KezdőlapTávolsági harc over 99
3 posters
1 / 1 oldal
Távolsági harc over 99
by Halász Alex Hétf. Júl. 15 2013, 18:06
Nah jó. Akkor először is összegezzünk. Van egy virtuális világ, aminek egyetlen nagy értelme, hogy a bent rekedtek, akaratuk ellenére is kivigyék mind a 100 szintjét. Az összes szinten ki tudja mennyi szörny garázdálkodik és mennyi helyszínnel rendelkezik. Rengeteg az esély az elbukásra. És... és akkor most ott van a tény is, hogy láthatott hősünk pár gigászi harcot. Olyat amilyet a filmekben látni. Oké, egy élő mmoban ragadt. Itt él, ahol minden lehetséges >kivéve a varázslatot, vajon miért <, de az a szint amit Eizoék megmutattak nekik. Nem csak neki, hanem Anatolenak és Ranmarunak is, akik tudomása szerint a legerősebbek, az egyszerűen elképzelhetetlen. Mármint az, hogy ezt felül múlják. Ráadásul az egész vége az lett, hogy ezek a giga szuper harcosok alul maradtak a rendszer ellen. Érthető, de ezek után mégis mi a garancia abban, hogy kijuthatnak? Képes lesz bárki olyan erős lenni, hogy a végén is győzedelmeskedhessen?
- Arie nai Olyan valószerűtlen, de ... mégsem adhatom fel, ezért jöttem vissza. .... :S -
Belegondolva teljes önhittség volt tőle, hogy nem lépett ki az OFF alatt. Az járt a fejében, hogy valóban ez lesz a sírhelye, pedig tudta, hogy nem szabad így gondolkoznia.
... és ekkor történt meg a baleset. Talán közhelyesnek tűnhet, azonban így történt. Az 5-ik szint városának köves utcáján egyszerűen csak fellökött egy alacsony teremtést. Belesétált, ha így tetszik. Nyster keleti kapujától már messze voltak, onnan indult a séta, de közben üres kószálásba fordult át, és végül kikötött a csodaszép Smaragd Parkban. Azonban sem a nyárias szelő rótta füves területet, és annak vendégeit nem észlelte, sem a kislányt. Még azt sem vette észre elsőre, hogy kit lökött fel. Reflexből nyújtotta a kezét.
- Elnézést. Figyelmetlen voltam. Nem ütötted meg magad?
Szaladt ki a száján a kint oly megszokott kérdés, ha valakit látunk történetesen elesni, de itt ez fölösleges volt.
- Arie nai Olyan valószerűtlen, de ... mégsem adhatom fel, ezért jöttem vissza. .... :S -
Belegondolva teljes önhittség volt tőle, hogy nem lépett ki az OFF alatt. Az járt a fejében, hogy valóban ez lesz a sírhelye, pedig tudta, hogy nem szabad így gondolkoznia.
... és ekkor történt meg a baleset. Talán közhelyesnek tűnhet, azonban így történt. Az 5-ik szint városának köves utcáján egyszerűen csak fellökött egy alacsony teremtést. Belesétált, ha így tetszik. Nyster keleti kapujától már messze voltak, onnan indult a séta, de közben üres kószálásba fordult át, és végül kikötött a csodaszép Smaragd Parkban. Azonban sem a nyárias szelő rótta füves területet, és annak vendégeit nem észlelte, sem a kislányt. Még azt sem vette észre elsőre, hogy kit lökött fel. Reflexből nyújtotta a kezét.
- Elnézést. Figyelmetlen voltam. Nem ütötted meg magad?
Szaladt ki a száján a kint oly megszokott kérdés, ha valakit látunk történetesen elesni, de itt ez fölösleges volt.
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Távolsági harc over 99
by Kuromajo Hétf. Júl. 15 2013, 19:57
Féltékeny voltam, végtelenül féltékeny. Az az átkozott zöldszemű ördög böködött a villájával. Láttam... láttam... megölöm! Megölöm azt a szőkét, aki hozzá mert érni Nii-samához! A sárkányom fogja darabokra tépni, apró, pici cafatkákra, pixelekre, bitekre! Megsütöm az agyát, meg én, ha már nem belezhetem, véreztethetem ki ebben a lehetetlen virtuális világban. De szenvedni fog, ó igen... szenvedni, könyörögni! Nem ússza meg szárazon, élve! Megölelte! Megölelték egymást! Kiáltani akartam: ne...! Hang azonban nem jött ki a torkomon... Nii-sama virágot adott neki... nekem sose adott! Nekem sose udvarolt, nem halmozott el ajándékokkal szerelemből. Dicséretet kaptam, nem bókokat, csak a húga voltam, nem a szeretője... Nem akartam a kishúga lenni! Dühtől eltorzult arccal fordultam sarkon és elrohantam, el Nii-sama és a ribanc közeléből. Nem akartam őket látni, nem akartam érezni a fájdalmat. Milyen kár, hogy a cafka sem fogja, amikor a hatalmas fogak között fog őrlődni és péppé zúzódik minden csontja...
Rohantam, csak rohantam egészen a parkig. Kedvenc vadászterületem... talán nem véletlen, hogy ide hoztak el a lábaim? Itt mindig annyi ártatlan ember sütkérezik, néha még el is alszanak a puha fűben gyanútlanul, és már soha többé nem ébrednek fel. Most azonban egyetlen alvó férfit, se nőt nem láttam, csak piknikezőket, hintázókat és beszélgetőket, merre a szem ellátott. Akkor valaki egyedül? Hadd csábítsam el... vagy csaljam ki esetleg a mezőkre, és alázzam meg? Ölni akartam. Valakit, mindegy kit. Fogcsikorgatva kapkodtam a fejem jobbra-balra, mígnem megláttam Őt. Szőke, fiatal fiú a gondolataiba merülve. Telitalálat! *.* Nem volt nehéz az útjába kerülni és összeütközni vele. Még nyekkentem is, akkorát estem. Lábaim "véletlenül" szétcsúsztak, kitűnő belátást engedve fekete csipkés alsóneműmre, és jó néhány pillanatig úgy is maradtam, tettetve a szédelgést.
- Kyaaa~! °.° - sikkantottam fel rémületemben, és kapkodva összezártam a lábaimat, szoknyámat pedig leszorítottam - L-láttad a...
- dadogtam elpirulva, és szememet lesütve. Ő a kezét nyújtotta felém és bocsánatot kért a balesetért. Elfogott az undor, mintha egy pillanatig is sajnálna... Megborzongtam, ha belegondoltam, hogy meg kell fognom azt a mocskos kezét 
De megfogtam, hagytam, hogy talpra állítson és kicsit túl nagy lendületet véve neki is estem a fiúnak.
- G-gomennasai! Olyan ügyetlen vagyok... N-nem esett bajom, jól vagyok és... k-köszönöm - szegtem le a fejemet, mint aki nem is mer ránézi a kedves, lovagias fiatalemberre zavarában és félénkségében. Tisztában voltam vele, hogy az efféle viselkedés mennyire bejön a fiúknak, elvégre férfinak érezhetik magukat. A hányinger kerülgetett, de ha arra gondoltam, hogy a szöszke élettelenné váló szemeit láthatom, hirtelen minden gyötrelem megérte *.*
Rohantam, csak rohantam egészen a parkig. Kedvenc vadászterületem... talán nem véletlen, hogy ide hoztak el a lábaim? Itt mindig annyi ártatlan ember sütkérezik, néha még el is alszanak a puha fűben gyanútlanul, és már soha többé nem ébrednek fel. Most azonban egyetlen alvó férfit, se nőt nem láttam, csak piknikezőket, hintázókat és beszélgetőket, merre a szem ellátott. Akkor valaki egyedül? Hadd csábítsam el... vagy csaljam ki esetleg a mezőkre, és alázzam meg? Ölni akartam. Valakit, mindegy kit. Fogcsikorgatva kapkodtam a fejem jobbra-balra, mígnem megláttam Őt. Szőke, fiatal fiú a gondolataiba merülve. Telitalálat! *.* Nem volt nehéz az útjába kerülni és összeütközni vele. Még nyekkentem is, akkorát estem. Lábaim "véletlenül" szétcsúsztak, kitűnő belátást engedve fekete csipkés alsóneműmre, és jó néhány pillanatig úgy is maradtam, tettetve a szédelgést.
- Kyaaa~! °.° - sikkantottam fel rémületemben, és kapkodva összezártam a lábaimat, szoknyámat pedig leszorítottam - L-láttad a...
- dadogtam elpirulva, és szememet lesütve. Ő a kezét nyújtotta felém és bocsánatot kért a balesetért. Elfogott az undor, mintha egy pillanatig is sajnálna... Megborzongtam, ha belegondoltam, hogy meg kell fognom azt a mocskos kezét De megfogtam, hagytam, hogy talpra állítson és kicsit túl nagy lendületet véve neki is estem a fiúnak.- G-gomennasai! Olyan ügyetlen vagyok... N-nem esett bajom, jól vagyok és... k-köszönöm
- szegtem le a fejemet, mint aki nem is mer ránézi a kedves, lovagias fiatalemberre zavarában és félénkségében. Tisztában voltam vele, hogy az efféle viselkedés mennyire bejön a fiúknak, elvégre férfinak érezhetik magukat. A hányinger kerülgetett, de ha arra gondoltam, hogy a szöszke élettelenné váló szemeit láthatom, hirtelen minden gyötrelem megérte *.*
Kuromajo- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2013. Jun. 10.
Karakterlap
Szint: 29
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Távolsági harc over 99
by Halász Alex Kedd Júl. 16 2013, 17:25
Hát ennyi. Hátraesett a "csöppség", és ha a kislányos kiáltás nem lett volna elég a kivillanó bugyi már biztosan jelezte, hogy melyik nemről is lenne szó. Egy gyors pillantás mindenkinél belefér, az "úgy sem veszi észre alapon", de nem Alexnél! Igaz, ami igaz, a fellibbenő szoknya láttatta azt, amit nem kellett volna, de egyből tovább vitte a fejét, hogy véletlenül se essen rá a tekintete. Nem érezte magát vérbeli lovagnak, meg ünneplésre méltónak, hogy ő most nem kezdett el kukkolni, magától érthetődőnek érezte, hogy nem fog.
Nyújtotta a lánykának a kezét, és ahogy felállt a fekete szépség, kiviláglott, hogy nem is olyan picike. És milyen aranyos! **
- Nem, dehogy. ^^ Nem arra néztem. :")
Ezzel hősünk felsegíti az elesett ártatlant, szó szerint is, csak hogy ne érezze magát olyan elhagyatottnak. Meg tényleg olyan aranyosan néz. :]
A nagy lendület pedig, amit az eddig ismeretlen kislány magától vett, vagy épp megbotlott félénkségében, belesodorta Alex karjaiba. A fiú nem hökkent meg, habár elég érdekes az egész szitu. Akkor most hogyan? Mit is csinálunk egyáltalán? Megfogta, nehogy megint a földön kössön a drágaság. Majd egy bocsánatkérés hangzott el, amit hiába ráncolta a homlokát, nem tudta megérteni miért is volt.
~ Ezek a lánykák olyan óvatlanok, aztán meg pirulnak ide-oda... mattaku, kell ez nekem?
~
Szegény lányka. Azt hiheti, hogy miatta ütköztek össze, pedig ő ugyanannyira hibás ebben a balesetben, ha nem jobban. Nem fogta a lányt, csak az elején, hogy ne essen el megint. Valahogy egy olyan érzés fogta el, miközben a félénk kislányt nézte, hogy nem szabad ebben a tévhitben meghagyni. Ne eméssze magát amiatt, amit nem láthatott előre.
- Nem, én kérek bocsánatot. Figyelmetlen voltam. A legkevesebb volt, hogy talpra segítettelek.
Nyújtotta a lánykának a kezét, és ahogy felállt a fekete szépség, kiviláglott, hogy nem is olyan picike. És milyen aranyos! **
- Nem, dehogy. ^^ Nem arra néztem. :")
Ezzel hősünk felsegíti az elesett ártatlant, szó szerint is, csak hogy ne érezze magát olyan elhagyatottnak. Meg tényleg olyan aranyosan néz. :]
A nagy lendület pedig, amit az eddig ismeretlen kislány magától vett, vagy épp megbotlott félénkségében, belesodorta Alex karjaiba. A fiú nem hökkent meg, habár elég érdekes az egész szitu. Akkor most hogyan? Mit is csinálunk egyáltalán? Megfogta, nehogy megint a földön kössön a drágaság. Majd egy bocsánatkérés hangzott el, amit hiába ráncolta a homlokát, nem tudta megérteni miért is volt.
~ Ezek a lánykák olyan óvatlanok, aztán meg pirulnak ide-oda... mattaku, kell ez nekem?
~Szegény lányka. Azt hiheti, hogy miatta ütköztek össze, pedig ő ugyanannyira hibás ebben a balesetben, ha nem jobban. Nem fogta a lányt, csak az elején, hogy ne essen el megint. Valahogy egy olyan érzés fogta el, miközben a félénk kislányt nézte, hogy nem szabad ebben a tévhitben meghagyni. Ne eméssze magát amiatt, amit nem láthatott előre.
- Nem, én kérek bocsánatot. Figyelmetlen voltam. A legkevesebb volt, hogy talpra segítettelek.
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Távolsági harc over 99
by Kuromajo Szer. Júl. 17 2013, 17:32
Noha szándékosan estem a fiú karjaiba, érintésétől mégis megrezzentem, orcám árnyalata pedig halványabbá vált, még jobban kiemelve a pírt, ami megjelent rajta természetes zavaromtól. Nem tehettem róla, az egyetlen férfi, akinek képes voltam az érintését elviselni, az Nii-sama volt. Féltem, rettegtem ezektől az állatoktól, kiknek egyetlen mozgatórugója a női nem meggyalázása és birtoklása volt. Azt akartam, hogy ők is érezzék át azt a fájdalmat és megaláztatást, amit én kaptam tőlük. Soha nem fogok megbocsátani nekik! Soha, de soha! Kicsit megkönnyebbültem, hogy a szőke nem ragaszkodott a testi kontaktushoz, bőven elég volt ebből a visszataszító érzésből ez a néhány pillanat is, míg csáberőm megtette kezdeti hatását =)
Hátratántorodtam két lépést, és félénken pillantottam fel, de már el is kaptam a tekintetem róla és félrenézve szorongattam a szoknyám szélét. Láttam a szemében azt a csillogást. Az a gyengéd tekintet, amit akkor mutatnak, ha tetszik nekik a látvány és be akarják cserkészni a vadat, ezért ártatlanságot mutatnak. Aranyos vagyok? Szép? Báránybőrbe bújt farkasok, nem többek! Szabadkozott, magára hárította a felelősséget. Legalább udvarias és jól nevelt, de mi ez, ha nem színészkedés? Csupán jó színben akar feltűnni előttem, ugye?
Hosszú pillanatokra, talán percekre is kínos csend állt be közénk, mintha csak gyűjteném a bátorságot, hogy megszólaljak és tovább vigyem a beszélgetés fonalát. Megtehettem volna, hogy elköszönök és továbbállok, de a célom természetesen nem ez volt. A csalit még csak most dobtam be a vízbe, és még azt sem tudtam, hogy aranyhal vagy gumicsizma akadt-e horogra, csupán azt láttam, hogy az úszó elmerült és kapás van.
- A-anou! - szólaltam meg hangosan, egészen hirtelen felkapva a fejemet - Watakushi wa Kuro... desu... - halkultam és bizonytalanodtam el azzal a lendülettel, remegő kezemet pedig a szegycsontom tájékára helyeztem mellkasomon - Eto... velem mindig csak ordibálnak, mert folyton b-bajt csi-csinálok - hajtottam le a fejem szomorúan - D-de te olyan k-kedves vagy... Me-megbízhatok benned? Volna valami, amiben csak egy kedves, gy-gyengéd fiú tud s-segíteni - néztem fel reményekkel telve, csillogó szemekkel a jóképű szőke hercegre, kinek vérbe fagyott, élettelen teste lett volna a legszebb. Képzeletem messzire szaladt, hiába tudtam, hogy ebben a világban ilyen csodálatos látvány nem fog sose köszönteni.
- Anou... azt mondtad nem láttad, de sz-szeretnéd... m-m-m-megnézni? - nyitottam ki a számat némi tartós csend után, és fülig pirultam, bátortalanul pislogva a fiúra. Kérdésem egyszerűen nem illett bele az eddigi képbe, de pont ez volt a lényeg. Nii-sama is mindig olyan furcsa és váratlan kérdéseket tesz fel, ha össze akar zavarni valakit. Ha összezavarom, akkor könnyebb lesz csapádba csalni... ugye? =)
Hátratántorodtam két lépést, és félénken pillantottam fel, de már el is kaptam a tekintetem róla és félrenézve szorongattam a szoknyám szélét. Láttam a szemében azt a csillogást. Az a gyengéd tekintet, amit akkor mutatnak, ha tetszik nekik a látvány és be akarják cserkészni a vadat, ezért ártatlanságot mutatnak. Aranyos vagyok? Szép? Báránybőrbe bújt farkasok, nem többek! Szabadkozott, magára hárította a felelősséget. Legalább udvarias és jól nevelt, de mi ez, ha nem színészkedés? Csupán jó színben akar feltűnni előttem, ugye?
Hosszú pillanatokra, talán percekre is kínos csend állt be közénk, mintha csak gyűjteném a bátorságot, hogy megszólaljak és tovább vigyem a beszélgetés fonalát. Megtehettem volna, hogy elköszönök és továbbállok, de a célom természetesen nem ez volt. A csalit még csak most dobtam be a vízbe, és még azt sem tudtam, hogy aranyhal vagy gumicsizma akadt-e horogra, csupán azt láttam, hogy az úszó elmerült és kapás van.
- A-anou! - szólaltam meg hangosan, egészen hirtelen felkapva a fejemet - Watakushi wa Kuro... desu...
- halkultam és bizonytalanodtam el azzal a lendülettel, remegő kezemet pedig a szegycsontom tájékára helyeztem mellkasomon - Eto... velem mindig csak ordibálnak, mert folyton b-bajt csi-csinálok - hajtottam le a fejem szomorúan - D-de te olyan k-kedves vagy... Me-megbízhatok benned? Volna valami, amiben csak egy kedves, gy-gyengéd fiú tud s-segíteni - néztem fel reményekkel telve, csillogó szemekkel a jóképű szőke hercegre, kinek vérbe fagyott, élettelen teste lett volna a legszebb. Képzeletem messzire szaladt, hiába tudtam, hogy ebben a világban ilyen csodálatos látvány nem fog sose köszönteni.- Anou... azt mondtad nem láttad, de sz-szeretnéd... m-m-m-megnézni?
- nyitottam ki a számat némi tartós csend után, és fülig pirultam, bátortalanul pislogva a fiúra. Kérdésem egyszerűen nem illett bele az eddigi képbe, de pont ez volt a lényeg. Nii-sama is mindig olyan furcsa és váratlan kérdéseket tesz fel, ha össze akar zavarni valakit. Ha összezavarom, akkor könnyebb lesz csapádba csalni... ugye? =)
Kuromajo- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2013. Jun. 10.
Karakterlap
Szint: 29
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Távolsági harc over 99
by Halász Alex Szer. Júl. 17 2013, 22:37
Félrebillenti a fejét, a nyögve nyelős kezdésre. Talán valamitől fél a lány? Hehh, legalább a nevét megtudta, de azért nem esett valami jól, hogy ilyen félénk a lány. Lehet, hogy csak ilyen az alap természete, de az is lehet, hogy miatta van. Bárcsak tudná, hogy mi okozza. Nem kéne ennyire visszahúzódnia az emberek elöl Kuro channak. Elmosolyodott, de elhúzta a száját a hallottakra. Még nem értünk a nagy ajánlattételig. Az kiakasztaná egy időre. Most viszont, a kis szünet alatt szólni akart. Nem vádlón beszélt, vagy korholón. Kissé mérges volt, de nem Kuro chanra, ugyan miért lenne rá az. Nem is igazán volt alanya pillanatnyi mérgének.
- Többre kéne magadat tartanod Kuro chan. Ha magabiztosabb lennél, minden sokkal simább lenne.
Egy kacsintás is simán belefért. Történetesen észre sem vette, hogy erre "vetemedett", pedig ő aztán igazán nem akar semmit az ártatlan kislánykától, de ha már így összehozta őket a kis koccanásuk, miért ne beszélgethetnének egy kicsit.
- Ore wa Alex. Nem túl japános, de magam sem látszom annak, ugye?- Még kicsit közelebb is hajolt. - Yoroshiku Kuro chan. ^^ Egy kis országból jöttem, sok Nóbel díjassal. Te is tanultál alsó-középiskolában a Kodály módszerről. Ő is onnan származott például. :]
Direkt nem mondta az ominózus országot, hátha felkelti a kislány kíváncsiságát, ám a beszélgetés egész más medrekbe terelődött. Meghökkent, s egy jó hosszú pillanat erejéig holt fehéren meredt rá a merész lánykára. Még a megszólítást is megcserélte a visszakérdezésnél.
- Boku wa...?? Nani...
Nem tudlak követni Kuro chan.
~ Miért szeressem látni a bugyiját oO, meg mit is értett azon, hogy "valami, amiben csak egy kedves, gy-gyengéd fiú tud s-segíteni"...mégis, hány éves? ~
Hátrébb lépett, de csak azért, hogy jobban "szemügyre vehesse". És igen, pont úgy, mintha épp méregetné, sajna sokszor érthető (nagyon) félre pár gesztusa. Valójában inkább csak érteni szeretné, hogy mit is vett a fejébe ez a kis fekete szépség itt. Aztán fújt egyet, és úgy döntött valamit tudat a lánykával. A végén még valamit nagyon félreért.
- Csak, hogy érts, szívesen beszélgetek veled, kedves lánynak tűnsz, de ne gondolj bele semmit. Nem akarom látni. Voltaképp csak egy lánynak a bugyiját szeretném megnézni
~Tabun...wow, miért jutott eszembe hirtelen két lány? Mo, azt hiszem, nem jutottam még zöld ágra az érzéseim felett.~
- Többre kéne magadat tartanod Kuro chan. Ha magabiztosabb lennél, minden sokkal simább lenne.
Egy kacsintás is simán belefért. Történetesen észre sem vette, hogy erre "vetemedett", pedig ő aztán igazán nem akar semmit az ártatlan kislánykától, de ha már így összehozta őket a kis koccanásuk, miért ne beszélgethetnének egy kicsit.
- Ore wa Alex. Nem túl japános, de magam sem látszom annak, ugye?- Még kicsit közelebb is hajolt. - Yoroshiku Kuro chan. ^^ Egy kis országból jöttem, sok Nóbel díjassal. Te is tanultál alsó-középiskolában a Kodály módszerről. Ő is onnan származott például. :]
Direkt nem mondta az ominózus országot, hátha felkelti a kislány kíváncsiságát, ám a beszélgetés egész más medrekbe terelődött. Meghökkent, s egy jó hosszú pillanat erejéig holt fehéren meredt rá a merész lánykára. Még a megszólítást is megcserélte a visszakérdezésnél.
- Boku wa...?? Nani...
Nem tudlak követni Kuro chan.
~ Miért szeressem látni a bugyiját oO, meg mit is értett azon, hogy "valami, amiben csak egy kedves, gy-gyengéd fiú tud s-segíteni"...mégis, hány éves? ~
Hátrébb lépett, de csak azért, hogy jobban "szemügyre vehesse". És igen, pont úgy, mintha épp méregetné, sajna sokszor érthető (nagyon) félre pár gesztusa. Valójában inkább csak érteni szeretné, hogy mit is vett a fejébe ez a kis fekete szépség itt. Aztán fújt egyet, és úgy döntött valamit tudat a lánykával. A végén még valamit nagyon félreért.
- Csak, hogy érts, szívesen beszélgetek veled, kedves lánynak tűnsz, de ne gondolj bele semmit. Nem akarom látni. Voltaképp csak egy lánynak a bugyiját szeretném megnézni
~Tabun...wow, miért jutott eszembe hirtelen két lány? Mo, azt hiszem, nem jutottam még zöld ágra az érzéseim felett.~
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Távolsági harc over 99
by Kuromajo Csüt. Júl. 18 2013, 20:23
Még inkább összehúztam magam a tanácsára. Az a kacsintás... zavarbaejtő volt, igen. Egy félénk lány nem válaszolna, így én sem tettem meg, csupán szemlesütve áthelyeztem a testsúlyom az egyik lábamról a másikra, és zavartan piszkálni kezdtem az egyik copfomat. A bátorítást hallva levonhattam a konzekvenciát, hogy talán kicsit túlzásba estem a viselkedésemmel. Azt hiszem még gyakorolnom kell, nehéz megállapítani, hogy mennyire legyek visszafogott és szégyenlős ebben a szerepben. Más késő változtatni, de tanultam az esetből =)
- Magyar vagy? - kérdeztem rá óvatosan, biztos örülni fog neki, hogy ismerem azt a kis középkelet-európai országot - Yoroshiku onegaishimasu, Alex-san - hajoltam meg mélyen előtte. Annyira szerettem volna hirtelen kigúnyolni, amiért ilyen büszke a származási helyére meg arra a tucat Nobel-díjra, és közben nem is magyar nevet választ magának a játékhoz =) Milyen kár, hogy nem fért bele, de ami késik, nem múlik. Most, hogy túljutottunk a bemutatkozáson, már az én ízlésemnek megfelelően alakíthattam a történet fonalát, mesénknek pedig koránt sem lesz happy end a vége.
Kis híján kuncogásban törtem ki a reakciójára, de visszafogtam magam. Az a megdöbbent arc, amit vágott, mikor összetársította a gondolatait egészen felbecsülhetetlen volt. Értem már Nii-sama miért szereti annyira, mókásan nézett ki Alex-san azzal a bárgyú képével. Szégyenlősen pironkodva álltam előtte, míg hátrább lépett és megbámult, úgy éreztem mintha levetkőztetne a tekintetével. Hátborzongató volt, kicsit meg is remegtek a lábaim. Tűrnöm kellett, mindent az élvezetért... Ám ahogy újra megszólalt, most én voltam a soros a meglepődésben. Nem akarja...? Ezek szerint elkötelezte magát, de ennyire? Souka... hát akkor nincs is miért elcsábítanom, némileg megkönnyebbültem. Ámde így is fülig vörösödtem egy pillant alatt.
- B-b-b-bu... n-n-n-n-n-nani itten da yo?! - emeltem fel a hangomat halálra váltan, tágra nyílt szemmel hátrálva - Hentai, m-m-m-m-mik nem járnak a fejedben?! - sipítoztam kétségbeesetten, cérnavékonnyá váló hangon - Én úgy értettem... úgy értettem, hogy t-t-tudnál-e segíteni m-megkeresni a petemet, baka! - cincogtam tovább rémülten, már-már sírásba hajló tónusban, mintha teljesen kétségbeestem és megijedtem volna a perverz disznótól. Az is volt, rögtön mikre nem gondol, nahát... =) Elfordultam tőle és a mellkasomra szorítottam a kezemet, mintha csak hevesen kalapáló szívem kitörését szeretném megakadályozni. Ez már sok(k) volt szegény félénk és szemérmes énemnek ^^
- Magyar vagy? - kérdeztem rá óvatosan, biztos örülni fog neki, hogy ismerem azt a kis középkelet-európai országot - Yoroshiku onegaishimasu, Alex-san - hajoltam meg mélyen előtte. Annyira szerettem volna hirtelen kigúnyolni, amiért ilyen büszke a származási helyére meg arra a tucat Nobel-díjra, és közben nem is magyar nevet választ magának a játékhoz =) Milyen kár, hogy nem fért bele, de ami késik, nem múlik. Most, hogy túljutottunk a bemutatkozáson, már az én ízlésemnek megfelelően alakíthattam a történet fonalát, mesénknek pedig koránt sem lesz happy end a vége.
Kis híján kuncogásban törtem ki a reakciójára, de visszafogtam magam. Az a megdöbbent arc, amit vágott, mikor összetársította a gondolatait egészen felbecsülhetetlen volt. Értem már Nii-sama miért szereti annyira, mókásan nézett ki Alex-san azzal a bárgyú képével. Szégyenlősen pironkodva álltam előtte, míg hátrább lépett és megbámult, úgy éreztem mintha levetkőztetne a tekintetével. Hátborzongató volt, kicsit meg is remegtek a lábaim. Tűrnöm kellett, mindent az élvezetért... Ám ahogy újra megszólalt, most én voltam a soros a meglepődésben. Nem akarja...? Ezek szerint elkötelezte magát, de ennyire? Souka... hát akkor nincs is miért elcsábítanom, némileg megkönnyebbültem. Ámde így is fülig vörösödtem egy pillant alatt.
- B-b-b-bu... n-n-n-n-n-nani itten da yo?! - emeltem fel a hangomat halálra váltan, tágra nyílt szemmel hátrálva - Hentai, m-m-m-m-mik nem járnak a fejedben?! - sipítoztam kétségbeesetten, cérnavékonnyá váló hangon - Én úgy értettem... úgy értettem, hogy t-t-tudnál-e segíteni m-megkeresni a petemet, baka!
- cincogtam tovább rémülten, már-már sírásba hajló tónusban, mintha teljesen kétségbeestem és megijedtem volna a perverz disznótól. Az is volt, rögtön mikre nem gondol, nahát... =) Elfordultam tőle és a mellkasomra szorítottam a kezemet, mintha csak hevesen kalapáló szívem kitörését szeretném megakadályozni. Ez már sok(k) volt szegény félénk és szemérmes énemnek ^^
Kuromajo- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2013. Jun. 10.
Karakterlap
Szint: 29
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Távolsági harc over 99
by Halász Alex Pént. Júl. 19 2013, 21:14
A kis aranyos meghökkent, mikor bátorítani akarta hősünk. Ilyenek ezek a lánykák. Sosem tudni mit miért tesznek, és olyankor pironkodnak, mikor nem is kéne. Ki érti a lányok viselkedését? oO Hát ő biztosan nem. Mindig megijeszti ez a mindennapi dráma. Nem lehet eldönteni, hogy ő csinált e valamit, és megbántotta e, vagy csak ilyen napja van a lánykának. Nem érti őket, talán sose fogja tudni. Azonban amikor bemutatkozott, igazán beleélte magát magyar mivoltába. Néha elkapja ez a fajta nosztalgia. Szeretne magyarul beszélni, és olyan dolgokat tenni, amit csak ők szoktak. Otthon is, hiába élt Japánban, azért mégiscsak ízig -vérig magyarok voltak. És ezt sosem szégyellte. Még ha az ország maga egy rakás szerencsétlenség is. Mégis létezik, még is tartja magát, még mindig! Büszke rá, és kész! ^^ Nem csoda hogy, annyira megörült, mikor kiejtette a lány a száján a bűvös szót. Hát tudja! A Japánok szeretik a magyarokat, sok klubb jött már létre Magyar-Japán barátság néven, és csak velük. A Japán egy alapvetően elzárkózó nép, amelyik elég magának való, de a magyar rokonságra tekintettel - mert sokat így gondolkoznak - a magyarokat csípik. Állami szinten is, és egyénenként is. Habár ugye változó.
Mondjuk nem lelkendezett a kislány előtt nagyon, de egy vidám bólintással jelezte, hogy mennyire jól esett. Nah meg a képére rá volt írva az a "megérte reggel felkelni" vigyor.
- Da yo na! Úgy van, Kuro chan, kedves.
A további beszédtéma viszont enyhén szólva is sokkolta. Hogy most mi van? A lány komolyan el akarja csábítani? Hátrébb lépett, egy pár kidadogott szó mellett, hogy lássa a lányt teljesen. Mégis hány éves? oO
Végül úgy döntött, tisztázza ezt a kialakult helyzetet. Nem hagyhatja ezt annyiban. Persze ő aztán nem gondolt arra, hogy ez félreérthető, vagy kétértelmű is lehet, és talán nem a kényesebb jelentésére kéne reagálnia.Ő ezt vette ki belőle, nem foglalkozott mással.
El is mondta, hogy ő már elkötelezte magát, habár ebben nem volt egészen biztos, de abban, hogy nem Kuro channak, nah abban viszont igen. ^^ A lányka kiakadása azonban nem várt tényező volt, pedig könnyen várhatta volna. Érdekes jelenség lehetett. Élőszőr ő hitte a másikat kissé perverznek, aztán meg fordítva. Végül is igaza van Kuro channak. ^^"
De elnevette magát, és még csak nem is fogta vissza. Vidám egy alkat a kis szöszi
- Nandaaaa! Hahaha.... - Visszább lépett, és hátba veregette, jó fiúsan szegény Kuro chant. Ugyebár íjászként nincs erő pontja, és ha nincs náluk az íj, egy ilyen hátba veregetés áruló tényező lehet. Az íjászok ereje semmit nem ér. :/
- Egy pillanatra azt hittem, hogy valamit akarsz tőlem, kis csibész. Ne játszd a rossz kislányt, nem áll jól egy ilyen aranyos teremtésnek, mint neked.
Ezt már nem nevetve, kissé komolyabban mondta neki. Csak neki, a szemébe nézve, és utána megsimogatta a fejét. Majd leguggolt hozzá, mint ha tényleg annyival fiatalabb lenne a lányka, hogy így kelljen beszélnie. Mondjuk halvány lila gőze sincs a lány kora felől. Ezzel a kinézettel akár 12 éves is lehet, de akár korabeli is. Ki tudja.
Szóval leguggolt, és így nagyon közel kerültek egymáshoz, de Alex egyáltalán nem zavartatta magát. Ő nem perverz ˇˇ, de ha már itt tartunk *.*
- Azért meglepődtél, mikor felhoztam a témát, mi?
, gihiiii ...
Rámosolygott, de ez már nem az a cukkolós gesztus volt, mint előtte, majd újfent rátette a kezét a fejére a lánynak, mint egy nagyobb testvér.
- A húgomra emlékeztetsz. Ő is mindig forgat valamit a buksijában.
Na, iku zo! Keressük meg a peted. ^^
Azzal el is indult, és csak olyan három lépés után ötlött fel benne, hogy nem tudja, mit is keresnek. Kissé zavarosan fordult vissza a lányka felé.
- Öhm, hol láttad legutóbb?
Mondjuk nem lelkendezett a kislány előtt nagyon, de egy vidám bólintással jelezte, hogy mennyire jól esett. Nah meg a képére rá volt írva az a "megérte reggel felkelni" vigyor.
- Da yo na! Úgy van, Kuro chan, kedves.
A további beszédtéma viszont enyhén szólva is sokkolta. Hogy most mi van? A lány komolyan el akarja csábítani? Hátrébb lépett, egy pár kidadogott szó mellett, hogy lássa a lányt teljesen. Mégis hány éves? oO
Végül úgy döntött, tisztázza ezt a kialakult helyzetet. Nem hagyhatja ezt annyiban. Persze ő aztán nem gondolt arra, hogy ez félreérthető, vagy kétértelmű is lehet, és talán nem a kényesebb jelentésére kéne reagálnia.Ő ezt vette ki belőle, nem foglalkozott mással.
El is mondta, hogy ő már elkötelezte magát, habár ebben nem volt egészen biztos, de abban, hogy nem Kuro channak, nah abban viszont igen. ^^ A lányka kiakadása azonban nem várt tényező volt, pedig könnyen várhatta volna. Érdekes jelenség lehetett. Élőszőr ő hitte a másikat kissé perverznek, aztán meg fordítva. Végül is igaza van Kuro channak. ^^"
De elnevette magát, és még csak nem is fogta vissza. Vidám egy alkat a kis szöszi
- Nandaaaa! Hahaha.... - Visszább lépett, és hátba veregette, jó fiúsan szegény Kuro chant. Ugyebár íjászként nincs erő pontja, és ha nincs náluk az íj, egy ilyen hátba veregetés áruló tényező lehet. Az íjászok ereje semmit nem ér. :/
- Egy pillanatra azt hittem, hogy valamit akarsz tőlem, kis csibész. Ne játszd a rossz kislányt, nem áll jól egy ilyen aranyos teremtésnek, mint neked.
Ezt már nem nevetve, kissé komolyabban mondta neki. Csak neki, a szemébe nézve, és utána megsimogatta a fejét. Majd leguggolt hozzá, mint ha tényleg annyival fiatalabb lenne a lányka, hogy így kelljen beszélnie. Mondjuk halvány lila gőze sincs a lány kora felől. Ezzel a kinézettel akár 12 éves is lehet, de akár korabeli is. Ki tudja.
Szóval leguggolt, és így nagyon közel kerültek egymáshoz, de Alex egyáltalán nem zavartatta magát. Ő nem perverz ˇˇ, de ha már itt tartunk *.*
- Azért meglepődtél, mikor felhoztam a témát, mi?
, gihiiii ...Rámosolygott, de ez már nem az a cukkolós gesztus volt, mint előtte, majd újfent rátette a kezét a fejére a lánynak, mint egy nagyobb testvér.
- A húgomra emlékeztetsz. Ő is mindig forgat valamit a buksijában.
Na, iku zo! Keressük meg a peted. ^^
Azzal el is indult, és csak olyan három lépés után ötlött fel benne, hogy nem tudja, mit is keresnek. Kissé zavarosan fordult vissza a lányka felé.
- Öhm, hol láttad legutóbb?
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Távolsági harc over 99
by Kuromajo Csüt. Júl. 25 2013, 22:56
Bevette! Hihetetlen, de bevette, és tényleg azt hiszi, hogy csupán félreértett! Vajon vak, vagy csupán egy egysejtűével vetekszik az intelligenciaszintje? Ez annyira vicces, nem hittem volna, hogy tényleg elhiszi a megjátszott zavarom =) Milyen könnyen összezavartam... Kétségtelenül így jártam jobban, hiába a játszadozásom, természetesen nem szerettem volna ténylegesen elcsavarni a fejét. Gyomorforgató volt a kép a lelki szemeim előtt, ahogy a karjaiban tartva simogat, még a gondolattól is kirázott a hideg, hogy ez a nyálas képű szőke nyugati majom hozzám nyúl :/ Megnyugtató volt a fejében uralkodó sötétség, még teret is adott a további huncutkodásnak, amivel talán még jobban összezavarhatom =)
Megszeppentem álltam a nevetésére, hagytam hogy hátba paskoljon. Csupán lesütöttem a szemem, leforrázva a szégyentől és a zavartól, melyet a "félreértés" okozott. Meg se mertem mukkanni, igaz ha megtettem volna, valószínűleg nevetésben török ki, annyira mulattató volt minden. Viszont a gesztusai igen dühítő tényre világítottak rá alig néhány pillanaton belül. Gyerekként... kezelt engem. Gyerekként, egy kislányként. Döbbenten néztem fel rá. Nem csoda, hogy ellenállt a csábításnak, ha a szemében nem vagyok több egy lurkónál!
- Ne érj hozzám! - fortyantam fel a méregtől, és hátráltam három egész lépést, miután mocskos kezét a fejemre tette. Végtelenül felbosszantott! Hogy... hogy nézhet kislánynak?! Aranyos vagyok? Hogyne lennék, még rá is játszottam, de.... de... Hát nem látsz a szemedtől, vakegér?! Fiatal vagyok, de a bájaim vetekednek egy felnőtt nőével! Tch... Végigmértem a fickót, a testfelépítését, a feje méretének arányát a testéhez, és a szeme méretének arányát a fejéhez képest.
- Ha én kislány vagyok, akkor te kisfiú. Ugyanaz a korosztály vagyunk, ne merj gyerekként kezelni! - feddtem meg sértődötten, miután megállapítottam a hozzávetőleges korát, számításba véve a származását is - Fiúként két fatális hibát követhetsz el, ha egy lánnyal beszélsz. Ha az anyádhoz hasonlítod, vagy ha a húgodhoz. Először szégyenbe hozol a perverzségeddel, aztán beletaposol a büszkeségembe? Aho! - morgolódtam tovább, belesulykolva a mohával borított agyába, hogy nem ártana, ha minimum bocsánatot kérne. Egy cseppet sem fogom tőle magam jobban érezni, de legalább bebizonyíthatja, hogy nem teljesen fafejű és szorult bele némi empátia. Idióta... megérdemli a halált, legalább nem örökíti át a selejtes génjeit.
- Ha segíteni akarsz, egy hollót keress. Valahol a közelben kell lennie... - fordítottam hátat még mindig paprikás hangulatban Alex-sannak, majd elindultam a park kevésbé látogatott fele felé. Reménytelen eset volt, és különben is erőszakos hangulatban voltam. Kicsalom a védett övezeten kívülre a park határát átlépve és kezdődhet a tánc =)
Megszeppentem álltam a nevetésére, hagytam hogy hátba paskoljon. Csupán lesütöttem a szemem, leforrázva a szégyentől és a zavartól, melyet a "félreértés" okozott. Meg se mertem mukkanni, igaz ha megtettem volna, valószínűleg nevetésben török ki, annyira mulattató volt minden. Viszont a gesztusai igen dühítő tényre világítottak rá alig néhány pillanaton belül. Gyerekként... kezelt engem. Gyerekként, egy kislányként. Döbbenten néztem fel rá. Nem csoda, hogy ellenállt a csábításnak, ha a szemében nem vagyok több egy lurkónál!
- Ne érj hozzám! - fortyantam fel a méregtől, és hátráltam három egész lépést, miután mocskos kezét a fejemre tette. Végtelenül felbosszantott! Hogy... hogy nézhet kislánynak?! Aranyos vagyok? Hogyne lennék, még rá is játszottam, de.... de... Hát nem látsz a szemedtől, vakegér?! Fiatal vagyok, de a bájaim vetekednek egy felnőtt nőével! Tch... Végigmértem a fickót, a testfelépítését, a feje méretének arányát a testéhez, és a szeme méretének arányát a fejéhez képest.
- Ha én kislány vagyok, akkor te kisfiú. Ugyanaz a korosztály vagyunk, ne merj gyerekként kezelni! - feddtem meg sértődötten, miután megállapítottam a hozzávetőleges korát, számításba véve a származását is - Fiúként két fatális hibát követhetsz el, ha egy lánnyal beszélsz. Ha az anyádhoz hasonlítod, vagy ha a húgodhoz. Először szégyenbe hozol a perverzségeddel, aztán beletaposol a büszkeségembe? Aho! - morgolódtam tovább, belesulykolva a mohával borított agyába, hogy nem ártana, ha minimum bocsánatot kérne. Egy cseppet sem fogom tőle magam jobban érezni, de legalább bebizonyíthatja, hogy nem teljesen fafejű és szorult bele némi empátia. Idióta... megérdemli a halált, legalább nem örökíti át a selejtes génjeit.
- Ha segíteni akarsz, egy hollót keress. Valahol a közelben kell lennie... - fordítottam hátat még mindig paprikás hangulatban Alex-sannak, majd elindultam a park kevésbé látogatott fele felé. Reménytelen eset volt, és különben is erőszakos hangulatban voltam. Kicsalom a védett övezeten kívülre a park határát átlépve és kezdődhet a tánc =)
Kuromajo- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2013. Jun. 10.
Karakterlap
Szint: 29
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Távolsági harc over 99
by Halász Alex Kedd Júl. 30 2013, 21:26
~ Ha én kislány vagyok, akkor te kisfiú. ...
Hamiskás mosoly futott végig az arcán, miközben a kis fekete szépséget hallgatta. Majd hogy nem csípőre tette a kezét, de végül csak egy zsebre rakás lett belőle. Egész csöndes lett, habár a testtartásán ott időzött még egy kicsit a lelkesedés, ami eddig rátapadt az ügy iránt. Kuro chan iránt. A petje iránt, vagy épp a húga iránt.
- Ne vedd a szívedre, Kuro chan. Nem tehetek róla...
~ hogy kacérkodsz velem kislány ~
- ... egy kedves kislányt ki ne akarna a húgának tudni? ^^
Rá is villantotta a lányra hófehér fogait, és volt ebben a gesztusban valami megmagyarázhatatlanul különös. Most másképp viselkedett mint eddig. Csak az a perverznek mondható vigyor volt hasonló az előbbi viselkedéséhez, azonban a következő pillanatban már a lány előtt járt, és látványosan keresgélni kezdte a "hollót".
- Hahóóó, Holló san!... bokorban? Fán? Hol lehetsz?...
Eljátszotta párszor még ezt, s néha vissza fordult Kuro chanhoz, kérdéseket feltenni neki. Milyen színű, hogy hívják, mekkora, hogy néz ki. Van e különleges ismertető jele. Láthatóan komolyan kereste az állatkát.
- Mit csináltatok mikor eltűnt? Nem hallottam még olyanról, hogy játékos pet elveszett volna.... megbántódhatott, vagy...
De nem mondta ki, azonban direkt hagyta a levegőben lógni a fel nem tett baljós kérdést. Mi van ha meghalt és ezért nem jelentkezik? Látni azt egyáltalán? Közben pedig fél szemmel igyekezett figyelni a kislányra. Kedves volt, aranyos, és mondhatni barátságos is, de.... gyanúsan tsundere.
Ez pedig már önmagában is felkeltette az éberségét, ha eddig nem is. A pet hiánya pedig elég... bizarrnak volt mondható.
Hamiskás mosoly futott végig az arcán, miközben a kis fekete szépséget hallgatta. Majd hogy nem csípőre tette a kezét, de végül csak egy zsebre rakás lett belőle. Egész csöndes lett, habár a testtartásán ott időzött még egy kicsit a lelkesedés, ami eddig rátapadt az ügy iránt. Kuro chan iránt. A petje iránt, vagy épp a húga iránt.
- Ne vedd a szívedre, Kuro chan. Nem tehetek róla...
~ hogy kacérkodsz velem kislány
~- ... egy kedves kislányt ki ne akarna a húgának tudni? ^^
Rá is villantotta a lányra hófehér fogait, és volt ebben a gesztusban valami megmagyarázhatatlanul különös. Most másképp viselkedett mint eddig. Csak az a perverznek mondható vigyor volt hasonló az előbbi viselkedéséhez, azonban a következő pillanatban már a lány előtt járt, és látványosan keresgélni kezdte a "hollót".
- Hahóóó, Holló san!... bokorban? Fán? Hol lehetsz?...
Eljátszotta párszor még ezt, s néha vissza fordult Kuro chanhoz, kérdéseket feltenni neki. Milyen színű, hogy hívják, mekkora, hogy néz ki. Van e különleges ismertető jele. Láthatóan komolyan kereste az állatkát.
- Mit csináltatok mikor eltűnt? Nem hallottam még olyanról, hogy játékos pet elveszett volna.... megbántódhatott, vagy...
De nem mondta ki, azonban direkt hagyta a levegőben lógni a fel nem tett baljós kérdést. Mi van ha meghalt és ezért nem jelentkezik? Látni azt egyáltalán? Közben pedig fél szemmel igyekezett figyelni a kislányra. Kedves volt, aranyos, és mondhatni barátságos is, de.... gyanúsan tsundere.
Ez pedig már önmagában is felkeltette az éberségét, ha eddig nem is. A pet hiánya pedig elég... bizarrnak volt mondható.
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Távolsági harc over 99
by Kuromajo Pént. Aug. 09 2013, 21:15
Micsoda aranyszívű fiatalember, cseppet sem kapta fel a vizet a felháborodott viselkedésemen, nem sértődött meg, nem érzi úgy, hogy vissza kellene vágnia. Helyette mosolygott és egy bocsánatkéréssel egyenértékű választ fogalmazott meg felpaprikázott személyem felé. Ez csak természetes, hiszen hogy is lehetne haragudni egy olyan aranyos teremtésre, mint én vagyok? Egy vitával eljátszaná az esélyét arra, hogy megőrizze értékes társaságom =) Végső soron lényegtelen, hogy nőnek lát vagy a kishúgának, mindkét eset kedvező számomra, csupán bosszantó, hogy érettségemet alacsonyabbnak tartja az általam kívánt szintnél. Talán azért lehet ez, mert olyan kis esetlenül viselkedtem volna és ez felülírta az elméjében a szeme által közvetített képet? Ki tudja?
- Nem kívánok több bátyust, több, mint elégedett vagyok eggyel is. Senki sem érhet fel Nii-samához, megkísérelni a nyomába lépni hasztalan tevékenység, Alex-san ^^ - oktattam ki újra a fiút. Nii-sama a szememben szent és sérthetetlen volt, már a puszta gondolat is taszított, hogy valaki megpróbálná elbitorolni a helyét a szívemben. Olyan különleges hely az, melynek a kulcsa elérhetetlen minden humanoid entitás számára, és mindörökké az is marad. Egy ilyen tisztátalan hörcsög csupán bemocskolná mindazt, amit ez a szó jelent számomra, rettenetes lenne :/
~ Vajon tetteti, hogy idióta, vagy az is? ~ gondoltam, miközben lenézően utána fordultam. Hogy lehet így keresni egy állatot? Hmpf, mindegy, arra megy amerre én szeretném, amíg így tesz, felőlem akár kézen is állhatna.
- Sárga szeme van, ezt leszámítva úgy fest, mint egy átlagos hollófióka - válaszoltam kelletlenül, miközben követtem a fiút, és jómagam is nézelődtem a fák lombjai között kutatva vagy a távoli oszlopokat vizsgálva. Fél szemmel Alex-sant figyeltem, alaposan belemerült a feladatba.
- Arra célzol, hogy elpusztult? Az valóban megrázó lenne... - hajtottam le a fejem aggodalmasan - Demo saa, Itachi önálló madárka, nem olyan ragaszkodó pet, mint a többi. Csupán szükségem van rá most ^^ - feleltem, megindokolva a keresés miértjét. Szükségem volt rá, hogy fejlődhessen, miközben elválasztom Alex-san testét a lelkétől. Ő is meg lenne sértődve, ha nem hagynám táplálkozni, míg én kiszórakozom magam =)
Szerencsére amint elhagytuk a város biztonságos zónáját, meghallottam a petem károgását. Igaz kicsit füllentettem, hiszen a hollóm szeme vörös volt, akárcsak az enyém, de természetesen ennek is megvolt az oka. Míg Alex-san a hang irányát kutatta reményeim szerint, én mögötte tartózkodtam s ujjam felfénylett, a közelbe hívva képességemmel a nem messze ténfergő farkast. Ő lesz az ideiglenes petem, aki elvégzi helyettem a piszkos munkát =)
- Nem kívánok több bátyust, több, mint elégedett vagyok eggyel is. Senki sem érhet fel Nii-samához, megkísérelni a nyomába lépni hasztalan tevékenység, Alex-san ^^ - oktattam ki újra a fiút. Nii-sama a szememben szent és sérthetetlen volt, már a puszta gondolat is taszított, hogy valaki megpróbálná elbitorolni a helyét a szívemben. Olyan különleges hely az, melynek a kulcsa elérhetetlen minden humanoid entitás számára, és mindörökké az is marad. Egy ilyen tisztátalan hörcsög csupán bemocskolná mindazt, amit ez a szó jelent számomra, rettenetes lenne :/
~ Vajon tetteti, hogy idióta, vagy az is? ~ gondoltam, miközben lenézően utána fordultam. Hogy lehet így keresni egy állatot? Hmpf, mindegy, arra megy amerre én szeretném, amíg így tesz, felőlem akár kézen is állhatna.
- Sárga szeme van, ezt leszámítva úgy fest, mint egy átlagos hollófióka - válaszoltam kelletlenül, miközben követtem a fiút, és jómagam is nézelődtem a fák lombjai között kutatva vagy a távoli oszlopokat vizsgálva. Fél szemmel Alex-sant figyeltem, alaposan belemerült a feladatba.
- Arra célzol, hogy elpusztult? Az valóban megrázó lenne... - hajtottam le a fejem aggodalmasan - Demo saa, Itachi önálló madárka, nem olyan ragaszkodó pet, mint a többi. Csupán szükségem van rá most ^^ - feleltem, megindokolva a keresés miértjét. Szükségem volt rá, hogy fejlődhessen, miközben elválasztom Alex-san testét a lelkétől. Ő is meg lenne sértődve, ha nem hagynám táplálkozni, míg én kiszórakozom magam =)
Szerencsére amint elhagytuk a város biztonságos zónáját, meghallottam a petem károgását. Igaz kicsit füllentettem, hiszen a hollóm szeme vörös volt, akárcsak az enyém, de természetesen ennek is megvolt az oka. Míg Alex-san a hang irányát kutatta reményeim szerint, én mögötte tartózkodtam s ujjam felfénylett, a közelbe hívva képességemmel a nem messze ténfergő farkast. Ő lesz az ideiglenes petem, aki elvégzi helyettem a piszkos munkát =)
Kuromajo- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2013. Jun. 10.
Karakterlap
Szint: 29
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Távolsági harc over 99
by Halász Alex Kedd Aug. 13 2013, 18:46
Magába mélyedve ismételte meg a kislány válaszát. Tehát sárga szeme van. Nem tulajdonított sok különbséget az információnak, jobban izgatta a lány folytonos és éber figyelme. Egyszerűen észre vette, hiszen volt, hogy többször találkozott a tekintetük, mint kellett volna. Ő óvatos volt, és ez még óvatosabbá tette. Valami nagyon nem stimmelt ezzel a bizarr helyzettel, aztán persze későn, de leesett a lényeg.
Egy ilyen kedves kislány, persze kedves, valójában egész végig fújolt rá és nyomatta a tsundere stylet. Hát mégis csak a férfi mivolta csapta be. Azt hitte, hogy az ilyen kis fortélyok nem hatnak rá...
Ego. Valószínű, hogy minden férfi így gondolja míg rá nem szedik. Háttal volt a lánynak, és a megjelenő kárálás forrása felé fordult, mikor bejelzett az Észlelés jártasság.
És ekkor tudatosult benne, ami eddig is zavarta. Valahol mélyen tudta, hogy a kislány nem olyan ártatlan kislány, de nem akarta elhinni, vagy inkább meg akart bizonyosodni ennek a helyességéről, vagy épp helytelenségéről. Hogy nézzük. Hát valóban létezik ilyen. Egy kisebb sóhaj szakadt fel a tüdejéből, majd kissé széttárt karokkal fordult Kuro chan felé. Komor volt, tudta, hogy mi következik, de azért remélte, hogy nincs igaza.
- Ha küzdőterezni akartál, akkor azt meg is mondhattad volna, ...
de ennél sokkal többet akarsz, ugye? Kuro chan.
Nem figyelt a pet(ek?)re. Egy futó pillantást vettet a farkasra, s addig nem mozdul, míg az sem. Ha nekilendülne, valószínűleg a specéhez fog folyamodni, tudvalevőleg nincs a kezében a felszerelése. A hollót ugyan nem, vagy alig láthatta, de azt is "szemmel" tartotta. Mekkora megkönnyebbülés ez az észlelés. Kész életmentő kis ketyere. Tudta, hogy ezek kellenek neki. Szinte hívogatták.
Komolyan nézett a (kis)lányra. Most, hogy így, minden bűbáj nélkül nézte, be kellett ismernie, hogy valóban egyidősek lehetnek. De mégis. Mégis szívfájdító érzés volt látni, hogy egy lány, aki talán se nem kedves, se nem aranyos, épp az életére tőr.
~ Csak ne legyen igazam....
Egy ilyen kedves kislány, persze kedves, valójában egész végig fújolt rá és nyomatta a tsundere stylet. Hát mégis csak a férfi mivolta csapta be. Azt hitte, hogy az ilyen kis fortélyok nem hatnak rá...
Ego. Valószínű, hogy minden férfi így gondolja míg rá nem szedik. Háttal volt a lánynak, és a megjelenő kárálás forrása felé fordult, mikor bejelzett az Észlelés jártasság.
És ekkor tudatosult benne, ami eddig is zavarta. Valahol mélyen tudta, hogy a kislány nem olyan ártatlan kislány, de nem akarta elhinni, vagy inkább meg akart bizonyosodni ennek a helyességéről, vagy épp helytelenségéről. Hogy nézzük. Hát valóban létezik ilyen. Egy kisebb sóhaj szakadt fel a tüdejéből, majd kissé széttárt karokkal fordult Kuro chan felé. Komor volt, tudta, hogy mi következik, de azért remélte, hogy nincs igaza.
- Ha küzdőterezni akartál, akkor azt meg is mondhattad volna, ...
de ennél sokkal többet akarsz, ugye? Kuro chan.
Nem figyelt a pet(ek?)re. Egy futó pillantást vettet a farkasra, s addig nem mozdul, míg az sem. Ha nekilendülne, valószínűleg a specéhez fog folyamodni, tudvalevőleg nincs a kezében a felszerelése. A hollót ugyan nem, vagy alig láthatta, de azt is "szemmel" tartotta. Mekkora megkönnyebbülés ez az észlelés. Kész életmentő kis ketyere. Tudta, hogy ezek kellenek neki. Szinte hívogatták.
Komolyan nézett a (kis)lányra. Most, hogy így, minden bűbáj nélkül nézte, be kellett ismernie, hogy valóban egyidősek lehetnek. De mégis. Mégis szívfájdító érzés volt látni, hogy egy lány, aki talán se nem kedves, se nem aranyos, épp az életére tőr.
~ Csak ne legyen igazam....
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Távolsági harc over 99
by Kuromajo Pént. Aug. 23 2013, 18:52
Szólásra nyitottam ajkaimat, hogy kifejezem a farkastól való ijedelmemet, ám Alex-san megmentett szavaival. Izgalmamban kis híján hibát követtem el, ám ugyan ki tudna engem hibáztatni ezért? Oly' közel voltam ahhoz, hogy kiszórakozhassam magam, hogy élvezetemet leljem egy alantas létforma szenvedésében... =) Szerencsére a végzetes hiba elkerült, ezért még akár hálás is lehetek a fiúnak. Kétségtelen, ha megfordulok ezen a szinten, akkor egy farkas még idomárként, a petem nélkül sem szabadna gondot okozzon. Mattaku, micsoda elemi hiba lett volna, én butuska~
Akárhogy is, Alex-san gyanakvása meglepett kifejezést csalt arcomra. Ha nem csal az emlékezetem, semmilyen hibát nem követtem el azt leszámítva, hogy szerepemet talán egy kissé túljátszottam, ám ez önmagában nem adhatott okot arra, hogy ellenséges entitásnak véljen ez a mohával benőtt egysejtű. Paranoiás, vagy szimplán hülye, esetleg csupán tréfálkozik? Vagy nem vettem volna észre valamit apróságot, ami elárult? Nem, biztosan nincs alapos oka erre a viselkedésre. Pusztán túl óvatos és bizalmatlan. Kawaisou...
- Küzdőtér? Nem akartam ilyesmit, miből jutottál erre a következtetésre? - érdeklődtem kíváncsian, miközben tőrömet előhúztam és higgadtan Alex-san mellé sétáltam, szembeállva a farkassal. Elengedtem felette a irányítást, így mindkettőnkre egyformán morgott a szürke prémes dög. Emlékeimben kutatva kiszámoltam, hogy hollóm nélkül cirka három élet veszteséggel tudnám legyőzni egymagamban. Persze ez irreleváns adat volt, nem fogok megküzdeni egy ilyen alacsony szintű mobbal.
- Azonban való igaz, mást is szeretnék tőled, Alex-san. Mikor megláttalak, egyből tudtam, hogy találkozásunk nem lehetett a véletlen műve - néztem fel rá zavart mosollyal, s ujjaimat végigfuttattam a férfi hátán, miközben hajamat odébb söpörtem, hogy nyakamat felfedhessem - És ha már így szóba hoztad, bevallom, nagyon szeretnélek... - fogtam suttogóra, és hozzábújtam, hogy belelehelhessem a szót fülébe - ...porig alázni... =)
Hisztérikus nevetés lett rajtam úrrá, és azzal a lendülettel megszabadítottam teljes felszerelésétől és inventory-ja tartalmától, teljesen lecsupaszítva őt, majd nemes egyszerűséggel ellöktem magamtól és tovább nevetgélve lehívtam a menümet, hogy szemrevételezhessem a zsákmányt. Elfintorodtam, majd az íját előhívva azt odahajítottam neki, és fölényes tekintettel meredtem rá. Kisöpörtem a hajam a szememből, így láthatóvá vált mindkét íriszem, és azok eltérő színe.
Akárhogy is, Alex-san gyanakvása meglepett kifejezést csalt arcomra. Ha nem csal az emlékezetem, semmilyen hibát nem követtem el azt leszámítva, hogy szerepemet talán egy kissé túljátszottam, ám ez önmagában nem adhatott okot arra, hogy ellenséges entitásnak véljen ez a mohával benőtt egysejtű. Paranoiás, vagy szimplán hülye, esetleg csupán tréfálkozik? Vagy nem vettem volna észre valamit apróságot, ami elárult? Nem, biztosan nincs alapos oka erre a viselkedésre. Pusztán túl óvatos és bizalmatlan. Kawaisou...
- Küzdőtér? Nem akartam ilyesmit, miből jutottál erre a következtetésre? - érdeklődtem kíváncsian, miközben tőrömet előhúztam és higgadtan Alex-san mellé sétáltam, szembeállva a farkassal. Elengedtem felette a irányítást, így mindkettőnkre egyformán morgott a szürke prémes dög. Emlékeimben kutatva kiszámoltam, hogy hollóm nélkül cirka három élet veszteséggel tudnám legyőzni egymagamban. Persze ez irreleváns adat volt, nem fogok megküzdeni egy ilyen alacsony szintű mobbal.
- Azonban való igaz, mást is szeretnék tőled, Alex-san. Mikor megláttalak, egyből tudtam, hogy találkozásunk nem lehetett a véletlen műve - néztem fel rá zavart mosollyal, s ujjaimat végigfuttattam a férfi hátán, miközben hajamat odébb söpörtem, hogy nyakamat felfedhessem - És ha már így szóba hoztad, bevallom, nagyon szeretnélek... - fogtam suttogóra, és hozzábújtam, hogy belelehelhessem a szót fülébe - ...porig alázni... =)
Hisztérikus nevetés lett rajtam úrrá, és azzal a lendülettel megszabadítottam teljes felszerelésétől és inventory-ja tartalmától, teljesen lecsupaszítva őt, majd nemes egyszerűséggel ellöktem magamtól és tovább nevetgélve lehívtam a menümet, hogy szemrevételezhessem a zsákmányt. Elfintorodtam, majd az íját előhívva azt odahajítottam neki, és fölényes tekintettel meredtem rá. Kisöpörtem a hajam a szememből, így láthatóvá vált mindkét íriszem, és azok eltérő színe.
Kuromajo- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2013. Jun. 10.
Karakterlap
Szint: 29
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Távolsági harc over 99
by Halász Alex Pént. Aug. 23 2013, 23:18
Végigfutott rajta hideg, ahogy a hátához ért a lány. Az a ... a jobb szó híján sikamlós érzetnek mondaná. A lány behízelgően viselkedett, pedig egy perccel előtte még meg akarta győzni magát, hogy fölöslegesen óvatoskodott. Aztán meg kvázi meg is gyanúsította, hogy meg akarja ölni, de a lány valami egész mást talált ki. A hátához érő kezeket hidegnek érezte. Megdermedt tőle. Talán félt volna? Nem igazán, ez valami más volt. Összezavarodott.
Nem akarta elhinni, még azután se, ahogy ellökte a kislány őt. Vad kacagása bántotta a fölét. Majd mikor szembesült a kegyetlen valósággal teljesen elvörösödött. Egy szolid mozdulattal az admirális felé kapott, azért sem mutatja meg senkinek! ˇˇ Ennek keretében Kuromajo felé emelte szigorúvá vált zöldjeit.
Mégis még inkább szomorú volt, és csalódott, mint sem dühös. Igen, látta ő is a két színű íriszeket, habár jelen helyzetben egy pillanatig sem izgatta ez a különös tény.
- Mire való ez Kuro chan? Miért örülsz rajta?
Aztán majdhogynem az arcában landolt a saját íja. Üsse kő, azért sem hagyja, hogy a kislányt még azzal is megörvendeztesse azzal, hogy ezért veszít el hp-t. Fél kezével elkapta. Gyors volt és gyakorlott. Majd ahogy az íj a kezében tehát a birtokában volt, fél másodpercbe se telt bele, hogy újra az inventoryja részét képezze.
Ekkor megjelent a hátán a tegez is.
Nemes egyszerűséggel a vállára vetette az íjat, a tegezt meg levéve a hátáról maga elé helyezte. Félt térden állva tud nyilazni is, és nem látszik semmi... legalább is elölről.
<.< gyorsan körbe kémlelt. Egyelőre senki nincs rajtuk kívül itt.
~Nah akkor most vissza Kuro chanhoz. .... mi lelhette ezt a lányt? Eleve azért állt szóba velem, hogy megszabadíthasson a... miért akar megalázni teljesen ismeretlenül? ~
Aztán már a kezében az íjjal, de nyilat még nem véve magához, újabb szavakba öntötte sérelmét.
- Azt hiszed, hogy a fiúk az ellenségeid, nem de? Nem is ismersz, de már ítélkezel felettem.
Nem akarta elhinni, még azután se, ahogy ellökte a kislány őt. Vad kacagása bántotta a fölét. Majd mikor szembesült a kegyetlen valósággal teljesen elvörösödött. Egy szolid mozdulattal az admirális felé kapott, azért sem mutatja meg senkinek! ˇˇ Ennek keretében Kuromajo felé emelte szigorúvá vált zöldjeit.
Mégis még inkább szomorú volt, és csalódott, mint sem dühös. Igen, látta ő is a két színű íriszeket, habár jelen helyzetben egy pillanatig sem izgatta ez a különös tény.
- Mire való ez Kuro chan? Miért örülsz rajta?
Aztán majdhogynem az arcában landolt a saját íja. Üsse kő, azért sem hagyja, hogy a kislányt még azzal is megörvendeztesse azzal, hogy ezért veszít el hp-t. Fél kezével elkapta. Gyors volt és gyakorlott. Majd ahogy az íj a kezében tehát a birtokában volt, fél másodpercbe se telt bele, hogy újra az inventoryja részét képezze.
Ekkor megjelent a hátán a tegez is.
Nemes egyszerűséggel a vállára vetette az íjat, a tegezt meg levéve a hátáról maga elé helyezte. Félt térden állva tud nyilazni is, és nem látszik semmi... legalább is elölről.
<.< gyorsan körbe kémlelt. Egyelőre senki nincs rajtuk kívül itt.
~Nah akkor most vissza Kuro chanhoz. .... mi lelhette ezt a lányt? Eleve azért állt szóba velem, hogy megszabadíthasson a... miért akar megalázni teljesen ismeretlenül? ~
Aztán már a kezében az íjjal, de nyilat még nem véve magához, újabb szavakba öntötte sérelmét.
- Azt hiszed, hogy a fiúk az ellenségeid, nem de? Nem is ismersz, de már ítélkezel felettem.
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Távolsági harc over 99
by Kuromajo Szer. Szept. 04 2013, 16:13
És ím, művészetem első ecsetvonásai létrejöttek a vásznon. Elhallgattam, s megvető pillantással méltattam a büszkeségétől megfosztott fiút, ki oly' kétségbeesetten próbálta elérni célját zavarában. Micsoda haszontalan erőfeszítés, cseppet sem érdekel, amit takargat. Azonban pontosan ennek a viselkedésnek a látványa izgatja fel szórakozásra vágyó lelkemet! Finoman benedvesítettem az ajkaimat és aljas kuncogást hallattam.
- Magam sem tudom... csak azt, hogy mennyire élvezem, mikor így láthatom a fajtádat, mocskos patkány! Megtapasztalhatod a kétségbeesés legsötétebb vermét, és a végén már azért fogsz könyörögni, hogy bár meg se születtél volna - válaszoltam jeges ridegséggel, miközben közelebb sétáltam Alex-sanhoz, hogy kénytelen legyen felnézni rám. Annyira szánalmas látvány volt, szívem repesett az örömtől, hogy újra átélhetem ezt a csodálatos érzést, amit egy férfi megalázása okoz. Igen, erre volt szükségem, érzem ahogy testemben szétárad a nyugalom, s Nii-samával kapcsolatos dühöm lassan csillapodik. Ám ez számomra nem volt még elég...
- Mondd csak... enyhíteném a zavarodat, ha hozzád illően öltöznék? Bizonyára meztelenül nem úgy látnál, mintha a húgod lennék... - kérdeztem kíváncsian, mutatóujjammal megérintve puha ajkamat, és lassan feljebb húztam a szoknyám. Persze csupán a combomig húztam fel, ahhoz túl hosszú volt a ruhám, hogy tovább menjek, de a gesztus volt fontos. Hadd öntsék csak el a képzeletét a képek, férfi mivoltát nem tudja megtagadni. Milyen szép lenne, ha még nagyobb zavarba tudnám hozni =)
- Hit? Ugyan... - kuncogtam fel, s legyintettem - Én nem hiszek semmiben, tapasztalat és bizonyítás nélkül az elméletek semmit sem érnek, csupán puszta vágyunk és képzeletünk megtestesülései - fordítottam hátat a fiúnak és távolabb sétáltam tőle, majd megálltam és lehajtottam a fejem.
- Feltűnően kedves voltál velem, aranyosnak hívtál. Megpróbáltál a bizalmamba férkőzni és szimpátiát kelteni bennem irántad, mindezt teljesen ismeretlenül. A húgodra emlékeztetlek? Önmagadnak is hazudsz! Csupán meg kívánsz óvni, az kelt benned ilyen érzést. Megóvsz, mintha a tulajdonod lennék, mintha a tiéd lennék. A birtoklási vágy a véretekben van... Elég volt néhány félreérthető félmondat és máris beindult a piszkod fantáziád... Ugyanazt akarod, mint az összes többi férfi, ha meglát egy csinos lányt, csupán még önmagadnak sem ismered be. ÉS MÉG ÉN ÍTÉLKEZEK FELETTED?! - elöntött a düh, hangom ostorként csattant a csendben. Alex-san felé fordultam, felemeltem a kezem, és a felizzó ujjammal ingerülten intettem a mocskos féreg felé, támadásra ösztönözve a farkast. Az állat pedig dühösen vicsorogva, felemássá váló szemszínnel ugrott rá a férfira, hogy széttépje.
- Magam sem tudom... csak azt, hogy mennyire élvezem, mikor így láthatom a fajtádat, mocskos patkány! Megtapasztalhatod a kétségbeesés legsötétebb vermét, és a végén már azért fogsz könyörögni, hogy bár meg se születtél volna - válaszoltam jeges ridegséggel, miközben közelebb sétáltam Alex-sanhoz, hogy kénytelen legyen felnézni rám. Annyira szánalmas látvány volt, szívem repesett az örömtől, hogy újra átélhetem ezt a csodálatos érzést, amit egy férfi megalázása okoz. Igen, erre volt szükségem, érzem ahogy testemben szétárad a nyugalom, s Nii-samával kapcsolatos dühöm lassan csillapodik. Ám ez számomra nem volt még elég...
- Mondd csak... enyhíteném a zavarodat, ha hozzád illően öltöznék? Bizonyára meztelenül nem úgy látnál, mintha a húgod lennék... - kérdeztem kíváncsian, mutatóujjammal megérintve puha ajkamat, és lassan feljebb húztam a szoknyám. Persze csupán a combomig húztam fel, ahhoz túl hosszú volt a ruhám, hogy tovább menjek, de a gesztus volt fontos. Hadd öntsék csak el a képzeletét a képek, férfi mivoltát nem tudja megtagadni. Milyen szép lenne, ha még nagyobb zavarba tudnám hozni =)
- Hit? Ugyan... - kuncogtam fel, s legyintettem - Én nem hiszek semmiben, tapasztalat és bizonyítás nélkül az elméletek semmit sem érnek, csupán puszta vágyunk és képzeletünk megtestesülései - fordítottam hátat a fiúnak és távolabb sétáltam tőle, majd megálltam és lehajtottam a fejem.
- Feltűnően kedves voltál velem, aranyosnak hívtál. Megpróbáltál a bizalmamba férkőzni és szimpátiát kelteni bennem irántad, mindezt teljesen ismeretlenül. A húgodra emlékeztetlek? Önmagadnak is hazudsz! Csupán meg kívánsz óvni, az kelt benned ilyen érzést. Megóvsz, mintha a tulajdonod lennék, mintha a tiéd lennék. A birtoklási vágy a véretekben van... Elég volt néhány félreérthető félmondat és máris beindult a piszkod fantáziád... Ugyanazt akarod, mint az összes többi férfi, ha meglát egy csinos lányt, csupán még önmagadnak sem ismered be. ÉS MÉG ÉN ÍTÉLKEZEK FELETTED?! - elöntött a düh, hangom ostorként csattant a csendben. Alex-san felé fordultam, felemeltem a kezem, és a felizzó ujjammal ingerülten intettem a mocskos féreg felé, támadásra ösztönözve a farkast. Az állat pedig dühösen vicsorogva, felemássá váló szemszínnel ugrott rá a férfira, hogy széttépje.
// A képességem befolyása alatt a farkasnak 50 élete van, 17-et sebez, valamivel lassabb nálad, de könnyebben eltalál, mint te őt //
Kuromajo- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2013. Jun. 10.
Karakterlap
Szint: 29
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Távolsági harc over 99
by Halász Alex Szer. Szept. 11 2013, 17:26
Felkavart benne szinte mindent ez a lány. Nem csak egyszerűen nem értette a helyzetet, nem tudta elfogadni sem. Még akkor sem, hogy itt játszódik le, ha pontosan ővele játszódik le. Azt hitte, úgy tudta, világ életében arra vigyázott, hogy ne bántson meg egy lányt. Hogy a lányokat lehet kihasználni, és a fiúk akár akaratlanul is tehetnek olyat, ami meggondolatlan, és a lány szívébe taposnak vele, ezért ha nem is mindig a legsikeresebben, de mindig vigyázott rá, hogy ő ezt elkerülhesse. És most itt guggol egyetlen szál alsó gatya nélkül, és egy "kis"lány két lábbal tipor nem csak a büszkeségén, de a lelkén is.
Ezt mégis hogy tudná helyre rakni? Hát nem minden lány olyan ártatlan mint ahogy azt mondják.
Megnyúlt az arca a gesztus és a szavak hallatára.
Könyörögni, hogy bár meg se született volna. Tagadólag megrázta a fejét, hátha eltűnik a rémkép, de sajnos ez a valóság volt, és Kuromajo ott állt előtte teljes élet nagyságban.
Szólni akart, beszédre nyitotta a száját, de olyan érzése támadt, mintha kiszáradt volna a torka. Nem tudott egy hangocskát sem kinyögni, nem hogy azt, amit megfogalmazott magában.
~ Mit történt veled? Miért utálod ennyire a másik nemet? Az ember nem is ilyen Kuro chan! ~
Önkénytelenül is a föld lett az egyre gyakrabban látogatott látótere, mint aki máris szégyellné, hogy létezik. Kuromajo közeledésére azonban feljebb emelte a tekintetét, de az amit tapasztalnia kellett egy újabb lelki sokkhatás is lehetne.
Rák vörösen fordult oldalra, hogy még véletlenül se lásson meg semmit, ha a lányka tényleg ilyen akcióra vetemedne. Azonban még mindig nem jött szó a torkára. Aztán még is. Végül sikerült pár szóban megfogalmaznia a gondolatait, amiket addig mondott ki, amíg az a kis gombóc a torkában engedte.
- Azt hiszed, hogy a fiúk az ellenségeid, nem de? Nem is ismersz, de már ítélkezel felettem. :/
Erre aztán a lány teljesen kiborult. Zavarodottan fordult teljesen felé, persze egész végig vigyázva arra a bizonyos nemesebbik szervre >.>
Kuromajo hisztérikus dührohama adott egy ötletet. Ehhez csak valami múltbéli történésnek lehet köze, és ő mint a "gonosz másik nem" képviselője szenved meg valakinek a bűne miatt a múltból. Még sem dühöt érzett a lány iránt, inkább sajnálatot, azonban sajnálattal nem oldódott meg a probléma. Későn vette észre a farkast, hiszen ha egyszer petre, akkor hollóra számított, de miért is lenne holló, ha másban hazudott. >< Baka Alex
Meg aztán Kuromajo felé mutatott, és a lány kezét figyelte, sajnos. <.< Olyan volt mint egy megmérgezett kisegér, aki már nem tehet semmit, és az ítéletet várja már csak, hogy kimondják felette.
Annyi lélekereje volt az utolsó pillanatban, hoyg jobb karját maga elé tartsa, és így abba harapjon bele a farkas, nem pedig valami másba.
Az ám, de így mozdulatlanságra kárhoztatta magát, ráadásul elveszített 17-et az életéből, hiszen felszerelés híján páncélja sincs most. >< Nem baj. Kuromajo felé fordult.
- Chigau! Tévedsz Kuro chan! Nagyon tévedsz!!!
Akkor is megvédhetlek, ha nem vagy a tulajdonom! ><
Érts meg kérlek, ez nem egy nemek közti párbaj. Ezért viselkedtél velem ilyen kétértelműen?
Közben a farkas a karján lógott, furcsa érzés, még jó, hogy nem fáj.
- Hát észre vettem! A kedvességgel nem feltétlenül párosul alattomosság.
Közben mélyen szántó zöldjeivel a lány két színű íriszeit kereste, hátha találkoznak a tekintetek.
- Sajnállak Kuro chan. Szívből sajnállak. Nem tudom, mi vagy ki törhetett meg ennyire, de így mindig mérgezni fogja a lelked a düh.
Lehet, hogy jogosan haragszol valakire, de azzal, hogy gyűlöld a világot, neki nem lesz rosszabb. Engedd el őt, hogy tovább élhess. Azok akik megbántanak, általában nem fognak bocsánatot kérni, de neked meg kell tudni bocsátanod, mert másképp elveszítesz valami fontosat az életedből!
Ezt mégis hogy tudná helyre rakni? Hát nem minden lány olyan ártatlan mint ahogy azt mondják.
Megnyúlt az arca a gesztus és a szavak hallatára.
Könyörögni, hogy bár meg se született volna. Tagadólag megrázta a fejét, hátha eltűnik a rémkép, de sajnos ez a valóság volt, és Kuromajo ott állt előtte teljes élet nagyságban.
Szólni akart, beszédre nyitotta a száját, de olyan érzése támadt, mintha kiszáradt volna a torka. Nem tudott egy hangocskát sem kinyögni, nem hogy azt, amit megfogalmazott magában.
~ Mit történt veled? Miért utálod ennyire a másik nemet? Az ember nem is ilyen Kuro chan! ~
Önkénytelenül is a föld lett az egyre gyakrabban látogatott látótere, mint aki máris szégyellné, hogy létezik. Kuromajo közeledésére azonban feljebb emelte a tekintetét, de az amit tapasztalnia kellett egy újabb lelki sokkhatás is lehetne.
Rák vörösen fordult oldalra, hogy még véletlenül se lásson meg semmit, ha a lányka tényleg ilyen akcióra vetemedne. Azonban még mindig nem jött szó a torkára. Aztán még is. Végül sikerült pár szóban megfogalmaznia a gondolatait, amiket addig mondott ki, amíg az a kis gombóc a torkában engedte.
- Azt hiszed, hogy a fiúk az ellenségeid, nem de? Nem is ismersz, de már ítélkezel felettem. :/
Erre aztán a lány teljesen kiborult. Zavarodottan fordult teljesen felé, persze egész végig vigyázva arra a bizonyos nemesebbik szervre >.>
Kuromajo hisztérikus dührohama adott egy ötletet. Ehhez csak valami múltbéli történésnek lehet köze, és ő mint a "gonosz másik nem" képviselője szenved meg valakinek a bűne miatt a múltból. Még sem dühöt érzett a lány iránt, inkább sajnálatot, azonban sajnálattal nem oldódott meg a probléma. Későn vette észre a farkast, hiszen ha egyszer petre, akkor hollóra számított, de miért is lenne holló, ha másban hazudott. >< Baka Alex
Meg aztán Kuromajo felé mutatott, és a lány kezét figyelte, sajnos. <.< Olyan volt mint egy megmérgezett kisegér, aki már nem tehet semmit, és az ítéletet várja már csak, hogy kimondják felette.
Annyi lélekereje volt az utolsó pillanatban, hoyg jobb karját maga elé tartsa, és így abba harapjon bele a farkas, nem pedig valami másba.
Az ám, de így mozdulatlanságra kárhoztatta magát, ráadásul elveszített 17-et az életéből, hiszen felszerelés híján páncélja sincs most. >< Nem baj. Kuromajo felé fordult.
- Chigau! Tévedsz Kuro chan! Nagyon tévedsz!!!
Akkor is megvédhetlek, ha nem vagy a tulajdonom! ><
Érts meg kérlek, ez nem egy nemek közti párbaj. Ezért viselkedtél velem ilyen kétértelműen?
Közben a farkas a karján lógott, furcsa érzés, még jó, hogy nem fáj.
- Hát észre vettem! A kedvességgel nem feltétlenül párosul alattomosság.
Közben mélyen szántó zöldjeivel a lány két színű íriszeit kereste, hátha találkoznak a tekintetek.
- Sajnállak Kuro chan. Szívből sajnállak. Nem tudom, mi vagy ki törhetett meg ennyire, de így mindig mérgezni fogja a lelked a düh.
Lehet, hogy jogosan haragszol valakire, de azzal, hogy gyűlöld a világot, neki nem lesz rosszabb. Engedd el őt, hogy tovább élhess. Azok akik megbántanak, általában nem fognak bocsánatot kérni, de neked meg kell tudni bocsátanod, mert másképp elveszítesz valami fontosat az életedből!
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Távolsági harc over 99
by Kuromajo Szomb. Szept. 14 2013, 19:30
És lám, csak nem újra vörös lett a feje a zavartól? Vajon milyen képek tolakodhattak az elméjébe hívatlanul? Hmpf, nem mintha tudni szeretném, épp elég fantáziájukat ismerem már ahhoz, hogy a hányinger kerülgessen tőle. Mocskos patkányok, hogy mernek még létezni is ezen a planétán?! Fehér hollóként vegetálnak azok, akik nem fertőződnek meg elméjük mocsarában, ám előbb-utóbb ők is elkapják a ragályt, így nincs is miért megkímélnem bármelyiküket is... Az emberi faj selejtes hulladéka a másik nem. Ez a szerencsétlen azt hiszi, hogy majd a szavak erejével meggyőz? Nevetséges, ugyanolyan értéktelenek, mint az, akinek a szájából ömlik ez a szemét! Ha ő is átélte volna mindazt, amit én, eszébe sem jutna hitvány szavakkal dobálózni...
- Nasake wa irimasen! - fújtattam dühödten, majd arcomra aljas vigyor húzódott - Akik megbántottak, egytől-egyig bocsánatot kértek tőlem. Könyörögtek, esedeztek érte, az értéktelen kis életükkel egyetemben. Szánalmasak voltak... Milyen kár, hogy én nem vagyok megbocsátó típus =) - nevettem fel, és miközben a fiút a farkas harapta, kezéből vörös pixelszilánkok szálltak fel, melyek magukkal hozták drága hollócskám megérkezését is, aki örömmel lakmározott a poligondarabkákból, mielőtt a vállamra ült volna.
- Engem nem érdekel a világ, én viszont jobban érzem magam, az a lényeg. Nem? Mindenkinek saját maga a legfontosabb. Ne higgy ostobának, te is azért akartál rajtam segíteni, hogy cserébe kapj valamit. Ebben a rothadt világban nem létezik tiszta önzetlenség - sziszegtem sötét tekintettel. Valóban, még Nii-sama sem volt kivétel ez alól, ő sem volt szent, de az ő hibáit elfogadtam.
- Te meg mit lógsz rajta, te balga adathalmaz? Öld meg =) - pillantottam kis játékszeremre, mire végre a farkas formájú állat elengedte Alex-san karját és újra harapni kívánt a ropogós húsból egy falatot. Itachi legnagyobb örömére, a madár máris verdesett a szárnyaival, készen arra, hogy táplálkozhasson.
- Nasake wa irimasen! - fújtattam dühödten, majd arcomra aljas vigyor húzódott - Akik megbántottak, egytől-egyig bocsánatot kértek tőlem. Könyörögtek, esedeztek érte, az értéktelen kis életükkel egyetemben. Szánalmasak voltak... Milyen kár, hogy én nem vagyok megbocsátó típus =) - nevettem fel, és miközben a fiút a farkas harapta, kezéből vörös pixelszilánkok szálltak fel, melyek magukkal hozták drága hollócskám megérkezését is, aki örömmel lakmározott a poligondarabkákból, mielőtt a vállamra ült volna.
- Engem nem érdekel a világ, én viszont jobban érzem magam, az a lényeg. Nem? Mindenkinek saját maga a legfontosabb. Ne higgy ostobának, te is azért akartál rajtam segíteni, hogy cserébe kapj valamit. Ebben a rothadt világban nem létezik tiszta önzetlenség - sziszegtem sötét tekintettel. Valóban, még Nii-sama sem volt kivétel ez alól, ő sem volt szent, de az ő hibáit elfogadtam.
- Te meg mit lógsz rajta, te balga adathalmaz? Öld meg =) - pillantottam kis játékszeremre, mire végre a farkas formájú állat elengedte Alex-san karját és újra harapni kívánt a ropogós húsból egy falatot. Itachi legnagyobb örömére, a madár máris verdesett a szárnyaival, készen arra, hogy táplálkozhasson.
Kuromajo- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2013. Jun. 10.
Karakterlap
Szint: 29
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Távolsági harc over 99
by Halász Alex Vas. Szept. 15 2013, 11:43
Kitágultak a pupillái a válaszra. Nem tudta, hogy most mit higgyen. Kuromajo valami oknál fogva megfélemlítette a rosszakaróit, akik valaminek a mentése érdekében még a könyörgést is bevállalták, csak hogy... nem tudta elhinni, és épp ezért még a gondolatait is megakasztotta. Nem ölhetett meg senkit ez a lány. Voltak rosszakarói az már tény, és Kuromajo lelkiállapotáról bőven tehetnek, de a múlt idő nagyon zavarta. A föld felé horgasztotta a fejét, és össze szorított fogakkal meredt előre. Nem a talajt látta, hanem ahogy ez a kedves kislány hidegvérrel öl.
- Az nem lehet... -
Nem azért nem hitte el, mert nagyobb lenne a naivitása a józan eszénél, bár tény, hogy dolgozik benne egy jó adag. De nem ez volt az ok, hanem az, hogy akkor ez a lány már ölt, és ez megváltoztat mindent. Nos, az ember azt hinné, hogy abban, hogy végre kiáll harcolni ellene, ám de azoknak csalódniuk kell. Alexnek eszébe sem jutott a harc gondolata, pedig ott lebegett a feje fölött.
A lány további mondókájával, melyek már csak tetőzték feldúlt lelki gondjait, haragot gerjesztettek, első sorban azok ellen az ostobák ellen, akik képesek bántani nem csak egy kislányt, hanem akárkit is. Nincs joguk tönkre tenni egy egész emberi életet, mert Kuro chan élete ketté tört. Azonban a lány felé felszította ezt a harag táplált tüzet. Haragja viszont inkább csak féltő harag volt, a gyengesége, és vaksága miatt.
Előbb csak halkan szólalt meg a földnek fordulva, aztán szintén amúgy, kikiáltotta.
- Nem igaz.
Hazugság!!! Vak vagy Kuromajo!
Ekkor engedte el a farkas, majd szinte ugyanoda harapott rá a karjára. Ez persze kis rásegítéssel lehetett csak. Ahogy Alex érezte a fogak távolodását rögtön arra felé fordult, de már ekkor csak egy nyitott, felé közeledő szájat vett észre. Csak annyi ideje volt, hogy a "sebesült" karját emelje maga elé újfent.
És akkor reccs, a farkas keresztülharapta a húst. Alex szeme láttára vált le az alkarja a többi részétől. Hányinger és szédülés környékezte, meg persze egy gondolat.
~ Itt fogok meghalni? ~
Hátra esett, a farkas meg követte. Beleharapott a vállába is, majd ránehezedve az íjászfiúra a torkát is megcélozta. Alex következő cselekedetét teljes mértékben a félelem vezérelte. Bal kezével tartotta eddig a tegezt, tele nyilakkal. Na most ezt a tegezt amennyire csak az erejéből futotta a farkas pofájába vágta. Ezzel el is veszítette a tegezét, de már nem mindegy? Fél kézzel nem fogja tudni felhúzni az íjat. A farkas vonyítva arrébb tántorgott, de nem túl messzire. Biztos így van bepogramozva. Hiszen nem erős mob alapjában véve. Így volt ideje a fiúnak újra térdre támaszkodnia. Úgy néz ki, hogy amikor végig tartotta a farkast, a kitartáspontjait emésztette közben. Nagyszerű. Kimerült volt. A jobb kezére meg nem is mert ránézni, de Kuromajora sem. Annyira összezavarodott, hogy nem jutott eszébe semmilyen kiút, vagy eshetőség.
Az elkerülhetetlen halált látta csak.
~ "...Milyen kár, hogy én nem vagyok megbocsátó típus =)" ~
Fájdalom ütközött ki az arcán, jól kivehetően, pedig nincs itt fájdalom.
- De én megbocsátok. -
// élet 20 (100) ~a +2-őt nem tudom, hogy vesszük~
100/49, mivel most kétszer is megharapott a kutyi ^^"
öhm, ebből teleportálás lesz//
- Az nem lehet... -
Nem azért nem hitte el, mert nagyobb lenne a naivitása a józan eszénél, bár tény, hogy dolgozik benne egy jó adag. De nem ez volt az ok, hanem az, hogy akkor ez a lány már ölt, és ez megváltoztat mindent. Nos, az ember azt hinné, hogy abban, hogy végre kiáll harcolni ellene, ám de azoknak csalódniuk kell. Alexnek eszébe sem jutott a harc gondolata, pedig ott lebegett a feje fölött.
A lány további mondókájával, melyek már csak tetőzték feldúlt lelki gondjait, haragot gerjesztettek, első sorban azok ellen az ostobák ellen, akik képesek bántani nem csak egy kislányt, hanem akárkit is. Nincs joguk tönkre tenni egy egész emberi életet, mert Kuro chan élete ketté tört. Azonban a lány felé felszította ezt a harag táplált tüzet. Haragja viszont inkább csak féltő harag volt, a gyengesége, és vaksága miatt.
Előbb csak halkan szólalt meg a földnek fordulva, aztán szintén amúgy, kikiáltotta.
- Nem igaz.
Hazugság!!! Vak vagy Kuromajo!
Ekkor engedte el a farkas, majd szinte ugyanoda harapott rá a karjára. Ez persze kis rásegítéssel lehetett csak. Ahogy Alex érezte a fogak távolodását rögtön arra felé fordult, de már ekkor csak egy nyitott, felé közeledő szájat vett észre. Csak annyi ideje volt, hogy a "sebesült" karját emelje maga elé újfent.
És akkor reccs, a farkas keresztülharapta a húst. Alex szeme láttára vált le az alkarja a többi részétől. Hányinger és szédülés környékezte, meg persze egy gondolat.
~ Itt fogok meghalni? ~
Hátra esett, a farkas meg követte. Beleharapott a vállába is, majd ránehezedve az íjászfiúra a torkát is megcélozta. Alex következő cselekedetét teljes mértékben a félelem vezérelte. Bal kezével tartotta eddig a tegezt, tele nyilakkal. Na most ezt a tegezt amennyire csak az erejéből futotta a farkas pofájába vágta. Ezzel el is veszítette a tegezét, de már nem mindegy? Fél kézzel nem fogja tudni felhúzni az íjat. A farkas vonyítva arrébb tántorgott, de nem túl messzire. Biztos így van bepogramozva. Hiszen nem erős mob alapjában véve. Így volt ideje a fiúnak újra térdre támaszkodnia. Úgy néz ki, hogy amikor végig tartotta a farkast, a kitartáspontjait emésztette közben. Nagyszerű. Kimerült volt. A jobb kezére meg nem is mert ránézni, de Kuromajora sem. Annyira összezavarodott, hogy nem jutott eszébe semmilyen kiút, vagy eshetőség.
Az elkerülhetetlen halált látta csak.
~ "...Milyen kár, hogy én nem vagyok megbocsátó típus =)" ~
Fájdalom ütközött ki az arcán, jól kivehetően, pedig nincs itt fájdalom.
- De én megbocsátok. -
// élet 20 (100) ~a +2-őt nem tudom, hogy vesszük~
100/49, mivel most kétszer is megharapott a kutyi ^^"
öhm, ebből teleportálás lesz
//_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Távolsági harc over 99
by Kuromajo Kedd Szept. 17 2013, 20:39
Tudtam, mi zajlott le a fejében. Nem kellett hozzá sok sütnivaló, egy moszat is képes lett volna összerakni a mozaikdarabokat, melyeket Alex-san elé hajítottam. Elnevettem magam, olyan jó volt látni a sokkot a fiú arcán! Igen, ezt szeretem, mikor rájönnek kicsiny játékszereim, hogy az egérke szerepében nem menekülhetnek el a cicus elől =)
- Daijoubu, nem öltem meg senkit - tartottam némi hatásszünetet, olyan jó volt játszani a hangulatával. Most biztosan megkönnyebbült - Szerencsétlen balesetek áldozatai lettek ^^ - folytattam derűsen, természetesen hangsúlyommal nyilvánvalóvá téve, hogy ki is állt a balesetek mögött - Habár ez nem teljesen igaz, az öcsémet a saját... ó nem, az is baleset volt, az tényleg az volt - gondolkodtam tovább hangosan, mutatóujjamat az ajkaim elé helyezve töprengésem közepette. Majd ahogy rádöbbentem, mit is csinálok, kissé megijedtem.
- Shimatta, most nézd meg mit tettél velem, túl sokat jártatom a számat :/ Habár mindegy is, egy hulla ne fog beszélni. Remélem Akihiko-san igazat mondott a főtéren - sopánkodtam, majd ördögi kacajjal fejeztem be hosszúra nyúlt monológomat. Vajon megrémítem vele Alex-sant? Remélem igen, máskülönben nem lett volna értelme, nemde bár? Hjaj, olyan nehéz ez így, nem szeretek feleslegesen próbálkozni :/
- Hazugság? - kuncogtam - Szegénykém, egy álomvilágot kergetsz? - pillantottam rá lesajnáló tekintettel, majd a kezemre meredtem egy sugallat hatására. Remegett. Nahát, dühös lennék? Különös, nem is érzem igazán. Nem, sokkal inkább arra vágytam, hogy a saját kezemmel végezzek ezzel az ostoba fajankóval, csakhogy jelenlegi helyzetben ez lehetetlen volt. Mattaku, lehetne jó kisfiú és megtámadhatna, de a reflexeket leszámítva még a farkast sem támadta meg.
- Ara-ara... o.O - kaptam a szám elé kezemet, ahogy Alex-san kézfeje elvált a testétől, és a porba hullva pixelekké tört. Nem számítottam ilyesmire, sosem történt még hasonló. Elképzelhető, hogy ennyire gyenge lenne? Jaj, de kár, így hogy fog küzdeni?
- Úgy tűnik mégis féled a halált. Milyen sajnálatos, hogy túl késő =) - kuncogtam újfent, majd a farkasra pillantottam, melyet az ütés megzavart, és most meghunyászkodva szűkölt. Tch... Megszüntettem a felette gyakorolt hatalmam, melyet áttestáltam hűséges partneremre, a holló pedig a levegőbe emelkedett, és a legyengült állatot egy könnyű mozdulattal széjjel tépte. Pillantásom újfent Alex-sanra esett, élete már a sárga zónába esett, igaz éppen csak.
- Oh, hát feloldozást adsz bűneimre? Igaz is, európaiként jó eséllyel keresztény vagy... - sóhajtottam fel, de a düh pillanatokon belül elöntötte elmémet - URUSAI, KUSOMUSHI! Nincs szükségem tőled semmire, csak halj meg végre! - üvöltöttem sötét, haragos tekintettel, majd ingerülten intettem a madárnak, hogy végezze ki. Már csak a halálát kívántam látni, semmi mást. Az majd megnyugtat...
- Daijoubu, nem öltem meg senkit - tartottam némi hatásszünetet, olyan jó volt játszani a hangulatával. Most biztosan megkönnyebbült - Szerencsétlen balesetek áldozatai lettek ^^ - folytattam derűsen, természetesen hangsúlyommal nyilvánvalóvá téve, hogy ki is állt a balesetek mögött - Habár ez nem teljesen igaz, az öcsémet a saját... ó nem, az is baleset volt, az tényleg az volt - gondolkodtam tovább hangosan, mutatóujjamat az ajkaim elé helyezve töprengésem közepette. Majd ahogy rádöbbentem, mit is csinálok, kissé megijedtem.
- Shimatta, most nézd meg mit tettél velem, túl sokat jártatom a számat :/ Habár mindegy is, egy hulla ne fog beszélni. Remélem Akihiko-san igazat mondott a főtéren - sopánkodtam, majd ördögi kacajjal fejeztem be hosszúra nyúlt monológomat. Vajon megrémítem vele Alex-sant? Remélem igen, máskülönben nem lett volna értelme, nemde bár? Hjaj, olyan nehéz ez így, nem szeretek feleslegesen próbálkozni :/
- Hazugság? - kuncogtam - Szegénykém, egy álomvilágot kergetsz? - pillantottam rá lesajnáló tekintettel, majd a kezemre meredtem egy sugallat hatására. Remegett. Nahát, dühös lennék? Különös, nem is érzem igazán. Nem, sokkal inkább arra vágytam, hogy a saját kezemmel végezzek ezzel az ostoba fajankóval, csakhogy jelenlegi helyzetben ez lehetetlen volt. Mattaku, lehetne jó kisfiú és megtámadhatna, de a reflexeket leszámítva még a farkast sem támadta meg.
- Ara-ara... o.O - kaptam a szám elé kezemet, ahogy Alex-san kézfeje elvált a testétől, és a porba hullva pixelekké tört. Nem számítottam ilyesmire, sosem történt még hasonló. Elképzelhető, hogy ennyire gyenge lenne? Jaj, de kár, így hogy fog küzdeni?
- Úgy tűnik mégis féled a halált. Milyen sajnálatos, hogy túl késő =) - kuncogtam újfent, majd a farkasra pillantottam, melyet az ütés megzavart, és most meghunyászkodva szűkölt. Tch... Megszüntettem a felette gyakorolt hatalmam, melyet áttestáltam hűséges partneremre, a holló pedig a levegőbe emelkedett, és a legyengült állatot egy könnyű mozdulattal széjjel tépte. Pillantásom újfent Alex-sanra esett, élete már a sárga zónába esett, igaz éppen csak.
- Oh, hát feloldozást adsz bűneimre? Igaz is, európaiként jó eséllyel keresztény vagy... - sóhajtottam fel, de a düh pillanatokon belül elöntötte elmémet - URUSAI, KUSOMUSHI! Nincs szükségem tőled semmire, csak halj meg végre! - üvöltöttem sötét, haragos tekintettel, majd ingerülten intettem a madárnak, hogy végezze ki. Már csak a halálát kívántam látni, semmi mást. Az majd megnyugtat...
Kuromajo- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2013. Jun. 10.
Karakterlap
Szint: 29
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Távolsági harc over 99
by Halász Alex Szer. Szept. 18 2013, 23:20
Remegett a szavak hallatán. Egy pillanatra azt hitte, hogy jól hal, hihet a fülének, de csak hamar kiderült, hogy játszadozik vele a lány. Még a farkas fogai között vergődve beszélt hozzá a lány, és amiket mondott azok mind egytől egyig rombolták a lelkét. A világot amit eddig ismert. Könnyű szerrel törték kis szilánkokká. Látott már ezt azt. Kétségbeeséseket, öngyilkossági kísérletet, véres banda háborút, vagy ép őt is verték már meg, vagy épp neki is kellett később verekednie. Egyszóval sok mindenben tapasztaltabb volt, a kortársainál, főleg egy olyan család gyermekeként, akiknek megadatott a jólét. Ő még is barátkozott szinte mindenkivel akit megismerhetett, mert ezt tartotta természetesnek. Mert úgy vélte, hogy a kedvesség, az önzetlenség nem hátráltatja semmiben. Ő hihette ezt, hiszen volt elég mindenből a számára, és még tudott is adni. Persze neveltetés kérdése is, habár más fiúk sokkal önzőbbek lennének a helyében vagy erőszakosabbak, követelőzők, de ő nem. Szentül hitte, hogy ez nem vezet sehova. És habár az eszével tudta, ahogy most is tudja, mennyire nem törheti meg ezt az elhatározását Kuromajo, mégis fájt a szíve a lány miatt. Olyan érzés volt, mintha azok az elvek amik neki működtek, a lánynál hasztalanok. Mintha őrá nem ugyanazok a törvények lennének érvényesek. Attól az ördögi kacajtól kirázta a hideg.
~ Ez nem egy ócska manga a fenébe is ..... URUSAI, URUSAI TE BA!!! ~
De csak hang nélkül volt képes üvölteni. Megrémisztette a lány nyugodtsága, és az amiről beszélt megfagyasztott benne valamit. Egy piciny részecskét, amely most valami másért kiáltott. Vérért... zihálva vette a levegőt,s közben csak arra tudott gondolni, hogy ez a lány egy gyilkos. Embereket ölt meg, bármilyen szándékból is... Bosszúért!
- Nem igaz.
Hazugság!!! Vak vagy Kuromajo!
- Hazugság? - és kuncogott. Annyira fájt ez a kuncogás, végig futott rajta és nem engedte. belevájt a lelkébe, és hideg zuhanyként öntötte le az egész bensőjét. - Szegénykém, egy álomvilágot kergetsz? -
Nem látta Kuromajot, a föld felé fordította már régen a tekintetét. Nem tudta, mit tenne, ha látná a lányt, így nem is mert szembe nézni vele. Végül megtörtént az, amire soha nem számított. A farkas leharapta az alkarját! Hátra estek, de az állat követte. Ránehezedett, és vállon harapta, újabb hp-t véve le róla. Egyetlen gondolat foszlány villant át az agyán, émelygés és hányinger mellett.
~ Itt fogok meghalni? ~
Az egész lénye ez ellen tiltakozott. Nem akart meghalni. Nem ezért jött ide vissza. Ennek semmi értelme! Fogta a tegzét, és minden erejét beleadva abba az ütésbe pofán vágta az állatot. Térdre emelkedett fektéből újfent, s most két ellenkező akarat dúlt benne. Az amelyik nem akarta elfogadni a harcot, mint alternatívát, és az, amelyik elégtételt akart venni Kuromajon, minden eddigi bűntettéért. Vicsorgott, de aztán behunyta a szemeit egy pillanatra, s mintha átszellemült volna, újra kinyitva a szemeit, határozottan válaszolt.
- De én megbocsátok. -
Arra várt, hogy támadjon a farkas, ám Kuro kifakadása megelőzte tettét, s végül a holló indult meg. Nem volt annyi ideje, hogy felfogja a két pet közti viszonyt, éppen ezért meglepte, hogy a holló nem őt vette célba. Elsuhant mellette, s előbb a farkassal végzett. Nem érzett a mob iránt semmit. Csak egy mob. Kuromajora nézett. Igen, most már ráemelte zöldjeit, melyekből szinte minden emberi érzelem átsuhant ezekben a percekben. Félte a halált, hogyne tenné, de haragja felszínre tört. Majd felállt, nem érdekelte semmi. Ha Kuromajo így akarja látni csak tessék. <.< Férfias testtel büszkélgethet, nincs oka rá takargatni. ˇˇ A hangja pedig ugyanazt a kissé átszellemült tónust tartotta, mint az előbb, ám most vérszomj hallatszott ki belőle. Arcán pedig egy torz vigyor terült el. Lehet, hogy a kimerültségtől, de talán több minden játszik itt közre, mint némi fáradság.
- Megint téves. Mi európaiak leginkább, ateisták vagyunk.
Ezt pedig úgy mondta, mintha legalább kiváltság lenne, habár leginkább az volt csak a szándéka, hogy megcáfolhassa Kuromajot, illetve, az, hogy ne a keresztény stereotípiákra építkezzen.
Ahogy nézte a fekete hajú lánykát, elfogta egy érzés. Nincs miért itt meghalnia. Nem tesz vele semmit, jót meg főleg nem. Csak meghalna és kész. Értelmetlen halál lenne, azt pedig nem engedheti meg magának.
- Nem leszek a bábod Kuromajo. - Egy újabb gondolat futott végig az arcán. Érződött rajta, hogy csak azért nem ugrik neki a lánynak, mert teljesen tisztában van azzal, hogy hasztalan lenne. A varjú közben bevégezte a farkas sorsát, és neki rontott, ám Alexnek ott az észlelés jártasság, és már jelzett is neki. Félre állt az útjából kihasználva, hogy a mob nagy lendülettel támadta meg, és kell egy kis idő míg megfordulhat. Ő épp csak arrébb lépett, így nem került messzebb az előző pontjától. A kis szünetet kihasználva lehívta a menüjét, majd kézbe véve a Hazatérés kristályt, bezárta azt. Kuromajora tekintett.
- Wari na, de nem fogok meghalni a kedvedért, azonban legközelebb én fogok végezni veled.
Most nem tehet semmit, de tudta, hogy ezt a lányt le kell valakinek állítania. És nem blöffölt. Látszott az arcán az elhatározás. Ha nem fogja fel a lány, hogy mit tesz, akkor egy ámokfutó, egy őrült, aki nem való emberek közé...
A kristály felé fordult, majd halkan kiejtette a célállomást. Már mindegy, hogy mit hagy itt, és az is, hogy hova kerül, csak el innen.
~ Ez nem egy ócska manga a fenébe is ..... URUSAI, URUSAI TE BA!!! ~
De csak hang nélkül volt képes üvölteni. Megrémisztette a lány nyugodtsága, és az amiről beszélt megfagyasztott benne valamit. Egy piciny részecskét, amely most valami másért kiáltott. Vérért... zihálva vette a levegőt,s közben csak arra tudott gondolni, hogy ez a lány egy gyilkos. Embereket ölt meg, bármilyen szándékból is... Bosszúért!
- Nem igaz.
Hazugság!!! Vak vagy Kuromajo!
- Hazugság? - és kuncogott. Annyira fájt ez a kuncogás, végig futott rajta és nem engedte. belevájt a lelkébe, és hideg zuhanyként öntötte le az egész bensőjét. - Szegénykém, egy álomvilágot kergetsz? -
Nem látta Kuromajot, a föld felé fordította már régen a tekintetét. Nem tudta, mit tenne, ha látná a lányt, így nem is mert szembe nézni vele. Végül megtörtént az, amire soha nem számított. A farkas leharapta az alkarját! Hátra estek, de az állat követte. Ránehezedett, és vállon harapta, újabb hp-t véve le róla. Egyetlen gondolat foszlány villant át az agyán, émelygés és hányinger mellett.
~ Itt fogok meghalni? ~
Az egész lénye ez ellen tiltakozott. Nem akart meghalni. Nem ezért jött ide vissza. Ennek semmi értelme! Fogta a tegzét, és minden erejét beleadva abba az ütésbe pofán vágta az állatot. Térdre emelkedett fektéből újfent, s most két ellenkező akarat dúlt benne. Az amelyik nem akarta elfogadni a harcot, mint alternatívát, és az, amelyik elégtételt akart venni Kuromajon, minden eddigi bűntettéért. Vicsorgott, de aztán behunyta a szemeit egy pillanatra, s mintha átszellemült volna, újra kinyitva a szemeit, határozottan válaszolt.
- De én megbocsátok. -
Arra várt, hogy támadjon a farkas, ám Kuro kifakadása megelőzte tettét, s végül a holló indult meg. Nem volt annyi ideje, hogy felfogja a két pet közti viszonyt, éppen ezért meglepte, hogy a holló nem őt vette célba. Elsuhant mellette, s előbb a farkassal végzett. Nem érzett a mob iránt semmit. Csak egy mob. Kuromajora nézett. Igen, most már ráemelte zöldjeit, melyekből szinte minden emberi érzelem átsuhant ezekben a percekben. Félte a halált, hogyne tenné, de haragja felszínre tört. Majd felállt, nem érdekelte semmi. Ha Kuromajo így akarja látni csak tessék. <.< Férfias testtel büszkélgethet, nincs oka rá takargatni. ˇˇ A hangja pedig ugyanazt a kissé átszellemült tónust tartotta, mint az előbb, ám most vérszomj hallatszott ki belőle. Arcán pedig egy torz vigyor terült el. Lehet, hogy a kimerültségtől, de talán több minden játszik itt közre, mint némi fáradság.
- Megint téves. Mi európaiak leginkább, ateisták vagyunk.
Ezt pedig úgy mondta, mintha legalább kiváltság lenne, habár leginkább az volt csak a szándéka, hogy megcáfolhassa Kuromajot, illetve, az, hogy ne a keresztény stereotípiákra építkezzen.
Ahogy nézte a fekete hajú lánykát, elfogta egy érzés. Nincs miért itt meghalnia. Nem tesz vele semmit, jót meg főleg nem. Csak meghalna és kész. Értelmetlen halál lenne, azt pedig nem engedheti meg magának.
- Nem leszek a bábod Kuromajo. - Egy újabb gondolat futott végig az arcán. Érződött rajta, hogy csak azért nem ugrik neki a lánynak, mert teljesen tisztában van azzal, hogy hasztalan lenne. A varjú közben bevégezte a farkas sorsát, és neki rontott, ám Alexnek ott az észlelés jártasság, és már jelzett is neki. Félre állt az útjából kihasználva, hogy a mob nagy lendülettel támadta meg, és kell egy kis idő míg megfordulhat. Ő épp csak arrébb lépett, így nem került messzebb az előző pontjától. A kis szünetet kihasználva lehívta a menüjét, majd kézbe véve a Hazatérés kristályt, bezárta azt. Kuromajora tekintett.
- Wari na, de nem fogok meghalni a kedvedért, azonban legközelebb én fogok végezni veled.
Most nem tehet semmit, de tudta, hogy ezt a lányt le kell valakinek állítania. És nem blöffölt. Látszott az arcán az elhatározás. Ha nem fogja fel a lány, hogy mit tesz, akkor egy ámokfutó, egy őrült, aki nem való emberek közé...
A kristály felé fordult, majd halkan kiejtette a célállomást. Már mindegy, hogy mit hagy itt, és az is, hogy hova kerül, csak el innen.
_________________
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
by Ranmaru
- flamberg:
- Zafírszálas fejpánt:
Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 30
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Távolsági harc over 99
by Kuromajo Csüt. Szept. 19 2013, 00:30
Talán kissé váratlanul, de Alex-san belém fojtotta a szót. Meglepődve, nagyokat pislogva tekintettem rá, arckifejezésem ártatlan és őszinte meglepetést tükrözött. Ám végül elmosolyodtam, elégedetten és büszkén. Lám-lám, hát az ő jámborsága sem végtelen, tud dühös is lenni, mi több! Az a lángoló tekintet, az a groteszk vigyor! Pedig még igazán sarokba sem szorítottam, mégis előbújt vadállatias énje... Haragom lecsillapodott, és kedvtelve fürödtem pillantásában. Hátborzongató volt, izgalmas, és mámorító egyben! Készen állt rá, hogy újra összetörjem lelkét! =)
- Nem tudsz becsapni, tájékozott vagyok a kontinensetek történelmében és kultúrájában is ^^ - húztam el a szám szélét egy éktelen vigyorra. Ha nem vidított volna fel, minden bizonnyal kivájtam volna a szemét Itachi segítségével, amiért megpróbált átverni, de szerencséje volt, hogy szeszélyes hangulatingadozásaim közepette éppen jó formámban talált meg, így elengedtem fülem mellett ezt a felettébb szemtelen tettet.
- Ugyan, számodra megtiszteltetés lenne, ha a bábom lehetnél, Alex-san... Milyen kár, hogy ilyen értéktelen, ostoba és naiv vagy, így még arra sem vagy méltó, hogy a cipőmről lenyalogasd a ráragadt mocskot... - feleltem sötét tónussal szavaira, miközben fejemet enyhén lehajtottam, hogy szemeim hajam árnyékába kerüljenek. Túlértékeli magát, az én szememben ez a perverz disznó nem több, mint egy szúnyog, egy eltaposásra váró bogár. Igaz is, miért is nem léptem rá legalább a mellkasára eddig? Ara-ara, micsoda szörnyű hiba... :/ Körbenéztem, de a környéken nem láttam olyan mobot, mely segíthetne megvalósítani a tervemet és túl sokáig tartana idevonzani valami méltatlan adathalmazt... Felsóhajtottam, ám mikor visszafordultam, valami olyasmit pillantottam meg a fiú kezében, aminek nem szabadott volna nála lennie. Az a kék kristály... kuso!
- Mintha hagynám, hogy megtedd! Itachi! - szólítottam haragosan a madarat, de mire megfordult és lecsapott volna éles karmaival, addigra áldozatom egy kékesfehér fényjelenség kíséretében kámforrá vált. Összeszorítottam az öklöm, fogaim csikorogtak a dühtől, és ingerült mozdulatokkal hívtam le a menümet, melyben Alex-san felszerelései már nem voltak ott, hála a köztünk lévő nagy távolságnak deaktiválódott a képességem. Haragomban megragadtam a késemet és hozzávágtam a haszontalan hollóhoz, aki persze a magasba repülve elkerülte a tőrt, és kárörvendően nevetett rajtam.
- Tch... Velem végezni? Ha legközelebb kettesben maradunk, könyörtelenül eltiporlak... Senki sem űzhet belőlem gúnyt! - suttogtam magam elé. Hah, úgy tűnik máson kell kiélnem magam... Milyen szörnyű...
- Nem tudsz becsapni, tájékozott vagyok a kontinensetek történelmében és kultúrájában is ^^ - húztam el a szám szélét egy éktelen vigyorra. Ha nem vidított volna fel, minden bizonnyal kivájtam volna a szemét Itachi segítségével, amiért megpróbált átverni, de szerencséje volt, hogy szeszélyes hangulatingadozásaim közepette éppen jó formámban talált meg, így elengedtem fülem mellett ezt a felettébb szemtelen tettet.
- Ugyan, számodra megtiszteltetés lenne, ha a bábom lehetnél, Alex-san... Milyen kár, hogy ilyen értéktelen, ostoba és naiv vagy, így még arra sem vagy méltó, hogy a cipőmről lenyalogasd a ráragadt mocskot... - feleltem sötét tónussal szavaira, miközben fejemet enyhén lehajtottam, hogy szemeim hajam árnyékába kerüljenek. Túlértékeli magát, az én szememben ez a perverz disznó nem több, mint egy szúnyog, egy eltaposásra váró bogár. Igaz is, miért is nem léptem rá legalább a mellkasára eddig? Ara-ara, micsoda szörnyű hiba... :/ Körbenéztem, de a környéken nem láttam olyan mobot, mely segíthetne megvalósítani a tervemet és túl sokáig tartana idevonzani valami méltatlan adathalmazt... Felsóhajtottam, ám mikor visszafordultam, valami olyasmit pillantottam meg a fiú kezében, aminek nem szabadott volna nála lennie. Az a kék kristály... kuso!
- Mintha hagynám, hogy megtedd! Itachi! - szólítottam haragosan a madarat, de mire megfordult és lecsapott volna éles karmaival, addigra áldozatom egy kékesfehér fényjelenség kíséretében kámforrá vált. Összeszorítottam az öklöm, fogaim csikorogtak a dühtől, és ingerült mozdulatokkal hívtam le a menümet, melyben Alex-san felszerelései már nem voltak ott, hála a köztünk lévő nagy távolságnak deaktiválódott a képességem. Haragomban megragadtam a késemet és hozzávágtam a haszontalan hollóhoz, aki persze a magasba repülve elkerülte a tőrt, és kárörvendően nevetett rajtam.
- Tch... Velem végezni? Ha legközelebb kettesben maradunk, könyörtelenül eltiporlak... Senki sem űzhet belőlem gúnyt! - suttogtam magam elé. Hah, úgy tűnik máson kell kiélnem magam... Milyen szörnyű...
Kuromajo- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 327
Join date : 2013. Jun. 10.
Karakterlap
Szint: 29
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Távolsági harc over 99
by Cardinal Csüt. Szept. 19 2013, 01:25
Ossu!
Alex haver, azt hiszem rosszabbul jártál volna, ha kezet emelsz egy lányra
50 xp és 140 arany a jutalmad, amiért kibírtad a kínzást, a pénzt Kuromajo is megkapja. Lezárom a párbajt.
Alex haver, azt hiszem rosszabbul jártál volna, ha kezet emelsz egy lányra
50 xp és 140 arany a jutalmad, amiért kibírtad a kínzást, a pénzt Kuromajo is megkapja. Lezárom a párbajt.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Similar topics» Scarlet Nightmare vs Haruyuki Kazuto
» Harc a szintlépésért
» Macska-egér harc
» Incubus vs. RenAi - Harc az esőben!
» "Harc a fejlődésért... vagy csak adrenalinért?" Rosemarie Ewerard vs Hasarii Fumiaki
» Harc a szintlépésért
» Macska-egér harc
» Incubus vs. RenAi - Harc az esőben!
» "Harc a fejlődésért... vagy csak adrenalinért?" Rosemarie Ewerard vs Hasarii Fumiaki
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.