Snowcat pályázatai

Nya, mivel ugye első a petem, muszáj neki képességet megpályáznom.^^

Éles szélcsavar:

Regina kitátja a száját, és a szájából jól irányzott szélcsavar tör ki az ellenfélre. Ha betalál, ugyanannyit vesz el, mint sima sebzéssel. Egyetlen hátránya, hogy ha minden töltés után egyből újra és újra használja, még a saját hp-jából is lemegy 2 hp már a harmadik használattól kezdve, hiszen a saját száját is érinti a sebzés. Viszont ha a töltés után még vár még plusz két kört, akkor a hátrány ebben az esetben nem érvényes.
Ahogy fejlődik, annál pontosabb a célzás, viszont az előbbi a előbbi értékének a dupláját veszítheti a folyamatos használatok alatt.
Kölyökkorban: - 2 hp
Fiatalkorban: - 4 hp
Felnőttkorban: - 8 hp
Minden harmadik kör után használhatja újra a képességét.

Története:

Az elmúlt pár napban mást se csináltam, csak totojáztam, mert hát ugye petem nélkül nem is vagyok olyan erős, mint ahogy ezt megtudtam látszólag. Nyaaaa, hát miért nem lehetünk mi idomárok erősebbek a peteknél, mint a legtöbb szerójátékban?
Szóval dédelgettem és melegítettem a tojásomat a karjaim és a fenekem melegével. Nem tudom miért röhög rajtam ezért mindenki itt a főtéren. A madarak is így költik ki tojásaikat, mégse röhögi ki őket senki! Ha nekik sikerül ez a módszer, akkor nekem is sikerülni fog csak azért is, még ha le is fotóznak valamilyen kristályszerű ízékkel, hogy a jövőben is legyen valami egy képre rögzítve, amin derülhet a sok pupák. Meeeeh, micsoda egy önző társaság, és még csak annyira se méltatnak, hogy megtanácsolják nekem, hogy költsem ki minél gyorsabban a tojglimat.
Néhány nappal később, miután felfedeztem az inventorymban, a tojglim végre valahára repedezni kezdett! Nyáááá, végre már, éppen ideje volt! Már annyira elzsibbadt a fiúsan formás kis tomporom a költéstől, hogy még felállni se bírtam. Vártam, míg kikel. A kikelés meddig tart? Mit mondott régen az általános sulis biosz tancsim? Néhány óra?
Szerencse, hogy ebben az esetben nem kellet annyit várni, mert a tojim alig öt perc alatt kikelt. Megrepedt, aztán pixelekké bomlott, és ott állt előttem egy...
- Éljen! - csillant fel a szemem. - Egy kis hópárducka! Imádom a hópárducokat!
A petem rám nézett.
- Papa? - kérdezte.
- Papa? - kérdeztem.
- Papa? - kérdezte egy arra járó. - Te meg ki a fenével beszélsz, langyoskám?
- A petemhez. - feleltem. - Megszólalt.
- Na peeeeeersze! Hiszem, ha látom!
- Nya, mondd szépen újra, hogy papa, kiscicám!
A kis hópárduc azonban egy vékony nyávogást kivéve nem adott ki mást a hangjából.
- Bebugolt az agyad, lúzer, így sose leszel nagy játékos. - mondta a srác, és lelépett.
Könnyű azt mondani! Ő már egy magasabb szintű harcos volt, én meg csak most kezdtem kibontogatni szárnyaimat egy fél éves hibernáció után. Na de miért nem szólt újra a picikém?
- Szia papa. - köszönt a hópárducka.
- Szia. - köszöntem vissza neki kicsit csodálkozva. - Mondd, te tudsz beszélni, vagy én értek a te nyelveden.
Csönd.
- Azt hiszem, tudok beszélni. - jött a válasz. - De én csak veled akarok beszélni, papa, mert ez a sok-sok alak itt nem a papám vagy a barátaim.
- Akkor egyformán jár az agyunk ebben a térben! - vigyorogtam. - Én sem méltatom jobbra azokat, akiket nem szeretek. Bár én szoktam hozzájuk szólni. Na lássuk a te beállításaidat!
A petem paneljében nem sok beállítani-valót találtam, csak a nevét adhattam meg. Reginának neveztem el. Regina olasz nyelven királynőt jelent, és a kis Regina éppen olyan büszke külsővel rendelkezik. Nya, ezt még azután csináltam meg, mikor megnéztem az adatait. Nőstény és a faja vadmacska, aminek a külseje randomra megy. Talán attól függ a külső, hogy milyen a gazdija típusa és kedvence.
- Nyo, Regina, úgy látom ez egy szép barátság kezdete! - csaptam össze lelkendezve a kezeimet.
- Éljen! - örült teli szájjal a petem.
De ahogy kitárta a száját örömében, erős szélcsavar áradt ki belőle egyenest a képembe. Fájni nem fájt, mert itt nincs fájdalomérzet, de igencsak meglepett. Jó adag lement a hp-mból.
Még Regina is meglepődött.
- Ez mi volt, papa?
- Öhm... azt hiszem a képességed. - feleltem tíz perces fejtörés után. - Jobb, ha most bekapunk valami finomat, aztán menjünk el valahová gyakorolni. Nyááá, nem szeretném még egyszer, ha arcomba tolnád a képességedet.
- Bocsi, papa.
Attól kezdve elkezdtünk gyakorolni. Egy ideig a városban csináltuk, de aztán át kellett költöznünk a Kezdetek erdejébe, mert a képesség vagy majdnem, vagy tényleg betalált más játékost.
Észrevettem, hogy Regina a gyakorlat alatt időnként veszít az életéből egy keveset, de hogy miért? Azért, mert mivel a szájából jön ki a támadás, a szája is kicsit sérül. Átok azokra, akik randomra találtak ki ilyen hülye ötletet, hogy egy támadás egy vadmacska szájából jöjjön ki. nyaaa! Viszont ha hosszabb ideig várunk Regina támadásával, akkor megspórolhatja azt a kevéskét.
- Hajrá, Regina, menni fog! - biztattam minden alkalommal.
Regina mindig bizalmatlanná vált önmagával, akárhányszor nem sikerült neki uralkodnia képességein, vagy eltalálni a kijelölt célpontot.
- Papa, ez nekem nem megy. - mondta egy újabb próbálkozás után. - Akárhogy is próbálom, sose megy olyan jól, ahogy elvárnád tőlem. Biztos, hogy nagyon csalódhatsz bennem, és nem is hibáztatlak érte. Tehetségtelen vagyok.
- Ne mondj már ilyet! - hüledeztem. - Te igenis tehetséges vagy! Na és mi van, ha nem sikerül mindig? Gyakorlat teszi a mestert, és előbb vagy utóbb nagyon jól fogod tudni használni. Én se vagyok valami ügyes és okos fickó, de nem borulok ki ettől, mert azt azért tudom, hogy a hibáinkból mindig lehet tanulni, és sose szabad feladni. Ha kiderül, hogy ügyetlen típus vagy, akkor is ugyanúgy foglak szeretni, amilyen vagy... jééé, ezt milyen értelmesen mondtam!
- Csodálkozom rajtad. - értett egyet Regina, de azért örült a biztatásomnak, és folytattuk a gyakorlást.
Idővel a gyakorlás folyamán Regina valóban egyre ügyesebben használta és uralta a képijét. Most már nem tört ki akarat nélkül a szélcsavar a szájából, és többször találta el a célpontot. Mivel sikerült pozitív hatást gyakorolnom rá, már nem csüggedett többet egy kudarc miatt.
Nyo, elkönyvelhettem végre, hogy immár mindketten készen állunk. Mehetünk is felvenni küldetéseket, ugyanakkor azt se tudom hol kell.
- Ott a főtéren van egy tábla, ott mindig szoktak fent lenni. - magyarázta Regina. - Legalábbis én így láttam.
- Ahhoz képest, hogy csak egy kiscica vagy még, milyen jól tudsz beszélni és megjegyezni dolgokat, nya. - mosolyogtam.
- Intelligens állat vagyok. - szerénykedett a petem.
Ahogy mentünk egyszer csak a semmiből felbukkant egy vörös indikátoros árnyharcos. Nem lehet sokkal idősebb nálam, viszont iszonyú vérszomjas volt. Amint felbukkant, úgy vetette rám magát a késével, de úgy, hogy védekezni se tudtam ellene, így könnyen a földre terített, hogy jól megvagdosson, amíg le nem megy a hp-m. Regina felnyávogott ijedten, és segítségemre sietett. Hátulról rávetette magát, de az árnyharcos csak arrébb csapta.
- Minek tököljek veled, ha akkor is elpusztulnál, ha kicsinálom a buzi macskafüles gazdádat? - röhögte a csávó.
A hp-m már a vörös és a narancs szín határát súrolta.
- Nem vagyok buzi, csak cukin jóképű, és szeretnek a lányok, nyaaaaa! - vergődtem.
- Te kussolsz, halálraítélt! Megdöglesz, hallod?! Megdöglesz!
- Segítség!
- Miáu! - nyávogott fel Regina, mivel másokhoz nem beszél, de nyilván azt akarta mondani, hogy azt ő nem fogja annyiban hagyni.
Kitátotta a száját, és a szélcsavarral lelökte az őrült árnyharcost rólam. Nemcsak jól lelökte, de jól meg is sebesítette, és lement szépen róla a sebzés. Döbbenten nézett Reginára, ami az jó, mert addig feltápászkodhattam, és a késemet belé vágtam. Regina meg elölről támadta be.
Valami csoda folytán az árnyharcos végül ijedten elmenekült. Biztos attól tojt be, hogy belé vágtam... Regina az egész harc alatt ijesztően vicsorgó pofát vágott, huhú! Ha nem az én állatkám lenne és nem ismerném olyan jól, macskaimádatom ellenére most én is sarkon fordultam volna, és futottam volna az árnyharcos nyomában. Mikor az elhúzott innen, ismét a bájos macskaarcát mutatta ki. Lehet, hogy igazából tőle ijedt meg, és nem tőlem?
- Jól vagy, papa? - kérdezte aggódva.
- Pompásan! - lelkendeztem.
- De nem lehetsz pompásan, hiszen majdnem megölt téged!
- Nem baaaaaj, visszatöltöm. Nya de te voltál az, aki igazán jól csinálta! Szépen megmutattad neki élesben, mit tudsz!
- Igen, de ez semmi volt. Azaz érted, nem is harcoltunk vele igazán, mert váratlanul érte a támadás, és elfutott.
- Ha sokat gyakorlunk, jobbak leszünk egy ilyen gyáva tyúknál is. - legyintettem.
Mindenesetre örültem, hogy ezt így megúsztuk, de jobban örültem annak, hogy Regina milyen szépen tudja már használni a speciális képességét. Azzal jutalmaztam meg, hogy miután visszamentünk a városba, bekaptunk egy-egy sütikét a Sweet Dreams cukiban.
Ahogy mondtam múltkor, ez egy szép barátság kezdete, és Regina lesz az első igazi legjobb barátom.

10. szinten spec képesség pályázás

Fagyos karmok:
Snowcat kezeit fagyos dér veszi körül, majd befagynak és jeges, éles karmokat formál meg vele, amivel nemcsak húst, akár szilárdabb tárgyakat is képes széthasítani. A harcoknál specpont/2-el tud sebezni a karmaival. Csak három körönként tudja újra használni.

Hehe, itt a tavasz, és ez jó, csak kezdtem hiányolni az én kis kedvenc évszakomat, a telet, ami kissé elszomorított. Jégcsap helyett levelek és virágok lógnak alája, a talajt nem a hó, hanem a frissen kinőtt zöld fű takarta pokrócként. De legalább egy jó dolog van abban, hogy nicns tél: előbújt egy csomó állat, és egyre több embert látok a szabadban hosszabb ideig, ami nagyon jó is, hiszen kell ám a sok levegő és a mozgás! Nem ülhetünk egész nap otthon a számítógép és a könyvek előtt!
Nyeheh, a tavasz különben is a szerelem évszaka. Ezért úgy döntöttem, hogy elviszem Enhi-chant sétálni egy szép kis parkba, hogy együtt bámulhassuk a szépülő hó nélküli tájat, és élvezzük egymás társaságát. Végig fogtam kedveském kezét, és sok-sok szépet mondtam neki udvarlásként.
- A tavasz csodálatos dolog, szerelmem, de annál már csak te lehetsz sokkal szebb - Ez volt az egyik udvarló szövegem, mely olyan őszintén szóltak, ahogyan még sohasem hangzottak. Még mindig hordtam a nyakamban azt a szerencsehozó medálomat, amit Enhi-chantól kaptam születésnapomra. Ő meg pirult csókokkal viszonozta. A petjeink a szabad tisztáson kergetőztek... legalábbis Regina kergetőzött egyet az istenverte csirkemadárral, Villámlással. Legalább elvannak, és békén hagynak egy kicsit minket. Egyedül csak a szobánkban lehettünk kettesben, meg a fürdőszobában. Most úgy éreztem, itt is ketteskében lehettünk, és nem létezik rajtunk kívül senki más az égadta egy világon.
Ekkor a gyönyörű romantikázós hangulatunkat egy csapásra tönkretette egy bumburnya alak!
- Hé, bébi - szólította le Enhi-chant a kretén kanfajtárs. - Mit vesztegeted itt az időt ezzel a macskafülő kis lúzerrel? Gyere inkább velem! Én sokkal jobb helyekre viszlek, és az ágyban is sokkal jobb vagyok nála!
- Sicc innen, kanfajtárs! - szóltam rá. - Nem látod, hogy zavarsz bennünket? Szeretnénk kettesben és nyugalomban lenni! Különben is miért kellenél pont te az én nőmnek? Hozzád hasonló nagyképű barmok kezdtek már ki vele, és ezúttal sem hagyom, hogy te kikezdj vele, ergó szállj le róla!
- Kussolj, te buziállat!!! - ordított a melák és jól képen vágott. Balszerencsére a védőzónán kívül voltunk, így bekaptam ezt az ütést, és az életem csökkent valamennyit. A tag indikátora eddig is sárga volt, és most olyan sárga, mint az arany. A szerelmemet továbbra is zaklatta, és olyan perverz dolgokat mondott neki, hogy ihaj! Nyem, te szemét alak! Nyem engedhetem, hogy bántsd Enherielt, a macska rúgja meg a kigyúrt seggedet!
- Gyere már bébi, sokkal jobb vagyok ennél az embernek nevezett akármicsodánál, még a farka is olyan pinduri lehet, hogy nagyítóval kell ellenőrizni, hogy fiú-e vagy lány! - Erősen karon fogta az egyik kezével, a másikkal meg taperolta szegénykém fenekét és a melleit. A látvány olyan dühvel öntött el, amilyen akkor voltam, mikor mentünk leszámolni a maffiával a céhtársaimmal egyetemben.
Kezeimet jeges dér borította. Talán a düh okozta ezt. Nem érdekel, hogy nincs nekem annyi erőm, mint ennek az izomagyú majomnak, de akkor is be akarok neki húzni úgy, ahogy igazán megérdemli!
- Azt mondtam, hogy szállj le a kedvesemről!! - kiáltottam, és már lendítettem a kezem. A lendület alatt a kezemet már nem a fagyott dér lepte el, hanem egy adag jég, mely egy nagyobb karmos kéz alakját vette fel.
A jeges karom úgy odavágott szó szerint a perverz baromarcú kanfajtársnak, hogy az pördült egyet a tengelye körül, majd hátra esett.
- Húúúú... - néztem végig a karmaimon. Egy kis ideig még alaposan végigmértem őket, majd mozgattam is az ujjaimat vele, aztán egyszer csak a kezem visszanyerte régi formáját. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor összejött nekem egy második speciális képesség annak érdekében, hogy megvédhessem az én angyalkámat. Hát igen, a szerelem mindenkit legyőz, bizony! Szeretem a szerelemt! Szeretem az új képimet!
Éppen felállt a fickó, mikor hirtelen ötleten kapva befagyasztottam, hogy maradjon nyugton, amíg az ideérkező Regina és Villámlás jól betámadták őt, hogy megvédhessenek minket. Az ők gondjaira bíztam a csávót.
Lovagiasan felsegítettem Enhi-chant és a karomat tartottam neki, hogy belém karoljon. Aztán elkísértem őt egy védettebb zónába, pontosan egy fagyizóhoz. Most már egy ideig tényleg kettesben maradhattunk, hiszen a petjeinknek úgyis volt programja: még mindig kergették az azóta kiolvadt vadállatot.