Incubus vs. RenAi - Harc az esőben!

__________Harc az esőben!__________

Egy lila hajú srác volt az aki megkocogtatta a vállam, majd mikor odébb fordultam Ő biztató szavakat súgott a fülembe. Nagyon jól estek, bár tudtam hogy csak kedveskedni akart a fiú mivel semmit sem tudhatott rólam, most láttam először, és ebben biztos vagyok egy ilyen szamuráj jellegű srácot megjegyeztem volna. Szóval több sem kellett fellelkesülve a fiú által súgott szavaktól, még inkább harcolni akartam vele, fejben már össze is raktam a magam kis taktikáját, amit annyira nem is volt nehéz mivel ugyanazokat a módszereket használja újra és újra kaszt és az erősebb tulajdonságok függvényében. Egy esőcsepp csöppent kardom pengéjére, majd szép lassan követték a társai is, így kaptunk egy nyári zuhét, nem kellett sok sokan még bentebb bújtak a fedett csarnokban, mivel én az első sorban ültem az arénában így én is kaptam pár cseppet, de nem zavartattam magam. Mikor az utolsó ellenfelét egy laza mozdulattal az aréna falába vágta, még egy fontos tulajdonságot megtudtam róla, ki van neki fejlesztve a súlyemelés is, szerencse hogy nekem is. A srácnak gyorsan lecsúszott az élete s épp csak egy apró piros csík maradt meg neki. Oda siettem hozzá, és adtam neki egy potiont még mielőtt teljesen elfogy. Láttam hogy Ő már a sajátját még a harc közben használta.
- Te teljesen megőrültél? Meg is ölhetted volna! – Kiáltom utána, de már a távolban járt, talán nem is hallotta, vagy csak épp nem akarta. Gyorsan eltűnt az esőfüggönyben, ügyet sem vetve szavaimra.
- Cha…ez most felhúzott! – Mondtam félhangosan. A fiú megköszönte az potiont, majd gyorsan el is illant, talán szégyellte magát, vagy csak nem akart jobban elázni. Így most ott álltam a küzdőtéren egyedül, a sűrű esőben, amiből alig láttam ki, de annyit ki tudtam venni hogy sokan a kristályukat használva, sokan csak a hagyományos módon, elsétáltak így alig maradtak páran, talán csak azok akik ténylegesen féltek az esőtől vagy épp még vártak valami fejleményt a téren.
- Köhöm – Köszörültem meg a torkom.
- Van valakinek kedve kiállni ellenem? – Kérdezem, úgy hogy kardom a nézőtér felé fordítom.
- Remélem, akad köztetek olyan aki nem riad vissza egy kis víztől! – Majd egy elegáns mozdulattal hátracsaptam a hajam, majd léptem egyet hátra és sikeresen egy kisebb gödörbe léptem, így megcsúszott a lábam és estem egy nagyot a közönség szeme láttára. Volt, aki kinevetett, volt aki még csak arra sem méltatott, inkább ők is csak tovább álltak. És így már a reményt is elvesztettem hogy lesz ma bárki is aki hajlandó kiállni ellenem. Össze szedtem magam majd felálltam, és vártam a fejleményeket.

__________Harc az esőben!__________

Gyorsan talpra pattantam, és le szerettem volna porolni a ruhám, de akkor láttam csak meg hogy ez így esőben nem túl egyszerű elvégre a porból sár lett, és alap egy tócsába pottyantam bele, nem kellett sok a kosz csak úgy elpixeleződött magától, miközben igyekeztem valahogy megtisztítani a ruhám. Sok mindent nem láttam a nézőtérből, épp csak hogy egy alak közeledik az aréna fel, megörültem a dolognak, ugyanakkor még nem vehettem biztosra hogy harc lesz a végén belőle, lehet csak előrébb akar ülni. Vagy épp rábeszélni, hogy menjek be az esőről, meggyőzni nem épp tudott volna, elvégre itt még meg sem fázik az ember, épp csak kissé rosszabbul lát, és az eső kellemes hűvösségét élvezheti, ami ránk is fért, már nagyon egyhangúan napsütéses volt az idő. A srác egyre csak közeledett, közeledett és közeledett, majd ahogy közelebb ért kezdett kivehetővé válni az arca, az a srác volt az aki még a nézőtéren biztatott hogy erősebb vagyok annál a benga állatnál. Nem kellett sok kaptam is egy párbaj felhívást. Amit kisvártatva de el is fogadtam, kissé meglepődtem ugyanakkor örültem hogy van valaki aki végül ki áll ellenem. A kardját megnézve ő is kardforgató lehet, ugyanakkor sokkal szebb kardja van mint nekem, lehet valami ritkaság? Elmélkedtem. Majd előhívtam én is a sajátom, és mivel ő védekező állásba állt be így úgy gondolom akkor enyém lesz a támadói szerep. A visszaszámlálás megkezdődött, de most nehezebb helyzetben vagyok mintsem a góliát pasassal szemben, Őt láttam harcolni, nem egy esetben, míg a szamuráj fiút még nem. Beálltam támadó állásba majd megszólaltam:
- A nevem RenAi-chan, és köszönöm hogy elfogadtad a párbajfelkérésem! Adj bele mindent, én is úgy teszek! – A mondatom utolsó felénél kacsintottam egyet, bár lehet hogy nem érkezett meg a címzettnek, elvégre az esőfüggönyben nem igazán lehetett túl jól látni. Ha bemutatkozott, még azt is hozzá tettem hogy örülök hogy megismerhetlek. Amint lejárt az idő, támadásba is lendültem, szerettem volna minél többet megtudni a fiú képességéről és tulajdonságairól, így csak terelő könnyen kivédhető támadásokat vágást intéztem felé, arra vártam hogy megmutassa hogy mégis mit tud, sőt nem mellékesen igyekeztem fárasztani is a srácot, nem egy esetben vált már be nálam ez a taktika. Ha valami úton módon sarokba szorított akkor a speciális képességemet kihasználva próbáltam megsebesíteni vagy hátrálásra kényszeríteni.

__________Harc az esőben!__________

Bemutatkozásom után ő is illedelmesen bemutatkozott, sőt még sok szerencsét is kívánt, amit vissza is kívántam, ugyanakkor volt valami furcsa a nevébe, vagy az igazi nevét mondta vagy csak meg akart viccelni, elvégre nem az a név lebeg a feje felett, amit mondott nekem.
De nem kérdeztem rá, el voltam foglalva azzal, hogy ellenfelem kifárasszam. A támadás sorozatomat ügyesen védte szó-szó, még bakit is vétettem nem is kicsit, úgy tűnik gyorsabb nálam a fiú, a fegyvert tartó kezem elkapta és sikeresen meg is sebesített. Rögtön az életcsíkom kezdtem el figyelni, de megnyugvással töltött el hogy még a páncél sem tűnt el teljesen, ezzel is egy új dolgot tudtam meg róla. Jól van nem lesz baj. Biztattam magam. Majd mivel a fiú az ügyesebbik kezem fogta, kénytelen voltam a másik kezemmel hátra nyúlni, sőt ha megpróbálta elengedni a kezem, akkor én fogtam meg az övét, és nem engedtem el. Így mivel egymás fogságában voltunk, és immáron a másik kezemben volt a kardom. Így voltaképp, jól álltam, elvégre tudtam hogy keveset sebez, és mivel gyorsabb nem engedhetem el. Nincs más mintsem kitapasztalni hogy mennyi élete lehet. Ezt meg tudom állapítani abból hogy mégis mekkora csík megy le az életéből, csupán egy sima vágással. Úgy is tettem, egy alulról intézett vágást indítottam felé, ha védte újra és újra próbálkoztam különféle módokkal. Majd miután megsebesítettem, rögtön az életcsíkját kezdtem el nézni. Több ment le mint nekem. Pedig nem is sebzek nagyot, ez annyit jelent hogy kevesebb életpontja van mint nekem. Ennek örültem, de nem élek vissza a helyzetemmel.
- Egy ide, egy oda! – Mondtam célozva ezzel arra hogy mivel megsebesített neki is jár egy vágás. Majd hátra ugrottam és feltűnt egy furcsaság, sokkal nagyobbat ugrottam mint ahogy ez megszokott volt.
- Huuu, ezt nézd mekkorákat ugrok! Olyan vagyok mint egy asztronauta! – Jelentem ki ellenfelemnek, nagy örömmel. Tetszett ez az állapot. Nagyokat ugrottam sőt szinte lebegtem. Próbálgattam új semmiből jött képességem, még azzal a gondolattal is eljátszottam hogy hasznát vehetném a mérkőzésben, de nem vagyok a csalás híve. Még ugrottam párat, majd az utolsó ugrásnál már elfogyott a lendület vagy az antigravipor vagy le járt az idő vagy nem tudom hogy mi történt, de visszaálltam a normális állapotomba, jelezve ezt azzal hogy a félre sikerült ugrás következtében, megcsúszott a lábam és arccal bele estem egy újabb tócsába. Nem örültem hogy már másodjára lát bénázni a srác de hát mit tehetek ellene, hozzá kell szoknom, pedig még az akrobatikát is kifejlesztettem, azt írta ügyesebb és hajlékonyabb leszek tőle, de nem látom túl sok jelét hogy bármit is változtatott volna rajtam ez a képesség. Felálltam és az eső lemosta a sarat az arcomról, sőt még a ruhámról is, azt amit nem tudott az meg pár másodperc múlva elpixeleződött.
- Nyah, folytatjuk? – Kérdezem ellenfelem. Ezzel jeleztem hogy befejeztem a bohóckodást és ismét a harcé vagyok.

/Egy sikeres vágás ért ami 5 pontot vett le a páncélomból, de még így is maradt 4 pont a páncélomon és 13 életpontom ^^/

__________Harc az esőben!__________

Ellenfelem elég erőteljesen próbálta magát kiszabadítani a szorításomból, sőt még megjegyzést is tett hogy eléggé ragaszkodó típus vagyok. Ezt nem igazán értettem hogy mégis hogy érti, csak egy kérdő pillantást vetek oda neki, szerintem a helyemben Ő is hasonlóképp cselekedne. A különleges képességemből nem látott túl sokat, talán az eső miatt vagy talán csak nem is érdekelte, mikor kikászálódtam a tócsából rám förmedt hogy mos t harcolni jöttem vagy csak bohóckodni? Kérdezte, de mielőtt bármit is válaszolhattam volna mondta hogy beszéljenek helyettünk a kardjaink. Igazat is adok neki, ugyanakkor nem is. Komolyan veszem a harcot, de nálam ez nem ölre megy. Én a harc közben nem csak a győzelemre koncentrálok, meg akarom ismerni a társamat, önmagamat, arról nem is beszélve hogy közben jól is akarom magam érezni, és ha ez egy kis bohóckodással jár hát állok elébe.
- Komolyan veszem attól ne félj, de nálam a harc nem ölre megy, nálam egy harc többet jelent szimplán egy küzdelemnél, én akkor meg akarom ismerni az ellenfelem, önmagam és persze nem utolsó az sem hogy közben jól érezzem magam, vagy ha kell szórakoztassam a társam, és ha néha bohócot is kell csinálnom magamból, hát állok elébe. - Mondtam majd a kardom ismét támadó állásba tettem, de hamar észre vettem hogy váltanom kell ugyanis a srác már itt volt velem szemben, így védekezőre fogtam majd hátráltam egyet de mivel láttam hogy szemből jön így kitértem jobbra. A találata sikeres volt valamennyit sebzett is, de nem ez volt a furcsa. Valahogy megváltozott a világ, mindent kékben láttam, és tulajdonképp el is vakított. Egy pillanatra nagyon megijedtem, de gyorsan rájöttem hogy nem is annyira vészes a helyzet elvégre eddig sem láttam túl sokat az eső miatt, épp csak foltokat és a kardon visszatükröződő fényeket, ennek tudatában le is nyugodtam. Kardom magam előtt tartva figyeltem a környezetem zajait, miként az eső a földre hullik, a nézőtéren lévő hangokat, majd feltűnt az amit kerestem. Lépések, ezeket a hangokat kell követnem. Lépések, lélegzet vétel, kard suhanás, ahogy az eső megtörik az ellenfelem ruháján és kardján, mind-mind jellegzetes hangokat adnak ki. Ugyanakkor ha ellenfelem elég közel kerül még a teste hőjét is érezhetem, elvégre lehűlt a levegő, mi meg kimelegedve harcolunk. Ha valamit felém dobna az esőt hangját az is megtörné. Ezen gondolkozva, olyan volt minden nekem mintha lelassult volna az idő, de valahol talán épp felpörgött, szerintem az adrenalin vagy nem is tudom mi, mire véget értem a gondolatmenetemnek ismét észbe kellett kapnom. Lecsendesedtem, és figyeltem védekező állásba álltam de úgy hogy bármikor indíthatok akár támadást is ellene. Ha a közelembe ért, támadtam, most bele adtam mindent, így mivel nem fogtam vissza magam lehettem olyan gyors is mint Ő. Támadtam és legjobb tudásom szerint védekeztem. Ha elég közel jött hozzám, meglepő módon nem védekeztem és hátráltam, a támadását semmisnek véve, támadtam előre hogy megsebezzem, ha sikerült megfogtam a ruháját, és a kardom kéken kezdett el izzani, ez jelentette azt hogy most egy erősebb támadásra készülök. Tehát amint biztosan a közelébe férkőztem támadok a speciális képességemmel, ha nem sikerül csak sok sima vágást, szúrást intézek felé.
- Ne reméld, nem fogom hagyni magam!- Mondtam hogy az ellenfelem is jól hallja.

/Egy sikeres találat miatt páncélom szerte foszlott, és életem ből ami 13 azaz a 65 pontomból maradt 64 életpont./

__________Harc az esőben!__________

Nem mondhatnám hogy könnyű dolgom volt, mondjuk most a szürke esőfüggöny helyett valami azúrkék szerűséget, látok csak, ez picit olyan mint amikor a napba néz az ember és hosszú ideig csak foltokat lát, nos ez a folt olyan nagy hogy nem látok tőle semmi mást. Az eső kezdett enyhülni, aminek én csakis azért örültem mert a léptek zaja jobban kihallatszott miatta. Kardom szorosabbra fogtam és igyekeztem minél jobban oda figyelni, nehogy ellenfelem megtámadhasson. Igyekeztem ismét a felém szűrődő hangokra koncentrálni, ugyanakkor rájöttem még valamire, fogalmam sincs mit történt mivel nem láttam, de éreztem hogy bizonyos területeken melegebb a levegő, sőt olyan az illata mint a sűrű párának, nem tudom hogy ezt hogy csinálhassa, de gondolom ahol a pára ott rejtőzködhet Ő is. Fordultam picit és tettem pár lépést, ugyanakkor figyeltem vajon a távolból bármi féle lépés hangját hátha megneszelek valamit és egy köríves vágással eltalálom. Még pár lépés majd a közönségből felszólal egy női hang.
- A hátad mögött van! – Kiálltja, így mivel hiszek neki rögtön meg is fordulok és hadonászok párat a levegőben, de gondolhattam volna hogy mivel ő is hallja arrébb húzódik, majd mivel onnan számítok támadásra oldalról vagy hátulról meg támad. Így is történt, egy loccsanást hallottam amit gondolom a lépésével idézhetett elő majd egy közeli vágást intézett felém. Sikerült az elsőt kivédenem de gyorsan rá is kontrázott még egyel, amire nem számítottam, így életcsíkom megint lentebb csúszhatott, tulajdonképp nem láttam mennyivel csakis a vágás lökését éreztem, így azt gondoltam ez is csak kicsit sebezhet, így támadásba is lendültem felé, majd éreztem hogy az a kék köd vagy nem is tudom mi kezdett volna kitisztázódni így újra erősebb „sötétséget” borított a szememre. Most már tudtam hogy sikeresen be másztam a csapdájába, így rögtön hátrálni kezdtem, méghozzá tisztes távolságba tőle.
- Ügyes vagy! De még így sem lesz könnyű dolgod. - Mondtam a fiúnak.
- És megkérem a közönség tagjait hogy pártatlanul figyeljék az eseményeket, neked meg aki segíteni akartál, köszönöm, de így nem fog kiderülni melyikőnk is a jobb! - Mondtam nagyobb hangerővel hogy jól hallhassák, persze az eső így is elnyomhatta a hangom, és talán el sem ért oda ahova szerettem volna.

/Mivel közelről sebeztél így 53 életpontom maradt ^^/

Miután rászóltam a nézőtéren lévő lányra ismét csend lett, ennek örültem ismét csak az eső a léptek és a lélegzet hangát véltem felfedezni, az utóbbiakat csakis akkor ha elég közel volt az ellenfelem. Egy ideig tudtam követni, majd egyszerűen csak megszűntek a hangjai és csakis az eső csepergését hallottam. Így úgy döntöttem jobb ha helyet váltok és hátrálni kezdtem, szépen lassan hogy a saját lépésemtől meg tudjam különböztetni az övét, ha esetleg meghallanám. Pár lépés után hallottam is hogy közelít felém, épp csak nem tudtam védekezni, éreztem hogy megragadja a karom, és sejtettem hogy meg próbál majd megsebezni, így ki tudtam előle térni. Mivel ismét a karom fogta, nem tehettem mást be kellett vetnem az új képességem amit kifejlesztettem nemrégiben.
- Eressz! - Mondtam. A képességem súlyemelés, elvileg könnyebben mozgatok tárgyakat vagy épp amit ebben a világban, ezzel a képességgel, hát lássuk igaz-e, vagy csak kidobtam száz aranyat ahogy az akrobatikára is. Mivel a kezem fogta, tartotta erősen, így ráfogtam a kezére, majd közelebb léptem hozzá, és amilyen erősen csak tudtam, megpróbáltam hátrébb lökni hogy eltávolodjon tőlem. Nem láttam még mindig semmit, csak ha sikerült egy kisebb rántást éreztem a kezemen és egy loccsanást hallhattam a távolban. Ha nem akkor mivel fogta a kezem, én alacsonyabb vagyok mint Ő, a hóna alatt átbújtam még akkor is ha így kicsit ki is kicsavarodott a kezem, és így próbáltam meg ellökni magamtól. Az eső is kezdett csendesülni, és mintha kezdett volna a kék vakság halványodni, lassan kitisztult a látásom.

/Egy oldalba vágás miatt veszítettem 53 életpontomból 11 pontot így maradt 42 életpontom ^^/

Köszönöm a játékot ^^