Re: [Küldetés] A némaság története

by **Ronye Arabel** Szer. Jan. 15 2020, 22:01

JL
A kapunk belépő, és az őt félretoló Hinarira Noise kifejezetten barátságtalanul mordul rá, de ezen kívül nem sokat foglalkozik vele, leginkább Oziriszt akarná védeni és terelgetni a hátsó bejárat felé.
Az ajtón kilépő lány szó nélkül megy el Hinari mellett, csak egy kérdő pillantást vetve rá, aztán csak annyit mondva
- Ő is tudja, hogy ha a rókának baja lesz, neki annyi? - megy is tovább dolgára. A nyitott ajtón viszont Noise - megváltoztatva a szándékát - beszalad, céltudatosan, egy lépcsőházig, fel a második emeletre, ott pedig egészen két egymást keresztező folyosóig.
Hinari és Ozirisz észlelése is folyamatosan jelzi, hogy az épületben elég sokan vannak itt-ott, többen szembe is jönnek veletek, és egy-egy kérdő pillantással konstatálják, miért kergetitek Noiset, vagy méltatlankodnak, mert majdnem hasraestek a kis rókában, morogva, hogy Grimm igazán megmondhatná a kis tündérvirágnak, hogy ne engedje csak úgy szabadon a rókáját.
Az álca ideje viszont fogy, és mire a keresztfolyósóhoz értek, már csak pillanatok vannak, míg lejár.
Az egyik irányból kopogás, majd ajtónyílás hallatszik, végül az is, hogy az ajtót becsukják. Noise viszont a másik irányba fordul be - elszaladva az arról érkező két alak mellett.

Quentin

Nem tűnik úgy menet közben, hogy bármelyik területet jobban őriznék. A nő, bár egyébként nem tűnik úgy, mint aki rögtön leharapja a fejed, de ha nézelődés közben őt is szemmel tartod, feltűnhet, hogy azért folyamatosan figyel.
- Mit hittél? Nem egy besavanyodott alak. Jó humora van. De meg se próbáld félvállról venni a munkádat - figyelmeztet a nő, és kopog. Ez alatt is beszélgetnek bent, de kivenni így a hátérzajjal nem tudod mit. Amíg az előbb nevető, ércesebb hang ki nem szól
- Gyere be! -

Simeon
A főnök a homlokát kezdi dörzsölni… Keményebb dió veled beszélni, mint hitte. Egészen kicsit elmosolyodva megcsóválja a fejét.
- Persze, hogy tudjuk, de nem mindig lehet onnan szerezni. És ez sem olyan rossz ám, ha- válaszol. - Meg aztán az se mindegy milyen társaságban fogyasztja az ember a forrócsokit - kuncog fel valamin, ami eszébe jutott.
Mikor a menüjében kezd matatni, téged finom mozdulattal félretol, míg gyors mozdulatokkal felszereli az Aranykoronát, ami kicsit talán jobban csillog, mint megszokott. Nem szeretné, ha az inventoryját vizslatnák, akkor sem, ha történetesen csak egy túl kíváncsi fénylovag teszi.
Amennyit elkapsz a dolgokból, annyit tudsz megállapítani, hogy könnyen elérhető helyen T3-mas, T4-es felszerelések vannak, vegyesen ritkák és gyakoriak.
- Igazán okos fiú vagy. Igen, ez az aranykorona. De nem akármilyen ám! A legjobb aranyból készült Aincardban! - válaszol a kérdésre, ki is húzva magát a székében, csak úgy a hatás kedvéért.
Mikor a társalgásba Tengerszem is bekapcsolódik kíváncsian hallgatja a rövid párbeszédet, és igyekszik nem elárulni, hogy semmit nem értett abból, amit a polip felvetett.
Nem esett nehezére, mert azon már egyáltalán nem rökönyödött meg, hogy udvariasan, lovagiasan engedélyt kérsz, hogy láthasd a hercegnőt.
Ekkor kopognak.
- Legyen, tisztelt lovag, az egyik komorna elkísér. De aztán ne kelljen megharagudnom! - figyelmeztet egyáltalán nem vicceskedve. - Gyere be! -

Simeon & Quentin
A Quentint kísérő nő benyit a terembe, ahol Simeon, Tengerszem, és az aranykoronás főnök beszélgetett eddig.
- Elnézést, hogy megzavarlak - kért a nő elnézést a férfitól - Smasher szervezett be valakit, aki munkát vállalna. - engedte beljebb Quentint, majd becsukta az ajtót maga mögött, miután a főnök intett neki, hogy maradjon ő is.

by **Hinari** Vas. Jan. 19 2020, 14:21

Nem is vettem észre, hogy egy pillanatra benntartottam a levegőt, mialatt az ismeretlen tag elhaladt mellettem. De minden simán ment. Bejutottunk. Kérdésére csak bólintottam, le sem lassítva, inkább az órát néztem a szemem sarkából és az időt számoltam, amennyi a kristályból még hátra lehet. Nem mindet írják meg pont ugyanúgy, másodperces különbségek bőven vannak, ami alapból nem számítana, de most nagyonis: minél közelebb akartam kerülni Silencehez, még mielőtt lejárna a hatás. Persze azért nem hagytam annyiban a kimondott mondatot sem és amíg Noiset követtem sietős léptekkel, azon gondolkodtam, vajon milyen kapcsolat lehet a Grimmnek nevezett főnök és céhtársam között. Ha fogva tartják, miért olyan fontosak az érdekei mégis, hogy a többi céhtárs egyenesen büntetést kapjon, ha megsérti azokat? Ennyire szükségük lehet rá, de pontosan miben? Mi az, amit csak Silence tud és senki más nem?
- Készülj fel, hamarosan megszűnik az inkognitóm - soroltam be Ozirisz mellé a kereszteződéshez érve, ám eszem ágában sem volt másfele indulni, mint amerre a kisróka haladt. Kopogás és ajtócsukás, tehát arrafele nem mehetünk - emerre pedig Észlelésem két játékos jelenlétét érzékelte, de nem volt mit tenni, a kristály hatása is lejárt közben már. De ha Oziriszt nem ismerték fel ezen szín-és stílusmódosított kinézettel, talán engem sem fognak... legalábbis elsőre.
Második esélyt pedig nem fogunk adni nekik.
Határozottan fordultam be a sarkon, köpenyem alatt a Katanával és bár tudtam, hogy ketten fogják keresztezni utunkat, egyszerűen csak úgy tettem, mintha nem érdekelnének: biztos ők is a dolgukra mennek, tegyék csak - és hagyjanak minket is a sajátunk után.
- Hülye róka, csihodjál már le - morogtam azért és nyúltam a pet után, mintha el akarnám kapni az állatot, csak a gyorsaságom nem lenne meg hozzá - Ha tudtam volna, hogy ilyen nehéz, nem vállaltam volna el... - tettem hozzá bosszúsan, mert ha Quentint beengedték, bizonyára vannak itt más nem céhtagok is, akik feladatot vállalnak.
- Téged is kellett mellém beosztania Grimmnek, semmi hasznom nincs belőle, hogy itt vagy - torkolltam le a mögöttem haladó Oziriszt - Elnézést - haladtam el az idegenek mellett, direkt nem véve fel szemkontaktust, hisz mi a rókát tutujgatjuk, nem érünk rá bájcsevegni vagy lassítani, hisz úgy eltűnik a pet a szemünk elől. Nem? Reméltem, hogy ennyi elég lesz hozzá, hogy átengedjenek, bal kezemben azonban már egy kristályt szorítottam, hogy ha mégsem jönne be a terv, még azelőtt aktiválhassam, hogy az a kettő akárcsak egy hangos szóval is tudná illetni a jelenlétünket. De reméltem, hogy erre még nem fog sor kerülni. Az emberek ugyanis a saját környezetükben sokkal kevésbé feltételeznek oda nem illő dolgokat, mint odakint a szabad ég alatt.

by **Quentin** Vas. Jan. 19 2020, 15:24

Semmi kirívó, vagy különös nem volt az épületben, sem a benne tartózkodó emberekben. Persze túl könnyű lett volna, ha egyszer csak feltűnik egy nagy erőkkel őrzött ajtó, vagy akár csak egy folyosó, vagy egy szimpla lépcső. Minden bizonnyal ők sem számítanak arra, hogy vannak olyan elvetemültek, akik mentőakciót szerveznek érte. Ez nem egy film, itt nincsenek hősök, legfeljebb csak őrültek, akik annak képzelik magukat. Most én is egy voltam közülük, pedig semmi okom nem volt rá, hogy itt legyek. Miért kellett volna idejönnöm? Mert ismerem Otomurát? Ismerem a sarki közértest is, érte mégse mozdítom a kisujjamat sem. Mert fontos mások számára? Hát majd akkor ők megmentik, ahogy rajta is vannak az ügyön. Mert fontos nekem? Tulajdonképpen ez sem igaz, ugyanúgy meglennék nélküle, ahogy eddig is megvoltam. Erre fel mégis itt vagyok, és csak azért nem ez a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltam, mert van valami a múltamban, aminél egyszerűen nem létezik nagyobb egy olyan átlagember számára, mint amilyen én is vagyok. Amit most tettem, az egyszerű meggondolatlanság volt, mégis úgy éreztem, hogy helyesen teszem. Az ő érdekében, kellő magabiztossággal ahhoz, hogy ne sodorjam magam veszélybe.
- Eszembe se jutna - jegyeztem meg enyhe éllel a hangomban, miközben a nő feleletére reagáltam. A szeme sarkából végig figyelte, mit csinálok, de ebben semmi különös nem volt. Idegen voltam egy olyan helyen, ahol titkokat őriznek, legyenek azok bármilyen jelentéktelenek is.
Beengedtek, így hát beléptem és felmértem a szobát és a benne tartózkodó alakokat. Az ajtó csukódását csak hallottam, de nem kellett arra fordulnom, hogy tudjam, bent maradt a nő is. Gyorsan összeraktam a képet, ki a főnök, ki a vendég és ki a csatlós. A kissrácot és az állatkáját már biztosan láttam valahol, de teljesen lényegtelen volt, hogy hol találkoztunk pontosan. Nem maradtam az ajtónál, nagyjából a kiskirály és a bejárat között féltávon álltam meg. Nem akartam gyengeséget mutatni azzal, hogy a "menekülőút" közelében maradok.
- A csatlósod egyvalamiben téved. Smasher nem szervezett be. Fogalma sincs, hogy itt vagyok. Követtem - jelentettem ki - Az embereid óvatlanok - tettem hozzá, miközben a nőre pillantottam, azt sugallva, hogy véleményem szerint ő is hibázott - Azt is tudom, hogy valakit őriztek. Szükséged van rám, ha azt akarod, hogy ez így is maradjon - feltételeztem, hogy a fickónak van egy kis sütnivalója, és felfogja, hogy mit akarok mondani. Ha nem, akkor talán nem is lesz olyan nehéz dolgunk, mint hittem.

by **Simeon** Szer. Jan. 22 2020, 18:41

Azért meg kell hagyni, a főnök bizony elgondolkodtatta Simeont: igaz ami igaz, tényleg nem lehet mindig onnan szerezni... van, amikor hatalmas a sor, ez a király viszont úgy tűnik még azt sem tudja, hogy lehet előrendelni is. Ám amikor a társaságot említi, a srác vigyora hatalmasra nő:
- Igen, így igaz! Mi pedig nagyon szeretjük egymás társaságában inni, bizony! Ugye, Tengerszem?
Tengerszem, látva a főnök halántékmasszírozását, együttérzőn, de belül azért nem kevéssé kárörvendőn bólintott egyet: úgy volt vele, hogy ha a fickó belement ebbe a butyuta játékba, bizony egye is meg, amit főzött!
- Ú, erről eszembe jutott, amikor először ittunk forrócsokit Fuwával - kezdett el mesélni Simeon, és ha valaki ekkor a polipot figyelte, láthatta az arcán átsuhanó mosolyt: bizony, ez hosszú lesz - Képzeld valami ikrek összebilincseltek minket, de nem volt gond, mert a napcsíkok azt mutatták, hogy egy cukrászdában kell keresni a kulcsot először! Az nagyon vicces volt, mert kaptunk egy nyilat, ami egy papíron volt, de valahogy nem maradt rajta! És persze az ablak mellé ültünk, mert ott olyan fényes volt! - mondta tovább és hogy közben félre lett tolva, kicsit sem érdekelte: egy lépéssel közelebb lépett újra és ott folytatta, ahol abbahagyta, egészen addig, amíg a felszerelésekre nem terelődött a szó.
- De szép, de szép! - ugrott fel örömében, majd képedt is el - Legjobb aranyból? Miért, különbözőfélék vannak? - döntötte kicsit félre a fejét, polipja pedig valamikor ekkor döntött úgy, hogy beszáll a diskurzusba. Idomárja rá is bólintott, és ahogy azt illik engedélyt kért - és kapott is!
- Hurrá! - kiáltott fel Simeon és csak azért nem ugrott oda és ölelte át a királyt, mert ez nem is igazi király volt. De megengedte, hogy odamenjen Fuwához! - És ki fog elkísérni? - kérdezte, ekkor viszont kopogtak: Simeon gyorsan felmérte a két belépő embert és az egyik ismerősnek is tűnt számára - Te fogsz elkísérni, ugye? - lépett is oda hozzá fülig érő vigyorral és már fogta volna meg a kezét, hogy az ajtó felé húzkodja, mert nem akart itt több időt pazarolni, semmiképpen sem! De a magas, szemüveges fazon nem úgy tűnt, mint aki ővele akarna foglalkozni. Simeon meg is torpant és értetlenül nézett, jobb híján, a szemüvegessel együtt érkezőre - Akkor te?
Tengerszem pedig megragadta az alkalmat és kislisszolt a nyíló ajtón, hogy aztán pár pillanattal később visszadugja a fejét:
- Ph-h? - tartotta meg az ajtót.
- Megyünk, megyünk, mindjárt! - nevetett gazdája és még egy nagyon kicsit, toporogva-türelmetlenül álldogált, mert a nő is inkább a királyhoz beszélt, minthogy őket kísérte volna ki végre... aztán amikor ezek után még a szemüveges kezdett el beszélni, az idomárfiú megunta a várakozást - El fog pixeleződni Fuwa brownieja, ha nem sietünk! - biggyesztette le ajkait és egyik lábáról a másikra állt át... majd döntésre jutott:
- Mi leléptünk, a komorád majd utolér! - jelentette ki és ha a nőnek nem volt kellő reflexe vagy kellően sok pontja gyorsaságon, úgy nem igazán tudott utánanyúlni a hirtelen begyorsító fiúnak. Tengerszem tartotta az ajtót gazdájának, majd amikor az kirohant, becsapta maga után, titkon remélve, hogy arcul csap valakit. És mentek Fuwához! ... vagyis... akartak, de... merre is van az út? Mindenesetre eljutottak addig a pontig, amikor Noise másmerre fordult és arra szaladtak tovább, amerre a róka is igyekezett. Utána meg majd megkérdeznek valakit. Mekkora, de mekkora meglepetés lesz!

by **Ozirisz** Pént. Jan. 24 2020, 12:01

Szerencsére gond nélkül bejutottunk az épületbe, a kapun kilépő tag sem akadékoskodott. Pedig már fejben rákészültem a magyarázkodásra, de úgy tűnik, szerencsére itt nem viszik túlzásba a belépők igazoltatását. Vagy csak akkora itt a jövés-menés, hogy a legkisebb gondjuk is nagyobb ettől? Vagy esetleg csapda, és tudják nagyon jól, hogy kik vagyunk és miért jöttünk, csak hagyják, hogy egyenesen besétáljunk az oroszlánbarlangba? Elhessegettem a paranoiás gondolatokat – most aztán végképp nem engedhetjük meg magunknak, hogy összezavarjanak. De ettől függetlenül készen kell állnunk, ha neadjisten Hinari vagy úgy amblock az egész Liga lenne a célpontja ennek az egésznek, és leszámolni a bandával egyszer s mindenkorra. Egyelőre bejutottunk, és egyelőre nem buktunk le, ez számít. Ami aggasztó, hogy az észlelés folyamatosan jelzi más játékosok jelenlétét. Sokat. Mindenhonnan. Hinari megszólalására csak bólintottam. - Rendben leszünk – válaszoltam céhtársamnak alig hallhatóan. Többet nem mondtam, nem akartam véletlenül sem avatatlan füleknek gumicsontot dobni. Hinari pedig okos lány, és tudja, vagy legalábbis sejti, hogy mire értem: a szimpla stílusváltás is elég nagy váltás ahhoz, hogy egy vadidegen ne azonosítson be. Elvégre Noise is csak a hangom alapján ismert fel, amíg csak látott, idegennek nézett. Szóval... bőven jók vagyunk. Noise céltudatosan fut – remélhetőleg Silhez, Hinari rohan Noise után, én pedig Hinari után. Más körülmények között ez meglehetősen vicces, rajzfilmbe illő jelenet lenne, de ez most nem az a hely és idő. Hinari letorkollására nem reagáltam, jobban lekötött az, hogy le ne maradjak, és hála neki, hogy játszotta a szerepet, így nekem bőven annyit tenni, hogy követem őt, és szlalomozok a felbukkanó random emberek között. Viszont az idő múlásával egyre csak nőtt a csomó a gyomromban. Bármelyik pillanatban lejárhat céhtársam kristálya, és ha pont valaki szeme láttára történik, az elég nagy bukta. Ugyanaz a rossz érzés futott át rajtam, mint akkor, az előtt a bizonyos ajtó előtt, ami állítólag deaktiválta volna az álcánkat. Áru, vagy megbízás? A francokat, mentőakció... Résen kell lennem, és ha valami balul üt ki, akkor bele kell adnom mindent. Hinarinak a nyakamat rá hogy van már terve, de egy esetleges riadóztatáskor legalább az utat le kell zárnunk magunk mögött. Súlyemelés III-al és az esetleges bútorokkal mondjuk nem vészes, de az tuti, lakberendezőnek nem lennék jó: rajtam kívül ki lenne az a hülye aki az ajtóba rakná a kétajtós szekrényt?

by **Ronye Arabel** Pént. Jan. 24 2020, 13:08

Simeon
A főnök már nem reagált, csak kissé fáradtan elmosolyodott. Ha te azt tudnád…
Annál érdeklődőbbé vált a tekintete amikor a történetet kezdted mesélni.
- Ikrek? És kiderült kik volta azok? - kérdezte, próbálva kicsit terelni a gondolataidat olyan információk felé, amik érdekesek számára.
- Mi az hogy! Ilyen aranyból csak a királyoknak csinálnak koronát! - bólogatot, közben bezárva az inventoryját.
Engedélyt kértél, meg is kaptad, a kérdésedre viszont már nem válaszolt a belépők miatt.

Simeon & Quentin
Az ajtóban megálló nő szemfüles volt, így éppen Tengerszem orra előtt csukta be az ajtót.
- Ne siess olyan nagyon, Simeon - szólt a koronás férni az idomárfiúhoz. - Ha már úgy is elviszitek a finomságokat, szeretnélek megkérni még valamire - mondta, és intett a fiúnak, hogy menjen közelebb. Bizonyára titkos feladatot akart adni, amit ha a fiú közelebb lépett, a fülébe is súgott, hogy se a nő, se Quentin ne hallja.
- Maradj még egy kicsit a hercegnővel, és nagyon vigyázz rá! Gonosz játékosok el akarják rabolni! -
Aztán hangosan folytatja
- A kisasszony elkísér titeket a hercegnőhöz- mosolyog a Quentint kísérő nőre, valamit jelezve a kezével, mire a nő bólint.
- Gyertek, induljunk - nyitja ki az ajtót, aztán miután az idomáráros kilépett, be is csukja maga mögött.

Quentin
A többiek távozása után fordul csak feléd a főnök, végigmérve téged, és sóhajtva.
- Azt mondod őrzünk valakit - dől kissé hátra - Pontosan melyik tagjáról beszélsz a céhnek? Itt mindannyian egymást őrizzük. - teszi hozzá, aztán az asztalra könyökölve folytatja.
- Mit akarsz itt Quentin? - kérdezi komolyan nézve rád - A lányom azt mesélte nem sokszor látott még a könyvtáron kívül… - folytatja - Sajnos ő mostanában el van foglalva, biztonságban. - előzi meg az esetleges érdeklődést.

JL
A folyosón szembejövő két alak nem sietett dolgára. Megtorpannak, és megrökönyödve néz rátok
- Hol találtátok meg? Már mindenhol kerestük a kis vakarcsot… - érdeklődött egyikük, miközben a másik felkapta Noiset, és visszafele indult a felháborodva morgó, és vakkantgató rókával. A felháborodás helyett viszont egy idő után inkább mintha valamit jelezni akarna…Mindkettőtök észlelése jelzi, hogy arról, ahol az előbb az ajtócsukódást hallottátok, két játékos és egy pet indul el felétek
- Köszönjük szépen! Mostmár átvesszük! - mondja valóban hálásan, és láthatóan megkönnyebbülve a veletek társalgó nő, elkomolyodva, ahogy Hinari ellép mellette.
- Hé, ide nem jöhettek. Biztosan nem itt van a szállásotok! - mondja egyre inkább kiabálva, miközben a másik Noiset igyekszik csitítani.
- Nyughass hé, a gazdádhoz viszlek, nem a vágóhídra! -
- Ha nem álltok meg, Grimmel húztok ujjat! - próbálkozik még utoljára az utánatok loholni igyekvő nő.

Simeon
Alig léptek ki az ajtón, amit be is zár mögöttetek a nő, a kísérőd már feléd is fordul.
- Siessünk, valami baj van a lány szobája táján - kéri, és ő maga is sietős léptekkel indul a keresztfolyósó felé, amerre Noise korábban elszaladt. Nem kell sokat gondolkodnotok, miből gondolja, hogy baj lehet, mert éppen abból az irányból ti is hallhatjátok a kiáltást
- Ha nem álltok meg, Grimmel húztok ujjat! -
Ezen kívül pedig Noise felháborodott vakkantásaiból is elcsíphettek néhány hangot. Igaza lett volna a királynak?

//A határidő legyen Január 28! :3 \o/ - Ezúttal azt kérem, hogy előbb Hinariék írjanak, mielőtt Simeon írna!

by **Quentin** Pént. Jan. 24 2020, 14:18

Higgadtan vettem tudomásul a férfi szavait. Semmi hasznom nem származna abból, ha másképp reagálnék. Inkább azt próbáltam meg átgondolni, hogy van-e értelme idiótának eladni magam. Valószínűleg nem, eddig sem egy forrófejű, naiv ember látszatát keltettem. Szóval továbbra is arra kellett összpontosítanom, mi lenne a legcélravezetőbb módja annak, hogy Otomura közelébe kerüljek. Nem lehettem biztos benne, hogy a ligások találtak-e utat az épületbe, a kissrácot pedig egyáltalán nem biztos, hogy a lányhoz viszik, sőt, ezt tartottam a legkevésbé valószínűnek. Ugyanakkor annak az esélye is megsokszorozódott, hogy én magam is bajba kerülök. Kellemetlen...
- Micsoda megtiszteltetés, hogy ismernek itt... - húztam egy picit az időt némi éllel a hangomban - Ugyanezt nem mondhatom el, valamiért Otomura nem mesélt rólad - legyen ez a figura akárki, de leginkább egy beképzelt kiskirálynak tűnt ebben az idióta koronában. Lassan kigondoltam, mit akarok. Talán.
- Valóban nem az a típus vagyok, aki sokat pattog, de Smasher tálcán kínálta a lehetőséget, szóval itt vagyok. Látni akarom Otomurát. Vagy találóbb lenne úgy fogalmazni, hogy a legkisebb királykisasszony kezéért jöttem a fenséghez? - böktem a fazon koronájára, na meg persze rájátszottam arra is, hogy a lányának hívta. Nem rejtettem véka alá, hogy nem volt szimpatikus, de úgy voltam vele, hogy teljesen felesleges bájgúnárként viselkednem, úgyse hinné el. Ha más nem is, az intelligenciája valószínűleg magasabb volt, mint az összes többi csicskájának együttvéve.
- Tartom, hogy szükséged van rám. Az embereid nem győztek meg róla, hogy Otomura itt valóban biztonságban van. És sok mindent nem tudtok rólam és a múltamról... - sugalltam, hogy nem feltétlenül az vagyok, akinek Fuwa elmondott engem. Nem akartam a szájába rágni az előnyeit annak, ha megtart, de ha átgondolja, hogy jutottam be ide és figyelembe veszi Otomura szemszögét is, még akár arra is láttam esélyt, hogy megfontolja a dolgot. De ha ez nem is jönne be, legalább feltartom a fickót. Addig se tudja felügyelni, mi történik odakint. Már ha egyáltalán történik valami Neutral

by **Hinari** Pént. Jan. 24 2020, 21:21

Ahogy befordultunk és rájöttem, hogy a folyosónak csakhamar vége, már tudtam, hogy megérkeztünk. Bármelyik mögött is legyen Silence, innen már nincs több kérdés - és ami azt illeti, időnk is bőven elég lesz, bármit is akarjanak a velünk szembejövő alakok. Persze azért folytattam a szerepem, ám amikor az egyik fazon Noise felé hajolt, hogy felvegye, számukra szinte észlelhetetlen sebességgel fogtam meg a játékos karját, mielőtt amaz a rókához érhetett volna: még öt ajtó hátravolt és ha az Észlelésem jól működött (márpedig miért ne működne jól), nem lesz mindegy, melyiket nyitjuk ki először.
- Engedd tovább. Tud ő menni magától is, minek kínozni? - tettem fel a kérdést és igaz a hangom kedvességről és jószándékról árulkodott, de fogásom erős és határozott volt. Hármas súlyemeléssel alátámasztva, természetesen, hiszen védett övezetben, ellenséges közelharcban erre nagyobb szükség volt, mint a Szellő Vértem adta bónuszra. Noise közben sietett tovább, én pedig azzal a lendülettel, ahogy elengedtem a férfi kezét léptem el mellette könnyeden - Biztosíts hátulról - pillantottam Oziriszre komolyan, a két alak viszont nem szállt harcba velünk. Ennyire könnyű lenne? - gondolkoztam el, de tudtam jól, hogy a folyosó túlfeléről többen is közelítenek felénk, így nem engedhettem meg magunknak azt a luxust, hogy leállunk velük társalogni. Felgyorsítottam a lépteim és beértem Noiset, az utánunk kiáltott mondat viszont még egy fél momentum erejéig megállásra is késztetett volna, ha közben a róka nem hagyja el a negyedik ajtót is. Igen, túl könnyű lett volna - állapítottam meg összeszorított fogakkal és teljes sebességgel értem oda az ajtóhoz, megelőzve ezzel a valószínű meglepett Noiset is. Az ajtó túlfelén ketten voltak... tehát őrzik, jobb esetben nem úgy, ahogy engem akkor, odalent... jobb esetben. Még futás közben húztam elő a Katanát és úgy rontottam be az ajtón, kivont fegyverrel és minden érzékszervemmel készenlétben állva... persze csak ha amaz nem volt kulccsal bezárva. Reméltem, hogy Ozirisz képes lesz feltartani bárkit, aki utánunk igyekszik... azt pedig méginkább, hogy a róka tényleg Silencehez igyekezett annyira, és nem mondjuk egy hűtőkamrához érkeztünk, tele finom húsokkal. Az nem kicsit borította volna a terveim Neutral

by **Ozirisz** Vas. Jan. 26 2020, 19:22

Túl könnyű lett volna, hogy mindenki követi a példánkat és csak megy a dolgára. Már csak ez hiányzott. Az észlelés jelez szinte mindenhonnan, erre még ezek is. De remélhetőleg közel vagyunk. Hinari szerencsére gyorsan leszerelte a két alakot, és igyekezett is tovább Noise után. Remélhetőleg már a célegyenesben vagyunk. - Rendben, megteszem ami tőlem telik – válaszoltam Hinarinak, közben pár gyors lépéssel igyekeztem elslisszolni a két rókakergető alak mellett, majd szépen elálltam az utat.
- Grimm? - vágok vissza a nőnek – Bocs, de mi Andersen pártiak vagyunk – húztam egy kicsit az idegeit. De ez már azt jelenti hogy jófele járunk. Vaaaagy, a bandavezér egy másik titkos projektjét veszélyezteti a jelenlétünk? Mindeközben pedig továbbra is tartottam a védekező állást, várva a támadókat. Mert egyvalami biztos: Jönnek...
Ha valaki a díszes társaságból megpróbált Hinari után menni, akkor elé álltam. Ha ez nem volt elegendő, akkor egy ütéssel vagy rúgással, vagy éppenséggel a súlyemelésnek hála egy felemelés-odábbdobás kombóval próbáltam megoldani – értelemszerűen ezek közül éppenséggel ami adta magát. Ezutóbbira is bőven megvan az esély, hogy alkalmaznom kelljen, ha hirtelen előkerül az egész bagázs, akkor a tömeg közepére repülő társuk elég káoszt okoz – és remélhetőleg értékes másodperceket Hinari és Fuwa számára. Ha pedig előkerülnek a fegyverek, úgy én is előrántottam a Katanát. Fegyverrel könnyebb hárítani a támadást, és remélhetőleg a gyorsaság és fegyverkezelés is megvan hozzá. Elvégre nem tudjuk, pontosan kikkel állunk szemben, mekkora szintűek és milyen statokkal, jártasságokkal rendelkeznek. Felszerelésből meg nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, főleg amióta van mód a kinézet változtatásra. Csak remélni merem, hogy tényleg Fuwához vezetett Noise, és Hinarinak is könnyen sikerül rávennie a hazaútra. Elvégre semmit nem tudunk, miért maradt itt, amikor elég lett volna csak teleportálnia vagy üzenetet írnia. De valami azt súgja, nem lesz olyan egyszerű a dolog, mint amilyennek tűnik: Ezt a Grimm csókát is le kell szerelni, és átadni a Rendnek, hogy biztos ne próbálkozzon semmivel a jövőben. Apropó Rend, lehet kéne hívni a Hoorát: elvégre Grimm valószínűleg hamarosan beérkezik, nekem van egy lángoló kardom, a Tűzoltóparancsnok pedig biztos örülne egy kis munkának...

by **Simeon** Hétf. Jan. 27 2020, 18:41

Simeon nem az a fajta srác volt, akit lehetne terelgetni, miről is beszéljen – főleg akkor nem, ha ezáltal a fénycsíkokra kevesebb figyelmet kapnak! És ez mégcsak nem is volt tudatos részéről, így a király kérdésére csak ennyit felelt gyorsan:
- Valami idióták, akik szeretnek vizicsatázni!
Aztán már folytatta is a csillogással és a cukrászdával meg a nyíllal ott, ahol abbahagyta; Tengerszem pedig bosszúsan konstatálta, hogy bizony becsukták előtte az ajtót. Bébi korában még egészen biztosan átfért volna a nő lábai között, de így, hogy megnőtt, meg kellett várnia, hogy azok elmenjenek végre az útból és ezáltal az esélye a menekülésre is elszállt… legalábbis egy ideig.
- Tényleg, tényleg? – vágtatott oda eközben Simeon a főnökhöz újult lelkesedéssel – De mire? – kérdezte és közelebb hajolt, hogy ne maradjon le a titkos információ egyetlen betűjéről se. Aztán hatalmasat bólintott: ő aztán vigyázni fog rá! Hisz ez a Fény Lovagjainak a dolga, nem? Ott marad vele, még azután is, hogy elvitte őt abba a másik kastélyba! Bizony ám! Mert el akarják rabolni! – Már megyünk is! – nyargalt oda a nőhöz – Gyere, Tengerszem! – nevetett rá polipjára, aki amúgy már régen ott volt és várta, hogy végre kiengedjék. A folyosóról csakhamar hangok hallatszódtak, a nőnek pedig nem kellett kérni, hogy siessenek: ha nem igyekezett, ő maga volt az, aki lemaradt Simeonéktól, ugyanis a páros teljes sebességre kapcsolt és úgy robbantak be a kis csoportosuláshoz, mintha az életük múlna rajta. Tengerszem megtorpant és felmérte a helyzetet: volt ott két idegen, akik másik két játékos felé kiabáltak, akik viszont Noiset követték a folyosó vége felé. A fiatalkorú polip jól megnézett magának mindenkit… és nemsokára rá is jött, a két távolabbi miért volt olyan ismerős számára.
Simeon viszont - petjével ellentétben - megállás nélkül rohant el a két idegen mellett, hogy elérhesse a másikakat és kérdezés nélkül, teljes erejével bokszolt bele kesztyűjével az utat elálló férfi gyomrába:
- Ti! Ti vagytok azok a gonosz játékosok, ugye!? Nem engedem, hogy bántsátok a hercegnőt! Gyere már Tengerszem, segíts! – nézett vissza a petre, aki nem volt túlzottan elragadtatva a gondolattól. Csápjával rábökött a férfi feje fölötti területre és egy tapodtat sem mozdult Simeon és a három bandatag közül.
- Phh-phh-hh! Hhhhbrrph-phh-h-ph? Ph-hhh! – fejtette ki véleményét, mire Simeon is megnézte az előtte álló idegen ismerőst és annak céhjelvényét is.
- Óóóó!
- Ph-h.
- Hát, akkor tévedtem. Bocsi Very Happy

– vigyorgott a srác Oziriszre, majd eszébe jutottak a trónteremben mondottak és hirtelen nagyon megijedt – De ezek szerint az emberrablók még mindig itt bujkálnak! Gyere, gyere, neked is segítened kell megvédeni Fuwát! – kezdte el húzni a JL-es férfi pólóját arrafelé, amerre a róka is meg az a másik JL-es lány is ment – A király azt mondta, hogy valakik el akarják rabolni őt! – tette hozzá kétségbeesetten, Tengerszem pedig lemondóan ingatta a fejét és bocsánatkérőn nézett fel Oziriszra: igen, idomárja még mindig nem teljesen látja át a dolgokat… de ezen semmi meglepő nincsen, ugye?

by **Silence** Kedd Jan. 28 2020, 18:25

Próbálta leplezni. Tulajdonképpen nem volt semmi baja… Rendes emberek vették körül, se éhes nem volt, se nem fázott… Még társasága is volt a kis jégrókáján kívül, akivel megbeszélhette a dolgokat… Mégis nagyon rossz kedve volt.
Különösen, hogy Noise már eléggé megunta a szobát, úgyhogy kiengedte, hadd kalandozzon kicsit az épületben, csak elég lesz hozzá három emelet. Neki viszont nem volt kedve kimenni. És beszélgetni sem, hiába igyekezett Tia mindenfélével szórakoztatni. Még a legizgalmasabb kalandok sem tudták elérni, hogy igazán, szívből mosolyogjon.
Várt. Nem tudta meddig kell, de türelmes volt… Legalábbis meg volt győződve róla, hogy teljességgel türelmesen vár. Pedig hiányérzete volt. Biztosan csúnya dolog, de sokminden, és főleg sokmindenki hiányzott neki. Igazán nem hitte volna, hogy jól segíteni Grimméknek ilyen nehéz…pedig ő tényleg igyekezett, és úgy csinált mindent, ahogy kérték, nehogy baj legyen…
Nosie 10 perce lehetett kint, mikor rettentő izgatott vakkantásokkal visszaérkezett az ajtóhoz.
Tia tekintetétől kísérve Fuwa visszaengedte, aztán az ölébe vette a kis virgonc mobot.
A sárga indikátorral megbélyegzett lány hiába figyelte, nem tűnt fel neki, hogy mi történik. Hogy is tűnhetett volna, mikor Fuwa senkinek nem beszélt erről? Nem azért, mert titkolni akarta, hanem azért, mert olyan természetes volt számára az egész.
A kisróka nem hiába volt izgatott. Nagyon fontos, és még annál is boldogabb hírt hozott a szomorú kislánynak. Akinek a meglepett, néma kérdésére egy sor helyeslő vakkantással felelt.
Aztán kiugrott a lány kezéből, és megint az ajtó előtt topogott. Fuwa pedig gyorsan kiengedte, és mivel Tia nem akarta feszegetni a témát, igyekezve valami hosszas, és követhetetlen lelkendezéstől megkímélni magát, és Fuwát is, csak sokkal vidámabban elegyedett beszélgetésbe a vele lévő lánnyal, akit próbálkozás gyanánt lerajzolni is megpróbált. Nem tudhatta ugyanis, meddig kell várnia.
De Noise azt mondta, Simeon itt van, és ha Simeon itt lehet, akkor biztosan Hinari is, és a többi barátja is. Akiknek viszont írni ez ügyben nem mert, hiszen Grimm még nem mondta neki, hogy mostmár nem lesz baj, ha üzenetet ír a barátainak, és véletlenül elkotyog valamit.
Miközben a portré valamiért sehogysem akart olyan lenni, mint az igazi Tia, az idő lassan vánszorgott. Szinte egy örökkévalóságnak tűnt, míg a folyosóról (egy órával sem) később újra Noise vakkantásait hallotta. Furcsa… azt hitte Simeon fog előbb ide érkezni… De az se baj, ha Noise ért vissza! Viszont, Tia jelzésére nem állt fel a helyéről, míg társnője ajtót nyitott. Ami mögül viszont nem Noise rohant be, hanem egy furcsán ismerős lány.
Kellett pár másodperc, hogy Fuwa csillogó szemmel mosolyogva ráismerjen az érkezőre.

by **Ronye Arabel** Kedd Jan. 28 2020, 19:15

Quentin
- Persze, hogy nem mesélt rólam. - jelentette ki, egyáltalán nem meglepve a férfi - Megkértem, hogy ne beszéljen rólunk. Neki is, és nekünk is biztonságosabb így. -
Az okfejtésre komoly arccal bólogat. A tekintetén talán látszik, hogy Smasher talán túlságosan kihúzta a gyufát…
Amikor folytatod Simeonék játékát, felnevet.
- És ahogy elnézem megküzdeni is kész vagy érte - jegyzi meg, aztán elkomolyodva és eltéve az aranykoronát a fejéről, folytatja - Látni akarod. Rendben. És aztán? Ha a barátlistád tanuskodása nem elég, hogy megnyugodj, nincs baja, min változtat, hogy láthatod? - kérdezi, de közben a menüje csippan egyet, és az érkező üzenetet elolvasva komor, aggódó sóhajjal pattan fel a székéből.
- Tudod mit? Gyere velem, és akkor még segíthetsz is biztosítani, hogy Fuwa biztonságban maradjon. - dob a kezedbe egy folyosókristályt. Aztán a nála lévőt használva eltűnik.
Ha aktiválod a kristályt, egy egész kellemes szoba tárul eléd, ha pedig belépsz meg is érkezel rövid úton Fuwa, a kisróka, egy sárga indikátoros lány, és az eléjük lépő főnök elé - valósznűleg néhány pillanattal azután, hogy az ajtó kivágódott, hogy beléphessen rajta az álcázott Hinari.

JL és Simeon
Hinari és Ozi sikerrel tartóztatják fel nemcsak a folyosón szembejövő két bandatagot, de Simeonénak, és a velük érkező Judithot is.
Akik felismerve a helyzetet, úgy tűnik megbeszélt módon járnak el. Judith - az adatok alapján hármuk közül a legerősebb - kihasználva Ozirisz Simeon okozta zavarát elsiet a kardforgató mellett Hinari után, míg a másik kettő igyekezett elállni az utat - nem támadtak sem Oziriszra, sem Simeonékra, de igyekeztek őket lassítani, miután egyikük villámsebesen bepötyögött egy üzenetet.
Nem sokáig tudhattak viszont feltartani titeket együtt: Ozirisz nyilvánvaló fölényben volt velük szemben, ahogy Simeonnak is jócskán segített a maga irányába elbillenteni az amúgy is neki kedvező erőviszonyokat, hogy idomárként nem egyedül törtetett a folyosó vége felé.
Így Judith és a két fiú alig egy perccel az ötödik ajtón berohanó Hinari, és az utána iparkodó Noise után.

Mindenki
Odabent eközben a papírokból Joel néven ismerős férfi jelent meg kristály segítségével, pár másodperccel azután, hogy Hinari el is sodorva az ajtónál álló sárga indikátoros lányt, berohant a szobába.
Fuwának még felpattanni sem volt ideje, a férfi már nyúlt a keze után, hogy maga mögé tolja - Oda, ahol nagyjából azzal egyszerre, hogy Oziriszék az ajtóhoz értek, Quentin is megjelenik.

Akinek észlelése van, az pedig tudhatja, hogy az eddig nyüzsgő, de nyugis épület felbojdult, némelyek visszaérkeztek kristályaikkal, mások elindultak az alsóbb emeletekről, és a fölöttetek lévőről is.

by **Quentin** Kedd Jan. 28 2020, 21:25

Úgy éreztem, bajban vagyok. Persze ez nem csoda, itt, az oroszlán barlangjának mélyén. Ráadásul teljesen egyedül. Hiába tudják néhányan, hogy itt vagyok, egyáltalán nem alapozhattam arra az eshetőségre, hogy majd ők értem jönnek, ha esetleg innen nem tudok kikeveredni. Nem ismertek, én sem ismertem őket. Az egyetlen esélyemnek azt véltem, ha fenntartom a magabiztosság látszatát, és ez azt hiszem relatíve jól ment egyelőre. Ha mást nem is, azt már prezentáltam, hogy mennyire leleményes tudok lenni, ha akarok. Kérdés, hogy ezzel mennyire vagyok beljebb.
- Emlékeztetsz valakire, akinek még azt sem szabad elhinni, amit kérdez. Valahogy ez a szakma tele van ilyen alakokkal, nemde? - feleltem - Csak a saját szememnek hiszek. Néha még annak sem - tettem hozzá, csak hogy jelezzem, anélkül nem tágítok, hogy nem látom őt. Aztán ki tudja, talán ismét a szerencse állt a pártomra, de az üzenet csakis azt jelenthette, hogy megérkeztek a ligások. Úgy tűnt a sietős mozdulatokból, hogy Otomura elég fontos lehet. Csak az nem fért a fejembe, hogy miért. Ez viszont nem az a pillanat lesz, amikor erről kifaggathatom, ugyanis pillanatokon belül egy kristállyal a kezemben találtam magam. A férfi eltűnt, nekem pedig valószínűleg nem volt sok időm átgondolni, mit akarok. Ez akár csapda is lehetett, de nem úgy tűnt, hogy az ürge nagyon válogatna a kristályai között. Épp ellenkezőleg, a sietsége okán úgy gondoltam, megkockáztathatom, hogy használom az eszközt.

És nem is csalódtam.

Pillanataim voltak csupán, hogy felmérjem a helyzetet. Hol vagyok, kik vannak még a helyiségben, mit csinálnak éppen. A legrosszabb időkre emlékeztetett, amikor a túlélés érdekében kellett tennem ugyanezt. Gyorsan kellett döntést hoznom, amiben benne volt a kockázat, de igazából csak egyvalami járt a fejemben az előttem kialakuló látvány alapján, ahogy a fickó a háta mögé rejtette Otomurát a behatolók elől. Előlem nem rejtette el. Talán elfelejtette, hogy ott vagyok, talán az én jelenlétemet kevésbé érezte fenyegetőnek, nem tudom. Nem számított.
- Bízd rám - szóltam oda, majd megkíséreltem odébb húzni a lányt, és az én védelmembe helyezni. Bíztam benne, hogy nincs sok választása, és elkél neki a segítő kéz, hogy kellő hatásfokkal törődhessen a behatolókkal. Bíztam benne, hogy nem tudja kellőképpen megosztani a figyelmét ahhoz, hogy megakadályozza, amit tenni akartam. És bíztam abban is, hogy a ligások utat tudnak nyitni nekem, hogy meg tudjunk szökni.

by **Ronye Arabel** Szomb. Feb. 01 2020, 12:04

Köszönöm a türelmet Smile

Orvosoltuk a félreértést. Némi változás történt a mesében is, olvassátok el újra kérlek, mielőtt írtok!

Tekintettel a várakozásra új határidőt is adok:
~~Február 3~~-áig várom a posztokat (nyugodtan szóljon akinek nem megoldható)

Update:
Betegségre való tekintettel a határidő módosul, egyelőre péntekig, vagyis 7-ére.

by **Hinari** Szer. Feb. 05 2020, 15:38

Nem volt időm a hátam mögött zajló eseményekkel foglalkozni. Bár hallottam a bossról ismerős srác számonkérő hangját, egyszerűen nem tehettem meg, hogy megállok - bíztam Oziriszban, hogy el tudja intézni, Simeon bármit is akar tenni ellenünk, habár felmerült bennem a kérdés, hogy ő hogy került ide és mégis mi okból van Grimmék pártján. Viszont boss szintű, tehát erős - ez azért adott okot némi bosszankodásra, de az előttem álló történések sokkal fontosabbak voltak most. Még ennél is.

Belendültem az ajtón, teljes fókusszal és készenlétben. Tekintetem azonnal Silencet kereste és csak miután megtalálta azt jutott el a tudatomig, haloványan és tompán, hogy éppen egy másik lányt sodortam el a lendületemmel. És hogy szinte rögtön megjelent két másik alak is a szobában. És hogy Silence látszólag jól van. És hogy Sil jól van... valószínűleg... jól van.
Másra számítottam. Valami olyasmire, amit én éltem át nem is olyan sokkal régebben, aminek kötelező tartozéka volt a hideg, a rácsok és a láncok... a teljes tehetetlenség. Ez volt az egyetlen kép a fejemben, hiszen nem reagált semmire és nem is láthattuk, hol van, most pedig, hogy csillogó szemei engem üdvözöltek, kellett pár pillanat, hogy felfogjam a helyzet reális valóságát és kitöröljem látómezőmből azt a másikat. A megkönnyebbülés remegő hullámként futott át rajtam és csalt könnyeket szemeim sarkába, de mosolyogtam, egy ideig még mosolyogtam. Ott álltam a szoba közepén és bámultam őt, jobb kezemben a levegőben felejtett Katanával, amíg bal blúzom ujjával a könnyeket törölgettem arcomról. Jól van. Őt... nem bántották. A környezet lassan szivárgott be eme legfontosabb mellé. Hogy mint egy méhkas kelt életre a céhház és egészen biztosan itt lesznek nemsokára. Hogy Fuwa még most sincs biztonságban, de észrevettem azt is, hogy a férfi óvón tolja maga mögé, mintha pont én lennék az, aki bajt hoz rá - a felismerés pedig (vagy bármi ennél korábbi, hirtelen mozdulat részükről) elég volt hozzá, hogy visszazökkenjek.
- Ne aggódj, tőlünk aztán nem kell féltened Fuwát - emeltem fel a hangom összeráncolt homlokkal és csakhogy jelezzem a szándékom, csúsztattam vissza a Katanát a tokjába. Botorság lett volna erővel szembeszállni velük, több szempontból is: ez az ő területük volt, létszámfölényben voltak és Silence sajnos nem énhozzám volt legközelebb, hogy esetlegesen erővel vagy kristállyal kijuttathassam magunkat... Habár nem felejtettem el, hogy Quentinnek reményeim szerint egy a célja velünk, ő pedig egyértelműen ott volt Sil mellett - Ezt azonban nem igazán mondhatom el rólatok - tettem hozzá egy kis szünet után, a Joel nevű férfi szemébe nézve és mostmár tüzetesen is megnéztem magamnak vele együtt mindenkit, aki jelen volt a szobában. Tudtam, mit akarok, de még mielőtt folytattam volna a beszédet, szükségem volt a válaszukra: tudnom kellett, hogy kaphatóak-e a békés megbeszélésre, vagy erővel (esetleg kristállyal) akarják-e megoldani a problémát; mert utóbbi esetben én sem voltam rest kihasználni az erősségeim és a szituációhoz mérten reagálni. De, persze, azért a Reverse-t bekapcsoltam. Nem bíztam bennük és attól még, hogy éppen nem volt a kezemben fegyver, elbizakodottság lett volna azt feltételezniük, hogy fegyvertelen vagyok.

by **Ozirisz** Csüt. Feb. 06 2020, 12:17

Ami azt illeti, sokmindenre számítottam, de Simeon felbukkanása teljességgel váratlanul ért. Mire bármit is tehettem volna, vagy egy szót is ki tudtam volna mondani, már rám is támadt a srác. Persze hármas súlyemeléssel rendíthetetlenül álltam ott, és mozdulatlanul. Viszont felettébb meglepetten, és csak másodjára esett le, hogy hoppá, valószínűleg a sima kinézetváltás is túl jó hatásfokkal működik. Mondjuk bosson kívül nem sűrűn jártunk össze, szóval nyilván nem rögződött be számára az arcom olyan szinten, mint a barátaié, céhtársaié.
- Vigyázz, egy átszökött! – kiáltottam hátra Hinarinak, hogy ne érje túl váratlanul az ellenség. Aljas módon a nőci kihasználta a pillanatnyi káoszt, amit Simeonnal akaratlanul is összehoztunk. Miután a céhtársam figyelmeztetését letudtam, kicsit tudtam az idomár sráccal foglalkozni, akinek láthatólag időközben összeállt a kép. - Nincs semmi baj. Viszont szükség van a Fény Lovagjaira. Fel kell tartanunk őket, amíg kimentjük innen – mondtam a srácnak, utalva vissza a kifejezésre, amit azon a régi küldetésen említett Simeon. Akkor, amikor Takeshiék szépen lóvá tettek mindannyiunkat. Rég volt már, és normál esetben talán nem is álltam volna le velük egyezkedni. Csak közel sem normál eset volt, elkeseredetten követtem minden egyes nyomot, ami talán az eltűnt céhtársam felé vihet. Mindenesetre akkor jól döntöttem, és most bennük hasznos szövetségesre leltünk.
- Pont ez az említett "király" akinek a bandája itt tartja őt. Nem tudjuk miért, de velünk is megszakította a kapcsolatot. Talán valamiféle elmére ható képesség vagy nem tudom... - osztottam meg egy gondolatot a sráccal, aminek talán lehet alapja. Hiszen Simeon is elsőre az ő oldalukra állt. Vajon mik vannak még, amikről nem tudunk? Közben észrevettem hogy az egyik figura valamit kotor a menüben, majd a billentyűzet panel után kapcsoltam, hogy nem a tonnányi lom közül akar valamit előásni hanem valószínű egy üzenetet akar elküldeni. - Hé te, ne merészeld! - kiáltottam rá a delikvensre, de már túl későn nyúltam felé. Rábökött egy gombra. Mindjárt itt lesz az erősítés. No nem mintha az észlelés nem jelezné, hogy a darázsfészek igencsak mozgolódik. Közben minden igyekezet ellenére áttörték a védelmet, talán a kitartásunk fogyott, talán csak az újabb rést használták ki, amikor az üzenetet próbáltam megakadályozni. Akárhogy is, de mást már itt, a folyosón nem tudunk tenni. Ideje megnézni, mit rejt az ötös ajtó. - Gyertek – szóltam Simeonéknak, amennyiben nem indultak volna az ajtó felé...

by **Simeon** Csüt. Feb. 06 2020, 19:09

Simeon úgy pattant le a nálánál nagyobb szinttel és súlyemeléssel rendelkező Oziriszről, mint labda a falról, ám ez Tengerszem közbeavatkozása nélkül mit sem ért volna, már ami a srác harci kedvét illette. Mert a hercegnő veszélyben volt! Viszont így, hogy egy kis fáziskésés után rájött, hogy tulajdonképpen egy oldalon állnak, már ő volt az, aki húzkodta előre a JL-es fiú karját.
- Igen, naná! A Fény Lovagjai segítenek! - bólogatott, bár az sehogyan sem fért a fejébe, hogy miért kéne őnekik pont itt állniuk, amikor Fuwa meg odabent van. Megkérdezni viszont nem volt idő, így ameddig Ozirisz feltartotta a két játékost (itt meg kell jegyezni, hogy Tengerszem hat csápjának szoros közreműködésével, amivel a polip csakúgy mentében elgáncsolta, teljesen véletlenül a bandatagokat), Simeon egyszerűen kihasználta alkatát és átsurrant a tolakodók között.
- Gyere, Tengerszem, sietünk! - kiáltott még hátra, petjének pedig nem kellett több, már előre is rohant és bizony a hátrahagyott kardforgató pisloghatott, mert feleletet sem kapott a párostól a furcsa, Simeon számára amúgyis értelmezhetetlen elmés dologgal kapcsolatban. Ehelyett csak annyit láthatott, hogy gyengécske gyorsasággal, de annál nagyobb igyekezettel vágtatnak a folyosó utolsó ajtaja felé, amerre Noiset bemenni látták. Odabent pedig ők aztán nem álltak meg! Ha szegény sárga indikátoros lány feltápászkodott már Hinari elhaladása után, hát most valószínű megint seggre ült, mert Tengerszem, nyomában Simeonnal a JL-es lányhoz hasonló lendülettel érkezett meg... a fiatalkorú polip pedig, ahogy meglátta Fuwát, nem törődve senki emberfiával csúszott oda a lányhoz és ugrott az ölébe könnyek között.
- Phhh-hhhph-bbrhhh! Hhhhph-br-brrrh-ph-ph-phhh! - fúrta magát bele a lány mellkasába zokogva, nyolc csáppal kapaszkodott belé és nem, nem tágított még akkor sem, ha valaki le akarta volna őt tépni onnan. Fejét dörgölte és ölelte őt, megkönnyebbülve és boldogan - Simeon pedig nevetve-mosolyogva nézte végig a jelenetet.
- Hiányoztál - mosolygott rá a lányra csillogó szemekkel, kipirultan és már emelte is feléje a kicsit tépett, de még egyben lévő zacskót - Nézd, hoztunk neked browniet! Igazi túlélő, hogy idáig nem pixeleződött el! - vigyorgott, viszont azért ő is érezte a levegőben lévő egyet nem értést, így csodával határos módon nem folytatta az elkezdett történetet.
- Majd később elmesélem - súgta azért oda Fuwának és kacsintott rá - Nagyon vicces sztori ám!

by **Ronye Arabel** Csüt. Feb. 06 2020, 22:36

Quentin kérdésére a főnök már nem válaszolt, nemsokára pedig már összeállt a nagy csapat Fuwával, Joellel, Judithtal, a Tiával, Hinarival, Ozirisszal, Simeonnal, Tengerszemmel és Quentinnel… Na meg az óvatosan közeledő többi játékossal.
Joel csupán egy biccentéssel veszi tudomásul Quentin felajánlását, hogy rá bízhatja a még mindig meglepetten, sőt, egyre meglepettebben, és meglepettebben pislogó lányt.
Mondani akart valamit Fuwának, de Hinari megszólalása megakasztja. Egy pillanatra látványosan dühös lesz.
- Nem? - lép testével Quentint és Fuwát eltakarva a Justice League vezére elől. Közben nagy levegőt véve higgadtabban folytatja - Szóval nem veletek volt tavaly karácsonykor, amikor majdnem egy összeomló kazamatában maradt, és akkor sem, amikor nemrég kishíján elfogyott az élete? És nem mellettetek járkál folyamatosan a neki veszélyes kazamatákban? - sorolta, a higgadtság mögött azért indulatosan. A fenyegetést elengedte a füle mellett.
Már csak azért is, mert nagyjából ezt a pillanatot választotta előbb Tengerszem, majd Ozirisz, Simeon és Judith, nyomukban a két alacsonyabb szintű játékossal, hogy berontsanak a szobába, aminek Tia szerencsére már nem az útjában állt, inkább félrehúzódott, hogy a fal és a bútorok mellett Fuwa és Quentin mellé osonjon.
Joel a polippal nem törődött, így az nem sokára az eddigre lassacskán a helyzetet felfogó kishercegnőt ölelgette ahogy érte. Mást viszont nem enged - legalábbis ahogy tud akadályoz mindenkit, még Simeont is a helyzetet felmérve - Fuwa közelébe.

A határidő legyen: Február 9
Szóljatok, ha nem tartható, illetve ha valami nem jó, szükség van további infóra, esetleg egy minimesére valamelyikőtök posztjához. * . * *lelkes*

by **Hinari** Pént. Feb. 07 2020, 10:53

Ilyenkor mindig veszettül gyorsan pörögtek a másodpercek. Megéltem már annyiszor; jól kell dönteni, de nincs rá idő - és eleinte ez a helyzet is pont ilyennek tetszett. Joel dühös lett és amikor kimondta azt az egyszavas kérdést, szemeimben csupán a mély, színtiszta gyűlöletet láthatta.
Ha Simeonék nem pont ekkor toppannak be, lehet olyat mondtam volna, amit nem igazán kellene.
Magam is mély levegőt vettem és amíg Tengerszemre figyeltek, igyekeztem összeszedni magam és végighallgatni, amit a férfi mondani akar, mert minden szavának jelentősége lehetett... akár egy félmondat, ami által jobban megértem ennek az egésznek a hátterét és így helyesebben is tudok rá reagálni. Elém lépett, én pedig ezzel együtt egy lépéssel közelebb őhozzá. Nem féltem tőle és ezt jeleztem is felé, szavai pedig rávilágítottak valamire, ami egyszerre könnyítette meg a dolgomat és nehezítette is meg egy másik részét.
- De - feleltem higgadtan, ám cseppet sem barátságosan - Jól mondod. Mellettünk, nem mögöttünk. Egymást segítve át a nehézségeken; ő minket - mutattam a lányra nyomatékosításképpen és mosolyogtam rá melegen - Mi pedig őt - helyeztem ujjamat először a mellkasomra, majd Ozirisz felé.
Csak ezek után néztem rá újra a férfira, tekintetemből pedig immáron hiányzott a düh és a gyűlölet. Megértés tükröződött rajta, meg egy kevés szánalom. Persze továbbra is bőven előfordulhat, hogy nincs igazam és csak megjátssza magát, de végiggondolva a folyamatot, egyre tisztábbá váltak a férfi indokai, mégha nem is értettem velük egyet teljesen. Jobban megnézve helytelen volt már eleve a feltételezés is, hogy fizikailag bántják őt. Akkor nem válaszolgatott volna eleinte az üzenetekre és a helyzetjelzője is azonnal vált volna elérhetetlenné.
- De mi ott voltunk akkor is, amikor a tengerparti naplementét bámulta csillogó szemekkel. Amikor először kóstolt forrócsokit és két kézzel, fülig érő vigyorral épített sütiszörnyeket velünk. Amikor kint ült a pallókon, lábait boldogan lóbálva és arra koncentrált, hogy minél élethűbben örökítse meg a számára csodás, mesés tájakat - folytattam - Ha tényleg fontos neked, próbálj meg bízni benne és részese lenni az élményeinek ahelyett, hogy megtiltod neki azokat. ... És hidd el, ez Fuwának sem jó. Ha jól érezné magát itt bezárva, mi nem lennénk itt. Mert akkor Noise sem rohant volna oda hozzánk, engedett volna be az épületbe és vezetett volna ide minket, őhozzá.
Nem voltam követelődző, sem agresszív. Tényeket közöltem, emlékeket idéztem halovány mosollyal és igyekeztem meggyőzni őt róla, hogy nem jók, korántsem jók a módszerei. Hogy lássa egy kicsit a tetteit más szemszögből is, habár sajnos számítottam rá, hogy ez a Joel csak egy a testőrök közül éshogy az igazi, akadályt okozó személy még várat magára. De addigis, meg kellett adnom magunknak rá az esélyt, hogy legalább ők elgondolkoznak egy kicsit... vagy ha nem is, legalább időt nyerünk vele eleget, amíg Ozirisz is felkészül és talán Silence is rájön, hogy nélküle nagyon nehéz lesz meggyőzni itt bárkit is.

by **Quentin** Szomb. Feb. 08 2020, 12:47

Azt nem mondanám, hogy a szobában elszabadult a káosz, de az én komfortérzetemnek biztosan nem tett jót, hogy ennyi ember zsúfolódott össze benne. Ettől függetlenül próbáltam arra koncentrálni, hogy Otomurát távol tartsam a koronát már nem viselő fickótól, ha már lehetőség adódott rá. Azt hiszem, szerencsés voltam, hogy így alakult, bár nem tudhattam, hogy a ligások hogy fogják értelmezni azt, ahogy látszólag a banda oldalán állok. Egyelőre azonban nem velem törődtek. Sőt, velem senki se törődött. Ezt talán máskor zokon venném, most azonban áldás volt. A szökésre ebből a helyzetből, ennyi ember között nem láttam esélyt még így se, viszont megfordult a fejemben egy ötlet, ami működhet. Kapóra jött, hogy Hinari szóval tartotta a férfit, így már csak a nőt kellett kicseleznem. Elővettem a noteszem, és minél gyorsabban igyekeztem rávésni a mondandóm az egyik oldalára, mintha csak jegyzetelnék valamit, és mikor kész voltam, vettem egy nagy levegőt, és nekifogtam a figyelemelterelésnek. Kitéptem a papírt és látszólag zsebre raktam.
- Hé te, hívd vissza a polipod! Még a végén baja esik Otomurának - szóltam rá a sütis fiúra, és ezt a pillanatot választottam arra is, hogy Otomura kezébe nyomjam a cetlit - Olvasd el. Gyorsan - súgtam oda.

Teleportálj a Kezdetek Városába, aztán szaladj be a könyvtárba és bújj el a kis vacokban, amit mutattam neked. Ha nincs nálad a kristályod, használd az enyémet, az övemen van. Majd később elmagyarázom, most csak bízz bennem. Kérlek.

- állt a fecnin. Ezzel legfeljebb magamat keverem bajba, az pedig nem számított. Eddig is minden slamasztikából kimásztam, most pedig nem is vagyok egyedül, még ha úgy is voltam vele, hogy nem számolok a ligások segítségével. Reménykedtem benne, hogy Otomura hallgatni fog rám. Én azt hiszem ennyit tudok tenni azért, hogy biztonságban tudjuk őt mindannyian, ez az esély adódott azzal, hogy az ellenség arcvonala mögé tudtam kerülni. Egy próbát megért.

by **Simeon** Vas. Feb. 09 2020, 14:26

Simeon csak a fejét kapkodta: nem értette, Fuwa miért nem mond neki semmit éshogy a király miért nem engedi oda őhozzá, amikor pont ő volt az, aki nem sokkal ezelőtt megkérte, hogy vigyázzon a hercegnőre egy kicsit. Ez az értetlenkedés pedig félreérthetetlenül ült ki az arcára és maradt is még ott egy darabig.
Persze próbálta felvenni ő is a fonalat, így amikor a JL-es lány, akiről mostmár ő is felismerte, hogy bizony Hinari az, elkezdett a királyhoz beszélni, Simeon maximális koncentrációval hajolt maga is közelebb és figyelt.
- Igen, ezaz! A hercegnőt bezárni csúnya dolog - szólt hozzá ő is és bólogatott egyetértése jeleként - De akkor... akkor miattad nem jött el sehová, ahova hívtuk? - kezdett leesni neki és kérdő pillantása a résztvevők között pattogott - Pedig már nagyon sokat haladtunk az úszásleckékkel és ahhoz, hogy át tudjon menni arra a kis szigetre, ahonnan a világon a legeslegszebb a naplemente, át kell úsznia egy kis részen! Meg ha nyílik majd egy vidámpark, oda is el akartam hívni! - fújta fel egy kicsit az arcát, mert Mirika hiába adott tippeket, ha ez a gonosz király sehova sem engedi el a hercegnőt! És ő jól érzi magát Fuwával és Fuwának is tetszik, akkor miért nem mehetnek? - Nem is vagy igazi király... azok mindig szeretik a hercegnőt, de te nem akarod, hogy jó legyen neki! - jelentette ki panaszosan és tette karba a kezét: mostmár egészen, tutira biztos, hogy kihozza innen Fuwát, akárki akármit mond!
Nagy igyekezetében először meg sem hallotta a szemüveges srác utasítását - ellentétben Tengerszemmel, aki a vádakra narancsszínűből hamar átment vöröses narancsba és Fuwa karjai között emelte vérig sértett pillantását Quentinre:
- Ph-hhhph!? - mondta meg neki a magáét és bizony ha a magas szőke tovább akadékoskodott, a pet nem volt rest egy tintapacát is küldeni a pólójára. Méghogy ő bántaná Fuwát!? Ez az alak mégis hová gondol?
Erre persze már Simeon is odafordult.
- Nem hívom vissza! - húzta fel az orrát - Ő szereti Fuwát és Fuwa is szereti Tengerszemet. Inkább ti vagytok azok, akik miatt rossz neki! - tette hozzá, hiszen számára Quentin csak egy volt a sok itteni játékos közül, akik bezárták a hercegnőt. De majd valahogy megoldják, hogy elmehessenek innen... és Simeonnak nemsokára eszébe is jutott, hogyan! Az aztán nagyon szuper lesz!

by **Ozirisz** Vas. Feb. 09 2020, 20:43

Sokmindenre számítottam, de erre valahogy nem. Az, hogy mindenki egy helyre tömörült, mintha az a szoba állna az univerzum középpontjában, várható volt. Az pedig, ahogy már a világ kezdete óta ismert, hogy ilyenkor szokott elszabadulni az őskáosz. Pont, mint amikor a világmindenség összes anyaga egy pontba sűrűsödött, majd szétvetette azt egy ősi erő mindenfelé, növelve a káoszt és az entrópiát. Most is valami hasonló kezdődött el, csak sok-sok nagyságrenddel kisebb mértékben. Pont elcsíptem Hinari és a főgóré közti szóváltást. ~Akkor innen fúj a szél~ kezdett nyilvánvalóvá válni egy dolog. Míg egy másik méginkább több kérdést vetett fel. Tavaly karácsony? Összeomló kazamata? Lesokkolt a dolog, ahogy tudatosult bennem, mire is utalt a fickó. Ezek szerint Sil is ott volt? Őt is palira vette a rendszer? Mi a jó büdös franc lehet még azoknak az eseményeknek a hátterében? Majd mire feldolgoztam a váratlanul ért tudást, amit persze még nem tudtam hová tenni, Hinari már kifejtette a gondolatait, amivel teljes mértékben egyetértettem. Bevallom, én nem tudtam volna így, ilyen szépen megfogalmazni.
- A céhtársam jól mondja, ahogy Simeon is. Fuwa immáron a családunk része... úgy tekintek rá, mintha a kishúgom lenne. Mind aggódtunk és aggódunk érte, hogy hová tűnhetett... ha nem így lenne, akkor szerinted miért jöttünk el idáig? Jól mondják a többiek, nem szabadna bezárva tartani, elzárva a világtól és az élményektől... Pont az olyan élményektől fosztjátok meg őt, amikért érdemes élni, amikre öröm visszagondolni... - mondtam az ürgének – Ami meg az összeburuló kazamatát illeti, a reklamációt NOEGEA-akármennyinek vagy magának Kayabának kérnénk továbbítani, legjobb tudomásom szerint ő rángatott bele boldog-boldogtalant a baromságaiba – tettem hozzá. Nehogymár azért is minket okoljon, hogy az admin a végletekig kihasználja az embereket, csak mert az érdekei úgy kívánják. Azért álljon már meg a bicikli, de tényleg...
Bár őszintén szólva fogalmam sincs, hogy Siltől mit is akarhatott a rendszer, vagy mi minden történt vele odalenn, de ennek nem most van itt az ideje. Feltételezem hogy hasonlóképp palira vette egy NPC és lenyomott valami maszlagot neki. Sil meg mindenkinek segíteni akar, függetlenül a rá leselkedő veszélyektől. Hinari megmentésekor is segített, a nyilvánvaló túlerő ellenére is. Mindenesetre most fontosabb dolgunk van, mintsem trécselni a fogvatartókkal. Közben Quentin és Simeon közti szóváltásra próbáltam nem odafigyelni – ha megmosolygom Simeont, vagy fejcsóválok, vagy ilyesmi, akkor azzal pont hazavágtam volna Quentin beépülős álcáját. Minden elismerésem az övé, hogy egyelőre be tudta etetni az ellenséget, hogy közülük való. Nekem speciel nem ment volna, ahhoz több pontot kellett volna raknom << Színészkedésre >> vagy kintről hozott jártassággal és sok-sok hidegvérrel és nyugalommal, na meg persze mester szintű << Pókerarc >> képességgel áthidalni a dolgot. Már a szimpla "Áru vagy megbízás?" kérdés is feladta a leckét, és valószínűleg nem sokon múlt, hogy el ne szúrjam. Ha csak nem lett volna segítségünk, akkor ott bukunk le, mert túlparázom azt a szimpla egyszerű kérdést...

by **Silence** Hétf. Feb. 10 2020, 11:11

Az első, amit teljes biztonsággal valóságnak fogott fel, Tengerszem közelsége volt. A boldogságtól könnyes szemmel mosolyogva ölelte magához és simogatta meg a mostmár nagyocska polipot, aztán sokadjára is végignézett a szobán. Ami mostmár tele volt a barátaival.
Nagyjából eddig a megállapításig jutott, és még észrevette, hogy Hinari és Grimm vitatkozik valamin, ami vele kapcsolatos, és Simeon és Ozirisz szintén bekapcsolódott a dologba... Nem értette miért veszekszenek... Hiszen mondta Grimmnek, hogy mennyire szeret a ligával lenni, és mennyire sok-sok kalandjuk volt közösen, ahol ő is komoly segítségnek bizonyult... És azokat a pillanatokat mesélte, amikről Hinari és Ozirisz beszélt...
Azt sem értette, miért hiszi Hinari és a többiek, hogy ő be van zárva... Nincs, csak Grimm megkérte, hogy maradjon itt, mert fontos lesz, hogy segítsen. Ráadásul titkos is, úgyhogy nem szólhatott senkinek, és fontos volt, hogy ne tudhassa senki, hogy itt van... Simeon szavaira vágyakozva kezdett csillogni a szeme. Szerette volna megnézni azt a naplementét, és a vidámparkot is, és egyáltalán Simeonnal közösen elmenni valahova.
Már éppen megpróbálta volna az értetlennek tűnő Grimmnek, meg a többieknek is elmagyarázni a helyzetet, amikor a mellette lévő Quentin elterelte a figyelmét. Határozottan rázni kezdte a fejét.Biztos, hogy nem lesz baja.
Ezt Simeon is megerősítette, de Fuwa közben már a papírt olvasta... Elteleportáljon? Miért? És mi elől kellene elbújnia? És miért venné el valaki más kristályát hozzá? Hiszen meg van a sajátja, és soha soha nem szabad elvenni a kristályt senkitől...
Közben Simeonék tovább beszéltek Grimmel, úgyhogy nem akart azzal vacakolni, hogy a füzetét kelljen keresgélni. Ráadásul Tengerszemet sem akaródzott elengednie, akihez közben Noise is kissé féltékeny, követelőző vakkantásokkal csatlakozott.
- Nem - rázta meg a fejét határozottan.

by **Ronye Arabel** Hétf. Feb. 10 2020, 11:39

Hinari szavaira Joel először nem válaszolt. A menüjét hívta le, lassú, jól látható mozdulatokkal, és mikor visszazárta, a kezében tartot egy ismerős mappát. Olyat, amiben Fuwa most is tartja a rajzait.
- Mi is ott voltunk.- jelenti ki, néhány rajzot felemelve, amik Fuwa által érdekesnek talált helyeket, tárgyakat vagy állatokat ábrázoltak. - De közben nem került olyan helyzetbe, hogy neki kelljen minket megvédenie. - tette hozzá szúrós tekintettel nézve Hinarira. - Ismeritek egyáltalán milyen helyzetben van? - kérdez kételkedve pislogva.
Közben hátra pislant Fuwára Noise említésére, de végül elnézve a lány még kissé zavarodott tekintetét, úgy dönt, nem most kérdez rá a dologra.
- Igen, miattam. - válaszol Simeonnak egyszerűen - Biztos akartam benne lenni, hogy biztonságban marad, és ha elmegy, nem tűnik el megint, hogy veszlybe keveredjen. - a kérdéshez fűzött kis magyarázatra pedig egy halvány mosolyt elleplezve felsóhajtott. - Egyikről se szólt nekünk, pedig szivesen elkísértük volna. Úgyis kíváncsi voltam, mit tud a fény lovagja, hogy ennyit emlegeti a lányom. - vonta meg a vállát.
- Milyen élményektől? Távol tartjuk az olyan helyzetektől, amikről fel som fogja, hogy veszélyes. Ti tényleg nem vettétek észre, mennyire nem érti hogy működik a világ? - kérdezi mostmár inkább bosszúsan, mint indulatosan. Aztám ahogy Fuwa mögötte megszólal, meglepetten pördül meg a sarkán.
Az óvatlanságát Judith igyekezett menteni, úgy helyezkedve, hogy védje Joelt.
- Te… Beszélsz…? - hatódott meg kissé, félig kijelentő, félig kérdő hangsúllyal. Fuwa bólintott, tulajdonképpen örülve, hogy rá is figyel Grimm.

A határidő legyen: Február 13.

by **Quentin** Hétf. Feb. 10 2020, 13:03

Nem. Becsuktam egy pillanatra a szemem, és kifújtam a levegőt, hogy megnyugodjak. Szokatlanul feszült voltam, talán azért is, mert túl sokan voltunk egy helyen. Nagy kő esett volna le a szívemről, ha legalább Otomurát biztonságban tudhatnám, de ezek szerint nem bízott meg bennem eléggé ahhoz, hogy feltétel nélkül elfogadja, amit kérek tőle. Elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán mégis milyen szerepem maradt itt nekem. Most ugyan távol tartottam a lányt a férfitől és a bandájától, de kételkedtem benne, hogy a ligások ne tudnák nélkülem is megoldani a helyzetet. Ha most megfognám Otomura kezét és elindulnék kifelé, akkor vajon nem mondana újra nemet? Vagy ha a ligások utat nyitnának nekem? Hiszen az eszmecsere alapján a koronás fazonnak erősebb a szava az enyémnél. Amikor a fickó felénk fordult, bennem volt a reflex, hogy Otomura elé állok, de végül csak rátettem a kezem a vállára.
- Amikor először találkoztam vele, egyedül volt és sírt. Váltig állította, hogy tud vigyázni magára és egyedül is boldogul - szólaltam meg végül, ha már szembekerültem a férfival - Otomurának nincs rá szüksége, hogy bármitől is távol tartsák. Sosem fog megtanulni repülni, ha egy kalitkába zárod - közöltem, majd egy rövid időre lenéztem a lányra - Nekem se tetszik, hogy a ligásoknál veszélybe keveredik, de ez az ő döntése, és én támogatni és segíteni akarom benne, hogy megismerje a világot. Mert szeretem - jelentettem ki relatíve határozottan, szándékaim szerint faarccal, de egészen biztos voltam benne, hogy közben égett az arcom. Tisztában voltam vele, hogy Otomura nem tudja mit jelent, amit mondtam, és azzal is, hogy én a számára valószínűleg csak egy barát voltam, aki sok érdekeset tud mutatni neki, de ez nem változtatott azon, hogy én mit éreztem. Noha erős késztetést éreztem, hogy meglehetősen sietősen távozzak innen Neutral

by Ajánlott tartalom