam jobbnak, de nem mehettem el a tény felett, hogy a biztonságosság legalább annyira, ha nem jobban fontos. És igen, én is jobban örültem volna, ha látom Fuwát és tudom, hogy Ozirisz vigyáz a kintiekre.
- De jó, legyen így - bólintottam végül és szétnéztem, hogy van-e bármi egyéb hozzászólás a témában - Akkor ha mindenkinek jó, úgy odakint Mirika lesz a stratégiai vezető; kérek minden kinti céhtársat, hogy kövesse az utasításait. Ozirisz lesz a dps, Afton a védő, Eru pedig a méreghasználó. Idebent pedig én leszek a vezető, Alex a dps Fuwával együtt, Leo pedig velem összedolgozva a befejezőember - mosolyogtam rájuk; nem is volt rossz csapat ez így. Még akkor is, ha Alt féltettem support nélkül.
Ha mindenkinek megfelelt, akkor pedig áttértünk az itemekre.
- Holnap reggelre mindenki megkapja tőlem a céh itemjeinek ráeső részét, Mirika pedig ezen felül egy listát, hogy a kinti céhtagok miket kaptak. Kérek titeket, hogy hétfő reggelre mindenki minden nálalévő itemről tudja, mikor és hogyan kell használni, illetve ha van kérdés, Mirit vagy engem keressetek. Rendben? Ez fontos - néztem körbe újra - Továbbá mindenki kapni fog 1-1 Folyosókristályt is, ami a céhházba dob. Ennek segítségével tudtok gyorsan ideérni, ha esetleg a teleportkapunál vagy a céhkert túlsó végénél lennétek és bárki írna, hogy gond van. Ha aktiválódik a burkotok, mindenki a menedékházba teleportáljon; ez alól alapesetben csak Mirika, Leo és én leszünk kivételek, rendben? - kerestem meg minden egyes céhtársam pillantását szigorúan és határozottan - Ozirisz és Afton pedig vészhelyzetben jöhet; Alex, Eru és Fuwa viszont akkor sem. Mindenki érti? - kérdeztem körbe és ebben az egy dologban nem tűrtem ellentmondást, még úgy sem, hogy Alex rögtön kikérte magának - Illetve... ha választani kell, ki kapja a last hitet, az a benti csapatból én, a kinti csapatból pedig Mirika lesz. Ha kell, teleportáljatok el, védett övezeten kívül feltöltődik az életünk, de senkitől nem szeretnék látni vagy visszahallani értelmetlen hősködést! - emeltem meg a hangom - Ez céhvezéri utasítás - nyomatékosítottam a dolgot még azelőtt, hogy bárki bármit mondhatott volna - Semmi, még a céhház sem olyan fontos, mint az életünk - bólintottam végül egy kicsit enyhébbre véve a hanglejtést, majd fordultam oda Fuwához:
- Téged szeretnélek megkérni, hogy nyolc extra potiont készíts el, illetve kérd meg Simeont, hogy készítsen húsz lökés kristályt is. Ha még ma el tudnád intézni, az jó lenne, és akkor azokat is kiosztom majd este - kértem a lányt, majd ha nem volt más napirendi pont hátra, úgy lezártam a céhgyűlést.

Itemszétosztás EZ alapján.
A cégtagok felosztása:
- Tető, aktivált Hina-jártasságokkal: Nestor
- Céhbank: Yurihime
- Céhház: Hinari, Alex, Silence, Leo
- Céhkert: Mirika, Ozirisz, Afton, Eru
- Menedékház, nem vesznek részt: Jeanie, Kajmánszörny, Noise, Nyúlúr
Minden résztvevőnek aktívak a jártasságai a harc elején.

Céhház állapota:
- bejárati nagykapu kulcsra zárva, előtte egy csak 3as súlyemeléssel megtolható szikla
- az ablakok elé egy-egy szekrény tolva, 2/3as súlyemeléssel mozdítható; KIVÉVE: 1) egy olyan első emeleti kisablak, ami a rejtélyes folyosókra visz 2) a harmadikon a díszteremnél, mert ott nem lehet megoldani 3) a földszint konyhájába vezető ablak, az ki is van nyitva (a konyhában meg Hina fog teázgatni az első érkezőkig és fogadni őket Wink

)
- a céhkertre nyíló kapu a földszinten tárva nyitva, a kommunikáció miatt
- a tetőn a díszteremhez közel Nestor figyeli a történéseket

Céhkert állapota:
- kertkapu kulcsra zárva, előtte nincs semmi (hogy a tagok gyorsan kijuthassanak a védett övezetbe, ha kell)
- Hime házikója teljesen elbarikádozva
- a felnőtt chocobok elengedve, rohamra tanítva ha szükséges

by **Leonard** Pént. Júl. 17 2020, 12:58

Nem, ezt nem gondolhatja komolyan...
Mérgesen lesújtott a vadállatra, szerencsétlen mob pedig pixeleire hullott.
Minden biztonsági intézkedés ellenére, ha mégis beütne a baj...
A fiú közvetlen a gyűlés után jött el, egy percet sem késlekedett. Képtelen volt magában tartani azt a rengeteg indulatot és feszültséget, ami átjárta a beszélgetés végeztével. Égette a környezet, a sértettség, az aggodalom. Mintha a terem levegője egy pillanat alatt lángra lobbant volna. Mégis mi az, hogy Mirika kapja a last hitet?! És az, hogy Oziriszra kell bíznia a védelmét?
Ebben a pillanatban egyáltalán nem volt benne biztos, hogy képes lesz tartani a csapatfelosztást. Józan logika ide vagy oda, ezt egyszerűen nem hagyhatta. Alex is védhette a kedvesét, hiába volt gyengébb nála!
A kiakadás mindkét szőke részéről jogos volt, csak míg előbbi ennek hangot is adott - és látványos csatát vesztett szerelme ellen -, utóbbi megint csak magába zárta az érzést, hogy később, egy arra alkalmasabb helyen robbanjon.
Újra lesújtott, a mob élete sárgába csúszott. Egy másik a vértjébe mart - hát azt is megtámadta. Logikátlanul, össze-vissza vagdalkozott, sokszor csak a levegőbe csapva, pedig ez a harcmodor nem volt jellemző rá. Újra és újra lecsapott, fáradhatatlanul minden haragját szerencsétlen állatokra zúdítva - és ez segített neki kiadnia magából minden feszültségét. Ezzel egy időben pedig egyre könnyebbé és könnyebbé vált a mobok pixelezése, mintha azok gyengültek - vagy ő erősödött volna.
Az összes eltűnt a környékről, így megállt, megtámaszkodott a térdén, mélyeket lélegzett. A meleg levegő párafelhőként távozott ajkai közül.
- Beszélnem kell Hinarival - suttogta maga elé, belátva, hogy mégsem volna jó csak úgy magánakcióba kezdeni és felrúgni az egész tervet. - Vagy Mirivel - sóhajtott és az égre pillantott. Mégsem indulhatnak hétfőn úgy csatába, hogy gondolatai és aggodalma folyamatosan a kertbe húzzák.

by **Leonard** Szomb. Júl. 18 2020, 13:05

Mivel a taktika alapján neki Hinarival kellett együttműködve támadnia, hosszasan gondolkodott, milyen tárgy lehetne a segítségükre. Elsőre egy gyorsaság csökkentő méregben törte a fejét, de aztán rájött, hogy ha ő támad másodiknak, akkor annak talán kevesebb hasznát látják, ahogy az összes, hasonló fárasztó és gyengítőnek. Páncélevő... Nos, nem biztos, hogy ha Hinari támad elsőként, lesz egyáltalán bárkinek is páncélja a megmaradtak közül. Végül aztán a lefegyverzés mellett döntött... Annak még lehet nagy haszna.

/Elhasználva egy lefegyverzés méreg (A célpont 7 körig elveszti fegyverét, maximum 2 találatig marad a pengén), jártasságok aktívak./

by **Kirigaya Suguha** Szomb. Júl. 18 2020, 22:30

1. hullám 1. kör

- Az a luvnya zárta be Milót.
- Krex környékén is szimatoltak már, majdnem le is fülelték.
- Ráadásul Totyónak is miattuk kellett más környékre tennie az üzletét.
- Nem élhet az ember ilyen elnyomásban - csóválta meg fejét a céhvezér. - Tennünk kell ez ellen és ennél jobb alkalom nem is adódhatna a visszavágásra!
- Ha mind összegyűlünk...
- Azt nem lehet. A kereskedők maradjanak a fenekükön, ha ők elbuknak, az egész üzletágnak vége!
- Na de Heli, a hék rengetegen vannak és nagyon erősek.
- Ezért is fogunk egy céhre koncentrálni, ahol talán elegen leszünk mi is. Meg fogjuk bosszulni Milót!
- Pont a JL ellen? - esett le az álla a vagánynak. - Hiszen híresen erősek...
- Nem kell győznünk. Elég, ha csak meggyengítjük őket. Ráadásul ki mástól számíthatnánk jobb bevételre? Fogadjunk, hogy az a Palota egy aranybánya!

8:00 Ti már készenlétben álltok, pattanásig feszült idegekkel. Átvált a mutató, a céhházatok védelme pedig megszűnik.

8:04 Egy céh tagjai lopakodnak a közeletekbe, a szomszédos utcában külön válnak és jó szerencsét kívánnak egymásnak. Kinézetre tipikus hóhemvagányok, többségük csuklyába és köpenybe burkolózva közelíti meg a környéketeket, akik nem, azok is sötét, éjszakához szokott öltözéket viselnek. Egyikük szájából cigi lóg, melyet a kapu előtt dob és tapos el idegesen.

8: 06 A kapu előtt várakozó alakok előszednek egy létrát. Igen, bizony, egy létrát. Azon át kezdenek el egyesével bemászni, amit természetesen a közelben békésen legelésző chocobook is észrevesznek. Hirtelen megrohamozzák a környéket, és bár ketten úgy eltűntek közben, hogy az állatok véletlenül sem veszik észre, egy harmadikat megkörnyékeznek és üldözni kezdenek. A férfi rémült sikolyai messzire szállnak, miközben pallosával nagyokat súlyt az állatok felé - néhány példány el is pixeleződik a nyomán.

8:06 Akik az ajtónál várakoznak, hallgatózással észrevehetik, hogy a közelben valaki motyog, sutyorog és dolgozik. Bizony, egy zárnyitással rendelkező ember van az ajtótok mögött. A sutyorgás aztán rövidesen abbamarad és lenyomódik a kilincs, nyílik az ajtó... azaz csak nyílna, de egy hatalmas sziklába ütközik. Most már nem csak hallgatózással vehetitek észre a zsiványok szitkozódását, a többszöri egyre elvetemültebb ajtócsapkodást, mire végül egy másik, mély, dörmögő hangú férfi nekiveselkedik - és bizony be is jut. A szikla eltolója egy micisapkát és gyűrött inget viselő, bajszos férfi idegesen pillant le rátok, miután előbukkan kobakja a kő mögül, majd elvigyorodik. Indikátora vörös színű. Társa, egy feltűnően csinos, magas, szálkás izomzatú és zöld indikátoros férfi előkelő öltönykabátban izgatottan pislog rátok a háta mögül.

8: 06 Nestor végignézheti, ahogy egy alak akrobatikájának és ügyességének segítségével felküzdi magát egészen az első emeletig, hogy aztán a folyosókra nyíló ablakon át - már kevésbé ügyesen, de azért gyorsan - bemásszon.

8:08 A folyosók irányából először káromkodás aztán női sikítozás hangzik fel hol távolabbról, hol pedig közelebbről érkezve. Valaki mintha egy t-rexet emlegetne.

8:10 A kertben észleléseteknek köszönhetően fülön csíphettek egy közelben kettes lopakodással bíró, feltűnően csinos - és bögyös -, vörös hajú hölgyeményt. Látszólag egyedül van és kihalt a környék - leszámítva a chocoobók közelből felharsanó vad riadalmát. Indikátora vörös színű.

Ellenfelek:

További tudnivalók ITT.
Határidő: 2020.07.23. 23:59

by **Hinari** Vas. Júl. 19 2020, 11:47

Nestor látszólag lustán, de nagyon is éberen figyelte a környéket. Észrevette az érkezőket, zsákmány, gondolta magában. Annabell is ezt mondta.
A sárkány felkelt a tetőről, farkát ütemesen mozgatta, végül kitátotta száját és tömény füstöt eresztett a levegőbe. Ez volt a megbeszélt jel, amit Mirikáék is láttak a kertből - azt jelentette, hogy jönnek. Nestor figyelt. Égszínkék szemeit az ellenfeleken nyugtatta, úgy mozdult, mint egy ragadozó: némán és halkan, mint aki gyilkolásra készül. Végül kinyitotta szárnyait és levegőbe szállt. Vajon Nestor tüze elégetheti a létrát? Nestor megpróbálta. Villámgyorsan kanyarodott és csapott le, igaz ekkorra már bejutottak. De Nestor nem bánta. Szemében érdeklődő fény villant és utánavetette magát a chocobok elől futó alaknak. "Zsákmány." Persze Annabell megtiltotta Nestornak, hogy harcoljon. De Nestor nem harcolni akart, hanem vadászni. Utolérte az alakot és Eru felé terelte, akit ő ugyan látott, de a chocobokkal foglalkozó, sikoltozó harcos valószínű nem. Oda-odakapott felé, ám sosem ment olyan közel, hogy annak fegyvere elérhesse. Megnyalta a szája szélét. Tetszett neki a játék.

Nestor figyelmezteti Mirikáékat az érkezőkre, a chocoboknál lévő harcost pedig a rejtőzködő Eru felé tereli.

by **Hinari** Vas. Júl. 19 2020, 12:42

Megigazítottam fejemen a Napsugár Fejpántot és megkerestem Alex pillantását. Mióta tier ötössé kovácsoltam, ő nem vehette fel, pedig ma... neki nagyobb szüksége lett volna rá. Idegesen nyeltem egyet a gondolatra és visszafordultam a konyha nyitott ablaka felé. Onnan nem Észleltem mozgást, ellenben a bejárati ajtó felől igen. Intettem páromnak, aki az előtérben várt, a Flameberget két kezébe vette. A zaj felerősödött, az ajtó kinyílt, de bejutni nem tudtak még. Elmosolyodtam és behúzódtam a konyhához közeli, hatalmas márványoszlop mögé. A szikla elmozdult; én ugrásra készen álltam. Aktivált jártasságokkal.

- Ti vagytok az elsők - viszonozta Alex a nagydarab vigyorát és felizzította fegyverét - És itt vége is az útnak - tette hozzá és felkészült a támadásra. Tudtuk, hogy Alex sebességével valószínű ők fognak kezdeni, de ez a taktikánk része volt. Leo és Fuwa is tudta a lépéseim, őnekik kezdetben azt hagytam meg, hogy vagy a gyengébbnek tűnőket támadják, vagy nekem segítsenek be (főleg Leo) befejezni egy-egy sárga vagy piros életcsíkot. Azt is kiemeltem, hogy valószínű sárgulni is fogunk, de ez benne volt; mindig benne volt. Elnézve a zöld indikátoros játékost, pedig már biztos is voltam benne.
Ahogy bármelyik ellenfél is párom felé mozdult, én is ugyanígy tettem - maximális gyorsasággal igyekezve kivédeni az Alex felé érkező csapást és azonnal és kíméletlenül viszonozva is a szándékot. Most nem kockáztathattunk: ha úgy jött ki, bizony lenulláztam az életét, ha viszont volt olyan vágásom, ami pirosba lökte, úgy az övemen függő kristályt törtem szét a végső csapás helyett - a börtönből ezalatt a négy óra alatt egészen biztosan nem jön vissza egyik sem. Amíg pedig velem voltak elfoglalva? Egy alkalmas pillanatban lehajoltam, hogy elkerüljem a mögöttem lendülő flameberget, ami így az engem támadni készülő arcába csapódhatott meglehetősen váratlanul, még a második vágásom előtt: Alex nem volt gyors, de cserébe nagyot ütött, és ezt igyekeztünk ki is használni.
Tudtam, hogy Leo és Fuwa fedezni fog minket. A Katanát védekezésre állítottam és teljes fókuszban vártam a harc alakulását.

Alex várja őket az előtérben és amint megtámadják, Hina az oszlop mögül ugrik Al és a támadó közé védeni, majd lopakodás bónuszsebzéssel (+50) támad vissza egyet, aztán támad Alex, végül Hina a maradékot, ha van neki többletköre. Ha bármelyik vágás után pirosba kerül a vörös, Hina azonnal börtönkristályt használ.
Itemképik: első támadásom nem fogyaszt CSPt, ha nem sikerült védeni és Hina sebződött, 25 sebződésenként kap +0,1 SP-t (a többletköröket tehát így számold, ezért dobok nyolcat inkább); amíg van páncélja, 10%al kevesebbet sebződik, amikor pedig már nincs, a köre végén 20 hp-t gyógyul (de csak maxig). A permám miatt ugye van maximális missem (FK aránytól függően) és az ellenfélnek is maximális találatai.

Felső sor Hina, alsó sor Alex.

egy alternatív univerzumban...:

by **Kayaba Akihiko** Vas. Júl. 19 2020, 12:42

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Palace of Justice 4766612103_86ee832108_s

Palace of Justice 4766610511_dda12706fc_s

Palace of Justice 4766609959_af0c0eb7c7_s

Palace of Justice 4767250438_224285ea8b_s

Palace of Justice 4767249862_5877ffd2ef_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
Palace of Justice 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Kirigaya Suguha** Kedd Júl. 21 2020, 15:33

Gyors minimese:

Hinari 29 pontot sebződik életből a vörös játékos támadása nyomán, páncélja leesik. Hinari első ütése sárgába löki a férfit, Alexé pedig pixeleire robbantja.

Társa az zöld indikátorral látva a hirtelen jött ellenállást menekülni próbál - a kő mögött igyekszik először fedezéket keresni. Hinari simán utolérné a csapásaival, csakhogy látva annak nyusziságát inkább tétlen marad.

Leo és Fuwa azonban még cselekedhetnek. Mind a ketten könnyűszerrel utol tudják érni az alakot.

by **Silence** Csüt. Júl. 23 2020, 14:33

Természetesen készen állt. Ahogy megbeszélték. Hinari és Alex mentek előre, ő pedig Leoval együtt igyekezett nem lemaradni, és ha szükség volt rá, akkor fedezni a Hercegnőt és a Herceget.
Már csak az volt a kérdés, hogy mikor szükséges. Az első ellenfél úgy tűnt nem fog gondot okozni, Hinari és Alex fantasztikusan dolgoztak össze. A zöld indikátoros férfi viszont - még éppen látta - hogy elmenekült. Kissé felfújva az arcát utána eredt, és csípőre tett kézzel megállt előtte. Nem illik csak így bejönni engedély nélkül másnak az otthonába.
- Menj a Palo-tánkból! Nem hív-tunk! - kéri mérgesen, mutatva a kijáratot, de azért a kardját is a keze ügyében tudva.

képességhasználat:

by **Silence** Csüt. Júl. 23 2020, 15:39

*dobás*

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Júl. 23 2020, 15:39

The member 'Silence' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :
Palace of Justice 4767242330_2db9f185a1_s

by Ajánlott tartalom

Palace of Justice

Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice

Re: Palace of Justice