Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

by **Ronye Arabel** Hétf. Szept. 28 2020, 21:32

- Lámának eléggé láma vagy - morog a megkötözött alak, igyekezve nem érthetően tenni ezt. Ami a lángoló kardforgató karjaiba penderítve, hát… nem biztos, hogy nagy sikerrel kecsegtetett.
Mindenesetre a Liga tagok a céh hírnevének megfelelően tudják, hogy ilyen helyzetben nem érnek rá megbeszélni a nézeteltérést, és ennek megfelelően cselekszenek is még előtte.
Rebecca mondjuk kissé elkámpicsorodva állt meg a lábán eltolva hős lovagjától, de megértette a helyzetet, így megelégedett azzal, hogy Leohoz Nagyon közel maradva iparkodott ő is a fedezékbe, vonszolva, ahogy tudta az ellenkezni próbáló alakot. A száját már aközben bekötötte, hogy Leo a másik kettő megkötözésével bajlódott, így fojtott morgáson kívül nem hallatszott más a méltatlankodásából.

Csak Leo kérdésére nézi meg jobban az alakokat.
-Őt láttam! Ő szervezte be a testvéreimet! - mutat az egyik ájult alakra. Magyarázatot viszont nem fűz hozzá. Úgy tűnik nem esett le neki, hogy amit Ozirisznak mondott, azt Leo nem hallotta.
A második kérdésre aztán előbb elképedve, tágra nyílt szemekkel… aztán legördülö könnyek között pislog rád, és törölgetni kezdi az arcát.
-Nem emlékszel? De hát megmentettél… és megígérted, hogy még találkozunk… és... - és többet nem tud mondani, mert eddigre patakzanak a könnyei, hüppög, és félő, hogy emellett rögvest hangosan bőgni is fog, amivel ugye a fedezéketeket felfedné az eddigre a barlang bejáratához érkező két, t4-es felszerelésben masírozó harcos előtt.
Ja, és közben a foglyaitok is fészkelődnek, lassan elmúlik a kristály hatása. Szóval… Hogyan tovább?

//Megint azt kérem mielőbb írjatok, és böködjetek meséért :3

by **Ozirisz** Vas. Okt. 04 2020, 14:58

Ami a „bányászokat” illeti, míg az egyik morgolódott, a másik kettő hála Leónak igencsak lekötelezve érezhette magát. Ami viszont kissé zavart, az Leó, ahogy kitért a válasz elől. Sőt, nemcsak hogy kitért, hanem nemes egyszerűséggel ignorált. Terelte a témát, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és nincs itt semmi látnivaló. Leszámítva a két lekötelezett figurát, amit nem értem, miért kell cipelnünk mint valami ballasztot? Annyi erővel még az is könnyebb lenne, hogyha sziklákat cipelnénk. A sziklák nem ficánkolnak, nem akadnak el minden vacakban, a sziklák nem fognak visszapofázni ellentétben az álbányászokkal. És a szikláknak még hasznuk is lenne néhanapján. Elfáradunk, lerakjuk és le lehet ülni. Ezek viszont szó szerint csak ballasztok... Ha rajtam múlna, valószínűleg a két jómadár már leugrott volna két sörért, az meg hogy összekötözve hogyan hozzák el, az meg legyen szépen az ő problémájuk.
Mindenesetre jobb híján vonszoltam a két jómadarat és közben figyeltem a kialakuló „bájcsevejt” Leo és Rebecca közt. Első gondolatom ami bevillant, hogy „Leo annyi pontot osztott színészkedésre, hogy azzal két bányászcsille is púposan megtelne”. Vagy éppenséggel tényleg torrenteztek a kórházban ami laggot... izé, memóriakiesést okozott a srácnál? Mindenesetre azt még a hálózati problémák sem magyarázzák, hogy hogyan keveredett számomra ismeretlen játékosokhoz a nevem és a lakcímem. ~Leo ezért még számolunk~
Ami jelen helyzetben hasznos infó volt számomra, az annyi, hogy Rebeccának hála bizonyítást nyert, hogy az egyik ballasztanyag valami HR-es -féle lehet, vagy legalábbis fejvadász – legalábbis olyan értelemben, hogy intézte a munkaerőt a bánya számára. Bár, a sunnyogó-megpróbálunk rajtuk ütni hátulról-fő a gerinc jellegű cselekedeteik miatt simán rájuk lehetne vágni a fejvadász szó másik, Aincradban gyakrabban használt jelentését is.
A két megkötözött csókát a lábainál fogva húztam magam után – gondosan ügyelve, hogy a kobakjaik koppanjanak az összes útbaeső kavicson, sziklán. Avagy nehogy már ők kimaradjanak a jóból. Én koppantam már kora reggel a kapuban. Leo koppant alig két perce, Rebecca pedig koppant az imént – láthatóan és hallhatóan jobban, mint mi. Egy röpke pár másodperc erejéig ledobtam az egyik srácot – persze a lábammal egyből ráléptem, hogy nope, csak nem ficánkolunk, nem szökünk, nyomatékosítva a szándékomat még a testsúlyomat is áthelyezve a kedvéért. Majd egy laposüveg materializálódott, amit Rebeccának átnyújtottam. - Ne foglalkozz vele, nem ér annyit. Másnaposan különben is eléggé... - a mondatot nem fejeztem be, pedig bőven tudtam volna egy-két jelzőt reflexből. Ez nem az a hely, és nem az az idő. Viszont Rebecca keserves sirdogálása a legutolsó, amit szeretnék hallani – még akkor is, ha éppenséggel nem az ellenséges terület bejáratánál vagyunk és feltehetőleg nem épp baráti szándékkal közelít felénk a fogadóbizottság. A flaska átadása után pedig ismét felkaptam második jómadarat, lábánál fogva húzva magam után. Ha magához tér, vagy magához tért időközben akkor is, nehezebben tud bajt okozni, mintha támolygatnánk őket... ha meg nagyon ficánkol? Véletlenül el találom engedni, és lefickándozik a sziklafal széléről. Az ő döntése, az ő baja...

by **Leonard** Vas. Okt. 04 2020, 22:30

Ha a kutyaszorító nem lett volna így is éppen elég nagy, hát a slamasztikát csak tovább növelte, hogy két ilyen szerencsétlen társsal hozta össze a sors. Leo elátkozta magát, amiért ezen a reggelen egyáltalán kikelt az ágyából. Ez az ő problémájuk volt, kettejüknek kellene megoldani, neki aztán semmi keresnivalója itt.
Ettől függetlenül képtelen volt magára hagyni két ártatlant és lelépni egy szó nélkül. Pedig Ozirisz hozzáállását tekintve elég sok kedve lett volna rá. Ez most komolyan alkoholt iszik - és itat a társukkal?! - egy küldetés kellős közepén, ahol az életük a tét?
- Haver, te tudsz valamit, hogy ez csak egy veszélytelen fake küldi, vagy mi van veled? Komolyabban kéne venned! - feddte meg a társát újból és kiráncigálta kezéből a laposüveget.
- Ha meg akarsz halni, ne előttem tedd. És főleg ne keverj bele másokat! - morogta még, majd ledobta a palackot a mélybe. Azt azért nem mondta, hogy ebben az esetben meg fogja állítani a férfit és a segítségét sem ajánlotta fel, de... tény, hogy nem állta volna tétlenül. Ahogy most sem, hiszen mindvégig azon dolgozott, hogy épségben kikerüljenek a slamasztikából és megmentse a társait. Erre ahelyett, hogy köszönetet kapna még meg is feddik, ki tudja, mi okból. Az viszont tény, hogy Rebecca sírásra görbülő szája nem volt éppen bizalomgerjesztő.
- Figyi.. Bocsánat - hajolt közelebb szelíden, miközben egy morcos oldalpillantást vetett Ozi másnapos megjegyzésére -, sajnálom, rossz a memóriám. Viszont engem tényleg nem Ozirisznak hívnak, valamit összekeverhettél.
Az mondjuk tény, hogy belül Leo tök jó poénnak tartotta volna, ha a saját neve helyett Oziét adja meg egy nőnek, akit nem tud levakarni. Sőt, ahogy erre gondolt, egészen felvidult, de persze ennek jelét sem adta. Ehelyett inkább bátorítóan rátette a... nő... vállára a kezét és úgy nyugtatgatta.
- Majd ha vége a küldetésnek megbeszéljük, jó? Valakivel biztosan összekeversz.
Igen, ezt nagyon remélte...
Pislogva kilesett a szikla mögül és tekintetével nyomon követte a két elhaladó alakot. Azok T4-es felszerelése nem tűnt éppen bizalomgerjesztőnek. Remélte, hogy az ellenfelek gond nélkül el fognak távolodni, aztán behatolhatnak a barlangba. Vajon sok hasonló ellenfél van még ott? Egyáltalán minek is akarnak oda menni?
- Amúgy... Mit is keresünk itt? Valaki felvilágosíthatna.

by **Ronye Arabel** Hétf. Okt. 05 2020, 19:33

Ozi mérgesen, dúlva-fúlva, de mégiscsak követi Leot. A maga módján próbálja megakadályozni, hogy Rebecca üvöltése felhívja magára a barlangból kiérkező őrszemek figyelmét, de úgy tűnik, a módszer nem nyeri el a céhtársa tetszését...
Pedig Rebecca valóban elhallgat, és már nyúlna a flaskáért, amikor a szőke srác egy oroszlán vehemenciájával közbe avatkozik.
- Megígéred? - kérdez vissza a "küldi végén megbeszéljük" szólásra, meglehetősen bizalmatlanul nos... érthető okokból.
Egy gond akad csak. Az észlelésetek hallgatózást jelent, és nem ártana gyorsan cselekedni, mert a két kiütött tag lassan ülőhelyzetbe küzdi magát, és kezdik felfogni, mi történt... És hát Leo nekik nem kötötte be a száját.
A két hallgatózó pedig... Valószínűleg nem járőrözni érkeztek, mert nem fordulnak vissza percek múlva sem, hanem a sziklaoldalt kémlelik. Rebecca pedig erről mit sem tudva már nyitja is a száját, hogy válaszoljon Leo kérdésére.

Ideje valamit kifundálni, hogy bejussatok, nem?

// Reagáljatok egymásra, és halljam, hogyan akartok bejutni a bányába?

by **Ozirisz** Vas. Okt. 11 2020, 14:52

Ház azért ez már több a soknál. Először is kezdődött minden pár napja az iszonyat mennyiségű spammel – amihez valószínűleg több köze van, mint amit elmond, vagyis elmondana. De kezd összeállni a kép. Aztán még én rángatom bele őt a küldetésbe, okké. Avagy az automatán felvevős questablakokért is én vagyok a felelős. És persze semmi jelét nem mutatta annak, hogy jön vagy nem jön, a főtérre is egymagam tartottam. Aztán meg felbukkan a barlang közelében, remek. Nem mintha nem örültem volna, hogy javítja az arányokat, csak a hogyanja és a miképpje bökte a csőröm. Mert azért annyit illett volna odaböknie hogy ottlesz vagy nemlesz vagy mi a szösz. Na mindegy, a törpenő körüli dolgokról sem adott túl sok magyarázatot, csak rakjam össze magamtól hogy hogyan került Rebeccához a nevem, és miért azonosította Leonardot Oziriszként.
- Szerintem te többet tudsz erről a küldiről mint én – válaszoltam Leónak. Majd a repülő laposüveg láttán ismét megszólaltam – A belekeveréses rész az azt hiszem pont fordítva van, de javíts ki ha tévedek. Mellesleg lógsz százhúsz arannyal. - avagy húsz a flaska és egy százas a belevaló.
Amíg a két delikvenst őriztem, addig céhtársam megpróbálta vigasztalni a törpenőt, azonban az őszinteség az messze túláradt benne. Nem sokon múlt, hogy ki ne törjön belőlem a röhögés a „küldi után megbeszéljük” dologra. Vagy legalábbis valami megjegyzés a témával kapcsolatban. Most őszintén, aki a saját nevéről hazudik, az miben mond egyáltalán igazat? Szerencsére az észlelés kellőképp elterelte a figyelmem az egészről. Amúgyis biztos odabökött volna a jóember hogy „nem most van itt az ideje”. Szépen elodázná az egész, amúgy is kínos tisztázzuk le az egészet, majd a küldi után balra el. A két jómadár pedig akárhogy is vesszük, már-már kezdtek magukhoz térni, legalábbis már felültek. - Két hangtompító rendel – szólaltam meg a lehető leghalkabban. Avagy nem olyan könnyű az inventory mélyéről velőscsontokat (vagy bármi rágódásra alkalmas itemeket) előhalászni, ha mindkét kezedre jut egy-egy őrizni való hadifogoly. Egyúttal Rebeccát is megkímélem egy nagy adag tündérmesétől, szóval a napi jócselekedet is kipipálva egyúttal.

by **Leonard** Vas. Okt. 25 2020, 19:17

Ozirisz nagyon morgós hangulatában volt ezen a napon valami érthetetlen oknál fogva. Pedig Leo volt itt az egyetlen, akit már megint belekevertek a trutyiba akarata ellenére - jófiúként még segíteni is megpróbált, mert ugye volt ez a hülye lelkiismerete, ami nem engedte, hogy bajban hagyja a céhtársát. Nagy hiba volt. Ozi épp úgy festett, mint aki frusztrált, mert nem kapott vacsorát, nem jutott a szervezete hozzá a napi alkoholmennyiséghez vagy esetleg hosszú ideje nem volt nővel.
- Jesszus, öreg, Yurihime bekeményített, vagy mi van? - kommentálta a gondolatot összevont szemöldökkel, de többre nem méltatta a viselkedést. És persze esze ágában sem volt megfizetni a flaska árát, a fiú hibája, hogy hülye volt. Egyébként is, mi ez a zsugoriskodás? És mi volt benne, folyékony arany?
Sok ideje azonban nem volt, hogy a laposüveg problémán agyaljon, sajnos az események egy pillanatra se hagyták a társaságot szusszanni. Leo kissé bosszúsan vette tudomásul, hogy rá marad a feladat, hogy a csapat eszévé váljon, pedig általában szerette ezt a feladatot átpasszolni valaki más, kompetensebb személynek. Ilyen most sajnos nagyon úgy tűnt, nem volt a csapatban, pedig ő igazán megadta volna a lehetőséget Ozinak is a kibontakozásra. Pedig még bossokat is levezetett, nem? Az isten szerelmére, hát ennyire rossz napja lenne a srácnak? Hime, mily' kegyetlenséget rejt a visszafogott külső?
A pillanat tört része alatt cselekedett - mivel szükség volt rá. Elnyomott még egy ugyanolyan kristályt, mint az előbb - az utolsót az inventoryjából, és ha már itt tartunk, azoknak az árát ki fogja megfizetni?! -, majd gyorsan elkapta a két alak ujját és levetkőztette őket, majd a ruha itemeket kiadta maguknak. A harmadik alakkal is ugyanígy tett. Lopás vagy sem, nekik be kellett jutniuk a barlangokba, átöltözve pedig ez sokkal jobban fog menni.
- Valakinél van kinézet kristály? Még biztosabb lenne, ha átváltoznánk, habár a hacuka alatt talán nem feltűnő... - nézett végig magukon egyesével, míg végül Rebeccán és annak testalkatán állapodott meg a tekintete. De. Mégiscsak feltűnő. Kérlelőn pislogott Ozira, hogy ha mást nem is, legalább ezt a problémát próbálja meg megoldani, mert sajnos nem sok esély volt rá, hogy a nő beleférjen a ninja hacukába a jelenlegi alakjában.

by **Ronye Arabel** Hétf. Nov. 09 2020, 17:30

Ejnye srácok... Így nehéz lesz egyről a kettőre jutni...
Leonak úgy tűnik van terve: A Kristály hatása alatt nyugodtan lehet ötletelni, különösen úgy, hogy a két őr nem jön közelebb, így kívül maradnak a hatótávolságon.
A két fickót sem volt gond levetkőztetni: Annyira még nem tértek magukhoz, hogy tiltakozzanak. Mire mégis, már ruha nélkül találták magukat, és bár elkezdtek volna emiatt méltatlankodni, elég volt egy rosszalló pillantás, hogy inkább csendben maradjanak. Hiába, feszült JL-esekkel épp eszű bűnöző nem próbál kikezdeni, ugyebár.
Rebecca kissé méltatlankodva fonta keresztbe a karját Leo pillantására.
- Azt ne mond, hogy túl szép vagyok, hogy ne szúrjak szemet - Nos hát... valahogy őt is meg kéne győzni, hogy ez így jó lesz. És ami a ruhát illeti... Aincardban a címkéken "alkalmazkodó méret szerepel, úgyhogy amint Rebecca magára kattintja a göncöt, mintha rá szabták volna.
Nos, Ozirisz? Mi lesz a kinézetkristályokkal?

//Elnézést a várakozásért, légyszi koppintsatok az orromra ^^"
Induljatok valamerre reagkorbács

Határidő november 18

by **Ozirisz** Kedd Nov. 17 2020, 20:42

Nem állt túl jól a helyzet. Nem elég, hogy Leo szépen belekevert ebbe az egész dologba, még megszabadított a kedvenc flaskámtól is – a belevalóról nem is beszélve. És mégis úgy fest céhtársam, mint aki sót lapátolt a reggeli kávéjába és emiatt egész nap morcos. Csak tudnám, miért én vagyok az oka és okozója ennek az egésznek? Már kezdve a küldetésablak ami rejtélyes okból automatán bemérte Leót. Eleve meg volt alapozva a sok – mint azóta kiderült elég alaposan félrement – üzenettől, amihez nem kell nagy mennyiségű pontot osztani Intelligenciára, hogy a rendelkezésre álló információk alapján Leonard műve. Ráadásul még beszólt a flaskahajigálós mutatványa után. - Veszélyes dolog így elkalandozni – vágtam vissza Leonak a saját szavaival. Elvégre nem is olyan pont rég, ezzel a mondattal tért ki az igazság pillanata elől. Vagy csak kis időt akart nyerni, amíg a bejövő infót feldolgozzák az agysejtjei, és előhúzza az inventory mélyéről a „Nem emlékszem” kártyát. Ahhoz képest, elég szépen odakerült valahogy Rebeccához az én nevem Leonard alakjával összetársítva. Vagy tényleg mindenkinek baj van a fejével? Lehet, hogy valami emlékmanipuláció hatása alatt vagyunk mindannyian? Lehet agyrázkódást kaptunk, itt, Aincradban? Vagy mi?
Azt viszont el kell ismerni, Leo ötlete a ruhaelkobzással nekem eszembe sem jutott volna. Pedig logikus, csak hát na... tőlem valahogy távol áll a dolog. Leo viszont rutinos mozdulatokkal szedte el tőlük ami kellett, vezetve a kezüket a menüben. A kérdésre viszont kapásból nyitottam meg a menüt, először a saját inventoryt pörgettem végig, majd a céhbankét. - Hát, nálam nincs, a céhbankban össz-vissz egy gyenge verziójú van – osztottam meg az infót céhtársammal. A tárgylistát még nem zártam be, várva a srác reakciójára. Szükség esetén így könnyebben tudtam előhívni a már kikeresett itemet, esetleg ha más kristály ugrott be neki még alternatívaként azt is hamarabb elő tudom már bányászni. - Hajszín, frizura és szemszín beállítással viszont megpróbálhatjuk leutánozni a két jómadarat valamelyest – vetettem fel az ötletet. Elvégre hasonlót csináltunk akkor is, amikor Silt kerestük, nem? Csak akkor random állítgattuk a dolgokat, most viszont két konkrét alanyra kellene lehető legjobban hasonlítanunk... De az álruha az sokat segít, esetleg beadhatjuk adott esetben hogy a másik műszakból vagyunk, vagy másik bányából, ilyenek.

by **Leonard** Csüt. Nov. 19 2020, 21:02

Mondjuk Ozirisz korántsem tudhatott róla, hogy Leo hangulatáért egyáltalán nem ő volt a felelős, nos, kezdetben legalábbis nem. Napok óta így ment ez a kardforgató háza táján, habár jelenleg még akkor is morcos volna, ha egyébként jókedvűen ébred. Lehet, csak a küldetés miatti feszültség tette, de a szituáció a leghiggadtabb emberből is kihozná az állatot. Alkohol egy ilyen helyzetben?! Legszívesebben még fejbe is verte volna a céhtársát, amiért ilyen képtelen ötlettel állt elő.
Ehelyett azonban csak lélegzett egy mélyet, megpróbálta kitisztítani a fejét és az előttük álló feladatra összpontosítani. Ozirisz visszavágására még egy halvány mosoly is megjelent az arcán, mert talán ez volt az első jó poén, amit eddigi életében a férfitól hallott.
Elnézve az ellenséget, akiknek a száma épp annyi volt, amennyi az övék, végül aztán eszébe jutott egy egészen jó terv. Kár, hogy a testalkatok, meg úgy ámblokk az egész nem tette lehetővé a tökéletes azonosulást.
- Ez pech - sóhajtott, amikor céhtársa megerősítette, hogy nála sincs kinézetkristály. - Igen, ezzel akár még apellálhatunk is, de akkor is feltűnő lehet, ha jobban ismerik őket. Mindegy, egy próbát megér - pislogott le a ninjákra és igyekezett elképzelni magát sötétzöld szemszínnel.
- Ha elég jó, talán még úgy is hagyom - motyogta, aztán eszébe jutott, hogy Alex is... pont ugyanúgy néz ki, így elvetette az ötletet. Az kéne még, hogy rá hasonlítson!
Közben a beszélgetést Rebecca szakította félbe. Leo megállapította, hogy a nőnek megfelelő mennyiség jutott önbizalomból, ami persze nem feltétlen probléma.
- Akárhogy is, kedves, ezt a szépséget most muszáj leszünk eltakarni. Ezzel - emelte meg a ninjaruhát és dobta az irányába. - Ha pedig nem válik be, hát.. legalább megpróbáltuk. Mindenesetre készüljetek fel a harcra, ha úgy adódik - tette még hozzá és közben két kattintással felvette az öltözetet és átállította a szemszínét - amúgy sem látszott ki több a ruhából, így a haja az maradt.

by **Ronye Arabel** Vas. Nov. 22 2020, 14:53

Nahát srácot. Csak sikerült valahogy álcát ölteni, hogy nekiláthassatok a behatolásnak. A bányába.
Merthogy, ugye el is indultok hármasban a bejárathoz.
A két őr még mindig ott ácsorog, de a reakciójuk alapján az öltözéketek és az esetleges apró módosítások éppen elegendőek, hogy ne gyanakodjanak.
- Láttátok a szaglászókat? - kérdezi az egyik őr - Mi történt velük? - érdeklődnek. Nem kéne felkelteni a gyanújukat, nemigaz? Szóval? Mit tesztek?
Bentről továbbra is jelez az észlelésetek további 4 játékost odabent.
Rebecca mindenesetre anélkül lép befelé, hogy bármit reagálna az őröknek, akik közül az egyiknek erre azért már felszalad a szemöldöke. És Rebeccát sem kellene egyedül hagyni úgy, hogy nem tudjátok még mi van a bányában... Nem ártana kicsit csapatban dolgozni, ugye?

//A határidő November 29 Very Happy

by **Ozirisz** Szer. Nov. 25 2020, 00:53

Nos, Kinézet Kristályokból enyhén szólva is hiány van nálunk. Bár az első gondolatom az lett volna, hogy azt az egy darab gyenge verziójú kristályt Rebecca megkapja, mi Leóval meg annyira csak nem leszünk feltűnőek, hogy kilógjunk a sorból. Viszont, jobban belegondolva azért kicsit rizikós lenne bejátszani, elvégre sosem tudni mikor fog lejárni a kristály. És Murphy bácsikánktól tudjuk, hogy bizony pont akkor, amikor a legkevésbé hiányzik...
Valószínűleg Leónak is átfutott ez a gondolat az elméjében, valószínűleg jóval előttem, de hát na... nem sűrűn szoktam álcázni magam. És általában akkor sem a várt eredménnyel működött az álcám, mint ahogy történt azon a végzetes délutánon... De nézzük a jó oldalát, nem kell parázni hogy hol vagyunk amikor lejár, mint ahogy történt abban az elátkozott épületben az állítólagos kristály-hatástalanító ajtóval... úgyis túlidegeskedtem volna a dolgot, mint akkor. Most így belegondolva kész csoda, hogy nem buktattam le a csapatot...
Végül alternatív módszereken ötleteltünk az álcázással kapcsolatban.- Veszteni nem vesztünk vele semmit – értettem egyet Leóval (milyen ritka pillanat, ugye?), majd rövidesen már a ninja hacukába bújva folytattuk a többit. A két őr továbbra is ott szobrozott, szóval csak nyugodtan és higgadtan. Már amennyire tudok nyugodt és higgadt maradni. Persze, annyira nem voltam ideges és feszült, mint amikor Hinari élete volt a tét. Igaz, egész eddig el se jutott a tudatomig, hogy hoppá, lehet hogy bemegyünk de többet már ki nem... Magam miatt annyira nagyon nem aggódtam, hisz csalánba nem csap a mennykő. Valószínű Leo is megtalálná a módját, ha arra kerülne, hogy mentse a bőrét. Viszont jobb lenne idáig nem fajulni, mert az egy dolog, hogy a kardforgató nem épp a szívem csücske, de nem kívánnám se a vesztét, se azt hogy fogságba essen – pláne nem miattam. Pár mély lélegzet, nagy levegő – ezekre szükségem volt, még indulás előtt. Kicsit le kellett nyugtatnom magam, legalább külsőleg, legalább annyira, hogy észnél legyek - a hirtelen jött felerősödött szívdobogás miatt nem aggódtam, ahhoz minimum ötös szintű észlelés vagy hallgatózás kellene. Végül megindultunk befele, mindhárman. És ahogy sejtettük, az őrök mellett nem tudtunk csak úgy elsétálni. - Szaglászók? - szólaltam meg végül, némileg elváltoztatott hangon, megpróbálva valamelyest leutánozni a lámás csávót – Nem láttunk semmi ilyesmit. Talán csak valami random küldetés irányította a közelbe őket – hehh, úgy vezetjük meg az őröket hogy gyakorlatilag az igazságot mondjuk? Elvégre saját magunkat se látjuk, és ott figyelget az a küldetés is a listánkon, ők kérdeztek, mi válaszoltunk, hol itt a probléma? Majd a szemem sarkából meg is pillantottam az emlegetett, hiányolt, várva várt problémát: Rebecca megint önállósítja magát. Pedig ő is tudja, hogy négyen vannak benn, vagy nem? Ott volt mellettem amikor helyzetjelentő üzenetet írtam Leónak válaszul, nem? Bár, jobban belegondolva, lehet hogy elfelejtette? Hisz a törpenő névmemóriája se valami szépen muzsikál, nem? Remélem Leo tudja menteni a helyzetet, legalábbis ami Rebecca berohanását illeti...

by **Leonard** Csüt. Dec. 03 2020, 23:00

Még éppen csak kiléptek a kő mögül, már látni lehetett a barlang szájában toporgó testőrséget. Megpróbálta megfigyelni őket, a mozgásukat, az arcukat, a hanghordozásukat, hogy leszűrje belőle, vajon mire kell számítani. Miért strázsálnak itt? Mi lehet a céljuk vele? Mindeközben pedig olyan nyugodtan és hétköznapian sétált, ahogy bármikor máskor.
Leo szerencsére nem volt az a parázós típus ilyen helyzetekben, így nem mondhatnám, hogy a torkában dobogott a szíve vagy ilyesmi. Még csak le sem izzadt és a frász sem jött rá, mi több, amikor megálltak az őrök előtt, már válaszolt is volna, ha Rebecca nem kezd el közben befelé sétálni. Gyorsan elkapta a lány könyökét és néma tekintetének néma könyörgésével igyekezett megállásra kényszeríteni őt. Eközben Ozirisz is a tettek mezejére lépett, habár lehet, hogy nem ez volt a legjobb szöveg, amit Leo az elmúlt hetekben hallott. Hisz egyértelmű, hogy tudnak a betolakodókról, ahogy valószínűleg eleve azért vannak itt, hogy elkapják őket, mielőtt a bányába érnek. Letagadni a tudást és csak úgy bemasírozni nem a legjobb ötlet ilyenkor.
- Jesszus, haver, hatalmasat kaphattál a fejedre - ölelte át Oziriszt fáradt sóhajjal és megnyerő mosollyal a srácok felé fordult. - Sajnálom, tudjátok a társaim erős konfúziót kaptak, szóval most még kicsit zizik. Azért is jöttünk vissza, hogy segítséget kérjünk. Egyet sikerült kiiktatni és megkötöztem, súlyemelés híján őt a kő mögött hagytam, a társai azonban elfutottak. Attól tartok, segítséget fognak hívni vagy ilyesmi - próbálta kimagyarázni a helyzetet, bár ez a szöveg így most erősen sántított. Egyszerűbb lett volna, ha a társai nem rontják el már az alapszituációt, de hát az ember abból építkezik, amije van. A kezét azért közel tartotta a kardjához, felkészülve arra, hogy fél pillanat múlva harc bontakozik ki közöttük. Most már azért kezdett ideges lenni.

by **Ronye Arabel** Hétf. Dec. 07 2020, 22:48

Nos az őröknek egyszerre szalad fel a szemöldöke Ozirisz válaszára. Nem voltak éppen gyors észjárású alakok, de azért nem is annyira bambák, hogy ne tűnjön fel nekik, hogy akiket a bánya körül szaglászók miatt küldtek ki, nem tudnak semmiféle szaglászókról.
Leo alakítása azért kissé elbizonytalanítja őket, összenéznek, egymástól várva tanácsot, hogy most mit tegyenek. Végül azonban egyetértésben fordulnak a páros felé.
- Ha ekkorát kapott, inkább elkísérünk, nehogy galibát okozzon - jelenti ki az idősebbnek tűnő utasítás szerűen, azzal mögöttetek masírozva ők is befelé indulnak. Ha figyeltek, talán észreveszitek a járatok sötétében a menüjük fényét, ahogy valamit pötyögnek.
Ami pedig Rebeccát illeti... A lépteit hallgatózással még hallhatnátok, de egyébiránt kihasználva a színjátszást az őrök előtt, eltűnt a járatban. Talán fordítva kellett volna?

Határidő 12.14 :3

by **Ozirisz** Vas. Dec. 13 2020, 22:28

Nem értettem, mi a probléma, amin a két alak is furán nézett. Nem értettem, hogy mit szúrtam el ezúttal – pedig most még túl se kombináltam a dolgokat annyira. Lehet, hogy pont ez volt a baj? Mindenesetre kikerekedtek a pislogóim Leo szavain, és a nagy ölelkezős mutatványát végképp nem tudtam hová tenni. Ma megbolondult egész Aincrad? Meg különben is milyen konfúzió meg zizik? Végül nagy meglepettségemben csak egy „Heee~?” -re futotta. Most végképp elvesztettem a fonalat – és internet hiányában az sem épp járható út, hogy beüssem keresőbe. - Milyen libát? - kaptam fel a fejem a ga-libára, vele együtt pedig a pocakom is megkorrant. Na igen, a feje tetejére állt Aincrad történései miatt bizony a reggeli az kimaradt, és lassacskán már az ebédnek lenne az ideje. Pedig most nem is az történt, hogy átaludtam a délelőttöt, hisz még kétlábon járó ébresztőóra is gondoskodott róla, hogy talpon legyek. Mert ha nem Himénél vagyok Rebecca érkezésekor, akkor is tuti biztos felébredtem volna. Meg ha valaki a szobám felett ténykedik a harmadikon, valószínűleg ő is észrevette volna, a hirtelen jövő puffanás – mint amikor az álmából riadó Ozik ijedtükben szó szerint kiugranak, és hát ugye... van a plafon...
Na de vissza a jelenbe. Megyünk tovább, befele a barlangrendszerbe. Két dolog viszont nagyon nem stimmelt: az egyik, hogy hová tűnt ~~Daemon Hill~~ Rebecca? A másik pedig a félhomályban fel-felderengő menük fénye – az őrök valamin nagyon ügyködnek. Kétlem, hogy a térképet nézték volna meg. Ha volt lehetőségem feltűnésmentesen beleolvasni, úgy megpróbáltam. Viszont hogyha csak látványos forgolászással (pl. mert mögöttem vannak a delikvensek) akkor inkább hanyagoltam az efféle információgyűjtést. Nagy valószínűséggel vagy Buggynak vagy valamelyik hasonszőrű alaknak írnak úgyis. Vagy Ironforge gyengélkedőjét készíttetik elő számunkra, extra adag zizikkel és valamiféle libákkal. De legalább már benn vagyunk és nem odakinn, szóval haladunk. Igaz, rögtön rá szinte el is oszlott a haladás érzése: hisz mit szoktak mondani a kígyót megnevezni készülő, alkoholmámorban úszó egyénnek? „Jobb kinn, mint benn...”

// elnézést a késésért Embarassed

Leo esetleges csúszását írd az én számlámra, hisz rám várt...

by **Leonard** Szer. Dec. 16 2020, 20:38

Ozirisz nem volt a helyzet magaslatán. Leo nem tudta eldönteni, hogy ez az értetlenség megjátszott-e - csak hogy szerepben maradjon -, vagy komolyan nem érti, mi a baj. Akárhogy is, házzá segített a színjátékhoz, még ha továbbra sem volt túl érthető, akkor is.
Az őrök ostobán voltak, de... talán annyira mégsem. Fogalma sem volt, mennyire aggódjon az események alakulása miatt, ráadásul Rebecca is eltűnt. Az volt a legfurcsább az egészben, hogy egyiküknek sem jutott eszébe utána eredni vagy megállítani, esetleg pánikolni, amiért csak úgy előresétált. És amíg Oziriszt támogatóan közrefogták, addig a nő - bolond létére - úgy sétált kénye-kedvére, ahogy nem szégyellt. A küldetés ezen a ponton már csak azért is kezdett gyanús lenni, mert valakinek kellett értesíteni az őröket a behatolók érkezéséről. Persze holmi észlelés jártasság sokat segíthet ebben, de az ki van zárva, hogy ne kólészna erre néhanapján néhány gyanútlan vándor. Rögtön, távolról érkezve pedig nem gyanús senki, ha nem folynak bent gyanús ügyletek. Vagy ha nem értesítenek róla.
Ellenségek elölről is, hátulról is. Talán ellenség kerülhetett a soraikba is?
Tök valószínűtlennek tűnt, hogy Rebecca képes legyen ilyen színjátékra, de... ki tudja? Leot azonban most jobban idegesítette az a két szerencsétlen, akik közrefogták és még valamit pötyögtek is a rendszerben. Tuti erősítést hívnak. Már csak az volt a kérdés, hogy belesétáljanak-e a csapdába, vagy sem. Ráadásul ők is ketten voltak és a JL-es srácok is. A sárga, ne adj isten narancs indikátort azonban nem kockáztathatta meg, kristályból pedig kifogyott.
Óvatosan közelebb merészkedett az őrökhöz és véletlenül meglökte a karját annak, amelyik a - feltételezhetően - üzenetet pötyögte.
- Jajj, bocsánat. Megcsúsztam a kövön - szabadkozott ártatlan képpel és rámosolygott a férfira. - Azon gondolkodom, nincs-e véletlen tisztító potion vagy ilyesmi nálad. Hátha segíthetne a társamon - csevegett és közben "véletlenül" úgy mozgott, hogy a két férfi közé kerüljön és még a menüjüket is lássa. Ha szerencséje van, nem késett el... Ha mégis, akkor nagy kutyaszorítóba kerültek és a jó öreg teleport kristályt nem árt a közelben tartani.
Apropó Rebecca. Esze ágában sem volt elszalasztani a nyomát, így aktiválta nyomkövetés jártasságát és remélte, hogy ezzel sikerülhet kideríteni, merre ment. Ameddig az lány és a férfiak útja megegyezett, nem is volt semmi probléma, de amint eltért a Rebecca által bejárt úttól, jelezte az őröknek, hogy neki bizony a másik irányba kellene menni. A társa miatt, ugye. Hisz ott beszéltek meg találkozót.

by **Ronye Arabel** Pént. Dec. 18 2020, 18:31

A megingás után, ha nem is teljesen tudatosan, de stabilizáljátok a helyzeteteket. A két őr egyre kevésbé gyanakvóan pislog Oziriszra, sőt, egy együttérző pillantást is vetnek Leo felé.
Rebecca viszont eltűnt. Hogy kell-e keresni? Nem, egáltalán nem. Ugyanis amíg Leo a két fickó közé (mögé nem, erre azért figyeltek) fúrta magát, és elterelte a figyelmüket a kérdéssel (amire a fejüket rázták, hiszen veszélyes lehetett volna, ha a becsalogatott játékosok potionokat zsákmányolnak az őröktől) és így a még el nem küldött üzenetet* látja, a járat bal oldala felől felharsan a nő finom, és kecses üvöltése.
- Normaaan, Peercyyy! -
A két fickó erre felkapja a fejét, éppen mielőtt a küldés gombot gyorsan megnyomnák, kis lemaradásban észlelve, hogy Leo is belelát a menüjükbe.
Az 1-2 pillanatnyi zavar után azonban egész nyugodtan nyomják meg a gombot, és zárják le gyorsan a menüjüket, és határozott kézmozdulattal jelzik, hogy menjetek csak tovább. Pontosan arra, amerről Rebbecca hangja hallatszott, legalábbis amennyire ezt egy bányajáratban meg lehet állapítani.

Határidő: December 23 0:)

by **Ozirisz** Szer. Dec. 23 2020, 22:16

Valahogy most kezdett tudatosulni bennem, hogy elég rendesen kutyaszorítóban vagyunk. Eleve ez a díszkíséret... de hát a fejsérülések már csak ilyenek, kicsit megkeveredik az ember, rosszabb esetben azt se tudja, melyik bolygón van. Már-már szinte adná magát a kérdés, hogy "Hé paraszt, melyik út megyen a Proxima Centauri B felé?" - legalábbis nyugis körülmények között. Ennyire azért még én sem tolom túl – Leó szerencséjére. Pedig az igazat megvallva jópárszor át-átsasszéztam azon a bizonyos határon, ahol a népesség túlnyomó többsége már rég behúzta a féket. Mindenesetre kicsit aggasztó ez a helyzet, hogy gyakorlatilag bármelyik percben kiborulhat a bili. Ha ezeknek a figuráknak nem esik le, úgy sanszos, hogy a főnöknél már borulna a terv – hisz jó eséllyel már a bányaigazgató tud a fejleményekről. És onnantól logikus lépés, hogy a delikvens csekkolja a térképen a beosztottjai hollétét, szóval... sanszos. Lehet, hogy ezekben a percekben történik mindez, és a következő üzenet, ami a "sétáltatóinkat" eléri, az a "Vigyázzatok, azok a szaglászók" lesz. Talán így van, talán nem. Nem túl rózsás a helyzet, és ha hozzávesszük azt a tényt, hogy Rebecca úgy eltűnt, mint a tavalyi hó – azaz nyomtalanul - hát, egyáltalán nem lettem nyugodtabb. De ideje nézni a dolgok jó oldalát – mert akármilyen sötétség veszi körül az embert, általában szokott lenni olyan is. Szóval, ebben az egészben az a jó, hogy legalább nem kell keresgélnünk a "bosst", eleve odavisznek minket a színe elé. A korábbi bamba, majd kissé kétségbeesett arckifejezésem itt egy röpke pillanat idejére átment egy sunyi vigyorba, ahogy lelki szemeim előtt lejátszódott, hogy amint a főnök elé kerülünk, sitty-sutty nyissz-nyassz, és ártalmatlanítva a fenyegetés. Persze addig még nem jutottam el gondolatban, hogy mégis konkrétan mit fogunk tudni csinálni. Remélem Leónak majd erre is lesz ötlete – de mindent a maga idejében. Apropó, ha már Leó: kicsit meglepett a potionkunyerászó megoldása. Bár arra nem jöttem rá, hogy mit is akart vele – hisz ha ez a taktika működne, akkor a farmolás helyett a főtéren ücsörögve szedegetnénk a napi betevőre valót. De túl sokat nem is agyalhattam, mert a viszonylagos nyugalmat megtörte Rebecca hangja ~Hála Istennek hogy legalább most nem Oziriszt kiabál...~ Jelen helyzetben persze nem nagyon tudtam mit tenni. Csak játszottam a szerepem, időnként kissé imbolyogva mentem a díszkísérettel együtt... ahova éppen visznek minket. Majd a megfelelő pillanatban céhtársam úgyis bedobja magát, én pedig megvárom. Sajnos arra nincs bónusz küldetés után, hogy hányszor bénázunk, szóval nem most kéne rekordot döntenem...

by **Leonard** Csüt. Dec. 24 2020, 00:00

Kettő baj volt jelenleg Leo fejében: fogalma sem volt róla, mi a küldetés és azt sem tudta, mennyire bízhat Rfebeccában. Az már csak hab volt a tortán, hogy éppen Ozirisszal hozta össze a balsors, akivel nem ápoltak sosem túl jó kapcsolatot és aki a nap folyamán még semmivel nem támasztotta alá, hogy kiérdemelten az egyik leghíresebb frontharcos és céhtag a játékban. Lehetséges, hogy csak jókor volt mindig jó helyen?
Az üzenet, amibe éppen csak bepillantást nyert, még kevésbé volt bizalomgerjesztő. A főnök már csak felismeri, hogy nem a saját emberei állnak előtte, igaz? Vagy lehetnek annyira szervezetlenek, hogy még ez se tűnjön fel nekik? Mindenesetre az őrökkel legalább sikerült elhitetni, hogy közéjük tartoznak, habár így is felkeltették a gyanújukat.
Ozirisz továbbra is úgy viselkedett, mint egy félnótás, ami igazából illett is a szerepéhez, így lehetett az is, hogy csak színészkedik. Sőt, meg kellett bíznia annyira a céhtársában, hogy elhiggye, az biztosan egy remek ötletet tartogat a tarsolyában, csak még nem volt alkalma közölni ezt másokkal anélkül, hogy lebukjon.
A következő pillanatban azonban megszólalt Rebecca nem éppen kellemes hangtónusa, betöltve az egész termet és világossá vált, hogy ők elvesztek.
- Nagyot kaphatott a fejére - ráncolta össze a szemöldökét, aztán a két fickó arcára nézett. Vagy lehet, hogy őket hívják így és Rebecca csapdába csalta a csapatot? Összezavarodva tekintett céhtársára - ha van egy remek ötlete, annak most jött el az ideje. Ozirisz azonban csak beleegyezően haladt tovább. Francba már! Kell lennie valamilyen megoldásnak. Vajon ha mekkora ellenállással kell számolniuk? Egyáltalán miféle barlang ez és mi itt a teendő? Ha valami hülye ritka ércekért kell mindezt elszenvednie, igazán morcos lesz!
Lenyitotta a menüjét és kutakodni kezdett benne, lehetőleg feltűnésmentesen.
- Megnézem, hátha mégis van nálam valami hasznos, ami segít rajtuk - magyarázta közben és körbenézett, de semmi hasznosat nem talált. Nem úgy a céhbankban. Gyors mozdulatokkal elővett egy illúzió kristályt - megjegyezve magában, hogy fel kéne töltenie ilyesmivel a saját készleteit - és ketté is törte, mielőtt az alakok tovább kérdezősködtek volna. Beállította, hogy az őrök azt látják, ahogy idegen behatolók elhaladnak az orruk előtt - ők ketten pedig a nyomukba erednek, természetesen -, elkapta az igazi Ozirisz kezét, egy közeli kiszögellésbe cipelte és csendre intette.
- Mondd el, mi a küldetés lényege. Ha nem olyan fontos, le kellene lépnünk, mielőtt elvezetnek minket a méhkasba. Attól tartok, Rebeccában nem bízhatunk meg - darálta sebesen és a kijárat irányába tekintgetett.

Illúzió Kristály (Amennyiben a célpont nem rendelkezik legalább 2-es Észleléssel, a kristályt használó azt képzeltetheti vele, amit szeretne. Két körön keresztül tart, harc közben nem használható.)

by **Ronye Arabel** Hétf. Jan. 25 2021, 11:35

Elnézést a hosszú várakozásért...

Leo gyanúja a két őr arckifejezését látva valószínűleg alaptalannak bizonyul. Na meg alátámaszthatja ezt a morgás is egyikük részéről.
- A rabokat akkor sem szokás a nevükön szólítani - dünnyögi az orra alá, de a másik leinti.
Nos... Az láthatóan nem tetszik egyiküknek sem, hogy a szőke srác a menüjében turkál.
Meg is próbálják lefogni a kezét, mind a ketten, szinte egyszerre.
- Biztonságosabb odabent keresgélni - magyarázza fojtott idegességgel a kettőjük között vezetőnek tűnő alak, ha sikerült elkapni Leo csuklóját, akkor mostmár nem eresztve a srácot. Nem nagyon látványosan, de érzékelhetően megijedtek, hogy valamilyen tárgyat akarsz használni.

Egy hibát viszont elkövetett az idegesség miatt a két őr: Egyáltalán nem figyeltek Oziriszra hosszú másodpercekig, Rebecca újra és újra felhangzó kiáltása pedig a halkabb neszeket is elnyomja, ami máskor felhívná a figyelmet.

// Határidő: Február 1

by **Ozirisz** Vas. Márc. 21 2021, 22:09

A dolgok meglehetősen kezdtek összekuszálódni - és a helyzetünk sem volt túl rózsás. Konkrétan annyi szabadságfokunk volt, hogy mentünk, amerre terelgettek minket. Míg Rebecca - aki már megint - önállósította magát, és magánakcióba kezdett, először azt hittem, hogy na itt a vég - vagy legalábbis muszáj lesz nyílt lapokkal játszanunk, mert instant bukta. Azonban irigylem Leót az eszéért és a nehéz helyzetekben való gyors és higgadt döntéshozatali készségéért. Ugyanis amíg én csak mentem előre, mint a birka, addig céhtársam nem tétlenkedett, és garantálta a Rebecca által kialakult káosz felfokozását. Legalábbis valamire készült, valamiféle terve tuti volt - hisz neki még a zsebében is van egy marék liszt, pusztán azért, hogy mindig legyen sütnivalója. Azonban bármit is forgatott a szőke kobakjában, nehézkes lesz bármit is előkeresni az inventoryból ami "segít rajtam" hogyha két avatatlan szempár figyeli.
Aztán lehet, csak én gondolom túl, és csak Rebi miatt aggódik - elvégre a barlang előtt látottak alapján kizárt, hogy a törpenőt nem csak felületesen ismeri, hanem valószínűleg sokkal mélyebben is. Mindenesetre a kardforgató srác elég rendesen a nem kívánt figyelem központjába került, így rajtam volt a sor, hogy valamivel egy kis "levegőhöz" juttassam. Azaz ideje játszani a rámosztott "szerepet", azaz ha már "nagyot kapott a fejére" illendő lenne ezt az érzést - ha máshogy nem is, legalább képletesen - kiterjeszteni a két őrre is. - Ha már valami ami segít... - szólaltam meg, kicsit bizonytalanul, de mint akinek épp kezd valamicske halovány fény gyúlni a szemeiben, majd a lehető legnagyobb komolysággal folytattam, természetesen továbbra is az álcául szolgáló másik őr hangszínét imitálva. Közben hátrafele vagy oldalirányú tántorgásnak álcázva igyekeztem úgy helyezkedni, hogyha az őrök "utánam lépnének" vagy fordulnának, lehetőség szerint az egyikük legalább háttal legyen a céhtársamnak. Majd miután már láthatólag is stabilan megálltam a lábamon, folytattam - Tudjátok, hogy melyik a legjobb gyógyszer? - tettem fel a kérdést, majd pár másodperc hatásszünet után - mint aki elgondolkozott, valójában pedig csak kivártam, amíg az őrök rám figyelnek. Ha ez megvolt, akkor folytattam - Hát, a mínusz öt. - újabb kis hatásszünet - Mert az egyből hat... - továbbra is érzelemmentes hangon, faarccal. Persze a szemem a pályán volt, hogyha ideális esetben kitörne köztük a röhögés, akkor adott esetben tudjak lépni én is. Akár arra jut Leo, hogy kihasználva a meglepetés erejét, lecsap az egyikre, én addig ártalmatlanítsam a másikat. Akár pedig csak eltűnni a képből - ami nem valószínű, hogy fog menni, tekintve hogy biztos riadóztatnák ebben az esetben azokat, akikhez készülnek minket vinni.

by **Leonard** Pént. Márc. 26 2021, 11:15

Ahogy haladtak beljebb, az események és elejtett megjegyzések hatására Leonak egyre több dolgot sikerült leszűrnie az őrökről és a helyzetükről. Az már világos volt, hogy valamilyen szervezett csoportba ütköztek, és Rebecca kiáltozásából és az őrök arra adott reakciójából azt is sikerült kiderítenie, hogy a lánynak kellene valószínűleg kiszabadítani valamiféle barátait innen. Valahogy egyszerűbb lett volna, ha a többiek már korábban beavatják a küldetés céljába, de hát jobb később, mint soha. Már csak arra kellett volna rájönni, mégis mennyi ellenféllel állnak szemben és hogy mind olyan hülyék-e, mint ez a kettő itt. Meg azért... nem ártott volna meglépni, mert hiába hogy mind a ketten magas szintűek voltak Ozirisszal, a túlerővel egyikük sem bírna. Még Hinarit is elrabolták egy ízben, szóval megfelelő szervezettséggel bármi előfordulhat. Na meg aki már máskor is rabolt el embereket, attól nem sok könyörületre kell számítani.
Mondjuk úgy, erőteljesen sürgette őket nem csak az idő, de a kilátástalanság is. Valamit azonnal tenniük kellett, hogy lehetőleg élve és biztonságban kijussanak innen, csakhogy nagyon úgy tűnt, az őrök rájöttek, ki a kis csapat esze. Nem hagyták békén, hogy kitaláljon valamit.
Egy sóhaj szakadt fel a torkán, majd céhtársa felé pillantott, aki épp megpróbálta eljátszani az agyalágyultat. Már kezdett megörülni, hogy Ozirisznak van egy terve, ráadásul jó húzás volt felhasználni a kinti hazugságot a figyelemelterelésre, csakhogy mindez olyan sikeres volt, hogy a vicc hatására Leo is hosszú másodpercekig tátott szájjal bámulva, értetlenül állt az eset előtt, arra a következtetésre jutva, hogy Ozi fejével talán tényleg történt valami. Cselekedni esélytelen volt.
Mikor végre felocsúdott a döbbenetből, gondolatai újra a szabadulás körül jártak. A két hülye már megírta valamiféle főnöknek, hogy érkezni fognak, szóval ha mégsem, abból bajuk származhat. Ha a főnök felismeri, hogy ők nem a csapatának tagjai, akkor semmilyen módon nem szabadulhatnak. Ha most leütik ezt a kettőt és elfutnak, nem valószínű, hogy meg tudnák találni Rebecca barátait még azelőtt, hogy felfedeznék és elkapnák őket. Ha abban a reményben futnának el, hogy visszatérnek legközelebb erősítéssel, akkor talán az egész banda odébbáll és soha nem mentik meg a fogságba jutottakat.
Egyetlen megoldás jöhetett számításba.
- Ozi, iktassuk ki őket! - kiáltotta és ezzel egy időben megragadta az őr csuklóját szorongató kezét. Csavart rajta egyet, miközben gyorsaságát kihasználva a háta mögé került és kezével rászorított a szájára.
- Valaki, kötelet! - kiabálta, mert az indikátorát továbbra sem akarta kockára tenni, kristály vagy potion azonban nem akadt több nála, hogy elnémítsa az ellenfelet. Remélhetőleg közben Ozirisz boldogult a másik fickóval. Az lett volna a legjobb, ha bármilyen kristály a rendelkezésére áll, amivel egy kicsit kiüthetik őket. Ha sikerült vagy kötéllel, vagy mással végre mozdulatlanná és némává varázsolni az őröket, akkor a lehető legsebesebben megnyitotta az üzenetküldő felületét és SOS üzenetet küldött az összes céhtagnak, amiben a koordinátáik álltak és egy figyelmeztetés, hogy "Emberrabló játékosok, számuk ismeretlen". Ezek után futásnak eredt, lehetőleg távol attól az iránytól, ahová a két hülye vezetni akarta. Észlelését bekapcsolva igyekezett minél hamarabb megtalálni az ártatlan játékosokat, miközben csak abban bízhatott, hogy céhtársai hamarabb ideérnek segíteni, minthogy felfedezik a jelenlétüket és megölik őket. Nem is olyan vészes terv, ugye?

by **Ronye Arabel** Hétf. Ápr. 26 2021, 20:38

A két őr érdeklődve néz Ozira amikor valami olyasmiről kezd beszélni, ami segít. Talán kicsit ijedten is, mert ketten nehezen tudtak volna kettőtöket is megakadályozni, hogy valami ki tudja milyen itemet elővegyetek, és használni is tudjátok. Végül az egyik azért közelebb is lép, nehogy a tántorgásból hirtelen más legyen.
A poénra aztán tágra nyílt szemekkel néznek egyet és ingatni kezdik a fejüket.
- Mi ütötte meg ennek a fejét? Egy meteor? - kérdezik Leo felé fordulva.
Akinek így is kapóra jön, hogy már csak az egyik állt mellette, és a másik nem teljesen tudva hirtelen, hogy Ozihoz lépjen oda, vagy visszatérjen Leo felvigyázásához. Ez tökéletes lehetőséget teremtett a srácnak, hogy végrehajtsa a tervét, és nemsokára a mellette maradt fiú befogott szájjal feküdt a padlón, megpróbálva kiszabadítani magát.
A másik ocsúdva a meglepetéséből hátat fordítva Ozinak lép oda futva, hogy a társán segítsen.

Nos... Hajrá Smile

Kérlek titeket, hogy egymást is segítve tartsuk a határidőket >< Egyelőre két hét, vagyis MÁJUS 10

by **Ozirisz** Csüt. Május 06 2021, 21:31

Jobb ötletem hirtelen nem támadt, mint az első eszembe jutó random hülyeséget benyögni - és ezzel az ellenséges játékosok pár agysejtjét kiégetni. Sikerült a két őr figyelmét is magukra vonnom, ezáltal céhtársamnak megadva a lehetőséget, hogy kihasználja a meglepetés erejét. Azonban amire nem számítottam, hogy ezzel a spec képivel Leót is sikeresen debuffolom vagy fél körre. Azonban a kardforgató srácban úgy tűnik valamivel nagyobb rezisztencia volt "gyárilag" a fapoénokkal szemben, mint ezeknek a számunkra idegen játékosoknak. Na igen, ez egy amolyan passzív bónusz a Liga tagoknak.
Mindenesetre Leo kihasználta a lehetőséget, és az egyik őrt ártalmatlanította. Én pedig kaptam az alkalmon, hogy a másik jómadár némileg összezavarodva a társához sietett. Ahogy háttal volt nekem, úgy első körben megpróbáltam kirúgni alóla a saját lábait - Ejnye, ez a fránya nagy sietség - jegyeztem meg fejcsóválva, némi káröröm társaságában, miután a delikvens sikeresen megnyalta a barlang padlóját - Jó nagyot kaphatott a fejére. - állapítottam meg, miközben a hátára térdelve a súlyemelés adta a segítséggel igyekeztem "röghöz kötni" csórikámat - Hé, nem ficánkol! - szóltam rá, nem mintha hallgatna rám vagy valami... A karjait igyekeztem hátrahúzni a háta mögé - már csak az hiányzik, hogy megint nekiálljon a menüjében matatni...
Hogyha idáig megvoltam, akkor már nem okozhatott túl nagy nehézséget sem a két karjának összefogása egy kézzel, sem pedig a saját inventorym megnyitása, amiből céhtársam kérésére köteleket varázsoltam elő, majd az egyik darabot Leo felé dobtam. Majd hirtelen ötlettől vezérelve egy régi, leginkább alvásra használt pólót és egy törölközőt is előbányásztam - itt különösképp hálás voltam a Teremtőnek, hogy olyan szintű lustasággal áldott meg, hogy feleslegesen nem pakolásztam ki-be az inventoryból, aminek köszönhetően egy rakás "nálam maradt" kacattal futkároztam. Majd az egyik ruhadarabot szintén céhtársam felé hajítottam - Hangtompítónak talán megteszi. A menü bezárása után pedig nem volt más hátra, mint lehangtompítózni és megkötözni a saját foglyom - lehetőleg még azelőtt, hogy nagyon mozgolódna és kiszabadulna a térdeim alól.
Amennyiben szökni próbált volna, úgy minden igyekezetemmel próbáltam megakadályozni, még ha ez abba is került, hogy tovább tartott előásni az inventory mélyéről a szükéges dolgokat. Azonban ha sikeresen harcképtelenné tettük mindkettejüket, Leo után elslisszoltam a tett helyszínéről én is. - Rebeccáék merre lehetnek? - tettem fel a költői kérdést, bár az igazat megvallva bíztam abban, hogy céhtársam jobban figyelt az észlelésből jövő jelekre, és valamelyest képben van vele, hogy merrefele kellene keresni. Mármint az oké, hogy hol vált el tőlünk és melyik irányba szaladt. De onnan merre tovább?

by **Leonard** Szomb. Május 08 2021, 13:05

Leo rábámult az őrre és elvigyorodott. Ennyi poén már éppen elég volt hozzá, hogy még egy ilyen helyzetben is képes legyen elröhögni magát. Na persze, nem nagyon, csak egy kicsit, még mielőtt a pánik és tehetetlenség érzése teljesen úrrá nem lett rajta. Sajnos vagy sem, ha tényleg egy teljes szervezettel állnak szemben, ketten sehogyan sem lesznek elegek rá, akkor meg főleg nem, ha odavonszolják őket a főnök elé.
- A szája! Fogd be, hogy ne kiabáljon! - utasította még Oziriszt, aki szerencsére rögtön kapcsolt és együttes erővel hamar ledöntötték lábukról az őröket. A kölcsön kötéllel megkötözte a srácot, a ruhadarabbal pedig betömte a száját, majd felállt és leporolta a ruháját.
- Ne aggódjatok, majd a Rend előtt tisztázhatjátok a bűnrészességeteket. Remélem, nem voltatok nyakig a rabszolgapiacban - paskolta meg az egyik pofiját, majd elrejtette a testét egy kiálló kő mögé, hogyha a társai erre is járnak, minél nehezebben vegyék őt észre. Az kéne még, hogy kiszabaduljon. Sajnos más kábításra alkalmas iteme aktuálisan nem volt.
- Nem tudom. Legközelebb ha ilyen küldetést ajánl valaki, vedd fel partyba, hogy ne veszítsd el - morogta Ozirisznak kicsit mérgesen, hogy ő, aki Leoval ellentétben tudta a küldetés lényegét, mégsem gondolt egy ennyire fontos dologra. Persze amikor az ember egy ilyen gyogyós nőt követ, aligha gondol arra, hogy a végén ekkora slamasztikába fog kerülni...
Gyorsan körbenézett, chekkolta a helyzetüket a térképen, aztán már útnak is eredt abba az irányba, ahonnan Rebeccát sejtette. Remélhetőleg hamar utolérte a nőt, aztán megragadta és arra ösztönözte, hogy ő is futásnak eredjen.
- Nem tudod a térképeden megnézni a helyzetüket? Sokat segítene... - vetette oda neki foghegyről az ötletet, hátha alapon, aztán tovább rohant a járatokba. Még azelőtt kell minél több ellenséget kiiktatni és rabszolgát felszabadítani, hogy a felfordulásnak híre menne a központba. Bármi is az a központ, és bárhányan is legyenek ott. Bár ha több játékost is hosszú ideje képesek már fogva tartani, akkor biztosan nem egy-két emberről beszélünk.
Három odakint, kettő idebent, és még valahányan a központban. Már az is nagy szó, hogy különösebb probléma nélkül ketten elbántak öttel.

by **Ronye Arabel** Hétf. Május 17 2021, 16:26

Úgy tűnik, kezdtek kicsit egymásra hangolódik. Legalábbis erről árulkodik, ahogy összehangoltan - többé kevésbé - ártalmatlanítjátok. Ozi szépen kihasználja az őr hibáját, hogy hátat fordít neki, az pedig nagyot nyekkenve terült el a padlón, és pislogott Ozirisz térde alatt.
Pont annyi idő kellett neki, hogy mély levegőt vegyen a megszólaláshoz, amikor Leo figyelmeztette a társát. És ugye Ozi gondoskodik is róla, hogy a levegő a tüdejébe szoruljon.
Így végül két betömött szájú, megkötözött fickó marad előttetek.
A Rend említésére mindkettőnek kicsit elsötétül a tekintete, és mocorogni kezdenek, hátha ki tudják magukat szabadítani a kötélből. Látható menekülési szándékkal.
Ozi kérdésére pedig… Ha Leo nem is tudta a választ… Nem is volt rá szükség, mert újból felhangzott a törpenő édesen dallamos medvehangja előttetek. Rögtön utána pedig egy másik is.
- Te meg honnan kerültél ide, és ki vagy? A főnök küldött? - ripakodott valaki a nőre.
Nos… ideje indulnotok.
Leo üzenetjelzője ekkor csippan.

Silence írta: Semmi baj, máris megyek segíteni, csak kicsit messze vagyok.

De van idő ilyesmire? És Sokáig hebeg vajon Rebecca idegesen, mielőtt veszélybe sodorja magát? És hogyan készültök fel leszerelni azt, akivel összefutott?
Vagy azt az alakot, aki éppen felétek tart Rebecca irányából?

Hajrá fiúk :3 Határidő: Május 27 Köszi, hogy tartjátok a határidőket <3

by Ajánlott tartalom