Raven pályázatai

Kinézet: Nem vagyok egy zsiráfgondozó, ám törpének sem nevezhetnek. Csalódni fogsz, ha azt mondom, hogy nem egy izompacsirtával hozott össze a sors? ha igen, nagy kár, pedig sportos vagyok, semmint nyurga. Jó kondícióban tartom magamat - ha ez nem elég, keress valakit, aki hozzáértő. Tulajdonképpen hangulatom szerint öltözködök, habár az ingek szorgos viselőjeként tartom magamat számon. Nem tudom, mivel jelzővel illethetném meg az öltözködési stílusomat. Valaki azt mondja, hogy a művészettől bűzlök, de egyes hölgyek cukinak vagy ehhez hasonlónak tartanak. Azt mondják, a göndör, hófehér hajam és bőröm, szürke ábrázatom miatt van ez, pedig szerintem semmi különleges sincsen bennem. Csak magamat adom, semmi extra.

Jellem: Alapvetően egy megfigyelő alkat vagyok. Mindent szemügyre veszek, ami a környezetemben van, legyen az bármi: egy árva fűszálon éldegélő hernyócska, vagy éppen egy embertárs. Szeretek megfigyelni, és ezzel együtt türelmesnek írnak le az emberek. Aki arról a helyről kérdezik, amit odakintnek neveznek, csalódásra kell késztetnem: nem emlékszek arra, hogy egyáltalán jártam-e már ott. Nekem Aincrad a világom, és amíg nem tudok meg valamit arról a helyről, addig egy tapodtad sem megyek tovább. Művésznek - zongoraművésznek neveznek. Aincrad legnagyobb zongoristájának, aki rossz dologra használta fel tehetségét, egy annál is rosszabb teremtmény miatt. Fogalmam sincs, miért és hogyan, de akik tudtak a Desperadoról, vegyes véleményeket alkottak rólam: rossz helyzetbe került ártatlan vagy egy gonosz tréfacsináló, akinek egy hajszálon múlott több száz játékos élete. Ezért (is) kerülöm a feltűnő helyzeteket, de semmiképpen se mondom magamról, hogy egy magányos farkas vagyok, aki egy fikarcnyit sem ért a csapatmunkához. Egyedül is el tudok lenni, habár azok a percek nem tartanak túlságosan sokáig. Vagy így, vagy úgy, de mindig magamhoz vonzom az embereket - már ahogy. Többnyire választékosan fejezem magamat, annak ellenére, hogy jónéhány alapvető fogalommal nem vagyok tisztában. Nem süllyedek le az alpáriság erőszakos és durva szintjére. Mint már említettem, emlékhiányosságom mellett vannak olyan szavak, melyet nem tudok értelmezni. Minden szónak megvan a maga definíciója, és amit ismerek, azt többé-kevésbé meg tudom magyarázni. Amiket nem értek, azokat harapófogóval húzom ki az emberekből. Bár nagy türelem jellemez, az ember eljut arra a pontra, hogy elveszíti koncentrációs készségét, és jómagam elég láthatóan fejezem ki. Bu... ehem, pimaszság vagy sem, ez van, ezt kell szeretni.

Kinézet: Se nem törpe, se nem zsiráfgondozó. Átlagos. Kissé sportos, de semmiképpen sem nyurga testalkatú. Bár ő maga elfelejtette, ám az odakintben is fontosnak gondolta testi kondícióját, viszont sosem vitte túlzásba. Noha az ingek szorgos viselőjeként tartotta magát számon, mostanra bővült a ruhatára egy-két olyan darabbal, ami nem éppen mondható művészlélekre jellemzőnek (főleg, hogy az általa választott sárga kendő, ami a nyakába lóg, vadócosabb megjelenést kölcsönöz Gilbertnek)  - ezt ellensúlyozza a fiú kisugárzása: van, aki azt gondolhatja, hogy a művészettől bűzlik, ami persze igaz is. Szőkésbarna hajáról kellően gondoskodik. Összezavaró lehet, ahogyan szélsőséges arckifejezéseit, a hangulatától függően váltogatja: van, amikor kifejezetten gúnyos mosoly jelenik meg arcán, de - és az esetek többségében - hihetetlen komolyságával képes a környezetére hatni. A mimika változásától eltérően persze barna íriszében elhatározottság, ambíció tükröződik.

Jellem: Habár megfigyelő alkatnak tartja számon magát, nem fél véleményét másokkal is megosztani. Kedveli, ha hosszú időn keresztül megfigyelhet olyan dolgokat, amik a tág környezethez képest egészen elenyészőek - ezzel szemben nemigen fecsérli idejét olyanokra, akiket és/vagy amiket nemigen tart érdemesnek rá. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy rideg: csupán kevés tapasztalata van az idegenekről - az emberekről. Szinte semmire sem emlékszik, ami az odakintben - a kinti világban - történt vele, így szinte arra sem, hogy kicsoda ő valójában. A töredéknyi emlékek, az összefüggéstelen álmok felettébb frusztrálják, és hiába inti magát türelemre, próbálkozásai gyakran sikertelennek bizonyulnak. A múltban és az odakinthez kapcsolódó emlékeiben elkövetett hibákért járó bűntudatát nemigen tudja kordában tartani, de a sötét múltját minden és mindenki előtt tagadja - mintha meg sem történtek volna. Talán emiatt is, na meg az Aincradban történtek hatására nyitottabb az új dolgok - köztük szólva a barátságok kötésére is - felé.
Igyekszik nem lesüllyedni az alpáriság szintjére, és választékosan kifejezni magát - elfajult, forró helyzetekben persze nem fél kihangsúlyozni indulatait, annak ellenére, hogy első ránézésre szélsőségesen nyugodtnak tűnik. Jó pár szó fogalmával nincsen tisztában, s természetesnek véli, hogyha rákérdez egy idegennél, az válaszol - még az olyan egyszerű szavakra is, amik már maguktól értendőek. Ahogyan tűnik, úgy jellemzi őt a türelem, már egy bizonyos szintig, hiszen az idegen eljut egy olyan pontra, ahol még azt a kevés is kicsúszik az ujjai közül - ez csak azt a tudatát erősíti meg Gilbertben, hogy ő is csak egy ember lény: se több, se kevesebb.