Kanfajtárs - Snowcat vs Danee

Olyan sebbel-lobbal léptem le, hogy Liliről meg a szobámról totál el is felejtkeztem. Kellett egy nap, mire az alkalmi szállásomon rájöttem, hogy pár dolog azért hiányzik. És egy macskát amúgy sem illik egy torony szobában magára hagyni, még ha egy ilyen programozott nyávogó gép nem is hal ennyitől éhen!

Így hát fogtam magam, és kelletlenül bár, de visszaporoszkáltam a White Rose kastélyhoz. Persze jogosultságom nem volt már belépni, én hülye, anélkül léptem le a céhből, hogy összepakoltam volna. Most meg lám, be se jutok!
Írhattam volna Enherielnek, hogy engedjen be, de nem akartam zavarni, kitudja, talán épp délutáni pihenőjét tölti. Nem mintha tudnám, van-e ilyen szokása, hisz végül nem is nagyon ismertem meg a céhvezér-samát.

Gondoltam, bőven elég ha kopogtatok, vagy csengetek, vagy egyáltalán, van csengő ezen a Kastély bejárón? Nagy nehezen felleltem a falon, rögtön a kapu mellett, nem volt könnyű dolgom, mert még életben nem kellett itt ilyet keresnem: ugyebár céhtagoknak elég volt csak lenyomniuk a kilincset, a rendszer érzékelte, hogy ki vagy, és mivel volt jogosultságod, minden gond nélkül nyílt is az ajtó. Nagyon egyszerűn ki volt ez találva!

- Bing-bang - szólt a csengő, ahogy ujjammal szorgalmasan nyomkorásztam, majd úgy a harmadik nekiveselkedés után abbahagytam, remélhetőleg csak van valaki "otthon", és lejön a kapuhoz.
Visszaálltam, szembe a bejárattal, és megigazítottam a ruhámat, leporoltam a cipőm meg a nadrágom, leszöszöltem a felsőm. Úristen, hogy itt mennyit kell várni, hogy beljebb kerülhessek!

Komolyan, tiszta mázli, hogy szegény Shukakuval ezt nem kellett eljátszatni, ha belegondolok, hogy őt ilyen csúnyán megvárattam volna. Bár tény, hogy elég nagy a kastély, nehéz lekeveredni a bejárati ajtóhoz. Talán csak túl türelmetlen vagyok! Legfeljebb, ha nem jön senki, írok Enheriel-samának! Igen!
- Hahóóó! Van itt valaki? - tettem egy halovány próbát

Ahogy felnéztem a magas torony teteje felé, egy pillanatra eltűnődtem, hogy vajon akkor is biztosan ezt a céhet választottam volna anno, ha Zakuro nem lép be ide? Vagy ha egyáltalán nem találkozom vele az erdőben mobozás közben. Vagy... ha egyáltalán nincs az a lány? Vajon? Akkor vajon engedtem volna Anatole hívásának? Hiszen azt mondta, hogy szívesen látna a céhében? De addigra már mindketten a WR tagjai voltunk, én is, Zana is. És akkor úgy tűnt jónak. De vajon hol járhat az a lány? Hiányzik... a mosolya, az egész ártatlanságot sugárzó valója.

Aztán végre nyílt az ajtó...

Itt a reggel. Kisütött a nap, csiripelnek a verebek, az ég kék, a városban már ébredezik mindenki, de a kisebbek hangjától már zajosabb is, ahogy a White Rose kastélya is. Bár reggel lenne, de már délután volt. Na jah, időérzék-kiesés, miután egész éjszaka és reggel olyan dolgokat csináltunk Enhi-channal, ahová nem engedtük be se Reginát, se Villámlást. Nyo, az biztos, hogy a szülinapi bulim óta már jogosan mondhatnám, hogy a szép szerelmem hivatalosan is az enyém, de kicsit szégyellem magam, hogy nekem sokkal előbb volt már meg nekem. Nem mintha ez zavarta volna Enhit, de utólag bánom, hogy a szüzességemet mással vesztettem el... Várjunk csak!!! Ez csak egy virtuális valóság, szegény drága a valóságban is még szűz lenne!
Nya mindegy most már, legalább egy csodás éjszakám és reggelem volt, amit soha az életemben nem fogok elfelejteni. Persze, akik ilyen huncut játékot játszanak nagyon sokáig, akkor nagyon fáradtak lesznek.
Lassan felébredtem a még mindig szunnyadó barátnőm mellett, felhúztam az alsógatyámat és a pizsamagatyámat. Álmosan megborzolva a hajamat adtam enni az állat-jónépnek. Regina és Villámlás igen mérgesek voltak, amiért a reggeliről és ebédről teljesen megfeledkeztem, így kárpótoltam őket tripla annyi étellel. Nyo, mégis hogy magyarázzam el az állatoknak, hogy nálunk hogyan jár ez a dolog, amit ő párzási rituálénak vagy násztáncnak hívnak?
Visszamentem a szobába, hogy még nézegessem egy kicsit alvó kedvesemet. Nem bírtam ellenállni annak, hogy ne simítsam végig kezem a lágy, puha bőrén, és csókot ne adjak rá. Persze, csak óvatosan, nem akartam felébreszteni. Úgy döntöttem, hogy amint végre magamhoz térek, erre a napra átveszem én a céhbeli ügyeket. Azt hiszem, be kéne szervezni egy közös katakombát, de csak a jövő hónapban, mert én már megígértem egy még fel nem állott csapatnak, hogy jövök Reginával. Máskülönben oda nem tudnám magammal vinni szerelmemet, mert ő már ahhoz kicsit nagyobb... illetve szintben.
Ekkor harangozóan csengettek. Ez meg ki lehet? A postás? Nem, azok kétszer csengetnek, másfelől meg itt nyem kell a postás, mikor létezik a PM. Talán valamelyik WR-alattvalóhoz jött egy látogató.
Felöltöztem, de ezúttal teljesen megfeledkeztem a lila szemüvegemről és a macskafülesemről. Így mentem el Regina kíséretében ajtót nyitni.
- Jövök már, jövök! - szóltam fél-kótyagosan, mikor már a földszinten jártam, és hallottam egy hangot kintről. Ismerősnek tűnt, de mivel nemrég keltem egy jó hancúr után, így nem tudtam behatárolni, hogy kié ez a türelmetlen hang.
Kinyitottam az ajtót.
Na ki áll itt? Ki áll itt? Ki van az ajtóban? A Kaszás... helyett a Danee-gyerek. Utólag belegondolva a Kaszásnak is jobban örültem volna, mert vele lehetett volna azzal viccelni, hogy amikor mondja, hogy "az életemért jött", én meg akkor beordítok a folyosó felé, hogy "életem, téged keresnek". De mivel csak félig voltam tudatomnál, így nem nagyon reagáltam erre az undok pofára, amit nem nagyon ismertem még fel. Nya, azért vicces látvány lehetek az ő szemszögéből, hiszen vele szemben egy nemrég ébredezett férfiú áll kócos hajjal, haptákban felkapott öltözettel, méghozzá a jól megszokott macskafülese, szemüvege és mázolt műbajusz nélkül. Egyedül csak a mérgesen morgó Regina az én ismertetőjegyem.
- Nyo, hát te meg? Segíthetek? - kérdeztem féltőmondatokban, miközben töröltem a csipát a szememből.

Azt a döbbenetet nem lehet leírni, ahogy letaglozott az ajtót nyitó látványa
- Öööm, hello... aszem – mondtam zavartan, miközben már vészesen kerestem, mit is mondhatnék neki
Az az igazság, hogy még sohasem láttam szemüveg meg macskafülek nélkül, és a festett macskabajszok...
- Hallod, egész emberin nézel így ki! – böktem ki – Snowcat, ugye? – biztos, ami biztos, azért rákérdezek, nehogy tévedésbe essek, és itt más valakivel tévesszem össze, sose lehet tudni, nem-e verbuváltak valami újoncot
- De... semmi kanfajtárs, meg ilyenek? – néztem rá furcsán, hiányoltam az agyon szajkózott köszönését – Beteg vagy? – kitudja, talán valami rendszer vírus fertőzte meg, és elfelejtett olyan lenni, mint szokott
- Igazából a macskámért jöttem, Liliért – s már slisszantam is be az ajtón, az orra elött – na meg az összes többi holmimért
- Ha megengeded! – tettem hozzá mímelt udvariassággal
Ahogy beljebb kerültem és a díszes lépcsőházra pislantottam majd rá, vakarni kezdtem a fejemet
- Aludtál, vagy mi? Bocs, ha felébresztettelek! – nem lehetett nem észre vennem a zilált frizuráját
- Öööm, mit akartam mondani...
- Áh, szia, Regina! – vidultam fel a hópárduca láttán, akit csak most vettem észre Snow lábánál, s már épp nyúltam volna, hogy megvakarjam a fejét a két füle közt cirógatásképpen, amikor eszembe jutott, hogy mit kaptam érte legutóbb, és inkább visszahúztam a kezem
- Rossz cica, nem karmol! Még csak ne is gondolj rá! – intettem az ujjammal
- Ano... mi is volt az... – tűnödtem  - háhááá  - próbáltam nevetéssel elterelni a figyelmet a zavaromról, aztán beugrott:
- Áh, igen megvan! Snowcat! – húztam ki magam, s egyenesen felé fordultam
– Kettőnknek még van egy lezáratlan ügye. Hogy egész pontos legyek, tartozol nekem egy párbajjal, még Jintan küldetésének idejéről! Ideje lenne pontot tenni annak az ügynek a végére, és lerendezni a dolgokat! Csak te, Regina és én!

- Ja, én - hagytam rá az érdeklődéseit fáradt arccal. - Macska? Milyen macska? Regina? Nyo, már emlékszem... az a másik macska, Lili, akit etettem eddig, mert az a Daneegyerek jól itt hagyta szegényt éhezni... nya gyere beljebb, kanfajtárs, vidd nyugodtan a szegény cicát és annak a bunkónak a cuccait.
Bár nem is kellett beinvitálnom, már jött is be a gyerek magától a céhházba. Szemmel kellett tartani, mert Enhi-chan is megmondta, hogy nem szabadna minden "nem céhtagot" orrba-szájba beengedni, mert még ellophatják cuccainkat. Közben a srác zavarodottan kereste mondanivalóját és bocsánatot kért, amiért zavart.
- Semmi baj, semmi baj - legyintettem. - Úgyis már felébredtem, és muszáj volt valahogy aktivizálnom kellett magam, úgyhogy jókor jöttél.
Regina korántsem fogadta jól Daneegyerek érkezését, de amikor majdnem hogy simogatni akarta volna, de eszébe jutott a múltkori eset, Regina csak figyelmeztető morgással fejezte ki, hogy még csak az ő eszébe se jusson, hogy hozzáérhessen. Morgást leszámítva csak mereven ült és sötéten nézett a srácra, oszt nyo, mikor a srác ujjával intette figyelmeztetésre, akkor olyan módon reagált, amit eddig sose tett: felemelte a mancsát, és az ujjait összezárta a középsőt kivéve. Ezzel fejezte ki jobban nemtetszését.
- Regina... kérlek, ne mutogass csúnyákat a vendégeknek - szóltam rá fáradtan, és megigazítottam a sörényemet és megtöröltem a szemem, hogy jobban lássak. Asszem, lassan teljesen ura leszek ennek a világnak. Hát igen, egy kiadós szex igencsak kizökkenti az embert a világból, főleg a szex utáni alvás.
Ekkor aztán felcsattant a Daneegyerek és megfordult felém azzal, hogy ki akar hívni egy párbajra.
- Párbaj? Milyen párbaj? Ki az a Jintan? - vakartam a fejem, de aztán lassan-lassan ahogy kezdtem magamhoz térni, eszembe jutott néhány részlet. - Ja, hogy az a Jintan fiú, akit bántottál némi bug miatt, amiről nem ő tehetett? Nya várjunk egy kicsit... most már leesett... te vagy az az istenverte erőszakos Danee-gyerek. De várj már, most ébredtem... na egye fene, bár nem emlékszem rá, hogy én hívtalak volna ki, hanem fordítva, hogy fenyegetőztél... nyo mindegy, azért nem szép dolog vendégségben párbajjal támadni annak, aki áruló módon szó nélkül faképnél hagyta szegény Enhi-chant, meg a macskád is. Na várj, amíg legalább felöltözöm...
Azzal elmentem egy időre, addig Regina gonosz tekintettel felügyelte Daneegyerek minden lépését. Mira visszajöttem, addigra visszajöttem harci felszerelésben. Ezen kívül csak a macskafülesemet vettem fel a fejemre, mert ha már párbaj, akkor ritmusosan harcoljak valami jó számra, ami a fülesemben lesz bekapcsolva. Így tudom csak teljesen aktivizálni magam egy nehézkes ébredés után.
- Nyo, Daneegyerek, én kész vagyok, és Regina is remélhetőleg. Küld a felkérést.

Csak  néztem, hogy mit hadovál össze, harmadik személyben beszél rólam? Most hirtelen ennyire meg akar tisztelni ezzel, vagy csak nem lát a szemétől? Na persze rögtön én voltam a bunkó, meg az áruló is egyben.
És lám! az elmaradhatatlan kanfajtárs! Nem is értem, hogy hogy nem ezzel kezdte a köszöntését már a legelején!

Ha nem került volna szóba becses, vagy esetünkben a Snow szerint minden valószínűség szerint becstelen személyem, talán még normális viselkedésnek is mondhatnám amivel fogadott. Most már nyilvánvaló volt számomra, hogy nem esett le neki a tantusz, ki is áll előtte valójában. Persze, nem tudom, van-e férfi kerek e földön, aki őszintén szívmelengető örömmel fogadná, ha a nagy büdös semmiből egyszer csak le-kan-faj-társ-ozzák. Ráadásul mindezt úgy, hogy ezt nem is illene sértésnek venni Snow értelmezése szerint.

Na Regina nem volt ilyen tompa... a macskák már csak ilyen bájos teremtmények, akár szeretnek, akár nem, de a szagodat, ha mást nem is, biztosan jól megjegyezik. Bár volt már macskám, aki két hét nyaralásom után nem akart rám se ismerni, hiába szagoltattam vele a kezem. Pedig az addig mindig bevált, mindegyik kis cipősdoboznyi ragadozónál.

- Jap, pár-baj-ü - szótagoltam neki rögtön mikor rákérdezett, de úgy, hogy még Jintan személye sem ugrott be neki elsőre, nehéz menet lesz megértetni vele bármit is. Gondoltam én.
- Az-az - bólogattam neki, és közben hálát adtam az égnek, hogy jutott végre némi oxigén és cukor az agyába a lélegeztetőgépből, meg az infúzióból, amire minden valószínűség szerint mindkettőnk teste rá van kötve egy-egy istenverte kórházban. Vagy épp ugyanabban. igazából lövésem se volt, hogy ő vajon honnan jelentkezhetett be, bár kicsi valószínűségét láttam, annak, hogy hozzám hasonlóan Japánban tette volna mindezt meg, leginkább az europid fizimiskájából ítélve.

- Pontosan, az erőszakos Danee-gyerek - ismételtem utána, mintha ez teljesen természetes lenne, és a világon semmi sértőről nem beszélnénk. Az igazság szerint már egy ideje meghaladtam azt a fejezetet, ahol Snow még komolyan fel tudna bosszantani effélékkel
- Nem, valóban nem te hívtál, ki... az én voltam, aki kihívta a másikat párbajra. - frissítettem fel a memóriáját, bár egy töredezettség-mentesítés a jelek szerint nem ártott volna neki, mert ez az elérési idő amit produkált, kissé komikus volt
- Ja-ja, nem szép dolog, Bocsánatot is kérek érte, hogy ezzel zaklatlak, így... kora... délben! Mindazonáltal, örülök, hogy akkor ezek szerint végre elfogadod a kihívást! - még mondta a magáét, és én is válaszoltam volna, de kicsit elkéstem vele, mert elszelelt felöltözni, ami valljuk, meg, egész briliáns ötlet volt a részéről. És míg ő magamra hagyva a felszerelése után nézett, addig én sebtiben magamra öltöttem azt a jelmezt, ami valami furcsa vicc folytán a tárolómban landolt alig fél napja

Épp háttal álltam, mikor Snow visszaért. Talán már láthatta is hátulról, hogy a nadrágomból egy plüss macska-farok lengedezik lefelé, fejemen pedig macska-fülek ültek
- Rendben - fordultam felé, arcomon egy instant-macska smink száradt éppen, kezeimet pedig plüss macska-mancsok fedték
- Nyo, én vagyok sznóket, mi a helyzet kanfajtárs? És hol lehetnek ilyenkor a nőstényfajtársak? -  pillogtam rá ártatlanul, aztán megszabadulva a mancsoktól, leintettem a menüt és már ment is a felkérés, na nem táncra, hanem párbajra

// ördög kijátszva!!!! XD Továbbá szeretném ha kockázós harc lenne a félreértések elkerülése végett + már régen harcoltam így

Jé, ez meg mi a fene? Daneegyerek macskajelmezben? A füles jó, az oké, de a jelmez? Hát csak pislogtam. Na tessék, éppen hogy már magamhoz tértem egy romantikus time után, ilyesmikkel találom szembe magam. AMíg ott produkálta magát, arra járt egy céhtársam, aki szintén döbbent pofát vágott, viszont volt nála egy fotokristály, amivel lefényképezte az árulót, aztán gyorsan ment is a dolgára.
Én meg kiröhögtem Daneegyereket.
- Hallod, egy dolog, hogy én macskába vágom a stílust, de én még így is sokkal férfiasabban nézek ki. Ezt a rózsaszín jelmezt meg úgyis csak a buzik veszik fel. :3 De ha esetleg férfiasan szeretnél macsek lenni... akkor nézd meg ezt! - felhúztam az ingem ujját vállig, hogy megmutassam a tetoválást, amit nemrég szereztem, de még megmarad egy pár napig.
- Ezt kukkold! Sziámi macskás! Fasza tetkó és lemosható! Ezt figyuszd még! Ha megfeszítem izmomat rajta, nyávog! - Be is mutattam. Feszült az izom a karomon, és a sziámi macsek nyávogott. Bár hangot nem adott ki, mert csak egy tetkó, mégis kinyitotta a száját, mintha nyávogna, nyo.
Aztán, ahogy elfogadtam a kihívást, még nem volt vége a komédiának. Pont, hogy elkezdődött volna rögtön a harc, mikor Daneegyerek lábai alatt megjelent egy kisegér. Ott szimatolt és nézett jobbra és balra, mint aki nem érti, most mi a fene van itt. Macskázunk? Macskázunk! Úgyis valahogy volt egy olyan érzésem... sőt, ellenállhatatlan vágy a lelkemben, hogy elkapjam ezt a szemét kis rágcsálót, aki folyton megrágcsálja a kajánkat! Regina megértette az érzéseimet, hiszen ő is nagyon vágyott rá, hogy megkaparintsa az egeret, még mielőtt a piszok rágcsáló elfoglalja társaival az egész világot.
- Ott a szemét, Regina! Kapjuk el! - adtam ki harsányan az utasítást, és úgy ahogy, gyors irammal az egér után futottunk Reginával. Mivel olyan hirtelen indultunk, és az egér pont Daneegyerek alatt volt, nagy volt rá az esély, hogy mindketten felborítsuk. Ha van annyi lélekjelenete, még ki tudja kerülni.
Ez a rohadt egér menekül a fenébe, de úgyis elkapom!
Nem ússza meeeeeeeeeeeeeeeeeeeeg!!!! ><

Élet: 45
Páncél: 21

/Támadásra nem, de arra dobok, hogy felborítja-e Snowcat és/vagy Regina Danee-t, vagy sem, bár Snowcat nem is sebez, vagy legalábbis nem sebez sokat, de azért... két ördög kijátszva! XD/

The member 'Snowcat' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

Snowcat (Sebzés: 0, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Regina (Sebzés: 16, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Danee (Sebzés: 23, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)

Snowcat csak röhögött, és bizonyára szellemeket láthatott, mert másfele tekintgetett, pedig rajtunk, meg Reginán kívül nem volt ott senki se. Szegényke, ezek már a végső elbutulás tünetei lehetnek, de nem fogom ezzel szomorítani az egyszerű kis lelkét, had higgyen, amit akar!
- Éppen ezt akartam megmutatni neked! - vettem le közben a jelmez darabjait - Nincs férfi, akin egy macska jelmez férfiasan állna, ugyanis, azt lányok veszik fel farsangkor! - közben a menüben kotorászva letakarítottam az arcomról a macskabajszot is - És ha te még ezek után is úgy gondolod, hogy neked márpedig jól áll, akkor el kell hogy szomorítsalak: úgy nézel ki, mint ahogy mondtad, egy langyi, vagy mint egy hermafrodita!
Arra amit ez után mutatott csak fogtam a fejem. Nekem meg se kellett volna szólalnom, ez a fiú maga volt az önalázás mintapéldánya
- Komoly? - kérdeztem kíváncsian, somolyogva nézve rá mint egy elmegyógyintézetesre - Lemosható tetkó? Jaj, most olyan férfias lettél hirtelen, ha lány lennék, biztos a karjaid közé hullanék, te macsóóóó
Nagyot sóhajtva kifújtam a levegőt.
- Na idefigyelj. Ilyen szutykot a kisgyerekek hordanak, még egy nő sem vetemedik ekkora marhaságra! Lemosható tetkó, röhögnöm kell! Te egy fejlődésben visszamaradott szégyenfoltja vagy az emberiségnek, kedves Sznóket! Meg fogják köszönni nekem az ismerőseid, ha most sikerül elpáholnom azt a degenerált fejedet!
Valamit néztek a lábam között. Egér? Mi van már, mióta leléptem innen, már mindenféle kártevő mászkál a kastély falai közt? Ekkora lett itt a rend meg a tisztaság?
Miközben ezen filóztam, ezek rögtön nekem jöttek, igaz nem felém ugrottak, hanem az egér után. Reginát, a nagyra nőtt házimacskát sikerült elkerülnöm, azzal, hogy oldalvást léptem, de Snownak így is sikerült nekem esnie, és feldöntenie
- Mia...! - dörögtem dühösen, majd talpra ugorva kardot rántottam - Hogy volt merszed?!*
Suhintottam is rögtön a fiú felé a pengémmel, lássuk elég fürge-e!

ÉP: 60
PP: 17

//Támadom Snowcatet 23-as sebzéssel, ha talál
*Mónika-show XD
u.i: legközelebb írd, hogy melyik kocka kié, kérlek!

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

//Sorry, elfelejtettem beírni. És sorry az elmaradásért is, most már igyekszem gyakrabban is pótolni//

Nem igazán érdekelt mindaz, amit a hülye Daneegyerek okoskodott, mert már készen voltunk a harcra. Különben is a lemosható virtuális tetkó és a macskafülesem még mindig menőbb, mint Daneegyerek béna kezdőjelmeze.
Nyo, szinte teljesen átmentem macskába, sőt. Úgy is viselkedtem. Ahogy az egér után iramodtam Reginát követően, a szó legszorosabb értelmében teljesen elmacskásodtam. Négy lábon futottam, és igaziból is úgy nyávogtam meg fújtam.
- Nyaaauuu! - nyávogtam fel, mikor felborítottam a Daneegyereket, és odacsapott nekem a kardjával. Megsebzett, én meg macskaszerűen félreugrottam és mérgesen ráfújtam, majd kergettem tovább körbe-körbe azt a kis szürke szörnyeteget, aki nagy veszélyt jelenthet még a Fehér Rózsa Kastélyban. Ha nem állítjuk le és esszük meg Reginával a kis átkozottat, akkor elfoglalja a világot, de előtte jól szétrágcsál itt mindent, első sorban az ételeinket és Enhi-chanom ruháit is, amire én bizony igazán harapós tudok lenni.
- Miáú! - nyávogtam ismét, mikor az egér befordult a következő irányba. Regina folytatta üldözését, nekem egy pár másodpercre meg kellett állnom, hogy letisztogassam magam a nyelvemmel, ahogy az igazi macskák szoktak. Aztán ismét négykézláb felugrottam és ügettem a nyomukba.
Elkapom, bekapom, megeszem, lenyelem, megemésztem, aztán kimegy a másik kijáraton. Ez az egerek büntetése, ez a macskák dolga. És nekem is, mivel én vagyo ka télmániás macskaimádó Jég Ura, a Catman... izé, Snowcat!
A két macska és az egér fogócskája. Mily kegyetlen harc az életért vagy a céhházunk megmentéséért, ami sokkal fontosabb volt, mint ennek a kis rágcsáló dögnek a nyomorult kis élete.
- Miuuuuu! - nyávogtam Reginának macskanyelven, mely azt jelentette, hogy alkalmazzuk a speciális képességeinket az egeren, hátha sikerül így elkapnunk. Az üldözöttünk megint Daneegyerek alá futott, mikor már erőt gyűjtöttünk ügetés közben, aztán lőttünk egy szélcsavart és egy jégsugarat egyszerre.
Ám a kis piszok megint elkerülte, és a lövések Daneegyerek felé tartott! Megálltam és négykézláb csúsztam egy kicsit, amíg meg nem álltam, aztán görnyedt macskaüléssel figyeltem a reakciókat. Hegyeztem a macskafüleseimet.
- Miáu! - nyávogtam Daneegyerekre bosszúsan, mert az ő hibája, hogy az egér megint egérutat nyert. Megint letisztogattam magam tüntetően. Akkor is elkapom, ha az életembe kerül is, nyo! Egy egérfia se húzhat ujjat Snowcat macskával és Regina macskával (aki még mindig üldözi az egeret).

//Ördög kijátszva, felső kocka Regináé, alsó Snow-é, és mindketten speccel támadtak. XD//

SZERK (kimaradt a kt-s statom...  //

HP: 45
Páncél: 5

The member 'Snowcat' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :

Nem akartam hinni a szememnek. Ez minden volt csak normális párbaj nem, ami akármelyik két tisztességes gentleman között lejátszódhatna.
Úgy tűnt, nem csak Regina dobott félre minden fegyelmezettséget, de Snowcat épp úgy elvesztett a józanságát amikor az az egér feltűnt a színen.

Nem, egyáltalán nem a párbajjal, az ellenfelükkel, velem foglalkoznak.
Elképedve tapasztaltam, hogy hiába sebeztem meg Snowt, csak annyi figyelmet szentelt neki, és nekem, a támadójának hogy egy mérges macska fújás után újra egerészni rohanjon tovább.

Értem én, hogy egy kártevő, egy ilyen apró rágcsáló is igen nagy gondokat tud okozni egy háztartásban ha hagyjuk szabadon garázdálkodni, vagy akár sokasodni, de hogy valaki ennyire átadja magát a vadászösztöneinek.

Na persze ez mással nem fordulhatna elő. Snowcat volt az egyetlen ismerősöm, aki olyan elképesztő szinten oda volt ezért a macska dologért, hogy a nap 24 órájában macska jelmezben szaladgáljon fel-alá. Jó, mondjuk, ezek szerint legalább éjjelre megszabadul tőlük, ezek szerint mégsem teljesen végzetes a kor, ami beette magát az elméjébe.

De könyörgő, ő egy fiú!!! Legalábbis annak vallja magát. Meg aztán a lányokat a maga módján eddig még mindig mindenhol minden körülmények közt körüludvarolta, ha kellett, ha nem. Ezek szerint csak fiúnak született. Legalábbis mellei nem voltak, a hangja is inkább... ehh mi a fanéről győzködöm magam...

Igen, egy lányon egy macska jelmez irtó szexi tud lenni. Vagy bármilyen más kis állat: nyuszi, mosómedve. Belegondolni is... félelmetes: rövid top, vagy apró fűző, hálós vagy bármilyen más harisnya, a létező legkisebbre kurtított farmer, ami alig takarja a feneket, vagy akár egy szexi selyem esetleg szatén bugyi. Hátulra felerősített bolyhos plüss gombóc a nyuszinak, vagy hosszabb a macskajelmezhez, a nyakba egy szalagra felhúzott apró csengő extraként, és persze az elengedhetetlen füles hajráfok. A nyuszié még kedvesen le is konyulhat.

Na az szexi! Olyat szívesen látnék gyakrabban is! De hogy...
Na hát eddig jutottam gondolatban, mert a két macska szerű izé, akik eredetileg a párbaj ellenfeleim lettek volna, ismét előkerültek a még mindig élő egeret hajszolva. Az meg ismét felém vette az irányt.
Szólni se jutott időm, Snow a nevét meg nem hazudtolva valami dermesztő kúpot kreált a levegőben, vagy tudom is én, hogy csinálta. Én csak a csontig hatoló fagyot éreztem, amint belém mar, aztán már mozdulni se tudtam, csak a jég recsegését hallottam, hogy körbeölelt