Re: Lobria

by **Penelope** Hétf. Nov. 05 2018, 10:58

/Enheriel/

Nem tévedésből jöttek erre. Kerestek valamit, vagy talán valakit? Egyenlőre még ők maguk sem tudták, csupán azt, hogy ide kell jönniük.
Mondanom sem kel, a kis csapatot hamar lenyűgözte a látvány és minél többet akartak látni ebből a szintből. Még az elsőt sem fedezték fel teljesen, de ez itt... Mondhatnám, hogy hazataláltak, bár Penelope fejében már is az forgott, mennyibe is kerülhet itt az élet. Sokba. De eldöntötte, ha teheti ő bizony ide fog költözni, bár még túl sok szintet sem látott és ismert meg, ez eddig mindent söpört nála. Pár percig még a céljáról is megfeledkezett, ahogy végigmérte a szigeteket, a luxus fogadókat és üdülőket. Minél többet akart látni belőle.
- Lobria – Mondta ki hangosan is a szint nevét, ámulattal a hangjában. Előhívta a menüjét, remélve, hogy a térképen majd többet lát, vagy legalábbis megtudja merre is induljon el. Viszont... ahogy teltek a percek úgy tűnt, egyre inkább elhalaszthatónak a Paradise felfedezése, vagy legalábbis össze lehet kötni a kellemeset a hasznossal nem?
- Irány a tengerpart! – Tört ki belőle a célirány, hiszen nem is volt messze és még hatalmas kitérőnek sem számított. Egy kis kikapcsolódást pedig megérdemeltek. A pet sem ellenkezett, hiszen talán most először látta tényleg lelkesnek az idomárját és célja volt, hogy minél jobban érezze magát idebent, így ha szavakkal nem is tud segíteni, megtette ezt azzal, hogy tudta mikor álljon mellé. Nem hajcsár ő, hogy mindent most és azonnal, ő magát az utat is képes volt élvezni úgy, hogy nem engedett sokat a céljaiból.
Alig pár perc séta után már érezni is lehetett a hűvösebb sós levegőt, amit a partot sodró hullámok moraja kísért.
- Itt vagyunk! – Gyönyörködött és lelkendezett Penelope, miközben már át is öltözött volna, de rá kellett ébrednie... nincs fürdőruhája. A part melletti standon árultak kellékeket, ruhákat és egyebeket, bár tudták jól... nem kellene ilyesmire költeniük. Ismét dilemma előtt állt a lány.
- Mindegy! Én akarom! – Azzal félre dobta a józan észt és vásárolt magának egyet. Nem túl drágát, így nem is túl divatosat, de egy fürdőruha és egy strandtörölköző belefért nem? Voltaképp nem, de félredobta a bűntudatot és a pillanattal foglalkozott csupán. A szarvas tehetetlenül nézte a lányt és csupán pár rosszalló pillantással jutalmazta, de mivel tudta, hogy napok óta ez lesz talán a legjobb napja, így beletörődött a történtekbe.
- Gyűjtsünk kagylókat, és a vízben hátha lesznek egyéb hasznos itemek is elrejtve. – Kalandvágyra hívta a tenger látványa. Ugyan főleg a parton gyűjtögettek gyorsan megtelt a partra fektetett kalapja díszesebb és mintásabb kagylókkal. A járókelők közül, volt aki megnézte őt, de ezzel most nem foglalkozott. Kiterítette a törölközőt és napozni meg nasizni akart.

/Nem írtalak bele, nem takartam irányítani a karidat./

by **Silence** Vas. Nov. 11 2018, 18:04

A bíztatásodnak megvan az eredménye. Nyel egyet, és bólint, majd a gondolatait összeszedve írni kezd. Kicsit bűnbánó tekintettel figyel, ahogy olvasol… Igazán szeretne többet segíteni, de hiába próbál többet előkotorni több információt az emlékezetéből, nem sikerül neki.
Az első kérdésre bólint. Persze, emlékszik, nem igazán tudná elfelejteni, csak… Térképen nem tudná megmutatni… Nem ért a koordonátákhoz, és ahhoz, hogy a papíron lerajzolt térképet dekódolni tudja, és elhelyezze a valóságban. Néhány szót leír a füzetbe, aztán áttolja eléd, kicsit bizonytalanul, és félve pislogva. Nem igazán füllik a foga hozzá, hogy megint odamenjen.

Ha szeretnéd, megtudom mutatni, de akkor oda kell mennünk.

A második kérdésre néhány pillanatig láthatóan megpróbál visszaemlékezni.
Végül elég bizonytalan arckifejezéssel a kezével 3-mat mutat… aztán 4-et… aztán mégis 3-mat… Nem tudja pontosan…
A következő kérdésre valamivel határozottabban rázza meg a fejét, kicsit csalódottan. Semmit nem látott, talán fel sem ismerné azokat az alakokat, ha találkozik velük… Kicsit korholja magát, hogy jobban is figyelhetett volna,d e hát rettentően megijedt…
Gyorsan ír újabb néhány szót a füzetbe, és áttolja eléd.

Sajnálom… Nem tudtam rendesen megnézni őket… Füst volt, és megijedtem, és féltem…. Ne haragudj…

by **Ozirisz** Vas. Nov. 25 2018, 16:10

Bár valamennyire sikerült megnyugtatnom a lányt, de látszódott rajta, hogy gondolkodik, nagyon gondolkodik, és a bizonytalanság. Ahogy olvastam a lány válaszát, megszólaltam – Ne félj, nem kell odamennünk. Látom rajtad, hogy megviseltek a történtek. Ha arra emlékszel, hogy melyik városnál történt, az is hatalmas segítség. - mondtam a lánynak, biztatón rámosolyogva. Valószínűleg az elrablók nincsenek már ott, és Fuwát sem tenném ki feleslegesen egy megrázó élménynek. Pedig lehet bevillanna neki pár dolog, de lehet hogy szegény lányt túlságosan is megviselné a visszatérés a helyszínre. Túl nagy lenne az ár, amit sajnos ő fizetne meg, szóval semmiképp sem kérhetem tőle. Majd egyedül szétnézek a környéken, a keresés és látás jártasság segíthet kiszúrni egy-két nyomot szerencsés esetben, az őrangyalom pedig az észlelés jártasság lesz.
Ami a támadókat illeti, vegyes érzések futottak át rajtam. Bár a többesszámból ítélve, amit a lány korábban használt, tudtam, hogy nem egyetlen egy emberről volt szó. Egyetlen egy embernél jobban aggasztott volna, hogy... ki lehet, aki egymaga ennyivel erősebb, mint Hinari? Nála erősebbet és gyorsabbat még nem láttam, és mint ahogy Korall városban említette, már elérte a fejlődési lehetőségek korlátját, mind szintben, mind pedig felszerelésben. Nyugtalanító lenne az a tudat, hogy valaki megkerülte ezeket a dolgokat, és ezáltal sokkal erősebbé vált, mint bárki más lehetne. A három-négy ember viszont így, ebből a szempontból reálisnak tűnt, de az elrablásának mikéntje továbbra is rejtély, ami a füst homályába veszett...
Az előbbi nyomasztó gondolatok, amíg átpörgette őket, valószínűleg látszódtak is az arcomon. A felém tolt füzet volt, ami visszazökkentett a jelenbe. - Nincs semmi baj, tényleg – mosolyogtam rá a lányra, próbálva megnyugtatni. - Nem is vártam el, hogy pontosan emlékezz mindenre... Még túlságosan a sokk hatása alatt vagy. A megrázó emlékeket van, hogy blokkolja az agyunk, de attól még odabenn van minden – magyaráztam a lánynak – Még idő kell, amíg feldolgozod. Hiszek benne, hogy amikor itt lesz az ideje, minden visszatér – elég gyakran fordult már elő velem is, hogy hiába próbáltam felidézni egy-egy emléket, amiről tudtam, hogy nagyon fontos, nem sikerült. Aztán később meg egy sima délutáni szunyókálás alkalmával egy álom formájában elém tárta a tudatalattim amire szükségem volt. - Szóval tényleg nincs baj, és tudom, hogy mindent megteszel az ügy érdekében – igyekeztem megnyugtatni a lányt – és köszönöm, hogy segítesz Hinari megtalálásában, hidd el, amit elmondtál, az is mind nagy segítség. És ő is biztos örülni fog neki. – tettem hozzá, majd kíváncsian vártam a lány reakcióját.

by **Silence** Kedd Dec. 11 2018, 18:32

Kicsit megnyugszik, hogy nem kell visszamennie megmutatni hol történt a dolog. Pár pillanatig gondolkoznia kell, hogy vissza tudjon emlékezni, de utána már magabiztosan írja le a füzetbe a két szót, majd tolja eléd a füzetet.

A kezdtek városánál

Így van. Épp csak elindultak, amikor már megtörtént a baj… Kicsit elfancsalodik az arca… Nem tudott csinálni semmit, hogy segítsen Hinarinak… mégcsak nem is látta pontosan, hogy mi történt… Most pedig, ennyi idő után szégyelli magát érte…
Kicsit aggódva figyel, amíg gondolkozol… Eddig is látta, hogy jó barátja vagy Hinarinak, de most azt vélte felfedezni az arcodon, hogy te is nagyon aggódsz érte…
Lesüti a szemét. Pedig… igazán lehetett volna figyelmesebb.. Nem kellene olyan könnyen megijednie, és akkor talán tudna mondani valami fontosat, ami segíthetne minél hamarabb megtalálni Hinarit, és segíteni neki…
Elkezd a fejében megfogalmazódni egy ötlet, amit a következő mondataid erősítenek. Igen, szeretné, ha még valamire vissza tudna emlékezni! És igen, szeretne mindent megetnni, amit csak tud, hogy segítsen! És szeretné, ha Hinari előkerülne, és örülne! Úgyhogy pontosan ezt fogja csinálni! Megteszi, ami tőle telik, hogy a lehető legtöbbet segítsen Hinari előkerítésében! Nem mintha abban bízna, hogy sokat tehet, de nem is ez a lényeg számára. Csak része szeretne lenni a dolgonak, annyit téve hozzá a keresés előmozdításához, amennyire képes, mindegy, milyen kicsike az.
Írni kezd füzetébe, és néhány perccel később áttolja megint eléd.

Kérlek szépen! Hogyha kiderül még valami… És segíthetek… Szólj nekem is! Ugye elmondod, ha megtudsz valamit? És megtaláljunk Hinarit!

Meglepően elszántan néz rád. Szeretné kifejezni, hogy nagyon nem szeretné, hogy nemet mondj. Hinari a barátja, és ha szüksége van segítségre, ő is szeretné kivenni a részét a feladatokból.

by **Enheriel** Pént. Dec. 14 2018, 20:30

//Penelope

Lobria tengerpartja olyan szép, és békés! Természetesen nem csak pihenni jöttem párommal, hanem az esküvő részleteit is békésebb környezetben megbeszélni. Már a meghívó kinézetét megcsináltuk, jelenleg azon gondolkodtunk, hogy milyen virágok legyenek, illetve kiket hívjunk meg, s hova ültessük őket. Hamarosan céhet is keresünk majd, de jelen pillanatban az esküvő szervezése volt nekünk fontosabb. Bár kaptunk meghívót egy céhbe, amit meg fogunk mindenképpen nézni, mert igen ritka azért ebben a játékban, ha valakit céhbe hívnak. Na jó, én is csináltam, de arra se méltattak, hogy válaszoljanak.
- Legyenek liliomok Nya!
- De miért azok? :O
- Mert olyan szépek és elegánsak, mint te drágám, nya! :3
Jaj, egyem meg, olyan édes tud lenni! ^^ Közben Villámlás és Regina elkóborolt, szokásukhoz híven, s észrevettek egy idomárlánykát. Persze láttak már idomárt, de olyant még nem, akinek a petje egy szarvas volt. Először csak távolról figyelték őket, majd Villámlás óvatosan közelített kicsit feléjük. Természetes, ha látták őket látás nélkül is, hiszen Villámlás nem olyan kicsike pet, ami azt illeti. Egy fejjel alacsonyabb volt csak nálam. Valaki ámuldozva megjegyezte egyszer, hogy ilyen nagy petet még nem látott a… na igen, itt csúnya szót tett az életbe elé, amit nem akarok kimondani, nehogy véletlen egy kicsi eltanulja, az anyja legnagyobb „örömére”. Amúgy azt furcsálom még, hogy itt Lobriában nem látszik, hogy karácsony közeledik. Mintha örök nyár lenne. Hát, végül is egy tengerparton fura lenne a hó, a karácsonyfa, a mikulás, s egyéb karácsonyos dolog. Közben Regina is óvatosan tett a lányka és a kisgidája felé pár lépést, de óvatosan, meg ne ijessze őket.

by **Ozirisz** Szer. Jan. 02 2019, 23:51

Kicsit elhúztam a számat amikor elolvastam az elém tolt füzetbe leírt városnevet. Kezdetek Városa. Ezek szerint ott történt. Amilyen nagy tömeg van ott, és amennyien járkálnak ki-be a városba, hát, kétlem hogy bármi nyomot találnék, ennyi idő elteltével. Mindenesetre ettől függetlenül körülnézek a városból kivezető utak környékén végig, valószínűleg hajnali órákban. Akkor nincs tömeg, és ideális esetben messziről kiszúrom ha valaki ott szimatol, vagy figyeli a terepet. Bár erre túl sok esélyt nem látok, hisz miért térnének vissza oda?
Mindenesetre zajlottak az események. Úgy tűnik, sikerült megnyugtatnom a lányt, hogy tényleg nincs baj, hogy nem emlékszik mindenre. Amúgyis gyorsan pörögtek az események, hisz akik képesek voltak elkapni Hinarit, gyorsnak kellett lenniük, és a füst sem épp arról híres, hogy olyan jól lehet látni benne. De nem is ez a fő gond, hanem az, hogy milyen szemtelenül, mások szeme láttára volt hozzá merszük. Még szerencse, hogy legalább Fuwának nem esett baja. Legalábbis fizikailag nem, de lelkileg biztos megviselte szegény lányt, látva mindezt.
Csak néztem, ahogy ismét írni kezdett a füzetébe, és közben eltűnődtem. Iszonyat nagy szerencsém van, hogy őt megtaláltam, és hálás vagyok neki, hogy találkozott velem, és segít, amiben csak tud. Amikor a füzet ismét elém került, elmosolyodtam, különösen akkor, amikor újra Fuwára pillantottam. Amilyen elszántan nézett, és amilyen cuki is volt mellé... hát lehet rá nemet mondani?
- Mindenképp szólok – mondtam a lánynak mosolyogva – Egy ügyes lány segítsége mindig jól jön. - mélyen a lány szemébe nézve folytattam – A szíved a helyén van, és ez a legfontosabb, ez az amivel több vagy, mint azok, akik elhurcolták. Megtaláljuk Hinarit, és kihozzuk, bárhol is legyen. - amennyire belelkesült a lány, nem lehetett rá nemet mondani. * És nem is mondtam volna. Minden apróság sokat mozdíthat előre az ügyön, és hiszek benne, hogy a kellő időben minden emléke visszatér arról a sötét, baljós éjszakáról, amik pedig felbecsülhetetlen értékű információk.

*:

by **Silence** Szer. Feb. 27 2019, 17:42

Folyamatosan kutatott az emlékei között, hogy rájöjjön, van-e még valamilyen információ, ami talán segíthet.
De hiába, azon kívül, amit elmondott, nem tudott mást felidézni. Amit pedig sikerült, az téged nem hogy megnyugtatott, de még idegesebbé tett, amit ha fel nem is fogott, de megérzett. Nem véletlen, hogy elszégyelli magát, hogy nem tud valami bíztatót mondani, sőt, csak jobban összekuszálja a dolgokat.
Kicsit reménykedett, hogy nem haragszol rá érte, és megérted, hogy nagyon szeretne segíteni, de egyszerűen nem emlékszik minden apró részletre…
Boldogan elmosolyodott, amikor megígérted, hogy szólsz neki, ha kiderül valami. Addig ő is figyelni fog, hátha talál vagy hall valamit. Nem mintha annyira ügyes lenne benne, hogy összerakja az apró információkat, de jó füle van, úgyhogy ha valahol említik Hinarit úgy, hogy ráismer, azt meg fogja tudni jegyezni.
Hálásan néz rád, és a füzetét is maga elé veszi, kicsit elpirulva a dicsérettől. Nemsokára még mindig halvány-piros arccal tolja eléd amit írt.

Köszönöm szépen! Nagyon igyekezni fogok! És ugye nem lesz baj? Segítünk Hinarinak!

Gyermeki naivitással figyeli a választ. Olyan nem lehet, hogy ne sikerüljön, ugye? Hiszen annyira igyekezni fog, és te is úgy szeretnél segíteni… Lehetetlenség hogy baj történjen így!
Közben a szeme a lassan olvadozó fagyira téved, és sietősen bele is kanalaz az édességbe. Nem lenne jó, ha elolvadna, és nem tudná megenni… A csoki ízével együtt kis vidámság is költözik az arcára. Most hasznos volt, ha nem is túlságosan, és még később is hasznos lehet Hinari megmentésében! Számítanak rá! Te is, meg Hinari is, úgyhogy nagyon igyekeznie kell, hogy megmutassa, nem megbízhatatlan! De most szinte biztos benne, hogy ez sikerülni fog. Rád is mosolyog, hogy ezzel is jelezze ezt! Számíthatsz rá!

by **Ozirisz** Kedd Márc. 26 2019, 16:12

Ahogy a lányt néztem, miközben cukin mosolygott, és nagy lelkesen mindenáron segíteni akart, kicsit el is űzte a nyomasztó gondolataim. Még ha csak ideiglenesen is, mert mihelyst egyedül leszek, és nem tart szóval senki, ismét beindulnak a fogaskerekek, és újra és újra végiggondolom a dolgokat, merrefele kellene még információmorzsák után kutatnom, vagy csak az emlékek pörögnek újra és újra, olyan apró részletek után keresgélve, amik elsőre, sőt másodjára is elkerülték a figyelmem. Elég gyakori, hogy csak jóval később áll össze a kép, pedig már minden rendelkezésemre állt, csak nem vettem észre... Mindenesetre az efféle kattogásról Fuwa elterelte a gondolataim, sőt, olyannyira hatásos volt, hogy hosszú hetek óta most először érzem úgy istenigazából a reményt. Nagyjából úgy éreztem magam, mint az egyszeri játékfüggő, aki az utolsó aranypénzén megütötte a főnyereményt. Abból a szempontból helytálló, hogy bár folytattam a keresést, és nem is adnám fel, de a remény helyett inkább az elkeseredés volt a társam az úton. Most viszont ez a lány úgy feldobta a hangulatom, hogy végre önfeledten tudtam örülni. Ezt ő is láthatta, ahogyan mosolyogtam, ahogy csillogtak a szemeim.
- Én köszönöm, hogy segítesz – válaszoltam a lánynak – Ne félj, nem lesz baj... nem hagyom, hogy baj történjen – tettem hozzá, komolyan, a lány szemébe nézve. Na igen, azt biztosra veszem, hogy nem lesz egy sétagalopp a mentőakció, és akik Hinarit elrabolták biztos nem kispályások. Akárhogy is, ha rosszra fordulna a helyzet, Fuwát meg kell védenem, bármi áron. Igaz, Hinari és az elrablói hollétét még ugyanúgy sűrű homály fedi, de mégis, sokat nyertünk: egy új szövetségest, aki ugyanúgy ki akarja hozni Hinarit mint bárki a céhből. Egy igaz barátot. És az új reményt, egy újabb adag pozitív energiát, amit akaratlanul is sugárzott a lány, amilyen magabiztosság és segíteni akarás van benne, a jó ügy érdekében. Ez az a plusz, ami a reményt és hitet jelenti, és hogy ne, ne adjam fel, még legbelül se, mert a kitartásnak meglesz az eredménye. Csak néztem Fuwát, ahogy nagy boldogan kanalazta a fagyit. Örültem neki, hogy itt van, itt vagyunk, és hogy itt lehetünk. Bár ez a mai nap csak egy kis győzelem egy hosszú harcban, de kétségkívül fontos lépés a siker felé.

by **Silence** Pént. Márc. 29 2019, 18:24

A válasz láthatóan megnyugtatja. A világ legnagyobb nyugalmával, és boldogságával mosolyodott el. Akkor nincs itt semmi gond! Segítenek Hinarin és kész! Már csak azt remélte, hogy minél gyorsabban sikerülni fog megtalálni, hogy hol van.
Ettől a gondolattól a fagyi kanalazása közben elkezdenek pörögni a gondolatai. Hova vihették Hinarit?
Grimm... Ő biztos tudná. Szinte rögtön meg is rázza a fejét. Nem, őt nem keresheti meg ilyennel, mert éppen azt szeretné megmutatni a férfinak, hogy nem kell rá állandóan vigyázni, és mindentől megvédeni... Egyedül is meg tudja oldani a gondjait...Ugyanakkor, ha Hinari nem kerül elő... Lehet mégis jobb lenne megkérdezni őt is...
Viszonylag sokáig rágódott ezen, és kicsit bele is fáradt az erőlködésbe, hogy kitalálja, mi lenne a legjobb. Közben a fagyi is elfogyott.
Eszébe jutott, hogy Ozirisznak valahogy meg kell találnia, hogyha kiderül valamit, és ő is át kell tudja adni ha megtud valami információt. Úgyhogy kissé gyakorlatlanul és lassan, de kimatatja a menüben, hogy barátságfelkérést küldjön a fiúnak. Így fel tudják venni a kapcsolatot.
Ez után pedig már kicsit mehetnékje is támadt. Sok volt neki mára az izgalom, ami rendesen ki is szipolyozta az energiáját. Márpedig az élet ettől, bár szerette volna, nem állt meg, neki másnap dolgozni kell, hogy legyen mit ennie. Ezt pedig nem lehet fáradtan, úgy, hogy ne tudjon koncentrálni...
Jelezte Ozirisznak is, hogy haza menne, elmondta, hogy ha az kérdezte, hogy most éppen az ötödik szinten talált magának lakhelyet. Ha a fiú ragaszkodott hozzá, megengedte, hogy elkísérje, és az ajtóban búcsúzott el tőle, megígérve, hogy igyekezni fog, és szól, ha véletlenül hall valamit Hinariról.
Az ígéretéhez pedig komolyan tartja is magát: Figyel, és ha valahol hallja Hinari nevét, vagy egy hercegnőről beszélnek, vagy egy szőke lányról, megjegyzi amit hall, és tovább adja Ozirisznak, ha úgy ítéli meg, hogy fontos lehet.

by **Ozirisz** Kedd Ápr. 09 2019, 11:12

Ahogy Fuwa fellelkesült, és ahogy sikerült megnyugtatnia, megkönnyebbült. Legbelül aggasztotta, hogy vajon képes lesz-e megvédeni őt, ha valami balul ütne ki. Elvégre akik elrabolták Hinarit, nem kispályások, valószínűleg akárhányan is vannak, könnyedén sarokba szorítanak minket. De megfogadtam magamnak, hogy bármi is történjék, nem hagyom, hogy bántódása essen a lánynak. Ezeket a gondolatokat rögtön el is hessegettem: nem szabad előre a rossz dolgokon kattogni. Még a végén pont ezzel fogom bevonzani az egyébként is körülöttem örvénylő negatív energiákat megint. Inkább szép csendben tovább kanalaztam a maradék fagyit, és el-eltűnődtem Fuwát nézve. Láthatóan ő is valamin nagyon elgondolkodott, és kíváncsian figyeltem. Vajon mi járhat most a fejében? Nem tudom. Csak azt, hogy nagyon fel van pörögve, és a lelkesedése örömmel tölt el.
Nemsokkal később azt vettem észre, ahogy a lány a menüt megnyitotta. Igaz, nem tudtam, mire készül, de nem is kérdeztem rá. Illetlenség kilesni a másikat, amikor a menüben bogarászik, így bekanalaztam az előttem levő fagyi maradékát is. Majd meglepődtem az előttem felugró ablakot látva. Erre nem számítottam, de örültem neki. Természetesen azonnal rányomtam a megerősítés gombra. Így legalább tudni fogjuk egymásról, merre járunk.
- Köszönöm - mondtam a lánynak mosolyogva - Így könnyebben megtaláljuk egymást - tettem hozzá, majd egy gyors csekkolás a térképen, aztán bezártam a menüt. Majd Silnek indulhatnékja támadt, úgyhogy szedelőzködtünk. Természetesen ragaszkodtam hozzá, hogy a lányt elkísérem hazáig, elvégre az ötödik szint egy kicsit messze volt innét, meg hát na... Nyster is elég nagy város lett az évek folyamán, és a nagy város több veszélyt, gyanús egyént is jelent sajnos. És reális esély van rá, hogy Fuwa még mindig célpont lehet, hisz ő volt az egyik, aki ott volt, aki mindent látott, még ha a megrázó emlékek részleteit elrejti előle a tudata. És nagyon örülök neki, hogy legalább azok a gonosztevők megkegyelmeztek legalább neki, de a veszély még koránt sem múlt el. Az pedig már hab a tortán, hogy ezalatt a rövid idő alatt is nagyon megkedveltem a lányt, szóval még szép, hogy aggódok érte. Persze ezt nem tettem szóvá, véletlenül sem akartam ráijeszteni a lányra. Én csak azt szeretném, ha épségben hazaérne, és ez a legfontosabb. Majd végül elbúcsúztunk, és még egyszer a lány lelkére kötöttem, hogy tessék vigyáznia magára, és ismét megköszöntem, hogy segít Hinari keresésében mindennel, amit csak tud.
Mindenesetre jól alakult ez a mai nap. Sikeresen felvettem a kapcsolatot a lánnyal, aki szemtanúja volt Hinari elrablásának... sőt, nem csak összefutottunk, hanem barátok is lettünk. Egy igaz barát, egy hű szövetséges. Ez egy jelentős győzelem ebben a végeláthatatlan csatában, amit egyelőre az idővel szemben vívok...

by **Silence** Hétf. Május 06 2019, 23:29

//Simeon

Boldog nap volt. De még mennyire boldog. Ráadásul teljesen véletlenül. Merthogy nem tervezte, de valahogy mégis úgy alakult a nap, hogy Fuwa meglátta az egyik téren Tengerszemet. Szokatlanul meleg nap volt a hónaphoz képest, és ezt valószínűleg szegény polip is megérezte, mert egy szökőkútban hűsölt éppen. Fuwa természetesen gyorsan oda szaladt, és közben elkezdte már a gazdáját is keresni kezdte. Ha a páros itt van, akkor csudamókás napnak néz elébe.
Vidáman, a maga néma módján hívogatta magához a polipot, mert bár Simeont nem látta még, de ha Tengerszem vele van, akkor biztos, hogy nemsokára megtalálja őket a fiú.
Aztán azon kapta magát, hogy - Ha a pet hagyta, a polippal az ölében, valaki csuklónragadta, és elkezdte magával vonszolni. Ijedten próbálta kirángatni a kezét, de valamiért nem sikerült.
Azt viszont elérte, hogy az előtte menő fiú (határozottan nem Simeon…) beszélni kezdjen.
- Nem kell úgy megijedni, Te JL-es vagy, ugye? Akkor biztos tudsz segíteni! - mondta a legkevésbé sem nyugodt hangon. Fuwa viszont csillapodott tőle, és már nem akarta mindenáron kiszabadítani a karját, bár még feszélyezte a helyzet.
Nemsokára pedig szembe jött egy másik, éppen ugyan úgy kinéző fiú, Simeont rángatva hasonlóképpen magával.
Aki Fuwát vitte gyorsan megfogta Simeon csuklóját ís, így nemsokára egy-egy bilincs és lánc kötötte össze őket.
- Légyszi keressétek meg Arabelt! - kéri a másik fiú, aztán se szó, se beszéd elszelelnek mindketten mint a kámfor, és sz észlelés sem jelzi nyomukat.
Fuwa értetlenül, megszeppenve és megriadva pislog Simeonra, magyarázatot várva, hogy mi a fene is történt.

by **Simeon** Szer. Május 08 2019, 11:38

Meleg nap volt. De még mennyire meleg! Tengerszemnek - attól függetlenül, hogy bőre már nem volt olyan nyálkás és így nem is igényelte a vizet mindenáron - melege volt, de mégis idomárja mellett sétált... mert volt egy dolog, ami még a forróságnál is jobban foglalkoztatta!
Tengerszem éhes is volt. Egy kis édességre talán? Így tehát, amikor találtak egy kis parkot közepén egy szökőkúttal, Simeon úgy döntött, hogy Tengerszemnek jobb lesz itt, amíg ő elmegy a megszokott cukrászdájukba és hoz neki valamit. A hőmérsékletre tekintettel mondjuk fagyit! De csakmert a vattacukros messze volt. Tengerszem elmerült a vízben. Csápjai szertefolytak a kútban; a polip szinte ki is töltötte a teret - elég ijesztő az ember számára, aki a szökőkúthoz igyekszik felfrissíteni magát, erre szembetalálja magát egy hatalmas, narancssárga valamivel, ami ráadásul még mozog is - és határozottan nem úgy, mint a víz! A kis téren sikítás söpört végig. Tengerszem álmosan pillogott fel, de nem ment utána a kisfiúnak, aki társaihoz futott megrémülve... inkább elhelyezkedett a hűsítő vízben és buborékokat fújt annak alján.
Talán pont ekkor ért oda Silence, akire már a kicsinek éppen nem nevezhető polip már tényleg felemelte a fejét!
- Ph-hhh! - örült meg neki és ugrott is ki a kútból, egyenesen a lány ölébe... így össze is vizezte szegényt és valószínűleg le is döntötte a lábáról: már nem az az ölben könnyen megtartható pet volt, merthát azóta megnőtt, de meg ám! Tengerszem büszkén húzta ki magát és kezdett el magyarázni saját nyelvén és még mutogatott is hozzá! Hogy hogyan is volt és nőtt meg ekkorára! Persze kis erőlködéssel, de Fuwa meg tudta még tartani, de az alkarnyi polip mostmár inkább ért a lány combjáig - de ő volt, egyértelműen ő! Csak nagyobb - Phh-hhhhh-brrh-hhh. Ppppbrhhh! Hhh...h-ph! - folytatta, de közben a lány kezét megfogják. Tengerszem először felmérte a szituációt, de mivel látta a lányon, hogy meg van ijedve, azonnal ugrott is rá az őt fogvatartó fiúra és spriccelt az arcába egy kis tintát: a ő barátjukat aztán senki sem bánthatja! De amaz nem engedett, Tengerszem tehát támadásra emelte csápját - és ekkor látta meg Simeont, aki bambán próbálta tartani a lépést az őt tartó fiúval és közben egyensúlyozni a két fagyit is, amivel már visszafele tartott, amikor a srác megtalálta őt.
- Tengerszem, Tengerszem! - futott előre és talán a hirtelen sebességváltás meglephette a srácot, mert innentől már Simeon volt az, aki elöl volt és igyekezett a pároshoz, nem pedig fordítva - Nézd, hoztam neked fagyit! - akkor látta meg Fuwát is és mosolygott rá szélesen - És neked is egyet! Én... nem vagyok éhes - hazudta barátságosan és nyújtotta a lány felé a sajátját - Epres. Remélem szereted - adta át vidáman, miközben... miközben a kezére valamiféle bilincs került. Simeon nem értette. Nagyjából ugyanolyan értetlenül bámult a csuklóján lengő tárgyra, mint Tengerszem, de... - Nézd, hogy csillog! - lelkesedett fel azonnal és tartotta rögtön a nap felé a tárgyat - Bár ez nem olyan, mint abban a barlangban volt... jut eszembe, képzeld megléptük a harmincas szintet és találtunk a tenger közepén egy szigetet és ott egy barlangot! - fordult a lány felé és kezdett el neki mesélni - Egy kristálybarlangot! És volt ott egy hatalmas vizikígyó, de le is győztük és Tengerszem megnőtt a harc után! Először nem tudtam mi a b...
- Ph-hh!
Simeon megakadt. Megnézte újra a bilincset és a láncot, ami Fuwához kötötte.
- Még mindig csillog - mosolygott a polipra, aki egyik csápjával majdnem fejbevágta magát.
- Phhh-hhh! Hhh? Ph-hhh?
- Igen... Silence, neked hogy tetszik? És egyáltalán mi ez? Nem emlékszem, mit mondtak a fiúk - vakarta meg szabad kezével a fejét zavarában - ... Most mit tegyünk?

by **Silence** Pént. Május 17 2019, 10:52

Messziről nem vette észre, közelről viszont annál inkább meglepődött, hogy mekkorát nőtt Tengerszem. A víz nem zavarta, még kellemes is volt hogy hűsítette egy kicsit, bár nem kifejezetten érezte magát kényelmetlenül a meleg miatt.
Fuwa viszont így úgy döntött, nem fogja egész nap az ölében dédelgetni a polipot, Ettől nem maradt el, hogy óvatosan felemelje, és kissé sután megölelje, ahogy az sem, hogy megsimogassa a polipot.
Közben igyekezett megérteni, mit magyarázott Tengerszem, de nem járt sok sikerrel. Hiába, ő nem ért olyan jól a Polipokhoz, mint Simeon.
A fiú ügyet sem vetett a tintára, gyorsan letörölte az arcáról, és ment tovább, meglátva testvérét, mostmár egészen céltudatosan.
A megszeppent Fuwa megnyugodott, amikor Simeont is meglátta. Ha segíteni kell, akkor biztos hogy jó, hogy nem lesz egyedül.
Főleg, hogy úgy nézett ki, mint aki éppen ezt szeretné, sietve az utána loholó fiú előtt.
Azt nem figyeli, hogy a fiú lelkes csacsogása hallatán az ikrek szemüket forgatják, mielőtt félbeszakítják parancsukkal, és elszelelnek.
Csak kissé bátortalanul átveszi a fagyit, és épp ez a mozdulat, ami végén a bilincs ottmarad a kezén.
Teljesen összezavarodva pislogott, de az ijedtsége elmúlt Simeon lelkesedésétől. Jobban megnézve, tényleg csillog...
Ámulva hallgatja a kristálybarlangot, bár még mindig zavartan, próbálva a helyzetet felfogni.
Megrázta a fejét, hogy ő sem tudja mi ez... Aztán pörögni kezdett az agya, mikor a fiú beismerte, hogy ő sem tudja mi legyen... Bár szinte azonnal elakadt a kezében tartott fagyiban. Végül gyorsan nyalogatni kezdte, hogy elfogyjon, és elővehesse a füzetét, és a másik kezével egy közeli padra mutatott, hogy addig üljenek le. Miután leültek, eszébe jutott, hogy haladhatnak is. Lehívta a menüjét, és a barátkereső panellba beírta a nevet, amit a fiúk említettek: Arabel. De hiába keresett, a rendszer nem talált ilyen nevű játékost... Az nem jutott eszébe egyelőre, hogy biztos nem ez a teljes neve, csak kicsit tanácstalanul pislogott a menüre, meg Simeonra és Tengerszemre.

by **Simeon** Szer. Május 29 2019, 11:10

Fuwa elvette a fagyit és ízlik neki! Simeon boldogan figyelte őket, a lányt és a polipot, ahogyan az édességet nyalogatják és holott nem sokkal ezelőtt még ő is szeretett volna enni, de ez így sokkal jobban sikerült! Aztán a bilincs csillogásáról eszébe jutott a kristálybarlang és nem is hagyta abba addig, amíg Tengerszem rá nem szólt. Viszont egyikük sem tudta, mitévők legyenek.
- Persze, üljünk le - bólogatott bőszen a felajánlásra és lehuppant az említett padra, petje pedig felugrott melléjük, de úgy, hogy közben véletlenül se cseppenjen el a csápjában tartott fagylalt.
- Ph-hhh! - nyalta meg a szája szélét és folytatta az evészetet, de közben azért figyelt. Figyelt minden szóra és amikor Fuwa megnyitotta a panelt, a polip megbámulta a keresőmezőt és a beírt nevet is. De semmi sem történt. Egy gombóc fagyi aztán gyorsan elfogy, így talán a lány meg is lepődhetett, mert Tengerszem nagyjából két perc után már az ő fagyiját kezdte el bámulni... egészen addig, amíg Simeon észre nem vette.
- Te már kaptál - nevetett és vette ölbe az állatot - Ha sokat eszel, nem fogsz majd tudni mozogni se, csak gurulni! - folytatta az idomár nagy hévvel, amit még szülei mondtak neki mindig odakint. Tengerszem persze nem értett ebből egy szót se: inkább a bilincseket kezdte el közelről tanulmányozni, még meg is próbálta elszakítani azt, de nem lehetett. Túl erős volt, még egy fiatalkorú polipnak is.
- Nem talál semmi ilyen nevet? - kérdezte aztán a lányt, nemleges válasz esetén pedig elgondolkozott - Lehet, az is csak egy becenév. Kérdezzük meg a járókelőket, hátha ők tudják? Szerinted nekik is tetszeni fog a csillogása? - töprengett és jó alaposan megnézte a tárgyat ő is. Hátha van rajta valamiféle felirat vagy lyuk, vagy ilyesmi. Akár egy elrejtett, romantikus mondat! - Ha a nap felé tartjuk és felforrósodik, hátha megmutat valamit. A napcsíkok biztos segítenek nekünk! - lelkesedett aztán fel és bár fogalma sem volt, milyen filmből szedhette az ötletet, de ha nem működik, maximum megkérdeznek minden erre járót. Valaki csak ismeri Arabelt és azt a két ikerfiút, ugye?

by **Silence** Szer. Jún. 05 2019, 20:36

Miután leültek, már kényelmesebben tudott ügyködni. Az ölébe tette a füzetét, és a fagyi nyalogatása közben gondolkodott elmélyülten. Valahogy meg kell oldalni ezt a helyzetet… De a rendszer szerint nincs Arabel…
Véletlen, hogy a tekintete megakadt a polip sóvárgó szemein. Már épp nyújtotta oda neki a fagyit, amikor Simeon közbeszólt, és úgy határozott, hogy a petnek nem lenne jó többet enni.
Fuwa azért kicsit szégyelli magát, úgyhogy igyekszik minél gyorsabban eltűntetni a maradék fagyit, hogy ne fájdítsa Tengerszem szívét. Végül is, ő annyira nagyon nem is szereti az édességet… a polip viszont odáig van érte, ezt az arénában már látta…
Simeon kérdésére megrázza a fejét... Nem találja a nevet... Rácsodálkozva, hogy neki nem jutott eszébe bólint a fiú magyarázatára. Igaz... Akkor ez alapján nem tudják megtalálni… De ezzel sem jutottak előrébb, mert csak azt tudták meg, hogy hogyan nem fogják megtalálni akit meg kellene keresniük.
Tanácstalanul emeli meg a vállát az újabb kérdésre. Nem tudja... Neki jobban tetszene, ha nem lenne rajta a lánc, és szabadon mozoghatna tőle... Bár, azért annyira nem akadályozta, és Simeon sem zavarta tulajdonképpen... És valóban csillog is, ami pedig egyáltalán nem csúnya… Végül is neki tetszik, akkor másnak is tetszhet.
A fiú ötletére viszont felcsillog a szeme. Tényleg! Hátha! Simeonnak az arénában is segítettek a napcsíkok, akkor most is biztosan fognak!
Már fel is emeli a saját bilincsét a nap felé, és bár fel nem forrósodik, de a napfény éppen egy barátságos kis cukrászdára verődik vissza. Kérdőn néz a fiúra. Akkor kezdjék ott a kérdezősködést?

by **Simeon** Szomb. Jún. 08 2019, 22:12

A lánynak igazán nem volt miért szégyellnie magát, hiszen az az ő fagyija volt, ezt Tengerszem is tudta. Simeon gyakran engedte, hogy petje belenyaljon mindkettőbe, ha csak ketten fagyiztak, de Fuwa esetében ez teljesen más volt, így amikor Simeon ölbe vette őt és Tengerszem észrevette, hogy a lány igyekszik gyorsabban enni, rajta volt a szégyenkezés sora. Narancsszínű bőre enyhén vörösesbe fordult és ez így is maradt egészen addig, amíg a bilincs és a lánc el nem terelte figyelmét. De sajnos nem tudta elszakítani.
- Látsz valamit, látsz valamit? - kérdezgette közben Simeon Silencet, aki az ötlettől fellelkesedve tartotta a nap felé a bilincsét. Az idomár is követte a példáját, sőt, még Tengerszem is kicsit közelebb húzódott, hogy ő is lássa: ha valami írás jelenik meg, ő azt mindenképpen látni akarja! De nem volt rajta semmi. Csak visszatükröződött és... - Óóó - bámult Simeon - Ti is látjátok? - mutatott a fénycsíkok által megjelölt sávra csillogó szemekkel és szinte a könnyei is kicsordultak a boldogságtól - Oda, akkor oda kell menni! - ugrott fel és bizony a lánynak gyors reakcióidővel kellett rendelkeznie, ha nem akart elesni, mert Simeon az izgatottságtól meg is feledkezett róla, hogy össze vannak kötve most. Csak lelkesen elindult a cukrászda felé és rettentően hálás volt, amiért a fénycsíkok kisegítették őket. A fénycsíkok a legjobbak! - nevetett és ekkor fordult először vissza Fuwa felé, arcán őszinte örömmel.
- Szerinted ott lesz az az Arabel? Vagy valaki más, aki tudja, hogy hol van? - gondolkozott el és mosolygott rá a lányra - ha pedig Silence is úgy akarta, egy hatalmas bólintást követően betrappolt a cukrászdába, kinyitotta a lánynak (és Tengerszemnek is) az ajtót és elkiáltotta magát:
- Elnézést, van itt olyan játékos, hogy Arabel?

by **Silence** Vas. Jún. 16 2019, 19:12

Az ügyködés elterelte a figyelmét, főleg akkor, amikor elfogy a tölcsérből a fagyi. Így az elvörösödő polip nem tűnt fel neki.
Ellenben végtelenül lelkesen kezdte a fényeket segítségül hívni, hogy megtalálják Arabelt.
Bólogat Simeonnak, hogy igen, látja, és mutatja is az irányt, amerre a fények vezetik őket.
Aztán megint bólint, amikor már a fiú is észreveszi, és megerősítést kér.
Mivel egyetért a fiúval, hogy akkor oda kellene elsőnek bemenni, ő is elindul, de nem tudja tartani a lépést, főleg azután, hogy a bilincs talpra rántotta és éppcsak megtudta tartani az egyensúlyát három lépésig. Azután orra bukott, és zavarodottan próbált talpra kászálódni, hogy ne tartsa ő fel a haladásukat.
Még nem sikerült felállnia, amikor a fiú nevetve felé fordult, és kérdezett. Sietve bólogatott, miközben most már sikerült talpra állnia, és próbálta leporolni a ruháját is.
Mostmár tudta a lépést is tartani, úgyhogy a fiúval teljes egyetértésben lépett be a cukrászdába, és állt meg félig-meddig mellette, félig-meddig mögötte, várva a választ.
- Üdvözlöm, mivel szolgálhatok? - hangzott a válasz.
Fuwa hamar előkerítette a füzetét hogy segítsen

Egy Arabel nevű lányt keresünk. nem tudja hol lehet?

- Üdvözlöm, mivel szolgálhatok? - hangzott a mechanikus válasz újra.
Hát ez így nem lesz jó...

by **Simeon** Szomb. Júl. 06 2019, 14:45

- Óóó - fordult hátra Simeon, azonnal, ahogy megérezte karján az esés által keletkezett, apróbb rántást - Elnézést! - sietett vissza nyomban és kedves mosollyal nyújtotta a kezét, hogy felsegítse a lányt. De azért a fénycsíkokat nem tudta kiverni a fejéből: segítettek, tényleg segítettek nekik! Tengerszem csupán a fejét ingatta és ő már igazán meg sem lepődött idomárja hevességén; főleg, ha a fényről volt szó: akkor aztán ember - vagy polip - legyen a talpán, aki meg tudja fékezni Simeont!
- Phhh... - tette azért hozzá, de gazdája csak mosollyal az arcán simogatta meg. A polip pedig tudta, hogy ebben egy csepp bűnbánás azért lapul... mégha mások számára nem is teljesen egyértelműen. Innentől viszont a srác külön figyelt rá, hogy tartsák a lépést és izgatottan nyitottak be a cukrászdába további információkért. De senki sem válaszolt.
- Arabelt keressük - ismételte meg aztán újult lelkesedéssel a feléjük tartó npc-nek is - A-ra-bel. A fénycsíkok azt mondták, erre kell keresnünk - tette aztán hozzá, hátha így érthetőbb lesz, mit is szeretnének pontosan. Majd türelmesen várta, hogy Silence is leírja és megmutassa, hátha az npc nem érti jól, amit mond. Hátha írásban jobb lesz! De nem, nem értek el vele semmit. A fiú csak fintorgott egyet és megrázta a fejét.
- Ezzel nem megyünk semmire - tárta szét a karjait és kezdett vad töprengésbe. Körülnézett: a cukrászda egész csinos kis hely volt, meg nagy üvegablakai voltak, amiken csakúgy öntötte be a fényt a nap kintről! - Szerinted... - fordult a lány felé, de ekkor észrevette, hogy Tengerszem eltűnt. Ijedten kapkodta a fejét, de aztán nevetésben tört ki: polipja már az üvegpultba kirakott édességeket bámulta csorgó nyállal a pénztrá előtt.
- Most ettél meg egy egész fagyit - korholta az idomár - Meg amúgysincs időnk ilyesmire, meg kell keresnünk Arabelt!
Most Tengerszemen volt a bűnbánás sora: gazdájának igaza volt, ez most fontosabb holmi süteményeknél. Holmi csábító, finom, fenséges süteményeknél. Úgy ám... de...
- Szerinted hogyan tovább? Surprised

- fejezte be a fiú a Silnek szánt mondatot végül és nézett körbe tanácstalanul - Talán ha itt várunk, megjelenik... - bökte ki, de maga se volt biztos a dolgában és ez hangjából is kiérződött. Ha a fénycsíkok azt mondták, erre van, csak nem tévedhettek...

by **Silence** Csüt. Júl. 11 2019, 21:00

A halántékát vakarva szabad kezével rázza a fejét, hogy igazán semmi gond.Sőt, sajnálja, hogy feltartotta mindannyiukat. Ő is szeretne sietni, és minél előbb megtalálni, hogy hol is van az az Arabel... Nem annyira tetszik neki, hogy ez a valami a kezén van... Így még könnyebben elesik, mint amúgy, pedig egyébként sem áll túl biztosan a lábán.
Elfogadja a segítséget. Simeon érintése nem zavarja, így pár pillanat alatt talpra kászálódik, és igyekszik tovább a cukrászdába.
Lelkesen kezd kérdezni. Biztos volt benne, hogy mostmár nem lesz nehéz dolguk, és hamar megtalálják akit keresnek.
Már attól is elkeseredik, és döbbenten pislog, hogy ugyan azt a szöveget hallja újra válaszként az npc-től, de akkor szontyolodik el igazaán, amikor Simeon sokkal világosabb kérdésére ugyan ez történik... Kétségbeesetten próbál valami jobbat kitalálni, amikor Simeon megszólal. Kérdőn néz a fiúra, majd követte a tekintetét, mert úgy tűnt keres valamit... Körülbelül egyszerre a fiúval veszi észre a polipot, de az idomárral ellentétben ő nem nevet, hanem lágyan elmosolyodik. Aranyosnak találja, hogy Tengerszem az édességet nézi. De mire felajánlaná, hogy vesz neki valamit, Simeon már korholja a petjét.
Tanácstalanul széttárja a kezét a kérdésre. Nem tudja mit tegyen, vagy hogyan keressenek tovább...
Bizonytalanul bólint, hogy rendben, jobb ötlete neki sincs, akkor várjanak itt. És pont ekkor a gyomra is megkordul... Végülis... ma még nem evett szinte semmit...
Vágyakozva néz körbe a cukrászda kínűálatán, és megakad a szeme egy nagyobb darab, ínycsiklandó brownien. Kérlelően néz Simeonra. Ugye... Belefér, hogy egyen valamit?...

by **Simeon** Szer. Aug. 14 2019, 19:45

Megvakarta csuklóján a bilincset és mégegyszer körbenézett, hátha valakinek feltűnt ez a kis beszélgetés hármuk között. Mondjuk például annak a titokzatos Arabelnek. De hiába kiáltott korábban, semmi sem történt - hát akkor várni kell. Sil gyomorkorgása viszont pont ebben a beállt csendben esett meg, ami Tengerszemből egy cinkostárssal felérő, boldog pillantást, Simeonból pedig nevetést csalt elő. Az idomársrác a lány kérő tekintetét is észrevette és hát ha már itt vannak és várni kell, végülis miért ne ehetnének is valamit?
- Meghívlak valamire - mosolygott rá a lányra - Mit szeretnél? - lépett oda a pulthoz és türelmesen megvárta, amíg Silence vagy felírja, vagy rámutat a kívánt édességre. A fiatalkorú polip azonban már korántsem volt ilyen türelmes: ahogy Simeon kiejtette a száján a varázsszót, miszerint ennivaló várható, Tengerszem már ott is termett a pult előtt és három csápjával kezdte el mutogatni, miket nézett ki magának. Simeon csak ingatta a fejét.
- Akkor lesz az, amelyet az ifjú hölgy kért, meg az a kettő - mutatott rá egy csokis-kakaóscsiga-szerű süteményre és egy perecre - Innivalónak pedig... egy pohár vizet a petemnek, nekem egy almalét és... - kérdőn pillantott Fuwára, ugyanis ezt teljesen elfelejtette megkérdezni tőle. Közben Tengerszem, amint megkapta a csigáját már kúszott is egy ablak melletti asztalhoz, hogy aztán odatelepedjen és hozzálásson a falatozáshoz. Ebben a pillanatban sem a gazdáján lévő bilincs, sem pedig Arabel nem érdekelte: lett egy ínycsiklandozó, hatalmas kakaóscsigája, ami csak arra várt, hogy belakmározza.

by **Silence** Szer. Aug. 14 2019, 21:48

A felajánlásra elvörösödve a nevetés miatt megrázza a fejét, majd magára mutat. Megveszi ő magának, csak nem szeretné feltartani Simeont.
Viszont úgy tűnik hiába, mert mire mégegyszer végignézte a kínálatot, és kissé nehézkesen, de Tengerszemet is felemelte, hogy jobban lássa a sok finomságot, Simeon már megmondta az eladónak, hogy majd ő fizet...
Közben inkább leteszi Tengerszemet, mert a kapálózás közepette alig tudja tartani, és elfáradt a keze.
Így pedig könnyebben rámutat a kinézett browniera, és nagyon figyel, hátha akkor mégiscsak kitudja ő figyelni.
Egészen addig, ameddig észre nem veszi, hogy a kiszolgálás közepette egy cetli is véletlenül (vagy nem véletlenül) odaragadt a tányérra. Gyorsan oda is nyúl, hogy elvegye tányérostól, aztán alaposan megnézi, de csak egy nyíl van rárajzolva... Furcsa. Egészen addig tanulmányozza, ameddig végül mindketten asztalhoz telepednek, aztán megmutatja Simeonnak is, letéve az asztalra a papírt.
Miközben a browniet majszolja a nyilat nézegeti komoly tekintettel, és próbálja kitalálni, mi lehet...
De nem igazán boldogul vele, főleg, hogy Tengerszem és Simeon folyton elterelik a figyelmét. Nem tehet róla, folyton oda kell pillantania Tengerszemre, amikor a szeme sarkából látja, hogy mozog, és Simeon arca is újra és újra magához vonzza a tekintetét. Jól esik neki ránézni a fiú vidám arcára, főleg ebben a helyzetben, ahol neki inkább kétségbeesni és sírni lenne kedve a tanácstalanságtól... De majdnem teljesen megnyugatta, hogy a fiú is itt van.
Így viszont hosszú-hosszú percek alatt sem jut közelebb a megoldáshoz, hogy mi lehet az a nyíl...
Végül a füzetén keresztül kikéri a fiú véleményét is.

Szerinted mi ez? Semmi nem történt... Véletlenül találtuk volna?

by **Simeon** Szomb. Szept. 07 2019, 14:34

Simeon mosollyal az arcán szemlélte, ahogy Silence egyetlen petjét emeli, vagyishát próbálja, hogy az többet lásson a süteményespultból. Szinte el is felejtette, hogy mit akart (rendelt már? vagy még nem?), úgy lépett oda a lány mögé és segített ő is megtartani a kisállatot, aki hálásan pislogott rájuk és választotta ki a mai napi kedvencét. Simeon ilyen közelről már érezte a lány illatát is és... hirtelen sokkalta nehezebb lett Tengerszem, mint azt eredetileg képzelte. Le is tette ő is, rögtön amint a lány is elengedte a petet.
- Inni mit kérsz? - tette fel aztán a kérdést és igen, rettentő zavarban volt. De azért tetszett neki a dolog. Mosolygott. Mert most a fény után mentek és Silence is itt volt és még a nap is sütött, azaz minden a legnagyobb rendben! A tányérra ragadt cetlit persze észre sem vette; annál jobban el volt foglalva a rendeléssel és azzal, hogy mindenki azt kapja, amit kiválasztott. Csak azután vette észre, hogy leültek. Bámult is egy pár másodpercet, végül megrázta a fejét:
- Nem tudom. Merre mutatott, amikor a tányért kaptad? Hátha arrafelé van Arabel! - tekergette körbe a fejét rögtön, hátha talál a cukrászdában valami feljárót vagy lépcsőt vagy ki tudja hova vezető ajtót. De mivel nem jutottak előrébb és neki is megkordult a gyomra, inkább a még langyos perec kezdte el foglalkoztatni és ahogy a lány hozzálátott a browniehoz, ő is beleharapott a perecébe és még szakított is le mellé egy kis sós részt. Tengerszem persze eddigre már a csigájának felét behabzsolta és éppen a középső, legfinomabb részek felé tartott. Két csápjával próbálta megfogni a kakaóscsigát, amíg másik kettővel megfelelő darabokat tör belőle.
Simeon nem tudott nem nevetni, ahogy ránézett:
- Tiszta csokis vagy! - vigyorgott, mire Tengerszem feltornászta magát az asztal lapjáig, előrenyújtotta az egyik kakaós csápját és végighúzta azt Simeon alkarján.
- Héé!
- Ph-hh!
Ha láttatok már polipot nevetni, az valahogy így nézhetett ki. Tengerszem végtelenül elégedetten ült vissza és folytatta az evészetet, de azért előtte ránézett a lányra, hogy személyében vajon társat talál-e a csínjaihoz, vagy a lány esetleg megrovón néz-e rá. És a papír? Talán kicsit kakaós lett, Sil füzetével együtt, de nem biztos. A lényeg, hogy Tengerszem, amíg el nem fogyott a csiga, nem igazán foglalkozott a továbbiakkal, Simeon pedig épp a karját törölgette látszólagos sértettséggel, de mosollyal a szája szélén: majd ha a polipja nem számít rá, visszakapja még ezt egyszer!

by **Silence** Szomb. Szept. 07 2019, 15:52

Na igen... Még nehezebbé teszi a műveletet, hogy Simeon mögé lép, ezzel enyhe pírt csalva az arcára, és összezavarva a koncentrációját, de így kicsivel tovább tudja tartani Tengerszemet.
A polip valahogy boldognak nézett ki a helyzettől, emiatt pedig Fuwa is elmosolyodott, és meg is feledkezett róla, hogy az a gonosz bilincs egyébként zavaró.
És azt is, hogy szerette volna megpróbálni, hogy ő fizethesse ki a finomságot, amit kért...
Végül azért csak letették a petet, és máris volt egy újabb kérdés. Inni is? Neki nem jutott eszébe, hogy azt sem ártana, de futólag éppen látta, hogy a kínálatban véletlenül van forrócsoki, és a kérdésre egyből beugrott neki... De szabad? Biztos? De olyan finoom...
Végül bátortalanul, de felcsillanó szemekkel, kissé elvörösödve mutat a forrócsokira.

Mikor végül leültek, és a kérdést is feltette kissé csalódottan, hogy nem tudja kitalálni mi ez a valami megrázza a fejét. Nem tudja hogy merre mutatott, azt nem látta... De ettől lett egy ötlete, úgyhogy fordított egyet a papíron. Aztán nagyon pislogva nézte, hogy a nyíl nem fordult a papírral, hanem ugyan arra mutat, mint addig is.
Néz is a fiúra, hogy neki is megmutassa, vagy hogy megtudja ő is látta-e, de Simeon éppen Tengerszemmel van elfoglalva.
Nem tehetett róla, látva a játékukat elneveti magát. Nagyon mókásnak nézett ki, de azért közben odanyújtott egy szalvétát Simeonnak, és ő pedig egy másikkal Tengerszemet kezdi törölgetni óvatosan.
A csokis papír pedig közben ott fekszik az asztalon a nyíllal, ami még mindig ugyan arra mutat - ki a kijáraton.
Ezt viszont mire nagyjából sikerül Tengerszemet megszabadítania a csokitól el is felejti, és visszaülve a mostmár kellemesen meleg forrócsokit kezdi kortyolgatni.

by **Simeon** Pént. Szept. 20 2019, 12:06

Hát persze, hogy kért forrócsokit is! Sőt, így már ő is megkívánta (vagy csak ugyanazt akart rendelni, mint Fuwa?) és kért akkor már mégegyet magának is. Idejük volt rá bőven, mert azok a furcsa fiúk semmit sem mondtak határidőről és ha mondtak volna is, Simeon azt már rég elfelejtette volna. Most ugyanis ennél sokkalta fontosabb dolguk volt, bizony! Össze kellett csokizni Tengerszemet. Vajon a forrócsokit pazarolja erre? A srác nem volt biztos benne, hogy a lánynak tetszene az ötlet, végül tehát elengedte a késztetést és egy vidám mosollyal köszönte meg neki a szalvétát. Tengerszem ezalatt mit sem foglalkozott az idomárjával: egészen odavolt a törölgetéstől; ahogy Silence az egyik oldalával végzett, a polip már fordította is a fejét, hogy a másik, még csokisan maradt oldalát is le lehessen tisztogatni.-
- Ph- Phh! - köszönte meg egy árnyalatnyival vörösebben, innentől pedig nagyon vigyázott rá, hogy ügyesen egye az édességet. Közben a perec és forrócsoki is fogyott.
- Remélem ízlik! - kereste a srác Fuwa figyelmét lelkesen - Nincs is jobb, mint egy finomság után folytatni a nyomozást - bólogatott és talán ekkor ugrott csak be neki, hogy az a papír a nyíllal még mindig ott fekszik kettejük között az asztalon. Felvette és nagy tudományosan elkezdte nézegetni, forgatta ő is és... - Nézd, nézd, nem fordul el! - kiáltott, de úgy, hogy a cukrászdában többen is feléjük fordultak. Simeon nem zavartatta magát, felpattant a helyéről és két kezében tartva a papírt pördült meg... pördült volna, ha a bilincs és a lánc nincs a kezén - Bocsi, mindig elfelejtem, hogy össze vagyunk kötve - nevetett aztán és ült is vissza - Mit szólnál hozzá, ha követnénk a nyilat? Persze miután befejeztük a reggelit - javította ki rögtön magát, mert pillantása találkozott Tengerszemével, akinek még egy icipici csigadarabja maradt a tányérján. Ráadásul pont a közepe! Márpedig tudvalevő, hogy a közepe a legfinomabb, így bár Simeon alig bírt már magával, mégiscsak a fenekén maradt és megvárta, amíg mindenki végez. Ez a forrócsoki nem is volt olyan rossz... kezdte érteni, Silence miért szereti annyira.

by **Silence** Pént. Szept. 20 2019, 13:28

Valahogy hiába a bilincs, és a helyzet, és hiába nem tud rájönni, hogyan találja meg Arabelt, nem lehetett letörölni a mosolyt az arcáról.
Forrócsokit kapott, Simeon is itt volt vele, ráadásul nagyon jól mulattak Tengerszemmel: Jó dolog volt, hogy így alakult a nap.
Kicsit elpirulva mosolygott vissza Simeonra a szalvéta átadása után, majd a márnemolyan kicsi polip törölgetésének szentelte a figyelmét. Nem sikerült tökéletesen, de úgy tűnt a pet örül neki, és nem is látszott annyira, hogy kakaóscsigát evett, csak egy-két kicsi folt maradt meg. Felkacagott a mozdulaton, ahogy az állatka átfordította a fejét, már-már követelve, hogy ott is letöröljék. Fuwának sem volt ellenvetése, úgyhogy Tengerszem végül megkapta amit szeretett volna, a másik pofija is olyan óvatosan, és simogatóan le lett tisztítva, mint az előbbi.
A fiú közben feltett kérdésére lelkesen bólogatva válaszol. Nagyon finom a brownie is, meg a forrócsoki is. Állítaná még azt is, hogy sose evett még ilyen finomat, de lehet, hogy ez csak az idomárfiú társasága matt tűnt így.
Még akkor sem hagyta abba mosolygást, amikor a fiú felpattan, és megpördült, ezzel veszélyesen megbillentve őt a széken. Próbált figyelni, és kicsit előre nyújtotta a kezét, hogy ne essen el, ami elég időt hagyott hozzá, hogy Simeon is észbekapjon, még mielőtt baj történik.
Úgy néz a papírlapra, mintha az előbb ő maga nem vette volna észre ugyanúgy, hogy a lapon a nyíl nem forog a lappal együtt. Tényleg, hiszen el is felejtette. Más kötötte le a figyelmét. Miután a fiú visszaült elővette a füzetét, közben hallgatva azt is, amit az idomár felvetett. A tekintete pedig elkalandozott arra, merre a nyíl is mutatott, Simeon háta mögött. És elkerekedett a szeme, amit meglehetősen kapkodós, így kicsit nehezebben olvasható írás követett.

Nem gond, nem történt baj. A fénysugarak is pont ott vannak, ahova a nyíl mutat! Akkor biztos, hogy arra kellene menni! -

Ezután pedig sietett, hogy a maradék néhány falat süteményt, és pár korty hűlőfélben lévő forrócsokit befejezze, hogy mehessenek megnézni, hova vezetnek a fénysugarak. És a nyíl. Természetesen a nyíl is
Amikor pedig befejezte, szépen, ahogy illik megtörölte a száját, és felállt, kérdőn, de még mindig mosolyogva vizslatva Simeont és Tengerszemet. Indulhatunk?

Mikor végre elindultak hamar kiderült, hogy nem olyan könnyű ám azt a nyilat követni. Talán a csoki zavarta meg, vagy valami más, de előbb egy kisállatbolthoz mutatott - ahol nem találkoztak senkivel, nemhogy Arabellel -, aztán onnan tovább egy egészen másik irányba... A ragyogó napsütésben pedig a fény sem tudott sokat segíteni...
Ahogy az sem, hogy Fuwa csillogó szemekkel nézte meg a kis kereskedés kirakatát, és mindenáron szeretett volna bemenni megnézni, hogy miket tartanak még odabent - titkon azt remélve, hogy találhat valamit Tengerszemnek.

by Ajánlott tartalom