Harc a szintlépésért

Kivételes alkalmak egyike, amikor nem én hívom ki Shuut egy küzdelemre, hanem éppen fordítva. Persze, erről éppen akkor, amikor az üzenetet olvasom, még nem nagyon tudok, hiszen a strand, akrobatika, és tavacska szavakon sokkal inkább felbuzdulok.
Valóban, vele még sohasem strandoltam, pedig látott már bikiniben. Odakint nagyon odafigyeltem arra, mikor ettem, mit ettem, és hogyan, hogy mindig tartsam a formám. Ezen kívül pedig rendszeresen mozogtam, hogy minél jobb alakom lehessen a strandon, pedig sohasem voltam oda igazán az úszásért. A strandért viszont, meg a helyes úszómesterekért igen. Meg a fincsi koktélok, a gyümölcsök, a fagylalt, a forróság, és minden, ami a nyárhoz hozzátartozik.
Persze, mivel egy erdei tavacskához megyek, ezért nem valószínű, hogy itt majd ennyi mindent csinálhatok. A negyedik szintre járok inkább, ha ilyesfajta igényeim vannak - csupán a strandszezont megelőző koplalást hagyom ki. Ami viszont a napszemüvegemet illeti, az velem jön, ahogyan az új bikinim is.
Kürtőn lecsúszni? Ez mégis mit jelent? Ezt még akkor sem értem igazán, amikor az erdőbe érkezem. Mindenesetre követem a koordinátákat, miután megüzenem Shuunak és Timidusnak, hogy hamarosan megérkezek. Hűűűű, vajon lehetnek tavi rákok abban a tavacskában? *-* Remélem, nem, mert azok harapnak ám. Vagy legalábbis, rátámadnak az ember lábára. Még ha virtuálisak is.
Kicsit nehezen találom meg, hogy hogyan jutok oda, de aztán néhány perces késés árán, de megérkezem a megadott helyre. A koordináták nélkül tuti nem jutok ide. Még szerencse, hogy hoztam váltócipőt, ha esetleg vissza kell indulni. Bár teleporttal biztosan gyorsabb.

Kicsit nehezen jövök rá, hogy hogyan is kéne bejutnom ebbe a tóba. Az egyik üzenetben említettek valami kürtőt, de azt megtalálni is kihívás volt. @_@ Sőt, igazából egyáltalán nem valami biztató ez a cucc, ahogy kinéz. Meredek, lefelé ívelő, zárt alagút, amiben csúszás közben tutira klausztrofóbiás lesz az ember. Mint gyerekkoromból azok a csúszdák, amik ilyen csőszerűek voltak. Csak itt nem műanyagból van a felület, hanem inkább kőből. Hála az égnek, meg egy kicsit talán Kayaba Akihikonak is, hogy itt nincs fájdalomérzet. Különben hazaérve a popómat kenegethetném betadinnal, és attól retteghetnék, vajon tetanuszt kaptam-e, vagy sem.
Szóval, csúszós a helyzet, a csúszdákat meg sosem szerettem annyira, inkább a hintákat, mert azzal magasabbra lehetett menni. Arra számítok, hogy finom, puha, füves talaj vár rám lent, a vízpart mellett, erre viszont placcs! O_O A víz az egyik legkeményebb dolog ám. A magas nyomású vízzel még vágni is lehet akár.
- Uvááááá! o.o - érkezek meg csobbanással. Természetesen szép ruhában, cipellőben, a bikini még az inventoryban van, hiába válogattam ki gondosan.
A víz felszíne felé dugom a fejem, és kiköpök némi folyadékot. Csukva kellett volna tartanom a számat. Még szerencse, hogy a sao-ban csak a vízálló smink létezik, különben az egész szétfolyt volna, és most állhatnék, bocsánat, lebeghetnék itt gigászi panda tekintettel.
- Nem vicces! Bele is fulladhattam volna! Egyszer régen, amikor gyerek voltam, a lábamra csavarodott egy csomó hínár egy tóban, és majdnem meghaltam. Azóta csak mesterséges medencékbe járok. >.> Aztán apám megmentett. Igazi hős volt, tudod. :3 - tartom magam a vízen. A hínár itt is megjelenik, azonban a fejem tetején, mint valami egzotikus ékszer.
- Nah, mindegy... Mi újság? ^^ - elkezdek kievickélni a part felé. csak két métert kell úsznom, a lábam pedig már le is ér a földre. Onnan pedig már könnyedén kigyalogolhatok.

Csurom víz vagyok mindenütt, pedig egyáltalán nem számítottam ilyen korai fürdésre. Még a fürdőrucimat sem vettem fel, hiszen az még mindig az inventorymban pihen. Úgyhogy most szedegethetem ki a hínárt a hajamból. ¬_¬
- Nem felejtettem el! >.< Deeee akkor is szólhattatok volna. – tényleg csak néhány métert kell úsznom addig, amíg a lábam le nem ér a földre. Onnan már egyszerűen kigyalogolok, talán csak kicsit lassabban, mintha a vízen kívül tenném azt. Abban pedig nem vagyok biztos, hogy a saoban nem lehet megfulladni. Vannak kreatív gyilkosok ám. Mondjuk én még sosem próbáltam, túl nagy a sikertelenség esélye. Hiába tudom, ha beküldök valakit abba a csúnya, nagy kastélyba, annak ki lesz húzva a neve. Meg azt is, hogy ha valaki leesik a szint széléről, az is megmurdál. De az utóbbit nem szeretem, mert szerintem gyáva dolog. A kastélyosat is csak azért csináltam, hogy megnyugtassam Shuu-chan pici lelkét, hogy senkinek sem esik komoly bántódása, és mindenki önként akar távozni ebből a világból. :3 Kivéve azokat a keveseket, akik nem, de az mindegy. Nekik is jobb odakint. Alapjába véve viszont nem szeretek elfordulni azoktól, akiket felszabadítok. Igenis, igényem van arra, hogy a szemükbe nézzek, amikor kiadom rájuk a végső ítéletet. Mintha ezzel egy darabot magamévá tennék lényük részéből.
A sekély parton sétálva már megszemlélhetem magamnak Shuu alakját, amiről ennyire beszélni akar. Jó, jó, mindez szép és jó, de miért ilyen csúnya fürdőruhát hozott? ._. Leülök a parton úgy, hogy a lábam pont ne érje a vízt, és leveszem a felsőmet, hogy megnézzem, van-e valami baja. Elvileg nem szabadna, hogy tönkremenjen, de biztos, ami biztos. Értek már meglepetések ebben a világban. És még csak nem is egyszer.
- Hogy kapcsolódik az alakodhoz az, ha harcolsz? A saoban nem működik az alakformálás. Ha nem harcolok, akkor nem is megyek sportolni itt egyáltalán. – nagyon fura lenne most kijutni, visszakapni a régi életemet, és megint nekiállni a folytonos teperésnek és tiprásnak. Tőlem elvárták azt, hogy rendszeresen mozogjak, a mi kultúránkban ugyanis elfogadhatatlan a súlyfelesleg. Még akkor is, ha tudományos pályára álltam, minden nap tornáznom kellett. Talán csak az egyetem alatt lustultam el kicsit, egészen addig, amíg ki nem buliztam magam, de aztán az első igazi kapcsolatom miatt ebből is visszább vettem. Elég nehezen mehettünk volna bárhova is bulizni ugyanis.
- Deeee nem vagyok ellene, csakhogy nektek így már kettő feltételetek van a harccal kapcsolatban. Nekem meg még egy sem. – ez meg így nem túl igazságos. Megígértem nekik, hogy nem használom azt a speciális képességemet. Felszerelés nélkül pedig a másiknak pontosan negatív hasznát veszem, míg ellenben nekik vannak harci képességeik. Nem vagyok hajlandó hátrányos küzdelemben részt venni, még akkor sem, ha csak gyakorlás fürdőruhában.

Picit túlaggódtam talán a dolgot, a felsőm egészen szépen megszárad, még látni is a fénylő pixeleket is, ahogyan elszállnak. Megborzolom hosszú sörényemet, hogy semmi vízi növény ne maradjon benne, bár még ha meg is száradt, a fura kócok egészen más hatást adnak a frizurámnak. Inventorymat felnyitom, hogy bepakoljam öltözékemet, s néhány kattintással fürdőrucira váltok. Van bikinim is, de azt inkább akkor veszem fel, ha nagyon mutogatni akarom magam. Meg az inkább tengerpartra való. Aztán ezeknek a fürdőruciknak is megvan a maguk bája, de sajnos a legtöbb nem igazán illik hozzám, főleg a magasságom miatt.
- Nem, nem haragszom. :3 Ha szólsz, akkor hozok neked fürdőruhát, látom, hogy neked nincs. - gondolatolvasó nem vagyok, és fogalmam sincs, hogy Shuu-chan mennyire is büszke erre a darabra itt. Ez pontosan olyan, vagy legalábbis azokhoz hasonlít a legjobban, amiket a gimnazisták viselnek. Nekem is kellett, és nagyon utáltam. Ráadásul minden perverz mangarajongó ilyen képeket rajzol az internetre. A gimiben is volt egy srác, aki ilyen otaku vagy micsoda, és azzal szórakozott, hogy a sulis csajokat rajzolja át mangába, fürdőruhában, és elég különös pózokban. Az lett az eredménye, hogy az összes csajjal jó messzire elkerültük, ha szembe jött velünk a folyosón, mintha leprás lenne. Mik lehettek a fejében rólunk? Fúj már...
- Ja, hogy ez az? Ööö... bocsi... - hupsz. Erre tényleg nem számítottam. Azt hittem, azért ezt hordja, mert ez az egy van neki. o.o Felkelek a földről, miután átöltözöm, aztán pedig elkezdem zavartan fésülni a hajam. Idegesít, hogy nincs eléggé rendben. >.>
- Na deeee.... mennyi idős is ez az Akira-san? Remélem, jól bánik veled. >.> - kezd fura lenni ez az egész. Eléggé sántít a dolog. Egy férfi, akinek az tetszik, hogy Shuu-chan iskoláshoz hasonló fürdődresszben van, szóval ez gyanús. Ilyet esetleg a pedofil portálokon lehet látni. Na, most már ideje lesz végre rászedni Shuut, hogy ugyan, mutasson már be a barátjának. Mert ha összetöri a szívét, akkor én a csontjait fogom. De nem csak itt, hanem odakint is. Megemelem meg egyik szemöldökömet. Most már, hogy jó a hajam, visszarakom a fésűt az inventorymba. Még szerencse, hogy mindig, tényleg mindig van nálam.
- Igen, arról a kettőről. És mivel két feltételt szabtatok meg, ezért úgy illik, hogy én is kettőt tegyek meg. Ezek pedig... - nem szeretnék nem fair küzdelmet, de ez mindkét oldalra legyen igaz. Egyébként is, kíváncsi vagyok, hogy valójában mit tudnak.
- Az egyetlen támadásos képességemet nem használhatom ellenetek, ezért képességek nélkül küzdjünk meg. Valamint ugyanazon a szinten. 29. szintű vagyok most. - bár nem tudom, honnan tudta, hogy épp arra gondolok, hogy a többi képim nem harci. Legalábbis nem olyan, amit egyáltalán használni tudnék. Na de ez mindegy is.

Hogy mégis mi a baj az iskolai úszódresszel? Az a rengeteg, mocskos kép, amivel teleszemetelték a kollektív tudatot. Annak ellenére, hogy az iskolai úszódresszeknek nem az a célja, hogy te jól nézz ki benne. Éppen ellenkezőleg. Nem szerettem a gimis tesi órákat, akkor már inkább elmentünk a kondiba. Mondjuk nem egy nagy élmény úgy futni, hogy a környékeden semmi zöld terület nincsen, ezért futás közben monitoron bámulod az erdőt a futópadon.
- Ezek az úszódresszek, hát... figyelj, te mondtad nekem, hogy szeretnél kicsit nőiesebb lenni. - tényleg sürgősen segítségre van itt szükség. Tudtam, hogy hoznom kellett volna magammal pár váltó ruhát, ha ez esetleg nem lenne elég jó.
- Nem azt mondom, hogy egyből bikiniben flangálj, szerintem az nem állna jól különben sem. De ha azt szeretnéd, hogy komolyan vegyenek, nem öltözhetsz úgy, mintha iskolába mennél. Itt különben sincs iskola. - mondjuk ha lenne, én biztosan elmennék tanárnéninek! *-* Tiszta izgi lenne. Főleg azoknak, akik ki akarnak jutni, és nem akarnak ennél is jobban lemaradni. Én élvezném. :3 Lehet, hogy van már olyan, aki foglalkozik ilyennel, nem tudom. Nagyon ritkán szoktam gyerek gyerekekkel játszani a saoban, mert általában megijednek az indikátorom miatt. Pedig az csak egy szín, nem tudom, mit vannak úgy oda. o.o
- Deeee szerencsére éppen itt áll valaki, aki mindent tud mind az ázsiai, mind az európai divatról! Egyszer még modellkedtem is, igaz, az egy iskolai rendezvény volt, és ezt adtuk elő osztálybemutató napon. -
aztán rájövök arra, hogy Shuu nem olyan iskolába járt, amilyenbe én. Meg még csak nem is Japánban.
- Ez egy olyan nap, amikor minden osztály készül több programmal. Standokat állítunk, és különféle projecteket mutattunk be. Tudományosakat, hobbisokat, meg ilyenek. Volt néhány kattant a suliban, de egyébként imádtam a gimit. Meg a gimis pasikat is. :3 - annak idején nagy pasifaló hírében álltam, és kellett nekem néhány józan év, hogy ráeszméljek, mekkora hülye voltam. Tizenhárom éves korom óta érdekeltek a fiúk, de egészen az egyetem első évéig igazából nem értettem meg, milyen is valóban szeretni valakit. De persze nincs mit szégyellnem. Tanultam a hibáimból, és kész.
- Jó, jó... elhiszem, hogy jól bánik veled, ha te mondod. Csak tudod, azok a pasik, akiknek ez jön be... hát, nincs túl jó hírük, maradjunk ennyiben. A lolita pedig szerintem túlzás, én nem szeretem, de sokaknak tetszik. Na deee... jól van, rendben, felőlem kezdhetjük is. :3 - fegyver nélkül még sohasem harcoltam, így ugyanis jóval kisebb a sebzésem is. Remélem, eleget tanultam a Kung Fu Pandából hozzá. Elindítom a szokásos felkérést, aztán majd lesz, ami lesz.

Gimiben van, persze, de attól még nem jó. Már vagy száz éve ez a divat a japán iskolákban, és valamiért nem képesek kinőni ezt a fétist. Nem értem, miért. Tiszta középkor. Szerintem még a világháborúk alatt is több divatérzékük volt az embereknek.
- Naaaa, azért nem is akarsz fétisáldozat lenni. Még a végén azt gondolják rólad, hogy egy loli vagy, aki bekajálja ezeket az uniformis dolgokat. Ugyan, te ennél sokkal jobbat érdemelsz! Na nem baj, még ma szerzünk neked valami újat! – határozom el magam. Rengeteg ötletem lenne, hogy mi állna jól rajta. Nincs Shuun semmi súlyfelesleg, annyira pedig nem is alacsony, hogy törpének nevezzék. A bikini nem jó, az alakjához nem passzol, meg mellkasban sem elég erős hozzá, úgyhogy mindenképpen maradunk a zárt úszódresszeknél. Félek, másban nem is érezné jól magát. De ennél a darabnál azért jóval jobbakat is találunk neki.
- Az árvaházban tanítanak is? Ez nagyon jó! Bár az idősebbekkel is foglalkozhatnának. Főleg azokkal, akik még mi akarnak jutni. – brrrr, elképzelni is rossz a sok kisgyerek helyzetét. Nagyon szar lehet, hogy itt ragadtak alig pár évesen. Hmmm... lehet, tényleg jó lenne ellátogatni oda. Kölcsönösen.
Nem úgy tűnik, mintha Shuu rejtélyes lovagja nagyon odafigyelne arra, hogy hogyan is néz ki Shuu. Semmi rendes vélemény, csak az így is szép vagy, meg úgy is szép vagy. Egészen cuki lehet. :3 Na de, nekem is figyelnem kéne, a visszaszámláló ugyanis megkezdődik, és amikor az nullára vált, akkor megint nem én vagyok az első és a leggyorsabb. A küzdelem kezdetekor pontosan a parton állok úgy, hogy a víz még pont ne érje a lábamat, azonban csupán néhány centi válasszon el tőle, a homok pedig már nedves a lábam alatt. Várható volt, hogy a vizet használják ki elsőként ellenem, a mély víz azonban odébb van. A sárkány karmait már jól ismerem, azonban nem kis erő van benne még ezen a szinten sem, ha képes volt így is taszítani annyit rajtam, hogy megtántorodjak. Egyensúlyomból kibillent, ezért megpróbálom még időben tompítani az esést azzal, hogy kitámasztom magam a kezeimmel. Az akrobatika most jól jönne, de erről most muszáj volt letenni. Valamit valamiért, ugyebár.
A helyzet megkívánja, hogy én is úgy harcoljak, ahogyan eddig még soha. Shuu-chan fröcskölő támadása nekem jobb ötletet ad. A lábai elméletileg így éppen elég közel vannak, éppen kar, vagyis láb távolságban. A földön támaszkodva húzom be egyik lábamat, és megpróbálom vele kirúgni Shuu lába alól a talajt, hogy ő is a földre, vagyis a sekély vízbe kerüljön. Arrébb van még az a víz, ami elég ahhoz, hogy elmerüljünk.

CSP: 96/125
HP: 169/200

Találat esetén 36 sebzés

Igen, jobbat! Ennél a fürdőruhánál igazából az is jobb lenne, ha fel se vette volna, de ezt azért nem akarom mondani neki. Talán az mégis túlzás. Na de, nem számít. Lényeg, hogy amint tudunk, elviszem őt vásárolni. Talán nem csak fürdőruhákat, hanem rendeseket is. Olyat, ami illik az ő stílusához, de nem adja ezt a kisiskolás feelinget. Mert az milyen fura már.
- A tanulás egy nagyon-nagyon fontos dolog ám. Deee majd vigyél el hozzájuk. – van egy szusszanásnyi időm arra, hogy közöljem Shuuval, miszerint benne vagyok abban, hogy elvigyen az árvaházba. Tudtam eddig is, hogy létezik, az viszont új információ, hogy rendes és igazi tanárnéni vezeti azt. Még azt is elképzelhetőnek tartom így, hogy céhként működnek, hátha akkor könnyebben meg tudják védeni magukat. Legalábbis, szerintem ez lenne a logikus. Ismerem jól az emberi lélek mocskait ahhoz, hogy tudjam, vannak, akik képesek lennének gátlástalanul kihasználni őket. Ezt onnan tudom, hogy imádtam az ostoba celeb realityket, ahol azért lett valaki gazdag és világhírű, mert összepisilte magát élő adásban, vagy mert kiadtak róla egy házi felnőtt filmet.
- Kakas miiii? o.o – különben is, mi az a kakas? Nem értem. Ez valami csúnya szó? A folytogatásból nagyon nem érzek meg sokat, lévén a virtuális test nem úgy működik, mint a valódi, azonban a nyakamban csüngő idomár így is elég kellemetlenséget okoz. Mivel hatost dobott, ezért egészen szipi-szuperül bejött minden, és annyira, hogy még Timidust sem látom, hogy merről jön. Csupán sejtem a szárnycsapásaiból, hiszen azok azért elég jellegzetesek. Nem a védekezésre koncentrálok viszont, hanem arra, hogy leszedjem magamról az idomárt.
Éppen csak feltápászkodom, de ismét a földön kötök ki. Ezúttal azonban már akkor megpróbálok belecsimpaszkodni Shuu kis kezeibe, amikor megérzem, hogy megbillenek, és hogy újra esés lesz a vége. Megpróbálom tehát jó szorosan megfogni Shu mindkét csuklóját, hogy ne tudjon szabadulni, így ha a hátamra esek, az neki is fájhat. Így ugyanis egész testemmel, és annak súlyával borulok rá. Ha ez sikerül, akkor sem engedem el a csuklóját, hanem nagyon szorosan markolom, erőszakosan arrébb húzva azokat, hogy a látásomat ne zavarja. Az esés után megpróbálok azonnal felguggolni, hiszen Timidus karom, vagy farokcsapásai elől így könnyebb lesz védekezni.

HP: 138
CSP: 67
Siker esetén 36 sebzés

Picit szokatlan fegyver nélkül harcolni, hiszen megszoktam, hogy nem engedem annyira közel magamhoz az ellenfelet. A hatalmas, ormótlan fegyverekkel nagyon taktikázni sem lehetett, mert az ő esetükben a méret a lényeg. Szóval nevezhetjük akár túlkompenzáló fegyvernek is, de azt hiszem, éppen ezért böktem rá a harcos kasztra annak idején. Olyan egyszerűnek tűnt, hogy biztosan csak csapkodni kell, és nagyjából így is lett. Elég sok gyakorlásba került, mire rájöttem, hogyan lehet a nagy fegyverekkel is technikázni.
Most viszont minden, amit tudok, már nem jelent semmit. Pankrációt meg butaboxot pedig sohasem néztem, tehát az egyetlen dologra hagyatkozhatok a küzdelemben: az ösztöneimben. Ezek azonban a bevitt sebzések ellenére is újra meg újra cserben hagynak.
Sikerül ugyan lefejtenem a szememről a lány kezeit úgy, hogy a csuklóinál fogva ragadom meg, azonban egyáltalán nem adják magukat könnyen. >.< Egyetlen lényeges előnyöm a súlyemelés jártasságom megléte, így némi erőfölényt élvezek a sárkánnyal és az idomárral szemben - szó szerint.
Ezúttal azonban jobban figyelek a legfőbb hátráltató tényezőre: Timidusra magára. Iszappakolásom van otthon is, köszönöm. Tekintetemmel a sárkányt követem, és csak minimálisan figyelek a mögöttem sertepertélő Shukakura. Mikor meglátom, hogy a tollhalmaz mire készül, azonnal elrugaszkodom jelenlegi helyemről, hogy kitérjek útjából. Jól tudom, hogy kettejük közül Timidusnak van egyedül számottevő sebzése, még egy ilyen fegyvermentes küzdelemben is.
- Shuu, a pacsit a kezemre kell adni, nem a hátamra. - érzem a nedves tenyerét a hátam közepén. Bizonyára követte irányomat, hogy azelőtt elkaphasson, mielőtt még túl késő lenne. Rákacsintok, miközben gyorsan lehívom a menümet.
- Valóban... csak arról volt szó, hogy képességeket nem használunk. - az itemek tiltásáról szó sem volt. Meg akartam várni, amíg kezdeményeznek velük, és csodálom is, hogy ezt nem tették meg.
Az első Harag Potit a kezembe veszem, ami a kezem ügyébe kerül, és úgy takarom a címkét az üvegen, hogy ne lássa, mi van ráírva. Hamarosan úgyis rájön, mit is használtam, addig pedig gyanús, hogy még el is fog kábítani, legalább egyszer. Jól, nagyon jól ismerem már az itemhasználati szokásaikat, és Timidus is épp az imént árulta el magát. Legurítom a főzetet, és ahogyan leejtem az üveget, aztán pedig elhajítom az üveget, szándékosan a sárkány mellé. Abban bízok, hogy jobban leköti őket, hogy mi van az üvegcsére ráírva, mint az, hogy mit csinálok ezután. A figyelemelterelés sikerével nem foglalkozva pedig ökölbe szorítom a jobb kezem, megpróbálom balommal megragadni az idomár egyik vállát, hogy csökkentsem a védekezési esélyeit, és fejen találni egy olyan bokszos mozdulattal, amilyet a TV-ben is látni néha. Ha sikerül megragadnom a vállát, akkor pedig erősen kapaszkodok bele, hogy ne tudjon menekülni. Hamarosan meg majd jönnek azok az állatias ösztönök, azok majd megmondják, mennyire legyen bűntudatom, amiért csak úgy bántani merek egy kislányt.

HP: 135
CSP: 24
Siker esetén 36 sebzés

Hát ki honnan tanul. Én legfeljebb ilyen filmekből meg reklámokból láttam puszta kezes harcot. Meg a régi harcművészes filmekből, de azok mindig csak untattak. Nem értettem a lényegüket. Tudom, ázsiaiként ez elég ciki, de sohasem érdekeltek ezek a dolgok. Nem is nagyon volt rá időm, mert folyton a jobb jegyekért kellett dolgoznom. A szüleim elvárták tőlem, hogy csacskaságok helyett a matematikával foglalkozzak, és azzal, hogy a lehető legjobb egyetemre kerüljek be, így aztán egyáltalán nem volt időm sportokra, az iskolai tornaórákat leszámítva. Csak a gimi utolsó éveiben kezdtem el a rubintrékázást. Itt, Japánban kinézik ugyanis azokat a nőket, akik nem tesznek meg mindent azért, hogy tökéletesen nézzenek ki.
Bevallom, az öklöm megemelésekor még nem esik jól, hogy ilyet művelek Shuuval. Azért egy ilyen ütés a való életben fájdalmas dolog ám. Testfelépítésemből kiindulva pedig legfeljebb egy látványos, vörös lenyomatot maga után hagyó pofonra lennék képes. De ez itt a SAO, és nem a valóság, ráadásul azok a bizonyos főemlős ösztönök is kezdenek kiéleződni. Abban a pillanatban, hogy öklöm Shuu arcához ér, már egyáltalán nem érzek bűntudatot, bár büszkeséget sem. Bosszant a látványa, és az, hogy még csak meg sem próbálta kivédeni. Sőt, tulajdonképpen minden más is bosszant. Minek kell nekem egy kislány mesevilágának kiépítésével foglalkoznom? Rég meg kellett volna szabadulnom tőle. Jóval egyszerűbb lenne az életem.
Kék szemeimben a pupilláim fenyegetően kicsivé válnak, arcizmaim pedig megfeszülnek, ahogyan a ruhám is, Shuu csimpaszkodásának hála. Ha nem lennék a potion hatása alatt, akkor a ruhám most biztosan jobban érdekelne, mint az, hogy miszlikbe aprítsam, amiért ezt csinálta vele. Az életerőm csíkjára pedig már rá sem pillantok, hiába tudom, hogy ismét megcsappant egy cseppet.
Próbálom továbbra is az idomár vállát lefogni, hogy ne tudjon menekülni, azonban annyira a lánnyal foglalkozok, hogy a sárkányra már nem tudom megosztani a figyelmem. Kellemetlen, ha egy állkapocs éppen a bokádba csimpaszkodik, és ösztönösen próbálom kiszabadítani belőle a lábam azáltal, hogy dobbantok egyet. Még szerencse, hogy a potion nem teszi lehetővé a különleges képességem hatását, különben elképzelhető, hogy nem érdekelnének a megbeszélt szabályok.

//Pihikör, nincs támadás//

HP: 104
CSP: 24 -> max (125)