Harc a szintlépésért

Bosszantó. Bosszantó, hogy itt van ez a lány, az életemben, és mindent felforgatott. Amióta ismerem, hirtelen szamaritánusként csinálok mindenféle jócselekedetet, mintha csak a saját lelkemen akarnék könnyíteni. Egyszerű félelemből társultam az idomár mellé Egyszerű félelemből, hogy mi van, ha mégis tévedek. Mi van, ha hamisak a világról alkotott elképzeléseim.
A gondolatmenet, amely során eljutottam idáig, éppen csak egy pillanat töredékéig tart. A felismerés viszont így is több másodperc, mely szerint már nem is Shukakura, hanem magamra haragszom ennyire. Nincs itt senkim Aincradban. Senki olyan, aki számítana. Mindez azért, mert még magamat sem vagyok képes elviselni.
Ennyi volt. A harag tárgya ismét az idomár. Miért kell a képembe hazudnia? Már-már szólásra nyílnak ajkaim, de már félúton meggondolom magam. Érzem, ahogyan ficánkol fogásom alatt, de ennek csak az az eredménye, hogy megpróbálom még inkább, még szorosabban fogni. Szabad kezemet a másik vállára tenném, hogy a szabadulás esélyét még kisebbre tegyem át. Hallom, hogy valamit beszél, de a szavai távoli visszhangként zengenek, valahol tudatom legeldugottabb részén, melyet belső hangom ordítása nyom el, hajt uralma alá, s teszi lehetetlenné megértését.
Jobb lábamat kicsit felhúzom, és megkísérlem gyomron térdelni az idomárt, amit ezután egy natúr fejelés követ. A potion nélkül biztosan nem jutott volna eszembe ilyen. Most viszont nem én döntök, sőt. Kiélvezem, hogy nem kell döntenem. Néha jó, ha helyetted cselekszik a tested. A mozdulatsor sikerétől függetlenül - na meg attól, hogy sikerült-e már kiszabadulnia szorításomból - engedem el az idomárt. Ha a harcnak még nincs vége, akkor láthatja, hogy már a következő támadásomra készülök.

HP: 104
CSP: 67
Harag Potion hatása tart

És azzal vége. Abban a pillanatban, hogy lenullázom ellenfelem HP-ját, hirtelen, mintha hideg vizes zuhany érne, úgy tisztul ki a fejem. Az egész körülbelül olyan érzés, mintha egészen idáig bezártak volna egy lufiba, amit csípős levegő tölt meg. Azzal a pillanattal pedig, ahogyan a harc véget ér, valaki kilyukasztja a lufit, és hirtelen újra a szabad levegőn találod magad.
- Shuu! - ajjaj, remélem, nem ijesztettem rá nagyon. o.o Nem ezt igazolja az, hogy a vízbe trappol, hogy egy kicsit alámerüljön. A ruhám alaposan megszaggatta a csata alatt, és egy kicsit még mindig zihálok. De már cseppet sem olyan rettenetes és vészes a tekintetem, mint az előbb.
- Hátööö rendben. Azért szólj, ha letelt a két perc, és még nem jött fel... - sóhajtok egyet, és felnyitom inventorymat. A ruha szerencsére önjavító, virágmintás fürdődresszem pedig önmagát foltozza meg, néhány aranyló pixel elpárolgása közepette. Kicsit én is beljebb megyek a vízbe, hogy körülbelül a térdemig érjen, a kezeimmel pedig merek egy kis vizet, hogy ezzel hűsítsem le az arcom. Érdekes, hogy Timidus épp ilyeneket kérdez. Mégis mi értelme?
- Azt hittem, vettetek már tőlem Harag Potit. Még sohasem próbáltátok? - máris jobb így, hogy kicsit lehűtöttem a fejem. Engem fontosabb dolgok érdekelnek a harcot illetően. Negyven másodperc? Amennyit én beszélek, az kevés lesz. De nem baj. Majd ha feljön Shuu, rákérdezek nála.
- Ezt nem tudom elmagyarázni. Hatalmas előnyt ad ez a potion, de éppen ekkora hátrányt is. Te nem igazán voltál szem előtt, miután használtam, főleg a bokámat céloztad, Shuu viszont mindig az orrom előtt volt. Ha a helyzet fordított lett volna, bizonyára rád lettem volna dühös. - vállvonás. Nem tartozom felelősséggel tetteimért. Megvárom, míg Shuu feljön a víz felszínére, és mosolyt varázsolok az arcomra. Még egy pár lépést meg is teszek felé. Ezt a kérdést viszont muszáj neki feltennem.
- Miért nem használtatok itemeket, ahogyan Timidus mondta? Azok nem voltak tiltva. - remélem, nem akar vízbe fulladni, úgy elég nehezen kérdezném meg tőle ezt ugyebár.

//Köszi a harcot :3 Szerintem folytassuk szafarin, mit szólsz? :3 //