Re: [Küldetés] A némaság története

by **Silence** Kedd Ápr. 07 2020, 21:34

Noise készségesen válaszolt tengerszemnek, míg a gazdik magukhoz tértek: Hát mi lett volna? Fájt neki, hogy Fuwa úgy megszorította. És különben is igaza van Tengerszemnek, ideje enni.
A lány közben annyira megszédült, mikor Simeon megfogta a kezét, hogy kicsit meg is tántorodott. De szerencsére nem esett el, mert valami éppen ott volt, hogy megtámassza. Pontosabban szólva: Simeon vállának dőlt. Amint ezt realizálta, leszegte a fejét és lesütötte a szemét, de... Nem lépett el. Mert még szédült, és félt, hogy elesik. Természetesen ezért, és nem azért, mert egyébként kicsit mégiscask megnyugtatta, hogy a válluk összeért, és fogták egymás kezét Simeonnal.
Megszólalni viszont nem tudott, úgyhogy csak fülig pirosan, félénken bólintott Simeonnak. Persze hogy létezik. És azt is tudja hol van.
Hálásan mosolygott a segítségére siető Oziriszre, aki helyette is kifejtette, hogy hol van a csokiszökőkút. Természetesen a Palotában, a csokiszobában. Az épület legmókásabb szobájában.
Kedve támadt megmutatni Simeonnak. Ezért kérdő tekintettel nézett Hinarira, hogy mehetnek-e oda forrócsokizni. Úgyis ott a legfinomabb a forrócsoki. Persze... az után a hely után, ahol Simeonnal együtt iszik forrócsokit. Közben pedig Noise is a tőle telhető leghangosabban kezdte sürgetni az indulást vakkantásaival.

A hosszúra nyúlt nap végén jutott oda, hogy Quentinnek válaszoljon.

Silence írta: Köszönöm szépen, hogy eljöttél meglátogatni. Kár, hogy nem forrócsokiztál velünk. Mindenképpen elmegyek majd a könyvtárba, amint tudok!

Boldogan, mosolyogva hajtotta álomra a fejét. Nagyon boldog volt, hogy végre megint a barátaival lehet.