Ámor nyilai 5.0 - Kanami&K

Végre sikerült valamelyest lehiggadnom így már meghallottam azt, amit a körülöttem lévők mondtak. Nem először fordult elő, hogy Kanami egyetértett egy döntésemmel, ami elég gyanúsnak tűnt nekem. Túlságosan is sikerült ráhangolódnom, amiről még nem sikerült eldöntenem jó vagy rossz. Nekem is eszembe jutott, hogy a fejükkel kellene kinyitni az ajtót ám amilyen szerencsém volt nem jártunk volna sikerrel. Ráadásul már nem haragudtam rájuk, annyira így megelégedtem azzal a pár rúgással. Mikor visszaértünk az asztalhoz ismét olyan vadmacskásan nézett rám, vagyis én így éreztem majd megkérdezte mi lesz, ha valami hiba van a játékban. Az tényleg nem lett volna valami jó, ha a hátra lévő időmet egy szál pelenkában kéne leélnem. Annyira felidegesített az a két idióta, hogy teljességgel megfeledkeztem arról a semmiségről. Ahogyan akkor rám nézett valami elképesztő volt, köpni, nyelni nem tudtam. Kattogott az agyam mit is kéne válaszolnom, de csak a rendszerhiba szöveget halottam a fülemben.
- Ha veled együtt kell tölteni, akkor nem is olyan rossz.

Lehet, hogy marhaságot mondtam, azonban nem jutott eszembe más így ez mellett döntöttem. Az a lány nemcsak egyszerűen csinos volt, hanem maga a személyisége egy csiszolatlan gyémánttá tette. Visszamenve az ajtóhoz én próbálhattam meg a kulcsot és lássatok csodát működött. Fogalmam sincs, hogy mire számítottam, de az biztos arra, nem ami ott bent fogadott minket. Egy kislány állt ott és megtudtuk tőle a két idióta az ő testvérei voltak. Egyáltalán nem volt meglepődve azon, hogy azok reszketnek, mint a nyárfalevél, sőt még ő is lehordta a duót. Tudtam, hogy a mai gyerekek elég vadak a sok filmtől meg zenétől, de ezt kissé túlzónak éreztem. Végül megszabadított minket a bilincsektől, aminek én nagyon örültem majd megszokásból dörzsölgetni kezdtem a csuklom.

- Ez aztán nem volt semmi.
Lenyitottam a menümet majd egy darabig hadonásztam a levegőben, mert nem emlékeztem hol van az a bizonyos dolog. Mindent a saját kezemmel akartam megoldani így nem igazán használtam olyanokat, mint térkép, tárgymenü meg ilyesmi. Némi kínlódás után sikerült bejelölnöm Kanamit barátnak és vártam, hogy visszaigazoljon.
- Ha kellek, csak hívj. Kérdezni sem fogok.
Nagyon reméltem, hogy nem tűntem túl rámenősnek vagy nyalásnak főleg úgy hogy rajtam volt a pelenka. Csak akkor vettem észre visszakaptam a ruhámat és nem győztem magamat csodálni.
- Pedig már kezdtem megszokni. – csúszott ki a számon.
/Remekül szórakoztam magam remélem ti is. Mindent köszönök./

Nem is tudom hol kezdjem, talán a legelején kéne, bár a gondolatok néha kuszák.

Aggodalom fogta el a lányt, ez volt a legerősebb érzése akkor az asztalnál, sokmindenen mentek keresztül és akkor abban a pillanatban nem látszott a kiút. Négy kulcsuk volt már, de sajnos egy sem nyitotta a bilincset és ekkor kicsúszott az ajkain Kanaminak aminek kikellett.

K1 tekintete és szemei azonban neki nem ezt sugározták, benne dühöt látott inkább, és pár fura pixelt. Ami akkor ért el értelmet amikor kimondta azt amit.
-Ne...Nem értelek néha komolyan...-tette keresztbe a kezeit és megszakította a szemkontaktust a lány. Ha K1 jól figyelt azt is látta, hogy kicsit zavarba jött tőle.
Hamar visszasiettek az ajtóhoz, de főleg az vezette a lányt, hogy megszabaduljon aggodalmaitól.

A két testvér ott hempergett szinte az ajtó előtt. Szomorú látvány volt külső szemlélőknek, de Kanami dühöt és megvetést tudott csak magából kifacsarni.
Ahogyan odaértek Kanami elfordult, hogy magában rendbe tegye a dolgokat.

Mi is volt az az érzés ami benne volt a sűrűségben:
Düh, Megvetés, Sajnálat, Bizonytalanság és Béke?

Igen a lány valamiért békét is érzett, vagy talán nem is ez a szó az amit keresett, inkább az, hogy megismert valakit, akiben megbízik.

Igen ez alatt a nap alatt K1 elérte azt amit, csak nagyon kevesen tudtak, barátjának tekintette Kanami. A reggeli órákban még jókat kacagott, esetlenségén és azon, hogy pelusban kell lennie. Utána amikor nagynehezen eljutottak a szerelmesek bárjába egy gyönyörű torta és jópár kellemetlen szempár közepette sikerült megoldani egy egyszerű félrevezetéssel a népet, így máris mások voltak kellemetlen helyzetbe helyettük.
Amikor eljöttek a cukrászdából megismertek egy együgyü NPC-t, aki most hogy jobban belegondolok, lehet maga az egyik testvér volt. Elmentek egy másik fogadóba, csak hogy egy kislánynak megadják álmai süteményét, majd egy nevetséges közös kép lövése után lejutottak a testvérekhez.
Itt aztán K1 megmutatta mi is rejlik benne, csak egy kis lökés kellett neki afelé, hogy kiadja a stresszt magából.

Mire Kanami visszafordult a többiek felé, az ajtó már kinyílt. Kanami odanézett és egy aprócska kislány állt ott előttük
-Szóval ismered ezeket a tökfejeket?-akaratlanul is adott az egyiknek egy tockost-remélem a megmentőnk vagy tényleg...
ők is azt mondták, de látod, hogy vannak most-ekkor látta, hogy a pici lány lépett oda feléjük és egy apró kulccsal hamar elengedte a kezüket-ha kérhetek valamit kicsilány-Kanami mire felkapta a fejét a kezéről a hármas már el is tűnt-fura
Ekkor ugrott fel egy pici ablak Kanami előtt, odakapta fejét és rányomott, majd megjelent egy felirat

Kanami nem habozva nyomott rá az igenre. Elöntötte egy érzés amit rég nem érzett már.
-Köszönöm K1-majd maga sem tudta mit tesz, egy apró mozdulattal egy apró puszit nyomott a fiú arcára. Majd elkapta hirtelen fejét, rádöbbent mit tett, lehet nem kellett volna neki megtennie, de jól esett akkor is. Majd egy aprót kuncogott-hátha ennyire ragaszkodsz hozzá, akkor menjünk vegyünk egyet neked-nevetett fel, majd a felfénylő lépcsőre nézett-azt hiszem ideje mennünk pajtás!-kezdett el Kanami lépkedni felfelé a lépcsőn, néha visszalesve K1-re, hogy követi-e.

Kanami végre megnyugodhatott és egyben egy barátot is szerzett megának, magabiztosan lépkedett így felfelé a lépcsőn, néha megigazítva a frizuráját egy laza mozdulattal.

//Köszönöm a játékot mindkettőtöknek egy élmény volt! //

Jutalomosztás:

K1: 230 exp, 250 arany
Kanami Minagawa: 220 exp, 240 arany 

//A különbség abból adódik, hogy K1 2 körben duplázott, vagyis hogy 2x egymás után írt úgy, hogy Kanami nem írt hsz-t. 

Nagyon köszönöm a lelkesedést, és a részvételt. Ha kérdésetek van zaklassatok bátran.