Macska-egér harc

by **Szophie** Szer. Jún. 17 2020, 20:56

Unatkozott. A kedd már elmúlt, a szombat még túl távoli volt. Vic-chan egy hosszú és unalmas küldetésen vett részt, Vezér pedig a falkájával lógott.
A kastély üres volt, és kiüresedett a világ is. Elfolyt a puha bársonyszékben, kifújta a türkizkék füstöt, és csak bámulta, ahogy a csapból aláhulló cseppek felkavarják az állóvizet.
A legutóbbi eset óta, habár újra kinyitott az onsenbe oltott bűnbarlang, forgalma sokkal kisebb volt. Talán Hinarinak, talán valami másnak volt köszönhető. Szophie pedig unatkozott, a bejáratott vendégek mind hétköznapiak voltak és érdektelenek. Új játékra vágyott.
Így, drogtól elködösült aggyal kereste fel végül Eikit PM formájában.

Spoiler:

Mire elérkezett a megbeszélt nap, immár józanon, de még mindig jó ötletnek tűnt belevágni ebbe a játékba. Az viszont egyértelmű volt, hogy nem szeretné a fogadóban tölteni az éjszakát - erre voltak jobb helyek is a közelben. A kezdéshez viszont szükség volt rá, nem mellesleg talán megvezetésnek is használható a hely. Szophie egyértelművé akarta tenni, hogy ez alkalommal az irányítás - nem csak a pontjainak köszönhetően - az ő kezében van.
Eiki kopogására csupán egy halk "Gyere" felelt. A lány még csak fel sem nézett a fiú érkeztére. Egy furcsa, kártyának kinéző valamivel épp apró, még furcsább, türkizen csillogó csíkokat gyártott az asztalon.
- Rég találkoztunk - fogta közben csevegőre, de egy pillanatra sem szakította el tekintetét az anyagtól. - Nem gondoltam volna, hogy az első üzenetemre ugrasz - mosolyodott el aztán elégedetten, és végül felnézett. Vörös íriszei komiszan csillogtak, ajkain alattomos mosoly bujkált.
- Mondd csak, mennyire ismered ezt a szintet?

by **Tsujimoto Eiki** Szer. Jún. 17 2020, 22:03

Igazából semmi dolgom ne volt mostanában. Bár sikerült valamennyire aktivizálnom magam nagyjából, viszont a mostanság jövő egyre melegedő időjárás nyomán, valahogy nem volt eddig hangulatom bárhová is kiruccanni vagy elmenni farmolgatni. Bár nagy eséllyel ez nem csak a meleg miatt volt így, de hát valamire fogni kell nem? Mindenesetre ahogy telt múlt egy idő, egy váratlan üzenet jelent meg előttem, mely nem mástól érkezett, mint a legutóbbi onsen partin megismert kis vadóc csajszitól, Szophietól. Az üzenetben egy találkát kért tőlem és bár legutóbbi találkánk végeredményét elnézve, azért az üzenet kiírása sejthetett volna némi pikánsabb gondolatokat is, azonban mindezek ellenére, sejtettem, hogy semmi ilyesmi nincs a dologban. Így mikor elindultam úgy mentem, mintha egy egyszerű találka lenne csupán. A célhoz érve bekopogok a lányhoz, aki hamarosan ki is szólt, így belépve, meglepve látom, hogy mivel foglalaskodik. Nem mondom, hogy ártatlan vagyok az efféle dolgokban, mit most a lány csinál, de ha az is lennék, tudom, hogy nagy eséllyel valamilyen kábszert igazgat, most nagy buzgón. Azonban nyílván nem zavar engem ez a dolog túlságosan, így megközelítem a nőt és mivel nem igazán köszöntött engem, így kis huncut vigyorral az arcomon lehajolva a karfa alatt átnyúlva finoman átkarolom a lányt mellkasa alatt és másik kezemből elővarázsolva egy cukorrózsát az arcához emelem.
- Kis ajándék a mademoisellenek. Gondoltam nem jövök üres kézzel.
Természetesen, ahogy nagy valószínűséggel ő sem, úgy én sem voltam abban a szituációban, hogy téves következtetéseket vonok le a múltkori kalandból. Így bár úgy tűnhet, hogy azt feltételezem, hogy kapcsolatunk mély és közeli, valójában a megközelítésem ellenére érezheti, hogy nincsenek vízióim a dolgok állása kapcsán és semmiféle hátsó szándékom nem volt a dologból. Amennyiben elveszi az édességből készült, ehető virágot, úgy felállva türelmesen várom, hogy elmondja mit tervez. Ha pedig úgy dönt, hogy nem reagál a megközelítésemre, de a rózsának nekilát, úgy a kezembe forgatva hagyom, hogy elrágcsálja vagy neki szánt a nyalánkságot.

by **Szophie** Szer. Jún. 17 2020, 22:15

Az átkarolás váratlanul érte, és egy pillanatra megfeledkezett magáról. Arcvonásai először meglepettséget, aztán őszinte mosolyt tükröztek.
- Nahát, ez aranyos - mosolygott a szőkére, és fejében átfutott a gondolat, hogy voltaképpen még alig tud róla valamit. Nos, ha minden igaz, ez a helyzet rövid időn belül meg fog változni.
Elvette a nyalánkságot, és - nem meghazudtolva önmagát - a szájába is tömte a rózsa szár felőli oldalát. Már csak azért is volt érdekes ez az ajándék, mert ilyesmit még sosem látott a játékban. Úgy forgatta a nyelve között, akár egy szívószálat, tevékenységét azonban továbbra sem hagyta abba.
- Ülj le - utasította a fiút kedvesen, és az asztal mások oldalán elhelyezett szék felé intett.
- Láttál már ilyet? - mutatott aztán az előttük elterülő türkiz porra, ami sejtelmesen csillogott a halovány napfényben. - Ezen a szinten van egy lelőhelye a közelben. Nem mondanám, hogy szigorúan titkos, de nem egyszerű hozzájutni. Mostanra több fajtáját is kifejlesztették - magyarázta, aztán elővett egy papírt - jobb híján, hiszen a játékban nem volt papírpénz - és összegyúrta egy csőformává. Eiki felé nyújtotta a tárgyat, és kérdőn csillogó szemeit rá emelte. Nem tudta, a fiú vajon mennyire tökös. Megteszi-e kérdés nélkül? Na és mennyire bízik benne, Szophieban, egy szinte idegen, vörös indikátoros játékosban?
Végül is, itt még védett terület sem volt.
Ami azonban talán feltűnhetett Eikinek, az az, hogy a farkas most nem volt jelen. Ez talán biztató is lehetett - talán pedig éppen gyanús. Hiszen egy idomár párosnál egyértelmű volt, hogy amíg az egyik fél lefoglalja a célpontot, a másik csapdát állít. A csapda még igaz is volt valamilyen szinten, de ez egy teljesen más fajta volt, mint amit Vezér képes lett volna létrehozni...
Eiki ha reagált, ha nem, egy idő múlva Szophie elvette a papírt, és az egyik csíkhoz közelítette. Gyakorlott mozdulattal szívta az orrába, aztán lehunyta a szemét. Nem mintha az érzés azonnal jelentkezett volna - azon a fázison rég túl volt. Egyszerűen csak kiélvezte a pillanatot.

by **Tsujimoto Eiki** Szer. Jún. 17 2020, 22:36

A lány meglepődött az ölelésen, de egyáltalán nem ellenkezett, az ajándékom pedig kifejezetten tetszet neki, ahogy éreztem, így elégedett mosollyal az arcomon kacsintok rá, ahogy a mutatott hely felé fordulok. Engedelmesen leülve nézem, ahogy a lány játszadozik a rózsával… és furcsa módon, de élénkítően hatott rám, ahogy a szájában szórakozik a cukor végével. Ezt sokat sejtető mosoly keretében persze láthatóvá is váltom, de igazából nem teszek megjegyzéseket. A kérdésére a por alakú anyag felé fordulok és elnevetem magamat.
- Azok után, hogy leitattalak egy onsenbe és egy vigadalmas éjszakát töltöttünk el, szerintem akkor se hinnéd el, ha azt mondanám, hogy „nem láttam még ilyet”. – mondom mosolyogva – Bár őszintén megmondom próbáltam már, de nekem jobban tetszik ez a folyamatot némi hancúr során átélni, hisz a hatás hasonló. – mondom sokat sejtetően, de ahogy a lányra nézek, kedvesen elmosolyodok – De nem tudnék elutasítani egy ilyen szépséget.
Kacsintok rá a lányra. Látszik, hogy teljes mértékben megbízok a lányba és barátként tekintek rá. És bár igaz, hogy bízok benne, de ha valami rossz dologgal próbálkozna, nyugodt szívvel támadnék ellen. De a rövid ismeretség ellenére úgy ítéltem, hogy nem olyan rossz ember Szo, hogy bármitől kéne tartanom és nem vagyok olyan rossz emberismerő. Mindenesetre nem igazán teketóriáztam, miután felkért egy körre, igazából nem sokat várakoztattam meg, hanem előre hajolva magamba toltam az egyik anyagot és átadva a szívókát a lánynak vártam a hatást, melyen bár éreztem a pozitív hatásait, kissé tompa volt. Sajnos valamiért nem voltam fogékony az ilyen tompító szerekre, bár nem igazán bántam annyira. Mindenesetre türelmesen vártam, hogy a hatás elmúljon ám Szoval ellentétel, én inkább őt bámultam gondolataimba merülve, lágy mosollyal az arcomon. Biztos voltam benne, hogy nem ezért hívott ide, de nagy eséllyel a nyelvem nem igazán tenné fel ezt a kérdést jelenleg, így hagytam, hogy mindkettőnkből csak kiszálljon a dolog.

by **Szophie** Csüt. Jún. 18 2020, 00:48

A helyzet egyértelmű volt. A férfi bízott a lányban, ez pedig elégedett mosolyt csalt annak arcára. Felszívta a csíkot, ami így, elsőre használva gyorsan és nagyot ütött. Szophie irigykedve figyelte, hogyan tágultak ki pupillái, hogyan veszett el a világban. Ő maga is követte a példáját, de a várt hatás lassan, nehezen érkezett csak. Kellett egy-két perc, hogy a legapróbb jelet is észrevegye magán. Eiki addigra láthatóan szállt. Talán annyira, hogy még beszélni sem tudott. Azt viszont esze ágában sem volt megvárni, hogy a hatás csak egy picit is tisztuljon. Nem, ilyenkor az volt a legokosabb dolog, ha az ember "rátölt" még egy kicsit, és szinten tartja.
Odanyújtotta az összegöngyölgetett papírt a társának, és biztatta a folytatásra. A játékban nem igen volt kockázat, hiszen nem lehetett túladagolni.
- Játsszunk - szólalt meg aztán, miután ő maga is felszívott egy második adagot. Ez - összekeveredve az előzővel - már sokkal jobban ütött, bár még mindig lassú volt, mégis elég hozzá, hogy izgalmassá váljon a játék, és legyen értelme elkezdeni.
- Ezt - mutatott a szerre - folyamatosan adagoljuk, mert úgy az igazi. Közben pedig felelsz vagy merszezünk, ameddig el nem fogy az egész. Ha ügyesen játszol, a végén jutalomból elviszlek és megmutatom a kedvenc helyemet - mosolygott elégedetten, majd közelebb hajolt, szinte ráfeküdt az asztalra. - De nehogy azt hidd, hogy ez csak egy egyszerű játék. Vedd véresen komolyan! - suttogta, szemei ravaszul csillogtak. Elővett egy kockát, és kitette az asztalra. Azon csak két minta váltotta egymást - koponya és korona.
- A játék igen egyszerű. Ez az oldala - mutatott a koponyára - jelenti, hogy merned kell. Ez pedig - forgatta most úgy ujjai között, hogy a piros, koronás oldal legyen felül - a felelés.
- Kezdetnek kezdjük valami egyszerűvel, a durvább dolgokra ráérünk később - dőlt hátra. - Meg szeretnélek ismerni, úgyhogy felteszem a legáltalánosabb kérdést, ami csak létezik. Milyen szakmát képzelnél el magadnak a jövőben? Illetve, ha merni kell, hühm... - gondolkodott el egy pillanatra. - Vedd le az övedet, és add nekem - mutatott a fiú derekán körbefutó bőrdarabra.
- Egyébként - tette hozzá még sejtelmesen mosolyogva. - Szexeltél már betépve?

Játék: Felelsz vagy mersz
Minden "harci kör" végén megállapíthatsz egy kérdést és egy feladatot, amit a másiknak teljesíteni kell. Utána pedig dobni kell a kockával. Korona esetén ellenfeled felel, koponya esetén mer.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Jún. 18 2020, 00:48

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :
Macska-egér harc 4766597959_9de1fd561c_s

by **Tsujimoto Eiki** Csüt. Jún. 18 2020, 01:12

Sóhajtva csóválom a fejem, mikor a lány nekikezd a mondandójának, bár arcomról nem tűnt el az a jellegzetes mosoly, bár a szer hatásai miatt némiképp furábban sikerült, bár jól láthatja, hogy valamennyire még tiszta vagyok tudatilag… nem biztos, hogy a gondolataim a földön járnak, de legalább értem, még mire gondol. Pont erre gondoltam az előbb, hogy bár hatnak rám a szerek, nem tudnak teljesen elvinni a rózsaszín sárkányok mágikus földjére. Így végül sóhajtva, de elveszem a felém nyújtott papírdarabot. A szabályok nem voltak túlbonyolítva, már csak az kellett, hogy azért azon a szinten maradjunk, hogy még felismerjük a kockák mintáit. El is vettem a nekem szánt darabot, majd miután meghallgattam a kérdéseket és megvártam, míg dob, majd mivel koronát dobott, úgy kissé a gondolataimba veszve válaszoltam.
- Hát… masszőrködni szívesen masszőrködök, főleg ha valami csini csibe az alany… De igazából könnyen rávehető vagyok bármire… - nevetgélek – Majd nyitunk együtt egy cukrászdát, jó lesz? – végül a másik kérdésére már azért jóóóóóval hosszabb ideig gondolkodtam már – Hát ez egy nagyon jó kérdés. De az emlékeim azt mondják, hogy még nem. Max csatak részegen, de beállva még nem. Nem igazán volt partner, de egy megfelelő cicussal biztos kipróbálnám. – kacsintok a lányra.
Ekkor én vettem a kockát, és miközben próbálok kitalálni valamit, egyszerűen képtelen voltam nem vihogni az újra és újra elvetett dolgokon.
- Ez nem túl tisztességes! Betépve elvesztem az úriemberi csáberőmet, így viszont cask perverz dolgok jutnak az eszembe. – nevetgélek – No mindegy. Akkor… ha mersz… akkor mit szólnál, ha a következő pár körben az ölembe kéne ülnöd. – dugom ki rá a nyelvem – Ez a legkevésbé perverz, amit ki tudtam találni.. Hm.. hm… kérdésre… hm… ez mondjuk amúgy is érdekelt. Én jutottam először az eszedbe ehhez a kisjátékhoz, vagy ha nincs ló elvén lettem csak ilyen szerencsés? – kérdeztem, majd sejtelmesen mosolyogva folytatom – Azonban, mivel előzőleg te is kettőt kérdeztél, úgy én is felteszem neked ugyanezt a kérdést, amit előbb te nekem. – kacsintok rá – Bár van olyan érzésem, hogy ez ügyben már tapasztaltabb vagy, mint én. – nevetek fel jóízűen, majd miután megnyugodtam megkérdezem - És amúgy mi legyen a bünti annak, aki nem mer kérdezni, vagy válaszolni? Rád hagyom a döntést.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Jún. 18 2020, 01:12

The member 'Tsujimoto Eiki' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :
Macska-egér harc 4766591541_a6962e6ebb_s

by **Szophie** Csüt. Jún. 18 2020, 01:24

Számított rá, hogy hasonló kérdéseket - illetve kéréseket fog kapni. Épp ez volt ennek a napnak a lényege, és elégedetten mosolygott, amikor számításai sikeresen célpontot találtak. Nyeregben érezte magát - aztán pedig szó szerint is, hiszen a kocka Eikinek kedvezett. Felkelt, a szék csak finoman, aprót mozdult alatta. Nem volt szükség többre, hogy vékony alakját macskás mozdulatokkal állásba tornássza, aztán pedig kecsesen a férfi ölébe ült. Nem volt ebben semmi különös. Egyikük sem volt már kisgyerek, ráadásul már volt alkalmuk mélyebben is megismerni egymás testét. Ez pedig csak egy ártatlan ücsörgés volt, és mivel még nem melegedtek bele a játékba, nem is lehetett igazán több.
- A masszőrködésről már hallottam, de mióta vannak cukrász terveid? - kíváncsiskodott a választ hallva. Meglepő válasz volt.
- A második játékon kívüli kérdés volt, így természetesen válaszolok rá - mosolygott aztán, sőt nevetett, szinte kivirult. - Nagyon sokszor - kacsintott, és újra az asztalhoz fordult.
- Ez egyértelmű - pislogott aztán nagyokat. - Addig tart a játék, amíg valaki nemet mond egy kérésre vagy kérdésre. Akkor ő veszít, a másik fél pedig nyer. Még sosem játszottál ilyet?
Nos, egyébként Szophie még nem. Vagyis csak egyszer, de az béna volt, és alig pár hónappal azelőtt hallott csak életében először erről a játékról. Ott üveggel csinálták, de nehéz úgy, ha a partnerek már egyetlen csók kérésétől is inkább feladják a harcot. Nem, ide bevállalósabb emberek kellenek, különben nem lesz izgalmas. Az volt a lényeg, hogy olyan feladatot adjon az ember, amilyenre a másik végül nemet mond. Ezt lehetett húzni akár a végtelenségig, de azért idővel bedurvul a dolog. Habár ha sötét feladatokat ad az ember... Nos, még bármi is lehet a vége.
Egyelőre kezdetnek megfelelt a könnyed játszadozás is.
- Mesélj életed első szexuális élményéről, ha korona! - jött a következő kérdés Szophie részéről. - Ha pedig mersz, akkor ehhez a fogantyúhoz bilincselem az egyik kezedet - mutatott most az ablakpárkányra maguk mellett, amelyen egy masszív, vasból készült nyitó volt, de nem az átlagos fajtából, hanem olyan, amelyik egy fogódzó volt egyben.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Jún. 18 2020, 01:24

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :
Macska-egér harc 4766591541_a6962e6ebb_s

by **Tsujimoto Eiki** Csüt. Jún. 18 2020, 01:45

A lány meglepődött a válaszomon én viszont megvontam a vállam.
- Szeretek sütögetni, bár nem vagyok benne a legjobb, de néha segít kiüríteni a fejem és lefoglal a tonnányi unalom között. Már csak finomnak kéne lennie és nyert ügyem lenne. – mondom viccelődve, a kiegészítős kérdésére pedig csak sejtelmesen válaszolok – Hát kíváncsi lennék, mit tudnál tanítani erről sensei.
Szophie, ahogy én se úgy ő se teketóriázott sokat, egyszerűen felpattant és csábosan az ölembe ült. Fél kézzel átkaroltam, egyrészt hogy jobban érezzem testének melegét, másrészt, hogy valamivel kényelmesebb legyen neki is a helyzet. Mikor azonban ő jött, hamar úgy tűnt, hogy gonoszkodni akar és a kocka engedett is neki. Sejtelmesen elmosolyodok a kocka láttán, és zokszó nélkül felálltam, miközben feneke alá csúsztatom kezem és finoman, de erélyesen véééletlenül belemarkolok.
- Végtére is az volt, hogy az ölembe kell maradnod. – mondom szinten tartva a lányt, majd a székemet ügyes mozdulattal teljesen a falhoz rúgom, majd leültem rá, miközben közelebb húztam az asztalt és hagytam, hogy azt csináljon, amit akar és miután kibéklyózta a kezemet én jövök – Melyik volt a legextrémebb szexuális élményed eddig, ami veled történt? Illetve, ha te kötözöl, én is gátlom kicsit a mozgásodat, bár kicsit máshogy. – viccelődök vele – Ha Koponya, akkor fel kell venned egy számmal kisebb bugyit, mint amit eddig viselsz. – mondom gonosz vigyorral az arcomon.
Természetesen ez alapból magasabb kategóriájú kérdés is lehetne, ám mivel a SAO-ban vagyunk, így egy-két gombnyomással is megteheti ugyanezt, így kihasználtam ezt a féle kiskaput, hisz nem lenne kötelező Koponya esetén manuálisan átcserélnie, bár szinte biztos vagyok benne, hogy direkt úgy tenné, csak hogy húzzon kicsit.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Jún. 18 2020, 01:45

The member 'Tsujimoto Eiki' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :
Macska-egér harc 4766597959_9de1fd561c_s

by **Szophie** Csüt. Jún. 18 2020, 20:46

- Sok mindent tudnék tanítani neked. Például sütni is - kacsintott rá. - Maximumon van a jártasságom, és én büszkélkedhetek Aincrad egyetlen gigantikus süteményes receptkönyvével. Rengeteg időt fordítottam rá, hogy az összes különlegességet megszerezzem, ráadásul folyamatosan járok ellenőrizni a cukrászdákba, nem-e dobtak piacra egy új ízt. Így aztán rengeteg boltot is ismerek, több rejtettet is. Érdekes például, hogy vannak csak vörösök által látogatható helyek is. Ha nem ilyen lenne az indikátorom - bökött a feje fölé. - Rengeteg szuper ízről lemaradtam volna.
Az pedig ugye, hatalmas probléma lenne. A sütemény az szent, főleg ebben az elcseszett világban, ahol nehéz volt rálelni az igazán különleges és valóban ízes darabokra. Szophienak viszont már nem okozott problémát, hosszú ideje már, hogy csak minőségi darabokat fogyasztott, ha máshogy nem is, hát maga készítette finomságokkal. Amikor anno a céhházba került, még az ő ötlete alapján alakították ki a csoki-süti szobát, és tanácsokkal is szolgált, honnan érdemes utánpótlást rendelni. A mai napig az egyik kedvenc helye volt, nemhiába jártak oda Hinarival rendszeresen.
A következő érintésre azonban Szophie lecsapta a felé nyúló kezet. Nem úgy, hogy a rendszer támadásnak érezze, de azért erélyesen.
- Az öledben, nem pedig a markodban - suttogta finoman. - Ezért a csúnya szabályszegésért büntetőkör jár - pillantott kihívóan a fiúra, hogy az vajon ellenkezik-e. Végtére is, Szophie hozta a szabályokat, de nem volt kötelező belemenni.
Megkötözte a fiú egyik kezét, aztán biztatóan rámosolygott. Nemsokára meg is hallotta a kérdést és a kérést, és kuncogva figyelte a kockát.
- Helyes - mondta végül immár széles mosollyal. - Honnan gondolod, hogy tartok magamnál olyan alsóneműt, ami kisebb a méretemnél? Egyáltalán miért vásárolnék olyat? - nevetett hangosan, aztán rátért a kérdésre. Mi is? Annyira sok extrémnek nevezhető dologban nem volt még része. Azonban volt egy emléke, ami... különleges volt.
- Halálig - mosolyodott el sötéten. - Tudod, milyen érzés, amikor a partnered hirtelen pixeleire robban a testeden?
- Persze, nem az én hibámból - védekezett hirtelen, ahogy rájött, hogy vörös indikátora lehetővé teszi a feltételezést. Meg igazából... miért is ne tenné meg? Volt elég őrült hozzá.
- Én viszont egy aranyosabbat szeretnék tudni, ha úgy fordul a kocka. Mesélj az első alkalmadról! Mersz esetén pedig... Van még egy másik kezed is, és olyan üres a bilincs másik része.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Jún. 18 2020, 20:46

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :
Macska-egér harc 4766591541_a6962e6ebb_s

by **Tsujimoto Eiki** Csüt. Jún. 18 2020, 23:25

Türelmesen hallgattam, hogy a sütifanatizmusáról beszél és magamban szépen elraktároztam a dolgot. És bár elcsapta a fenekét markoló kezem, látszólag azért még sem volt annyira idegen neki ez az érintés. A lány látszólag nagyon adta azt, hogy kikötözhet. Jó tény és való, hogy őszinte legyek nem igazán lep meg a dolog, pont olyan személynek képzelem el, aki szeret a domina szerepébe beöltözni.
- Nem tudom milyen szabályról beszélsz, nem mondtad, hogy nem fogdoshatok. – dugom ki rá a nyelvem.
A kérdésemre kapott válasz azonban nem igazán volt az a féle válasz, amit igazán vártam.
- Ha ilyen feketeözvegy szerűség vagy, akkor szólj rám, mielőtt ténylegesen ágyba vinnélek, mert én jobban szeretem, ha élve marad mind a két fél az aktus után is. – viccelem el a dolgokat.
Igazából nem ítéltem el a dolgot, nem helyeseltem azért látszott rajtam, de azért nem vagyok olyan aljadék, aki jobbnak mutatja magát másoknál. Én magam is öltem már, és bár csak vörösüket, attól függetlenül nem volt lelkiismeret furdalásom miatta, se akkor, se most. Ezután folytatódott a játék, mely szerencsémre újabb kikötözéssel folytatódott csak, mert a kérdésre nem hiszem, hogy tudtam volna válaszolni őszintén. Nem igazán tartottam számon ugyanis ezt a dolgot. Viszont, ahogy mindkét kezem az ablakhoz lett láncolva, akaratlanul is elnevetem magam.
- Én jobban szeretem, ha ez fordított szerepbe van. No de. Ahm… ideadnád a kockát? – mondom neki, majd ha megteszi megköszönöm – Nos… ha Koponya akkor…. hm… egy kicsit elgémberedett a vállam, mi lenne, ha megmasszíroznád? – mondom sunyi mosollyal az arcomon – Korona esetén pedig a kérdésem a következő: A közös ismerőseink közül kit fektetnél meg legszívesebben, ha lenne rá alkalmad és még nem volt rá lehetőséged. Biztos vagyok benne, hogy sok közös ismerősünk van, szóval mondj nyugodtan egy nevet. – dugom ki rá a nyelvem gonoszkásan.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Jún. 18 2020, 23:25

The member 'Tsujimoto Eiki' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :
Macska-egér harc 4766591541_a6962e6ebb_s

by **Szophie** Pént. Jún. 19 2020, 00:02

Szophie jóízűen felnevetett. Fekete özvegy, ez jó!
- Nem, az nem rajtam múlt - csóválta meg a fejét látható jókedvvel. A pillanatnyilag ráereszkedő sötétség nagyon gyorsan tovaszállt. - Méreg hatása alatt volt mindvégig, és nem bírták az életpontjai. Tudod, a börtönben sok minden megesik úgy, hogy észre sem veszed - vonta meg a vállát, és szinte nosztalgiázva gondolt vissza arra a sötét, bűzös, mocskos helyre, tele veszéllyel. Ott sosem kellett azon törnie a fejét, hogy mivel üsse el az idejét. Ott egyetlen percig sem unatkozott. Ha nem lett volna olyan kibaszott félelmetes és halálos, még vissza is vágyott volna a helyre.
- Ráadásul már legutóbb is megtapasztalhattad volna, hogy élve jössz ki a dologból, ha nem jut eszedbe Vezért is belevonni - nyújtotta ki a nyelvét játékosan, és újra felkacagott. Igazán érdekesre sikerült a találkozó vége. Szophie annyira ledöbbent is kiakadt, mint talán még soha. Talán ezért is maradhatott mély nyomként lelkében az eset. Ami akkor még kifejezetten bosszantó volt, az mostanra egy vicces élménnyé másult.
- Persze, mindenki jobban szereti fordítva - forgatta meg a szemeit, miközben rögzítette a párjának kezeit a bilincsbe. - Csakhogy én gyorsabb voltam. És tessék - nyomta oda a kockát, de nem az elvárásoknak megfelelően a fiú kezébe, hanem a szájába tette azt. Lehet úgy is dobni, bizony.
- Szóval masszázs - vonta össze a szemöldökét, épp csak rápillantva a koponyára. - Hát ebben nem vagyok valami jó - vonta meg a vállát, és közelebb lépett. Nyomkodni kezdte a fiú vállait, de vagy túl erősen csinálta, vagy túl gyengén, és kicsit sem a megfelelő pontokon. Tényleg béna volt. Közben akaratlanul is az elhangzott kérdésen gondolkodott. Milyen közös ismerőseik vannak egyáltalán? A bossos közeg, maximum. Onnan ki lehetne az? Egyesével sorba vette az alakokat, de egyetlen embert sem talált, akivel akár egy csókot is szívesen váltott volna. Hinari volt talán még az egyetlen, de az ő kapcsolatuk túlságosan nemes és csodálatos volt ahhoz, hogy ilyen módon gondoljon rá. Mondta volna Tachibanát, de annyira még nem volt ködös az agya, hogy elfelejtse annak a tényét, ő már halott. Apropó drog! Gyorsan lehajolt, és felszívott még egy adagot, mielőtt még túlságosan elöntik a szomorú gondolatok az elméjét.
- Így - nyugtázta a dolgot, és letörölte a türkiz port az orráról. A művelet közben megihletődött, így aztán vigyorogva fordult Eikihez. - Tetszett a kérdésed is, úgyhogy válaszolok rá. A közös ismerőseink közül valószínűleg senkivel, mivel csak két személy van jelenleg, akivel bármit is el tudnék képzelni. Ha szerencséd van, az egyiküket egyszer talán meg is fogod ismerni. Vic-chan bájos lány, és talán nevezhetem a szeretőmnek. A másikat pedig Hoorának hívják.
- Következő kérdésem: hol van a legcsiklandósabb pontod? Mersz esetén pedig kinyitom az ablakot, és ki kell ülnöd a párkányra. Igen, tudom, hogy havas.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Jún. 19 2020, 00:02

The member 'Szophie' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :
Macska-egér harc 4766591541_a6962e6ebb_s

by **Tsujimoto Eiki** Pént. Jún. 19 2020, 00:26

Látszott rajtam, hogy nem igazán kellett magyarázkodnia, nem feltételeztem róla semmit. Amúgy sem lett volna kifejezett problémám egy-két gyanús gondolatot leszámítva, de jelenleg nem igazán voltam még abban a szituációan is. Viszont, ahogy a lány inkább a számba adta a kockát, sokat sejtetően pillantottama lányra, majd a szememet forgatva kénytelen voltam így dobni. Mindeközben a lány ügyetlenül próbált masszírozkodni, és bár tény, hogy nem csinálta jól, de nem tettem megjegyzéseket rá. Bár, ha látom, hogy zavarja az eredmény, azért kedvesen megkérdem tőle.
- Szeretnéd, hogy adjak leckéket majd? És akkor te is tudsz majd úgy csábítani, ahogy én. – nevetek fel a múltkorira visszatérve, és ahogy a farkasos dolog szóba került akartalanul ismét felnevetek – Ahm. Amúgy nem hiszed el, de igazából csak az ingerküszöbjeidet teszteltem, hogy hol van nálad az a határ. De szerintem megtaláltam. – nevettem fel.
Bár a kérdésemre Szophie egy ideig elgondolkozott, nem igazán volt az a válasz, melyet hallani akartam, de csak csettintettem egyet a nyelvemen.
- Fene, pedig reménykedtem benne, hogy elengedhetem kicsit a fantáziám. – mosolygok rá a lányra – A kérdés mondjuk az, hogy milyen keretek közt és hogyan ismerném meg. – mondom viccelődve, majd igazából kérdésére szinte azonnal rávágtam az őszintét – Sehol. Nem vagyok csiklandós a legkisebb formában sem. Egyetlen ponton tudsz belőlem erős reakciót kicsikarni a csiklandozással, de az az nem a csiklandozás miatt lesz változás. – mondom neki sejtelmesen – Na de, ideje kicsit visszavágni. – mondom neki, miközben kiülök a hideg ablakba, miközben magamhoz veszem gyorsan a kockát – Te a csiklandó pontjaimra, én a G pontjaidra vagyok kíváncsi, természetesen. Illetve ha lúd legyen kövér. Ha koponya pedig akkor átveszed a jelenlegi felállásban a helyemet. – mondom neki gonoszkodva.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Jún. 19 2020, 00:26

The member 'Tsujimoto Eiki' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :
Macska-egér harc 4766591541_a6962e6ebb_s

by **Szophie** Pént. Jún. 19 2020, 16:32

- Áhh, szóval ez volt a terved - mosolyodott el, mint aki végre megértett valamit. - Nem gondoltam volna rólad, hogy szeretsz így játszani - nézett rá melegen, úgy ahogy eddig még egyszer sem, szinte már érzésekkel. Eddigi arckifejezései ugyan barátságosságot és kedvességet tükröztek, talán még a jókedv is fellelhető volt vonásain, ám valójában szemei egyszer sem csillogtak őszintén. Mostanáig. Ez is csak egy fél pillanat volt, szinte csak káprázat, aztán tova is szállt.
- Azt csak akkor tudod meg, ha ügyesen játszol. Titkos hely ám és titkos lány - kacsintott, és várt. Közben nagyra tárta az ablakot, azon beáramlott a szobába a hideg levegő. Karjain libabőrös lett.
- Értem, köszönöm az információt - mosolygott, aztán az arcvonásai újra egyre őszintébbek lettek. Szinte már kedvtelve figyelte, hogyan gurul tovább a kocka, mígnem megállapodott a koponyán.
- Szép - csücsörített, aztán Eikihez lépett. Tekintete szinte ragyogott.
Felnyúlt, végigsimított a férfi karján, mellkasán, majd a szívére bökött.
- Tudod nem játszol valami ügyesen - búgta szinte szomorúan, ám hangja teljes ellentétben állt arckifejezésével, mely azt tükrözte; az igazi játék még csak most kezdődik. Könnyed, szökkenő léptekkel hátrált, majd gonoszan elmosolyodott.
- Feladom, veszítettem - jelentette ki, de ez láthatóan nem érdekelte. - Te viszont a csapdámba estél. Megpróbálhatsz kiszabadulni belőle, de... - Az ablak immortal objeckt volt. A bilincs pedig annak a párja, amivel Hinarit is fogva tartották elrablói. A lány elégedetten kuncogott, és hátralökte a haját. Nem mintha nagyon gonoszkodni akart volna, ám még csak most indult az igazi szórakozás. Leült, természetesen az asztal távolabbi pontjára, de a drogot most hagyta a fenébe, pedig már kezdett kitisztulni az agya. Ez a szórakozás azonban sokkal jobbnak ítélkezett.

by **Tsujimoto Eiki** Pént. Jún. 19 2020, 16:58

- Lehet, hogy sokan fafejűnek tartanak, de van ám eszem, csak nem szeretem használni. – mondom nevetve a lánynak – Viszont szeretek játszadozni a partnereimmel és próbálgatni a határaimat. Nincs semmi vicces a kockázat nélküli játékokban. Ha félnék a kockázattól, nem játszanék Glasscannont egy életre-halálra szóló játékba. – mutatok rá a tényre.
Játszadozásaira csak elmosolyodok és nem szólok semmit sem azután se, mikor szélesre tárta az ablakot. Pechére a hideget jobban bírom a melegnél és ha kínozni akart, előbb a ruháimat kellett volna levetetnie, mert úgy valóban más lenne a helyzet. Lehet akár mennyire hideg a levegő, ez szinte langyos levegő ahhoz képest, mint ami a Titán-hegyen volt, így pimasz mosollyal álltam a tekintetét. Jóleső bizsergés járt át érintése nyomán és szavaira gúnyos mosolyom csak még jobban elterült.
- Én nem ügyesen játszok, hanem gonoszul. – felelem szavaira, viszont meglepett, hogy ilyen hamar feladta, viszont némiképp azért számítottam rá – Sejtettem, hogy forralsz valamit, túl célirányos voltak a kéréseid. – nevetek fel – Na és mit nyertem? – kérdezem vigyorogva.
Látszott rajtam, hogy nem igen próbálok szabadulgatni és hogy sejtem azt is, hogy a lány se fog túlságosan hamar elengedni, ennél azért jobban ismerem az ő féle lányokat és bár nem volt pont rózsás a körülmények, nem volt ellenemre a helyzet. Bár a kis játéknak vége szakadt és a hideg hatására az elmém is kezd kitisztulni, ettől függetlenül semmi rossznak nem vagyok (korai) elrontója, így egyelőre belemegyek ebbe a játékba. Mert bár a kérdezz/felelek nagy eséllyel már befejeződött, az igazi játék úgy sejtem hamarosan kezdetét veszi. Kíváncsian várom mit tervez a kis rosszcsont farkaslány.

by **Szophie** Hétf. Jún. 22 2020, 20:19

- Áhh, szóval ilyen beállítottságú vagy - pislogott nagyokat a lány, habár hogy a játékos harcmodorra vagy az előbbi információkra, az nem volt egyértelmű. Akárhogy is, elraktározta magában az információkat - mindegyiket -, hátha még egyszer szüksége lesz rá.
- A kinti és a benti világ is ugyanúgy kockázatos - vonta meg a vállát aztán. - Csak egy játék lehet mentes tőle, de sokszor még az sem.
Nos, hogy ez a játék melyikbe tartozott? Egyelőre nehéz lett volna kitalálni, bár egyértelműen játéknak tűnt, és senkinek nem esett bántódása - még. A játék vége azonban még nem volt megtervezve, bármi is lehetett belőle.
Eiki azonban meglepő módon még csak meg sem próbált szabadulni kötelékeiből. Habár ez is benne volt a pakliban, a lány nem számított ilyen magas fokú bizalomra.
- Vigyázz, nehogy megjárd velem - mosolygott szelíden, és elővett egy kést. Ügyesen megforgatta az ujjai között, és közelebb lépett a fiúhoz.
- Hogy mit nyertél? Hiszen máris nagyon sokat! - suttogta, ahogy mellé ért, és a tárgyat a fiú torkának szegezte. - A társaságom nem elég nyeremény? - mosolygott látható vidámsággal, és elkezdte lefelé húzni a tárgyat a fiú testén, közben nem felsértve őt, inkább csak érzékien karcolgatva a bőrébe.
- Meglepsz. A végén még kiderül, hogy jobban a kedvemre való vagy, mint azt elsőre gondoltam - reflektált úgy általánosságban véve mindenre, ami az elmúlt percekben történt. Vajon lehetséges, hogy ez a fiú előtte tényleg jó társaságot nyújtson, akár hosszútávon is? Szophie régóta nem szerzett új barátokat, Eikiről viszont nehéz volt eldönteni, hogy valóban alkalmas-e a feladatra, vagy sem. Ennél több, sokkal több idő és találkozás kellett volna hozzá, hogy bármit is biztosra mondjon, az azonban megkérdőjelezhetetlen volt, hogy élvezi a társaságát.
Egy gyors, határozott, és erős mozdulattal végigfuttatta a kést a férfi felsőjén, az pedig pixeleire robbant, felfedve előtte a puha bőrfelületet.
- Hühm, mit is kezdjek veled? - pislogott fel rá ártatlan arckifejezéssel, de tekintete pimaszul csillant.

Boldog Születésnapot! \o

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Jún. 22 2020, 20:51

Nem szóltam semmit a lány megjegyzésére, hisz ezen a véleményen volt és én nem akartam megmásítani a saját álláspontját, hisz mindenkinek joga van eldöntenie, hogyan áll a világhoz. Viszont amikor „figyelmeztetett” akaratlanul is elvigyorodok pimaszul.
- Hát járni most igencsak nehezen tudnék, de majd figyelek a tanácsaidra. – mondom neki játékosan.
Látszik rajtam, hogy nem aggódok az előhúzott „fegyver” miatt. Tisztában vagyok a kasztjával, és egy tőrrel nem sok mindent tudna komolyabban ártani nekem, maximum hosszú távon. Más helyzetbe talán feszült maradtam volna, de most csak nyugodt tekintettel néztem a lányra. Nagy eséllyel a drognak is sok beleszólása volt, hogy miért olyan levakarhatatlan a mosolyom az arcomon.
- Óh micsoda jutalom. Mindig is szerettem csinos hölgyek társaságába lenni. – bókolgatok neki nyájasan, majd megjegyzésére akaratlanul is kitört belőlem a trollvérem – Minden nőnek egyszer eljön az a pillanata, amikor rájön, hogy ellenállhatatlan vagyok. – mondom viccelődve a lánynak.
Igazából nem nagyon gondoltam bele a helyzet komolyságába, a drog pedig kellően eltompította az agyam, hogy az amúgy is szimpátiámat a lány felé, végtelen bizalommá növelje, így szinte fel se vettem a késes játékát, szimplán kissé megrezzentem a hideg szél nyomán, mely a csupasz hátamhoz ért. Kérdésére vigyorogva előre dőlök, és ha hagyja homlokomat finoman az övéjének támasztom, szememmel pedig végig az ő szemeibe tekintek.
- Hát… - duruzsulom - …nekem lenne javaslatom. Segítek kicsit, nyelvedet kell használni benne leginkább. – mondom pimasz tekintettel a lányra pillantva, aki érezheti, hogy nem riaszt meg a helyzet, majd végül rákacsintva, hozzá teszem – Tudom borzalmas vagyok, de eddig én szívtam, lassan ideje lesz szerepet cserélni. – mondom halkan nevetve.

by **Szophie** Kedd Jún. 23 2020, 22:40

Nehéz lett volna eldönteni, hogy Eiki most szimplán csak hülye, vagy tényleg ennyire megbízik benne. Esetleg, ahogy mondta is, szereti rábízni magát az eseményekre, és csak sodródni az élettel. Volt valami vonzó ebben a hozzáállásban, valami szabadságszerű. Ami viszont az ábrándjait illeti arról, hogy a srác esetleg több lenne annál, mint amit megmutat magából; nem. Eiki pontosan annyi és az volt, akit láttatni engedett, és ezt a következő párbeszéd ékesen bizonyította. Nem is ő lett volna.
- Hogyne - forgatta meg a szemeit a lány. - Szeretnéd a következő játékot úgy játszani, hogy te megpróbálod bebizonyítani ellenállhatatlanságod, én meg győzök, mert nem sikerül? - tette fel a kérdést, aztán közelebb lépett. Mondjuk a tettei nem épp a szavait bizonyították, de hát még nem egyeztek bele a játékba. Ha valóban be kellene bizonyítania, hogy ő bizony nagyon könnyen ellen tud állni, valójában egy pillanatig sem okozna neki problémát, csak az roppant unalmas órákat vetítene eléjük, neki pedig most nem erre volt szüksége.
Játszani félig vagy alig ismert emberekkel igazából jó volt. Izgalmas és elűzte a magányt. Az ember egy rövid ideig úgy érezhette, valóban él, még ha ez csupán testi elégedettséget is jelentett. A drogok, az alkohol, a szex, ezek mind jók voltak arra, hogy feledtessék az emberrel a valódi problémákat. Ha pedig mindehhez még egy élénk, vidám társaság is adódott, az különösen sokat dobott a hangulaton.
Ezért is tűnt Eiki jó választásnak.
- Nehogy azt hidd, hogy itt bármi olyasmi is lesz, amit te akarsz - jelentette ki a lány határozottan, és nem, esze ágában sem volt szívni. Semmit sem. Azon viszont csodálkozott, hogy a fiú ilyen türelmes, és hogy még mindig nem jutott eszébe kapálózni vagy szabadulást keresni. Szóval ilyen hatással lehet emberekre a drog? Mondjuk Hinari, Mirika és Leo is furcsán viselkedtek tőle.
A férfi homlokának érintése és kihívó tekintete azonban, ha akarta, ha nem, hatással volt rá. Végignyalta az ajkát, majd megfogta Eiki állát, és az ajkába harapott. Szívni nem, de más módon bántani volt kedve. Ő most csak játszani akart. Pixelek szálltak az égbe fogai nyomán, és Eiki életpontjaiból megcsappant egy kevés.

by Ajánlott tartalom

Macska-egér harc

Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc

Re: Macska-egér harc