Új Szakés Macska bár + Enheriel és Snowcat lakosztálya

A régi bár két nagyon ittas vendég fogadásának köszönhetően leégett, s az Égnek hála, hogy csak a bár veszett oda, nem pedig az egész kastély. A bár azóta újjáépült, s örömünkre ugyanolyanra sikerült, mint amilyen a régi volt. Ezenkívül a hálószoba is átalakításra került (OFF: levették a képet). Természetesen a lakosztály s a bár még mindig a kastély tetején van.

Újjáépített bár


Nappali


Konyha (bár szomszédságában)


Fürdőszoba


Hálószoba (macskás cuccokkal :3 )


Erkély (a pezsgőfürdő is itt van, csak nem látszik)


Bár nyitva tartása: 17.00-tól 2.00-ig.

//helyszín: bár
Időpont: felvételi után, Kazamata előtt

MEGJ.: Mivel a céhházakban nem kötelező a 250 szó (javítsanak ki, ha tévedek!), így minimum 100 szót kérek, köszi ^^//

A két új tagnak megmutattam Snowcat segítségével a Pillangókertet, a Gyakorlópályát, a Fogadóházat, a kastéály főbb részeit, például a Csarnoki Termet, a Trófeatermet, a közös ebédlőt, s szobák helyét, már csak a bár maradt, ahova, mikor beléptek, Lulu fogadta:
- MEGLEPETÉS! ^^ Isten hozott a céhbe, a nevem Lulu! ^^ - szerveztünk a két új tagnak egy aprócska köszöntő bulit, mint az első közös programunkat, ahol a Kazamata részleteit is meg tudjuk beszélni. Volt alkoholos ital, alkoholmentes ital is, egy kis rágcsa, s persze ülőhelyek, igen sok, mert ma este nem sok vendég jött, azok meg el vannak az egyik sarokban, s majd Lulu szolgálja ki őket.

A "Játékos sarokban" megbeszéltek alapján Noxy-val kaptunk egy túrát a céhházban, bár az épület inkább olyan kastély-kúriának tűnt, semmint háznak. De hát a kifejezés nem is arra utalt, hogy feltétlenül háznak kell lennie, csak valamiért én asszociáltam erre alapból. Betekintést kaptunk a Csarnoki Terembe, ebédlőbe, gyakorlópályájára, de a rekreációs létesítményekbe is, mint a Pillangókertnek nevezett kert, aminél inkább a pillangó rész volt kiemelt, semmint a kert, és végül, de nem utolsó sorban elértünk a bárba is. Itt úgy tűnik már készültek ránk, egy hosszú, szőke hajú lány ugyanis rögtön elég specifikusan ránk is köszönt, amint megérkeztünk. Szokásom szerint egy barátságos vigyorral felszerelkezve válaszoltam a köszöntésére és mutatkoztam be, majd a bárban néztem körbe.
-Lakályos - jegyeztem meg nézegetés közben. A következő észrevételem az volt, hogy elég kevés vendéget láttam, és az a kevés is egy sarokban foglalt helyet. Vagy kiürítették értünk a hely nagy részét, vagy egy sarokba dugták a vendégeket, de így vagy úgy, értékeltem a gesztust. Legalábbis nem hittem hogy minden vendég pont ugyanazt a sarkot választotta volna... de ki tudja? Amikor pedig nem játszottam múzeumosat tovább, tehát befejeztem a nézelődést, majd egy "mindenhol otthon érzem magam"-ot sugárzó mozdulattal helyet foglaltam.

A Rózsavezér és a Macska a kis háziállat-pereputtyával, ahogy ígérték elkísértek minket a céhházig és körbe is vezettek minket. És ím lám az én új otthonom, a Fehér Rózsa Kastély. Mondjuk nagyon mázli, hogy maga az egész kastély nem úgy néz ki, mint egy rohadt tövises virág fehér, rózsaszín, vagy feketében.
Gondoltam, hogy lesz valami benne, amitől nem igazán leszek elájulva. A gyakorlótér igen, az tetszett nekem. Lesz hol gyakorolnom a képességeimet. A Trófeaterem és a Rendezvények csarnoka inkább úgy néz ki, mintha egy gazdag üzletember sablonos tanácstermében lennék, és a trófeaterem meg az üzletember gyűjteménye. Nem hiszem, hogy az Agniból szerzett cuccomat itt merném hagyni. Nem bunkóságból, csak ami az enyém az az enyém, és azelőtt szereztem meg az Agni Rúnám, hogy beléptem volna a céhbe (majdnem egy órája volt).
A Pillangókert. Attól meg aztán nem igazán voltam elájulva. igazi kert benne alig, a pillangóház meg nekem túl nagy erre a kis területre, és az egész környék tele van színes gazokkal meg csicsás repkedő papírállatokkal. Jobban szeretem a sűrű, bokros, fás, árnyékos erdőt, ahol csendben és nyugodtan meghúzódhat egy hozzám hasonló ember.
A nemtetszésemet nem fejeztem ki, mert akkor azt mutatnám ki, hogy hálátlan vagyok. Kezdem úgy hinni, hogy talán mégsem volt túl jó ötlet belépni. Túl lányos, túl barbis ez az egész felállás. Nem csoda, hogy nem nagyon csatlakozik senki, vagy ha igen, hamar lelépnek. Még egy ok, hogy fel kell rázni ezt a helyet, hogy mindenki számára lakható is legyen a kastély. Addig is esélyt kell adnom ennek az egész helynek... basszus, az ott egy valódi csillámfaszláma volt a kert növényei közt???

Csillámfaszláma:

Végre valahára eljutottunk a Szakés Macska Bárig. Azt hittem, hogy sose fogunk kijutni abból a színes kavaldájú dzsumbujból. A bár egy az egyben olyan, mint egy igazi privát céhes bár. Csak az volt számomra furcsa, hogy nem volt elég népes, legalábbis a mai nap folyamán. Az a kevéske vendég meg egy sarokba kuporodtak... vagy be lettek szorítva?
Egy élő Japán-Barbie (Japános egyrészt, mert olyan cukis, mint a legtöbb japán csaj... bár nem biztos, hogy japán, mert nem létezik szőke japán csaj. Barbie másrészt, mert szőke, kék szemű, és fehér-rózsaszín a ruházata) fogadott minket egy köszöntő kis fogadtató bulival.
- Öhm... helló. Noxy - mutatkoztam be a Lulu (jajj egek, a külső mellé még ez a név is megvan neki?!), miközben leültem. - Rendes ez a fogadtatás... Macska, most igazán szükségem volna némi nagyon erősre, de ígérem, hogy nem fogok úgy berúgni, hogy ne tetsszen. ^^"
Na igen, némi szíverősítőre és nyugtatóra most igazán szükségem lesz, legalábbis Lulu meg a Pillangó kertben rohangáló csillámfaszlámák után. Minden itt túl csajos.

- Nya, s milyen erős kell neked? Van Pálinka, Cachaca, Everclear, Grappa, Abszint, ezek a legerősebbek jelenleg, de talán feltalálok egy nagyon ütős italt, ha a flambírozhatós italt már sikerült, nya! :3 - s közben kirakta Noxy elé az említett italok üvegeit (tele vannak persze XD), hogy Noxy tudjon választani, miközben Lulu vitt egy pohár sört az egyik vendégnek, majd odament Eldrie-hez:
- Kérsz valamit? ^^ Van Gyümölcslevünk is, ha nem szeretné alkoholt inni, meg némi rágcsálnivalónk is. ^^ - Én is közben bementem a bárpult mögé, s előkészítettem némi rágcsálnivalót, meg némi sütit, amit sütöttem. Remélem szeretik az áfonyalekvárral töltött muffint, mert igen nehéz volt megcsinálnom, mert ez volt az első alkalom, hogy muffint csináltam. ^^

Miután mindenki elhelyezkedett, Noxy rögtön az erős italok után érdeklődött, úgy tűnt kellett neki egy kis löket a bemutató után. Miközben Snowcat kipakolta neki a piákat, amiknek én csak a felét ha felismertem, de már így is a hallatára berúgtam szinte, odajött hozzám Lulu, a többi vendég kiszolgálása után.
-Ha már ünnepelünk, valami alkoholos italt nem utasítok vissza, de én inkább valami gyengébbel mennék... - válaszoltam egy mosollyal, egy oldalpillantást vetve Noxy és az 50% feletti alkoholtartalmú italok felé. Nem mondom hogy nem fordult meg a fejemben, hogy felvágok, és megpróbálom tartani a lépést a kardforgató lánnyal, de az "Everclear" és "Abszint" hallatára, úgy döntöttem, inkább nem játszom a macho-t. Láttam, hogy Enheriel közben a bárpult mögött csinál valamit, ami snacknek, és valami sütinek tűnt, szóval úgy nézett ki lassan kész leszünk a tényleges részére az összejövetelnek.
-Na és hogy tovább, hölgyeim és uraim? Van még valami programpont, vagy ahogy esik úgy puffan? - kérdeztem, remélhetőleg a vendégeken kívül mindenki számára hallhatóan.

- Akkor adj valami flambírozhatós italt, hogy valami újabbat kipróbálhassak - mondtam a Macskának.
Mellette a Rózsavezér elkezdett kutakodni a bárpult mögött, és előállított mindenféle rágcsálnivalót... aztán előkerült számomra igen gyanús muffin-gyűjtemény, ami biztos nem a játék kreálmánya, hanem maga a Rózsavezér által készített valami kezdetleges dolog, ami ugyan túltett a rossz, égett akármik szintjén a következő szinten, de még így is volt egy olyan érzésem, hogy még így is az a kategória, amit leginkább kidobnék azonnal a francba, amilyen gyorsan csak lehet, és nem szabad engedni, hogy egy ártalmatlan kéz hozzá érjen.
Mikor pont az én orrom alá lett dugva azok a muffinok, nem volt más választásom, muszáj volt ebből a kotyvalékból vennem egyet és beleharapnom, mellé jópofa arcot vágni. Ez az első olyan helyzet, mikor inkább jobb, ha nem vagyok őszinte és befogom a szám, hanem inkább ennek a rágcsálására használom. Mert nem akartam megsérteni már az első napon az új céhem vezérét.
- Nahát... egészen jópofa muffinok, biztos... finomak! - vigyorogtam, mint a fakabát, és elvettem egyet. Majd egy harapást nehezen (de nem látványosan) bekaptam.
Fú basszus, ha nincs is fájdalomérzet, attól még érzem, hogy ez részben csípős és egyben hányingert keltető a tésztája! Mi a fene, Rózsavezér valami lejárt vackot kevert chiliáfonyával?!
- Nagyon... finom... mmmm! - dicsértem a süteményt pocakomat megdörzsölve, hol legbelül, mindjárt kitör a vulkán. Mikor a Rózsavezér elfordult, gyorsan ráittam a legelső korsó italt, amit a Macska elém tolt. Szerencsére időben sikerült elérnem, hogy se a hányás, sem a csípős tüzes lehelet ne törjön ki belőlem. Ha más nem is vette észre, egy vendég kicsit pislogott rajtam, majd lesütötte ijedten a szemét, mikor gyilkos pillantást vetettem felé. Gyorsan eldugtam a kóstolt muffint, mintha már megettem volna.
- Nos... - kezdtem a témát elterelve a szót és a látszatot minden gyanúról, a megszokott stílusomban. - Szerintem jobb, ha megtervezünk mindent szépen és átgondolva. Van valami ötleted, Vezérrózsa?

Óh, látom Noxy már megkóstolta a muffint, s ízlett neki! ^^
- Jaj, de örülök neki! ^^ Már azt hittem, hogy elrontottam, mert először sütöttem muffint ebben a játékban ^^ - közben Lulu hozta Eldrie-nek:
- Tessék, egy kis Apricot Brandy, 20%-os, de ha nem jó, hozok kicsit erősebbet! ^^ - közben a fiú kérdése, hogy van-e programpont, s Noxy meg ötletet kért tőlem.
- Nos, ha szeretnétek, a kis buli után elfoglalhattok magatoknak egy-egy szobát, ami csakis a tiétek lesz. ^^ S gondolkodtam a kazamatán is természetesen, ami azóta változott annyiban, hogy Tier-rekre vannak sorolva, nem szintekre, ergó Eldrie-vel már több helyre tudunk menni. A Kezdetek Erdejébe viszont csapatosan nem tudunk menni, szóval ezek a lehetőségek maradtak: Kezdetek Mezeje, Kincses Sziget, Csipkés Hegység, s Kerek Erdő. Az Itemeket Eldrie-nek szeretném majd odaadni, amit szerzünk ott, mert neki nagyobb szüksége lesz majd azokra, mint nekünk, ha a többi is egyetért persze. Aztán majd szépen lassan haladunk majd az erősebb kazamaták felé is, közben gyakorolunk (OFF: Ez a KT-kat jelenti), hogy egyre erősebbek legyünk. Mit szóltok? - ekkor robbant megint a konyha, mert Snowcat megint a flambírozhatós italt készítette. Szerencsére ez sokkal kisebb volt már, mint az előzöek voltak, s mikor berontottam a konyhába, elnézést kérve a többitől, láttam, hogy a kormosságon kívül más baj nem történt. Snowcat is feketébb volt, mint kellene, de aztán a nem tönkrement, flambírozott italt odaadta Noxy-nak:
- Tessék, 70-80%-os, nya! :3

"A nap nem várt eseménye" címszóra érkezett pályázat: Noxy és az áfonyás muffin harca! Látszott rajta, hogy nagyon próbálkozik élvezni a muffint, de nagyon nem megy neki, amit látva gyorsan eldöntöttem, hogy valahogy kihúzom magam a muffinok alól. Persze, csak udvariasan. Noxy erőfeszítése mindenesetre megért volna egy vállveregetést, ha nem éppen a röhögést akartam volna visszafojtani. De így nem maradt más, csak az enyhén fura képpel nézni a kimenetelt. Valószínűleg olyan jól sikerült lepleznem a kitörni készülő nevetést, mint amennyire Noxy-nak sikerült a kitörni készülő muffint, tehát nem túl jól. De legalább feltűnő nem volt annyira, mert eddig is elég vigyorgós voltam, legfeljebb Noxy-nak meg talán egy-két vendégnek eshetett le, hogy min is akarok ennyire röhögni. Ezen valószínűleg segített az is, hogy Lulu is éppen ekkor érkezett vissza egy visszafogott brandy-vel.
-Nagyon... khmm, nagyon jó lesz, köszönöm - mondtam egy kis fejhajtással spékelve, bár maga a mondat kicsit furán a már korábban említettek miatt. Mindenesetre egy kis kóstoló után sikerült visszafognom magam eléggé, hogy tudjam követni Enheriel-t. A szobák elfoglalására bólintottam egy "Jól hangzik!"-al, és haladtunk tovább.
-Részemről jól hangzik. Meg amúgy is, nem túl sok mindenhez tudnék kifogást fűzni még - tettem hozzá egy félmosollyal, lévén túl sok tapasztalatom nincs még ezzel kapcsolatban (olvasd: nincs egyáltalán). Logikai szinten tudtam követni a dolgokat, mint a Kezdetek Erdeje az csak nagyon alacsony szintűeknek van, ezért közösen oda nem tudunk menni, meg gyakorolni kazamaták között az jó, de ennyi. Közben kicsapódott a konyhából Snowcat valami valószínűleg magas alkohol tartalmúval a kezében, de mintha furán kontúrosabbnak tűnt volna. Enheriel erre gyorsan elnézést kérve a konyhába szaladt. Noxy gyors mozdulattal enyhített magán a flambírozott ital segítségével és gyors mozdulattal eltüntette a maradék muffint. Egy ravaszkás vigyorral kacsintottam felé erre, amivel valószínűleg kiérdemeltem egy hasonló gyilkos pillantást, mint a bámészkodó vendég. Egy "nem lesz unalmas a céhes élet, az már biztos" gondolattal pedig kicsit bátrabban meghúztam a pálinka-szerű italt.