Re: [Küldetés] A kertitörpe lovagjai

by **Ozirisz** Hétf. Május 24 2021, 14:41

Szerencsére ezt a felkínálkozó lehetőséget nem szúrtam el, és a meglepetés erejét kihasználva sikerült a padlóra küldeni az őrt. Leóval ketten pedig meglepő könnyedséggel megkötöztük és lehangtompítóztuk őket. - Hát, szerintem hiába reménykedsz - jegyeztem meg Leo költői kérdésére, elnézve milyen fejet vágtak már a Rend említésétől. Bár, az sincs kizárva, hogy nem csak amiatt tartanak tőlük, mert rossz fát tettek a tűzre - hanem a Tűzoltóparancsnok oltogatásainak híre eljutott hozzájuk is? Sose tudni. Mindenesetre Leo rámutatott még egy dologra, amire elsőre nem gondoltam - a testek "eltűntetése" szem elől. A kardforgató srác példáját követve a másik jómadarat is félrevonszoltam az útból, lehetőleg egy másik hasonló szikla mögé.
- Jókor mondod - válaszoltam a srác tanácsára - A fene se gondolta, hogy önállósítani fogja magát... - kerestem a látszólagos kibúvót, amivel nem tudatosan, de Rebeccához kötöttem azt a hibát, hogy ennyire előre nem gondolkodtam. Őszintén szólva, eddig még nem is nagyon gondoltam bele a törpenő helyzetébe. Valószínű más is ugyanígy saját kezébe vette volna a dolgok irányítását, ha azok, akiket megbízott... csak töketlenkednek. Pontosabban én bénázok balra-jobbra, Leo próbálja menteni a menthetőt, és közben Rebecca testvére valahol idebent raboskodik, és az óra ketyeg...
Azonban rövidesen a falra festett ördög esetével találtuk szembe magunkat. Ahogy elhangzott az a bizonyos, "Rebeccáék merre lehetnek?" kérdés, úgy egyből meg is hallottuk a törpenő hangját, ahogy felharsant az egyik járat felől, majd utána egy másik, ismeretlen hangot is. - Lebukott... - állapítottam meg, miközben próbáltam beazonosítani a hang irányát. Sietősen - már amennyire a barlang lehetővé tette - indultunk meg befele, majd a jártasságom bejelzett valakit, aki felénk közeledik, onnan ahova igyekszünk. Kérdéses, hogy Rebecca fogta menekülőre - annyira csak nem elkeseredett, hogy még mélyebbre menjen az éppen felbolydult darázsfészekbe. A másik eshetőség pedig az, hogy a betolakodó láttán újabb őrt küldtek abba az irányba, ahonnan érkezhetett. - Jön valaki - mondtam Leonak a lehető leghalkabban, hogy ő még hallja, de mások lehetőleg ne. Amennyiben volt kiálló szikla, úgy amögé húzódtam be, ellenkező esetben csak simán neki a járat falának. Innentől két eset van, vagy Leo is követi a példát, és lesből rátámadunk az ellenségre. Vagy egy csali egy meglepi felállás, és nekem kell nagyon jól időzítenem, hogy mikor vessem be magam. Pont, mint az előbb, csak ezúttal már rutinosabban, vagy nem? Még a végén kialakul valami csapatmunka-szerűség? Mondjuk az sokat segít, ha van közös ellenség és közös cél - legalább addig nem egymásnak ugrunk neki...

by **Leonard** Szomb. Május 29 2021, 15:46

Leo magabiztosan elmosolyosodott, ahogy meglátta az ellenség arcán a rémületet. Még csak tagadni sem próbálnak. Nem mintha betömött szájjal sok esélyük lenne.
Ellenőrizte még egyszer a csomókat, hogy lehetőleg szorosak legyenek. Kényelmetlenül szorosak. Mégsem engedheti meg, hogy ilyen sötét és veszélyes - bár kétségtelenül buta - alakok jól érezzék magukat, az nem lenne fair az áldozataikkal szemben.
Mosolyogva gondolt rá, hogy talán tényleg király rendőr lett volna belőle, ha végül befejezi a sulit. Ennek híján nagyrészt a Rendnek tett szolgálataival élte ki bűnüldözői vágyait. Ritka volt, hogy úgy is bajba keveredjen, ha éppen nem azzal a szándékkal indult el otthonról, de Rebecca profinak tűnt a baj keresésében. És ami azt illeti, Ozirisz is.
- Legközelebb az első dolgod legyen befogni a száját - csóválta meg a fejét elégedetlenül, de aztán egy szusszanással kieresztette a benn rekedt aggodalmat. Nem történt baj, és ez a lényeg.
- Most pedig keressük meg... - a mondatot már nem tudta befejezni, mert először Rebecca, aztán pedig egy ismeretlen hang szólalt meg valahonnan a közelből. Rögtön afelé vette az irányt, mert ha még időben ér oda, akkor egy enyhe kis hazugsággal megoldhatják a problémát. Akár még a rabokat is megtalálhatják, feltéve, hogy jó előadással tudnak szolgálni.
Egy fél pillanatába telt, hogy végigfusson a gondolatmenet az agyán, de Ozirisz láthatóan más stratégiát követett, mert hirtelen bevetette magát egy kő mögé. Leo elismerően biccentett felé, de esze ágában sem volt követni a példáját, ehelyett zsebre dugta a kezét és látszólag roppant nyugodtan, nemtörődöm módon és kissé álmosan battyogott tovább a járatban afelé, ahonnan a párbeszédet hallotta.
- Hé te! Igen, a főnök küldött, de eltévedtünk. Szaros egy barlang ez. Meg tudnád mutatni, merre vannak a bányák? - kérdezte és ásított egyet. Arcán a nyugalom feneketlen végtelensége, annak ellenére, hogy szíve úgy dübörgött a mellkasában, hogy attól félt, még meghallják. Ha most nem sikerül a terve és ez az idegen megneszeli, hogy nem idevalósi... Na de az előző kettő is tök hülye volt, ez miért lenne okosabb? Ha meg beüt a krach, Ozirisz még mindig ott van háttértámasznak, hogy segítsen kiszabadulni. De vajon az előzőek után számíthat Oziriszra? Vagy annak ellenére, hogy céhtársak, képes lenne ott hagyni a bajban, csak mert nem kedvelik egymást?
Nem akarta még magának sem bevallani, de Leo egyszerűen nem akarta Oziriszra bízni az életét. Akkor sem, ha egy hiba őt "csupán" a kijutás veszélyével fenyegetné.

by **Ronye Arabel** Csüt. Jún. 03 2021, 15:41

Ott maradt tehát a két rémült, ficánkoló őr a sziklák mögött, amíg ti a pary kérdését tárgyalva tovább indultok az irányt jelző hang felé.
Illetve áll egy Ozirisz is a bőven fellelhető kiálló sziklák mögött (még szerencse, hogy van észlelésetek, mert anélkül bajos lenne tudni, hogy valaki nem-e áll ott lesben betolakodókra vadászva.
Leo pedig mint ha mi sem lenne természetesebb sétál szembe az érkező "ellenőrrel". (Nem, Ozi, nem az az első mondata, hogy "Jegyeket, bérleteket!")
Az alak kicsit értetlenül fogadja a kérdést... Körbe is néz, miután végigmért, és konstatálta, hogy egyenruhában vagy, aztán megvakarja a fejét.
- Ember, ez az egész kóceráj egy kib*szott bánya. Újonc vagy, mi? - kérdez vissza, és nagy levegőt véve melléd lép. - Szóval ez a járat a mélyjáratba vezet. Tudod, ahol az újak dolgoznak. Ha kicsit visszamész, és jobbra fordulsz, az a középjáratba vezet, ha itt az első lehetőségnél balra fordulsz az meg a kiépzőtérre. -
- De ha már segítettem... Állítólag balhé volt valahol erre a bejárat fele. A fiúknak már rég be kellett volna érni az főnökhöz, de sehol nincsnek. Nem láttad mere keveredtek el? - kérdezi. Nos... valószínűleg ő is újonc lehet, ha nem ismeri még a társakat.
Mindenesetre lehet nem biztos hogy ráértek hosszan diskurálni, mert a bejárat felől is jelezni kezd az észlelésetek. Valaki iparkodik felétek onnan is. Biztos, hogy jól megkötöztétek az őröket mindenhol?

//Határidő: Június 9. Pörgééés \o\

by **Leonard** Hétf. Jún. 07 2021, 20:22

Leonak az összes színészi képességére szüksége volt, hogy ezt a helyzetet hihetően, vagy legalábbis elég jól megoldja ahhoz, hogy a srác ne fogjon gyanút. Még jó, hogy ezek az alakok egytől egyig tökkelütöttek. Ha egy kicsit is összeszedettebb csapat lenne, Ozirisz és ő már régen megkötözve ücsörögnének egy cellában. Na de sebaj, most már bármennyire is rontják el a dolgokat, legalább a céhtagok úton vannak. Mert úton vannak, ugye? Annyi a lényeg, hogy ne haljanak meg, amíg meg nem érkezik a felmentősereg, és lehetőleg mások se haljanak meg. Ja, meg ne meneküljön el senki, bár ez azért csak másodlagos az életben maradással szemben.
Próbált nem nagyon leforrázott fejet vágni és nem elnevetni magát, mert hát... az alaknak igaza volt. Tényleg egy kibaszott bányában voltak, az elejétől a végéig. Bár ha nagyon kötözködni akarnánk, akkor ez a része inkább nevezhető barlangnak, és a bánya... az valahol máshol van. Ahol szakállas törpék dolgoznak, vagy valami ilyesmi. Mondjuk nem mintha Leo sok bányát látott volna életében. Sosem vonzották az ilyen dolgok. Most sem kifejezetten a vonzás vezette ide, csak az az elcseszett érzés, hogy segítenie kell a céhtársának, még akkor is, ha Ozirisznak hívják és kifejezetten ellenszenves. És... a küldetés során többször is bebizonyította, hogy bizony szüksége is van arra a kicseszett segítségre. Leo legszívesebben sóhajtott volna egyet, de ehelyett igyekezett megkönnyebbült arcot vágni, miközben hevesen bólogatni kezdett az alak szavaira.
- Igen, elég új vagyok még. A társam is. Azért kiabált, hogy megtalálja azokat az embereket, akiket keresünk. Szóltam neki, hogy ez hülyeség, de nem hallgatott rám - mutatott Rebeccára, és szívesen bevonta volna őt is a párbeszédbe, mert Leonak a mai napig fogalma sem volt róla, pontosan milyen alakokat és hol kell keresni, de attól tartott, Rebecca van annyira sötét, hogy még egy ilyen egyszerű párbeszédet sem képes levezetni egy csöppnyi hazugsággal. Nos... nem mintha szándékában állt volna csak azokat a testvéreket, vagy kiket kimenekíteni. Nem, Leo az összes fogva tartott embert ki akarta szabadítani, ebből a szempontból pedig teljesen mindegy volt, hova is mennek először.
- Áhh szuper, köszönjük szépen. Így már meg fogjuk találni - vigyorgott hálásan - és kivételesen tényleg hálás is volt - az alakra, de ahogy meghallotta a folytatást, nehéz volt nem leleplezni magukat. Erősen szorult a hurok a nyakán, de végső megoldásként még mindig ott volt a kardja és Ozirisz a háttérben. Nagy baj nem lehet. Ugye. Ugye?
- A bejáratnál láttam pár alakot korábban, de úgy emlékszem, az már régen volt. Épp valamin vitatkoztak, azért nem haladtak, de szerintem már hamarosan oda kell érniük - válaszolt valami halandzsaszerűt, ami még hihetőnek is tűnik, és remélte, hogy nem találja meg senki azt a két lekötözött madarat, akit ott hagytak egy szikla mögött. Oké, nem látható a hely annyira, de... sosem lehet tudni. Semmi gond. Már csak egy kicsit kell túlélni, és megérkezik a felmentősereg. Nincs más dolguk, mint ügyesen bujkálni és halandzsázni egy méhkasszerű fészekben a föld alatt. Mi is lehetne ennél egyszerűbb?
Gyorsan elkapta Rebecca kezét, és elkezdte maga után húzni a mély járatba, vagy hova, közben finoman Ozirisz felé is biccentett, jelezve, hogy amint a fickó elhalad látó távolságon kívülre, jöjjön utánuk.

by **Ozirisz** Kedd Jún. 08 2021, 01:00

Jobb ötlet híján az egyik szikla mögé húzódtam be. Ez tűnt számomra a leglogikusabb megoldásnak, plusz addig sem baltázok el semmit. Leo ezzel szemben teljesen mást forgatott a fejében, halál nyugodtan sétált tovább, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne besétálni az őrökből egyáltalán nem szűkölködő munkatáborba. Azonban céhtársamnak - velem ellentétben - "kicsit" magasabb szinten állt a színészkedés jártassága, sőt, kifejezetten jól csépelte a szót. Őt nem nézték totál hülyének, és még a gyanakvás sötét árnyai is elkerülték. Pedig ezúttal tényleg tettre készen figyeltem a háttérből, hogy mi fog történni, mikor kell közbelépni.
Izgalom és kíváncsiság kavargott bennem, mint valami furcsa vihar. Szép óvatosan ki-kinéztem alkalomadtán a szikla mellől - természetesen akkor, amikor relative távol volt tőlem az "ellenőr" és feltételezhetően háttal volt nekem - bár ez utóbbit csak a hangból tudtam valamelyest kikövetkeztetni, bár a barlang akusztikája kissé megnehezítette az érzékelést. Valahol viszont irigyelltem Leót. Hogy tud ilyen nyugodt maradni? Hogy tud ilyen természetesen viselkedni és játszani a szerepet, úgy, hogy közben bármelyik pillanatban borulhat minden? Nekem még így, hogy csak lapulok a szikla mögött, így is csomó van a gyomromban. Olyan szép, teniszlabda nagyságú - és asszem nagyjából pont ugyanúgy pattog is.
Azonban hamarosan a gondolatvilágom egy másik irányba szaladt el: döbbenten néztem ki a fejemből, valahogy sokkolt ez az egész. ~Ez tényleg ennyire hülye, vagy csak csinálja?~ persze nem León akadtam fenn, hanem ezen a figurán, aki töviről-hegyire bekajálta Leo rögtönzött történetét, és ráadásul még a bánya felépítését is vígan elregélte. Épp, hogy csak egy térképet nem vágott hozzá a kardforgató sráchoz...
Majd hirtelen egy sötétebb érzés kerített hatalmába: ez valahogy saját magamra, és az általam elkövetett, hasonló fajsúlyú hibára emlékeztetett. Arra, amit próbáltam elfeledni és nem gondolni rá többé. Arra, hogy a nagy nyomás és stressz miatt az olyan alapvető dolgot nem vettem figyelembe, hogy nem kéne a haditervet az ellenség főhadiszállásán kikotyogni. Vagy épp arra, hogy nem kell mindent készpénznek venni, csak mert valaki elég hitelesen adja elő a történetét. Lelki szemeim előtt egy pillanatra bevillant NOEGEA...
Az idő lelassult körülöttem, céhtársam és az őr pármondatos csevegését legalább tíz percnek érzékeltem. Kínzóan lassúnak éreztem minden történést, a szívem is egyre hevesebben kalapált - ami teljesen természetes a darázsfészek kellős közepén, másfelől viszont elvárható reakció, ha bármelyik pillanatban kitörhet a harc. Azonban idővel megkönyörült rajtunk a világ, és Leóék elindultak valamerre - én pedig kicsit még lapítottam. Nem volna túl szerencsés az óvatlan megmozdulásommal felhívni magamra a figyelmet, és ezzel elrontani mindazt, amit céhtársam az előbb felépített. A bejelző észlelés viszont kissé sürgetően hatott. Első gondolat a két megkötözött őr volt. A második pedig azok társai, akiket még a bejárat környékén hagytunk. Azonban valami nem stimmelt: gyanúsan csöndben voltak, pedig minden épeszű embernek első dolga lenne a végtagok után a száj felszabadítása... bár... fene se tudja. Attól függetlenül jobbnak láttam nem megvárni őket, így Leo pont jókor jelzett, hogy tiszta a levegő. Pár másodperc múlva amúgyis indultam volna - mert nagyon nem az a terv, hogy mögöttünk egy osztag, előttünk egy túlbuzgó őr, plusz a számunkra ismeretlen számú ellenséges játékos. Szóval, Leo jelzését látva, kicsit még vártam, hogy biztos hatókörön kívül kerüljön a térképész csávó, majd Leoékhoz felzárkóztam - természetesen a lehető leghalkabban, amire képes voltam Lopakodás nélkül. Azaz a lábam elé nézve lépkedtem, nehogy belerúgjak egy kavicsba, belelépjek valami tócsába vagy bármi hasonló zajos bakit elkövessek...
Leó előbbi alakításából pedig szépen körvonalazódott is az eset két tanulsága: 1: Nem számít mennyire vagy kutyaszorítóban, lökd a sódert, csak természetesen. 2: Mindig öltözz az alkalomhoz illően. - avagy álruha nélkül jóval nehezebb lett volna beetetni az őrt, még Leónak is...

by **Ronye Arabel** Hétf. Jún. 14 2021, 10:36

- Várj... Arról az izéről beszélsz, akit ChrisX kérdőre vont? - húzza fel a szemöldökét. A szavaiból nem annyira érződik ki, az arcáról viszont leolvasható a gyanakvás. Valamit elfelejtettetek volna?
Kevés meggyőződéssel bólogat a kérdésére adott válaszra, és lenyitja a menüjét.
- Akkor bizonyára pont elkerültétek egymást az előbb. - beszél közben. - Megpróbálom előkeríteni őket. De megemlegetik a tökölést, az hétszentség. A főnök már nagyon ideges, hogy három mitugrásszal ennyi probléma van. Az előbb Gust visszadobatta a bányászokhoz dolgozni, mert jelentette, hogy nem haladnak a srácok. Tőlem tuti nem fog rossz hírt hallani, az is biztos - dumál, miközben pötyög valamit, de a szeme sarkából azért figyeli Leo reakcióját, és pár másodperc pötyögés után be is zárja a menüjét.
Mindeközben pedig egy tapodtat sem mozdul a járat közepéről, ahonnan érkezett, és amerre ti is tartanátok...
Leot valószínűleg le is köti, hogy a fickónak hitelesen adja elő magát, Ozi viszont közben ha figyel az észlelésére, akkor biztosan tudhatja, hogy a bejárat felől közeledő jelzés megállt egy kis időre, pontosan ott, ahol nemrég a két kísérőtöket hagytátok a sziklák mögött. Nem sokkal később pedig tovább indul, egyenesen felétek.
A céhtagoktól viszont továbbra sincs semmi hír, még Fuwától sem, pedig még ha "messze" is volt... mostanra megérkezhetne a barlanghoz.
Hajrá fiúk. Határidő június 22

by **Leonard** Csüt. Jún. 17 2021, 19:45

Leo érezte, ahogy végigfolyik a tarkóján egy izzadtságcsepp a nagy koncentrálásnak köszönhetően. Totálisan bepánikolt. Ez a kérdés olyan hatással volt rá, mintha arról kellene döntenie, hogy a piros, vagy a kék tablettát választja-e a mátrixban. Végül aztán fapofával rávágta, hogy "Nem!", aztán maradt a remény. Izé, valaki lehet annyira hülye, hogy még ezt is bevegye? Hát most kiderül.
Ha nem, arra is van opció. Úgy hívják, hogy ökölharc. Kettő a barlang előtt, kettő a barlang szájánál. Még kettő-három már nem oszt, nem szoroz, csak bírják kötéllel. Tényleg, vajon Ozinál van még egyáltalán bármilyen kötözésre alkalmas szerszám?
Mert ha nem, akkor nagyobbat kellene ütni. Mondjuk akkorát, hogy egy darabig ne keljenek fel. Nagy kár, hogy a játékban ez nem opció.
Na de lassan már csak érkezik a felmentősereg is, nem? Vagy nem?
Mivel vörös indikátor csak elvétve akadt, a börtön kristály aligha menthette meg a seggüket ebből a kalamajkából.
Leo már csak abban reménykedhetett, hogy Ozirisznak van jobb terve. Hogy neki van egyáltalán bármi terve! Azon kívül persze, hogy mond egy szar viccet.
Oké, Leo igazából semmiben sem reménykedett többé. Főleg amikor ez az alak is nekiállt pötyögni. Miért kell ezeknek folyton-folyvást üzengetni? A rosseb egye meg.
- Hát akkor én megyek is. Remélem, hamar előkerülnek - erőltetett mosolyt az arcára, és lazának szánt intéssel megpróbált távozni. Közben imádkozott a céhtársához, hogy figyeljen oda, mert ez az alak még képes lesz és megtámadja, amint hátat fordít neki. Leo már az elején is sejtette, hogy ez a kő mögé bújás egy igazi adu lesz a tarsolyukban, de akkor még nem gondolta, hogy az élete múlhat rajta. Mondjuk az már nagyobb kérdés volt, Rebeccát hogy fogják kimenteni a kalamajkából, ha nem sikerült neki ügyes hazugsággal előrukkolnia. Egyáltalán hova tűnt?
Leonak nagyon-nagyon vissza kellett fognia magát, hogy ne káromkodjon hangosan. Eljutott arra a pontra, amikor annyira feszült volt, hogy egyszerűbb lett volna ütni, mint színjátékot játszani. Igazából ha a terve nem jön be, akkor nagyon hamar erre kerülhet a sor. És ha ez az alak, vagy a közeledő társa akár egy kicsit is fenyegető mozdulatot tesz, akkor...

by **Ozirisz** Kedd Jún. 22 2021, 12:36

Úgy tűnik a nemrég érkezett őrnél igencsak sikerült leragadnunk. Leo csak játszotta tovább a szerepét, azonban az őr igencsak kíváncsi - legalábbis olyan értelemben, hogy visszakérdezget meg minden. Mintha sejtene valamit - és ezt az az arckifejezés is alátámasztotta, amit csórikám vágott, amikor szép óvatosan kilestem a szikla mögül. Ami viszont nagyon nyugtalanított, hogy pár másodperc múlva megütötte a fülem a menü lenyitásának eltéveszthetetlen csilingelő hangeffektje. ~Nem lesz ez így jó. Még több üzenet, még több őr...~ Bár előbb-utóbb csak elfogynak, de sanszos hogy már így is a főnöknél megy a magasszintű fejvakarás, hogy hol vagyunk. Avagy percek óta várja a nagyot kapott a fejére embert és társát, és nem érkeznek. Ha még ez is itt nekiáll üzengetni, akkor aztán tényleg nyakig leszünk a trágyában, és teljes készültségben lesz ez az egész bánya. Mondjuk Rebiék akár ki is használhatnák a helyzetet, és szépen ki is tudná hozni a népet, bár... honnan is tudná a törpenő, hogy mikor van az idő? Vagy hogy egyáltalán mikor mit kell tennie?
Megráztam a fejem, és ismét kilestem a szikla mögül. Remélhetőleg a jóembert sikerül meglepni az üzenet pötyögése közben - avagy kettőnél többfelé csak nem tud figyelni egyszerre, vagy mégis? Mindenesetre, mivel ennél jobb lehetőségünk úgy sem lesz, úgy egy másodpercnyi "rákészülés" után szépen kivágódtam a szikla mögül. Ezúttal inkább a gyorsaságra fókuszáltam, hogy mihamarabb ott legyek az őrnél és leszereljem. Ha tudtam, akkor hátulról érkeztem, bal kezemmel a száját befogva, jobb kézzel ledig a panelt birizgáló karját ragadtam meg. A következő lépésem pedig - amennyiben sikerült - úgy jobb lábbal az ellenség elgáncsolása volt. - Túl sok a duma, haver - böktem oda neki, miközben igyekeztem rátérdelni, hogy ne nagyon tudjon mocorogni. - Ömm... van köteled? - tettem fel a kérdést Leónak, és amennyiben nemleges választ kaptam, úgy alternatív módszert kellett keresnem az elhallgattatására. Ezúttal a jellegzetes csilingelés tőlem származott, ahogy a menüt nyitottam le, és kezdtem el keresgélni bármi kötözésre vagy legalább hangtompításra alkalmas itemet. Egy-két vészhelyzet esetére elrakott ruhadarabon kívül más nem került elő. Aztán tovább kotorászva felcsillant a szemem - Lobriai Kalózpálinka - és hívtam elő a jellegzetes üveget, amin messziről virított a halálfejes ikon, majd mutattam Leónak - Segíts nyitva tartani a száját - mondtam céhtársamnak, majd nyílott is az üveg, és kisebb-nagyobb kortyokban töltöttem bele az italt, figyelve rá, hogy azért lenyelje de mégse fulladjon bele. Az már más kérdés, hogy a barlangrendszer ezen szakaszán már olyan tömény kocsmaszag kezdett terjengeni, hogy már rá lehetett könyökölni. - Egy ideig ettől nem kel fel - jegyeztem meg, majd ha mindezzel megvoltunk, szépen félrehúztuk a jóembert, és mellétámasztottuk az üres üveget. Nem lennék a helyében, amikor a főnök lecseszi, hogy hogy képzeli hogy munkaidőben lerészegedik. Valamit muszáj volt tenni, mert már kintről is jönnek, valószínűleg éppen ezekben a percekben fedezik fel a két társukat, amint lekötelezve fekszenek kicsit kiljebb...

by **Ronye Arabel** Csüt. Jún. 24 2021, 13:48

Leo "nem"-je túl egyszerűre sikerült. Legalábbis az őrön továbbra is gyanakvás látszott, és a pötyögést is folytatta, amikor pedig végül Leo elindult meg is állította - kissé talán riadt mozdulattal.
- Biztos hogy mostmár rendben leszel? El ne tévedj nekem, a főnök nem szereti, ha ott járkálunk, ahol semmi dolgunk. - magyarázza igyekezve jószándékúnak tűnni, de nem tudja teljesen leradírozni az arcáról az aggodalomat.
Mire befejezi az okfejtést (vagy még közben) szembe találja magát Ozival is - a járat túl szűk volt hozzá, hogy észrevétlenül mögé lehessen kerülni.
A fickó automatikusan lépett egyet hátra, de nem volt esélye a Liga kardforgatójának gyorsaságával szemben. Mire közvetlen ezután eszébe jutott a nemsokkal arrébb lévő társának kiáltani, már nem tudta ezt megtenni, és hiába kapálózott néhányszor, nem tudott kiszabadulni.
Ami a pálinkát illeti.. A srácnak nem kell sok, hogy kiüsse. De így is túl sok idő ment el erre az őrre: A bánya mélye felől (ahonnan Rebeccát hallottátok) futó lépések zaja szűrődik be, és nemsokára Rebecca fut belétek néhány lépéssel egy újabb őr előtt, a másik oldalról pedig a kívülről érkező felmentősereg érkezik meg.
- Mi van srácok, elfogyott a kötél? - kérdezi oldalra köpve a bejáratnál már látott figura, és mire reagálhatnátok, eltör egy kristályt. Mindketten ismeritek a területi kábítókristály hatásának érzését? Nos... Mostmár biztosan: A külvilág megszűnik létezni.

***

Ugyan ott tértek magatokhoz, ahol összeestetek, szorosan összekötözött kezekkel, az ijedten pislogó megnémult Rebecca mellett, akit szintén megkötöztek.
Négy őr vesz körül titeket, akik közül az egyik épp távozik, a másik három pedig amint észlelik, hogy magatoknál vagytok, talpra cibál titeket, és közrefogva a fogoly társaságot gyors, de nyugodt tempóban kezdenek taszigálni titeket a leírás alapján a főnök elé vezető járaton.

Mi a tervetek erre a kalamajkára? Ugye van tervetek? affraid

Határidő: Július 1

egy kis utólagos hina-féle kieg:

by **Leonard** Hétf. Jún. 28 2021, 19:26

Furcsa, morgolódós hangokra és nyöszörgésre ébredt. Szúrt a szeme, homályos volt a látása és zsibbadt a csuklója. Eltartott egy-két másodpercig, míg rájött, hogy ülő helyzetben van. Megpróbálta megmozgatni a végtagjait, de rettenetesen el volt macskásodva. Felnézett, újabb két pislogás, aztán valaki lábra állította.
De mégis ki és hol?
Egyáltalán miért került ilyen állapotba? Nem szokta az alkohol így kiütni.
És a helynek sem volt semmi kocsmaszerű beütése.
Valaki lökdösni kezdte, ő pedig elesett a lábában. Kicsit talán direkt is, hiszen addig is, amíg összekanalazzák onnan, kitalálhatja, hogy mi történt vele. Ha szerencséje van, még a másik alak is ráesik.
Lehunyta a szemét és újra kinyitotta. Meglátta maga mellett Oziriszt - vagyis egy gyanús foltot, ami Oziriszra hasonlított. Aztán egy kertitörpét, ami szintén gyanúsan ismerős volt.
Rebecca!
Hirtelen eszébe jutott minden, a kábító kristály eltörésének hangeffektje, a torkából kiszakadó kiáltás, a testét uraló pánik. A szituáció, amibe keveredtek. Hiába, hogy forgatta Ozirisz alkoholos ötletére a szemét, elcseszte, mert nem ösztökélte előbb továbbhaladásra a kis csapatot. Elcseszte, pedig ő volt közöttük a leggyorsabb, és ha mást nem, hát elmenekülhetett volna, ő mégis képtelen volt otthagyni a társait, annak reményében sem, hogy később megmentheti őket. Elcseszte, mert terv nélkül állított be közéjük, pusztán a vak szerencsére hagyatkozva. Még soha talán ennyire nem volt összeszedetlen, de amilyen szarul indult a napja, ez egyáltalán nem csoda. Ő ma voltaképp sehova sem akart menni, képtelen is lett volna rá, ha ez a kettő nem rángatja bele ebbe a kalamajkába.
Nyakig voltak a zűrben, a keze le volt kötözve, és talán a súlyemelés segíthetett volna rajta, de akkor is... Semmi esélyük nem volt ennyi ellenféllel és kábító kristállyal szemben.
Ami viszont furcsa volt, hogy még mindig nem hiányzott egy apró pici kis szeletke sem az életcsíkjából, és még a páncélja is épnek tűnt. Mintha a srácoknak eszük ágában sem lett volna beléjük sebezni, pedig ha rossz szándékkal elkapsz valakit, ez az első, amit meg kell tenned. Éppen csak annyi életüknek kellene lennie, hogy egyetlen csapással el is pixeleződjenek. Egy valódi gazfickó ennél kevesebbel nem számolna. Ami azt jelenti, hogy ezek a srácok nem is igazán azok, azon túl persze, hogy roppant ostobák is.
És az előbb elhangzottak után voltaképp Leonak volt is egy ötlete, mi az, amire még lehet egy ilyen helyzetben hatni, miután az összes többi eszközük elfogyott. Persze elég ostoba, szerencsétlen ötlet volt így, ütőkártya és valódi súly nélkül ígérgetni, de más eszköz már nem maradt a kezében, hacsak ki nem tudja feszíteni a súlyemelésével a kötelet és elszökni valahogy. Lutri egy és lutri kettő közül az volt a legjobb, ha előbb a kevésbé kockázatossal próbálkozik be, a második verzió marad arra az esetre, ha már a főnök előtt lesznek.
- És ti komolyan ugráltok ennek a főnöknek, hagyjátok, hogy csicskáztasson, miután csőbe húzott, dolgoztatott és kihasznált? Miért nem lázadtatok fel? Miért nem kértek segítséget most, hogy lenne kitől? Azt már láthatjátok, hogy erősebbek vagyunk nálatok jóval és még a fegyverünket sem húztuk elő. Segítséget ajánlhatok, és ha együttműködtök velünk, azt bizonyára méltányolni fogja a Rend is, amint elmeséltük nekik. Remélem nem hiszitek, hogy csak mi hárman jöttünk tőlük. Mi csak az elsőörs lettünk volna - vigyorodott el magabiztosan, és lecövekelt a barlangjárat közepén. Onnan ő egy tapodtat sem fog a saját lábán mozdulni, az biztos, ha pedig megpróbálják elráncigálni... Hát azért egy ekkora hústömeget, ami ráadásul még ellen is áll, nem annyira egyszerű feladat megmozdítani.

by **Ozirisz** Szer. Jún. 30 2021, 19:58

- Ez annyira jellemző - fakadtam ki, de a mondatot már nem tudtam befejezni. Elvitte azt a kristálytörés effektje, majd valami vadmarha lekapcsolta a villanyt. De tényleg, ez annyira jellemző... amint kezdenek jobbra fordulni a dolgok, történik valami. Amint meglátom a fényt az alagút végén, újra és újra csalódnom kell: ez már megint csak az a nyamvadt metró...
A filmszakadás után meglehetősen nehezen sikerült magamhoz térnem. Mint amikor nem akaródzik leérni a reggeli kávé... csak ez sokkalta rosszabb. Szó szerint ki se láttam a fejemből hosszú percekig, csak meredtem előre a semmibe, üres tekintettel. Fejemben kavargott a káosz: halványan felderengett egy rémálom , ahogy a reggeli idillt megzavarta a pokoli ricsaj. Halványan rémlik valami küldetés meg valami bánya. Meg Leó. Most is mintha ő magyarázna valamit félálomban. Ösztönösen fordultam volna a másik oldalamra, amikor is tudatosult bennem, hogy... ki a franc kötözte hozzá a kezem az ágyhoz? Aztán hirtelen kipattantak a szemeim: - basszuskulcs... - szaladt ki a számon, ahogy helyrekerült pár részlet, hogy mi is történhetett. - azt a ****** ****** ***** ****** *************** *** ******* ****** ****** ******** **** ***** - szaladtak ki a számon a cifrábbnál cifrább káromkodások. Hogy a viharba kerültünk ebbe a reménytelen helyzetbe? Mert, akárhogy is vesszük, innen már nem igazán van mit tenni. Mint egy-egy darab sonka, úgy voltunk megkötözve mindannyian, és persze az őrök egy kicsit ellepték ezt a részleget. Még ha attól a ténytől eltekintünk, hogy megkötözve nehéz előrántani a kardot - használni meg pláne nehéz - a létszámfölényben levő ellenség ellen nincs túlontúl sok esélyünk. És egy kicsit sokan is vannak idebenn. Most meg tuszkolni akarnak minket ehhez a főnökféléhez. Buggy? Hát, enyhén szólva bugos lehet a csávó, főleg nyaktól fölfelé. Mik is az esetleges kilátások? Nos, lássuk csak... vagy gyorsan kivégeznek minket. Vagy lassú halál vár ránk, persze csak azután, hogyha ledolgozzuk a nyugdíjig hátralévő évtizedeket, és el nem visz időközben a sújtólég. Pff... bíztató jövő. Mindössze annyit tudtam tenni, hogy lelassítsam az elkerülhetetlent - ha már elodázni nem tudom. Látványosan "elhagytam" magam - nagyjából úgy, mint amikor erősen illuminált állapotban tanyázik egyet az ember, és ketten se tudják összekaparni a földről. Súlyemeléssel még kicsit rá is tudtam játszani erre az állapotra - azaz csökönyös voltam, mint a szamár. Persze tudtam jól, hogy ezzel az egésszel legfeljebb csak perceket nyerhetek, amivel túlságosan nem leszünk kisegítve. Ezt leszámítva nem is nagyon tettem bármit is. Mégis, mit tehetnék? Azon kívül, hogy belekotnyeleskedek Leó tervébe - már ha van neki egyáltalán - és ezáltal mínuszba tolnám az amúgyis nullán álló esélyünket. Harcolni? Ugyan, kéz nélkül, jó vicc. Mondjuk ha létezne idebenn fájdalomérzet, akkor egy-egy jól irányzott rúgás még talán működne, de így... Hátrakötött kézzel még az inventory tartalmát se tudom beleömleszteni a céhbankba, hogy legalább a felszerelés ne kerüljön az ellenség kezére.
Pedig már a csapatmunka is kezdett kialakulni Leóval - még ha rázósan is, de valami egyértelműen alakult, főleg a vége felé. "Az egység az, amiben eddig voltatok. A kétség pedig az, amiben most kerültetek" - visszhangzott a fejemben az idézet valami régi filmből, ami felbüffent mint Yuuki tehenében a lucerna. Van egyáltalán kiút? Van egyáltalán megoldás? Vagy mire ismét kezdene valami körvonalazódni, beüt a ménkő. Ez annyira jellemző...

by **Ronye Arabel** Pént. Júl. 02 2021, 22:51

Mindketten érzitek, hogy baj van, Leo pedig szerencsétekre nem úgy tűnt, hogy feladja csak így, és lemond az életetekről.
A szőke oroszlán felvetése látványosan elgondolkodtat kettőt az őrök közül. A harmadikon nem látszik. Ketten összenéznek, néhány pillanatig tanácstalanul keresik mit mondjanak erre. Fel is hagynak a talpraállításotokkal Helyettük a harmadik, akit kint "ismertetek" meg lép oda Leohoz, valószínűleg hogy haladjatok is a beszéd közben. De a mozdulatban ahogy talpra húzza a srácot, van valami finom óvatosság (már ha Leo figyel ilyesmire). Közben pedig végig húzza az ujját a kezeden. Két rövid, párhuzamos vonalat húz, összekötve egy vízszintes vonallal.
Eddigre a társai is megtalálják a választ a kérdésükre
- Tartozunk neki. Nélküle se pénzünk nem lenne, se felszerelésünk. De lehet életünk se. Nem vagyunk hálátlanok. - közlik, úgy döntve nincs mit titkolniuk már előletek.
A kinti figura már nem ennyire közlékeny, sőt, kifejezetten bizalmatlan, és a Leonak címzett válasszal kicsit le is torkolja a másik kettőt.
- Csak blöffölsz. Senkit se észleltünk kint és ha netán jönnének is, az még nem most lesz. De túsznak tökéletesek vagytok - vigyorodik el - Ha időben elvisszük ezeket a főnökhöz, talán még meg is jutalmaz. Inkább, minthogy dühös legyen ránk, amiért ennyit késünk - magyarázza társainak, ösztökélve őket az indulásra.
Közben Ozit igyekszik az egyik talprarángatni, de nehezen boldogul - Nem elég a súlyemelése ehhez. A kinti fickó erre is figyel.
- Te pedig... - lép Oziriszhoz - Tudom, hogy szívesebben ennéd most a csokis dinnyét például, de lehetne benned több méltóság is - húzza el a szája szélét és a lábával meg is böki Oziriszt.- Ha nem akar jönni, húzzátok a lábánál fogva - sóhajt és visszalép Leohoz, átvéve az őrzését, így lehetőséget adva a társának, hogy Ozit segítsen talpra állítani.
- Te pedig majd a főnökkel tárgyalj. Mi csak a munkánkat végezzük. No, indulás - közli Leoval. Ozit így ketten már sikeresen talpra állítják, Rebecca pedig megszeppenve engedelmeskedik, így csak figyelemmel kíséri őt az egyik Ozi közrefogói közül. A díszes menet pedig rögtön megindul a járatban a főnök felé Ozirisszal és "kísérőivel" az élen.

//Határidő Július 9 :3

egy kis utólagos hina-féle kieg:

by **Ozirisz** Csüt. Júl. 08 2021, 12:32

Abszolút reménytelen helyzetben éreztem magam, és még jobban elszörnyűlködtem rajta, ahogy belegondoltam, mi várhat rám: az életfogytig tartó rabság és kényszermunka. Nem láttam rá reális esélyt, hogy innen valahogy kijutunk - pláne nem egyhamar. Az, hogy esetleg a bányát is sikerülne felszámolni? Az még egy ZS kategóriás fantasynek is elmenne, olyannyira irrálisnak tűnt. Az egyetlen, ami megmaradt, hogy értelmetlen próbálkozással próbáltam elodázni a véget - mintha a tudatomig el sem jutott volna, hogy ezzel a csökönyös szamár hozzáállással jó esetben is csap pár percet nyerek. Súlyemelés ide vagy oda, ha többen nekifeszülnek, sokat nem érek vele.
Ami viszont kizökkentett, az az őr megszólalása. Arra a kifejezésre instant felkaptam a fejem, és talán még egy meglepett "Heee?" is elhagyta a számat. Csupán véletlen lenne, hogy pont csokis dinnyéket említett az őr? Egyáltalán honnan a viharból tud erről? Hiszen csak Hime volt ott akkor, Fuwa, és Hinari. Senki más nem tartózkodott a csokiszobában, pláne nem ez az őr, vagy bármelyik társa. Valamelyikük hármójuk közül kell, hogy legyen. Elkezdtek kattogni a fogaskerekek: nem valószínű, hogy Silence lenne kinézetkristállyal - ahhoz túl sokat beszélt az "őr", úgy nagyjából Fuwa másfél-két évnyi beszédadagját lepörgette. Vagy bekombózta volna valami - számomra ismeretlen - alap beszéd segítő kristállyal? Nem valószínű. Esetleg Hime? Hisz ő ott volt a reggeli lármázásnál. Egy pillanatra elsápadtam: Mióta is vonult vissza a harcművész lány a harcoktól, hány éve? Őszintén remélem, hogy nem olyan butus, hogy belevágjon... megráztam a fejem a gondolatmenetemre: ugyan, ő valószínű szólt Hinariéknak, elmesélte a reggeli történéseket és hogy Oziék eltűntek. Akkor Hinari lehet! Ha nem lennék gúzsba kötve, akkor valószínűleg csattant volna a homlokomon egy jókora facepalm - így viszont csupán egyel több hirtelen rándulást észlelhettek a fogvatartóink. Eszembe villant a bolondok napi mutatványa, ahogy Himének álcázta magát. Egyáltalán a reggelt Himével töltöttem, vagy Hinarival? Mondjuk ez utóbbi még mindig jobb, mint egy esetleges Yurinard. Viszont kezdtem elveszteni a fonalat, hogy ki kivel van, vagy egyáltalán ki kicsoda valójában. Egyáltalán mi a valóság, és mi az átverés? Csak abban lehetek biztos, hogy valaki - vagy Hinari, vagy valaki akit Hinari küldött - itt van, mint erősítés. Elvégre miért használta volna bárki azt a kifejezést, amit? És miért szeretné, hogy legyen bennem annyi méltóság, hogy saját lábon megyek a műszakvezető irodájába? Mert van terve, és ahhoz rám is szüksége lesz a kivitelezésben - ami viszont nehézkes, ha közben úgy cipelnek, mint egy zsák cementet.
- Igazad van - szólaltam meg végül - de egy kis segítség jól jönne - utaltam rá, hogy kezek nélkül nehézkes a feltápászkodás, egyúttal jelezve hogy most próbáljanak talpraállítani, nem állok ellen. Mintha a csokis dinnyék említésére elpárolgott volna belőlem a szamár DNS - legalábbis ami a csökönyösséget illeti. Majd ballagtam a társasággal a főnökhöz, aki már biztos bekészítette számunkra a munkaszerződést - avagy a kicsit naív elképzelés lenne, hogy bevágnak minket egy cellába, amíg a többiek vért izzadnak a bányában. Útközben, ha valahol megálltunk egy fél percre, úgy próbáltam hátradőlni addig a sziklafalnak, pihenést imitálva - egyúttal egy kisebb, tenyérben elférő, éles szikladarabot magamhoz venni, vagy letörni egy kiálló valamiből. Bár ehhez minimum bolygóegyüttállások szükségeltetnek, hogy mindezt észrevétlenül kivitelezhessem. Ahhoz túl sok tényezőnek kell klappolnia.

by **Leonard** Csüt. Júl. 08 2021, 17:36

A szóáradat mindig hasznos, ha az embernek nincs már más ötlete, hogy kihúzza magát a csávából. Amíg az ellenfél a beszédre figyel, addig is néhány másodperccel több marad az agyalásra, és akkor talán eszébe is jut valami még épp időben. A fickók látszólag be is kapták a csalit, legalább is a nézésük arról árulkodott, hogy megfontolják az ötletet. Leo gondolatban megengedett magának egy mosolyt, de aztán a diadal pillanatát megszakította a harmadik őr. Az a túlontúl finom mozdulat, ahogy talpra rángatta a kardforgatót, akár azt is jelenthette, hogy sikerült néhány szóval elérni nála a szimpátiát és maga mellé állítani őt, és csak ezt akarja tudatni. Az azonban, ahogy megcirógatta Leo kezét, valami egészen másra engedett következtetni.
Leo gerincében felkúszott, majd testében szétterjedt a borzongás, arcára pedig kiült a viszolygás. Meg van kötözve, ez a fickó pedig itt nekiáll tapizni. Kétségbeesetten Oziriszra nézett, de ő teljesen használhatatlan volt. Egy pillanatra kifutott a lábából az erő, és félő volt, hogy megint összeesik, de aztán inkább úgy döntött, eljött az ideje a menekülésnek.
Mielőtt a főnök engedélyt ad ennek a valakinek, hogy ágyba vigye a foglyot. Már csak a megfelelő pillanatot kell kivárni.
A párbeszéd folytatása azonban megakasztotta a gondolatmenetét.
Várjunk egy pillanatot. Nem úgy volt, hogy itt fogvatartott, rabszolga munkára kényszerített kistesókat kell kimenteni egy vérszomjas bandita karmaiból?
Újra Oziriszra, majd Rebeccára pillantott, akik sajnos nem voltak az információcsere legelőkelőbb példái. Valami azonban még így sem volt kerek.
- Azt mondtad, ha nem visztek minket időben elé, leharapja a fejeteket. Ez az ember uralkodik felettetek, anyagi függésben tart titeket a saját jóléte érdekében és érzelmileg zsarol. - Ugye? Ilyesmiről lehet szó, igaz? Végül is a bántalmazó kapcsolatokban is sokáig eltart, míg a bántalmazott fél lépésre szánja el magát, épp ezek miatt a tényezők miatt.
- Illegális dolog csak így játékosokat dolgoztatni, és ami azt illeti, ha olyan kedves lenne, valószínűleg minket sem kötélben cibálnátok elé. Ráadásul ha segítségre van szükségetek, rendelkezésetekre áll egy rakat lehetőség. Például ott a Menedék - próbálta összefoglalni a gondolatait, de aztán az egyik fickó kijelentette, hogy ideje indulni, ő pedig úgy érezte, ez lesz a legjobb lehetősége rá, hogy megszökjön a buzitól. Most, vagy soha. A beszélgetés ideje lejárt, másra sajnos már nem maradt lehetőség. Hirtelen mozdulattal megpróbálta kiszabadítani kezét az őr szorításából, majd vállával fellökni a közelben állókat, mígnem végül futásnak eredt visszafelé, mindegy, hogy merre, csak minél messzebb a főnök lelőhelyétől. Még akkor is, ha csak néhány percet nyerhet vele, de legalább addig is, amíg őt hajkurásszák, van ideje másoknak is megérkezni. És talán közben neki is eszébe juthat egy terv.

by **Ronye Arabel** Kedd Júl. 13 2021, 19:25

A láthatóan feszült többiek megkönnyebbülten felsóhajtottak, amikor Ozirisz végül beadta a derekát, és felállt. Ekkor jött viszont a számukra idegőrlő jelenet: kihasználva azt a pár másodpercnyi átmenetet, ameddig a kintről ismerős, kábítókristályos őr már elengedte, de a másik még nem fogta szorosan... Leo elszelelt, és csakhamar el is tűnt a járat egyik kanyarában szem elől.. A nagy sietség közben is hallja, ahogy a vezető szerepet magára vevő finomkodó őr osztja az utasításokat társainak.
- Ti vigyázzatok erre a kettőre, én utána megyek. Várjatok itt. - majd ahogy az észlelése jelzi is, a szőke srác után iramodik. A kanyarban látótávolságon kívülre érve nagyobb sebességre kapcsolva.
Annyira, hogy nem telt bele három pillanatba, hogy Leo a karján érezze a határozott, de legkevésbé sem bántó szorítást. Ebből a mozdulatból az őr - megfelelő súlyemelés birtokában - háttal a falnak nyomja a Liga oroszlánját, gyengéden befogva a száját a szabad kezével.
- Cssss - súgja az őr a fülébe nyugtatóan, miközben még közelebb hajol, ezt követően néhány másodpercig izzó hallgatásba burkolózva, míg a környezetet fürkészi.
Leo, az észlelésed nem jelez hallgatózást. Az őr pedig akkor szólal meg újra, mikor ezt az infót esetleg regisztráltad.
- Leo, én vagyok az, Hina! - enged el végül, körülnéz, és mivel az észlelésed is tanúskodik róla, hogy nincs a közelben senki, és egyelőre nem is közeledik, rövid mozdulatok után az őr alakja "feloldódik" a felszálló pixelekben, és átadja a helyét valóban Hinari ismerős avatarjának.
- Tíz percig tart a kinézet, ezalatt oda kell érnünk a főnökhöz. A bányát intézik az ikrek. És jó lenne, ha útközben mondanátok valamit arról, mi folyik itt, persze feltűnés nélkül - sóhajt - Na gyere, nincs sok időnk - int, majd újabb néhány mozdulatot követően a pixelek között ismét az őr alakja bontakozik ki előtted.
Éppen időben, mert eddigre az észlelésed jelzi, hogy a másik két őr valószínűleg aggódni kezdett, és Oziriszt meg Rebeccát maguk előtt terelve elindulnak felétek, éktelen bömbölés kíséretében, ami Rebeccához tartozik.

Mert hogy az eltelt időben egy darabig szigorú arccal bámulták a foglyaikat. Kis idő elteltével viszont egyre pislognak egymásra, végül pedig az egyikük meg is töri a csendet.
- Gondolod, hogy a főnöknél belefér még ennyi késés? -
- Nem tudom... Lehet segítenünk kellene elcsípni az ipsét. Ha kicsúszik a kezünkk közül, nekünk annyi. - gondolkodik el a társa is. Néhány másodpercet még toporognak, de aztán túl nagy lesz a feszültség.
- Menjünk utána. - közli az egyik
- Az a tag már így is túl sok gondot okozott. - bólint a másik, és terelgetni kezdik a két foglyot tovább, nem törődve vele, hogy Rebeccából kitört az idegesség, és éktelenül bömbölni kezdett. Talán Ozi tud valami jobbat, hogy húzza az időt...
Mindenesetre így, vagy úgy, de Leot maga előtt taszigálva visszaérkezik a harmadik őr.
- Azt hitte, megkötözve majd sokáig jut - újságolja röhögve - Mostmár viszont szaporázzuk meg a lépteinket - teszi hozzá, emlékeztetve a társaságot a főnök türelmetlenségére. - Maradok hátul, ha esetleg bármelyiknek újra menekülni támadna kedve - mondja, és fegyverét előhúzva áll a menet végére. Ebben a felállásban végre folytatódhat a menet a főnökhöz. Akinek a bázisa nincs messze. A következő leágazásból már hallani, ahogy parancsolgat, és szidalmaz mindenkit aki nem elég gyorsan, vagy nem elég pontosan végzi el a feladatát.

Hajrá srácok! Határidő: Július 21

egy kis utólagos hina-féle kieg:

by **Leonard** Kedd Júl. 20 2021, 18:27

Egyre csak a következő lépésen törte a fejét, miközben futott. Számolt vele, hogy nem fogják egy hamar utolérni, hacsak bele nem rohan egyenesen egy kelepcébe, és habár a helyismeret az ellenfélnél volt, talán kihúzhatja még egy darabig találékonysággal. Vagy visszamehetne Oziriszért egy füstkristállyal és meglephetné őket egy hátbatámadással!
Megtorpant, hogy felmérje, mennyi esélye lehet a tervének kivitelezésére, de akkor hirtelen megérezte karján a szorítást. Ezt mégis mikor? Hogy? Hogy lehet valaki ezen a szinten ennyire gyors?
Holtra vált arccal figyelte támadóját, és csakhamar megismerte benne a tapogatót. Csak ezt ne! Egy pillanatra kiröppent a lábából az erő, de természetesen esze ágában sem volt ilyen könnyen megadni magát. Még az kéne, hogy csak úgy megerőszakolják, mint valami kislányt! Előbb lesz hulla, mintsem hagyja, hogy még egyszer csak úgy fogságba ejtsék!
Bár megtehette volna, hogy ellenáll, engedelmeskedett a súlyemelésnek és hátra lépett a falhoz. Közben észrevétlenül maguk közé ékelte a lábát, majd a megfelelő pillanatot kihasználva megpróbálta gyomorszájon térdelni az ellenfelét. Leo kevés esélyt adott neki, hogy egy ilyen ellenféllel szemben képes lesz győzni, hiszen ha a fickó még őnála is gyorsabb, akkor képes lehet akár Hinarival is felvenni a versenyt. Ez pedig a legaggasztóbb információ volt mind közül, amit ezen a napon kapott. Bárcsak lenne ideje írni egy gyors üzenetet és tájékoztatni erről a többieket! Nem szabad, hogy kelepcébe sétáljanak... Mi lesz akkor, ha elkapják Fuwát, vagy akár Hinarit is?
Nem kellett volna idehívnia őket. Hülyeség volt az egész. Valahogy biztosan képes lett volna kiszabadítani Oziriszt, akár a saját játékbeli élete árán, aztán...
Aztán mi?
Tudat alatt elmosolyodott a gondolatra, hogy még ezt a nyavalyás és szerencsétlen, gonoszkodó és bugyuta barmot sem lenne képes hagyni meghalni, annak ellenére sem, milyen ellentétek húzódtak közöttük. Nagy felelősség az, ha az ember védve van egy másik sisak által.
Sokat azonban nem agyalt, mert ez most tényleg a minden-mindegy szituáció volt már. Ellökte a fickó mellkasát magától, és jobbra megpróbált kipördülni a kezei közül, aztán amikor stabilizálni tudta a testtartását, egy ütést kívánt mérni a férfi fejére. Ha eddig nem lettek megakadályozva a támadásai, vagy a fickó nem alakult még át Hinarivá, hát ezután már biztos eltelt annyi idő, hogy mégis.
Leo pedig abban a pillanatban megtorpant és elfelejtett levegőt is venni. Egy pillanatig átsuhant arcán a gyanakvás, de aztán elfogadta, hogy aki előtte áll, az tényleg, kétségtelenül Hinari. Látta már ezt az effektet egyszer, bár akkor egy kislány alakjában volt.
Megkönnyebbülten felsóhajtott és örömében gondolkodás nélkül átölelte a lányt.
Szóval mégsem akarta senki megerőszakolni. És ami még jobb hír, még mindig nem találkozott Hinarin kívül senkivel, aki gyorsabb lett volna nála.
- Legközelebb azért ne tapogass. Vagyis férfiként ne. Vagyis nőként se, kivéve ha Alex... - zavarodott bele a mondandójába és belepirult a gondolatba, hogy ő azt hitte Hinari finom mozdulataira, hogy...
Hagyjuk is.
Hátranyújtott a karját és készségesen elfogadta a rá osztott fogoly szerepet. Megpróbált szenvedő arckifejezést is magára erőltetni, de a csapattársai ittléte felett érzett öröm túl nagy volt hozzá, hogy ez tökéletesen menjen.
- Szóval azt mondod, az ikreket is hoztad? Mi a terv? Mit csinálunk, ha odaérünk a főnökhöz? - mert hát az egyértelmű volt, hogy ott majd neki is szerepe lesz, nem?

by **Ozirisz** Szomb. Júl. 24 2021, 14:46

A két őr kissé nehézkesen ugyan, de ellenállás nélkül sikeresen talpra állított. Amíg a két tag jobbára velem volt elfoglalva, addig Leo kihasználta a remek lehetőséget, és olajra lépett - nyomában azzal a furcsa, gyanúsan sokat tudó "őrrel". Logikus feltételezés, hogy nem én voltam az egyedüli, akinek feltűnt, hogy nem stimmel azzal az őrrel valami, és céhtársam is kapcsolt. Különben hogyan másképp tudtak volna pár nyugodt szót váltani úgy, hogy az avatatlan fülek ne hallják?
- Bekamuzzátok a főnöknek, hogy ráhúztatok a cigiszünetre. - fordultam hátra a két őrhöz egy röpke pár másodpercre, próbálva egy kis időt nyerni Leóéknak. Majd vállrándítás után feldobtam egy random kérdést - Amúgy tényleg igaz a pletyka, hogy rosszul állnak a dolgok odalenn? - közben ballagtam tovább előre.
Rövidesen Rebeccából kitört a szívszorító sírás, amit vegyes érzésekkel fogadtam. Egyfelől pont "kapóra jött" - már ha szabad ilyet mondani, elvégre megkönnyíti céhtársam és az "őr" dolgát. Másfelől, ha nem lennék megkötözve - szigorúan megnyugtatásképp - megölelgettem volna. Reggel még ő sem gondolta, hogy ennyire rossz napnak néz elébe. Kezdve ott, hogy szembesült azzal a ténnyel, hogy zavar támadt az üzenetküldő rendszerben, folytatásképp az sem segített, hogy az Oroszlán jóformán fel sem ismerte. És erre jött még rá, hogy szinte végig hibát hibára halmoztam, aminek a következményeit velünk együtt ő is elszenvedi. Őszintén, ki látna a jelen helyzetben kiutat? Erős túlerő, és gúzsbakötözött állapotban taszigálnak minket az elkerülhetetlen vég felé. - Sajnálom... - suttogtam halkan a lánynak.
Időközben Leóék is visszatértek - Szegény lány most tudta meg, hogy 300%-al megemelték a bányában a normát, nem igaz, srácok? Nem szép dolog így megríkatni a hölgyet - korholtam le a két mögöttünk állót, egyúttal valami kis információmorzsát hintettem el a rejtélyesen sokat tudó "őr"-nek. Ideális esetben némiképp sikerült kizökkenteni a viszonylagos nyugalmukból, amit adott esetben ki is lehet akár használni egy meglepetésszerű ellentámadásnak - vagyis annak kísérletének. Akárki is jött, nem véletlen, hogy pont "csokis dinnyéket" emlegessen, nemdebár? Ez egy égi jel - vagy legalábbis egy halovány reménysugár, ami rajtunk is múlik, hogy felragyog-e a mélysötét bányák mélyén vagy sem. Szóval hamarosan dologidő lesz, készenlétben kell lennem...

Elnézést a késésért Embarassed

by **Ronye Arabel** Kedd Aug. 03 2021, 14:56

Ozi közbevetésére az őrök egy pillanatra megrökönyödtek. Hát ki gondolná, hogy ebben a helyzetben valaki még poénkodik? Aztán a gondolkodás ült ki az arcukra, végül pedig elnevették magukat.
- Nem is rossz ötlet. És ha megkérdi honnan volt cigink, megmondjuk, hogy Tőled kaptuk ajándékba. - nevetnek, azért nem teljesen gondtalan tekintettel.
Különösen miután Rebecca elsírja magát.
A kardforgató szavaira felkapja a fejét (és közben levegőt is vesz), hüppög egy kicsit, aztán még fájdalmasabban kezd bőgni. Igaza van Ozinak... nem így tervezte ezt a napot.
Közben befut a szökött páros. Az őrök jót nevetnek társukkal együtt a képtelen ötleten, hogy megkötözve meg lehetett volna szökni... Komoly kérdés, mennyit tudnak a bányán kívüli világ erőviszonyairól, ugye...
Ozi kérdetlen magyarázatára az őrök néznek egyet, és gesztikulálva is mutatják, hogy ez megzakkant. Már az előző közbevetése is erre engedett következtetni...
A kis csapat végül csak eljut a sokat emlegetett főnök elé. Aki szigorú szemekkel néz végig a társaságon.
- Éppen ideje volt balfékek. Azért adok én nektek felszerelést, hogy ilyen kis mitugrász betolakodókkal se tudjatok elbánni? - hordja le azonnal a csapatot. Csak ezután néz végig a három foglyon.
A szeme sarkában észrevehettek egy rándulást, amikor a tekintete a fejetek fölé téved, és a céhikont meglátja.
- Biztos, hogy csak ezek hárman voltak? - kérdezi, nagyon igyekezve halálos nyugodtságot árasztó hangot megütni. - És ugye nem írtak üzenetet? - teszi hozzá.
A két őr így is fenyegetést érez áradni főnökéből, és hátra is lépnek egy lépést, az eddig is irányító szerepet vállaló harmadikra hagyva, hogy magyarázzon.
Ami a "főhadiszállást" illeti: Ott rendezték be, ahol a járat kiszélesedett egy nagyobbacska teremmé. Az egyik fal előtt áll a főnöki asztal, ami mögött most állt Buggy, ezen kívül a berendezés mindössze az ő széke, és egy szekrény. Szemben a járattal, ahonnan érkeztetek, egy ahhoz nagyon hasonló indul tovább - ki tudja hová. Az mindenesetre biztos, hogy akárki nem mehet arra tovább: Ketten őrzik, T4-es felszerelésben - és vörös indikátorral. Rajtuk kívül még ketten tartózkodnak éppen a főnök mellett, T3-mas cuccokban, nekik az indikátoruk sárga, épp úgy, mint a vezetőjüknek. Talán látszik is ebből, mire épül ez a társaság: Buggy az egyetlen T5-s holmikban.

// Juppii. Üdvözöljétek a játékban vendégünket :3 Hinari után írjatok kérlek :3 Aki pedig szeretné tudni hogy is történtek a dolgok, nyugodtan olvassa vissza az eddigi köröket~ ~~vagy várjon a küldetés végéig~~
Erre a körre köszönöm a türelmet!

A határidő: Augusztus 10

by **Hinari** Kedd Aug. 03 2021, 22:36

Ha valaki, hát Leo még ebben a helyzetben is képes volt rá, hogy egy pillanatra összezavarjon: az előbb még minden egyes fegyverkezelésre tett pontommal az ellen küzdöttem, hogy eltaláljon és így sebződés által szűnjön meg az effekt, a következő pillanatban pedig már magam körül éreztem a srác meleg ölelését.
- Igyekszem - kuncogtam az enyémhez hasonló zavartságán, majd gondterhelten sóhajtottam - Ki kell találnunk valami jelet legközelebbre - húztam el a szám szélét, a felém záporozó kérdéseire viszont csak összeráncoltam a homlokom - Csak azt tudjuk, amit leírtál és amit Hallgatózással azóta kiderítettünk. Ha odaértünk, mindenképp eleng... - mondtam és folytattam is volna, de ekkor Észlelésem jelezte a két őrt Ozival és azzal az ismeretlen nővel, így gyorsan Leo mögé léptem és felvettem a fogvatartó pozíciót, játszva a szerepem.
Mivel a két őr egyetértésben adta át nekem a hátvéd szerepét, menet közben könnyedén és észrevétlenül tudtam előszedni az övemen lévő szütyőből egy Lökés Kristályt és egy Füst Kristályt; előbbit Ozirisz markába, utóbbit pedig Leo markába csúsztatva. Lévén attól még, hogy a csuklójukon kötél feszült, az ujjaik tudtak mozogni. Ezek után pedig márcsak a főnök volt hátra, akit meglátva, hát... egyszerre futott végig a hátamon a hideg és ingattam meg a fejem hitetlenkedve. Persze attól függetlenül, hogy a kinézete mit suggallt, igenis komolyan kellett venni őt. Sőt, épp azért kellett komolyan venni őt, ahogyan kinézett.
Számoltam. A főnök, legalább lv35-ös szinten, két T4-es őr, két T3-as őr és a jelenlegi "társaim", azaz összesen hét fő és mivel nyitott volt a helyszín, bármikor érkezhetnek még. Beharaptam ajkaim: nem szívleltem a túlerőt, főleg ha alacsonyabb szintűek.
A játszma pedig most vette kezdetét.
A főnök kérdezett, a két őr elkezdett felénk hátrálni.
A fegyveremmel elvágtam Leo kötelének csomóját, a szorítás lazult, de a kötél nem esett le.
- Biztos - feleltem és Ozirisz mögé léptem - Hogy üzenetet írtak-e... hé, fiúk, ti láttatok valamit? - fordultam az őrök felé, remélve, hogy azzal, hogy őket kérdeztem egy fontos dologról, előszöris csökkentem a reakcióidejüket, hiszen épp a válaszon fognak agyalni, másodszor pedig, a főnök figyelmét is rájuk tudom irányítani. Szemem sarkából figyeltem a bohóc arcát, tettre készen - amint pedig a "társaimra" pillantott, maximális gyorsasággal vágtam el Ozi kötelét teljesen és nyújtottam ki a két fiú közül a bal kezemet, rajta a Lila Vikingkoponya Gyűrűvel.
- Leo, most - mondtam, nem kiáltva, de azért kellő határozottsággal és eközben aktiváltam a gyűrűm specét: a lila fonalak körbefonták a főnököt és ha eközben megjelent a füst is, kisebb eséllyel gátolt meg benne bárki is, hogy átlendüljek az asztal fölött - Leo, segíts nekem ebben a háromban, Ozi, fedezz minket az ajtóőrökkel szemben - mondtam, bár Leonak természetesen csak akkor, ha ezidáig nem kezdett el ő maga is cselekedni. Kihasználva tehát a gyorsaságom és azt, hogy a főnök száját és végtagjait lila fonalak veszik körül, igyekeztem előszedni köteleket és szájbetömős rongyokat a menümből fél kézzel, amíg a másikkal pusztakezes sebzést mértem a T3-as testőrök közül mindarra, aki látott a füstben és felénk mozdult, természetesen csak addig, amíg életcsíkjuk sárgába nem csúszott. Ha pedig volt lehetőségem rá, átdobtam Leonak és Ozinak is a kötelekből.
És hogy a Füst Kristály második körét hogyan terveztem kihasználni? Ez maradjon csak a jövő zenéje Wink

Rebecca nem véletlen van kihagyva a reagból, Hina nem igazán foglalkozik vele, az meg mégcsak a gondolataiban sem merül fel, hogy bármibe is beavassa vagy bármit is rábízzon.

by **Leonard** Pént. Aug. 06 2021, 10:51

A nem várt felmentősereg jelenléte egy pillanatra felülírta a belé nevelt mintákat, így Leo megkönnyebbülten borult Hinari nyakába, de aztán persze hamar összeszedte magát. Egyáltalán semmi oka nem volt örülni - maximum amiatt, hogy megszabadult a buzi és Ozirisz társaságának kellemetlenségétől -, hiszen mindez csak azt jelentette, hogy egyedül képtelen volt megoldani a feladatát és egy nőtől kellett hozzá segítséget kérnie. Persze csak szigorúan véve, hiszen alapvetően igazából a céhhez fordult kollektíven - nem mintha sok férfi maradt volna ott, aki a segítségükre siethetett volna.
- Épp ellenkezőleg - vigyorodott el kis gondolkodás után most, hogy már biztosan tudta, Hinari áll előtte - Ha legközelebb férfi alakban is a kezemet simogatod, biztosan tudni fogom, hogy te vagy az. Másnak nem jutna eszébe ilyesmi - kacsintott félreérthetően, de mivel idő szűkében voltak, természetesen rátért ezek után a fontosabb dolgokra. Sok idejük azonban nem maradt bármit is megbeszélni, így Leo csakhamar újra a fogvatartott szerepében találta magát, de végre legalább biztosan tudhatta, hogy egy megfelelő hátvéddel maga mögött.

Amikor végül a főnök elé értek nagy nehezen, Leonak igencsak nehezére esett nem hangosan elnevetni magát. Egy kis kuncogásféle még így is kicsúszott a száján, ami a barlang viszonylagos csendjében jól hallható volt, bár gúnyosnak is lehetett értelmezni. Na nem mintha szándékában állt volna kedveskedő hangnemet megütni, főleg miután megérezte a kötél lazulását is. Akármilyen kristályt is nyomott Hinari a kezébe, Leo tudta, hogy terveik vannak vele. Persze a tervekre egyszerűbb lett volna felkészülni, ha legalább csak rápillanthat a tárgyra, ennek híján azonban készületlenül érte - bár annyira nem lepte meg -, amikor Hinari kiáltása után beborította őket egy adag füst. Látás jártasságának köszönhetően egy-két pillanat alatt sikerült kibogoznia a helyzetet, és mivel úgy ítélte meg, hogy korábbi fogvatartóik nem jelenthettek óriási veszélyt, így inkább megkerülte az asztalt és az egyik testőr mellé ugrott. Még volt jelenléte arra, hogy odakiáltson Ozirisznak is, éppen azzal egy időben, hogy Hinari is kiosztotta a parancsokat.
- Vigyázz Rebeccára, ő nem túl erős! - Leot egy pillanatra összezavarta a céhvezérből áradó határozottság, de kettejük kérése végső soron nem oltotta ki, inkább csak megerősítette egymást, így a többi már csak Oziriszen múlt. További tétovázás helyett pedig két lépéssel bezárta a közte és a testőr közötti távolságot, arcon bokszolta, aztán gyomron rúgta - természetesen figyelve közben az életpontokra is -, és ha volt rá lehetősége, elkapta és súlyemelése segítségével hátracsavarta a férfi kezeit annyira, hogy teljesen sakkban tartsa őt addig, amíg Hinari - nyilvánvalóan - megkötözi azzal a lila akármivel, amit ki tudja, honnan és hogyan varázsolt elő az előbb.

by **Ozirisz** Kedd Aug. 10 2021, 23:19

A cigiszünetes témára őszintén szólva nem is sejtettem, hogy érdemben reagálnak, viszont ha már így alakult, adtam alájuk a lovat - Ha már itt tartunk, van nálam egy jófajta vicces cigi is. Mondanám, hogy szívjuk el együtt, de így kissé nehézkes - mozdítottam meg az összekötözött kezeim. Persze arra nem számítottam, hogy ennyire amatőrök lennének, hogy csak úgy eloldozzanak, figyelembe véve a tényt, hogy Leo épp az imént kezdett el egy szökési kísérletet, és ezek meg láthatóan paráznak ettől a rejtélyes főnöktől. Aztán ki tudja, lehet a kíváncsiság - vagy épp a függőség - felülírja a racionális gondolkodást, és bedőlnek a csalinak. Azonban egyúttal simán harcképtelenné válnának egy pár kövér slukk után. Legalábbis amíg idegen űrhajók fedélzetén tartózkodnak addig biztos nem jelentenének túl nagy fenyegetést...
Aztán visszatért Leo a rejtélyes segítőnkkel együtt, volt egy furának nevezhető megmozdulásom a normaemeléssel kapcsolatban, amitől Rebecca még jobban kiborult - bár ez a része jelentette számunkra a legkisebb problémát. Figyelemelterelésnek a törpenő sírása egyértelműen jól jött, még akkor is ha legbelül kutyául hibásnak éreztem magam miatta. Mennyivel jobban járt volna, ha csak szimplán játszottam volna a "nem vagyok otthol" névre hallgató játékot. Rebi valószníűleg megunta volna az ébresztőóra szerepet, hazaballag. Igaz, roppant bunkónak tartott volna - vagy legalábbis Leót, akit valamiféle rejtélyes okból Oziriszként azonosított. De megkíméltük volna ettől az egész fogságbaeséstől és a kényszermunkától, ami jó eséllyel várni fog mindannyiunkra, ha nem jól alakulnak a dolgok.
Majd a kristály zökkentett ki a gondolataimból, amit valaki az összekötözött mancsaim közé csúsztatott. Tapintással sajnos még annyira sem ismertem fel az itemet, mintha láttam volna. Mindössze abban voltam biztos, hogy szükségünk lesz rá a megfelelő pillanatban - elvégre nem ok nélkül nyomták a kezembe. A kristállyal együtt viszont némi remény is került hozzám: nem csak az elmém által keltett illúzió, hogy segítségünk van. Pedig reménytelen, kilátástalan helyzetben az agy képes kreálni valami szépet és jót, ami kicsit helyrebillenti az embert - még ha csak illúzió, ami egyszercsak szertefoszlik, akkor is. Megtette a dolgát, tovább hajtotta a motort, akkor is, ha már porzott a tank.
A főnökhöz megérkezve pedig egy újabb dologban biztos lehettem a kristállyal kapcsolatban: tuti biztos, hogy nem bohóc kristály - legalábbis a hírhedt főnököt elnézve, neki arra nincs szüksége. Viszont az rejtély, hogyha az ipse így néz ki, akkor hogyan a viharban vívta ki magának a főnöki státuszt? Aincrad nem egészen olyan, mint egy gyár, hogy valaki közel helyezkedik a húsos fazékhoz és kinevezik műszakvezetőnek. De valamit nagyon tudhat, hogyha ezzel az avatárral ennyire vitte, nem?
Azonban rövid csevej után indult is a tánc, Leo nagy port... akarom mondani füstöt kavart, a rejtélyes segítőnkről pedig most egyértelműen kiderült, kicsoda. Azok a lila fonalak, amik előtörtek, nagyon ismerősek voltak. Hinarinál láttam hasonló, pontosabban ugyanilyen effektet még régről. Oké, hogy lehet nem ő az egyetlen, akinek ilyesmi a birtokában van, de jelen körülményeket tekintve annak az esélye, hogy nem ő, a nullához konvergál. Hallottam Hinari utasítását, majd rögtön rá Leóét is. - Maradj mögöttünk és nem lesz baj - mondtam Rebeccának, majd a két ajtóőr felé vettem az irányt, teljes gyorsasággal, lehetőleg még azelőtt, hogy bármit is tehettek volna. A kristályt időközben szemügyre vettem úgy egy röpke pillantásra: nagy valószínűséggel hullám vagy lökés kristály kell, hogy legyen, vagy legalábbis valami hasonló hatású tárgy. Mindenesetre, hogyha még nem volt okvetlen muszáj, akkor spóroltam vele - elvégre ki tudja, hányan bukkanhatnak fel még a legváratlanabb pillanatban? Biztos, hogy még vannak itt páran. Ideje, hogy forduljon a kocka, és ne én legyek, aki felett kristályt törnek. Persze, hogyha a helyzet úgy kívánta, nem haboztam mint az a bizonyos ismeretlen eredetű alkoholos ital, hanem használtam az itemet. Egyelőre füst van, hogyha kis szerencsém van akkor a két őr közül legalább az egyik nem lát rendesen - ezzel pedig leredukálódna a helyzet 2vs1-ről 1vs1-re, majd újabb 1vs1-re. Amit először megpróbáltam - ha lehetőségem volt rá - az egyik őrt megrántani előre, közben igyekezve kigáncsolni. Ha nem jött össze a gáncsolás, akkor még egy hirtelen mozdulattal lökni rajta egyet, lehetőleg a társa irányába - ideális esetben tarolva mint a tekegolyó, ugyebár az emberkupaccal könnyebb elbánni mint harcra kész ellenfelekkel. Ha a gáncsolás összejött, úgy a másik őrt igyekeztem lefogni, vagy legalább kicsavarni a kezéből a fegyverét, amíg a társa a feltápászkodással van elfoglalva. Amennyiben viszont mindketten láttak a füst ellenére, nem fuldokoltak, nem köhécseltek, hanem támadó szándékkal fordultak felém, nos, az a kedvezőtlenebb verzió - aminél kénytelen voltam már kristályt törni. Az egy dolog, hogy vörösek - valószínűleg nem pusztán a szökési kísérletektől való elrettentésül. Az egy más dolog, hogy két-három jól irányzott találatot benyelek és végem, mint a botnak. Viszont ebben az esetben kissé nehézkes lenne a fedezés, ami elfogadhatatlan. Épp elég hibát vétettem már ma, ebben az egyben nem tehetem - Hinari, Leo és Rebecca érdekében sem.

by **Ronye Arabel** Szer. Aug. 25 2021, 09:12

No lássuk csak…
Buggy számonkérésének hatására azok, akiknek nem volt köze a történethez (vagyis két fickó T3-ban) rövid úton kereket oldottak.
Buggy az előbbi válaszra kissé megnyugszik, az utóbbi viszont okoz némi fejtörést.
- Nem láttunk semmit. -
- A gnóm mióta összefutottam vele, nem - válaszolnak ketten, mire Rebecca igen morcosan próbálná alaposan bokánrúgni a háta mögötti illetőt, aki gnómnak nevezte. Rendkívül nőies mozdulattal.
A kis közjáték kicsit oldja a feszültséget, a banda Buggy kivételével kuncogva figyeli, ahogy az őr súlyemelésének és teherbírásának hála könnyedén eltartja magától a törpe-nőt.
Ez elég lehetőség Hinarinak, hogy észrevétlenül oldja el Ozit, Buggy pedig épp eléggé meglepődött, hogy meg se tudja próbálni elkerülni a lila fonalakat, amiktől mozdulni sem tudott.
Leo gyorsan reagál a helyzetre, így a termet nemsokára füst tölti be. Három ember van, akit ha figyeltek, láthatjátok, hogy figyelemmel kíséri a füst ellenére is a történéseket: Buggy, aki próbál megszabadulni az indáktól a kései segítségével, és a két ajtóőr, akik vannak olyan fegyelmezettek, hogy nem hagyják el a helyüket.
Utóbbiakat Leo és Ozi gyorsasága bár nem lep meg, de így is pillanatok alatt sikerül semlegesíteni, ha érezhetően tapasztalt harcosok is. Ezt teszi legalább 15 szint különbség…

Tehát a három legveszélyesebb alak éppen tehetetlen… Ami a többieket illeti: Az elfogócsapat két megmaradt tagja nem látva a füstben vaktában kezd el csapkodni a fegyverével, teljesen feleslegesen.

Ami pedig Rebeccát illeti… Nos, ő megijedt, és egészen addig hátrált, míg talált valami kutat a teremből… Éppen az ellenkező oldalon, mint ahonnan érkeztetek. És hát az őrök leírása alapján a kihasznált, fogságba tartott játékosokat nem arra kell keresni. Ez viszont cseppet sem zavarja a törpenőt.
Ha utána megy valamelyikőtök, talán megnyugszik látva, hogy nem vezet a járat messzire. 20-30 méterrel később tágas barlanggá szélesedik, amit kifejezetten praktikusan rendeztek be raktárnak. Van itt mindenféle: Bányászfelszerelés, az őrök felszereléséhez hasonló holmik, kristályok-potik, és élelmiszerek is. Nem véletlen őrizték a járatot.

Nos… Hogyan is tovább?

//Köszi a kitartást. Nincs sok hátra Smile

Egyelőre úgy fest egyben vagyok, úgyhogy lehet pörögni.
Határidő legyen szeptember 1

by **Hinari** Csüt. Aug. 26 2021, 14:19

Némi megnyugvással figyeltem, ahogyan Buggy megnyilvánulása után kettővel kevesebb ellenfél maradt csak a közvetlen közelben - és ha eddig nem is igen voltam jó véleménnyel az átkozottul hangosan bőgő, furcsa nőről, az biztos, hogy képes volt elterelni az őrök figyelmét és némi kis fegyelmezetlenséget kreálni közöttük. Ezt kihasználva pedig már kezdődhetett is a játszma következő szakasza, a letámadás.
Csak a főnökkel foglalkoztam. Bíztam Leoban és Oziban annyira, hogy el tudnak bírni a T4-ben várakozó őrökkel, habár azt fél szemmel észrevettem, hogy a füst nem zavarta meg őket különösebben. A főnök viszont egészen jól reagált, igaz hozzám képest még mindig túl lassan: mivel itemképességről volt szó, a késeivel esélye sem volt a lila fonalak ellen (meghát eleve használni se volt képes őket lekötözve), így könnyedén ki tudtam csavarni a fegyvereket a kezéből és mire a nevető koponyagyűrű spece eltűnt, a férfi már hátulról összekötözött kezekkel, betömött szájjal feküdt az asztal alatt. Nem szerettem ezt a munkát. Nem volt benne semmi köszönet, csak a tükörsima feszültség és az összeszoruló gyomor; az elkapottak dühös vagy éppen szánalmas reakciói, szabadulási kísérletei. Halk sóhajjal térdeltem rá a férfi hátára és nyakára, amíg begyakorlott mozdulatokkal összekötöztem a lábait is. Ezután pedig, amíg még kitartott a füst, súlyemeléssel betuszkoltam őt a szekrénybe és rázártam az ajtót.
- Ezzel meg is volnánk - fordultam ekkor, és csak ekkor a többiek felé: a két ajtóőr hatástalanítva, a korábbi őrök vakon, Rebecca pedig sehol - Azt a járatot és a nőt rátok bízom - kerestem meg a szemkontaktust Leoval és Ozival, majd rájuk kacsintottam és újraaktiváltam a köpenyem képességét, átváltozva a harmadik őr alakjából, nos, Buggyéba - Én tartom itt a frontot - tettem hozzá és még elnéztem utánuk, ahogy (és ha) eltűntek a ki tudja merre vezető járatba a furcsa nő után.
A füst eloszlásával pedig kezdődhetett a harmadik felvonás.
- Ti meg mit néztek!? - ripakodtam rá a két őrre csípőre tett kézzel - Semmirekellő banda, egy egyszerű próbát sem álltok ki - csettintettem a nyelvemmel elégedetlenül és szánakozva néztem a két hatástalanított őrre a járat túlsó végében - Őket egészen biztosan le fogom váltani - mormogtam, de elég hangosan hozzá, hogy mindenki hallja - Most pedig tűnés a szemem elől, ha jót akartok magatoknak! Később majd előveszlek titeket, de most hagyjatok és amíg nem szólok, senki se merjen idejönni, értve vagyok!? - mordultam rá a két, még talpon lévő őrre, remélve, hogy csak engedelmeskednek a főnökük utasításainak: kellett egy kis idő, amíg a szekrényből valami biztosabb és kevésbé feltűnő helyre cipelem a főnököt, illetve ha a fiúk a másik járatban problémába ütköznek is kellett a szabad mozgási terület. Buggyként pedig úgy tűnt az egész rendszert irányíthatom, így az ő alakjában maradva vártam céhtársaim és az ikrek jelzését a továbbiakról.

by **Leonard** Vas. Aug. 29 2021, 12:24

Leo pattanásig feszült idegekkel számolgatta az ellenfeleiket és a páncéljaik mínőségéből igyekezett kitalálni a szintjüket. Persze ez csalóka is lehetett, hiszen a páncél kinézet változtatóban bárki bármikor alul lőhette a felszerelését, ha pedig Leo volna olyan helyzetben, hogy illegális dolgokat művel, biztosan nem a szuperritka és egyedi cuccaival villogna, mint ahogy egyébként tette. Ezek a férfiak azonban nem tűntek valami okosnak eddig sem, így aztán egyértelműnek tetszett, hogy három ötvenes szintű frontharcos leszintezi őket.
A túlerő azonban még így is aggasztónak bizonyult. Elég egyetlen rossz mozdulat, egyetlen figyelmetlen pillanat, és a megfelelő kristályokkal, összedolgozva simán leteríthetik a náluk erősebbeket is, ahogy tették ezt korábban is, Ozirisz alkoholos akciójának közepén.
Leo, ahogy koncentrált, vonallá préselte az ajkát, vonásai megkomolyodtak, kisugárzása és mozgása egészen megváltozott. Épp ezért lehetett feltűnő azok számára, akik ismerték őt, a megkönnyebbülés apró jele, amint a két férfi, akiket Bluggy testőreinek nézett, egészen egyszerűen... elsétált. Közben Hinari is akcióba lendült, és minden tökéletesnek, gördülékenynek tetszett az elkövetkezendő egy-két percben, mintha ők hárman olajozott fogaskerekei lennének egy nagy, közös gépezetnek. Egy célnak, egy céhnek, egy erőnek. Maga sem gondolta volna, hogy úgy fog tudni Ozirisz oldalán harcolni, hogy közben egyáltalán nem lesznek egymás lába alatt, nem tesznek keresztbe a másiknak, nem ütköznek össze és még csak nem is szidják egymás anyját közben. Ha valamire, hát erre legalább jó volt ez a nyomorult nap, habár Leo még mindig úgy gondolta, hogy jobb lett volna az ágyban maradni inkább.
Ezen vágya tovább erősödött, amint végül sikerült leterítenie az ellenfelét, mekötözni és elhallgattatni, majd körbenézve észrevette, hogy Rebecca már megint eltűnt. Ez valami hihetetlen! És csak akkor villámlott át rajta a gondolat, hogy a két testőr talán nem is ok nélkül lépett le, hanem azért, hogy összetrombitálja a környék összes többi fegyőrét. Leo tehát... nem igazán várta meg Hinari utasításait, mire a nő kimondta, hogy menjenek Rebecca után, már fél lábbal a barlang szájában is volt. Gyorsaságának köszönhetően elég hamar meg is találta a célpontját, aki szerencsés véletleneknek köszönhetően nem volt bajban. Olyannyira nem, hogy talán az egyik legbiztonságosabb helyet tudhatta magának az egész kócerájban. Leo mindenekelőtt megkönnyebbülten felsóhajtott, de nem felejtette el mérgét, így tehát amikor elkapta a törpenő csuklóját, a kelleténél egy picivel erősebben szorította meg.
- Ha életben akarsz maradni, maradj mellettünk! Még egy ilyen eltűnés, és nem tudom garantálni a biztonságodat - fedte meg szavakkal is, és érezhető volt rajta, hogy más helyzetben talán kiabálna, de mivel a barlangokban gyorsan és visszhangozva terjednek a hangok, visszafogta magát.
- Gyere, kiszabadítjuk a testvéreidet és a többieket.

by **Ozirisz** Csüt. Szept. 02 2021, 00:16

Nemrég még olyan sötét és reménytelen volt a helyzetünk, hogy az életfogytig tartó kényszermunka lett volna a legjobb opció - legalábbis az olyan alternatívákhoz képest, mint a halál ötven árnyalata. De ahogy a legsötétebb éjszakát is szétoszlatják a felkelő nap első sugarai, úgy a mi helyzetünk is legalább ennyit javult Hinari felbukkanásával. Amilyen hirtelen fogságba estünk, épp oly hirtelen, gyakorlatilag előjel nélkül szabadultunk - igaz, egyelőre még csak a szabad mozgást és a harcra való képességünket nyertük vissza, és sok még a dolog. De, így már a magamfajta örök pesszimisták is úgy látják, hogy ez sikerülhet, ebből még lehet valami. Ha ebédre nem is, de vacsorára jó eséllyel otthol leszünk, mindannyian. Hinari hirtelen támadása és a sűrű füst eléggé felkavarta az állóvizet, és valami irtó nagy szerencsével a két ajtóőrt is sikerült Leóval ártalmatlanítanunk.
Hinarira csak bólintottam, hogy vettem, majd indultam Leó után - elvégre neki jobb a reakcióideje és nem utolsó sorban a gyorsaságra osztott pontjai is rámvernek egy keveset. A következő, amire ráébresztett Hinari, ahogy a "nőt" említette: bármennyire is változnak a dolgok itt a bányában percről-percre, egy valami örök és állandó: Rebecca mindig elkóborol ha épp nincs felügyelet alatt. Azonban a nemrég még őrzött járat végefelé Leó megtalálta az elveszett lányt, én pedig nagyjából felmértem a járat utáni barlangot. - Kicsit szétnézek, nehogy meglepiben legyen részünk - mondtam Leónak, majd beljebb léptem és a jártasságaimra hagyatkozva igyekeztem kideríteni a számunkra releváns információkat. Mert azt a vak is látja, hogy ez a raktár, talán a kibányászott érceket is itt tárolják, ki tudja. De azért jobb megbizonyosodni róla, hogy nem rejtőzik-e valaki odabent - oké, elég valószínűtlen verzió, de tekintve az igencsak ingadozó szerencsénket, nem lenne túl jó móka két tűz közt találni magunkat. És azt sem árt felmérni, hogy ez csak zsákutca... vagyis zsákbarlang, vagy vezet is valahová, esetleg össze van kötve a barlangrendszer azon részével ahol az ellenséges erők vannak. Elvégre simán lehet az is, hogy a "kollega" fals - jobb esetben "csak" hiányos infókkal etette Leót még a kristály előtt. Sosem lehet tudni ezeknél, főleg amilyen kattant figura a vezérük. Most komolyan, egy bohóc? Már csak Joker vihogása kellene mellé, és máris értelmet nyerne még néhány dolog. Hinarit meg átkeresztelhetnénk "Batgirl"-re és akár filmet is forgathatnánk belőle. Kis szerencsével talán még videókristályt is találnánk hozzá. Talán el is mosolyodtam, ahogy ezek a gondolatfoszlányok átvillantak az elmémen, azonban a tudatalattim éberen figyelt és megfigyelt. Van-e itt bármi szokatlan, aminek nem itt lenne a helye? Vagy bármi, ami elüt a környezettől? Hogyha mindezzel megvoltam, akkor visszamentem Leóékhoz, és egy gyors üzenetet dobtam Hinarinak, tömöret és velőset. Például: "Raktár. Tiszta." - feltéve, ha csákányok mellett tényleg üres bányászruhák voltak, nem pedig az alvóügynökös változatuk.

by Ajánlott tartalom