Ámor nyilai 5.0 - Kanami&K

Kicsike kis házikó padlóján ültem szürkés kimonóban, a hajam hátul copfba volt kötve és előttem egy kard pihent. Morcos tekintettel néztem előre és igyekeztem  elhunyt őseim szellemére koncentrálni. Hirtelen kinyílt a bejárati ajtó és egy csont sovány, szakadt ruhája férfi lépett be. Rendkívül kétségbe esettnek tűnt mikor leborult el és rimánkodni kezdett.
-Erős és rettenthetetlen szamuráj banditák támadtak ránk, meggyalázták asszonyainkat, porontyaink éheznek.
Nem is kellett többet mondania máris elöntötte szívemet a düh és teli torokból kiáltani kezdtem majd felkaptam hűséges kardomat és rohanva elindultam az erdő felé. Némi keresgélés után sikerült megtalálnom az említett csürhét, ha jól számoltam őszesen hatan lehettek. Egymás mellett álltak szép sorban akár a kiscsibék és mindegyikük kezében egy fakardot fogott. Amint megláttak rögtön elkezdtek remegni akár a nyárfalevél. Úgy éreztem könnyű dolgom lesz ezért mosolyogva szép lassan odasétáltam eléjük. Nem kellett volna semmit sem csinálni ugyanis ezt a szánalmas bandát egy könnyed nyári szellő is elfújt volna. Ám mivel nem akartam, hogy lustának tituláljanak leszúrtam fegyverem a földbe majd mindegyiküket nyakon csaptam egyiket a másik után. Az ütésemnek akkora ereje volt, hogy azon nyomban ájultan rogytak össze. Mikor végeztem még mindig forrt a vérem ezért a levegőt kezdtem el csapkodni és közben hangosan kiabáltam.
-Nesze, nesze, nesze, nesze!
   Hírtelen minden elsötétült, de én folytattam a csapkodást és mintha egy női hangot halottam volna.
Mikor kinyitottam szemem egy ismeretlen ágyban találtam magam egy ismeretlen szobában. Meg akartam fogni a fejemet ám ekkor észrevettem, hogy valami van a csuklómon. Egy rózsaszín szív alakú bilincs volt az és fogalmam sem volt róla, hogy a fenébe került oda.
-Begyógyszerezve bilincsel, a kezemen ébredek. Ez nem csak Vegas-ban lehetséges?
Ezután vettem csak észre, hogy a bilincshez egy lánc csatlakozott annak a másikvégén pedig egy rendkívül csinos lány tartózkodott. Ettől annyira megijedtem, hogy majd leestem az ágyról én meg nem is olyan régen rángattam azt a nyavalyás láncot.
-Elnézést mondtál valamit, mert ébredés közben nem látok nem hallok.
Ezután gyorsan végigtapogattam magamat és megörültem mikor nem a csupasz bőrömet fogtam meg.
-Te tudod, hogy kerültünk ide?
Nagyon ismerős volt a lány, de egyelőre nem ugrott be honnan arra gondoltam biztos valahol a városban találkozhattunk. Figyeltem hátha akar valamit nekem mondani közben azért forgattam a fejemet abban reménykedve találok valami használhatót. Meg is pillantottam egy kis asztalt és azon egy papirkát, ám sajnos azt már nem láttam mi van rá írva. Felpattantam az ágyról, hogy odamehessek ám ezt olyan lendülettel tettem, hogy megrántottam a lány karját.
-Elnézést. -Ezzel magamhoz vettem a papírt és hangosan felolvastam. – Ki lehet az a Cupido? Amúgy én K1 vagyok nagyon örvendek. - ezután meghajoltam előtte.
Fogalmam sem volt róla mit is kéne tennünk ezért nagyon reménykedtem, hogy ez a lány ki fog valamit találni én pedig mindenre bólogatok, mintha érteném, miről van szó. Nem szerettem az álszent embereket, de azt sem akartam, hogy teljesen idiótának gondoljon.

/Élet: 4
Fegyverkezelés: 1+2
Erő: 1+2
Kitartás: 2
Gyorsaság: 1+1
Speciális képesség: 1

Rövid Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Pajzs (felszerelt, +2 páncél)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)/

Kanami egy elég érdekes személy volt, sosem vetette meg az italt és az egyéb nyalánkságokat, amikkel saját kedvét javította. Így történt meg, hogy egy szép hosszú és kényelmes alvása volt az nap. Az ágy kellemes és széles volt, amin teljesen nyugodtan a kedvenc alvó pózában aludt. Halk szuszogása és a kispárna átölelése a szép álmáról árulkodott, ami mellé az embriópóz amiben el volt helyezkedve elég fura képet festett róla.

Szokásos öltözetétől eltérően, alváskor nem viselte a páncélját, mondjuk senki nem tenne ilyet aki épelméjű. A jelenetet Kanami számára semmi nem rontotta el.
Kivéve azt a pillanatot, amikor egy fura húzás érte a karján.
Álmában Kanami éppen a való világbeli villájának hátsó udvarában napozott, feküdt egy szál bikinijében a hátán egy napozóágyon. Hirtelen mintha egy "isteni" kéz megfogta volna karját és felrántotta volna, ébredt fel.
Kómás fejjel és még szinte a napozóágyon érezve magát, ült fel egy álmos hangú -Ha?-kíséretében. Nem tudta hol van és, hogy hogyan került oda, de ez nem foglalkoztatta. Amit látott meglepte egy picit.

Egy elegáns férfi feküdt nem messze tőle, aki épp kérdezett tőle valamit. Megdörzsölte a szemét és próbált nyújtózkodni amikor hirtelen megérezte a feszítő dolgot a karján. Egy plüssbilincs. -Egy plüssbilincs? Ne már már megint?!-szólalt meg meglepettségében, próbálva kitalálni mi is történt előző nap.
-Na jó ez nagyon nem vicces.-szólalt meg miközben kérdezték. -Bomlasztó egy estém volt, azt hiszem ahhoz lehet köze, esetleg nem te is velem tartottál? És mellesleg mit műveltünk itt este?-gyorsan megnyitotta eszköztárát és megnézett pár dolgot.
-Haaaa-sóhajtott egy mélyet-Most legalább nem házasodtam véletlen össze senkivel-motyogta halkan maga elé, majd nézte a férfi, akitől később megtudta, hogy K1-nek hívják, hogy mi is ez a helyzet amibe belecseppentek.
-Cupido... Hmm hát egy cupidot ismerek és ő is inkább valentin napon jellemző nem ilyenkor.- Majd egy határozott lökéssel kiugrott az ágyából és K1 elé állt
-Szóóval jó reggelt pajtás én Kanami vagyok. Csapj bele!- tartotta fel a jobbját egy ötösért.
Miután a bemutatkozás megvolt egy kérdés merült fel a lányban:
-Hallod? Elég fura ez a szoba, hogy csak két ágy és egy asztal van benne... Azt sem tudom, honnan jön a fény be ablak nélkül...-fordult hirtelen körbe nézelődve- Nézd csak egy fiók! Mit rejt a kicsike?-ezzel rántotta ki Kanami a fiókot a helyéről.

Kanamiban ott volt a tett vágy, így visszakézből tépte ki a helyéről a fiókot. Még jó, hogy a játéktervezők nem tettek bele féket, mert a végén leszakadt volna a fiók fogója.
Nem is tartott sokáig, még a lendülettel kihúzott fiók hirtelen kidobta magából a kulcsot, ami elsőre olyan volt, mint egy klisés középkori ajtó kulcsa, de hát meg kell próbálni a kulcsot Kanami elkezdi a bilincsébe erőszakolni, ha nem sikerül, ami biztos az a tuti K1 bilincsét is megpróbálja kinyitni.
-Ezt határozottan ki kell próbálnom, ha ez nem megy akkor kénytelenek leszünk vagy megszokni, vagy mondjuk szét is verhetjük majd.-Végső esetben Kanami azon kezdett el gondolkodni, hogy végső esetben levághatja a kezét. Volt egy klisés film is ahol pont ez történt, de sajna nem jót vágott le~ erre gondolt éppen Kanami, remélve ez vele nem történik meg, sőt abban is reménykedik, hogy alapból nem kell a félkarú rablót játszania.

Meg volt egy picit lepődve, magán azon a dolgon is, hogy ki az a beteg, aki bilincselve pár játékost egy random szobába ledob, azzal a szöveggel, hogy "ha szabadok akartok lenni segítetek"
-Nem tetszik nekem ez a dolog, miért lenne nekünk jó, ha segítünk valami valentinnap függőnek tegezelni...-vetette fel zárbabrálás közben.

Ha a valóságban lettünk volna, biztos egyből beleszeretek ebbe a lányba, mert mindene megvolt amit egy férfi imádhat. Eléggé határozottnak tűnt mondhatni tűzről pattantnak olyannak, aki nem ijed meg a saját árnyékától és ne utolsó sorban roppant csinos volt. Megtudtam, hogy elég vadéjszakája volt s ebből kifolyólag szinte semmire sem majd valamit halkan motyogott, amit alig értettem, de mintha házasságról beszélt volna.
- Velem nem történt semmi különös csak lefeküdtem és itt ébredtem.
    Nem tudtam itt mi a szokás a lovagoknál ezért hajoltam meg előtte ő viszont sokkal közvetlenebbül viselkedett mintha már nagyon régóta ismertük volna egymást. Hogy ne okozzak neki csalódást természetesen belecsaptam a tenyerébe és megköszöntem, hogy elmagyarázta ki az a Cupido. Bár kedveltem más országok hiedelmet azonban még nagyon sok dolog volt, amit még nem tudtam. A lánnyal kapcsolatban egy dolog már az elején feltűnt, hogy nem esett kétségbe mintha egyáltalán nem zavarta volna, hogy egy vadidegennel láncolták össze. Szélvészként pattant föl majd odalépett az asztalhoz majd egy határozott ám durva mozdulattal kihúzta a fiókot. Mindösszesen csak egy kulcs volt benne, de én nem is reménykedtem benne, hogy az jelentené a megoldást a problémánkra Míg a zárakkal babrált felvetette, hogy miért is segítsünk annak a Valentin napos fickónak.
- Azért mert ha nem tesszük, meg akkor örök életünkre össze leszünk zárva. - pár pillanattal később megértettem mit mondtam majd igyekeztem kijavítani magamat - Ami egyáltalán nem baj. Bár csak többször zárnának össze ilyen bájos hölggyel, mint te vagy.
   Nagyon reméltem, hogy ő tényleg egy hölgy és nem egy harmincas évei felé járó kövér férfi, aki hozzám hasonlóan nem nézet a tükörbe.
- De van egyéb kérdés is. Ha most segítünk, mi gátolja meg abban, hogy máskor is elkövesse ugyanezt a csínyt, ha segítségre van szüksége? Nem hallottál valami ilyesmiről, hogy azért raboltak el valakiket, hogy megoldjanak egy feladatot?
Ezt vajon egy NJK-adta nekünk vagy egy vicces kedvű játékos. - vetettem fel a teljesen nyilvánvaló kérdést. Ezután megnyitottam a menüt és elővettem a kezdő rövid kardot. Nem volt valami jó ötlet, mert így rájöhetett, hogy egy kezdővel van dolga, de akkor nem zavart. Rácsaptam a láncra ám nem történt semmi így a lény felé fordultam.
- Te is meg akarod próbálni? Amúgy szerintem kár rágódni végezzünk vele és kész. – én speciel a küldetésre gondoltam, de többféleképpen lehetett értelmezni a mondatot.
Igyekeztem bátorítóan mosolyogni rá azonban meglehet, hogy inkább vérfagyasztóra sikeredett.

Különösnek tartotta Kanami, hogy ennyire két random embert összeszedjenek, még akkor is ha egy buliból hozták volna el őket, de így, hogy kiderült, hogy K1 nem is volt a buliban még több rejtélyt hagy maga után a dolog. Ebben a pillanatban merült fel a kalandornőben az is, hogy fogja magát és amint megtalálja ezt a Cupido-t azonnal jól bucin veri. Ami egyben azt is jelentette, hogy meg volt a célja a lánynak, hogy miért is kéne K1-el mennie a küldetésen a bilincsen kívül.

Amikor már a srác bilincse felé kezdett matatni a lány, akkor egy érdekes kommentet hallott. Össze lesznek zárva. Mikor pont belekezdett K1 a mondandójába mondta Kanami, hogy -Nem- és figyelt mit mondanak neki, nem akarta félbeszakítani, és amikor a végére ért Kanami kiegyenesedett és a srácra nézett.
-Hát végül is szerencsés napod van akkor nem?- kezdett el játszani egy picit vele, ezzel is próbálva rejteni a pici pírt az arcán. Hozzászokott, hogy néha mondtak neki szép dolgokat, de ahhoz is, hogy ismerték, de ez a pasi előtte másnak tűnt.
-tudod én is örülök, hogy nem mással kerültem össze- engedett meg magának egy mosolyt és vissza is tért a munkához.
-Sajnos az utóbbi időben nem sok barátom volt, aki ilyenről mesélt volna, de ha NPC volt, a rendszer simán átdob minket más zónába tudtommal
Amikor a srác elővette a kardját Kanami agya elkezdett pörögni.
~most csaknem akar megcsapkodni? észrevette az indikátorom és azért vagy csak felismert?-kezdett aggódni ok nélkül, hiszen csak a láncra csapott le. Hirtelen ült ki a lány arcára a döbbenet és olyan hirtelen is nyugodott meg.
-Huhh- azért szólj mielőtt ilyet csinálsz légyszíves, elég rémisztő dolog, és még pluszba nem végeztem a tiéd babrálásával sem, amúgy a másik dolog, hogy mit szólsz ahhoz, ha megtréfáljuk a sorsot, tudod, ha végszükség hozza, fogjuk levágjuk az egyik kezünket és byebye bilincs, bár nem kellemes érzés hidd el- kíváncsi volt Kanami, hogy mit szól hozzá a lovag előtte, így kissé ijesztő vigyorral nézett rá, miközben egyik kezében ott volt a srác keze a másikban a kulcs.

Mikor arról beszélt, hogy szerencsés napom van azt olyan kacér hangon mondta vagy talán csak én halottam félre. Ez nem volt éppen a legjobb ötlet ugyanis rögtön bekapcsolta a fantáziámat és nem éppen a jobbik fajtájut. Szinte láttam a lelki szemeim előtt amint gyengéden megérinti a kezemet és mélyen a szemébe néz csillogó szemekkel majd szenvedélyesen megcsókol. Bizonyos történetekben gyakran előfordul z ilyesmi szinte napi rendszerességgel nem mintha én bármit is tudnék az ilyesmiről. Az én lelkiismeretem tiszta volt, mint a frissen esett hó egy szénerőmű udvarán.
   Visszatérve a történethez megtudtam, hogy a lánynak nincs sok barátja akárcsak nekem, de én nem olyan régen kezdtem a játékot ám szerencsére ő ezt nem tudhatta. Bele sem mertem gondoltam mit mondana rólam, ha kiderülne önszántamból pusztán anyagi haszon reményében mentem abba a veszélyes világba. Azt is közölte velem, hogy ha egy NPC áll a dolgok hátterében, akkor ő gond nélkül képes minket áthelyezni egyik zónából a másikba. A csapkodós dolog nem is tűnt olyan remek tervnek, mert szegény Minagawát sikerült jól megijesztenem vele. Azt hittem rögtön fel foglya ismerni a kezdő kardot, mert már jó ideje rabosodott ott bent, bár az is igaz nem emlékezhet minden apróságra. Megkért arra, hogy legközelebb, ha ilyen megmozdulásaim lesznek, akkor előtte figyelmeztessem őt. Megfordult a fejemben, hogy elnézést kérjek tőle azonban az a gyengeség jele ezért csak hallgattam akár egy igazi lovag.
   Kiderült, hogy van egy vészterv miszerint csak le kell vágnunk a karunkat és úgy vettem ki a szavaiból már csinált ilyesmit. Nem kérdeztem, rá mert úgy tűnt elég kellemetlenül érinti a téma ezért csak hagytam, hogy próbálgassa a bilincsemen a kulcsot.
-A vágás szerintem legyen a B terv, ha nem tudjuk megoldani a problémát. Ráadásul még jól is kijöhetünk a helyzetből és valami értékeset kapunk jutalmul. Amikor kissé ijesztően nézett rám elrántottam a fejemet, ami egyáltalán nem vallott egy bátor lovagra, de már nem volt mit tenni. Közelebbről még csodálatosabbnak tűnt, mint azelőtt valósággal elvarázsolt a külsejével. Mikor végzett a munkával véletlenül megbotlottam a saját lábamban így háttal az ágyra estem. Ezzel még nem lett volna semmi baj azonban a lánc miatt magara rántottam szegény Minagawát. Hogy fokozzam a bonyodalmakat ösztönösen felé kaptam így mindkét kezemmel a melleit sikerült megfognom. Kellemes tapintásúak volt ráadásul alig éreztem a lány súlyát. Csak néhány pillanatig voltunk így kettesben, de én igyekeztem jó alaposan bevésni az emlékezetembe. Egy normál ember ilyenkor zavarba jött volna, én viszont élveztem a műsort néhány másodpercig.

Rögtön tudták mind a ketten, hogy nem lenne okos a saját kezüket levagdosni, így megegyeztek benne, hogy tulajdonképpen bele mennek a játszmába.
-túl macerás amúgy is egy kézzel szaladgálni-tette hozzá a pár szót a srácnak, aki valószínűleg ebből már sejtette, hogy volt hozzá szerencséje Kanaminak, de az egy másik történet.
-ez nem működik, sajna bárhogy feszegetem nem nyitja a rákostevepiskótát!-ilyenkor jó, hogy a zűrös beszédét kitűnően kilehet sípolni, mivel Kanami kissé csalódott lett, bár sejtette előre, hogy nem fogja az első kulcs nyitni a zárat.
Túlpörgetve indult meg az ajtó felé, az egyetlen rés felé, mely a falon volt található. Balszerencséjére annyira hirtelen indult el, hogy a mögötte egy láncon függő férfi nem tudta lereagálni, így sajnálatos módon elesett.

De mielőtt túlságosan előre rohannánk a módot ki kell fejteni. Az esése következtében az ágyra esett, melytől az amúgy is rövid lánc nem csak visszahúzta hirtelen a lányt, de egyenesen a férfira nehezedett. Aki szerencséjére nem a fejével fogta fel a lány teljes testsúlyát, hanem a két kezével, amivel Kanami mellkasát tapintotta meg, egy elég kétes kimenetelt jósló helyen.

Szerencsés férfinek érezhette magát a lovag, hogy ekkora mázliban volt része, de Kanami arca egyszerre két dolgot is sugallt, először is a meglepettségét, ami egyben az arcára kitörő vörösség is jelzett, ami azért meglepő volt tőle, hiszen sosem jön zavarba, a másik egy olyan érzés volt, amit senki nem tudna jól leírni sajnos.

Az eset hirtelensége hirtelen hozta a hirtelen következő véget is. Kanami hirtelen felállt két kezét felemelte a magasba, hosszan  kiegyenesítette és közelített a férfi arca felé, majd amikor elérte azt akkor hirtelen megsimította és fellökte magát egyenesbe és a haját is megigazította.
-Ammmm, hát ilyen nem fordul elő gyakran velem, úgyhogy remélem azért nem meséled el mindenkinek, tudod senki nem tapogathatja őket csak úgy-mondta halál nyugodtan
-és... és remélem nem csalódtál bennem-nyújtotta ki ismét a kezét, ezúttal azért, hogy felsegítse a srácot.

Igen, bármilyen meglepő Kanami sosem harapott nagyot a véletlen miatt, csak ha olyan kedve volt
-legalább nem kezdtél el sikítozni, ahogy a lányok szoktak, na gyere te kis perverz csináljuk ezt végig, és ha meglesz ez a kúp a hátunkon lehet, hogy találkozol még pár ismerős dologgal-engedett meg magának egy kicsit huncut mosolyt és egy kacsintást a srác irányába.

Ha valaki éppen ezeket a sorokat olvassa, bizonyára az jár a fejében, hogy mekkora mázlista ez a srác és tudjátok mit? Maximálisan egyetértek ezzel az elgondolással, akkor boldogan haltam volna meg. Egy kényelmes ágyon ott voltam én és egy rendkívül csinos leányzó, akinek térden állva könyörögnének a modell ügynökségek. Úgy éreztem mintha megállt volna számomra az idő pedig nem telt több néhány másodpercnél. A való világban nagy valószínűséggel elpirultam volna vagy elkezdtem volna visítozni vagy ostobán vigyorogni. Ezzel ellentétben nem csináltam semmit pusztán bámultam magam elé mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Egy pillanat erejéig megfordult a fejemben, hogy egy csapással végez velem ugyanis korábban elég vészjósló mosolyt villantott felé. Arra számítottam, hogy kétségbe fog esni esetleg fölpofoz, ám álmomban sem gondoltam arra, ami valójában történt. Hirtelen felállt, végigsimította az arcomat majd elmesélte, hogy nem történik vele ilyen túl gyakran és abban reménykedik, hogy nem mondom el akárkinek. Ez után mintha kissé elbizonytalanodott volna arról mesélt, hogy reméli nem csalódtam majd felsegített. Normál esetben elkezdtem volna hebegni és habogni akár egy megkergült kacsa.
-E-e-e- egyáltalán nem. El-e-elnézést ké-kérek. –ám ez nem tűnt olyan jó ötletnek–Nincs semmi okod a szégyenkezésre. – végül a harmadik megoldást választottam. – Velem se túl gyakran. – ugyan olyan nyugodt hangon, mint ő.
Nyugodtan nevezhettek engem, ostobának, bolondnak, hígagyúnak, de akkor nem tudtam mást kipréselni magamból. Mikor perverznek hívott még ez kis dicséretnek tűnt az ő szájából. Alaposan végiggondoltam mit tettem volna én és mit az a jóképű hidegvérű fickó, akinek a szerepébe belebújtam.
-Menjünk. – ezt egy kissé morcosan mondtam, mert talán ehhez az archoz jobban illik a kissé mogorva stílus.

   Nem tudtam mi fog történni még eme kaland során, de arra mérget vettem volna, hogy egy perig sem fogok unatkozni. Megfordult a fejemben, hogy valamit kéne kezdeni a láncokkal, mert nem lenne, jó, ha mások rájönnének mi történt velünk. Megfordult a fejemben, hogy a kezünkre kéne csavarni a láncot és a kézen fogva járnánk akkor kisebb a lebukás esélye. Viszont egy valódi menő fickó nem törődött volna ilyen csekélységgel ezért úgy döntöttem én is ekképp teszek.
- Megnézzük mi van odakint? – kérdeztem és elindultam az ajtó felé, de közben figyeltem, hogy jön-e mert nem akartam ismét magamra rántani.

Kanami sosem volt egy átlagos ember, mindig furán kezelte a dolgokat, eléggé bizar módon, bár ez volt az ami eljuttatta arra a pontra ahol most volt, nem bánt semmit, csak talán azt az egy dolgot, hogy nem volt nála egy jó darab rántotta. Azonban kellemes és váratlan meglepetés várta a fiú szavaiban, amire felnevetett.
-bocs-bocs komolyan-törölte meg szemeit-csak nem egészen ilyen reakcióra számítottam tőled- a lány ilyenkor általában egy bocsánat kérést szokott hallani az incidensben résztvevő fiútól, de aki ott volt előtte, nem olyan volt, lehet egy picit alábecsülte?

Kár hogy nem tudott a fejében olvasni Kanami. De valahol lehet jó is, csak összezavarná az egészet a sok buta gondolat és hülyeség.
-Menjünk, okés-ekkor arra gondolt, hogy lehet valami másra számított, tőle, kissé morcos lett, de mondjuk sosem volt az a személy akit túlságosan zavart volna mit gondolnak mások.
~ha valami baja van csak elmondja~gondolta magában, majd végignézett a srácon. Úgy látta, hogy kezdő felszerelése van, bár ez több dolgot is jelenthet. Ahogy felnézett viszont egy zöld indikátort látott, így másra kellett asszociálnia. Lehet ő is olyan amiről fecsegnek? Később kelők? Vagy csak később lépett be?
Sokat kezdett ezen gondolkodni, de úgy érezte nem ez az a pillanat amikor fel kéne tennie a kérdéseit, majd az ajtót kinyitotta várva mi lesz a túloldalt, ha meg zárva volt, akkor a kulcsot is megpróbálta.
-Hát nem tudom mit fogunk találni a túloldalt, de csak nyugodtan viselkedjünk, ha harc van akkor pedig számítok rád! Remélem nem lesz bajunk, nem vagyunk túl jól felszereltek
Tény ami tény Kanami is a kezdő felszereléssel rendelkezett, így ha egy komoly harc vár rájuk, akkor bizony nagy bajban voltak.

Váratlanul Kanami felnevetett méghozzá jó hangosan és talán még a könnye is kicsordult tőle bár ebben nem voltam biztos. Utána persze elnézést kért tőlem mondván nem erre a reakcióra számított. Ezek szerint rendszeresen voltak olyan idióták, akik véletlenül letaperolták a mellét? Ezt azon nyomban elvetettem ugyanis megmondta, hogy ilyesmi ritkán fordult elő vele. Habár kívülről határozottnak tűntem, belül majd szétrobbantam az izgalomtól és az agyam a szokásosnál is lassabban forgott. Minden erőmre szükségem volt arra, hogy egy csepp fölösleges érzelmet se mutassak. Egyszer olvastam egy mangát amiben egy fiú az szerepjátékos avatarjának a testében tért magához, ami egy démon úr volt. Habár ő maga egy valódi kocka volt nem áshatta alá a démon leendő hírnevét, ezért ha beszélt mindig jó alaposan megfontolta mit is mondjon. Rendszerint mindig valami arrogánsat és fenyegetőt mondott, ami miatt elég nagy galibába keverte magát. Úgy véltem legjobb, ha úgy teszek, mintha mindennel tiszta lenne és világos.

Végül egyetértett velem és elindultunk az ajtó felé, hogy megtudjuk, vajon mi várhat minket odakint. Bár én indultam el elsőnek, de Kanaminál volt a kulcs ezért megtorpantam és odaengedtem hadd tegyen egy próbát. Adott még egy tippet miszerint igyekezzük megőrizni a hideg vérünket bármi is történjék. Bekövetkezett, amitől tartottam, vagyis rájött, hogy gyenge a felszerelésem bár azt is bevallotta, hogy ő is hasonló cipőben jár. Mikor megtudtam, hogy számít rám, ha harcra kerül a sor kissé ideges lettem ám nem hagytam, hogy ezt lássa rajtam.
- Sétagalopp lesz. – majd megérintettem a vállát.

Úgy véltem sokkal jobb, ha pozitívan állok, a dologhoz sokkal jobb mintha azon aggódnék, vajon milyen szörnyűségek várhatnak miket odakint. Először nem akart nyílni, de mikor bevetette a kulcsot rögtön megoldódott a probléma és egy újabb cetli várt minket a lábtörlőn. Ezek szerint a tolvaj hajlandó visszaadni nekünk a tegezzt ám előtte még szórakozna egy jót. Ha ez nem lett volna elég a ruhámon kívül megjelent egy pelenka a többi pedig szép lassan elhalványodott. Meg se fordult a fejembe, hogy megnézzem a menüt csak ökölbe szorítottam a kezem.
-Mi ez az óvodás marhaság?! Esküszöm, ha elkapom ezt a csínytevőt a puszta két kezemmel folyton meg! – összeszorított fogakkal motyogtam el leginkább csak magamnak.
Mivel nem tudtam tiszta fejjel gondolkodni ezért minden hova Kanamit követtem. Úgy döntöttem, ha bárki bemer, nekem szólni azt helyből kettéfejelem.
-Menj előre, én követlek.

Kanami először lenyomta a kilincset lassan, de az nem engedett neki először utána megpróbálta a kulcsot, melyet elfordítva egy ismerős kattanást hallott és kinyította lassan a nyígó ajtót
-megolajozhatnák...-tette hozzá, és figyelte a levelet. Figyelmesen elolvasta és ezen kezdett gondolkodni hangosan
-Hmm szóval még egy alak? Ámor? Ez nekem kicsit magas, az a kettő alak nem egy és ugyanaz? De most komolyan-és mire ezt elmondta, ránézett K1-re akin megjelent egy pelenka és eltűnt a ruhája.

Kanami ránézett kikerekedett a szeme és nem tudta mit szóljon.

Hosszú pillanatok voltak ezek, de a lány nem bírta tovább... elkezdett vörösödni a feje és kidőlt belőle a nevetés
-BÁHÁHÁHHÁHÁ, ne haragudj de ez neked Határozottan jól áll!-emelte ki a szavakat, melyre erős gesztusokkal rájátszott. Előre dőlt, ütögette a térdeit és szó szerint sírva dőlt ki belőle a nevetés
-komolyan... ha...ha... így jössz velem.... a végén tényleg nem tudják hova tenni... nem? Nézd már meg mi van a cuccaiddal.wáháháhhááhá-nevetett tovább, kissé kiegyenesedett és próbálta vissza fogni magát
-csak csak annyit mondj meg, ugye nem te vetted át?-nézett rá komolytalanul még könnyes szemekkel.
-csak mert, ha te ilyeneket szeretsz... nos..nos nem..-megint felnevetett-hát ez kész és most akkor így kéne veled mennem az utcán?
Kezdett el kotorászni a paneljai között, de láttad, ahogy rád nézett, hogy alig bírja ki, hogy ne nevessen
-Nyugi,nyugi, csak az egyik cukrászdába kell elmennünk, de van egy kis bibi-felelt a dühöngőnek--át kell menni a főúton is, és ahogy az órát nézem, a napi csúcs lesz-nézett rá megint remegő ajkakkal-de ha gondolod babám, akkor elviszlek az ölemben-játszott rá egy picit a dologra és megint felnevetett.

Nem hiába akartam, hogy ő menjen, előre mert minden kétséget kizárólag Kanami a csapat esze. Neki jutott eszébe legelőször, hogy ez a furcsa tolvaj és Ámor talán egy és ugyanazon személy. Sosem voltam egy teljesen ostoba azonban erre még én sem gondoltam. Épp akartam valamit mondani neki, amikor észrevettem, hogy egy pelenkában virítok. A leányzónak egyik pillanatról a másikra egy vörösebb és vörösebb lett a feje majd mikor nem bírta tovább egyszer csak kifakadt. Olyan hangosan nevetett, hogy majd beszakadt a dobhártyám bár nem voltam benne biztos, hogy ez lehetséges
.-Kac, kac, mindjárt halálra röhögöm magamat. – mondta dühösen, de persze nem rá haragudtam.

Adott egy nagyon jó tanácsot és lenyitottam a menümet, hogy megnézzem mi is a helyzet. Bár nem látszott rajtam ennek ellenére boldog voltam, hogy ő ott áll mellettem, mert magamtól nem jutott volna az eszembe, hogy megnézzem a menüt. Kissé még furcsa volt számomra ez a virtuális világ ezért a mini térképet is csak nagyon ritkán használtam. Későbbi mondata miszerint talán én vettem át kissé szíven ütött, hogy ilyesmit feltételez rólam ráadásul látni kellett volna, amint a levegőben hadonászok.
-Nem én vettem át. Meg akarod nézni!? - mondtam mérgesen és úgy álltam, hogy a hátam mögül ő is láthassa bár nem voltam benne biztos, hogy ez így működik.

Úgy tűnt élvezi a helyzetet és mindent be is vetett csakhogy cukkolhasson engem. Azt mondta végig kell mennünk egy forgalmas útszakaszon, de ha szeretném, akkor hajlandó az ölében vinni. A hajam szó szerint égnek állt a szemeimben pedig a kénköves pokol lángjai égtek, azonban igyekeztem megfontolt és céltudatos lenni.
-Inkább csak menjünk, mielőtt megfolytok valakit.

Azt sem mondhattam neki, hogy menjünk külön ugyanis a bilincs és a láncok ezt voltak hívatott megakadályozni. Szerencsére nem raktam el a kardot, így ha valaki szemétkedni akart volna velem azt egy könnyed mozdulattal képen törölhettem vele. Nem érdekelt, hogy egy egyes szintű kezdő voltam akkor abban a pillanatban maga az ördög sem állíthatott volna meg. Ezzel elindultam ám immár nem érdekelt, hogy magam után vonszolok egy szupermodellt vagy sem, de azért figyeltem ne okozzak neki fájdalmat. A méreteim és a dühös tekintetem valószínűleg minden idiótát elrémisztett attól, hogy kekeckedjen velünk. Néha elég, ha megfelelő módon viselkedünk és az emberek azt hiszik, amit te akarsz, hogy higgyenek. Ebben az esetben azt, hogy jóval erősebb vagyok, mint ők.

Kanami lehet túl lőtt a célon, érezte is K1 hangján, hogy nem esik neki jól. Azon gondolkodott egy röpke pillanatig, hogy lehet vissza kéne vennie, de aztán rá jött, hogy nem.
A srác megnézte a menüét, és arról is biztosította jó kedvű társát, hogy nem ő változtatta meg a ruháit, bár ebben nem volt teljesen biztos még mindig, de egyenlőre elhitte neki, végül is miért ne hihetne neki? Csak nem egy perverzzel zárták össze.

-Rendben menjünk, mielőtt megfulladok a nevetéstől-kezdett el kuncogni megint, és ezzel a lendülettel indultak el az úton.
Nagy volt a tömeg, ahogy az várható volt és sok sok kéretlen pillantást kapott a srác, néhányan be is szóltak neki érte, végén már Kanami úgy érezte, hogy kéne tennie valamit a kuncogáson kívül, így a következő kellemetlen személy felé nézett, és egy egyszerű suhintással csapta arcon a férfit, a meglepő esemény láttán kicsit visszafogták magukat a játékosok, hiszen az alak egy bódéban landolt.
-Ha még valaki meg mer szólalni a város széléig verem az arcát!-meglepő fordulat volt, de sajna belátta, hogy K1 helyzete Cupido és-vagy Ámor miatt alakult ki, így szépen lassan belenyugodott abba, hogy a lánc miatt segíteni kell neki. Persze a srác is meg akarta védeni magát, ezt értékelte benne, de sajnos az utca trolljai így sem nyugodtak, ezért lépett közbe a kalandorlány is.

Az utca visszaállt lassan a maga módján, ha suttogtak is legalább mi nem halhattuk, így elég könnyedén értünk el a Sweet Dreams-hez. Ez egy cukrászda volt, ráadásul nem is akár milyen, ha jól hallotta a pletykákat Kanami...
-Akkor ez egy romantikus hely, főleg pároknak, azt hiszem-nézett fel az épületre, majd ha K1 is úgy gondolta bementek.

Nem hibáztathattam szegény lányt tényleg elég röhejesen néztem ki és nem is ő rá haragudtam, hanem arra az átkozott mókamesterre. Fel nem bírtam fogni épp ésszel miért pont engem szúrt ki magának az a disznó. Azt állították, hogy tízezer játékos lépet be a Sword Art Onlin-ba és bár az évek során jó páran elhunytak mégis volt mg bőven célpont. Bár ha másképp nézzük a dolgot így sokkal jobban jártunk mintha Kanami kapta volna az ajándékot tekintetbe véve, hogy ő egy nő. Sokkal rosszabbul viselte volna, ha meglátják a meztelen felső testét, mint én és még a pelenkát nem is említettem.

Miközben szép lassan haladtunk előre egyre több ember bámult meg minket egész pontosan engem és a nem mindennapi szerelésemet. Néhányan még sugdolóztak is azt gondolván nem hallom őket, másokat viszont nem érdekelte, hogy meghalhatom őket.
-Ma van a nagymosás és nincs mit felvenni?
-Sétálni viszed a babucit? Nehogy megfájduljon a lábikója a sok mászkálástól.
Legszívesebben elüvöltöttem volna magamat harsány hangon, hogy mindenki törődjön a maga dolgával ám ezzel csak még röhejesebbnek tűntem volna. A legnagyobb bajom nem is a jelenlévő tréfálkozókkal volt, hanem az, hogy ezt a hírt meg tudták egymással osztani. Azt nem tudtam, hogy fényképet tudnak-e készíteni ám annak az egynek örültem, hogy nem ismerhetik a nevemet. Mikor már úgy éreztem, hogy a jóból is megárt a sok egy pillanat erejéig megálltam majd kardom hegyét az egyik tréfás kedvű idióta homlokhoz érintettem.
-Van talán valami bajód? – mondtam egy ördögi vigyor kíséretében, ami meg is hózta a kívánt hatást.

Sajnálatos módon azzal, hogy egyet elijesztettem maradt még száz és nem lehettem benne biztos, hogy mindegyikükön működni fog a módszerem. Úgy tűnt Kanami is megelégelte a dolgot ugyanis a következő bohócot egy legyintéssel föld körüli pályára állította és megígérte a következő viccelődő sokkal rosszabbul fog járni. Meg akartam köszönni, hogy segített nekem ám a jóképű harcias fickók nem gyakran tesznek ilyesmit, ráadásul kissé zavart, hogy egy nő mentett meg. Nem akartam sem hálátlannak sem pedig nagyképűnek tűnni azonban semmi nem jutott eszembe, amit mondhatnék. Egyet viszont sikerült kiderítenem, mégpedig nem jó ötlet magamra haragítani ezt a lányt, már ha kedves az a pelenkás életem.

Mielőtt elindultunk volna befelé a cukrászdába egy pillanatra ismét megálltam és alaposan végigmértem partnernőmet. Arra gondoltam mi van, ha ez az ő műve, hogy így szerezzen magának párt ám végül elvetettem az ötletet és még a fejemet is megráztam, hogy kiverjem a fejemből ezt a képtelen ötletet.
-Egyet kérek. Ha elkaptuk ezt a két idiótát hagy belőlük nekem is. - ezzel elindultam befelé.
Néha előfordult, hogy én rántottam meg az ő karját máskor pedig ő rántotta az enyémet ezért nagyon közzel kellett állnunk egymáshoz.

//Bocsi a várakozásért, itt vagyok ragyogok

Szerncsésen leküzdöttétek a rosszindulatú, undok és gyerekes tömeget, és eljutottatok a cukrászdához \o/
Belépve egy pincér fogad titeket, aki észrevehetően megnézi a láncotokat (Én azt mondom tud valamit...) De csak fújja a beprogramozott üdvözlő szöveget, akármit kérdeztek, akárhogy faggatjátok:
- Üdvözlöm a Sweet Dreams cukrészdában. Mivel szolgálhatok? Kérem kövessen az asztalához - 
No... Azt hiszem már megéheztetek (vaaagy nem, de az biztos, hogy ideje lenne reggelizni valamit) szóval ha már itt vagytok, rendelhettek valamit. Mindenesetre a pincér csak arra reagál érdemben, ha vesztek valami finomat, úgyhogy... Mondtam már, hogy nagyon finom itt a süti? Neee, ne azzal foglalkozzatok, hogy majdnem teltház van és mintha mindenki titeket bámulna... Mondtam hogy ne azzal foglalkozzatook >< A süti határozottan jót tesz az idegeknek, és az egészségnek... 

Na? Kihasználjátok a lehetőséget? 
Itt leszek amint elhagynátok a cukrászdát :3

Mikor beléptünk egy elegánsan öltözött pincér fogadott bennünket és jó alaposan megnézte a láncunkat. Hiába próbáltam, nem tudtam leolvasni az arcáról, hogy mi járhat a fejében, talán azért mert nem ember volt, hanem csak egy NJK. Olyan karakterek, amiket rendszerint a gép szokott irányítani ilyenek még a kereskedők, polgárok, tehenek, kutyák, macskák, vagyis mindenki, aki csak van, és nem akar ránk támadni. Amint meglátott bennünket azon nyomban elmondott egy látszólag előre megírt monológot.
- Üdvözlöm a Sweet Dreams cukrészdában. Mivel szolgálhatok? Kérem kövessen az asztalához .

Több hibát is észrevettem ám az első, hogy véletlenül elrontotta az egyik szót, ami nem olyan nagy gond azonban ez a játék nagy valószínűséggel sok pénzbe került. A másik, ami feltűnt, hogy csak egyikünkhöz beszélt nem pedig mindnyájunkhoz. Lehet, hogy ez nem baki volt, hanem egy nyom, ami elvezet minket a megoldáshoz.
- Halo, keresünk….
- Üdvözlöm a Sweet Dreams cukrészdában. Mivel szolgálhatok? Kérem kövessen az asztalához
- Most szórakozik velünk?
- Üdvözlöm a Sweet Dreams cukrészdában. Mivel szolgálhatok? Kérem kövessen az asztalához
- Nem is foglaltunk asztalt.
- Üdvözlöm a Sweet Dreams cukrészdában. Mivel szolgálhatok? Kérem kövessen az asztalához
- Te lány, elfogyott a türelmem, nem vernél egy kis értelmet abba az üres fejébe? – nem akartam modortalan lenni, de elfogyott a türelmem és nem emlékeztem a nevére.

Végül aztán beadtam a derekamat és követtem őt az állítólagos asztalunkhoz. Ez a helyzet nagyon hasonlított egy randi hoz leszámítva a bilincset, a láncot meg az, hogy percről percre egyre jobban halványodott a ruhám.
- Én ugyanazt kérem, amit te. Én fizetek.- így próbáltam rávenni, hogy megszabadítson a választás fáradalmától.

Nagyon reménykedtem benne, hogy nem a legdrágábbikat foglya választani, mert összesen csak 70 aranyam volt. Csak ekkor vettem észre, hogy tömve volt a hely még egy tűt sem lehetett volna leejteni és minden szempár ránk szegeződött. Már szinte halottam a gondolataikat a modell és az elmebajos együtt sütizgettek. Ide-oda forgattam a fejemet hátha sikerül megtalálni azt az átkozott nyomot és abban reménykedtem, hogy Kanami nagyobb sikerrel jár, mint én.

Ez a cukrászda volt talán az egyetlen olyan "bár", ahol eddig Kanami nem járt, de nem csalódott a helyben, híre volt nem is kicsi, főleg párocskák jártak ide sütizni, bent pont ilyet is látott a lány, miközben K1 a buta botot próbálta rávenni a beszédre.
-tény ami tény a kocsmákban legalább lehet velük beszélgetni,
de ez így eléggé gáz, lehet a kevés letyóból sem jutott neki, amit a többi NPC kapott-próbálta megkopogtatni az NPC fejét, persze az elindult az asztalunkfelé, így követtük.

Az asztal egy ablak melletti kis két székkel rendelkező körasztalos elrendezésű hely volt. Kanami leült az asztalhoz, lábait keresztbe tette és a lapot nézte ami előtte hevert.
-köszönöm, aranyos tőled, igazán-talán meglepett mindenkit Kanami kedveskedő hangja, de akár hiszitek akár nem, amíg híres volt odakint, volt pár fogadás, ahol az illemet megtanulta.

Egy pillanatra felnézett az előtte ülő srácra, majd körbenézett, és látta, hogy mindenki őket bámulja. K1-re nézett és kacsintott egyet, körülbelül azt jelentette, hogy "ezt figyeld".
-óóó drágám annyira köszönöm, hogy a sok furcsa kérésem ellenére belementél ebbe, a pelenka, a lánc, mind olyan kérés volt, ami elijesztene másokat-Kanami megfogta az összeláncolt kezével K1 hasonszőrű kezét-nagyon megleptél vele, azt hittem rögtön elszaladsz-nos a reakció a tömeg részéről elég sokrétű volt.
Az előttük ülő párocska lánykája kapásból elejtette a villáját és félrenyelt, páran inkább csevegni kezdtek, és ketten inkább elszörnyülködtek. Végülis Kanami elérte a célját, mindenki mással kezdett foglalkozni. Így idejét érezte, hogy rendeljenek.
-te pincérkém, ahogy elnézem, csak édesetek van, úgyhogy kérnék egy kis steaket, mondjuk mellé meg egy pohár Martinit oké?-na erre nem tudom mit fog felelni a NPC, sőt Kanami sem tudta, hogy hogy reagálna egy nem étlapon lévő ételre.

Igaz, hogy még nagyon új volt a Sword Art Online világában éppen ezért jó pár dolgot még nem ismertem. Átrágtam magam a kézikönyvön meg egy rakás szabályon, de egyik sem nélkülözheti a személyes tapasztalatokat. Kanami-nak hála megtudtam, hogy más helyeken például a kocsmában sokkal értelmesebb NJK-k vannak. Ez nem volt hajlandó mást mondani, mint ami beléje lett programozva. Lehet, hogy ez is az ostoba játék része volt és pusztán a megfelelő kérdésekre várt?

Arra gondoltam, hogy nem lehet ennyire egyszerű és azon nyomban el is vetettem az ötletet. Mikor leültünk és felvetettem, hogy én fizetek valami elképesztő dolognak lehettem szemtanúja mégpedig Kanami illedelmesen megköszönti. Az után, hogy úgy képen törölte azt az idiótát meg mikor kacérkodott velem nem gondoltam, hogy ilyen finom is tud lenni. Tisztára olyan volt, mint egy úri kisasszony mintha egy teljesen más személyiség ült volna velem szemben. Természetesen ezzel még nem volt vége az előadásnak, mert kacsintott felém, amitől rendkívül rossz érzésem támadt. Ezután olyan édes, szerelmes szöveget mondott végig, hogy majd lesett az állam. Elmondása szerint az egész lánc, pelenka ramazúri mind az ő ötlete volt, mert így akarta kideríteni, hogy komolyak-e a szándékaim, vagyis én így értettem.

Az arcomon semmi nem látszódott helyette az asztal lábát kaptam el és olyan erővel szorítottam, ahogyan csak bírtam. Nem tudtam mi volt ezzel a célja azon azok egyik leányzó, aki a közelünkben ült elkezdett fuldokolni. Lehet, hogy őket akarta zavarba hozni az is lehet, hogy engem, ám az sem volt kizárva, hogy pusztán segíteni akart a maga furcsa módján.
-Érted mindent. – mondtam kissé morgósan, de elég hangosan, hogy a közelemben lévők hallják.
Mikor leadta a rendelést nagyon megrémültem, mert tudtommal a valóságban nagyon drága volt a steak, hát még ott.
-Ez egy cukrászda. Ha ilyen jellegű élelemre vágyik, javaslom a szomszédos utcán található éttermet. – kissé megnyugtatott a pincér válasza azért a két martinit felírta.
-Szerintem nem hiába kaptuk ez az asztalt, lehet, van ott valami nyom vagy valahol a cukrászdában. Hacsak ez nem egy újabb tréfa. - suttogtam.

Remélte Kanami, hogy a srác tudta merre és miért vitte el a beszélgetést, hiszen így nem mertek minket bámulni, két idióta helyett, csak egy másik elhivatott pár voltunk, úgy tulajdonképpen privátban beszélgethettünk tovább. Meg aztán nem lett volna okos dolog elmondani a küldetésről a dolgokat, csak pánikot, vagy túl nagy érdeklődést keltene a tömegben.

Nem tudta a lány figyelmét elkerülni az előtte ülő férfi különös és feszengő viselkedése.
-mi az valami baj van? nem kellett volna mondanom semmit?-szorította meg a férfi kezét egy pillanatra-csak nem akartam, hogy halgatózzanak, így neked és nekem is könnyebb, plusz tényleg ketteskében tudunk lenni-persze a pincér jött a rendelésért és az én irreális kérésemre egy teljesen egyszerű választ adott
-és nem tudják beszerezni? Ejnye, csalódtam, ezt majd feljegyzem az értékelésemben-bármennyire is bután hangzott, azért a NPC csak nem azt az egy sort tudta, és így ha tud valamit, akkor legalább ha ki van zökkentve a soraiból, és hiányos a válaszadási lehetősége, akkor valamit mondani fog... valamit ami..
-mond csak nincs kettőnknek valamid?-szorította meg a srác kezét megint egy pillanatra, de úgy, hogy a lánc egy picit megcsörrenjen.

K1 is kapcsolt, ha valaki akkor ez a NPC fogja tudni amit akarunk tudni, de az is lehet, amit kérünk előre elrendeltetett, ki tudhatja?
Így amikor a rendelésre került sor, a pincérből olyat akart Kanami kiszedni, amit nekik szántak ezek az Ámor félék.

Végül is nem tudtak semmit a tegezről és nyilakról semmit, csak, hogy vannak valahol és, hogy kell nekik

Úgy tűnt mégsem voltam elég diszkrét a stressz levezetésével ugyanis Kanami kiszúrta, hogy valami nem stimmel. Megkérdezte tőlem, hogy nincs-e véletlenül valami bajom utána elmagyarázta, azért tette az egészet, hogy végre leszálljanak rólunk. Teljesen igaza volt, ugyanis aki eddig minket bámult most vagy kínosan nézegeti a tányérját vagy bőszen beszélget a szomszédjával. Már nem is emlékeztem miért is húztam fel magamat annyira. Nem vallhattam, be neki, hogy teljesen lesokkolt az, amit rólunk mondott, mert az bizonyára alá ásta volna a gyenge lábakon álló tekintélyemet. Pár pillanatnyi gondolkodás után egy viszonylag egyszerű és valószínűleg ostoba választ adtam.
-Mindent remekül csináltál.

Nem ment nekem valami jól ez a társ szerep ugyanis sosem voltam az a beszélgetős fajta legtöbbször egyedül voltam. Végső esetben ott volt az internet ahol arc nélkül lehetett csevegni, ami kissé megkönnyítette a dolgokat. Észrevettem, hogy egyre többet aggódók azért vajon milyen képet fog rólam alkotni Kanami ami butaság volt. Tudtam, ha ennek az egésznek vége én megyek az én utamra, ő az övére és soha többet nem találkozunk. Kiderült nem ostoba így nagy valószínűséggel rég észrevette, hogy én csak megjátszottam magam. Valójában nem vagyok az a magabiztosságtól és erőtől duzzadó alak, akinek mutatni akartam magam. A szép, mesterséges külső, egy puhány, szánalmas belsőt takart. Mikor ő megtudta, hogy nincs az, amit szeretett volna csalódottságát fejezte ki. Mielőtt a pincér belekezdhetett volna a felsorolásba hirtelen eszembe jutott és elhallgattattam.
-Álj. Az asztalt sem mi választottuk így az ételt sem. Hozz valami alkalomhoz illőt.

A férfi elment majd pár nem sokkal később visszajött egy tálcával a kezében, amit letett az asztalra és arról leemelve a fedőt egy hófehér tortát pillantottam meg.
-Egy angyal torta, ahogyan kívánták. - ezzel távozott.
Nem értettem mire célzott bizonyára partnernőm angyali szépségére utalhatott.
-Találó. – mondtam mosolyogva és mélyen Kanami szemébe néztem. –Jó étvágyat.

A torta nagyon finom volt, ennek ellenére én csak egy szeletet ettem, a többit meghagytam Kanaminak. Szép lassan falatozgattam, közben azon töprengtem vajon mihez is kéne kezdenünk. Mikor végeztünk és megittuk a martinit, megkérdeztem indulhatunk-e vagy maradjunk még egy kicsit. Sajnálatos módon a torta és az ital minden pénzemet felemésztette, de legalább nem buktunk le.

Kanami meglepődött K1 hirtelen jött határozottságán, nem gondolta volna, hogy K1 fog valamit kérni, bár igaz nem tette, de tulajdonképpen mégis. A pincér elszaladt és hozta is a rendelést.
-ez jó néz ki! Jó étvágyat!-és már harapott is bele a lány mohón a süteménybe, bár neki elég volt belőle egy pici szelet és K1 sem evett sokkal többet, így elég sok megmaradt a tortából.
-köcce a tortát, nagyon finom volt, de sajna többet nem bírok megenni-tette hozzá és K1 szemébe nézett
-a Martinit meghúzzuk?-kis kihívás is látszódott a lány szemében, tulajdonképpen kíváncsi volt, hogy sikerül-e a vele tartó srácnak az italt egyben meginnia, magáról tudta, de róla még nem.
Akár belement a srác akár nem Kanami húzóra megitta, picit megtörölte utána a száját, majd K1-re nézett.
-na ízlett? Személyes kedvencem- való igaz Kanami ebből egy teljes üveget megiszik egyedül szemrebbenés nélkül és ezt nem is szégyelte, hisz mindenkinek meg van a maga itala, van akinek a víz, van akinek a tea, van akinek a Martini.
-részemről mehetünk, ha nem kérsz még egy italt-ezzel bízta rá a pasira a döntést-persze ezt már én fizetem-nem akarta, hogy azt higgye K1, hogy az ő pénzén akar berúgni, bár ez mindig egy jó lehetőség szokott lenni.
-és persze a tortát is el kéne nyammognod-kezdett kuncogni-csak utána nehogy a pelus tényleg használatba kerüljön!

Nagyon kíváncsi voltam, hogy egy ilyen menő lány, mint Kanami mit fog szólni ahhoz a torta költeményhez. Tudtam nem fog olyan becéző szavakat használni, mint a hercegnők vagy a plazacicák, aminek nagyon örültem. Elmondása szerint nagyon jól nézett ki én pedig egyetértettem vele. Az egyik jó dolog a Sword Art Online világában az, hogy sokkal könnyebben és gyorsabban lehetett dolgokat elkészíteni, mint a való életben. Ott órákon át kell szenvedni, míg valaki, kikovácsol egy kardot vagy elkészíti az ebédet ám a játékban csak pár kattintás volt az egész. Ez egyszerre volt jó és rossz is ugyanis egy idő után az egész olyan unalmassá, monotonná válhat.

Akárcsak én ő sem evett valami sokat ám, valószínűleg nem azért mert nem ízlett a torta. Abban reménykedtem, hogy az alkata ellenére egy jó étvágyú hölggyel van dolgom, aki bekebelezi majd az egész édességet, de nem így történt. Régen volt egy ismerősöm, aki egy ültő helyében megvett vagy három hamburgert mégsem látszott meg rajta.

Visszatérve a történethez mikor meghozták a martinit kissé kétkedve néztem, rá mert nem szoktam alkoholt fogyasztani ám egyesek szerint nagyon finom ital. A régi időkben volt egy nagyon híres Brit titkos ügynők, aki folyton ezt ittam természetesen rázva nem keverve. Én szépen kortyolgatva ittam ki a poharat igyekeztem kiélvezni az ízét.
-Nem rossz.- válaszoltam az italra tett kérdésre.
Mikor megkérdezte, hogy nem akarok valamit még inni természetesen az ő számlájára igyekeztem kurtán válaszolni.
-Induljunk.

Sosem voltam egy iszákos fajta ráadásul egyre jobban halványodott a rajtam lévő ruha.
Felvetette az ötletet, hogy meg kéne enni a tortát majd hozzá fűzött egy újabb, Kanami-s megjegyzés miszerint nehogy a túl sok evéstől tele legyen a pelenkám. Intettem a pincérnek majd megkérdeztem nem lehetne-e elvinni elindultam kifelé.