Nyugati rész

- Igen, beszélni veled. Miért olyan nagy szám ez? - Sokkal lazább stílusban dumálgatok most vele, mint ahogyan szoktam. Ha nincs üzletről szó, akkor nem vagyok olyan kimért és diplomatikus, Rennel meg amúgy is az ő "szintjén" kell beszélni. - Tulajdonképpen a toborzóról akartam vártani pár szót, de mindenekelőtt van egy kérdés, ami sokkal jobban furdalja az oldalamat. Mégpedig az, hogy mi dolgod neked a volt főnökasszonyommal? A toborzó után rálestem a mapomra, és mikor csekkoltam, hogy követtek-e Juuval, akkor kijelezte a rendszer, hogy egy ismerősömmel lógsz együtt, név szerint Mirikával. Remélem nem vagytok túlzottan jóban, még a végén összetöröd Juu szívét - vigyorgok a Casanovára, de kicsit kínos az a mosolyom, mert csak reménykedni tudok abban, hogy nem tenyereltem bele tényleg abba, hogy Ren az íjászlány kitartott szeretője Kota mellett. Bakker, az mekkora lenne már! Kota tuti agyvérzést kapna, ha kiderülne! Mondjuk én sem örülnék neki, ha Ren összeszűrné a levet egy Voice taggal, főleg Mirikával, s éppen ezért kérdeztem rá a dolgokra. A pénzügyeivel kapcsolatos válaszát elengedem a fülem mellett, hevenyész tiltakozás volt ez a részéről, ugyanakkor igazat kellett adnom neki, hogy az aincradi élet nem olcsó, pláne akkor, ha minél magasabb szintre merészkedik az ember. Az Artes pedig az élre kíván törni, szóval gőzerővel termelnem kell az aranyat @.@
- Igen, társaságnak, estére, te. Mi a csudáért kérdezel vissza mindenre, mint egy értetlen kölyök? Szívtál valamit? - méregetem felvont szemöldökkel, de most, hogy így hangosan kimondtam újra a dolgokat, asszem lecsengett, hogy mit érthetett félre, és hogy miért távolodik el tőlem lopva vissza-vissza tekintve rám. Nem tetszik ez nekem, valószínűleg megint azon agyal, hogy a fiúkhoz is vonzódom-e. Legjobb védekezés a támadás, s milyen igaz ez ebben a helyzetben is. Ha elkezdenék hevesen tiltakozni, hogy márpedig én aztán nem, azzal nem jutok előrébb. Fordítsuk meg a szituációt. - Ó, hogy ha te szívesebben élveznéd hamvas fiúkák társaságát, akkor egy szavadba kerül és keresünk valami neked való Kék lagúna bárt - Úgy vigyorgok rá, mint a tejbetök és elégedetten húzom ki magam. Engem aztán nem zavart, ha a srác kicsit langyi, egészen addig, amíg nem az én hátsómat markolássza. Lehet a sok csaj mind csak fedősztori és Juuval is csak bridzselni meg körmöt festeni szoktak együtt esténként? Ren-Ren, te kis komisz!
- Egyébként meg hogy a fenébe ne tudnám már, hogy mi az a buli? Nem vagyok kocka, kint én is zenéltem... Különben is, láttad a törzshelyemet, nem? Na és csekoltad már éjszaka? Csak azért nem viszlek én oda szórakozni, mert már unom a showkat és valami újdonságra vágyom. Abban bízom te otthon vagy a témában, szóval hajrá!
Megérkezünk közben a választott helyszínre, s gyorsban le is tudjuk passzolni Ren petjeit. Első látásra alig lézeng pár ember a vendéglőben, ehhez képest elég sok petet hagytak itt. Ezek szerint ez is valami magánszobás dolog. Jesszus, lehet Ren tényleg szavamon fogott és szobára akar vinni? Ráadásul át akar öltöztetni? Minek? Próbálom riadtságomat leplezni, de ennek már a fele sem tréfa. - Öhm, mégis hova hoztál és miért kellene átöltöznöm? Bocs, nem figyeltem a bejáratnál mi volt kiírva...

- Rendben, nyugi semmi számonkérés. Csak annyit kérnék, hogy ne szervezkedjetek a hátam mögött, mert nem szeretném, ha bármi is ártana a céhnek. Rafkós kiscsaj, vigyázz vele! - Próbálom egy mosollyal tompítani a mondandóm élét, habár tuti agyvérzést kapnék, ha kiderülne, hogy Ren éppenséggel piszkos kis ügyleteket folytat a Voice vezérével, ráadásul a jelenlegi céhe ellen. Áh nem, nem hiszem, hogy Juu ellen cselekedne. Na meg a női bájain kívül nem sok mindennel tud fölém licitálni Mirika, jó csajok is vannak nálunk, mindenesetre kezdem azt érezni, hogy a szétválásunk óta egy ki nem mondott versengés folyik köztem és pöttöm lányka között. Mindegy, nem is akarok most ilyesmin agyalni, elvégre szórakozni indultunk és kiereszteni a fáradt gőzt, nem pedig generálni azt.
A langyis ugratásomra megnyugtató választ kapok, habár amíg be nem tesszük a szórakozóhelyre a lábunkat, semmiben sem lehetek biztos. Viszont az "otthonülős, tea szürcsölgetős, gramofonról komolyzenét hallgató" jelzőt hallva elkerekednek a szemeim. Aztán legyintek egyet és inkább megmagyarázom neki a dolgokat.
- Nem is értem miért vagyok meglepve, nem te vagy az első, aki helytelenül ítél meg. A stílus egy dolog, attól mert valaki elegáns és két mondatot össze tud rakni, még nem jelenti azt, hogy teát szürcsölget Mozart hallgatása közben. Lehet, hogy odakint nem voltam sosem a rajongód Ren, szerintem nem is én vagyok a célközönséged, de ez még nem jelenti azt, hogy ne értenék a zenéhez és ne lehetne velem együtt lógni egy buliban. De túl sokat fecsegünk feleslegesen, majd elválik mekkora party arc vagyok.
Ezután megérkezünk ugyebár a szórakozóhelyre, s Ren még kekeckedik velem egy sort a ruhámat illetőleg. Eszem ágában sem volt átöltözni, napközben is mindig kifogástalan a megjelenésem. Különben sem értem, hogy a krémszínű nadrág, a fűzöld ing és a begombolt mellény mióta giccses. Ellenben az ő stílusa nekem kicsit homi, de hát a kinti divatdiktátorok és stylistok dolgához én bizony nem értek... és nem is akarok. Na de ha már ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy átöltözzek, akkor magamra kapok valami nyakkendőmentes, lazább felsőt, meg egy fehér, sportos zakót, aminek feltűröm az ujját. Remélem ez már őlazaságának elnyeri a tetszését és hajlandó lesz végre leszállni a külsőmről.

Ahogy leérünk az alaksorba és utunkat állja a kopaszkigyúrtbehemót őr, persze nem tehetek mást, mint virítani a lóvét. Igaz, azt ígértem, hogy én állom a cehhet, de nem örülök neki, hogy már a belépésért is fizetni kell. Nagyon ajánlom, hogy ezek után valami nívós helyre vigyen Ren, ne valami lebujba, ahol kiéhezett kéjencek legeltetik szemeiket a táncoslányokon. Kinyílik az ajtó és nagy megkönnyebbülésemre a látvány kedvemre való. Igaz, hogy a zene nekem kicsit túl mainstream, de hát ez kell a népnek.
- Eszem ágában sincs visszafordulni! - ordítom oda Rennek vigyorogva, hogy túlharsogjam az üvöltő zenét, majd egyenesen a bárpult felé veszem az irányt és szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ingyen pia reményében a céhtársam is követni fog.

A meglehetősen visszafogott reklamálást követően a csapos asszony sopánkodása egyértelműen túlzónak tűnt számomra. Ugyanakkor kellemesen meglepett, amikor a kis csapat tagjának nézett és nekem is kiosztott 100 aranyat. Való igaz, engem is becsaptak, ám ezt ő nem tudhatta. Így viszont talán már nem megyek vissza ahhoz az informátorhoz, hiszen a kárpótlást megkaptam, bőségesen. Hogy lesz-e hab a tortán, az még a továbbiak kérdése, ám már így is elégedettnek mondhattam magam. Csupán a szórakozásom hiányzott, amihez jelen pillanatban a mellettem iszogató lány és egy sör társaságát választottam. Hogy döntésem helyes-e, majd elválik :]
Eleinte úgy tűnt, hogy a szöszke magába mélyedve kívánja meginni a saját ki üdítőjét és ugyanúgy figyelmen kívül hagyja a jelenlétemet, mint a másik lány, ámde ahogy figyeltem a mozdulatait, gesztusait, úgy tűnt számomra, hogy megtörhetem a hallgatását, melybe burkolózik, ha kitartó vagyok. Jó jelnek vettem, hogy nem reagált agresszívan, elutasítóan. Sokkal inkább kérette magát, szinte hallottam a tudatalattiját: "beszélj hozzám, érdekel mi mondanivalója van számomra egy magadfajtának." És végül meg is szólalt. Egy név, melyet nem kérdeztem, és egy helytelenül feltett kérdés, mely pusztán a beszélgetés megindítását szolgálta a részéről, nem tartalmazott valós érdeklődést. Álltam a pillantását, mi több, nem haboztam a szemébe nézni. A hatásszünetet én is megengedtem magamnak, mintha megrágnám alaposan a válaszomat. Nem siettünk sehová, előttünk az egész este.
- Egy bölcs, akit ismerek, szokta volt azt mondogatni, hogy ha ismered valakinek a nevét, akkor hatalmad is van fölötte, Esutel - fordultam vissza válaszadás közben a poharam felé, és forgatni kezdtem a korsót szórakozottan. Figyeltem a folyadék hullámzását, az üveg oldalán felfutó buborékok táncát. Újabb szünet, megmaradtam a szakadozott társalgási formánál.
- Kevés hitet fektetnék abba, hogy ki tudom vívni a tiszteleted. Csupán egy magát őszintének tartó fiú vagyok, akinek meggyűlik a baja a hazug, képmutató világgal - folytattam az italomat bámulva, természetesen elhallgatva a nevem, hiszen azt várta tőlem, hogy majd bemutatkozom. Márpedig én nem szeretek mások elvárásainak megfelelően cselekedni. A lány felé fordultam ismét.
- Rám lőttél, belém rúgtál. Azért tetted, hogy megvédd azt a sárkányos fiút? Hm, rossz kérdés, mi más okod lett volna rá? Sok figyelmet szenteltél neki és a kis barátnőjének. Féltékenység? Vagy csupán a figyelmére vágytál volna? :] - vigyorodtam el sejtelmesen, majd felemeltem a korsóm és fogyasztottam. Néhány korty keserű kenyér csúszott le a torkomon. Megnyaltam a szám szélét, mely ugyanolyan keserű lett, mint a sör maga. Azt hiszem ha csókot szeretnék váltani ma este, szükségem lesz előtte egy kevés szájápolásra.

- Hogy kiszámíthatatlan, azt a toborzón én is megtapasztaltam. Akkor és ott nem igazán jött ki jól a szituáció, de nem lettem volna meglepve, ha Vionak is megszalad a keze. Nem véletlenül nyújtottam a kezem neki, hogy távozóra fogjuk. Nagyon vacakul jöttünk ki abból a helyzetből, máskor nem szabad hagyni, hogy ekkora bolondot csináljanak belőlünk. Elvégre nívós céhet építünk kedves céhtárs, vagy mi a szösz - A végére azért beficcent egy mosoly is, majd szemrebbenés nélkül felhajtom a hűs tejet, nem gondolván az esetleges további italokkal való keverés veszélyeire. Komolyan jólesik az a pohárka frissítő, s az, hogy egyesek hitetlenkedve néznek rám, az külön élvezetessé teszi a kortyolgatását.
- Nem is gondoltam volna, hogy ennyi testvéred van, bár a sok lány magyarázat lenne a nyomokban lányos küllemedre. Vagy a menedzsmented írta elő a fülbevalót és a kiszőkített hajat? - Tyű, ezzel talán kicsit elvetettem a sulykot, így gyorsan tompítom is az élét valami hasonlóan személyes jellegű infóval. - Nekem nincs odakint testvérem, szóval elképzelésem sincs milyen lehet egyszerre több lánytestvér hisztijét kibírni. Gondolom mindannyian nagy rajongóid. Egyébként hogy fedeztek fel, hogy kerültél be a showbiznisz hatalmas gépezetébe? Na meg ami még érdekesebb, egy celeb hogy lesz MMORPG felhasználó? - Már nem szívatom, tök átlagos beszélgetés felé terelem a szót. Észrevettem a férfin, hogy komolyan büszke a munkásságára, s valóban élvezi is amit csinál, nem csak a pénzt facsarják ki egy megkreált imidzsből. Az viszont kifejezetten imponáló, hogy könnyedén belemegy a kérésembe és együttműködik a kis csínyben. Az epés megjegyzéseire ügyet sem vetek, ezek már szinte elemi részét képezik a kettősünknek, s lassacskán eljutok arra a szintre hogy élvezem ezeket és hiányolnám őket, ha mellőznénk ezeket.
- Parancsolj, a színpad a tiéd, mutass jobb tréfát! - s nem is késlekedik soká, bár nagyon úgy tűnik, hogy a humor terén sem egyezik az ízlésünk, mivel nekem meg ez a lapos poén. Sebaj, nem akarom lelombozni, had dagadjon a mellkasa. A táncoló hölgyeményeket én is szívesen elnézegetem, persze ennél tovább nem szívesen mennék. Mindent a szemnek, semmit a kéznek. Arra meg aztán végleg nem vetemednék, hogy bármilyen szexista megjegyzéssel illessem őket. Aztán ráterelődik ismét a szó az alkohol fogyasztására.
- Figyelj, őszinte leszek hozzád. Nagyon nem bírom az alkoholt, de valami lájtosabb koktél még belefér. Sajnos a SAO-ban is megüti az ember fejét a pia, én pedig mondjuk úgy, igen olcsón szét tudom csapatni magam, nem mintha általában akarnám.

- Talán Christopher Paolini az a bizonyos bölcs ismerősöm :] - vigyorodtam el a reakciójára. Nyilván képtelenség volt, hiába nem tudott rólam semmit, ennek az információnak nagyon kevés hitele volt. Más célja volt ezen közlésemnek természetesen, nem az, hogy egy nyilvánvalóan hamis adalékot ismertessek meg a lánnyal. Hogy is ismerhetnék egy 50 éves amerikai írót?
- Az egyiptomi kultúrából származik ez a motívum, rengeteg irodalmi műben fellelhető - közöltem végül egykedvűen, magam elé bámulva, csak hogy csillogtassam műveltségemet és bővítsem a szöszi ismereteit. Igazából lényegtelen volt, ahogy az is, hogy műveltnek tart-e vagy sem. Korántsem volt biztos, hogy pozitívumként értékeli vagy semleges számára, csak annyi volt biztos, hogy ártani nem ártott, és mint efféle rizikótól mentes elem, bátran használtam figyelemfelkeltésre.
Ismét rápillantottam, ahogy kifejtette az álláspontját. Elmosolyodtam, a mosolyt pedig kuncogásból felerősödő, gurgulázó nevetés követte. Tetszett, ahogy felveszi a verbális kesztyűt velem, belevaló kis tündérke volt, akit nem ijeszt meg egy szimpla indikátor és a mögötte rejlő feltételezések, sztereotípiák. Bátran ráncigálta a bajuszomat, talán kíváncsi volt meddig mehet el. Elvégre biztonságban volt a falak között, nem pusztán azért, mert ebben a zónában mindenféle sérülést megakadályoz a rendszer, de emberek is voltak körülöttünk. Csakhogy tudok úgy bántani másokat, hogy fizikai sérülést nem okozok, illetve én nem az a típus vagyok, akit érdekel a közönség. Ettől függetlenül úgy véltem, a mező közepén, négyszemközt sem mondott volna mást.
- Kedves tőled, hogy nem kívánsz megalázó nevekkel illetni. Igazság szerint engem vajmi kevéssé érdekel az anonimitás, az már nem az én bajom, ha az itteni sérelmeket a kinti világba viszi valaki. Az ingame nevem Tachi, a valódi keresztnevem pedig Makoto. Úgy hívsz, ahogy jónak látod, Esutel :] - elégítettem ki a kíváncsiságát vidám, barátságos hangon válaszolva. Nagyon jól választottam, örültem neki, hogy a hölgyike partner az én kis játékaimban és több, mint elégedett voltam a dacos reakciójával. Mások gyorsan elveszítik a türelmüket, de ő higgadtan és magabiztosan állt ki velem. Megnyaltam az ajkaimat, mintha valami ragadozó volnék.
- Nem hittem volna, hogy az elbűvölő szépségedhez egy ilyen magával ragadó személyiség is tartozik a csomaghoz. Tartogatsz még más meglepetéseket is? :] - kérdeztem, bár voltaképpen az előbbire vártam inkább a választ, hiszen az akadályt, melyet felhúzott, félregördítettem az útból. Hallgatagsága is eltűnt, hátha a rideg hozzáállást is fel tudom olvasztani. Néminemű izgalmat csempészett ez a lány a napomba. Príma :]

Megint visszatért a szűkszavúságához, ám testbeszédéből, szemének mozgásából látszott, hogy pörögnek a gondolatai, nem pedig az odafigyelés vagy az általam adott ingerek hiánya okozza ezt az állapot. Talán értékel, elemez, mérlegel, átgondolja a válaszait óvatosságból vagy megfontoltságból. Hm, nehéz volt leszűrni mi járhat a fejében, szörnyen keveset mutatott magából. Mintha négy hangszigetelt, sötétített falú üveglap fogságában tartózkodna, még a reakciói is homályban tartották igazi kilétét. Érdekes volt, határozottan érdekes az a rideg, tüskékkel teli ház, ami a külsejét jellemezte, az efféle kihívásokért éltem-haltam világéletemben. A kardinális kérdés az volt, hogy valóban ilyen fagyos, vagy a kemény héjat feltörve lágy belsőséget találnék és csupán csak ezt az odalát kívánja elfedni a viselkedésével?
Gondolatmenetem folyamán talán az én tekintetem is elkalandozott a semleges területek felé, legalábbis azon kaptam magam, hogy kénytelen vagyok visszafordulni a szöszi felé, mikor az rám pillantott. Határozottan nézett a szemembe, ha képes olvasni az íriszekből, az enyémből higgadtságot és végtelen nyugalmat olvashatott ki jelen pillanatban. Természetesen álltam a tekintetét, sőt, mélyre hatoltam benne. Egy ócska romantikus regény írója talán úgy fogalmazna, hogy el is vesztem a bájos szempárban, ámde ez nem volt helytálló megállapítás.
- Nahát... :] - szólaltam meg, a kérdés zseniális volt - Én úgy fogalmaznék, hogy a saját lényem egészítem és tágítom ki a világnak megfelelő határokhoz alkalmazkodva. Viselkedésem egyes elemeit az Aincradban uralkodó törvények befolyásolják, viszont az emberekre adott reakcióm, a róluk alkotott véleményem... őszinte :] - adtam meg végül a feleletet. Hogy mindebből milyen következtetéseket von le, az már az ő gondolkodásmódjától függ, mindenesetre ezt egy megfelelő pillanatnak éreztem ahhoz, hogy a tüneményes teremtés egy szőke hajtincsét megérintem, és ezzel arcát is megsimítsam.
- Őszintén szólva nem örülnék neki, ha egy nem is olyan rég feltett kérdésem megválaszolatlanul maradna... :] - hívtam fel a figyelmét rá, hogy mulasztott, ám lényem már szinte észrevétlenül remegett az izgalomtól, hogy mit fog tenni. Reagálj, édes , fedd fel előttem önnön mivoltodat :]

- Lehet, hogy sokan megtették volna, de eleve felesleges volt leállni vele vitatkozni. Te is láthattad, hogy bekattant a srác, s hiába voltak az érveid helytállóak, csak olaj volt a tűzre. Felesleges ilyesmire az időt is pazarolni. Részemről téma ejtve, végleg. - Közben nem tudom nevetgélés nélkül megállni a további beszédet - Egyébként ez az aranyhörcsög név honnan jött? Rendkívül találó, de nekem eszembe se jutott volna a fiúról. Másoknak is adsz ilyen beceneveket?
Mindenesetre bíztató hallani Rentől olyan magasztos szövegeket, hogy "kiállunk az elveink mellett", mert ebből is érződik, hogy elfogadta, sőt büszke arra, hogy a céhem tagja. Sejtettem én, hogy bár nehezen kezelhető a dalos pacsirta, de ész érvek mellett simulékonyabb. Formálható, csak ő ezt meg ne tudja, mert akkor tuti ellenkezne, lázadna.
Mellőzve a komolyabb témát a magánéletre terelődik a szó. A kis beszólásom máris betalált, s az önmagasztalás nem is marad el, ahogyan az már szinte elvárható tőle. Valahol igazat kellett neki adnom, már ami a feltűnő hajszínt illeti, de én nem értek a divathoz. Legalábbis ahhoz a fajtához nem, amit ő képvisel. A kíváncsiságom szintjét a nőkéhez hasonlítja, amire csak dobok egy kelletlen mosolyt, mivel csupán olcsó visszavágásnak érzem az iménti lányos külső jelzőm végett. Már kezdtem volna unni a beszélgetést, ha nem vágott volna vissza. Az viszont meglep, hogy milyen bensőségesen mesélget a testvéreiről. Valóban van egy másik oldala ennek az embernek, még ha nem is szereti kimutatni. Öten voltak testvérek, biztos nem lehetett könnyű a szülőknek, habár lehet tehetős családból származik. Erre rákérdezni viszont nem lenne túl illendő, így el is vetem ennek lehetőségét. Igazán irigylem tőle, hogy vannak testvérei, akik felnéznek rá, s akikre minden jel szerint ő is felnéz. Viszont ami igazán megdöbbent, az a zenei pályafutása. Meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen komoly képzésben vett részt. Azt hittem kiemelték a tömegből a macsó külleme miatt, meg volt némi hangja, amit egy énektanár kikupált, s ennyi. De ennél sokkal többről volt szó. Ha jól értem, nem is Ryuninji Ren az eredeti neve, hanem csak felvett művésznév, amit valószínűleg a menedzsere kreált neki. Aztán rám terelődik a szó, s a részletes beszámolók után könnyebben nyílok meg én is.
- Hát, igen, sokan tartanak furának. Szerintem abban nincs semmi férfiatlan, hogy a macskákat szeretem, elvégre neked is ott van Aikon. Ami pedig az öltözködésemet illeti, nos igen, megvan ennek is a szubkultúrája, ami nem olyan mainstream, amit a divathullámok felkapnak. Tulajdonképpen mára már élvezem, hogy különcnek számítok. Gyerekkoromban sokat szívtam miatta, de mostanra rájöttem, hogy nem akarok átlagos lenni. Talán kicsit rá is játszok a stílusomra, de már ösztönösen jön ez is. Egyébként az őseim francia nemesek voltak, s akkoriban kezdtem jobban ráállni, már-már képezni magam erre a beszédre, mikor kikutattam a családfámat. Gondolom észrevetted, hogy nem tiszta vérű japán vagyok... nos, ez a kulcsa mindennek. Anyám francia kanadai, így nem csak hagyományos japán neveltetést kaptam.
Közben Ren nyakon csípi a morcos csaposunkat, akivel az imént a bolondját járattuk, s céhtársam valami olyan löttyöt kér, amiről én még életemben nem hallottam. Mikor próbálna nyugtatni, hogy mit tartalmaz az ital, csak még jobban grimaszba torzul az arcom. Komolyan paradicsomlevet igyak? Ráadásul tejre? De hát mit lehet tenni, nem akarom rögtön visszautasítani kóstolás nélkül, így óvatosan beleiszok a koktélba. Hát nem kellett volna. Számomra borzalmas egyveleget képez az erős szesz és a rostos zöldséglé, a fahéj meg végkép nem illik a képbe. Próbálok semleges arcot vágni, de pozitívat semmiképpen nem sikerül kicsikarnom magamból. Miközben tovább folytatjuk a beszélgetést ki kell találnom, hogy mi legyen a maradék ital sorsa, mert hogy én meg nem iszom, az is biztos. Tulajdonképpen adathalmaz, akár ki is boríthatom, nem pocsékolok.
- Igen, felvettem azóta még pár embert. Juureiről gondolom nem kell beszámolnom, viszont felvettem egy szöszi lánykát, akit te állítólag nagyon is jól ismersz. Egy bizonyos Esutelt. Úgyhogy vele kipipálva az íjász hadosztályunk alappillére. Aztán pár nap mulva összetalálkoztam egy olyan alakkal, aki még nálam is sokkal furább. Viszont menő petje van, ha kifejlődik a bébi, akkor lesz egy harci tigrise a céhnek. Jah igen, mert ha nem jött volna le eddig, Luv idomár. És nyersanyaggyűjtő, szóval mindenben passzolt. Aztán lássuk csak, kit is hagytam ki? Ó, hát persze, Meredith! Reményeim szerint egyszer kiváló tank lesz a lovaginából, legalább is a benne halmozódó energiákat még a javunkra fordíthatjuk. Igazán különleges teremtés, már csak a megjelenése is a nagy vörös loboncával. A személyes védelmem alatt fog állni a lány. Jah igen, az aranyhörcsög fiúval meg párbajoztunk, mármint komoly küzdelemnek nem nevezném a szóváltásunkat, de elképesztő egy pukkancs az az idióta kölyök. - kis szünetet tartok, majd visszatérek a céhes ügyekre - Kinéztem egyébként egy otthonos kis vityillót, s mi tervezhetjük meg a lakrészeket, szóval hamarosan csomagolhatsz, mert napokon belül beköltözünk. Aztán megtartjuk az első céhgyűlést is, ott aztán megismerkedhettek személyesen is egymással mindannyian.
Szünetet tartok, hogy belekortyolhassak italomba, de aztán eszembe jut, hogy abból aztán nem iszok többet. Ahogy nyúlok a pohár felé, teszek egy hirtelen mozdulatot, hogy úgy tűnhessen, ügyetlenségem miatt, véletlenül borítom ki az italt. - A csudába, hát ez ennyi volt... De tudod mit, most az én köröm jön. Ha már koktélozunk, akkor kérnék egy Russian White-ot és mellé azt, amit az úr inni kíván! - adom le az újabb rendelést a csaposnak, de ezúttal nem kívánom megszabni, hogy Ren mit igyon. Én magam az ilyen tejszínes, krémesebb, édesebb koktélokat szeretem. Na jó, kb ez az egyetlen koktél, amit ismerek és megiszok.

<< Esutel >>

- Ahogy kívánod - távolítottam el a kezem az arcától, s azt a poharamra helyeztem. Torkomat elhagyta egy halk hümmögés, nem hinném, hogy olyasmit tettem, amivel ilyen erős védekező reakciót érdemelnék. Így belegondolva a feje felett virító sárga indikátor okára, azt hiszem volt egy elég jó tippem arra, miért is reagált így, ilyen elutasítóan egy egyszerű érintésre. Nem ellenem szólt, hanem általános viselkedésforma.
- Félsz az érintéstől, Esutel kedves? :] - mosolyogtam rá, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ilyesmit kérdezni. Nem különösebben foglalkoztatott, ha mellémegy a tippem, abban bíztam, hogy ha a válasz nemleges is lesz, hozzáfűzi majd a magyarázatot, vagy legalább elhint róla valamit.
- Yare-yare... - kuncogtam fel - Mindketten tudjuk, hogy nincs semmi baja a memóriádnak. Ha nem szeretnél válaszolni, nem erőltetem, de akkor neked se legyenek elvárásaid az én válaszaimmal kapcsolatban - pillantottam a lányra sokatmondó tekintettel. Egy ilyen olcsó kifogást álmomból felkeltve is lefülelek, számomra nyilvánvaló volt, hogy tisztában van vele, mit kérdeztem, csupán igyekszik kibújni a válaszadás alól. Természetesen, nem sokan szeretik, ha megpróbálják feltörni a teknőspáncéljukat, különösen ha az olyan kemény, mint jelen esetben.
- Egy olyan virtuális környezetben vagyunk, ahol Kayaba Akihiko maga az isten. Ő fektette le ennek a világnak a szabályait. Minden szava törvény, és bármit képes láttatni velünk, a játékszereivel. Megbíznál egy olyan emberben, aki azt tesz, amit akar és amit csak nem szégyell? - adtam választ a magam módján. Nem lepett meg, hogy a játékosok jelentős része feltétel nélkül elhitt mindent, amit Kayaba mondott és mutatott, az a férfi kihasználta még azt is, hogy sokkos állapotban leledzettünk abban a pillanatban. Ő utat mutatott, magyarázatot adott, ráadásul a szavainak hitele volt, mint a világ teremtőjének. Az emberi elme pedig vezetésre, támaszra vágyik.
- Mit gondolsz, van olyan ember aki képes lenne ép ésszel feldolgozni azt, hogy több ezer ember halála szárad a lelkén? - fordítottam még egyet az iménti kérdésén. Hangján, fogalmazásmódján ott és akkor érezni lehetett, hogy Kayaba Akihiko mindvégig megőrizte a hidegvérét, józanságát. Nem olyan volt, mint valaki, aki éppen megölt - akkor még csak - néhány száz embert.
- Tudod, rengeteg kérdésed van és bevallom, igen szórakoztatóak, arra pedig kifejezetten büszke vagyok, hogy csilingelő hangodat örömmel mutatod meg nekem, de... mindennek valami célja is van a részedről, nem igaz? :] - vigyorodtam el, elkerülvén a választ az utolsó kérdésére. Az érdeklődési körei nem voltak szokványosak, kellett hogy legyen mögöttük egy ok, amire én viszont roppant mód kíváncsi voltam. Mi mozgathatja ezt a szőke tündért abban, hogy ilyen mély társalgásba keveredjen egy magamfajtával?

- Értem-értem... - legyintek Ren showbizniszes szövegére. Épp elég volt marketingből ezeket tanulni, nem akarok az esti kiruccanás közepette is ilyesmiről beszélni. Ezerszer jobb témák is vannak, amiről két férfi beszélgethet. Arról viszont fogalmam sincs, hogy miről kérdezi, hogy a munkám része-e, lebiggyesztett ajakkal megvonom a vállamat, majd újabbat kortyolok a koktélomból. Azt hiszem elvesztettem a mértéket. Wehh, kit érdekel, ma este buli vaaan!
- Igazán megszokhattad volna már, hogy körül vagy véve groupikkal, egy ide vagy oda, már nem mindegy? Különben is, jobb ha jóban lesztek, mert Momo letépi a golyszlijaidat. Áháháháhá xD - Hujujuj, kezdem nagyon elvetni a sulykot, ideje kicsit csöndben maradni és magamba szállni. Miközben Ren folytatja és próbálok rákoncentrálni, folyamatosan jár a lábam a bárszéken és dúdolgatni kezdek magamban, kicsit idióta módon. - Dümdidüm aha, jah, didümdidü....
Aztán kicsit összegörnyedek, könyökömet rátámasztom a bárpultra, majd elkezdem böködni a kobakom. Gondol... gondol. Mit is mondott az előbb a fiú? Kell valami agyturbózó.
- Uff, öhm, csapos úr! Egy kis mézecskét kérhetnék a koktélomba? Úgy ám, csak egy kanálnyival. Igaz fel bírnék falni egy egész bödömnyit... - Az édesség iránti függőségem megmagyarázhatatlan mértéket öltött, amióta be vagyunk zárva SAOlandiába, valószínűleg azért, mert mindennek az íze csak nyomokban hasonlít az igazira. Mire a mondatom végére érek, akkor robban az információ az agyamban, amit Ren mondott. Elég sokáig tartott, mire felfogtam, most pedig döbbent ábrázatot vágok a férfi felé visszafordulva.
- Wuuut? Luv levetkőzött neked? Azta, akkor tényleg komolyan tolja a rajongást, ha még a ruháit is ledobja neked! - A felismerés és a legutóbbi korty pia olyan szinten fejbe vágott, hogy fordulás közben lecsusszanok a bárszékről. Nem esek el, de kell pár lépést tennem, hogy újra megtaláljam az egyensúlyt. Kb. úgy nézhetek ki, mint egy idétlen medvebocs, aki két lábon járni tanul. Tök ciki, de az valahogy jobban izgat, hogy ne essek seggre a buli kellős közepén. A biztonság kedvéért most éppen állva legurítom le a maradék koktélom, amibe már Ren zombijából is került, így ahogy torkomat végigszántja az égető alkohol, szinte csillagokat látok. Vagy nem is tudom miket. Tökre beflesseltem! Öcsém, eskü mindenféle elefántokat látok a villódzó fényekben. Csíkosak, kockásak, hol kékek, hol zöldek. Wóó, nem is, ezek...
- Ezek Apacukák! Apák! Meg cukák! - Biztos a mézemre fáj a foguk, de abból aztán nem kapnak! Megdörzsölöm a szemeimet és megpróbálok visszaülni a bárszékre. Öregem, most komolyan Micimackósra ittam magam? Nem semmi ez a virtuális pia, talán még jobban is üt, mint a kinti. Ren próbálja kihasználni az ittasságomat, vagy éppenséggel már ő sem szomjas, és piszkos kis intim titkokat akar kihúzni belőlem.
- Hehehe, kíváncsi vagy mi? Nem foglak szaftos részletekbe beavatni, de biztosíthatlak, hogy boldoggá teszem a zasszonyt, hihíj! - csapok rá Ren vállára, majd karjaimmal elnyúlok a bárpulton. Asszem KO vagyok...