Szakés Macska bár + Enheriel és Snowcat lakosztálya

Nio átvette a ruhát, aztán elvonult a fürdőszobába átöltözni. Kis idő múlva ki is jött abban a ruhában, hogy egy kis rövid divatbemutatót tartson. Tipikus stylistként, vagy divattervezőként megtapsoltam ezt a szép látványt.
- Csodálatos! Nagyon szép vagy benne!
Azt hiszem, hogy kicsit kínos volt számára a kérdés, hogy volt-e valakije, nyo. A lány kicsit lehangolt képet vágott és elmondta halkan, hogy senkije sincs, de állítólag volt egy reménye. Igaz, egy pillanatra felnevetett, de láttam rajta, hogy rossz neki. Szegény lány! Megsajnáltam őt, és leöltem mellé vigasztalóan megpaskoltam a vállát. Nem feleltem a kérdésére, mert még itt akartam tartani, csakhogy legyen valami támasza.
- Ne szomorkodj, Nio! Meg tudom érteni. Nagyon sok ostoba kanfajtársam van, akik csak saját kényükre és kedvükre kihasználják a lányokat, aztán "kalap-kabátot" mondanak nekik. Szegény Enhi-channak is így törték össze szívét, bár szerencsére nem jött össze neki azzal a rémes Tacsicska Makufirccal. De ne aggódj! Csak várj még a Nagy Ő-re, és majd előbb vagy utóbb felbukkan. Bárki is tette ezt veled, felejtsd el őt! Itt a céhben azért vannak többé-kevésbé normálisabb és rendesebb fiúk.
Mivel a vigasztalásról rögtön a céhhez értünk, most már felelhetek a kérdésre.
- Mint mondtam, vannak itt többé-kevésbé jó arcok, de hát végül is még kevesen vagyunk. Illetve kevesebben most, mint múltkor. Emlékszel még arra a Danne-gyerekre, arra a nagyképű kardforgatóra. Se szó, se beszéd, itt hagyta a céhet, cserben szegény kedves, aranyos, szép fővezérnőnket, Enhi-chant! Ő esélyt adott a srácnak, és sajnos hadnagynak lett kinevezve csoda folytán Kurasai után, mégis visszaélt vele, aztán meg így hálálta meg mindazt, mivel kedveskedtek itt neki a céhben. Szóval vagy új hadnagy lesz, vagy engem fognak azzá minősíteni, de szerintem felesleges, mert alvezér vagyok szinte. Ryutoshi Kurasai. Nos, ő is a vezetőség egy tagja. Ő volt az előző hadnagy, de lemondott róla. Erkölcsös, úrias jóember, csak néha idegesítő egy idő után, hogy még a barátait is állandóan magázza. Enhi-chan, azaz Enheriel. Thunder után lett ő a céhvezér, miután az előző lemondott. Fogalmam nincs, hogy hol lehet az a gyerek, de az biztos, hogy ő is jól cserbenhagyott minket, mint az összes többi eltűnt céhtársunk, Zakura-chan, Sango, meg a többiek. Kiyoshi-gyerek... nos ő meg a harcművész. Mostanság mintha elmebeteg lenne, lassan agresszívebb a Danee-gyereknél is. Szóval jobb lesz vele egy kicsit vigyáznod. Remélem, hogy mostanra már normálisabb lett. Nem tűrjü az agresszívitást a céhben, mert csak jobban szétfoszlatná az amúgyis összeeső összetartást.
Nyááá, hol vannak már a többiek?!

A kis drágám születésnapi zsúrt szervezett a bárjában, és minden Céhtag meg volt hívva, meg pár barátja.^^ Éppen elvégeztem magamon az utolsó simításokat. Csak kicsit sminkeltem ki magam, ami bevallom, csak abból állt, hogy berúzsoztam a számat, és az öltözékem is egy egyszerű, ezüstszínű egybe szoknya volt, hogy ne az átlagos ruhámban legyek.
- Na Villámlás, hogy nézek ki?^^
- Remekül.^^ Biztos tetszeni fogsz annak a majomnak!^^
- Villámlás!
- Jól van, na, csak vicceltem. >.> - látta rajtam, hogy egyáltalán nem tartottam viccesnek, úgyhogy inkább nem tett megjegyzést még egyszer a páromról. Becsomagoltam szépen a kedvesem ajándékát, egy medált, ami egy cicát ábrázol, szájába egy négylevelű lóherével, hogy szerencsét hozzon neki.^^ Amikor megérkeztem késve, bekopogtam, és mikor ajtót nyitott kedvesem, ennyit mondtam.
- Szia drágám!^^ - a kis édes egy öleléssel és csókkal üdvözölt, amit boldogan viszonoztam.
- Üdv, Regina. Boldog szülinapot Snowcat. – Villámlás figyelembe véve, hogy Snowcat szülinapja van, most sokkal kedvesebben köszönt a petnek, és köszöntötte fel a kedvesem. Oda is adtam neki a kis ajándékát.
- Remélem tetszeni fog neked.^^ - aztán észrevettem Nio-t is, igen szép ruhában. – Szia Nio!^^ Milyen jól áll rajtad ez a ruha!^^ - tényleg jól állt rajta.^^ Biztos, hogy a kedvesem adta neki, mert úgy tudom, szegény Nio-nak nem volt semmiféle sem. Szívesen vettem volna neki, csak elfogyott sajnos pont a pénzem. Viszont majd Snowy ezért a kedvességért kap majd este egy kis jutalmat, amit a fülébe is suttogtam:
- Olyan kedves vagy másokkal is drágám.^^ Ezért este majd kapsz egy kis jutalmat. – és adtam egy puszit az arcára, ám mikor láttam, hogy Nio szomorúnak tűnik, odamentem hozzá.
- Nio, van valami baj?

Kopogás hallatszott. Megjött a következő vendég, uccu ajtót nyitni! Nionak szóltam egy "pillanatot", és máris az ajtónál teremtem.
Hát ki állt az ajtó túloldalán ajándékkal és azzal az istenverte csirkemadárral? Hát az én kedves, gyönyörű, bájos, szépséges, imádnivaló, puszilgatnivaló, aranyos... (itt még folytatódik a szép jelzésű melléknévi elnevezések sora)... és szerelmetes Enhi-chan párocskám!
- Szervusz Enhi-chan! - üdvözöltem őt, belőlem áradó képzeletbeli cicamosolyos szívekkel, aztán megcsókoltam magamhoz ölelve. Regina Nio öléből csak egy fáradt fejbólintást intézett. Mikor elengedtem Enhit, beinvitáltam őket a bárba, és már ott is teremtem, amint megkaptam az ajándékomat szép szerelmemtől (amit egy újabb csókkal köszöntem meg).
- Van itt ropogtatni való bőven, válasszatok kedvetekre! Esetleg kértek valamit inni is? - tettem fel a kínálkozó kérdést, hátha Enhi és a petje kérnek inni. Ha kérnek, nekiesek az ital készítésének. Addig a lányok egy kicsit elvannak egymással. Mikor visszatértem, megint Nio bánata volt a főtéma. Nyoh, ebből látszik, hogy nem sikerült valahogy megvigasztalnom. Hát ennyire szerette azt a lovagot, vagy akármit, amiben reménykedett?
- Nyo, ugyan már, lányok! Elég a búskomorságból! Inkább ünnepeljük valamivel azt a szép évet, mikor ez a jóképű srác itt megszületett - mutattam magamra. - Ha végül csak öten is leszünk, akkor is olyan jól fogjuk magunkat érezni! Az a kanfajtárs, aki meg hátat fordított egy Niohoz hasonló szép leány szerelmének, csak szégyellje magát, és a legtöbb féltékenységet kívánom neki, ha egyszer csak összejön neked egy jó pasi. Most pedig kezdjük is a jó kis bulit!
Regina egyetértett minden szavammal, aztán kérésemre már ment is a zenelejátszóhoz bekapcsolni egy jó kis mai slágert. Nyakamba vettem kőkemény arccal a medált, amit Enherieltől kaptam, megigazítottam az ingemet, aztán lágy mozdulattal nyújtottam a kezem Nio felé. Igaz, nekem Enhi-cahnnal kéne táncolnom, de fontosabb, hogy egy szomorú kishölgyikét felvidítsak, bizony. Macskás vezérőrnagyfiú révén ez az úri kötelességem, segítek azoknak, akiknek tudok, mindig optimista vagyok és csak a vidámságot és összetartást szeretném fenntartani a céhben.
- Kisasszony, esetleg szabadkozhatok önt felkérnem egy táncra? - kérdeztem a lánytól kulturált lovagiassággal.
Enhi-chan olyasmit súgott a fülembe, amitől egy kicsit zavarba jöttem. Igaz az a dolog már megvolt nekem tizenöt évesen egy csinos lánnyal (nem csinosabb, mint az én kedveském) puszta kíváncsiságból, de teljesen megfeledkeztem arról, hogy ez a téma előbb vagy utóbb szóba jön közöttünk. Talán megbeszélem még vele ezt. Nya, talán az is biztos, hogy nem arra értette. Hej! Eszembe jutott valami... ha itt csinálja az ember mással úgy, hogy virtuális valóságban vagyunk, akkor ez cyberszex lenne? Ha cyberszex, akkor a valóságban nem is lenne meg nekik! Akkor mi van a szűzekkel, akik már csinálták SAO-ban? Nyo, hát szüzek maradnak!

//Enhi, rád várunk! //

//elnézést, sok a dolgom mostanságX_X//

- Én egy kis narancslikőrt kérnék, Villámlásnak meg víz lesz, édesem.^^ - a kis drága meg is csinálta az italokat nekünk, és fel is vette az ajándékát amit egy csókkal köszönt meg. Annyira aranyos volt nézni, ahogy Snowcat táncol Nio-val. Nem, nem voltam féltékeny, hisz tudom már, hogy Snowcat nem olyan, mint a többi fiú. A kis drága teljesen elpirult a jutalmat hallva, óh a kis édes.^^ Közben a petem itta a tálkájából a vizet, majd leült, és nézte Snowcat-ék táncát, de unott csőrrel. Csak megráztam a fejemet, hogy semmi nem jó neki. Fogadjunk, hogy azt gondolja, hogy Nio el akarja csábítani... Ugyan már, hiszen őt nem ilyennek ismertem meg! Szegény Nio-t biztos megviselte, hogy elhagyták, nem kell még egy lapátra is rátenni ezzel! Ezért figyelmeztettem halkan Villámlást, hogy ne merészeljen ilyesmikkel megvádolni a lányt, különben egy évig a karámban fog aludni. Egyből belement, hiszen utálja a karámot. Bár ha megnő, akkor nem tudom, hol fog aludni, hiszen lehet, akkora lesz felnőtt korában, mint egy nagyobb ló vagy mint egy elefánt. Tényleg, vajon Kayaba mekkorára tervezte a griffeket itt? Mindegy, majd később ráérek gondolkodni. Leültem, és mosolyogva néztem a táncot, miközben ittam az italomból is néha egy-egy kortyot. Meglep, hogy ilyen kevesen vagyunk. Bár Az kicsit elszomorított, hogy Danee kilépett. Hogy miért, azt nem tudom. Azt mondta egyszerűen, hogy nem neki való a céh. Csalódtam benne, de ha menni akar, akkor nyugodtan, nem tartom vissza. Sok jót kívántam neki, és mondtam neki, hogy ha netalán meggondolná magát, szívesen visszafogadom, bármi kifogás nélkül.