[JK-küldi] Ámor nyilai

Áldozatok: Tachibana Makoto és Lieselotte Sherlock


Isten, és Kayaba tudja csak miért pont ti ketten, de egy reggel a Kezdetek Városának egy névtelen fogadójában ébredtek, két szomszédos ágyon, kezeteken egy rózsaszín, szív alakú bilinccsel, ami egy körülbelül 1,5 méteres láncon keresztül összeköt titeket.
Ha az első sokkon túl vagytok, és talán még beszélnetek is sikerült pár szót, netalántán körülnéztek, láthattok a szobában egy asztalt, rajta egy papírral.

Üdv nektek, halandók.
Az én jóvoltomból vendégeskedtek a szobában, mert feladatom van számotokra.
Ellopták a tegezemet, benne a szerelmi bájitallal átitatott nyilakkal. Ha szeretnétek megszabadulni a kezeten lévő bilincstől, akkor keressétek meg, és hozzátok vissza nekem.
Szerelmes vendéglátótok
Cupidó

No, lássuk, hogyan fogadjátok a dolgot.
Határidő nincs, azért ha lehet másfél héten belül írhjatok


U.I: Cupidoskodást kértél, Tachi, megkaptad  

Ébredtetek már egy jó buli után fel úgy, hogy nem tudjátok hogyan jutottatok arra a helyre ahol most vagytok? Vagy hogy egyáltalán kivel és miért? Na nekem pont ilyenben volt szerencsém a mai reggelen amikor egy pici szobában ébredtem....

A nap még alacsonyan állt, korán volt még amikor felkeltem, és a szokásos ágyam helyett egy különös másmilyen fogadott, a szép puha piros huzatos párnám eltűnte zavart és azután kutattam, amikor a szokásos széles ágyam helyett...
KOOOPPP
estem le az ágyról,
hirtelen ültem fel a fejemet fogva, és amikor elnéztem jobbra az én ágyamra láttam az nem az enyém.....  de ami jobban meglepett az a bal oldalt volt:
Egy másik ágy amin valaki feküdt...
-Egy srác?!-kukucskáltam az ágy széléről és azonnal hátraugrottam, azzal a lendülettel el is pirultam...
-Egy srác?! Egy szobában velem?! és nem is ismerem! várjunk ez mi?
Néztem a kezemre, amin egy bilincs volt.... Egy hosszú lánccal ami egyenesen a sráchoz vezetett...
Az arcom még vörösebbe fordult, majd a következő gondolatom:
-Várjunk a ruhám!-majd néztem végig magamon és fogtam meg minden részemet, tisztázva nem-e csináltam olyat vele amire
1. nem emlékszem
2. megbánnék
Egy nagy sóhajjal nyugtáztam mindenem megvan és minden a helyén rendben.
-Egek... mibe keveredtem már megint?-mondtam ki a vártnál hangosabban, majd azonnal a szám elé kaptam a kezeimet, majd félénken a srácra pillantottam, hogy sikeresen felkelt-e az én szavaimra...
-Alszik még...-gondoltam
-ilyen helyzetben mit kéne tennem???-nem bírva magammal és a kétségekkel ami bennem merültek fel egymás után, egy ujjal kezdtem piszkálni a srácot a hasánál:
-öhm, Helló? Jó reggelt?-bökdöstem óvatosan meg, nem akartam, hogy nagyon megijedjen... vagyis nálam ne ijedjen meg jobban

Az ágy szélénél térdelve fejem minnél jobban lehúzva a két szép szemem látszódjon csak... na így kell egy srácot reggel felkelteni.
Egy tuti tipp ami valószínűleg rossz útra fog terelni mindent. Fura egy világ ez, és bármennyire akartam is vissza emlékezni mi is történt az este nem jutott eszembe semmi, és most itt vagyok egy sráccal, akit egy ujjal böködök az ágy széléről, mert ha jobban rámásznék, csak rossz következtetést vonna le az egészből....

Amint felkelt kérdésekkel kezdtem bombázni, hátha ő többet tud mint én:
-Te ki vagy? Hol vagyunk? Mi ez az egész? Miért vagyunk összekötve?
Mondtam neki lehet-hogy-túl-gyorsan, és a szemeibe mélyen belenézve vártam a sok-sok választ.

Ahogy böködtem az ismeretlen srácot, nem telt egy percbe se amíg felébredt, és rögtön fel is ült. Nem tudtam mit kéne ilyen helyzetben tennem.... teljesen összezavarodtam, nyugalmas életem kifordul magából és a tetejébe még ez is?!

Ez csak egy rossz vicc lehet... Egészen biztosan.... gondoltam magamban és ezt a feltételezésemet megerősítette, hogy a srác hiába nézett rám egy szóra sem méltatott, felállt az asztalhoz ment és azzal a lendülettel magával rántott a rövidke lánc miatt, nem is haboztam dühösen utána kiabálni:
-Héééé! óvatosabban! Hééé!!!!
Majd láttam valamit elrakott a zsebébe, és amikor megfordult a karikás szemei egyenesen kebleimre tévedtek, azonnal nem is titkolva a szándékát.
-Hééé! ne nézz már! Te perverz!
Takartam el a testemet a szemei elől és igyekeztem elfordulni is előle. Nem igazán tetszett az első benyomása, biztos rosszban sántikál.....
Majd tudtam valamit kezdeni kéne végre magammal, így felálltam és ránéztem elpirultan és kétségbe esetten, de persze még mindig takartam magamat.

Szerencsémre ő törte meg a csendet, mely már így is kínos volt, bár lehet csak számomra.
- Nos, ezek szerint Cupidó meghallotta a fohászaimat, és egy szépséges angyallal ajándékozott meg
Na ez kellett még, mint púp a hátamra! Bár a bók jól esett...
Félrenéztem és nem tudom miért minden melegnek tűnt, végülis a srác nem nézett ki annyira rosszul és, hát.... elismerem a felkelés utáni gondolataim és a bókja bennem olyan puzzlet kezdett kirakni amibe nem akartam belegondolni. Majd hallottam, hogy valamit mond, bár az eleje nem ragadta meg a figyelmem, azért a nevére felfigyeltem: Tachi. Mintha hallottam volna már, de nem voltam benne biztos...
-Ne-nem illik ilyet mondani egy lánynak! És miaz, hogy Cupidó? Hova hoztál???
Jól láthatóan kiborultam és mivel hozzá voltam láncolva, még elszaladni sem tudtam, így jobb ötletem nem támadt, a jó idő ellenére felvettem a vastag kardigánomat aminek magas volt a nyaka, és igyekeztem az alá bújni...
Azzal a lendülettel vágtam egy hátast az ágyon és takartam el a szemeimet.
-Ez csak egy rossz vicc lehet, vagy egy kellemetlen álom, igen, igen csak az lehet!
Az inventorim nyitva volt és akkor esett le, hogy a térképen megtudom nézni a helyemet.
Kezdetek Városa, nyugtatott meg egy kicsit, de idegességem még mindig nem nagyon tudtam leplezni.

Nem akartam elhinni mi folyik itt és amikor a térképet és az inventorim is bezártam, jobb ötletem nem támadt megcsíptem magam, hátha felkelek.....
De.... Meglepi nem álmodsz.... jajj de jó... annyira örülök....
-Ne haragudj Tachi... Csak nem hiszem el mi folyik itt... Az este még kellemesen nézegettem naplementét, most pedig egy idegen szobában ébredek, itt veled.....
Nézek rá megszeppenve, érezve a helyzet kellemetlenségét, majdha Tachi is benne van én megyek és kinézek az ajtón, ahol megtalálom a papírost
-Nézd csak ezt a papírt!-nyújtottam neki, hogy olvassa el
-ismered őket talán?-álltam előtte válaszokat várva csípőre tett kézzel, mivel úgy gondoltam ő többet tud

-Azt megköszönném, ami azt illeti... nézek rá kerek szemekkel. Majd egy érdekesebb beszélgetés következett, amit hirtelen nem tudtam hova tenni.
-Minden fiúval?-néztem rá kérdőn és csak remélni tudtam nem látta reggeli bűvész mutatványomat, az eléggé kellemetlen lenne.... Így hát mikor a kérdését feltette én a hajam kezdtem babrálni és igyekeztem nem őt nézni...

Menekülnöm kellett a pillanatból és erre volt ott az ágy...
Amikor az ágyon kellemesen feküdtem ő nem várt dolgokat mondott és akarva akaratlanul a helyeslő dünnyögésem addig tartott amíg a második mondathoz nem ért, és akarva akaratlanul, vizuális alkat lévén, hamar elképzeltem a jelenetet amit mondott....

Szemeim előtt kettőnk képe lebegett, ahogy egy tengerparton egymás karjaiba fonódva naplementekor csókolózunk.....
~Jujjuj~gondoltam. Igyekeztem elűzni a gondolatot, de annyit értem el, hogy a melegség öntött el és úgy éreztem az arcom megint elpirult, azonban ez nem minden.
Újdonsült társamnak köszönhetően képzelgésem nem állt meg itt....
Lelki szemeim előtt csillámló rózsaszín háttér előtt az ő arca volt.....
~HJUUUUUJJJ~ kezdtem lábaimmal csapkodni és a szememet dörzsöltem, hogy elűzzem a képet, majd azzal a lendülettel felpattantam és ajtó felé kezdtem menni, majd a kérdésére megálltam és felé fordultam mosolyogva:
-Ne haragudj milyen illetlen vagyok.... Lieselotte-nyújtottam kezem-Lieselotte Sherlock, örülök a találkozásnak!- bár igyekeztem komolynak tűnni zavartan és kellemetlenül éreztem magam.....

Majd az ajtó felé indultam tovább... Elolvastam és átadtam neki. Azt figyeltem, hogyan reagál,
Valamiért úgy érzem, van hozzá köze, hogy én most itt vele egy szívecskés karpánttal összekötve álldogálok..... És nem tévedtem nagyot, az asztalon talált valamit, és láttam a zsebébe gyűrte akkor....
Amikor mutatta azt láttam, hogy Cupido és igyekezett is eltenni, bár én hiába nyúltam utána nem úgy nézett ki, mint aki azt meg akarta mutatni nekem.... Mármint teljes egészében....
Tachi-Tachi, miben sántikálsz??? látnom kell azt a levelet!-gondoltam, mivel gyanúsan gyorsan eldugta előlem.....
Majd gondolataimból ismét az ő kellemes hangja hozott vissza:
-Cukrászdába? Hát, öhm okké, de ne értsd félre ez nem randi vagy ilyesmi!-emeltem ki neki, hogy tudja azt, hogy attól függetlenül, hogy összekötöttek, még nem jelent semmit sem!
-És nem egyenlőre jó így is nekem Tachi!
tettem hozzá a közös indulásunk előtti utolsó pár mondataihoz...

Engedtem, hogy ő menjen előre két okból is, amit most nem részleteznék, de ahogy kint sétáltunk az úton én inkább kissé lemaradtam és keresztbe kulcsoltam a kezemet, Szépen haladtunk előre, de ekkor kezdtem gondolkodni:
-Nem volt túl okos ötlet pulcsit venni.... melegem van! nagyon melegem!
Kezdtem nagyon szenvedni, így végül úgy alakult a dolog, hogy le kellett vennem a vastag felsőmet. Ezzel újra a kényelmes felsőm volt rajtam, ami egy felől jó volt, de másfelől....
Nos mióta Tachi társaságában voltam egyre többször figyeltem fel a bámuló szemekre.... Ami két érzést váltott ki belőlem: egyrészt kissé zavart a dolog, de meglepő módon másrészt viszont a magabiztosság és könnyed érzés fogott el, ami miatt egyre jobban mosolyogtam és kezdtem élvezni a szituációt, ahelyett, hogy azon gondolkodtam volna tovább, hogy honnan szerezhetnék diszkrétebb rucikat.

Szóval így alakult a dolog és mire a cukrászdába értünk végülis nem is volt már miért megnyugodnom, bár ez függ a gyakran szókimondó társamtól is

Indulásunk előtt még meglepett az új társam.... Nem tudta kimondani a nevemet, pedig ilyennel nem volt eddig probléma sosem...
-Lieselotte Sherlock, de igen Liese a becenevem...Majd ahogy nyújtottam a kezem ő nem kézfogásként kezelte, hanem ahogy nyújtottam szóval meg is ragadta a kezemet és puszit adott rá nekem....

Elpirultam és nem tudtam se nyelni se köpni.....
-Háát elis-elismerem nem volt ilyenben még részem-mondtam megszeppenve...

~Lazítsak komolyan ha ilyeneket csinál?!~gondoltam, majd ellentmondva magamnak feleltem egy erőltettet mosollyal:
-Rendben igyekezni fogok.

Szóóóval egy cukrászda, sokszor jártam már itt és ismertem mint a tenyeremet....

Najó nem ugrok ekkorát, tudom érdekel mindenkit az út is

Tachi mögött egy jó méterrel haladtam és már majdnem ott voltunk a kedvenc cukrászdámban, amikor a fülébe súgtam:
-Öhm biztos vagy benne a lánc nem látszik? Mintha arról susmorgott volna az öreg amott...
Bár azt hittem tökéletesen sikerül a fülébe súgnom a dolgot, de ekkor tűnt fel mennyivel magasabb nálam és milyen széles is a válla neki.....
~AJAJJ~ ekkor megint eszembe jutott a reggeli kép és megint elpirultam,
Ő és én a tengerparton....
nem tudom miért van rám ma ilyen hatással ez a fiú, de lehet velem nincs valami rendben....
Megint lemaradtam picit és reméltem megfordul mélyen belül, látni akartam a szép szemeit.
Áhh mikre is gondolok én itt?!-gondoltam és magam elé nézve és jobb kezemmel fogtam a bal felső karomat, szégyenletes gondolataim miatt.

Majd megláttam a Sweet Dreams épületét és amikor beértünk, mintha új ember lettem volna.
Orromat megcsapta a friss sütemény, csoki és eper kellemes illata, ami szívemet kellemes érzéssel töltött el.

Ahogy beléptünk, hirtelen megelőztem Tachit és megfordulva húztam magam után a kedvenc helyemre,egy kellemes kis asztalka 4 székkel az ablak mellett, de majdnem mindig árnyékban.
-Gyere utánam! Tudok egy jó helyet!-mondtam fülig érő mosollyal és csillogó szemekkel, remélve, hogy a fiú akit reggel ismertem meg, hallgat rám és követ engem.

Lehuppantam a székre aztán Tachival szembe, lábam keresztbe kezemmel támasztottam a fejem, és még mindig mosolyogva néztem az arcát, lehet túl sokáig is....
-Öhm nem is tudom... Epres túrós sütit megennék az nagyon finom! Kóstold meg te is! De a limonádé sem rossz itt.-Mondtam neki őszinte lelkesedéssel.

-Biiztos vagy benne, hogy az lehet az oka, dehát nem is lánnyal volt....
Tettem hozzá a láthatatlan lánc kérdéshez.

Így azért gyorsan repül az idő tény ami tény, túl sok gondolat forog a fejemben, és nem könnyíti a dolgot a sok pletyka és a szempár amit látok vagy hallok....

Később aztán a privát dolgainkkal lehettünk elfoglalva kettesben, nem bámészkodtak és figyeltek minket kellemetlen alakok...

-Elmerültem a tieidben ne haragudj!- néztem félre zavaromban a fura kérdés miatt- Nem tudom mi lehet a titkom, mióta az eszemet tudom a pillanatnak élek.... Veled mi a helyzet, úgy kérdezed mintha melankólikus lennél.
Kérdeztem tőle és igyekeztem beszélgetni, bár elmerültem a szemében, hiszen jól tudjuk, hogy a szem a lélek tükre....

Majd legnagyobb örömömre kihozták az innivalót, és a pincérünk biztosított róla a süti is érkezik hamarosan.

-Egészségünkre!!-emeltem magasra a poharamat és koccintásra tartottam Tachi felé, majd a vékony rózsaszín szívószálat ajkaim közé fogtam és szürcsölni kezdtem a finom limonádét, majd ahogy azt elengedtem, kevergetni kezdtem benne a citrom és lime darabkákat, amíg kérdeztem:

-Merre jártál idebent Tachi? Azt hiszem van oka ami miatt néha fura vagy.... A fronton is jártál? Mesélj magadról kérlek.

Majd a nyelvemmel húztam vissza a számba a szívószálat és amikor szívtam belőle kicsit azt hirtelen egy fancsali képpel nyeltem le
-Úúúúú, de savanyú lett! Ajjaj lehet sokat kevergettem a citromban, pedig olyan finom volt!
Kissé lelombozott ez a dolog és ez arcomon látszot is, de amint jött a sütink én megint ujjongva vártam a finom ízeket
-Ííííí végre megjött! Kóstold meg!-szúrtam a villámat a sütimbe és tartottam a szájához -Kíváncsi vagyok mennyire ízlik neked és milyen arcot vágsz! -Ragyogó szemmel figyeltem, mit és hogyan reagál Tachi remélem, legalább egy pillanatra ellazul az ízek lágy ölén

-Ohh jajj, igaz is... mikre nem gondolok én itt....-kissé kellemetlenül éreztem magam megint, úgy néz ki ez a nap már csak ilyen, de viszont felmerült bennem egy kérdés amire csak Tachi tudott válaszolni.

Sétálgattunk a városban, én mögötte egy kicsivel és egy lánc kötötte össze a kezünket, az avatatlan szerelmes szem azt hiheti, hogy valami rabszolga vagyok, az nem jó nagyon nem jó......

-Tachi neked is..öhm..bár te erősnek és kitartónak látszol úgysem....
Bizonytalanul beszéltem hozzá és még a kérdést sem mertem a végére feltenni, mert megint kigúnyolna miatta, de ha hátra fordulna, látná, hogy a bilincset igyekszem a kezemmel igazgatni, feljebb húzni lejjebb engedni ilyesmi.

A cukrászdában aztán már nem is gondolkoztam a bilincsen és a láncon sem, Tachi szavai megnyugtattak a hely varázsával együtt, olyan aurát árasztottak együtt, ami jó hatással volt rám.
-Örülök neki, hogy felvidíthatlak, és ne érts félre a fura jó értelemben van.... azt hiszem.... hogy tudsz ennyire egy dologra figyelni?
Bár ez a kérdés ostobán hangozhatott, azért nekem mégis nehéz lett volna elképzelnem, hogy sokáig egy dologgal foglalkozzak, bár Tachi erre már egész biztosan rájött...
-És milyen volt odafent?-vágtam a szavába, hisz én még csak a közelében sem voltam a dolognak....
-Tőlem nem hiszem félned kellene, még életemben nem harcoltam igazából, sőt a szintet sem hagytam el még sose. Mióta elkezdődött a SAO én itt voltam a Kezdetek Városában.

A hirtelenségem és a jó kedvem volt az ami sütit Tachi elé tartotta, de annyira élveztem a társaságát és jól esett, hogy elfogadta a sütit tőlem. Az élmény.... Az élmény amikor beleharapott és a szájába vette, és az az arc, ohhh igen az megérte: először a meglepettséget, majd ahogy átjárta az íze mégis láttam rajta, hogy ízlik neki....
-Nem sokszor ettél ilyen sütit mi?-kérdeztem rá a nyílvánvalóra.

Majd meglepett..... ő is megragadta a villáját és egy piciny falatott tartott a szám elé.
Megfordult a fejemben egy ismerős film ilyen jelenete, amikor megláttam a lelki szemeim előtt, hogyan is nézhetünk ki egy külső szemnek....

Kissé elpirultam, de szerencsémre most nem annyira, hogy az túlságosan feltűnő legyen, bár tudtam Tachi biztos kifogja szúrni rajtam....
-Ááááááá, HAM!-piciny számat nagyra kellett nyitnom, hogy a falatot betudjam kapni de sikerült, és amikor picit rágni kezdett és a buksimig elért az íz
-Hhhhmmmmmmm-mély őszinte nyögés és a hirtelen becsukott szemeim utaltak rá, hogy éppen nagyon élvezem az ízletes süti ízét....

Abban a pillanatban minden gondom elszállt és a ízletes eper és túró csodálatos összhangja ellazított, és egyben amikor kinyitottam a szemem Tachi volt velem szemben, de ezt most egyáltalán nem bántam...
-tudod nagyon szép a szemed-mondtam egy nagy nyelés után, a tipikus ellazult ábrázattal....

A sütivel megint megkínáltam őt és remélem elfogadja tőlem ismét a sütit, olyan megnyugtató és romantikus pillanat volt ez, bárcsak ez a nap örökké eltartana.....

-ohh értem-kuncogtam a pasikról tett megjegyzése hallatán, nem tudtam ehhez mit hozzászólni, hisz úgyis tudta már én hogy működöm....

Csak úgy ittam Tachi szavait, és mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, ahogy itt ülünk és erről beszélgetünk. Bár tény ami tény a SAO rég elkezdődött kezdtem irigy lenni Tachira aki már sokkal többet látott ebből a világból.....
-irigyellek.... mire én odáig eljutok, te rég itt hagysz engem-mondtam kissé lelombozva
-tudod én most elhatároztam, hogy ott leszek ahol az élharcosok és velük együtt akarok elöl lenni!-szememben láthatta a lángot mely hajt előre, de gyorsan megnyugtatott a sok gyönyörű képpel melyről mesélt
-ohh, nagyon szép lehet, kár, hogy kihagytam eddig, Tachi mesélj még!
Bár horrorisztikus képet is festett le nekem a virágoskert mégis jobban megmaradt, és bár félénk vagyok, nem ijeszt meg a tudat, hogy vannak kísértet városok is Aincradon, főleg ha velem lenne...
~Ujjuj~ megint elpirultam és nem bírok magammal....
Szerencsére elterelte a gondolataimat és igyekeztem válaszolni neki:
-Háát tudod Japánban születtem pontosabban Tokióban, így sokat sétálgattam a Csendes-óceán partján.... Tachi komolyan elvinnél oda? Annyira örülnék neki!
És ezt komolyan gondoltam, hiányzott a sós víz illata és a sok-sok kellemes emlék ami a vízhez kötött...
Elöntött megint a boldogság és éreztem, hogy neki bármit elmondhatnék figyelő fülekre találnék benne, bár azt is tudtam, hogy tulajdonképpen még idegen, hisz ma reggel láttam először az életemben.
Mégis megvan neki az a bája ami keveseknek. Az őszinte tekintete ami mindent elárul róla. Kedves néha magányos srác, aki igyekszik a legjobbat nyújtani és kihozni a szituációból.

Érdekes helyzet, hogy mi lesz a vége, ha egy srácot egy lánnyal összezársz. Két vége lehet, az egyik, hogy megutálják egymást, a másik pedig, hogy akaratlanul egymásba szeretnek, hát nem látok Tachi fejébe, hogy mit érez és mit akar tőlem, de én már a második végkimenetelre hajlok...

Ezt az elgondolásom, csak erősítette, amikor az asztalon átnyúlt és az arcomat gyengéden simította végig, senki nem volt még velem ilyen gyengéd és kedves sem, mint ő.  Nem tehettem róla, megint elpirultam, de most nem kellemetlen érzés töltött el, ez egészen más volt... A szívem egyszerre vert gyorsan és lassan is amikor megérintett.

Annyira tökéletes pillanat!-gondoltam-mégis hiányzik még valami...a süti a számból!- és ebben a pillanatban láttam ahogy a villájával már nyúl is érte, pedig még csak meg se szólaltam, jelezni neki, annyira megható, hogy tud olvasni bennem.....
-Ohh hát az... nos a kezem kissé....tudod a bilincstől....
Majd csillogó szemeimmel és tátott szájjal vártam a már a sütit, de akis bunkó tudta, hogy azt nem tudom bekapni egyben.... rendre le is ettem magam ahogy ami pici a számba fért leharaptam, a többi pedig lepottyant....

Rögtön szomorú lett egy pillanatra az arcom, de ahogy ránéztem, és láttam a mosolyát, megint minden rendben volt:
-Ez nem volt szééép, tudtad nem tudom majd megenni!-mondtam viccelődően. és próbáltam a falatot vissza leszedni magamról
-Most a kedvenc szép rucim koszos lett....
Nyalogattam le az ujjamról amit előtte a ruhámról és a kebleimről szedtem fel
-Még azért így is finom!
A pillanat megint fura fordulatot vett és kezdtem rádöbbeni, hogy Tachi generálja őket!
-Gyanús vagy te nekem Tachi, azt hiszem többet tudsz, mint amit elmondasz nekem!
Mutattam rá a sütis mutató ujjal Tachira.

-hát....-lombozódtam le az első kérdésére-még nem állok kész beszélni róla azthiszem...-és egy apró könny is kiszaladt a szememből, mert a barátnőm, aki miatt kiakarok jutni...nagyon-nagyon hiányzott. De aztán sóhajtottam egy nagyon a plafont nézve és igyekeztem az érzést háttérbe szorítani:
-Elhatároztam, hogy kijutok a SAOból és ebben semmi és senki nem állíthat meg most már!-szorítottam ökölbe a lebilincselt kezemet....
-de odáig magamtól akarok eljutni, lehet a szintem meglenne, de a tapasztalatpont azért tapasztalatpont, hogy képesek legyünk ott megfelelni.-mondtam az alap elgondolásom, hiszen én is hallottam az NPC-ről amit említett.

Majd a süti teljesen összekent, tudtam hogy nézhetek ki most Tachinak és sejtettem, hogy néz, de mással voltam elfoglalva és nem törődtem az ilyen dolgokkal most.... és mi rossz van abban, ha kicsit ösztönzöm, rá, hogy vágyakozzon utánam
Majd amíg nyaltam le az ujjamról egy falatnyi sütit válaszoltam:
-Nyam, igen sajna-nyam nem vazsok azs-nyelés-ilyenekhez hozzászokva....
Majd tértem rá a bennem felmerült aggályokra.  Azonban Tachi nem kicsit meglepett, rögtön szájába vette az ujjam ami kizökkentett, és gülü szemekkel figyeltem, amíg az ujjamat nyalogatta, mintha apró szikrák futottak volna bennem végig, úgy húztam ki magam hirtelen...
-azt én akartam megenni-mondtam neki bájos és elérzékenyült hangon-egészségedre!-mosolyogtam rá
Majd szavai megint megdobogtatták a szívemet, tehát csókolózni szeretett volna velem... Ez azt hiszem jó fejlemény-gondoltam
És úgy éreztem nem csak én, de a velem szemben ülő srác is élvezi a helyzetet...
-Szóval a szám szélét akartad összekenni vele?-néztem rá hívogatóan, és sejtettem, hogy le fog csapni az adódó alkalomra, de úgy véltem még játszok vele picit....
-Hát azt ki kell érdemelni, te rosszaság!
De a következő mondata egy picit lesújtott, úgy tűnik mégsem akar velem sokáig maradni, így nem ellenkezem neki:
-Hát jól van, igyekezzünk akkor-mondtam egy mosollyal neki és elkezdtem falatozni a sütimet, közben össze vissza nézelődtem, az asztal alatt pedig lábaimat simán egymás mellé tettem és lóbálni kezdtem....
Majd amikor elfogyott így szóltam:
-Köszönöm a sütit Tachi! Nagyon finom volt, és jó, hogy végülis veled kerültem egy bilincsbe-mondtam neki és amint ez megtörtént megszeppentem, ez lehet kicsit több, mint amit akartam mondani....
Az elhangzott szavak után én a hajam kezdtem igazgatni, bár az fel volt kötve, így furának tűnhetett....
Nem nagyon foglalkoztam a dolgokkal, a pincért Tachi intézte és addig nem akartam sokat mondani....

-Értékelem, hogy segíteni akarsz, de az a helyzet nem a világ felfedezésével van a baj, hisz még itt az első szinten sem jártam sok felé, így még ebbe is időt tudnék fektetni....-majd nagyot sóhajtottam- rendben, kérdezhetek valamit?-néztem rá ezúttal komolyan- vesztettél el idebent olyan személyt aki nagyon közel áll hozzád?-fordítottam komolyra a témát, bármennyire is rosszul esett, arcom borússá változott és kerülgetett a sírás...
-Tudod.... legkedvesebb barátnőmnek ígértem meg, hogy kijutok, és ezt úgy tudom elérni, hogy én is élharcos leszek, bár tudom hülyeség és ennyi lemaradást lehetetlen lesz behozni, de meg kell legalább próbálnom. Vagy nem kéne?- váltam kissé bizonytalanná, de igazából Tachi véleményére voltam kíváncsi mennyire látja reálisnak ezt az egészet.

Szerencsémre a srác egy idő után terelte a témát, és ahogy az tőlem kitelik olyan gyorsan változott is a hangulatom, tudom szélsőséges vagyok, de ilyen a formám....

-Hááát, lehet egy nap megtudom, hol is kennél össze.... Mit szólsz ehhez?- ez szándékosan hangzott ennyire kezdeményezőnek, hiszen időközben rájöttem, nincs mitől félnem, tényleg nem fog megenni, ahogy azt ő is mondta már..... Kissé nyelvem kidugtam az ajkaim széléhez..

-Tudom, hogy én is egy kellemetlen alak vagyok, úgyhogy remélem nem vagyok nagyon kínos és nagy nyűg számodra..... De viszont! Kíváncsi vagyok milyen helyekre akar Ámor és Cupido minket vinni, ez az első állomás is nagyon élvezetes volt.
Mondtam neki csábos tekintettel, hiszen tényleg nagyon élveztem a vele töltött időt.
Aztán amikor kifizette az ételt én még egyszer nagyon szépen megköszöntem neki, és utána mutatta meg azt az érdekes papírt
-Szóval egy iránytű? Szerinted hova vezethet?-már vártam a következő érdekes állomás pontot, és el sem tudtam képzelni hova vihet minket....

Örültem neki, hogy Tachi milyen kedves velem, örömmel fogtam meg a kezét amikor felsegített
-Micsoda úriember-mondtam kissé pirultan, Majd felálltam és amikor azt hittem elengedi a kezemet, megint meglepett....
~Kézen fogva akar velem egy srác sétálni?!~pirultam el teljesen, hiszen még életemben nem volt srác akivel így jártam volna kint az utcán,
ahol mindenki lát minket!-gondoltam, és igazából igen megint úgy éreztem egy nagyot lépünk előre és nem tudtam, hogy ilyen gyorsan haladni helyes döntés-e....

Aztán hosszas belső monológ és elpirulások és kellemetlen pillantások után, végül belementem, hiszen "az egy percig nézzünk bociszemmel rá, hogy kiszedjünk belőle valamit" dolog nem igazán vált be nála....

No tehát kiléptek a cukrászdából a kis "iránytű" nyomában. De úgy látszik, hogy tulajdonképpen körbejáratja veletek az egész várost, amire a délelőtt hátralévő része, de még a délutánból is rá fog menni némi idő.
De ez ugye nem tántorít el titeket? Mert lehet ebből egy kellemes, romantikus kirándulás, vagy csak egyszerűen siethettek megtalálni hova akar vezetni a nyíl…
 
No, ebben a körben (vagyis nem feltétlenül csak egy) írjátok le, hogy mi mindent néztek meg a városban, és hogyan használjátok ki ezt a kis sétát. Vagy nem használjátok ki?
 
A városnézés végén a Főtérre érkeztek, ahol a nyíl eszeveszetten pörögni kezd. Elérkeztetek a célhoz
No, sikítsatok, ha megérkeztetek, lehet nyugodtan interaktkodni 

-Belegondoltál már abba, hogy mi van ha ez az egész egy nagy átverés?-gondoltam hozzáteszem a szomorú téma végére- végülis, a tervezőn kívül senki nem tudja, hogy mi is van itt igazából.... a külvilágból semmi nem érkezik, azt sem tudjuk mi van a testünkkel.... Az is lehetséges, hogy aki meghal, az simán felébred odakint, mint egy csúnya poén részeként.....- és ezt mind komolyan gondoltam, hiszen az eltelt hosszú idő alatt, a kezdéskor tartott beszéden kívül semmit nem tudunk mi folyik kint.....

De éreztem most, hogy a lánc túlsó végén lévő emberke nem akar ilyenekről beszélni....
~Pasik~ jegyeztem meg halkan, szerencsére ő nem is hallotta meg....

Élveztem a kettőnk közt zajló játékot, és bár a kisebb utalások és hasonlók ellenére még nem mozdult rám nagyon, azért éreztem ő akar tőlem valamit.... valamit amit még nem tudtam, hogy oda akarom-e adni neki.... Ez még a jövő zenéje, vagy a jelené?

Azt hiszem ezt majd megtudjuk, mert még nekem is meglepetés, hogy mi fog történni, mert a szemtelen Cupido egy használhatatlan iránytűvel engedett rá két ilyen játékost a Kezdetek Városára, és csak én meg Tachi tudtuk mit akarunk ezzel a bizonytalan úttal kezdeni....

Amint felmerül, hogy kettesben menjünk valahova én keresztbe elé fordulok éééés:-Hááát kettesben sok helyre mehetünk.... éttermek, hotelek, fürdők, parkok....-közben figyeltem melyik tetszene neki a legjobban ezek közül, de ő azért meglepett a kitérő kérdésével
-Hmmm ruhák, ékszerek vagy kiegészítők? ez nehéz kérdés ám tudod, de azt hiszem ruhákat választanám...de-de hova akarsz menni?-néztem rá értetlenül, mert bár azt hittem ismerem már valamennyire, egy ilyen kérdés egy pasitól.... minden esetre fura volt a szájából és nem tudom, hova akar vinni....