Re: [Küldetés] A némaság története

by **Hinari** Hétf. Feb. 10 2020, 14:11

Miközben utánam még többen is szót emeltek Fuwa érdekében, nem kerülte el a figyelmem Quentin írása és az sem, hogy odaadta a lánynak olvasásra. Persze úgy, hogy én nem háttal voltam nekik, mint Joel, könnyebb dolgom volt az ilyesmit észrevenni és bár fogalmam sem volt, Quentin mire készül, de nem tekintettem ellenfélnek - ellentétben Simeonnal, akinek ellenszenvéből egészen biztosan lehetnek még problémáink.
Figyeltem a férfit is, aki a menüjében matatott, de testbeszédem továbbra is nyugodtságról és magabiztosságról árulkodott: bármit is hívjon elő, én nem fogok meghátrálni tőle. Végül egy mappa került elő, Fuwa rajzainak egy részével, ám Ozival ellentétben engem már nem lepett meg sem ez a fajta kapcsolat közöttük, sem pedig a szavai és a mögöttük rejtőző, önző féltés. Egyetlen szó azonban nagyonis; ez talán egy pillanatra még meg is látszott rajtam. Lányom? Felhúztam a szemöldököm és végiggondoltam, ha véletlen igaz is lenne, amit állít, ez mennyiben befolyásolná a jelenlétünk jogosságát ezen a helyen, de mire felelhettem volna, Quentin megelőzött.
Mondandója nagyjára csak egyetértőn biccenteni tudtam... sőt, még talán a végére is, arra az utolsó mondatra, bár korántsem abban az értelemben, amire a srác vélhetően gondolt. Egy nagyobb sóhajt hagyta el ajkaim és áthelyeztem a testsúlyom a másik lábamra.
- A srácnak igaza van... és igen, ismerjük, mi mindannyian, hogy milyen helyzetben van. Csak éppen nem célunk bent is tartani ebben a helyzetben - néztem Joel szemeibe összeráncolt homlokkal - Fuwa erős. Sokkal jobban, mint gondolnád és talán épp ezért nem is adod meg a lehetőségét se rá, hogy ezt megmutathassa neked. Úgy tekintesz rá, mint arra a kislányra, aki ide bekerült, még hat év után is és még csodálod, hogy nem érti, hogy működik a világ? - tártam szét a karjaim - Nem is fogja soha, ha nem engeded tapasztalni. Ha kegyes hazugságokkal használod ki a naivitását, tartod itt és óvod mindentől, holott jól láthatod, mennyire nem érzi jól magát. Ő nem elment innen, Joel. Elmenekült. Akart nyitni a világ felé, méghozzá úgy, hogy nem fogják a kezét. Hogy nem kísérgetik mindenhová, mondjuk naplementét nézni vagy vidámparkozni, mint egy kisgyermeket, aki másokra szorul - utaltam egy korábbi megjegyzésére a Simeon-programokkal kapcsolatban - Sokáig még a palotába sem akart beköltözni, mert teljesen egyedül akarta ellátni magát és képes is volt rá, igen - kuncogtam, szemeimből pedig a férfi lágy szeretetet olvashatott ki, semmi mást. Aztán viszont elkomorodtam és hangom is hidegebbé vált, melyből ezúttal kiérződött az indulatok nélküli, nyers gyűlölet.
- Ha tényleg a lányod, akkor tudod, hogy odakint nem volt lehetősége a világot egészében megtapasztalni - pillantottam rá fagyosan - Idebent pedig, amikor végre megadatik neki ez a lehetőség; megtiltani neki ezt és korlátok közé zárni őt nem más, mint önző aljasság - jelentettem ki és nem érdekelt, ha támadásnak is fogja fel szavaim. Utáltam ezt az embert. A törődés álcája mögé rejtve, önző módon zárta el Fuwát a világtól ki tudja mennyi ideig, miközben még most is fennen hirdeti szeretetét. Egy olyan szeretetet, ami mégis inkább szólt őróla, mint Fuwáról bármikoris...

by **Simeon** Hétf. Feb. 10 2020, 18:48

Amíg Simeon a kialakuló szóváltásra figyelt, Tengerszem összeszűkült szemekkel vizslatta, Quentin mit ad Fuwának és amikor a lány kibontotta és elkezdte olvasni a cetlit, a polip is odadugta a fejét: igaz nem tudott olvasni, de mindigis érdekelték ezek a dolgok. És ennek a szőke szemüvegesnek teljesen más volt az írása, mint Fuwának!
- Phhh... - csodálkozott a pet és közben megpróbált a nagy igyekezetében nem leesni Fuwáról. A lány hirtelen kiáltására viszont ő is összerezzent kicsit, ahogy Simeon is odakapta a fejét: az idomársrác eleddig a királyt hallgatta, aki Fuwa rajzait lóbálta a levegőben és igaz a neki szánt válaszra igencsak mérges lett, de Fuwa hangja kellően kizökkentette ahhoz, hogy hirtelen el is felejtse, mit is akart tenni. Egy pillanatig csak értetlenül bámult először Fuwára, majd a királyra, aztán végül Quentinre, aki közben folytatta a beszélgetést. Simeon karba tett kézzel értett egyet vele.
- Látod, még a testőr is jobban szereti őt, mint te. Ő is jót akar neki, te meg nem! - bólogatott teljes meggyőződéssel, hiszen hogy máshogy érthette ez a személyzetnek elég cingár, de egyértelműen testőrféle szerepben tetszelgő alak, hogy szereti Fuwát, ha nem úgy, ahogy mondjuk a királynak kellene a hercegnőket? Vagy Ozirisznak, aki előbb még a húgának mondta őt. Persze ez cseppet sem volt meglepő, mert Fuwát mindenki szereti. És hogy mit felejtett el? Amikor Hinari a vidámparkot említette, rögtön eszébe jutott!
- Én nem téged hívtalak, hanem Fuwát! - csattant fel sértődött-dühösen és kvázi szakította félbe a JL-es lányt - És köszönjük nem kérünk kíséretet! Jók vagyunk mi hárman, vagyis... - pillantott Noisera, akivel még túl kevésszer találkozott ahhoz, hogy a fejében élő, "hármasban" kép kiegészüljön - ... négyen, ha Noise is jönne - bólintott és talán maga sem tudta, hogy valójában azért lett ilyen mérges, mert ő randizni akart, úgy ahogy azt Mirika mondta neki - ha viszont a király is jönne velük, ő egészen biztosan elrontana mindent! Pedig erre Simeon már nagyon, nagyon régóta készült.
- Ha velünk van, akkor biztonságban van - tette hozzá egy kicsit megkésetten, hisz ekkorra már valószínű Hinari is befejezte, amit akart - Simeon viszont őt már szinte meg se hallotta, tekintetével ugyanis azonnal a szeretett lányt kereste - Ugye, Fuwa? - kérdezte tőle mosolygósan és várta a megerősítést - Nem kell nekünk semmilyen kíséret a naplementéhez, meg... máshoz sem - nézett a lány szemeibe esdeklőn-vágyakozón és nyelt egyet. Kezében a papírzacskót szorongatta és várta a választ, ha viszont bárki, akárki emberfia belé akarta volna fojtani a szót Fuwába, bármilyen módon! Akkor aztán Simeon azonnal lepisszegte:
- Fuwát kérdeztem, nem téged - torkollta le az illetőt - Miért nem engeditek őt is? - tette hozzá panaszosan, mert tényleg, itt mindenki összevissza beszélt! Mármint, mindenki Fuwán és a két hallgatag nőn kívül. Persze ha közben Fuwa megszólalt, a fiú csillogó szemekkel itta minden szavát, de csakhamar rájött, mit írt neki a lány még régebben, így egy halk "Oh" kíséretében kezdett el matatni az inventoryjában még akkor is, ha Silence időközben mondott is pár szót.
- Fogd meg kérlek egy pillanatra - nyomta a király kezébe a browniet és csakhamar elővarázsolt egy vadiúj füzetet... meg mégvalamit, ami kellően kicsi volt hozzá, hogy alig kukucskáljon ki a markából - Ezt már régen oda akartam adni, de nem tudtunk találkozni - nyújtott nyelvet a királynak, majd nyújtotta át a macskás-teknősös füzetet Fuwának. Hiszen voltaképpen ezértis keltek ma útra, nem? Hogy végre személyesen odaadhassa - Ebbe írhatsz, a tiéd. Macskás-polipos nem volt - mosolygott rá és egyszeriben jött is zavarba ettől. Közben Tengerszem is úgy helyezkedett a lány ölében, hogy amaz szabadon átvehesse a tárgyat: a polip félig felkúszott a lány vállára, három csápjával pedig Quentin Fuwa vállát fogó kezére nehezedett rá, hogy ne a teljes súlya legyen a remélhetőleg ekkorra már a füzetet szorongató lányon - Meg ez is - nyújtotta előre Simeon a markát egy kis késéssel, amiben egy a füzethez színben passzoló, macskafej végű toll pihent. Először csak a füzetet akarta megvenni, de amikor meglátta, hogy van hozzá illő toll is, nem tudta otthagyni azt sem. De így legalább van Fuwának mivel írnia! Nem gondolta volna, hogy ilyen szerencsésen alakul, de, persze, a napcsíkok csakúgy rohantak be az ablakon át még most is! Akkor pedig nem lehet nagy baj. Csak Fuwa írja azt neki, hogy nem kell a király a vidámparkhoz! Csak írja azt, lécci, lécci, lécci!

by **Ozirisz** Pént. Feb. 14 2020, 19:08

Az emlegetett őskáosz kezdett végképp elszabadulni. Egyre váratlanabb és furcsább történések követték egymást, és a múlt sötét árnyai lesből támadtak. Már-már az az érzésem támadt, hogy ami az egyik pillanatban mentőakciónak indult, hirtelen átváltott egy gagyi latin szappanopera kellős közepébe. A fura figura állítólag Fuwa apja vagy mi a szösz. ~Valaki új értelmet adott a szülői felügyelet szoftver fogalmának, ráadásul a lehető legidegesítőbb, legirritálóbb verziót sikerült "telepítenie"~ futott át a gondolat az agyamon. Na és, mit csináljon szegény lány hogy ő az apja? Álljon át a sötét oldalra? Nope... A következő, ami a lelki szemeim előtt lejátszódott – ha már szappanopera van műsoron – az az, ahogy Fuwa, mint a hercegnő, ül a trónján és nézi érdeklődéssel ahogy a két "kérője" éppen verseng egymással a kegyeiért. Quentin vs Simeon. Who would win?
Más körülmények közt valószínűleg fogtam volna a fejem, vagy a falat kapartam volna, ahogy így szó szerint minden összejött, elfeledett családi titkoktól kezdve a tipikus szerelmi háromszögig volt minden. Míg Hinari a békés úton próbálta meggyőzni Veder nagyurat, addig kihasználtam a lehetőséget, miszerint a kutya se nagyon foglalkozik velem. A menümben kezdtem el kotorászni az itemek közt, majd a céhbankot pörgettem át, használható kristályok reményében. Majd szép sorban pakolásztam az övemre az előhívott kristályokat: Egyik oldalra a jól behangolt Folyosó Kristályt raktam, ami ha lelépünk innen, Fuwának a legideálisabb a gyors hazaúthoz. Csak aktiválja, és máris Himécske kunyhójában találja magát, a lehető legbiztonságosabb helyen ahol a "fogvatartói" nem férnek hozzá, míg a sima teleportkristállyal - ami csak a főtérig jó, és onnan pedig átszállással további negyedóra lábbusszal a Palota... Eredetileg saját felhasználásra tartogattam a kristályt, hogyha ismét padlóra küldenek akkor csak egy mozdulatra legyek a Földi Mennyországtól és Himécske gondoskodó ölelésétől. De jelen pillanatban Fuwának nagyobb szüksége lenne rá, tőle valódi szeretetet kapna, ellentétben a királlyal és az őreivel, akik kvázi élve eltemetik, megfojtják szegény lányt... Na de vissza a kristályokhoz, az "Egérút Kristály" mellé került a saját Hazatérés Kristályom, másik oldalra pedig két-két denevéres és farkasos kristályt készítettem be a bankból. Bár sebzést egyik sem okoz - de védett területen párbajfelkérés nélkül amúgy sem jelentene semmit – de illúziót azt kelt, ami ha odáig jutunk, valószínűleg sokat fog dobni az esélyeinken. Hiszen ők vannak hazai pályán, és ők vannak túlerőben. A felreppenő kéttucat denevér pedig elég lehet hozzá, hogy Fuwát kimenekítsük apuci mögül és átadjuk neki a kristályt ami hazaviszi, majd mi is lelépjünk. Még egy Fagytér Kristály lenne jól, de az vagy nem volt a céhbankban, vagy csak egyszerűen átsiklottam felette. Viszont megakadt a szemem egy másik itemen, ami szintén adná magát, és miután materializálódott a kezemben a kristály, erős késztetést éreztem, hogy aktiváljam. Azonban ahogy céhtársam felé néztem, egy másik gondolat uralkodott el rajtam. Fejemben visszhangzottak a szavai: "Örülök, hogy ilyen jól szórakozol Ozi... ha nem akarsz nem muszáj jönni" – vagy valami ilyesmit mondott, még ha nem is szó szerint, de megkaptam a magamét azután hogy Leoval kiveséztük a Scooby-snack témát és előkerült az a bizonyos hintőpor is. Leo is ugyanúgy hülyült, viszont mégis én kaptam az "ejnyebejnyét", minden bizonnyal nem ok nélkül. Hajlamos vagyok túltolni a biciklit, és őszintén szólva az erős késztetés ellenére nem sokon múlt. "Koncentrálj Ozi, anélkül semmit se ér" – visszhangzott a fejemben a leglényegesebb mondata. Elvégre ha az Oroszlán kristálya nem mond csütörtököt, valószínű túl sok szerep nem jutott volna számomra a mentőakcióban. Így is elbaltáztam azt a keveset is, ami rám volt bízva: áttörték a védelmemet, minden igyekezet ellenére is. Persze mutogathatnék ezügyben Simeonra, hogy kizökkentett a korábbi nyugalmamból, de nem szabadott volna. Mint ahogy a barlangban is mondta, fel kellett volna készülnöm a váratlan eseményekre, a váratlan helyről érkező "támadásra", és persze koncentrálni. Alex például a hármas szintű súlyemelésével minden probléma nélkül felfogott Yuukit és engem egy szép nagy esés elől amikor elcsúsztunk azon az üveggolyós-csigás-nyálkás domboldalon. Nekem is illő lett volna feltartanom az ellenség rohamját, Simeon ide vagy oda. Bőven van még mit tanulnom, és újfent bizonyítanom kell, hogy itt a helyem és nem holmi cirkuszban. A merengésemből visszatérve azon kaptam magam, hogy még mindig a Dráma Kristályt szorongatom. Majd ha ezen az egészen túl leszünk és Himécskénél teázunk mindannyian, Fuwával kiegészülve, lehet Hinari rákérdez, hogy pontosan mi is volt a célom azzal a kristállyal, de az már egy másik történet lesz. Egyelőre vissza a jelenbe: remélhetőleg fél szemmel látta, hogy milyen kristályokat készítettem be – elvégre az egyszerhasználatos itemeket velem ellentétben ránézésre felismeri és beazonosítja, míg én időnként keverem őket mint egy pakli kártyát. Ezesetben pedig talán már komplett terve is van arra az esetre, hogyha a diplomatikus út nem járna sikerrel. Csak figyelnem kell a jelre, hogy fokozzam az őskáoszt, összezavarjam az ellenséget, Fuwa kezébe nyomjam a mennyország kapujának kulcsát, majd még több káosz és illúzió, ami alatt mi is lelépünk. "Koncentrálj Ozi, anélkül mit sem ér"...

// a céhbankban majd a küldi után írogatom be a tényleges kivételt és elhasznált kristályokat felesleges adminisztráció elkerülése végett. egy dráma kristály, két denevéres és két farkasos kristály kivéve a bankból.

by **Silence** Vas. Feb. 16 2020, 21:12

Megszólalt, de még így sem teljesen jutott szóhoz. Először Quentin szólalt meg. Kissé durcás kifejezéssel, de zavarban hallgatja az első találkozásuk történetét. A könyvtáros fiút sem értette... Hiszen őt senki nem akarja távol tartani semmitől... Viszont annál komolyabban bólint arra, hogy az ő döntése. Igen, ő szeret a ligában lenni... És nem is keveredik veszélybe, mert mindig vigyáznak egymásra. Szophie is vigyázott rá, és Hinari is, és Ozirisztól is sokat tanult. Ő pedig rájuk igyekszik vigyázni, amikor ezt meg kell tennie. Aztán fülig pirul Quentin utolsó mondatára. Ezt nem a barátokra szokták mondani... Eddig még nem mondott ilyet neki senki...
Bele is merül az emiatt kavargó gondolataiba, amíg Simeontól meg nem hallotta a nevét.
Hirtelen nem tudta, mit is mondjon, de az idomárfiúnak hála ideje is volt összeszedni magát, és lehetősége is, hogy végre megszólaljon. Most nem akart a füzetbe írni, mert az túl sokáig tart, és megint beszélni kezdenének.
A fiú kérdésére bólogat.
- Biz-tonságban. - mondja hozzá nehézkesen, de annál elszántabban, aztán óvatosan leteszi Tengerszemet, és már lépne Grimmhez, hogy rendesen elmagyarázza a helyzetet, amikor Simeon, kezébe nyomva a legeslegaranyosabb füzetet, amit látott megállítja. A hozzá illő legédesebb tollal együtt. Teljesen meghatódott ettől, és megölelte a fiút. Ő sem tudta volna megmondani, hogy ez honnan jött, és pár pillanat után pipacspirosan el is lépett Simeontól, magához ölelve az új füzetét.
Beletelt hosszú másodpercekbe, mire a gondolataiba visszakeveredett a zűrzavar, ami a szobában volt, és amit szeretett volna elrendezni. Hiszen teljesen félreérti mindenki mi történt!
Először is Grimmhez lépett oda, hogy beszéljen vele, mert úgy gondolta a többiek közben megértik a helyzetet.

by **Ronye Arabel** Vas. Feb. 16 2020, 22:20

- Megtanul mindent, amint készen áll rá. Így sokat fejlődött, mióta magamhoz vettem - jelenti ki Joel magabiztosan, nagyot sóhajtva - Velünk is éppen ezt teszi. A maga tempójában. Biztonságosan. Egymagában a szeretet nem védi meg… - tette hozzá, kezdve bizonytalanabbul hangzani. - Mit tudsz te arról, hogy szereti egy apa a kislányát? - néz Simeonra. Aztán visszafordult Hinariékhoz.
- Akkor azt is tudjátok, hogy fogalma sincs róla, hogy különböztessen meg valakit, aki jó szándékkal közeledik felé attól, aki kihasználná, és becsapná. Mit gondoltok, mi történne ha a híres Liga ellenségei rájönnének, hogy csak kedvesen kell megkörnyékezniük ezt a kislányt? Mondjuk megkérdezni akarj-e látni a naplementét. Ha nem vettem volna észre már az első napon megölték volna.- mondja halkuló hangon.
- És mit tettél volna, ha azok az ikrek történetesen nem bolondok, hanem veszélyes őrültek, akik képesek komolyan bántani őt? - néz Simeonra nagyon komolyan.
- Szóval itt tartom, megtiltom neki, és korlátok közé zárom… Mit gondolsz, nem hozhattam volna haza még aznap, hogy elment? - csattan fel kicsit Hinari vádjára - Ezt akartam tenni, hiszen megfogadtam, hogy ha egy jó dolog lesz, amit idebent teszek, az az lesz, hogy Fuwakot életben tartom, amíg biztonságosan hazamehet. De megírta nekem, hogy egyedül szeretne boldogulni, úgyhogy hagytam, és amennyire messziről lehet vigyáztam rá az elmúlt években. Mert láttam mennyire kíváncsi mindenre amit eddig nem láthatott. De nem nézhetem hogy hajszálokon múlik az élete a naivitása miatt. Még sok mindent meg kell tanulnia, hogy biztonságban legyen egyedül. Ha önző dolog, hogy szeretném, ha életben maradna, miközben évek lemaradását igyekszik gyorsan pótolni, akkor az vagyok. - jelenti ki.
Simeon ekkor fejezi be a mondandóját, amit hallva megint felé fordul. Érdekes módon nem ő, hanem a két nő válaszolna azonnal a kérdésre, de Simeon torkollásával együtt Joel is leinti őket. Amiben talán szerepe volt annak, hogy Fuwa kereste a szavakat, és ő is észrevette ezt. A lány válaszára egyáltalán nem meglepetten csóválja a fejét.
- Drága naív kislányom - sóhajt, és gondolkodni kezd, közben meglepetten, ösztönből fogva meg, majd adva tovább a zacskót Tiának. Valamit mondani akar, de komolyan megfontolja hogy fogalmazzon (ki tudja kit szeretne meggyőzni). De nem is derül ki mit mondana, mert Fuwa odalép hozzá, és szomorkás, zavarodott, de határozott arccal kezd magyarázni.
- Buta vagy. - jelenti ki egyszerűen, láthatóan abszolút félelem nélkül - Ők a ba-rátaim. Nem va-gyok ve-szély-ben mellet-tük. Vigyá-zunk egymás-ra. Ahogy ti is vi-gyáztok egymás-ra. - magyarázza a hosszú mondatba kicsit kifáradva, amit Joel ki is használ, legugolva Fuwához. Közben az épületben lévők jórésze megérkezett a folyosóra.
- Kicsim, mégis betolakodtak a birtokunkra hivatlanul, hogy elvigyenek téged anélkül, hogy megkérdeznék akarsz-e menni. Egy barát nem csinál ilyet -
- De… Én hív-tam ő-ket. Noi-se azt mon-dta lát-ta Sime-ont és azt hit-tem már sza-bad… Nem a-kartam el-menni, csak lát-ni szeret-tem volna ő-ket, mert o-lyan soká-ig tart nek-tek segí-teni… Bocsá-nat… - válaszolta nagy szemekkel.
- Tényleg hiányoztak, ugye? - sóhajt Joel, miközben elgondolkodva felegyenesedik. Fuwa bűnbánóan bólogat.

// A határidő legyeeen... Február 19 ^^

by **Quentin** Hétf. Feb. 17 2020, 00:50

Nem lettem volna a fickó helyében. Valóságos össztűz zúdult rá, ki-ki a maga vérmérséklete szerint esett neki. Velem még jól járt, hiszen higgadt tudtam maradni, és képes voltam racionálisan érvelni az álláspontom mellett. Azonban nem én voltam az egyetlen, aki nem értett egyet a férfival, és bár kések és kardok nem kerültek elő, a szavak épp elég szúrósak voltak. Én biztos nem bírnám ki ép ésszel, ha ennyien fordulnának ellenem. Gondoltam rá, hogy csökkentem rajta a nyomást és legalább én csendben maradok, de mégse tudtam szó nélkül elmenni amellett, amit mondott. Különösen úgy, hogy Otomura minden erejét összeszedve igyekezett kiállni a maga igazáért.
- Nem te vagy az, aki kihasználja a végtelen jóindulatát? Kedvesen megkéred, hogy ne beszéljen rólad senkinek, vagy hogy maradjon itt - hívtam fel rá a figyelmét, hogy pont azt teszi, amitől félti és óvja Otomurát. Okos embernek tűnt, talán nem vakítja el az aggódás, és nem kezdi el kimagyarázni, hogy amit tesz, az a lány érdekét szolgálja, meg minden ilyesmi. Ha becsapsz valakit, mindegy hogy milyen szándékkal teszed, az nem változtat a tényen, hogy becsaptad. Ettől függetlenül nem voltam rossz véleménnyel Joelről, bár az túlzás, hogy szerettem volna megismerni. Egyszerűen azért, mert nem volt miért terhelnem magam az ismeretségével. Ám eljutottam arra a pontra, hogy cseppet sem féltettem tőle Otomurát. Talán a ligások is belátják, hogy rémképeket üldöztünk. Jobb félni, mint megijedni, de nem volt miért tovább ellenségeskedni.
- Azokra a kristályokra nem lesz szükség - pillantottam a ligás férfira. Nem tudtam nem észrevenni a matatását a háttérben így, hogy szemben álltam velük. Nem hiányzott, hogy a feszült helyzetet fokozza. Azonban az elsimításában eszem ágában sem volt részt venni. Így is épp eléggé felhívtam magamra a figyelmet. Nem akartam még nagyobb szeletet vágni ebből a tortából. Most leginkább arra vágytam, hogy kisétáljak innen azzal a tudattal, hogy holnap Otomura újra be fog jönni a könyvtárba. Beszélgetni. Bár... nem voltam benne biztos, hogy ezek után mit eredményezne egy beszélgetés. Sok kérdésem volt, de a válaszok ijesztőek voltak Neutral

by **Hinari** Hétf. Feb. 17 2020, 09:25

Azért volt valami szomorúan valóságos abban, ahogy Simeon lereagálta Quentin megszólalását, de ezzel igazán nem akartam foglalkozni, hiszen Fuwán fog múlni, hogyan alakul a fiúkkal való további kapcsolata. Meg persze a fiúkon. Éppen ezért nem is esett rosszul, hogy az idomársrác gyakorlatilag anélkül tette hozzá a magáét, indulatosan, hogy én befejeztem volna... de, azt hiszem, még így, ezen pillanatnyi szünettel is kellően erősre sikerültek a szavaim.
Joel egyre indulatosabb lett, miközben én kezdtem egyre jobban átlátni a helyzetet és figyelmem nem kerülte el sem az, hogy Ozirisz milyen itemeket vett elő, sem pedig az, hogy nem kevés játékos tolongott már a folyosón, hogy segíthessenek, ha szükséges lenne. Viszont az is nyilvánvalóvá vált, hogy ez a férfi a vezetőjük és ha nem is az igazi, vér szerinti apja Fuwának, az évek során valószínűleg kellően belevonta már magát ebbe a szerepbe. Hogy megjátszás volt-e vagy sem, az ebben a helyzetben nem számított: tényleg megvédte Fuwát, csak nem a jó módszerekkel.
- Quentinnél a pont - biccentettem egy sóhajtás kíséretében és elkezdhettem volna ecsetelni ennek részleteit, de teljesen felesleges lett volna - Viszont el fogok beszélgetni ezekről Fuwával egy forrócsoki mellett, még ma este. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem - hajoltam meg kissé és sem ez, sem pedig a szavaim nem voltak véletlenek. Ez az ő otthonuk, az ő terepük volt és nem akartam tovább szítani a feszültséget közöttünk; abból senki se jött volna ki jól a jelen állás szerint. Meghát, ha sokmindenben nem is, ebben az egyben Joelnek tényleg igaza volt: Sil rettentő naiv és ha jobban belegondolok, JL-esként valószínű eddig csak a szerencsének köszönhettük, hogy nem olyan csalta el, aki valóban rosszat akart volna neki, vagy éppen a céhének. Persze nem felejtettem el azt sem, amit Takeshiék mondtak. Hogy mikre kérte őket Silence éshogy gyilkosság lett volna a vége, emberölés, ha belemennek... de nem akartam lebuktatni a srácokat azzal, hogy felhozom - csupáncsak nem gondoltam úgy, hogy a jelenlévő banda makulátlanul tiszta és jóindulatú lenne. Mindemellett viszont, ha Joel figyelt, szavaimban benne volt az erős jelzés is arra, hogy innen Fuwa nélkül nem megyünk el. Nem azért jöttünk, hogy itt hagyjuk őt. Hogy hagyjuk, hogy még tovább kihasználják.
Jobb volt, ha Joel ezt igencsak erősen a fejében tartja.
Közben Simeon az ajándékával ügyködött és végre lehetőséget adott Fuwának arra, hogy hozzátegyen ő is. Joel sem szólt bele és én is csöndben maradtam és örültem neki, hogy a lánynak ezúttal nem kellett füzet... hogy így minden jelenlévő hallhatta mondandóját. Önkéntelenül is elmosolyodtam a szóváltásra. Nem hallottam még ennyit egyhuzamban beszélni, de talán pont ez volt az, ami alátámasztotta minden szavát - hogy ő, akinek egyszerűbb füzetbe írni, most mégis kimondja azokat.
- Tényleg sokáig tart ez a segítség - léptem oda hozzájuk barátilag és bár arra az egy szóra szemeim jelentőségteljesen villantak Joelre, de ezen felül nem állt szándékomban agresszívan fellépni és ezt mind a mimikám, mind pedig a testtartásom jelezte - Mit szólnál hozzá, ha ennyi minden után mostmár folytathatná azokat a dolgokat, amiket szeret? Szerintem jóidőre eleget segített már nektek - kérdeztem a férfit könnyeden, majd mosolyogtam rá Fuwára. Ő ezt akarta és ez látszott is rajta, az viszont eszébe sem jutott, hogy ezt a kívánságát a "segítés" elé helyezze. Ha pedig már így játszottunk, hát én benne voltam a játékban - és hozzátettem azokat, amik ebben a helyzetben minimálisan ugyan, de szükségesek voltak.

by **Simeon** Hétf. Feb. 17 2020, 22:02

Simeon a felé szegezett kérdésre csak durcásan keresztbefonta a karját, brownieszacskóstul mindenestül: őneki aztán halvány fogalma se volt arról, hogyan szereti egy apa a lányát, de az biztos, hogy az ő apja a fiát teljesen máshogy szerette. Igaz, az autóúton nagyon sokáig nem engedte biciklizni, de az teljesen más! Aztán csak kapkodta a fejét, mert a király hol feléje, hol a Justice League tagjaira nézett, ám a következő kérdésre már holtbiztos válasza volt és ehhez kétség sem férhetett!
- Nem tudták volna bántani, ha mi ott vagyunk! És Fuwa sem hagyta volna magát! - jelentette ki makacsul és még bólintott is hozzá. Ha valaki, bárki bántani merné Fuwát, annak a Fény Lovagjai ellátnák a baját, de tüstént! Ez a király mondjuk nagyon sokat beszélt, már-már Simeonnal vetekedve, de eközben a srácnak már újra Fuwa és a randilehetőségek körül jártak a gondolatai, így csak félig hallotta őket. Meg amúgyis, inkább Fuwát kérdezte.
És helyeslő választ kapott!
Simeonnal ekkor már madarat lehetett volna fogadni, annyira boldog volt ettől, mert, ráadásul, a lány szóban válaszolt neki! Gyorsan kapkodta is elő a neki szánt füzetet és a tollat és csillogó szemekkel adta oda neki, miközben Tengerszem (kicsit ugyan morcosan) leült a földre Noise mellé. Még utánanyúlt egy csápjával a lánynak, de végül nem tartotta vissza: a polip, idomárjával ellentétben végig feszülten figyelt és habár nem értett mindent tisztán, de kezdte kapisgálni, hogy nem ellenségek veszik körül őket. De vajon... ha nem ellenségek, van-e náluk valami ennivaló? A petnek persze rögtön eszébe jutott a brownie, ám az Fuwának volt, kivéve... kivéve, ha már kellően régi ahhoz, hogy gazdája inkább újat vegyen a lánynak. Mondjuk most azonnal! Elmehetnének erről a rossz helyről és cukrászdászhatnának egyet! Tengerszem bólintott. Igen, ez határozottan jó tervnek tűnt.
Mindeközben Simeon először csak meglepetten fogadta az ölelést, de aztán hamar visszazökkent és viszonozta is azt. Fuwának nagyon jó illata volt és így, hogy ennyire egymáshoz értek, a fiún jóleső bizsergés futott végig. Rávigyorgott az elvörödöső lányra, boldogan és biztonságot sugárzón és amikor amaz ellépett mellőle, önkéntelenül is vele együtt mozdult, ám nem akadályozta semmiben. Ő csak ott volt mellette, válluk összeért és szerette volna megfogni Fuwa kezét, de ő az újonnan kapott füzetet és tollat szorongatta. De nem baj! Simeon örült, mindennél jobban örült annak, ha Fuwát boldognak látja. És nem is szólt közbe, végig nem, mert most Fuwa ideje jött el... csak ne felejtse majd megmondani neki, hogy igenis tökre jól és érthetően beszél! Még régebben azt mondta, hogy nem, de ez egyáltalán nem volt igaz és Simeonnak tetszett, hogy nem volt igaz.
- Igen, például elmehetnénk forrócsokizni vagy sütizni együtt. Még annyi napcsík van mindenhol! - tette hozzá Simeon a magáét Hinarihoz és mégha ez kívülről nem is úgy hangzott, de a fiú ezt egyértelműen négyükre értette. Fuwára, őrá és a két petre. De senki másra nem, nem ám!
Tengerszem gyomra pedig talán pont erre várt, mert a beállt csöndben hatalmasat kordult.
- Ph-hhh... - nézett fel a két fiatalra vágyakozón, majd odacsúszott Simeon lába mellé. Hiába, az aggódás és az állandó készenlét igencsak hamar kiüríti a gyomrot, nem igaz?

by **Ozirisz** Pént. Feb. 21 2020, 20:25

Ahogy folytatódott a nagy beszélgetés, úgy istenigazából kikivánkozott volna belőlem pár nem épp pozitív jelző Veder nagyúr részére, de közben többen is megelőztek. Az igazat megvallva nagyot néztem, mert Fuwát nem hallottam ennyit egybefüggően beszélni, ami azon túl, hogy szokatlan, plusz súlyt is adott a mondandójának. Mondjuk tény és való, én a lány helyében minimum elküldtem volna melegebb éghajlatra a lenaívozásra. Oké, szegény lány tényleg kicsit naív, de hogy ezt így nyíltan ki is mondta a csávó, azért egy kicsit ütős volt. De legalább kezdett kicsit körvonalazódni a dolog: megerősítette az eddigi sejtést, hogy valami "segítség" kellett ennek a bandának a lánytól. De mire kellhet nekik egy JL-es lány? Na vajon... Fuwát megvezetik, hogy a jó ügy érdekében cselekszik, és az áldozatok pedig felismerve a céhlogót, előbb belesétálnak egy csapdába, mivel azért a Liga eléggé ismert Aincrad-szerte. Vagy épp a céhbankra fáj a foguk, de azt sem tartom kizártnak, hogy egy frontális támadás készülne a Liga ellen. Elvégre rászedhetik a lányt arra is, hogy nyissa ki a kaput, vagy valamelyiküket szép sumákban bevetetnék a céhbe, akár Sil átverésével, akár kényszerrel ha rájönne, miről is van szó. Onnantól meg az ellenségnek egyenes útjuk van hozzánk, és például álmunkban lemészárolnának minket. Elvégre biztos vannak páran akik bosszút esküdtek a Liga és a hasonló rendfenntartó céhek ellen, Hinarit se véletlenül rabolták el. Mindenesetre elég aggasztó ez az egész.
- Sosem árt, ha kéznél vannak – válaszoltam Quentinnek, miközben az addig szorongatott kristályt is az övemre akasztottam. Majd Veder nagyúr felé fordulva folytattam – Apropó, ha már a betolakodásnál tartunk... a mi szemszögünkből inkább tűnt emberrablásnak az, hogy Fuwát idehoztad. Nem te vagy az egyedüli, aki aggódik érte, és az a tény, hogy az üzenetekre nem válaszolt, eléggé baljós előjel. A helyzetjelzőjét pedig magától sosem kapcsolta volna ki, az egyetlen logikus magyarázat – a rendelkezésünkre álló információk alapján – hogy vagy elrabolták, vagy csapdába esett valahol ahol az üzenetküldés nem működik... - avagy vegye már észre magát pajtikám, hogy egyrészt nem csak ő az aki aggódik a lányért – márha tényleg a javát akarja a saját kifacsart módján, és nem csak a saját érdekeit követi – másrészt pedig fordítva ül a lovon. Azért rohadtul nem ez lett volna a megoldás még normális esetben, hogy se búcsúzkodás se szó se beszéd. Ami pedig az emberrablást illeti, elég logikus gondolat az eltűnésre, tekintve a múltbeli tapasztalatokat. Mondjuk ha a Palotához eljött volna, és ott mondja el a dolgokat, meg hogy Fuwáért jött, valszeg elküldtük volna melegebb éghajlatra. Legalábbis én biztos. Aztán valószínűleg úgyis Silen múlott volna, hogy hová húz a szíve, Hinarit ismerve pedig távolból figyelte volna a dolgokat, és előbb-utóbb kibukott volna, hogy hoppá, ez egy bűnöző brigád, és kábé ugyanitt tartanánk. De akkor legalább Vederben lett volna gerinc, hogy egyenes eszközökkel tör a céljai felé, és nem csak sunnyog, mint aki tyúkot lopni megy...
Valószínűleg nem lesz könnyű dolgunk kivinni Fuwát, mert Veder nem fogja csak úgy hagyni, hogy elsétáljunk. Esélyes, hogy csak időt akar nyerni amíg a sereg kellőképp összekapja magát – hisz lehetetlen nem észlelni a mozgolódást az épületben ami egy felbojdult méhkasra emlékeztet. De egy próbát megér, hogy Hinari a békés úton próbálja hazahozni-hazaengedtetni a lányt. Egy semleges helyen folytatva a "tárgyalást" – például egy cukrászdában – már jobb lenne, legrosszabb esetben is egy semleges terep, ellentétben az oroszlánbarlanggal – és nem, nem Leo lakrészére gondolok.

by **Silence** Hétf. Feb. 24 2020, 09:56

Egyre kevésbé tudta követni a társalgást... Mindenki sokat beszélt, és sokfelé, és úgy tűnt, mintha rajta veszekednének. Pedig rajta nem kell veszekedni! Ő is egy erős ligatag, ha nem is olyan erős, mint a többiek és tud magára vigyázni, és segíteni is tud, ha megkérik.
Végül megelégelte a veszekedést, és megpróbált közbeszólni, ami hála Simeonnak, sikerült is.
Nem volt dühös, csak zavarodott, és úgy gondolta, komoly félreértés van Grimm és Hinariék között, amit valamiért csak ő vett észre, és segíteni kell rajta.
A sok beszéd viszont elvette az energiáját, úgyhogy amikor Grimm végül felegyenesedett mellőle, már nem szólalt meg, csak bólintott. Úgy tűnt neki, hogy a férfi megértette, amit mondani akart.
Kissé bágyadtan mosolyog rá az odalépő Hinarira. Ő nem gondolta, hogy sokáig nem akar segíteni Grimméknek, de egyébként csak bólogatni tudott a hercegnő szavaira: Szerette volna, hogyha elmehet, és a céhhel lehet, meg a barátaival, és nem kell ennyire óvatosnak lenni.
Részben, hogy ezt jelezze, részben mert úgy nagyon biztonságban érezte magát így fáradtan, odabújt Hinarihoz, mintha csak a nővéréhez tenné. Csak Simeon hozzáfűzésére fordult a fiú felé, csillogó szemekkel, és komolyan bólogatva. A forrócsoki nagyon jól hangzott Simeonnal meg Hinarival és Grimmel. Tengerszem és Noise annyira szorosan hozzájuk tartozott, hogy őket külön nem számolta, és nem igazán tudta elképzelni, ki más lehetne még az a kettő, akire Simeon gondol, ha nem Hinari és Grimm.
Eközben Noisenak (szokás szerint?) be nem állt a szája. Tengerszemnek magyarázott valamit nagy komolyan, és lelkesen. Úgy látszik a féltékenységen túllépve mégiscsak örült neki, hogy valaki hozzzá hasonló is van most itt.

by **Ronye Arabel** Hétf. Feb. 24 2020, 10:54

- Persze, hogy megkértem, hogy ne beszéljen rólam...rólunk. Céhlogó nem árulja el, hogy hozzám tartozik, és így ő sem. Nekem is vannak ellenségeim, nem engedhettem, hogy veszélybe sodorja magát az ártatlan fecsegésével - válaszol Quentinnek és egyben Hinarinak is Joel. - Mondtam már, itt biztonságban van, meg tudjuk védeni ha történne valami. - magyarázta tovább, de érezhetően nem makacskodva, inkább a megmásíthatatlanba való beletörődéssel.
Hinari köszönetmondására nem tud mit mondani. Láthatóan nem számított rá, hogy el fogjátok fogadni bármilyen fenntartását és érvelését. Talán ezért is döntött úgy, hogy visszaveszi Fuwát maga mellé, de ennek a szükségességében ez a gesztus végleg elbizonytalanította. Csupán bólint, jelezve, hogy tudomásul vette, és elfogadta a JL vezérének ígéretét.
- A fény lovagja meglehetősen naív, ha azt hiszi a szándéktól már bizonságban van mellette valaki - mosolyodott el megenyhülten, már-már szeretettel néve Simeonra a fiú heves válaszát hallva. - Remélem tudni fogod hogyan védd meg, ha olyan helyzetbe kerültök. -tette hozzá komoly tekintettel, tulajdonképpen kimondatlanul beleegyezve, hogy az idomárfiúra bízza Fuwát.
Komoly tekintettel néz végig a társaságon ahogy felegyenesedik. Aztán karba teszi a kezét, és ha lehet még komolyabban kérdez, mint eddig.
- Milyen biztosítékkal tudtok szolgálni, hogy nem fog bántódása esni, amíg veletek van? - néz sorban mindenkire. Oziriszra külön is, kicsit elgondolkodva.
- Amíg Velem van, biztosan nem kell aggódnotok érte. Ameddig erőmből telik, megvédem. - válaszol kimérten a kardforgató fiú szavaira. Még mindig nem teljesen biztos benne, hogy fordítva neki sem kell aggódnia, de nem annyira tart már a dologtól, hogy ezt meg is jegyezze. Eközben mindkét bandatag nő figyeli Oziriszt, különösen a kristályokat amik nála vannak, de egyikük sem próbálja megakadályozni. Ők is érzik, hogy nem ilyen itemekkel zajlik itt a "küzdelem", és tudva az erőviszonyokat, nem is akarják, hogy abba torkolljon az ellentét.
Ekkor kivágódik az ajtó, és megérkezik a folyosón gyülekezők csapata. Közülük az első már lépne is be a terembe, de látva, hogy még csak elő sincsenek húzva a fegyverek elbizonytalanodik, és megtorpan az ajtóban, mögötte az óvatosan a helyzetet felmérő még 3-4 taggal, akik mögött a többi 6 már nem fér el az ajtó előtt. Joel int neki, hogy menjen ki, aztán Judithhoz fordul
- Kérlek nyugtasd meg őket. Nem kell aggódniuk. - kéri meg a nőt, aki ellenkezne, de egy pillantás hatására végül sóhajt, bólint, és ha engeditek, kimegy, és becsukja maga mögött az ajtót. Pár perccel később a kinti nyüzsgés csillapodik, bár nem mennek el a folyosóról az odagyűltek.

// Kicsit lazíthatunk a tempón, vasárnapig, azaz március 1-éig várom a posztokat ^^

by **Hinari** Hétf. Feb. 24 2020, 20:09

Az eleddig fel-felcsapó hullámok kezdtek végleg elcsendesülni. Úgy tűnik, Joelt is lassacskán sikerült meggyőzni róla, hogy nem a jó módszerekkel küzdött Fuwa biztonságáért; és a többiek is, köztük Quentin és Ozirisz is elmondhatták, amit akartak. Még Simeon hevessége is inkább enyhítette a mellettem álló férfi arckifejezését, mintsem szította volna a tüzet - azt a tüzet, amire senkinek nem volt szüksége már.
Leguggoltam Fuwához, amikor felém dőlt, végül pedig egyszerűen leültem melléje a földre, úgy karoltam át és vontam magamhoz gyengéden. Rettentően elfáradhatott és az ő szemszögéből nézve mégiscsak a barátai harcoltak egymással... ha csak szavakkal is, fegyverek helyett. De már nem volt miért csatározni. Nem érdekelt, mennyire tűnt kívülről meggondolatlanságnak, hogy leültem, én bíztam Fuwában, és ha ő biztonságban érezte magát itt, még ennyi idő után is, úgy én sem gondolhattam azt másként.
- Ugyanezt tudjuk mi is mondani - néztem fel a férfira, miközben, szinte önkéntelenül végigsimítottam a kimerült lány hátán - Ameddig erőnkből telik, megvédjük. Előbb halnék meg, minthogy bármelyik céhtársamat is meghalni hagyjam - feleltem komolyan, annál az egy szónál Ozirisz felé pillantva, végül mosollyal fejezve be a mondatot. Sokmindenről kell még velük beszélnem. Nemcsak Fuwával a világ dolgairól, de a többiekkel is, mindenkivel.
Valamiről, amiről régesrég kellett volna már.
- Hisz ilyen egy család - tettem hozzá halkan és kisimítottam egy barna tincset Fuwa arca elől. De, azt hiszem, ezt nem kellett mondanom nekik: ők is ugyanúgy védték egymást, mondta ezt Joel de láttam azokon is, akik valamikor éppen ekkor törtek ránk aggódón és harcra készen. Mégcsak össze se rezzentem a hirtelen érkező társaságra, amikor pedig a férfi kiküldte hozzájuk az alvezérét, már egészen biztos voltam benne, hogy ugyanúgy gondolkodik, mint én. Nem vagyunk ellenségek.

by **Ozirisz** Hétf. Márc. 02 2020, 12:20

Ami a kezdeti feszültségeket illeti, mintha – legalábbis látszólag – kezdtek volna csillapodni. Bár az egy kicsit erős túlzás, hogy itt biztonságban tudná tartani Fuwát. Oké, védett övezet meg céhház, és ha kicsit jobban ügyel a biztonságra, legalábbis ami a kapukat és ajtókat illeti, valószínűleg még egy jó darabig a bejutással küzdöttünk volna. De ahogyan mi, úgy az ő ellenségei is kijátszhatták volna a védelmet. Vagy egyszerűen kivárnak, és a megfelelő időpontban lecsapnak, az árnyak mögül, ahogy annak a másik bandának a tagjai is tették Hinarival szemben. Jött egy lehetőség számukra, és éltek vele. Ha Fuwa a célpont, őt is akkor rabolják el, amikor senki se számít rá.
De lényeg, hogy mintha kezdene megtörni a jég, Simeonra amikor válaszolt az emberünk akkor is mintha már-már belenyugvást sugallt volna, hogy Sil nem fog itt maradni. De az messziről látszik, hogy Simeon tényleg megvédené a lányt amennyire csak telik tőle, és bár Faterral ellentétben a szándék igenis fontos, ha nem az egyik legfontosabb tényező. Ha a szándék és az eltökéltség a cél iránt hiányzik, akkor hiába a szint, hiába minden, veszett ügy. A szint és az "erő" amúgyis csak számok sorozata, amivel a rendszer reprezentálja az Aincradban töltött időnket, kombinálva a saját utunk leegyszerűsített formájával, amit taposunk. Ki erős akar lenni, ki gyors, és így tovább.
Az előző megszólalásom, amivel kicsit árnyaltam a képet a helyzetről, úgy tűnik elgondolkodtatásra késztette Fuwa állítólagos apját. Valószínű kicsit belegondolt az érem másik oldalába is, avagy hogy is fest a történet a mi oldalunkról nézve. Sil először csak ritkábban bukkant fel, majd később egyre lassabban válaszolt, és váltig állította hogy jól van. Majd végül a válaszok is elmaradtak, és végül az helyzetjelző is eltűnt a térképről. Ez pedig egyáltalán nem rá vall, és persze, gyanúsnak tűnt a dolog, és persze hogy a legrosszabbra gondol ilyenkor az ember – ami ugyebár nem meglepő Hinarit ért támadás után.
Mire válaszolhattam volna a pasasnak, Hinari már megtette, és enyhén szólva is váratlanul ért, ahogy a mondandója közben rám nézett. "Előbb halnék meg, minthogy bármelyik céhtársamat is meghalni hagyjam" – visszhangzottak szavai az elmémben, és nem tudtam nem összekötni hogy az elmúlt évek folyamán jópárszor sietett a segítségemre. Volt, amikor nem voltam valódi veszélyben – mint amikor csak elcsúsztam a domboldalon, míg végül egy szép nagyra nőtt fenyő fogott meg. És volt, amikor tényleg csak perceken, másodperceken múlt, hogy túlélem-e az adott szituációt – mint a csatlakozásom után nemsokkal, Nyster városa feletti különös kódrácson. De a legélénkebb emlék mégsem ezek egyike volt, hanem az, ami Urbus főterén történt, nem is olyan túl rég. Eleve nyomott hangulatban érkeztünk, elvágva a többiektől, amit fokozott a kezdetben lopakodó Arisu, de az i-re a pontot mégicsak Arnel tette fel. Amikor a másodperc törtrésze alatt a padlóra küldött, majd a következő tettével gondoskodott róla hogy ott is maradjak, magatehetetlenül és kiszolgáltatva a nyálkában... Hinari volt, aki a védelmemre sietett, és magából kikelve leüvöltötte az elfet. Kicsit még meg is ijesztett a dolog, hiszen ilyennek még sosem láttam a lányt, de azóta még nem volt megfelelő alkalom beszélni róla. Akkor a legkisebb gondunk is nagyobb volt, de mégis, rosszul éreztem magam legbelül a történtek miatt. Amilyen felelőtlenül megpróbáltam leszerelni a denevért, ő épp úgy sietett a segítségemre. Nem gondolkodott, csak cselekedett, még ha ezzel a saját bőrét is vitte vásárra. Szerencse, hogy megúsztuk, hiszen az esélyek – szerintem legalábbis – nem a mi oldalunkon álltak. Hiszen Arnel erős volt, gyors volt, és a képességeket is blokkolta. Vajon mi lehetett a gyengéje a pontozásának – már ha volt neki egyáltalán. Naív feltételezés, hogy az épp esedékes "pihenőkör" miatt vált köddé. De ha az érdekei másképp kívánták volna, végezhettük volna mindannyian pixel halmazállapotban azt az összetűzést. A nap végére viszont, hogy élve megúsztuk az "Istenek Harca" Aincradi változatát, inkább próbáltam eltemetni annak a napnak a nyomasztó emlékeit magamban. De időről időre előkerülnek az elásott csontvázak, legyen szó egy összedőlő kazamatáról, vagy épp egy elf-eledni vágyott napról. Sok megbeszélnivaló lesz amellett a forrócsokinál, ha már ott tartunk – elvégre örökké nem maradhat rejtve semmi.
- Ahogy Hinari is mondta, amit tudunk, megteszünk a társainkért, bármi áron, az utolsó életpontig. Ha többet nem tudok, akkor legalább egérutat biztosítani, időt nyerni a menekülésre - majd egy levegővétel után folytattam – A jártasságaim is hasonló indíttatásból vettem fel. Észlelés-Látás, hogy időben kiszúrjuk a veszélyt. Súlyemelés-Teherbírás ha valakit a veszélyzónából kell kimenteni, mert kábult vagy lebénult. Gyógyító és support képességek. Szóval amit tudunk, és amit lehetséges megteszünk, ahogy eddig is megtettünk, bármelyikünkért. - avagy ha már nekem, vagy legalábbis nekem is címezte a kérdést Fuwa apja, akkor illő kicsit kifejtenem a dolgokat részletesen, ha már biztosítékot akart. Ezek az infók amúgy sem hétpecsétes titkok – bár annak kellene lennie – mivel az aréna nyilvános, és anno elég sokmindent ki tudtak elemezni a nézők. És ugye a bossharcokról is szivárognak ki érdekes információk egyik-másik tagról. Annak ellenére, hogy elvileg senki sem hiresztel semmit, mégis, vicces volt, ahogy a Kezdetek Városa egyik fogadójából kiszűrődött a "Tíz bátor frontharcos" című dal, kicsit átírva, kiegészítve a "harc" végével. Valahogy mindig kikerülnek az ilyesmik, és kizárásos alapon – mivel Észlelés nem jelzett extra játékost, a boss meg a harc után nem jár el fecsegni, csak valamelyik frontos lehetett. Valószínűleg a kinek mi az erőssége-gyengéje, mire vannak képességeik és hasonlók is ugyanúgy kinn vannak az infódílereknél...
Majd a hirtelen érkező társaság felé néztem. Számítottam rájuk, hisz a jártasság is jelezte a közeledtüket, de azt a fejet, amit vágott az első delikvens, kicsit vicces volt a maga módján. Nem tudom, mire számítottak, talán rendes harcra, ahogy a városon kívül szokás? De szerencsére ezt legalább intézték egymás között. Amúgyis elég nagy idebenn a tömeg, legkevésbé sem hiányzik az az egész folyosónyi ember. És bár az ajtó becsukódott, és a felmentősereg kinn maradt, tovább tartották a pozíciójukat az ajtó közelében. Vagyis ha a tárgyalások nem hoznak eredményt, nem arra fogunk menni. Már csak az a kérdés, hogy ez a figura, aki Fuwa apjának vallja magát, ő a nagyfőnök, vagy éppen csak egy alvezér, akit ha meg is győzünk, a "hadseregnek" frissen kiadott parancsát felülbírálja egy, magát eddig még fel nem fedő, igazi ellenség...

by **Quentin** Kedd Márc. 03 2020, 17:03

Mit mondhatnék? Néhány kósza pillantást leszámítva tulajdonképpen már tudomást sem vettek rólam a jelenlévők. Igaz, én sem tettem érte, inkább csak némán figyeltem az egyezkedést. Nem nagyon volt mihez hozzászólnom, leszámítva talán azt, hogy mennyire lehet Otomura itt biztonságban. Itt, ahová különösebb erőfeszítés nélkül bejutottam, puszta szavakkal becsapva az első szembejövő valakit, miután követtem az óvatlan másikat. Azonban nem akartam feszültséget szítani, úgyhogy maradtam a háttérben. Jó volt itt nekem, még akkor is, ha egy kicsi gombóc azért volt a torkomban miatta. Nem hiszem, hogy bírtam volna ép ésszel azt a laokoón-csoportot, ami kialakult Otomura körül, szóval annak nem igazán akartam a része lenni, de nyilván én is szerettem volna átölelni, vagy vele lenni valamennyit. Egyedül Neutral

Arról, hogy én hogy tudom megvédeni, inkább nem érdemes szót ejteni, mert leginkább sehogy. Arra sokkal jobban kvalifikált egyének is vannak itt, mellettük az én szavam egészen nevetségesnek hatna, meg még üresebbnek, mint amilyen az övék volt. De már csak azért sem gondoltam úgy, hogy erre nekem válaszolnom kéne, mert épp az imént mondtam el, hogy Otomurának nincs rá szüksége, hogy megvédjék. Inkább a polipos kissrácra terelődött rá a figyelmem, elvégre szokatlanul közvetlen volt a viselkedése Otomura irányába. Egyelőre nem tudtam hová tenni, de volt egy baljós megérzésem vele kapcsolatban, különösen Joel megjegyzése után.
Amikor pedig újabb alakok érkeztek a szobába, és már nem volt hová hátrébb húzódnom, úgy éreztem, hogy nekem itt most már tényleg semmi keresnivalóm nincs. Ugyan a koronás fazon kiküldött mindenkit, meg velük együtt azt a nőt is, aki mellett bejutottam, de ettől nem lettem nyugodtabb, úgyhogy ez volt az a pont, amikor megembereltem magam, és megpróbáltam kiosonni a szobából. Majd... írok egy üzenetet Otomurának, vagy ilyesmi. Túl sokan voltak itt ahhoz, hogy nyugodt legyek.

by **Simeon** Szer. Márc. 04 2020, 22:43

Simeon hitetlenkedve rázta a fejét, ahogy a király csak ugyanazt és ugyanazt ismételgette: hogy Fuwa idebent teljesen jól van így. Biztonságban. Amikor viszont a férfi őfeléje fordult, csak elvigyorodott és feltartotta a hüvelykujját:
- Nanáhogy! Mi megvédjük őt, ő meg minket! - bólogatott és nézett rá a lányra - Ugye, Fuwa? Mint amikor megmentetted Tengerszemet, aztán én meg titeket, mert még nem tudtál olyan jól úszni, mint most - mondta és egyben eszébe is jutott, amit Mirikával ezekről az úszásleckékről beszéltek... hogy nem gond, sőt felnőttes, hogy néha máshová is néz! És mostmár végre folytathatják Fuwával a gyakorlást, mert a király is elengedte, így igazából nincs is szükség nagyon tovább győzködni. Arcán a pír heves boldogságba csapott át és nézett hol a királyra, hol Fuwára, aki... aki...
Simeon azért kissé féltékenyen fújta fel az arcát, mert azt akarta, hogy a lány őhozzá bújjon oda, ne Hinarihoz. De aztán csak mosolygott ezen, mert ez igazán nem volt gond, csak elsőre... de olyan aranyosan dőlt oda Fuwa, hogy Simeon még hosszan rajtafelejtette a tekintetét. Igen, a céhe is ott van neki, ahogy mondjuk őnekik Danee vagy Chancery.
- Hm? - kapta oda a fejét a kérdésre - Biztosíték? - ismételte értetlenül. Hát nem az előbb mondta el? Ő vigyáz Fuwára és megvédi. Mi kell ennél több? Kicsit el is bambult ezen, amit aztán a berohanó emberek szakítottak meg: az idomársrác kissé meglepetten pislogott rájuk, hogy mégis miért jött ide hirtelen ennyi játékos. Nem is figyelt oda Tengerszemre, aki ennél azért valamivel felkészültebben reagált és azonnal Noise és Fuwa elé csúszott, hogy ha véletlen ezek máshogy gondolnák és nem akarnák elengedni őket, segíthessen a dolgon. Mondjuk pár tintapacával az arcukra, igen! De aztán hamar kimentek, a polip pedig egy elégedett "Ph-h"-vel nyugtázta az eseményeket. A magas, szőke testőr is kimenni készült, dehát igaza is van, már nincs szükség rájuk. Fuwát senki sem akarja bántani, ők pedig főleg nem!
- Phh-hhh-hhph! Ph-hhph-brrrphphh - fordult vissza aztán a jégróka felé, akivel eddig beszélgetett - Phh-brrhprh...
Noise is már menni akart és persze Fuwa is, ezzel pedig a polip csak egyetérteni tudott. Éhes volt! És a legközelebbi cukrászda is jó tíz perc séta innen, ha pedig mindenki jön, az bizony lassú lesz...
- Phh-hhp? - nézett fel Simeonra kérőn, aki erre csak felnevetett, lehajolt hozzá és megsimogatta a fejét.
- Igen - bólintott jókedvűen és körbenézett a társaságon - Akkor mehetünk forrócsokizni Fuwával?

by **Silence** Csüt. Márc. 05 2020, 10:40

Bólogatott Simeon szavaira. Pontosan így volt. Vigyáznak egymásra. Meg tengerszemre. És mostmár Noisera is. Az első találkozásuk felemlítésére viszont kissé elpirult. Ő igazán szeretett volna segíteni Tengerszemnek, mert olyan kétségbeesettnek tűnt ott messze a vízben... Nem gondolta, hogy olyan nehéz lesz a deszkával visszaúszni a partra... Még szerencse, hogy közben Simeon is megtalálta őket.
Fuwa nem ellenkezett, amikor Hinari magával húzta a földre. Jobb érzés is volt, hogy leültek. Odabújt Hinarihoz, és kicsit megnyugodott. Úgy tűnt neki, hogy megértették a mondandóját, ha Grimm akadékoskodott is még kicsit. Ő mindig akadékoskodott. De már megszokta, és neki így volt természetes.
Jóleső érzés volt Hinari simogatása, de majdnem felpattant, mikor a lány azt mondta, inkább meghallna. Nagyon felháborodott arccal nézett Hinarira, és rázta meg a fejét.
- Azt nem en-ge-dem! - jelentette ki. A tekintetében némi rémület is volt, mert eszébe jutott, hogy majdnem nem sikerült... Nagyon kevesen múlt... Túl kevesen. - Vi-gyázunk rád! - tette hozzá visszadőlve Hinari vállához, ahol határozottan bólintott a saját szavaira.
A család említésére viszont felragyogott az arca. Icipicit hiányzott neki a családja, de amikor Hinariékkal volt, akkor meg is feledkezett róla. Egészen hasonló érzés volt, leszámítva, hogy a családjából tényleg mindig volt vele valaki.
Ozirisz mondandójának csak a lényegét értette biztosan, de az is elég volt, hogy kissé felfújt, mérges arccal nézzen a kardforgatóra. Már nem szólalt meg, fáradt volt hozzá, de neki is elmondta volna, hogy márpedig nem fogja bajban hagyni. Sem Hinarit, sem Oziriszt, sem semelyik mások barátját. Soha.
Közben Quentin elindult kifele, és Fuwának hasonlóképpen mehetnékje támadt. A barátaival volt tele a szoba, de akkor is túl sokan voltak. És most, hogy már nem kellett a feszültséget rendezni, kezdte a dolog frusztrálni.
Első felindulásában, bár nem tudta volna elérni, Quentin keze után nyúlt. Mert ha nem is tudatosa, de emlékezett, hogy elég hamar sikerült kikeveredni a tömegből úgy, amikor a tüzijátékot látták.
Aztán Simeon - Tengerszem és Noise nagyjából egyhangú zsivalyára, a témát lezártnak tekintva - rákérdezett, hogy akkor mehetnek-e forrócsokizni.
Erre Grimmre nézett, kérlelő tekintettel. Nagyon nagyon szeretne forrócsokit. Hiszen ezért is kérte meg Tiát és a többieket, hogy hozzanak neki.

by **Ronye Arabel** Csüt. Márc. 05 2020, 13:04

Joel mosolyogva csóválja a fejét Simeon szavaira.
Aztán kissé meglepve, aztán mintha picit dühössé válna, végül sóhajtva figyeli a Fuwa és Hinari között zajló jelenetet.
- Hozzám sose jött így oda magától - mormolja inkább magának féltékenyen, de egyre határozottabb mosollyal szemlélve a társaságot.
Már válaszolt volna Hinari szavaira, amikor Fuwa közbeszólt. Néhány pillanatig rázkódik a válla, aztán ki si tör belőle a nevetés. Amit nem is tud abbahagyni, mert közben Ozirisz szavaira is látja milyen arcot vág kislánya
-Azt hiszem Fuwako máshogy gondolja. - nevet még, aztán sikerül visszaszereznia az önuralmát, és komolyabb hangon folytatja, már mindenféle ellenségesség nélkül. - Látjátok, ezért nem mondunk el neki mindent, ami zajlik. Ha tudná, mindenáron segíteni akarna, és nincs az az isten aki el tudná érni, hogy ne sodorja veszélybe magát. - magyarázta fejcsóválva. Aztán mégegyszer végignézett a társaságon, és leguggolt ő is Hinari és Fuwa elé, vetve egy komoly pillantást közben a kijárat felé induló Quentinre is.
- Ne nézz így rám… - simogatta meg a könyörgő arcú Fuwa fejét, kicsit összekócolva a haját - Ennyire menni szeretnél? - kérdezte, mindenkire veszélyesen fenyegető pillantást vetve, aki csak egy mozdulattal is próbálta befolyásolni a lányt, vagy helyette válaszolni.
Talán nem is volt rá szükség, mert Fuwa eléggé hamar, kissé bűnbánó tekintettel bólintott. Szeretett volna a barátaival kalandozni.
Joel sóhajtott, és megcsóválta a fejét. Teljesen nem barátkozott meg a gondolattal, de talán soha nem is fog.
- Rendben van, egy feltétellel. - mondja komolyan, Fuwa szemébe nézve. - Ígérd meg nekem, hogy nem próbálsz megint eltűnni, jó? És néha látogass meg. Mondjuk két hetetnte boldogan forrócsokiznánk veled. - mosolyog Fuwára, aki először kicsit megijedt tőle, hogy megint valami feltétel van a dologban.
A lány mosolygós bólintására, és ölelésére torkát köszörülve felállt.
- Na eredjetek innen, mielőtt meggondolom magam lép az ajtóhoz még Quentin előtt, és kinyitja a társaságnak, szándékosan, vagy véletlenül? helyezkedve úgy, hogy Quentin ne tudjon elsőnek kilépni.
Helyette Joel tekintetére bólintva Tia megy előre, és elhessenti a bámészkodókat jelezve, hogy mindent elmesélnek a közös teremben, mindenki menjen oda.
Fuwa kezét azért még megfogja Joel, és közelebb húzva a lányt magához valamit súg neki úgy, hogy csak ő hallja, amitől az egészen elpirul, és Noisesal az ölében összezavarodva előre siet.
- Quentin, egy szóra - szólítj a meg a könyvtáros fiút, behajtva előtte az ajtót.
- A lányom nagyon odavan a könyvtárért, és mindenért, amit mutatsz neki. Komoly embernek tűnsz, kérlek beszélgess vele sokat, és ne hagyd, hogy csak a tündérmeséket olvassa… kéri meg a fiút, ha nem ellenkezett.
Odakint eközben még láthatjátok a csapat tagjait, akik ugyan már oszolnak, és gyanakodva néznek titeket, de nem akadályoznak. Néhányan azért előttetek és mögöttetek is haladnak, nehogy eszetekbe jusson máshova menni, mint kifele az épületből.
Ahol egy egész másik, aggódó csapatot találtok: Alex és a srácok már toporogva vártak, és már épp készültek akárhogyan is, de bemenni utánatok.

// Zárókör következik :3 A következő mese már az epilógussal és a jutalomosztással érkezik. a határidő ehhez március 12.

by **Hinari** Csüt. Márc. 05 2020, 14:18

Most rajtam volt a sor, hogy kissé bűnbánóan mosolyogjak rá a felháborodott Fuwára: meg tudtam őt érteni, hiszen tényleg, egymásért is harcoltunk. Ő is értem, értünk, csakúgy, mint fordítva - a gondolat pedig végigszaladt egész testemen, amígnem mosolyomat és tartásomat a meghatódottság irányába formálta át, szinte egy pillanat alatt.
- Köszönöm - mosolyogtam rá egészen közelről. Joel nevetésére csak egy elnéző mosollyal reagáltam, ám figyelmem hamar Ozirisz kötötte le, aki, csakhogy meggyőzze a férfit, elsorolta a teljes jártasság-és képességkészletét. Először értetlen-dühösen vontam tekintetem céhtársamra, majd csak felemeltem tekintetem a plafonra és sóhajtottam: Ozirisszal is lesz miről beszélnem. De komolyan, hogy lehet ő is ennyire meggondolatlan!? Még szerencse, hogy Joelék látszólag nem akartak nekünk rosszat, de nem lehet csak ilyen könnyeden megosztani másokkal az adataid - főleg, hogy alig fél órája mondták el Takeshiék, milyen ügyletekben vannak Joelék benne. Végül Joel szavai zökkentettek vissza, nekem pedig eszembe sem jutott közbeszólni vagy Fuwa helyett dönteni bármit is... hisz tudtam, nagyonis jól, hogy menni akar.
Simeon pedig a kérdésével meg is adta neki a lehetőséget, hogy ki is mondja ezt.
Fuwával együtt álltam fel Joel után, megigazítottam kicsit a szoknyámat és az övemet is felette, hogy a Katana tokja jófele álljon. Pár tincsemet a fülem mögé igazgattam, majd odaléptem Ozihoz és megnyugtatólag a vállára tettem a kezem.
- Te is jössz, ugye? Elmegyünk Fuwáékkal forrócsokizni - mosolyogtam rá és csak ezután biccentettem Joelnek amolyan elköszönésképpen, mielőtt kiléptem volna a folyosóra. Nem tartoztam neki köszönettel azért, hogy elengedett minket. Ezt mindenképpen tudatni akartam vele. Csak ezután, már menet közben hívtam elő a panelemet és írtam Alexnak egy "Minden ok" tartalmú levelet, hogy ne aggódja halálra magát odakint - egyébiránt pedig Fuwa mögött sétáltam le a lépcsőn, azért kíváncsian figyelve minden olyan tekintetet, aki az utunkba került: bár nem voltunk ellenségek, de az információ hatalom, több alkalmunk pedig valószínű nem lesz rá, hogy kicsit tüzetesebben is felmérjem a terepet. Habár Fuwa kötődött hozzájuk, ezt tisztán láttam. Így valószínű tartanunk se kell tőlük innentől, ahogy (sajnos vagy nem sajnos) nekik se tőlünk. Valahogy úgy, mint Szophie esetében Tachibanával és Kazumával... pedig ahhoz a két gyilkoshoz is lett volna pár keresetlen szavam. Kint a céhház előtt aztán rámosolyogtam Alra, megfogtam a kezét és megcsókoltuk egymást. Jó volt újra vele lenni, otthagyva magunk mögött azt az épületet. Takeshiéknek is megköszöntem az együttműködést és elnéztem, ahogy váltanak pár vidám szót Fuwával, ahogy pedig így végignéztem az összegyűlt csapaton, egyszerre csak elnevettem magam:
- Vajon melyik cukrászdába férünk be ennyien?

Köszönöm a játékot \o Jó mese volt, élveztem ^^
7-es dobásom nekem és Ozirisznak is van a küldire, a medálomat meg Leo hiányában nem tudom kire aktiválni sajnos ><

by **Quentin** Pént. Márc. 06 2020, 20:17

Jó? Vagy rossz? Nem tudom, de abban a pillanatban néztem rá még egyszer Otomurára, amikor a lány felém nyújtotta a kezét. Akár jó volt ez a pillanat, akár rossz. Láttam a mozdulaton, hogy ösztönös volt, láttam rajta azt is, hogy kényelmetlenül érzi magát egy kicsit, legalábbis őt ismerve én így értelmeztem a testbeszédét. Megtorpantam. Nem éreztem helyesnek itt hagyni csak úgy, de nem találtam rá semmilyen nyomós indokot, hogy most mellette maradjak, amikor így is annyian zsongják körbe egyszerre. Úgysem kapnék levegőt. Szóval megelégedtem most azzal, hogy egy halvány mosolyt küldjek feléje.
Azonban hiába akartam kijutni, a Joelként megismert férfi végül elállta az utat. Specifikusan előlem. A tekintetem kissé szigorúbb lett, és a fejemet is egy árnyalatnyival lejjebb hajtottam. Nem tudtam, mit akar, csak azt, hogy marasztal valamilyen okból. Úgyhogy végignéztem, ahogy kisorjáznak az emberek a szobából, miközben a férfi megszólított. A szavai hallatán azonban megenyhült az arckifejezésem, bár ez csak annyit jelent, hogy visszapattant közönyösbe.
- Hát... - kezdtem bele a válaszba, megfontolva a szavaimat - Próbálok neki olyan könyveket ajánlani, amiből tanulhat valamit. A világról - feleltem a szám szélét vakargatva, és ezzel le is zártam a beszélgetést részemről, úgyhogy ha nem engedett, hát megkerültem a fickót.
Utolsóként, egy jó méterrel, másféllel lemaradva követtem a csapatot, bár mögöttem még voltak mindenféle csatlósok. Azért érződött, hogy nem bíznak meg bennünk, de mi sem bennük, úgyhogy ez így volt jól. A kapun kilépve aztán még több ember fogadott minket, úgyhogy egy percet sem habozva elsomfordáltam a másik irányba. Úgysem fog észrevenni senki. Köszönetet meg úgysem vártam ismeretlen emberektől. Talán két utcával odébb álltam meg, és a hátamat az egyik épület falának döntve csúsztam le ülőhelyzetbe. Rettentően kimerültnek éreztem magam, szabálytalan volt a légzésem is. Hosszú percekre volt szükségem, amíg meg tudtam nyugodni, de megmozdulni nem volt energiám még így se. Helyette inkább megnyitottam az üzenetküldő rendszert, és lusta mozdulatokkal zongoráztam a virtuális billentyűzeten.

A könyvtárban megtalálsz.

- szólt az üzenet. Ennyi és nem több, Otomurának. Jönni fog. Ha nem holnap, akkor majd máskor. Ő tudja, mikor fog engem ott találni.

by **Simeon** Szomb. Márc. 07 2020, 18:55

Tengerszem kissé éhesen és vágyakozva, Simeon pedig toporogra és türelmetlenül hallgatta végig mindazt a sok beszédet még, ami a kérdése után elhangzott. Az idomársrác nem igazán értette, min kell még ennyi mindent megvitatni ezen: Fuwa forrócsokit akar, Tengerszem sütit, Simeon pedig Fuwával lenni. Mi ezen olyan bonyolult a többieknek? Meghát, hiába a polip vágyakozó tekintete, mostmár igazán nem veheti vissza azt a kilapított istenverte browniet attól a másik lánytól, nem?
- Hurrá! - kiáltott fel Simeon, amikor végre valahára elhangzott az "elmehettek" mondat. Méghozzá maga a király mondta ki, akinek nincs se jó személyzete, se jó palotája, de legalább nem olyan makacs, hogy ne lehetne elvinni innen a hercegnőt a szeme előtt. Lovagiasan nyújtotta kezét Fuwának, hogy felsegítse, ám a király még súgott neki valamit, ami után a lány egyszerűen előrerohant - Hé, várj meg minket is! Gyere, Tengerszem! - nevetett Simeon és a nagy igyekezében el is felejtett köszönni a királynak. Gyorsan utolérte a lányt és teljes természetességgel sorolt be mellé, miközben igyekeztek lefelé a lépcsőn. Csak azt sajnálta, hogy nem foghatja meg Fuwa kezét, hisz ő Noiset tartja az ölében. De majd máskor! Persze Tengerszem azért odaköszönt Joelnek kifele menet, ám utána márcsak a cukrászda járt a fejében... és az ahhoz vezető, legrövidebb út.
Simeon pedig lelkesen fordult Fuwa felé.
- Annyi, de annyi minden történt, mióta nem láttalak! Képzeld felfedeztünk egy új, kicsiny szigetet a negyediken, meg egy rejtett küldetést is! Ott nem hullámzik a víz annyira, így neked is biztosan menni fog! Homokos a tengerpartja, meg vannak nagy sziklák is és...
És ez így folytatódott egészen az épület előttig, ahol végül megálltak. Hinari odaszaladt egy fiúhoz, meg voltak ott mások is - Simeon egy pillanatig azt hitte, ők megint olyanok, akik vissza akarják tartani Fuwát, de aztán hamar rájött, hogy barátok. Hogy Fuwának mennyi, de mennyi barátja van! Amikor pedig a szőke lány megcsókolta a fiút, Simeon rámosolygott Fuwára, melegen és tiszta szívből: közelebb lépett hozzá, gyengéden végigsimított a lány vállán és a mozdulat már ott volt benne, de... egy pillanat múltán, ha a lány nem folytatta, csak közelről rámosolygott és elengedte az érzést. Majd később. Ha már randinak nevezték a közös élményeket és nem lesznek itt ennyien körülöttük. Bizony ám!
Hogy Hinari mit kérdezett, azt szinte fel sem fogta ekkor. Csak Fuwa létezett számára, meg Tengerszem, aki kissé nyugtalanul rángatta a nadrágja szárát, hogy mostmár tényleg egyenek valamit.

by **Ozirisz** Vas. Márc. 08 2020, 18:52

Kicsit megmosolyogtatott ahogy Hinari és Fuwa összebújtak, amire a „főnök” féltékenykedése is rátett egy lapáttal. Majd Sil megszólalására csak csóváltam a fejem. Kristálytisztán bevillant az emlék, amikor tavaly – vagy tavalyelőtt? - abban a kazamatában az a csúnya gonosz szarvas megtaposott, és milyen bátran és határozottan rontott rá a bestiára. Pedig akkor is nekem kellett volna vigyáznom rá, és nem pedig fordítva. Majd a „biztosítékok”-nál valahogy kezdtem úgy érezni, mintha valami nagyon rosszat tettem volna. Legalábbis ahogy Hinari rámnézett, eléggé rosszat sejtetett. Pedig semmi olyat nem mondtam, amit ne lehetett volna kideríteni elég könnyen. Az észlelés adja magát, és elég csak követnie a delikvensnek egy mobolás folytán, és a képességek is lefigyelhetőek. Ami pedig a súlyemelést illeti, szintén számtalan alkalommal tetten érhettek, kezdve a repülő gyerekektől a visszatartani készült ellenséges hordán át a kocsmából asztallal együtt kirepülő egyénekig... Majd Fuwa felfújt pofiját és a nézését nem tudtam először hová tenni. Aztán a rémszarvasos dologra, vagy épp a „tyúklopásra” gondolva összeállt a kép – amit a „fater” is megerősített: hisz akkor sem félt, akkor sem tétovázott egy pillanatra se, csak tette ami szerinte a helyes, veszély ide vagy oda. Sóhajtottam egyet: tényleg nem lesz egyszerű egy veszélyes szituációból Fuwát kimenekíteni, mert az istenért sem fog tágítani... pedig ugyanúgy vélekedek, mint Hinari: túl sok szerettemet vesztettem már el, és ha kell, a saját életem árán is megvédem a családom. Ellenkező esetben nem tettem volna meg mindent, ami lehetséges...
Majd Hinari kérdése zökkentett vissza – Naná, hogy megyek, a világ összes kincséért sem hagynám ki – mondtam mosolyogva. Még ekkor sem tudatosult bennem, hogy ennyi volt, mehetünk. Valami határozottan nem stimmel, csak azt nem tudom megfogalmazni, hogy mi. ~Túl könnyen ment~. Aztán a baljós előérzet egy pillanatra fokozódott bennem. Először a súgdolózásra, amit elsőre nem tudtam hová tenni. Legszívesebben odaböktem volna egy „Hé, társaságban nem illik sugdolózni” vagy valami hasonlót, de aztán el is engedtem a témát. Bár fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy mit mondhatott, amitől elpirult. Aztrán a következő képkocka az, hogy a lelépni készülő Quentin elé toppant Fuwa apja. ~Akkor mégsem mehetünk? Sejtetem...~ Aztán a kétségek pár pillanat múlva eloszlottak, ahogy „csak” egy kis egyeztetés történt Fuwa olvasónaplójával kapcsolatban. Egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy hoppá, most bukta van. Kicsit megkönnyebbültem ugyan, de ami nem fért a fejembe: miért gyalogtúrázunk kifelé, amikor vannak kristályok is? És ahogy lépkedtem a folyosón, kicsit kellemetlenül is éreztem magam a kíváncsi, vagy éppen meglepett tekintetek miatt. Ahogy az sem volt túl kellemes, hogy Quentin után még legalább két-három egyén csöszmörgött utánunk. De legalább Simeon – ugyan akaratlanul – de oldotta a bennem levő feszültséget. Ugyanis nem lehet másfele figyelni, amikor valaki nagy lelkesen meséli a negyedik szint új szigetét, és hasonló dolgok. De legkevésbé sem bántam, sőt, örültem neki – elvégre az ellenség főhadiszállásán ritka mód lassan megy az idő, azt az egy-két percet az ajtóig is legalább egy-két örökkévalóságnak érezném, miközben a ránk leselkedő veszélyt keresném minden kanyarban, ajtófélfánál... Logikusabb lett volna a teleportkristályok használata – elvégre a főtértől sem vagyunk sokkal messzebb ottholról, vagy épp egy cukrászdától. Így meg még elénk toppanhat egy random encounter, avagy a „bossharc” második fázisa, az igazi főnök. Mert legbelül még mindig úgy éreztem, hogy ez túl könnyű volt – harc nélkül, csak a szavak erejével sikerült „kiszabadítanunk” Fuwát.
A céhház ajtaján kilépve sikerült csak megkönnyebbülnöm, ahogy megláttam Alexéket és a srácokat - akiknek kicsit feladta a leckét az ajtó. De lényegtelen, hisz kijutottunk, és most már mi vagyunk túlerőben, és amúgy sincs az az isten, hogy hagyjuk nekik Silt „visszarángatni”.
- Hát nem is tudom... elsőre egy szééép nagyra gondolnék, csokiszökőkúttal a közepén – válaszoltam Hinarinak, majd ahogy szétnéztem a társaságon, meg kellett állapítanom – bááár... ennyien oda sem férnénk be, legalábbis nem kényelmesen...

// köszönöm szépen a küldetést, nagyon élveztem :3

by **Silence** Vas. Márc. 08 2020, 19:56

Kissé ellágyult arccal mosolygott Hinari köszönetére, bár kicsit zavartan. Dehát ez természetes. Mindig így volt, mióta a céhhel van. Hinari mondta neki, hogy ő is tud segíteni! Nincs ezen mit megköszönni.
Amúgy is odament volna Grimmhez, megköszönni, de kicsit így is megijedt, hogy nem mehetett el azonnal, és nem is tudta megmondani amit szeretett volna. Aztán meghallotta amit a férfi súgott neki
~ Quentin és Simeon nagyon szeretnek téged. Nekem is elmondod majd, melyiket választottad a hercegek közül? ~
Felnézett a férfi komoly, de lágy tekintetébe, és fülig vörösödött egy pillanat alatt. De... Neki mindketten a barátai... És és és...
Nem bírta, gyorsan elszaladt kifele az épületből. Nem elég gyorsan: Simeon szinte azonnal felzárkózott mellé, és mesélni kezdett. Először csak még jobban zavarba jött tőle. Neki választania kellene? De miért? Ő nem akar.... Aztán ahogy a történetet hallotta, lassan átvette a gondolatait. Új sziget, ahova talán ő is ki tud úszni Simeonnal együtt, és homokos partja van. Ahogy a szeme előtt megjelent a kép, nagyon megtetszett neki.
Közben lassan kiérnek az épületből, és még mindig kissé vörös arccal, de mosolyogva, némán üdvözli az ismerősöket is, nem kicsit meglepődve, hogy Takeshiéket is látja... Már-már el is feledkezett róla, hogy egy kis ideig velük is közösen próbálta túlélni Aincardot.
Ő már nem veszi észre a Hinari és Alex között elcsattanó csókot, Simeon finom érintésére viszont odafordítja a fejét. Kicsit meg kell emelnie a fejét, hogy a fiúra nézhessen kérdő tekintettel, várva, mit szeretne. A mozdulat viszont mégis elég, hogy befejezze a fiú által félbehagyott mozdulatot. Szédülési vörösödve kapja el a fejét, és fordul el. Kicsit szorosabban fonja Noise köré a karjait aki ki is fejezi nemtetszését hangos vakkantásokkal, és ki is ugrik az ölelésből. Aztán még mindig kicsit méltatlankodó zsivallyal vonul Tengeszem mellé.
A forrócsokiról meg is feledkezik, csak Ozirisz ötletelése juttatja eszébe, ami kiutat is jelent neki az összekuszálódott gondolataiból. Kérdőn pislog körbe (és bár az üzenetet jelző csippanást nem hallotta meg, de most feltűnik neki, hogy Quentin már nincs a csapattal...), Simeonra is de az idomárfiúról újra elvörösödve hamar elkapja a tekintetét. Most... mit csináljon...

by **Ronye Arabel** Szer. Márc. 11 2020, 17:18

Epilógus:

Miután ott jártatok, és Joellel beszélve elértétek, hogy hazaengedje veletek Fuwát, komoly változások történtek a kis csoport, és Fuwa életében is. Részben azért, mert amíg ti odabent igyekeztetek meggyőzni az igazatokról a kedves apukát, Alex és az erdei fiúk sem tétlenkedtek, sikeresen lekapcsoltak minden hazatérni vágyót, akik ügyeskedésüknek hála, néhány kellemetlen percet élhettek át egy kazamatában, az épülettől távol, amihez a srácok Alexal közösen kitervelve - a feltartott illetőt felhasználva - szolgáltatták a rögtönzött műsort: Takashi meglehetősen hitelesen vette elő megint a kétségbeesetten sírós ábrázatát, és vette rá az embereket, hogy kövessék, míg Alex instrukcióit követve pár társa bevitte a kazamata közepére a nyakon csípett delikvenst.

A csapaton belül történt megbeszélés alatt úgy határoztak, továbbra sem kívánnak hivatalos, szorosabb kapcsolatot tartani sem a Ligával, sem más egyéb nevesebb céhhel. Ellenben Fuwán keresztül tudomására hozták (Bizony, inkább ez a megfogalmazás helytálló, mintsem a "felajánlották") Simeonnak és Quentinek csak rájuk vonatkozólag, míg a Ligának általában, hogy bármikor, amikor olyan helyzetbe kerülnek, ami rajtuk keresztül Fuwát is veszélyezteti, számíthattok a segítségükre.
Ha kikérdeztétek Fuwát a dologról, a következőket tudhatjátok a társaságról:

Nagyjából 50 fő az, aki benne van, de ennek a fele nem állandóan, csak egy-egy konkrét feladatban vesz részt, és keveset is tud a többiről.
Nagyon vigyáznak, hogy akinek zöld az indikátora, az is maradjon.
Igen, Fuwa bizony volt már ott, mikor egy játékos elpixeleződött. Akkor is megviselte a dolog, hogyha elmagyarázták neki, hogy nem volt más lehetőség, mert valamelyik társuk élete volt veszélyben. (Az övé sosem)
Ha lehet, ravaszsággal, vagy megegyezésssel igyekeznek a problémáikat megoldani. Viszont, ha bármelyikük biztonsága kerül veszélybe, erővel is megvédik egymást.
Ha találkoznak valakivel, aki átverés áldozata lett, felkarolják, lehetőleg még azelőtt, hogy nagy baj történne.
Már a játék első napján találkozott Grimmel (némi kérdezősködés után rájöhettek, hogy az Joel) aki megmentette az életét, és rengeteget tanított neki attól kezdve, amíg úgy nem döntött két és fél éve, hogy egyedül szeretne boldogulni, miután rábíztak egy feladatot, és meg tudta oldani.

Simeon és Quentin talán szomorúan kénytelenek szembesülni vele, hogy bár Fuwa minden üzenetre kedvesen válaszol, de a szokottnál kevésbé gondtalanul. Elmegy a találkozókra, ha hívjátok, de távolságtartóbb, és sokkal hamarabb zavarba jön, mint amúgy.
A céhtagok pedig azt tapasztalják, hogy még hetekig sokkal inkább keresi az alkalmat, hogy együtt lehessen veletek, mint addig. Hinaritól pedig talán feltűnően sokat kérdezősködik Alexről, a találkozásukról, megismerkedésükről. Nem kellemetlenül részletekbe menően, de tudni szeretné, hogyan lett Alex az ő hercege.
Viszont, minden második szombaton, bár egyáltalán nem szó nélkül, de megint "eltűnik", és 2-3 órán keresztül elérhetetlen, és a térképen sem látható a pontos helyzete. De elmondja, hogy Grimm erre kérte, és mindig előre azt is megmondja, hova mennek éppen Grimmel. Az észrevétlen kiváncsiskodók pedig tudhatják, hogy sosem megy gyalog, és sosem megy ugyan oda. Joel nagyon vigyáz, hogy senki ne lássa a lányt se érkezni, se távozni onnan, ahol éppen a "főhadiszállását" berendezte. Fuwa pedig sötétedésre minden alkalommal visszaér a palotába, amit talán akkor is észrevennétek Noise csaholásából, ha a térképen nem látnátok.

Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt Very Happy

Nagyin szuperek voltatok * . * Mielőtt a jutalmakra rátérünk, szeretném jelezni mindenkinek, hogy a topic egyelőre nyitva marad, így van lehetőség a kialakult szituáció lecsengését még itt kijátszani. Sillel természetesen reagálni fogok mindenre amire szükséges :3

No és akkor lássuk a jutalmakat \o/ :

Alap jutalmak

Hinari: 440 exp, 450 arany
Ozirisz: 410 exp, 420 arany
Simeon: 440 exp, 450 arany
Quentin: 440 exp, 450 arany
Leonard: 40 exp, 50 arany

Ércek és növények

Hinari:
Érclátás: Tier 5, 441 -> 461
6 Rézérc 3 Akvamarin 5 Igazgyöngy 6 Ezüströg

Simeon:
Növénylátás: Tier 2, 120 -> 140
4 Vastag Tövisgyökér; 6 Faeno ág; 6 Vörös Gomba; 1 Nihil levél; 3 Óriás Pitypang
Nyersanyagismeret 1:
1 Faeno Levél 1 Vörös Pitypang

Quentin:
Növénylátás: Tier 1, 62 -> 82
5 Kis Tövisgyökér 2 Faeno Levél 3 Barna Gomba 1 Tövisgyökér 5 Vörös Pitypang 1 Örökké Lángoló Tulipán

Receptek

Hinari (T5 Páncél)

Rézvarratos Köpeny Recept
[Ezüstorrú Csizma Recept

Ozirisz

T2 Fegyver: Nincs felfedezhető recept
T4 Páncél: Nincs felfedezhető recept

Simeon (T2 Kristály) - Nincs felfedezhető recept.

Keresés

Ozirisz (Keresés 3. szint):
[T2] Gyógyító Kristály

Simeon (Keresés 2. szint):
[T1] Túlélő *Fegyver*

Céhbónuszok:

A Justice League Hinaritól 225, Ozirisztól 210 aranyat, összesen 435 aranyat kap a bankjába, tagjai Hinaritól dupla exp céhbazár bónusszal 440, Ozirisztól szintén dupla céhbazárbónusszal 410 exp-t kapnak, összesen 850 exp-t (Silence és Mirika 213, Hinari és Ozirisz 212 expt)

A Unity 225 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 220 expet kapnak. (Barairo Pinku, Sakuzo, Seishin, Joey Chrome 37 expt, Chancery, Simeon 36 exp-t)

Az Artes 225 aranyat kap a bankjába, a tagjai dupla céhbazárbónusszal összesen 440 expet kapnak. (Quentin, Chakna 220 exp fejenként)

by **Simeon** Csüt. Márc. 19 2020, 18:50

Maga Simeon sem gondolta, hogy ez tényleg így fog végződni: amint ajkuk összeért, nagyjából Fuwával egyszerre vörösödött ő is el, de nem kapta el a fejét, csak bágyadtan-boldogan mosolygott rá a lányra. Tengerszem pedig tátott szájjal nézte ezt végig. Végül Noise leugrott Fuwa öléből, ez pedig lehetőséget adott a polipnak arra, hogy rákérdezzen a rókánál, hogy hát mi is volt ez és egyébkéntis Noise éhes-e már, mert ő igen - Simeonnak pedig arra, hogy pár pillanatnyi tétovázás után aztán, mint a világ legtermészetesebb dolga fogja meg finoman Fuwa kezét.
- Csokiszökőkút?
- Ph-hhph-brrrh? - kérdezték egyszerre és kapták fel Ozirisz felé a fejüket teljes szinkronban. Tengerszem még a szája szélét is megnyalta és azonnal ott termett Ozirisz lábai előtt és a maga nyelvén kezdte el kikérdezni a JL-es kardforgatót, hogy ez amúgy mi és ami a legfontosabb, merre található. Simeon pedig nevetett. Először a polipra, majd csillogó szemmel fordult oda Fuwához:
- Tényleg létezik olyan, hogy egy szökőkút ami tényleg tele van csokival? Te láttál már olyat? Tengerszem biztos meginná az egészet - kacagott és nem tudott nem mosolyogni, ahogy Fuwára nézett. Boldog volt. Olyannyira, hogy talán még repülni is képes lett volna, ha Fuwa azt mondja, odafent rejtőzik az a szökőkút a felhők tetején...

by **Ozirisz** Szomb. Márc. 28 2020, 14:25

Ahogy megemlítettem a csokiszökőkutat, Simeonék egyből felkapták a fejüket. Tengerszem reakciója különösképp megmosolyogtató volt, ahogy hiperűrsebességre kapcsolva a lábam előtt termett. - Bizony, csokiszökőkút, és még rengeteg más finomság – húztam egy kicsit a pet agyát. Bár fogalmam sem volt, hogy a "ph-hhph-brrrh" mit is jelentett pontosan – avagy nem értek polipul – de ahogy a száját nyalogatta, szinte biztosra veszem, hogy a finomságokért oda van meg vissza.
Majd Simeonra figyeltem, aki Fuwát kérdezgette az említett csokiszökőkútról. Ha a lány nem válaszolt belátható időn belül, és más se kezdett bele, úgy pár szóban kifejtettem a hely hollétét. Van egy olyan sejtésem, hogy innentől fogva Simeont és Tengerszemet is fogjuk látni a Palotában. Első kép, ami beugrott, hogy a jól megérdemelt délutáni pihenésem félbeszakítja az idomársrác lelkes szövegelése, ami kiszűrődik a csokiszobából. Na igen, az egyik legjellemzőbb dolog a srácra, de jobban belegondolva csak Fuwa szótlanságát ellensúlyozta. De hát nem erről szól az ellentétek vonzása? A következő dolog, ami felidéződött, az egy régebbi emlék, azé a délutáné, amikor életem egy jelentős fordulóponthoz ért. Felismerések, megállapítások, csokigólemek, sütiszörnyek és sok-sok móka és kacagás. Vajon Fuwáéknak milyen fordulópontot fog hozni a "Szent Csokiszoba"? Nem tudom, de egyvalami biztos: szépek így együtt, és összeillenek. Simeon rendes srác – és ezt annak ellenére is merem állítani, hogy volt egy-két hajmeresztő húzása az idomár fiúnak a bossharcokon (már várom mikor írja fel a doki alacsony vérnyomásra Simeon fénybe futós mutatványát) – de ami ettől sokkal fontosabb: Fuwa boldognak tűnik mellette.
Mosolyogva figyeltem a történéseket, és hogy hogyan dönt a társaság, hova fogunk végül menni. Amennyiben a csokiszoba lett a nyertes, úgy pötyögtem egy üzenetet a hazaút közben Himécskének: neki is bizonyára hiányzott Sil. Különben is, milyen az már, hogy kimarad a mulatságból? Valózínűleg kicsit sokan lennénk, de van jó oldala is: észrevétlenül el tudunk tűnni a közeli Ozi-lakosztályba~

by Ajánlott tartalom