Szakés Macska bár + Enheriel és Snowcat lakosztálya

Egy teljesen luxus lakosztály a céh kastélyának tetején, amit Snowcat gyorsan le is nyúlt, mielőtt bárki más rátette volna a mancsát, jelenleg Enheriel, a céh vezére is itt lakik vele. Szauna, pezsgő, rendes fürdő, szép nagy erkély, minden ami kell. Emellett itt van a céh bárja is. XD

Bár


Nappali


Konyha (bár szomszédságában)


Fürdőszoba


Hálószoba (macskás cuccokkal :3 )


Erkély (a pezsgőfürdő is itt van, csak nem látszik)


Bár nyitva tartása: 17.00-tól 2.00-ig.

Keservesen sírtam, miközben a megkarmolt arcomat takartam azzal a hideg vizes ronggyal, amit Lulu adott. Nem akartam elhinni. Villámlás, az én hűséges, egykor tündéri petem nekem támadt, és otthagyott...! Hol rontottam el?? HOL??
- Nyugi Enheriel, biztos nem komolyan gondolta. - Próbált felvidítani Lulu, miközben kísért ki a szobámból, de eredménytelenül. Teljesen meg volt döbbenve attól, hogy egyáltalán a saját szobámba támadtak meg, de attól egyenesen sokkot kapott, mikor látta, hogy Villámlás volt az. Miután nem sikerült felvidítani, bekísért a macskabárba.
- Snowcat, hol a csap? – Kérdezte azonnal Lulu. – Enheriel megsérült! – Meg sem hallottam a lelki fájdalomtól, amiket mond. Leültetett az egyik székre, elvette a rongyot tőlem, hogy kimossa, és frissen adja vissza. Tudta, hogy nem érzünk itt fájdalmat, de ennyit tudott jelenleg tenni. Az volt a szerencse, hogy nem folyik itt vér, és nem fájt egyáltalán a karmolás… fizikailag. Lelkileg viszont teljesen összetörtem. Annyi mindenen átestünk már Villámláson: azt hittem, hogy meghalt, el akarták venni tőlem, mindig együtt harcoltunk, és most minden szép emléket csak úgy eldobott, mert gyengének talált. Tudom, éreztem a levegőben, amikor veszekedtünk. De sose gondoltam volna, hogy Villámlás képes nekem támadni. Miközben sírtam, Lulu visszajött vigasztalgatni.
- De nem értem. Eddig olyan aranyos, tündéri pet volt, pont, mint Regina. Most meg a saját gazdájának ugrik, és elmegy tőle… Mi ütött Villámlásba?? Nem ilyennek ismertem! – Lulu teljesen értetlenül állt a dolgok előtt. Tudta, hogy Villámlással mostanában bajok vannak, na de hogy idáig fajuljon, azt nem gondolta volna. Ahogyan én sem. Depresszióba estem már, mikor felnéztem a Bárosra… Snowcat?
- Snowy? – Kérdeztem döbbenten. – Te lennél a báros? – Közben megsimogattam Reginát, ha engedte.

//Enhi, itt nincsenek sebek, ahogy Klein is mondta a legelső kt-nknál a fájdalomérzet-mentesség miatt, mivel egy virtuális játékban vagyunk. //

Nya, a céhvezető-kisasszony engedélyével a lakásom egyik szakasza külön egy bárteremmé is alakult, hogy jöhessenek a céhtársaim iszogatni, és baráti társaságban cseverészni kedvükre céhen belül. Az üzlet egész jól indult, egy jó csoport már egyből beözönlött ide egy kicsit kikapcsolódni egy-két jó piácska mellett. Kevert rendelés esetén fogtam a mixer-poharakat, összeraktam, látványosan rázogattam őket, vagy dobáltam, aztán a tartalmát beletöltöttem egy másik pohárba, amiben felszolgáltam a rendelőnek. A háttérben pedig ment a jó kis zene a hangfalakból. Rendes volt Enhi-chantól és néhány céhtárstól, hogy segítettek ezt berendezni, hogy jó hangulatú bárt össze tudjunk hozni! Igaz, a bárból szerzett arany nem az én zsebembe folyik, hanem a közös bankba, ami jó is végül is, legalább ebből is lesz pénzünk fejlesztésekre, bizony!
Éppen két csajszit kápráztattam el mixer-tudásommal és bájommal, mikor egyszer csak megjelenik valami lány, és magyarázkodott valamit össze-vissza. Csap? Sérülés? Milyen sérülés? De hát mi nem tudunk ebben a játékban megsérülni, hiszen KA bácsi ezt megtiltotta nekünk fájdalomérzet-mentes virtuális övezetben! Vagy mégsem? Nyá, a francba, mi történt egyáltalán? Ki sérült meg? Hogy? Mi?
Ránéztem a pult mögül, és dobbant a szívem. Enhi-chan volt.
- Szervusz, Enhi-chan! - köszöntöttem őt kedvesen. - Hát mi történt? Megint az az idegbeteg pszichiátriai esetű ronda peted volt, mi? Tessék, igyál ebből a jó kis borocskából, nyo! Ettől majd jobb kedved lesz.
Nem hittem volna ám, hogy lesz egy állat, amit úgy gyűlölni fogok, ez pedig Enhi-chan rohadék petje. Regina szerint azt hiszi, bármit megengedhet magának, és ész nélkül minden hozzá legközelebb álló emberre nekiveti magát, mikor azt se tudja, hogy az illető jó-e vagy rossz. Ilyenkor jönne jól egy vörös indikátoros, aki egy fejbeütéssel pixelekké ütné azt az ócsmondi pokolfajzatot! És hiába növekszik, nem azért ilyen ám! Regina is most mintha már nagyobb lenne, még mindig olyan, mint amilyen. Az állatvédők is az ilyen esetű állatoknak csak úgy segíthetnek, ha elaltatják. Nem értem, miért nem szabadul meg tőle Enhi? Bármennyire is szeretem az állatokat, de a dög esetében én inkább elaltatnám, vagy valami más módon szabadulnék meg tőle, hogy ne veszélyeztesse tovább mások életét!
Regina már az elején odament megszaglászni őt, és mikor Enhi-chan elkezdte simogatni, dorombolni és dörgölődzni kezdett hozzá. Regina kedveli Enhi-chant, bizony, az általa gyűlölt pet ellenére is vele jóban van.
- Enhi-chan, nem tudom, hányszor jössz a griffek növekedési problémával, de nem ez van a háttérben. Hallottam már rengeteg hasonló esetről is, bizony. A peted egy idegbeteg rosszindulatú állat, és egy legyező általi veréssel csak rontod a helyzetet. Én azt mondom, és mindenki más is a céhben, hogy hagyd el Villámlást! Még ha annyi mindenen keresztül is mentetek! Menthetetlen egy szörnyeteg. Annyi bájos, tündéri pet van SAO-ban, mint amilyen az én Reginám, és egy ilyen kedves, aranyos, szépséges lánynak egy ilyen pockány, bugos bestiát kellett kifognia. Na de igyed a bort! Meglátod, jobb lesz neked tőle! - Itt kacsintottam rá.

Amikor Snowcat vigasztalásként adott bort, ittam belőle. De mikor említette, hogy hagyjam el Villámlást, megint sírni kezdtem.
- Most boldog vagy?? – Fakadt ki Lulu. – Nem hagyhatja el Villámlást, ugyanis az hagyta el szegény Enhit! És még meg is támadta ráadásul! – Mesélte neki Lulu tömören. – Teljesen kifordult önmagából, pedig annyira édes volt, mikor megismertem, mint Regina, de mint akit a gonosz szállt volna meg, és most Enhi lelke össze van törve, mint egy porcelánbaba! Csoda lesz, ha megváltozik!
- Nem fog! Gyenge vagyok, hasztalan! Biztos talál egy másik idomárt, aki megfelel az elvárásainak! – És tovább sírtam. Teljesen elkeseredtem, nem tudtam, mit tegyek. Legalább Regina édes dorombolása és dörgölődzése megnyugtatott valamennyire. És amikor szépnek, kedvesnek és aranyosnak mondott Snowy, akkor elpirultam kicsit. Olyan kedves volt hozzám, még ha gyűlöli is Villámlást. Snowcat utalt rá, hogy jó lenne, ha otthagynám Villámlást, és egy másik petet választanék.
- Nem lehet. – Szipogtam. – Egy részt, mert kikelése óta neveltem Villámlást, olyan, mintha egy anya cserélné el a gyerekét egy másikra… Másrészt mert az én felelősségem Villámlás nevelése, az én hibám, hogy ilyen lett… Hiszen engem sose szerettek az igazi szüleim… - Ha Regina engedte, az ölembe veszem, és úgy simogatom tovább. Legalább valamennyire megnyugtat az édes dorombolása. – Nem csoda, hogy rosszul neveltem… egy szörnyeteget neveltem! – Megint sírtam. Itt nem láttam, hogy Lulu bökdösi Snowcat-et.
- Na! – Suttogott neki. Próbált arra célozni, hogy itt az alkalom, hiszen látott rajta valamit. – Na! Öleld meg vigasztalóan vagy valami! Most szüksége van egy odaadó férfira! – És kiment a szobából. Nem is hallottam, mert sírtam, közben ittam egy kicsit a finom borból. De vigyáztam, nehogy berúgjak.

A Lilu... Lili, vagy ki már egyből kitört, pedig nem neki lenne joga keseregni, és kiakadni, hanem szegény Enhinek, akit ennyire elhagyott az a tetves szemét dög, aki annyira a szívéhez nőtt. Én csak felemeltem a kezem, és egy kicsit a hangomat is Lellára, vagy kire.
- Hé-hé-hé-hé, szépségem! Fogd vissza magad, nya! Még a végén ettől a sok-sok szövegeléstől kiszáradsz! Tessék, igyál te is, aztán kényelmesebb lesz beszélni a hadarás helyett. - Ezzel oda is toltam Leilának egy ingyen-vörösbort. Bizony, egy leányzót azzal is csendre lehet inteni, ha egy italt az orra alá bökünk. Mindig is így működött, és mindig is bevált nálam ez a módszer. Bizony, bizony, így is kiismertem már a csajokat!
Nyahát! Most, hogy Lolát ezzel leráztam magamról, végre több figyelmet fordíthattam ismét az Enchi-chanre.
- Bocsánat, ha egy kicsit rosszul fogalmaztam, Enhi-chan! Úgy értettem, hogy az állatok idővel úgy változnak meg a lehető legrosszabb irányba, hogy már semmit se lehet tenni ellene. Meg amúgy is... nézd, én is nagyon szeretem Reginát, mert mindig mellettem van, és akkor is kitartott velem, mikor még az utcán csöveztünk, szegényen és néha éhezve is, mikor nem sikerült bekunyerálnom magam a lányok társaságába, vagy lenyúlták tőlünk a jó kis mobokat, nyo. De eljön az idő, amikor elérjük a századik szintet, és ki kell lépjünk a játékból. Akkor bizony ugyanúgy el kell veszítenünk sajnos a petjeinket. De láthatod, egyszer előbb, vagy utóbb ezek a petecskék nem fognak örökké mellettünk maradni. Vagy elmennek maguktól, mert idióták és látni se akarják gazdáikat, vagy meghalnak, vagy nekünk kell visszatérnünk a saját világunkba. Ez még a valóságban is így van, nyo.
Nyáh, ez végül is tényleg így van. Akármennyire is szeretnénk örökre az állatainkkal együtt lenni, egyszer eljön az idő, amikor kénytelenek leszünk "addio"-t mondanunk egymásnak, akármilyen körülmények között kell elvesztenünk őket. Regina, hogy még jobban is vigasztalja Enhi-chant, ott maradt vele. És nemcsak hagyta, hogy ölébe vehesse, még kényelmesen el is helyezkedett rajta, és kedvesebb dorombolással, már-már majdnem elszunyókálva díjazta a kényeztetést.
- Ne mondj már ilyet! - fortyantam fel, mikor Enhi-chan azt mondta, hogy rosszul neveltek. - Ez úgy hangzott, mintha a te nevelésed miatt lett volna ilyen! Pedig nem! Pedig olyan kedvesen bánsz minden állattal! Nagyon jól tudsz nevelni, és még Regina is különösen benned bízik jobban rajtam kívül, mint más állatbarátokban, pedig ez nála ritka esett, és nagy szó! Szóval ez itt van példának, hogy nagyon jó állatgondozó vagy és nevelő.
Máo, éppen hogy sikerülne a megint sírdogáló szép leányt lenyugtatni, már éreztem azt az erőlködő ujjat a bordáim között. Némi bökdösés után méltatlankodva fordultam hozzá.
- Nya, ne bökdössél már! Ez nem Facebook!
– Na! - bökdösött tovább Lala. - Na! Öleld meg vigasztalóan vagy valami! Most szüksége van egy odaadó férfira!
- Szerinted mit csinálok éppen? Vigasztalnám meg minden, csak te bökdösöl itt, mint egy vészmadár. Legalább hagyjál vele beszélgetni, és nem belekotyogni a dolgokba, nyo!
Biztos jobb belátásra térítettem, mert Lolie lelépett a bárból. Könnyed sóhaj hagyta el a számat, mert örültem, hogy végre most kettesben lehetek Enhi-channel, és igyekszem megnyugtatni. Persze a jelenlévő vendégek nem számítanak, azok szépen elvannak magukkal. Nyo, tehát oda húztam egy széket, és leültem Enhi-chan mellé, hogy félkarral átkaroljam megnyugtatóan.
- Nya ne sírjál, nyo. Meglátod, minden tuti lesz később! Az a ronda fajzat lelépett, de nem lépett le vele azok, akiknek még számítasz, például az egész céh, nekem viszont éppen elég sokat. Emlékezz, hogy mit tettem érted, hogy tisztára mossam a neved az eset után! Akkor olyan mérges voltam az egész világra, mint soha, és képes lettem volna azt az idióta kis szemétládát megetetni Reginával, és tudtam nagyon jól, hogy csak azért segített nekünk elkapni azt a cyber-maffiát, mert elvárta, hogy jutalmat kapjon érte. Az az íjász kis k***g jutalmat látott benned, de a céhed egy velünk egyelő embert, én velük ellentétben egy csodálatos leányt, aki még megválthatja a világot. Az igazi szüleidet meg szard le! Ugyanazok a szemét esetek, mint a ficsúrka!
Regina bár nem szólt, hanem nyávogott, bólogatással igazolta az igazamat. Az biztos, hogy mennyi szart kellett végig húznunk egy olyan kis szemétládával, aki csak haszonból segített nekünk! Megesküdtem, hogy legközelebb elkapom és megfircangolom a kis hülyét.

Snowy Azzal próbálkozott, hogy a Petek előbb-útobb elmennek, hiszen ha kilépünk a játékból, miután végigvittük, akkor is búcsúznunk kell tőlük. Ebben igaza van. Csakhogy én nem készültem most fel erre, talán ez fáj a legjobban most. De egyre édesebb lesz a szememben. Először azt mondta, hogy igenis nagyszerű állatgondozó és nevelő vagyok, és olyan kedves vagyok minden állathoz, még ha egy mob is az. Meg Regina is jobban megbízik bennem és Snowy-ban, mint akárki másban, ami nagy szó, mert Reginánál ez ritka eset. Apropó, közben a kiscica már szunyókált az ölembe, annyira élvezte, hogy simogatom. Óh, de aranyos.^^ Mikor Lulu elment, Snowy mellém ült, és fél karral átkarolt nyugtatóan, amitől epirultam. Azt mondta, hogy sokat jelentek neki. Annyira, hogy egyedül neki rontott volna annak a Cyber-maffiának, aki azért kent rám egy gyilkosságot, hogy így tesztelje le, hogy így tönkreteheti-e a nagyszintű játékosokat. Hogy az az Íjász Jutalmat, a céhem tagjai egy velük egyenlő embert, ő viszont egy olyan csodálatos leányt lát bennem, aki megválthatja a világot.
- Óh Snowy, olyan aranyos vagy. ^///^ - Közelebb mentem hozzá a székkel úgy, hogy Regina le ne essen, és megpusziltam az arcát. Ő volt az első fiú, aki ilyen őszinte és kedves hozzám. Már kedvelem őt szinte. Tachi amúgy is másik idomárlánnyal van már, Snowy meg legalább nem olyan, aki lecserélné a párját egy másikért. S ráadásul szereti az állatokat, pont, mint én. Viszont most fájt a fejem a bor iatt, és rosszul is voltam kicsit.
- Snowy, el tudsz kísérni a szobámig? Kicsit fáj a fejem, és rosszul is vagyok…

Enhi-chant megleptem és ezzel pirossá varázsoltam arcát nyugtatásaimmal, minek jutalma egy puszi volt az arcomra. Látszólag még mindig rosszul volt.
- Szerintem attól fájdult meg a fejed, hogy sokat sírsz mostanság, Enhi-chan! Ha sokat sírsz, csak elrontod a szép kis arcodat! Jobban szeretem, amikor vidám vagy és problémamentes. Azt a dögöt meg felejtsd el egy kicsit! Meglátod, szunyálsz rá egyet, és jobban fogod érezni magad! De hogy kísérjelek el a szobádig? Annyira se hagyhatom el az enyémet! Sajnos innen a bárból nyílik, és ha itt hagyom, képesek lesznek ezek a ficsúrok itt bemenni, és félő, hogy el is lopnak tőlem valamit. Még éjfélig nyitva leszek. Szerintem nem lenne rossz ötlet, ha inkább itt az én biztonságomban maradnál, azaz a ma éjszakát nálam töltheted. Nyugodtan aludhatsz az ágyamon, majd alszom én a kanapén, Regina meg majd eldönti, hogy majd kinél alszik. De szerintem ma kivételesen melletted maradna.
Regina dorombolás alatt már az igazak álmát aludta Enhi-chan ölében.
Ránéztem az órára, és úgy tűnik, elég gyorsan száll az idő, nyo! Már fél tizenkettő volt. Ideje lesz lassan egyirányú úttá változtatni a Szakés Macska bár ajtaját kifelé vezetve. Aztán majd holnap reggel kitakarítok.
- Nya, ha akarod, akár most bemehetsz a lakosztályomba. Lesz ott minden rendelkezésedre, még jó meleg fürdő is, hogy enyhítsen még egy kicsit a fejfájásodon. Addig én itt elintézem a dolgaimat, és kitessékelem fél órán belül a társaságot. Regina is megy veled, jó lesz?
A tivornya egy részeg tagja lassan elszunyókált a söre mellett, úgy, hogy szinte lefordult a bárpultról. Sóhajjal előkaptam a seprűmet, és arrébb taszigáltam.
- Félre, félre, lusta disznó! Fél óra múlva zárok, és ha még itt talállak a pult alatt, rád uszítom Reginát!

Snowy sajnos nem hagyhatja el a bárt, mert pont a ő szobája van a szomszédba, és ellopnának onnan valamit. Igaza is van. Viszont felajánlotta, hogy az ő ágyába aludhatok, amíg ő a kanapén, miután elhessegeti a vendégeket zárás előtt.
- Persze Snowy-ka. – Mosolyogtam neki, mikor kérdezte, hogy jó lesz-e, ha Regina is megy velem. – annyira édes volt, mikor kedveskedik.
- Ugye, nem fogod kihasználni az alkalmat te kis cicafiú? – kérdeztem kicsit huncutul, Majd adtam neki egy puszit megint, mielőtt elindult volna kitessékelni a vendégeket. Talán picit sok bort ittam, de biztos nem azért tettem fel ilyen kérdést. Felvettem Reginát, és bementem a hálóban. Nahát, milyen szép!^^ És milyen sok a macskás cucc!^^  Letettem Reginát az ágyba, hogy pihizzen, amíg megfürdök. Eszembe sem volt közben, hogy Snowy leshet akár, de biztos nem tenne ilyent. Miután végeztem, felvettem egy hálóinget, és befeküdtem az ágyban, és úgy aludtam el, hogy Reginát magam mellé tettem, le ne essen a kis apróság. Elég gyorsan el is aludtam az ágyban…

Álmomban az egyik szint erdejében voltam. Nem tudom miért, valamiért nem érdekelt. Valamiért egy mob vagy NJK állat sem volt itt. Aztán valami színeset láttam… Közelebb mentem, és elakadt a szavam: egy gyönyörű, szivárvány színeiben pompázó, hatalmas pillangó volt az.

Az egyik legszebb pillangó, amit valaha láttam.
- De szép… - Ennyit tudtam mondani. Az állat ezután el kezdett repülni. Akkor láttam, hogy zöld az indikátora.
- Hé, gyere vissza! – Szaladtam utána, mert lehet, valaki petje, és a gazdája talán megsérült. A Pillangó egy ideig repült, majd megállt egy tisztáson. Közelebb mentem hozzá, de észrevettem, hogy valami nem stimmel: a gazdája sehol. Ekkor a pillangó felől egy éles visítást hallottam. Mire felnéztem, elborzadva láttam, hogy átváltozott: szép, színes szárnyai szakadtak voltak, valamint éjfekete színűvé váltak, amiket a vérfoltokra emlékeztető, vöröses-barna minta tarkított meg, a gömbök, amik a csápokon voltak, lándzsahegyekké váltak, valamint antennáinak vége fekete fényben fénylett, akárcsak a szeme, a két szájszerve befelé forduló, fogazott csáprágóvá vált. Majd megtámadott, és elharapta a torkom, mielőtt bármit is tehettem volna…

Ekkor visítva felébredtem. Remélem nem ijesztettem fel Reginát vele, mert nem szeretném, ha aggódna miattam. Egy azonban biztos: soha nem féltem egy állattól úgy, mint ettől, pedig csak egy pillangó volt…

- Nyo, ugyan már! - legyintettem a huncut kérdésre. - Úgy nézek én ki szerinted, mint aki kihasználna egy ilyen ártatlan lányt, akinek annyi a bűne, hogy sok idióta, haszonleső alakok közé került?
Azért vágtam egy ártatlan, csillogó szemű arcot, hogy megnevettessem Enhi-t, aztán a lány Regina kíséretével (illetve a karjában vele) elment kialuszni magát. Addig én elvezettem még zárásig a báromat. Akiken látszott, hogy mindjárt berúg, azokat korábban zavartam ki, mielőtt nyafogni kezdenének, hogy maradnának. Hát kérem szépen, megmondtam, amit megmondtam, bizony-bizony! Nyem kénye annyit iszogatnyiuk, mint Kuroci úrnak, az erőszakimádó vénembernek, akinek a haverja is egy agresszív alak! Ilyeneket meg nem vennénk fel a céhbe, nyo!
Hogyha már korábban elhangzott Ványadka, eszembe jutott KÚRÓsai. Beszélni kéne Enhivel erről majd holnap, ha már felkelt, és jobban lesz.
Mikor már bezártam a bárt, hirtelen Enhi sikolyára lettem figyelmes, és arra, amikor Regina is felébredt, és felkiált.
- Jaj ne! Támadás ért minket?!
Előkaptam az idomár botomat, és berontottam a luxuslakásomba, egyenest a szobába, ahol Enhi és Regina feszülten hevertek az ágyban.
- Mi történt? Hol? Mi? Hol a gazember? Megint itt az idióta gyilkos pénzéhes Ványadka, az íjász? Elintézem azt a felvágós kis ficsúrt! - És fenyegetőztem a levegőnek a fegyveremmel, amíg rá nem jövök, hogy senki se tört be ide.
- Enhi-chan! A frászt hoztad rám! - méltatlankodtam. - Nyo, éppen bezártam a bárt, mikor sikítottál! Azt hittem, visszatért a cyber-maffia, vagy az a kis köcsög íjász-kölök csapna le rád!

Mi a fene? Regina megszólalt?? Vagy csak képzelődtem a sokktól? És ekkor tört be Snowy is, mert azt hitte, hogy az az íjász volt, aki segített a tisztázásban, de szerinte csak a pénzért. Milyen lovagias tőle, hogy ha hall egy nőt sikítani, rohan segíteni rajta!^^
- Enhi-chan! A frászt hoztad rám! – Méltatlankodott a kis drága. - Nyo, éppen bezártam a bárt, mikor sikítottál! Azt hittem, visszatért a cyber-maffia, vagy az a kis köcsög íjász-kölök csapna le rád!
- Nem dehogy, nyugi.^^ – Nyugtattam. – Csak rosszat álmodtam, ennyi.^^ De mintha Regina megszólalt volna… Lehet, hogy a bor miatt? – Snowy annyira édes néha.^^A huncut kérdésemen is ártatlan, csillogó szemű arcot vágott, amin kuncogtam. Nyugtatóan simogattam közben Reginát, mivel nem volt igazán baj. Szegényke hogy megijedhetett a sikolytól. De én hogy ijedhettem meg annyira, hogy már azt képzelem, hogy Regina beszélt? Bár nem kizárt dolog, hisz nem olvastam olyant, hogy Pet nem beszélhet.
- Figyelj csak, Snowy… - Kezdtem el a fiúnak. – Arra gondoltam, hogy építhetnénk egy Pillangós kertet, sok virággal, paddal, és egy kiülővel, hogy a céh tagjai pihenni tudjanak a szabadba, amikor alkalom adódik rá. Mit szólsz?^^ - Kár, hogy arról a démoni pillangóról jutott az eszembe, de legalább nem a játékban volt ez valóság formájában, mert akkor tényleg meghaltam volna.
- Snowy, te hol fogsz aludni? – Kérdeztem, mert nem szeretném, ha fogná magát, és a padlón aludna. Még felfázna szegényke. – Csak mert nem akarom, hogy megfázzál. – Nem akarok kockáztatni, mert lehet, hogy csak barát vagyok neki, semmi több. Meg nem is szeretnék kapkodni, amíg nem biztos minden…

Lenyugodtam, mikor kiderült, hogy nincs gáz. Sehol a Ványadka, sehol a maffia, sehol más ártó lélek! Csak Enhi-chan álmodott rosszat. Eltettem az idomár fegyveremet. Mivel Regina megszólalt Enhi-chan jelenlétében, a lány megijedt. Azt hitte, a bor teszi, vagy talán még kába az álom miatt.
- Semmi baj, Enhi-chan! - nyugtattam meg. - Nem a bor miatt, mert amit adtam neked, gyenge volt. Regina igazából tud beszélni, ez normális, mint a legtöbb petnél. Talán a szörnyeteged is, csak annyira bunkó, hogy még csak hozzád se szól. Lényeg a lényeg, hogy ő tud igazából beszélni, amióta megszületett.
- A papát leszámítva csak neked és senki másnak. - tette hozzá Regina.
Egy darabig nézegettem Enhi-chant, ahogy megnyugszik, aztán előállt egy ötlettel, hogy valami pillangókertet kellene csinálni. A szavaira kevésbé, inkább magára a lányra figyeltem, mégis egyetértően bólogattam. Nyo, azt hiszem, ő lesz az igazi!
- Hogy hol? - reagáltam a kérdésre. - Nyo, hisz mondtam már, hogy a kanapén fogok aludni! Finom kényelmes, elég nagy ahhoz, hogy tudjak rajta durmolni. Sőt, akár az egész céh is lazán ellenne rajta.
Apropó céh. Most jutott eszembe valami, amiről beszélnem kellene Enhivel. Legalábbis egy tiltakozás egy megfontolatlan döntését illetően.
- Enhi-chan. Amúgy most jutott eszembe, hogy beszélnem kéne veled egy rossz döntésedről. Nos, KÚRÓszán... ízé, Kurosan mondjuk értette a dolgát, de nem bírtam a hülye magázódását és hogy azzal jött, hogy ha valaki bánt, akkor hozzá forduljunk, mikor meg tudjuk védeni magunkat. Ő nem volt rossz, és azért sajnálom, hogy visszavonult. Ám... miért ezt a hülye Danee-t tetted a helyére?! Ő egy erőszakos vadállat! Nem egyszer küldetéseztem már vele, tudom! Szegény NJK-kat ver, verekszik, agresszíven beszél, előbb cselekszik, mielőtt gondolkozik, ráadásul be is szólt egyszer Reginának alaptalanul és a legjobb haverja egy kiégett alkoholista tanár, aki szintén erőszakos hajlam! Semmi ravaszság és aura nincs benne! Egy ilyet nem tehetsz ki egyből hadnagynak, mikor ő is annyi ideje van itt, mint én! Nem is ismered őt! Akkor inkább ezt a Thunder gyereket vagy engem nevezzél ki a helyettesednek! Én nem fogok egy ilyen gyereknek, mint Danee úgy táncolni, ahogy fütyül! Különben is csak te parancsolhatsz nekem, ő nem! Ha sokkal higgadtabb és okosabb lenne, akkor még igen, de így nem! Szóval magyarul nem támogatom a kinevezését, inkább jobban örülnék neki, ha menesztelnéd.
Regina minden egyes szavamra helyeslően bólogatott.

Teljesen meglepődtem, mikor Snowcat mondta, hogy nem képzeltem azt, hogy Regina beszélt. Tényleg beszélt. És ezt Regina is bizonyította!
- A papát leszámítva csak neked és senki másnak.
- Jaj de aranyos hangod van!^^ Pont illik a bájos pofidhoz!^^ - Megcirógattam a kis kobakját, mert megérdemelte a kis drága.^^ Én kis butus elfelejtettem közben, hogy Snow mondta, hogy a kanapén alszik.^^” Majd Snowcat említette, hogy nem Danee-t kellett volna kitennem parancsnoknak, mert egy NJK verő, agresszív állat szerinte, akiek a barátja alkoholista, agresszív tanár. És ezekért nem alkalmas rá szerinte, meg hogy meneszteni kéne és őt vagy Thunder-t a helyére rakni. Szegényke nagyon feldúlt lehet tőle, de igazából próbaidőn van csak Danee, hisz ő is újonc. Nyugtatóan átöleltem Snowy-t, hogy ne duli-fulizzon.
- Sss, nem lesz baj, Danee csak próbaidős. – Mondtam neki. – Megmondtam neki, hogy ha parancsnok akar lenni, meg kell változnia, különben elveszem tőle a posztot. – Közben megsimogattam a kis drága fejét. – Mellesleg, majd talán Danee lesz az akkor, aki majd dulizik, neked még nem kell.^^ - Itt akartam adni egy puszit az arcára, de valahogy a szájára ment. Teljesen elpirulva hátráltam kicsit tőle.
- Jaj elnézést, nem akartam!O///O – Jaj Istenem, mit csináltam?! Hisz még nem is járunk! Jaj nekem, biztos rosszat fog gondolni rólam! Regina is most mit gondolhat rólam? Remélem nem érte nagy sokk ez szegénykét, hiszen ő még csak egy kis kölyökcica, túl fiatal szerintem hogy ilyeneket lásson. Azért is zavarban voltam, mert igazából ez volt az első csókom, ugyanis Tachi sose csókolt meg, helyette azt a másik lányt csókolgatta. De hadd örüljön most neki.

Regina tűrte Enhi-chan kényeztetését, ezt egy odabújással és dorombolással díjazta.
- Hey, Enhi-chan! Én szívesen bizonyítanék, nyo! - szólaltam fel, mire befejezte Enhi-chan a Danee-val kapcsolatos beszámolóját. - És ha engem bevennél próbaidős... vezérőrnagynak? Én lennék az úgy mond helyettesed, aki helyetted intézi a vezéri ügyeket, és ha mondjuk nem tudnál valahová elmenni a céhvel, de én igen, akkor ugyanúgy én képvisellek téged. Na mit szólsz? Kipróbáljuk?
Nyo, ez fantasztikus ötlet lenne! A hadnagy csak hadnagy, de egy vezérőrnagy nagyobb megtiszteltetésben élne azzal, ha helyettesítené vezérét és intézné helyette az ügyeit. Másfelől meg is nézném szívesen a verekedős goromba pokróc képét, amikor megtudja, hogy én dirigálok neki Enhi-chan helyet... nya igen, nem a hatalommánia az, ami vonz engem, hanem az én kis vezérfőnököm, hogy mellette lehessek és jobban vigyázhassak rá. Nem csoda, hogy KÚRÓszáj lemondott, mert nem tudott vigyázni nyamvadt hadnagyként... akkor mi esélye van egy olyan nagyképű béna alaknak, mint a próbaidős-hadnagyocska? Semmi.
Éééééés igen meglepő dolog történt. Enhi-chan adni akart egy puszit az arcomra, de biztosan annyira máshol jártak a gondolatai, hogy inkább a számra adott. Meglepődtem, de azért boldogan elmosolyodtam... szeret engem a céhvezérem? Nya, ez nem probléma, hiszen én is szeretem őt! Sőt, jobban, mint mindegyik más lányt, akikkel eddig is mennyit kacérkodtam! Ami azt illeti vele nem kacérkodtam ám, csak úgy összejöttek a dolgok... és milyen jól is jött ez a dolog!
Regina érdeklődő pislogással figyelte az egészet, amit egy sunyi somolygást érdemelt ki nála. Enhi-chan zavartam hátrált, de  én közelebb mentem hozzá, aztán megnyugtatóan átöleltem őt, mint egy kincset, amire úgy vigyázok, mint a szemem fényére.
- Semmi baj, Enhi-chan, semmi baj. Van ilyen. És igazából nem is bánnám, ha te is úgy akarod. - Ölelésen kívül mást nem igazán akartam még tenni vele, hiszen az már tolakodás lenne, és nem túlzottan lovagias, bizony. Máskülönben is a kezdeményezéseket inkább rábízom, hadd döntse el, hogy mit akar.

Snowcat javasolta, hogy lehetne próbaidős vezérőrnagy, ami a vezéri helyettes lenne a hadnagy helyett, és képviselne engemet, ha úgy adódna.
- Majd meglátjuk. De nem befolyásolhatnak be estleges gyengéd érzelmek engemet, mint céhvezetőt, ezt te is tudod. - mondtam neki. Tényleg nem befolyásolhatják be a céhhel kapcsolatos dolgokat az, ha valakit szeretek, vagy gyűlölök. Nem lenne helyes. Nem akarom, hogy emiatt szétmenjen az amúgy is nem túl szoros csapat. A csók után mikor hátráltam, Snow közelebb jött hozzám. És a lehető leggyengédebben magához ölelt. Csak nem… Szerelmes belém?
- Semmi baj, Enhi-chan, semmi baj. Van ilyen. És igazából nem is bánnám, ha te is úgy akarod. – nem tudtam egyből, hogy mi legyen. Féltem, hogy csak kihasználna, és ha már nem kellek neki, kidob, mint egy szemetet, mint ahogy minden férfi tette ezt velem. A nyomorultaknak elvileg csak az ágyba kellettem, de mivel soha nem tettem szét a lábamat nekik egyből, akkor inkább dobtak, és kerestek valami igénytelen lotyót, aki megteszi nekik. De Snowcat más volt… Ő nem arra megy ki talán, hogy minden csaj meglegyen neki. Még Regina is pislogott érdeklődve. Pár perc után magamhoz szorítottam Snowcat-et.
- Olyan aranyos vagy Snow… Te vagy az első olyan fiú, akinek nem csak azt akarja, hogy tegyem szét neki a lábam. – ezt egy igennek szántam, bár nem tudom, hogy fogja ezt érteni. De most olyan jól esik a közelsége, valamint Regina kedvessége is jelen pillanatban. Talán Villámlás vissza fog térni, ha kijózanodik, de félek, hogy lehet valaki mobnak nézi majd, vagy más idomárt talál magának. Remélem, hogy az utóbbi, mert azért még ő sem érdemli meg a halált úgy, mint azok, akiknél születtem. De mikor lesz már vége végleg a kínjaimnak?

- Ugyan, nem folyásolnak be ezek! - nevettem. - Aki tudja, hogy mikor kell érzelődni, és mikor kell dolgozni, akkor emberedre találtál, drága Enhi-chan! Biztosíthatlak affelől, hogy én nem keverem a magánéletemmel a munkát, akármennyire is érzünk egymás iránt, kedves Enhi-chanom. De ha nem akarod, hogy segítsek neked, akkor fejet hajtok a döntés előtt. Ámde szerintem lesz még egy kis harcunk Daneegyerekkel, mert nagyon feni rám a fogát. Szegényke aztán majd rá fog jönni, hogy az a buta viselkedése hova vezet, és én aztán meg tudom neki mutatni, hogy egyáltalán nem van az jól, ahogy csinálja. Félő, hogy a harcunk a rangjába is fog kerülni, de ki tudja. De legalább abból a harcból annak lesz haszna, hogy mindenki tisztelni fog végre, és Reginát is, hiszen neki kell ám a figyelem, nyo.
Ezen egy jót nevettem, aztán továbbra is ölelgettem vidáman és nyugtatóan a lányt. Azután, hogy megtörtént az a véletlen dolog köztem és közte, szegényke nagyon megijedhetett. De én nem taszítottam el magamtól, hanem fogtam a karjaim között olyan gyengéden, ahogy egy lovaghoz illik. Hogy jót essen neki, megsimogattam a hátát. Mikor kijelentette, hogy nem az vagyok, aki elvárná, hogy széttegye a lábát, komolyan a szemébe néztem.
- Enhi-chan. Az a Tacsicska Makufircoló, akibe korábban serelmes voltál, meg se érdemel téged! Ő egy lusta, önző, csajozós és szemét alak, aki egy másik törékeny csajra hajt, aki ugye Regina egyik farkasbarátjának gazdija. Ha össze is jöttetek volna, nem hagytam volna ám annyiban! Mindent megtettem volna, hogy megszerezzelek tőle, mert nem szeretném, ha miatta is szenvednél. Nem, nem, nem úgy értettem! Nem vagy se tárgy, se kihasználható valaki, aki... csak szeretnék neked ilyen jellegű szabadságot is, meg boldogságot, meg békét, mert... nos, az a helyzet, és nem félek bevallani már, de szeretlek - vallottam be az igazat. - És mivel szeretlek, bármit megtennék érted, és szeretném, ha nem szenvednél többet. Az a madárfajzat meg majd visszajön, vagy nem. Még őt is kénytelen leszek elviselni, de csak miattad. Engem semmi nem tud felidegesíteni, én mindig vidám, optimista és jóarc vagyok, de ha bármi történne veled... akkor olyan lennék, mint az az álarcos lökött srác vörös indikátorral, vagy átmennék Jack Spicerbe!Na, szeretném, ha sokat mosolyognál mostantól kezdve, és gondolj arra, hogy minden jó lesz. Ami a céhtársainkat illeti, majd őket én fogom gatyába rázni a kedvedért, ha a Danee-gyereknek nem megy. Bízz bennem, drága Enhi-chan!
Felbiggyesztettem a lány állát, és megpusziltam az arcát. Szívesen megcsókolnám, de az etika és a régi társadalomismereti tanárnőm nem engedné, amíg a másik fél nem akarja. Én lennék a legboldogabb, ha összejönnénk, és ráadásul Enhi is sokkal boldogabb lesz, ha mellettem marad. Regina vigyorogva figyelte a jelenetet, hogy vajon ebből mi sül ki.
- Szeretlek - ismételtem el nyugis, kedves, suttogó hangon a lánynak.

- De, segíthetsz Snowy!^^ - nevettem hallkan. – Csak még gondolkodok rajta, ennyi az egész.^^ - én is nevettem picit Snow-val, mikor nevetett. Annyira elragadó volt a vidámsága.^^ Az ölelése is olyan vidám és nyugtató volt. Még a hátamat is simogatta, hogy ne legyek annyira megijedve a csók miatt. Majd a láb széttevéses mondatom után komolyan a szemembe nézett. Azt mondta, hogy Tachi meg se érdemel engemet, mert szerinte is egy önző dög, aki rohan a lányok után. Annyira jó volt hallani, hogy ha összejöttem volna vele, mindent meg tett volna, hogy elhódítson tőle, hogy ne szenvedjek miatta is!^^ Szabadságot, boldogságot, meg békét akar nekem, mert… szeret engem. Teljesen meglepődtem, meglepődve néztem rá.
- Snowy? – kérdeztem, ő meg folytatta a mondanivalóját: bármit megtenne értem, és hogy ne szenvedjek. Még Villámlást is képes lenne elviselni, ha visszajönne, csakis az én kedvemért. Ha bármi történne velem, abba meg beleőrülne. Azt szeretné, ha sokat mosolyognák mostantól. Ezután adott egy puszit az arcomra.
- Óh, Snowy… - hatódtam meg. Boldogan bújtam hozzá, már nem féltem a csók miatt. Regina meg ott mosolygott mellettünk, mint a tejbe tök. Majd gazdája megint kimondta azt a szót:
- Szeretlek.
- Én is szeretlek! – válaszoltam neki boldogan, és megcsókoltam, bár kicsit szégyenlősen. Persze előtte jeleztem Reginának, hogy elfordulhat, ha akar, hisz nem muszáj néznie a kis cicusnak, bár szerintem ő is örül, hogy összejöttem a gazdájával. Ez volt életem egyik legszebb pillanata! Még egy fiú se volt olyan őszinte hozzám, mint ő! Bárcsak örökre tartana egy a csodálatos pillanat, amíg még lehet!^^

Ha nem létezne szerelem, akkor csupán osztódó egysejtűek lennénk, amik csak osztódnak. Nem létezne semmilyen művészet. Sem festészet, sem irodalom... sőt, nem lennének sem azok a híres írók, mint Shakespeare, aki a szerelem létezése nélkül meg sem született volna Rómeó és Júlia, vagy Hamlett, vagy Trisztán és Izolda (nyá, nem biztos, hogy ő írta, de én nem vagyok valami nagy zsenije az irodalom világának!). Freyja, Bastet, Aphrodité, Ámor, Erósz, Cupido, kik a szerelmet testesítitek meg, védelmezitek, uraljátok, mozgósítjátok, mutassátok meg hatalmaitok igaz útját, amit ígértek a pároknak, akikben a szerelem tüze és paradicsomja csillog szemeikben. Ódázzátok a mennyei dalt, ünnepelvén a szerelmet és a boldogságot, égiek, adjátok áldásotokat erre a két halandóra, akik egy játékban raboskodva találtak egymásra, még ha a valóságban szó szerint mérföldek is választják el őket egymástól.
Mikor kimondtam kétszer is a vilgá legszebb szavát, Enhi-chan meghatódott, és ő is kimondta ugyanazt a szót, amit már vártam tőle ennyi idő után. Egy apró, szégyenlős csókot adott, ám az is olyan finom és puha volt, hogy még akartam ezt érezni. Nyo, nem sokat csókolóztam az életem során, de van hozzá annyi tapasztalatom, hogy hosszabb, élvezhetőbb csókkal viszonyozzam az apróságot, amit kaphattam tőle. Még életemben nem éreztem ilyet, azt hiszem, ez az! Ez a mennyei íz, aminél finomabb soha nem is fog létezni a világban.
Regina boldogan vigyorgott, mikor ezt így megnézte incselkedő szemekkel, aztán nyújtózva ásított egy nagyot, álmos pislogások közt összegömbölyödött, és elaludt pillanatok alatt. Mormogásából érthető volt a "jóéjszakát" szó.
Mikor abbahagytam a romantikázást, és levettem az ajkam Enhiéről, bátorítóan rámosolyogtam.
- Nyo, figyelj, ragaszkodsz még ahhoz, hogy nem kell a kanapén aludnom? Végül is itt aludhatok melletted az éjszaka, és talán szebb álmaid lesznek az előbbinél.
Mikor ezt megbeszéltünk, ledőlök az ágyba, majd magunkra húztam a takarót. Úgy aludtam el, hogy gyengéden magamhoz öleltem a kis kedveskémet. Ki tudja, hogy mit hoz a holnap, de azt tudtam már, hogy a jövőm összekötődik Enhi-channal.
- Jó éjszakát, szép szerelmem. - suttogtam a fülébe, mielőtt elaludtam volna.

Amikor levettem volna az ajkaimat az övéjéről, Snowcat egy hosszabb és élvezhetőbb csókkal viszonozta a csókomat, aminek örültem. Boldogan hagytam, sőt, viszonoztam is. El kéne szomorodnom, mert ha kijutunk a játékból, akkor lehetséges az, hogy soha nem látjuk egymás viszont, de ebben az édes és szép pillanatban nem érdekelt. Most velem volt az, aki őszintén szeret, és csakis ez számított nekem, semmi más. Hallottam, hogy Regina mormog valamit, majd levált Snowy ajka az enyéméről.
- Nyo, figyelj, ragaszkodsz még ahhoz, hogy nem kell a kanapén aludnom? – kérdezte, majd mondta, hogy aludhat mellettem is, hogy szebb álmaim legyenek.
- Olyan kedves lenne tőled!^^ - suttogtam neki boldogan, mert Regina már aludt. Ledőlt az ágyba, miközben visszafeküdtem, majd miután ránk húzta a takarót, gyengéden magéhoz ölelt.
- Neked is jó éjt drágám. – suttogtam neki vissza, majd mikor elaludt, adtam egy puszit az arcára, és elaludtam.

Megint a pillangót álmodtam, de már annál a résznél kezdődött, mikor átváltozott, és megrohamozott.
- Segítség! – ennyit tudtam kinyögni, ám mikor harapta volna el a torkom, egy árnyalak ráugrott. A pillangó megsérült ugyan, de tudott harcolni még megmentőmmel. Teljesen meglepődtem, mikor láttam, ki az.
- Snowy! – majd megörültem neki. Az én hősöm aztán csatázni kezdett a gonosz szörnnyel, aki többször is megkísérelt megtámadni, de Snowcat egyszer sem hagyta. A szörny egy idő után felöklelte a fiút.
- Ne! – ijedtem meg, de mikor a pillangó elharapta volna a torkát, az átdöfte rajta a botját, amitől pixelekre hullott a szörny. Snowcat-nek meg szerencsére nem esett baja.
- Én hősöm!^^ - öleltem magamhoz szorosan, majd a fiú megcsókolt.

Miközben álmodtam ez, boldogan elmosolyogtam. Remélem a valóságban is így fog védelmezni, ha kell.^^

/Ismerkedős résztvevők: az összes WR tag, akik el tudnak jönni a bulira, persze várok másokat is meghívásra (chaten vagy pm-en keresztül, wr tagok randomra hozhatnak bárkit), nem kötelező WR tagnak lenni Jöhet az ismerkedések, italozások, játékok, bármi X3 Nm kell itt megvárni a másikat, ha egy kari akar beszélni valakivel, nyugodtan írhat folyamatosan.//

És ím a nap, mikor már csak egy év választ el a második X-től. Igaz, pár nappal korábban töltöttem be, de csak most érünk rá megtartani a szülinapi zsúrt. Kíváncsi leszek, hogy ki mivel fog előrukkolni, és mivel fogunk ünnepelni. Sajnos nem bizti, hogy jön Kurosai, de ő biztos fel fog köszönteni.
Danee-gyerek? Önző alak! Játsza itt az eszét a céhben, és nagyra volt azzal, hogy próbaidős hadnagy, erre meg lelépett minden szó nélkül! Nyááááárrrrrrggghh, esküszöm, hogy egyszer még el fogom kapni, és megdolgozom ezt az NJK-verő, beképzelt, kétszínű, bunkó, agresszív kis szöszibuzit! Lehet, hogy meglennénk nélküle is, de mivel egy közelfrontos tag volt, vagy mi, ezért nagy érvágás volt ez a bandának, ni. Nyo, szegény Enhi-chan most biztos szomorú, de majd megmondom neki, hogy majd találunk valakit helyette, aki ezerszer jobbfej, mint ez az alak. Ha a bunkóság világítana, nem is kellene fizetni a villanyszámlát, mert Danee-gyerek bevilágítaná egész Aincradot.
Nya, ennyi voltál, te gyerek, vissza a szülinapozásra. Reginával szépen elrendeztünk mindent a bárban, aminek a buli alkalmára levettem a félfalát, hogy eggyé váljon a nappalimmal, és így mindenki el fog itt férni. tagok is és más meghívottak is egyaránt. Nem válogatok, jöhet bárki, aki számít. Jun érdekes társaság lenne itt. :]
kaja, pia, nasi, zene, kényelmes kanapék a luxus típusú lakájomban készen a fogadásra. konfettik, csákók, fütyülősök, bulisípok és minden egyéb bulis finomság is kész. Hattól várom a vendégeket, addig összedobok néhány kevert italt, és ellenőrzöm, hogy a céltábla, a csocsóasztal, a pezsgőfürdő és a többi működik-e rendesen. Regina nagyon sokat segített, így a buli kezdéséig kipiheni magát. Nyo, hát igen, összegömbölyödve most már tényleg olyan a kanapén, mint egy lassan-lassan nagyranövő párnácska. Már nem is olyan kicsike ám, lassan lovagolhatok a hátán, mire észbe kapok.
Amint megjött az első vendég...
- Nyo, hellóka! Gyere csak beljebb! Ha hoztál ajándékot, tedd csak le oda. Szolgáld ki magad bármivel, ha kérsz valami innivalót, kiszolgállak. Pezsgőfürdőzhetsz is, ha akarsz - Így fogadom a vendégeket. Enhi-chant egy kellemes öleléssel és szerelmetes csókkal üdvözlöm, ahogy megérkezik. ^^

Az első befutó vendég az egyik lány volt. Egy amolyan magának való csinos fajta. Azt hittem, hogy csinosabban is kiöltözik legalább valamelyik lány, de kicsit csalódott voltam, mikor egyszerű farmerben meg pólóban láttam. Ezt azonban nem mutattam ki. Segítőkészen átvettem tőle a nekem szánt ajándékokat meg egyebeket, amit hozott a bulira, hogy ne szenvedjen ezekkel, amíg bevánszorog valahogy. Csak ezután jött a bemutatkozás, ahogy letettem ezeket a dolgokat az asztalra.
- Szervusz, Nio, hát én lennék a céh vezérőrnagya, Snowcat, de becézhetsz is, ha akarsz, nyo - és kézcsókot adtam a lánynak, akit még beljebb is invitáltam. - Az pedig ott az én petem, Regina. Most még alszik egy kicsit, de nemsokára felébred. A többiek hamarosan megérkeznek, addig szolgáld ki magad itt sütivel, italt meg magam adok személyesen. Szóval kérsz valami frissítőt?
Ha kér, akkor máris kiszolgálom. Ha nem, akkor megkínálom egy hellyel és leülök mellé egy kis beszélgetésre.
- Hát... ez lenne az én bárom és mellé a lakásom egy része. Na és mesélj magadról! Tudni szeretnék rólad mindent! Mi jellemez téged, mit szeretsz csinálni, szeretsz-e táncolni, olvasni, meg ilyenek, meg aztán van-e valakid... persze az utóbbira nem kötelező felelned, kedves Nio.
Regina eközben felébredt, majd miután ásított és nyújtózott egyet, odasétált hozzánk komótosan, és kíváncsian nézett Niora a kedves macskaszemeivel. Ha a lány is kérdezné, hogy velem mi a helyzet, mint ismerkedés, udvariasan felelek:
- Hát kérlek szépen, én csak egy egyszerű macskás német férfiú vagyok, és mindent szeretek csinálni, amiben szívesen benne vagyok. A rossz helyzetekben is inkább keresem a jót, hogy legyen mit kihasználni, idomár létemre bárkit megvédek, aki számít. Szeretem az állatokat, a különböző történeteket, a szórakozást, a tél a kedvenc időszakom, a hölgyeket úgy kezelem, mintha drágakő lenne... de nem is akarlak további bogaraimmal untatni, mert elég hosszú, és nagyon sok mindent szeretek és jellemez is néha engem, nyo! Mivel új vagy köztünk, és nem nagyon van ismereted, akkor nyugodtan fordulj Kurosaihoz, hozzám vagy Enheriel-chanhoz, ha lenne kérdésed, vagy nyomasztja valami a szívedet, vagy bántanak, rendben? Ami meg az öltözékedet illeti...
Végignéztem a ruháján.
- Szerintem nem valami kedvező egy szülinapi bulira így eljönni. Egy hozzád hasonló szép lány inkább öltözzön ki csinosan, ha jó benyomást akar kelteni másokban. Ha gondolod, rögtön keresek is neked valami hozzád illőt. Néha szoktam ajándékba kapni ruhaféléket küldetéskor, és legutóbbiban kaptam egyet, ami jobban illene hozzád, és kiemelné a szemed színét.

Rögtön kiszolgáltam Niot egy itallal, ami nem volt más, mint egy finom rostos gyümölcsital, amit magam készítettem turmicgéppel, majd beletöltöttem egy nagyobb kancsóba, és abból meg töltöttem egy pohárral. Nem akartam rögtön egy sörrel vagy ilyesmivel kiszúrni a szemét, hiszen csak most érkezett, és nem illik leitatni ilyenekkel a lányokat már a zsúr elején. Mikor átadtam az italt, addig mesélt magáról valamicskét, és az én kis ismertetőjeleim után közölte, hogy nincs szebb ruhája, csak az, ami rajta van...
- Csak ez van? - pislogtam rá, mint aki először látott volna egy embert az életében. - Pedig annyi használt ruhabolt is van annyi csinos ruhával! Na de majd Snowcat ad rád egy sokkal szebb ruhát, és mindjárt csinosabb leszel, és akkor majd jöhetnek az udvarlók is! Mindig az első benyomás az, ami csodákra képesek, én mondom neked, Nio kedves!
Azzal egy gyors ütemmel elővettem az inventorymból a ruhát, amit átadtam neki.
- Tessék, vedd fel izibe, nyo! Aztán többször is lássalak ám benne. Nem kell visszaadni a ruhát, a tied lehet, nekem azért nem szokásom ilyesmiket hordani, még ki is nevetnének vele a lányok és a nemtársaim.
Ezzel átadtam neki ezt a ruhát, viselje jó egészséggel. Mikor átesik az átöltözésen a szobámban vagy a fürdőszobámban, amiket mutatok neki az átöltözés helyszínéül, akkor lelkes mosollyal összecsaptam a kezeimet, és jó számra dicsértem Niot.
- Na látod! Sokkal jobban megy ez a hajad színéhez, mint az a rongynak való póló és a szakadt farmergatya! Most már biztos, hogy majd akarnak majd veled ismerkedni az emberek, és nem elkerülnek, mint a szörnyeteget. Biztos, majd itt felbukkan egy udvarlód is... tényleg! Van neked valakid, ha szabad ilyet megkérdeznem a kedes szép hölgytől?