A SAO világa és története

by **Strea** Csüt. Jún. 20 2024, 18:30

A SAO világa és története

A kezdetek

A Sword Art Online története 2022-ben kezdődött az akkori Japánban. Azidőtájt a technika fejlődésével egyre nagyobb teret kezdett el meghódítani egy konzol, a Nerve-Gear. Ez egy sisak, aminek használója képes belépni egy bármilyen, a konzolhoz kapcsolt játék virtuális világába és ott az agyhullámai segítségével irányítani a karakterét. A készülék kihat mind az öt érzékre így ugyanazt látják, hallják és érzik, mint a játékhoz megalkotott karakterük. Jó pár játékot kiadtak már erre a készülékre, azonban a legnagyobb érdeklődést mégis a Sword Art Online (röviden Sao) övezte. Ebben a fantasy alapú világban nincsen mágia, azonban a játékosok rendelkezhetnek különleges képességekkel, megválaszthatják a kasztjukat (pl: lovag, íjász, harcos), tanulhatnak jártasságokat (pl: súlyemelés) és harcolhatnak egymással és mobokkal is. A sao világa tulajdonképpen egy hatalmas, lebegő építmény, mely száz emeletből áll és mindegyikben van valahol egy boss, aki meg akarja akadályozni, hogy a játékosok továbbjuthassanak. A játék célja, hogy a karakterek folyamatosan erősödve és fejlődve feljussanak a legfelső emeletre és hogy végezzenek a legfőbb ellenséggel, a 100. szint bossával.
Az embereket annyira felcsigázta a koncepció és az eleddig egyedülálló technikai lehetőségek, hogy az első napokban megvették mind a tízezer példányt. Nem sokkal azután, hogy a játékosok elkezdtek játszani, észrevettek egy hibát: nem tudnak kijelentkezni a játékból. A játék teremtője, Kayaba Akihiko pár órával később egy óriási csuklyás alak képében megjelent előttük és közölte a rémisztő hírt: ameddig végig nem viszik a játékot, senki nem térhet vissza a való világba, továbbá ha valakinek az életpontja lenullázódik, a sisak egy impulzust küld az agyába és így nemcsak ebben a virtuális világban, de a valóságban is meghal.

Az élet-halál harc

A harc a túlélésért tehát elkezdődött. A játékosok választhattak, hogy meghúzzák magukat a biztonságos övezetben, vagy kimennek a városhatárokon túlra és fejlődnek, hogy erősebbek legyenek. Arra azonban senki sem számított, hogy bár mindig akadt egy maroknyi csapat, akik eljutottak a bossokig és le is győzték őket, ám a szintek felfedezése még ígyis nagyon lassan haladt. Az idő telt és a kijutás, a 100. szint elérése egyre távolabbi álomként lebegett az emberek szeme előtt. Voltak, akik feladták, mások újult erővel vagy éppen egyre elkeseredettebben harcoltak újra és újra. Barátságok köttettek és szűntek meg, a világ élvonalában járó céhek pedig egyre másra küzdöttek azért, hogy biztosítsák helyüket az élők sorában. A fény mellett pedig ott bujkált a sötétség, tolvajok és gyilkosok képében, akik egy kis aranyért vagy pár ritka felszerelésért sokmindenre voltak képesek… a Sao középkori, fegyverhasználatra épülő világa pedig lassacskán minden benne élőnek már a normális, hétköznapi életet jelentette.
Az évek azonban nem teltek eseménytelenül és végül bő tíz év után, a 42. boss legyőzését követő hónapokban, egyik pillanatról a másikra lecsapták a szervereket. A támadás kívülről érte a rendszert és mindenkit kilogoltatott, akár akarta az illető, akár nem: az egyik percben még egy virtuális világban sétálgatsz, utána pedig sötétség, valóság és… fájdalom. A harc véget ért. Aki képes volt tíz évig túlélni, megmenekült.
De vajon tíz év után mi és ki fogadta őket odakint?

Beilleszkedés egy másik világba

A Sao bezárta kapuit, a játékba többé nem lehetett visszalogolni. A rehabilitáció időszaka kezdődött, és a beilleszkedésé egy olyan világba, amelyről az előző tíz évben a játékosok semmit sem tudhattak. Fegyverek helyett modern technika, sebességpontok helyett lassú, gyenge izomzat. És még a menü sem elérhető, a tárgyak pedig nehezek, ahogyan az élet is. Az orvosokat emellett titoktartás kötelezte, így a kijutottak hiába keresték a barátaikat, benti családjukká vált társaikat, ezzel még várniuk kellett, amíg el nem hagyhatták a kórházat. Volt, aki gyorsabban javult, volt, akinek nehezen ment a rehabilitáció, de akadtak olyanok is, akik megőrültek, meghasadt tudatuk nem tudta elfogadni a váltást. A szerverlecsapást követő hónapokban - természetesen - több online felület is alakult a játékostársak keresésére, a közösségi média és az egyéb weboldalak is rendelkezésre álltak. Persze csalókból és kamu karakterekből se volt hiány, de aki kellő odafigyeléssel, óvatossággal, bátorsággal és türelemmel kezelte a helyzetet, az megtalálhatta azt, aki szintén őt kereste. Csak idő kérdése volt. A barátok mellett pedig a játékboltok polcain a virtuális valóság megannyi világa várta a menekülni vágyókat, többek között az Alfheim Online is, amely mágiával és repülő tündérekkel igyekezett a vevők kedvében járni. A gazdagabbak és lassacskán a középréteg részére ekkorra már bőven hozzáférhetővé vált egy újfajta sisak is, az AmuSphere, a kevésbé tehetősek szerencséjére azonban a NerveGear tudta futtatni az újabb játékokat is - persze ha volt olyan, aki a korábbi rossz tapasztalat ellenére mégis képes volt újra bekapcsolni azt. De a Sao világát nem tudta visszahozni semmi, sőt, mégcsak megközelíteni sem. Aki még mindig ragaszkodott volna hozzá, annak is be kellett látnia lassan, hogy tényleg vége van. De vajon… tényleg vége volt?

Sao’s Dawn

A játék, ami egyszer már okozott egy tragikussá fajuló, negatív meglepetést, most egy annál pozitívabbal állt elő: a Sao újra játszható!
A Sao hajnala néven futó project eleinte ugyan nem tudott többet adni, mint régi barátságok megújítását és pár finom süteményt, de ahogyan a játékosok elkezdték benépesíteni az eddig elhagyatott utcákat, úgy lett egyre több és több funkció elérhető. A játékosok pár hónappal később újra tudtak aranyat és tapasztalatpontokat gyűjteni és ugyan a készítések eltűntek, de helyettük több NPC bolt is nyílt, amelyek fegyvereket, felszereléseket és egyszerhasználatos tárgyakat árultak kifogyhatatlan készlettel. A menüben a kijelentkezés gomb is csak az újra elérhető küldetések és küzdőterek során szürkült be, ám mivel a questeket fel lehetett adni (elveszítve ezzel minden eddig szerzett jutalmat), lényegében akkor logolhattak ki a játékosok, amikor csak szerettek volna. A rendszer átalakult, teret engedve a két világ közti folyamatos kapcsolatnak (például képek fel-és letöltésével az inventory és a számítógép között) és ugyan a karakterek ugyanúgy el tudtak pixeleződni, mint eddig, de ez már nem járt halállal, csupán büntetéssel. A Sao tehát új fényében ragyogva várta a kalandozni vágyókat, a játékot megvevő cég pedig hamarosan piacra dobta a kezdő tízezer példány utáni második tízezret, új borítóval és szöveggel. Megkezdődött tehát a Sao második virágkora. Neked ott van már a polcodon?

részletek:

(A változások teljes listáját ITT találod.)