[Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

by **Ronye Arabel** Szomb. Aug. 19 2017, 23:08

Isten, és Kayaba tudja csak miért pont ti ketten, de egy reggel a Negyedik szint fővárosának egy névtelen fogadójában ébredtek, két szomszédos ágyon, kezeteken egy rózsaszín, szív alakú bilinccsel, ami egy körülbelül 1,5 méteres láncon keresztül összeköt titeket.

Ha az első sokkon túl vagytok, és talán még beszélnetek is sikerült pár szót, netalántán körülnéztek, láthattok a szobában egy asztalt, rajta egy papírral.

Üdv nektek, halandók.

Az én jóvoltomból vendégeskedtek a szobában, mert feladatom van számotokra.

Ellopták a tegezemet, benne a szerelmi bájitallal átitatott nyilakkal. Ha szeretnétek megszabadulni a kezeten lévő bilincstől, akkor keressétek meg, és hozzátok vissza nekem.

Szerelmes vendéglátótok

Cupidó

No, lássuk, hogyan fogadjátok a dolgot.

Határidő nincs, azért ha lehet másfél héten belül írhjatok

[Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki Clip_image001

by **Marluna** Vas. Aug. 20 2017, 15:10

Felébredek és nyújtozkodom egyet. Valami megcsörren a bal csuklómnál. Álmos tekintettel odanézek egy pillanatra. Csak egy rózsaszín bilincs. Vissza is hunytam a szemem, hogy pihenjek egy kicsit. Várjunk csak... Egy rózsaszín bilincs? Felűltem, és alaposabban szemügyre vettem. Mint kiderült, a bilincshez lánc is jár. A szokásosnál egy kicsit hosszabb lánc, ráadásul a másik vége nem az én kezemen végzödött. Egy srác feküdt a szomszédos ágyban, és az ő kezén volt egy másik rózsaszín bilincs.

A szobában még egy érdekes dolog volt. Felkeltem az ágyból és az asztal felé léptem. Sajnos a lánc nem engedett igazán, és felkelteni se akartam a másikat azzal, hogy kirántom az ágyból. Egy kis nyújtozkodás után elértem a papírt, a kezembe vettem, és elolvastam. Ekkora marhaságot... Ilyen elvetemült is csak egy férfi lehet, hogy így csajozzon.

-Ez a te műved te mocsok?
A nyakának szegezem az egyik késemet, miközben a másik kezemmel az arca elé tartom a papírt. Ha mégse az ő műve, akkor legalább tudja meg mért vagyok ennyire kiakadva.

Ez volt az első ötletem... De ha sokáig leszünk így egymáshoz kötözve, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne ilyen agresszíven a nyakának ugrani. És ami azt illeti tetszett is ez a merészség

Inkább visszatettem a levelet oda, ahol találtam, majd bebújtam a srác mellé az ágyba, amíg az felébred. Így kevésbé kell félnem attól, hogy álmában mozgolódva esetleg még leránt a másik ágyról. Ha felkel, csak szótlanul az asztal felé biccentek, hogy ő is olvassa el, mi van nekünk előrendelve a papíron. Én is vele megyek, hogy neki ne kelljen úgy szenvednie a papír elérésén, ahogy nekem kellett.

by **Tsujimoto Eiki** Vas. Aug. 20 2017, 18:21

Halkan szuszogva fekszek az ágyon, teljesen figyelmen kívül hagyva a külvilágot. Elég mély alvó voltam, hogy a lehető legtovább elhúzzam az alvást, ha volt kényelmes pozícióm, s bár ha felkelek, elég hamar magamhoz térek, a felkelés maga… nos… az néha igen várat magára. Mindenek ellenére viszonylag elég békés és nyugodt pihenésem volt, annak ellenére, hogy nyílván valóan nem szántszándékos kerültem ebbe a helyzetbe. Egészen nyugodt pihenés volt igazából, és bár éreztem valami enyhe nyomást a karomon, ez egyelőre nem volt elég ahhoz, hogy felkeltsen. Mint egy magára adó férfinak természetesen álmom pikáns és élveznivaló volt, amiből nem szívesen ragadtam volna ki. Az ágy felnyikordult és az apró puff átszakította valamicskét az álmok vastag pamlagát. Ám továbbra is félelomba voltam. Nem akartam elengedni ezt a csodás álomképet.
- Ne menj cicus… gyere vissza. – motyogom félálomba.
Bal karommal nyaka alatt átbújtatva kezem, magamhoz szorítom az álomképet, míg szabad kezem hátát végigsimítva felfedező útra indul lefelé, miközben közelebb hajolva csókot nyomok a puha nyakacskára. Ahj… olyan jó… olyan meleg… olyan valódi… Talán egy arcomba lógó hajszál, talán egy erélyes rúgás, ami a falnak taszított, vagy talán egy kés a torkomnak szegeződve, de valami felkeltett. Amennyiben pedig valamilyen különös erő nem taszított el a fekvő helyemről, meglepődve vehetem észre a mellettem elterülő látványt. Igazából nem tudtam hova tenni a dolgokat. Nem emlékszem, hogy az elmúlt napokban leittam volna magam, az pedig, hogy káros élvezeteket folytattam egy vörös szépséggel, az valahogy nem maradt meg az emlékeimben… azért annyira nem vagyok öreg még, hogy egy kis hancúrt csak úgy elfeledjek. Jobb kezem ösztönösen aprókat markol ahol épp megállt (magam sem tudom, hol van most) beigazolódva, hogy az előttem fekvő hölgy teljes mértékben hús-vér lény. Barátságos, megnyerő mosollyal nézek végül rá.
- Jó reggel Szépségem! Ahm… hogy jutottál be a szobámba? ^-^ - kérdezem teljesen őszintén, látszólag tényleg nem értve, hogy került ide (annak ellenére, hogy látszik, hogy nem bánom).
Igazából egyelőre még nem tűnt fel hogy valójában nem is a szobámba vagyok, de valahogy jobban izgatott, ami épp a kezeim közé került.

by **Marluna** Vas. Aug. 20 2017, 19:28

Néhány kényelmetlenséget megelőzve bebújok a srác mellé, viszont ez egy másik fajta kellemetlenséghez vezet.
Álmában legalább őszinte az ember. Nem hiszem, hogy nekem mondaná az álmában azokat a szavakat. Még ha ő is tervelte ki az egészet, akkor is külön ágyakba tett minket.
Mindezek ellenére suttogva válaszoltam, remélve, hogy felébred, mielőtt hülyeséget csinál.
-Itt vagyok, nem mentem el.
Minden apropó nélkül türöm és segítek is benne, hogy a karját a nyakam ala tegye, és végig simítson a hátamon. Azért ügyelek arra, hogy nagyon ne tudjon elcsavarogni a keze. Én pedig kényelmesen ráfekszek a karjára, de mielőtt a szájával bárhol hozzám érne, megpaskolom a két arcát, hogy erre azért felébredjen.
A hátamba markolás után már tudhatta, hogy ébren van.
A reakciója szerint ő sem tudja, mibe keveredtünk, vagy nagyon jól játsza a tudatlant... De miért játszaná a tudatlant, ha már az ágyában fekszem, és kezdettől fogva ez volt a szándéka? Ilyen balfácánságot a leghülyébbek sem csinálnának. Ettől függetlenül érzem, hogy elpírulok a bókjára. Csak felemelem kicsit a karomat, amivel megakadályoztam, hogy a keze álmában vészes területekre kerüljön. Ezzel megmutattam a láncot, ami összeköt bennünket. Ha ez sem volt elég neki, az asztal felé bökök a fejrmmel ès kikászálodom mellőle az ágyból. Megvárom míg ő is kiszáll. Ha esetleg kell neki egy kis sürgetés, akkor csak egyszerűen megrántom a láncot. Így visszaaludni már biztosan nem fog. Megvárom míg elolvassa és egy kicsit értelmezi is a dolgot. Csak utána szólalok meg.
-Ha meg szeretnénk szabadulni a bilincstöl, vagy le kéne vágni egyikünk kezét, vagy meg kéne keresnünk a vendéglátónk elveszett felszerelését.

by **Tsujimoto Eiki** Vas. Aug. 20 2017, 21:35

Miután megkeltem, hamar kiderült, hogy a társnőm nem hagy túl sok dolgot a véletlennek, és nem fogja engedni, hogy kezecském örömteli felületet érintsen. Nos, nem baj. Esélye mindig van az embernek, csak ki kell használni a pillanatot. :3 Khm.. mindenesetre mint kiderült, kissé kényelmetlenebb pozícióban leszünk, mint gondoltam. Eddig fel sem tűnt (még a láncok csörgéséből sem), hogy össze vagyunk kötve, de miután a kezére pillantottam, majd az ő karján levő és az enyémen lévő rózsaszín bilincsre téved a tekintetem. Sejtelmesen elmosolyodok.
- Szóval magadhoz láncoltál cicus? Csak kérned kellett volna, és itt maradok, egy ilyen csinos kis pofinak úgyse nem tudnék ellenállni… - simítom végig ujjam arcán, majd persze felnevetek – Ne aggódj drága, csak viccelek. Legalábbis... az egyik részével. - kacsintok rá - Azt hiszem, kezdem kapizsgálni, hogy mi folyik itt.
Nagyot nyújtózva kelek ki az ágy túloldalán, kicsit megmozgatva elgémberedett vállai. Bár egy szál boxerben szoktam aludni nem zavartattam túlságosan magam. Sosem voltam szégyenlős, nem volt mit szégyellnem. Bár sokan tituláltak kockának, MMO függőségem miatt, de testem mindig is fitten tartottam és bár nem voltam egy testépítő, kellően felfejlesztettem a testem, hogy ez kinézetemen is meglátszódjon. Persze nem szándékoztam örökre boxerban tengődni. Felöltöttem magamra a felszerelésem és a kardomat is felszereltem hátamra. Jobb félni, mint megijedni. Majd a nő felé fordulok. Amennyiben még nem tett ő is így, ahogy én kíváncsi szemmel végigmérem. A maga nemében vonzó volt, bár úgy vélem túlságosan egyöntetűen ragaszkodik a vöröshöz. Bár mintha az arca is csöppet vörösebb lenne a kelleténél, de nem jegyzem meg. Mindenesetre, amennyiben nem kelt volna még fel, felsegítem, ha szeretné, majd körbenézek a szobába. Hamar feltűnt, hogy ez nem az a fogadó, ahol én szálltam meg. Gondolom valamilyen küldetés, vagy esemény által lettem el teleportálva, melyről az asztalon fekvő papírka is meggyőzött. Közben a nő megjegyzésére azért elmosolyodok.
- Akár. – felelem, miközben megfogom a Flamberg markolatát – És a láncod előtt vagy után vágjam le? – azonban hamar elengedem a fegyverem és inkább intek a fejemmel a kijárat felé – Nyo gyere kedves. Azt hiszem, megkímélem azokat a csodás kis kacsóidat. – hagyom, hogy közelembe jöjjön, ám amint megközelít, megfogom a vállát, és kissé megszorítom, hogy ne tudjon megszökni, és kissé talán fenyegető arcvonásokkal figyelmeztetem – Ahm.. Biztonság kedvéért azért tisztázom, hogy nincs bajom a vörikkel, de ha rám támadsz, akkor kénytelen leszek ártani egy ilyen cuki kis cicusnak. Bár.. én jobban örülnék, ha inkább barátok lennénk.
A végét őszintén gondoltam, bár én egészen többre gondoltam, mint egyszerű barátságra, de egyelőre nem kell róla tudnia. Mindenesetre látszik rajtam, hogy nem akarok felesleges harcokat, és szerintem ő is tisztában van, hogy erre a kis színjátékra azért volt csak szükség, hogy mindkettőnk tisztában legyen a másik helyzetével.

by **Ronye Arabel** Vas. Aug. 20 2017, 23:09

Nohát láttátok az üzenetet.
Eiki viszont azt tapasztalja, mikor felveszi a felszerelését, hogy a megszokott öltözék helyett egy meglehetősen vicces bohócjelmez kerül rá, amit sehogy sem tud lecserélni

Ilyen:

Még annyit, hogy ha ki szeretnétek menni a szobából, az ajtót zárva találjátok. De ha alaposan körbenéztek, megtaláljátok a kulcsot az asztal fiókjában, ami egyébként üres.
A kulcs nyitja az ajtót.Ha úgy döntötök kimentek, az ajtó előtt újabb papírt találtok

Üdv Néktek
Ha ezt megtaláljátok, az azt jelenti, hogy Cupidó tőletek várja, hogy visszavegyétek a tegezét.
Nem akarok az utatokba állni, de nem adom könnyen a kincset.
Ha meg akarjátok szerezni, kövessétek a nyilakat.
Ámor

A térképeteken pedig megjelenik egy nyíl. Követitek?

Határidő nincs, ha eldőlt mit tesztek mesélek, addig szabad a pálya annyi körig, amennyire szükségetek van eldönteni.

by **Marluna** Hétf. Aug. 21 2017, 09:08

Kellett neki egy kis idő, mire észrevette, és fel is fogta, hogy mi történik. Nem is igazán bántam. Nekem csak ekkor esett le mit is csináltam... Bebújtam egy számomra teljesen vadidegen férfi ágyába... Normális körülmények közt nem is csináltam volna ilyesmit. Meglepődtem azon, hogy az zavar a legjobban, hogy ki akar szállni az ágyból mellőlem. Ha igazat mondott, akkor tényleg csak kérnem kellene, hogy itt maradjon egy picit.
-Ne menj még, kérlek. Feküdjünk még a tudatlanság mámorában egy picit.
A kezemmel a karja után nyúlok, hogy így próbáljam még inkább marasztalni.
Fogalmam sincs ebből mi sülhet ki még.

Ha kikászálódik az ágyból, én is felkelek, és próbálok úgy helyezkedni, hogy a reggeli rutinját ne nehezítse meg az összeláncoltságunk. Egy halk kuncogást hallhatott, ahogy ismételten próbálkozott megszabadulni a jelmezétől, viszont akárhányszor rám pillantott próbáltam ártatlan fapofával visszatartani a nevethetnékemet, ráadásul a vállamat is felhúztam, mint akinek sejtelme sincs a dologról.
Elég szépen visszafele sült el a kézlevágós javaslatom, és ha nem lettem volna már így is pirosabb a szokásosnál, akkor megint elpirultam volna. Csodálkoznék, ha még nem vette volna észre. Miután a vállamnál fogva magához hozott, és figyelmeztetett, összeszedtem magam, és közöltem vele a tényeket:
-Figyi. Ha ki akartalak volna nyiffantani, már az ágyból se keltét volna fel. Tehát amíg nem adsz rá okot, addig egyikünknek sem kell féltenie magát.
Mielőtt az ajtóhoz léptünk volna, még egyszer végigmértem a srácot... Ez a bohócruha nevetségesen fest. Én szabad akaratomból ki nem megyek vele az utcára...
-Én inkább maradnék a kezeim levágásánál. De nem igazán sok az életem... Csak akkor vállald be, ha tudsz húsz alatt sebezni.

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Aug. 21 2017, 09:58

Ahogy próbálok kikelni, egyszer csak érzem, ahogy a lány keze elkapja az enyémet, és kérlelően szól hozzám. Egy ideig fapofával néztem rá, mintha csak a szándékait próbálnám megtudni, de megnyerő mosolyomat előtérbe hozva végül is úgy döntöttem egy kis pihenő még nem a világ vége. Visszabújtam tehát a nő mellé, és ismét átkarolva, kissé magamhoz húztam, ha engedi.
- Én megmondtam… egy ilyen szépségnek nem tudnék ellenállni. – suttogom a fülébe.
Kitudja, lehet a cicus mégse olyan ellenálló típus, mint elsőre hittem. Érthető tehát, hogy újrapróbálkozok felfedezni a felfedezni valót. :3 Férfiként kudarcot vallottam volna, ha nem használtam volna ki a helyzetet.

Akárhogy is pár perc, pár óra, (pár nap) múlva végül csak kikeltünk az ágyból, és itt volt az idő átöltözni. Nem igazán tudtam, hogy lehet ilyet, azonban mint kiderült ismereteim szokásos módon ismét hiányosak a szerint, hogy mit lehet egy eventnek és mit nem. Ugyanis vértezetem csak úgy… átváltozott. Nem lett volna gond, ha normális hacukáról lenne szó, de egy ilyen színes bohóc hacuka azért…. nyeh…
- Azt hiszem valakinek nagyon a bögyében vagyok… - morgok csöppet magamban, de végül is megvonom a vállam.
Úgy tűnt ezzel nem tudok mit kezdeni. Ez van, bele kell nyugodnom. Sóhajtok, de továbbléptem rajta. S bár úgy tűnt társnőm jót mulat a próbálkozásaimon, nem mutattam jelét, hogy észrevettem, hanem inkább folytattam, amit elterveztem. Figyelmezetésemre hasonló modorral válaszolt, viszont mikor arra került a sor, hogy kilépjünk rögtön elkezdett visszakozni. Én talán en nem annyira megnyerő mosollyal nézek vissza rá.
- Óh… szóval a kishölgy inkább kezet vágna. Nem szereti biztos a bohócokat… - persze nem bírom ki nevetés nélkül, de azért egy homlok pöcit adok neki – Ha nincs, 100 fölött a sebzéstűrésed inkább hanyagoljuk, és ha megnézed, biztonságos körzetben vagyunk. De ha van, valami jó ötleted én szívesen meghallgatlak. :3
Ezzel várom, hátha meglep valami okossággal.

by **Marluna** Hétf. Aug. 21 2017, 10:40

Igazat mondott. Tényleg csak kérnem kellett, és mellettem maradt. Még ha ki i próbálta használni az alkalmat.
Én is előszedtem a legártalmatlanabb mosolyomat, ahogy a férfi visszabújt mellém. Másodszor már nem viselkedek olyan visszautasítóan, és engedem, hogy magához húzzon, és a keze egy kicsit tovább csússzon, mint az előbb, hisz az előbb azt se tudta, hogy egy valódi nő fekszik mellette. Azt meg csak nem engedhettem volna meg, hogy úgy kezeljen, mint egy álombeli tüneményt. Cserébe én is átöleltem a srácot, és kényelmesen rádőltem.
Egy randinak így végződnie kellene, nem pedig kezdődnie... Egy számomra ismeretlen embernek és egy láncnak köszönhetően átugrottunk néhány lépést. És még mindig semmit sem tudok a mellettem (vagyis most éppen velem szemben) fekvő srácról, csak annyit, hogy nem igazán zavartatja magát.

Miután felkeltünk, és kiszálltunk az ágyból egy darabig jól elszórakoztam a szenvedésein. Majd egy rövidebb szóváltás után azt is tudtuk hányadán állunk egymással. Bár az eddig történtek után én már nehezen tudom elképzelni kettőnket barátokként.
-Nem, akkora sebzéstűrésem még véletlenül sem akad.
Megpróbálok segíteni a szenvedésén, és magam is meglepődök, mikor a paróka, és az orr a kezemben marad. Ez is jobb a semminél. Gyorsan keresek is egy helyett ahova eldughatnám őket, nehogy véletlenül újból eszükbe jusson a srácra mászniuk. Elég hamar kiszúrom az asztal fiókját, amit kihúzva egy kulcsot is találok. Egyelőre nem mutatom meg a srácnak, csak gyorsan zsebreteszem, míg a parókát és a nevetséges vörös orrt begyömöszölöm a fiókba.
-Hát, van egy ötletem.
Előkaparom a vörös köpenyemet, és a kezébe nyomom.
-Vedd fel ezt a ruhára, de vigyázz rá, mert csak ez az egy darabom van.
Inkább kimegyek köpeny nélkül, mint egy bohóccal az oldalamon.

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Aug. 21 2017, 11:14

Furcsamód nem nagyon akaródzott a lánynak elhúzódnia tőlem, és valamilyen szinten tetszett is a merészsége. Elmosolyodok, ahogy ő is hozzám bújik, és kezeim is új helyekre vándorol.
- No lám. Szexi és még huncut is? – jegyzem meg kuncogva, majd egészen hozzásimulva folytatom – Mond csak szépségem, volna kedved egy kicsit jobban megismerkedni, míg fel nem kelünk?
Szerintem sejti, hogy milyen ismerkedésre gondolok, de azért egészen közel hajolok arcához és apró csókot nyomok a füle tövébe, az arcára, ha hagyja, majd vágyakozó hangon suttogok a fülébe.
- Nyos cicus? Megmutatod, milyen vad is tud lenni egy ilyen vörös amazon? :3

…

- Nos, akkor ezt letárgyaltuk. Mindkettőnk keze marad a helyén és boldogság van és hawaii. – biccentek a bölcs „döntésén”.
Meglepően segítőkésznek tűnt a lány, mikor látszólag magatehetetlenül próbálom leszedni magamról az öltözéket. Bár ő valamivel nagyobb sikert ért el a vetkőztetéssel, mint én. Nyo láááám. Nézzék csak. Mondom én, hogy ehhez női kezek kellenek. :3 Leginkább hálás mosolynak nevezhető dolgot produkálok előtte, ám mikor hirtelen visszatér, egy újabb meglepő dolgot produkált. Egy vörös köpenyt nyújtott át, gondolom azért, mert nem szívesen mutatkozna szívesen velem, amennyiben ilyen öltözékben mászkálok. Egy darabig méregetem a ruhaneműt, nézegetem, méricskélem, majd miután elvettem, jóízűen felkacagok, miközben magamra veszem.
- Íme… Én vagyok Pirosszka, az elvetemült bohóc. :’D Komolyan mondom, mintha valami elcsépelt Grimm meséből pattantam volna ki.
Végül persze azért elkomolyodok, és hálásan biccentek. Az ajtóhoz lépve pedig azonban hamar tapasztalom, hogy az ajtó be van zárva, így sóhajtva lépek vissza hogy a lányra nézve eldöntsük mi legyen.

Ha valamilyen módon végül átjotunk az ajtón akkor perzse elolvasom az újabb cetlit, mely átirányít minket egy újabb irányba. Kíváncsian pillantok a hölgyikére, hogy ő mit reagál. Amennyiben nem válaszol lényegre törően megérdeklődöm, hogy mit gondol a helyzetről.
- Nos? – hát igen… én vagyok a szavak embere ezt senki nem cáfolhatja meg Cool

.
Igazából nekem mindegy merre megyünk tovább, így ha eldöntötte végre merre is tart az a „tovább”, akkor szó nélkül követem, szorosan mellé tapadva, derekát megfogva, egészen közel húzva. Ha meg is próbál ellenkezni, persze ellen tartok, de rögtön megmagyarázom.
- Figyeld meg, hogy foglak cicus.. így nem látszik a lánc, ha ügyesek vagyunk :3 Vagy inkább mászkálnál a városban egy összeláncolva? Mert egy színes ruhás barát már nem elég, még azt is látniuk kell, hogy ennyire szereted a kötözősdit? :3

by **Marluna** Hétf. Aug. 21 2017, 12:02

Élvezem a srác közelségét, és érintését. Még a kérdésére sem akadok ki.
-Ennél is jobban? Felőlem... De utána soha többé nem fogsz látni, miután megszabadultunk a bilincsektől. Vagy legalább levegőnek foglak tekinteni.
Én megadtam neki a lehetőséget. Ha tényleg csak az érdekli, akkor egy este bőven elég mindkettőnk számára, és mehetünk isten hírével. Én sajnálnám, ha ilyen aprósággal azonnal ellőné az esélyét. Viszont léteznek ilyen emberek. Én figyelmeztettem, és tartani is fogom magam ahhoz, amit most mondtam.

A piros köpeny határozottan jobban áll rajta, mint a bohóc ketyere. Mikor viccelődni kezdett játékosan még az arcába is húztam a kapucnit.
Mikor azt láttam, hogy zárva van az ajtó, egyből a kulcs jutott az eszembe, amit az asztal fiókjában találtam. Eddig arra gondoltam, hogy talán a bilincsek zárját nyitja, de úgy néz ki nem lesz ilyen szerencsés dolgunk. Elővettem a kulcsot, és kipróbáltam az ajtón. Úgy néz ki az ajtó volt a szerencsés nyertes.
-Azért kíváncsi lettem volna, hogy eszedbe jut, esetleg sikerül a saját testi erődből kitörni.
Mikor kiléptünk én is figyelmesen elolvastam a levelet, de inkább a név izgatott jobban, mint a tartalom.
-Ámor, Cupido... A kettő nem egy és ugyanaz?

-Szerintem azért van itt a nyíl, hogy kövessük. Vagy ha íjász vagy, akkor biztosan használhatod is.
Én elindultam arra, amerre a nyíl mutatott. A srác magához húzása meglepett, de nem igazán álltam ellen. Miután megmagyarázta, hogy miért csinálta, én is átölelem a derekát, majd a vállára vagy oldalára hajtom a fejem.
-Így viszont úgy nézzünk ki, mint egy szerelmespár.

by **Ronye Arabel** Hétf. Aug. 21 2017, 12:35

Nah, követitek a nyilat, ami a sziget eldugott sarkába vezet benneteket, egy tengerparti étterembe.
Ennétek már, ugye?

Ha odamentek, egy pincér fogad titeket mosolyogva (NJK, természetesen), de ha figyeltek elkaphatjátok a pillantását, egyenesen a bilincsre, és a lácra. Ha kicsit is van érzéketek az ilyesmihez, láthatjátok, hogy tud valamit. De még ha faggatni is kezditek, nem mond semmit, sőt, mintha egyáltalán nem is hallana titeket a rendeléseket kivéve.
No? Mit tesztek Smile

Nyugodtan játsztaok több kört is, ha kell Smile

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Aug. 21 2017, 13:11

Elmosolyodok. Úgy tűnik nem tévedtem a lánnyal kapcsolatban. Minden eddig történtek alapján kijelentem, hogy vonzónak találom ezt a merészséget és kifejezetten tetszik ez a játékos makacsság. Kifejezetten az ízlésemnek való. Egy pördüléssel magamra húzom. Egészen közel hozom arcát, szinte már csók távolságra.
- Egy ilyen csodás pillanatot nem szalaszthat el az ember… - lihegem, miközben megfogom az állát és lassan közelebb húzom őt.
Azonban… ahelyett, hogy megízlelném puha vérvörös ajkait, szimplán a homloka közepére nyomok egy csókot, majd végigsimítva arcát simán csak átkarolom a nyakát.
- Bűn lenne kihagyni, de úgy érzem, az fájna a legjobban, ha nem kóstolhatnám meg ezeket a csodás ajkakat többször. Azt hiszem mégis csak muszáj várnom, hogy leszakítsam ezt a csodás vörös almácskát.
Egy ideig még élveztem testének illatát, a hajának, testének érintését, elvoltam háta, finom dörzsölgetésével, fejének simítgatásával (persze közben, félig, vagy teljesen leengedtem magamról, ha úgy szerette volna). Úgy voltam, ha nem is találkozok vele többet, legalább ezt a kellemes érzést had raktározzam el magamba. Végül olyan fél-egy óra lustizás elég volt számomra. Így is éreztem, hogy a lány testének melege kezd elringatni. Így amennyiben a vöröske nem szundított el, finoman mellém fektetem, majd felállok, hogy felöltözködjek, ha meg elaludt, kénytelen leszek megvárni míg felkel. Egy ilyen cukorfalatot mégis ki lenne képes felkelteni :3.

….

Vicceskedő megjegyzésemre azon nyomban fejemre húzza a kapucnit, melyen jót mosolygok. Azonban hamar kiderült, hogy az ajtó, amin végül ki akartunk jutni zárva volt. Ezen nincs mit szépítenünk így jártunk… legalábbis így gondoltam, egészen addig, míg a lány ki nem nyitotta az ajtót a kulcsával. Sokat mondóan ránézek, de nem szólok semmit, helyette átkarolom és elindulunk, arra amerre a nyíl mutat. Megjegyzésére, csak még jobban átölelem és csókot nyomok az arcára.
- Akkor adjunk nekik még egy okot. Legyünk hitelesek. Én nem bánom.
Végül a cél egy étterem volt, mely úgy tűnt a megálló első célpontja lesz csupán. Az egyik pincér is sokatmondó pillantást vetett a bilincsre, bár én nem szóltam semmit, hogy észrevettem volna. Helyette a lány felé fordultam és mosolyogva rákérdezek.
- Harapnék valami finomat… mit gondolsz drágám… - nyomom meg szándékosan – Szeretnél te is bekapni valamit? ^^ Rendelj nyugodtan, én fizetem. – felelem, miközben finoman az egyik szék felé húzom.

by **Marluna** Hétf. Aug. 21 2017, 14:54

Nyugodtan engedem, hogy a srác magára húzzon, és élvezem is. Egy pillanatig visszafogtam a lélegzetem, ahogy megfogja az állam és magához húz. Mikor végül a homlokomra adta a csókot, megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Majd letettem a nyaka környékére a fejem. Ha őt nem zavarta, hogy én rajta fekszem, akkor én nem is másztam le róla. Így pihentem még a srác testén, és élveztem minden mozdulatát, és a közelségét. Ilyen még nem volt velem. Furcsa ez a kellemes érzés. Ráadásul egy teljesen idegen társaságában. Fogalmam sincs mi lehet ez, de tetszik. Nem alszom el, és mikor leforgat magáról, még néhány pillanatig az ágyban feküdve vártam még egy kicsit, mielőtt felkelnék, és követném a srácot, miközben abban reménykedek, hogy ez a pillanat még megismételhető lesz, vagy esetleg még fokozható is...

Végül elindultunk a nyíl által megjelölt irányba. Igazából én se bánnom, hogy hiteles akar lenni, és amikor egy csókot nyom az arcomra, én is viszonozom a gesztust. Adok egy cuppanósat az arcára.
Így sétálunk, szinte teljes némaságban, míg egy étteremhez nem érünk. Ahol a társam úgy döntött, hogy érdemes lesz megállnunk egy kevés időre.
-Nem hangzik rosszul.. Én is szívesen ennék valamit, drágám.
Az utolsó szót egy kicsit halkan és elnyújtva mondtam ki, mint aki nem teljesen biztos a dolgában.
A srác után megyek. Leginkább azért, mert ha nem követném, az a viszonylag rövid lánc elég kényelmetlen helyzetekhez vezethetne. Megvárom, míg választ egy neki szimpatikusnak tűnő helyet, majd ha kiválasztotta én a vele szemben helyezkedő szék mellé állok oda, és néhány másodpercig várok.

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Aug. 21 2017, 16:33

Az út maga elég csöndesen telt. Olybá tűnt társnőm vagy túlságosan zavarban van, vagy csak nincs beszélgető témája. Én magam teljesen megvoltam a csönddel is nem túlságosan zavart. Főleg, hogy ilyen közel sikerült állnunk egymáshoz. :3 Szinte szó szerint. Puha ajkait még mindig érzem arcomon, és szinte figyelnem kellett magamra, hogy véletlenül le ne teperjem csak úgy. Minő szerencse, hogy azért még én se vagyok olyan merész, hogy csak így az utca kellős közepén szeretgessek meg valakit. Khm… mindenesetre az út elég kényelmesnek ígérkezett és nem is tűnt olyan hosszúnak, ahogy viszonylag elég hamar megpillantjuk a célt. Társnőm úgy tűnik vagy nem vette észre a pincér apró pillantását, vagy egyáltalán nem foglalkozott vele, vagy igen jól elrejti ezt magába. Az invitálásomra azonban annál inkább. Elég hamar találtam egy üres, aprócska asztalt, és már el is foglaltam a helyem, ám mikor a nő megpróbált velem szembe kerülni, furcsán tapasztalhatta, hogy szinte visszafogom a rövidre fogott lánccal. Nem hagyok neki sok gondolkozási időt, pár mozdulattal magamhoz húztam, és ügyes mozdulattal féloldalassan az ölembe ültettem,majd nemes egyszerűséggel átkaroltam hasánál, és arcomat pedig szinte belefúrtam a vörös lángtömegbe. Anélkül, hogy rám nézett volna is érezhette a sunyi mosolyt az arcomon, hisz mikor felszólaltam hallatszódik, hogy szánt szándékkal hoztam őt kicsit zavarba ejtő helyzetbe.
- Jaj cicus… Ugye nem felejtetted el, hogy nem mehetünk túl messze… a végén meglátják a láncokat! És te se akarsz kínos helyzetbe kerülni ugye? – suttogom a fülébe, majd finoman bele is haraptam a kis cimpába, nem durván, inkább „ingerlően”.
Érezni, hogy élvezem a helyzet, és azt is, hogy nem titkoltan vonzódok hozzá /hogy ezt hogy érzékeli, teljesen rá bízom Razz

/. Viszont minden öröm és móka ellenére… nem tagadom, hogy kezd így csöppet meleg lenni ez a bohóc hacuka meg a köpeny. Mindenesetre ezt még elviselem. Szinte muszáj! A vékonyka póló alá csusszan a kezem, majd finoman elkezdem simogatni hasát. Végül már az előzőnél hangosabban, de a lány számára továbbra is talán túlságosan személyesen közel, szólok hozzá.
- Mi az cukorfalat? Nem választasz? Szeretnéd, ha én rendelnék. – közben szánt szándékkal a nyakára lehelek egy csókot, hogy ezzel is zavarjam. Ha egy ideig nem válaszol, egyszerűen kezembe veszem a helyzetet – Egy nagy, epres parfét legyen szíves a hölgynek, illetve a legjobb minőségű borukat.
Csak akkor fordulok vissza, mikor a pincér már elment. Ismét a fürtök közé fektetem az arcom.
- Tudom, hogy álnok kígyó vagyok, nem kell mondanod. Kérlek nézd el nekem... De… valld be, hogy te is pont annyira élvezed ezt, mint én. – suttogom elhaló hangon.
Nemtudom mi ütött belém igazából… Egyszerűen úgy éreztem nem szabad elengednem a lányt. Eddig... Csak egy nő érintése hozta ki belőlem ezt a furcsa érzést és viselkedést… és most… és most ez a vörös csajszi felé… ez a vörös szépség iránt is hasonló érzéseket kezdek el táplálni… mégis.. mi folyik itt…

by **Marluna** Hétf. Aug. 21 2017, 17:45

Az út az étteremig csendben telt. Közben szinte teljesen egyedül maradtam a gondolataimmal és érzéseimmel, amiket nem akartam hangosan is kimondani.
Miután megérkeztünk, mint egy pár, és odavezetett az asztalhoz, abban reménykedtem, hogy úriember módjára kihúzza nekem a széket. Ezzel szemben a lánc segítségével a saját ölébe ültetett. Az első pillanatban dűhös voltam rá, de elég gyorsan megnyugtatott. Nem mintha túl sok mindent tudtam volna tenni. És a kezdeti felindulásom után már nem is akartam, inkább csak élveztem a helyzetet, és mindent, ami vele járt.
-Ha nem vetted volna észre, a pincér rég észrevette már azokat a bilincseket, szóval... Ez szerintem egy kicsit kínosabb annál, hogy meglátják a láncot. Még a nevedet sem tudom, és azt akarod, hogy az öledben maradjak.
Mikor a fülembe harap, csak egy halk morgást halhat, jelezve, hogy nagyon is élvezem ezt az érintést. Nem esik nagyon nehezemre felfogni, hogy többet is akar belőlem, mikor a keze a polóm alá nyúl. Megfogom a kezét és kicsúsztatom a ruhám alól minden teketóriázás nélkül.
Persze, hogy még nem rendeltem, mert minden porcikámmal azon vagyok, hogy élvezzem a srác közelségét, és leállítsam, ha valami olyat akarna csinálni, ami nekem nagyon nem tetszik. (Most még)
Miután elmegy a pincér már nem engedem, hogy visszahajtsa a fejét a hajamba. Szembe fordulok vele, ès úgy hallgatom vègig, mit akar mondani. Miután befejezte meg is kapja a jól megérdemelt pofont.
-Ezt a hasi simiért és azt elnézést kérésért kapod.
Majd közelebb hajolok hozzá, és egy harmat puszit adok a szájára.
-Ezt pedig minden másért.

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Aug. 21 2017, 22:35

Érezni lehetett a megbántódást és a csöppnyi haragot, ahogy csak úgy átvettem az irányítást és az ölembe vontam, szinte szó szerint. Nem sokáig törődtem vele, a tapasztalataim szerint úgyis hamarosan lenyugszik, ami hamarost meg is történik. Ez túlságosan kiszámítható volt, még az ellenállása is. Volt igazság, amit mondott, de egy apróbb harapás megtörte a védelmét és éreztem, ahogy a jóleső érzés keresztül folyik rajta, átragadva rám, melytől egészen belebizseregtem. Hamar el is engedtem a kis szóváltását, ám jóval meglepőbb (bár számoltam rá), hogy azon nyomban kirántotta a kezem a póló alól, amit beférkőztem oda. Éreztem, hogy ennek még lesz utóhatása, de egyelőre végig kell vinnem, ha már meggyújtottam a kanócot. A pincér végül elsétált és a lány teljesen megfordult, hogy rám nézhessen. Éreztem, hogy közeleg a vég, így megadtam a jelzést a robbantáshoz. És… igazam is lett. És szép ki pofon csattant az arcomon, melyet csak tenyérbe mászó mosollyal nyugtáztam. Ám engem is meglepett, amikor egy igaz gyors, de mégis csak tényleges csók csattant el. Bár inkább volt szájra puszi, mint csók, mégis csak az volt. Mosolyom már sokkal „olvadtabb” volt, és átkarolva egy előzőnél valamivel hosszabb, de intenzív csókot nyomtam viszonzásul az ajkaira, ha hagyja.
- Ne aggódj, én pofon nélkül is hajlandó vagyok csókolgatni. – végigsimítom a csodaszép, vörös fürtöket – A nevem Tsujimoto Eiki, madame. Most, hogy ismeri a nevem, ugye nem fog itt hagyni.
Egészen közel húztam magamhoz, már-már magamhoz öleltem, miközben bal karommal lassan simogatni kezdem feje búbját. Szinte teljesen eltöltött a mámor és a jóérzés, egy rövid időre még azt is elfelejtettem, hogy hol vagyunk, csak a pincér térített magamhoz, aki kihozta a rendelést. Biccentettem felé, majd miután elment egyszerűen bal kezemmel megtámasztottam kedvesem hátát, míg jobb kezemmel egy kanál epres desszertet emelek a szájához. Ha egy kicsit ellenkezne, persze elmosolyodok sunyin.
- Biztos? Egyszer volt csak Budán kutyavásár.
Ha belement, egyszerűen a szájába adom a desszertet, ha nem, akkor egyszerűen én eszem meg, majd megfordítom ölembe a nőt, hogy maga is ehessen. Bár ha elfogadja, akkor minden harmadik kanalat sajátítottam ki, valahogy sokkal jobban esett, mikor láttam ezt a kellemesen édes, könnyed édességet azok között a puha, csábos ajkak között eltűnni. Szánt szándékkal haladtam lassan a desszerttel én teljesen ráértem, viszont így volt időm közelről csodálni a látványt. Fogalmam sincs, hogy a ruhától, vagy a lány közelségétől éreztem ilyen forrónak a légkört, de mindenek ellenre élveztem a helyzetet. Végül eljutottunk az utolsó kanálig és már csak a nagyobbacska eper darab maradt a tetejéről, amit szánt szándékkal addig turkáltam odébb, addig piszkáltam a desszertet ki alól, amíg csak az maradt némi tejszínhabbal. Kiveszem a gyümölcsöt, ezúttal kézzel és a lány szája felé tartom.
- Nos cicus? Szeretnéd az epret? Vagy inkább osztozkodnál velem?
Bár kérdésem inkább játékos volt, valójában nem bántam volna azt sem, ha simán a teljes epret magáénak akarta tudni.

by **Marluna** Kedd Aug. 22 2017, 09:00

A pofon nagyon is jól esett, még a háborgó dühömet, és tehetetlenségemet is lenyugtatta kicsit. Az azt követő "csók", és a srác reakciója még inkább enyhíti a feszültségem. Mikor vissza akarja adni, az első pillanatban a mellkasára teszem a kezem azzal a szándékkal, hogy ellököm magamtól, de fogalmam sincs mi üthetett belém, és hagytam, hogy ismételten összeérjen a szánk, miközben becsuktam a szemem, a jobb karommal megpróbálom viszonozni az ölelést, a bal kezemmel pedig végigsimítok a vörös köpenyen.
-Nos Tsuji, most éppen úgy se hagynálak itt, ha nem volna rajtunk ez a lánc, de amíg rajtunk van, nem fogom tudni neked bebizonyítani.
Direkt nem használtam a teljes nevét, mert lényegtelenül hosszú, és megjegyezhetetlen volt.
Így ültünk néma csendben pár pillanatig, vagy percig, Tsuji ölében nem is éreztem az idő múlását, ahogy összekuporodtam az ölelésében, és olyan szorosan hozzásimultam, amennyire a ruháink csak engedték.
Ez a hosszú már-már idilli pillanat, akkor ért véget, mikor a pincér megérkezett a rendelésünkkel. Akit csak egy mérges pillantással jutalmaztam a közbeavatkozásért.
Nem zavartattam magam, és habozás nélkül elfogadtam Tsuji kísérletét arra, hogy megetessen.
A desszert végén esik le, hogy ő sem tud rólam még semmit, főleg a nevemet, és már egy kicsit zavaró, hogy folyton cicusnak hív, pont mint azt, akivel az álmában együtt volt...
-Nekem is van rendes nevem. Nem csak cicus vagyok. Szólíts csak nyugodtan Marlunának.
Miután megkapta a fejmosást, azért az eredeti kérdésére is válaszolok, nem mintha sokat kellett volna gondolkoznom ezen a kérdésen:
-Én szeretném, ha megosztanánk az epret, Tsuji.
Csak reménykedni tudok benne, hogy nem talált ki valami hülyeséget az osztozkodásra.

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Aug. 22 2017, 11:30

Mintha enyhe ellenállás nyomát fedeztem volna fel, ahogy keze mellkasomnak ért. Azonban látszólag nem akart eltolni magától. Negédes ajkaira, forró csókot lehelve szinte érzem, ahogy felforr a vérem. De le kell nyugtatnom magam. Nem akarok hamar véget okozni egy felelőtlen marhasággal. Muszáj türtőztetnem magam, hisz mégis csak az utcán vagyunk. Szinte égett a testem, hogy leteperjem az asztalra, és forró, hosszú csókkal halmozzam el gyönyörű ajkait, testét, de ez nem lenne túlságosan jó ötlet. Érzem testéből áradó hőt, ahogy ő is hozzám simul. Szinte perzsel körülöttünk a levegő. Bár… egy pillanatra azért érződik, hogy a lány szavaitól, mintha valami nagyot puffanna bennem. Alig bírtam visszafojtani a nevetésem, helyette vállára fektettem a fejem és a nyakához dörgöltem magam finoman.
- Jaj cukorfalat… a Tsujimoto a család nevem. Hívj nyugodtan Eikinek, vagy, ahogy szeretnéd. Persze.. értelmes keretek között.
Lehunytam a szemem, s ezután nem szólaltam meg egy darabig. Csak élveztem a lány közelségét, magamba szívva édeskés illatát. Élvezte az ölelését, a közelségét, a lényének érintését. De minden jónak eljön a vége, és hát… meghozták a desszertet. Rajta is látszott mennyire élvezte a helyzetet, ám haladnunk is kell. Kissé megnyugodtam, amikor jóízűen elfogadta a felé nyújtott kanalat. Meg volt a maga varázsa ennek is, bár tény, hogy kevésbé volt kedvemre való. Mindenesetre azért élveztem, ahogy a lány ennyire rám bízta magát. A kanál csörrenése a pohárba jelezte a desszert végét. A lány ekkor eszmélt fel, hogy még be sem mutatkozott.
- Szóval Marluna. Tetszik a hangzása. Hívhatlak Luna-channak? Vagy simán Lulu-nak? – kérdezem játékos mosollyal, miközben kihalászom az epret.
Osztozkodni szeretne, azt mondja. Megfordult a fejembe, hogy mit szólna egy klisés osztozáshoz, mint a borzalmas romantikus filmekben, de látszott rajta is, hogy annyira ő sem díjazná ezt a baromságot. Viszont… vágytam az ajkaira. Vörösek voltak, akár az eper, de százszor édesebbek is. Közelebb hajolok egy aprócska harmat csókért, hogy aztán ajkaihoz emelve az epret vágyakozó tekintettel néztem rá.
- Én megelégszek az ízével is… - ha enyhe változást látok rajta, csak hozzáteszem – Neaggódj.. tisztában vagyok vele, hogy utcán vagyunk… nem csinálok semmi örültséget, ígérem. Én csak a csókodra éhezek.

Ha hagyja, szájába rakom az epret, és megvárom míg lenyeli, majd lassan előre hajolva, teljesen ajkaira tapasztom az enyéimet, egy eddiginél jóval hosszabb és sokkal intenzívebb, érzéki csókért. Hátát simogatva húzom egyre jobban közelebb, hogy érezze, mennyire fel vagyok hevülve (melyhez hozzájön a ruha kissé rossz szellőzése is…), szinte égetek, de tiszteletben tartom az ígéretem, és véletlenül se téved olyan helyekre a kezem, amit Lulu-nyan ne engedne meg. De ha visszautasít… látszik a szemeimben a beteljesületlen vágy és szomorúság, de tiszteletben tartom a kérését.

by **Marluna** Kedd Aug. 22 2017, 12:37

Nem tudtam ellenállni. Igazából nem is tudtam volna egy jó okot mondani, hogy mért utasítanám el, ha egyszer én kezdeményeztem.
Mint kiderült nem igazán értem el az eredményt a neve lerövidítésével, de legalább mondott egy általam használható nevet.
-Mért ne hívhatnál úgy, ahogy szeretnél, Eiki? ha valami nem tetszik, akkor majd én is szólok.
A Luna és a Lulu becenevek pedig kifejezetten tetszenek
Nyelek egyet, és néhány másodpercig némán meredek a srácra, mielőtt elvenném tőle az epret.
-A desszert nem volt elég édes számodra, még egy fogást szeretnél? Nem bánom.
Játékosan veszem ki a kezéből az epret, ha nem vigyáz, még az ujjára is ráharapok. Nem sietek az eperrel. Hagyom, hogy minden idegszála megfeszüljön, miközben arra vár, hogy végezzek. Minden egyes pillanat után egyre jobban élveztem, és egyre kevésbé zavart, hogy teljesítsem, amit néhány pillanattal előbb ígértem. Amíg tényleg észnél vagyunk mint a ketten, akkor nem történhet túl sok baj.
Ahogy lassan felém hajol, én is felé hajolok, így legalább pár pillanattal kevesebb ideig kel aggódnom vagy félnem a csóktól.
Maga a csók sokkal édesebb és finomabb az előzőnél.
Ahogy egyre közelebb húz magához, egyre jobban rá is fordulok, és néhány pillanattal később, már szinte teljesen szembe helyezkedek el vele az ölében. Egyre inkább a nyakamban érzem dobogni a szívem. Egyre jobban kezdenek elsötétülni a gondolataim, de mielőtt végleg elveszíteném a fejem, gyengéden eltolom magam tőle, és a fejemmel is elhajolok egy kicsit. Nem leplezem a mosolyom, ahogy ránézek. Tetszett, amit csinált, de most elégedjen meg ennyivel. Félő, hogyha folytatnánk, akkor olyat csinálna valamelyikünk, amit nagyon gyorsan megbánna.

by **Tsujimoto Eiki** Kedd Aug. 22 2017, 13:03

Éreztem, ahogy elvesztem az eszem az eszem. A puha ajkak egyszerűen egészen csoda országba repítettek, s hiába odázta el jobban a pillanatot, csak azt érte el, hogy csókom még éhesebb, még intenzívebb legyen. Nyelvemmel lágyan törtem utat magam, kisajátítva minden ízt, mely még maradt az epres desszertből, mely szinte varázsos elegyet alkotott a lány ajkainak puhaságával. Éreztem, ahogy elönt a vágy, hogy magamévá tegyem, egyszerűen alig bírtam leállítani magam. Finoman belekapaszkodok, és szinte már magamba húzom, ahogy szétválasztva ajkaink a végsőket szenvedek. Tisztán érzi a bajom és látja éhes tekintetem. De hiába sóhajtozok olyan intenzíven testem fölött nem vesztettem el uralmam. Ölelésemből nem engedek, ahogy finoman a nyakába harapok, majd puha csókot nyomok a oda, majd kissé feljebb, majd a füle tövére, majd egy utolsót a szájára. Nem engedtem, hogy eltoljon magától, akár akar, akár nem. Nem érdekeltek a mérges szemek, vagy a rosszalló pillantások, amik esetleg nyomon követtek minket. Számomra csak Luna volt, senki más. Lihegve suttogom elhaló hangon.

- Nehéz… Szinte… égek a vágytól... Kívánlak Luna… Nagyon nehéz ellenállnom a csábításodnak… - nehezen jönnek az ajkaimra ezek a súlyos szavak, de nem is tudtam lent tartani őket tovább - Érzem a késztetést, hogy itt helyben képes lennék magamévá tenni… De… nem hagyhatom elveszni ezt az örömöt… Nem hagyhatom, hogy csak egyszer lehessek a tiéd… Ha kell a világ végéig is várok rá, hogy enyém lehess… nem mint egy tárgy… hanem mint a kedvesem. A nő, aki elrabolta a szívem… Lulu-nyan… azt hiszem beléd habarodtam… - egy újabb rövidke csók után hozzáteszem – A tiéd vagyok szépségem… csak szólj, és a tiéd leszek akkor… és mindörökre. Én várni fogok…

by **Marluna** Kedd Aug. 22 2017, 13:37

Aki sokat akar hirtelen, annak mindig rá kell jönnie, hogy bizony az a sok ugyanolyan hamar el tud fogyni, mint amilyen gyorsan megszerezte. Viszont ha türelmes, és lassan szedi össze azt, amit mások hirtelen akarnak, sokkal tovább élvezheti a gyümölcsét.
Eiki is sokat akar tőlem... és úgy néz ki eddig bírta. Persze nem telhetetlen, és eddig türelmes volt, ezt le kell szögeznem. Azért se kövezem meg, mert kimondta azt, amire gondol. Biztos vagyok, hogy sokan inkább visszatartották volna, hogy véletlenül se rontsák el a kapcsolatot. Ezt viszont jobb tisztázni minél előbb.
Nekem soha nem volt semmim, és nem is igazán akartam semmit. Így nehezen adhatok sokat akárkinek. Csak azt tudod visszaadni, amit kapok, Eiki viszont lassan kezd túlzásokba esni, és olyan dolgokat ad, amit nagyon át kell gondolnom, vagy nagyon fontosnak kell éreznem, hogy visszaadhassam.

Nem utasítottam el teljesen a srác csókjait, de a tekintetemen láthatja, hogy nem vagyok igazán oda értük. A mosolyom sajnos másról árulkodik. Természetesen élvezem őket, ahogy eddig is, de mindegyik után egyre jobban próbálok elhajolni a srác közeléből.
-Ha tényleg így gondolod, szeretném, ha egy kicsit még türtőztetnéd magad. Előtte szabaduljunk meg a bilincsektől, és utána...
Megpróbálom meglazítani a srác ölelését.
Fogalmam sincs mit csinálunk utána. Számomra nagyon gyorsan mondta ki az érzéseit. Talán túl gyorsan is. Ennek ellenére nem éreztem semmilyen negatív érzést felé... És lehet, hogy én is érzek valamit iránta... de előbb szabaduljunk meg a béklyóktól, addig nem fogok többet beszélni erről.
És ahogy újabb csókkal próbál meg közelíteni, egyszerűen a szája elé teszem a mutató ujjamat.
-Azt mondtad várni fogsz. Még csak azt se kérem, hogy a világ végéig.

by **Tsujimoto Eiki** Szer. Aug. 23 2017, 14:12

Érzem, hogy a lány egyre jobban kellemetlenül érzi magát. Most először húzódzkodik el a csókjaim elől, s bár nem akartam megbántani, talán idióta húzásommal sikerült elcsesznem mindent. De… nem tudtam visszatartani magam. Ki kellett egyszerűen mondanom. Hiába számoltam, hogy egyszerűen elrontok mindent, én mindig az a típus voltam, hogy amit gondolok, az hamarosan a számat is elhagyja. Láttam a szemén a megbánkódottságot, az enyhe dühöt, de azt is, hogy valamilyen szinten élvezi is. Szavaim talán kicsit fájtak neki, de nem taszított el teljesen magától. Éreztem, hogy bár szeretne kis nyugtot, azért nem veszett minden el. Engedtem kicsit az ölelésen, és hagytam, hogy kissé eltávolodjon. S bár szavait megértettem és bólintottam, békítő csókomat nem fogadta el. Éreztem, hogy egy pillanatra megszakad a szívem, de elhúzódzkodok, és meglepő komolysággal végül bólintok. Úgy éreztem mondanom kéne valamit, de valahogy semmilyen válasz nem jutott eszembe. A lány testének melege eltűnt, helyébe csak a ruha, fullasztó hője maradt meg. Egy ideig némán ültem, és figyeltem a háborgó tengert a távolban, majd ha végül, ha semmit sem szeretne enni úgy döntöttem ideje továbbmenni. Valamilyen szinten éhes voltam, de tudtam, hogy most bármilyen ételt is ennék, egyszerűen nem tudná visszaadni azt a csodás ízt, melyhez nemrégiben volt szerencsém. Fájt is a lány hidegsége, de megértettem, hogy félt. Lényegében egy idegen mondott neki ilyeneket, akit alig ismert, de ez ellen nem tudok mit csinálni. Én ilyen vagyok. Ha a pincér a közelünkbe ért, rögtön jelzek is, hogy fizetnék (amennyiben Luna valamit közben rendelt magának, természetesen azt is fizetem), majd itt lesz az ideje, hogy továbbhaladjunk. A nyílra nagy valószínűség szerint úgyis a számlán fogunk ráakadni.

by **Ronye Arabel** Szer. Aug. 23 2017, 14:26

Nahát nahát Máris hogy összemelegedtetek... Pedig még csak most kezdődött a nap. Eiki intésére a pincér odamegy hozzátok, és a fizetés után letesz egy papírt az asztalra, amit elsőre talán számlának vagy nyugtának véltek.

Ha kicsit jobban megnézitek egy szivecskés nyílvesszőt láttok rajta. Meglehetősen fura nyílvesszőt, mert ez forog. Úgy, mint egy iránytű. Mint Jack Sparrow iránytűje... Csak épp nem azt mutatja, hogy merre akartok menni, hanem egyszerűen mindig másfele. Elsőként a tengerpart felé, majd onnan tovább keresztül kasul a szinten.
Rohanni nem rohantok, ráértek ha akartok akár megmártózni is (Ehhez Eiki csodák csodája le tudja venni az öltözéket, ami a fürdés végén újra megjelenik rajta) vagy ami eszetekbe jut, miközben bejárjátok a negyedik szintet.

Végül a szint fővárosának főterére visz a nyílvessző, ahol eszeveszetten pörögni kezd... Megérkeztetek.

Na, mivel töltitek a napot? Amint eljuttok a célállomáshoz, itt leszek

by **Marluna** Szer. Aug. 23 2017, 14:55

Nekem ez hirtelen jött, és amennyire jól éreztem magam vele, annyira nem akartam elkapkodni ezt a lehetőséget sem. De erről dönteni csupán rövid ismeretség után kész vakmerőségnek tűnik. Mindig bátornak gondoltam magam, de ez a helyzet teljesen elbizonytalanított. Egy kis szabadságot kerestem az öleléséből.
Miután fizetett meg is kaptuk a következő nyomot, ami még inkább elbizonytalanított. Leginkább az alakja miatt. Ha Cupido, vagy Ámor játszadozik most velünk, lesz hozzá néhány szavam, mikor végre sikerül leszednünk magunkról ezeket a bilincseket.

Miután elindultunk az étteremből, néhány pillanatig, csak némán sétáltam Eiki mellett, majd ha ő nem is húzott magához, én közelebb húzódtam hozzá. Nem simultam hozzá, vagy karoltam át vagy bármi ilyesmi. (Bármennyire is akartam.) A végén még félreérti a helyzetet, és úgy gondolja, hogy elfogadtam a vallomását. Azt a mondatot még meg kell emésztenem egy kicsit.

Mikor megláttam, hogy a tengerpartra vezet először a furcsa szerkezetet, megálltam a hitetlenségtől, majd megráztam a fejem...
Ez az egyetlen lehetséges hely, ahova nem akartam most kettesben menni vele, erre...
No, nem tehetek semmit se ellene. Akkor már ki is használom az alkalmat.
-Biztos meleged van meleged van a hacukában. Mindkettőnknek jót tenne egy kis mártózás.
Gyorsan le is kaptam róla a köpenyem, hogy véletlenül se áztassa el, mikor bemegy a vízbe. Azonban elég gyorsan rájöttem egy kellemetlen apróságra.
-Nálam most nincs fürdőruha.
Sóhajtottam egyet, majd a srácra pillantottam.
-Sebaj. Nem fogom a szégyenlős kisasszonyt játszani.
Leveszem a ruháimat (az alsóneműm kivételével) és elrendezem őket szépen az inventorymban, miközben azt lesem, hogy reagál Eiki a kis vetközési jelenetemre.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

[Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki

Re: [Küldetés] Ámor Nyilai, Version Luna és Eiki