Re: [Küldetés] A némaság története

by **Hinari** Szer. Nov. 06 2019, 11:39

Az, hogy a fiúk elkezdtek a Scooby Doos dologgal viccelődni, még talán rendben is volt, de amikor Ozirisz elővette azt a hintőport és vigyorgott is mellé, nálam kicsit betelt a pohár:
- Örülök, hogy ilyen jól szórakozol - szúrtam oda a fiúnak ingerülten - Nem a cirkuszba készülünk, de ha szerinted igen, nem muszáj részt venni - tettem hozzá sötéten és mélyen beszívtam a levegőt, felpillantva a plafonra. Kellett pár másodperc, amíg rendeztem a gondolataim, majd kicsit gyengédebben vezettem vissza pillantásom a céhtársamra - Koncentrálj, Ozi. Anélkül az egész fabatkát sem ér - ráztam meg a fejem keserűen, mert ha ő nem is, én tudtam, hogy ilyen helyzetekben figyelni kell, figyelni és figyelni. A céhbank készletéről szóló megjegyzése viszont elgondolkodtatott, de nem sokáig: lenyitottam én is az inventorymat, majd előszedtem belőle az összes ilyen jellegű kristályt, amit találtam.
- Négy Gyenge Kinézet Kristályom van, meg egy rendes - számoltam össze, majd mindenkinek a kezébe nyomtam egyet - A céhbankot majd pótoljuk, mostanra ezek remélhetőleg elegek lesznek. Kis késésekkel induljunk egymás után, rendben? - néztem körbe és mivel nem volt más kérdés, aktiváltam a Kinézet Kristályt, amit érthető okokból magamnak tartottam meg. Közben Takeshiék már korábban útnak is indultak, ami egyrészt jó volt, hisz mégsem egyszerre fogunk odateleportálni, másrészt aggódtam is kicsit, hisz mire megérkeztünk Taftba, ők már nem voltak ott. Ellentétben Quentinnel. Amíg még tartott az álcám jeleztem az utánam érkező Ozinak, hogy kicsoda Quentin, majd az időközben beérkező személyleírás alapján beazonosítottam a fazont, aki elsietett tőle és azt is jeleztem céhtársamnak pár mozdulattal.
- Várd meg Alt és szólj neki a célszemélyről. Ő pedig szóljon Leonak. Én előremegyek - szóltam oda neki alig hallhatóan, majd (természetesen aktivált jártasságokkal) elkezdtem feltűnésmentesen követni Smashert. Lévén négyes szintű rejtőzködésem és lopakodásom volt, jelenlétemet csak akkor vehette észre, ha ő maga is ilyen szintűvel bírt, amihez 45. szintűnek legalább kellett lennie - emiatt is döntöttem úgy, hogy egymagam leszek az első hullám: mivel Alexék tőlem más úton követik a fickót, ha fel is tűnik neki vagy esetleg rájuk támadna, tőrbe csalná őket, én mindhárom fiút tudom fedezni. Arról nem is beszélve, hogy mivel az észlelésem is négyes szintű, nincs olyan játékos Aincradban, aki jelentétét eltitkolhatná előlem. Kivéve persze Ghostot és az ilyesmi képességeket, de ezekből aligha lehetett olyan sok ebben a játékban. Azaz nyugodtan, csendesen és maximális fókusszal eredtem Smasher nyomába, remélve, hogy csapattársaim sincsenek túlságosan lemaradva. Lássuk, hova lyukadunk ki így!

4db Gyenge Kinézet Kristály és 1db Kinézet Kristály odaadva/elhasználva (1 maradt a bankban).

by **Simeon** Vas. Nov. 10 2019, 15:27

Simeon alig várta már, hogy a fényeffekt végre végetérjen és meglássák, hova lyukadtak ki. Amikor aztán ez megtörtént, álmélkodva bámult körbe és itta be a hely minden egyes részletét csillogó szemekkel. Vele ellentétben Tengerszem harcra készen érkezett meg, a velük szemben álló, egyelőre még megdöbbent játékosok mennyisége azonban elég volt rá, hogy a fiatalkorú polip első ijedtségében gazdája lába szára mögé bújjon és onnan kukucskáljon ki, hogy most mi fog történni. Mert ő tényleg meg akarja védeni idomárját, de ennyi ember ellen?
- Ne szoríts annyira, Tengerszem, hé! - nevetett Simeon és leguggolt a poliphoz, hogy szabad kezével megsimogathassa annak fejét. Erre aztán egy kicsinykét talán a pet is megnyugodott, de azért a világért nem engedte volna el gazdája lábszárát. Nem, most még nem - Üdv, üdvözlet! - állt aztán fel vidáman a fiú és tekintetét végigvezette az összegyűlteken: a hely nem volt valami palotának kinéző, dehát ez biztos csak a személyzet szobája, nyilvánvalóan azért is vannak itt ennyien. Biztos éppen szünet van, vagy valami ilyesmi.
- Én Simeon vagyok, ő pedig itt Tengerszem és a királyi testőr úr engedte meg, hogy eljöjjünk, még a kristályát is odaadta! - kezdett bele a srác boldogan és a hozzá legközelebb lévő férfihez oda is ment kezet fogni - Helyette hoztuk el a hercegnőnek a forrócsokiját meg a browniet is - folytatta és feljebb is emelte a poharat meg a zacskót, amiben az édesség lapult. A két lánynak pedig, amikor hozzájuk ért, illedelmesen kezet is csókolt - Üdvözlet a szobalányoknak - mosolygott rájuk, aztán körbenézett, hátha akad a jelenlévők között valaki pocakosabb is - A főszakácsot merre találom? - kérdezte végül az egyik festett hajút - Tudják az urak, csak ezüsttálcán lehet odaadni, meg ezüstpohárban, nem csak így, papírpohárban és nem akarom, hogy kihűljön, mert még meleg! - kezdett heves magyarázatba, mivel úgy érezte, a társaság nem igazán érti, mit akar. Dehát elég furák is voltak, igazi punkosak meg minden, meg persze nem is csodálta, ha elsőre nem értik, hiszen a testőr fickó sem értette őt elsőre.
- De mindenképpen én akarom bevinni neki! Igazi meglepetés lesz! - tette hozzá izgatottan, aztán ha eleddig senki sem csinált semmit, úgy döntött, megkeresi magának azt a konyhát: Tengerszem úgyis a nadrágját ráncigálta már egy ideje és terelte volna az ajtó felé, hát elindult arra - Ne aggódj, a konyhában biztos van sok édesség is, elintézem, hogy kapj belőle - pillantott le a polipra és kacsintott, hiszen Tengerszemnek módfelett jó érzéke volt hozzá, hogy megtalálja mindenhol az ételt, azaz a konyha egészen biztosan az ajtón túl lesz valahol. A pet azonban sejtette, hogy amennyi időt Simeon a mondókájával eltöltött, nem fognak eljutni odáig - tudta ezt jól, de azért minden igyekezetével azon volt, hogy megmentse még a helyzetet valahogy... akárhogy. A polip ugyanis nem akart harcot: tíz játékossal szemben bármilyen erősek, semmi esélyük nem lesz.

by **Ozirisz** Szer. Nov. 13 2019, 01:31

~Előző életemben hegesztőpálca voltam~ ez volt az első gondolat ami átfutott az agyamon Hinari reakcióját látva. Legalábbis elég rendesen kaptam az ívet. Amint céhtársam beszívta a levegőt és a plafonra nézett, egy röpke pillanat erejéig látni véltem a feje felett a fekete indikátort és a hirtelen előtűnő négy darab életcsíkot. Persze tudtam, hogy a képzeletem játéka mindez, és nem valós, de ez az utóbbi időben egyre gyakoribb. Hol az emlékezetem tréfál meg, hol látok dolgokat amik nincsenek ott, hol nem látok dolgokat amiknek ott kellene lenni. Mindenesetre nem esett jól a beszólás. Persze, valahol érthető volt a lány reakciója, de miért csak én? Honnan is indult az egész? Ja igen, az álcázás. Felmerült a kérdés, mit lehetne tenni, és egy filmes utalás ugrott be. Hozzáteszem nem először. Aztán Leo rákontrázott a Scooby Snack témával, na jobban belegondolva már egy kicsit ott elszaladt a ló. Aztán persze hogy amikor Ozi előkapja a leginkább témába vágó itemet, eldurran valami... Majd beugrott még valami: lehet hogy az a hintőpor vágta ki a biztosítékot? Elvégre nagyon hasonló helyzet volt, amikor a város közepén leálltam hintőport bizniszelni meg Vezért megviccelni. Vajon Hinari erről is tud? Nem tudom. De Szophie előkerülése után benne van a pakliban. ~Nők. Már ennyit pletykálnak, mi lesz velük öregkorukra?~ következő gondolat ami megfogalmazódott bennem. Persze hangosan ezt sem mondtam ki, mert a végén tényleg egy bossharcba csöppennék. A "koncentrálj" dolgot viszont nem tudtam hirtelen hová tenni. Persze, azt tudtam, hogy igen, koncentrálni kell – ami időnként kutyául nehezen megy – de azt nem, hogy csak emiatt mondta-e a céhtársam, vagy részben a régi baklövésem miatt is? Nem tudom, és attól tartok ez nem is most fog kiderülni, már ha kiderül valaha is... - Bocsánat – szólaltam meg végül, és a kommunikációt itt részemről be is fejeztem. Az eddig is nyilvánvaló volt, még számomra is, hogy teleportálás után felcsapom az életcsíkom mellé az áthúzott hangszóró ikont és Fuwa üzemmódba váltok. Avagy nem követem el még egyszer ugyanazt a hibát. Csak ez azért akkor is váratlanul ért. Pedig számíthattam volna rá, hisz annyi mindenben hasonlít a mentőakció az előzőre, miért pont ebben térne el? Csak most nem Hoora osztott le. De ahogy ő, úgy Hinari sem fogja azt látni, hogy kihúzom magam a céhtársunk megmentése alól. Nincs az az Isten.

Majd kis késésekkel teleportáltunk Taft városába, és ahogy kiestem a kapuból Hinari már ki is szúrta Quentint és a melákot. A jelzésére csak bólintottam, hogy vettem az adást, majd még egy bólintás az utasításra. Alex beérkezéséig párszor körbenéztem a főtéren. A célom a melák szemmeltartása, de nem feltűnően, hanem inkább mint aki az ivóscimborákat vagy a legolcsóbb vendéglátóipari alegységet próbálja felmérni. Avagy mint aki először jött a városba és rácsodálkozik. Alex beérkezésekor muslincanyelven átadtam neki az infót – Ott az a csapos aki mindig felvizezi a söröket – húztam el a számat, majd szép sumákban aktiváltam a gyorsaságnövelő képességem, elvégre az Alexnek is jól jön – Oroszlán pajti mindjárt jön, addig előremegyek kikérem a kört – mondtam a céhtársamnak. Eredetileg az volt a tervem, hogy meg sem nyikkanok, de aztán az activity meg a susmus az összességében feltűnőbb lett volna. Ha meg szó szerint Fuwát játszok és nekiállok füzetbe irogatni, arra lehet az ellenség is felfigyelt volna. Így inkább csak sima iszákos bandának álcáztuk magunkat, akik nem azt nézik hogy egy mob hány expet ad, hanem hány fokos pálinkát lehet belőle főzni. Ezt a részét még a régmúlt sötét árnyainak köszönhetően egész hitelesen el is tudom játszani. Majd elindultam a távolodó "csapos" után, kocsma mellett be a kis utcába, majd egy újabb kanyar után a párhuzamos utcán követve a párost. Ott már emelt gyorsasággal be tudtam hozni a korábbi szütymörgést. A térképet közben megnyitva hagytam, figyelve Hinari mozgását, meddig mennek, merre fordulnak, vészhelyzet esetén odasietni sietni és segíteni...

by **Quentin** Szer. Nov. 20 2019, 18:14

Annak ellenére, hogy egy ekkora mamlasz és annyi esze lehet, mint egy marék lepkének, legalább ismeri az illemet. A külseje ellenére nem tűnt egy elviselhetetlen bunkónak, többé-kevésbé sikerült szót értenem vele, ám a sok pozitív töltetű benyomás ellenére természetesen nem szándékoztam elfelejteni, hogy ő és a bandája fogva tartja Otomurát. Vagy valami ilyesmi. Ennek ellenére a lelkem mélyén ott motoszkált, hogy tök szívesen átadnám az ügyet a Ligának, csakhogy nem tudtam, nem tudhattam, hogy ideértek-e előttünk, szóval Hinari hiába intett óva, hogy ne keveredjek bele egyedül ebbe a dologba, nem tehettem mást jelen helyzetben. Muszáj volt nekem követnem a fickót, ez volt alighanem az egyetlen nyomunk, és a helyzetemből a ligások is tudni fogják, hogy hová kell menni. Ha pedig esetleg mégis egy csapdába sétálok, akkor így jártam. Valaki legalább ismerni fogja az utolsó tartózkodási helyemet, hogy aztán ne is törődjenek velem, elvégre teljesen jelentéktelen vagyok minden szempontból Neutral

Valamiért arra számítottam, hogy a Liga megpróbálja majd felvenni velem a kapcsolatot, de ez nem igazán jött össze. Az utolsó üzenetem óta néma csend honolt, egykedvűen mentem a melák után, próbálva tartani a tempóját. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha ismerném a várost, akkor ki tudnám számítani, merre tart, így azonban muszáj voltam látótávolságban maradni, és mivel meglehetősen feltűnő figura voltam, a fejemre applikáltam legalább egy csuklyát, hogy a szőkén világító kobakom ne áruljon el. Igazság szerint kételkedtem benne, hogy a férfi úgy különösebben odafigyelne arra, hogy ne kövessék, de azért biztosra akartam menni. Valamelyest megkönnyítette a dolgom a nyüzsgés, úgy nehezebb lett volna kivitelezni egy ilyen mutatványt, ha csak mi ketten vagyunk az utcán. Így viszont optimista voltam, és persze a hátam közepére kívántam az egész helyzetet. Az elmúlt években már megtanultam, hogy nem szabad senkiben megbízni, és ami azt illeti, ez egyelőre ma is bebizonyosodott.

by **Ronye Arabel** Szer. Nov. 20 2019, 19:50

JL és Quentin

A feszültség mindenkiben benne van, de úgy tűnik hamar sikerül túlesni rajta.
Végül mind a négyen Smasher nyomába eredtek, aki egy darabig egyáltalán nem foglalkozik vele, hogy mi van mögötte. Ozi és Alex játékára ugyan morgott néha, de nem különösebben foglalkozott vele, abban a hiszemben, hogy nemsokára elválik az útja a hangos idegenektől.
Menet közben Leotól üzenet érkezik, hogy valami hiba van a teleportkristályával, ezért nem tud csatlakozni hozzátok, ne várjatok rá.
Ti viszont biztos észreveszitek, hogy négy ember ugyan abba az irányba halad egy ötödik után... Hát, kissé feltűnő.
Kettesnél magasabb szintű észleléssel feltűnhet, hogy nem egyedül vagytok ráadásul, itt-ott észrevehetitek a három erdei fiút (Ozirisz talán többet is)
Smasher valahol a város főtere táján kezd hátrafelé nézni, és óvatosan haladni, hogy biztos lehessen benne, nem követik.
Egy saroknál aztán mindannyiótoknak, kinek jobban, kinek kevésbé, de ismerős vakkantgatásra és a férfi irritált morgására figyelhettek fel a "tűnj már az útból"-tól kezdve a "Rohadt életbe már nem érek rád mocskos bolhafészek"-ig változatos formákban.
Végül úgy tűnt elérte a célját, mert a sarok mögül nemsokára a kis jégróka, Noise hátrált ki, folyamatosan ugatva, morogva és vicsorogva Smasherre.
Aztán megfordul, vet rátok egy pillantást, és elszalad arra, amerről jöttetek.

Simeon:

Ha eddig értetlenül bámultak a marcona maffiózók, hát most teljesen összezavarodtak.
Az első akivel Simeon kezet rázott, nem is tudott reagálni hirtelen, a második csak tétován viszonozta a kézfogást próbálva értelmezni ami történik, a harmadik már ugyan késve, de megpróbálta Simeon karját megragadni.
Egyikük sem találta a helyet, hogy megszakítsa a fiú szóáradatát, de az ötödik végre megragadta az alkarját.
- Nem tudom milyen játékot játszol fiacskám, de a főnökkel kell megbeszélned - mondta, miközben az egyik nő - egyébként óvatosan, és segítőkészen - Tengerszemet emelte fel sikeresen, és lépett is vele az ajtó felé. - De ne aggódj, megmutatjuk merre találod. - fejezte be elvigyorodva a Simeont karonfogó férfi, és finoman, de határozottan húzni is kezdte az idomárfiút a nő után az ajtó felé.
Az ajtó mögött egy a szobához hasonlóan barátságos, közepesen tágas, világos folyósó nyílt.
Mikor kinyílik az ajtó, egy fehér kis jégróka szalad be rajta, aki meglátva az idomárpárost boldogan odaszalad, felugrik Simeonra, és megnyalja a kezét. Talán ráismersz: Noise az, Fuwa kis barátja.
Az állatka csak ezután méri fel a helyzetet, és ez hangosan vakkantgatva el szalad, amerről jött.

// Leonard sajnos kiesett. A többieket kérem szépen, hogy November 27-ig írjanak! *pattog, nagyon kíváncsian várja mit csináltok*

by **Hinari** Vas. Dec. 01 2019, 16:54

Már megint az üzenetjelző. Előrerohantam egy sarkot, hátamat nekivetettem a hideg falnak és gyorsan megnyitottam a panelt, hátha fontos. Oh damn it - konstatáltam annak tartalmát és körülnéztem, hogy van-e bárki a közelben. Smasher, ha jól számítottam ki az útját, nemsokára kell hogy beforduljon a sréhen szemközti utca bal oldaláról. Beszívtam a levegőt, visszaírtam Leonak egy rövid "OK"-ot és amíg vártam, Quentinnek is írtam egy gyorsat: "Itt vagyunk." Talán hozzáírhattam volna, hogy látlak téged, de ha nem lett volna fura maga a mondat, akkor se lett volna időm rá: a tag megérkezett. Megvártam, amíg elhalad mellettem, megvártam Oziékat is mögötte (közben észrevétlenül jelezve nekik, hogy minden rendben, folytassák csak), majd ellöktem magam a faltól, átszíneztem a köpenyem és maximális gyorsasággal kerültem három utcát, hogy aztán ugrással az egyik első emeleti erkélyre érkezzek, ahonnan jól beláttam a terepet nagyjából öt keresztutcáig. Ez ment, ezt eleget gyakoroltam már: követni valakit anélkül, hogy valójában követnéd.
Persze tudatában voltam annak, hogy Takeshiék is itt vannak. Adtak némi biztonságot, a fiatalkoruk ellenére is - így talán nem lesz belőle problémánk, hogy Leonak pont most romlott el a kristálya. Smasher eközben a második keresztutcánál megállt, így nesztelenül leugrottam az erkélyről, hogy ha arra fordul, ennek megfelelően tudjam módosítani az útirányomat. Ekkor hallottam meg a vakkantást, szívem pedig azonnal a torkomban kezdett el dobogni. Közelebb osontam fél utcányit, felmásztam egy fán, át az ereszcsatornára, fel a tetőre, átugrottam két ház között és óvatosan lenéztem az utcára: ha itt a bejárat, pontosan tudnom kell, hogyan és melyik ajtón keresztül tudunk bejutni. Noise talán pont akkor hátrált ki, amikor én megláttam őket, de nem ismerhette fel Alexékat és talán jó is volt így. Szét kell szakadnunk - hasított belém a felismerés, ahogy a kisróka elszaladt. Gyorsan lenyitottam az üzeneteim és írtam Ozinak: "Kövessétek Noiset. Én Smasher után megyek." - küldtem el és lélegzet-visszafojtva figyeltem, alattam hogyan alakulnak az események. Megy-e a fickó tovább, vagy benyit valamelyik ajtón? Azt nem kellett megírnom, hisz tudtuk mind, hogy ha bármelyikünk is megtalálja Silencet, ír a másiknak. Velem pedig itt voltak Takeshiék. Rendben lesz minden. A terv szerint. Csak remélni tudtam, hogy a terv szerint...

by **Simeon** Kedd Dec. 03 2019, 22:31

Hát, ezek aztán tényleg elég bambák - csóválta a fejét Simeon, mert mégcsak a kézcsókot sem tudták értelmesen fogadni, pedig a szobalányok a filmekben mindig olyan huncutak voltak mindenkivel. Ezek meg le vannak fagyva, mintha minimum tél és minusz húsz fok lenne.
- Játékot? Hmm, igazából mindenfélét szeretek - felelt Simeon készségesen a kérdésre és ment a fickóval kérés nélkül, hisz amúgyis arrafelé akartak menni. Bár nem értette, miért kérdezik... - De ha választani kell, a vízben játszhatóak a kedvenceink! - lelkesedett bele ettől függetlenül - Ugye, Tengerszem?
Tengerszem minden erejével azon volt, hogy kiszabadítsa magát a nő kezei közül és közben hangosan méltatlankodott.
- Szerintem engedd el. Nem szereti Surprised

- mondta Simeon a nőnek és rámosolygott: a főnökre utaló mondatrészt egyikük sem hallotta. A fiatalkorú polip már éppen azon volt, hogy fogvatartója arcát egy nagy adag tintával terítse be, amikor kinyitották előttük az ajtót és meglátták Noiset. Simeon felnevetett és hiába fogták a karját (ha fogták még egyáltalán), tartotta a kezét a kisróka felé és amint az felugrott hozzá, jól megölelgette. Tengerszem pedig nem volt irigy. Érdekes módon Noise volt az egyetlen pet, akire nem volt és ez olyan ritkaságszámba ment, hogy még Simeon is felfigyelt rá. Sokat játszottak így, Fuwával négyesben és ezek az órák mindig nagyon boldogan és vidáman teltek.
- Megyünk, megyünk már! - felelt aztán Noise vakkantására a fiú boldogan és ha sikerült, (anélkül hogy szándékában állt volna valóban fellépni a mellette haladó fickóval szemben) kitépte a karját és ha Tengerszem is szabad volt, már rohant is a jégróka után. Simeon, nos... egyszerűen csak nem foglalkozott a férfivel. Fel se merült benne, hogy bármi probléma lenne belőle, hogy Noise után megy, hiszen Noise biztos Fuwához vezeti őket és igaz így nem lesz ezüsttálca, de mostmár igazán nem tudott tovább várni!
Látni akarta Fuwát hercegnőhöz illő, csillogós és fényes, gyönyörű szép ruhákban!

by **Quentin** Hétf. Dec. 09 2019, 13:37

Szerencsére nem csak mi ketten voltunk az utcán, és bár tömeg azért nem volt, mégis kevésbé feltűnő több ember között, ha ketten ugyanabba az irányba tartanak. Ráadásul a Liga nagyvezérétől is jött egy üzenet, szóval nem lettem elfelejtve. Valószínűnek tartottam, hogy ha másképp nem is, de legalább térképen keresztül követik az utamat, egyfajta csaliként használva engem. Nem tett túl boldoggá ez a gondolat, de nem igazán tudtam, mire számítsak tőlük, és egyébként se terveztem ismeretlenekben megbízni.
A melák egy idő után azért elkezdett nézelődni, talán meg volt adva neki egy pont, ahonnan ügyelnie kellett. Ez legalább annyit elárult, hogy már nem lehetünk messze. Az én viselkedésemben viszont ez nem sok mindent változtatott, egykedvűen baktattam tovább, kellő távolságra Smashertől, látszólag a semmibe révedve előre - mint aki a gondolataiba belefeledkezve sétál az úti célja felé. Ez csak akkor változott, amikor a hústorony megtorpant, úgyhogy én is közelebb értem hozzá. Gyorsan kiszemeltem egy kapualjat, ami szükség esetén, ha el kell mellette mennem, akkor a célomat képezheti. Végül erre nem volt szükség, mert az akadály elhárult, vagyis elszaladt. Nem akartam semmilyen következtetést levonni, de benne volt a pakliban, hogy ez az a kis vakarcs volt, akiről Otomura már mesélt egyszer-egyszer. De ha ő is volt az, utána nem mehettem, fontosabb volt a nyomot követni, mint egy csekélyke esélyt megragadni. A kisróka akár egy kóbor kisállat is lehetett.
Mivel közelebb kerültem az optimálisnál, így elkezdtem szöszölni, meg-megálltam teszem azt egy kirakatnál, miközben a csuklyám rejtekéből fél szemmel azért azt figyeltem, hogy a pali mikor és hol lép be egy épületbe. Úgy éreztem, ennek az esélye határozottan megnőtt az elmúlt percekben, és nem kellett volna elszalasztani a pillanatot Neutral

by **Ozirisz** Kedd Dec. 10 2019, 12:24

Az egy dolog, hogy a terv az volt, hogy szép sorban, kicsit várva egymás után teleportálunk Taftba. Az viszont nem volt a terv része, hogy spontán elromlanak a teleportkristályok, de úgy tűnik a rendszer itt is megkavarta azt a bizonyost, ahogy megláttam az üzenetet. Egy fejcsóválás kíséretében bezártam a panelt, majd mentem tovább az eredeti terv szerint a melák nyomában, szép tisztes távolban. Közben rálestem Alex helyzetjelzőjére, hogy megmozdult-e, vagy még mindig a teleportkapu környékén van – ez utóbbi esetben küldtem neki egy gyors párszavas üzenetet, hogy Leo nem jön. Bár nem feltételeztem a kardforgató srácból hogy csak nekem írt volna, de a rendszer stabilitásával viszont annál több gond van az utóbbi időben, és ki tudja, hogy a hirtelen elromlott teleportkristályt még milyen váratlan események követték. De mindenesetre nagyon is aggasztó a tény, hogy ezek a mindenki által ismert és sűrűn használt kristályok képesek az elromlásra. Nem hagyatkozhatunk a menekülés eme könnyed és egyszerű módjára ha hirtelen nagy mennyiségű mob vesz körül minket, mert vagy működik, vagy nem...
Mindenesetre ezt majd a maga idejében átbeszélem Hinariékkal, hogy hogyan és miképp lehetséges ez, illetve mit lehet tenni az efféle helyzetek ellen, mindannyiunk érdekében. De jelenleg fontosabb dolgunk van, megkeresni Fuwát. Szerencsére Takeshiék bandája nem szenvedett hasonló bugoktól, legalábbis elég szép számban láttam őket a városban itt-ott-amott. Bár az álcázás miatt nem valószínű, hogy felismertek, de mégis, kicsit megnyugtatott a tudat, hogy nem vagyunk teljesen egyedül, az őrszemek éberen figyelik a város utcáit.
Időközben a melák egy másik játékot kezdett el játszani: grillcsirke a nyárson. Legalábbis pont úgy kezdett el forgolászni. Reflex-szerűen húzódtam be az épület sarka vagy egy kiszögellés mögé, nehogy kiszúrjon. Lehet, túl hangosak vagyunk? Na igen, lopakodás és rejtőzés nélkül benne van a pakliban. Majd egy furcsa, de mégis ismerős hangra lettem figyelmes, amit a morgolódás követett. Kíváncsian figyeltem a fal mögül, majd megláttam a rókát. Nem, nem azt, amit a kocsmák mögé szokott kipakolni az ember, hanem a négylábút. ~Fuwának is ilyen rókája van~ várjunk csak, mi az esélye, hogy egy ugyanolyan róka felbukkan a lány feltételezett tartózkodási helye környékén? Ez Noise. Ahogy végigfutott a gondolat az agyamon, már jött is egy újabb üzenet, ezúttal Hinaritól. Gyorsan pötyögtem egy OK-t, majd a nemrég kihátrált rókakoma után eredtem, valószínűleg némi útvonalmódosítással. Eszem ágában sem volt túl nagy feltűnést kelteni azzal, hogy közelebb merészkedek a melákhoz, szóval az utca túloldalán levő épületek mögött haladva kerültem el a melákot és értem el abba az irányba, amerre a róka elindult, majd a látás mellé segítségül hívtam a nyomkövetést, és Noise nyomába eredtem.

by **Ronye Arabel** Kedd Dec. 10 2019, 18:07

JL és Quentin

Ügyesek vagytok, mivel figyeltek egymásra nem szúrtok szemet Smashernek, aki így elvezet titeket a sarokhoz, ahol Noise jön szembe

Hinari és Quentin, ti úgy döntöttetek, nem Noisera figyeltek oda. Nos, hamar újabb döntéshelyzetben találhatjátok magatokat, mert a melák két házzal odébb kinyitja a kaput, majd egyszerűen becsukja maga mögött. A kapun túl egy viszonylag nagy épület áll, vagy valami fogadó, vagy egy céhház lehet ekkora méretű, de kívülről egyénként semmi más különös nem látszik rajta. Kifejezetten illik az utca többi kisebb épülete közé, és nem is a legnagyobb épület a környéken.
Ha megpróbáljátok a kaput kinyitni, a rendszer tájékoztat, hogy nincs jogosultságotok a belépésre. Viszont az alacsony kerítésfal úgy tűnik lehetővé teszi, hogy körbejárjátok az épületet, bár át azon sem juttok.

Ozirisz: Te Noise nyomába eredsz, aki nem is ismer meg, és nem is nagyon foglalkozik senkivel, bár egy-egy járókelőt talán jobban megnéz, aki a céh valamelyik tagjára, vagy Fuwa neki is ismerős barátaira emlékezteti.
Egészen a teleportkapuig megy, ott viszont láthatóan elbizonytalanodik. Néha megpróbál valahogy bejutni a kapunk, de mindig félretolják, vagy pont nem sikerül időben a kapuba lépnie. Na de hova indulhatott?

Simeon:
A fickó hangosan felkacagott Simeon okfejtésére a játékokról.
- Én csípem a srácot. Megtartjuk? - vigyorgott körbe a társain, akik hozzá hasonlóan nevetésben törtek ki.
- Ne ficánkolj már, nem eszlek meg buta polip - igyekezett tengerszemet csitítani a nő, aki megfogta, közben pedig úgy fordította, hogy a pet ne érhesse el a csápjaival, és a tintájával se. Jobb a békesség.
Az idomárfiúnak bár nem engedték el a karját, de nem akadályozták benne, hogy megsimogassa a jégrókát.
Viszont mikor az elszaladt, hiába indult volna Simeon utána, nem tudta a karját kiszabadítani. Már csak azért sem, mert egy darabig egyébként is ugyan oda indult a párost fogva tartó két játékos, kiegészülve még két másikkal, a biztonság kedvéért.
Viszont a folyosó végén Noise egyik irányba indult, Simeont és Tengerszemet viszont a másikba vitték.
Magukhoz képest egyáltalán nem durván, de nem hagyva őket elszabadulni.
Nem is kellett messzire vinniük Simeont és Tengerszemet, három ajtóval odébb az egyik plusz kísérő kopogott, és miután egy mély, érdes férfihang odabentről engedélyt adott, kinyitotta az ajtót, és betessékelték rajta a fiút, és a polipot is.
Belépve az irodába (amit könnyű felismerni a berendezésről: rusztikus íróasztal, nagy, kényelmes székek, és halom papírok a bent ülő férfi előtt. A Simeon karját fogó fickó szölalt meg a maffiafőnök felhúzott szemöldökét látva
- Vendéget hoztunk. A lány barátja, a kis bolhafészek is ismeri - tolta kicsit előrébb a fiút.

by **Hinari** Csüt. Dec. 12 2019, 14:19

Már éppen azon gondolkodtam, lemásszak-e vagy inkább ugorjak át a következő, még éppen elérhető háztetőre, amikor Smasher megállt és benyitott egy kertkapun. Azonmód lenyitottam a térképem és bejelöltem rajta a koordinátáját, majd elküldtem egy körlevelet Ozinak, Alnak és Takeshinak ezzel, egy pontos idővel és egy rövidke szöveggel: "Ide bent be". Majd nesztelenül leugrottam egy lentebb lévő erkélyre, onnan pedig a földre, hogy egy másik keresztutcából, immáron más kinézettel közelítsem meg a házat és sétáljam körbe, látszólag a menümmel babrálva közben, mint aki minimum eltévedt és már eléggé kétségbeesett miatta. A helyzetjelzője alapján megtaláltam Quentint is, elhaladván pedig felemeltem pillantásom és biccentettem neki, hogy ő is tudja, itt vagyok. Bemenni az épületbe persze direktbe nem próbáltam meg, de azért azt sem kockáztattam meg, hogy egy puszta feltételezés miatt ne tudjak bejutni egy esetleg mégsem tiltott területre: az épület ablakokkal legkevésbé terhelt pontján elbotlottam és nekiestem az alacsony kerítésnek - talán, teljesen véletlenül, át is eshettem volna a másik oldalra, ha a lila fal nem állít meg. Ez tehát nem opció - vontam le a következtetést és vonultam vissza egy ideális megfigyelőpontra, ahonnan jól belátom a területet (kiváltképp annak bejáratát), de engem mégsem szúrhatnak ki. Időnk pedig volt bőven. Akár órák is. Ha pedig még ezek után is nyugodt volt a környék, újra lenyitottam a levelezésemet, de ezúttal csak Ozirisznak írtam benne:

Hinari írta:Nem tudok bejutni, kint várok. Veletek mi a helyzet? Ha Noise felismert, talán elvezethet téged Silhez. Nézni fogom a helyzetjelződ.

Küldés, becsuk, várakozás. Felváltva pillantgattam hol az épületre, hol a minimapon lévő, mozgó vagy éppen nem mozgó pöttyökre, miközben azon gondolkoztam, hogyan juthattunk el idáig. Talán... talán többet kellett volna beszélgetnem Sillel. Fontosabb, komoly dolgokról is.

by **Ozirisz** Vas. Dec. 15 2019, 15:33

Csak követtem Noiset, eleinte tisztes távolból. Végig az járt a fejemben, hogy nem, nagyon nem kéne megzavarni az állatkát. Sem kizökkenteni a dolgából. Ez lehet a legjobb lehetőség, hogyha Silt meg akarjuk találni, ugyanis elég jók az esélyek, hogy pont oda igyekszik a jégróka, ahol a lányt rejtegetik. Időközben egyre közelebb kerültem hozzá, a távolság fokozatosan csökkent, ahogy itt-ott megállt Noise megnézni valamit, vagy éppen valakit. Én pedig nem tudtam annyira csöszmörögni, hogy feltűnést ne keltsek. Közben Hinaritól is jött egy üzenet, amit fél szemmel megnéztem (másik szememmel Noiset figyeltem, nehogy elszökjön), gyorsan bejelöltem a koordinátákat a térképemen, és memorizáltam a helyet, hogy melyik utca, hány sarok, merre, majd becsuktam a menüt. Nemsokára a teleportkapunál értem utol az állatot, ahogy ott próbálta átverekedni magát a tömegen. Nem tudom, mi lelhette, vagy hová készült, pláne egyedül. Lehet, hogy mihozzánk jönne a Palotába? Elvégre Fuwától tudhatta, hogy erre a helyre kell jönnie, ha haza akar jönni, csak éppenséggel egymaga nem tudja aktiválni a kaput. Ahogy tudatosult bennem a dolog, hogy a kisróka talán pont a céh tagjait keresi, azonnal odasiettem. - Noise – szólaltam meg – Merre csavarogsz? - bízva benne, hogy a hangom elég ismerős a számára. Bár a kinézet kristály már egy ideje lejárt, az álöltözet és a hajszín módosítása azonban még megkavarhatja az állatot, de az ismerős hang talán eloszlatja a kételyeket. Ha felfigyelt a rókakoma, úgy leguggoltam. – Gyere ide kishaver, én vagyok az – ha odajött hozzám az állatka, és hagyta, megsimogattam, majd egy kis sült husit kapartam elő az inventoryból, amivel remélhetőleg kicsit elnyerem a bizalmát – Hogyhogy egyedül? Hol van a gazdid? - persze az avatatlan fülekre tekintettel halkan kérdeztem. Mindenesetre a járókelők talán hülyének néznek, hogy itt tárgyalok egy pettel, de különösképp nem tudott érdekelni. Ha egy kis remény van rá, hogy megérti a lényeget a jégróka, már megérte. Ezesetben pedig elindultam Noise-al együtt – remélhetőleg Silence ideiglenes tartózkodási helye felé...

by **Simeon** Vas. Dec. 15 2019, 22:42

Tengerszem nem hagyta magát és mostmár nemcsak ficánkolt, de hangos Ph-phzéssel fejezte ki, hogy ő semmiképpen sem akar ölben lenni - csakis Simeonéban!
- Phh-ph-hhh-brrrrh! - fordította hátra a fejét mérgesen és bizony ha az őt tartó nő nem figyelt, egyenesen a szemeibe kapott egy buborékot, ami kissé savasan pattant szét. Hát, nem tinta, de jobb híján...
Ezt viszont már Simeon sem hagyta szó nélkül, hercegnő és szakács ide vagy oda!
- Mondtam hogy engedd el! - kiáltott fel - Jönni fog velem, de így csak bántod! - lett egyszeriben dühös és súlyemeléssel rántott egyet az őt tartó férfin, hogy közelebb jusson Tengerszemhez. Ha pedig ez nem segített, egyszerűen csak levágta magát törökülésbe és addig nem mozdult egy tapodtat sem, amíg a polipját el nem engedték. Nem tűrte, ha Tengerszemmel gonoszul viselkednek. Vele lehetnek azok és szokták is, gúnyolni meg minden, de Tengerszemet hagyják ki belőle, ha jót akarnak maguknak!
- Milyen palota ez, hogy ilyen durva a személyzete! - panaszkodott hangosan - Titeket nem tanítottak meg a jómodorra!? Nem is vagytok méltók rá, hogy a hercegnőt szolgáljátok! - húzta fel az orrát, ám ekkor jött Noise, aki egy pillanat alatt mosollyá majd nevetéssé varázsolta az idomárfiú arcán uralkodó méltatlankodást. Boldogan simogatta meg a rókát és úgy döntött, hogy innentől inkább vele megy és ezek a rossz emberek nem is érdeklik többé! Amúgy is egy senkik... és bántották Tengerszemet is!
Nem, az továbbra sem zavarta, hogy fogják a karját. Sem az nem tűnt fel neki, hogy immáron négyen vannak körülöttük, egészen addig, amíg Noise befordult az egyik irányba, őt viszont nem engedték el arra. Simeon először csak meglepetten pislogott:
- Hé, rossz irányba megyünk! - mondta, de aztán, mivel csak nem akarták elengedni, már ő is ellenállt és ütött-rúgott-harapott, üvöltött és ficánkolt, amit csak el lehet képzelni - Hagyjatok, eresszetek! - rémült meg és mire bevonszolták őket azon az ajtón (ha tudták), már hüppögve, könnyes szemekkel került a főnök elé. Tengerszem mindeközben egy másodpercre sem hagyta abba a folyamat szabotálását: ha kellett, fojtogatott, ütött és buborékokat fújt szét... amikor pedig bent voltak, ijedtében első dolga volt egy jóadag, eddig felgyűlt tintával azonnal arcon-nyakon spriccelni a bosst. A beállt csönd pedig elég volt Simeonnak arra, hogy kizökkentse a pánikból.
- Hát, ez még jó fél óráig nem fog lejönni - vigyorgott - Tudja, ha nagyon megijesztik és még haragszik is, akkor ez ilyen - kezdte el magyarázni és nem tudta letörölni arcáról az elégedett vigyort: így jár, aki ilyen gonosz, hogy nem engedi őket Fuwához! - De ne ránk tessen dühösnek lenni, ők cibáltak ide, pedig a hercegnőhöz indultunk! Ki kéne rúgni őket mind! - fejtette ki véleményét panaszosan, majd körülnézett - Szóval mi ez itt? Azt hittem, a konyhába visznek, de nem úgy néz ki... - tekergette a fejét és nem, egyáltalán nem értette. Ő nem... de Tengerszem nagyonis: a polip (főleg azután a véletlen tinta után) csak összehúzta magát olyan szorosra és kicsire, amennyire tudta, fejét pedig elrejtette csápjaival, hogy ne is lássák őt. Egyedül Simeonra figyelt és bár remegett, de kész volt segíteni neki bármiben, ha egyetlen gazdája bajba kerül. Mármint, ennél nagyobb bajba... úgy tudta, úgy tudta, hogy inkább szét kellett volna törni azt a kristályt a földön, és nem odaadni butyuta, naiv kis gazdájának!

by **Quentin** Hétf. Dec. 16 2019, 15:51

Végül megtörtént, amire vártam, és a fickó eltűnt egy épületben. Bíztam benne, hogy nincsen semmilyen föld alatti alagút, és ez az az épület, amit keresek. Vagy keresünk. Értelemszerűen nem rohanhattam oda, hogy nyitva tartsam a kaput, sőt még kivártam néhány percig, hogy biztosan megszűnjön minden mozgás, és megközelíthessem én is a házat. Egyelőre üzenetet nem küldtem, elég jó indikátornak tartottam, hogy megálltam egy helyben, és láss csodát, el is ment mellettem egy nő, aki egészen úgy festett, mint Hinari. Szóval ők is itt keringtek már a környéken. Megtehettem volna, hogy ennek tudatában szépen hazaindulok, de ezek után már nem kívántam ilyen lépésre energiát pazarolni. Ha már ennyire belemásztam, jobb volt a saját kezemben tartani a szálakat, minthogy ismeretlenekben megbízzak.
Nem voltak nagy elvárásaim, amikor megpróbáltam benyitni a kapun, nyilván túl egyszerű lett volna, és persze ahogy várható volt, nem volt jogosultságom bemenni. Szóval maradt az, hogy figyelmesen körbejárom az épületet, mindenféle hátsó bejáratot, nyitott ablakokat és hasonló helyeket keresve, hátha be lehet jutni valahol máshol is. És ha már ott voltam, a csukott ablakokon keresztül tanulmányoztam, miféle helyiségek lehetnek odabent, és hogy egyáltalán milyen funkciója lehet magának az épületnek. Gonosz bandák főhadiszállása címen még nem igazán terveztek házakat, szóval biztos kellett legyen valami egyéb rendeltetése. Végső esetben pedig akár az is eszembe jutott, hogy becsöngetek, hátha nem a melák jön ki ajtót nyitni. A probléma ott kezdődik, hogy ugyan milyen indokkal akarnék én behatolni egy random házba. Annyira nem volt jó beszélőkém, hogy meggyőzőnek lehessen nevezni a dumáimat, inkább abban voltam jó, hogy felbosszantsak másokat, de az itt aligha vezetett volna eredményre Neutral

Szóval ez az ötlet kicsit hamvába volt...

by **Ronye Arabel** Kedd Dec. 17 2019, 22:10

Hinari és Quentin
Hinari nem jár sikerrel a kísérlettel: A kerítésen nem lehet csak úgy átugrani. De ahogy nézelődtök az épület körül, észrevehetitek, hogy van egy másik kapu. Semmi nem utal rá, hogy érdemes lenne próbálkozni, de hát ki tudja. Megfigyelés közben pedig Hinari láthatja, hogy mit csinál Quentin.
Aki nyitott ablakot csak az épület harmadik szintjén lát, de belátni nem nagyon lehet lentről a mögötte lévő szobába. A többi ablak egy részét függöny takarja, a többi mögött meg mintha lakószobák rejtőzhetnek, nem túl különleges kialakítással.
Az épület egyébként a legkevésbé sem elhagyott, Hinari számára már látott arcok jönnek-mennek a kapun keresztül, mindig gondosan ügyelve, hogy a kapu ne maradjon nyitva, és egyszerre kettőnél sosem többen. És lehetőleg úgy indulnak el, mintha nem az épületből léptek volna ki, hanem az utcán sétálnának csak végig.
Úgy 20 perc múlva pedig a kis fehér szőrmók tér vissza Ozival a nyomában. A kis róka a kapu előtt vakkantva próbál jelezni valamit.

Ozirisz
Noise először megijed, ésmorogni kezd rád, aztán láthatólag elgondolkodva pislog. Végül a morgás átmegy csaholásba, a lábadhoz szalad, ha tudja, megnyalja a kezed, és végeláthatatlan vakkantgatások közepette kezdi magyarázni a helyzetet, amit még Fuwa is csak nagyjából értett volna. De meglepettnek, boldognak és eltökéltnek is tűnt.
Egy pár perc múlva viszont néhány ugatással mintha azt akarná tudni, hogy figyelsz-e rá, aztán elindul visszafele, pár méter után visszafordul, hogy lássa, jössz-e, ha nem teszed akkor pedig vakkantással jelzi, hogy türelmetlen, és ha elindulsz kis lábaival szaladva igyekszik előtted, hogy minél hamarabb odaérjetek. Ahhoz a helyhez, amit Hinari üzenetben megjelölt neked. Nagyjából negyed órával később pedig befordul azon a sarkon, ahol megláttad, és a kapu előtt állva kezd vakkantgatni.

// Ha kell, szólimit nélkül több körben is tárgyalhattok, kérlek szóljatok, ha minden megvan, amit akartatok, vagy ha közben kell valamire reakció

Simeon:
- Sajnos nem engedhetem el. Nem szeretjük az épületben szaladgáló peteket. - magyarázza Tengerszem fogvatartója látszólag türelmesen és sajnálkozva - De megígérem, hogy nem sokáig kell fognom, csak a folyósón lenne baj - igyekszik megnyugtatni mindkettőtöket.
A súlyemelésed viszont úgy tűnik nem elég magas, hogy a fickó kezéből kiszabadítsd vele magad. Arra viszont igen, hogy észrevegye a próbálkozást.
- Nyugalom, nem akarunk bántani senkit, de idegeneknek veszélyes az épület egyedül. - igyekszik csitítani. Látva, hogy megmakacsolod magad, és a földre ülsz, már készült volna, hogy ölbe kapjon, de végül Noise megjelenésének hála erre nem volt szükség.
Nem szólaltak meg, mert úgy látták nincs rá szükség, csak akkor, amikor megint méltatlankodni kezdesz.
- Ne aggódj, az a róka nem szalad sehova, később mehetsz vele. De csak akkor lesz biztonságos, ha a főnökkel beszéltél. - próbál magyarázni a férfi, de úgy tűnik hiába. Fel is adja, és egyszerűen kihasználva erőfölényét megakadályozza, hogy benne, vagy magadban kárt tegyél.
Sajnálkozva nézett rád, miután a teremben ülő férfinak elmonda a helyzetet. Aki egyébként látva a könnyes szemedet egészen barátságos, és sajnálkozó pillantással nézett végig rajtad.
Már, ameddig ezt tehette Tengerszem tintabombája előtt.
Azt követően egyértelműen dühös arcot vágott, de seperc alatt kerített egy törölközőt az inventoryjából, amivel legalább a szeméből kitörölte a tintát.
- Sokmindenre számítottam, de arra nem, hogy egy kis betolakodó tintával fog próbálni meggyőzni, hogy ne hajítsam ki az otthonomból - morog, de egészen kevés indulat van a szavaiban.
- Szóval a hercegnőhöz. - bólogat megenyhülten a magyarázatodra. - És azt hitted, a hercegnőkhöz csak úgy be lehet sétálni? - kérdezte kicsit közelebb hajolva, és felhúzva a szemöldökét. - Hát nem tudja a fény lovagja, hogy illik előbb a királytól engedélyt kérni? - mosolyodik el kicsit rosszallóan, aztán ha úgy látja érted, mire gondol bólint - Bizony, ez itt a trónterem. Nem túl nagy, de igazi ám! - teszi hozzá. És ugyan belement a játékodba, de ahhoz képest nagyon is komoly tekintettel méreget téged, és Tengerszemet is.

// Határidő: Karácsonyra való tekintettel december 28.-a

by **Quentin** Szer. Dec. 18 2019, 21:31

Az épület nem tűnt különlegesnek semmilyen szempontból. Volt ugyan egy hátsó bejárata is, de semmi sem indokolta a feltételezést, hogy azon keresztül be tudnék hatolni, mikor az is csukva volt. Abból kiindulva, hogy az egyik kapun jogosulatlan vagyok a belépésre, nyilván a másikon is az leszek, hiszen nyilvánvalóan a banda tulajdonában lehet az épület. Első, és második pillantásra is egy közönséges lakóházzal álltam szemben, már amennyit az ablakokon keresztül meg lehetett állapítani.
Viszont a legnagyobb probléma nem az volt, hogy jogosulatlan vagyok a belépésre, hanem inkább az, hogy ha be is tudnék szökni valamilyen úton-módon, a rendszer minden bizonnyal behatolóként azonosítana, és értesítené a tulajdonost. Éppen emiatt a Ligások észrevétlen bejutása is minimum kétséges, de inkább lehetetlennek mutatkozott. Úgy kell bejutni ebbe a viskóba, hogy tárt karokkal fogadjanak. Bármennyire is ez tűnt a legvégső és a legkockázatosabb megoldásnak, zsákutcába jutottunk, szóval jobb ötletem nem volt. Egy 22-es szintű senkinek pedig jóval magasabb esélye van bejutni, mint bármelyik Ligásnak.
Ugyan még pár percig figyeltem, de végül egy nagy sóhaj után kihasználtam azt, hogy van forgalom a kapuban, és amikor bemenni készült valaki, úgy léptem én is oda, mint aki nem teljesen biztos, hogy jó helyen jár. A közel két méteres alkatom ilyenkor kapóra jön, nyápic törpeként esélyem se lenne, hogy komolyan vegyenek.
- Várj egy kicsit, haver, jó helyen járok, ha Smasher ide küldött? - szólítottam meg az alakot, mintegy komplett blöffként - Azt mondta, itt akad munka az olyan fajták számára, mint amilyen én is vagyok - tettem hozzá, csak hogy ne hajthasson el a búsba. Valami olyasmire akartam kilyukadni, hogy engem itt várnak, vagy legalábbis van infóm a helyről. Pusztán ez nem hordozott magában kockázatot, legfeljebb elhajt, de ha bejutok, az már egy másik kávéház lesz Neutral

by **Ronye Arabel** Csüt. Dec. 19 2019, 15:01

Minimese a JL-es duónak

Hinari láthatja, hogy Quentin odalép a kapunk éppen belépő nála egy fejjel alacsonyabb nőhöz - aki az aktákból ismerős lehet: lovag, Judith néven, sárga indikátorral, 30-as szint környékén. Képességet használni viszont annak ellenére sem látták, hogy ő a Silence mellett egyik leggyakrabban előforduló tag, és a fiúk elmondása alapján az egyik alvezére a társaságnak.
Hallani ugyan nem hallja mit válaszol a nő, de láthatja, hogy némi gondolkodás után beengedi a kapun a szőke könyvtárost, majd vele együtt eltűnik az épületben.
Ozi ha éppen a környezetére is figyel még láthatja, ahogy Quentin belép az épületbe.

Ezután viszont az eddigiekhez képest megszűnik a mozgás az épület körül, csak az utcán járó-kelő játékosok sétálnak el mellette, de se egyik, se másik kapun nem távozik, és nem is érkezik senki.

by **Hinari** Szomb. Dec. 21 2019, 18:24

Figyeltem és megfigyeltem. Az ablakokat, a mozgolódást mögöttük és mindent, ami a környéken történik - közben pedig láttam azt is, ahogyan Ozirisz helyzetjelzője eljut a teleportkapuig, ott megáll, majd elkezd visszafele haladni, valószínű Noise-al együtt, hiszen céhtársamtól semmilyen válasz nem érkezett arra vonatkozóan (sem), hogy a tervben bármi hirtelen fordulat állt volna be. Az pedig, hogy errefelé haladnak, már biztossá tette az eddig csak erősen megalapozott tényt, hogy a céh főhadiszállása ez az épület. Úgy voltam vele, hogy kivárok - nem siettünk sehová, nem volt veszélyben senki. A képekről ismerős alakok járkáltak ki-be, én pedig egy olyan pillanatot választottam, amikor valaki egyedül indult útnak. Mélyen beszívtam a levegőt, megnéztem Al helyzetjelzőjét, majd írtam páromnak pár sort, végül pedig, ksi gondolkodás után Takeshinek is pár sort. Igaz, hogy a srácokat nem akartam nagyon belevonni, de mivel Leo nem tudott jönni, Oziriszt pedig Noise kötötte le, nem volt nagyon választásom.
Én a részemről helyben maradtam és vártam Alex jelzését.
És ekkor lépett Quentin akcióba.
Amikor észrevettem, hogy egyenesen a kapu felé indul, ráadásul egy nőhöz, egyszerre ijedtem meg és lettem nagyon ideges: mégis hogy gondolta ezt!? Ha idő előtt leleplezik, nemcsak Silencet zárják be talán örökre, hanem talán őt magát is bántani fogják. Kedvem lett volna szitkozódni egy sort, már amit eltanultam a japánoktól az évek alatt, de inkább nyugton maradtam és nesztelenül leugrottam a megfigyelőhelyemről az utcára, továbbra is megnyitott minimappal. Hallgatózás híján nem hallottam, mit beszélnek, de a srácot beengedték és valószínű első dolguk lesz a főnök elé vinni. Ha pedig minimális információjuk is van róla... megráztam a fejem. Nem, nem valószínű. Ekkor jelent meg Ozirisz a rókával együtt az utca végén és Al jelzése is egy pm képében. Az árnyékból még megnéztem, ahogyan Quentinék eltűnnek az épületben, majd lassan kiengedtem az önkéntelenül is ökölbe szorított kezem és Oziék elé siettem az utcán.
- Úgy lépjetek be, hogy be tudjak utánatok menni, mielőtt becsukódik a kapu - mondtam ki, miközben mint aki egy idegen mellett megy el kereszteztem utam céhtársaméval, majd befordultam az első sarkon, maximális sebességre gyorsítottam és úgy intéztem, hogy nagyjából mire Oziék odaérnek a kapuhoz, én akkor tűnjek fel az épület előtt, abból az irányból, amerre imént az egyedül lévő tag elment. Akinek egy kristállyal az utolsó pillanatban felvettem a kinézetét. Így, ha Ozi látja a jelzésemet, hogy én vagyok, be tud úgy engedni, hogy ne legyen feltűnő, hogy nincs jogosultságom - ami viszont Silnek kellett hogy legyen és így Noisenak is kellett hogy legyen. Persze ha a rókának valami miatt mégsem lett volna, kicsit lelassítottam és ha a vakkantására egy céhtagjuk kijött, úgy intéztem, hogy szintén bejuthassak... ha minden kötél szakadt, felvéve az alteregóm stílusát és kicsit félre is lökve a rókát, mintha engem is idegesítene.
És hogy miért voltam biztos benne, hogy az ikerpárom nem tér vissza egy ideig? Alex (és ha odaértek, az erdei gyerekcsapat pár tagja is) elég időt szereznek nekem hozzá. Pont eleget ahhoz, hogyha valaki véletlen szintúgy nézné a minimapját, már rég késő legyen, mire rájön, hogy a céhtársa nem a céhtársa, hanem én.

by **Simeon** Hétf. Dec. 23 2019, 11:36

- Baj? - állt meg Simeon a kapálózásból és bambult a nőre, aki Tengerszemnél továbbra sem volt szimpatikus - Miféle baj? - forgatta körbe a fejét, mert ő aztán nem látott semmit. Nem volt semmilyen lovagpáncél például, ami rájuk eshetne, sem pedig plafonról lógó, éles-hegyes karók. A srác egyáltalán nem értette, aztán egy sugallatra egyszerrecsak, semmi előzmény nélkül elkiáltotta magát:
- Tudom már! Biztos titkos csapdák, amilyenek a régi elhagyatott kastélyokban is vannak!
Tengerszem a fejét ingatta. Ő már meg sem lepődött sem ezen, sem azon, hogy innentől gazdája bőszen bólogatott arra is, hogy idegeneknek egyedül veszélyes. Csak amikor Noise előkerült lett újra mehetnékje Simeonnak, attól pedig, hogy nem engedik, őszintén megrémült. Nem is figyelt rá, hogy mit akarnak neki mondani, ő csak menni akart a róka után, csapdák ide vagy oda! Mert Noise biztosan tudja, hol rejtőznek és segíteni fog nekik! Rúgott és harapott, amikor viszont ígyis csak eljutottak addig a szobáig, tehetetlenül szipogott és nézett körbe, mert ő már egyáltalán nem értette ezt. Tengerszem akciója viszont kizökkentette. Felnevetett, miután pedig elmondta a mondandóját, tőle egészen meglepő módon figyelt rá, hogy a kérdésére milyen választ kap.
Legalábbis az első mondatra biztosan:
- Ez nem igaz, nem vagyunk betolakodók! - vágott bele a férfi szavaiba indulatosan és felemelte a sok megpróbáltatástól lassan elpixeleződni készülő brownies zacskót - A lovag úr helyett jöttünk, ő adta nekünk a kristályát, hogy hamarabb idejussunk a sütivel, meg... ó, a forrócsoki hova lett? - pislogott körbe, mert valóban, az valahol útközben eltűnt. Lehet akkor öntötte ki, amikor Noise ráugrott? - Igaz kicsit dühös volt ránk, de azért csak felfogta ő is, hogy mi jobbak vagyunk ebben - vigyorgott, amikor pedig a főnök folytatta a hercegnősdivel, elkerekedett szemekkel itta annak minden szavát. Tengerszem hitetlenkedve pillantott ki csápjai közül: ez az ember komolyan még teszi a lovat butyuta idomárja alá?
- Phhh....h-ph? - háborodott fel, de elég volt egyetlen pillantás bármelyik idegentől, hogy inkább abbahagyja. Simeon szeretettel nézett rá és simogatta meg gyengéden, ha tudta. Csak ezek után fordult oda a tintás fickóhoz és húzta ki magát:
- Igenigen, mi vagyunk a fény lovagjai! De... honnan tudta? - vakarta meg kobakját, de aztán csak vállat vont: ha ő a király, akkor biztosan mindent tud, nemdebár? Aztán az előzőnél még részletesebben nézett körbe - Ez elég rozoga trónteremnek - állapította meg és tette csípőre a kezét - Előszöris, azokban mindig sok, nagyon sok a fény! Hatalmas ablakok vannak és bársony meg karmazsin függönyök, és aranykeretes képek és a trónszék is mindig arany - magyarázta - A királyon meg korona van - tette hozzá és bökött rá a főnökre, akin egyértelműen nem látott mégcsak hasonlót sem - Szóval van még hova javulni, meg a személyzeted is elég értetlen... de remélem a hercegnő lakosztálya szebb lesz! - ámuldozott - Egyébként mikor mehetünk oda? El fog pixeleződni a brownie, ha nem sietünk! - mutogatta a zacskót a kilapított sütivel, de már nem akart erőszakkal fellépni a többiekkel szemben, hiszen megmondták, hogy csak engedély kell, nem? Azt pedig úgyis megkapják, mert miért ne kapnák, úgyhogy semmilyen probléma nincs!

by **Ozirisz** Kedd Dec. 24 2019, 20:58

A teleportkapunál Noise először valószínűleg ellenségnek nézett, legalábbis ahogy elkezdett morogni, ezt szűrtem le. Érthető, hisz álcázva nem olyan könnyű felismerni, de pont ez a lényege az álcának, vagy nem? De rövidesen megtört a jég, és szerencsére a hangom legalább ismerősnek tűnt az állat számára, Noise ideszaladt hozzám, megnyalogatta a kezem, és a morgás is átment egy sorozat vidámabb, egyáltalán nem ellenséges vakkantásba. ~Kár, hogy nem értek jégrókául~ avagy az első gondolat, ami átfutott az agyamon. Mondjuk az vicces lenne, hogyha a gazdijától eltanulta volna a füzet használatát, de akkor legalább jobban megérteném, mit is akar ennyire lelkesen mesélni. Végül pár ugatás után elindult visszafele. - Tehát arra van a gazdi? - szólaltam megm miközben elindultam utána, majd egy "igen"-nek tűnő, türelmetlen vakkantás hangzott el a rókakoma részéről. Igyekeztem Noise után, aki a gyanúsan ismerős úton és irányba tartott, míg végül a sejtésem beigazolódott: ugyanoda értünk vissza. ~Vajon ha előbb felfedem magam Noise előtt?~ na igen, értékes perceket buktam el ezzel a felesleges "látogassuk meg a teleportkaput" dologgal. Majd ahogy befordultam a sarkon, ahol először megláttam az állatot, meglepetten pislogtam: mintha Quentin tűnt volna el az épület csukódó ajtaja mögött. ~Valószínűleg odabent lehet Sil~ avagy mi másért jött volna ide Noise mindenáron? Bár értenék rókául. Szép komótos tempóban indultam tovább az épület felé, látszólag mint aki épp kutyát sétáltat egy nehéz nap után. Az első használható gondolat az volt, hogy Noise-al teszünk egy-két kört az épület körül, és feltűnés nélkül felmérem a terepet – bár értelme túl sok nem lenne, hiszen Hinari ezzel már vagy fél órája megelőzött. De ugye mégsem táborozhatunk le a kapuban két napi hidegélelemmel... Aztán jött is az újabb történés, ezúttal egy álcázott Hinari jött velem szemben, akit minden bizonnyal fel sem ismertem. Így is csak amiatt a pár szó miatt következtettem ki a kilétét – tekintve, hogy a térkép nem volt megnyitva előttem. Bólintottam egy alig észrevehetőt, hogy fogtam az üzenetet, majd kicsit lelassítottam, de nem álltam meg, nem fordultam utána, semmi ilyesmi. Véletlenül sem akartam rávonni a figyelmet, de a lassabb tempó indokolt volt: egyfelől nyertem neki egy pár másodpercnyi extra időt, másfelől össze kellett szednem a gondolataim. Elvégre az ellenség főhadiszállására készülünk behatolni, ahol Fuwát fogvatartják, nem? Az ajtóhoz érve vettem egy nagy levegőt, majd megpróbáltam benyitni. Más ötletem nem nagyon volt, de egy próbát megért. Ha nem jött be, akkor bíztam abban, hogy Noise elkezd csaholni, és valaki talán odabentről odacsöszmörög az ajtóhoz, megnézni mi az. Az történetesen meg sem fordult a fejemben, hogy lehet hogy a jégróka kölyöknek van jogosultsága – és "kicsit" furán is adná magát, hogy kezemben egy Noise-al próbálom lenyomni a kilincset. De így vagy úgy, ha az első próbálkozásom sikerrel járt, és kinyílt az ajtó, úgy megpróbáltam besurranni, majd résnyire nyitvahagytam az ajtót, hogy az utánam érkező Hinari be tudjon menni. Ha a csaholásra nyitottak ajtót, úgy viszont kénytelen voltam valami kamudumával előállni, időt nyerve céhtársamnak a besurranásra, egyúttal elterelve róla a figyelmet...

by **Ronye Arabel** Pént. Jan. 03 2020, 13:58

JL
Noise nem csak vakkantgatni kezd a kapu előtt, hanem ugrálni is. Amikor pedig Ozi a kilincs után nyúl, próbál felugrani, de sajnos hiába, nem tud elég magasra ugrani.
Így viszont Ozirisz próbálkozása sem jár sikerrel.
Ellenben úgy látszik, Hinari tervével, mert akinek az alakját felvette, nem jött vissza, sőt, más sem.
Noise viszont továbbra is hangoskodik, mostmár nem a kapu, hanem Ozirisz felé. Valamit nagyon mondani akar, miközben ugrándozik felfelé.
Na de mi fog előbb megtörténni?
Hinari közben üzenetet kap Alextól, amiben jelzi, hogy a fiúk intézkedtek, nem kell tartani tőle, hogy a képmás visszatér, de más is indult felétek, igyekszenek őt is feltartani.

KIEGÉSZÍTÉS (Ozirisszal megbeszélve): Ozirisz hamar észrevette mit szeretne a kisróka, és ahogy vele a kezében nyúlt a kilincshez (Aminek a lenyomásában Noise is segített) a kapu kinyílt, és a kardforgató nyugodtan beléphetett.
A jégróka ellenben nem várta meg, hogy Hinari is beérjen, ha tudott kiugrott Ozirisz kezéből, és elszaladt az épület másik oldalán lévő ajtó felé. A sarokról azért visszanézett, és sürgető vakkantásokkal jelezte türelmetlenségét, ha nem követnéd.
De nem csak ő sürget titeket: a fa bejárati ajtó is megnyikordul, és mozdul a kilincse. Úgy fest bent is felfigyeltek eddigre a kis róka hangjára.

Quentin

- Smasher? - kérdezett vissza a ő kicsit meglepetten - Ő nemrég jött vissza, de munkáról nem tudok - gondolkodott el… - De a főnökkel beszélhetsz, talán akad mégis valami. - nyitja ki végül előtted a kaput - Megmutatom az irodáját - jelenti ki kérdés nélkül, határozottan "meg se próbálj elkóborolni" felhanggal.
Ahogy az épületbe is belépsz, barátságos kis céhházban találod magad. Sok fénnyel, a folyosón járó-kelő kétes kinézető hölgyekkel és Urakkal, akik csak a kísérődre vetnek egy pillantást, de aztán veled nem törődnek túlzottan. Körbenézve semmi nem utal arra, hogy itt valakit fogva tartanának. Mindenki teszi a dolgát, néhányan sietősen, mások kicsit idegesen, egyesek pedig fáradtan. Maguk között beszélik is, hogy lassan ideje lenne némi pihenésnek.
Végül egy második emeleti ajtóig vezetnek, ami mögött nevetést hallasz, majd egy-egy szó is kiszűrődik
- Biztosan… Haza… -

Simeon
Még azelőtt válaszoltál a nőnek, mielőtt ő maga előállhatott volna a válasszal, de úgy fest ráéreztél, mert határozottan bólintott. Bizony, titkos csapdák.
A főnök meglepetten nézett rátok, aztán intett a veletek érkező alakoknak, hogy mehetnek.
- Nem? - kérdezett vissza - Márpedig én nem hívtalak titeket ide, aki pedig anélkül jön, az betolakodó. - világosított fel.
A magyarázatra aztán felnevetett, mielőtt kicsit elkomolyodó tekintettel válaszolt.
- Szóval ti hoztátok a browniet és a forrócsokit. - nézett rátok. - Akkor elvégeztétek a feladatot, majd elvisszük a hercegnőnek a forrócsokit - mondta, majd elmosolyodott - Nem akarunk tovább feltartani titeket. -
- Egy királynak tudnia kell, ki érkezik a palotájába, nem igaz? - kacsint rád vidáman.
- Azért, mert álcázni kellett. Sokan akarnák kirabolni egy király palotáját. De ha szeretnéd a koronámat megmutathatom - nevetett
- Nem kell aggódnod, még időben megkapja a hercegnő a süteményt. Téged pedig az egyik kedves inas kikísér. Már biztosan mennétek haza - biztosított róla, hogy eljut a finomság a célhoz, és a menüjét lenyitva kezdett pötyögni.

//Bocsánat a csúszásért, kicsit elhavazott az év vége, de visszatértem, és pörögni fogok! Határidő Január 12!

by **Quentin** Szomb. Jan. 04 2020, 19:01

A belső információ blöffölése bejött, úgyhogy beléphettem a nő kíséretében, akinek egy biccentéssel köszöntem meg a segítséget. Azonban a tervem nagyjából csupán idáig tartott, és nem sikerült alkalmat sem találnom arra, hogy kitámasszam a kaput menet közben. A kis séta alatt igyekeztem nyitva tartani a szemem, hátha látok valami jobban őrzött területet, vagy akár csak egy ajtót is. Mindazonáltal nem pont így képzeltem el egy bűnbandát, hiszen Smasher nem tűnt rossz embernek, és ez a nő is egészen kedves és készséges volt a körülményekhez képest. Hogy a folyosón szembejövő alakok vajon milyenek, azt persze nem tudtam leszűrni, külső alapján pedig ugyebár nem ítélkezünk Neutral

Egyedül annyit tudtam leszűrni, hogy meglehetősen stresszes munka lehet bűnözni.
Némi lépcsőzés alatt kellett kitalálnom, hogy mivel improvizáljak, és mi lehet az, amivel közelebb kerülhetek Otomurához. Elvégre arról szó sem lehetett, hogy megpróbálok megszabadulni az idegenvezetőmtől, hiszen akkor minden bizonnyal feltúrnák utánam az épületet, aztán kidobnának. Vagy valami ilyesmi. Egyelőre tehát türelmes maradtam, és kerestem az esélyt, a lehetőséget, valamint nagyjából kitaláltam, mivel akarok bevágódni a főnöknél. Született egy tervszerűség a fejemben, de majdnem biztos voltam benne, hogy a fogaskerekek nem fognak hibátlanul működni. Az túl könnyű lett volna.
- Vidám alaknak tűnik a főnök - jegyeztem meg az ajtó elé érve, hallva a nevetést. Hátha ki tudok szedni valamit a kísérőmből, ami esetleg megkönnyíti a dolgomat. Már ha egyáltalán beengednek most, hiszen a hangokból ítélve éppen vendége volt. Vagy a kis barátai eligazításával törődik. Esetleg kis akciófigurákkal játszik, és közben magában beszél, amikor pedig benyitunk, pánikszerűen elrejti őket és megkérdezi, hogy ugye nem láttuk, hogy már megint a játékbabáival játszott Neutral

by **Hinari** Szomb. Jan. 04 2020, 21:31

Időzítés. Ez mindennek az alapja. Láttam és figyeltem céhtársam mozgását és úgy haladtam én is, egy ponton kicsit lelassítva, amikor láttam, hogy Noise felugrik, de nem éri el a kaput. Nem érdekeltem és ez így is volt jó: ha felismert volna, az vagy azt jelentené, hogy a pet rendszerileg tud azonosítani minket, vagy azt, hogy lejárt a kristály hatása anélkül, hogy észrevettem volna - utóbbi mondjuk nemigen szokott előfordulni, mert azért már elégszer használtam ilyesmit ahhoz, hogy többé-kevésbé ki tudjam számolni a hatóidejét és ahhoz időzíteni a cselekedeteimet. Mert az időzítés fontos. Az mindennek az alapja. Tíz méter. Oziriszra pillantottam, ő lehajolt a rókáért, hét méter. A szívem a torkomban dobogott, de már készültem, mozgásom ritmikussága egyre közelebb vitt a célhoz. Három méter. Az ajtó kinyílt, Noise máris kapálódzott, hogy le akar ugrani. Hangos volt, nem tudta, bár, persze, hogy is tudta volna.
- Útban vagytok - bosszankodtam és toltam félre a rókát a kapuban. Igaz, nagyrészt a felvett szerep miatt, de némi igazság azért mégis volt benne: ha egy kicsit kevésbé lenne hangos és türelmetlen, még talán segíthetne is nekünk, de így azelőtt felveri az egész épületet, hogy eljutnánk Silencehez. Mégha a kisróka, nyilvánvalóan, épp őhozzá akarja elkalauzolni Oziriszt. Persze közben Ozival is találkozott a tekintetünk, a szememmel bólintottam de nem tettem vagy mondtam semmi mást. Eredetileg úgy terveztem, hogy pont annyival megyek előttük, hogy kis panelbirizgálással a bejárat előtt utolérhessenek, de úgy az udvar közepénél változott a terv. A kilincs megmozdult. Francba! Felgyorsítottam a lépteim, gondolataim pedig nem is az én, mindinkább az utánam jövő fiún cikáztak össze-vissza, mert ő külsős volt, idegen, nem egy közülük. Mégcsak látszatra se, mint én. Az ajtó kinyílt és bárki is jött ki rajta, én azzal a lendülettel kerültem ki és léptem be az épületbe - mintha épp időben nyitotta volna ki nekem a kaput... hisz az időzítés fontos, ugye? Az mindennek az alapja.
- Valami állatbarát, hiszékeny fószer - szúrtam oda neki csakúgy félvállról és böktem a mögöttem érkező felé - Utóbbi miatt hasznát vehetjük - súgtam még oda egy lenéző horkantással, de nem álltam meg. Mégcsak lehetőséget sem akartam adni neki, hogy az utamba álljon vagy bármit is kérdezzen: fél szemmel néztem vissza és amint Ozi átlépte a küszöböt, egyszerűen felgyorsítottam a lépteim és egy "Szedd a lábad, mamlasz" intéssel figyelmeztettem, hogy érjen már be minket, ha jót akar magának.... miközben reméltem, hogy a tag nem áll az utunkba. Nem szívesen bonyolódtam volna bele harcba azelőtt, hogy akárcsak egy minimálisan is feltérképeztük volna a helyszínt, de ha rákényszerített, én bizony készen álltam: már bent voltunk, nem volt visszaút.

by **Simeon** Csüt. Jan. 09 2020, 19:31

Simeon halkan hümmögve gondolkozott el a magyarázaton, de végül bólintott rá: igen, valószínűleg a királynak igaza van, hisz bárhogyis vesszük, az ő engedélye kell. Persze ezt a Lovag Úr mondhatta volna nekik hamarabb, dehát ő márcsak ilyen lassú, értetlen fószer, nem várhat el tőle mindent az ember fia... de már itt vannak, és akár betolakodóként (egyelőre), akár nem, nincsen ezzel már mit tenni. A srác tehát át is lépett ezen a problémán.
A következőt pedig mégcsak annak se vette.
- Ez fantasztikus ötlet! - csillant fel a szeme és lépett közelebb a királyhoz, hogy kezet rázhasson köszönetképp - Akkor ti hozzátok a forrócsokit, én meg a browniet! - bólogatott, de aztán eszébe jutott valami, ami kizökkentette a lelkesedéséből - Ugye tudjátok, hol lehet jó forrócsokit kapni? - kérdezte - Smasher ebben a városban vette a főtér közelében, én ott vettem most az enyémet is, mert sietni kellett, de szerintem ezek nem olyan finomak, mint a Sweet Dreamsben, szóval inkább oda menjetek legközelebb! Egyébként is az ottani Fuwa egyik kedvence - mesélte izgatottan és szinte nem is figyelt oda rá, mit is mond neki a király ezután, meghát nem is értette, hisz őt senki sem tartja fel. Amikor pedig megtudta, hogy ez egy álcázott palota, szája újabb mosolyra görbült:
- Áh, már mindent értek! - bólogatott hevesen - És igen, látni szeretném a koronád! Biztos csillogó lesz ugye? - hajolt közelebb, amikor a király lenyitotta a menüjét, de annyira, hogy szinte kitakarta a férfi elől a kilátást - Az az Aranykorona item ugye? A tier hármas! Az olyan menőn néz ki! - lelkendezett és hacsak erőszakkal félre nem lett tolva, ő bizony megnézett mindent, amit csak lehetett. Olyannyira lekötötték ezek az új és izgalmas dolgok, hogy el is felejtett Tengerszemre figyelni - akit, mivel minden kísérő kiment, végre elengedtek és így szabadon mozoghatott... volna, ha akar.
De Tengerszem nem akart. Nagyon meg volt rémülve, nem tudta, hogy a férfi mit akar Simeonnal, sem azt, hogy hol vannak vagy hogy hol van a kijárat. Remegése azonban az idő múlásával kezdett alábbhagyni: végül kikukucskált a csápjai közül és mire Simeonék a korona említéséig jutottak, a polip már körbekémlelt és alaposan megnézte magának a terem minden zegét-zugát. Van-e ablak, ha igen mennyire messze, vajon az ajtó, amin bejöttek zárva van-e, vagy nyitható? A pet nem emlékezett rá, hogy bezárták volna, így ha esetleg kirohannának... de nem, Simeon nem elég gyors, biztosan utolérné valaki. Meghát Fuwát se tudja, merre van, de talán elindulhatnának arra, amerre Noise ment... ez pedig már egy jó tervnek ígérkezett... volna. Szintúgy volna. Mert Simeon tényleg elhitte ezt a zagyvaságot, amit a főnök elregélt neki és ebből senki sem fogja tudni kihúzni, még maga Tengerszem sem, hacsak... hacsak nem megy bele ő is a játékba.
- Ph-hhhh-brrph? - tette fel a kérdést, ez pedig egy pillanatra Simeont is gondolkodásra késztette. A férfi persze nem érthette, amit a polip mond és ez Tengerszemnek épp így volt jó.
Simeon összeráncolt homlokkal töprengett egy sort.
- Igazad lehet... - hümmögött.
- Phh-ph, hhhbrph-brph? Hh-ph-h!
- Nanáhogy! Úgyis ezt akarta a király is! - vigyorodott el aztán és a férfi felé fordult - Én oda akarok menni a hercegnőhöz, kérek rá engedélyt! - vágta haptákba magát ellentmondást nem tűrően, de amit Tengerszem még mondott, az titok volt, azt nem szabadott elárulni neki, nem bizony! Mert jól mondta. És ha jól mondta, akkor Fuwa nincs jó helyen, tehát nekik, a Fény Lovagjainak tenni kell ellene valamit! Az a másik palota az első szinten meg amúgyis sokkalta szebb és fényesebb is, mint ez itt! Tehát voltaképpen nincs is kérdés. Át kell oda vinniük Fuwát!

by **Ozirisz** Hétf. Jan. 13 2020, 16:16

Hiába próbáltam kinyitni a kaput, megfelelő jogosultságok és kulcs hiányában kudarcot vallottam. Más játékokban ilyenkor szokott előkerülni egy tolvajkulcs vagy egy batár nagy pöröly, és a lezárt ajtók így vagy úgy kinyílt. Itt viszont nem ilyen egyszerű. Már épp a zárnyitás jártasságot akartam kipróbálni, vagy legalábbis a leírást átfutni, hogy vajon lehet-e a kazamatában előforduló extra ládák kinyitásán kívül másra is használni, amikor tudatosult bennem, hogy jéé, talán mégis van kulcsom. Itt ugrál és csahol előttem. - Jól van már, megyünk – mondtam félhangosan, miközben szép óvatosan felvettem a rókát, hogy tegyek egy próbát: Ha Fuwának van jogosultsága a belépésre, akkor elvileg Noisenak is kell, hogy legyen. Legalábbis így tűnik logikusnak. Mindenesetre próbát megér, és ahogy a körülmények is mutatják, forró nyomon vagyunk. És láss csodát, a kapu kinyílt.
Aztán felgyorsultak az események. A kisróka kihasználta azt a pillanatot amikor nem figyeltem rá, és kiszabadította magát a kezemből. Látszott, sőt inkább hallatszódott a türelmetlensége, ami viszont most pont hogy segít. Még a végén felveri az egész környéket. És már jött is az ügyeletes portás, megnézni "mit ugat a kutya", vakon, anélkül hogy leesett volna neki, hogy hoppá, nincs is őrkutya. És Hinari is feltűnt, továbbra is álcázva, kihasználva annak minden előnyével együtt. A "hiszékeny fószer" dolgot el is engedtem, hisz hihetőnek kellett lennie az alakításnak. Én pedig asszem játszok sültbolondot, mint akinek egyel több kereke van a kelleténél. Így, ha a portást nem tudta céhtársam leszerelni, beadagoltam volna hogy druida vagyok a Holderdőből vagy valami hasonló. Ha már állatbarát, akkor miért ne? Amennyiben mégsem kellett ezzel a kis színjátékkal vacakolni, úgy csak elsétáltam a figura mellett, a céhtársam és a rókakoma nyomába, megszaporázva a lépteim. Amennyiben pedig harcra kerülne a sor, használva a két fegyveremet: Súlyemelés III-as balost és jobbost, félrerakni az útból a jóembert és lehetőleg elhallgattatni, kis időt nyerve Hinarinak.

by Ajánlott tartalom