[Küldetés] A kertitörpe lovagjai
5 posters
4 / 4 oldal
4 / 4 oldal • 1, 2, 3, 4
Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai
Lássuk csak lássuk!
Tehát Leo é Ozi elment a "bankba" szétnézni, Hinari pedig bohóckodik kicsit. Meglehetősen hatásosan, mert az ott maradt két őr, ahogy a füst eloszlik, haptákba vágja magát, és láthatóan összezavarodva áll egyik lábáról a másikra.
- Mi mindent megtettünk amit tudtunk - igyekszik egyikük menteni magát
- Jártasságok nélkül nem tehettünk többet - próbálja megindokolni a dolgot a másik.
Aztán nem kell kétszer mondani, hogy eltűnjenek a szemed elől. Pont mielőtt csippan az üzenetjelződ.
Közben pedig Leonak Rebeccát is sikerült rávenni, hogy lehetőleg ne velük ellentétes irányba haladjon.
Az utatok pedig innentől kezdve tiszta egészen odáig, ahol a korábbi információk alapján a munka folyik. Hát... lehet, hogy megzavar titeket, hogy onnan semmiféle hang nem szűrődik ki, ami bányászásra utalna, annak ellenére, hogy az észlelésetek legalább húsz, de inkább több embert jelez, akik azért mozgolódnak.
A járat fokozatosan kiszélesedik, és ahogy beléptek megláthatjátok...
Az elétek toppanó ikreket.
- MEGLEPETÉS -kiáltanak fel vigyorogva. Mindenki ismeri Kahetsut és Haketsut, ugye? Lepacsiznak veletek. Na meg Fuwa is nevetve, integetve fogad titeket, mielőtt odaszalad hozzátok, hogy Hinarit megölelje, és büszkén csatlakozzon a társasághoz.
Na meg észrevehetitek a rakás összekötözött őrt (Ha van kedvetek megszámolni, 10-en vannak itt) és az egymással beszélgető, a helyzetet feldolgozni igyekvő rabokat (ők 15-en vannak). Rebecca azonnal oda is szalad a testvéreihez hangosan ölelkezni (Neki ez sem okoz gondot)
Nos... Úgy tűnik nincs több megoldani való, igaz? Vagy azért még körülnéztek a járatokban? (Ha igen, összeszedhetitek az össze kötözve ott felejtett őröket.
És hogy megnyugodjatok: Rebecca testvérei valamivel talpraesettebbek a harsány lánynál, és biztos tájékozódási készséggel kivezetik a barlangból, miután közösen örök hálát fogadtak az egész céhnek.
//Köszönöm a türelmet, és hogy velem tartottatok Zárókör következik :3
Határidő: Szeptember 10
Tehát Leo é Ozi elment a "bankba" szétnézni, Hinari pedig bohóckodik kicsit. Meglehetősen hatásosan, mert az ott maradt két őr, ahogy a füst eloszlik, haptákba vágja magát, és láthatóan összezavarodva áll egyik lábáról a másikra.
- Mi mindent megtettünk amit tudtunk - igyekszik egyikük menteni magát
- Jártasságok nélkül nem tehettünk többet - próbálja megindokolni a dolgot a másik.
Aztán nem kell kétszer mondani, hogy eltűnjenek a szemed elől. Pont mielőtt csippan az üzenetjelződ.
Közben pedig Leonak Rebeccát is sikerült rávenni, hogy lehetőleg ne velük ellentétes irányba haladjon.
Az utatok pedig innentől kezdve tiszta egészen odáig, ahol a korábbi információk alapján a munka folyik. Hát... lehet, hogy megzavar titeket, hogy onnan semmiféle hang nem szűrődik ki, ami bányászásra utalna, annak ellenére, hogy az észlelésetek legalább húsz, de inkább több embert jelez, akik azért mozgolódnak.
A járat fokozatosan kiszélesedik, és ahogy beléptek megláthatjátok...
Az elétek toppanó ikreket.
- MEGLEPETÉS -kiáltanak fel vigyorogva. Mindenki ismeri Kahetsut és Haketsut, ugye? Lepacsiznak veletek. Na meg Fuwa is nevetve, integetve fogad titeket, mielőtt odaszalad hozzátok, hogy Hinarit megölelje, és büszkén csatlakozzon a társasághoz.
Na meg észrevehetitek a rakás összekötözött őrt (Ha van kedvetek megszámolni, 10-en vannak itt) és az egymással beszélgető, a helyzetet feldolgozni igyekvő rabokat (ők 15-en vannak). Rebecca azonnal oda is szalad a testvéreihez hangosan ölelkezni (Neki ez sem okoz gondot)
Nos... Úgy tűnik nincs több megoldani való, igaz? Vagy azért még körülnéztek a járatokban? (Ha igen, összeszedhetitek az össze kötözve ott felejtett őröket.
És hogy megnyugodjatok: Rebecca testvérei valamivel talpraesettebbek a harsány lánynál, és biztos tájékozódási készséggel kivezetik a barlangból, miután közösen örök hálát fogadtak az egész céhnek.
//Köszönöm a türelmet, és hogy velem tartottatok Zárókör következik :3
Határidő: Szeptember 10
Ronye Arabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 505
Join date : 2017. Jun. 27.
Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai
Elmélyülten figyeltem a két, előttem ténykedő céhtársam hátát, ahogyan az ikrek meglepetéskiáltása után intézik a maguk dolgát, beszélgetnek vagy épp segítenek a többieknek. Ekkorra már - pár Kahetsuval váltott szó után - bőven több információ volt a birtokomban és közben megérkezett a terembe Hoora is, jópár Rend taggal, akik rögtön megkezdték az ilyenkor szokásos eljárást: a játékosok köteleinek biztosítása, jobb kezük kioldozása és megragadása, Folyosó Kristály-használtatás, természetesen erőszakkal. Hiszen volt kitől tanulni, ugyebár. Mélyen beszívtam a levegőt és elfordultam, visszasiettem a járatba, távol ettől a kötelezően szükséges mocsoktól és nekitámasztottam hátamat a hideg falnak. A szédülés környékezett, torkomban pedig keserű szájízt hagytak az események most is, ahogy minden alkalommal, azóta.
Utáltam magam ezért; pont úgy, ahogy minden alkalommal - azóta.
Behunytam szemeim, fejemben az elmúlt percek, órák eseményei cikáztak. Amikor még korábban, a főnök alakjában meghagytam mindenkinek, hogy ne merészelje senki elhagyni az őrhelyét még akkor sem, ha beomolna a járat, úgy tettem mindezt, hogy a szemükbe néztem és láttam rajtuk, hogy ők csak... egyszerű közemberek; érdekből vagy félelemből teljesítik az akaratot, de nem gonoszságból, nem rosszindulatból. Mint az a két őr is, akik mellett a főnökhöz igyekeztünk.
És én, a szavaimmal Hoora markába küldtem mindegyiküket.
Leora gondoltam, aki otthonosan mozgott a szituációban és tudta, mit kell tenni ilyenkor. Aki ismert jópár tagot is, akik segédkeztek nekünk a "takarításban" és azon töprengtem, vajon mennyiszer tette meg ezt anélkül, hogy tudta volna, mi következik utána. Hogy mi lesz ezekkel a játékosokkal, ha elhal fülükben a kristálytörés effektje és ott találják magukat egy új, számukra ismeretlen helyen. Oziriszre gondoltam, a jelenetre, ahogyan a front egyik legerősebb embere újra és újra eldől és feladja, olyan könnyedén feladja, mintha tőle ennyi telne csupán, mintha csak ennyire lenne képes ő. És persze Fuwa, aki nevetve integet felém, akinek fogalma sincs semmiről és aki azt hiszi, hogy mindez tényleg jól van így. Kezeim ökölbe szorultak. Nem mintha én különb lennék náluk. Nem mintha akárcsak egyszer is felléptem volna Hoora ellen, nem mintha követeltem volna tőle bármit is, azóta, hiszen sokat köszönhetek nekik és Aincradban többszáz, többezer ember ugyanilyen sokat köszönhet nekik. És mégis...
Nem szóltam senkinek semmit. Felemeltem a kristályom és egyetlen szó nélkül hazateleportáltam.
Alexot és a tengerpartot akartam, a csöndes, békés megnyugvást. A helyet és a társat, akik ugyan nem hozzák el az oly sokat remélt feledést, de újra megtöltik lelkem fénnyel és szeretettel; mindazzal, amit ezek a sötét, nyirkos lyukak pillanatok alatt képesek kiirtani belőlem. Azóta.
Utáltam magam ezért; pont úgy, ahogy minden alkalommal - azóta.
Behunytam szemeim, fejemben az elmúlt percek, órák eseményei cikáztak. Amikor még korábban, a főnök alakjában meghagytam mindenkinek, hogy ne merészelje senki elhagyni az őrhelyét még akkor sem, ha beomolna a járat, úgy tettem mindezt, hogy a szemükbe néztem és láttam rajtuk, hogy ők csak... egyszerű közemberek; érdekből vagy félelemből teljesítik az akaratot, de nem gonoszságból, nem rosszindulatból. Mint az a két őr is, akik mellett a főnökhöz igyekeztünk.
És én, a szavaimmal Hoora markába küldtem mindegyiküket.
Leora gondoltam, aki otthonosan mozgott a szituációban és tudta, mit kell tenni ilyenkor. Aki ismert jópár tagot is, akik segédkeztek nekünk a "takarításban" és azon töprengtem, vajon mennyiszer tette meg ezt anélkül, hogy tudta volna, mi következik utána. Hogy mi lesz ezekkel a játékosokkal, ha elhal fülükben a kristálytörés effektje és ott találják magukat egy új, számukra ismeretlen helyen. Oziriszre gondoltam, a jelenetre, ahogyan a front egyik legerősebb embere újra és újra eldől és feladja, olyan könnyedén feladja, mintha tőle ennyi telne csupán, mintha csak ennyire lenne képes ő. És persze Fuwa, aki nevetve integet felém, akinek fogalma sincs semmiről és aki azt hiszi, hogy mindez tényleg jól van így. Kezeim ökölbe szorultak. Nem mintha én különb lennék náluk. Nem mintha akárcsak egyszer is felléptem volna Hoora ellen, nem mintha követeltem volna tőle bármit is, azóta, hiszen sokat köszönhetek nekik és Aincradban többszáz, többezer ember ugyanilyen sokat köszönhet nekik. És mégis...
Nem szóltam senkinek semmit. Felemeltem a kristályom és egyetlen szó nélkül hazateleportáltam.
Alexot és a tengerpartot akartam, a csöndes, békés megnyugvást. A helyet és a társat, akik ugyan nem hozzák el az oly sokat remélt feledést, de újra megtöltik lelkem fénnyel és szeretettel; mindazzal, amit ezek a sötét, nyirkos lyukak pillanatok alatt képesek kiirtani belőlem. Azóta.
_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue
Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.
Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4966
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai
Egyenes tartása, szokásos széles mosolya, erős kézfogása mind pusztán az álca részei voltak. Amikor végre kimerülten nekidőlt a bánya nyirkos és sötét falának egy zegzugos részen, egy pillanatra mintha összement volna. A gyertyakristály fényében a karikák megnyúltak a szeme alatt, haja pedig a szokásosnál is kócosabbnak tetszett. Ő pedig ismét rágyújtott. Olyan egyszerű mozdulat volt ez, olyan ismerős és otthonos.
És a füst kesernyés íze furcsa módon a málnáét idézte.
Bár már csak a képzeletében élt, mégis furcsán valószerűen ragadt meg az emlékezetében. Fogalma sem volt róla, mi ez az érzés, csak arról, hogy múlt hét vasárnap óta kínozta hol meglétével, hol pedig hiányával.
Bárcsak emlékezne akármire is arról az estéről! A cigaretta füstjébe bámulva halvány képek derengtek fel előtte, ő pedig biztos volt benne, hogy valami igazán fontosat felejtett el. Hogy jót-e vagy rosszat, az nem volt világos.
Otthon akart maradni. Leo egész nap az ágyában akart feküdni és a problémán, a rémálmain, az omniózus éjszakán és a dohányzáson töprengeni, a sors mégsem adta meg neki a lehetőséget. És talán... talán okkal nem tette.
Elnyomta a cigarettát a sziklafalon. Körbenézett, tekintetével Hinarit kereste, de a lány alakjának nyoma veszett az embertömegben. Fuwa viszont ott volt, épen és egészségesen, épp ahogy remélte.
- Sajnálom, hogy nem olvastam korábban a leveled - mosolygott a lányra, ahogy mellé lépett. - Nagyon bátor dolog volt, hogy jöttél segíteni. Köszönöm - tette a vállára a tenyerét szelíden mosolyogva, majd Oziriszhoz lépett. Nem mintha a közös küldetés barátokká tette volna őket, de... kiderült, hogy mégis képesek együtt dolgozni, még ha olykor-olykor döcögősen is ment és kellemetlenné vált a szituáció. Amikor Leo odalépett a férfi mellé, hogy béke jobbot nyújtson, egyáltalán nem repesett az örömtől, és máris rá akart gyújtani megint, de... úgy érezte, ezt meg kell tennie. Mindazok után, amit együtt átéltek, szükséges volt. Ráadásul... Vajon ha akkor nem küldi el azt a levelet, képesek lettek volna egymaguk is megoldani az ügyet?
Leo szívében gyökeret vert a kétség, hogy talán fölöslegesen ráncigálta ide ezt a sok embert. Hogy ügyetlennek, alkalmatlannak nézik őt a döntéseiért, amiért egy ilyen apró incidenst sem tudott megoldani egyedül. Amiért Hinari és Fuwa voltak azok, akiket ide tudott rángatni.
Megszorította Ozirisz tenyerét, aztán hamar tovább is állt. Pocsékul volt, de nem akarta, hogy ez látszódjon is rajta. Felvetődött benne, hogy megkérdezi Hoorát, milyen közvetlen elérhetősége van a Rendnek ilyen esetekben, de... Félt. Félt attól a választól, hogy ilyen ügyekben nincs közvetlen elérhetőség, mert ezeket egy hülye is meg tudja oldani egymaga. Pedig látta, ott volt az embertömeg közepén, látta a sok megkötözött csuklót, az eszével tudta jól, hogy aligha lett volna esélyük megvédeni magukat, Rebeccát és még ki is szabadítani a rabokat ennyi ellenféllel szemben. A kétség azonban erősebb volt a tudásnál... Fejlődnie kellett. Tanulni. Okosabbá válni.
Megforgatta a teleport kristályát az ujjai között, biccentett a többiek felé, majd kimondta az uticélt. Vissza akart bújni oda, ahonnan ma elő sem akart merészkedni: az ágyába, a szobája békességében.
_________________
Gyöngédséget csak az fog kapni,
aki gyöngének is mer mutatkozni.
aki gyöngének is mer mutatkozni.
Leonard- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 1317
Join date : 2017. Sep. 25.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai
Szerencsére a raktár tényleg csak egy kutyaközönséges járat volt, nem vezetett sehová. Senki nem ugrott elő a fal mellől vagy épp egy láda mögül. Valahogy furcsának hatott ez a relative nyugalom, főleg az elmúlt fél-egy óra történései után. Már az elején az őrök, odabent szintén őrök, majd mégtöbb őr. Közben csapdába is estünk, kiszabadultunk, még több őr. Aztán mire belelendül az ember, hirtelen elfogynak? De valahol nem is bántam - nemrég még minden olyan reménytelennek tűnt. Megkötözve, erős túlerővel körülvéve. Hihetetlen, hogy Hinari felbukkanásával ilyen hamar fordult a kocka. ~Hát igen, van még hova fejlődni...~
Miközben haladtunk a bányajáratok felé, a feszültség és a megkönnyebbültség vegyes érzései kavarogtak, váltakoztak bennem. Azonban rövidesen kizökkentett az észlelésem, ahogy egyre több játékost jelzett, és mi pont effelé tartottunk. És gyanús volt a relative nagy csend. Persze azt tudtam, hogy Aincradban a bányákban nem légkalapáccsal zajlik a kitermelés, de azt azért kétlem hogy pár kattintás lenne csákány nélkül. Azonban mire jobban elmélyülhettem volna, már elénk is toppantak - én pedig megtorpantam. - Mi a manó? - léptem egyet hátrább, reflexből. - Hogy kerültetek ide? - szaladt ki reflexből a számon. Persze valahol tudtam, hogy pont úgy, ahogy Hinari: valószínű Leo hívta őket, vagy hagyott üzenetet mielőtt utánam eredt volna. Majd alig akartam hinni a szememnek, ahogy a tekintetem végigszaladt a barlangon. - Szép munka - mondtam kissé meglepetten, de elismerően, ahogy a megkötözött öröket megpillantottam. És persze itt volt Fuwa is, aki nagy boldogan szaladt oda hozzánk. Meglepett, hogy itt láttam - bár jobban belegondolva, akkor sem rettent meg egy percre sem a veszélytől, amikor Hinari volt bajban. Nagyon bátor volt már akkor is, és most is - épp ahogy Leo is mondja.
Leo békejobbját viszonoztam - Azt hiszem kissé félreimertelek - válaszoltam Leónak. Azt hiszem bőven van mit átgondolnom az Oroszlánnal kapcsolatban. Persze, az továbbra is rejtély, hogy Leó alkotott valamit a háttérben, vagy csak egy felfedezetlen item hatása okozott Rebeccánál némi képzavart, de arra biztos nem ma derül fény. De az, hogy Hinarival ennyire jól össze tudnak dolgozni, és az, hogy Sil ennyire kedveli, nos... lehet bennem van a hiba? Lehet túlságosan előítéletes voltam a sráccal? Mondjuk ő sem volt éppen a jóindulat megtestesülése – legalábbis velem szemben. De annyira azért mégsem lehet rossz ember, ugye? Hisz nélküle valószínűleg most kapnám kézhez a vadiúj csákányom és énekelhetném Rebeccáékkal a Hey-ho hey-ho... kezdetű közismert bányásznótát – és ez még a jobbik eset. De visszatérve, akármilyen is volt velem szemben Leo... és akármennyiszer is odaböktem neki alkalomadtán... mégsem hagyott benn nyakig a slamasztikában. Simán megtehette volna, hogy visszamegy ledől aludni – ahogy feltételeztem is először, amikor egyedül mentem Rebeccához „Ozirisz” nélkül, mégsem tette. A szíve az a helyén van, még ha mindig nem is úgy mutatja. Azt hiszem, kissé félreismertem...
Miközben haladtunk a bányajáratok felé, a feszültség és a megkönnyebbültség vegyes érzései kavarogtak, váltakoztak bennem. Azonban rövidesen kizökkentett az észlelésem, ahogy egyre több játékost jelzett, és mi pont effelé tartottunk. És gyanús volt a relative nagy csend. Persze azt tudtam, hogy Aincradban a bányákban nem légkalapáccsal zajlik a kitermelés, de azt azért kétlem hogy pár kattintás lenne csákány nélkül. Azonban mire jobban elmélyülhettem volna, már elénk is toppantak - én pedig megtorpantam. - Mi a manó? - léptem egyet hátrább, reflexből. - Hogy kerültetek ide? - szaladt ki reflexből a számon. Persze valahol tudtam, hogy pont úgy, ahogy Hinari: valószínű Leo hívta őket, vagy hagyott üzenetet mielőtt utánam eredt volna. Majd alig akartam hinni a szememnek, ahogy a tekintetem végigszaladt a barlangon. - Szép munka - mondtam kissé meglepetten, de elismerően, ahogy a megkötözött öröket megpillantottam. És persze itt volt Fuwa is, aki nagy boldogan szaladt oda hozzánk. Meglepett, hogy itt láttam - bár jobban belegondolva, akkor sem rettent meg egy percre sem a veszélytől, amikor Hinari volt bajban. Nagyon bátor volt már akkor is, és most is - épp ahogy Leo is mondja.
Leo békejobbját viszonoztam - Azt hiszem kissé félreimertelek - válaszoltam Leónak. Azt hiszem bőven van mit átgondolnom az Oroszlánnal kapcsolatban. Persze, az továbbra is rejtély, hogy Leó alkotott valamit a háttérben, vagy csak egy felfedezetlen item hatása okozott Rebeccánál némi képzavart, de arra biztos nem ma derül fény. De az, hogy Hinarival ennyire jól össze tudnak dolgozni, és az, hogy Sil ennyire kedveli, nos... lehet bennem van a hiba? Lehet túlságosan előítéletes voltam a sráccal? Mondjuk ő sem volt éppen a jóindulat megtestesülése – legalábbis velem szemben. De annyira azért mégsem lehet rossz ember, ugye? Hisz nélküle valószínűleg most kapnám kézhez a vadiúj csákányom és énekelhetném Rebeccáékkal a Hey-ho hey-ho... kezdetű közismert bányásznótát – és ez még a jobbik eset. De visszatérve, akármilyen is volt velem szemben Leo... és akármennyiszer is odaböktem neki alkalomadtán... mégsem hagyott benn nyakig a slamasztikában. Simán megtehette volna, hogy visszamegy ledől aludni – ahogy feltételeztem is először, amikor egyedül mentem Rebeccához „Ozirisz” nélkül, mégsem tette. A szíve az a helyén van, még ha mindig nem is úgy mutatja. Azt hiszem, kissé félreismertem...
_________________
Ozirisz- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 2136
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 36
Tartózkodási hely : Házi karanténban Yurihimével :3
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai
A bánya elcsendesedett, a bűnösöket a rend kezelésbe vette - jelentsen ez jót, vagy rosszat . Ti pedig kicsit fellélegezve, ha nem is teljesen örömmel mehettek haza.
De lássuk csak mit is hozott nektek ez a hosszú nap:
Alap jutalmak
Ozirisz: 500 exp, 510 arany
Leonard: 520 exp, 530 arany
Hinari: 330 exp, 340 arany
Ércek és növények
Leonard:
Érclátás: Tier 3, 220 -> 240
7 Halvány Holdkő 6 Jeti Bőr 1 Topáz 4 Opál 2 Aranyérc
Növénylátás: Tier 2, 120 -> 140
5 Vastag Tövisgyökér 4 Faeno Ág 2 Vörös Gomba 1 Nihil Levél 4 Óriás Pitypang 1 Lávatulipán
Hinari:
Érclátás: Tier 5, 500 -> 500
3 Rézérc 5 Cserzett Bőr 3 Akvamarin 3 Igazgyöngy 2 Ezüströg 1 Napkő
Receptek
Ozirisz:
2db Tier 4 Fegyverkészítés Recept (Cardinal készíti)
Tier 4 Páncélkészítés nincs felfedezhető recept
Hinari:
[T5] Ezüstszőrme Palást Recept
[T5] Ezüst Tiara Recept
Keresés
Ozirisz (Keresés 3. szint):
[T1] Míves *Fegyver*
Céhbónuszok
Ozirisz céhe 510 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 1000 expet kapnak.( Fejlesztett Céhbónusz Dupla Exp Céhbazár Bónusz )
Leonard céhe 530 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 1040 expet kapnak.( Fejlesztett Céhbónusz Dupla Exp Céhbazár Bónusz )
Hinari céhe 340 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 660 expet kapnak.( Fejlesztett Céhbónusz Dupla Exp Céhbazár Bónusz )
Összegezve a Justice League 1380 aranyat kap a bankba, és tagjai összesen 2700 exp-t kapnak (Makuda, Mirika, Afton Leonard és Fuwa 386 Ozirisz és Hinari 385 exp)
De lássuk csak mit is hozott nektek ez a hosszú nap:
Alap jutalmak
Ozirisz: 500 exp, 510 arany
Leonard: 520 exp, 530 arany
Hinari: 330 exp, 340 arany
Ércek és növények
Leonard:
Érclátás: Tier 3, 220 -> 240
7 Halvány Holdkő 6 Jeti Bőr 1 Topáz 4 Opál 2 Aranyérc
Növénylátás: Tier 2, 120 -> 140
5 Vastag Tövisgyökér 4 Faeno Ág 2 Vörös Gomba 1 Nihil Levél 4 Óriás Pitypang 1 Lávatulipán
Hinari:
Érclátás: Tier 5, 500 -> 500
3 Rézérc 5 Cserzett Bőr 3 Akvamarin 3 Igazgyöngy 2 Ezüströg 1 Napkő
Receptek
Ozirisz:
2db Tier 4 Fegyverkészítés Recept (Cardinal készíti)
Tier 4 Páncélkészítés nincs felfedezhető recept
Hinari:
[T5] Ezüstszőrme Palást Recept
[T5] Ezüst Tiara Recept
Keresés
Ozirisz (Keresés 3. szint):
[T1] Míves *Fegyver*
Céhbónuszok
Ozirisz céhe 510 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 1000 expet kapnak.( Fejlesztett Céhbónusz Dupla Exp Céhbazár Bónusz )
Leonard céhe 530 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 1040 expet kapnak.( Fejlesztett Céhbónusz Dupla Exp Céhbazár Bónusz )
Hinari céhe 340 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 660 expet kapnak.( Fejlesztett Céhbónusz Dupla Exp Céhbazár Bónusz )
Összegezve a Justice League 1380 aranyat kap a bankba, és tagjai összesen 2700 exp-t kapnak (Makuda, Mirika, Afton Leonard és Fuwa 386 Ozirisz és Hinari 385 exp)
Ronye Arabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 505
Join date : 2017. Jun. 27.
4 / 4 oldal • 1, 2, 3, 4
Similar topics
» [Saját küldetés] Remény, drog és kertitörpe
» Fény Lovagjai
» [Küldetés] Mom of boy
» [Küldetés] 11
» [Küldetés] ??? #2
» Fény Lovagjai
» [Küldetés] Mom of boy
» [Küldetés] 11
» [Küldetés] ??? #2
4 / 4 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.