Ichiro története!

Adatlap

Név:Ichiro
Nem: Férfi
Kaszt: Idomár
Kor: 16 (ma már 18)

Kinézet: Középhosszú fekete haja van egyik szeme színe egy furcsa rendellenesség miatt egyik kék másik barna. 178 cm magas átkagos testalkatú srác olyan 70 kg. Álltalában fekete ruhákban látni.

Jellem: Elsőre egy kemény és mogorva srácot mutat, és valamilyen szinten az is. Ám aki megpróbálja megismerni az tudhatja, hogy egy nagyon kedves és érzékeny srác. Viszont a jól bevállt álcája miatt nem sokan próbálják megismerni. Aki ismeri viszont még tudhatja róla, hogy eléggé hírtelen haragú srác és lázadó amolyan punk életet él.


Előtörténet

Tokyo szegényebb negyedében születtem és ott is nőttem fel. Pénzünk sosem volt sok és bár nem is vágytunk rá nagyon mégis jó lett volna kitörni abból a putriból. Ételre mindíg volt elég pénzünk de sosem jártam márkás cuccokban és sosem vehettem meg bármit ami csak megtetszett. Álltalában ha valami extrább dolgot szerettem volna akkor el kellet mennem dolgozni és a szüleim mindyg is azt nevelték belém, hogy tennem kell azért amit szeretnék és becsülnöm kell azt amim van. Bevallhatjuk, hogy én voltam a legszegényesebb az osztályba de az is biztos, hogy a legboldogabb is valószínüleg én voltam. Mi igazi család voltunk szerettük egymást, mármint any apa és én jól kijöttünk. Talán azért is szerettek annyira mert egyedüli fiuk voltam. Tehát egész szép életet éltünk így hárman csak nem tehettünk meg bármit amit csak szerettünk volna. Egy nap amikor olyan 8 éves lehettem akkor nagy veszekedést hallotam anyáék szobályából. Kiabálltak, és nagy zörgést is hallotam... Nem mertem átmenni, csak hallgatóztam. Egyszer csak hallotam, hogy csapódik a szobaajtó és még hangosabb a kiabálás, valahol a szobám előtt kiabálhattak, aztán megint hallkabban hallom a ricsajt és még egy ajtócsapás majd a kiabálásnak is vége. ~Elmentek?~ Valaki viszont jött vissza. Gyorsan beugrottam az ágyamba magamrahúztam a takarót és úgy csináltam mintha aludnék. Benyitnak, egyik szemem résnyire kinyitom és megnézem kiaz. ~Anya... Akkor apa elment? De hova?~ Anya azonban megfordult, szemébe mintha egy könycsepp ccsillant volna meg majd bezárta az ajtót. Másnap lementem a konyhába mint minden reggel. Anya ugyan úgy csinálta a reggelit csendben de apa nem volt sehol. Leülök az asztalhoz a helyemre csendben. Mikor anya hozza a tojásrántottámat megállítom és megkérdem:
-Anya! Apa hol van?
Anyám megfogta a kezemet és leült mellém.
-Apád elment és már nem jön vissza többet!
Eztán lehajtotta a fejét felállt és csendben elment. Nem voltam egy buta gyerek és már akkor megértettem, hogy a szüleim elváltak. Szörnyű dolog ez egy gyerek életében, ilyenkor szinte minden összedől, az egész élete. Egy gyereknek szinte csak a családja van és ha az tönkre megy az egész élete tönkre megy. Nagyon szomorú voltam akkor egészen sokáig és láttam, anyám is levan törve. Nem sokat beszéltem ilyenkor anyával sőt senkivel sem. Ekkor kezdtem előnyben részesíteni a fekete színt. A fekete ruhadarabokat és minden fekete dolgot.
Egy nap a piacon vásároltam édesanyámmal és amikor már majdnem elmentünk onnan egy dobozt pillantottam meg "ingyen elvihető" felirattal.~ Valami állat lehet benne...~ Odamentem és megnéztem mit rejt a doboz. Kiskutyákat... Benyultam és megsimogattam őket de az egyik különösen ragaszkodott hozzám. Bár korcs volt az összes ez a kis fekete nagyon megtetszett nekem és úgy láttam ő is kedvel engem. Gyorsan rábeszéltem anyát, hogy hazavihessük. Nagyon nehéz volt rábeszélni de mégis sikerült meggyőzni. Ördögnek neveztem el mivel teljesen fekete színü volt és mert kissé ironikus egy ilyen kedves kutyának ez a név.
Olyan 14 éves lehettem mikor elkezdtek érdekelni a számítógépes játékok de nem volt pénzünk se gépre se játékokra. Egy japán étteremben mosogattam 14:00-tól 22:00-ig minden hétvégén feketén az éppen kívánt játék áráért. Elég jó szinten voltam MMORPG és FRPG szinten és elég sokat foglalkoztam a játékokkala.
Egy nap amikor olyan 16 éves lehettem egy egészen új játékról hallottam, ami teljesen más mint az eddigiek, sőt egy egész más konzol kell hozzá. Nem tehettem mást ismét elmentem mosogatni és elég sokat kellet mosogatnom a játék áráért de a kemény munka meghozta a gyümölcsét. Korán reggel a bolt felé szaladtam bár azt reméltem hamar meglesz a játék órákig kellett állnoma kígyózó sorban. Hamarosan azonban meglett a játék és loholtam haza, hogy kipróbálhassam.
Noss mikor beléptem nagyon sok kecsegtető kaszt közül választhattam de ördög miatt egy kaszt különösen vonzott. Az idomár ami az én stílusom lesz az lesz a tuti befutó. Majd ki is választottam. Kaptam egy tojást és a tojás pont az én stílusom volt... Teljesen fekete volt -eleinte azt hittem romlott állatot kapok- és volt a tojáson néhány halvány sárga folt. Nagyon tetszett!
Éppen amikor a környezettel és a játékkal ismerkedtem  amikor piceleim elkezdenek bomlani majd a fővárosban kötök ki. Kayaba a játék készítője volt ott és ő közölte az összes játékossal, hogy végig kell játszanunk az összes szintet különben nem tudunk kilépni és ha meghalunk a való életben is meghalunk.
-Na persze
Felkiáltottam majd megpróbáltam kilépni. Azonban ismét nem sikerült! Őrültem elkezdtem kiabálni és káromkodni majd persze kayaba-t is szídtam. Teljesen eluralkodott bennem a düh, de én mindíg is ilyen hírtelen haragú voltam. Pár perc kellet majd lecsillapodtam és máshogy kezdtem el gondolkodni. ~Ugyan már egy profi játékos vagyok mindenben első voltam csak sikerül ezt a játékot is végig vinnem...~

Javítva!