Nyugati rész

- Igen, beszélni veled. Miért olyan nagy szám ez? - Sokkal lazább stílusban dumálgatok most vele, mint ahogyan szoktam. Ha nincs üzletről szó, akkor nem vagyok olyan kimért és diplomatikus, Rennel meg amúgy is az ő "szintjén" kell beszélni. - Tulajdonképpen a toborzóról akartam vártani pár szót, de mindenekelőtt van egy kérdés, ami sokkal jobban furdalja az oldalamat. Mégpedig az, hogy mi dolgod neked a volt főnökasszonyommal? A toborzó után rálestem a mapomra, és mikor csekkoltam, hogy követtek-e Juuval, akkor kijelezte a rendszer, hogy egy ismerősömmel lógsz együtt, név szerint Mirikával. Remélem nem vagytok túlzottan jóban, még a végén összetöröd Juu szívét - vigyorgok a Casanovára, de kicsit kínos az a mosolyom, mert csak reménykedni tudok abban, hogy nem tenyereltem bele tényleg abba, hogy Ren az íjászlány kitartott szeretője Kota mellett. Bakker, az mekkora lenne már! Kota tuti agyvérzést kapna, ha kiderülne! Mondjuk én sem örülnék neki, ha Ren összeszűrné a levet egy Voice taggal, főleg Mirikával, s éppen ezért kérdeztem rá a dolgokra. A pénzügyeivel kapcsolatos válaszát elengedem a fülem mellett, hevenyész tiltakozás volt ez a részéről, ugyanakkor igazat kellett adnom neki, hogy az aincradi élet nem olcsó, pláne akkor, ha minél magasabb szintre merészkedik az ember. Az Artes pedig az élre kíván törni, szóval gőzerővel termelnem kell az aranyat @.@
- Igen, társaságnak, estére, te. Mi a csudáért kérdezel vissza mindenre, mint egy értetlen kölyök? Szívtál valamit? - méregetem felvont szemöldökkel, de most, hogy így hangosan kimondtam újra a dolgokat, asszem lecsengett, hogy mit érthetett félre, és hogy miért távolodik el tőlem lopva vissza-vissza tekintve rám. Nem tetszik ez nekem, valószínűleg megint azon agyal, hogy a fiúkhoz is vonzódom-e. Legjobb védekezés a támadás, s milyen igaz ez ebben a helyzetben is. Ha elkezdenék hevesen tiltakozni, hogy márpedig én aztán nem, azzal nem jutok előrébb. Fordítsuk meg a szituációt. - Ó, hogy ha te szívesebben élveznéd hamvas fiúkák társaságát, akkor egy szavadba kerül és keresünk valami neked való Kék lagúna bárt - Úgy vigyorgok rá, mint a tejbetök és elégedetten húzom ki magam. Engem aztán nem zavart, ha a srác kicsit langyi, egészen addig, amíg nem az én hátsómat markolássza. Lehet a sok csaj mind csak fedősztori és Juuval is csak bridzselni meg körmöt festeni szoktak együtt esténként? Ren-Ren, te kis komisz!
- Egyébként meg hogy a fenébe ne tudnám már, hogy mi az a buli? Nem vagyok kocka, kint én is zenéltem... Különben is, láttad a törzshelyemet, nem? Na és csekoltad már éjszaka? Csak azért nem viszlek én oda szórakozni, mert már unom a showkat és valami újdonságra vágyom. Abban bízom te otthon vagy a témában, szóval hajrá!
Megérkezünk közben a választott helyszínre, s gyorsban le is tudjuk passzolni Ren petjeit. Első látásra alig lézeng pár ember a vendéglőben, ehhez képest elég sok petet hagytak itt. Ezek szerint ez is valami magánszobás dolog. Jesszus, lehet Ren tényleg szavamon fogott és szobára akar vinni? Ráadásul át akar öltöztetni? Minek? Próbálom riadtságomat leplezni, de ennek már a fele sem tréfa. - Öhm, mégis hova hoztál és miért kellene átöltöznöm? Bocs, nem figyeltem a bejáratnál mi volt kiírva...

- Rendben, nyugi semmi számonkérés. Csak annyit kérnék, hogy ne szervezkedjetek a hátam mögött, mert nem szeretném, ha bármi is ártana a céhnek. Rafkós kiscsaj, vigyázz vele! - Próbálom egy mosollyal tompítani a mondandóm élét, habár tuti agyvérzést kapnék, ha kiderülne, hogy Ren éppenséggel piszkos kis ügyleteket folytat a Voice vezérével, ráadásul a jelenlegi céhe ellen. Áh nem, nem hiszem, hogy Juu ellen cselekedne. Na meg a női bájain kívül nem sok mindennel tud fölém licitálni Mirika, jó csajok is vannak nálunk, mindenesetre kezdem azt érezni, hogy a szétválásunk óta egy ki nem mondott versengés folyik köztem és pöttöm lányka között. Mindegy, nem is akarok most ilyesmin agyalni, elvégre szórakozni indultunk és kiereszteni a fáradt gőzt, nem pedig generálni azt.
A langyis ugratásomra megnyugtató választ kapok, habár amíg be nem tesszük a szórakozóhelyre a lábunkat, semmiben sem lehetek biztos. Viszont az "otthonülős, tea szürcsölgetős, gramofonról komolyzenét hallgató" jelzőt hallva elkerekednek a szemeim. Aztán legyintek egyet és inkább megmagyarázom neki a dolgokat.
- Nem is értem miért vagyok meglepve, nem te vagy az első, aki helytelenül ítél meg. A stílus egy dolog, attól mert valaki elegáns és két mondatot össze tud rakni, még nem jelenti azt, hogy teát szürcsölget Mozart hallgatása közben. Lehet, hogy odakint nem voltam sosem a rajongód Ren, szerintem nem is én vagyok a célközönséged, de ez még nem jelenti azt, hogy ne értenék a zenéhez és ne lehetne velem együtt lógni egy buliban. De túl sokat fecsegünk feleslegesen, majd elválik mekkora party arc vagyok.
Ezután megérkezünk ugyebár a szórakozóhelyre, s Ren még kekeckedik velem egy sort a ruhámat illetőleg. Eszem ágában sem volt átöltözni, napközben is mindig kifogástalan a megjelenésem. Különben sem értem, hogy a krémszínű nadrág, a fűzöld ing és a begombolt mellény mióta giccses. Ellenben az ő stílusa nekem kicsit homi, de hát a kinti divatdiktátorok és stylistok dolgához én bizony nem értek... és nem is akarok. Na de ha már ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy átöltözzek, akkor magamra kapok valami nyakkendőmentes, lazább felsőt, meg egy fehér, sportos zakót, aminek feltűröm az ujját. Remélem ez már őlazaságának elnyeri a tetszését és hajlandó lesz végre leszállni a külsőmről.

Ahogy leérünk az alaksorba és utunkat állja a kopaszkigyúrtbehemót őr, persze nem tehetek mást, mint virítani a lóvét. Igaz, azt ígértem, hogy én állom a cehhet, de nem örülök neki, hogy már a belépésért is fizetni kell. Nagyon ajánlom, hogy ezek után valami nívós helyre vigyen Ren, ne valami lebujba, ahol kiéhezett kéjencek legeltetik szemeiket a táncoslányokon. Kinyílik az ajtó és nagy megkönnyebbülésemre a látvány kedvemre való. Igaz, hogy a zene nekem kicsit túl mainstream, de hát ez kell a népnek.
- Eszem ágában sincs visszafordulni! - ordítom oda Rennek vigyorogva, hogy túlharsogjam az üvöltő zenét, majd egyenesen a bárpult felé veszem az irányt és szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ingyen pia reményében a céhtársam is követni fog.

A meglehetősen visszafogott reklamálást követően a csapos asszony sopánkodása egyértelműen túlzónak tűnt számomra. Ugyanakkor kellemesen meglepett, amikor a kis csapat tagjának nézett és nekem is kiosztott 100 aranyat. Való igaz, engem is becsaptak, ám ezt ő nem tudhatta. Így viszont talán már nem megyek vissza ahhoz az informátorhoz, hiszen a kárpótlást megkaptam, bőségesen. Hogy lesz-e hab a tortán, az még a továbbiak kérdése, ám már így is elégedettnek mondhattam magam. Csupán a szórakozásom hiányzott, amihez jelen pillanatban a mellettem iszogató lány és egy sör társaságát választottam. Hogy döntésem helyes-e, majd elválik :]
Eleinte úgy tűnt, hogy a szöszke magába mélyedve kívánja meginni a saját ki üdítőjét és ugyanúgy figyelmen kívül hagyja a jelenlétemet, mint a másik lány, ámde ahogy figyeltem a mozdulatait, gesztusait, úgy tűnt számomra, hogy megtörhetem a hallgatását, melybe burkolózik, ha kitartó vagyok. Jó jelnek vettem, hogy nem reagált agresszívan, elutasítóan. Sokkal inkább kérette magát, szinte hallottam a tudatalattiját: "beszélj hozzám, érdekel mi mondanivalója van számomra egy magadfajtának." És végül meg is szólalt. Egy név, melyet nem kérdeztem, és egy helytelenül feltett kérdés, mely pusztán a beszélgetés megindítását szolgálta a részéről, nem tartalmazott valós érdeklődést. Álltam a pillantását, mi több, nem haboztam a szemébe nézni. A hatásszünetet én is megengedtem magamnak, mintha megrágnám alaposan a válaszomat. Nem siettünk sehová, előttünk az egész este.
- Egy bölcs, akit ismerek, szokta volt azt mondogatni, hogy ha ismered valakinek a nevét, akkor hatalmad is van fölötte, Esutel - fordultam vissza válaszadás közben a poharam felé, és forgatni kezdtem a korsót szórakozottan. Figyeltem a folyadék hullámzását, az üveg oldalán felfutó buborékok táncát. Újabb szünet, megmaradtam a szakadozott társalgási formánál.
- Kevés hitet fektetnék abba, hogy ki tudom vívni a tiszteleted. Csupán egy magát őszintének tartó fiú vagyok, akinek meggyűlik a baja a hazug, képmutató világgal - folytattam az italomat bámulva, természetesen elhallgatva a nevem, hiszen azt várta tőlem, hogy majd bemutatkozom. Márpedig én nem szeretek mások elvárásainak megfelelően cselekedni. A lány felé fordultam ismét.
- Rám lőttél, belém rúgtál. Azért tetted, hogy megvédd azt a sárkányos fiút? Hm, rossz kérdés, mi más okod lett volna rá? Sok figyelmet szenteltél neki és a kis barátnőjének. Féltékenység? Vagy csupán a figyelmére vágytál volna? :] - vigyorodtam el sejtelmesen, majd felemeltem a korsóm és fogyasztottam. Néhány korty keserű kenyér csúszott le a torkomon. Megnyaltam a szám szélét, mely ugyanolyan keserű lett, mint a sör maga. Azt hiszem ha csókot szeretnék váltani ma este, szükségem lesz előtte egy kevés szájápolásra.