Lobria

by **Cardinal** Vas. Május 03 2015, 14:46

A 4. szint fővárosa, és egyben egyetlen települése, miután az óceán elárasztotta a szintet. Négy nagyobb, jól elkülöníthető része van: az első a tengerparti plázs, üdülőkkel és luxusfogadókkal, valamint a Szóló Paradise-zal. A második a kikötő, ahol hajót lehet bérelni és horgászfelszereléseket lehet kapni elsősorban az óceáni portyákhoz. A harmadik a belváros, benne a teleport plázával és a városok alapvetőnek számító épületeivel. A negyedik pedig a romos és elhagyatott óváros, amelynek a felét elnyelte az óceán.

by **Asuka** Szer. Aug. 26 2015, 20:28

Hosszú ideje már, hogy kiszemeltem magamnak ezt a játékost. Taftban tűnt fel, hogy mennyire feltűnően keresi a vörös indikátorosok társaságát. Már-már kényszeresen is. Pedig egyáltalán nem tűnt gyilkosnak, ahogyan valamelyik önkényes igazságtévőnek sem. Ó, pedig mennyi van belőlük... Mennyi elkeseredett szerencsétlen! Valamiért, valamiért mind azt hiszik, hogy okosabbak nálam, és ők tudják, mi a helyes. Pedig a valódi hős én vagyok, aki megkíméli a játékosokat a szenvedéstől.
Az utóbbi időben rászoktam arra, hogy sokkal inkább odafigyelek a magam célpontjaira. Talán Shuu-chan hatása lehet. Emlékszem, régen csak az érdekelt, hogy a saját vérszomjamat kielégítsem. Valamiféle különös, perverz örömöt éltem át vele, mintha valamivel több lennék minden egyes gyilkosság által. Pedig józan pillanataimban mindezt mindenképpen tagadtam volna. Aztán pedig fokozatosan és lassan egyre kevésbé éreztem szükségét ennek a sötétségnek. Egyre inkább vette át a helyét a fény, mintha azt akarná elhitetni velem, hogy még megválthatom a saját lelkem. Mindeközben pedig egy olyan férfiért epekedtem, akinek csak a közelsége elég volt ahhoz, hogy újra vissza és visszarángasson engem ugyanabba a sötétségbe.
Én a sötétség útját járom. Ezt már régóta tudom. Megváltom azokat, akik erre nem képesek, hogy cserébe ők a fényben élhessenek. Érdekes. Ahogyan újra a fejem felé emelem a Hentest, s következő áldozatom, egy fiatal lány szemébe pillantok, alig lehet tizenhárom éves, cseppet sem érzem azt a vérszomjat, ami régen annyira jellemző volt. Nem. Maga a felelősség súlya, ami inkább eluralkodik rajtam. Felelős vagyok az életéért. Felelős vagyok a szabadságáért. De jól tudja, a szíve mélyén tudja ő is, hogy mindent az ő érdekében teszek. Feláldozom magam, hogy számára megváltást hozzak. Hogy holnap már újra saját, eleven, hús-vér anyját ölelhesse magához. Ő mondta, mennyire hiányzik. Ő mondta, mit nem adna, ha újra odakint élhetne. Ő akarta ezt. Különben miért is keresett volna?
- Gambatte! ^^ - sok sikert kívánva neki életének hátralevő részéhez sújtok le rá a Hentesemmel. Se egy sikoly, se egy hang, csak az ajkai remegése, mint aki még fel sem fogta, miért hívtam el a város szélére, éjszakai sétára. Mégis miért hívtam volna, ha nem ezért? Miért jött el felkészületlenül, ha nem ezért?
Teste gyönyörű, aranysárga pixelekre hullik. Fegyveremet a földnek támasztom, s egy darabig még elcsodálkozok a pixelek hullásán, amikor aztán léptek zaját hallom, pontosan magam mögött. Ez baj. Nagyon nagy baj. Remélem, egyáltalán nem látott meg. Maszkot nem hoztam magammal, tehát csak az éjszaka sötétségében remélhetem, hogy nem látja meg az arcom.
- Ki az? - szándékosan megmélyítem egy kicsit a hangomat, hiszen jelenleg minden csak bizonyíték ellenem. Nem szeretnék egy börtönben csücsülni örök időkig. Az elhagyatott óvárosnak éppen a szélén vagyok, ahol már pont nem véd a védelmi zóna. Nem véletlenül választottam ezt a helyet. De nem lenne jó, ha emiatt kerülnék hatalmas hátrányba. A szabályok rám is vonatkoznak...

by **Kuromajo** Szer. Aug. 26 2015, 21:06

Elveszítettem. Szem elől. Elveszítettem... Dühömben felrúgtam egy út szélén hagyott italos dobozt, mely lábam nyomásának hatására először behorpadt, majd ahogy röppályája végén megállapodott a poros földön, statikus zizegéssel apró, csillámló pixelekké esett szét. Észrevette, hogy követem... nem elég magas a lopakodásom szintje! A kétségbeesés mardosta a torkomat, felemeltem a fejem, és tehetetlenül kapartam a bőröm a nyakamon. Nii-sama... egyre több titka van előttem... Nem tudom őt bárhová követni, nem tudom... Egy csőd vagyok, mint kishúg...
Károgás hallatszott. A hang irányába kaptam a fejem, és szikrázó, dühös pillantással illettem a vörös indikátoros fekete madarat. Éreztem a kárörvendést a hangjában, ahogy néhány méterrel felettem, egy kémény tetejéről bámult le rám fölényesen. Még egy károgás, megrázta a tollait, és a fejével egy furcsa mozdulatot tett, mielőtt a csőrét a tollai közé fúrta volna. Egészen olyan volt, mint egy intés... követtem a tekintetemmel az irányát. A távolban egy alak mozgott, ahogy ráfókuszáltam, a feje felett vörös fény villant. Nii-sama...! Arcom egy csapásra boldog és pirospozsgás lett, futásnak eredtem, de néhány métert megtéve ráébredtem, hogy nincs egyedül. Az árnyalak ráadásul alacsonyabb volt, mint a bátyám. Ez nem ő... csalódottan fordultam vissza, mire a tollseprű a szárnyait széttárva táncolt az ő kis szemétdombjának tetején. Trollkodott, hogy efféle alpári jelzővel illessem a tevékenységét.
- Tch... egyszer kerülj a kezeim közé... - sziszegtem dühösen, majd útnak indultam. A lány után eredtem. A vörös indikátor, valamint a nőnemű mivolta esélyt teremtett rá, hogy össze fog futni Nii-samával. Hogy azért van itt, hogy találkozzon vele. Sietős lépteim hangtalanná váltak számára, hogy lopakodásom élesítettem. Egy srok mögül kikukucskálva újra a látóterembe került. Innentől kezdve nem is veszítettem szem elől, fekete ruhám elrejtett a sötétben a vizuális kontakt elől is. A város széle felé tartottak ő, és egy gyermek. Ott pedig a szemem előtt bontakozott ki a szürreális látvány, ahogy a nő a tökmag ellen fordul. Elárulta a bizalmát, és a naiv gyermek megfizet a hiszékenysége miatt. Aljas félmosolyra húztam az ajkaimat. Nem volt benne gátlás, egy törékeny, ártatlan gyerek ellen fordította a pengéjét. Bárcsak fájt volna neki *.* Akármelyiküknek! Csillogó szemekkel figyeltem, az aranysárga pixelek megcsillantak lélektükreimben. Megbűvölt a látvány, a tudat, hogy egy élet véget ért. Még ha kínoktól mentes is volt a pillanat, önmagában ez a tény is felborzolta volna a szőrt a karjaimon, ám mivel ilyesmi nem volt, csupán az elmém játszott velem. Önkéntelenül is közelebb kerültem, hogy jobban lássam, ki vetemedett efféle gyönyörű galádságra.
- Ara... - meglepettségemben körbe is néztem. Az alak felém fordult, kérdőre vont. Észre sem vettem, hogy nyílt terepre kerültem, annyira elvarázsolt állapotba kerültem. Ara-ara, micsoda felelőtlenség részemről. Vajon engem is meg kíván majd ölni, mert tanúja voltam a kivégzésnek? =)
- Ez nem a helyes kérdés. Sokkal fontosabb, hogy mennyit láttam, nemde? ^^ - kuncogtam kedvesen. Lassú, kimért léptekkel közeledtem immár, szemem vörös színe ugyanúgy csillogott, mint az ő indikátora. Szavaim azt tükrözték, hogy mindennek a tanúja voltam. Csak annak nem, hogy Nii-samával találkozik, de ez minden valószínűség szerint nem volt célja, nem.
- Annyira izgatott lettem most, hogy láttam valakit meghalni... milyen érzés? A végső csapást bevinni *.* - kérdeztem naiv lelkesedéssel, mintha először találkoznék ilyesmivel. Az izgatottságom azonban valódi volt. Mégis, a biztonság kedvéért a hátam mögé rejtettem az egyik kezem, mutatóujjam pedig halvány ragyogás vette körbe. Így agresszióra én is felelhetek agresszióval végszükség esetén =)

by **Asuka** Szomb. Aug. 29 2015, 21:46

Ahogyan megérzem a vadidegen jelenlétét, azonnal elfog a pánik. Sokaknak, igen sokaknak lenne okuk és indokuk követni engem. Az erre vonatkozó jártasságok fejlesztését egyelőre azonban hanyagoltam, hiszen úgy véltem, nem fontos eléggé, a harci képességeim ellenében. Ebben a pillanatban viszont azonnal megbántam mindent, minden felesleges költekezést, és bármit megadnék azért, hogy ez a találkozás most ne történjen meg. Nem értem, mi siklott ennyire félre. Mindenről gondoskodtam. Kevésbé népes település azon határára vittem, ahova a kutya se jár, pont azért, mert a romokat és a sok vizet leszámítva nincs itt semmi. Miért nem voltam képes egy picit, csak egy picit óvatosabb lenni?
Ha a sötétben látszódna arcom, az most falfehér lenne a rémülettől. Nem, nem a lánytól tartok, hanem attól, hogy mi az, amit látott. Ha illetéktelen kezekbe kerülne néhány információ rólam, szerintem nem lenne sok idő, míg valamelyik egyébként semmirevaló igazságosztó céh nem adna ki elfogatási parancsot ellenem. Azzal pedig tisztában vagyok, hogy van a világban valahol egy börtön. Állítólag az a maszkos árnyharcos, Kazuma ki is tudott szökni onnan...
Tudja. Tudja, és nem is fél célozgatni erre. Azonban egyáltalán nem olyan reakcióban részesülök, mint amire egyébként számítottam. Mintha még játszadozna is velem. Talán élvezi, hogy a markában szorongathat, ha akar. Lassan megfordulok felé, fejemet leszegve vonszolom magammal a Hentest - csak egy sima, egyszerű, tier egyes felszerelés. Ha nem jártas a harcosok fegyverarzenáljában, akkor talán mázlim van, és simán azt hiszi, egy kiképzőtisztes vagyok, akkor pedig könnyebben iktatom ki, mint létezésemet fenyegető személyt. De akkor sem úgy beszél, mint valaki, aki elítéli azt, amit csinálok. Sőt. Inkább úgy, mint valaki, aki csupán abban leli örömét, hogy szemtanúja lehetett.
- Milyen érzés a sorsomat a kezedben tartani? - a fejemet leszegem, ahogyan hozzá beszélek, hogy lelógó hajam kellőképpen takarja az arcomat. Mindez azonban jól tudom, hogy kevés. Ha van látás jártassága - márpedig anélkül miért is sétálna errefelé éjnek idején - , akkor éppen annyi azonosító jegyet láthat rajtam, amennyire szüksége lehet. A magasságom, a fegyverem típusa, ezáltal a kasztom, a nemem, valamint a vörös indikátorom. Ezeket bizonyára jártasság nélkül is láthatja. Ha pedig magasabb szintre is fejlesztette a jártasságát, akkor bizonyára láthatja az egyébként mással összetéveszthetetlen külső jegyeket. A hajam színe, a néhány tetoválás, a páncélom stílusa. Más szóval, szar helyzetben vagyok, és ebből nagyon gyorsan ki kell keverednem.
Bal kezem egy kicsit remeg ugyan az idegtől, a lépéseim felé mégis határozottak. Felszegem fejem, a Hentest pedig jobb kezemben vonszolom magammal. Azt akarom elhitetni vele, hogy gyenge vagyok, és védtelen, sőt, talán annyira kezdő, hogy harcos létére még súlyemelése sincsen. Mindent ki kell használnom, hogy kikeveredjek ebből. Bár a legjobb az lenne, ha egyszerűen megölném. Nem becsülhetek le viszont valakit, aki észrevétlenül, de sarokba tudott szorítani.
- Mondd. - felsóhajtok, szabad kezemmel hátratúrva hajamat.
- Mit szeretnél? Aranyat? Más anyagi javakat? Essünk túl rajta, épp elég kellemetlen ez egyikünk számára is. - természetesen eszem ágában sincs fizetni neki. De kell valami, amivel egy kicsit lefoglalom. Hadd élvezze ki a végtelen arany gondolatát életének utolsó perceiben. Magassarkúm minden egyes megtett lépés után koppan egyet-egyet, mígnem aztán megállok, nem is valami távol tőle.

by **Kuromajo** Vas. Aug. 30 2015, 11:56

Ha nyugalmat sugározok egy sarokba szorított vad mellett, az a magabiztosság érzését kölcsönzi nekem, és fenyegetőleg hat. Ezt még Nii-sama tanította nekem néhány éve, miután az iskolában megütöttek, mert rajta kaptam egy osztálytársam azon, hogy mérgezi a szervezetét. Végül ő győzött meg, hogy ne álljak bosszút a lila foltért, azt állította, hogy nem tehetett róla,és mindketten áldozatunk voltunk. Most pontosan ezt a leckét kívántam alkalmazni a gyakorlatban. Nem volt érdekemben megnyugtatni a lányt. Az unalmas lett volna. Őt is egyértelműen felzaklatta az, hogy rajta kaptam, máris zöldségeket beszélt a zavarodottságtól. Menekülési kényszer a fenyegetettség érzésétől. Ismertem jól. Mennyiszer éltem át...
- Eh? Kezemben tartom a sorsodat? Hogy érted ezt? Valami olyasmit láttam, amit nem kellett volna? ^^ - kérdeztem ártatlanul, de a hangsúlyomon hallatszott a cseppnyi gúny, melyet nem tudtam leplezni. Nem voltam rá képes, hogy az érzelmeimet olyan jól megregulázzam, mint Nii-sama, különösen, ha heves impulzusok érnek, mint most az izgatottság, melytől már arcom is kipirult. Ő is elindult felém, a Hentesét olyan tartással vonszolta maga mögött, hogy azt bármikor használni tudja. Helyes, nagyon helyes =) Mennyi hibát követett el... a sötétben csak egy vörös indikátoros nőalak lenne, a Hold nem ad elég fényt még a haja színének megállapításához sem. Az arca árnyékba borult... de a hangja. Azt ismertem ^^ Torzíthatja bárhogyan, az csak frekvenciaváltozást okoz, ha mélyíti, vagy vékonyítja. Van egy természetes tartomány, ami még nem megterhelő a hangszálaknak, ha valaki szándékosan elváltoztatja a hangját, az ennek a határán mozog, hogy különbözőnek hasson, de még ne is tűnjön erőltetettnek. A tartomány nem állandó, de hozzávetőlegesen a legtöbb embernél hasonló, csak ezzel az értékkel kell korrigálnom a hangot, figyelembe véve, hogy minél többet beszél valaki, annál kevésbé tud összpontosítani a torzított hangja állandóságára.
- Ara, fizetni kívánsz a hallgatásomért? Akkor mit szólnál valami olyasmihez, aminek valódi értéke van, nem csak virtuális? ^^ - ajánlottam fel derűsen. Ő megállt, de én egy pillanatra sem torpantam meg. Folytattam a közeledést hozzá, lépésről-lépésre. Ilyen távolságból már a haja színét is érzékeltem.
- Miért nézel ennyire ostobának? Azt a fegyvert az imént erőlködés nélkül forgattad, most pedig úgy vonszolod magad után, mintha meg sem tudnád emelni - megtorpantam - Éppen csak kívül állok azon a távolságon, amivel kényelmesen elérhetnél. Ha most kívánsz megtámadni, túl látványos előkészítő mozdulatra volna szükséged hozzá, így még időben tudnék reagálni - elemeztem ki a helyzetet nyugodtan, aztán előrébb léptem kettőt. Jócskán elérhető távolságba kerültem tőle, ha végezni akar velem =)
- Mondd, Asuka-san... ha nem szereted Nii-samát, miért mutattad meg neki az alsóneműd? - kérdeztem a fejemet oldalra billentve. Pupilláim kitágultak, a hangszínem pedig azt sugallta, hogy a rossz válasznak komoly következményei lehetnek.

by **Joey Chrome** Vas. Márc. 06 2016, 14:46

//Katja//

Óh, a Lobria-i tengerpart! Már rám fért az alapos pihenés a sok horrorisztikus s nagyon veszélyes kaland után! S ráadásul találtam egy nagyon jó üdülőt, ami olcsó is! Very Happy

S itt van a SAO egyik előnye, hogy nincs a parton s a vízben szemét, mert vagy automata összeszedik, vagy elpixeleződik, így konkrétan tiszta helyen pihenhetem ki magam! ^^ bárcsak a valóvilágban is lenne egy ilyen rendszer… Hmm, ha kiszabadulok, lehet csinálok egy takarító robotot, kifejezetten a tengerpartra először. Utána jöhet a többi helyre is külön típus… S akkor milyen gazdag leszek! Very Happy

De előtte a Frontosok szabadítsanak ki minket. Ha jól emlékszem, bár lehet rosszul, Shu utálja őket, mert „jaj, ilyen gonoszak, olyan gonoszak” s csak azért, mert ő nem akar kijutni. Én nem szólok ebbe, a Frontosok felőlem orgiát is tarthatnak, csak jussanak el Kayabáig s rúgják szét a s**gét minél hamarabb! Addig én pihenek a nap melegében, lehetőleg úgy, hogy nem égek le… bár lehet az is kizárt itt, de minden esetre bekentem magam napolajjal, aztán csak lazítok a zöld fürdőgatyámba. Meg egy szépséges lányról álmodok, hogy a karjaimban ugrik, s megcsókol… Razz

Kár, hogy a többiek nem jöttek pihenni. Haru jelenleg a bestiákat üldözi tanulmányozási célokból, Eiji tombol az Arénába, Ichi meditál meg gyakorol, George meg Rebecca khm… khm… KHM! A f***om, belement a torkomba egy kis homok! Na szóval, a kis pár meg valahol máshol élvezik egymást. Bár furcsállom, hogy ide alig jönnek, s inkább mennek a vacakabbnak számító, drágább helyekre… Talán nudista strand ez?? O.O Nem, mindenkin van fürdőruha, aki itt van… Akkor csak a pénzszórásról lehet szó!

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Ápr. 11 2016, 15:22

Már lassan itt a nyár, és kint ugyan még nem lenne strandszezon, de a SAO rendszere gondoskodik arról, hogy azokon a helyeken, amik strandszezonra vannak kitalálva, ott mindig lehessen üdülni. Semmi változatosság, semmi hirtelen hóvihar vagy tsunami az idióta lusta népségre, csak a napsütés meg a homok. Egyszóval dögunalom. Persze fel lehetne dobni a napot, de mindenki túl gyáva ahhoz, hogy feldobja, vagy ha nem gyáva, akkor pedig ostoba. Kat már a nevére sem emlékszik annak a mitugrásznak, aki felesküdött, hogy végez vele, de ennek ellenére óvatosabb, és elkerüli azóta a nem védett területeket. Nem mintha eddig sokat járkált volna ki, vagy ha lenne egy kis esze az üldözőjének, akkor meg tudná fogni védett területen belül is, de az ilyen kiváltságokat, mint az ész, nem sokat engedhetik meg maguknak. Természetesen ide sem pihenni jött, hanem mókázni, és rövid keresgélés után, ami a viszonylag kihalt terepen tényleg rövidnek számított, meg is találta az áldozatát, egy nyegle fiúcska személyében. Magabiztos léptekkel indult el felé, és menet közben váltott fürdőruhára, természetesen a lehető legkevesebbet takaró fajtából. A srácot a feje felől közelítette meg, szépen fölé hajolt, hogy a gravitáció segítségét vegye igénybe, majd egy kecses mozdulattal a fiú mellkasára ejtett egy flakon naptejet. nem, semmi szükség nem volt rá, de valahogy el kellett kezdeni a beszélgetést.
-Szevasz Joey! Nincs kedved bekenni a hátamat? Otthon felejtettem a napernyőmet, és félek, hogy kárt tennének a virtuális napsugarak a szép fehér bőrömben. Te egy lovag vagy, és a lovagoknak illik lovagiasnak lenniük, igazam van öcsi?

by **Joey Chrome** Vas. Ápr. 24 2016, 10:59

Ahogy lustultam, egyszer csak TÁMADNAK! D8 Ja nem, ez csak egy flakon naptej… De ki dobta a mellkasomra? O.o S jött a válasz az ismerős hang képében (vagy formájában, mert képe az nincs), amire felnéztem, s nagyon piros lettem. A nudista lány a pókos küldetésből! O///O S arra kér, hogy kenjem be a hátát, ráadásul ebben a hiányos bikiniben! O///O
- Öhm sz-sz-szia! P-p-persze, hogy b-b-bekenem, n-n-nehogy bajos essen! O///O - megvártam piros arccal, míg a hátára fekszik, s kicsit félénken, miután a hátára nyomtam egy adagot, elkezdtem kenni. S igen, állandóan zavarban vagyok az ő közelében, főleg mert meztelenkedett annál a küldetésnél. Meg azért is, mert megcsókolt. >.> tudom, tudom, húú de ciki, hogy ennyitől zavarban jövök, de akkor mondjátok, mikor egy meztelen lányé lesz az első csókotok. Na gondolom ez még cikibb, mert innen hallok valami nevetést. >.> Jaa, nem is rajtam röhögnek, hanem csak egy pár fiú fele csiklandozza a párját. Közben azért figyelek, hogy csak a hátát kenjem be, mert azt kérte, semmi mást, mert a nagyi álmomba képen törölne, hogy mit gondolok, hogy csak úgy fogdosok idegen lányokat. közben azért figyelek az esetleges olyanokra, akik ki akarnak perverz móddal kezdeni, ha jól tudom a nevét, Katjával. Bár nem vagyok ebbe biztos, inkább rákérdezek:
- Katja a neved, ugye? ^^’ - csak nehogy képen töröljön, mert kiderül, hogy elfelejtettem, s nem is az a neve… Bemutatkozott akkor egyáltalán, s csak én vagyok olyan balga? O.o Mondjuk sok ember nevét nem igen tudom megjegyezni, csak ha többször találkozok azzal az illetővel.

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Május 16 2016, 17:12

Nem, nem a hátára feküdt, hiszen akkor hogyan is kenhetnéd be a hátát? A hasára feküdt, méghozzá ahogy felálltál, hogy eleget tehess a kötelességednek, azon nyomban el is foglalta a törölköződet. Csak nem gondolod, hogy a homokba fog feküdni? Összekoszolná a szép bőrét, ráadásul senki nem szereti a homokot, hiszen durva, érdes, és mindenhova beférkőzik. A dadogásod azonnal megragadta, és már biztos volt abban, hogy szórakozni kíván veled. Halkan hümmögött ahogy kented, mintha elégedett lenne azzal, amit csinálsz, ám nem volt eléggé elégedett, ugyanis nem csak a kérdésedre válaszolt.
-Katja, de te hívj csak nyugodtan Katnak, vagy ahogyan éppen neked tetszik. Szeretem, ha a fiúcskák valami cuki becenevet találnak ki nekem. És kincsem, ha már úgyis ott vagy, akkor igazán megmasszírozhatnál. Egy olyan erős lovagnak, mint te, biztos nagyon erős markai vannak. Tudom, hogy sok-sok lányon gyakoroltál már, tuti körbezsonganak a csajok, szóval egészen tuti, hogy nagyon gyakorlott masszőr vagy.
Hangja vidáman csengett, miközben a tengert fürkészte, a lábait pedig térdben behajlítva felváltva mozgatta, mintha csak a naplóját írogatná a saját hálószobájában az ágyán. Egyáltalán nem zavartatta magát, és azt is kihallhattad a hangjából, hogy rendkívüli módon bízik benned, és teljesen komolyan gondolja a szavait, amiket mondott neked. Ha masszírozni kezdted, akkor ő azonnal ki is használta a helyzetet, hogy még inkább bevörösítse az arcodat, és egy-egy erősebb roppantásnál, ami valóban jólesett az izmainak, még egy kicsit fel is nyögött.
-Cicuka, a melltartó pántja alatt se felejtsd el bekenni a hátam. Sőt, a legjobb lenne, ha ki is csatolnád, nehogy olyan csúnya csík maradjon a hátamon. Ugye te sem akarod, hogy ne egyenletesen barnuljak?

by **Joey Chrome** Szomb. Május 28 2016, 15:52

Na, tessék, elfoglalta a törülközőm. Mondjuk meg is értem, én se feküdnék bele a homokba. S jól emlékeztem, Katja a neve. \o/ Aki szereti, ha cuki beceneveket adnak nekik a fiúk. Meg aki masszírozást kér tőlem. O///O S nem viccből mondta, hanem komolyan. O///O
- Ö-ö-öhm p-p-persze! ^///^ - igazából sose masszíroztam, csak párszor, de azok se voltak jók. Meg a lányok nem igen szoktak körbezsongani, hanem inkább felképelni, igaz, egy tévedésből volt, mert a hölgyemény egy szemtelen fickónak akarta odaadni, de én kaptam meg. Na szóval, azért elkezdtem masszírozni, s meglepve tapasztaltam, hogy ezúttal sikerült, mert élvezi… s amikor sikerült egy erőset roppantanom, fel is nyög. Na ettől már nagyon piros voltam, főleg, mikor kérte, hogy csatoljam ki a melltartóját, mert nem szeretne egy fehér csíkot oda.
- Ö-ö-ö-ö-ö-ö-ö-ö… - inkább meg se szólaltam, hanem csendben kicsatoltam, remélve, hogy nem fog hirtelen megfordulni, s véletlen a keblébe markolok, hogy legyen egy verésem, s ott is bekentem, miközben masszíroztam is, hogy kicsit jobban érezze magát. Tényleg, ha itt nincs fájdalom, hogy érzi az ilyen dolgokat? O.o Vagy KA kitalálta, hogy a jó érzéseket beprogramozza? Az NPC-k vajon érzik a fájdalmat? Miért teszel fel ilyen hülyeségeket?
- És öhm… mit szoktál csinálni a szabadidődben? >///< - próbáltam kezdeni az ismerkedni, mert oldani a bennem lévő szégyenlősséget meg félénkséget, meg a gondolatokat elterelni arról a pókos küldetésről. Meg különben is, lehet csak szórakozik velem, mert néha akkora ökör vagyok, hogy be is veszem az olyasmit. Remélem a többiek nem döntöttek úgy, hogy jönnek strandolni! ><

by **Jekatyerina Natashenka** Szomb. Május 28 2016, 16:16

Igen, rettenetesen béna voltál a masszírozás nagy részében, de azért néha-néha tényleg eltaláltál egy olyan pontot, ahol valóban jólesett a nyomorgatás a lánynak. És nem, ez nem fájdalom, a fájdalom kiiktatása azonban nem jelent teljes érzéketlenséget. Mint a nyomást, mind a csípést, és minden hasonlót jól lehet szimulálni, csak éppen valódi fájdalommal nem jár. Viszont az is rendkívül fontos volt, hogy bátorítson, hiszen látta rajtad, hogy a magabiztosságodat valahol a kinti világban hagytad, szóval minden egyes beleegyezésed után lelkesen köszönte meg a segítségedet.
-Jajj annyira cuki vagy! Köszcsi! Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen rendes fiúra akadok. Jujj! Igen, ott, pont ott! Az a pont az!
Erősített rá még a masszírozásra is, hogy érezd tényleg nagy szakértője vagy a területnek. Ezalatt nem is folytatta a beszédet, csak halkan sóhajtott és picit szisszentett, amikor megtaláltad a jó helyeket a hátán.
-Tudtam ám, hogy téged kell megkérni. Már azon a küldin is nagyon rendes srácnak tűntél, szóval csak így tovább, Joey!
Az ugyan meglepte, hogy első kérésre meglépted a csatolást, és ráadásul még nem is bajlódtál sokat, de nem, nem fordult meg, nem akart elijeszteni. Ennél sokkal hosszabb távú tervei voltak veled, és úgy döntött, hogy ha már itt vagytok, akkor nyugodtan el is kezdheti.
-Tényleg érdekel, hogy miket csinálok? Nem sok fiú ilyen udvarias, hogy ezt megkérdezze... de akkor neked elárulom. Keresem az igaz szerelmet. Tudod, van egy fiú... egy lovag... még csak párszor találkoztam vele, de nagyon cuki, viszont szerintem túlságosan félénk, és nem meri megkérdezni, hogy járhat-e velem. Szerinted mit csináljak?

by **Morgane LeBleu** Pént. Okt. 13 2017, 22:33

Óóóó igen a kellemes napsütés és tengerpart, akár egy trópusi szigeten, vagy mint a Riviéra, szép nagy város kedves turistákkal és sok sok bolt és stand...
Ami egyedül hibázott az összképben az a kor volt, amit viszont nagyon előnyösnek találtam, kellemes, hát nem is tudom milyen korban jártam, talán ókor vagy középkor vagy amiről hallottam a birodalmak kora?
Fene ez most nem zavar.... nappal volt még talán delet is alig ütött az óra amikor a városban sétáltam, amolyan esti balhé előtti terepszemle, bár már úgy ismertem Lobria városát, mint a tenyeremet, a tengerparti csili-vili villarész, a belváros, az óváros, satöbbi-satöbbi ezt már mindenki ismeri azt hiszem.
Ami fontosabb, hogy amikor sétálgattam nem gyanúsan, de tényleg NEM gyanúsan! megláttam egy eddig nem ismerős alakot... lehet, hogy egy új turista, vagy egy kezdő játékos aki errefelé ténfereg? Uuuuu túl érdekes, hogy ezt kihagyjam nem?
Így picit közelebb sétáltam hozzá és amikor HOPP! majdnem idenézett!
-c'était proche!~közel volt! túl közel, még jó, hogy egy stand felé tudtam fordulni az utolsó pillanatban...
a pultos elég furán néz rám most mondjuk, nem mintha én nem érezném a kényelmetlen helyzetet
-öhm nagyon szép ez a kalap....-próbának megéri, bár úgysem veszi be senki, hogy pont érdekel ez a rondaság... fontosabb vajon idenézett az a alak?*félve pillantott a tőle két méterre lévő szőke srácra, remélve annak a tekintete nem néz rá vissza...

by **Raygart Arrow** Pént. Okt. 13 2017, 22:56

Csak álldogálok egy falnak dőlve és a környezetem figyelem. Az emberek jönnek, mennek játékosok és gépi karakterek illetve gépi karakternek számitó szimulált állatok. Egy tenger parti városba illő kóbor macska és madarak. Most, is mint mindig szokásos stílusban öltöztem vagy is a funkciót tartottam szem elött. Nagyot sóhajtottam és már nyújtóztam volna, amikor észre vettem valamit nem is valakit a szemem sarkából. Tekintetem egy pillanatra elkerekedett és oda is lestem. Az idegen elfordult és nem tudtam szemügyre venni az arcát. Csak a szemeim kápráztak, mert nem lehetett ő az. Még pár pillanatig figyeltem, majd amikor meg untam, hogy cseppet sem hozzá illő vagy is ronda kalapok közt válogat le lankadt a nagy érdeklődésem. Elő vettem a szokásos kis könyvem és bele lapoztam, egy bizonyos sort kerestem. Meg is találtam és mosolyogva olvastam végig.

/Álmomban láttalak út mellett a porban
Hívtalak téged, de te észre sem vettél.
Álmomban láttalak tó parton ülve
melletted állvá vártam az ébredést.

Álmomban láttalak királynőként a trónon
Udvarod a lábad elött hevert.

by **Morgane LeBleu** Pént. Okt. 13 2017, 23:23

-ohh köszönöm kisasszony érdekli Önt?-tette fel az NJK a kérdést... bár ez nem is érdekelt igazán, inkább a fal mellett áldogáló alak, bár úgy tűnhet neki, hogy nem figyelek rá, de ami azt illeti, most csak is őt figyelem...
Hmm átlagos ruházat és egy fura könyv az, mi is a címe?*igyekszik picit úgy fordulni, hogy eltudja gyorsan olvasni*ehh nem látom jól... vajon sokat érhet? vajon mi van benne? ha sokat ér akkor van nála pénz is ugye? vajon mennyi van nála? vajon mennyire erős? vajon ki tudnáme...?*kavargott a fejében a sok gondolat, és ekkor döbbent rá, hogy mit beszél eza NJK haggyon engem békén!
-Merci! de csak nézelődöm...*mondta amilyen lágyan csak tudta és ekkor finoman elsétált az alak előtt, miközben egy mosoly kíséretében, mintha őt nézné olvasta el a könyv címét*érdekes... nem sok sima könyv van idebent szerintem, de ez a fazon... neki van egy vajon miről szól? mi van benne?*gondolatai elkalandoztak... és lehet már nem is a könyv érdekelte? kitudja egyben biztosak lehetünk*
-itt megállok egy picit hátha... de ki tudja*lehet tényleg érdekelte a szőke? ugyanis vak is láthatja, hogy egy nem messzi oszlopnak dőlt neki egy látványos mosollyal és keresztbe kulcsolta a kezét... mintha azt várná megszólítsák...
-naaa gyere erre ne nekem kelljen oda menni... talán ha picit fütyörésznék... de mit? áááá túl klisés de naaa *ekkor kezdett el fütyülni
fülével arra figyelt vajon mit tesz és merre indul a kiszemeltje....

by **Raygart Arrow** Szomb. Okt. 14 2017, 13:23

Nem sokáig nézelődik, még sem érdeklik a kalapok, pedig ki tudja, lehet, van egy, ami még jól is állna neki. Na, mindegy ő tudja, mit akar és most, ahogy látom, szemeim sarkából újra engem figyel. Mi közben elsétál, előttem igyekszik nyakát jól ki nyújtani, szeretné meg lesni biztosan mi is van a kezemben. Bizony a könyvecske gerincén sem fed lapján nincs cím. Még nem adtam neki, de nem is érzem, szükségét adjak neki. Nem olyasmi van benne, amit valamikor közkincsé teszek majd, inkább magán célú vagy szűk körnek szóló dolog ez. Bár ha valaki tud olvasni a sorok közt ki, tudja, miféle titkokat olvashat ki belőle. Nem is oly mesze letámasztotta magát, és bőrömön éreztem a szemeit. Könyvet be csukom és inventorim mélyére süllyesztem, majd elindulok. Már tettem volna egy lépést az ellenkező irányba, amikor meg gondoltam magam. A lány felé indultam, aki épp fütyörészett. Mikor mellé értem rá pillantottam egyenesen a szemeibe.
- Vivre en France, La Marseillaise.
Kíváncsi voltam, hogy amit mondtam az mit vált ki belőle. Mert csak sejtésem volt mit mondtam, de biztosra nem merném venni.

by **Morgane LeBleu** Szer. Okt. 25 2017, 21:33

~Érdekes nincs címe a könyvének... akkor vajon saját íromány, egy költő lenne? vagy valami más? esetleg valami játékos aki bloghoz jegyzetel? tényleg nem hiszem neki jó lenne a gombja...~értem oda a célomhoz

~Marseillaise, az egyik legszebb dal amit tudok fütyülni és az igazi otthonomra emlékeztet. Nagyon vágyom már haza, anyumat és apumat akarom... vajon mi lehet velük... már eltelt jópár hónap mióta nem láttam őket és ők sem engem~kezdtem melankólikus lenni, mire a végére értem, de ami másik érdekes dolog volt, hogy akire figyeltem, nos őt már nem figyeltem és amikor odalépett hozzám összerezzentem, de amit mondott még jobban meglepett, így illetlenül rákérdeztem....
-Parlez-vous français?-ha tud franciául akkor végre nem az egyyetlen vagyok és folytathatom vele nyugodtan a saját nyelvemen, hiszen nagyon zavaró, hogy egyedül vagyok és koncentrálnom kell... bár már szinte a francia lenne fura... mióta ittvagyok megszoktam, hogy nem az anyanyelvemen kell beszélnem, mert nem értenének meg....

-tudod sosem láttam még olyat idebent, aki tudott volna kicsit is franciául, ezért lepődtem meg rajta..
miért is keltette fel az érdeklődésem? nem is tudom...~néztem rajta végig mosolyogva~
-nagyon érdekes a könyved, mit olvasol? esetleg valami segédlet vagy tanács kezdőknek?-igen buta kérdés tudom, de ha jobban belegondolunk sok sok infót tudunk meg róla ezzel például, ha kezdőknek segítség akkor alacsony szintű amatőr, védtelen és könnyűpréda, ha valami komoly dolgot olvas, akkor inteligens jó megfigyelő nem érdemes vele kekeckedni, ha más, nos akkor nem tudom....

by **Ozirisz** Szer. Jan. 31 2018, 01:00

// Silence

Volt az a zavaros éjszaka, amikor hajnalok hajnalán riadót fújtak. Voltak mindenféle sátrak, és valami rejtélyes, furcsa kór, amit az NPC-k próbáltak megfékezni. Hatalmas nagy káosz, nagy felfordulás. A főtéren még együtt volt a céh, aztán elszabadult a pokol...
Hinari azóta sem került elő, pedig Alex is égen-földön keresi. Még emlékszek rá, ahogy az eltűnése után szinte egyből felkereste Hoorát, hogy mit tud. Én is végigjártam pár helyet, hátha valaki hallott valamit, vagy tud valamit amit mi nem. Bár sajnos ők nem a hitelességükről híresek...
Ma is épp jártam az utcát, és azon tűnődtem, mit felejtettem el? Valahogy az az érzésem van, mintha valami nagyon fontosat figyelmen kívül hagytam volna... Aztán bevillant valami. Az utolsó alkalom, amikor még láttam Hinarit. A névsorolvasás. A csapatbeosztás. Eiki és Silence. Ők ketten láthatták őt utoljára. Eiki a bossokról ismerős, de az igazat megvallva, halvány lila dunsztom sincs, hogy éppen mit csinál, merre jár, amikor épp nem egy szintfőnököt püföl. És ott is elakadtam, hogy azt sem tudom, mi a teljes játékbeli neve. Lehet jobban kellett volna figyelnem a bossharcon a HUD-ra amikor egy partyban voltam vele... És van Silence, akit még nem ismerek. De a neve kristálytisztán visszajött az emlékeim közt, ahogy újra felidéztem azt a zavaros éjszakát...
Talán Silence tud valamit, ami közelebb visz Hinari megtalálásához. Lehet, hogy hiába reménykedek, de muszáj megpróbálnom. Valamit tennem kell, valamit mindenképp. Még ha teljesen értelmetlen is a nyomozás, a kérdezősködés, akkor is. A tétlenség felőröl, és hiába telnek-múlnak a napok, hetek, hiába reménykedek benne, hogy egyszer csak besétál a palotába... de nem történik semmi. Vajon hol lehet? Mi történt vele? Jól van egyáltalán?
Mindössze annyit tudok, hogy még él, és ez azért ad egy kis reményre okot. Közben a főtéren egy oszlopnál megtámaszkodtam, és megnyitottam a menüt. Újra csekkoltam a céhtársak listáját, és még hála az égnek, ott van. Csak szürke. Bárhol is van szegény lány, el van vágva tőlünk. Se helyzetjelző, se az üzenetek nem mennek át, semmi...
Majd tovább bogarásztam a menüben, és elkezdtem írni egy üzenetet Silence-nek.

Ozirisz írta:Szia!
Ne haragudj, hogy zavarlak, de fontos lenne. A céhvezérünkről, Hinariról van szó. Amikor volt az az éjszakai event, ha jól tudom, egy csapatba osztottak be benneteket abban a sátorban. Azóta az éjszaka óta Hinari eltűnt, és nem akadunk a nyomára. Ha van egy kis időd, fussunk össze valahol, egy süti mellett, és megbeszéljük mit tudunk. Minden apró információmorzsa jól jön ilyenkor. A helyet és az időpontot rád bízom, ami neked jó és kényelmes.
Köszi előre is, ha segítesz.
Ozirisz a Justice League céhből

Majd miután átolvastam kétszer is az üzenetet, rányomtam a küldésre és az egyik közeli padra le is tettem magam. Kicsit izgatott is voltam, hisz Silence-t nem ismertem. Azt sem tudom, hogy hogy néz ki, mennyi idős, vagy hogy fiú-e vagy lány. Bár jobban figyeltem volna a sátorban. De akárhogy is próbálok visszaemlékezni, akkor a tömegben még az ismerősöket is nehéz volt beazonosítani, nem hogy az ismeretleneket. Ehh, kár, hogy a játékosoknak csak egy kis részét ismerem, pedig már jó pár éve koptatom Aincrad digitális utcáit. Mindenesetre kíváncsian vártam a választ. Egy darabig úgyis itt leszek, és töröm a fejem, és átgondolok mindent újra és újra. Amíg eszembe nem jut bármi, amit kifelejtettem még, egy kósza mondattöredék, egy helyszín vagy bármi. De jelenleg úgy tűnik, hogy Silence az egyetlen, aki segíthet...

by **Silence** Pént. Feb. 02 2018, 13:30

Nem tudom, hogy ez jó, vagy rossz… De amennyire Fuwa megijedt attól, ami azon a furcsa estén történt, az események forgatagában annyira meg is feledkezett a dologról. Ennek sok soka lehet, talán az egyik az, hogy még sosem látott senkit így eltűnni, és mint ilyen a fejében ez nem kapcsolódott össze azzal, hogy aggódnia kellene Hinariért, vagy hogy a lány segítségre szorulhat.
Tehát ugyanúgy folytatta a mindennapjait, mint előtte, és arra az estére egyáltalán nem is gondolt, és nem is akart emlékezni.
De úgy látszik, hogy muszáj lesz neki, mert munka közben csipogásra figyel fel. Sosem kapot még üzenetet ebben a formában, mert nem volt rá szükség, úgyhogy megretten az ismeretlen hangra, és el is ejti ijedtében a kezében tartott dobozt, ami hangos csörömpöléssel landol a földön. Szerencséjére a munkaadója már ismeri, és tapasztalt emberként nem bízott rá törékeny árút, így a riadamon kívül nem történt kár semmiben.
És az egyik "munkatársa" még van is olyan kedves, hogy az értetlenül pislogó lánynak elmagyarázza, hogy nincs mitől féljen, csak azt jelezte a rendszer, hogy üzenetet kapott valakitől. Még azt is megmutatja, hogy tudja megnyitni, így a lány el is olvassa az üzenetet.
Ozirisz… Ezt a nevet nem ismeri,,, De a Justice Legue az Hinari céhe… Ezekszerint Hinari bajban van? Segítségre szorul? És ő is tud segíteni? Ez a sok impulzus egész hihetetlen módon felpörgeti, és idegessé teszi, úgyhogy eléggé kapkodva igyekszik válaszolni neked. Némi keresgélés után megtalálja a válasz gombot, és pötyög valami válasz félét.

Szia.!
Semmi gond, nem történt baj. Igen, ismerem Hinarit, és én se láttam azóta. Nagy baj van? Ha tudok segítek… Holnap azt hiszem ráérek, a negyedik szint városában lesz csak egy kis dolgom… Ha jó lesz ott, ott találkozhatunk.
Silence

Aztán rányom a küldés gombra, és feszülten várja a következő csipogást a válaszoddal. Mostmár nem fog megijedni!

Másnap pedig ott ácsorog Lobria főterén, és keresi a már ismerős céhlogót, mert elfelejtette megkérdezni, hogy miről ismer fel téged. Csak reméli, hogy sikerül majd kiszúrnia a tömegben... Ami meglehetősen frusztrálja, úgyhogy lassacskán már nem is a főtéren, hanem inkább az egyik csendesebb mellékutcában álldogál, félénken mustrálva a főtéren járkáló embereket.

by **Ozirisz** Vas. Feb. 04 2018, 20:59

Nem kellett sokat várnom, az üzenet elküldése után szinte azonnal, egy-két percre rá jött is a válasz. Ahogy végigolvastam, kicsit megkönnyebbültem. Az igazat megvallva nem számítottam se a gyors válaszra, és csak reménykedtem benne, hogy Silence segíteni fog. Jópárszor zsákutcába futottam egy-egy kósza információtöredék utáni szimatolás során. Nem kifejezetten Hinari eltűnése, hanem úgy általánosságban. Gondolok itt a rejtélyes, állítólag létező „felélesztő” tárgy hajkurászására, ami mindig vaklárma volt. Vagy a nagyon értékes eldugott kincs, amivel az NPC-k mintha összebeszéltek volna, a bolondját járatták velem. Küldözgettek egyik szintről a másikra, onnan megint tovább, mert hogy egyikük sem tudott semmit, csak továbbirányítottak, hogy majd ő... Aztán a vége egy szép nagy láda, telis tele... levegővel. De legalább kinccsel ellentétben a csonttitán valódi volt... Szóval ilyen tapasztalatok után, és a sok fals infó után nagyon megörültem Silence pozitív válaszának, hogy hajlandó összefutni velem és segít Hinari keresésében. Gyorsan írtam is a választ:

Ozirisz írta:Szia!
Örülök neki, hogy segítesz, és köszi szépen előre is!
Nem tudom, de elég aggasztó, hogy Hinarit nem jelzi a térkép, nem találjuk sehol, csak annyit tudunk, hogy még életben van.
Holnap nekem is tökéletes, akkor Lobriában a főtéren leszek és várlak.
Ozirisz

Majd miután elküldtem az üzenetet tovább sétálgattam a városban, majd egy-két óra múlva elsétáltam farmolni, avagy egy kis hentelés sosem árt, segít elterelni a gondolataimat, és nem utolsó sorban kicsit farmolok is, jó esetben még bemákolok valami jobb itemet is...

Másnap már kora reggel Lobriába teleportáltam. Nehezen aludtam el, és már hajnaltájt megébredtem, így vissza már nem mertem aludni, úgyhogy jobbnak láttam egyből felkelni és útnak indulni. A főtéren sétálgattam, majd ahogy nyílt az egyik kávézó a főtéren úgy be is támadtam, avagy egy forró kávé jól esik ilyenkor. A város még kihalt volt, semmi mozgás, eltekintve pár éjszakai életet élő tivornyázó játékostól. Reggeltájt viszont már kezdett felébredni a város, a helyi boltok és vendéglátó helyek egymás után nyitottak ki, és persze egyre több játékos is érkezett a szintre. Addigis hol a főtéren sétálgattam, hol a hirdetőtáblákat futottam át, közben egy-egy kávét elkortyolgatva, de volt hogy csak leültem az egyik padra és szemmel tartottam a teleportkapu környékét. Nem voltam türelmetlen a várakozástól, épp ellenkezőleg! Mivel általában sokáig húzom reggel a lóbőrt, ritka, hogy ilyenkor fenn vagyok, és megvan annak is a maga szépsége, amint látod ahogy álmából ébred a város. És persze izgatott voltam, hogy most talán nyomra bukkanok. Kíváncsi vagyok, kicsoda Silence, de ha Hinarit ismeri, és segít neki a bajban, akkor rossz ember nem lehet. Csupán azt nem tudom, hogy miről fogom őt felismerni, de legrosszabb esetben még egy üzenetváltással meg tudjuk oldani.

by **Silence** Csüt. Feb. 22 2018, 01:10

Mire az újabb üzeneted megkapta, Fuwa kicsit megnyugodott. Segíteni fog! Valakinek hasznos lesz! Ez a gondolat valami elképesztően feldobja, és a Hinari miatt feltörő kezdődő aggodalmat is elég szépen elnyomja benne. Újabb választ nem ír, ő megbeszéltnek tekinti a találkozót, és már el is kezd az agya kattogni rajta.
Nagy szerencséjére ez egyáltalán nem befolyásolja negatívan a nap további részében a munkáját. Szépen, becsületesen, és a tőle telhető legpontosabban megcsinálja az összes aznapra rábízott feladatot,aztán a munka utáni örömteli fáradtsággal tér vissza ideiglenes szállására, vacsorázik valami egyszerűt, és a másnapon gondolkodva szép lassan elalszik.

Másnap korán kel, mert ahogy említette is, dolga van Lobriában. Igazából láthatod is sietősen keresztűlvágni a főtéren, de nagyon el van foglalva a kézbesítéssel, és a hozzá járó lóti-futi feladatokkal, úgyhogy ő nem figyel fel rád.
Nagyjából féltizenegy magasságában áll meg végre a főtéren, hogy a megbeszéltek szerint találkozzon veled.
Beletelik vagy fél órába, mire magától rájön, hogy a céhlogókat figyelve jó eséllyel megtalál. Közben pedig mindenféle butábbnál butább, ellenbenn kétségbeeséshez közelítő gondolatok futnak át a fején: Mi van ha elfelejtetted? Ha rossz helyre jött? Ha nem volt elég egyértelmű, hogy mire gondol, és emiatt te más helyre mentél?
Na de csak rájön, hogy mi a hiba a rendszerben, és elkezdi nézegetni a téren sétáló játékosok céhlogóját. Sok játékos mászkál, úgyhogy egy kis időbe beletelik, de végül csak megtalálja a keresett ikont, és óvatosan, a lehetséges legnagyobb távolságot tartva mindenkitől elindul feléd. Láthatóan feszülten, de egyébként dícséretre méltó bátorsággal, tekintve hogy katasztrófaszintű tömegiszonya van.
Közelebb érve elkezd azon igyekezni (miközben még mindig kerülgeti a tömeget) hogy felhívja magára a figyelmedet. Végül pedig szerencsésen melléd is ér, és meglehetősen udvarias, japános mozdulattal meghajol üvdözlésképpen, aztán előkattintja az eddig leltárában pihenő füzetét, hogy többé-kevésbé normálisan tudjon kommunikálni.

by **Ozirisz** Csüt. Márc. 22 2018, 20:23

Már javában délelőtt volt. Máskor csak ilyentájt szoktam kelni, de most már órák óta fennvoltam, amit a felboruló bioritmusom kezdett megsínyleni. Az efféle tüneteket, mint az álmosság, és amikor akkorát ásít az ember, hogy a teleportkaput is kb. egy az egyben le tudná nyelni, aránylag jól elnyomtam a kávéval. Bár valójában egy gramm koffeint sem vittem be, hiszen a kávé, és a kávé ivása is csak a NerveGearnek köszönhető kidolgozott illúzió, mégis sikerült a tudatomat becsapni. Avagy, ha elhiszi az ember, hogy kávézik, akkor máris éberebbnek érzi magát. Persze ez is csak egy határig működik, nagyjából mint odaát a valódi kávé valódi hatása. De vissza a tárgyhoz.
Éppen egy kávé legurítása után jöttem ki a főtér melletti fogadóból, majd a főtéren kezdtem el bóklászni fel-alá, körbe-körbe, de ügyelve arra, hogy könnyen kiszúrható legyek. Avagy ha már én nem tudom, kicsoda Silence, és miről ismerem fel, akkor legalább neki meglegyen az esélye minderre.
Azonban alig pár perc múlva azt hiszem, meg is talált Silence. Legalábbis egy fiatal lány jött oda hozzám, meghajolt, majd valami füzetet hívott elő az inventoryból. Jó eséllyel ő lesz az, legalábbis a helyszín és az idő stimmel.
- Szia! - köszöntem rá a lányra – Hadd kérdezzem meg, te vagy Silence? - tettem fel a kérdést. Bár elég csekély arra az esély, hogy egy random emberke talál meg pont amikor találkozok valakivel, de semmi sem lehetetlen. És az a legtisztább, ha egy plusz kérdéssel egyértelművé tesszük a helyzetet, eloszlatva a kétség leghalványabb szikráit is.
- Én Ozirisz vagyok a Justice League céhből, Hinari céhtársa. - mutatkoztam be én is - Én voltam az, aki küldte azt az üzenetet. - majd egy kis szünet után újból megszólaltam – Ismersz valami nyugodt helyet a városban, ahol nyugodtan tudnánk beszélni? Úgy értem, ahol nem kell attól tartani, hogy kihallgatnak, kifigyelnek bármit is amiről beszélünk... mondjuk valami eldugottabb cukrászda vagy hasonló? - tettem fel a kérdést, egyértelműsítve hogy pontosan mire is gondolok. Közben figyeltem a lány válaszait. Bár ekkor még csak sejtéseim sem voltak az inventoryból előhívott füzet szerepéről, sem arról, hogy nem épp a megszokott módon fogunk kommunikálni egymással...

by **Silence** Vas. Május 27 2018, 00:58

A nyugodtság megint legalább részben eltűnik belőle, mire odaér, hiszen ezen a hosszúnak nem nevezhető szakaszon is legalább hárman értek hozzá. Egy sietős fiatalember, aki morgott utána valami bocsánatkérést, mert majdnem fellökte, egy tömegből itűnő úrihölgy, aki lesújtó tekintettel méregette, azt várva hogy a lány majd elnézést kér, és egy kis NJK lány, aki szinte észre sem vette az esetet.
Na de mégsem hagyhatja ugyebár, hogy ott ácsorogj, ameddig megnyugszik, úgyhogy kommunikálni kezd veled. Vagyis próbál.
Miközben a füzetet keresi, nagyon bólint. Igen, ő Silence. Egy pillanatig gondolkodik, hogy be kell-e ez után mutatkoznia, de… végül úgy ítéli meg, hogy nem feltétlenül fontos, hogy azonnal megtegye, ráér később is.
Helyette ráírja gyorsan a papírra, hogy “szia”, és úgy fordítja feléd a füzetet.
Megkönnyebbülten vesz egy nagy levegőt, amikor te is bemutatkozol, és Hinarit emlted. Megint bólogat, igen emlékszik, Oziriszként írta alá az üzeneteket akitől kapta.
Nagyon elgondolkodik, amikor nyugodt helyet kérdezel tőle. A városban állandóan nagy a nyüzsgés, de van egy kedvenc hele, ahol annyira nem.
Aztán cukrászdát emlegetsz, és elveti az ötletet. Az a hely nem is hasonlít cukrászdához. Pörgeti a helyeket a fejében, míg végül eszébe jut, hogy nem is olyan messze van egy kis cukrászda aminek viszonylag kicsi a forgalma, szóval lehet nyugalmasnak mondanád… Gyorsan paprra is veti az ötletet, aztán odafordítja, hogy te is elolvashasd. A szemében pedig csillog a finom, és szép sütik gondolata keltette lelkesedés.

Itt van nem messze egy cukrászda ahol nagyon finom sütik vannak

Ha pedig szükséges készségesen el is vezet az említett kis épületbe, ahol most is csak néhány vevő vár kiszolgálásra, és még vagy egy tucat fogyasztja jóízűen frissen készült süteményét, vagy éppen ínycsiklandó fagylaltkelyhét. Egy kedves idős hölgy szolgál ki titeket (pontosabban elsősorban téged, mert Fuwa mindössze egy gombóc csokifagyik fogad el), és találtok helyet a terem egyik sarkában, ráltással az ajtóra, és minden bentlévő vendégre is.
Fuwa ahogy leültök, leteszi a fagyiskelyhet az asztalra, és maga elé véve a füzetét,gyorsan ír néhány szót, azután áttolja eléd a füzetet, és belekanalaz a fagyiba.

Azt mondtad a segítségemre van szükséged. Hogy tudok segíteni? Hogy keressük meg Hinarit?

A kis szeleburdi teljesen beleélte magát, hogy segthet, és határozottan lelkes az ügyben. Pedig hát, nem igazán ütőképes harcos a kislány...

by **Ozirisz** Vas. Május 27 2018, 15:01

Szerencsére sikerült összefutnom Silence-el. A füzetbe írt "Szia"-ra csak néztem meglepődve, hogy hát bizony nem a megszokott módon fogunk társalogni. Ahogy bemutatkoztam, és hogy mondtam neki én voltam aki írta az üzenetet, csak bólogatott. A cukrászda kérdésén viszont a lányka kicsit elgondolkozott, majd rövidesen elkezdett írni, majd felém fordította.
- Rendben. - mondtam a lánykának mosolyogva – Örülök, hogy ilyen jól ismered ezt a szintet. Én inkább a fentebbi szinteken járok többet. Hatalmas ez a világ, néha túlságosan is hatalmas... - tettem hozzá. Persze, el-elboldogulok, és tudtam is volna keresni egy alkalmas helyet, de az időbe telik. Sokkal könnyebb, ha nem kell keresgetni, mert Silence ismeri a várost. Az efféle tudás pedig mindig jól jön. Kellő helyismeret nélkül volt rá példa, hogy a sima egyutcás faluban is sikerült eltévednem, de hogy hogyan sikerült összehoznom, az még rejtély számomra.Végül a lánynak hála el is jutottunk a cukrászdáig, ami tényleg nem volt messze.
Nem egy felkapott hely, és szerencsére tényleg nincs nagy nyüzsgés. Ahhoz képest, amilyen szép nagy tömeg van a belvárosban, az ottani rohanással ellentétben itt viszont mintha megállt volna az idő, olyan nyugalom van. Ahogy ránk került a sor, a lányka felé fordultam - Kérj bármit, amit csak szeretnél – mondtam neki biztatón rámosolyogva. Mivel ő csak egy csokifagyit kért, hasonlóképp én is követtem a példáját. Természetesen megpróbáltam rábeszélni még, hogy kérjen bátran sütit is, az arany nem számít. Miután az idős asszonytól megkaptuk a rendelést, leültünk az egyik asztalhoz, hátul a sarokban. Innen belátni az egész helyet, beleértve az ajtót. Az észlelés jártasság azért jó, ha közben megy, egy esetleges fülesbaglyot nem árt ha időben észreveszek.
Silence nagyon belelkesült, hogy segíthet, ezt tanusítja mind az arckifejezése, a ragyogó szemei, és a papírra írt mondatai egyaránt.
- Amikor volt az az event, Hinari azon az éjjelen eltűnt. - kezdtem bele a válaszba – Először is amit tudsz, kérlek meséld el. Hol történt, hogyan, minden kis részlet fontos lehet. - magyaráztam el a lánykának, majd egy kis szünet után folytattam – Nem láttál semmi furcsát? Akár előtte a téren... vagy akár a sátorban... Valakit, aki figyeli, feltűnően megnézi... valakit aki követett bennetek, ilyesmi... - fejtettem ki egy kicsit bővebben, mi mindenre gondolok. - Bármi, ami eszedbe jut, amire emlékszel, nagy segítség - tettem hozzá, bíztatón mosolyogva a lánykára. Kíváncsian vártam a válaszát, hogy mi mindent sikerül megtudnom. És az apró részletek is lehetnek fontosak, amikről először az ember nem is gondolja, hogy jelenthet valamit. Azt egyelőre nem kezdtem el firtatni, hogy Silence miért olyan szótlan, mint ahogy a neve is sugallja. A megérzéseim azt súgják, hogy szegény lányka nem tud beszélni, és ezért kell neki a füzet. Vagy ő egy igazi szerepjátékos, és az itteni nevét ennyire komolyan veszi, hogy kijátssza? Nem tudom, ez utóbbi nem tűnik valószínűnek, pedig sok mindent láttam már. Mindenesetre nem akarom szegény lányt lerohanni ilyenekkel. Lehet fájón érintené a téma, vagy tolakodásnak venné. Majd ha úgy gondolja, úgyis elmondja.

by **Silence** Szer. Aug. 29 2018, 22:40

Teljesen egyértelműen büszke magára a dicséreted nyomán. Nem sok hely van, ahol teljes biztonsággal bármikot eligazodik, de Lobria közéjük tartozik, és örül, hogy itt ennyivel is kevésbé tűnik esetlennek, és megmutathatja, hogy mennyire képes önállóan gondoskodni magáról.
A nógatás ezúttal nem jár sikerrel. Fuwa nemrég evett, és csak a csokifagyit szereti annyira, hogy azt így is kikérje az eladó nénitől. Az pedig, ismerve már Fuwát, csinos kis kehelyben adja oda neki a finomságot.
A lelkes csillogás kicsit megfakul a szemében, ahogy visszaemlékszik az eventre… A fagyiját is félretolja. Nagyon megijedt akkor, és utána nem tudta kideríteni hol lehet Hinari, vagy a barátai… Félig-meddig a saját sikereként is könyvelte el, hogy most itt van a lány egyik céhtársával.
Miután nehézkesen, pár talán hosszúnak tűnő perc alatt legyűrte az emlék okozta kisebb ijedtséget és sokkot, nagy levegőt vesz, picit összeszedi a gondolatait, és írni kezd.
Neked talán úgy tűnhet, hogy túlságosan rövid ideig… Ennyi idő alatt nem sok információt lehet leírni, pláne a lányka tempójával, te pedig ugye abban reménykedsz, hogy sok mindent, releváns és hasznos dolgokat tud mondani.
Mikor átadja a füzetet, a következő sorokat olvashatod benne:

Sajnos nem emlékszem teljesen pontosan… A néni Eikihez és Hinarihoz küldött, aztán elmondta mi a feladat, és elindultunk. Amikor kimentünk a városból, hirtelen nagy köd lett, és megjelentek azok a fura alakok, és megijedtem… Aztán eltűntek Hinarival együtt. Mást nem láttam…

Csendesen figyeli, ahogy olvasod, még a fagyijához sem nyúl hozzá. Nem akar lemaradni semmiről, mert komolyan segíteni szeretne, ahogy csak tud előkeríteni Hinarit. Azt persze nem tudja felmérni, hogy mennyire komoly is lehet a helyzet, így fennáll a veszélye, hogy óvatlanul és felelőtlenül beleugrik valamibe, ami meghaladja a képességeit.

by **Ozirisz** Szomb. Szept. 15 2018, 19:41

Sajnos nem tudtam a lányra több finomságot rábeszélni, pedig Silence egyértelműen megérdemelte volna. Az arany sem volt jelentős tényező számomra, a desszertek ára eltörpül mondjuk egy valamire való kardhoz képest. De hogyha éppen szűkösen is lettem volna arannyal, akkor is... az, hogy végre sikerült találkoznom Silence-el, és az, hogy segít Hinari keresésében, az minden pénzt megér számomra. Eddig hiába kérdezősködtem, hiába nyomoztam, nem járt eredménnyel, Silence pedig sok használható információval szolgálhat az elrablás körülményeivel kapcsolatban.
Majd feltettem a kérdéseim a lánynak, aki a reakcióit elnézve talán meg is ijedt egy kicsit, ahogy újra felidézte az event éjszakáját. - Nincs semmi baj – próbáltam megnyugtatni a lányt, biztatón rámosolyogva. Rövidesen elkezdett írni a füzetébe, én pedig türelmesen vártam az infókat. Kíváncsi voltam, mit fogok megtudni a lánytól, de biztosan többet, mint amit én eddig kiderítettem. Elvégre ő ott volt az elrabláskor, láthatott, hallhatott, észrevehetett olyan dolgokat, amik Hinari nyomára vezethetnek
Majd amikor a lány átadta a füzetet, kíváncsian elolvastam, majd újra. Semmiképp sem szerettem volna, hogy valami elkerülje a figyelmem, valami apró, de mégis fontos részlet. - Értem – majd visszaadtam a füzetet a lánynak, és feltettem még pár kérdést:
- Arra emlékszel, hogy hol történt a rajtaütés? Melyik szinten? - majd egy kis szünet után folytattam a következővel – Hányan voltak a támadók? Elég ha csak körülbelül tudod, az is nagy segítség... illetve... nem láttál semmi furcsát, különöset azokon az alakokon? Valami olyat, amit nem mindennap látsz... - tette fel a kérdéseit, egyelőre csak ennyit – Ha valami nem ugrik be, nincs semmi baj, így is rengeteget teszel Hinariért – mosolyogtam rá biztatón a lányra, hogy minden rendben, nem kell idegeskedni, és nincs semmi kényszer. - Minden kis apró morzsa óriási segítség, tényleg – mosolyogtam rá újra. Közben a fejemben körvonalazódtak a dolgok, Hinari elrablói valószínűleg már előtte kiszemelték maguknak a lányt, csak az event adott nekik egy kiváló lehetőséget. A sátrak előtt, a nagy tömegben, és a sátrakban a rengeteg ember között könnyen tudták követni, kifigyelve melyik csapatba kerül, kihallgatva a rájuk bízott feladatot, majd amikor elhagyta a védett övezetet, megtámadták. A köd pedig sejtésem szerint vagy a hajnali köd, vagy annak egy Füst Kristállyal vagy hasonló itemmel feljavított változata, de akárhogy is, a támadóknak kapóra jött, hogy elrejtse a kilétüket. És direkt rá utaztak, különben Silence és Eiki nagyon is jól tudnák, hol van Hinari, én pedig most egyedül néznék ki a fejemből. Jelen helyzetben kifejezetten örülök, hogy nem ez a verzió áll fenn, Silence nem tudom meddig bírná. Nem mindenki olyan erős lélekben, mint Hinari...

by Ajánlott tartalom

Lobria

Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria

Re: Lobria