[Küldetés] A némaság története

by **Ronye Arabel** Szomb. Okt. 12 2019, 21:46

Simeon:
Nem tudom mennyire szoktátok keresni Fuwa társaságát Az öccseim ügyködése óta remélem, hogy sokszor. Az elmúlt hetekben viszont, bár nem mondhatni, hogy nem hallottál róla, de nagyon esetlegesen, hosszú idő után, nagyon tömören és minden érzelem nélkül válaszolgat.
És ha fel is merül, hogy találkozzatok, amit először nagyon is támogat a következő napokban, végül sajnos az kéri, hogy halasszatok el.
Ez talán nem is lenne aggasztó, de az elmúlt két hétben egyáltalán nem is válaszolt az üzenetekre... Vajon minden rendben van vele?

Quentin:
Miután a könyvtárat megmutattad neki, és ezzel teljesen elvarázsoltad, sokszor volt ott, a könyvtárban. Kereste a te társaságodat is, de olyan is előfordult sokszor, hogy csak úgy besétált, és maga járkált a könyvek között.
Talán már meg is szoktad, hogy ő is ott legyen, épp ezért tűnhet fel, hogy az elmúlt hónapban viszont egyszer sem volt ott.
Az üzenetekre válaszol, elmondja hogy sok a dolga, és egy darabig a térképen látszik, hogy Taftban van, védett övezeten belül, de nem mindig ugyanazon a helyen.
Az elmúlt két hétben viszont egyáltalán nem válaszol, és a térkép is csak annyit mutat: 11. szint.
Csak nem keveredett (megint) bajba?

JL
Silence egy hónapja nem volt otthon. Nincs ebben semmi furcsa, sosem költözött a Palotába véglegesen, és hosszabb- rövidebb ideig előfordult, hogy egyáltalán nem járt a céhházban. Dolgozott-ragaszkodott hozzá, hogy továbbra is tegye.
Ha hosszúnak találtátok az időt, mióta nem láttátok, és írtatok neki-viszonylag sok idő múlva - válaszolt, és elmondta, hogy sok dolga van, ezért nem tud haza menni, de megy, amint befejezte a munkáit. A térkép pedig jelezte, hogy Taft védett övezetében forgolódik.
Csakhogy, az elmúlt két hétben nem érkezett vissza közétek, és hiába írtatok, nem válaszolt. A térképen pedig most már csak annyi látszik, hogy a 11. szinten van. Mi történhetett?

//Végre ez is elérkezett \o/ Remélem élvezni fogjátok annyira, mint én is Very Happy

Az első kör határideje: Október 27 (28-án mesélek) Alig várom mit hozunk ki a helyzetből *.*

by **Hinari** Vas. Okt. 13 2019, 22:45

Elgondolkodtam rajta, mennyire teszem helyesen vagy nem helyesen a dolgot. A papírok fölé meredtem, melyeken nevek és képek szerepeltek; mindaz, amit Hoora szívességből majdnem négy nap alatt összeszedett nekem. Öklöm gyomrommal együtt szorult össze, de mostmár döntöttem, mostmár nem volt visszaút.
Túl sok volt a gyanús jel ahhoz, hogy ennyi idő múltán már semmibe vegyem őket.
Mindenki itt volt a céhből Jeaniet és Mirikát kivéve, akiről nem tudtam biztosan, mikor lesz online és mikor kell kilogolnia - ugyanis amire készültem, az akár több napot is igénybe vehet majd. Alexra néztem bátorításért, majd végig a többieken, akiknek ugyan megüzentem a helyszínnel és az időponttal együtt, hogy Silről van szó éshogy fontos, de konkrétumokat eddig csak párommal osztottam meg. Ő is megerősített, hogy ez a következő lépés. Más... más mostmár nem jöhetett szóba. Oda kell mennünk.
- Köszönöm, hogy eljöttetek - mosolyogtam rájuk - Valószínű mindenkinek feltűnt már Fuwa távolléte, ahogy páratokkal beszéltem is erről, bő egy hete viszont a helyzetjelzője is hirtelen ismeretlenre váltott, ami nem jellemző rá és így aggódni kezdtem... és amit találtam, sajnos egyáltalán nem biztató.
Kortyoltam egyet a Hime által készített, különleges feketeteából, majd felnyaláboltam a húsz papírt és a gyűlésterem asztalának közepére csúsztattam, mit sem sejtve az összefüggésről, ami Alex arcán tisztán látszott és talán Ozién sem különben.
- Ami a jó hír, hogy Taftban mozog, ahogy eddig - folytattam - Egyszer találkoztam is vele, de szinte azonnal elrohant pár játékossal együtt, akiknek elég sietősre sikeredett, amint megláttak... így ezek után már álcázva figyeltük Hoora csapatával a környéket és összesen húsz olyan játékost találtunk, akik céhtársunk közelében tartózkodtak, a lány bármerre ment. Úgy gondolom, ha nem is feltétlen fizikai erőszakkal, de valahogy rábírják, hogy velük maradjon... és azóta, hogy a helyzetjelzője is módosult és az üzenetekre sem reagál, úgy hiszem mint családja, utána kellene járnunk a dolognak. Mivel azonban sem én, de valószínű mint céhtársai, ti sem vagytok szívesen fogadott vendégei a vele ügyködőknek, felkészülten és tervvel kellene a helyszínre érkezni.
- Elsődlegesen kérlek titeket nézzétek meg a képeket és a leírásokat, hátha Fuwa említette nektek valamelyiküket vagy írt bármiről is nektek, ami Tafttal vagy ezzel a bandával lehet kapcsolatos. A szobájában semmit sem találtam... - kértem őket a papírhalomra mutatva és egy kissé idegesen ültem vissza a székbe a forró teámhoz: jó lett volna valami konkrétabb támpont, amin elindulhatunk, de még ígyis jóval több adatunk volt, mintsem reméltem - és mint amennyit az idegen játékosok (reményeim szerint) feltételezhetnek rólunk.

by **Simeon** Csüt. Okt. 17 2019, 22:23

Simeon egyáltalán nem értette. Fuwa nagyon, de nagyon furcsa volt mostanában - olyannyira, hogy ez már a fiúnak is feltűnt, ami, valljuk be, nem kis teljesítmény. Mert bizony nem így szokott válaszolni nekik! És nem is ennyi idő után... de hogy valami gond lenne, az a srácban nem fogalmazódott meg. Sem az, hogy a lánnyal lenne valami, sem az, hogy neki lenne baja ővelük. De furcsa volt és ennek valami oka csak kell lennie, nem?
Azaz nem kell mást tenniük, mint megkeresni és jól meglepni őt!
Mert az egészen biztosan szuper és vicces lesz és Fuwa biztos nagyon örülni fog nekik! Másképp nem is lehet! ... A páros tehát egy napon (csakis egy napsütéses, fénycsíkokkal teli napon!) felkerekedett és elteleportált Taftba, hogy megkeressék Silencet. Simeon inventoryjában természetesen ott lapult egy vadiúj macskás-teknősös füzet is, ugyanabból a boltból, ahonnan az előzőt is vették - mert a lánynak a macskás tetszett, de az éppen kifogyott és mivel macskás-polipos nem volt, a fiú úgy döntött, a teknős mégiscsak közel van hozzá... valamennyire. Persze Tengerszem nem értett egyet, de Simeon aranyosnak találta a két állatot, ahogyan együtt játszanak a borítón, így ezzel együtt léptek ki az üzletből. Most pedig itt voltak a városban és bámészkodtak körbe, hátha meglátják az ismerős alakot felbukkanni.
- Szerinted hol kéne kezdeni?
- Phhh...
- Igen, tényleg! A cukrászdában! - bátorodott fel a fiú és már rohant is a legnaposabb, legfényesebb cukrászdához, amit csak talált - Ott majd rendelünk kakóscsigát meg perecet meg forrócsokit, cserébe meg kapunk egy papírt egy nyíllal, ami tutira elvezet hozzá - bólogatott az idomársrác, mert múltkor kaptak, amikor Arabelt keresték, most pedig Fuwát keresik, tehát kell lennie egy nyílnak is, ami ide meg oda vezeti őket. Remélik, hogy őhozzá! Ugye őhozzá? Silence nélkül persze nem lesz olyan jó és izgalmas... de ha elég gyorsak, hamar végeznek az úttal és amúgyis... legalább esznek is előtte valami finomat. Az ugyanis minden keresésnek alapfeltétele!

by **Leonard** Pént. Okt. 18 2019, 10:49

Ahogy teltek - múltak a napok, valami szokatlanul megváltozott. Leo először észre sem vette, csupán jóval később, hogy Bolyhos farkincája újra normális formájú, szőre szép fényes, bajsza egyenes, csapongó, reszkető viselkedése pedig megváltozott. Mintha hirtelen újra felbátorodott volna az állat, nem röstellt a fiú mellkasára ugrani reggelente, hogy felkeltse őt, beleenni az ételébe alkalomadtán, és bolyhos kis szőrcsomókat hagyni maga után a Palota teljes területén.
Nyúlúr már azt is kezdte megtanulni, mikor és milyen formában képes elkerülni Nestort, habár a sárkány - hapsi kergetőzés még mindig a Justice League egyik bevett napirendi pontja maradt.
Valami mégis hiányzott.
Leo továbbra is szorgalmasan hordozta fel a szobájába a kakaó és torta halmokat, és amikor azok már belepték teljesen az asztalát, végre rájött.
Hát de mégis milyen dolog az, hogy Silence-nek eszébe sem jut megenni az édességeket?
Így aztán hamarosan eljött az ideje, hogy a fiú üzenetekkel kezdje bombázni a kislányt. Nos, nem maga miatt, inkább Tapsinak hiányzott. Egyértelműen.

Ilyen, és ehhez hasonló szösszenetekkel bombázta a lányt, amikor azonban már sokadik alkalommal kapott elutasító, tömör választ, kezdte magát rosszul érezni.
Lehet, hogy túl tolakodó volt? Silence nem is akar többé velük lógni, még a nyuszival sem? Végül, mikor már a lány egyáltalán nem üzent neki, Leo úgy döntött, hogy ha Silence így viselkedik, akkor neki sincs semmi oka rá, hogy másképp tegyen. Ő és Nyúlúr nagyon jól megvannak nélküle is.

Amikor Hinari összehívta őket egy gyűlésre, akkor merült fel benne először a gyanú, hogy talán valamiféle baj lehet. Egész addig jogosan feltételezte, hogy minden rendben, leszámítva ezt a furcsa magányra való törekvést. Sil nem tűnt el, válaszolt nekik, és a helyzetjelzője is működött. Nos, legutóbb még biztosan, amikor ránéztek.
Leo röviden elgondolkodott rajta, nem-e gondolják túl a dolgokat. Hiszen lehet, hogy Sil csak lázadó korba lépett, talált magának pár barátot, akikkel hétvégente dorbézol. Na jó, ezen a képtelen elképzelésen majdnem kitört belőle a nevetés. Még szerencse, hogy Hoora papírja pont eltakarta az arcát.
- Nem ismerősek - rázta meg a fejét végül. Nem tudta, hogy a dolgot mennyire kell komolyan venni, de ha akár egy pici esély is van rá, hogy Sil valóban bajban van, nekik ott a helyük. Akár a féltő apukáknak. És természetesen a házikedvencet is vinni kell.

by **Quentin** Pént. Okt. 18 2019, 14:56

Otomura jelenléte a könyvtárban nagyjából mindennapos lett. Sokszor nyílt alkalmam vele beszélgetni kicsit könyvekről, ajánlottam neki műveket, meg ő is mutogatott alkalomadtán olyan darabokat, amik megragadták a figyelmét. Arra mindenképpen jó volt mindez, hogy megismerjem az ízlését egy kicsit alaposabban is, és ne merüljön ki a természetben és a világ egymillió csodájában a róla alkotott ismeretem. Viszont ettől függetlenül nem ragadtattam el magam, úgy véltem, hogy elsősorban a könyvek miatt jár ide, és nyilván azért hozzám fordul, mert engem már ismer. A könyvtáron kívül nemigen találkoztunk, már csak azért is, mert nem akartam a terhére lenni, mikor úgyis rendszeresen látjuk egymást. Meg egyébként is, sokkal kényelmesebb volt így, hogy kvázi házhoz jött Neutral

Aztán... nos, egy időre eltűnt. Nem láttam egy hétig, gondoltam valami történik körülötte, ami miatt az olvasás háttérbe szorult. Úgy voltam vele, hogy nemsokára úgyis felbukkan, nem zavartattam magam. Aztán eltelt még egy hét, úgyhogy erőt vettem magamon, és írtam neki egy üzenetet. Meg is erősítette, hogy elfoglalt, én pedig tudomásul vettem, pedig kíváncsi voltam, hogy mégis mi kötheti le ennyire. Eltelt még egy hét anélkül, hogy megjelent volna, úgyhogy megírtam neki, hogy találtam neki néhány érdekes könyvet. Ez volt a módszerem arra, hogy ne tűnjek tolakodónak. Viszont továbbra is arra hivatkozott, hogy nincs ideje, ami ettől a ponttól kezdve gyanús lett. Eltelt három hét anélkül, hogy bedugta volna az orrát az egyik kedvenc helyére, egyszerűen nem létezik az égvilágon semmi, ami ennyi időre elfoglalttá tenne valakit egy olyan helyen, ahol teljes mértékben mi magunk osztjuk be az időnket. Nincs iskola, nincs 60 órás munkahét, nincs takarodó, nincs szobafogság. Ez egy kifogás volt, hogy ne kelljen idejönnie, és ha nem akar idejönni, annak nyilvánvalóan nem a könyvek az okai, hanem én Neutral

Azért néhány nap múlva még ráírtam, ezúttal nem köntörfalazva, hanem a hogylétéről érdeklődve, viszont erre már nem is válaszolt. Megerősítette a sejtésemet, hogy nem akar látni. Egyáltalán. Halvány lila dunsztom se volt, hogy mi rosszat tehettem. Szomorúan vettem tudomásul, még ha úgy összességében nem is lepett meg a dolog, hiszen számítottam rá, hogy egyszer eljön ez az idő. Viszont volt bennem annyi spiritusz, hogy még egy kísérletet tegyek, ám ezúttal nem neki írtam, hanem a céhét kerestem meg. Nyilván ha azt kapom válasznak, hogy minden oké, akkor teljes mértékben bebizonyosodik a sejtésem, ha meg valami más van a háttérben, akkor arról ők talán többet tudnak. Szóval ment egy levél Hinarinak, csak ezúttal nem hajnali háromra hívtam az arénába Neutral

by **Ozirisz** Vas. Okt. 20 2019, 14:23

Kezdetben nem volt semmi gyanús abban, hogy Silencét ritkábban látni a Palotában. Szimplán betudtam annak, hogy valószínűleg pont elkerültük egymást, ha épp arra is járt. Tisztán emlékszem rá, hogy mennyire próbáltam győzködni, észérvekkel, hogy költözzön be, és még meg is mosolyogtatott a kifogása ahogy felidéztem azt a délutánt. Valahol értettem is a lányt, szüksége volt a saját mozgástérre és a függetlenségre, hogy megmutassa, bizonyítsa, hogy ő márpedig akkoris elég önálló, tud magáról gondoskodni. Érthető, hiszen részben nekem is hasonló okom volt rá, hogy anno sokáig halogattam a beköltözést. Szóval eleinte nem is gondoltam semmi rosszra, hiszen egy darabig még fáziskéséssel ugyan, de jöttek tőle válaszok az üzenetekre, hogy sok a dolga. Mindössze az volt furcsa, hogy nem Lobriát mutatta a térkép, ahol Fuwa régebben újságot szokott kihordani, de első gondolat az volt, hogy biztos talált egy jobban fizető munkát, vagy csak idejét érezte a váltásnak. A második pedig az, hogy Taft városa és környéke nem épp a biztonságról híres, amit szintén üzenetben tudattam is a lánnyal. Aggódtam Silért, de másfelől bíztam benne, hogy tud magára vigyázni, hiszen párszor bizonyította a rátermettségét, hogy ő bizony akkor is állja a sarat, mint például odalent, amikor "mentünk tyúkot lopni".

Egyik reggel, ahogy a kávémat kortyolgattam, a helyzetjelzőket csekkolgattam. Ez már szinte megszokás volt tőlem, főleg ha valami oknál fogva korán kidobott az ágy. Például Hime helyzetjelzőjének apró mocorgásából tájékozódom első körben, hogy felkelt-e már a lány, vagy sem. Persze erre a kérdésre egyszerűbben is választ kapnék, ha odasétálnék az ablakhoz és kinéznék, hogy szűrődik-e ki fény a házikójából vagy sem. Ez már amolyan berögződött dolog maradt, onnantól kezdve, hogy Frost Cityből is számtalanszor rácsekkoltam a céhtársak helyzetére, és beépült a napi ritmusomba. Majd kikerekedett a szemem: a Fuwa helyzetét jelző pötty eltűnt, és csak a 11. szintet mutatja a térkép. - Rafkós lány... kellett neki megmutatni, hogy ilyent is lehet... - mondtam magam elé, miközben kiürítettem a bögrém. Itt kezdtem el aggódni de rendesen, hogy valami nem stimmel. Első körben Himével osztottam meg az aggodalmam, miközben elkísértem a reggeli zarándokútra a Black Ironba. Majd ezek után kerestem fel Hinarit, aki a tapasztalatok alapján már ébren szokott lenni. Ha a folyosókon-konyhában-csokiszobában-hasonló helyeken nem találtam, akkor bekopogtam hozzá. - Fuwa kikapcsolta a pontos helymeghatározást, már csak a 11. szintet jelzi a térkép. Ez nem jellemző rá – mondtam Hinarinak – Ahogy az se, hogy már az üzenetekre sem válaszol... rossz előérzetem van – fejtettem ki az aggodalmamat céhtársamnak. - Nem tudom, hogy történt-e vele valami mostanában, és csak egyedül akar-e lenni, vagy valami bajba került, de Taft nem a legjobb környék... - húztam el a számat. Természetesen minden korábbi lényegesnek tűnő infót megosztottam a lánnyal, kezdve azzal, hogy régebben még Lobriában szokott lenni, dolgozni, valamint az üzenetváltási köridőket is, amiket szerencsére a rendszer meghagy az üzenet mellett, mint küldés időpontja. Amikor legeslegelőször felkerestem, akkor pár percbe telt amíg jött válasz, most viszont több órába is beletelt, már amikor visszaírt. Vagy vissza tudott írni? Akaratlanul is felment bennem a paramérő, hiszen egy vörösektől és kétes szándékú emberektől hemzsegő városban járkált az utóbbi időkben. Lehet, hogy amiatt nem írt vissza, mert figyelik? De... miért nem lépett le onnan, ha bajban van? Hiszen eleinte még késve ugyan, de visszaírt... szóval teleportálhatott is volna annyi erővel... vagy elvették a teleportkristályát? Vagy csak annyira makacs, hogy úgy gondolja hogy egyedül is megoldja? Makacs, butus lány.... Őszintén remélem, hogy nincs bajban, és csak én parázom túl a dolgokat...

Izgatottan és feszülten rohantam a gyűlésterembe ahogy megkaptam az üzenetet. Reménykedtem, hogy valami megnyugtatót tud mondani Hinari. De ezzel kapcsolatban tévedtem, és egyre inkább úgy tűnik, hogy valamibe belekeveredett Fuwa. - Ez nagyon nem hangzik jól – konstatáltam a dolgot. Húsz játékos, ennyi emberrel szemben semmit se ér a szint és a T5 ritka felszerelés. Közben eltűnődtem egy pillanatra: álcázás... ha nekem is lennének hozzá jártasságaim, akkor akár én is utána siethettem volna? Lehetséges, de ha kiszúrnak... a Liga tagokat arcról sajnos túl sokan felismerik, olyanok is, akiknek nem kéne. Ezesetben ipari mennyiségű Kinézet Kristályból kell majd a jövőben betárazni és ideje lenne elkezdeni a virágmezőt farmolni hozzávalókért... Talán úgy nekem is hasznomat vennék egy hasonló helyzetben. Azt az egyet megtanultam már régről, hogy a haditervet nem elkotyogni, mert a falnak is füle van, olyan magasszintű Hallgatózás-féle... Igen, hibáztam akkor odalenn, de megtanultam a leckét... - Vajon mivel zsarolhatják Fuwát? Vagy mivel tarthatják sakkban? - tettem fel a kérdést, hátha a jelenlevőknek van valami ötletük. Majd a Leótól felém csúsztatott papírkupacot kezdtem el átnézni, de sajnos céhtársamhoz hasonlóan én sem tudtam érdemleges infóval szolgálni. - Sajnos én sem ismerek fel senkit közülük – ráztam meg a fejem. Kicsit hasonlít ez a helyzet arra a régi esetre, amikor ugyanígy megbeszélés volt, csak más helyszín, más csapat. Mindössze egyetlen dolog volt közös: egy céhtárs, egy családtag bajban van.

by **Ronye Arabel** Vas. Okt. 20 2019, 15:32

JL
Egyikőtöknek sincs ötlete úgy látszik. A sütik nem fogynak, Tapsi békében éli az életét simogató kezek zaklatása nélkül. az üzenetekre pedig továbbra sem érkezik válasz.
A megbeszélés összehívása viszont talán mindegyikőtöknek elég jelzés, hogy igenis baj lehet Fuwával.
Hinari sokféle információhoz jutott, talán eléghez, hogy tervet alkossatok. Eléghez?
Mindenesetre a megbeszélés közepette Ozirisznak csippan az üzenetjelzője:
Takeshi írt üzenetet, és azt kérdezte, be jöhetnek-e a céhházba, mert nem szeretne üzenetben beszélni egy fontos dologról.
Elkerekedett szemekkel pislognak körbe három társával (Hinari egyikükben felismerheti Hidét), látva, hogy majdnem minden céhtag itt van, aztán a tekintetük az asztalon heverő képekre téved. És szinte egyszerre fintorodnak el.
– Mit akartok Grimm bandájától? – kérdezi kissé megdöbbenve Takashi, aztán – ha kéritek – szép sorban megmutatja, hogy a húsz emberből kik a fontosabb arcok, a főnök jobbkezei.
– Fuwa néhány éve még velük élt, mielőtt elszökött tőlük... – jegyzi meg szinte mellékesen az egyik fiú.

Simeon
Bizony bizony, verőfényes napsütés van Taftban ezen a napon. Annyira, hogy még a városban mászkáló vörös, és sárga indikátoros játékosok is kevésbé tűnnek mogorvának, mint amúgy.
A cukrászda pedig a legvilágosabb tér legvilágosabb kis üzlete volt a városban. Ugye, milyen bíztató minden?
Csakhogy egyáltalán semmilyen papír nem ragadt a süteményes tányérra. És Fuwa sem sétált be az ajtón, ahogy leültetek.
Ellentétben egy puffogó, mogorva, és nagydarab alakkal, akinek a rendelését lehet a tér túloldalán is jól hallottátok volna.
– Egy cseszett forrócsokit és istenverte Browniet de azonnal – süvölti, és amíg a kiszolgálásra vár, ha figyeltek, még hallhatjátok hogy hozzáteszi – Nem hiszem el, hogy nekem kell a kislány minden óhaját teljesíteni, csak hogy ne mászkáljon egyedül… Hát mi vagyok én? Királyi testőr a hercegkisasszony mellett? –
Aztán amint megkapta a kis csomagot továbbra is puffogva kivonul a cukrászdából, és sietős léptekkel indul valamerre. Lehet véletlen, hogy arra, amerről süt a nap…

Quentin
Otomura többször kifejezte – amíg válaszolt az üzenetekre – hogy sajnálja, de ettől függetlenül csak nem akart megjelenni a könyvtárban.
Ellenben alighogy elküldted Hinarinak az üzenetet, a könyvtárba nagy dérrel-dúrral, idegesen berobogott egy nálad alig alacsonyabb, ellenben kétszer olyan vastag figura. Néhány pillanatig magában szitkozódva forgatja körbe a fejét, aztán a sziktozódás érthetővé is válik
– Mer a kisvirág olvasni akar, meg könyvtárba járni… Hát mi vagyok én? Pesztra? Hát az Isten sem igazodik ki ebben a nyomorult viskóban… -
Végül irritáltan odalép hozzád és az asztalra csap.
– Mond má’ meg hogy hol a fészkes fenében találok könyvet egy húsz éves nebántsvirág lánynak? – kérdezi.

//Próbáljunk akkor egy hetes határidőket * . * Október 27-ig várom a következő kör posztjait Very Happy

by **Simeon** Vas. Okt. 20 2019, 16:11

Hát persze, hogy a legfényesebb, napsütésesebb hely pont a cukrászda volt! Simeon lelkesen rontott be az üzletbe és kérte a tervezett édességeket, márha volt belőlük éppen raktáron... ahogy pedig megkapta, rögtön megnézte a tányért és még bámult az eladóra pár pillanatig, értetlenül:
- És a nyíl hol marad? - kérdezte és igen, feltétlenül választ várt. Tengerszem ellenben egy türelmetlen "Ph-h"-vel jelezte, hogy ő aztán nem vár tovább: kivette Simeon kezéből a saját adagját, letelepedett az egyik közeli asztalhoz és elkezdett falatozni.
- ... egy papírt is kérek egy rárajzolt forgó nyíllal. Azt is szokás adni, nem tudja? - hadarta el Simeon eközben az eladónak óhaját már legalább harmadszorra és egyáltalán nem zavarta, hogy körülötte színes indikátorral ültek és beszélgettek az emberek: ő csak a megoldandó feladatra koncentrált, miszerint hogyan érhetné el, hogy kapjon végre valahára egy nyilat. Vagy rossz cukrászdában vannak? Dehát ez volt a legfényesebb!
Éppen ezért majdnem el is lökte az utána következő tag, aki mély hangon kért forrócsokit és... és browniet is! Simeon csak bambult rá: ezek szerint itt van olyan is, Fuwa kedvence! Merthogy nem felejtette ám el, ő aztán nem! El is döntötte, hogy mindjárt sorbanáll újra és kér azt is, meg forrócsokit elvitelre, hogy a füzettel együtt nemcsak szimplán, de triplán is meglephesse vele a lányt! Csak azt nem értette, mi az a cseszett forrócsoki. Az valami különlegesség? Így aztán kíváncsian nyújtogatta a nyakát, hogy mit szolgál fel az eladó az ürgének és miután konstatálta, hogy a cseszett forrócsoki nem fehércsokis (ami ugyebár nem jó, olyat nem venne!), gyorsan odaugrott a pulthoz és elvitelre kérte ugyanazt, mint az előtte álló, meg ha már ott volt, a sajátját is becsomagoltatta: utána akart szaladni a játékosnak, minél hamarabb, hiszen kérdései voltak hozzá!
- Gyere, Tengerszem, majd útközben befejezed! - toporgott az ajtóban polipja legnagyobb elégedetlenségére, kezében a két forrócsokis pohárral. Ekkor látta meg, hogy a fickó útját fénycsíkok szegélyezik... és szinte elnyílt a szája a csodálattól - Hiszen te... várj, várj! - kiáltott utána a játékosnak és szaladt is oda hozzá, majd miután beérte, eléállt és csodálatal nézett fel rá. Ez volt az a pont, amikor Tengerszem döntésre jutott: vagy szépen nyugalomban befejezi a kakaóscsigáját, vagy megnézi, bugyuta gazdája mit akar egy nála kétszer akkora alaktól egy olyan városban, ami nem épp biztonságos - mert ha Simeon nem is, de Tengerszem felfogta bizony, hogy hol vannak ám. Így aztán a pet egy lemondó sóhajjal feltápászkodott és gyorsan utánaeredt Simeonnak, amíg nem késő.
Vagy már rég késő volt?
- Bocsánat, elnézést! - állította meg gazdája a fazont az utca közepén - De szeretnek a fénycsíkok és így gondoltam megkérdezem, mi az a cseszett forrócsoki, mert olyant még nem ittam! - lelkendezett a srác a nagydarabnak - Gondoltam veszek egyet, de az eladó csak simát tudott adni... - biggyesztette le a szája szélét - Esetleg nem cserélhetünk? Meg az istenverte browniet is! Olyanból is csak simát kaptam, de tudod az eladó elég buta, nem csodálom, hogy nem értette, mit akarok - vigyorgott és mutogatta a poharat a kezében és a zacskót is a karján, amiben a sütemények voltak - Hiszen nyilat is kértem és azt sem kaptam tőle... még fizetek is rá pluszban, csak hadd cserélhessünk! - kérte meg őt szépen, még egy kissé meg is hajolt, mert azt úgy illik ám! Ha pedig a fickó cserélt vele, Simeon mintha új barátra lelne szegődött oda mellé az útján és kezdett el kérdezni:
- Nem bontom ki, mert akkor hamarabb elpixeleződik, de milyen az istenverte brownie? Az laposabb, mint a sima, mert megverték? Több, vagy kevesebb benne a csoki? És kinek viszed, milyen hercegnőnek? Van palotája is meg minden? Hallottam, hogy valami hercegnőről beszéltél, de én még nem találkoztam olyannal! - mesélte széles jókedvvel és ránevetett az időközben melléjük érő polipra - Képzeld, Tengerszem, egy igazi palota is van itt és ez a fickó a királyi testőr! - intett a fazon felé, akit Tengerszemnek első dolga volt tetőtől talpig végigmustrálni: a pet nem volt olyan biztos benne, hogy az alak megbízható, abban pedig főleg nem, hogy királyi testőr lenne, de idejekorán nem árulta el magát, az nem lett volna szerencsés dolog. Így hát csak egy Ph-h-vel köszönt ő is és onnantól kezdve élénk figyelemmel követte az utat, a környezetet és a fickó minden megmozdulását: ha rátámadna gazdájára, Tengerszem egészen biztosan megvédi majd őt!

by **Hinari** Vas. Okt. 20 2019, 21:39

A szemeiket, arcvonásaikat néztem, miközben a képeket nézegették. Egy sem volt ismerős senkinek - de hogy is lehetett volna? Csupán húsz játékos a többezerből. Feszülten dobtam hátra egy arcomba lógó tincset és bólintottam Ozi szavaira enyhe grimasszal. A fiú már korábban is megkeresett, többek között ezértis mentem oda magam is Taftba, először naivan, majd pár, ehhez kellő felszereléssel. Úgy voltam vele, egyedül kevesebb feltűnést keltek, így bár gondoltam rá, mégsem hívtam Oziriszt oda. Most viszont többen kellünk. Húsz játékos ellen ígyis elég kevés esélyünk van - erre azonban volt már egy tervem.
- Nem tudom egyáltalán zsarolják-e - ráztam meg végül a fejem - Ha tudnám, miért kell nekik pont ő... - vettem egy nagy levegőt, de nem volt alkalmam ki is fújni azt: Ozirisz és a saját üzenetjelzőm egyszerre csippant meg. Hátha Sil üzent valamit! De a feladó láttára csupán sóhajtottam és egy intéssel bezártam a panelt: vajon mit akarhat tőlem Quentin? Egy újabb arénát?
Persze közben, ha Ozi rákérdezett, mit tehettem, rábólintottam, hogy persze, engedje be a fiúkat - igaz semmi motivációm nem volt most hozzájuk, Silence távolléte ugyanis egyre inkább tett zaklatottá. Takeshinek és a többieknek egy mosollyal biccentettem, az asztalra kipakolt képekre tett reakciójuk azonban rávilágított, hogy talán nem is jöttek rosszkor.
Egyedül az volt a furcsa, hogy miért nem mondták el Hoorának, ha tudnak valamit - a sötétbőrű nagydarab egészen biztosan körbekérdezett az alkalmazottjainál, nem?
- Szóval ők Grimm bandája... - tűnődtem el hangosan és kissé feszengve, majd néztem Takeshire - Elmondanád, amit tudsz róluk? Sil egy ideje nem kommunikál velünk és a helyzetjelzőjét is kikapcsolta. Épp azt tárgyaljuk, miként mehetnénk oda és deríthetnénk ki, mi történt - mondtam el a fiúnak és közelebb hajoltam a képekhez, amiken elkezdett magyarázni. A másik fiú közbeszólása viszont meglepett, ugyanis Sil sosem mesélte, hogy elszökött volna tőlük. A Grimm nevet említette párszor, de a találkozásunk előtti időszakból más egyebet nem. Bólintottam. Ez fontos volt.
- Ha elszökött tőlük, akkor annak oka van... és így érthető az is, miért nem hagyják sohase magára. Valahogy megtalálták és azóta ott tarthatják, legalábbis így ezekből ezt szűröm le - néztem szét a társaságon, tekintetem pedig végül Takeshin állapodott meg:
- Tudsz még mesélni erről a Grimmről és a bandájáról, illetve van ötleted, hogyan tudnánk anélkül kihozni Silencet, hogy huszonegy játékossal kellene szembenéznünk? - kérdeztem tőle kertelés nélkül, mert ahogy láttam, eléggé ismerte a csapatot és habár eleinte elég távolságtartó volt velünk szemben, de amióta a Menedékházban élnek, egyre inkább érzem úgy, hogy a kettőnk közti szakadék kezd egyre kisebb lenni. Persze egyelőre nem kértem, nem kérhettem, hogy jöjjenek velünk... ez nem olyasmi volt, amibe szívesen belerángatok gyerekeket; ellenben ha felajánlotta, úgy hálásan bólintottam rá: elég ügyesnek ismertem meg és kellett valaki, aki ismerte már ott a járást.
- Egyébként mi az a fontos, amit meg akartatok beszélni? - kérdeztem rá egy kis szünet után, mert tényleg, alapvetően ezért jöttek.

És Quentin?
A megbeszélés után, amikor már gondolatban tudtam egy kicsit mással is foglalkozni legalább annyi időre, hogy egy gyors "Nem érek rá"-t írjak a fiúnak olvastam el végül, amit nekem írt... és furcsamód ő is Sillel kapcsolatban tette azt. Nem is tudtam, hogy ismerik egymást, a fiú aggodalma pedig jogos volt és át is éreztem. Túlságosan is.

Hinari írta:Szia!
Velünk is hasonlóan viselkedik. Egy veszélyesebb bandával van, így kérlek, egyedül ne próbálj utána eredni. A mai nap folyamán ellátogatunk Taftba és felgöngyölítjük az ügyet.
Ha bármit megtudsz, kérlek azonnal írj. Köszönöm.
Üdv,
Hinari

Persze eszemben sem volt megkérni rá, hogy csatlakozzon és remélem, hogy nem is indul el a saját szakállára, a levelemben írtak ellenére, csakazértis. Mert még ha segítség lenne, mint például Takeshiék... de a harcunk során volt lehetőségem felmérni az erejét és nem, nem ő az, akire Taftban még külön is vigyázni akarok. Sil ígyis épp elég komoly dologba keveredett, nem akartam a kelleténél több életet kockáztatni. Akár jóban vannak, akár nem... az emberi élet minden szép eszménél fontosabb volt.

by **Quentin** Vas. Okt. 20 2019, 22:33

Nem számítottam igazából semmire. Elképzelhetőnek tartottam, hogy a lány nem is emlékszik rám, elvégre vele ellentétben én csak egy random játékos voltam a tízezerből, aki ráadásul nem is nagyon csinált semmit azon kívül, hogy az alsó szintek városaiban járt-kelt. Azonban egy próbát megért, és azt hiszem Otomura ér annyit számomra, hogy ennyi energiát befektessek, még akkor is, ha esetleg nem lesz gyümölcse.
Viszont alig néhány perccel azután, hogy elküldtem a levelet, a lustálkodásomnak vége szakadt egy tagbaszakadt alakkal. Nem igazán lehetett figyelmen kívül hagyni a jelenlétét, amikor ilyen hangosan morog, van nagyjából 190 centi és minimum egyszer biztonsági őrként dolgozott egy futballmeccsen. Nem az a forma volt, akiből kinézem, hogy a szabadidejében verseket olvasgat, és ha őszinte akarok lenni, az is megfordult a fejemben, hogy egyáltalán nem is tud olvasni Neutral

Természetesen engem talált meg, de ezen már meg sem lepődök. Valahogy vonzom az ilyen alakokat.
- Önnek is jó napot - köszöntem helyette is, miközben végigmértem a szemüvegemet megigazítva - Tehát nem saját magának keres könyvet - állapítottam meg, mintegy megerősítést várva. Ötven IQ alatt sose árt az ilyesmi - És milyen elkényeztetett hercegkisasszony küldi a gorilláját a könyvtárba ahelyett, hogy a saját lábán sétálna be? - folytattam egy sóhajjal, már csak azért is, hogy kihúzzak belőle valamit, mert ez egy meglehetősen tágan értelmezhető kérdés volt tőle. Egy húsz éves lányt kis túlzással bármi érdekelheti.
- Úgy vélem mindkettőnk érdeke, hogy minél gyorsabban túl legyünk ezen a közjátékon, éppen ezért szeretném megtudni, hogy volt-e a kis védencének valamilyen kívánsága? Bizonyára nem azzal küldte ide, hogy el akar olvasni egy bármilyen könyvet, nem? Bármi megfelel, ami szűkíti a kört - próbáltam meg szót érteni a melákkal. Egyáltalán nem voltam lekezelő, inkább megértő hangnemet vettem fel, mint aki tényleg segíteni szeretne. Kételkedtem benne, hogy ez segíteni fog-e, ugyanakkor nem volt célravezető az első három könyvet lekapni a polcról, mert hát mi van, ha az úr visszajön? Neutral

reminder for myself: Hinari üzenetére reagálni

by **Ronye Arabel** Vas. Okt. 20 2019, 22:57

Kiegészítés a JL-nek:
Az első meglepetés után veszik csak észre a fiúk, egész pontosan Takeshi Leót. Elkerekedik a szeme, kérdőn, meglepetten néz a srácra, de nem szól semmit. Fontosabb az ügy, amiért jöttek. A három másik fiú csak futólag látta őt, és el is felejtették, csak éppen dereng valami nekik.

by **Ozirisz** Hétf. Okt. 21 2019, 21:04

Ami a megbeszélést illeti, egyáltalán nem bíztató a helyzet. Valamilyen módon maguknál tartják Silt, és hozzánk képest elég nagy túlerőben is vannak. Húsz játékos? Mi összesen nem voltunk huszan sose... De Hinarinak van terve, ami azért reményre is okot ad. Ha van terv, akkor az már fél siker. Aztán hirtelen csippanás ütötte meg a fülem: az üzenetjelző, nálam és Hinarinál egyaránt. Első kósza gondolat egy körüzenet érkezése volt Fuwától, azonban ahogy megláttam a feladót, hirtelen nem tudtam hová tenni. ~ Pont a legjobbkor ~ futott át a gondolat az agyamon. Azonban az üzenet szövegét olvasva, felcsillant a szemem, és az előbbi gondolat ismét átvillant az elmémen, csak immáron más értelmezésben. Hinarinak szóltam a váratlan vendégekről, majd amint rábólintott beinvitáltam Takeshiéket. Aztán jöttek a meglepetések. Első körben az, hogy csont nélkül felismerték az asztalon heverő képeket, amikről azt sem tudtuk, kifélék-mifélék egyáltalán. Majd elkerekedett a szemem, ahogy pár homályos részlet került napvilágra céhtársunk múltjából. Sil már egyszer elszökött tőlük? Eddig is kíváncsi voltam, hogy kik és miért tartják maguknál a lányt, de most még jobban felcsigázott: vajon mi történhetett először? Hogy került a képbe Fuwa akkor, és hogy jött elő ismét ez a banda? És miért most? Rádöbbentem, hogy baromi sok dolog van, amit nem tudok a lányról, főleg a múltjáról. Eddig úgy voltam vele, hogy nem is igazán fontos, hiszen a múlt elmúlt, és őszintén: kinek nincsenek olyan dolgai a múltban, amit szívesen elfelejtene? Nekem is megvannak azok a dolgok, gondolok itt arra, amikor az alkoholizmus és a depresszió mély, sötét mocsarában fetrengtem, és nem is igazán éreztem szükségét annak, hogy kimásszak belőle...
Szóval ezek a dolgok, hogy mi volt a lánnyal, még a céhbe lépése előtt, nem tudtam, és igazándiból nem is éreztem szükségesnek, hogy rákérdezzek. Úgy ismertem meg, hogy éppen Hinari eltűnésének körülményeiről kerestem fel, avagy az első, igazán fontos lépés az akkor egyre reménytelenebbnek tűnő nyomozásban. És látszott rajta, hogy mennyire szeretne segíteni, és a mentőakcióban is szépen beleadott mindent. Nélküle valószínűleg el kellett volna dádázni azt az őrt, akit csont nélkül félreállított az útból. Sőt, nélküle lehet sikerrel sem jártunk volna. Elég nagy volt az a kupac akta, amiből a lány kiválasztotta azt a három személyt, akik az elrablás mögött álltak. Enélkül pedig nagy valószínűséggel rossz nyomon indultunk volna el. Szóval bizonyította mindannyiunk számára, hogy a szíve a helyén van, igenis itt a helye a céhben, és a jó ügyért, a barátaiért megtesz mindent. Ez nekem bőven elegendő.
Kicsit elgondolkodtatott, hogy egy-egy, a múltban apróságnak látszó dolog később milyen nagy hatással van más dolgokra is. Ahogy akkor, Hinari esetében is csak utólag vált világossá, hogy milyen szerencse, hogy Silence-re fókuszáltam a céhtársam ideiglenes csapattársai közül, és nem a Tsuji-izé Eikire, akit el is engedtem amikor harmadjára visszadobta a rendszer az üzenetet "Feladó nem létezik" hibával. Na igen, ő aztán nem a komolyság mintapéldánya, szóval nem épp ideális útitárs egy mentőakcióban...
És ez a mostani eset sem különbözik ilyen szempontból: ha akkor Takeshiéket elküldöm melegebb éghajlatra a hálós-rajtaütős mutaványuk után, ahelyett, hogy bár kételyekkel ugyan, de adtam nekik egy esélyt, máshogy alakulna minden. Ha csak leléptem volna én is, akkor nem lenne most velük semmiféle kapcsolat. Nem lettek volna üzenetváltások köztünk, és mivel a Hinarival való találka és megállapodás sem történt volna meg, azt se tudnánk, merrefele járnak. Szóval elég nagy véletlenek kellettek hozzá, hogy akkor úgy döntsek. Avagy egyetlen, akkor irrelevánsnak tűnő döntés, történés mekkora hatással van az események folyására.
A gondolataim mélyéről Takeshi Leo láttán mutatott reakciója zökkentett ki. Na igen, az ex-vörös srác is megérne egy misét, de az már egy másik történet. Az az egy biztos, hogy céhtársam – ha máshogy nem is, de képletesen minden bizonnyal – lekötelezve érzi magát az újbóli találkozás alkalmából...

by **Leonard** Hétf. Okt. 21 2019, 21:56

Nos, a történet kezdett egyre érdekesebb fordulatot venni, habár Leo nem csinált semmit, csak üldögélt kötelességtudóan Ozirisz és Alex között, és igyekezett figyelemmel kísérni az eseményeket, túl a csippanásokon, egészen addig, hogy megérkezett egy csapat idióta, méghozzá Ozirisz jóvoltából.
Oké, lehet, hogy Leo és Ozirisz elsimították már egymás között a feszültséget, de szőkehajú főhősünknek újra meg kellett állapítania magában, hogy céhtársa egy idióta. Nos, legalább negyed részben, mert azért azt is el kellett ismernie, hogy néha meg egész normális is tudott lenni.
Néha. Ha nem barátkozott épp veszélyes emberekkel. Akiket még a céhbe is meghív utána.
Közben a zöld hajú elkezdett dumálni. A szavai kétségbeejtőek voltak. Leoban minden pillanattal nőtt a düh, amit iránta érzett. Ha igaz amit mond, ha most kivételesen nem hazudik, akkor Silence igenis komoly bajban van. Ő pedig nem vette észre! Nem segített neki időben! Nem hihette el Takeshi szavait.
- Ez egyáltalán nem lep meg - pillantott fel a fiú ellenségesen. Tisztán élt benne a kép, hogy legutóbb ez a srác átverte őket.
- Hogyne ismernél bandákat, akik másokat tartanak fogva, ha neked is ez a kenyered! Vagy megint hazudsz, mint legutóbb?
Ki kellett derítenie. Rá kellett jönnie, most igazat mond-e, vagy csak megint játszik velük. Dühös volt, legszívesebben felpattant volna, mégsem tette. Nem tehette, helyette inkább csak ökölbe szorította a kezét. A másikkal megszorította kardját az asztal alatt. Védett övezeten belül voltak ugyan, de Leo látott már sok furcsaságot. Nem valószínű, hogy olyan erős hősök ellen, mint Hinari vagy Alex, meg tudnának küzdeni, de ha megint kiszórják a hálójukat.. Leo féltette a társait, a céhét. És Silence-t.
Nyúlúr megriadt a gazdájából áradó erőtől. Az asztal alatt elsurrant egészen Hinariig, és annak lába mellett keresett menedéket. A lány érezheti, miképpen dörgölőzik hozzá remegve egy szőrgolyó.

by **Ronye Arabel** Kedd Okt. 22 2019, 12:40

JL
//Titeket arra kérlek, hogy szólimit nélkül akár mennyi körben ezt a helyzetet játszuk le. Ha Takeshiék felé kérdés van, akkor azonnal igyekszem reagálni, ha valaki úgy gondolja, hogy gyorsabban közbeavatkozik, vagy szól, akkor jelezze és/vagy írjon még a reakció előtt, egyébként szabad a vásár.

A fiúk kissé megkönnyebbülten összenéznek, amikor Hinari nekik is vázolja a helyzetet.
Az utolsó kérdésre pedig egyhangúlag, szinte egy emberként válaszolnak:
– Fuwa. – jelentik ki.
Csak ezután jutnak oda, hogy Takeshi tolmácsolásában a többi kérdésre is egyben válaszoljanak.
– Tegnap láttuk, egy pillanatra, nagyon szomorúnak tűnt... És nekünk sem mesélt sokat… Egy kis ideig velünk lakott, aztán elváltunk, mert szeretett volna egyedül lenni… - mondja kissé bizonytalanul. – Sajnos nem sokat tudunk… Egyszer megkért minket, hogy figyeljünk valakit, és adjuk neki át az információkat, úgyhogy találkoztunk a vezér csapattal, és azt akarták, hogy ha kell, meg is öljük, de nem akartunk ilyet tenni, úgyhogy hamar inkább távol maradtunk tőlük… - meséli, láthatóan igyekezve fel is idézni dolgokat.
– Ha tudnánk, vele együtt jöttünk volna... – mondta elbizonytalanodva.
Ezután kicsit szomorkásan, és megszeppenve nézett Leóra
– Nem akartunk soha senkit bántani – szögezi le kétkedve pislogva a fiú indikátorára – Neki meg sosem hazudnánk – mutat Ozira, és közben Hinarira is vet egy pillantást, hiszen ő is sokat segített nekik. – A te megjelenésed tán nem hazudik? – bök Leó feje fölé e fejével – Vagy csak neked jár új lehetőség? – kérdezi a számára egyetlen ismert módszert alkalmazva a fiúban felfedezett támadó ellen: visszatámadva.

Simeon
Hát nem kifejezés, ha azt mondom, megleptél.
Az eladó, bár szeretne, nem tud segíteni, főleg azért, mert fogalma sincs miről beszélsz. Próbálkozik ugyan, és sebtiben rajzol neked egy nyilat egy darab papírra, de az se nem hasonlít arra, ami Arabelhez vezetett, se nem forog körbe.
Szerencsétlen akkor is pislog, amikor ártatlan, reménykedő arccal megismétled a melák szitokszavait, és fejét csóválva – jobb ötlet híján – neked is ad egy bögre forrócsokit, és egy szép browniet.
A szitkozódó kolosszus meg elengedi a füle mellett a kiáltást, hogy várjon. Neki ugyan nincs ideje, különben meg fel sem fogja, hogy hozzá szóltál.
– Anyáddal szórakozz buta kölyök – mordul, és félre is tol az útból, amikor végül megállítod.
A további csacsogástól meg szinte jojózni kezd a szeme, és idegesen próbál lehagyni – hiába.
– Amíg ennyit pofázol, sose fogsz hercegnőt látni. A rohadt életbe, még szerencsém van, hogy a kisvirág csak füzetbe irkál, nem az agyamra megy a csacsogásával… - áll meg, és kezd kotorászni az inventoryjában egy tárgy után, ami nem akar a keze ügyébe akadni.

Quentin
– Olyan amelyiket egyedül nem engedik… - válaszol a melák láthatóan összezavarodva kicsit, és emiatti dühétől vörösödő fejjel. Sietne ő, így is túl sok időt fecsérelt erre az egészre.
– Valami Quentint emlegetett folyton, meg hogy ő milyen jó könyveket tud, és csak olyat akarna olvasni, amit ő mutatott. Hát tudja a rossebb micsoda az a Quentin… - fakad ki idegesen, de kicsit meg is nyugodva, mert még ő is felfogja, hogy a lehető leghamarabb lesz a problémájára megoldás, és mehet saját dolgára.

//Annyira szeretlek titeket <3 Október 29-ig várom a következő kört, remélhetőleg addigra a JL is tisztázni tudja a helyzetet.

by **Hinari** Kedd Okt. 22 2019, 17:54

Elsősorban Takeshiék mondanivalójára koncentráltam és bólintottam, ahogy egyöntetűen rávágták a választ a kérdésemre: tehát ők is Fuwa miatt jöttek, méghozzá a jelenleginél több információval is. Éppen ezért először fel sem tűnt a fiúk és Leo közti ellenségeskedés, csak akkor, amikor a helyzet nyílt szóváltásba csapott át. Kérdőn néztem először céhtársamra, majd a gyerekekre, végül pedig Ozira, hogy ő vajon mit tud erről az egészről - én nem tudtam róla, hogy Takeshiék ismerik egymást Leoval, belegondolva a múltjukba viszont, talán, érthető volt ez a fajta reakció. Mindkét fél részéről. Először úgy voltam vele, hogy kicsit kivárok, hadd beszéljék meg, de a nem sokkal később a lábamhoz dörgölőző, bolyhos nyuszi volt végül az, aki cselekvésre késztetett. Lehajoltam hozzá, óvatosan az ölembe vettem és vele együtt álltam fel, kicsit megköszörülve a torkom:
- Most mindannyian Silence miatt vagyunk itt, tehát kérlek titeket, tegyétek félre az ellenségeskedést. Takeshi és csapata még náluk is kisebb gyerekek ellátása és védelme céljából raboltak ki másokat utolsó kétségbeesésükben, Leo pedig olyan játékosokat segített kijutni a játékból, akik fején nem NerveGear van, azaz nem ölt - néztem mélyen és komolyan a két illető szemébe, majd gyengéden letettem a nyulat az asztalra, hadd menjen, ahova szeretne. Csak ezek után pillantottam fel újra - Nos, miután ezt letisztáztuk, szeretném, ha azzal foglalkoznánk, ami ennél fontosabb, rendben van? - mosolyogtam rá a csapatra és böktem rá a papírhalomra, ha valakinek ez a kis közjáték elterelte volna a figyelmét az igazi problémánkról.

Innentől pedig nem voltam hajlandó ezzel foglalkozni többet, megjelenésem és hanghordozásom pedig arról tanusíthatta a többieket, hogy jobb, ha ők sem teszik ezt - legalábbis nem addig, amíg egy céhtársunk komoly veszélyben van.

- Ha ez a Grimm bandája ilyen ügyletekbe bonyolódott és vont be másokat is, nem szabad több időt elvesztegetnünk. Ki tudja mire kérik meg Fuwát, amíg mi itt ácsorgunk... - folytattam - De a feje fölött a JL céhlogójával valószínű még annál is több naiv játékos hisz neki és teszi meg, amit kér, mint azelőtt, így elhiszem, hogy szükségük van rá - húztam el a szám szélét és egy tollal bekarikáztam azokat a személyeket a képeken, akiket Takeshiék fontosnak jelöltek meg.
A neheze viszont csak ezután jött.
- Takeshi, meg tudod mutatni, hova kellett mennetek, amikor találkoztatok velük? Taft elég nagy város, le kell szűkítenünk a lehetőségeket - nyitottam le a térképet és mutattam a srác felé, ha pedig ez megvolt, a térképemen meg is jelöltem ezt a pontot, majd a céhtársaim felé fordultam:
- Először álcázva magunkat, kettesével feltérképezzük, hogy a bázisuk környékén mennyi bandatag sétál. Ha meglátjuk Fuwát, először egymásnak jelzünk, ketten ugyanis valószínű kevesen lennénk azok ellen, akik a lány környékén tartózkodnak - vázoltam fel az elsődleges tervet - Mivel én is találkoztam vele és Takeshiék is, nem tartják fogva, de csakmert nem sejtenek semmit. Ezt kell kihasználnunk és előnnyé kovácsolni - hogy erre csak akkor jöjjenek rá, amikor már késő - pillantottam körbe és vártam a hozzáfűznivalókat. Közben elővettem egy üres lapot és gyorsan felírtam rá Alt, Ozit, Leot és magamat, majd egy kis szünet után Takeshire emeltem tekintetem; a toll a papír felett alig pár centivel pihent meg.
- Szeretnétek részt venni az akcióban? - kérdeztem meg nyíltan - Főleg a feltérképezésben és a megfigyelésben; a harcba nem kell beszállnotok. ... Illetve maximum fedezni minket, ha meglepnének, de reméljük, ilyen nem fordul elő - tűnődtem el, majd gyorsan még hozzátettem:
- Természetesen mint komoly megbízás, nem ingyen - mosolyogtam a srácokra könnyedén, mert igaz eleget segítettünk nekik ahhoz, hogy ezt ők is megtegyék cserébe, de pontosan tudtam, mennyi emberről gondoskodnak önként, így ha máshogyan nem is fogadták el, ilyen küldetésekért nagyon szívesen adtam nekik plusz aranyat és egyéb holmit. Taft pedig, mint mondtam is, elég nagy város. Nem árt, ha nyolcnál több szem figyeli a környéket, Sil és csapata után kutatva...

by **Quentin** Kedd Okt. 22 2019, 18:48

Egyszerű munkahelyi problémamegoldásként indult, de valami egészen más ösvényre terelődött a nagydarab fickó megjelenése. Mondanom sem kell, hogy ez volt a legutolsó válasz, amire számítottam, és szükségem volt néhány pillanatra, talán percre is, amíg összeraktam a képet onnan, hogy meghallottam a nevemet. Jó lenne azt állítani, hogy tucatnyi fiatal lány érdeklődik az ajánlásaim iránt, de most valahogy mégis könnyebbséget jelentett, hogy csak egy ilyen van. Hamar belém nyilallt a felismerés, hogy csakis Otomuráról lehet szó, és onnantól kezdve fokozatosan gyűrűzött be a tudatomba a többi információ, elsősorban az, hogy valaki fogva tartja...
- Értem Quentin a kolléganőm, máris megkeresem - nyugtattam meg a még mindig meglehetősen ideges fickót, miközben alaposan végigmértem, a memóriámba égettem az arcát, a ruházatát, mindent - Ám előtte szeretném megkérni, hogy bökjön rá arra a panelre és a felugró ablakban adja meg az adatait. A kölcsönzéshez be kell iratkoznia. Ha pedig esetleg a kisasszony nevében szeretne kölcsönözni, akkor szükségem lesz az olvasójegyére, valamint öntől egy felelősségvállalási nyilatkozatra, amit szintén megtalál a menüben - tájékoztattam a férfit szenvtelenül, miközben a pulton lévő érintőpanel felé tereltem a figyelmét. Remélhetőleg tud olvasni Neutral

Na és persze írni, nem ártott, ha tudom a melák nevét.
- És most ha megbocsát, öt perc és jövök. Addig a kollégám segít, ha kérdése akadna - mutattam a lányra pár lépésre tőlem, aki nagyjából ugyanúgy viselkedett, mint én, amikor épp nincs dolgom, vagyis a könyvébe temetkezett. Leszámítva, hogy ő a pulton támasztotta meg a lábait, én pedig ilyet sose tennék Neutral

Jó kifogás volt "megkeresni a kolléganőm", mert szükségem volt egy kis időre, amíg átgondolom ezt a szituációt. Tisztában voltam vele, hogy mennyire irreális helyzetbe csöppentem, annyira kézenfekvő volt minden. Ez akár egy csapda is lehetett, amit nekem állítottak. Tudom, hogy az az öntelt fajankó is itt van, hallottam egyik-másik ártatlannak tűnő játékáról. Nem kívántam még egyszer a kísérleti egere lenni annak a manusnak Neutral

Mindennek ellenére vitán felül állt, hogy Otomura valószínűleg bajban van, nekem pedig minden bizonnyal muszáj lesz belekevernem magam, mert nem tudom, hogy lenne-e más is, aki a segítségére sietne. Annál jobb nyom pedig nemigen létezik, mint követni egy faragatlan tuskót, aki könyveket visz neki. Úgyhogy összeszedtem három kötetet, ami érdekelhette Otomurát, majd elindultam visszafelé. Nagyjából ekkor csippant az üzenetjelző panelem. Ami azt illeti, lehet hogy pont a céhjelvénye keverte bajba a lányt, ha jobban belegondolok. Köztudott, hogy mit csinál a céhe, és van olyan réteg, akinek ez nyilván nem tetszik.

Késő Találtam valakit, aki tudja, hogy hol lehet

- pötyögtem vissza villámgyorsan, majd késlekedés nélkül visszatértem a pulthoz a könyvekkel, bízva benne, hogy már rendelkezésemre állnak a fickó adatai. Vagyis a neve, elvégre nem kérünk túl sok adatot a beiratkozáshoz. Csak egy nevet, egy üzenetküldési jogot és egy kevés aranyat.

by **Simeon** Szer. Okt. 23 2019, 20:13

Hát, a fickó királyi testőr lévén igencsak mogorva volt - vonta le Simeon a következtetést, aztán eszébe jutott, hogyhát lehet, hogy a királyi testőröknek ilyennek kell lenniük. Nem igazán vette magára, hogy egyszerűen csak félretolták az útból; vidáman mondta tovább a magáét és nézte, csak nézte a sok sok napcsíkot a férfi körül. Egy igazi hercegnőhöz készülnek éppen!
- Igenis, értettem! - vágta haptákba magát nevetősen - Ez azt jelenti, hogyha csöndben maradok, akkor láthatok hercegnőt?
Csakúgy csillogott a szeme és ezek után tényleg, tényleg igyekezett nagyon, de nagyon csöndben maradni ám! Tengerszem összeszűkült szemekkel figyelte mindezt: a fiatalkorú polipnak egyáltalán nem tetszett Simeon "új barátjának" stílusa, sem pedig mondanivalója - amikor pedig megemlítette a füzetbe irkálást, a petnek elkezdett derengeni valami... de kérdezni közös nyelv híján nem tudott és amúgysem volt biztos benne, így abban maradt magával, hogy egyelőre meglátja, a fickó hova merre viszi őket. A polip biztos volt benne, hogy idomárjának nem tűnne fel, ha valami sikátorból nyíló pince felé vennék az útjukat, de azt már most tudta, hogy nem fogja megállítani Simeont. Nem, amíg lehet, hogy Fuwa van ott, ahová tartanak. És amúgyis elég erősek ők ketten! - biztatta magát, de ezzel inkább azt a tényt szerette volna valahogy átírni, hogy neki, mint petnek, bizony elsősorban a gazdáját kell védenie. Őt így írták meg, de... de Fuwát nagyon szerette. És elég erősek hozzá, hogy megvédje a srácot akkor, amikor ott vannak. Igen. Egészen biztosan!
.. Márha a fazon le nem rázza őket hamarabb, erre azonban a polip, elnézve a fiút, kevés esélyt látott:
- Amúgy... - vett egy nagy levegőt Simeon és pislogott fel a melákra: nagyjából ha fél percig bírta csöndben, szó nélkül a dolgot, de ez márcsak ilyen volt, nem lehetett vele mit kezdeni - Én is ismerek valakit, aki füzetbe irkál - mosolygott rá a másikra, de halkabban beszélt, hiszen nem akarta, hogy a fazon agyára menjen. Mert akkor nem találkozhat a hercegnővel, aki füzetbe ír mint Fuwa, és mivel ugyanúgy füzetbe ír, Fuwa biztos nagyon örülne neki, ha egyszer Simeon elvezetné őt abba a palotába! A srác szemei előtt már ez a kép élt, és alig várta, hogy odaérjenek.
- Nagyon szépen mosolyog és szereti a macskákat, nameg a polipokat is - folytatta ábrándos arccal, de közben végig figyelt azért, hogy a fazon merre fordul, hiszen nem akarta őt egy pillanatra sem szem elől téveszteni: úgy tapadt rá, mint Tengerszem a pillecukrokra és nem, nem lehetett eltántorítani a céljától. A fejébe vette, hogy megnézi magának ezt a hercegnőt, a királyi testőr pedig épp az előbb ígérte meg neki, hogyha nem beszél sokat, odavezeti őt. Mert ezt ígérte, ugye? Simeon pedig nem az a fajta, aki ilyen ajánlatokat csakúgy veszendőbe hagy!

by **Ozirisz** Szer. Okt. 23 2019, 21:09

Kisebb szóváltás alakult ki Leo és Takeshiék között. Valahol várható volt, és gondolhattam volna, hogy ez lesz belőle. De ha egyszer nagyon fontos dologról akartak beszélni, akkor a legkevesebb, hogy meghallgatjuk őket. És milyen jól is tettem, hiszen ha elhajtom őket, valószínűleg kidobok az ablakon rengeteg infót és nem kevés reményt Fuwát illetőleg. Mondjuk meg tudom érteni a céhtársamat is, elvégre én is baromi nehezen akartam hinni a srácoknak első körben. - Ők már a céh szövetségesei – mondtam Leonak – bár az eszközeik a múltban hagytak kivetnivalót maguk után, - nem, nem kifejezetten a hálóra gondolok - képesek voltak a változásra, látván hogy van más út is – persze a franc se gondolta, hogy Leo mostanság nem járt a Menedékház környékén, hisz akkor már korábban szembesült volna a dolgokkal. Mindenesetre a srác pont azt csinálta, amit én, és amiért a kazamata bejáratánál meg is kaptam a magamét, kitől szóban, kitől szavak nélkül, egy-egy rosszalló pillantás formájában: egy dolog miatt elítéltük a másikat, és beskatulyáztuk, anélkül, hogy bármit is tudtunk volna a nagy egészről. Hinari felszólalása vetett végül a dolognak, és terelte vissza a témát az ittlétünk fő okára: Silre.

Mindenesetre Takeshiék információi is aggasztottak, és Hinari is észrevette miért is lehet nagy bajban a lány. - A magasszintű cukiságfaktorról nem is beszélve, amivel még könnyebb a befolyásolás – akaratlanul is eszembe jutott, ahogy pár szóval félreállította a lány az ajtóból az őrt. Mi lesz, ha valami olyasmire vetetik rá az áldozatokat, hogy pakolja ki az inventoryját és séta... vagy ugrás a kútba vagy a szint széléről... jobb ezekbe bele se gondolni. Nem akarom, hogy Szophie sorsára jusson, hogy a rendszer kirakja a céhből. - legjobb esetben is a céh megítélése fog változni negatív irányban ha nem hozzuk haza... ettől sokkal rosszabb alternatívák lehetnek – húztam el a számat, miközben konstatáltam, hogy mekkora bajba is keveredett szegény lány. Arról nem is beszélve, hogy neki kell mindennel megbírkózni, neki kell mindazokkal a terhekkel együtt élni amiket azidőalatt átél amíg ennek a Grimmnek az uralma alatt van. A fogság, a lelki terror, a szabadság korlátozása... és még a jó ég se tudja, mi mindent kell átélnie, elviselnie amióta csapdába esett... Arcomon minden bizonnyal látható volt az aggódás, és ahogy belegondoltam Fuwa helyzetébe...
Majd a Hinari által felvázolt taktikára fókuszáltam. Az álcázáson kicsit elgondolkodtam. Jártassággal nyilván könnyű, lopakodás, rejtőzés kombó és jó eséllyel megoldva, persze sose tudni, kinek van az ellenség soraiból túltápolva az észlelése. Vagy sose lehet tudni, hogy ki használ rendszerszintű hacket, mint például ami a térképen csak egy sima utca, a valóságban az út helyén az ellenség főépülete, ami biztos nem úgy nőtt ki a földből, mint a gomba. Nade vissza a taktikához: - Az álcázást jártasság nélkül hogy oldjuk meg? Milyen lehetőségeink vannak? - tettem fel a kérdést – a kristályok a lehető legrosszabbkor járnak le, a sétáló bokor a macskakövön kicsit elüt a környezettől, ahogy ha Scooby és Bozont példáját követjük, szintén feltűnő egy guruló kuka... Aincradban. - kezdtem el ötletelni. Az igazat megvallva az itemek jelentős részét nem is igazán ismerem, főleg amiknek nem elég egyértelmű neve van, vagy a speciális, ritka, csak egy eldugott boltban kapható random itemeket... Leszámítva pár kivételt, mint például , hogy a hintőpor egy körig farkasnátha státuszeffektet rak a célpontra.

by **Leonard** Szer. Okt. 23 2019, 21:27

Leo nyitotta volna a száját, hogy tovább vitatkozzon, de aztán Hinari belé fojtotta a szót. Épp úgy érezte magát, mintha egy anyuka megdorgálta volna, pedig a sajátja ilyesmit sohasem tett. Talán épp ettől tűnt ennyire félelmetesnek a dolog, szinte meghűlt az ereiben a vér. Rá nem szoktak rászólni, nemhogy így, máshogy sem.
Persze, azt senki se vethette a szemére, hogy a mérgét végül nem sikerült lenyelni, így hát magában duzzogott tovább, kezeit továbbra is ökölbe szorítva. Ha nem Hinari lett volna az, aki rászól, talán nem is adja meg ezt a fajta tiszteletet. A lánynak mondjuk járt, már csak azért is, amit együtt átéltek eddig. Felhúzta boss szintre. Elég sok mindent köszönhetett neki. És az is kétségtelen segítette az egy helyben maradását, hogy belátta, Silence-n valóban nem segít, ha vitatkoznak. Ám megbízni ebben a Takeshi kölyökben? Elég instabil lábakon állt a dolog, de nem volt más nyom, amin elindulhattak volna. Ha két ellentmondásos információ lett volna, egyértelmű, Leo melyikre hallgat inkább, de így nem nagyon volt választása.
A fiú csak bólintott Ozirisz szavaira, aztán maga elé húzta a térképet.
- Ha már tudjuk, hány taggal számoljunk, és melyek a frekventált területek, fel tudnánk osztani egymás között, hogy ki melyiket fésülje át. Én amondó vagyok, hogy ha nem erőszakkal, hanem valami más indokkal tartják fogva, megnézhetnénk az olyan helyeket is, amik neki szimpatikusak - folytatta a gondolatmenetet, miközben Nyúlúr, akit Hinari nemrég engedett el, szintén közelebb óvakodott a térképhez. Leo az utolsó pillanatban rántotta el az adag papírt, ami a személyeket ábrázolta, mielőtt az állat megharapdálta volna őket.
- Azt kell eldönteni, vajon mennyire számítanak ránk - pillantott aztán céhtársára. - Alapesetben akár egy teljesen átlagos álca is megfelelhet, ha nem jó megfigyelők, már egy ruhaváltástól is összezavarodhatnak. Ilyesmire viszont nem alapozhatunk információ hiányában, túl labilis terv - vonta meg a vállát. Gondolatban még hozzátette, hogy akár exbarátnőnek is öltözhetnének, de kimondani nem merte. Legutóbb is szörnyű következménye volt, amikor ezzel viccelt. Na meg, annyi érzelem még belé is szorult, hogy nem szórakozott ilyesmivel más kárára. Ő se szerette, ha az exeit emlegetik.
- Bozont mellé nem kellene Vezért is idehívni? Megnézném, ahogy Scooby snack-et dugsz le a torkán.

by **Ronye Arabel** Szer. Okt. 23 2019, 22:10

JL:
Hinari elég hatásosan csitítja le Takeshit, aki abban a pillanatban láthatóan is elszégyelli magát, mikor a lány Fuwát említi. Mást nem tud tenni, így azzal próbálja elkerülni az újabb veszekedés lehetőségét, hogy próbál nem nézni Leo felé.
Határozottan bólint a kérdésre, tudja hova kellett menni.
- De nem úgy tűnt, hogy be voltak ott rendezkedve… - jegyzi meg.
Végül mielőtt a kérdés elhangzana a másik három fiú bólogatásával kísérve kijelenti, hogy ők is segítenek mindenben, amiben tudnak.
- Mi nem találkoztunk Fuwával, amikor Grimmékkel beszéltünk… - jegyzi meg Takeshi elgondolkodva.
- És ha mi derítenénk fel? - kérdezi Hide - Közülünk csak kevés srácot ismernek, és azokra sincs okuk különösebben figyelni… - teszi hozzá kérdőn.
- Leonardnak egyébként igaza van… Érdemes körülnézni azokon a helyeken, amiket Fuwa szeret. - pillant mégiscsak a szőke kardforgatófiúra Takeshi egyetértőn bólintva.

Quentin:
A melák látszólag kicsit megnyugszik, amikor azt mondod, te tudod mit jelent a Quentin, aztán értetlen, és buta arckifejezéssel megint kezd ingerültebb lenni, amikor meglátja milyen adatokat kell megadni.
De csak a fejét vakarja, amíg elmész - aminek örül, mert az azt jelenti gyorsabban meglesznek a könyvei a kislánynak.
Mire visszaérsz még mindig a fejét vakarva pötyög…
Felhasználónévként eddig azt adta meg, hogy Smasher, és bepipált mindent, amit a panell kért.
- Akkor mostmár vihetem a könyveket? - kérdezi reménykedve, és ha ezzel kézbe kapja végre a könyveket, odavet valami köszönömfélét, és gondolkodás nélkül előveszi a teleportkristályát, és elteleportál Taftba.

Simeon:
Ha ez a melák valami értelmes, jó emberismerő fickó lenne, biztosan le lenne nyűgözve, hogy mennyire próbálkozol, és nyert ügyed lenne: pillanatokon belül a hercegnőnél találnád magad.
De sajnos nem ilyen alakba futottál, hanem olyanba, aki fel sem igazán fogja miről csacsogsz, és épp ezért még idegesebb lesz, mint amúgy volt.
- Egyszer biztos, de menj szépen vissza játszani, ahonnan jöttél - legyezget a kezével hevesen, miközben még mindig az itemjei között kotorászik.
- Van még Aincardban aki füzetbe írkál Fuwán kívül? - pislog egy nagyot, aztán megrázza a fejét - A rosseb egye meg már, hogy nem találom azt a kristályt- fakad ki dühösen, és csap egyet a levegőbe a kezével - éppen ezzel a mozdulattal sikeresen rábökve egy kristályra, amit viszont megfogni nem tudott: összetört az utca kövén. - A rohadt életbe… - mordul fel, és nagyon gondolkodni kezd, hogy most mit csináljon.

//Nem kell ide határidő Very Happy

Pörögjünk \o

by **Hinari** Csüt. Okt. 24 2019, 10:48

Ha maradt is minimális feszültség a fiúk között a közbeszólásom után (mert jól láttam, hogy maradt), nem foglalkoztam vele. Egyszerűen csak nem fogom együtt osztani őket, ennyi volt az egész - mert most tényleg, ennél Sil sokkal fontosabb volt. Ozi közbeszólására a cukiságról csak félmosollyal biccentettem, ami viszont már egy komolyabb homlokráncolást is eredményezett, az a céh megítéléses rész volt. Elutasítóan mozgattam meg a fejem önkéntelenül is, nem a tényt hárítva, mindinkább a jelentőségét: mégis kit érdekel, milyen a céh megítélése? Jelenleg fél Aincrad előtt is szétvertem volna egy csapat gyereket, ha ezzel Silt kihozhatnám arról a helyről. A kérdésekre és felvetésekre röviden elgondolkodtam - újra rápillantva a kitartóan villogó "Önnek üzenete érkezett" ikonra -, majd bejelöltem a minimapomon azt a koordinátát, amit Takeshi mutatott.
- Rendben, köszönjük a segítséget - mosolyogtam hálásan Hidera és a többiekre - Úgy gondolom, hogy akkor először mehetnének Takeshiék pár ügyesebb, Lopakodással rendelkező társukkal felderíteni, őket követhetnénk mi, kettesével. Csapatbontás ügyében, hát... - pillantottam bocsánatkérőn Alra - Talán egy Ozirisz-Alex és Leo-én páros lenne a legmegfelelőbb. Szintkiegyensúlyozottságban és a csapatmunkára való képesség miatt is - néztem szét a társaságon, hogy nekik mennyire lenne jó ez így. Alex csak rábambult először Ozira, majd Leora, végül pedig egy egyetértő vigyor kíséretében okézta le a dolgot. Sokat zenéltek együtt Ozival mostanában, így - ellentétben a Leo és Ozi közötti konfliktussal - hirtelen helyzetben is ki fognak tudni állni egymás mellett. Mi Leoval pedig az akaito miatt is, elég sokat mozogtunk már együtt különböző harci helyzetek során.
A Scooby Doos-Vezéres megjegyzés éle helyett viszont egy másik opción gondolkoztam el.
- Igazából hívhatnánk Szophieékat is - biccentettem a srácoknak - Ő is jóban van Fuwával - tettem hozzá Takeshiéknek, akik valószínű annyira nem ismerik a lányt, hogy ez elsőre is egyértelmű legyen. A keresési helyszínekkel kapcsolatban pedig egyetértőn bólintottam Leo ötletére, megerősítve ezzel Takeshit is - Igen, megnézhetünk cukrászdákat, teázókat és ha van könyvtár Taftban, olyasmiket is. Meg szép parkokat, ahol nyugalomban lehet olvasni... már ha van ilyesmi abban a városban - tűnődtem el és húztam is el a szám szélét, majd Oziriszhez fordultam - Ami az álcázást illeti, jobb opciónk most nincs, mint a Kinézet Kristály, ellenben lehetne kombinálni Leo felvetésével a kristály lejárása okozta hibák elkerülése végett. Azaz olyat választunk, aki magasságban, alkatban és nemben passzol, de teljesen más arcvonásokkal, hajszínnel és kiállással rendelkezik. Megváltoztatjuk még itt a szem- és hajszínünket arra, majd kristályt aktiválunk és így teleportálunk el. Megmutatjuk ezt az arcunkat az ottaniaknak majd magunkra húzzuk a köpenyt, így ha vissza is változunk, akkor se fog senkinek feltűnni, hiszen a csuklya alatt még az előző arcunkat fogják feltételezni - magyaráztam - Mindenki gondolkozzon el ilyen játékoson, közben én írok Szophienak.
Lenyitottam az üzenetküldő panelt és ha már ott voltam, egy sóhajjal elolvastam Quentin levelét is. Gyorsan visszaírtam neki, mielőtt azonban befejezhettem volna a barátnőmnek írt levelet, máris megérkezett a fiútól a válasz. A válasz, ami az egész tervet borította.
- Srácok, változott a helyzet. Azonnal indulunk Taftba - jelentettem ki - Quentin, Sil egyik ismerőse talált valakit. Kérek személyleírást, de mindenképpen előttük kell odaérnünk a városba - hadartam és gyorsan átállítottam a hajam és szemem feketére, a ruhámat pedig lila-fehér-fekete kombinációjú, sokkal, nos... felvágósabb stílusúra - Ha meglátjátok Quentint, álcázva kövessétek és fedezzétek, ha bajba kerülne. Nagyon magas, vékony, szőkehajú, szemüveges fiú. Rá fogtok ismerni, amennyiben nem álcázza magát, de amint megvan a pontos helyzete, oda fogok sietni hozzá, a helyzetjelzőmből pedig ti is értesülni fogtok róla. Háromnál többen sose legyünk közel hozzá, az feltűnő lenne. Ha nem találjuk meg rögtön, az eredti terv van életben.
Felvettem egy vastag, bokáig érő, az oldalamon lévő Katanát teljesen eltakaró köpenyt, majd ha mindenki megvolt ezzel, aktiváltam egy Kinézet Kristályt.
- Leo, te kövess engem. A többiek tudják a dolgukat. Körüzenetben értesítsük egymást, bármi van. Sok szerencsét! - mondtam és kimondtam a szavakat - Teleport, Taft!
A városban pedig első dolgom volt barátfelkérést küldeni Takeshinak, Hidenak és Quentinnek, hogy tudjam, merre járnak és visszaírni a harcos fiúnak is. Csak remélni tudtam, hogy még nem késtünk le az emberéről...

Hinari írta:Kérek személyleírást, vagy ha követed, az álcád leírását. Taftban várunk rátok.

by **Simeon** Csüt. Okt. 24 2019, 20:31

Pár pillanat alatt történt. Ugyan Tengerszem és Simeon egyszerre fogta fel a fickó szavait, fejükben mégis teljesen más gondolatok fogalmazódtak meg.
- Tehát Fuwa egy hercegnő!? - kiáltott fel Simeon meglepetésében és el is nevette magát, félig a megkönnyebbültségtől, hogy a fénycsíkok mégiscsak őhozzá vezették őt! - félig pedig a csodálattól, mert tényleg, ő nem is tudta, hogy a lány egy valódi hercegnő lenne. Akkor ezért van olyan sokat abban a hatalmas palotában a kezdetek városában! Simeon alig várta már, hogy a hercegnő körbevezesse ott - Szóval itt is van palotája? Surprised

- tette fel a kérdést inkább magának, dehát ha egyszer Fuwa hercegnő, miért ne lehetne sok palotája? Körbe is nézett, de szép napos volt az idő, a hely tehát szép volt. Őneki biztosan. Ezzel szemben Tengerszem mostmár teljesen biztos volt benne, hogy Fuwa bizony ennél az unszimpatikus alaknál van és valószínűleg nem önszántából, ha az üzenetekre sem válaszol - de hogy erre hogyan világítson rá és főleg hogy mit is tegyen ő, egy értetlen idomár fiatalkorú polipja, arra sajnos nem tudta a választ. Egyelőre.

Azaz pár pillanat alatt történt minden. A fickó előhívott egy kristályt, Simeon kiáltásával nagyjából egyidőben, de - talán pont emiatt - képtelen volt megfogni még a levegőben. Az item fényesen csillant meg a napon, hősünk pedig petjével egyszerre vette észre... és értette meg, hogy mi is az. Mert igaz nem tudtak mindent Aincradról és a benne található dolgokról, de kristályíróként Simeon a piacon lévő összes fellelhető darabot megbámulta már legalább ötször és a polipjának is mesélt róluk. Simeon tehát ugrott, kezében a két pohár forrócsokival, amelyből, nos... az egyik a férfi arcán landolt és folyt le róla apró, barna pixelek formájában. Forró is volt, lévén forrócsoki, a testőr tehát igencsak mérges lehetett az eléje kerülő gyerekre, aki persze nem tudta elkapni a kristályt a levegőben, ellenben belebotlott a fickóba és ha amaz nem volt teljesen egyensúlyánál, valószínű vele együtt esett el.
- Hoppá, elnézést, elnézést nem akartam! Testőr úr jól van? - ijedt meg és próbálta kiszedni tagjait a másik közül, miközben az egybenmaradt forrócsokit igyekezett úgy is tartani. A browniera pedig ráült: így már tényleg lapos lesz, ha megverték, ha nem - futott át Simeon agyán a gondolat és varázsolt is rá egy vigyort, de egyszerre meglátta ügyes polipja nyolc csápját, és közüle valamit csillogni... - Szép volt, Tengerszem! - örült meg - Testőr úr, a palotánál találkozunk! - kacsintott rá a még mindig kicsit csokis alakra hatalmas vigyorral, kikapta ijedt petje kezéből a folyosó kristályt és mielőtt Tengerszem bármit tehetett volna, egy mozdulattal már aktiválta is. Irány a palota nagyterme, benne Fuwával, a hercegnővel! Hogy mennyire, de mennyire fog örülni nekik!

by **Quentin** Pént. Okt. 25 2019, 19:59

Noha megvolt a kockázat benne, természetesen az volt a terv, hogy a melák után megyek, és ha mást nem, legalább azt megtudom, hogy hol tartják Otomurát. Így, hogy a céhe is benne volt a buliban, eszem ágában se volt magányos hőst játszani. Egyébként sem voltam magányos hős, se köpennyel, se anélkül. Az, hogy még itt szívom a levegőt az arra érdemesebbek elől, és nem a föld alatt három méterrel porosodtam, annak köszönhettem, hogy kellően elővigyázatos voltam. Ezt az elővigyázatosságot dobnám ki az ablakon, ha magánakcióba kezdenék, és az, hogy a lánynak könyveket cipelnek, azt sugallja, hogy jól van, és nem fenyegeti komoly veszély.
Volt időm átgondolni, mit akarok tenni, ennek a része volt az is, hogy a rendszer által generált kártyát, az olvasójegyet "elfelejtettem" odaadni. Az, hogy nálam maradt, nem csak abban segített, hogy egy esetleges lebukás esetén legyen kifogásom, hogy miért is vagyok a fickó nyomában, de itt is mentség volt arra, hogy elhagyjam a helyemet. Az egyetlen dolog, ami kicsit kizökkentett az volt, hogy Smasher, ahogy hívja magát, ahelyett hogy elsétált volna az innen nagyjából kétszáz méterre található főtéri teleportkapuhoz, egyszerűen előhúzta a teleportkristályát és kámforrá vált. Ezzel nekem se hagyott más választást, a következő tizenöt-húsz másodpercben sietősen eljátszottam, hogy rátalálok a nálam maradt olvasójegyre, majd én is a kristályom használatába menekültem. Ezzel csak annyi volt a probléma, hogy egyből fel kellett használnom az aduászom, ha el akartam kerülni a feltűnést, legalábbis minimum gyanús lett volna, ha másodpercekkel később én is megjelenek Taftban a melák után, minden ok nélkül. Szóval az érkezés után gyorsan körbenéztem, beazonosítottam a férfit, és néhány sietős lépéssel befogtam.
- Uram, ne haragudjon, ezt elfelejtettem odaadni. Enélkül nem fogja tudni visszaváltani a könyveket - nyomtam a kezébe a kártyát. Ezután a terv az volt, hogy egy helyben maradok, ameddig csak lehet, és megnézem, merre tart, majd ha eltűnik egy sarok mögött, akkor indulok utána. Kapóra jött a céhvezér üzenete, ami mögé el tudtam bújni addig is.

Kb. 190 cm, nagydarab, fekete tüsi haj. Smasher

- pötyögtem be a lehető legrövidebben, majd elfogadtam a felkérést is, csak el ne felejtsem ennek az egésznek a végén megszüntetni a "barátságot." Már csak az hiányzik, hogy tudja, hol járkálok...

by **Ozirisz** Kedd Okt. 29 2019, 01:46

Szerencsére nagyjából elrendeződtek a dolgok Takeshiék és Leo között, legalábbis ideiglenesen. Hinari felszólalásának hála a korábbi nézeteltérések és a hálós balhé helyett Fuwa lett a fő téma, és a megkeresése, kimentése. Leot természetesen megértem, nekem is elég nehéz volt hinni a srácoknak, mert hát azért valljuk be, eljátszotta a srác a bajban vagyok, elrabolták a barátaimat, és ezzel az ürüggyel csaltak minket tőrbe. Pont az emberi jóindulattal éltek vissza, amivel soha nem szabadott volna senkinek. És persze én is ráharaptam a csalira, hisz akkor szeretett céhvezérünket kerestem szerte a világon, és ha valami nyomra, vagy legalábbis affélére bukkantam, minimum az volt, hogy kivizsgáljam, és a végére járjak. Ha Leo céhtag lett volna már akkor, jó eséllyel ő is ráharapott volna a nyilvánvalóan csapdaszagú dologra, hogy egy lépéssel közelebb kerüljön a cél felé...
Mindenesetre az ötletelések folytak nagy erőkkel, Takeshi és a srácok mint felderítő osztag, és a Leo által feldobott elgondolás, hogy Sil kedvenc helyeivel kellene kezdeni. A csapatfelosztáson egy kicsit néztem. Mondjuk arra számítottam volna, hogy Hinari-Alex alkotják majd az egyik párost, legalábbis számomra az tűnt logikusnak. Bár ami a csapatmunkát illeti, amit Hinari is kiemelt, nos, ott lehet akadtak volna problémák a Leóból és jómagamból álló csapatban. Kész katasztrófa időnként kiigazodni a srácon, és a jónak tűnő, logikus ötletet is képes volt lehurrogni. Mint például a "nézzük meg a Black Ironban az eltűnt játékos nevét" dolog. Aztán lehet kibújt volna a szög a zsákból, hogy talán nincs is senki, aki Matty néven játszik. Viszont ha Fuwát megmentjük és hazahozzuk, azt hiszem ráférne egy csapatépítés-féle ami Leot és engem illet. Nagyon úgy tűnt múltkor a kazamata bejáratánál is, hogy rajtam kívül mindenki tud róla mindent, engem meg rejtélyes módon elkerültek az infók, ami egy kicsit abszurd úgy, hogy a napom nagyrészét a Palotában töltöttem az utóbbi hónapokban. Szóval Hinari csapatfelosztására bólintottam: jelenleg tényleg jobb, ha jobban összedolgozó csapatok mennek. Alexxel elég sokat moboltunk és gyakoroltunk is egy időben, mostanság pedig a zenélés ami összehoz minket újra és újra, amihez ugyanúgy elengedhetetlen, hogy összehangolódjunk.
A Scooby Doos utalásra Leo Vezérre asszociált, ami nem meglepő, hisz ezzel én is így voltam. Kicsit kotorásztam az inventoryban, majd egy üveg hintőport tettem le a srác elé – A Scooby-Snack túl átlagos. Inkább ezt szimatoltasd meg vele – mondtam széles vigyorral. Ahogy hapcizott és prüszkölt tőle a farkas, az megmosolyogtatott még akkor is, amikor feszült voltam, és olyan szétszórt, mint aki taposóaknára lépett. - Egyetértek, Szophie sem árt, Taftot lehet jobban ismeri mint mi – mondtam Hinarinak – És kicsit javít az erőviszonyokon is, ha harcra kerülne a sor... - elvégre ha az ellenség a két tucat környékét súrolja, akkor illő lenne nekünk is sereget gyűjteni.
Ami pedig az álcázást illeti, nos, a fekete szín azonnali lecserélését jelentette első körben. Eléggé könnyen beazonosítana aki akarna, hogy JL-es és feketében futkorászik. Hogy is volt az az üzneet? "Ki feketében jársz, semmit sem találsz"? A menü segítségével pár pillanat alatt egy kifejezetten világos szettre cseréltem át az öltözetem. Eredetileg arra a célra raktam el, hogyha a forró, kopár, lepusztult szinteken akadna dolgom. Elvégre ki az a mazochista, aki ötven fokban full feketében vadul? Hát én nem, az biztos. Következő lépés a hajszín átállítása egy őszes-szürkés árnyalatra, és frizura változtatás, szemszín átállítása vörösre, majd végül egy hosszú barna köpenyt kerítettem elő az inventory mélyéről. Egy pillantra megfordult a fejemben álcaügyben a céhbankból előhalászni valami teljes sisakot, ami az arcomat elrejtené, de ahhoz hogy ne legyen feltűnő, hozzá passzoló páncélt és hasonlókat is kéne válogatni, ami meg időigényes és macera. És minél több tárgyat cserélek le, annál több statpontot buknék, az pedig nem túl szerencsés ha harcra kerülne a sor. Szóval marad a köpeny, csuklyával, meg a kristály. Apropó, kristály – Ebből még baj lehet – szólaltam meg, miközben a céhbank tartalmát futottam át – Egy darab Gyenge Kinézet Kristály van össz-vissz... ha ennek vége, tényleg rá kéne állnom ipari mennyiségben farmolni a hozzávalókat – na igen, ritkán van rájuk szükség, de akkor mondhatni életbevágó hogy legyen belőle...
Majd miután a kristály-téma letisztázódott valami módon, attól függően kristállyal vagy anélkül, de útnak indultunk Taft városába. - Mi induljunk a másik irányba – mondtam Alexnak. Taft bizony elég nagy hely, és amúgy sem jó, ha egy kupacon mozog az egész csapat. A szokásos palotaelhagyós jártasságokat, mint észlelés, látás még indulás előtt reflexszerűen aktiváltam. Elvégre kellenek azok, ha messziről ki akarunk szúrni egy Quentint vagy a Grimm-banda tagjait, vagy netán egy Fuwát.

by **Ronye Arabel** Kedd Nov. 05 2019, 20:08

JL

A fiúk innentől nem szóltak bele az ötletelésbe, csak erősen figyeltek, és bólintottak egyetértésük jeléül, és mikor végül kerek lett a terv elnézést kértek, és előre is mentek Taftba teleportálva a kristályaikkal.
Megérkezve a teleportkapuhoz -ahova valamiért Leo egyelőre nem érkezett meg, valószínűleg lassan reagált az eseményekre - láthatjátok, ahogy egy magas, szemüveges, fapofát viselő srác ácsorog, egy nála alig alacsonyabb, nagydarab melák (Quentin leírásának megfelelő alak) pedig idegesen, és kicsit zavartan is siet el nagyjából tőle, miután valamit átvett tőle.

Quentin (és a vastag részt a JL azon tagjai is olvassák, akiknek van hallgatózása)

Smashernek egyáltalán nem tűnt fel, hogy valamit elfelejtett, így igencsak meglepődve fordult vissza, mikor már a teleportkapunál utána szóltál.
- Én… Nem én akarom vissza vinni… Majd a kislány visszaviszi magának - morogta első felindulásában, de azért elveszi a kezedből az olvasójegyet - Bocsi a kellemetlenségért - szabadkozik idegesen, azzal elsiet.

Quentin és JL
A fickó gyorsan tűnik, de nem lehetetlenül gyorsnak. Ha akarjátok, tudjátok követni, bár ki tudja, van-e észlelése, ami miatt esetleg még idő előtt eltűnik valahogy? Főleg amilyen feszültnek tűnik, és ahogy morog magában, amiből hallgatózással egy-egy nem éppen választékos kifejezést el is csíphettek.

Simeon
Yare yare… Te aztán nem vagy semmi. Rendesen összezavarodik a fickó, és kissé gúnyosan nevetni is kezd.
- Igen, úgy is lehet mondani - válaszolja küszködve a nevetéssel, mielőtt megpróbálna otthagyni.
Bután pislog csak a történteken, védett terület lévén nem szerezve sebződést, csak kellemetlen élményt az arcán landoló forrócsoki miatt, és a hasán landoló gyereken.
- Meg vagy te huzatva, fiacskám? - kérdezi vörösödő fejjel, mikor valamit felfog a dologból.
Azt már későn veszi észre emiatt, hogy a kis polip a kristályt megmentette, és válogatott szitkokat üvöltve, de már tehetetlenül nézte, hogy eltűntök a segítségével.
A palotába? Háát… talán az… Mindenesetre nem úgy néz ki. Egy teljesen átlagosnak tűnő céhház kényelmes, de nem hivalkodó, szerény közösségi termében találjátok magatokat. Van itt fotel, kanapé, asztal, néhány könyv, szőnyeg....
Egész kellemesen hat, talán azt leszámítva, hogy rajtatok kívül tíz értetlen, meglepett szempár figyeli, hogy honnan pottyantatok oda, de egyikre sem ismertek rá.

// Leonard ebben a körben még visszacsatlakozhat 500 szóval ( Sad

)
A keretek maradása érdekében legyen határidő, méghozzá November 12. Hajrá, pörögjünk tovább Smile

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] A némaság története

[Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története

Re: [Küldetés] A némaság története