Re: Lobria

by **Simeon** Vas. Szept. 29 2019, 14:08

Amíg Tengerszem a csiga maradékával volt elfoglalva, Simeon tekintete felváltva cikázott hol a papíron lévő nyíl, hol pedig Fuwa között. Tetszett neki a lány jókedve és amikor mosolygott, Simeon is mosolygott vele együtt. Önkéntelenül is. Kisvártatva pedig előkerült a füzet és ahogy a srác elolvasta, Silence mit írt, olyan jókedve kerekedett, hogy nem is tudta miért egyszerűen csak átölelte a lányt csillogó szemekkel.
- Igen igazad van! - fordult aztán ő is hátra széles mosollyal és nézte a napcsíkokat, ahogy beragyogják az útirányt - Akkor már tudjuk, merre kell menni!
Ezek után aztán hamar elfogyott minden az asztalukról, hiszen dolguk volt és a napcsíkok is segítették őket! Simeon nagyjából repült volna arrafele, de rá kellett jönnie, hogy teleették magukat és nem lenne jó ötlet, ha ezek után végigrohannák a várost - és Tengerszem is kicsit lassabban, elégedetten csúszott csak velük az úton.
- Kóstoltál már forrócsokit fehércsokiból? - tudakolta a fiú út közben - Én még nem, de egyik osztálytársam szerint nagyon rosszak - nevetett - Mert az nem is igazi csoki, azt hiszem... vagy valami ilyesmi - vigyorgott, de közben nézte ám a papíron a nyilat és amerre az vitte őket, arrafele sétált. Tengerszem Simeon oldalán menetelt és nem igazán figyelt a párbeszédre (gazdája már megint meseestet tart), egészen addig, amíg meg nem látta a kisállatboltot maguk előtt. Na akkor aztán felgyorsított! Fejét odanyomta az üveghez és nézte, mik vannak odabent: volt ott mindenféle játék, idomáros holmi, takarók és egyéb kütyük - olyanok, amiket a polip fel sem ismert, arról pedig még kevesebb fogalma volt, mi célt szolgálhatnak.
- Ez furcsa... - nézett körül Simeon - Most meg másmerre visz... - forgatta a papírt és nem, nem tudott rájönni, hogy akkor miért itt kötöttek ki? Talán az eladó odabent tudhat valamit? - Szerintem menjünk be és kérdezzünk körbe itt is! - ajánlotta a srác és mivel sem Tengerszemet, sem Fuwát nem kellett sokat győzködni, nemsokára már bent is voltak az üzletben.
- Elnézést, tud valamit Arabelről és erről a nyílról? - mutatta az eladónak a papírt. Közben petje egy narancssárga vizipisztolyhoz csúszott oda és nézegette meg, de a polc túl magasan volt, nem érhette el. De látszólag jósok víz fért bele és színben is pont passzolt hozzá! - a polip azonban hiába pislogott gazdája felé, az túlságosan is az eladóval és a feladattal volt elfoglalva.

Amikor pedig továbbindultak, a nyíl egy újabb bolthoz vezetett, amelynek kirakatában mindenféle ceruzák, tollak és füzetek voltak kitéve. Simeon megnézegette magának azt is meg a papírt is (ha még náluk volt), majd egyszerűen csak kézen fogta a lányt gyengéden és benyitott a boltba: látta ő ám, hogy Fuwa nagyon sokat ír a füzetébe, ami egészen biztosan mindig hamar betelik így! Itt pedig sokféle szép füzet volt... hátha akad valami, ami a lánynak is megtetszik és meg tudja venni neki csakúgy ajándékba!

by **Silence** Vas. Szept. 29 2019, 19:01

Nagyon gyorsan fülig vörösödött ahogy a fiú átölelte. A mosoly viszont ettől nem tűnt el az arcáról, sőt. Egyszeriben nagyon boldog lett, és teljesen elfelejtette, hogy ez a bilincs és Arabel megtalálása probléma. Azt látta csak, hogy az idomárfiú szinte ragyog, és innen kezdve gyakorlatilag bárhova ment volna a fiú után.

Út közben nem volt könnyű dolga, mert egyszerre próbálta Simeonnal tartani a lépést - A fiúval együtt ő is szivesen sietett volna - és Tengerszemmel is, aki jóllakottan kissé komótosabban csoszogott velük az úton.
Meglepetten pislogott a kérdésre, aztán megrázta a fejét. Nem, még nem kóstolta. Igazából azt sem tudta, hogy olyan létezik. Viszont izgalmasnak találta, úgyhogy elhatározta, hogy legközelebb kipróbálja milyen is. Persze nem számít rá, hogy olyan finom lesz, mint a rendes forrcsoki azutén, amit Simeon hozzáfűzött a dologhoz.

Mostmár nem ijedt meg, mikor a fiú jelezte, hogy a nyíl mostmár nem ide mutat, ahova érkeztek, csak kíváncsian megnézte a papírt, és látta, hogy a nyíl még kicsit forog, nem jelzi, hogy merre kellene tovább menniük.
Ezután vette észre, hogy micsoda kincsek vannak ebben a kis boltban, és Tengerszem mellett ő is vizslatni kezdte a készletet.
Lelkesen bólogatott a javaslatra, hogy menjenek is be, hiszen úgy mégiscsak könnyebb lesz alaposan szemügyre venni a kínálatot, aztán amíg a fiú az eladóval tárgyalt - aki sajnos nem tudott információval szolgálni Arabelről - a háta mögött próbálta Tengerszemtől megtudni, hogy mi tetszik neki.
Ötlete volt egy zacskó állatoknak való finomság, ami ugyan nem kifejezetten polipoknak, vagy vizi állatoknak készült, de nem volt biztos benne, hogy ez baj, egy pokróc, ami alatt kényelmesen elfér egy idomárfiú meg egy Tengerszemnyi polip, sőt, talán még egy ember is, ha kicsit összehúzzák magukat, bár erre nem gondolt igazából, és valami hordozónak kinéző dolog, ami talán segíthet tartani a mostmár nehéz polipot. Végül észrevette, hogy mit nézeget annyira a polip, ami az ő dilemmáját el is döntötte.
Megfogta a vizipisztolyt, és mielőtt Simeon mást mondhatott volna, odalépett az eladóhoz, és megvette a játékot, amit aztán mosolyogva a fiúra bízott. Majd eldönti, hogy hogyan engedje Tengerszemnek használni.
Mire kiléptek a boltból, a papírra rajzolt nyíl megállapodott egy újabb irányon, így arra mentek tovább. Fuwa titokban remélte, hogy nem az utolsó helyszín, ahova mehetnek így hármasban, mert annyira jól érezte magát, hogy kivételesen még az sem zavarta, hogy egy zsúfoltabb téren kellett átverekedni magukat. Ösztönösen kicsit közelebb húzódott Simeonhoz, akit a láncnak hála elveszíteni egyébként sem tudott volna, és máris minden a legnagyobb rendben volt. Biztonságban érezte magát, és úgy érezte hamar túl is jutottak a tömegen. Aztán már nem is akaródzott távolabb húzódnia a fiútól, mert egészen megszokta a közelségét.

A kis nyilacska most kedvezett Fuwának. A papíron a nyíl egy idő után megint összezavarodott, és nem lehetett megmondani, melyik irányba mutat. Éppen egy kedves, hangulatos írószeres bolt előtt, amit Fuwa jól ismert. Elkerekedett szemekkel nézett oda. Nagyon kedves eladó van abban a boltban, és gyönyörűséges füzetek (Amik közül magának a legegyszerűbbet szokta megvenni, de szeretett a többiben gyönyörködni.)
Csak akkor kerekedett el mégjobban a szeme, amikor Simeon kézenfogta, és szó nélkül finoman magával húzta a boltba. Megint elvörösödve követte a fiút.
Úgy gondolta, hogy most nem fogja Simeonra hagyni az érdeklődést - azt hitte ezt szeretné a fiú - hanem a kedves eladó nénihez lépett, és néhány szó leírása után a füzetét mutatta neki.

Jónapot! Egy Arabel nevű lányt keresünk, akit nem találunk sehol, csak egy papírt, amin egy furcsa nyíl van, ami össze-vissza mutat. Tudna segíteni?

Az eladó néni szomorkásan ingatta meg a fejét
- Ismerek Arabelt, de sajnos nem tudom merre van most. Sokat segített nekem régebben, kedves kis fruska, olyan magas lehet mint te, és vállig érő barna haja, meg nagy kék szeme van. - próbált azért mégis valami támpontot adni.
Fuwa kicsit csalódottan köszönte meg biccentéssel a segítséget, aztán ahogy visszafordult volna, megakadt a szeme egy gyönyörű, csillogós, kismacskás füzeten. Elfelejtve, hogy nem sikerült többet megtudnia, gyorsan odalépett, hogy közelebbről is megnézze a kiscicát a borítón, még finoman meg is simította az ujjával a kicsit, és melegen elmosolyodott. Nagyon aranyosnak találta.
A boltból kilépve a nyíl megint egy irány felé mutatott: a sziget közepe felé. Fuwa egyetértett vele. Ott lehet finom ebédet kapni, és eltelt már jó sok idő a reggeli óta. Nem is hitte, hogy ilyen nagy ez a sziget.

by **Simeon** Csüt. Okt. 17 2019, 20:51

Hát, ha Fuwa arra számított, hogy a narancssárga vizipisztoly jó helyen lesz Simeonnál és ő majd eldönti, mikor adja oda petjének, bizony jócskán meglepődhetett: amint a lány kifizette az ajándékot (Simeon jószerivel észre sem vette, úgy el volt foglalva a nyíllal és az információkéréssel), a fiatalkorú polip már tolta is fel magát hat csáppal, hogy a maradék kettővel gyorsan megszerezze magának a játékát.
Simeon, amikor ezt észrevette, persze csak nevetett rajta:
- Mit illik ilyenkor mondani? - rótta meg a polipot gyengéden, aki eközben már azt kereste, hol van víz, amivel fel tudná tölteni munícióval a csecsebecsét. Erre aztán Tengerszem is elszégyellte magát és felpillantott a lányra sugárzó jókedvvel és hálával.
- Ph-hhh! - köszönte meg és nem egy, hanem rögtön három buborékot is fújt Silencenek! Rendkívül boldog volt, hogy megkapta amit kinézett és főleg hogy Fuwától! Simeon mosollyal figyelte az eseményeket és végül megsimogatta a petjét: ideje volt továbbindulni. Mint három detektív követték a nyilat, árkon bokron át, közben a fiú szokása szerint mindenféléről cseverészett, Tengerszem pedig azt nézte, mikor jön végre szembe velük egy szökőkút, ahol vizet meríthet. Az egyik zsúfoltabb téren aztán meg is találta! Mint a nyúl lőtt ki, kúszott át a lábak között és mire Simeon Fuwával együtt utolérte, már büszkén mutatta nekik: tele van! A srác nevetett és Fuwa pillantását kereste maga sem tudva miért - talán csak látni akarta, hogyan nevet ő is? Egyszerűen csak örült, hogy így együtt vannak, és hogy együtt kalandoznak! A következő úticél pedig egy kis írószeres bolt volt.
- Azért ne vizezd össze a füzeteket - vigyorgott Simeon Tengerszemre, majd gyorsan körülnézett és próbálta kitalálni, a lánynak melyik füzet lehet a leges, legeslegjobb a világon! Persze azért fél füllel figyelte az eladó válaszát is. Fél szemmel pedig Fuwát, így amikor a lány megtorpant annál a macskás füzetnél, a srác bólintott egyet és odalépett a lányhoz - Megnézhetem?
Közben Tengerszem teljes eufóriában lövöldözte az ablakot vízzel.
Simeon persze, ahogy kézhez kapta a zsákmányt már pördült is meg és nyitotta le az inventoryját:
- Ezt venném meg, mennyibe kerül? - mosolygott az eladóra és lobogtatta meg a füzetet, de úgy, hogy a kismacska a borítón biztos beleszédült volna... fizetés után pedig boldogan fordult oda Fuwához és egyszeriben, ahogy ott a kezében volt a füzet, előtte meg a lány, teljesen elvörösödött.
- Én... neked vettem mert... láttam hogy tetszik! - találta meg végre a szavakat és vigyorgott rá a lányra - A cica pont olyan kedves és aranyos és szép... - akadt meg, gondolkozott el majd gyorsan nyomta is le a kilincset, elköszönt az npc-től és már rohant is volna ki, ha a bilincs nem köti össze őket. Fogalma sincs, miért mondta ezt. Nem is értette, még a feje is belefájdult... de biztos nem csinált semmi rosszat, ugye? Tengerszem kijött utánuk az utcára és a madarakat kezdte el lövöldözni - Simeon pedig fújt egy nagyot, felszabadultan ránevetett a lányra és a papír fölé hajolt:
- Kövessük tovább, jó?
És így is lett. Amíg oda nem értek a következő célállomásra, szóba került a fény, a fénycsíkok, a nap és persze a fény is, emellett pedig a vizipisztoly és a macskás füzet, meg Lobria is, mert gyönyörű fák és kutak voltak ott gyönyörű, ragyogó ablakú házakkal! Simeon egészen a vendéglőig nem is vette észre, a sok beszédtől és meneteléstől hogy megéhezett megint, ott aztán viszont megkordult a gyomra, ami rögtön felkeltette a vizipisztyollyal játszó petjének figyelmét is: igaz ő még nem volt annyira éhes, dehát nem kell éhesnek lenni ahhoz, hogy együnk, ugye?
- Mostmár talán itt lesz az az Arabel - kockáztatta meg a fiú, amikor a nyilat követve benyitott - Mit is mondott az eladó, hogy is néz ki? - vakarta meg a tarkóját és kicsit zavarban volt, mert ezt nem jegyezte meg abban az írószeres boltban. Csak azt, hogy melyik füzet tetszik Fuwának. Mert az sokkal, de sokkal fontosabb volt ám!

by **Silence** Pént. Okt. 18 2019, 15:34

Csak pislogott a polipon, aki pár pillanat alatt gond nélkül megszerezte tőle a vizipisztolyt. Egyrészt mert meglepte Fuwát az akcióval, másrészt mert egyébként sem tudott volna nemet mondani Tengerszemnek.
Kicsit ugyan megijedt, hogy rosszat csinált, és Simeon mérges lesz (persze nem arra gondolt hogy kiabálni fog, de már az is elég borzasztónak tűnt, hogy majd nem mosolyogni fog rá)
Aztán megnyugodott? És szélesen mosolygott, amikor az idomár megfedte a polipot, de csak azért, mert nem köszönte meg. A buborékoktól meg kifejezetten meghatódott, elnevette magát, aztán leguggolt, és ő megölelte Tengerszemet.
Séta közben már szokás szerint elbűvölte hallgatta a fiú történeteit, olykor visszakérdezett, máskor csak annak adott hangot a füzetén keresztül, hogy mennyire csodálatosnak tartja a dolgokat. Főleg a fénysugarak segítő szerepét.
Kicsit akkor csendesedett el magához képest is, mikor a zsúfoltabb térre értek, és közelebb lépett kicsit Aztán Tengerszem elszaladt, és így muszáj volt sietősebbre venni a lépést, nem is a tömegből leghamarabb kiérkező irányba, de nem zavarta, sőt, teljesen ki is ment a fejéből, ahogy meglátta a szökőkútban pancsoló, a vizipisztollyal hadonászó polipot. Elnevette magát, aztán a tekintete összetalálkozott Simeonéval, elpirult, és mosolyogva inkább félrenézett, valószínűleg Tengerszemre. Vagy nem? Nem tudta biztosan.
Az írószeres boltban bár nem nagyon akart még odébbmenni a cicás füzettől, de Simeont mégis szívesen odaengedte. Aztán nagyot pislogott, amikor a fiú felkapta a füzetet, és pillanatokon belül meg is vette. Nem is tudta, hogy Simeon szereti a füzeteket... vagy hogy szüksége van rá.
Csak amiatt nyílt még tágabbra a szeme egyenes arányban az arca elvörösödésével, amikor a fiú felé fordult, és odaadta neki. Nem sokat érzékelt a világból a fiún, és a mosolyán kívül, azt sem, hogy automatikusan elvette a füzetet. Még meg is nézte, rá is mosolygott a fiúra, aki közben kedvesnek és aranyosnak, meg szépnek is nevezte a cicát, mint... mint nem tudta meg mi, de nem is volt fontos, főleg, hogy a révületből kirántotta - szó szerint - a kezén megfeszülő lánc, és így neki is ütközött lendületből Simeonnak, és nem sokon múlt, hogy hátra is essen.
Zavartan bólintott, hogy persze, kövessék. Hiszen Simeon mondta, eszébe sem jutott nemet mondani.
Teljes figyelemmel hallgatta tovább a fiú csacsogását, de nem annyira a szavakra figyelt, inkább a nevetős, barna szemelre.
Bizakodva bólogatott a reményre, hogy mostmár meglesz Arabel is. De alig nyílt az ajtó, ahogy lendületesen besétáltak volna, egy lefele tartó csúszdán találták magukat, végül pedig egy rosszul megvilágított (de azért nem ablaktalan) pincehelyiségben, négyesben, ugyanis a pince falának dőlve aludt egy alacsony, barna, vállig érő hajú lány. Aztán nemsokára nagy robajjal becsúsztak a csúszdán az ikrek is, veszélyesen a trió felé haladva.

by **Simeon** Vas. Okt. 20 2019, 14:32

Menetközben egészen belefeledkezett a beszédbe és csak azt figyelte, Fuwa vajon mosolyog-e rá, érdekli-e, tetszik-e neki, ugye tetszik? A történet is (éppen a Daneeval vívott napcsatát taglalta), meg a füzet is, ugye? Sokszor nézett rá a tárgyra és arcára ilyenkor kisfús mosoly költözött, de csak a következő, ablakon megcsillanó fénycsíkig. Mert olyan szép és csodálatos helyen sétáltak! Ők hárman... Simeon úgy érezte, a világ végéig elsétálna így, hármasban.
Tengerszem továbbra sem figyelt a beszélgetésre: a polip sokáig csak a játékával volt elfoglalva, ahogy azonban közeledtek a célhely felé, már az evésre állt rá és nyújtotta is a csápjait felfele a kilincs felé, hogy minél hamarabb lássa, mik közül is lehet választani ezúttal. Amikor azonban idomárja kinyitotta nekik az ajtót, hirtelen csúszni kezdtek... méghozzá lefelé!
- Wáááá! - kiáltotta Simeon és reflexből szorította magához a lányt, hogy védje őt az esetleges becsapódás okozta sebzéstől. Aztán rájött, hogy csúszdáznak! - Wáááá! - kezdett el nevetni, amikor pedig földet értek, széles vigyorral pattant fel és segítette fel Fuwát is - Ez jó volt! Mint a vidámparkban... tényleg, te szereted a vidámp...
- Phh!
- Ó, nézd! - fordult a fiú is arra, amerre a polip mutatott - Vajon ő Arabel? - kérdezte és ha Silence is jött vele, odaséált az alvó lányhoz és óvatosan megkocogtatta a vállát. Ekkor érkeztek meg az ikrek is, mire Tengerszem ellenszenvesen állt be közéjük és a hármas közé: a polip igencsak mérges volt, amiért a beígért étkezés helyett holmi csúszdák és pincék vártak csak rá.
- Phh... phh-h! - esett a fiúknak szavaival és még hadonászott is! Vele ellentétben viszont Simeon csak kíváncsi és mosolygós volt: leguggolt polipjához, és megsimogatta a polip fejét.
- Ne aggódj, majd eszünk, ha innen kijutottunk - mondta, mire Tengerszem rögtön lecsillapodott és meg is nyalta a szája szélét - De addigis levizipisztolyozhatod őket, amiért összekötöttek minket! - nevetett fel a fiú és cinkosan pillantott először Tengerszemre, majd Silencere is. Ha pedig Fuwának sem volt kifogása ellene, a polip felemelte a játékvizipisztolyt, célzott és lőtt!

by **Silence** Vas. Okt. 20 2019, 17:22

Mosolygott, megállás nélkül. Ahányszor Simeon ránézett, elkapta a tekintetét, és elvörösödött. Aztán egyre kevésbé jött zavarba, és mire a célhoz megérkeztek, már nem is kapta el a tekintetét. Legalábbis nem olyan hamar.
A füzetet pedig magához ölelte, és úgy sétált, óvatosan, nehogy baja essen a legújabb kincsének. Nem is a cica miatt, hanem mert Simeontól kapta, és ezért nagyon fontos kincs lett.

Amikor hirtelen kiszaladt a lába alól a talaj, nagyon megijedt, és amint megérezte a fiú köré fonódó karjait, pipacsvörösen ugyan, de belekapaszkodott a fiúba, és összeszorított szemekkel a vállába fúrta a fejét. Nem volt ilyesmire felkészülve, és fogalma sem volt, hogy mi lehet ez az egész. Simeon közelsége viszont megnyugtatta, így bátortalanul, de kinyitotta a szemét, mikor leértek, a fiú nevetésére pedig még megszeppenve ugyan, de elmosolyodott. Ha a fiú nevet, az azt jelenti nincs baj, ugye?
Kérdőn pislog a vidámpark említésére. Rémlik neki valami, de még sosem járt ilyen helyen... Nem volt alkalma.
Csak akkor vette észre az alvó lányt (akit ő Csipkerózsikának nevezett el), mikor Tengerszem rámutatott, hogy ott van. Nem kellett unszolni, ment Simeonnal megnézni, hogy jól van-e a lány.
Aki nem reagált a kocogtatásra, mélyen aludt.
Nem ébredt fel arra sem, hogy nagy robajjal becsúsztak az ikrek is, akik nem is törődtek sem Tengerszemmel, sem Simeonnal, de Fuwával sem, hanem egyenesen odarohantak a lányhoz.
- Arabel! - ujjongtak, és szinkronban magukhoz ölelték a lányt, aki erre sem ébredt fel.
Ellenben a fiúk a vízsugárra felfigyeltek, dühösen pislogtak Tengerszemre, majd összenéztek, elvigyorodtak és pillanatokon belül mindkettőnek a kezébe került egy vizipisztoly.
- Háborúú! - kiáltottak, és kíméletlenül lelocsolták Tengerszemet. Fuwa meg elkerekedett szemekkel nézett, próbált nem belekerülni a vízsugarakba, aztán elnevette magát a jeleneten.

by **Simeon** Hétf. Okt. 21 2019, 18:28

Simeon figyelmét nem kerülte el az a kérdő pillantás és így hamar döntésre is jutott:
- Ha idebent nyílik egy, tutira elviszlek majd! - mosolygott a lányra, de azt már nem tudta taglalni, hogy milyen is az a hullámvasút, a körhinta és minden más, szuper szuper dolog, mert itten ám feladatuk volt! A lány azonban nem ébredt fel. Simeon tátotta is rajta kicsit a száját, de aztán megjöttek a fiúk és hamarosan egy hatalmas viziháború keletkezett a pincében! Tengerszem teljesen odavolt érte és nyolc csáppal vetette bele magát a mókába, de olyannyira, hogy tőle szokatlan módon még az evésről is megfeledkezett. Idomárja Fuwával együtt nevetett, majd lenyitotta a menüjét és előhívott, nos... egy vízzel teli vödröt. Alapvetően petje nedvesen tartására volt nála ilyesmi, dehát háborúban és szerelemben ugyebár mindent szabad!
- Ééés egy, és kettő... - számolt és nézte, várta a tökéletes alkalmat. Hogy mikor lesznek az ikrek pont jó pozícióban, közben pedig teli vigyorral az arcán lendítette a vödröt, két kézzel. Csak a láncra nem figyelt oda. Megint. Így történhetett, hogy az erőteljes lendítés egyik oldalról (a lánc visszahúzó ereje miatt) megakadt, a vödör fordult, annak tartalma pedig egy az egyben a békésen alvó lányon landolt a csintalan fiúk helyett.
- Hoppá - állt meg Simeon bizonytalanul - Ezt nem így terveztem... - fordult Fuwa felé zavarban, miközben Tengerszem is észrevette a bajt és oda is kúszott a lányhoz, hogy megnézze, minden rendben van-e vele. Senki sem szokta szeretni, ha álmában leborítják egy vödör vízzel. Még Simeon sem - emlékezett vissza a polip és aggódón bökte meg a lányt. Vele ellentétben viszont gazdája eddigre már teljesen máshol járt gondolatban, zavarát pedig egy jókedvű kuncogás váltotta fel:
- ... így legalább biztosan felébred - vigyorgott és várta, mi fog ebből kisülni.

by **Silence** Kedd Okt. 22 2019, 13:55

Lelkesen bólint Simeonnak a javaslatra. Vele szivesen megnézi mi az a vidámpark.
Néhány pillanattal később pedig már a vízsugarakat kezdte kerülgetni, és eleinte annyira nem is lelkesedett a dologért.
Aztán ahogy egy darabig nézte Tengerszemet, hogy milyen lelkesen locsolkodik vadiúj vizipisztolyával, ami vészesen ürülni kezdett, és hallgatta hogy egy percen belül hogyan nevetnek a fiúk, igyekezve bekeríteni a polipot, szintén igencsak fogyófélben lévő tartállyal. Ettől pedig neki is megjött a lelkesedése, és elnevette magát.
Annál is inkább, mert Simeon is nevetni kezdett. Kíváncsian figyelte a fiút, ahogy a menüjében matatott, és elkerekedett szemmel nézte a vödröt. Hamar rájött, mit tervez az idomár, és kicsit mögé húzódva izgatottan figyelte a mozdulatot - Totálisan elfelejtve a kezén lévő bilincset, és a láncot, amivel Simeonhoz volt kötve.
Így történhetett, hogy a lendítő mozdulat őt is megrántotta, és nem csak Arabel haja lett csurom víz (amit látva az ikrek azonnal elnémultak, és halt "O-ó"-t mormolva feszülten nézték mi fog történni), de Fuwa ruhája is jócskán kapott a vízből.
Pár pillanatig összezavarodva meredt hol a ruhájára, hol a fiúra pislogva látszólag sírásközeli állapotban.
Aztán meglátta a fiú vidám arcát, és meghallotta a nevetését, és ő is nevetni kezdett. Végülis nem tragédia, hogy vizes a ruhája... még csak hideg sincs, hogy fázna miatta... sőt, tulajdonképpen ha belegondol valamilyen szinten kellemes is.
Eközben Arabel mocorogni kezd, és Tengerszem érintésére ki is nyitja a szemét.
Néhány pillanatig azt sem tudja, hogy hol van, pislog körbe, de nem igazán fogja fel, hogy ott van a trió, aztán meglátja az ikreket, eljut a tudatáig, hogy a hajából csöpög a víz, és veszedelmesen vörösödni kezd az arca.
- Miért nem tudtok egyszer az életben békénhagyni, hogy kialudhassam magam? Nem elég, hogy egész nap dolgozom, és utánatok rohangálok? - szűri a fogai között próbálva mostmár gyorsan magáhoztérni.

by **Simeon** Szer. Okt. 23 2019, 16:31

Simeon egy pillanatra megszeppent, ahogy tudatosult benne a hiba - ráadásul nemcsak az alvó lányt, de még Fuwát is lefröcskölte! Bűnbánóan nézett rájuk, de hamar megtalálta a mosolyát, hisz végülis senkinek nem esett baja, nem? Ez a kis víz meg amúgyis hamar elpixeleződik... és még a céljukat is elérte!
A lány ugyanis felébredt.
- Te vagy Arabel? - dugta bele a fejét a képbe Simeon, mielőtt a lány folytathatta volna a fiúk leszidását, kezei között a vödörrel, amiből még mindig csepegett egy kis víz - Elnézést-bocsánat, de ez én voltam, de csak játékból és véletlenül! - dobta el gyorsan a tárgyat fülig érő vigyorral, ami nagy robajjal csattant mögöttük, valahol a csúszda aljában - Az ikreknek szántam, amiért összebilincseltek minket... - magyarázta és fogta meg Fuwa kezét, amin ott volt a bilincs, csakúgy, mint a sajátján is. Ránézett Fuwára, elmosolyodott és a dühös lányhoz vezette őt - Tudsz benne segíteni? Surprised

- kérdezte és mutatta neki a láncot, ami összekötötte őket. Közben Tengerszem amolyan engesztelésül fújt egy buborékot is a lánynak (hiszen végülis ő kezdte az egészet), utána pedig odacsúszott idomárjához és odaadta neki a narancssárga játékot: Simeon tegye csak el egyelőre, jó lesz az még később is!
- Ó, igen, én Simeon vagyok, ő pedig Fuwa, és ő Tengerszem - jutott eszébe a srácnak az illendőség, ha kicsit későn is - Te itt laksz? - nézett aztán körbe, mert ekkor jött rá, hol is vannak tulajdonképpen: ide szinte alig jutnak le a fénycsíkok! Megnézte magának azt az egy kicsiny ablakot és megcsóválta a fejét: nem is tudta elképzelni sem, hogy valaki ilyen mélyen tudjon aludni egy ilyen sötét helyen, méghozzá fényes nappal! De csúszda legalább volt. Az egyetlen vicces dolog ebben a félhomályos, kicsiny pincében...

by **Silence** Csüt. Okt. 24 2019, 21:05

Morgolódás közben akasztotta meg Simeon kérdése Arabelt. Emiatt pedig a lány pár pillanatig értetlenül, meglepetten pislogott.
- Persze hogy én vagyok... - válaszol nagy szemekkel, végigmérve a fiút. - Ők miért vannak itt? - kérdezi az ikreket ingerülten, de már nem annyira, mint az első kifakadásakor.
- Semmi baj, az idióta öccseim rángattak bele - válaszol Simeonnak. Az ikrek megkukulva ácsorognak, nem túl látványosan, de lesütött szemmel. - Meg is érdemelték volna - nevet fel, mikor kiderül, mi lett volna a célja annak a vödör víznek.
Fuwának pedig a következő pillanatok, sőt percek kiestek, teljesen. Simeon megfogta a kezét. Olyan meleg keze volt... Megnyugtató, és vidámságot is áraszt, és így a világon semmi baj nem létezett. Fel sem tűnt neki, hogy a gondolatsorba bele is vörösödött, ahogy az sem, hogy Simeon mozdulatát követve automatikusan emelte ő is a kezét, miután ösztönösen hagyta a fiúnak, hogy odavezesse a lányhoz, akit... hogy is hívnak?
- Ez a két tökfilkó már megint elfeledkezett a kulcsról? - kérdezi lemondó sóhajtással feltápászkodva.
- Ez nem igaz! - fakadnak ki a fiúk. - Tudtuk, hogy nálad lesz, csak nem tudtuk hova tűntél. Megijedtünk... - panaszolják, mire Arabel kicsit megenyhül, magához öleli őket, aztán Simeon és Fuwa felé fordult.
- Ne haragudjatok rájuk, ütődöttek... - kér bocsánatot az ikrek nevében, és kotorászni kezd a zsebében.
Nem sokára pedig előszed egy kulcsot, és pillanatokon belül leoldja a bilincset a még mindig összefogott kezekről. Merthogy Fuwa teljesen megfeledkezett róla eddigre, hogy még mindig nem engedte el Simeon kezét, bár az arca még mindig vörös volt kicsit a fiú érintése miatt. De most nem zavarta, csak a gondolatait kuszálta össze a dolog, de az nem fordult meg közöttük, hogy akár egy kicsit is elhúzódjon, vagy elengedje a fiú melegséget árasztó kezét.
Akkor sem, amikor a bilincs már percek óta rajta sem volt a kezén. (Eltűnt egyáltalán? :O)
Arabel közben felnevetett Simeon kérdésére.
- Nem, dehogy. Csak odafent akkora zaj van mindig, és ez a két bugris is folyton hangoskodik körülöttem, hogy nem lehet pihenni. Gondoltam kicsit elbújok, és kialszom magam, erre ide is követnek - magyarázza, a végére kifejezetten panaszosan.

by **Simeon** Szomb. Okt. 26 2019, 21:50

Tengerszem megilletődötten figyelte az emberek között zajló jelenetet, és még arról is megfeledkezett, hogy a lánynak fújt buborékját kipukkantsa: a gömb ott lebegett körülöttük még hosszú hosszú másodpercekig. Ő örült, hogy Arabel végülis nem haragudott meg rájuk - vele ellentétben Simeon ezt biztosra vette és derűs vigyorral kommentálta a kijelentést, miszerint az ikrek megérdemelték volna a vizet. Egyvalamit viszont nem értett: ha a fiúk tudták, hogy Arabelnél van a kulcs, miért nem mondták ezt el nekik és csatlakoztak esetleg hozzájuk? De persze, ha ütődöttek, akkor azok - vont vállat az idomár vidáman és rámosolygott Fuwára, akivel milyen jót mókáztak együtt az előző órákban!
- Nem haragszunk, jó kis napindító volt! - felelt is szinte azonnal, persze csak a saját nevében, de elnézve a mellette ácsorgó lányt, Simeon nem tudta elképzelni, hogy Fuwa haragudna - Ó, tehát ez a titkos helyed? - nézett körül, mert így már mindjárt más volt a helyzet! - És ha lefelé csúszda van, felfelé hogy lehet menni? - kérdezte aztán, mert tényleg, ide mindannyian csak lecsúszdáztak eddig. Vagy van lépcső is? Fuwa kezét pedig mindez idő alatt teljes természetességgel fogta. El is feledkezett róla, hogy el kéne engednie - de miért is kéne?
Tengerszem volt az, aki megszakította a pillanatra beállt csöndet: a polip, mostmár, hogy megoldódott a bilincses probléma, hasát mutogatva követelte magának, amit gazdája megígért neki: nemrég még ebédelni készültek!
- Igen, igaz is! - nevetett fel Simeon - Van egy megbeszélt ebédünk hármasban - nézett Tengerszemre majd Fuwára nevetősen, mire a fiatalkorú polip csak hevesen bólogatott - Köszönjük Arabel a segítséget! - vigyorgott még rá a lányra Simeon, majd ha az ikrek is belementek, pacsira nyújtotta nekik a kezét - Ha legközelebb találkozunk, befejezzük a vizicsatát - kacsintott rájuk, majd petjével egyetemben elköszönt a társaságtól és úgy ahogy voltak, Fuwával kézenfogva elindultak a legközelebbi nem-csúszda-bejáratú étterem felé: attól még, hogy a bilincs már nem volt rajtuk, még befejezhették, amit elkezdtek, nem?

by **Silence** Vas. Okt. 27 2019, 09:30

Sem Tengerszemről, sem az ikrekről, sem a lányról nem tudott. Arról annál inkább, hogy Simeon rámosolygott. Ettől viszont egy árnyalattal pirosabb lett az arca, és ő is mosolygott.
Sokminden járt a fejében, és sokféle érzelem kavargott benne, de a harag az a lehető legtávolabb volt mindegyiktől. Nagyon örült ennek a napnak, hogy Simeonnal lehetett, és azt se bánta volna, ha végigjárják újra az egészet. A bilincsről meg teljesen el is feledkezett.
- Úgy is mondhatjuk, de azt hiszem keresnem kell ujjat - kuncogott Arabel a párost nézegetve.
- Azért legalább értenek hozzá, hogy kiket választanak.. - mormolta alig hallhatóan, de egyre szélesebb mosollyal.
- Kifelé? Egyszerűen - mosolygott Arabel, és maga mellett kinyitott egy ajtót, ami eddig valószínűleg takarásban volt, aztán az ikrekhez lépett, hogy kézenfogja őket.
Fuwa csendesen követte Simeont, és az ebéd említése már hozzá is eljutott. Szinte ragyogó arccal bólogatott Simeonnak. Akkor még nem kell elválnia az idomártól, és a poliptól! Ennél jobbat pedig pillanatnyilag el sem tudott volna képzelni.
- Oh, hát akkor igazán nem akarunk zavarni - vigyorgott a hármasra Arabel, és visszafogta kicsit az ikreket, hogy felsétálhassatok a lépcsőn. Simeon köszönetét követve pedig Fuwa is rámosolygott Arabelre.
- Nincs kegyelem - vigyorogtak össze a fiúk, belecsaptak az idomárfiú kezébe. Fuwa csak figyelte, aztán megcsóválta a fejét, de halkan kuncogott. Biztosan nagyon izgalmas lesz a dolog, és reméli, hogy ő is ott lehet...
Végül Simeonnal és Tengerszemmel együtt felsétált a vendéglőbe, és esze ágában sem volt hogy valaha el kéne engednie a fiú kezét.
Pedig mégis csak muszáj lett, mikor leültek ebédelni. Hirtelen meg is lepődött, és fogalma sem volt mit kellene ennie, pedig sok finomság volt ám a kínálatban.
Végül megvárta, hogy Simeon és Tengerszem mit eszik, és úgy döntött, megkóstolja ugyan azt, amit a fiú.

by **Simeon** Szomb. Nov. 09 2019, 14:44

Simeon egyre növekvő jókedvvel köszönt meg mégegyszer mindent és amikor Arabel kinyitotta nekik az ajtót, először felkukucskált, hogy vajon mennyire lesz sötét a felfelé vezető úton. Persze Fuwával együtt egészen biztosan jó lesz, odaföntről pedig hangok hallatszódtak és tányércsörömpölés.
- Ó, tehát mégiscsak étterem! - nevetett a fiú boldogan, de hiába tűnt el róluk a bilincs, már anélkül is figyelt rá, hogy lehetőleg ne legyen túl hirtelen, hiszen még mindig kéz a kézban lépkedtek a lánnyal, ezt pedig Simeon sem szerette volna megbontani még. Nem is figyelt fel rá, hogy miért. Csak... nem. Mert jó volt így! Tengerszem eközben már rég a lépcső felénél járt és türelmetlenül szólt vissza az ikrekkel lepacsizó gazdájának, hogy hahó, itten étkezés van készülőben! A fiatalkorú polip a szája szélét nyalogatta és mire Simeon felért Fuwával, a pet már le is ült egy üres asztalhoz és az étlapot tanulmányozta, kevés sikerrel: Simeon csak nevetett rajta.
- Gyere, felolvasom - mosolygott és ült le Tengerszem mellé, amikor pedig el kellett engednie Fuwa kezét, valahogy... elkezdte hiányolni a melegséget, ami megszűnt ezzel együtt. A kezére bambult, majd rámosolygott a lányra: milyen jó hármast is alkotnak ők együtt! Aztán ahogy ígérte felsorolta az itt kapható ételféléket állatkájának és mint az már szinte szokássá vált, ha együtt ettek, szándékosan kihagyta a listából a halból és tengeri herkentyűkből készült ételeket. Nem akarta, hogy Tengerszem megtudja, ha polipot is lehet kapni. Az nagyon, nagyon csúnya dolog lett volna az idomártól! Végül megjelent egy pincérnő, Simeon pedig először Fuwára pislogott, hogy a lány választott-e már, de mivel ugyanazt kérte, mint ők, kis töprengés után a fiú kért három nagy tál rament és mellé három gyozát, ami az étlapon különösen ínycsiklandozónak tűnt. Szósszal együtt, természetesen.
- Te miket szoktál enni? Mi a kedvenced? - tudakolta a fiú Fuwától, amíg vártak, amikor pedig végre kihozták a rament, az elsőt Tengerszemhez csúsztatta oda: a polip alig várta már, hogy pocakja újra tele legyen, Simeon pedig örömmel nézte petje boldogságát. Éshogy desszertet egyelőre miért nem rendelt? Remélte, hogy polipja tele lesz, mire eljutnak odáig, bár ez eddig még egyszer se jött össze. De most azért hátha! Hiszen a reggelijük is egészen bőséges volt...

by **Silence** Szomb. Nov. 16 2019, 17:41

Hát... Fényárnak nem mondta volna, de nem volt kifejezetten sötét sem a lépcsőn. Simeonnal együtt pedig egyáltalán nem zavarta az enyhe félhomály.
A gyomra pedig azt a pillanatot választotta, hogy Tengerszemhez hasonlóan ételt követeljen, mikor Simeon megállapította, hogy odafent tényleg étterem van. Nos, annál jobb, hogy a fiúval ebédelhet!
Nem tudott nem derülni a polipon, ahogy már le is foglalt a hármasnak egy asztalt. Már nem figyelt oda, csak ösztönösen követte a fiú lépéseit, és mozgását, felvette az ütemét, így egy pillanatra sem kellett a kézfogást megbontani. A világon a legtermészetesebb dolog volt, hogy Simeon fogja a kezét, ő pedig megy utána. Annyira, hogy nem is volt tudatában, hogy ez a helyzet.
A felolvasást ő is kíváncsian figyelte, de dönteni nem tudott... Valahogy most úgy érezte, bármi rettenetesen finom lenne. Ezért várta ki végül, hogy az idomár páros mit eszik, és kérte ő is ugyan azt. Valószínűleg az lesz a legfinomabb az egész étteremben, amit ők kérnek.
Viszont mégsem volt olyan felhőtlen a dolog... Valami hiányzott... Nem tudta volna megmondani mi, de ösztönösen is a saját keze után nyúl... Valahogy hideg volt... Kellemetlenül hideg.
Próbálva kitalálni, hogy mi történt - hiába - elmerengett kicsit, de valahogy nem tudta a gondolatait egy kedves, mosolygós arcról elterelni...
A kérdésre kicsit zavarba jön, elpirulva az elé kerülő tányérba bámul, és beletelik pár percbe mire visszazökken a valóságba annyira, hogy válaszolni tudjon.
Végre a füzetet is elő tudja megint halászni, így a tőle megszokott módon kezdi megfogalmazni a választ.

Szeretem a csokis sütit, a paradicsomot a tojást, a tésztát, és a hínárt is!

sorolja, valamiért a tányérjában lévő összetevők felét beleszőve.

Ti miket szerettek?

kérdez ő is kíváncsian, buta gondolattal a fejében.

by **Simeon** Kedd Dec. 03 2019, 22:34

Simeonnak fel sem tűnt, Fuwa mennyire elmerengett, Tengerszem pedig, hát... nem vette le szemét arról a pontról, ahol a pincér eltűnt a konyha felé. A polip tudta, hogy nemsokára visszajön, hiszen az ételt gyorsan hozzák - benne fel sem merült, hogy ne pár másodperc lenne elkészíteni egy ilyet, dehát ő márcsak így szokta meg. Simeon pedig nem bírt rajta eleget ámuldozni, még mindig. Így hát mire feltette a kérdését és Fuwa elővette a füzetet, hogy választ írjon, már előttük is volt a gőzölgő leves, amit Tengerszem minden más ingert kizárva kezdett el magába tömni.
- De jó! - lelkendezett közben idomárja Fuwa válaszát bámulva - Akkor jót választottam neked! - vonta le a következtetést büszkén és boldogan és a lány tányérjára nézett, amin nagyon nagyon sok volt abból, amiket az imént felsorolt! Kedve lett volna nevetni, csak nevetni hosszan. Melegen rámosolygott a lányra, miközben újabb sorokat írt és amíg Fuwa nem kezdte el enni a levesét, addig Simeon sem nyúlt hozzá a sajátjához. Mert az nem lett volna illendő, ugye? Meghát, ő annyira nem is volt éhes...
A kezük összeért, ahogyan átvette tőle a füzetet újfent.
- Hát, leginkább hínárt meg tojást és tésztát mi is, illetve a finom ízes húsokat - bólogatott a fiú, aztán gyorsan közelebb hajolt Fuwához és halkan, nagyon halkan a fülébe súgta - De semmilyen tengeri herkentyűt nem, pssszt - intett Tengerszem felé, akinek fel sem tűnt, hogy róla van szó: hát hogy is tűnt volna, még a ramenje majdnem negyede megvolt!
- Jóétvágyat! - emelte fel aztán a tányért a fiú és ő maga is belekezdett végre, persze csak ha a lánynak nem volt több kérdése még. Mert azokat mind megvárta bizony! - Ízlik? - tudakolta szinte rögtön, amint Sil megkóstolta az ételt: biztos akart benne lenni, hogy jót választott és igaz neki ízlett (és láthatóan Tengerszemnek is), de a fiú mindenképpen Fuwa véleményére volt kíváncsi - Képzeld egyszer voltunk egy tengerparti kis étteremben - jutott eszébe és kezdett is bele két falat között - Majdnem mindenhol megkóstoljuk a rament, de ott nagyon rossz volt! A tészta félig nyers és olyan kevés levet adtak, és azt is túlsózták! Biztos valami helyettes szakács volt bent, alacsony jártassággal, mert ú, ú képzeld volt egy pár a mellettünk lévő asztalnál, akik úgy felháborodtak, hogy még a vizüket is kiöntötték véletlenül! Aztán szárítkózhattak meg, de közben meg...
És ez így folytatódott, nos... elég sok ideig. Simeon levese talán nem csoda, de nagyon lassan fogyott és végül Tengerszemnek kellett szólnia, hogy ő már a másodikkal is végzett, idomárja pedig még a leves felénél se tart! Persze Tengerszem tudta, hogy ez lesz. Ha Simeon egyszer belelkesedik egy történetbe, semmi, még a kihűlőfélben lévő étel sem állítja meg... de a polipnak volt erre egy trükkös módszere, így miközben Simeon heves kézmozdulatokkal éppen azt taglalta, milyen pocakos volt a szakács és milyen nagy, fekete szakálla volt (biztos kalóz, Simeon tutira vette!), a pet észrevétlenül ráhelyezte két csápját Simeon gyozás tányérjára kétoldalról. Majd a másik két csápját a saját, immáron üres tányérjára... és sitty sutty kicserélte a kettőt! Nem, Simeon nem vette észre. Az ilyeneket sosem veszi észre! Tengerszem tehát elégedetten folytatta az étkezést és így, így tudtak nagyjából egyszerre végezni. A polip pedig - Simeon történetének végén, hisz korábban úgyse tudott volna beleszólni - megnyalta a szája szélét:
- Phh-hhhpbr-brrph! (Jöhet a desszert!)

by **Silence** Kedd Dec. 03 2019, 22:47

Szélesen mosolyogva bólintott. A legjobbat. Igazából teljesen mindegy lett volna, mit választasz, az a legjobb lett volna. Még akkor is, ha történetesen a moszatot szeretnéd hernyósalátával. Na persze azért szerencse, hogy nem azt szereted.
Az előtte gőzölgő étel illata révén viszont a gyomra újra emlékezteti, hogy jó lenne, ha mostmár enne is a hosszú nap után, úgyhogy lassan, és kifejezetten ügyetlenül nyúl az evőeszközért, hogy pár falatot egyen, mielőtt tovább beszélget. Csakhogy közben nem nagyon akaródzik a tekintetét a tányérjára fordítani rólad, úgyhogy csak harmadik próbálkozásra sikerül a kezébe szereznie az evőeszközt, és újabb négy próbálkozás szükséges, hogy az első falat a szájába jusson. De ez sem tűnik fel neki. Sose volt különösebben ügyes, szinte természetes, hogy esetlenkedik most is... Ugye?
Egyre szélesebb mosollyal hallgatja, miután sikeresen lenyelte ezt az első falatot, hogy Tengerszemmel pontosan ugyan azokat az ételeket szeretitek, mint ő!
Fülig pirul, de egy tapodtat sem mozdul, mikor közelebb hajolsz hozzá. Zavarán kicsit úrrá léve megértően bólint. Persze, hiszen Tengerszem is tengeri állat, furcsa lenne ha olyasmit enne, te pedig olyan kedves vagy, hogy te sem eszel. Teljesen világos.
Miközben meséltél egyébként ő is elfelejtette az előtte lévő tál ételt, viszont arra felfigyelt, hogy Tengerszem próbálja elemelni az adagodat.
- Hé! - kiált fel félig-meddig felháborodva, félig-meddig riadtan, és gyorsan odébb húzza a tányérodat. Közben viszont megérti, hogy Tengerszem még éhes, úgyhogy ha meg nem akadályozod, a sajátját viszont odanyújtja a polipnak, hogy azt egye meg.
Így végül elégedetten dől hátra, aztán mikor a polip tányérja kiürült, és valamit mondani szeretet volna, kíváncsian pislogott, olykor rád is, mert bár szeretné, még nem érti, amit az állatka beszél.
A pincér közben észrevette az üres tányérokat, és oda is lépett az asztalhoz, engedélyt kérve, hogy elvigye őket.

by **Simeon** Kedd Dec. 10 2019, 22:33

Simeon nem is vette észre, hogy elidőzött még kicsit - csak pár másodperc erejéig - Fuwa közelében, mielőtt visszahajolt volna a tányérja fölé. Valami furcsa bizsergés futott rajta végig, ahogy megérezte a lány édes illatát, de végül tekintete visszatért a bólintáshoz és rögtön el is mosolyodott, hiszen így, hogy ezt Fuwa tudja, a tengeri ételek rejtve maradnak Tengerszem előtt. A polipját pedig semmiképpen sem bántotta volna meg! Szeretettel nézett rá, ahogyan megannyi csápjával a gyozát falja.
Aztán hamar belefeledkezett a történetbe, amit talán azon az egy dolgon kívül semmi más nem tudott volna megszakítani. Még a mondatát se fejezte be, úgy bámult Fuwára csillogó, nevetős szemekkel:
- Még sose hallottalak - mosolygott - Ezek szerint csak nem szeretsz beszélni? - gondolkodott el, de aztán megrázta a fejét és megsimogatta a rápirítás miatt pipacsvörös és kissé sértett polipot - Ne aggódj, nem történt semmi baj - fordult Fuwa felé, majd ő maga tolta oda a gyozás tálját Tengerszem elé, még mielőtt Fuwa megtehette volna helyette. A polip ettől aztán azonnal elfelejtette az imént történteket és már látott is hozzá a következő fogáshoz.
- Amúgysem voltam olyan éhes... - szabadkozott még a srác - Tengerszem meg mindig sokat eszik, már megszoktam - nevetett - De rendes vagy, hogy szóltál - mosolygott aztán és közben csak csak rájött, hogy Fuwa őmiatta nem eszik, így igyekezett csöndesen megvárni, hogy legalább a ramen elfogyjon. Addig ő is bekanalazta a kihűlőfélben lévő levesét.
- Azt mondja, hogy szeretne desszertet is - fordított Simeon némi módosítással - Köszönöm - pillantott fel közben a tányérokat elvivő pincér felé, majd folytatta ott, ahol abbahagyta - Te kérsz valami édességet a végére? - kérdezett és amint pedig megvolt a válasz, már adta is le a rendelést. Tengerszem mindeközben elégedetten és lassan megtelt pocakkal pihegett: örült, hogy ennyi mászkálás után végre jól megtöltheti a gyomrát.

by **Silence** Szer. Dec. 18 2019, 10:51

Elvarázsolta, hogy mennyire szereted Tengerszemet. Ő is szereti, úgyhogy ha azt mondod nem szabad hangosan tengeri ételekről beszélni, akkor bizony nem fog. Még egy egész kicsikét sem!
A történet ezúttal nem varázsolta el annyira, hogy Tengerszem akcióját ne vegye észre, és igyekezett minél gyorsabban intézkedni, hogy ne maradhass éhes.
Az akciója viszont megakadt miután félrehúzta a tányérodat, és megjegyezted, hogy még nem hallottad beszélni. Kicsit elpirult, és gyorsan a füzetébe kezdett írni valami válasz félét, közben pedig csak a szeme felső sarkából látta, hogy végül mégiscsak a poliphoz kerül a tányérod. Meg is akad kicsit az írásban, de megnyugszik tőle, hogy azt mondod, nem történt baj. Tehát gyorsan befejezete az írást, és odatolta neked a füzetet, kicsit nehézkesen, mert így nem maradt lehetősége, hogy valami mögött menedéket találjon. Biztos furcsa, hogy ő nem szeret beszélni...

Nehéz beszélni. És fárasztó. A többiek pedig nehezen értenek, ha beszélek, úgyhogy írásban sokkal jobb. Úgy gyorsabb, és érthetőbb is mit szeretnék.

Kivételesen oda sem néz, míg olvasol, hanem oldalt próbál keresni valamit, amit bámulhat. Legalábbis pár másodpercig. Aztán felülkerekedik a kíváncsisága, és óvatosan próbál visszalesni, hogy mégiscsak lássa, mit szólsz a magyarázathoz. Egyszer még elkapja a tekintetét, aztán viszont szép lassan megint rád figyel láthatóan is.
Ahogy így visszahelyezkedett, véletlenül ért a keze az evőeszközhöz, és így eszébe juttatta, hogy neki étele is van, és hogy rá vártok. Kicsit elszégyenli magát, és igyekszik gyorsan befejezni a ráment. Legalábbis amennyit meg bír enni belőle. Mire a pincér megérkezik, oda is adja neki a tányérját.
Végül megértve Tengerszem mondandóját elnevette magát. Tengerszem tényleg szereti az édességet. A kérdésedre pedig rövid gondolkodás után megrázta a fejét. Ő már nem éhes, úgyhogy nem kell neki édesség.

De nagyon szivesen megvárlak titeket.

mondja a füzetén keresztül sebtiben. Nem szeretne még elválni... Veletek észre sem vette, hogy már jócskán délutánba nyúlt az idő, és lassan haza kellene mennie.

by **Simeon** Hétf. Dec. 23 2019, 17:05

Ezen helyzet azon egészen kivételes esetek közé tartozott, amikor Tengerszem figyelmét úgy terelte el valami, hogy előtte még ennivaló volt. A polip érdeklődéssel hajolt oda a füzethez, amit Fuwa Simeonnak adott és igaz továbbra sem tudott olvasni, de szinte kérte, hogy gazdája ezt, ezt az egyet most fordítsa le neki. Mert Tengerszem tudni akarta a választ - nagyon de nagyon, hiszen eddig sosem kérdezte, Fuwa miket válaszolgat gazdájának, de úgy gondolta, hogy ez az emberek dolga, meghát... amúgyis gondolatait hol a vizipisztoly, hol pedig valamilyen étel kötötte le. De most nem.
Simeon persze észlelte a hang nélküli kérést és mosolygósan bólintott:
- Nézd, itt kezdődik. Azt írja, hogy "Nehéz beszélni. És fárasztó. A többiek pedig nehezen értenek, ha beszélek, úgyhogy írásban sokkal jobb. Úgy gyorsabb, és érthetőbb is mit szeretnék." - mondta és mutatta is a kezével, hogy hol jár a füzetben. Tengerszem csillogó szemmel szívta magába az információkat, Simeon pedig hol őrá, hol a lányra mosolygott. Végül persze válaszolt Fuwának is.
- Én értettelek, de ha nehéz neked, jó a füzet is - bólintott jókedvűen és tényleg, fel se merült benne, hogy ez probléma legyen és így nem is mutatta ennek semmi jelét. Végig örömmel és boldogan nézte, ahogyan a lány bekanalazza a levesét, amikor pedig megjött a pincér, Fuwa válasza után csak polipjának rendelt édességet, ami hamar meg is érkezett.
- Kint se szoktál beszélni, igaz? - tette fel végül a kérdést kis gondolkodás után, hisz ez érdekelte és most amúgyis mindketten Tengerszemet várták - Igaz jó régen volt... én már szinte nem is emlékszem - esett töprengőbe, majd megvonta a vállát és jólesőn dőlt hátra a székében: egyszer majdcsak kijutnak, akkor pedig egészen biztosan sokat, nagyon sokat fog a szüleinek mesélni mindenféléről, ami itt történt! Meg Tengerszem mellett Fuwáról is. A szülei biztos nagyon szeretnék őt!

by **Silence** Hétf. Dec. 23 2019, 23:46

Fülig vörösödik, mikor fel is olvasod amit írt. Így olyan furán hangzik... Másképp, mint a fejében hangzott... Akkor is ha mosolyogsz... Ő igazán szeretne veled rendesen beszélgetni, nem tehet róla, hogy olyan nehezen megy neki... Ráadásul most meg sem tudja próbálni, mert gombóc van a torkában...
Alig tud valahogy válaszolni, mikor azt mondod értetted. Hiszen alig volt mit érteni... és nem is figyelt oda, mert el volt foglalva vele hogy az ételt megmentse.
Sokáig babrál is a füzettel, mire sikerül valami épkézláb mondatot kerekíteni. Mikor végre sikerül, akkor még mindig zavarban tolja oda az asztalon az írást, de oda sem néz, így el is méri a mozdulatot. Végül nem a füzet, hanem az ő keze akad meg a te kezedben. Ettől aztán kicsit megijedt, és előbb a tekintetét kapta oda, aztán gyorsan igazított egyet a füzeten, és ezúttal Tengerszemet találta meg, és őt figyelte zavarában.

De nem kellett sokat mondani. Ha sokat kéne az nem lett volna jó

A kérdésed azért kicsit visszazökkenti az egyensúlyba, és visszavéve magához a füzetet mostmár könnyebben válaszol miután bólintott. Tényleg nem szokott beszélni kint sem...
Mikor végzett az írással még egy pillanatig hezitál.. Merje odatolni megint a füzetet? Végül aztán úgy dönt, igen, mert tulajdonképpen nem volt baj... Sőt, máskor sem lenne baj, ha hozzáérne a kezedhez! A gondolattól elmosolyodik, és úgy tolja oda eléd az írást.

Nem szoktam... Kint én sem értem a többieket... És nem is látom őket. Kint még nehezebb... Te hogy-hogy nem emlékszel? Az szomorú...

Közben a pincér sem lustálkosott, meghozta Tengerszemnek a várva-várt édességet.

by **Simeon** Hétf. Dec. 30 2019, 17:07

Simeon boldogan nyúlt a füzetért, aztán csak-csak Fuwa kezét fogta meg helyette gyengéden és a meglepettségtől csillogó szemekkel. De csak mert már úgyis összeértek! Bizony! Aztán (igaz kicsit későn), de ő is kapcsolt és elvette a füzetet is: észre sem vette, hogy a lány elkapta a pillantását; addigra már a sorait olvasta bőszen, Tengerszemmel együtt.
- Hmm, igazad van! - nézett aztán rá Fuwára, még bólogatott is hozzá - Ez csak egy szó volt, szóval ha többet kéne, úgy nem érteném... - esett gondolkodóba, de nem olyan sokáig. Végül csak felnevetett és belenézett a lány szemébe: szép, nagyon szép volt és még a fénycsíkok is kedvelték, hiszen itt-ott játszottak, szinte pattogtak rajta. Simeon alig tudott betelni vele. Aztán eszébe jutott, mit kérdezzen és a válasz sem maradt el soká.
A fiút viszont hangos hümmögésre és kivételes agymunkára késztette.
- Szóval nem? - pislogott - De akkor ezek szerint... nem látod a fénycsíkokat sem? - képedt el, mert az egyszerűen elképzelhetetlen volt! - Pedig kicsit mások, mint idebent, mert ott távolabbról jönnek - kezdett el magyarázni, de aztán rájött, mit lehetne tenni! Összecsapta a tenyerét és boldog lelkesedéssel pillantott Fuwára - Képzeld idebent találtunk Tengerszemmel egy helyet, ahol hasonlóak mint odakint! Igaz ahhoz kicsit messzire kell menni a negyedik szint tengerén, de ha szeretnéd, megmutatjuk neked, ugye, Tengerszem?
Tengerszem már rég a süteményével volt elfoglalva, de azért határozottan bólintott.
- Szóval van egy sziget, kicsit sziklás meg minden, és annak tetejéről egészen olyan, mint otthon is... viszont ha nem tudsz úszni... bérelhetünk esetleg egy csónakot! - mosolygott és teljesen meg is feledkezett minden másról, élén a füzetbe írt kérdéssel. Nem, ő már a közös kalandjukat tervezgette: tudta is, honnan fog csónakot szerezni, meg azt is, hogy milyen elemózsiát vigyenek magukkal és megjegyezte a cukrászdát is, ahonnan majd a browniet fogja venni a lánynak. Igen, ez így biztosan jó lesz! A fiúnak minden vágya volt megmutatni Fuwának azt a látványt. És hogy fog neki tetszeni a kristálybarlang is! De az meglepetés lesz, azt biztosan nem fogja elmondani előre! - Viszont sokat kell pihenni előtte - mosolygott, fejében pedig már a lehetséges útvonalak pörögtek - Na, mit szólsz, eljönnél velünk?
Ha pedig Fuwa rábólintott, Simeon majdnem felugrott székéből örömében.
- De jó! Ésés van egy rövidebb és egy hosszabb út is. Ha a hosszabbon megyünk, megmutathatom, Tengerszem hol fejlődött fiatalkorúvá. Tudod, a sellőslány, meg a bátyjai, akikről már meséltem - mondta és tényleg, teljesen odavolt az ötlettől. Fuwa szavaiba a füzetből nem is gondolt bele: a lényeget (a fénycsíkokat!) értette, más pedig nem volt fontos - hiszen úgysem odakint vagyunk, nem? De meg akarta mutatni a lánynak, miről maradt le. Segíteni akart neki bepótolni mindent, hiszen a fénycsíkok csodálatosak! Akárcsak Fuwa.
- Hazakísérlek - nyújtotta kezét később, amikor már a pincérnek is kifizette a számlát, útközben pedig a csónakbérlő, szakállas npc-ről mesélt és a küldetésről, aminek teljesítéséért a bérlés lehetőségét megkapta. Nem is figyelte, hogy elment az idő... dehát jó társaságban bizony gyorsan megy az! És így, hogy már megvolt a következő közös napjuk terve, Simeon számára végre volt valami, amit várhatott.

by **Silence** Vas. Jan. 05 2020, 01:46

Elvörösödik, de kicsit mosolyog, miközben - lassú mozdulattal... valamiért nehéz azt a füzetet a kezedhez igazítani - végül a kezedbe adja a füzetet.
Bólint, bár kicsit csalódottnak tűnhet. Ő se tudja miért. Nem jött rá, hogy ő tulajdonképpen azt szeretné, ha értenéd, amikor beszél, és éppen azt erősítetted meg, hogy hiába. Maradnia kell a füzetnél. Ami nem baj... csak veled olyan jó lenne rendesen is beszélni.
Ez a csalódottság viszont szinte rögtön elszállt a tekintetéből, ahogy nevettél, és a szemébe néztél. Olyan mosolygós szemed van... És meleg. És megnyugtató is!
Kicsit kényelmetlenül bólint. Tényleg nem... Még a fénycsíkokat sem... pedig a legcsodálatosabbak a világon! Bizony!
Szomorkásan pislog rád. Ő nem tudja... Tényleg nem, hogy odakint milyenek a fények... Sose látta.. csak éppen meg tudta mondani, hogy nappal van, vagy este.
Annál inkább felvidult, amikor azt mondtad, találtatok olyan helyet, ahol Majdnem ugyan olyan. Akkor ha eleget keresi, ő is láthatja!
A negyedik szint tengerén.... De hiszen az csodálatos. Lelkesen csillogó szemmel hallgat, kicsit még közelebb is hajolva - persze csak így az asztalon keresztül.
Szinte felugrik örömében, amikor még ezt is felajánlod, hogy elkíséritek. Dehiszen az lenne a legeslegcsodálatosabb!
Innentől kezdve lelkesen bólogatott, hogy szeretné, és persze, csónakot is lehet szerezni - kell is, mert sokáig nem tud olyan jól úszni - és hát persze hogy elmenne veletek! Hiszen az lenne a legjobb, ha közösen is felfedeznétek a negyedik szintet. Ami a kedvenc helye, és már elég jól ismeri... De te mindig tudsz olyat mosnani, amit addig nem tudott! Még a negyedik szintről is!
Bólogatott arra is, hogy lehet a hosszabb úton menni, és akkor láthatja hol nőtt meg Tengerszem.
A füzetén keresztül gyorsan el is mondta, melyiket szeretné inkább.

Menjünk akkor a hosszabb úton. Szeretném látni a sellőket!

Mikor a kezedet nyújtottad neki, kicsit habozott, aztán beletette a sajátját, bólintott, nagyon boldogan, és el sem engedte a kezed, amíg vissza nem értetek a Justice League céhháza elé. Azt mondtad Haza kíséred, ő pedig már itt van otthon.
Viszont még mesélsz talán, mire odaértek, ezért szivesen megmutatja, merre van a szobája, hogy ott fejezd be a történetet.

//Admini hozzájárulással, hálásan kérek szépen egy A Gyártó Fegyvere (+3 erő +2 speciális képesség, minden Tier 1-es legyártott gyakori tárgyból kettőt gyártasz, ha a táskádban van) itemet jutalomként Smile

by **Simeon** Csüt. Jan. 09 2020, 18:19

Simeon szinte biztos volt benne, hogy Fuwának tetszeni fog az ötlet, az viszont még ennél is szuperebb volt, hogy a hosszabb utat gondolta ő is! Akkor még többet lehetnek együtt! Ő pedig nem fogja hagyni, hogy bármi is baja essen a lánynak! - hisz mégiscsak egy csónakon terveztek keresztülevezni egy kisebb tengeren.
- Hát, csak egy sellőlány volt, de igazad van, hátha van ott több is! - csillant fel a szeme, miután elolvasta a szöveg második részét is és gondolatban máris azon töprengett, hogyan is lehetne ezeket valahogy odavonzani. Vagy vízalatti barlangokban élnek? Tuti jó mókának ígérkezett ez az egész! Meg valahogy az a kéznyújtás is olyan természetesnek hatott... egész úton úgy mesélt, hogy Fuwa kezét fogta és bár kezdett hűvösebb lenni az idő, mégsem fázott. Boldog volt, talán még soha ennyire. Tengerszem miatt (bizony, miatta, csakis miatta!) meg még lassabban is mentek, a polip ugyanis most ette tele magát, nem rohanhattak csakúgy el Fuwa palotájáig, nem ám! Amikor pedig látótávolságba értek, Simeon még kicsit lassított is... de közben a száját tátotta. Annyira szép és hatalmas épület volt!
- Hű, ez aztán hatalmas! - bólogatott, egy kis csalódottság azonban bujkált a hangjában, hiszen így, hogy odaértek, el kellett búcsúzni. De nem akarta elengedni Fuwát. Sem a kezét... így amikor a lány felhívta a szobájába, földöntúli boldogsággal bólintott rá és mégcsak bele se gondolt, miért. És mesélt tovább... mindenféléről, ami eszébe jutott, közben pedig ide meg oda bámult, mert ez belülről is egészen elképesztő volt! Tengerszem pedig elégedetten és kissé álmosan haladt mellettük és szokásához híven nemigen figyelt oda gazdája hablatyolására. Ha viszont felértek a szobába és végre meg lehetett állni, felkérte magát a lány ölébe és nemsokára el is aludt benne: sokat sétáltak és sokat is ettek a mai nap... a polipok meg nem hosszú szárazföldi túrákra vannak ám programozva!

Admini különjutalomként kérnék az ismerkedésért egy T1 Chick Norris itemet! Smile

Köszönöm!

by **Takada Hiroshi** Hétf. Júl. 27 2020, 21:37

Szafari

A horgászzsinegen és a horgon kívül továbbra sincs semmi komoly horgász felszerelése, ellenben a valóságban szerzett légykötési technikájának hála, az összeguberált hulladékokból sikerült egy műcsalit eszkábálnia. Nem lett ütős a csali, de a csupasz horognál határozottan jobb. Ezen és a nemrég szerzett híren, miszerint a negyedik szinten /ez az a szint ahova még fel merészkedhet/, igazi horgász paradicsom van, nagyon fellelkesült, és újult erővel esik neki a lépcsőknek.

A város nem nyűgözte le igazán. A szokásos épületek, a szokásos emberek, akik gyakorlatilag csak NJK-k, játékossal nem is találkozott, bár az is lehet, hogy csak elkerülte a figyelmét. A piac a maga sajátos kínálatával, mely főleg a kikapcsolódásra vágyok igényeit hivatott kielégíteni. Strand kellékek és apró semmire sem jó mütyürök, bóvli emléktárgyak. Nem sokat időzött el, ép csak annyit, hogy kellő információt összeszedjen, a minden lébe kanál piaci kofáktól a horgász lehetőségekről. A tudás, még ha kétes eredetű is, attól még tudás.
A kikötő viszont bámulatos volt! Tenger amíg a szem ellát, a mólók mellett kis bódék, némelyikében még horgász és halász felszerelést is kapni lehet. ~Na itt nagyon sok pénz fog kifolyni a kezem közül…~ Konstatálja az öreg. A kis bódékat végigjárva megszemléli a kínálatot, tapasztaltabbnak tűnő helyiektől, még kérdezősködik is, hogy mire mivel szoktak menni, és melyik részen érdemes szerencsét próbálni. A kitérő eredménye az lett, hogy az egyik boltosnál félre rakatott egy hat tagból áló kiváló minőségű, kellően rugalmas viszont elég gerinces botot. Egy másik üzletben pedig egy igazán jónak látszó tároló orsót rakatott félre. Ha minden jól megy hamarosan lesz pénze, és akkor azonnal visszajön és elviszi ezeket a kincseket. A shoppingolás végeztével a mólókat és a melléjük kikötött hajókat elhagyva ki ballag, a számára igen kedves részére a kikötőnek, a gátra.
A hajóforgalom egyáltalán nem vészes, ami pedig a kikötők kötelező részét, vagyis a hullámtörőgátat illeti, az egyszerűen zseniális. Az íve nem erős, a külső tenger felöli oldala mellé hatalmas sziklákat borítottak, amik közt a halak tökéletes menedékre lelehetnek. A belső oldal nyugodt vize felöl pedig sima felületű, a fenéklakó állatoknak ideális, gyanítható, hogy az a rész tele van kagylókkal, amik viszont vonzzák a táplálkozni vágyó nagyobbacska halakat, puhatestűeket, netán tüskésbőrűeket, már ha élnek itt olyanok. ~Ha hal lennék, biztos itt akarnék élni~ Takada jó néhányszor végig sétál a hullámtörőn oda-vissza és alaposan megszemléli mindkét oldalon a vizet. Végül döntött, először a belső peremen próbál szerencsét.

A nevetségesen ócska felszerelését előszedve előkészíti a készséget. A terve az, hogy egy kis súllyal a zsinór végén a fenékre engedi a szereléket. A horgot a műcsalival a nehezék (ami egy összeguberál rozsdás vaskarika) felet egy arasznyival rögzítette, így lehetősége van a zsinór emelgetésével úgy mozgatni a csalit, hogy közben a súlyt nem emeli el a fenéktől. Várakozása szerint a csali hullámzó mozgása kapásra ingerli az esetleg itt portyázó ragadozókat. Nos ez a terv, hogy mi lesz belőle azt majd meglátjuk.
A harcművész először a hullámtörő végéről kezdi a próbálkozás, mivel itt viszonylag erős és egyenletes az áramlás, ami kedvez a rosszarc ragadozó halaknak, mert pont az orruk elé sodorhatja a kis halakat amik még nem bírnak annyira a sodrással. Leeresztve a csalit vár egy pár pillanatot, majd kezdi az emelgetést. Nem időzik sokat egy helyen, mert ezen a részen inkább beállnak a halak az áramlással szembe, és azzal szemben úszva egy helyben tartják magukat. Vagyis ha két három mozgatásra nincs rávágás, akkor ott nincs is hal. Legalábbis olyan, amit így megtudna fogni. A csalit igazán nem is emeli ki a vízből, csak a súlyt emeli el, és egyet oldalt lépve visszaereszti az aljzatra a súlyt majd kis szünet és kezdődik a pöcögtetés. Nincs reakció, újra elemeli a súlyt lép egy lépést oldalra, súly vissza, kis szünet, majd pöcögtet. Ha ez így monotonnak hangozna, az csak azért van, mert az is. De az öregnek, most pont erre van szüksége, mert a monoton cselekvés alatt kattoghat az agya a vele történteken. Megtudta, hogy van egy céh, az Artes. A tagjaik nem firtatják ki honnan és miért került a játékba, valamint a céljuk, hogy előre jussnak, de ne mások kárán. ~Miko-san nagyon hasonlít az igazgatónőre… már mit habitusában, mert feleannyi idős sincs, de pont olyan anyáskodó. Persze nem pejoratív értelemben… óv mindenkit még a széltől is, és ha tehetné, az összes gyámoltalant felkarolná.~ Azt is megtudta, hogy a céh székhelye a tízes szinten van, ami neki még elég távolinak tűnik, de a nő hatására, most már nem csak teng-leng és él, ahogy tud, már van célja. Eljutni a 10-es szintre. Ezt a szafaris dolgot is azért kezdte el, mert lehetőséget látott benne, az előre jutáshoz. Zárkózottsága ellenére még egy alapítványhoz is csatlakozott, abban a reményben, hogy gyorsabban hozzásegíti a kellő tapasztalthoz. ~Talán pont Ő volt az, aki a felénk mutatott kedvességével, rádöbbentett, talán van olyan a valóvilágban is aki nem vetett meg azért amit…~ a gondolat nem zárult le, mert a pöcögtetésre, a zsinór egy erős ütést közvetített a kezében. Takada reflexből vágott be és érezte, hogy valami van a horgon. Gyermeki izgalommal csévélte fel a zsineget, hogy aztán előtűnjön egy…

Medúza

by **Takada Hiroshi** Pént. Aug. 21 2020, 16:42

// Szóló szafari főzéssel egybekötve //

~Itt sem kopnak el a kövek a sok látogató lépteitől.~ Jegyzi meg magában az öreg rezignáltan, miután hosszú, és kalandos idő után visszatér kedvenc hullámtörőjére. Gyakorlatilag a kikötő elnéptelenedett. Rajta kívül ember nem jár ide, amit azért egy kicsit bán. Mert a horgászat azért társaságban szórakoztatóbb.
Az első útja a kedvenc ellátójához vezet. A boltos már szinte cimborájának tekinti, olyan sokszor keresi fel. Ha itt a szinten intézni valója akad, mindig az első útja ide vezet, és meghallgatja a helyi pletykákat. Az ember egy idő után, már megtanulja, hogyan szűrje le a számárra érdekes infókat a szóbeszédekből.
– Szép napot és jó fogást! – Köszön beléptekor. A boltos biccent.
– Mire vo’na szüksége Takada san? – Kérdi, miközben fürkésző tekintettel méri végig a tanár kezében tartott felszerelést. Amit, misem természetesebb, még nála vásárolt a múlt héten. Egy könnyű lágy bot van az öregnél, és egy jó nagy vödör.
– Egy nagy adag krillre, némi kötőanyaggal. No meg egy 3-as sabiki szerelékre, etető kosárral együtt.
– Ááá… fattyúmakrélára megy?!
– Ez a terv. – feleli kurtán. A két öreg nem igen tartja fontosnak a dolgok túl magyarázatát. A harcművész miután átveszi a kért dolgokat, fizet és kiballag a hullámtörőre.

A víz mellett összeállítja a készséget, bekeveri a csalit, megtölti a kosarat és már kezdi is a pecát. Az elmúlt alkalommal történt horgászat során eszébe ötlött az étterem gondolata. Hosszú töprengés után rájött, hogy nem is annyira halva született ötlet az. Bár kétségtelen, hogy rengeteg melóval jár majd, de el kell ismernie, hogy a dolog kivitelezhető. És az igazság az, hogy az ehhez vezető úton, az első lépést már meg is tette. Ugyanis a horgász jártassága jelzőcsíkja már a jelenlegi szintjének a felén is túllóg. Nem nagy utánjárással kiderítette, hogy így már képes kisebb halak megfogására. Vagyis nem szabad gondot jelentenie a fattyúmakréla kifogása. Ez a kis 10-15 centis halacska pont az ilyen hullámtörők közelében, gátakon és egy tengeri műtárgyakról fogható. Tömegesen van jelen, így az öregnek elég jelentős alapanyagként fog szolgálni a következő lépés megtételéhez. Mert sajnos a főzés tudománya jelenleg a kritikán aluli szintet sem igen éri el. A jelző csíkja épphogy csak bepiszkolja a sáv elejét. Szóval itt még van hova fejlődni. Ha sikerül ezt is föltornásznia mérhető magasságba, akkor már egy kis üsttel felszerelkezve, akár a kezdetek városában, vagy akárhol neki kezdhet árulni. Az olajban sütés nem igényel túl nagy ismeretet, így alapszinten is elsajátítható.
Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor a bizonyítéka lehet annak, hogy igenis van realitása a Takada san Fugu falodájának. Ez a gondolatsor rettentően fellelkesítette, aminek köszönhetően újult erővel vetette bele magát a szafari élményekbe. A külső szemlélő ebből persze nem érzékelt semmit, bár aki jól ismeri az öreget, az megláthatja a szeme sarkában azt a rövid kis ráncot, ami akkor jelenik meg, ha a lelkesedése a tetőpontjára hág, és ennek hatására kissé összehúzza szemhéját. Az öreg egy ujján megtudja számolni azon személyek „sokaságát” aki ismeri és tudja mit jelent ez az apró hunyorítás.

Takada egyre másra húzza ki az apró fattyúmakrélákat és dobálja bele a vödörbe. A sabiki remekül bevált itt is. De ez csak a feladat könnyebbik része, a neheze csak ezt követően jön. Amint a vödör kellő szinten megtelt, abba hagyja a horgászatot és neki kezd a sütés előkészítésének. Normál esetben sem jelentene túl nagy kihívást a halak előkészítése, mindössze két mozdulat az egész, ahogy a kopoltyúfedő alá benyúlva, a hal kopoltyúit és garatját megszorítva, egy mozdulattal kihúzható a belsőség, majd csak szimplán ki kell öblíteni a halat. Itt ebben a szintetizált világban ez még egyszerűbb, mindössze mutatóujjával megböki a kis halat, és az vagy egy előkészített alapanyaggá válik, vagy tönkremegy. Ha tönkremegy azzal nincs gondja, ha előkészített főzési alapanyag lesz belőle, azt teszi félre a következő fázisra. Az előkészítést követően a vödörnyi halból mindössze egy tálnyi gyűlik össze, de az öreg erre számított. Azért is ált neki a tömeges horgászatnak. A megmaradt felhasználható halat most meg kell sütnie. A lehetőségeihez mérten felállít egy mini tábortüzet, előszed egy vasserpenyőt, amit úgy kért kölcsön az alakalomra, majd a halacskákat a felforósodott serpenyőbe hajigálja. Az elkészítésnek ezen fázisa sincs túl bonyolítva, csupán annyi a dolga, hogy miután a serpenyőbe dobja a halat vár egy keveset és a hal vagy „Elszenesedet ételé” válik, vagy „Sült hal” lesz belőle. Értelem szerűen az első megy a kukába a második viszont élvezhető étel!
Az öreg minden igyekezete ellenére is mindössze három aprócska „Sült hal” árválkodik a tálján. Kissé szomorkásan gondol a vödörnyi makrélára, de ugyanakkor a szíve megtelik örömmel ~Van remény! Milyen kár, hogy nincs itt Móka-san Miko-san és Makuda san, pont eloszthatnám hármuk közt az éttermem első fogását…~ Vigyorodik el magában az öreg. Miközben vissza ballag a hullámtörőre és bedobja, még az első alkalommal készített műcsaliját jó messzire, mert azért nem megy el innen úgy, hogy ne próbálkozna valami naggyal is.

Teknős

by Ajánlott tartalom