Re: Macska-egér harc

by **Tsujimoto Eiki** Csüt. Jún. 25 2020, 10:03

Valamiért szórakoztatott, ahogy a lány a szemeit forgatta megjegyzésemre és próbál gúnyolódni, melyet természetesen nem igazán találta el velőmet. Mosolyom levakarhatatlan volt és látszott, hogy elvagyok ezzel a helyzettel, legalábbis a piszkálódásával, hisz néha jól esik az embernek egymáson élezni a nyelveit, ha nem úgy csinálja a másik fél, mint például Riko.
- Csábító gondolat, de talán majd későbbiekben. Majd elhívlak egy romantikus randira mit szólsz hozzá? – kacsintok rá félig komolytalankodva csak, hisz az a típus vagyok, hogyha megígérek valamit akkor azt betartom, így ha felkeltette az érdeklődését a dolog, akkor nagy valszeg megteszem ezt a lépést.
Látszik, hogy Szo élvezi a domina szerepét és egyelőre nem tett olyasmit, ami miatt meg kéne szabadítanom őt a dominanciája előtt. Látom szemeiben a vágyat és bár egyelőre nem érez rá kényszert, nagy eséllyel a végén eljuthatunk arra a pontra, melyre már belsőm nagyon vár, így hát türelmes voltam. Legalábbis a magam módján. Szavaira akaratlanul is pimasz megjegyzésként megszólalok.
- Óh, ez esetben NEM AKARLAK ruha nélkül látni. – mondom megnyomva a mondat közepét kiforgatv a szavait és széles mosolyomon látja, hogy ezúttal nem szexuális része érdekel, szimplán csak kicsit húzom az agyát, ha már őt nem tudom.
Végül a lány közelebb jön hozzám és érzem leheletet ajkaimon és bár kába csókra számítok tőle, valójában inkább harapdálni kezd a lány, mely során némi minimális kárt elszenved a HP-m. Mivel így beszélni elég macerás hirtelen ötlettől vezérelve finoman előre dőlök és számat hirtelen összezárva elérem, hogy Szo akarva, akaratlanul is kiharapjon belőle egy kis részt, majd kihasználva pillanatnyi (nagyvalószínűleg) meglepődöttségét és szabad ajkaimat az övéire tapasztva rövid, lightos csókos adok a lánynak, majd vissza is húzódok.
- Látod? Jobban szeretem, ha nem fogaznak. – mondom nevetve, majd elmosolyodok - Ha harapdálni akarsz, akkor hívj ki párbajra és annyit karmolászhatsz és harapdálhatsz, amennyit szeretnél. De cserébe jó lenne, valami kiengesztelés, ha már ilyen önfeláldozó vagyok. – mondom nevetve.

by **Szophie** Csüt. Júl. 09 2020, 22:41

A romantikus randi ötletére csak a szemeit forgatta. Nem mintha utálta volna az ilyesmit, de régóta nem volt alkalma rá, ráadásul elképzelni sem tudta, mégis hogyan nézhet ki az ilyesmi Eiki esetében. Lenne rá egyáltalán bármilyen mód, hogy az ő kapcsolatukba akár csak fél órára is romantikát vigyenek? Nem, Szophie elképzelni sem tudta ezt az opciót. Ami persze nem zárhatja ki a meglepetés lehetőségét.
- Lepj meg - kacsintott és nem tudott elfojtani egy apró kuncogást, ami kiszökött az ajkain.
- Ilyen olcsó trükkökkel engem nem fogsz átverni - csóválta meg a fejét elégedetlenkedve, de arckifejezésén látszott, hogy csak mókázik. Az egész nem volt több színjátéknál, és mennyivel élvezetesebb is volt ez így, mint a valóság.
A csók ízét megfűszerezte a felszálló pixel. Elkapta, megnyalta a vörös kis darabot, ami tovább szökött fogai közül és eltűnt a semmibe.
- Hühm - morgott elégedetten, miközben ujjait a fiú hajába simította. A rövidebb, édes csókra nem számított folytatásként, mégis hagyta magát a finom érintésnek. Ez azonban korántsem villanyozta fel annyira, mint a következő felmerülő ötlet. Elszakította magát a fiútól és csillogó szemeit ráemelte. Nem kérdezett semmit, csak elküldött egy párbaj felkérést, aztán felnyúlt a bilincshez és óvatosan babrálni kezdett vele. Néhány kattintás után végre sikerült úgy mozdítania Eiki kezét, hogy el tudja fogadni a felkérést, utána visszatette őt a helyére.
- Nem zsibbadsz? - kérdezte, miközben finoman végigmasszírozta a fiú felkarját. - Bár a játékban nincs fájdalom, azért hosszútávon kellemetlen lehet - pislogott csöppnyi aggodalommal a hangjában, de tekintete sürgető volt és izgatott. Látszott rajta, hogy a játékba szeretne már belekezdeni és csak arra vár, hogy eldöntsék; mik Eiki feltételei.

by **Tsujimoto Eiki** Szomb. Júl. 18 2020, 15:48

Látszott, hogy a lány nem igazán veszi komolyan a „fenyegetésem” a randiról, és hogy eléggé alábecsüli a képességeimet ezalapján. Mindezt én kihívó vigyorral fogadom.
- Ohoho? Úgy hallom, valaki nem hisz a vonzerőmben, de legyen akkor, majd akkor összedobok valami romantikusabb programot is. – mondom a lánynak, elfogadva a szavaiban lévő kihívást.
Jól szórakoztam eközben derültségen, melyet szavai rákontrázásával okoztam. Természetesen azonban nem igazán állította meg abban, hogy tovább erősködjön és bár harapott, legalább egy gyors csókot még sikerült lopnom tőle, mely látszólag neki se volt igazán ellenére. Ezután kezeimhez nyúl, hogy kissé meglazítsa a bilincseimet, hogy el tudjam fogadni a felkérést. Éreztem a kísértést, hogy kissé hozzádörgöljem arcom melleihez, ha már ilyen körülményt hagyott nekem, de jól tudtam, hogy ez csak a drog hatásai, így csak suta vigyorral bámulok a lányra közben.
- Elvagyok, nem olyan vészes. – mondom végül neki – De nem volt olyan rossz ez a kis masszír. – mondom nevezve, ám mikor várakozóan nézett rám, leesett, hogy mire vár – Ah én nem fogok harapdálózni, a kannibalizmus nem az én stílusom. – nevetek fel – Én tudod, jól hogy inkább kufircolnék, de nem hiszem, hogy szívesen játszanál megerőszakolósdit és hát ezzel a felállásba másképp nem igazán tudom, elképzelni az érzéki aktust. – kacsintok rá a lányra.
Kivételesen semmi hátsó szándékom nem volt, szimplán kimondtam, ami megjelent a fejembe, bár mondjuk van olyan érzésem, hogy az se lepne meg, ha tetszene az ötlet a lánynak. Az eddigi tapasztalataim alapján a csajszi van annyira mazo, mint amennyire szado, bár szó se róla, nem volt ellenemre ez a féle attitűdje, vagy mifenére, amíg mindketten csak próbálgatjuk a határokat.

by **Szophie** Szomb. Júl. 18 2020, 19:11

Szophie világ életében ilyen ember volt - imádott szórakozni és az emberekre többségében nem tekintett máshogy, mint játékokra. Eiki pedig tökéletes játékszer volt, olyasvalaki, aki bármikor képes volt kielégíteni csapongó fantáziáját és szolgálni jókedvét. Tachibanának igaza volt, amikor úgy gondolta, ő, Szophie képtelen valós igazi mély kapcsolatokra, ahogy képtelen volt oszlopként támogatni bárkit az életben, melegszívű nőként hazavárni kedvesét és gondoskodni róla. Már-már az is kétséges lett volna, hogy képes egyáltalán normális emberi kapcsolatokra, ha nem létezne Hinari. Mi több, még emellett is kétséges volt, hiszen Hinarit megbántotta, elhagyta, eldobta magától és még csak bűntudatot sem érzett iránta amikor megtette. Később igen, elnézést is kért. A lány pedig megbocsátott neki, így úja barátnők lehettek. Makoto elvesztése után Hinari maradt az egyetlen, akinek az érzései még számítottak valamit, ez pedig inkább csak arra volt elég, hogy Szophie őt is bevonja a játékaiba, arra azonban nem, hogy megfékezze őt. Bár ki és miért is akarta volna jó vágányba terelni? Soha senki sem szólalt fel az ellen, hogy nem normális dolog így viselkedni az emberekkel, kénye-kedve szerint játszadozni velük, terelgetni őket és ha úgy volt kedve, eldobni akár egy darab csontot. Makoto volt talán az egyetlen, aki ezt legalább egy picikét átlátta, de ő is csak amikor már túl késő volt - és végül soha nem sikerült megbeszélniük rendesen ezt a problémát, Szophie pedig ennek következtében nem is változhatott. Senki nem volt Hinarin kívül, aki legalább egy picit is megpróbálta megkarcolgatni, mi lakozik a felszín alatt és a lány sosem láthatott bele teljesen ezekbe a sötét mélységekbe. Így történhetett aztán, hogy kését szinte jókedvűen szúrta bele a fiúba, annak ellenére, hogy az nem is volt idomárfegyver. Meglepett sóhaj hagyta el ajkát, ahogy a Zu által ráhagyott penge vágást ejtett a finom bőrön. Szinte vágyakozva nézte a rövidke csíkot, ami hamarosan össze is forrt a rendszer nyomán.
- Tudod, egy ideje már egyre kevesebb a kontaktom Vezérrel - ejtette a szavakat lassan. - A rendszer is egyre többet enged meg. Azt hiszem egy ideje össze van zavarodva a program, de azt sosem hittem volna, hogy ezt engedni fogja - magyarázta izgatottan csillogó szemekkel és újra Eikire pillantott.
- Áhh igen, ha engem meg akarsz lepni, nem szeretem a szokásos romantikus dolgokat - magyarázta, habár az nem volt teljesen igaz. Szerette ő, ha megfelelően volt tálalva. Ha Tachibana tálalta.
- Ellenben ha randi, meg se forduljon a fejedben, hogy perverkzedni fogunk - öltött aztán nyelvet és maga sem tudta miért, ezen jól szórakozott.
- Akkor harcoljunk - tört ki belőle válaszul a kacagás, hiszen nem, ő sem tudta elképzelni, hogy ebben a szituációban bármilyen módon kufircolhatnának. - Szeretném hallani a fájdalom hangját - mosolygott szélesen és kését újra ellenfelére emelte, megcélozta a homlokát és lecsapott. Végül aztán megállt - alig egy-két milliméterre egy aprócska szőke hajtincstől. Azt óvatosan eltolta késével és kedvesen mosolygott.

Eddigi sebzések:
Harapás: 10
Karcolás Zu késével: 18

Felszerelés gondolom egyikünkön sincs fent. :3

by **Cardinal** Vas. Szept. 27 2020, 10:55

Rendszerfrissítés... küzdőtér zárása... 150 exp jóváírva... 300 arany jóváírva... Tapasztalat és arany átirányítása 10% levonással...

Küzdőtér lezárva!

by Ajánlott tartalom