Re: Palace of Justice

by **Eru** Csüt. Júl. 23 2020, 15:58

A törpe elment a bálba türüptürüp. Meg kötötte törpe cipöjét türüp türüp. Egy a fontos egy a lenyeg, hogy elment Eru a bálba. Igy tovább, ezek a sorok kergetek egymast a fejemben. Mert még dudolni se mertem. Az álca most fontos volt, a ceh a barátok védelme. Már a támadás elött jóval elfoglaltam a helyem, fel kentem a merget es aktivaltam jartasagaim. Csak vártam első áldozatomra. Hallotam, éreztem minden pixelemel itt vannak. Ezt Zita is sugta. Folyton ott lüktetett bennem egy érzés rossz alakok vannak a közelben.
Egyebként micsoda mázli, áldom az eszem. Hinarival beszeltem kellene a kertbe pár kerti törpe a méretemben. Igy aztán lett kicsi es nagy törpe is. Még ha valaki észlelne is még van időm menekúlni vagy lecsapni. Igen igen a kerti törpék visszavágnak. Ahogy láttom itt az első epizod, vagy is az első ilketekteken a birodalmamban. Láttom ahogy Nestor felém kergeti az egyik behatolot. Itt az ideje egy remek kis viccnek.
-Pssssztttt. A törpékel kevesebb a gond.- Szolitom meg az idegent mi közben Zitával feléje nyúlok.

/Támadom Nestor jatékát/

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Júl. 23 2020, 15:58

The member 'Eru' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Palace of Justice - Page 2 4767250438_224285ea8b_s

Palace of Justice - Page 2 4767249862_5877ffd2ef_s

Palace of Justice - Page 2 4766610511_dda12706fc_s

by **Leonard** Csüt. Júl. 23 2020, 21:40

Halk, szinte visszafogott kopogtatás hallatszott az ajtón. Leo szégyellte magát - egyrészt azért, mert rengetegszer kereste fel Hinarit a pihenésül szolgáló lakhelyén, másrészt azért, mert a vasárnap bizonyára túlságosan stresszesen telt a lánynak ahhoz, hogy most az ő problémájával foglalkozzon. Ez az ügy azonban nem várhatott. Hétfőig semmiképp.
- Mondj egy okot. Egyetlen valódi indokot, hogy miért ne menjek a céhkertbe holnap - támadta le őt, miután megpillantotta és röviden, morgósan üdvözölte.

Engedélyeztem magamnak egy óra szünetet. Az előző háromban megfelelő szikla után mászkáltunk Ozirisszal, előtte a szekrényeket intéztem; a tervrajz a szobákról és a lista a bejuthatóságról összegyűrve hevert az asztalon. Reggel Jeanie tartott kiselőadást a chocobokról a kinti csapatnak és nekem, előző nap délutántól estig pedig az itemeket intéztem.
Egy óra igazán járt már, nem?
Nos, a kopogtatás nem épp ezt támasztotta alá.
- Neked is szia - pislogtam Leora fáradtan, miután elhadarta a mondanivalóját és kedvem lett volna (talán először a céhvezérségem kezdete óta) egyszerűen csak rávágni az ajtót a fiúra. Miért nem beszélik már meg!? Sóhajtottam egy rövidet, majd összeráncoltam a homlokom.
- Azért, mert így beszéltük meg a csapatfelosztást. Ha problémád volt vele, miért nem ott szóltál? - váltottam át én is morcosba, majd egy nagyobb lélegzetvétellel engedtem el a felgyűlt feszültséget és néztem rá fürkészőn - A döntéseim nem véletlenek; kérlek kicsit bízz meg bennem a szíveddel is - mosolyodtam el, ám csak egy pillanatra - Miri miatt nem kell aggódnod. De tudod mit? - nyitottam le a menümet - Megkeressük és megbeszélitek - bólintottam és szerencsére a térkép is segített; Miri éppen a céhházban volt. Megfogtam a szőke fiú csuklóját és elindultam a lány szobája felé, de persze erőltetni semmit sem akartam, ha nem jött, mentem egyedül, azon ne múljék.

- Szia, lenne egy perced? - kérdeztem a lányt kimerülten - Leo aggódik érted a céhgyűléseken elmondottak miatt - kezdtem, aztán Leo is elmondta az aggályait, főleg a last hites mondatomat illetően.
- Nos, én... nem érzem úgy, hogy jogom van elmesélni a döntéseim miértjét, mert ez személyes, de sok függ a holnaptól és jó lenne, ha oda tudnánk koncentrálni, szóval... meg tudnánk ezt beszélni esetleg? - kértem őt és közben azon gondolkodtam, hogy vajon mennyi lesz hátra a pihenőidőmből, mire kettejükkel ezt elrendezzük.

Csak azért voltam a céhházban, hogy az információimat tanulmányozzam és készüljek a holnapi napra. Bár az ismeretlenre elég nagy hülyeség volt készülni, de legalább legyek a saját részemmel tisztában, ugye? És mivel itt voltam, valahogy számítottam is rá, hogy valaki megtalál. Azzal viszont nem számoltam, hogy ez Hinari-chan és Leonard-kun együtt fog megjelenni.
- Persze - bólintottam nagyokat pislogva, míg a lány előadta, miért vannak itt - Szóval most te játszod Leo-kun anyukáját, mert a kicsi fiad nem mer odajönni hozzám :3 - vigyorodtam el, még úgy is, hogy a fiún látszott, hogy teljesen ki van készülve. És miután előadta a gondját-baját, felkeltem a kényelmes fotelemből, odasétáltam Leohoz, és a tenyerem élével nem túl erősen, de nem is finoman homlokon vágtam. Mármint eredetileg a feje búbját akartam, de odáig nem értem fel

- Higgadj le. Nekem se tetszik, hogy ilyesmiről kell beszélni, de minden eshetőségre fel kell készülni. Olyan csapatfelosztás meg nincs, ami mindenkinek jó, Ozi-kunból minimum kettő kéne, és én is jobban örülnék, ha te is mellettem lehetnél, de nincs olyan felosztás, ami minket egy helyre rak :/

Hihetetlen volt két nő között ácsorogni és azon gondolkodni, hogy ők ezt egyszerűen csak nem értik. Ezt a hülye, ösztönös vágyat arra, hogy egyszerűen csak biztonságban tudhassa őket. Mert Leo mindennél jobban meg akarta védeni Mirikát, de közben Silencet és - legyen akármilyen is a pontozása - Hinarit is. Ez az egész úgy alapjában nem tetszett neki. Nem szokás háborúba nőket küldeni! Akkor sem, ha erősek, okosak és csodálatosak. És ha még meg is tesszük, mert ez a hülye játék tökéletes táptalaja az egyenjogúságnak - és ezt Leo már elfogadta küzdőtereken, arénákon, még kazamatákban is - akkor sem küldjük őket a frontvonalba.
- Ezek most nem mobok, amik ellen puszta logika és pontozás alapján fel lehet készülni - csóválta meg a fejét. - Mindenre elszánt gazemberek, akik bármire képesek, és nem hiszem, hogy pusztán a céhházunk elfoglalása miatt érkeznek. Hinari, hiába vagy te az egyik legerősebb játékos, akit ismerek, talán a legerősebb az egész játékban, Alex ugyanúgy aggódik érted. Minden egyes nap. És oka is van rá! - dörmögte szárazon és az sem érdekelte, hogy ha ezzel rossz emlékeket idéz fel. - Ha egy gazember valamit akar, pontozás és jártasságok ide vagy oda, el fogja érni! Nem szóltam, mert logikailag valóban rendben vannak a csapatok, de eszem ágában sincs hagyni, hogy akármelyikőtöknek akár csak eszébe is jusson feláldozni magát! Azt mondtad, senki se hősködjön - fordult Hinari felé szikrázó szemekkel - hát akkor te miért teszed?!

Miri megjegyzése eszembe juttatta a szafariban mondottakat és egy önkéntelen sóhajt csalt elő belőlem, egy halovány, egészen halovány mosollyal. De nem feleltem semmit, inkább hagytam Leot érvényesülni - aminek egy Mirika-tockos képében meg is lett az eredménye.
Nekem... nem is kellene itt lennem.
Leo újabb kifakadását is némán hallgattam végig, egyrészt mert ki kellett adnia magából, másrészt mert kimerült voltam vitába szállni vele. Csak miután befejezte, szólaltam meg halkan; tekintetem messze az ablakon túlra kalandozott.
- És mégis mit csináljak? Adjam fel az otthonunkat és meneküljünk el a konfliktusok elől? Úgyis megtalálnak. Vagy így, vagy úgy, emlékszel - pillantottam aztán rá és dörzsöltem meg a jobb csuklómat, szavaim pedig halkak voltak, talán... túl halkak is - Akkor már jobb, ha együtt vagyunk és ők jönnek hozzánk. Ha pedig választanom kell, hogy én pixeleződjek el, vagy bárki más a csapatomból, a kisebbik rosszat fogom választani - vettem egy nagy levegőt, de amíg ő dühös volt, én csöndesen néztem fel rá.
- Egyvalamit azonban tudnod kell. Azért kértem Mirikát is erre, mert részünkről az nem magunk feláldozása lenne - tettem hozzá és jelentőségteljesen a lányra pillantottam: ha eddig nem is értette vagy nem akarta megérteni, én miért kerestem fel őt, hát most itt volt az ideje.

Nem veszik ezt egy kicsit túl komolyan?
Hallva ahogy vitatkoztak, igazából ez a gondolat fogalmazódott meg bennem. Tény, hogy kaptunk fenyegetéseket, de Leonard-kun úgy beszélt a támadásról, mintha minden egyes játékos, aki erre a céhházra pályázik, vérszomjas gyilkos lenne, aki el akarja vágni a torkunkat, hogy aztán feldaraboljon és megegyen minket. Ezzel szemben biztos vagyok benne, hogy az egyetlen tényleg komoly fenyegetés, az attól a renitens bűnüldöző céhtől érkezett, és mástól nem is igazán kell tartanunk. Még a vörösöktől sem. Ha tényleg veszélyesek lettek volna, akkor nem hirdetik ki az érkezésüket. Sóhajtottam egyet.
- Leo-kun... értem, hogy aggódsz miattunk. De Hina-chan jól mondja, ha mi feláldozzuk magunkat, annak nem lesz semmi következménye :3 Viszont ha Afton-san, Ozirisz-kun, vagy esetleg Fuwa-chan teszi meg ezt... - nem fejeztem be a mondatot, Leónak is tudnia kellett, mire célzok. Viszont ahogy Hina-chan, én se mertem kerek-perec kimondani, hogy mi ketten nem halhatunk meg. Egyrészt mert ilyesmit kijelenteni ostobaság, másrészt mert pontosan tudtam, milyen érzés, amikor valakit látsz pixelekre robbanni, és nem akartam a fiút azzal felzaklatni, hogy ha velünk történik, az más lesz. Nem lesz más... csak mi, vagy legalábbis én, másnap ugyanúgy megjelenek, mintha mi sem történt volna.
- Azonban a céhből egyikünk sem célpontja nyílt fenyegetéseknek. Egyvalakit kivéve. És az a valaki te vagy, Leo-kun - megragadtam a fiú kezét mind a két mancsommal és megszorítottam - Az a bűnüldöző céh, amiről szó esett tegnap, ők... érted jönnek. Szóval ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget. Jó? Kérlek... - mondtam halkan, a fejemet lehajtva.

Vissza akart vágni Hinarinak, olyan vehemensen, akár tinédzser az anyjának - hogy maradjunk a hasonlatnál. A folytatás azonban egészen belé akasztotta a szót és csak állt ott pár pillanatig félig tátott szájjal, mint egy hal. Hogy mi van? Annyi sütnivalója azért volt, hogy a halvány utalásokból végül összerakja a képet annak fényében, hogy ő maga is érintett a témában, csendessége azonban nem múlt el egy csapásra. Ilja, Szophie és most Mirika és Hinari is. Egyre többen kerülte kelő azok közül, akik már a másik sisakot viselték, ez pedig alátámasztotta a feltételezését, hogy csak nem hagynak a kormányok ilyen sok embert meghalni. Ha nem is gyorsan, de szép sorjában talán - de csak talán - végül mindenre találnak megoldást. Megnyugodva fújta ki a bennrekedt levegőt és - mintha csak Mirika ki nem mondott gondolatára válaszolt volna - eszébe jutott Ilja. - Akkor sem szeretném, ha idáig fajulna a dolog. Nem csak csúnya látvány, de soha többé nem is találkozhatnánk - mutatott rá a tényekre - már ami a saját tapasztalataiból fakadt. Mirika érintése azonban váratlanul érte és kiszakította gondolataiból. A lány szavai magyarázatot adtak a tényre, miért akarta őt maga mellett tudni, ahogy arra is, mi dolga ennek a bűnüldöző céhnek éppen velük. - Áhh, hát - pillantott Hinarira sötéten - azt hiszem, ez várható volt.
Leo mindig is sejtette, hogy múltja, indikátora és a börtönbeli évek nem fognak eltűnni ennyivel, s habár a legelején sokáig bujdosott, az utóbbi időben - mióta a JL kegyeltje lett - egészen nyíltan lépett ki a napfénybe. Még bossharcokra is járt, így aztán nem volt meglepő, hogy előbb vagy utóbb feltűnik valakinek - habár ő azt hitte, Ozirisz lesz az első, aki rá fog kérdezni.
- Nem lesz semmi baj - borzolta össze Mirika haját lágyan és kedveskedően. - Habár én sem fogok ettől meghalni, eszem ágában sincs kilépni és ha hülyeséget is csinálok, erre azért gondosan ügyelek. Anyánk meg majd rajtam tartja a szemét - bökött maga mellé immár vigyorogva és bizony mindezért várt Hinaritól legalább egy sértődött pofont.

Mirika szavaira csak komolyan bólintani tudtam és habár nem ért váratlanul Leo ledöbbenése, azért okozott nekem némi rosszérzést. Leginkább magam miatt.
- Nem pont ilyen formában akartam elmondani - sóhajtottam - De fontos, hogy a feladatra koncentráljunk és igen, ami engem illet... nem biztos, hogy többé találkozhatnánk - tűnődtem el, félig a lányra pillantva, mert benne is teljesen biztos voltam, évekkel később viszont mégis megtörtént a dolog. Az emlékre halványan elmosolyodtam; apró napsugár volt ez a szürke fellegek között.
Bólintottam; várható volt, igen. Talán azértis jobb, ha Leo mellettem marad a harc során és ha emiatt kritika is ér minket... az én felelősségem, hogy bevettem őt és mindenki egészen biztos lehet benne, hogy ki fogok állni érte. Ahogy a céhemből mindenkiért. Gondolataim közben elnéztem kettejüket, ahogy egymás kezét fogják és nem tudtam nem mosolyogni rajta: talán ez majd lerombolja a falakat, amit Leo maga köré húzott. A szőke srác utolsó mondatára mondjuk elengedtem egy elégedetlen sóhajt, homlokráncolva, de aztán be kellett látnom, hogy ez már rajtam marad.
- No, akkor ha mindent megbeszéltünk, amit kellett, én pihennék egy kicsit. Magatokra hagylak benneteket - néztem Mirire majd Leora és ha nem volt más, úgy visszasétáltam a szobámba és fáradtan dőltem be az ágyba; agyamban viszont még az előző percek eseményei jártak. El kellett volna mondanom nekik a gyűlésen, mindenkinek. Hogy ne aggódjanak, de... Felnéztem a plafonra, majd inkább behunytam szemeim. Nem baj. Majd ha véget értek a céhház-harcok, elmondom. Úgy lesz a legjobb...

Talán... valószínűleg meg kellett volna mutatnom azt a papirost korábban is, de nem tudtam, mire számítsak a fiútól. Most viszont elkerülhetetlenné vált, ha azt akartam, hogy Leo-kun tényleg komolyan vegye, amit mondok. És csak reméltem, hogy nem fog elrohanni, hogy feláldozva magát megmentsen minket attól a céhtől... vagy valami ilyesmi. Szóval azok a szavak nem nyugtattak meg, mert nem tudhattam, hogy mennyire őszinték. Ám arra a félmondatra mégis felkaptam a fejem. Vajon ez most... azt jelentette, amire gondoltam, vagy csak így akarta félresöpörni az aggodalmamat? És vajon tényleg elhihetem neki, hogy nem lesz semmi baj? Hina-chanon nem fog múlni, ebben biztos voltam... ha van valaki, akire rá mertem bízni bárki életét, akkor az ő volt. Csak hát Leo-kunról volt szó...
Hinari-chan viszont ekkor képes volt kijelenteni, hogy kettesben hagy minket, és nem csak hogy kijelentette, de így is tett! Az én szobámban! Egy ilyen helyzetben! Ez árulás volt a javából... Elkaptam a kezem, és gyorsan hátat fordítottam a fiúnak, hogy ne lássa a pírt az arcomon. Kihasználtam az alkalmat, hogy kifújjam a feszültséget.
- És tényleg képes magunkra hagyni minket... - kezdtem el piszkálni egy tincsemet - ...de akkor... most már tudod, hogy amikor nem találsz, akkor hol vagyok... - jegyeztem meg halkan, még mindig a hátamat mutatva - Bárcsak ez fordítva is igaz lenne - morogtam a nemlétező bajszom alatt még halkabban.

Valóban mindent megbeszéltek? Leo úgy pislogott Hinari hűlt helyére, mint aki még vár valamit; és valóban így volt, ugyanis zavartsága ezzel a beszélgetéssel nemhogy csökkent volna, csupán nőtt. Rengeteg kérdés kavargott a fejében, kezdve azzal, hogy a lányok miért titkolták el ezt ilyen sokáig előle - folytatva azzal, hogy voltaképpen ő is ezt tette Mirikával szemben. Felháborodott, amiért a céhvezér csak úgy képes itthagyni őket egy ilyen fontos téma közepén, aztán egy lélegzetvétellel később lenyugodott, hisz belátta, talán az időpont valóban nem alkalmas erre a beszélgetésre.
Csodálkozva pillantott le Mirikára, akiből már csak macskafülei és a köré gabalyodott kócos haj látszódtak - épp Leo volt az, aki a korábbi mozdulatával összeborzolta az egyenes szálakat. Talán ha eljut a tudatáig, pontosan hol is van és kivel maradt kettesben, ő is nyugtalanabb lett volna, ehelyett azonban a lány szájából kiszökő szavak kötötték le figyelmét.
- Tudom? - vonta fel a szemöldökét kérdőn és értetlenül meredt maga elé. - Már miből? - pislogott, aztán a lány vállaira helyezte mancsait és felette áthajolva az arcára pillantott. - Valami baj van? - kérdezte őszinte aggodalommal, hiszen annyit még az ő képességeivel is képes volt felfogni, hogy Mirika hangja szokatlanul halovány és magas.

Leo-kun aztán tudta, hogy kell engem kizökkenteni. Érted, itt álltunk a nagy felfedezés után ketten, én magyarázatot adtam a nagy rejtélyre, ő meg... nem értette. Nem rakta össze az egy meg egyet. Egy csapásra elpárolgott a zavarom, mert a helyét átvette az értetlenség. Meg persze az olyan gondolatok, hogy biztos a bolondját járatja velem, mert nem létezik, hogy ennyire ne álljon a helyzet magaslatán. Aztán rájövök, hogy mégis létezik, mert Leo-kunról volt szó

Fáradt sóhaj hagyta el az ajkaimat, és inkább újra szembefordultam a fiúval.
- Oké, akkor hadd kérdezzek valamit: annak a tudatában, amit most hallottál... szerinted mégis hová tűnök el olyan gyakran? - szegeztem neki a kérdést, mert hát eszem ágában se volt a szájába rágni a dolgot, még akkor se, ha ő csak így képes összerakni a kettő darabos kirakó kettő darabját.

Értetlenségében ezek a hirtelen jött hangulatváltozások csak a jéghegy csúcsa volt. Mi a fene ütött ma mindenkibe?
Homlokát ráncolva a lány szemébe nézett és a kedvéért megpróbálta összerakni a képet. Annak fényében, amit most megtudott rengeteg variáció eszébe jutott, de mindegyiknél volt egy kis logikai buktató, ami sehogy sem fért a képbe.
- Gondolom nem ki-be lépkedsz a játékba és nem is azzal töltöd az idődet, hogy hasonló sisakkal rendelkező játékosokat kitessékelj - pillantott gyorsan az indikátorára, habár mint tudjuk, az lehetett csalóka -, szóval fogalmam sincs, sajnálom - tárta szét a kezét tanácstalanul és inkább körbenézett, hogy leüljön... valahova. Nem igazán tetszett neki a szituáció, hogy nem sikerül rájönnie, de mindaz, amit a sisakról mindeddig tudott... egyik információ sem adott magyarázatot az eltűnésekre. Egyetlen eltűnésre igen, de abból nem igazán lehet visszatérni, hacsak nem egy event keretein belül egyetlen napra...
- Várj! - pislogott nagyokat a lányra hirtelen, mint aki talán megtalálta a megoldást, de inkább nem szeretné azt elhinni. - Ugye nem nekik dolgozol?

És persze, hogy az első dolog, amit kizárt, az a valóság volt. Ezt a csávót ki se lehetne találni, ha nem létezne, annyira furcsán működött. Bár össze lehetett volna annyiban is foglalni a lényét, hogy pasi volt

Aztán úgy szólalt meg, mintha valami egészen lehetetlen dolog jutott volna az eszébe. Azt most inkább nem akartam eldönteni, hogy ez rossz, vagy jó dolog volt.
- De, mondhatjuk így is... Én segítettem nekik, ők segítettek nekem. Mondjuk egy ideje el vannak tűnve... Nem mintha bánnám, hülye egy banda - sóhajtottam fel ismét.

Az az egy éjszaka kísértette azóta is, igen, de sohasem gondolta volna, hogy ilyen komolyan bele fog szólni az életébe.
Ilja...
- A barátom is segített nekik, ő mégsincs itt - morogta szárazon, habár ez inkább annak szólt, hogy ő talán... talán nem is akart visszajönni. Még beugrani sem. A valóság hirtelen menthetetlenül összegabalyodott a játékkal és ez túl sok fájó gondolatot húzott elő. Körbenézett, most először felfogva, hol is van, ám a szoba hirtelen hamisnak tűnt, csak egy átmeneti menedéknek; ahogy az is volt.
Szóval Mirit semmi más nem köti ide, csak a szórakozás és a szabad órák. Hinari pedig tudott erről, mindvégig tudta és mégis...
- Köszönöm, hogy elmondtad - hunyta le szemét egy pillanatra. - Én nem is zavarok tovább - pördült meg a sarkán és nagy, hórihorgas léptekkel elhagyta a szobát. Küzdött az érzelmei ellen, nem tudta már túl sokáig kordában tartani őket, azonban gyengének sem akart mutatkozni. A szobájában... Majd ott jó lesz.

by **Mirika** Csüt. Júl. 23 2020, 21:45

Nem mondom, hogy teljesen kész voltam arra, ami előttünk állt. Kicsit szétszórt voltam, és nem csak azért, mert kora reggel volt. Nem szerettem korán kelni, na. Meg nem értem azokat az elmebeteg embereket, akik csak így csettintésre kipattannak az ágyból hajnali ötkor és egész reggel pörögnek. Viszont elsősorban nem ez zavart, hanem Leo-kun furcsa viselkedése. Nem tudtam, hogyan értelmezzem azt, ami történt, miután Hinari-chan magunkra hagyott. Kicsit olyan érzésem volt, mintha rossz fát tettem volna a tűzre. Csak hát... most nem volt idő rá, hogy rákérdezzek a fiúnál, mert... itt volt ez az egész ramazuri. Nestor jelét látva pedig kénytelen voltam kisöpörni a gondolatokat a fejemből és arra koncentrálni, ami történik. Felkapaszkodtam a kiszemelt fára, ahonnan a kert nagy részét beláthattam, és ahonnan a Hime-chan házikója mögött rejtőző Momo is látja, ha akarok tőle valamit. Márpedig akartam.
Intettem Afton-sannak, hogy maradjon veszteg. Nekem nem volt célom az, hogy agresszívan lépjek fel, még akkor sem, ha a kertben lófráló nő éppenséggel vörös volt. A céhembléma azonban nem volt ismerős. Jeleztem a sárkányomnak is, aki erre a magasba emelkedett, és nagy lendülettel elindult a vörös vörös felé. Három-négy méteres magasságban fékezett le előtte, és fenyegetően rámordult a támadónkra, de egyebet nem tett. Épp elég félelmetes kell hogy legyen, ahogy egy ekkora lény föléd magasodik, és méretes szárnyaival összekócolja a frizurád. Minden további azon állt, hogy mi lesz erre a reakció. Optimális esetben megijed és elmenekül, de ha esetleg támadólag lépne fel, készen állt az íjam.

Momo megfélemlítő üzemmódban a kerti vöröske előtt, épp akkora távolságra, hogy ne lehessen elérni közelharci fegyverrel, én meg egy közeli fán rejtőzök és leselkedek.

by **Leonard** Csüt. Júl. 23 2020, 22:50

A hajnali napfény megint éberen érte - annak ellenére, hogy gyűlölte a koránkelést. Az egész hercehurca előtt még bőven maradt ideje rá, hogy elszívjon egy fél doboz cigit és megigya a reggeli kávéját az erkélyen ücsörögve, a gondolataiba mélyedve. Egy fél pillanatig elcsábította az ötlet, hogy elmenjen valamelyik magas szintre és kifulladásig hajtsa magát a mobok ellen, erről a tervéről azonban mégiscsak letett. A családja bajban volt és neki kötelessége volt segíteni, még akkor is, ha ez a család olyan, amilyen. Nem mintha odakint normálisabbak lettek volna.
Amikor végül összegyűltek, a többség egy bágyadt, Hinari pedig távolságtartó köszönést kapott. Még mindig egy kicsit becsapva érezte magát. Fejében újra felötlött a gondolat, a lányt vajon mi tartja még a játékban - és épp akkor lavírozott el előttük egy szőke és kócos fej. Ez választ is adott a kérdésre, Alex elég fontos volt hozzá.
Behúzódott a sarokba, ahogy meghagyták neki és természetesen nem csinált semmi hülyeséget, de nem azért, mert olyan szépen megkérték rá. Másokkal ellentétben neki valódi veszteséget okozott volna, ha kiléptetik és köszönte szépen, nem kért belőle. Ahogy a munkából sem, amiből igazából Silence briliáns akciója után nem is jutott neki semennyi. Talán jobb is volt így.

by **Ozirisz** Vas. Júl. 26 2020, 21:37

Valahogy kezdtem kapisgáni, mit is akar jelenteni az "elcseszett hétfő" kifejezés. Alapból elég nyugtalan voltam már azóta a rendszerüzenet érkezése óta, ami a napi alvás mennyiségére és minőségére is kihatással volt. Így volt aznap hajnalban is, amikor fél négykor végül meguntam a forgolódást és felkeltem. A gondolataim össze-vissza jártak, hol a céhgyűlés hol a közelgő ostrom. Mégis, mit képzel magáról Kayaba? Az egy dolog, hogy az évek folyamán mindannyian nem kevés aranyat befektettünk a céhházba, a fejlesztésekbe meg úgy mindenbe. De könyörgök, az otthonunkról van szó, arról a helyről, amire a nyugalom szigeteként gondolunk. Ahová hazatérhetünk egy nehéz nap után. Persze, ha a Palotát elbukjuk, a Menedékház még mindig ott van, de az már nem lesz ugyanaz. Dühös voltam, leginkább Kayabára, de piszkosul.
A hajnali kelést vagy három csésze kávé követte, miközben végigpörgettem a helyeket az emlékezetemben ahol megfordultam. Főleg farmhelyeket, eldugott barlangokat, hogy hol lehet még használható szikla a barikádokhoz. Mert ugye Hinarival már voltunk sziklákat keresni, és cipeltünk is haza jópárat, de biztos ami biztos alapon, hogy legyen. Majd kis kiruccanás, három forduló még pont belefér hatig, aztán a barikádok felépítése vagy ellenőrzése, aztán feszülten vártuk a reggelt. Az idegesség pedig csak fokozódott, ahogy közeledett a reggel nyolc. A korábbi düh és harag helyére az aggodalom költözött. Nem bízom abban az itemben, ha baj történne. Nem magam miatt aggódtam, hanem a többiekért. Én úgy-ahogy állom a sarat, de nem mindenki max szinten szaladgál. És ott vannak még Alex és Hime, akiknek a Menedékházban lenne a helyük. Jó, Alex hajthatatlan, ha Hinari az ellenséges seregekkel néz szembe. Himécskét viszont szívesebben tudnám a védett övezetben – bár maga a kifejezés az most már kezd megszűnőben lenni a fogalomtáramban. Ha Hinarin múlik, akkor nem esik baja, hisz ahhoz rajta – és a kinti csapaton – is keresztül kellene menni a támadóknak, hogy elérjék. Hinari miatt viszont aggódom. Ahogy azon a baljós éjszakán, amikor csapdát állítottak neki, egy szempillantás alatt megvolt a baj. És most is benne van a pakliban, hogy hasonló történik. Eleve ez az egész hétfő reggeli agymenés kifejezetten jó alkalmat teremt egy hasonló merénylethez. Meghagytam a benti csapatnak, hogy nagyon vigyázzanak magukra, elbúcsúztam Himétől, majd a kertben elfoglaltam a pozíciómat. Kis hezitálás után a rózsabokrok mögé húzódtam be és guggoltam le. Onnan belátni a kert jelentős részét, és tettre készen figyeltem az eseményeket. Észlelés már hajnal óta bekapcsolva, az itemek bekészítve az övemen, a kardom a jobbomban, szóval amennyire csak lehet, készen álltam a harcra. Feszülten figyeltem a vörös hölgyeményt. Más körülmények közt talán még meg is mosolyogtatott volna, ahogy Momo odarepül hozzá egy kisebb szélvihar társaságában, de jelen helyzetben csak figyeltem, mi fog kisülni belőle. Ha harcra kerülne sor, akkor rohamra készen, de egyelőre úgy megpróbálunk kivárni. Talán menekülőre fogja – akkor egy gonddal kevesebb.

// Észlelés IV aktív, egyelőre csak kivárok

by **Kirigaya Suguha** Csüt. Aug. 06 2020, 18:22

1. hullám 2. kör:

A férfi megtorpant, diadalittas fény gyúlt szemében, ahogy a távolodó chocobook után nézett. Pillanatnyilag fellélegzett, hiszen a győzelmet saját fényesen csillogó fegyverének és páncéljának tudta be, mellyel több tollas lómadarat is lekaszabolt az elmúlt percekben. Felemelte pajzsát és a fény felé tartotta, ekkor azonban különös szürke árnyat pillantott meg benne. Megfordult és arcára ráfagyott a mosoly, ahogy megpillantotta a fölébe tornyosuló méretes sárkányt. Egy apró sikoly hagyta el a torkát, mielőtt menekülni kezdett a szélesre nyitott száj és benne sorakozó fogak elől, közben szorgosan szidva hol a mögötte loholó lényt, hol a társait, akik cserbenhagyták.
Rövid kergetőzés után végül kifulladva állt meg egy halom kertitörpe közelében. A sárkány egyelőre nem követte és ezt baljós jelnek tartotta. Óvakodva settenkedett a kis gyűjtemény között és sajnos a csel sem jött be ellene, mivel észlelése bejelezett, kicsivel hamarabb, minthogy Eru mellé ért volna. A fiú így aztán elveszítette a meglepetés erejét, mi több, talán nem is számított rá, hogy a férfi célirányosan indul meg az irányába és csap egy hatalmasat felé, sikeresen eltalálva a kis kertitörpét és a mozdulattal ledöntve még jó pár másik, agyagból készült példányt is.

Eru a rá mért csapástól aztán úgy dühbe gurul - vagy azért, mert a társai pixelekké robbantak? -, hogy nekiáll megsokszorozni ellenfelét. Szép-szép, ez nem is kérdés, az ellenfelének csak pislogni van ideje, micsoda szakállas ellenfélbe futott.

A férfi aztán rögvest ellentámadásba is kezd és újra megsebezi apró, szakállas ellenfelét.

Palace of Justice - Page 2 Hpcsikd

Hinari és Alex bravúros összedolgozásán a furcsa, bajuszos férfi csak pislogni tudott, annál is inkább, mert teljesen ledermedt saját ügyességétől - hiszen megsebezte a megsebezhetetlent! Hinariról természetesen ő maga is hallott rengeteget, bár nem épp nemes megnevezésekkel illetve. Arra azonban még épp volt ideje, hogy elismerje a nő teljesítményét és pergő szoknyáját, mielőtt egy meglepett kiáltás kíséretében darabjaira robbant.
A vele lévő fickó talán készült valamire, talán tényleg inába szállt a bátorsága; akárhogy is, Silence bravúros akciója nem hagyott kétséget sem maga után, a férfi gondolkodás nélkül elköszönt a kisasszonytól és elsétált. Nestor - ha felfigyel az emberre a törpeháború kellős közepén - csak azt láthatja, ahogy delejes tekintettel kisétál a kapun és még azon is túl; jó messzire.

Palace of Justice - Page 2 Hpcsikd

A vörös hajú nő sunyin pillantott körbe, miközben fától fáig lopakodott; sajnos nem elég ügyesen. A sárkány és gazdája simán kiszúrták őt, habár Afton - észlelés híján - nem nagyon érthette, miért is kell veszteg maradjon. Nos, addig nem, amíg Momo le nem leplezte a nőt, akinek csinos pofijára rémület ült, amint meglátta a fölé magasodó bestiát, elfutni azonban nem futott. Alig egy szemvillanás múlva aztán vörös rózsák gyúltak arcán és hevesen a sárkány felé csapott, habár a mozdulat elég esetlennek bizonyult, mivel közelebb nem lépett, így apró kis késével csak a levegőt karcolta. Vajon tényleg támadásnak szánta, vagy csak megfélemlítésnek? Kérdéses, vajon hogyan maradt eddig életben ilyen meggondolatlanul.

Ozirisz nyugodtan ücsörög a rózsabokorban, minden jártassága aktív, teljes figyelmét a környezete köti le. Egészen addig, amíg meg nem csípi egy méhecske. Aztán egy másik. Nem okoz HP pont veszteséget, azonban kellemetlen. Úgy néz ki, egy egész raj készül rá, hogy megtámadja a férfit, és közben még az a nyavalyás észlelése is bejelez. Az ellenfél - egy férfi - el tudott osonni mindenki, még Miri figyelő tekintete mellett is, de Ozin még ő sem foghat ki. Mi több, ő maga is észrevesz téged, így aztán egyikőtök sem tud meglepetést okozni a másiknak - habár hogy ez a méhek rajának vagy a férfi képességeinek köszönhető-e, az kérdéses.

Történések:

Ellenfelek:

Határidő: 08.10. 23:59

Mivel Hinari jelezte, hogy jövőhéten távol fog maradni esetében eltekintek a határidő betartásától. Ezen kívül előre jelezném, hogy a meséim továbbra is csúszni fognak valószínűleg, ettől függetlenül azonban szeretném, ha ti magatok nem késnétek. A későn beküldött postokat bizonyos hátrányokkal fogom jutalmazni, amit a karakterek fognak elszenvedni.

by **Leonard** Csüt. Aug. 06 2020, 22:26

Megmasszírozta a nyakát, lelapította a haját. Percek óta bámulták egymást meg a falakat szótlanul és kezdett rohadtul idegesítő lenni. Ellenség sehol, ellenben odakint... Kintről mindenféle zajok szűrődtek be. Felsóhajtott, meggyűrte álmos arcát. Mi lesz már?! Végigsétált az ajtó mellett, ellenőrizte az ablakokat, felszaladt a harmadikra kontrollálni a dísztermet, fel-alá rótta a köröket, hol a csapdaként funkcionáló étkező ablakán kinézve, hol a zárakat feszegetve. Idegesen dobolt a kard markolatán. Nem volt ez így jó. Túl gyorsan végeztek, túl hamar eltűnt az ellenfél. Talán mindegyik a kertben van? Az egy sikítás volt az előbb?
Újra odasétált az étkező tárva-nyitva tátongó ablakához. Motyogott valami olyasmit, hogy elszív egy cigit, amit bizonyítva elő is vette a dobozt. Markában szorongatta a tárgyat, de végül nem gyújtott rá, csak bámult és bámult kifelé, fürkészve az udvar azon kis szegletét lesve, amit belátott. Nem volt túl sok, mivel eltakarta a kilátást egy méretes diófa, így aztán onnan nézve semmit nem lehetett megállapítani.
- A füst - köszörülte meg a torkát. - Igen, itt bent nem lehet... - magyarázta mintegy csak önmagának, majd hirtelen mozdulattal átlendült a korláton, aztán már kint is volt a kertben.
- Nem megyek messzire, csak ide a fához - nyugtázta azért még a dolgot, és tényleg nem ment. Nem tehette, hiszen megígérte, meg hát nem hagyhatta cserben a csapatot. Silence és Alex számítottak rá. Hinari pedig... Hinari véleménye nem érdekelte.
Megállt a diófa tövében és rágyújtott. Idegesen szívta el a cigit, aztán még egyet... meg még egyet.

by **Hinari** Csüt. Aug. 06 2020, 22:32

Nestor élvezte a játékot. A zsákmány ijedt és szaladt - Nestor pedig ösztönösen követte. Fogai közül elégedetten tört elő egy füstcsík, amit később szárnyai kavartak semmivé. A játékos megállt a kijelölt helyen. Nestor nem követte. Leszállt az egyik közeli fa tetejére és onnan nézte várakozón a zsákmányt. Hátha elkezd szaladni újra.
Nestor nem szerette az egyhelyben álló játékot. Kivéve, ha az kicsi volt, puha és fehér. ... Ez a zsákmány azonban egyik sem volt. Nestor türelmesen nézte őt és a kibontakozó harcot. Annabell megtiltotta neki, hogy belekeveredjen. Nestor tehát várt. Végül lesiklott a fáról és Eru mellé telepedett.
- Nestor megkóstolná - jelentette ki, halványkék szemeit pedig mindeközben egy pillanatra sem vette le a zsákmányról: ha az elkezd szaladni újra, Nestor egy másodperccel sem akart lemaradni tőle.

by **Hinari** Csüt. Aug. 06 2020, 22:58

A terv tökéletesen működött: amíg a harcos velem foglalkozott, Alexnek volt alkalma felkészülni egy pontos támadásra, találata nyomán pedig csupán pixelek maradtak a ledöbbent férfiból. Idegesen sóhajtottam fel; látni valakit elpixeleződni még mindig kényelmetlen volt.
- Kérl...
- Nincs semmi baj - mosolyogtam Alexra és felpillantottam az életcsíkomra, ami mintha csak erre várt volna, töltődött fel maximumra - Úgysincs szükségem páncélra - tettem hozzá, miközben tekintetemmel már a zöld indikátoros kardforgatót kerestem. Észlelésem persze jelezte, hová bújt el, a mellettem elsuhanó alak viszont halovány mosolyt csalt az arcomra: Fuwa a kezébe vette a dolgokat, így nekem nem volt más dolgom, mint segíteni neki hátulról.
A lány határozott kérése volt az első, ami képes volt enyhíteni a lelkemben dúló feszültséget. Aggódtam Alexért, a többiekért, a céhünkért és mindemellett nem tudtam kiigazodni Leon se, ez pedig... úgy szorított belülről, mint egy kibogozhatatlan, durva csomó.
- Ügyes trükk - léptem Fuwa mellé és elnéztem, ahogyan az öltönyös távozik a helyszínről - Megnézem a konyhát, te less ki a kert felé, minden rendben van-e - kértem a lányt, Alex pedig eközben becsukta a céhház bejárati ajtaját és visszagörgette a sziklát a helyére. Vártunk. Csak néha pillantottam Leora, ő azonban látszólag tudomást sem volt hajlandó venni rólam. Ennyire rosszul sikerült volna a tegnap este? - gondolkodtam el, merthát nem véletlen hagytam őket kettesben Mirivel. Mondjuk még ha így is lett volna sem találtam okot rá, hogy engem kezeljen így, de ezeket a gondolatokat félre kellett tennem, nos... legalább délig. Odabújtam Alexhez, aki óvón átkarolt és így vártuk, hogy teljen az idő. Persze céhtársaim életcsíkját folyamatosan figyeltem, készen rá, hogy besegítsek, ha szükséges.

Al visszagörgeti a sziklát az ajtó elé, amit becsuktunk és vár. Hina kivár, egyelőre marad a céhházban, de folyamatosan figyeli a kintiek életcsíkját. A fejpántja miatt minden kiskörben gyógyul 20 hp-t, maxig.

by **Silence** Vas. Aug. 09 2020, 14:10

Boldogan nézte, hogy a kérésére a férfi elsétál. Ezekszerint még vannak rendes emberek, akik hallgatnak a kérésre.
Még ezzel a boldogsággal mosolygott Hinarira, bár kissé értetlenül félrehajtott fejjel. Trükk? Dehát ő csak megkérte a lopakodó férfit, hogy menjen el, hiszen nem hívták ide.
A kérésre, hogy nézzen ki a kertbe, engedelmesen, lelkesen bólintott. Az épületben már nem lesz baj, de lehet azon kívül kell a segítség Mirikának. Ő pedig nagyon szívesen segít! Sietett is a legközelebbi ablakhoz, hogy megnézze hogy alakulnak a dolgok odakint. Kereste Erut, Aftont, Oziriszt és Mirikát, esetleg Momót is. Egyikük sem tűnt úgy, mint aki bajban van, bár Erut nem találta meg a tekintetével, ezért őt a térképen igyekezett megkeresni.
Szólnia kellett Hinarinak, úgyhogy futott is vissza, hogy beszámoljon a látottakról.

by **Mirika** Vas. Aug. 09 2020, 19:31

Igyekeztem szemmel tartani mindent, ami a kertben történt, de nekem is csak két szemem volt, úgyhogy a figyelmem elsősorban mégis a nőre összpontosult. Egyedül az zavart, hogy Ozi-kun pozíciója nem volt teljesen világos számomra, de ő tudta, hogy én hol vagyok, szóval ha akarok valami tőle, azt észre fogja venni... ugye? Ami a nőt illeti, ő sajnos nem rohant el sikoltozva, de erre számítani badarság lett volna. A lényeg az volt, hogy ahogy én, úgy ő is csak ijesztgetni akart, tehát nem az volt a célja, hogy minden áron bántson minket. Momo viszont egy olyan kis körömreszelőtől nem fog megijedni. Egy pillanatra becsuktam a szememet, majd akcióba lendültem. Először is intettem Afton-sannak, hogy siessen Eru-chan segítségére, majd célra emeltem az íjamat, és eleresztettem vele egy lövést. Szándékosan célt tévesztve, valahová a nő lábai elé csapódott be a nyílvessző.
- Szerencséd van, hogy belénk futottál, mert mi nem akarunk bántani téged :3 Szóval szépen megkérlek téged és a haverjaidat, hogy távozzatok békével, amíg a célzókám még ilyen pocsék, oké? :3 És akkor azt is elkerülöd, hogy a sárkányom ropogósra süssön - szólaltam meg, elég hangosan ahhoz, hogy a nő halljon engem. A lövés miatt tudni fogja, hol vagyok, és ha szerencsénk van, elég okos ahhoz, hogy kitalálja, nem sok sót fog megenni azzal a késsel egy sárkány és egy fán lakó macskatörpe ellen.

Megjegyzés: Afton a megbeszéltek szerint védi Erut, így ő kapja az Erut ért sebzéseket.
Afton támadja a sikoltozó lovagot, a kockák hozzá tartoznak.
Momo továbbra is a vörös hajú nő előtt magasodik és morog.
Én kilőttem egy nyilat, ami a nő elé csapódik be a földbe.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Aug. 09 2020, 19:31

The member 'Mirika' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Palace of Justice - Page 2 4767251444_0f76bf2817_s

Palace of Justice - Page 2 4766612103_86ee832108_s

by **Ozirisz** Hétf. Aug. 10 2020, 23:29

Feszülten figyeltem az események alakulását, egészen addig, amíg egy szúrást nem éreztem a nyakamon. Elsőre betudtam annak, hogy valószínűleg túlságosan nekidőltem a rózsabokornak, és annak a tüskéje lehetett az okozója. Szóval nem is nagyon foglalkoztam vele, amíg kicsivel később egy másik hasonló szúrást éreztem a bal kézfejemen. Ahogy odapillantottam, akkor láttam meg a probléma forrását: egy méhecskét... és a haverjait, amint éppenséggel támadni készülnek. ~Remek. Már csak ez hiányzott~ futott át a gondolat az agyamon, és ekkor jött az újabb meglepi, ezúttal az észlelés jártasság jelzett be. Egy újabb ellenség tűnt fel a kertben sunnyogó üzemmódban.
A tervem az lett volna, hogy ha már ő így, akkor én is így, kivárom amíg kellőképp közel kerül és kihasználom a helyzeti előnyt, de ez szertefoszló illúzió a méhrajnak hála. Egész mostanáig soha semmi problémám nem volt a méhecskékkel és a hasonló harcias nem harci petekkel. Igaz, egész mostanáig ez a szent hely védett övezetnek számított...
Az ellenség kiszúrt – valószínű a méhek miatti túl sok fészkelődésnek is sok szerepe volt benne – így más lehetőség nem maradt, mint "harcmodort" váltani. Felpattantam a bokorból, eltávolodva attól és a pasas elébe mentem, pár méterrel előtte megállva. Kardom a jobbomban tartva védekező állást vettem fel, hogyha esetleg támadásba lendülne az ipse akkor legalább esélyem legyen hárítani, szerencsés esetben kihasználni a lehetőséget egy ellentámadásra. Támadni egyelőre nem támadok, de hagyni sem fogom magam, az biztos. Első körben azonban megpróbálom a békésebb megoldást, bár őszintén szólva erősen kétlem hogy sikerrel járnék. Ha már neki és a haverjainak volt mersze pont a Ligát kipécézniük, és eljöttek idáig, nem hiszem, hogy csak úgy fogják magukat és visszamennek.
- Eltévesztetted a házszámot. - szólaltam meg, határozottan, de a hangomból némi morcosság és nyűgösség is kiérződhetett – Elég zabos vagyok így hajnali nyolckor, és lenne jobb dolgom is, szóval rövid leszek. Két lehetőséged van: vagy a saját lábadon távozol, vagy olyat kapsz, hogy egész hazáig repülsz – hát na, hétfő van, hajnal óta talpon vagyok, és ráadásul a méhek is rátettek egy lapáttal a hangulatom megalapozására. És most itt van néhány idegen akiknek korán reggel az otthonunkra és a sokévi munkával összeszedett vagyonunkra fáj a foga. Jogosan vagyok morcos, nem igaz? Bal kezem az övemen levő itemekre tévedt, majd egy sunyi vigyor ült ki a képemre ahogy rányúltam a laposüvegre. Amióta jómúltkor a whiskey kihúzott minket a csávából, amikor Chaknával gyöngykagylóhalásztunk, azóta kapott helyet az övemen a flaska. Sose tudni, mikor jön jól egy kis szíverősítő. És a megérzésem úgy tűnik most jónak bizonyul, ugyanis az erős alkohol és a lángoló kard, az csodákra képes. Egyet kortyoltam a flaskából – persze fél szemmel a csókát figyeltem. Meg persze gondosan ügyeltem rá, hogy a korty egyrészét a számban tartsam, hogy aztán könnyűszerrel eljátszhassam a Nyugat Sárkányát. Ha további bájcsevejre kerülne sor, legfeljebb lenyelem, és kortyolok még egyet, de ha támadásba lendülne, akkor... hogy is fogalmazzak... elég égő lesz számára.

// védekező állást vesz fel, jobb kézben lángoló katana, bal kézben whiskey, tűzcsóva "spell" bekészítve :3

by **Kirigaya Suguha** Kedd Aug. 25 2020, 12:48

1. hullám 3. kör:

Mirika szavai a lányt egy-kettőre meghátrálásra késztették. Vagy a nyila. Vagy a sárkánya. A lényeg, hogy rövid, bosszús töprengés után végül inkább menekülőre fogja; habár a társait esze ágában sincs magával vinni, vagy akár csak figyelmeztetni őket a veszélyre.

Afton közbelépése eközben sikeres volt, habár támadásai elég gyengére sikeredtek és egy kivételével a férfi mindet elkerülte, de az az egy is pirosba lökte. Eru és Afton innentől dönthetnek úgy, hogy megölik a játékost - amihez mindkettőjüktől elég egy csapás is - és úgy is, hogy megpróbálják őt jobb belátásra bírni.

Palace of Justice - Page 2 Hpcsikd

Afton páncélján alig kis karcolásként látszanak a korábbi támadások, amelyeket Erutól vett át, a mutató éppen csak megmozdult rajta.
Eru élet és páncélcsíkja nem szenvedett hiányt.

Ozirisz szavaira a férfi komisz vigyorra húzza ajkát, majd meg sem várva, hogy ellenfele befejezze a csevegést ráront. Igyekszik minél gyorsabban ellenfele közelébe kerülni, hogy apró késeivel sebzést vigyen be neki; ráadásul -minimálisan ugyan -, de gyorsabb is nála. Talán kár volt a kezdeményezés jogát átadni neki, talán egyébként sem alakult volna másképp. Akárhogy is, az idiótán vigyorgó férfi nem tűnik annak a típusnak, akit szavakkal meg lehet győzni - vagy lángoló katanával. Az árnyharcos azonban támadásait elvéti; vagy mert elügyetlenkedi őket, vagy mert Ozirisz túl ügyesen tér ki előlük. Rajtad a sor a következő lépésre.

A benti csapatot az óra hátralévő részében elkerüli a csata.

Történések:

Ellenfelek:

Határidő: 08.29. 23:59

by **Hinari** Pént. Aug. 28 2020, 09:52

Az idő csigalassúsággal telt. Az órát néztem a látóterem sarkában, de a percek az előtérben kongó, feszült üresség hatására sem kívántak gyorsabban pörögni. Időközben Fuwa visszatért a hírrel, hogy Mirikáék odakint még harcolnak, de nincs bajuk, Leo pedig egész egyszerűen eltűnt a konyhában.
- Megyek, megnézem mi van vele - sóhajtottam és elszakadtam Alextól - Szóljatok, ha bárki be akarna jönni - mosolyogtam még rá páromra, majd bekukucskáltam az étkezőbe, de a szőke srác sehol sem volt. Kinéztem hát az ablakon, majd egy halovány mosollyal másztam ki én is ott és csatlakoztam a dohányzó fiúhoz a hatalmas diófa árnyékában.
- Minden rendben van? Mármint... a mai napot leszámítva - húztam el a szám szélét, mert nem, a mai nap egyáltalán nem volt rendben. Kicsikét sem. De ez nem miattunk volt, mégcsak az idetévedő ellenfelek miatt se, egyszerűen a rendszer egy újabb játékának estünk áldozatul, mindannyian. Leot viszont más zavarta; ez tisztán látszott. A leveleken áteső napsugarak egy kicsit az én lelkemet is felmelegítették, azúrkék íriszeim pedig aggódón és figyelmesen pihentek a fiú szembogarain, válaszra várva.

Nestor figyelt. Nem avatkozott közbe, de halványkék szemei nem szakadtak el a lovagról. Zsákmány. Nestor megnyalta a szája szélét és lépett egyet közelebb. Eru nem mondta, hogy nem eheti meg. Afton sem mondta. Nestor pedig játszani akart.
- Nestor mindjárt visszahozza - mondta Erunak és Aftonnak.
Aztán hátulról, amikor a lovag Eruval és Aftonnal volt elfoglalva, megragadta a zsákmányt és felcipelte az ég felé. Szárnyai erőteljesen lökték őket fel, egészen a felhőkig. Nestor ott elengedte a lovagot, amaz pedig elkezdett zuhanni. Vadászat. Zsákmány. Nestor utánalendült és még a földet érés előtt elkapta. Letette őt a földre, biztonságban. Szájából füst tört elő; élvezte a játékot.
Nestor remélte, hogy ezek után a zsákmány elkezd futni. Unalmas volt úgy játszani vele, hogy nem csinál semmit, csak Annabell barátait támadja.

by **Mirika** Szomb. Aug. 29 2020, 19:14

A nő nem csak csinos volt, de úgy fest, hogy bölcs is, úgyhogy menekülőre fogta. A jelemre Momo még üvöltött egyet, csak hogy ellenfelünk ne gondolja meg magát még véletlenül se, én pedig bólintva vettem tudomásul az első részsikert.
- Jöhet a következő... - suttogtam magam elé, majd egy óvatos mozdulattal leugrottam a fáról. Momo büszkén csicseregve reppent oda hozzám.
- Ügyes voltál :3 - dicsértem is meg rögtön, miközben megpaskoltam az orrát - Úgy láttam Eru-chanéknak nem kell segítség, mit szólnál hozzá, ha a rózsabokrok felé folytatnánk? - kérdeztem elsősorban magamtól, noha a sárkány is helyeslően csippantott. Néhány kézmozdulattal jeleztem felé, hogy mit várok el tőle, majd elkezdtem sprintelni egy másik fa felé, míg ő a magasba emelkedett... nos, nem túl elegánsan.
- Nestor, nem eheted meg! Kísérjétek ki az urat, szerintem eleget látott - vetettem oda menet közben Afton-sannak, Eru-channak meg Hina-chan sárkányának, feltételezve hogy ezek után nem lesz sok kedve harcolni ilyen túlerővel szemben. A túlerő volt a terv Ozirisz-kunnál is, jól jött ebből a szempontból a támadóink szervezetlensége. Macskaügyességgel (hehe) felmásztam a kiszemelt fára, majd újra elővettem az íjamat, Momo pedig mindeközben nagy dérrel-dúrral megérkezett a férfi mögé, és nagy port kavarva csapott néhányat a szárnyaival.
- Egyedül maradtál, tesó! Kapsz még egy esélyt, de ha tovább balhézol, négy játékost és két sárkányt kapsz az arcodba kábé két percen belül! - figyelmeztettem a muksót, próbálva a szavaimmal még Oziriszt is egy kis várakozásra késztetni.

Támadás nincs, kivárás van az én részemről és az AftonEru oldal részéről is.

by **Ozirisz** Szomb. Aug. 29 2020, 23:59

Hát, mit ne mondjak, a csávó vagy szimplán nem osztott elég pontot intelligenciára – és emiatt a szövegértése is a kárát látta – vagy csak eltökélt volt, amit valamilyen szinten meg tudok érteni. Például küldetésnél ha már két-három óra lótifuti mögöttem van – és kismillió meg pixelekre esett mob, én sem szívesen fordulnék vissza, mert valaki azt mondja. De szerintem csak egyszerűen hülye. Leginkább a rókaüregbe önként és dalolva besétáló csirke jut eszembe a jelenséget nézve. Elvégre vörös indikátorral igencsak merész húzás egy olyan céhhez beállítani, ami jó pár hozzá hasonlót a börtönbe juttatott. Lehet csak a bosszú vezérli? Nem tudom, de őszintén szólva rohadtul nem is tudott érdekelni, miután lett annyi bőr a pofikáján, hogy nekemtámadt. Pedig még voltam is olyan nagylelkű, hogy megadtam neki a lehetőséget a távozásra, saját lábon, emelt fővel. Erre mit csinál? Rámront. Annyi szerencsém volt, hogy valahol felkészültem erre az eshetőségre, így védekező állásban voltam. Igaz, a reakcióidőmön még bőőőőven lenne mit csiszolni, hisz meglehetősen gyors volt a jómadár. Talán kicsit gyorsabb, mint én, de nem fogadnék rá nagy összegben. Hinari mögött viszont nagyjából a „reumás csiga” titulussal büszkélkedhetne – velem együtt. Na igen, azt sose felejtem el, hogy arénában egyik pillanatban még full élet-full páncéllal futkozok, a következőben meg sutty, bevillan a párbaj vége értesítés – egy adag repülősó társaságában. Na, ez a veszély nem fenyeget – és nem csak a lila falra értem. Viszont a támadásait elvétette, igaz, az egyik kése nem sokon múlt, hogy ne kanyarítson ki egy darabot az oldalamból. Az eredmény szempontjából viszont nem lényeg, hogy nem sokon múlt. Nem sebződtem, ennyi elég volt. Viszont az ellentámadás még váratott magára. Pedig úgy terveztem, hogy amikor rámront akkor sózok oda neki egyet a lángoló karddal. Aztán jött az a kósza gondolat a laposüveggel, majd felpörögtek a dolgok. Már épp viszonoztam volna a csávónak a „szivélyes üdvözlést”- mert hát akár betudható lenne annak is, látva Rinne pár furcsa, meg nem értett cselekedetét – amikor is feltünt Momo, nagy port kavarva. És persze Mirika, aki átvette a dolgok irányítását. Úgyhogy az ellentámadással vártam még egy kicsit. Hátha az íjász-idomár lány szavaira jobban hallgat. De végül is nem baj, Róma se egy nap alatt épült – de „Nero” egy nap alatt felégette. Sunyi vigyor ült ki a képemre a párhuzam miatt, meglendítettem a levegőben a kardom. Majd egyet belekortyoltam a flaskába – amolyan megtévesztés gyanánt. Ezúttal kivételesen nem nyeltem le az alkoholt, hanem a számban tartottam, lehetőleg feltűnésmentesen. Aztán ha a muksó bemozdul, hát... velem szemben és Momóval a háta mögött megtudja, milyen érzés, ha két tűz közé kerül...

// kivárás, ha a muksó ismét támad, akkor lángoló kard + whiskey kombó, tűzcsóva formában :3

by **Leonard** Vas. Aug. 30 2020, 23:24

Nyúzott arcán megfáradt mosoly jelent meg, ahogy megpillantotta Hinarit.
- Nem is te lennél, ugye? - tette fel a kérdést szinte csak magának, majd még morogva, alig hallhatóan hozzátette; Anya.
A felszínen idegesítette őt a céhvezér. Nem akart francot sem mondani neki, csak a magányra vágyott. Valahol mégis jól esett neki a lány szavaiból érződő aggodalom és odafigyelés.
Mélyet sóhajtott és tűnődve bámulta a falevelek között átszökő napfényt.
- Aggódom értük - bökött a távolba, a mozdulattal parazsat hullajtva a föld felé. - Pedig... - Nem akarok? Semmi okom rá? Nem fejezte be a mondatot. Nem volt teljesen tisztában önmagával és az érzéseivel, de ezt éppen nem akarta Hinari orrára kötni. Igazából semmit nem akart vele megosztani, miután a lány olyan rossz tanácsadónak bizonyult. Nem mintha tehetett volna róla, biztosan csak jót akart, de... Akkor is elmondhatta volna! Ha egy picit is barátok voltak, igazán mesélhetett volna arról az aprócska, elhanyagolható tényezőről, hogy akibe éppen készül beleszeretni voltaképpen egy másik világban él. Cöhh, mintha így lehetne jövője egy kapcsolatnak, vagy akármi.
Mit mondhatott volna? Hogy semmi sincs rendben? Az elmúlt kibaszott tíz évben - vagy már régebb óta? - soha semmi nem volt?
- Szóval csak feszült vagyok. A mai nap miatt - erőltetett halvány, megnyugtatónak vélt mosolyt az arcára és beleszívott a cigijébe.

by **Silence** Pént. Szept. 04 2020, 10:36

Az ablakon kinézve először kicsit aggódott, de aztán látta, hogy Mirika és Ozirisz Aftonékkal együtt kézben tartja a dolgokat, és nincsen bajuk.
Megnyugodva ment vissza Hinarihoz, hogy beszámoljon neki, és a hercegnő is megnyugodhasson.
A megbeszélés alapján tudta, hogy még nincs az otthonuk biztonságban, így amikor a szőke lány kiindult, hogy megnézzen... valakit megkeressen komolyan bólintott, és járőrözni indult a bejárathoz. Nem akart feltűnő lenni, mert ha meglepik, nem tud szólni a többieknek, úgyhogy rejteket keresve leste, be mer-e jönni valaki a kapun, vagy a körülötte lévő ablakokon esetleg.
Ahogy viszont teltek a percek, a figyelme lankadni kezdett, és elkalandozott. Sokminden eszébe jutott. Elkezdett azon gondolkodni, mit szeretne csinálni, ha túl lesznek ezen a napon.

//Készenlétben áll

by **Kirigaya Suguha** Csüt. Szept. 17 2020, 16:22

1. hullám 4. kör:

Kert, rózsabokor:
Sárkány ide vagy oda, úgy tűnik, a férfinak esze ágában sincs távozni, amíg meg nem próbál legalább harcba bocsátkozni veletek. Talán a burok védelmében bízik ennyire, talán valami más, erősebb vágy ösztökéli maradásra, akárhogy is, egy hirtelen mozdulattal megpördül a sarkán és belevájja kését Momóba. Másik késével Oziriszba próbál sebezni, de ezt megint csak elvéti.

Palace of Justice - Page 2 Hpcsikd

Kert, törpeültetvény:
Nestor zsákmánya kellőképpen megijedt Nestortól. Vagy talán a magasságtól. Vagy a repüléstől. Vagy mindegyiktől. Akárhogy is, a férfi valóban menekülni kezd, csakhogy ügyetlenül. Hol fel-fel bukik valamiben, hol egy farönknek vagy törpének ütközik. Már csak rajtatok áll, hogy végignézitek-e nevetve a jelenetet, vagy Nestor - esetleg más - addig szórakozik vele, amíg maradék életpontjai meg nem sínylik.

Céhház:
Minden csendes. A t-rex elégedetten csámcsog egy férfi pixelein.

Megváltók:

Határidők: 09.24. 23:59

by **Mirika** Csüt. Szept. 24 2020, 16:24

Úgy látszik a józan ész és a logika egyeseknek nem adatik meg. Igaz ami igaz, aki ezt a céhet akarja elfoglalni, annak már alapból sincs elég sütnivalója valószínűleg, de azért eddig úgy tűnt, hogy a többség csak túl magabiztos volt, és szembesülve a túlerővel belátták, hogy nem volt jó ötlet idejönniük. Ez az alak azonban más volt. Ő nem futamodott meg. És feldühített. A fejére céloztam, eszembe se jutott, hogy esetleg ne valami kevésbé kellemetlen helyen találjam el. Fájdalom hiánya ide vagy oda, ha egy nyíl fúródik a fejedbe, azt azért meg fogod érezni. Mert hát nem a lábad zsibbad, vagy a vállad, hanem a kicsi buksid, amibe nem szorult elég ész.
Momo mindeközben megrázta magát, és egy 360 fokos fordulattal távolabbra reppent, majd kinyitotta a száját, és... nos legrosszabb esetben is füsttel borította el a csávót, jó esetben viszont ropogósra sütötte. Nem szokta meg, hogy megsérül, hiszen itt legtöbb esetben védve volt, odaát meg... hát... egy ekkora méretű lényben nem sokan tudnak kárt okozni. Egy sima kard egyszerűen lecsúszik a pikkelyeiről. Szóval aggódtam miatta, így miután a fazon kapott néhány nyilat, azonnal leugrottam a fáról, és odaszaladtam a dragoonomhoz, hogy megitassak vele egy gyógyitalt, és meglássam, hogy viseli a dolgot, meg ha kell, megnyugtassam kicsit. Őt is, meg magamat is. Azt hiszem eddig voltam kedves és türelmes, ha valaki elég ostoba ahhoz, hogy idejöjjön, akkor viselje a következményeit.

Szóval Momo képességgel támad egyszer, én meg kilyuggatom a csávót.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Szept. 24 2020, 16:24

The member 'Mirika' has done the following action : Kockadobás

#1 'Római stílusos 6-os' :
Palace of Justice - Page 2 4766602461_64fb5071c9_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
Palace of Justice - Page 2 4766610511_dda12706fc_s

by **Mirika** Csüt. Szept. 24 2020, 16:25

Momo képijéhez két korona-koponya, ha mindkettő koponya, akkor csak füstöl és CSP-t vesz el.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Szept. 24 2020, 16:25

The member 'Mirika' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :
Palace of Justice - Page 2 4766591541_a6962e6ebb_s

by Ajánlott tartalom