[Küldetés] A kertitörpe lovagjai

by **Ronye Arabel** Kedd Május 26 2020, 08:34

Mennyi idő is telt el? Hát... nem sok. Talán egy hét se. Ezek a titkos, furcsa, ismeretlen hódolók viszont türelmetlenek. Ez megnyilvánult abban, hogy egy törpesapkás, kantáros nadrágos, hosszúhajú szakállas-bajszos nőalak kezdett dörömbölni a Palota ajtaján. Igazából más vagy nem veszi észre, de valószínűbb, hogy éppen elfoglaltak az emberek, és nincsenek itthon...

Leo az, aki valamelyik ablakból, vagy a kertből észrevehti... Ugye... nem felejtettél el valamit? És mit teszel? A dörömbölés, és az üvöltözés mindenesetre egyre türelmetlenebb.
- Oziriiisz!!!! -

Ozirisz már kora reggel újabb üzenetet kapott, ami arról tájékoztatta, hogy Rebecca megunta, hogy az ő szőkehercegére várjon, és végre megtudta hol lakik, úgyhogy még ma meglátogatja. Neem hangzik túl jól... Mit tesz vajon Ozirisz? Főleg, hogy tényleg nem is sokára meghallja, Hime kunyhójának közelében biztosan a kapu felől felharsanó érces hang finom, nőies üvöltésében a nevét...

Határidő június 2 :3

by **Leonard** Kedd Május 26 2020, 14:27

Leonard már kora reggel terasza árnyékos sarkában ült, és karikás szemekkel figyelte a virtuális napfelkeltét. Komótosan szürcsölgette kávéját, miközben nagyokat ásítozott. Korán volt, számára túlságosan is korán. Lecsapta maga elé csészéjét, és morcosan beletúrt kócos hajába.
Mostanában nagyon furcsa rémálmai voltak. Nagyjából december óta kínozta őt elméje éjszakánként, ám alig egy hete még intenzívebben törtek rá a képek, és újabb taggokkal bővült a rémfantáziák tárháza.
Amikor múlt hét vasárnap felébredt a szobájában, aligha emlékezett bármire az előző napból. Panelján megjelent, és egész nap kitartóan világított a mérgezést jelző ikon, őt pedig fejfájás és rosszullét kínozta. Olyan másnapos volt, mint a játék történelmében még soha.
A napjából, és főleg az estéről csupán képfoszlányok és érzések maradtak meg az emlékezetében. Egy szürreális kőkertről, egy kupac hóról, egy gőzben fürdő, forró teremről. Szájában málna íze keveredett füsttel. Biztos dohányzott. Mikor is gyújtott rá utoljára?
Attól az éjszakától fogva visszatért korábbi szenvedélyéhez. Vasárnap nem is evett, csak elszívott két dobozzal, miközben a történteken rágódott. Valami fura, idegen érzés nyomasztotta belülről. Hétfőn aztán megfogadta, hogy megint leteszi a cigit, de aztán jöttek a rémálmok... Felébredt az éjszaka közepén, remegett. Kihalászta az éjjeliszekrényén hagyott dobozból a szálat, és elszívta. Mire a végére ért, már félig vissza is aludt. Újra és újra leizzadva ébredt, a hamutálak pedig megszaporodtak és elterjedtek szobájában. Épp úgy, mint régen.
Ujjaival dobolt az üvegasztal tetején, kávéja már rég kihűlt, és a nap is magasan járt. A hamutál félig megtelt, ő pedig még mindig nem evett, és nem öltözött fel.
Ekkor dörömbölésre lett figyelmes, majd kiabálásra. Furcsán ismerős volt számára a női hang. Éppen indulni akart, hogy leteremtse Oziriszt, amiért ilyen hangosak a szeretői, de amikor felkelt a helyéről, megtorpant. Az a nő pontosan úgy nézett ki, mint az egyik rémálmában. Megcsípte magát, hogy ellenőrizze, álmodik-e. A fájdalom nem volt elég erős, így a cigit nyomta el a bőrén. Ez sem ébresztette fel, csak kellemetlen zsibbadást hagyott maga után.
Leo egy ugrással a szobájában termett, megijesztve ezzel a békésen napozó Tapsit. Becsapta maga mögött a teraszajtót, és elbújt a takarója alá. Nem, ez biztosan nem lehet valóságos!

by **Ozirisz** Vas. Május 31 2020, 17:28

Pár napja kezdődött minden. A legelső üzenet épp farmolás közben ért utol, amikor legkevésbé sem számítottam rá. Mindenesetre az üzeneten csak néztem furcsán, hisz nem tudtam hová tenni a benne foglaltakat. Se a feladó, se a történések nem voltak ismerősek, még hírből se. Viszont az a kéttonnás pata, ami hátulról érkezett, és hála neki Supermant játszhattam a következő fáig, na, az már ismerősebb volt. Egy szép sumákban respawnolt mamutféle mobhoz tartozott, és amíg az üzenettel voltam elfoglalva, észrevétlenül a közelembe lopakodott... ~Ennyit a mai farmolásról~ morogtam egy sort, majd a még épphogy csak sárga életcsíkommal inkább hazateleportáltam.
Még aznap kaptam vagy két hasonló üzenetet. Állítólag valamiféle hódoló, meg ilyen hőstettek, olyan hőstettek. Csak az a szép az egészben, hogy ott se voltam, egyiknél se. Ami viszont felettébb nyugtalanító volt, hogy mindenáron látni akart, ráadásul nyilvános helyen, ahol nem lehet sem elbújni, sem elmenekülni. Egyből kapcsolt is a vészjelző a fejemben: ~Csapda. Csapda. Csapda.~
Persze ez nem meglepő, tekintve hogy a Liga igencsak toronymagasan vezeti az "Egy céhtagra jutó elrablások/eltűnések száma" becenévre hallgató listát.
~Ezek szerint én vagyok a következő~ állapítottam meg a helyzetet. Mondjuk abból a szempontból kétségtelenül hatásos taktika, hogy kicsalják a célpontot valahová, ahol könnyű préda. Majd odavágnak egy füstgránátot vagy hullám kristályt, esetleg mágnes kristállyal kirántanak a helyemről. Majd alámvágnak egy folyosó kristályt, és pápá. A kicsalogatáshoz pedig mi más lenne a legjobb megoldás, hogy keresnek egy női játékost, akire rábízzák az üzeneteket. A hódolós és hősi érdemeket dicsőítő irományokra pedig valószínűleg sokan úgy rárepültek volna, mint Nestor a nyúlra. Nekem viszont sántított az egész. Orgyilkost kaptam, mert valamibe akaratlanul is beleütöttem az orrom. Judy is így járt – bár a megbízó és az ok ismeretlen. És azt sem árt észben tartani, hogy a Ligának elég szép számban vannak ellenségei is. De mi lehetett a motíváció, hogy hirtelen célkeresztbe kerültem? Pörögtek az események a fejemben, küldetések, kazamaták, hétköznapi farmolások. Semmi komolyabb horderejű dolog nem történt, leszámítva amikor Fuwát hazahoztuk. Lehet ott bökte volna valakinek a csőrét? Lehet a portás, aki tévesen beengedett minket, büntit kapott, és ez egy bosszúhadjárat? Akkor Hinari is veszélyben lehet. Vagy csak tőle még tartanak, és kezdik egy kisebb zavarforrással, azaz velem? Nem tudom, de valahogy nem tartom valószínűnek. Hisz elengedtek minket, a nagyfőnök engedélyével távoztunk, Fuwástól, mindenestől... Mindenesetre arra jutottam, hogy idővel valószínűleg leülepszik, addig pedig kerülöm az esélyét is, hogy csapdába essek, vagy miattam akaratlanul is csapdába essenek a társaim.

Hime volt az egyetlen, akinek elmeséltem, mi aggaszt, és miféle üzeneteket kapok. Bár nagyjából a tizedik után már reflexből nyomtam is ki őket, de a lányt beavattam – tekintve hogy délután amikor vele voltam, csak azidő alatt is négyszer csipogtam. Ami viszont meglepett, hogy Himécske meglehetősen örült, hogy rajongóim vannak. Persze, normál körülmények közt én is örültem volna neki, de ez más volt. Sem a hölgyemény nem volt ismerős számomra – oké, egy játékon belüli név nem mintha sokat mondott volna, főleg, ha csak látott volna valahol. De az, hogy a hőstetteket sem én vittem véghez, nem illett a profilomba. Más tollával ékeskedni, nem az én világom. Viszont arra jutottunk, hogy vagy csak egy félrement üzenet – akarom mondani egy tonnányi félrement üzenet – vagy csak nem elég felkészült az ellenség. Miféle szőke herceg? Soha a büdös életben nem voltam szőke! Alapból fekete hajjal futkározok, ha pedig álcázni kellett, inkább az ősz vagy fehér színt szoktam belőni – ami ugye szöges ellentéte a tőlem megszokott feketének...
Himécske támogatása mindenesetre sokat jelentett, hisz ahogy ő látja a dolgokat, akaratlanul is kizökkent az amúgy meglehetősen sötét és borongós lelkivilágomból. Amikor megemlítettem, hogy nem biztos, hogy jó ötlet, hogy elkísérem a zarándokútjára, vagy át a boltba, nehogy baja essen, mert rosszkor van rossz helyen, ő mégis meg tudott nyugtatni. Nem értette – vagy nagyonis értette? - hogy honnan jött ez az egész, viszont úgy, hogy azzal nyugtatott, hogy a városban biztonságban vagyunk, főleg ha ketten megyünk... hát, kicsit másképp láttam a dolgokat. Ha rágódok rajt, esélyes, hogy a idővel mindenben az ördögöt látom – ahogy történt azután a karácsonyi kazamata után is. Szóval fokozott óvatossággal, a hiperszuper rajtaütés-megelőző észlelés-látás kombóval felvértezve végül erőt és bátorságot vettem magamon, és Hime társaságában kicsit kimozdultam.
Már-már kezdtem elfeledkezni az egészről – tekintve, hogy egy darab random figura sem próbált lerohanni minket, sem az észlelés nem jelzett lopakodó-rejtőzködő vagy épp füleselő entitást. ~Valószínűleg csak túlgondoltad, már megint~.
Estefele aztán megint csak csörgött a levelesláda. Nem lehet ezeket valahogy kikapcsolni? Nem unja még meg?

A végzetes nap reggelén, mire ébredtem? Naná, hogy csipogásra. Bosszúsan nyomtam ki az üzenetet, majd a szokásos, rendszerindító kávézáshoz készültem. Kávé megvan, már csak cukor kell bele. Aztán ismét egy üzenet, aminek a kiütésével együtt egy jókora adag cukrot is előhívtam, ami csak úgy placcsant a bögrében. Sóhajtottam. Majd az első korty után a köhögés, majd az asztal beterítése következett. Heves szitkozódásokkal tarkítva persze, mivel az előbbinek hála sikerült elsóznom a kávét. ~Megnyitott inventorynál nem kéne üzeneteket kinyomkodni~. Mindenesetre a kávénak legalább az a hatása meglett, hogy instant magamhoz tértem. Csak épp egy kicsit bal lábbal kelve... Mire az asztal takarításával és rendbeszedésével végeztem, addigra aránylag sikerült megnyugodnom. Első utam természetesen Himécskéhez vezetett, aki már kora reggel a kertben ügyködgetett. Nos, nélküle nem tudom hol lennék egyáltalán. Ő az, aki mellettem volt, aki támogatott, aki bíztatott. Erőt adott, amikor gyenge voltam, és bátorságot, amikor gyáva. Karja közt a gondok tovaszállnak, és mindig azt kívánom, bárcsak örökké tartana... Nélküle már tavaly karácsonykor összeomlottam volna, teljesen és véglegesen, ha nincs ott velem a főtéren. A mostani kardom is neki köszönhetem. Ha Himécske nem győzköd azzal a küldetéssel kapcsolatban, hát... még mindig ott lenne abban a barlangban, kristálydarabkákban, és őrizné tovább a behemót álmát...
Ennek a hajnali történésnek valószínűleg lesznek kellemes hozadékai is – elvégre a reggeli kávézást racionális döntés teázásra cserélni, úgyhogy alkalomadtán feldobom az ötletet Himének is, aki amúgyis a legjobbak legjobbika teaügyben is. Arról a speciális, alkohollal megspékelt teáról nem is beszélve, ami szó szerint fordulópontot és értelmet hozott az életembe.

- Oziriiisz!!!! - ütötte meg a fülem a ricsaj. - Mi a... - ért váratlanul. - Hogy? - közben lelki szemeim előtt már láttam a panelt, hogy "JL Palace is under attack!" ahogy lenni szokott más játékokban. ~Ostrom alatt állunk.~. Első gondolatom az volt, a pánik után, hogy egy gyors körüzenetet kéne küldeni a többieknek, hogy a céhház környéke nem biztonságos, és ostrom alatt állunk. Átmenetileg menjen mindenki a menedékházba. Aztán utána kapcsoltam, hogy bár szép és jó, hogy figyelmeztetem a céhtársaimat a veszélyre, lehet pont azzal idézném elő a katasztrófát. A nyakamat rá, hogy Hinarinak eszébe nem jutna megvárni amíg elvonul az ellenség, és ők is lehet rá pályáznak. Ráhozzuk a frászt a paranoiás Ozira, aki odacsődíti a fél céhet – vagy legalábbis Hinarit mindenképp. És amíg a két háztömbnyire kiterjedő kiabálás forrásával van elfoglalva, repülhet a füstgránát és a többi... Így végül a félig megírt üzenetet küldés nélkül töröltem, majd akkor nyitottam meg a legutóbbi Rebecca üzenetet, amivel sikerült elsóznom a kávét. ~Ide jön... nem, már itt van...~ - Basszuskulcs.... - mondtam magam elé, ahogy hirtelen megvilágosodtam. Ha elolvastam volna időben, még tehettünk volna valamit...
A következő pillanatban pedig már Himécskét láttam a kapu felé igyekezni. Aggódva pillantottam a lányra, és mutogattam kézzel-lábbal, hogy ne nyissa ki. Majd elindultam a lány után, elvégre nekem kellene megvédenem őt, és nem fordítva. Azt pedig véletlenül sem hagyom, hogy miattam baja essen. Viszont Hime tudta, mit csinál. Mivel a falak nem hangszigetelnek, így kapunyitás nélkül igyekezett elrendezni a dolgot: - Mélységesen sajnálom, de Ozirisz-sama nem tartózkodik itthon jelenleg, kisasszony. Kívánja, hogy átadjak neki valamilyen üzenetet, ha visszatér? ^.^
Közben odaértem én is a kapuhoz, amit továbbra sem állt szándékom kinyitni. Viszont nincs az az Isten, hogy Himécskét egyedül hagyjam a frontvonalban, ha Rebecca úgy berúgja az ajtót, mint Riko a bossharc előtt...

by **Ronye Arabel** Szer. Jún. 10 2020, 19:21

Ozirisz:
Hát... igencsak elkeseredik odakint a hölgyemény.
- Nincs? Biztos? És... Mikor jön vissza? Egy hete szeretnék találkozni az én száguldó szőkehercegemmel, de sosem válaszol. És és... reméltem, hogy ha idejövök megtalálom, és most is lesz a hősöm, és segít a testvéreimet is kiszabadítani. - mondja a nő, a végére már szipogva. Naa, Ozirisz. Hát igazán segíteni kéne egy bajba jutott hölgynek nem? Még akkor is ha össze vissza beszél, hiszen te gyorsan gyors vagy, de száguldozni azt talán nem szoktál... És a legkevésbé sem vagy szőke.
- Megmondanád Ozirisznak, hogy szégyellje magát, és hogy a főtéren várom? Ja, és hogy bányába megyünk, mert ott robotoltatják a testvéreimet. - teszi hozzá a kapuban álló nő, hallhatóan lesújtva, aztán elsétál.
Hát... ezt megúsztad, de... nem kéne neki tényleg segíteni?

Leo:
Igazán férfias elfoglaltságodat úgy fest nem hagyják végezni. Milyen dolog, hogy már a takarója alatt sem hagyják békén az embet?
Mindenesetre a takarón előbb ugrabugrálás, és futkározás zajlik, majd szépen lassan le is húzza rólad valaki. Hogy pontosak legyünk egy fehér valaki, aki mire felülsz az ágy alá dugott fejjel vidáman vakkantgatva csóválja a farkát a másik reszkető fehér-bundás pet felé araszolva lassan. Noise osont be a szobádba, akit galád gazdája megint itt hagyott és unatkozni kezdett. Nem akart ő ártani senkinek, csak arra gondolt, hogy tök jó lenne a nyusziddal és veled játszani egy kicsit.
Mindenesetre már nem ordibál odakint senki, úgyhogy tiszta a terep. És a petekkel játszani egész jó móka, nem? De legalábbis szegény tapsifülest meg kéne óvni a szívrohamtól, mert láthatólag nem érti, hogy a kis róka csak játszani szeretne.

Elnézést a várakozásért A határidő június 20-a :3

by **Leonard** Vas. Jún. 14 2020, 23:46

- Nyúlúr! - dörrent a mély, elégedetlenkedő hang, de a megszólítottnak esze ágában sem volt abbahagyni a rágcsálást. A hófehér, pöttöm kis szőrgombóc szája tele volt a takaró szélével, fogai közül lassan szálldogáltak elő a pixelek. Az anyag elrojtolódott, kilyukadt a rágcsálástól, és ahogy szép lassan bomlásnak indult, úgy került elő a kardforgató felsőteste is alóla. A férfi jobb híján magára húzta a párnát, de rövid időn belül azon is nyomást, kaparászást majd ugrálást érzett. A tapsifülesnek esze ágában sem volt békén hagyni gazdáját, mintha célul tűzte volna ki magának, hogy szerez neki egy nyugtalan reggelt.
A kiabálás közben megszűnt, és a Palota megint elcsendesedett. Leo kezdte azt hinni, hogy a kiáltások csupán a fejében léteztek, mintegy visszhangként hangot adva rémálmainak.
Lassú, keserves sóhajtással aztán elhessegette magáról a nyulat, és felült. Kócos hajába túrt, maga alá húzta lábait, és feltornászta magát törökülésbe. A cigis dobozért nyúlt, de hirtelen megtorpant a mozdulatban.
Hiszen akit lehessegetett magáról, az nem is Tapsifüles volt!
- Noise, hagyd békén! - förmedt rá az állatra, aki látványosan sarokba szorította Tapsit.
- Mondtam már, hogy csak akkor játszhatsz itt, ha mindketten jól viselkedtek. Ő nem a prédád - szidta meg, és a saját állatkájáért nyúlt, hogy a karjaiba véve sértetten megszeretgethesse. A mozdulatban akárha egy kisgyerek veszett volna el, semmi férfias nem volt. Hogy a nyúl volt-e a törékenyebb abban a pillanatban, vagy a karikás szemű, kócos hajú, alsógatyás Leo, azt nehéz lett volna eldönteni. Végül aztán ahogy a kisróka szemébe nézett, megenyhült.
- Viszont ha okosan tudtok játszani, nincs ellenemre, hogy bármikor begyere, azt is tudod - beszélt tovább az állathoz, mint egy féleszű, és örült neki, hogy ebben a pillanatban senki sem látja. - Kérsz valami finomságot? - nyújtotta felé a tenyerét, hogy megsimogassa az állat finom, puha buksiját, aztán keresgélni kezdett az invertoryjában. Sajnos ott nem talált mást, csak salátát és répát, ezért úgy döntött, ideje lesz meglátogatni a konyhát. Az ő gyomrában sem volt más, csupán kávé, de ez a tény kevéssé zavarta.
Ahogy lefelé caplatott a lépcsőn, aztán végig a folyosón, megütötte a fülét pár beszédfoszlány, de nagy jelentőséget nem tulajdonított neki. Sokszor előfordult, hiszen a Palota tele volt élettel és vidámsággal. Most inkább az állatokra koncentrált, hozzájuk beszélt, felügyelte őket, és a jelenlétük idő közben teljesen megnyugtatta. Mikor a konyhába lépett, már csak a szemei alatti karikák emlékeztettek korábbi zaklatottságára, izgatottan szívta be a friss péksütemények illatát.
- Na, mihez van kedvetek? - tette fel a kérdést, és már oda is araszolt a pulthoz.

by **Ozirisz** Szomb. Jún. 20 2020, 16:05

Egyetlen röpke perc alatt menthetetlenül összekuszálódtak a dolgok. Himécske pedig rendesen kitett magáért, legalábbis ami a "nem vagyok itthol" dolgot illeti. Az ember azt remélné, hogy a rám küldött bérgyilkos továbbáll, és minden visszatér a régi kerékvágásba. Azonban jött az újabb fordulat: ki van bajban? Milyen bánya? Milyen robotolás? Na itt kezdtem kutyául elbizonytalanodni. Vagy csak lapozott egyet, és mivel a "találkozni akar velem kártya" nem vált be, előhúzott a pakliból egy másikat, egy jóval erősebb lapot. A "bajban van a testvérem" kártya ideális csali a Liga tagoknak – hisz jópár alkalommal vágtunk bele ilyen-olyan mentőakcióba. Valószínűleg annak is híre ment, hogy annak idején Destross céhtársait is kihoztuk abból a víz alatti toronyból, miután megtörtük az átkot.
Jelen információk alapján viszont nem vagyok túl sokkal előrébb. Lehet, hogy tényleg egy bérgyilkos, aki taktikát váltott. Viszont minden kétséget kizáróan nem tudom kijelenteni, hogy tényleg ez van-e a dolog mögött, vagy... valaki tényleg bajban van. Épp, mint múltkor a bossharcon. Igaz, ott több információm volt a helyzetről – az már más kérdés, hogy amit láttam, az egy orbitálisan nagy hazugság, átverés volt. De simán lehetett volna akkor is egy bajba jutott, fuldokló játékos is – és van egy olyan sejtésem, hogy ha nem mozdulok, se én, se más, akkor minimum az effektjét bejátssza Kayaba. Hisz ellenőrizni úgysem tudnánk...
A jelen dilemma is hasonló: nem tudjuk, hogy mi van valójában. Egyik – a nyilvánvalóan kényelmesebb – verzió, hogy nem teszek semmit. Biztos csak egy csapdába sétálnék, és amint elhagynám a védett területet, vége is lenne a dalnak. A másik – a helyesebb, Liga-taghoz méltóbb – út pedig bevállalni a kockázatot. Ha csak egy szikrányi esély is van rá, hogy valaki tényleg bajban van, akkor segítenem kell, és megtennem mindent. Ha pedig mégis csak célpontja lennék valakiknek, akkor pedig nyugodt szívvel elmondhatom, hogy legalább megpróbáltam. Ahogy a bossteremben a láncok elvágásánál is...
Végül odasiettem a kapuhoz, még mielőtt az ismeretlen nőszemély elsétálhatott volna, és kiléptem.
- Először is: nem vagyok, és soha nem is voltam szőke – szóltam a lány után. Közben tekintetemmel felmértem a környéket, összevetve az észlelés által közvetített érzetekkel: biztos ami biztos alapon, hogy azért legalább egy fél másodperccel előbb tudjak róla, hogyha ellenséges játékosok tartanának felém. Vagy random repülő tárgyak, mint egy kristály, virágcserép, negyedikről véletlen kiejtett zongora, vagy bármi hasonló, ami káros az egészségre. - Másodszor: honnan ismersz? Vagy honnan kellene ismernem téged? - kicsit eltűnődtem. Nem, mostanában nem voltam olyan szinten takonyrészeg, hogy a mozigépész elvágta volna a filmet. Még egy homályos emlékfoszlány se ugrott be se a nőszemélyről, se a Rebecca névről. Bár, jobban belegondolva, mintha Ironforge városa tele lett volna hasonló figurákkal, de könyörgöm... az Azerothon van, nem Aincradban...
Segítek, de tudnom kell előtte pár dolgot – szólaltam meg ismét, kevésbé morcosan – Kicsoda a testvéred? És miféle bányáról van szó? Hol van ez a bánya? Ki tartja ott robotolni, és miért? Szóval mesélj el mindent erről az egészről, mert nekem valahogy hiányosak az információim... - remélhetőleg hamarosan választ kapok, és előrébb vagyok. Akaratlanul is elkezdett pörögni az agyam, most már nem a "csapdába sétálsz te marha" volt az uralkodó gondolat – bár egyelőre még nincs kizárva – hanem ez a bánya. Vajon mit bányászhatnak ott? A hivatalosan még nem elérhető érceket, amik egy bug miatt elérhetővé váltak valahol? Vagy valami speciális cucc, mint az a furcsa barlang a kristályokkal bő egy éve? De akármi is lehet ott, valószínűleg elég értékes ahhoz, hogy játékosokat ejtsenek foglyul miatta. És elég veszélyes is lehet – hisz ha csak csákányozni kellene, és itt véget is érne a dolog, akkor ők maguk kitermelnék – és nem másokat fognának be a feladatra. Persze az is benne van a pakliban, hogy az egész a céh ellen – vagy legalábbis ellenem – kitervelt okos terv része, amire végül ráharapni készülök. De akárhogy is történjék, úgy tűnik ismét valami nagyobb dologba tenyereltem. Csak ezúttal el ne szúrjam azzal, hogy megyek a saját fejem után, nem észrevéve a nyilvánvaló – vagy épp kevésbé nyilvánvaló – dolgokat. Az esély megvan rá, hogy tényleg segítségre szorul valaki, ami mellett Liga tagként nem mehetek el szó nélkül...

by **Ronye Arabel** Vas. Jún. 21 2020, 20:23

Ozirisz
Rebecca megáll, amikor kilépsz a kapun. Nagyot pislog rád, mintha hülye lennél.
- Ki mondta, hogy szőke vagy? - dönti félre a fejét. A következő kérdésre pedig az a meggyőződés látszik a tekintetén, hogy te nem vagy normális.
- Fogalmam sincs miről beszélsz. Te ki vagy? -
A felajánlásra, hogy segítesz, viszont felragyog a tekintete.
- Komolyan? - kérdez vissza. El se hiszi, hogy a hercegén kívül még van, aki segíthet. Hálásan a nyakadba ugrik, és ad egy jó nagy cuppanósat az arcodra. - Ez nagyszerű! Ércbánya az első, és a második szint között. Egy csomó NPC-t gyűjtöttek be, hogy sok-sok ércet sózhassanak rá a játékosokra. Nem tudom ez-e a nickneve, de Buggy-ként ismerik. Köszi hogy jössz te is! Egy óra múlva várlak, és hozd Oziriszt is kérlek - pislog rád nagy szemekkel - Tudod, ilyen magas, szőke, barnaszemű, és lehengerlő mosolya van - magyarázza nyújtózkodva. Aztán újabb köszönetnyilvánítás (és a kérdéseid után) elsiet. Hagy viszont maga után egy felugró ablakot illegális bányák felszámolásáról, amihez legalább még egy játékost hívnod kel. Ha minden igaz, éppen ekkor szalad ki a palotából Leo... Na? Mi lesz?

Leo:
Nos, Noise figyelt rád, kissé talán riadtan. És értetlenül. Egyértelműen nem volt benne egy csepp ártó szándék sem, csak társaságra vágyott, és így, hogy nem Fuwa figyelméért viaskodott a nyuszival, kifejezetten jó játszótárnak tűnt a tapsifüles.
Préda? Dehogy! Csak fogocskázni akart.
Az engedélyre vidáman vakkantott, és ugrott fel Leo lábszárára, kifejezvén a szeretetét, és háláját. És bele is dörgölte a fejét a kinyújtott tenyérbe. És bolddogan futott a kardforgató után a konyhába
Ahol épp csak arra volt idő, hogy Leo felkapjon valamit, mert Nyúlúr közben kiszabadult a kezéből, és kislisszolt az ajtón, nyomában Noisesal, aki minden rossz szándék nélkül szaladt utána, fogócskázni. Ami igénybe veszi a kertet is, Nestorveszéllyel fűszerezve. Na és a kapuban Oziriszba is belefutni... Ugye milyen szép nap ez?

Határidő: Június 28

by **Leonard** Hétf. Jún. 22 2020, 19:59

Leo bár először elöntötte a méreg - talán félreértelmezve a jeleket, amiket kapott, de hát az emberek ismeretében sem volt jó, nemhogy az állatok megértésében -, aztán viszont megenyhült, amikor észrevette, hogy lényegében senkinek semmi baja nem esett. Mosolyogva simogatta Noise bundáját, vakargatta a fülét és kényeztette őt, miközben Tapsi inkább odébb vánszorgott - ő nem volt féltékeny, mi több, még örült is neki, hogy végre kibújhatott a puha szőrzsák szerepéből.
A kajára azonban egyikőjük sem mondott nemet, sőt! Nyuszi, amint említve lett az étel, egyszeriben mintha feltámadt volna poraiból, odarohant a rejtett ajtóhoz, és kisietett rajta. A folyosón aztán bevárta gazdáját, aki picit lassabb volt nála. Leonak még fel kellett öltöznie és normális emberi kinézetet adnia magának, ami egészen addig nem sikerült. Most sem, hiszen szokásához híven esze ágában nem volt használni a fésűt, csak az ujjait használta. Az öltözéshez is. Meg volt a sao-nak az az előnye, hogy elég volt csak párat kattintani, és fel is volt öltözve az ember. Ráadásul a ruha is tiszta volt és vasalt - ha nem lenne, már rég kiírta volna a rendszer. Mennyivel egyszerűbb is volt így élni, mint odakint...
Mire a fiú kiért, nyomában Noise-zal, Tapsi már a folyosó közepén ült. Szemrehányóan meredt gazdájára, egyik tappancsával a földön dobolt.
- Jól van már, jól van - nyugtázta a kardforgató fiú a türelmetlenséget, és útnak eredt. Azonban éppen csak beértek a konyhába, és hozzálátott, hogy némi élelmet készítsen a peteknek, azok újra kergetőzésbe kezdtek. Leo mélyet sóhajtott, és utánuk eredt, egy kakaóscsigával a kezében.
- Halló, mi lesz most a reggelivel? - kiabált utánuk, de azok mintha meg sem hallották volna. Idegesen a hajába túrt, de nem sietett; fölösleges lett volna, elveszni úgysem fognak. Nagyokat lépett, és ez épp elég volt. A bejáraton kilépve elvakította a napsütés. Az állatok tovább futottak, egyenesen Himécskéhez, ő pedig utánuk.
- Jó reggelt! - köszönt oda a lánynak már távolról, nem is sejtve, hogy valójában nincs is egyedül. - Elnézést az állatok miatt - szabadkozott, amikor már kicsit közelebb ért, aztán megpillantotta Oziriszt. - Áhh, nem is tudtam, hogy ketten vagytok - emelte magasba mancsait, és gyorsan harapott egyet a csigából. - Nem is zavarom tovább a randit, csak a kölyköket terelgetem - mutatott le maga elé az állatkákra, akik most Ozirisz lába körül kergetőztek vidáman.

by **Ozirisz** Szer. Jún. 24 2020, 01:15

"Ha köpni-nyelni nem tud, feloldja a Mucopront" – külső szemszögből nézve leginkább ezzel lehetett volna jellemezni azt a leblokkolást, amit a törpenő megszólalása váltott ki belőlem.
- Ahogy látod eléggé ki vagyok – jött ki belőlem nagy nehezen. Még hogy fogalma sincs ki vagyok... már végképp nem tudom hová tenni. Eljön idáig, a nevemet kiabálja a kapuban, majd rámondja hogy azt se tudja ki vagyok? Na ez már kicsit sok volt így kora reggel...
Azonban ahogy jó Liga-taghoz méltón felajánlottam, hogy segítek a bajba jutott testvérén, ismét jöttek a váratlan történések. Bár arra, hogy a nyakamba ugrik, nem számítottam, de a súlyemelés jártasságnak hála legalább terültem el a hirtelen jött törpenőtől. Az azért valljuk be, elég kínos lett volna, hogy Himécske jelenlétében szépen elterülök, rajtam egy Rebeccával

Majd az egészet követte az a cuppanós, amire végképp nem számítottam. Előbb vártam volna egy nyílvesszőt, vagy valamit, ami dobható, de ezt... csak pislogtam nagyokat. ~ Mi? Hogy? Ezt most miért? He? Mi van? ~ ehhez hasonló értetlen kérdések pörögtek az agyamban. De legalább válaszokat kaptam a küldetéssel kapcsolatos kérdések egyrészére. Igyekezvén elraktározni minden infót, az első és második szint közt levő ércbányáról – vajon hogy a viharba nem fedezték fel korábban, hisz Illfang óta gyakorlatilag az a rész szabad – a Buggy nevű játékosról – így elsőre a buggy-bug szóra asszociálva valami bugkihasználás, vagy valami rendszer szabályait megtörő képesség, effekt vagy hasonló dolgot sejtet. Mint Azeroth paladinjai, akik "bugadin"-ként váltak ismertté a speciális körülmények – és bugos szerverek – közt elérhető spontán cooldown-resetelődésnek hála.
Azonban ahogy ismét a nevemet említette, már nem tudtam szó nélkül hagyni: - Először is. Ott leszek, de mint mondod, nem tudom magammal hozni Oziriszt – közben lenyitottam a menüt, és a beérkezett üzenetek listájára navigáltam – mivel én vagyok. - mutattam közben Rebeccának a panelt, látványosan meghúzva a listán az ujjam, hogy kicsit pörögjön is, látszódván az a tömérdek mennyiségű üzenet – És soha nem voltam szőke. Valakivel szerintem összekeversz, csak kérdés az, hogy kivel... - tűnődtem el egy pillanatra a dolgon

Mindenesetre a lány rövidesen távozott is, a hátrahagyott ablakon meg csak néztem nagyot. Mint valami fesztivál reklám. "Hozd el anyádat is!" ~ jellemezhetné az üzenet lényegét. Már eleve az, hogy hol volt eldugva a menüben a küldetésablak opció? Vagy csak egy általa felvett, és folyamatban levő küldetés "továbbosztása"? Lehet, ilyen már volt tizenpár évvel ezelőtt is játékokban, hogy ne kelljen visszakutyagolnia a fél csapatnak a bosshoz kapcsolódó küldetés felvételéért. A fene se tudja, viszont ami aggaszt: kell keresnem magam mellé valakit...
Ekkor toppant elő az épületből a komplett állatkert: előbb egy Nyúl, aztán egy Róka, majd végül egy Oroszlán. Tisztára mintha csak egy vadászat lenne, szép sorban az egész tápláléklánc. Bár meglehetősen viccesen adná magát, ahogy Leo a csiga helyett Noiseból próbálna harapni egyet, aminek a róka nem valószínű, hogy örülne. Avagy az "úgy szeretlek, majd megeszlek" egy másik értelmezése. - Jó reggelt – köszöntem Leonak, miután észrevett. Majd a kergetőző állatkákat figyeltem, akik immár a lábaim körül hajszolták egymást – Nem csoda, hogy elszöknek, négy lábon gyorsabban futnak, mint te kettővel, ráadásul kora reggel... - tettem hozzá. Azonban Leot elnézve kezdett egy gondolat körvonalazódni: "Tudod, ilyen magas, szőke, barnaszemű, és lehengerlő mosolya van" visszhangzottak a fejemben a törpenő szavai. Akár Leóra is ráillene, bár a lehengerlő mosolyt mint olyat nem tudom definiálni... de tény, hogy a srácra jellemző az az úgynevezett "fullHD-s vigyor". Talán az Ironforge-ban "lehengerlő"-t jelent? Fene se tudja. Mindenesetre a körülményeket elnézve kissé gyanús, hogy valaki rajtam keres egy Leo-szerű valakit az én nevemmel. Vajon mi a lóalkatrészt csinált már megint a srác? És hogy? Aztán elhessegettem a gondolatot: megint én lennék a rossz, ha meggyanúsítanám valamivel, mint akkor, a kazamata előtt... Meg különben is, a leírás annyi erővel ráillhet Alexra is – leszámítva a szemszínt. Mintha Alexnak zöld szeme lenne, vagy nem? Csak abban vagyok biztos, hogy a lámának sötétkék van, hisz a nóta is úgy szól, hogy "Láma szeme, láma szeme sötétkék..."
Csak ezzel a rohadt ablakkal kellene valamit kezdeni. Amennyiben volt rá opció, úgy lerejtettem. Nem kinyomni, nem elfelejteni, csak hogy ne legyen itt az útban. Valamit ki kell agyalnom rá. Vagy meg kell győznöm a "Rendszert", hogy márpedig én akkor is hatökör vagyok, és elég vagyok a küldetéshez. Elvégre azt mondta, hogy hozzam magammal Oziriszt. Azaz leokézom én is, meg leokézza Ozirisz is, és problem solved. Vagy keresni valaki hackert, aki meg tudja kerülni a dolgot. Apropó, pont itt áll előttem valaki, aki talán hacker vagy ismer valakit aki tud hackelni. Indikátor? Questablak? Van különbség? Vagy végső esetben lehet el kéne hívnom valakit. De kit? A céh nagyrésze hatókörön kívül van. Himécske pedig jópár éve letette a naginatát – meg ha tényleg csapdába sétálnék, a legkevésbé szeretném őt is belerángatni. Meg van egy Leo, akivel hát... hogy is mondjam, a bizalmi viszony az nagyjából a Stormwind-Ironforge metróvonal környékén van. Vele nagyjából az lenne a végkifejlet, hogy ketten jönnek ki a bányából: az egyik sietve, a másik törpve...

by **Ronye Arabel** Szomb. Jún. 27 2020, 13:43

Ozirisz:
A nő először hökken meg, és akad a torkán a mondanivalója, amikor azt mondod te vagy Ozirisz. Néhány nagy pislogást követően találja csak meg a hangját.
- Akkor a másik Oziriszt - próbálkozik elbizonytalanodva - De ugye nem te kaptad meg az üzeneteimet, amiket a hősömnek írtam? - kerekedik el riadtan a szeme, majd mintha összeállna a kép, megértés villan a tekintetében - Akkor ezért nem kaptam választ! Az én hősöm biztosan válaszolt volna! - magyarázta, inkább magának, mint neked. Magában még motyog valamit a megkeresésről, és a hülye rendszerről, miközben tűnődve elsétál.

Leo és Ozi:
Nemsokkal később futtok össze: Ozi Rebecca által letaglózva, Leo pedig a petek játékába csöppenve.
Csak hát... A találkozás nem úgy alakul, ahogy szerettétek volna. Ozirisz előtt újabb ablak ugrik fel, ami arról tájékoztatja, hogy a küldetés teljesítéséhez szükséges partnerrel megtörtént a kapcsolatfelvétel, Leonard-dal együtt mostmár indulhatnak az üzenetben megjelölt koordináták felé a főtéren keresztül.
Leot pedig arról tájékoztatja a felugró ablak, hogy Ozirisz meginvitálta a tiltott bányák felderítésére.
A helyetekben én biztosan elutasítanám a lehetőséget, dehát ismeritek a SAO-t... Visszautasíthatatlan ajánlatot kaptatok, szó szerint. Nincs gomb se az ablak bezárására, se a küldetés elutasítására. Az egy órából amit Rebecca említett pedig van még 45 percetek Nos... Valamit csak kezdeni kéne a helyzettel, nem igaz?
//Határidő: Július 4 angyal

by **Leonard** Kedd Jún. 30 2020, 00:07

Nos igen, valószínűleg a kora reggel számlájára írhatta, hogy nehezebben esett le neki a poén, mint kellett volna, vagy talán mert kedélyállapota egyébként is a béka feneke alatt volt, de nem sikerült túl őszintére a jókedvűnek szánt mosoly. Ezt Ozirisz is észrevehette, mert a következő pillanatban egészen elgondolkodott. Nagy lehetett a baj, ha már neki is feltűnt, hiszen nem töltöttek el még túl sok időt egymás társaságában. Leonard összevont szemöldökkel pillantott rá és kivételesen áldotta az eget, hogy nem Aftonnal hozta össze a sors; a szemüveges férfi valószínűleg hamar átlátott volna a problémán és talán kérdezősködésbe is kezdett volna. Erre a fiúnak most kicsit sem volt szüksége - vagy talán éppen erre lett volna csak igazán? -, mi több, semmilyen társaságra nem vágyott, így megpróbált tovább lépdelni a kergetőző petek után. Csakhogy a mozdulatban megakadályozta egy felugró ablak, ő pedig értetlenül meredt rá.
- Bányák? - ráncolta a homlokát. - Azért megkérdezhetnél róla előtte, van-e kedvem segíteni - morogta rosszkedvűen, és nekilátott, hogy elutasítsa vagy elfogadja az ajánlatot - ezt még nem döntötte el végleg -, erre azonban nem maradt többé lehetősége.
- Mi a faszomat szúrtak el ezek már megint? - tört ki belőle a felháborodás, ahogy sikerült felfognia a helyzetét. - Na és akkor mi lesz, ha nem teljesítem időre ezt a szart? - morgott és belerúgott a kerítés oszlopába. Jobb dolga is lett volna annál most, mint hogy holmi bányákban grasszáljon. Ozirisz felé fordult nyúzott, reménykedő pillantással.
- Mondd, hogy ez csak holmi ércvadászás és semmi komolyabb? - tekintett rá szinte kérlelően és sebezhetősége egy pillanatra kézzel fogható volt. Ha ugyanis ez mégis valami olyan ügy, amin emberéletek múlhatnak, nem sétálhatott el mellette szó nélkül...

by **Ozirisz** Vas. Júl. 05 2020, 21:27

Ahogy megemlítettem, hogy én vagyok az a bizonyos Ozirisz – akit a lány elvileg keres – láthatóan meglepődött. - Milyen másik Oziriszt? Belőlem csak egy van... - jegyeztem meg. Hát mégis, mi a jó franc van ma mindenkivel? Még hogy a másik Oziriszt... Vagy valaki ennyire szeretne feldarabolva látni? Vagy mégis mi? - Hát ami azt illeti, nem tudtam hová tenni őket, hogy kitől és miért kaptam... - majd a lány következő mondatát nem tudtam szó nélkül hagyni – Igen, valószínű. Azért adhatta meg más nevét a sajátja helyett... - de hogy mégis ki lehetett, és milyen indíttatásból, az számomra rejtély. Viszont két azonos nevű játékos nem létezhet, már a karakteralkotáskor visszadobja a rendszer ha valaki már létező nevet akart bepötyögni. Ez már a 10-15 évvel ezelőtti MMO-kban is így volt, és ennek hála születtek a furcsa nevű karakterek egy-két számmal vagy szóközzel a végükön. És a Black Ironban sem láttam feltűnően hasonló neveket a falakon.
Mindenesetre elég érdekes események kezdtek kibontakozni. Először is az a kiabálás a kapu előtt, majd jött az, hogy engem de valójában mégsem engem keresnek. Aztán erre már csak az a nyamvadt küldetésablak hiányzott amivel illene valamit kezdeni. Mondjuk valahogy átvágni a rendszert vagy megkerülni vagy ilyesmi. És ha ez a sok váratlan esemény nem volna elég, akkor egy random előkerülő Leó is feltette a pontot az i-re.
- Mi a franc... - szaladt ki a számon, ahogy megláttam az újabb ablakot. Mi az, hogy megvan a kapcsolatfelvétel a szükséges partnerrel? - Ez komoly? Mert viccnek azért elég durva... – morogtam magam elé ahogy a újabb ablakot néztem. - Reklamáld meg Kayabánál, nem én osztottam tovább a küldetést – válaszoltam Leónak. Még van mersze rajtam számonkérni, hogy megkérdezhettem volna. Nem tudom, feltűnt-e neki az az apróság, hogy az értesítés előtti másodpercekben sem a menüt, sem az ablakot nem matattam. Akkor mégis hogyan rángattam volna bele? Meg aztán eléggé abszurd az a feltételezés is, hogy pont én fogok odamenni segítséget kérni egy küldetésben, és pont Leótól. Na persze... Meg eleve azt se értem, hogy miért ragaszkodott most a rendszer a csapathoz? Ötvenes szinten, full ritka-epikus felszereléssel erős túlzás. És ha már itt tartunk, a kutya se akadályozza meg rendszerszinten hogy valaki egymaga bemenjen egy bossterembe vagy szó szerint elragadja a föld felszínéről egy miniboss, akkor egy küldetéshez minek?
Leo háborgásán csak forgattam a szemeim. Mintha valamit nagyon is tudna, hogyha már olyasmit emleget, hogy valakik valamit megint elszúrtak. A nekem szegezett kérdésre viszont érdemben nem tudtam túl sokat mondani – Elvileg valami bányában robotoltatják a népet, és őket kellene felszabadítani – válaszoltam a srácnak, majd egy hirtelen jött ötlettől vezérelve feldobtam a témát – Jut eszembe, nem tudod valahogy meghackelni ezt a küldetésablakos marhaságot? Ahogy látom amúgy se vágnál bele most semmi effélébe... - legalábbis a reakcióit látva elég egyértelmű, hogy olyannyira hiányzott számára ez az egész, mint helikopterre a katapultülés. Egy próbát megért, elvégre ha egy rendszerhibát javítana ki hackeléssel, az már elvileg nem minősülne bűnnek. Nem mintha különösképp aggasztana jelen esetben ez a dilemma. Leót jobban megnézve viszont kezdett valami körvonalazódni. Barna szeme van. Lehet ő áll a dolgok mögött? Mondjuk ez egy remek lehetőség lenne számára, hogy egyszer s mindenkorra megszabaduljon tőlem. Persze ha ezt szóvá tenném, akkor tuti én húznám a rövidebbet, hogy mégis, miket feltételezek róla. Még ha nem csinálok semmit, akkor is velem morog, engem hibáztat, hogy miért sóztam rá a küldetést – amit előtte meg pont rám sózott valaki.
Mindenesetre még háromnegyed órám van. Ha Leo mégis úgy döntött, hogy csatlakozik, akkor vele együtt indultam el a főtérre. Ellenkező esetben jobb ötlet híján egyedül. Elvégre megyek én, meg jön velem Ozirisz is, szóval elvileg nem lehet hiba. Vagy ebben az esetben egyszerűen csak a hátralevő idő nagy részében eltűnök Himécskével, és az utolsó előtti pillanatban teleportálok a főtérre...

by **Ronye Arabel** Hétf. Júl. 06 2020, 08:32

Gyerekek, gyerekek... Tessék szépen megbeszélni, mi legyen :3 Kaptok rá egy hetet, tehát Július 13-ig még kigondolhatjátok mit csináltok Very Happy

by **Leonard** Hétf. Júl. 06 2020, 21:55

Ez a robotoltatás egyáltalán nem hangzott jól. Sőt, éppen úgy tűnt, mintha akaratuk ellenére tartanának játékosokat egy helyen és dolgoztatnák őket. Persze simán megtehette volna, hogy magasról leszarja a dolgot, de Leo minden látszat ellenére nem ilyen volt; képtelen volt elsétálni embertársai szenvedése mellett szó nélkül. Általában emiatt keveredett bajba és úgy tűnt, most is kész feláldozni saját napját - és idegeit - a jó ügy érdekében. Ozirisz következő mondatai azonban annyira elakasztották a gondolatmenetben, hogy végül el is felejtette kinyilatkoztatni a szándékát.
Úgy bámult társára, mint akit kiütött a pestis.
- Mégis miért tudnám meghackelni? Informatikusnak nézek ki, vagy mi? - kérdezett vissza értetlenül, aztán legyintett. Ozirisztól már meg kellett volna szoknia, hogy furcsa sémákat követve gondolkodik; érdekes és mások számára egyáltalán nem logikus módon. Ebből a szempontból kicsit olyan volt, mint Szophie, csak amíg az idomárlány kiszámíthatatlansága feldobta a napjait, a kardforgató reakciói csak összezavarták.
Inkább pislogott egyet, legyintett, majd felment a szobájába. Mégsem mehet el egy küldetésre fogmosás és rendes öltözet nélkül.
Na jó, Aincradban igenis elmehetett volna, Ozirisz társaságához azonban nem nagyon ragaszkodott. A küldetésében visszafelé számláló óra viszont annál jobban foglalkoztatta. Felfrissítette magát, megszeretgette Tapsit - aki időközben hulla fáradtra kergetőzte magát Noise-zal -, adott neki megfelelő mennyiségű élelmet és vizet, aztán a küldetésen kezdett el gondolkodni. Milyen módszerek lehetnek arra, hogy valakit egy bányában tartsanak? És mire is kellhet nekik ez a munkaerő? Az összes elkapott személy érclátó lehet, igaz?
Egészen kézenfekvő megoldásnak tűnt, hogy Leo - mivel érclátó - egész egyszerűen csak belesétáljon a csapdába. Így viszont, hogy fogalma sem volt a probléma forrásáról és nem állt rendelkezésére több információ, ezt mégsem tehette meg csak úgy.
Úgy döntött, felderítésbe kezd. Habár lopakodás jártasságát már elveszítette, felhúzott egy köpenyt, a csuklya alá burkolózott és elsétált a megadott időpontra a fő térre. Az lesz a legjobb, ha kideríti, mi folyik itt és az mennyire komoly. Abban azonban titokban reménykedett, hogy Oziriszt figyelve kideríthet valamit - mert az kérdés sem volt, hogy céhtársa itt lesz, nem igaz? Hiszen egy igazi JL-es mindig segít a bajbajutottakon!

by **Ozirisz** Kedd Júl. 07 2020, 12:27

Először rámsózzák azt a kétszemélyes küldetésablakot. Ami egy rohadt bug miatt beaktiválódik teljesen automatán... Leóra. Erre ráadásként kapásból beszól a srác, mintha direkt és szánt szándékkal sóztam volna rá a küldetést. Egyre jobb lesz, komolyan mondom. Aztán persze hiába dobtam fel egy konstruktív ötletet a probléma megoldására, egyértelműen nem nyert pici piros hangszórót. Mindössze arra jöttem rá, hogy nagy valószínűséggel Leó nem ért a hackeléshez. Vagy csak elég magas szinten van a színészkedés jártassága, hogy ne lássak át rajt. De így vagy úgy, ismét nem én jöttem ki jól a dologból. Pedig csak jófej akartam lenni, hogy ha már ennyire nincs kedve ehhez a bányafelszabadításhoz, amit rásózott a spontán aktiválódó bug, hogy bedobtam valami ötletet. Elvégre bizonyára megvannak a srácnak a maga kapcsolatai – akár hacker fronton is, elvégre az indikátorok sem magától váltanak színt, vagy nem? Aztán persze ismét egy újabb beszólással lettem gazdagabb, és ha mindez nem lenne elég, Leó mint aki jól végezte dolgát, legyintett és visszament a palotába. - Hát ez remek, mondhatom... - mondtam magam elé. Se bú, se bá, se lóalkatrész a hátsó feledbe, csak fogta magát, és lelépett, szó nélkül. Vagy egy-két percig csak néztem ki a fejemből, hogy ez meg mi meg hogy meg miért. Valahogy már most nagyon elegem van ebből a mai napból, pedig jóformán még csak el se kezdődött...
A hátralévő idő nagyrészét Himécske társaságában töltöttem – avagy muszáj egy kicsit megnyugodnom, mert ez valahogy túlon túl sok volt így nekem korán reggel. És mivel Leó is inkább szó nélkül otthagyott mint eb a Szaharát, logikusnak tűnt számomra, hogy küldetésablak ide vagy oda, ezt a feladatot egyedül kell megoldanom. Hisz ha jönni akart volna, mondta volna, hogy jön. De ehelyett csak morgott, hogy miért rángatom bele akarata ellenére – holott tudhatta volna, láthatta volna, hogy semmi effélét nem csináltam. Szóval feldobtam az ötletet Himének, hogy reggelizzünk együtt, vagy legalábbis igyunk meg egy csésze finom teát – mert ugye egy bizonyos energiaszint alatt nem megyünk küldetésre, igaz? Aztán végül hét-nyolc perccel az idő lejárta előtt elbúcsúztam Himétől, majd a kristályommal teleportáltam a főtérre. Sietős léptekkel húzódtam be a teleport egyik oszlopa mögé, majd onnan tovább az egyik közeli NPC bódéhoz – elvégre nem kéne nagyon feltűnő helyen szobrozni. Az észlelést és a látást már indulás előtt beaktiváltam, bár jelen helyzetben túl sokra nem megyek vele, hála a nagy tömegnek mindenkire bejelez. De legalább a bánya felé menet nem kell már bekapcsolni. Aztán két hangrögzítő kristályt halásztam elő a céhbankból, amiket aztán zsebre raktam, hogy kéznél legyenek, ha kell. Elvégre ha tényleg csapdába sétálnék, és tényleg reménytelen lenne kijutnom, legalább a céhtársaim tudják, hová tűntem. Majd igyekeztem felmérni a terepet. Tekintetemmel Rebeccát kerestem, elvégre elég nagy a főtér, és ilyen tömegben nem egyszerű kiszúrni egy valakit... a sokszáz játékos és gépi karakter közt. Végül, ha megtaláltam, odasétáltam hozzá. - Hát, úgy tűnik, egyedül jöttem... - szólítottam meg – Valakire bejelzett a küldetésablakod, de valószínű ő inkább visszament aludni... - tettem hozzá. Elég álmosnak, vagy nem is tudom milyennek tűnt a srác. És azt sem láttam, mikor indult el Leó, már ha egyáltalán elindult. Persze ez nem jelent semmit, viszont ha mégis jött volna, akkor valószínűleg már itt lenne. Vagy hozzám hasonlóan ő is az utolsó pillanatban fog kiesni a teleportból, csak egy kicsit később...

by **Strea** Hétf. Júl. 20 2020, 11:21

Kérem a mesélőt, folytassa a küldetést.

by **Ronye Arabel** Kedd Júl. 28 2020, 11:11

Nos tehát: Van egy lopakodó szőkehercegünk, és egy bátor, lángoló kardos lovagunk. Rebecca kifejezetten csalódottan néz Oziriszra.
- Kár - mondja, de azért nem fújja le a mentőakciót. - Mutatom az utat. - közli, és elindul a város határán kívülre egy sziklás kazamatához. Már a bejutáshoz is jól jön az akkrobatika.
- Tudod hatalmas biznisz van a T1-es ércekben. Senki nem tudja elkerülni a használatukat, aki jó felszerelést akar, legyen akár milyen magas szintű, és sok kell belőle. Buggy pedig elég tehetségesen megtalálja az alacsonyszintű játékosokat, akikkel felvetetheti az érclátást, és egész jó felszerelésért cserébe éjjel-nappal dolgoztatja őket, "hiszen Aincardban úgy sem kell aludni" - osztja meg séta közben a fontosnak tűnő információkat. Ha pedig kérdésed van, arra is válaszol ha tud. Az észlelésed szerint van négy játékos, akik éppen ugyan arra tartanak, mint ti. Még a kis mászás után elérhető sziklabarlang bejáratánál is, sőt, ha beléptek, azután is.

Leo sajnos valószínűleg nem merészkedik elég közel a pároshoz, hogy hallja amiről beszélnek, de azt észreveheti, hogy látszólag nem ő az egyetlen, aki különös érdeklődést tanúsít a furcsa páros iránt. két-három játékos követi őket egészen a kazamata bejáratáig. Miután eltűnnek a három méter mászással elérhető barlangban, azután is utánuk másznak, és követik őket a sötétnek tűnő lyukba.

//No lássuk mit csináltok. Kérem, hogy most Ozi írjon előbb, hogy Leo reagálhasson arra, amit lát. Köszönöm a türelmet ^^"
Határidő: Augusztus 7

by **Ozirisz** Szer. Júl. 29 2020, 22:27

Ami azt illeti, meglepően könnyen ment a dolog azon része, hogy közöltem Rebeccával, hogy egyedül jöttem. Nem tudom amúgy, hogy kit vagy mit várt, de a rám eső részt bőven teljesítettem. Elvégre azt mondta legyek itt – és itt vagyok. És azt is mondta hogy hozzam Oziriszt – és ő is itt van. Arról már hadd ne én tehessek, hogy a kettő egy és ugyanaz a személy. Méghogy másik Ozirisz... Mindenesetre meglehetősen furán indult az egész, figyelembevéve az egy főre jutó rendszerhibák mennyiségét. Először az a furán bejelző küldetésablak, amit tán csak Kayaba tudja, hogy miért épp Leóra aktiválódott. Talán pont az admin furcsa, elborult humorérzékének fizikai megtestesülése? De az akkor se fér a fejembe, hogy ez mi meg hogy meg hogyan került Rebeccához az én nevem úgy, hogy valaki totál mást keresett valójában. Valaki tényleg lopja a nevem? Vagy valaki megtalálta azt az NPC-t, aki szemrebbenés nélkül átírja az adott játékos nevét, legalábbis látszólag? Nem lennék meglepődve az efféle dolgon se, elvégre az utóbbi időben egyre több, korábban kőbe vésett szabályt rúgott fel valaki, és odafentről biztos röhög a markába, hogy na, ebbe is jól belefutottak...
Na de így vagy úgy, végül egyedül jelentkeztem Rebeccánál, aki ezt tudomásul vette, de mintha kissé csalódott is lenne, hogy hát csak én vagyok. Végül elindultunk, és sokáig konkrétan semmi gyanús nem történt. Közben pár új információval lettem gazdagabb. - Ez ismerős jelenség. Még ha a nyersanyagok megvannak, akkor is elég melós egy T5-ös felszerelést összerakni, amihez kell egy T4-es valami, amihez egy T3-as... A készíthető tárgyak közül pedig az erősebbek majdnem mind lemennek pár tierrel az alapanyagokkal... - értettem egyet a lány mondandójának első felével. Azonban az utolsó mondatán felkaptam a harciiszapot. Nem Rebeccával volt bajom, hanem egy pillanatra belegondoltam, ez mennyire is durván nézhet ki a rabszolgák szemszögéből – Méghogy Aincradban nem kell aludni... ez hülyeség. Aki próbált már több napot egyhuzamban ébren tölteni az tudja, hogy nagyon nem egyszerű... - fakadtam ki. Az alvásigény ugyanúgy megvan, és ugyanúgy próbálja a szervezetünk kielégíteni a szükégleteit, mint odakint is tenné. Ugyanúgy elkezdünk ásítozni, belassulunk, két lépés közt fél másodpercre lekapcsolunk, hogy aztán felriadjunk. A megnövekedett reakció pedig itt is legalább olyan veszélyes, mint odakint. Fájdalomérzet híján az esetleges sebződést se biztos, hogy észrevennénk. - Ha elkapjuk ezt a Buggyt, minimum telepumpáljuk koffeinnel és hangrögzítő kristályról telezajongjuk a környéket, természetesen végtelenített lejátszásra állítva. Majd akkor megtudja, mennyire nem kell Aincradban aludni... Na és mégis mit kapnak cserébe a játékosok a végtelenségig tartó robotolásért? Lovacskát részletekbe? Úgy utálom az ilyen hataloméhes és kapzsi seggfejeket. Fogadjunk odakint valami lepratelepen... izé... gyárban valami főnökféle lehetett... - odakintről nagyon is ismerem az efféle embereket. Csak mert jobb helyre pottyantotta le a gólya, vagy jól helyezkedett, máris azt hiszi, hogy ő felsőbbrendű. És az ilyenek gyakorolják a hatalmat azokon, akik ilyen-olyan okokból rákényszerültek a robotolásra, ügyesen ignorálva a tényt, hogy ezzel gyakorlatilag élve eltemetik embertársaikat.
Persze az észlelés a háttérben végig aktív volt, igaz, a város határáig alig-alig vettem hasznát. A nagy tömegben sajnos mindenkire jelez, de ott amúgy se az volt a cél, hogy tudjam van-e itt még valaki – ami meglehetősen hülye kérdés lenne például a főtéren a meglehetősen nagy tömeget elnézve. Legfeljebb a hirtelen közeledő alakokra figyelmeztetne. Azonban a városkapun túl rövid idő alatt megfogyatkoztak az életjelek – leszámítva azt a pár, feltételezhetőleg kis szintű játékost, akik a legelső mezős részen játszottak disznóvágásost. Talán észre se vettek minket, nem úgy, mint az a három-négy másik, akik végig mögöttünk voltak, hol jobban, hol kevésbé lemaradva. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy nem csapdába sétálok, de aztán a fene se tudja. Mindenesetre nem mutattam semmi jelét, hogy észrevettem volna őket. Hadd higgyék, hogy na majd jól meglepnek, csak aztán nehogy a fagyi visszanyaljon. Jobban belegondolva, valahonnan nagyon is ismerős volt ez az egész szituáció. Valami módon belebotlik az ember egy játékosba, aki az együttérzésre alapozva próbál rászedni minket valamire – általában egy bajba jutott barátján kellene segíteni – aztán hirtelen a vadászból lesz a vad és fordítva. Egyik felem azonnal kérdőre vonta volna Rebeccát, hogy ez mégis mit jelentsen. A másik viszont csitítgatta, mondogatta neki, hogy "nem tudhatod, lehet tényleg áldozat". És amíg erre az utóbbira van egy hangyányi esély, addig az a minimum, hogy kivizsgálom az ügyet, és segítek a bajba jutottakon. Elvégre ez a Liga-taghoz méltó hozzáállás, vagy nem? Jobban belegondolva akár én is juthattam volna hasonló sorsra, ha nem karol fel a Liga. Volt idő, amikor az éjszakába nyúlóan ritkítottam a mobállományt, vagy órákig gyűjtögettem a questitemeket, hogy még meglegyen a szintlépés aznap. És akkor sanszos, hogy egy bányászós munkával és a felszerelések ígéretével elhúzott mézesmadzagra rákaptam volna – főleg kis szinten, amikor még nagyon meghatározta, hogy milyen mobokat tudunk farmolni az, hogy milyen páncélban, milyen karddal futkorászunk.
- Amúgy, mióta tartják fogva őket? - tettem fel egy kérdést, amíg rákészültem a barlang megközelítésére. - Gondolom nem hagyja őket csak úgy távozni. Vagy mivel tartja ott őket? - avagy sose árt, ha kicsit jobban képbe kerülünk az ellenséget illetőleg. Majd kis mászás és több-kevesebb küzdelem után elértünk a feltételezett bánya bejáratáig. Legalábbis elég valószínű, hogy megérkeztünk, csak ez a mászás valahogy nem hiányzott. Akrobatika híján a súlyemelésre támaszkodtam és a megfontolt, kétszer is megnézem hová lépek, mibe kapaszkodok módszert alkalmaztam. Aztán végül egy fél percnyi szusszanás után betértünk a bányába – valószínűleg a pulikutyusokkal együtt.

by **Leonard** Vas. Aug. 02 2020, 00:03

Megtorpant. Automatikusan a zsebébe nyúlt, de végül nem találta ott a dobozkát - amit felszerelkezéskor korábban már az invertoryjába süllyesztett. Nem is volt baj, mivel a doboz hiánya megakasztotta a mozdulatban és csupán ennek volt köszönhető, hogy nem fedte fel végül magát. Újra és újra a bőrébe csípett, de csupán tompa bizsergés futott végig rajta, felébredni nem sikerült a rémálomból. Talán jobb is volt így, mert amíg a fájdalom nem létezik, addig a valóság sem; neki pedig feltett szándéka volt menekülni a valóság elől.
Erről többek között ez a nő is biztosította, habár hogy mi volt álom és mi történt meg igazából azt már egyre kevésbé volt képes elválasztani egymástól.
Egy pillanatra érezte a nő szoros ölelését, a testének kipárolgását, mellei puha érintését maga körül, a borzongást, ami átjárta akkor. Ez az emlék valóságosnak tűnt, ám a szavak, amiket kimondott... Azok nem lehettek igaziak. Rebecca - mert hirtelen eszébe jutott az is, hogy így hívják - nem tudhatott azokról a dolgokról.

A két alak nekiiramodott, ő pedig vonakodva bár, de követte őket. Háztól házig, faltól falig haladt, miközben folyamatosan kattogott az agya. Miért is csinálja ezt? Miért akar segíteni? Mi célból van itt? Úgyis csak haszontalan! Felrémlett előtte Mirika arca - valamiért dühös volt rá. Aztán Hinarié is, ahogy ráförmed. Pedig ő csak meg akarta mutatni, hogy végre képes valamit egyedül is véghezvinni!
De mi is volt az?
Egy pillanatra megtorpant, ahogy emlékeiben kutatva eljutott a barlang bejáratáig. Rémlett neki, hogy beléptek, pedig vissza akarta tartani a lányokat. Vajon valóban meg akarta tenni, vagy ez is csak egy álom volt? És utána? Utána képszakadás.

Ekkor érezte meg először, hogy többen is vannak körülöttük. A táj már rég kihalt volt - látszólag. Nyugtalanul pillantott körbe, de az alakok nem közeledtek felé, ellenben Ozirisz és Rebecca alakját egy pillanatra sem hagyták le. Mélyet sóhajtott és lenyitotta a menüjét, hogy üzenetet küldjön a férfinak. Azt tudta már, hogy neki is van észlelése, így nem pazarolta a betűket arra, hogy fölösleges információkat osszon meg. Azt azonban jobb lesz, ha tudatja, hogy ő is itt van, habár sok hasznát - mint általában - most sem fogják venni.

Leo írta:
Itt vagyok mögötted, fedezlek.

by **Ronye Arabel** Hétf. Aug. 17 2020, 16:51

Rebecca némán hallgatja Ozi kifakadását. Az arcán egyetértés látszik, de úgy fest, nem érzi szükségét, hogy hangot is adjon neki.
- Mióta... - gondolkodik el a kérdésre. Neki nem tűnt fel hogy követnek titeket, legalábbis jelét nem adta. - Féléve? Azt hiszem... Lehet már egy teljes éve...kissé nehéz idebent követni az idő múlását...- vakarja meg a tarkóját.... - De őrökkel tartja ott őket. Mindig egy tierrel magasabb szinten járó őrökkel, hogy esélyük se legyen szerencsétleneknek. Nem mintha sokan dobbantani akarnának... Nem ölik meg őket, enni kapnak, meg felszerelést... Szerintem egy csomóan azt sem tudják, hogy sokkal könnyebben is lehetne élni Aincardon - tárja szét tanácstalanul a kezét.
A mászás ha nem is gyorsan, de nagyobb probléma nélkül sikerül.
Ahogy pedig Ozirisz belép a barlangba az észlelése előrefele hat játékost jelez. Hogy őrök, vagy "dolgozók" is vannak köztük? Ki tudja? Mindenesetre három a titeket követő jómadarak közül, mostmár nem is próbálva titkolni jelenlétüket, szintén besétál a barlang bejáratán. A hat észlelt játékos közül pedig kettő bentről indul el a kijárat felé... Oh, és említettem már, hogy a járat ugyan nem olyan szűk, hogy mozogni nehezen lehessen benne, de ahhoz épp eléggé az, hogy nagyívű mozdulatokra ne adjon lehetőséget, ahogy arra sem, hogy elslisszanjatok az érkezők mellett.
Dehát egy ligatag csak kitalál valami okosat ugye? Talán épp a felcsippano, Leotól érkező üzenet segítségével.

Aki odakint a sziklamászás közben már meg is láthatja a három alakot: akár ikrek is lehetnének rövidre vágott hajukkal, és egyen-tunikájukkal, ami a ninják öltözékére emlékeztet.
Közelebb mászva a barlang bejáratához pedig azt is jelzi az észlelése, hogy Ozin és Rebeccán kívül még további két játékos közeledik bentről a bejárat felé. Innen pedig már az is látszik, hogy nem korlátlan a tér a járatban... Ozi talán segítségre szorul, nem? Valószínűleg nincs itt az álmodozás és az élet nagy dolgain való töprengés ideje.

Köszönöm a türelmet. Most is jobb, ha Ozi ír először Smile

Tekintettel a bizonytalan helyzetre, a határidő ezúttal szeptember 1 Jelezzetek, ha nem megoldható addig az írás.

by **Ozirisz** Kedd Szept. 01 2020, 11:51

- Az rengeteg idő... - állapítottam meg – De nekik odabenn valószínűleg még többnek tűnik... egy örökkévalóságnak... - avagy robotolás közben összefolynak a napok. A nyolc-tizenkétórák vontatottan mennek, aztán a nap többi részében meg örül hogy annyira összekaparja magát az ember, hogy a következő nekifutást kibírja. Gyakorlatilag csak a következő szabadnap ami lebeg az ember szeme előtt, mint elérendő cél – ami viszont sitty-sutty, el is múlik mire kettőt pisloghatna. A napok után a hetek, hónapok, majd az évek is összefolynak, szürkén, események és élmények nélkül. Odakintről nagyon is ismerős ez az érzés, és az efféle mókuskerék elől Aincrad tökéletes menedékül szolgált. Egész idáig nem is tudtam, nem is gondoltam, hogy idebent is vannak akiknek hasonló sors jutott. Nem csoda, hogy felrántotta az agyam. Hát mégis mit képzelnek ezek? - Egy tierrel magasabb őrök... kérdés az, hogy hányas tiernél járnak most... - kezdtem el morfondírozni az újabb infókon – Buggy... valahogy a bugokra asszociálok név alapján... csak remélni tudom, hogy nem T6-T7 vagy hasonló, földi halandók által nem elérhető cuccokban flangál a csatlósaival együtt... - húztam el a számat. Oké, a tier 5 ritka az felér a tier 6 gyakorival, elvileg. De ha egynél többen támadnak, akkor cinkes, ha kettőnél többen akkor pedig esélytelen mutatvány. Arról az apróságról nem is beszélve, hogyha a tucatnyi őr mellé még kiront a bányából két tucatnyi tárnarák, néhány mérges bányászpók és természetesen egy eltévedt fúrópajzs – biztos ami biztos alapon. - Arról tudsz valamit, hogy ezek az őrök hányan lehetnek? - kérdeztem Rebeccát, viszonylag halkan.
Majd a napi tornaóra és a sziklamászás után jött a feketeleves: az észlelés jelzett, rengeteg játékost. Beletelt egy-két másodpercbe mire nagyjából feldolgoztam az infót: hat játékos odabent, amiből kettőt úgy instant meg is nyertünk. Plusz a mögöttünk levő három, ami szintén csak jön mint a gázszámla. És még egy üzenet is jött, amit először csak úgy reflexből lenyomtam az elmúlt napok történéseinek hála. Majd pislogtam mint hal a szatyorban, hogy hoppá, Rebecca itt van, akkor mégse ő írt ismét. Visszanyitottam, megnéztem, vegyes érzelmek fogtak el. Egyfelől kissé megnyugtatott a dolog, hogy javulni látszanak az arányok, elvégre Leo is itt van. Oké, nem épp a legjobb a kapcsolatunk egymással – ahogy a reggeli questablakos dolog is mutatja. De mégis, valami pozitív csalódást, egyfajta megkönnyebbülést éreztem, hogy jéé, mégsem vagyok egyedül nyakig a trágyában. Nem is reméltem, hogy egyáltalán eljön, pláne nem utánam, és mégis itt van. Persze a kisördög is egyből megszólalt a másik fülemben: Lehet, csak ottholról trollkodik az üzenettel. Aztán el is hessegettem a démoni teremtményt mielőtt befurakodja magát a fejembe. Nincs most ilyenekre idő. Egyelőre valahogy ki kell tartanunk.

Ozirisz írta:6 odabenn, közülük 2 elindult kifelé. Plusz 3 jön kintről befelé

írtam az üzenetpanelra, amit odafordítottam a törpenőnek is, tudatva vele az információt, majd elküldtem az üzenetet Leónak. Avagy most nem futok bele abba a hibába, hogy az ellenség főhadiszállásán elkezdjek kotyogni bármi lényeges infót. Aztán kivont karddal vártam az ellent. Túl nagy hely nincs, és legfeljebb csak szúró mozdulatokat fogok tudni tenni – a szép nagy ívelt, lendülettel megsegített vágások felejtősek, hacsak nem a kard élének kicsorbítása a cél. - Remélem az Aincradi bányákban nem jellemző a sújtólég... - tettem fel a költői kérdést, ahogy tekintetem a lángoló pengére tévedt. Szorult helyzetemben viszont továbbra se tudtam, melyik lenne a jó döntés: A mögöttünk levő hármat kiiktatni, vagy az előttünk levő kettőt. Elsunnyogni nem tudunk mellettük. Az egyrecsak közelítő trió viszont már jó ideje a nyomunkban van – talán már a városban lefigyeltek minket? Hacsak céhtársamtól nem jött válasz, akkor a bejárathoz orientálódtam – remélhetőleg Rebeccával együtt. Inkább a hárommal kellene kezdenünk, és a kettővel már ráérünk akkor foglalkozni, hogyha Leo is csatlakozott hozzánk. Plusz innen bentről a három érkezőt meg lehet ajándékozni egy Súlyemelés III-al megtoldott Pegazus Bakanccsal, aztán amíg odalent összekaparják magukat, addig legalább nyerünk egy kis időt. Sunyi vigyor ült ki a képemre: „Végre játszhatok műszakvezetőt” - lelki szemeim előtt pedig lejátszódik a jelenet, ahogy csórikám nagynehezen felmászik, én meg fapofával: „Már megint késtél? Bocs, de ki vagy rúgva!” - telitalp, és vinné magával a másik kettőt is...

by **Leonard** Csüt. Szept. 17 2020, 12:52

Leo álmosan battyogott a többiek után. Kaland vagy sem, egy idő után a legizgalmasabb küldetést is megunja az ember, ha nincs más dolga, csak csendesen settenkedni mások után - miközben még hallani sem hall semmit. Ásított egy nagyot, aztán hozzálátott, hogy felmásszon a kapaszkodókkal bőven ellátott sziklára. Mégis hogyan alakult ilyen hülyén ez a szabadnapja? Most otthon kéne lennie a kényelmes kis ágyában és elszívnia még egy cigit! Ha már itt tartunk, pontosan itt lett volna az ideje, hogy rágyújtson, ezt pedig szervezete szokatlan ingerültséggel jelezte neki, de hát az időpont épp nem volt alkalmas egy kis füstölésre. Magában káromkodott egyet, majd nekilátott a mászásnak, közben pedig igyekezett jobban szemügyre venni az "ellenségeket". Már ha valóban azokról van szó. Éppen csak elérte a peremet, az üzenetjelzője már csippant is - talán már most túl hangosan ahhoz, hogy rejtve maradjon. Fél kézzel lenyitotta, gyorsan rápillantott, és tudta, hogy itt van a cselekvés ideje. Ujjainak gyors és gyakorlott mozdulatával fél pillanattal később már az itemek között turkált - ahol meglepően nagy volt a rend, mi több, szinte katonás rendszerben sorakoztak a különböző italok és kristályok -, majd elővett egy kristályt, és még mielőtt túl nagy feltűnést keltett volna, már el is törte azt. Mire nem jó ugye, ha az ember gyorsaságra pakol. Ha szerencséje volt, akkor ezzel a gyenge területi kábító kristállyal máris nyert egy kis időt, amit arra használt ki, hogy közben a harmadik - még nem kába - alakot támadja meg. Igyekezett nem valódi kárt okozni benne, csupán elkapni a kezét és leszorítani, hogy beszélni tudjon vele és információkat kiszedni belőle, de ha ez nem jött össze, akkor bizony drasztikusabb eszközökhöz kellett folyamodnia és felvállalni az esetleges sárgulás lehetőségét. Ha sikerült elkapnia, a férfit a szakadék széléhez vezette, kardját a nyakához szorítva és úgy fenyegette őt meg.
- Mondd el, miért követed őket és nem löklek le innen. Persze csak miután pirosba löktem az életed.

/Elhasználva 1 x Gyenge Területi Kábító Kristály (Egy körre elkábít két ellenfelet, akik így elvesztik a cselekvésüket. Egy harcban egyszer használható, bossokon nem működik.)/

by **Ronye Arabel** Szomb. Szept. 19 2020, 15:54

Rebecca habozás nélkül válaszol a kétségedre
- Jajj, dehogy. Az túl sokmindenkinek feltűnne. Sajnos nem tudom pontsan hogy van a rendszer kialakítva... De azt hiszem a bányászoknak még nem adtak t3-nál jobb felszerelést sehol... Talán az is csak pletyka, hogy valaki azt kapott. - gondolkodik
- Minden bányászra két őr jut, de nem tudom pontosan hány helyen bányásznak, és mennyien vannak. - válaszol
Ezután, észrevéve, hogy valami leköti a figyelmedet, ő is csendben marad, és várja, hogy mi fog történni, feltűnően igyekezve nem elszakadni a közeledből. Mikor pedig az üzenetet olvasta, már ki is ült az arcára a riadalom.
Nem akar útban lenni, így hagy neked teret, de megy utánad, ahogy visszafordulsz, és nekivágsz, hogy visszarugdosd a kéretlen kukkolókat a hegy lábához.

Lassan a közelükbe érsz, már lendül a bakancs, közben az észlelésed jelzi, hogy már nem három, hanem négy alak van ott...
És remélhetőleg, még időben visszafogod a bakancsod lendületét, mert előtted két kábult, és egy Leo által sarokba szorított harmadik alak van.

Mert Leo profi ligás módjára kivitelezte az akciót, és immár csak a bentről kifelé indult két alak jelenthet gondot.
- Hé haver, nem tettünk semmi rosszat, dolgozni jöttünk! - mordul fel az elfogott tag elsápadva, nem túl hihetően ártatlannak próbálva feltűntetni magát.

Közben Rebecca is megérkezik, és kikukucskál Ozi háta mögül, hogy a következő pillanatban szinte teleportálának is beillő mutatvánnyal vesse magát (vagy legalábbis próbálva) Leo nyakába!
- Drága Hősöm, Ozirisz! Tudtam én, hogy nem hagysz cserben! - sipítja (ennyit az észrevétlenségről?) és még sok cuppanós-szakállas csókot is megpróbál nyomni Leo szájára.

//Nem merek jelen állapotomban határidőt adni, mielőbb írjatok, és légyszi böködjetek utána meséért )

by **Ozirisz** Szomb. Szept. 26 2020, 16:31

Remélem csak én gondoltam túl a helyzetet, és Rebecca látja jól, hogy azért a T6-T7 elég meredek lenne az őröknek. Pedig a bugok említésére ez is benne lehet a pakliban, de azért a mindenható rendszer sem ennyire béna, hogy ne tűnne fel neki, ugye? Majd nemsokkal később egy gyors üzenetváltás következett Leóval, amin először meglepődtem, de végül azért megkönnyebbültem hogy legalább nem hagyott nyakig a trágyában. Mert hát ahogy a helyzetjelentés, és a törpenő erre adott reakciója kicsit sem jelentett jót.
Már épp készültem volna műszakvezetőt játszani és kirúgni – szó szerint – a késő alkalmazottakat, amikor aztán szembesültem az időközben beállt változásokról. Nem sokon múlt, hogy csórikám ne faragjon rá – ha egy tizedmásodpercnyit is laggolok és később jut el a tudatomig hogy a három az négy, illetve mégiscsak három – plusz egy Leó, valamint a háromból kettő ártalmatlanítva van, akkor az utolsó jómadár elszállt volna mint a győzelmi zászló. „Jómadár”. Akkor biztos tud repülni is, nem igaz?
- Ja persze. Én meg a zalai láma... - válaszoltam az állítólagos bányász-alakulat szószólójának. - Nekem nem tűntök melósnak. Nem látok nálatok csákányokat, se bányász sisakot, se semmi ilyesmit... Inkább tűntök neke - aztán a következő képkocka, hogy ismét a nevemet hallottam, már-már kezdtem megijedni. Ösztönösen húztam össze magam minél kisebbre, „vártam” a törpenő „támadását”, ami felettébb furcsa mód elmaradt. Pedig már majdhogynem azt kérdeztem magamtól, hogy „ebbe már megint mi a mennydörgő ménkő ütött?”. Felnézve pedig látom hogy céhtársamat azonosította „Ozirisz”-ként. Két lehetséges variáció van, ami magyarázatot adhatna az egészre. Az egyik, hogy Rebecca szoftverével valami baj van – talán a bányászélet mellékhatásai, vagy valami hasonló. A másik pedig egy jóval logikusabb magyarázat az egészre, főleg, ha összevetjük az állítólagos „másik Ozirisz”-ről megtudott infókkal.
- Khmm... - köszörültem meg a torkom. Bár szívesen elnéztem volna egy darabig a gerlicék turbékolását, de sem a hely, sem az idő nem alkalmas efféle időtöltésre. Homlokráncolások közepette, néztem céhtársamra. - Ozirisz, mi? Azért megkérdezhetnél róla előtte, hogy van-e kedvem a hódolóidat karbantartani, ugye Leonard? - kihangsúlyozva céhtársam nevét, elvégre Rebeccának is illene tudni róla, hogy momentán ki szédíti a fejét, nem? Igaz, talán kicsit gonosz húzás volt a részemről Leó saját, nem is olyan régen mondott szövegét újrafogalmazni – avagy amikor a questablak miatt kaptam tőle a szurkapiszkát. De végtére céhtársamat sem a megtestesült jóindulat vezérelte, amikor szépen a saját neve helyett az enyémet adta meg. Pont az enyémet. Felettébb érdekes, nem? Általában hasonló helyzetben szokott az ember random nevet megadni, vagy valakiét akit nem kedvel, de nem a céhtársáét. Kivéve, ha van olyan céhtársa, akit nem kedvel... De egyelőre az előttünk álló problémával kellene foglalkozni, még mielőtt magához tér a két kábult jómadár és a közreműködésükkel mi fogunk leugrani egy sörért...

by **Leonard** Vas. Szept. 27 2020, 22:51

Még jó, hogy nem értek rá erre. Mármint tényleg nem, sem Ozirisz okvetlenkedésére, sem annak a fura nőnek az ömlengéseire.
Leo egy határozott, de azért nem bántó mozdulattal taszította el a nőt a karjaiból, már persze azután, hogy az előbb elkapott ninjafickót előtte biztonságba helyezte Ozirisznál. Még az kéne, hogy holmi ölelkezős marhaság miatt meglépjen. Ennyivel azonban nem volt elintézve az ügy, mert tudta jól, hogy a kristály nem hat túl sokáig. Gyors, gyakorlott mozdulatokkal húzott elő az inventoryjából két kötelet - ne is kérdezzétek, mit és miért keres az ott -, és még ennél is fürgébb mozdulatokkal kötözte meg a két ájult alakot.
Mindvégig tökéletes koncentrációban dolgozott, egy percig sem terelte el a figyelmét semmi. Igen, még Rebecca sem volt képes rá, amíg nem kerültek biztonságba mind a hárman.
- Gyertek, keressünk fedezéket. Azt mondtad, bentről is további alakok közelednek - emlékeztette Oziriszt arra, hol is vannak és milyen szituációban, mivel a férfi láthatólag teljesen leblokkolt az előbbi jelenettől és az agya tök máshol járt.
- Veszélyes dolog így elkalandozni - rótta még meg őt, miközben már húzta is maga után az egyik ájult alakot, azt remélve, hogy a másik kettővel Ozi elbír a súlyemelésével. A szakállas nőre - te jó ég, hát tényleg létezik?! - az eszméleténél lévő alakot bízta, miután meghagyta neki, hogy jó alaposan kösse be a száját. Nehogy segítséget tudjon hívni. Utána körbenézett és ha talált akár egy alkalmasnak ítélt követ vagy bármit, ami mögé elbújhatnak, egyszerűen csak arra vezette a csapatot.
Csak akkor lélegzett fel és fordította figyelmét a korábbi eseményekre, amikor már mindannyian védett környezetben voltak, lehetőleg olyan helyen, ahol rálátás nyílt a barlang szájára.
- Na jó, először is; mi folyik itt? Tudtok valamit ezekről a fickókról? - bökött a foglyokra. - Másodszor; te ki a fene vagy és mikor találkoztunk? - pislogott aztán Rebeccára, akinek valamilyen varázslatos módon emlékezett a nevére, de mégsem hihette el, hogy az a korábbi álom valóban megtörtént. Ahhoz túl szürreális volt. Nem, valószínűleg összefutottak valahol már a valóságban, csak nem emlékezett rá, hogy hol és hogyan. Mindenesetre a nőben maradandóbb nyomot hagyhatott a találka.
- Pedig mostanában nem is voltam kocsmázni - eresztett el egy fáradt sóhajt az orra alatt morogva és újra és újra végigmérte Rebeccát. Nem, annyira részeg soha nem lehetett.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] A kertitörpe lovagjai

[Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai