Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

by **Ronye Arabel** Csüt. Jún. 20 2019, 22:10

Noshát…Bizonyára mindketten tudjátok màr, hogy Aincardban olyan dolgok történnek, amik ellent mondanak a fizika és sok más egyéb tudomány törvényeinek.
Most éppen mindketten úgy ébredtek, hogy Nyster félreeső zugàban lévő, apró, de még ahhoz képest is szerényen berendezett fogadó kicsi szobájának franciaágyán fekszetek, kezeteken csinos kis karkötővel.
Leo láthatott már hasonlót, mikor Arabellel megismerkedett.
Egymás szomszédságában, egyetlen, kétfiókos, üres asztal társaságában vagytok.
Az ajtó ugyan nyitva, de ha úgy próbálnátok lelépni, hogy a másik még alszik, lila falba ütköztök éppen az ajtó előtt.
Semmi nyomot nem találtok a szobában, együtt viszont kiléphettek az ajtón.

Na hogyan tovább? Csak bátran, lehet több kör is, amint eljuttok oda hogy elindultok itt leszek.

by **Leonard** Csüt. Jún. 20 2019, 23:43

Megvakarta az orrát, fordult egyet, majd kinyújtotta a mancsát, elterpeszkedve az egész ágyon. Ekkor jött az első kótyagos felismerés álomtól ittas agyába, hogy valami nincs rendben. Keze, amely addig a mellkasán feküdt, és már az orrvakarásnál érezte, hogy mintha túl nehéz volna, most valami nagyon puha dologra tapintott, aminek egészen biztosan nem kellene ott lennie az ágyában.
Ágyban? Várjunk csak. A legutolsó emlékképe, hogy összefutott pár régi haverjával, és a kocsmában emelgetik a poharakat, a szeme sarkában pedig a mérgezésmutató túl magasra kúszik.
Kényszerítette magát, hogy elfordítsa a fejét, és kinyissa a szemét. Kezével közben továbbra is azt az érdekes, zselés folyadékkal töltött gumilabdára emlékeztető valamit tapogatta.
A világosság elvakította egy pillanatra, és nagyokat kellett pislognia, hogy agya végre eljusson az információ feldolgozásának pillanatáig. Akkor jött az első riadalom.
Amit tapogatott, az egy női mell volt. Máskülönben ez az információ pozitív gondolatokkal töltötte el, de most halvány lila gőze nem volt róla, hogy került ide. Mi a franc történt az éjszaka?
Zavartsága csak akkor hágott a tetőfokára, amikor megpillantotta azt a bizonyos cicafarkat. Ha még ebből nem rakta össze a képet, akkor az segített, hogy rápillantott Mirika - egyébként így alvás közben nagyon csinos - arcára, meg az egyébként igen csak feltűnő fülecskékre is.
Leo előbb lesápadt, aztán elöntötte a vér az arcát. A bilincset pedig csak akkor vette észre egyáltalán, amikor megpróbált arrébb húzódni az ágyban, minél messzebb, hogy időt adjon magának a gondolkozásra.
Amint meglátta viszont a kis fémet csillogni a kezén, egyértelművé vált, hogy ebből a szituációból már nem kerülhet ki győztesen. Gyorsan visszafeküdt, szorosan lehunyta a szemét, és megpróbált úgy tenni, mintha aludna. Semmi értelme nem lenne előadni, hogy ura a helyzetnek, ha nem emlékszik semmire.
A pár pillanatot, amit ekkor szerzett magának, azzal töltötte, hogy törte az agyát, hogyan kerülhettek ők ide. Pont így, ezzel az izével a kezükön. Adja az ég, hogy nem Alex adta kölcsön, mert akkor még Hinarinak is magyarázkodhat.
Egyáltalán.. Valóban történhetett bármi is? Mirika vajon emlékszik rá? Mégis hogyan keveredtek össze, és miért egy ismeretlen fogadó ismeretlen ágyában kötöttek ki végül?
A fiú úgy döntött, a legokosabb lesz megvárni, társa milyen hangulatban ébred fel. Akkor majd tud igazodni a szerephez, amiről nagyon úgy tűnik, megfeledkezett.
A szíve vadul vert a mellkasában. Vajon mit mondott a lánynak az éjszaka leple alatt, részegségtől megeredt nyelvvel? Milyen történetnek a végén lyukadnának ki egy ilyen helyen?
Nagyon remélte, hogy semmit sem cseszett el maradandóan.

by **Mirika** Pént. Jún. 21 2019, 13:17

Bárhogy gondolkodtam, egyszerűen semmi értelme nem volt ennek az egésznek. Mindenre emlékeztem, ami tegnap este történt, beleértve azt is, hogy nem vették le a sisakot a fejemről a megbeszélt időpontban, úgyhogy kerestem egy közeli fogadót. Mondjuk nem hibáztatok érte senkit, se a barátnőmet, se apát, aki kivételesen itthon van. Készültem is rá, hogy hajnali háromkor nem fog ilyesmi történni, csak én vagyok ilyen őrült, ilyen igényekkel. Szóval nem pánikoltam. Legalábbis emiatt nem. Viszont egészen biztos voltam benne, hogy én nem ebben a szobában hajtottam álomra a fejem, száz százalék, hogy nem találkoztam Leóval, és még csak le se tartóztattak.
Az egészet talán tíz-tizenöt perce vettem észre, amikor megmozdítottam a kezem, de valami furcsa volt, szóval kinyitottam a szemem, és megláttam ezt az egész kompozíciót a bilinccsel meg az alvó Leóval. Kicsit megijedtem, egyből eszembe jutott mindenféle rémisztő dolog, de ahogy belegondoltam, semmi logika nem volt benne, hogy a fiú mondjuk elraboljon és magához bilincseljen. Hacsak nem volt ultrabéna, és sikerült ez mondjuk ahelyett, hogy kikötözne az ágykerethez. Ami valljuk meg, egy egészen izgató szitu lenne, feltéve ha nem alvás közben akarna megerőszakolni Rolling Eyes

Momo a sarokban pihent, úgyhogy egyelőre én is visszacsuktam a szemem, és alvást tettetve igyekeztem valamiféle magyarázatot találni. Az egyetlen épkézláb ötletem az volt, hogy valaki más szórakozik velünk, de nem jutott eszembe senki, aki jó ötletnek tartana egy ilyen rossz tréfát. Egyelőre az olyan gondolatokat igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy valaki rosszat akar nekünk. Erre semmi sem utalt. Ahogy arra sem, hogy történt köztünk valami. Arra emlékeznék. Ugye? Rolling Eyes

A fiú mozgolódni kezdett, úgyhogy reflexből is visszatartottam a lélegzetem, és igyekeztem minél jobban ellazulni, hogy úgy tűnjön, alszok. Csakhogy arra nem számítottam, hogy egyszer csak megmarkolja a mellemet, és irtó nehezemre esett nem felszisszenni a meglepetéstől. A szemem viszont így is kipattant, és akkor szembesültem azzal, hogy Leo ezt nem szándékosan csinálja, hanem álmában. Pedig ilyen közel voltam hozzá, hogy lekeverjek neki egy pofont Neutral

Vettem egy mély levegőt, és visszacsuktam a szemem, miközben próbáltam ellenállni annak, hogy megszökjön egy sóhaj az ajkaim közül. Picikét elkezdett izgatni a gondolat, hogy mi van, ha csak tetteti az alvást, csak hogy lássa, én felébredek-e erre, de mivel éreztem, hogy váratlanul elrántja a kezét, ténylegesen kizártam, hogy Leo egy mocskos disznó lenne. Pedig azt hiszem... khm... nem lenne ellenemre, ha Leo tenné Embarassed

Mire újra kinyitottam a szemem résnyire, addigra a srác szeme már csukva volt, de ha eddig nem, most már biztosan tettette az alvást. Pont, mint én. Volt egy olyan érzésem, hogy az ő fejében is olyan gondolatok fordulnak meg, mint az enyémben. Mármint nem arról, hogy milyen lenne, ha alvás közben akasztaná be a lompost Rolling Eyes

Bennem volt a bugi, hogy megtrollkodom a fiút, de így, hogy nem tudtam, milyen komoly esetleg a helyzet, amibe kerültünk, inkább nem kockáztattam meg valami ostobaságot. Viszont az is épp elég nagy ökörség volt, amit csináltunk, szóval kinyitottam a fél szemem.
- Ne hidd, hogy nem vettem észre :3 - súgtam épp elég hangosan ahhoz, hogy a szoba csendjében tisztán hallatszódjon a hangom. Azért gondoltam ráijesztek egy kicsit. Őszintén szólva nem tudtam, mit gondoljak róla, elvégre egyszer még nyíltan flörtölt velem, máskor meg úgy viselkedett, mint valami szűz kisfiú. Nehéz volt kiigazodni rajta. Viszont kétségtelenül jó pasi volt :3

by **Leonard** Pént. Jún. 21 2019, 18:12

A hirtelen és nem várt megszólalásra kis híján kitört Leo torkán egy férfiatlan kiáltás. Kis híján, mert azért még sikerült visszatartania, így csupán hirtelen felpattanó szemhéja, és arckifejezése mutatta a meglepetést, amelyet a szavak okoztak. Nem számított rá, hogy a lány már ébren volt, és ha nem foglalta volna le őt az értetlenkedés, talán most azért is aggódna, amit az előbb művelt. Ehelyett inkább csak azon kezdett el gondolkodni, honnan a lány szavaiból eredő játékosság. Azon kívül, hogy Mirika a hétköznapokban is általában így viselkedett.
- Öhm.. Jó reggelt - köszöntötte a csajt kissé visszafogottan, a belső tanácstalanság még mindig marta, habár a lányból áradó játékosság valahol megnyugtatta. Nagy baj nem lehet, ha ilyen hétköznapian tud viselkedni, nem?
Leo egyelőre nem kelt fel. Nem, amíg az idomár sem vetemedett erre. Ehelyett az oldalára fordult úgy, hogy a kezeiket összekötő bilincs kevésbé feszüljön, és kényelmesebben el tudjanak férni, mivel nagyon úgy tűnt, egyikük sem siet a kis szerkezet kinyitásával. Vagy talán nála van a kulcs, és Miri épp arra vár?
Nos, okosabb dolog volt megvárni ez esetben, hogy a lány maga kérje a kinyitást, mert ha mégis valahol máshol van, egészen beéghet, ha elkezdi az invertoryjában keresgélni.
Szóval igen, Leo agyába még nem jutott el a valóságnak egy picike morzsája sem, a történteket még mindig lyukas memóriájának számlájára írta, és hacsak valaki nem világosítja fel rövid időn belül, nem fog önmagától eljutni a valódi probléma felismeréséig.
Szóval inkább mással kezdett el foglalkozni. Végtére is, ha az ember egy ilyen szépség mellett ébred, teljesen mindegy, mi történt az éjszaka, ez a nap már csak szerencsés lehet. Bilincsek ide vagy oda. Mirika amilyen picike volt egyébként - szinte alig foglalt el valamennyit az ágy csücskéből -, annyira megtöltötte az illata az egész szobát. Kellemesen bódító volt.
Bár a sárkány felől érkező hangok és füstpamacsok már sokkal kiábrándítóbbnak bizonyultak.
Miért kell minden jó nőhöz egy bolhazsáknak is tartoznia? Vagy ha az nem, akkor az adott csaj kitesz még egy vadállatot önmagában. Gondoljunk csak Rikora. Rolling Eyes

Hinariról is kiderült, hogy nem szokványosan szereti, Mirika meg egyenesen odavolt a pikkelyekért.
Leo még egyszer rásandított a sárkányra, és tudta, hogy az már nem fog sokáig ilyen nyugodtan pihenni.
És ő nem akarta, hogy a sárkány zavarjon. Ő csak el akarta tűrni azt az elcsatangolt hajtincset, közelebb hajolni, aztán kihasználni a "minden mást szabad" lehetőségét, nem foglalkozva vele, mi történhetett az éjszaka folyamán.
Szótlanul felemelte szabad kezét, és elindította a mozdulatot. Az az ellenállhatatlan hajtincs..

by **Mirika** Pént. Jún. 21 2019, 19:05

Nem tudtam visszatartani a kuncogást, ahogy felpattant a fiú szeme. Az a riadt tekintet tök édes volt, de aztán nyilván meglátta a félmosolyt az arcomon és megnyugodott. Mondjuk bocsánatot nem kért, szóval bűntudatot nem sikerült benne kelteni. Nem baj, én nem bántam, hogy véletlenül hozzám ért. Nem az a lány voltam, aki egy ilyen apróságból hisztit rendez. Ha szándékosan csinálta volna, az már más kávéház, de ismertem már annyira Leo-kunt, hogy ne feltételezzek róla ilyet komolyan.
Egyelőre fekve maradtam, mivel ő is így tett. Teljesen felém fordult, így valamivel kényelmesebb volt nekem is, ugyanakkor most, hogy egymást bámultuk, beütött a gondolat, hogy egy ágyban vagyok egy fiúval. Az most részletkérdés volt, hogy helyes-e a srác vagy sem. Nem emlékszem, hogy kerültem ide, nem emlékszem, ő hogy került ide, és nem emlékszem, hogy történt-e valami kettőnk között. Azért ez minimum zavarba ejtő volt, főleg mivel nem szokásom túl sok ruhában aludni, és most is csak egy rövid felső és egy bugyi volt rajtam. Nem tudtam, mit gondolhat rólam, vagy hogy egyáltalán adtam-e okot rá, hogy cafkának nézzen. Nem vagyok egy apáca, de azt sem akartam, hogy úgy nézzenek rám, mint akit az utca szélén fel lehet szedni... A rejtélyes bilincs csak hab volt a tortán, ez tette még zavarba ejtőbbé az egész helyzetet.
Pedig a hangulat maga egészen romantikus volt. Kisöpört egy tincset az arcomból, a tekintetétől pedig mindeközben úgy éreztem, elolvadok. Résnyire nyíltak az ajkaim. Meg kellett volna szólalnom, de ez a pillanat olyan törékenynek tűnt. A legapróbb suttogástól is elillant volna. Sodródni akartam az árral, kíváncsi voltam, mi történhet ezután. Mi jön azután, hogy közelebb hajol, és elveszünk egymás tekintetében. Netalántán megtaláljuk egymás ajkait... Éreztem, hogy elpirulok. Már majdnem el is felejtettem, hogy mi van a kezünkön, de nem hagyott békén a gondolat, hogy egymáshoz vagyunk bilincselve, és nem tudom, miért. Őt nem zavarta ez, vagy nem mutatta ki... Lehet, hogy mégis az ő bűne volt, akkor pedig most mindent elrontanék, ha felhívnám rá a figyelmet. Nem, nem volt szabad közbeszólnom. Ráérünk a bilinccsel foglalkozni. Végre összeszedte a bátorságát, ki tudja, meg tudja-e tenni még egyszer. Nem akarok kockáztatni...

by **Leonard** Pént. Jún. 21 2019, 21:32

Ahogy közelebb hajolt, hogy mélyebben beszívhassa Mirika illatát, eszébe jutott az a kazamata, és a kérdés, amire még önmagának sem sikerült kielégítő választ adnia. Azt nem tagadhatta, hogy van valami, különben sosem viselkedett volna annyira nevetségesen.
Finoman hozzáért a lány arcához, és óvatos mozdulattal elsöpörte a hajtincset. Mirikának feltűnően puha bőre volt, hogy Leo ujjai megremegtek az érintéstől. Az óvatos simítás aztán gyengéd simogatásban folytatódott, először a lány arcán, aztán tovább a nyakának finom ívén.
Találkozott a tekintetük, a fiú gyomrába pedig félreérthetetlen izgatottság költözött. Most már nem volt kérdés, mit akar. A két lángrózsácska Mirika arcán pedig egyértelmű jele volt annak, hogy hasonló érzéseket támaszthatott benne is a szituáció. Az a picike, éppen csak megnyílt száj pedig már több volt a soknál. A vágy, hogy birtokba vegye, túlnőtt minden óvatoskodáson, így csakhamar engedett a csábításnak. Leo úgy helyezkedett, hogy a lány fölé tudjon kerülni, egyik karjával mellette támaszkodott, a másikkal továbbra is a nyakánál, majd a hajával babrált. A macskafüleket elvből elkerülte egyelőre. A csókja egyáltalán nem volt visszafogott, ám mégis gyengéd. Minden eddig magában érlelt és visszafogott érzelmét beleadta, miközben legbelül nem tudott napirendre térni afölött, hogy lehet valakinek ennyire aprócska, vékony szája. Annyira pici, mint az egész lány. És mégis milyen finom.
A szituáció csakhamar túlfűtötté vált így, kettecskén egy franciaágyon, és a ruha is olyan kevés volt. Leo keze lecsúszott a lány hasára, és a pólójának szélével kezdett el játszani. Aztán, ahogy a másik kezével is nyúlt volna tovább, a lánc megcsörrent. A fiút talán ez, talán más ébresztette fel a kábulatból, de hirtelen megszakította a csókot, és ülő pozícióba tornászta magát Mirika mellett. Kellett pár pillanat, míg szólni tudott, és nem csak az elfogyott levegő miatt, hanem mert ő is annyira elvörösödött a zavartól, mint a lány az előbb.
Elfordította a fejét, hogy kitisztuljon picit a kép, öklét pedig a szája elé tette. Eszébe jutott, hogy történt bár akármi az éjszaka folyamán, ez a vonzalom többet érdemel holmi másnapos kalandnál.
Vett még egy mély levegőt, aztán összeszedte magát. Mégsem viselkedhet úgy férfi létére, mint valami szűz kislány, érzelmek ide vagy oda. Amikor újra Mirika felé fordította a tekintetét, arcán már laza, csábító mosoly ült, szinte gyökeres ellentétben állva az előbbi zavarával. Ha a lány azóta szintén ülő helyzetbe tornázta magát, most megfogta az állát, hogy a tekintetét egy vonalba irányítsa a sajátjával, majd mikor már elég közel volt az arcuk egymáshoz, megkérdezte.
- Van kedved eljönni egy rendes randira?

by **Mirika** Pént. Jún. 21 2019, 22:56

Borzongtam az érintéstől. Annyira finom volt és gyengéd, mintha selyem csúszott volna végig a bőrömön. Mindig is imádtam, ha így érnek hozzám, ez hozott lázba a legjobban. Le se tagadhattam volna, mennyire megbabonázott a fiú közelsége. Minden porcikám arra vágyott, hogy történjen valami, ez már nem csak egy ártatlan flörtölgetés volt egy szépfiúval, hanem valódi szikra. Egy olyan szikra, ami aztán áramütésként futott végig rajtam, amikor az ajkai birtokba vettél az enyémet. Határozott volt és gyengéd. Tudta, mit akart: engem. Nyoma se volt a szégyenlős, visszafogott kisfiúnak, és ez volt a legizgatóbb az egészben. Hogy minden látszat ellenére Leo képes volt magához ragadni a gyeplőt, és meg is tartotta.
Talán évek óta nem éreztem ilyen erős vonzalmat egy férfi iránt, ugyanakkor továbbra is igaz maradt, mennyire törékeny volt ez a pillanat. Elég volt egyetlen váratlan hanghatás, ami kizökkentett minket, és az végül a lánc csörgése lett. És mégis, úgy égtek az ajkaim a vágytól, hogy folytassuk... Pedig tudtam, hogy ez nem helyes, és már nem lenne ugyanaz. Ez a pillanat, ez a csók azonban a kettőnké marad így is. Nekem pedig ennyi pont elég volt. Megkaptam a választ rá, hogy melyik Leo az igazi Leo, és még többet is. Mindketten tudjuk, hogy bármit megtehetett volna velem, de ő másképp döntött, és én tiszteltem a döntését. Imponáló volt számomra, hogy nem használja ki a helyzetet.
Felültem én is az ágyon, és a fülem mögé söpörtem egy elkószált tincset. Az arcom még mindig piros volt az izgalomtól, és a szívem is hevesen vert. Talán kicsit még fokozódott is ez az érzés, ahogy megvillantotta a csibészes mosolyát felém. Nem bírtam el a tekintetét, muszáj volt lesütnöm a szemem. Most én éreztem magam úgy egy kicsit, mint egy tini fruska, de a kérdését hallva felnéztem rá újra, és adtam neki egy rövid csókot.
- Ez megfelel válaszként? :3 - kérdeztem egy csintalan félmosollyal, ugyanakkor itt volt az ideje, hogy rátérjünk arra a problémára, amit eddig kegyesen ignoráltunk. Felemeltem a béklyóba kötött kezem, és megcsörgettem rajta a láncot.
- Fogadjunk, hogy ki akartál kötözni, de az ágy helyett a csuklódon csattant a másik fele :3 - vigyorogtam rá, egyfajta könnyed bevezetésként, hátha kiböki, mit tud. Most, hogy már beszélgettünk, Momo fülei is érdeklődve radaroztak, bár továbbra is összegömbölyödve feküdt, és így is fog maradni, amíg nem szólok neki.

by **Ronye Arabel** Pént. Jún. 21 2019, 23:04

Én tényleg nem akarom megzavarni a párocskát Embarassed

De az a gonosz üzenetjelzés pont most csippan be.
Leonard kapott üzenetet:

Ámor írta:
Szia Leonard. Kérlek segíts! Ha nem bénáztunk el valamit (ahigy szoktunk) akkor a hítes neves Mirikával vagy vag együtt. Kövessétek a nyilainkat (link) és gyertek segíteni!
Ámor & Cupido

by **Leonard** Szomb. Jún. 22 2019, 00:28

A kezdeti zavart mostanra egyértelműen felváltotta az elégedettség, és ez Leonál egy levakarhatatlan, széles vigyor formájában jelentkezett. Hisz egy ilyen első csók után lehet oka az embernek ünnepelni, nem? Végre kitisztult, mit akar, meg sikerült válaszolnia a saját kérdéseit, és még a próbálkozására is pozitív reakciót kapott, szóval minden oka megvolt a bizakodásra. Főleg így, hogy most Mirikán volt a zavar sora, amilyet azelőtt még egyszer sem mutatott, és Leonak meg kellett jegyeznie magában, hogy ez roppant aranyosan állt rajta. Főleg ezekkel a macskafülekkel. A fiú azelőtt soha nem gondolta volna, hogy vonzódni fog hozzájuk, de egyértelműen kezdte a szívébe fogadni az apró kis kellékeket. Vagy testrészeket. Vagy akármik is ezek.
- Hmmm - morgott elégedetten a válaszul kapott csókra. - Kérek még - motyogta halkan, majd várakozóan felpillantott félig lehunyt szemhéja alól a lány arcára.
Sajnos aztán csók helyett kérdést kapott, méghozzá roppant zavarba ejtőt. Végül jó is volt ez így, elkezdeni a problémát végre kibogozni, mielőtt a légkör és az ágy túl csábítóvá válnának - megint.
- Abban az esetben bocsánatodért esedezem, esküszöm, hogy azelőtt mindig sikerült - pillantott le szkeptikusan a bilincsekre, aztán fel Miri arcába egy laza mosollyal. A mondata egy enyhe utalás volt rá, hogy.. nos.. volt már dolga bilinccsel. Hogy melyik felén, arról persze majd egy másik alkalommal kellene meggyőződniük, egyelőre ennyi információ pont elég volt.
Viszont hogy tegnap este ezt a tehetségét akarta-e fitogtatni? Halvány lila gőze nem volt róla, és úgy döntött, a legjobb lesz őszintén be is vallani ezt.
- Tegnap összefutottam pár haverommal, és úgy alakult az este - itt szétnyitotta a kezeit, és rántott egyet a vállán -, hogy nem nagyon emlékszem rá, te mikor kerültél képbe, és hogy keveredtünk ide egyáltalán. - Azt persze nem említette, hogy az alkoholt hibáztatja ezért, bár a szavaiból ki lehetett találni. Azért mégsem vetne rá jó fényt, ha rögtön úgy tálalná magát, mint aki rendszeresen az emlékvesztés határára issza magát. Igazából nagyon ritkán fordult elő vele, odakint még jobban is bírta az alkoholt, mint idebent, a rendszer által szabott határok közé szorítva.
Persze próbálta előadni a lazát, de azért nagyon is érdekelte, Mirika mit tud mondani az idetévedésük okáról, vagy hogy megsértődik-e rá, amiért nem emlékszik semmire. Habár az előző mondatból minimum annyit tudott leszűrni, hogy ha más nem is, de a bilincs kérdése ugyanolyan rejtély a csaj számára is, mint neki.
Apropó, az is most tűnt csak fel Leonak, hogy az ajtó mindvégig nyitva volt. Márpedig ez nem igazán normális dolog, főleg akkor nem, ha olyan dolgokat csinálnak, amik nem tartoznak senki másra.
Nos, akármeddig is jutottak el időközben az ügy felgöngyölítésében, pár perc elteltével Leonak üzenete érkezett, megszakítva ezzel a fejtörést. Nem szívesen nyitotta le, de tapasztalatból tudta, hogy akár fontos is lehet, így aztán rávette magát. Végül jól is tette, hogy így döntött, elnézve az szöveg tartalmát.
Nem olvasta fel hangosan, helyette úgy fordult, hogy Miri is lássa. Szavak nélkül is kifejezte hirtelen elkomorodott arckifejezése, hogy fontos dologról van szó. Megvárta, amíg a lány végez, majd megszólalt.
- Úgy néz ki, a mai reggelünket nem a sors rendezte így el, hanem valami önjelölt angyalka - húzta össze a szemöldökét morcosan, és most először tűnt el arcáról a mosoly. Nem tetszett ez így neki. Volt két fickó, akik tudják a nevét, látatlanban sejtettek róluk dolgokat, majd elrabolták és összebilincselték őket. Mindezt úgy, hogy észre sem vették és nem is emlékeztek rá. Bármit megtehettek volna velük abban az állapotban, ha erre képesek voltak. A látszat, amit az összecsapott üzenettel kelteni próbáltak, és a barátságos hangsúly, amivel megszólították őt, csak még gyanúsabbá tette az egészet.
Talán ez az a banda volt, amelyik elrabolta Hinarit is?
- Most mit lépjünk? - fordult oda Mirihez kérdőn, és a link feliratra nézett az üzenetben. - Kövessük az utasításaikat? Óvatosnak kell lennünk, nem kezdőkkel van dolgunk.

by **Mirika** Vas. Jún. 23 2019, 20:21

Leo az a típusú srác volt, akire ha ránézek, egyből tudom, hogy jól kijövünk majd egymással. Volt egy ilyen laza, közvetlen kisugárzása, vagy mije, tök természetesen dőlt belőle ez az idióta vigyora is. Egyfelől irtó cuki volt, másfelől meg elképesztő sármos is. Az ilyen fiúkkal tudtam a legjobban szót érteni, és úgy tűnt, hogy mindketten fogékonyak vagyunk egymás hülyeségeire. Leo viszont egy kicsit több is volt ennél. Nem tudom, hogy mi lesz ebből, de éreztem azt a bizonyos szikrát, csak nem tudtam megfogni a miértjét. Perpill csak azt tudtam, hogy nem szabad még egy csókot adnom, mert ha újra megérzem a gyengéd ajkait, végképp nem fogok tudni ellenállni a bennem tomboló vágynak. Rendesen be voltam indulva, szerencsére valószínűleg a fiú nem vette észre.
A bilincs viszont segített elterelni a zavaró gondolatokat, és Leo sztorija épp eléggé zavaros volt ahhoz, hogy elkezdjenek pörögni a fogaskerekek a fejemben. Ő nem emlékszik rá, mi történt tegnap éjjel. Én viszont igen, és mégis itt kötöttünk ki, a homályban tapogatózva. Picit fészkelődtem az ágyon, hogy kényelmesebb pozícióba tornásszam magam, nem is törődve azzal, hogy az öltözetem így talán még csábítóbbá válik.
- Aha. Nos, nem kerültem képbe nálad semmikor, nem is találkoztunk, és nem ebben a szobában feküdtem le aludni. Ez tuti - mondtam magam is eltöprengve, mert ennek így aztán tényleg se füle, se farka nem volt. Velem ellentétben, mert nekem ugye volt mindkettő. Meg Leónak is, csak máshol, mint nekem Rolling Eyes

- Na jó... öhm... Mi lenne, ha megpróbálnánk megkeresni a kulcsot? Hátha itt van a szobában - javasoltam, bár túl sok helyre nem lehetett elrejteni. Az ágy alá, vagy az asztal fiókjába, és... ennyi. Azt pedig ki kellett vernem a fejemből, hogy azzal csábítsam el a srácot, hogy benézek az ágy alá. Pedig nagy volt a kísértés Rolling Eyes

Ettől függetlenül már pattantam is volna fel, ha Leo nem kap ekkor egy üzenetet. Az arcáról tovatűnő mosoly az én szemöldököm is összeráncolta, de nem volt miért kíváncsiskodnom, mert a szöszi az orrom alá tolta a levelet. És nem értettem, Leo miért komorodott el ennyire.
- Erről most úgy beszélsz, mintha váltságdíjat követelnének valakiért - pislogtam fel rá - Nyilván segítünk, biztos van valami oka, hogy pont mi kellünk nekik :3 - csak azt nem értettem, miért így raktak minket egy helyre, bár lehet, hogy nem tudták, hogy ismerjük egymást valamennyire. Mondjuk erre a módszerre így se, úgyse volt mentség Rolling Eyes

- Amúgy kik ezek és honnan ismered őket? - kérdeztem, legalábbis számomra a megfogalmazásból úgy tűnt, hogy jóban vannak a sráccal, és megbíznak benne.

by **Leonard** Vas. Jún. 23 2019, 23:15

Leo egész eddigi életében volt egy sorrendje a dolgoknak, amik hol lassabban, hol gyorsabban követték egymást, de minden alkalommal szabályosan elkülöníthetően ott voltak a történetben. Először a megismerés, aztán a hódítás, az érzelmek, és végül a siker. Vagy a bukás, de ezt az opciót nem tekinthetjük megfelelő lezárásnak, szóval inkább ne is beszéljünk róla.
A lényeg az, hogy Mirikánál életében először bedőlt ez a sorrend, márpedig rögtön az első alkalommal, hogy találkoztak. Csoda hát, hogy a fiú nem értette önmagát? Hogy lehet úgy a sikerre ugrani, hogy az ismerkedés teljesen kimaradt, de még a klasszikus értelemben vett hódításra sem volt szükség?
Leonak nem igazán volt tapasztalata ebben az első látásra egymásba habarodni típusú kapcsolatépítésben, márpedig éppen valami ilyesmi történt részéről. Egy alkalom elég volt hozzá, hogy megfogja Mirika lénye, annyira, hogy a következő alkalommal már nem bírt el ezekkel az érzésekkel. Aztán itt kötöttek ki, és se virág, se randi, se egy nyomorult átbulizott közös éjszaka, vagy csillagok alatt fetrengés. Semmi olyan izé, amit kötelezően elvárnak a lányok. Semmi titkos összenézés, egymásra mosolygás, szemezés, vagy egymás kerülgetése. Egy árva utalás sem történt kettejük között, hacsak nem számítja az ember Mirika egy-egy megszólalását annak, de Leonak volt egy olyan sejtése, hogy az nem flört volt, hanem afféle bemutatkozás csupán. Ez vagyok én, ez a stílusom, vagy-e annyira vagány, hogy érted a játékot módszerrel.
Szóval annyira még most sem értette, hogyan kötöttek itt ki, de annyit nem is gondolkodott rajta. Már megtette az első lépéseket hozzá, hogy betömje a lyukakat - izé, nem azokat -, és ez éppen elég volt most.
Még ha szörnyen nehezére esett is tudomásul venni, hogy nem kap repetát az apró csókból. Az elkalandozó tekintet ellen pedig, lovagiasság ide vagy oda, nem tudott tenni, így aztán a további felvetésekre csak halovány önmagaként válaszolgatott hümmögéssel meg bólogatással, egészen az üzenet érkeztéig. Az aztán felrázta kábulatából.
- Nem - nem, de ha ilyen profin el tudtak rabolni mindkettőnket, akkor.. - nem fejezte be a mondatot. Rájött, hogy fölösleges lenne azt mondania, hogy akkor meg is ölhették volna őket. Végül nem tették, és ez elég okot adott arra, hogy ne legyen olyan feszült. Persze még így sem tudták, mit követelnek tőlük az idegenek a bilincs levételéért cserébe, de a következő pár szó ráébresztette Leot, hogy talán valóban nincs semmi okuk félelemre.
- Ismerni? Nem tudok róla, ho... - Ja de, mégis. Látott már ilyen bilincset is azelőtt, és akkor is a karján csapódott könnyűszerrel. Sőt, még egyfajta ájulásnak is a szemtanúja volt. Igazából minden összevágott a sejtéseivel, olyannyira, hogy szinte képes lett volna arcon csapni magát, hogy csak most jutott eszébe.
- Azok a nyavalyás kölykök? - morogta az orra alatt kérdőn, és újra elolvasta az üzenetet. Nem volt teljesen biztos benne, hogy ez lesz a megoldás, de egy nyomnak nem volt rossz.
- Figyi - fordult Mirika felé. - Ez csak egy tipp, de eszembe jutott, hogy láttam már ilyesmit egy ádáz ikerpártól, szóval ha a sejtésem igaz, akkor megint elhagyhatták a kulcsot - emlékezett vissza Arabel szavaira. - De semmi ok a pánikra, van egy kedves nővérük, aki biztos megtalálta utánuk, és le tudja venni rólunk. Csak egy üzenetet kell írni neki - magyarázta növekvő lelkesedéssel, és le is nyitotta az üzenetküldő paneljét, csakhogy ott aztán megtorpant. Mi lehet a játékos neve? Ara? Arabel? Milyen néven üzenhet neki?
Nos, jobb híján elkezdte próbálgatni a neveket, remélve, hogy célra jut. Már most megsúgom, hogy szerintem nem fog.

by **Mirika** Hétf. Jún. 24 2019, 00:44

Ha nekem nem is feltétlenül esett le, hogy a kényelmes üldögélés ezen fajtája nem pont ehhez az öltözethez való, Leo tekintete gondoskodott róla, hogy észrevegyem. Gyorsan meg is emeltem az állát, és a másik kezem két ujjával az arcom felé mutattam.
- A szemeim itt vannak - fűztem hozzá a mozdulathoz, és megadtam az esélyt neki, hogy megmutassa, ellen tud állni a kísértésnek, hogy lejjebb csússzon a tekintete. Persze akár fel is öltözhetnék, de nekem tetszett ez a kis játék, vagy legalábbis úgy voltam vele, csináljunk belőle azt. Ha már így alakult. Mondhatjuk, hogy a spontaneitás az erősségem :3 Amikor először találkoztam Leóval, akkor is csak annyi volt bennem, hogy tessék, itt egy helyes, laza srác, nézzük vevő-e a bolondériámra. Az egészben az egyetlen tudatos dolog az volt, hogy ezzel a sráccal flörtölni akarok. És szerintem ez a fiúknak is jobban bejön, természetesebb, mintha aprólékosan megtervezném, hogy most akkor látványosan a fülem mögé söpröm a tincsemet, vagy akkor most ráhajolok a pultra, meg ezek. Persze van olyan, hogy tudatosítani kell a pasiban, hogy én most bizony flörtölök teveled, de azt én nem szerettem.
- Profin? Nyitva van az ajtó, és csak egymáshoz vagyunk hozzákötve - közöltem a fiúval most, hogy talán eltereltem a figyelmét a bájaimról. Én egyáltalán nem paráztam, valahogy nem éreztem azt, hogy mi most veszélyben lennénk. Furcsa volt a szitu, és nehéz volt megmagyarázni, hogy miért történik mindez, de semmi fenyegetővel nem találkoztam eddig. Tekinthetjük megérzésnek is, és ahogy a fiúnak valami beugrott, egyre biztosabb lettem abban, hogy igazam van.
- És akkor mihez kell a segítségünk? - kérdeztem, majd megint mocorogni kezdtem, de most már azért, hogy lekászálódjak az ágyról - Ha megtaláljuk őket, akkor a nővérük is meglesz, nem? :3 - tettem hozzá. Kíváncsi voltam, meg motoszkált bennem az is, hogy mi van, ha tényleg segítségre szorulnak. Igaz, a kirakós még nem igazán állt össze, de talán ha követjük azokat a nyilakat. Gyorsan magamra varázsoltam néhány szalonképesebb ruhadarabot, majd rászóltam Momóra, aki erre felkapta a fejét, és rövidesen életre kelt. Ha a lánc engedi, akkor kikukucskálok az ajtón, ha nem, akkor előbb a srácot kell lerúgdosni az ágyról :3

by **Ronye Arabel** Hétf. Jún. 24 2019, 18:54

Leonak nem ez a szerencsenapja. Bárhogy próbálja variálni az Arabel nevet, nem talál a rendszer játékost (Ami talán megnyugató is lehet, mert ugyebár nem tudni, nincs-e másik Arabel is a játékban)
De lehet hogy mégsem olyan szerencsétlen ez a nap, mert mikor Mirika felkel az ágyból, újra csippan az üzenetjelző.

Ronye Arabel írta:Szia Leonard.
Remélem hamarabb megtalállak, mint az öccseim, ha nem, akkor sajnálom, nem tudtam eléggé figyelni rájuk.
Az a két hatökör valami komoly trutyiba keverte magát, ráadásul sikeresen engem is, ezért egy életre leköteleznél, ha segítenél kirángatni belőle őket.
Nem tudok oda menni ahol vagy, de ha az ikrek megtalálnak és követitek a jelzéseiket, akkor biztosan össze tudunk futni valahol. Nem tudom eléggé megköszönni ><
Arabel

Na? Ez elég ösztönző erő a szőkehercegnek is? Wink

by **Leonard** Hétf. Júl. 01 2019, 00:13

Szóval lebukott. Nem mintha túl elővigyázatosan stírölt volna.
- Francnak pakolod ide - válaszolta kissé durcásan összevonva a szemöldökét, bár egyértelmű volt, hogy Mirika csak részben tehet róla, hogy a testével elvonja a figyelmet a problémáról. Még mindig nem öltözött fel.
Így, hogy a figyelem rá irányult, persze már képes volt tekintetét, és ezzel együtt koncentrációját is a helyes irányba terelni a fiú. Nem volt olyan bunkó, hogy csak azért is bámulja a másikat, saját igényeinek kielégítése céljából. És Mirika szemei is épp elég varázslatosak voltak, főleg így, hogy valamilyen különös fény égett a tekintetében. Ettől sem volt egyszerű megszabadulni. Egyedül az az átkozott üzenetjelző segített benne, ami aztán nem sokkal később másodszor is csippant.
Leo lenyitotta, és ugyanúgy megmutatta Mirikának a tartalmát, mint az előzőt, amihez aztán vissza is tért, és bőszen elkezdte nyomkodn a link feliratot, hátha megmutatja azokat az átkozott nyilakat, amiket követniük kell. Vagy a nyomkövetés jártasság segítségéhez kellene inkább folyamodni?
Leo úgy döntött, mindkettőt megpróbálja aktiválni, hiszen már nem volt kérdés, hogy segíteniük kell a Ronye családnak, akik megint valami hülyeségbe keveredhettek a rosszcsont ikrek miatt. A kardforgató a mai napig úgy gondolta, hogy Ara egy hős, amiért még nem tekerte ki a torkát mindkettőnek. Mondjuk amikor épp nem rosszaságon történt a fejüket, egész aranyos családot alkottak. Szinte irigylésreméltót, de a fiú ezt soha nem vallotta volna be magának.
Mirika közben felpattant, és az ajtó felé vette az irányt, így aztán a lánc húzásának engedelmeskedve Leonak is követnie kellett őt. Csakhogy időközben megint más vonta el a figyelmét, nagyokat pislogott az alig bugyis összeállításra, annál is inkább, mert ebből a szögből még inkább látható volt az a farkinca. Soha az életben nem fog hozzászokni a látványához, az biztos. Már épp nyitotta volna a száját, hogy megkérdezze, Miri egész nap így tervez-e rohangálni, de nagy bánatára a lány is tisztában volt ennek hátrányaival, és felöltözött. Legalább a fiú nagyobb elánnal tud innentől koncentrálni a feladatra, meg arra, hogy milyen nyomokat fed fel előttük a nyomkövetés jártassága az ajtón túl. Most, hogy elolvasta Ara levelét, már jobban igyekezett összekapni magát, és sietni az ügy felgöngyölítésével, mert attól félt, nagy lehet a baj.

by **Mirika** Szer. Júl. 03 2019, 19:20

Elnevettem magam. Annyira cuki volt ez a kis durcás megjegyzése, egyszerűen képtelen voltam magamban tartani a nevetést, amikor ilyen arcot vág. Gondolom azt akarta mondani ezzel, hogy nem az ő hibája, onnan pedig én fűzöm tovább úgy, hogy bóknak veszem, ahogy a figyelmét elterelik az adottságaim, de az igazi nagy tett az lenne, ha ellenállna a kísértésnek, és úgy tűnt, erre képes is. Halványan mosolyogva néztem a szemébe, ahogy összeakadt a tekintetünk, láttam benne azt a kisfiús bájt, amitől olvadozik a kis szívem. Nagyon édes volt ez az elvarázsolt pillantása :3
Ha nem lettünk volna összekötve, akkor hagytam is volna, hogy elveszhessek a tekintetében, de le akartam szedni ezt a bilincset a csuklómról, meg ahogy a fiú a leveleket mutogatta, úgy tűnt, hogy valaki bajba jutott, akit Leo-kun ismer. Szóval a varázs valamennyire elhalványult, és átvette a helyét ez a gonosz felelősségtudat és tettrekészség. Immáron biztos voltam benne, hogy el kéne indulnunk, szóval gyorsan nyomkodtam a menümet, hogy a ruhadarabok elfoglalják a helyüket rajtam. Szereztem egy csuklyás rózsaszín köpenyt, úgyhogy most már azt hordtam az alapvetően rózsaszínt és fehért kombináló öltözékem felett, hogy eltakarjam a fülemet és a farkincámat. Alapból imádtam feltűnő lenni, de ez már annyira különleges volt, és annyira sok figyelmet, meg fárasztó kérdést vont maga után, hogy inkább nem kértem belőle.
- Szóval nyilakat keresünk, ugye? - kérdeztem a fiút, csak hogy megerősítsem magamban a dolgot, majd kiléptem a folyosóra, és körbenéztem. Balra, jobbra, padlóra le, plafonra fel, hátha máris találok valamit. Időközben Momo is megelevenedett, és rögtön utánunk kireppent az ajtóból, bár a szűkös folyosó nem igazán engedte meg neki, hogy az általa annyira kedvelt lendületes köröket leróhassa körülöttünk. Inkább magamhoz hívtam, és felültettem a vállamra, legalább addig, amíg ki nem érünk a szabadba.

by **Ronye Arabel** Hétf. Júl. 08 2019, 15:44

Hurrá \o/ Ahogy Mirika kidugja a fejét az ajtón, a térképe csippan egyet, és megjelenik egy nyíl, ami a város túlfelén található pékségbe mutat.
Feltételezem oda mentek. Oda mentek?
Ha igen, ahogy beléptek a hangulatos, asztalokkal és székekkel is felszerelt helyiségbe, hamar sorra kerültök.
- Mivel szolgálhatok? - kérdezi a pultban álló npc mechanikusan. És furcsa módon nem hajlandó semmi mást mondani, vagy bármire reagálni, ameddig erre a kérdésre nem válaszoltok.
És azután sem történik semmi, hogy rendeltetek.

//Na? Van ötletetek?

by **Leonard** Hétf. Júl. 08 2019, 20:54

- Aztarohadt - szaladt ki a fiú száján, meglátva az öltözetet. Kinek mi számít ugye feltűnőnek. Amíg bárki más a cicás testrészekre tette volna le a voksát, addig ha Leot valaki kérdezte volna, ezt a tetőtől talpig rózsaszín köpenyt nevezte volna meg szenzációs látványosságnak. Lamborghini vért ide vagy oda, az a vörös lakkozás semmi ehhez a pink árnyalathoz képest. Így együtt pedig túlságosan is feltűnővé tette volna őket, ha a bilincsek nem szolgáltatnának így is elég kérdésre való okot az utcán sétálgatva. Leo úgy döntött tehát, hogy amíg védett övezeten belül vannak, semmi szüksége nincs rá, hogy átöltözzön abból a farmer - fekete póló kombinációból, amit tegnap éjszaka óta viselt. Mondjuk nem ebben szokott aludni, de előző este nem is aludt.
Közben Mirika kidugta rózsaszín köpönyeges buksiját az ajtón, és többé már nem is volt szükség nyomkövetés jártasságra, így is megtudták, mit jelent a nyíl, amit követni kell. Szinte túl egyszerűnek tűnt, habár ha az ikrekről volt szó, még ez is tartogathatott meglepetéseket.
Ahogy végigmentek a fogadó lépcsősorán, ki a napfényes utcákra, Leo azon töprengett, vajon az előbbiek után elvárható-e, hogy kézenfogva sétáljanak, vagy sem. Mármint a japán szokások eleve teljesen eltértek attól, amit nyugaton, vagy akár Oroszországban tanult. Egyik csajnak ez volt a nyilvánvaló, másiknak az. Nem mintha a lánc megengedte volna, hogy túl messzire kerüljenek egymástól, és ez főleg akkor tűnt fel, amikor már valóban mozogtak. Elég volt egy váratlan karmozdulat, hogy egyikük vagy másikuk rántson egyet társán, így aztán mind a lépcsőn lefelé haladás, mind a séta szinte katonás, egyforma mozdulatokkal és lépésekkel volt kivitelezhető. Ebben már csak az is problémát okozott, hogy termeteikhez mérten Leo nagyobbakat lépkedett, így vagy neki kellett visszavennie a tempóból, ha nem akarta folyton maga után rángatni a lányt, mint kiskutya a gazdáját, vagy Mirikának siettetnie apró lépéseit.
Mivel Leo előzékeny volt néhanapján, amikor sikerült eljutnia az agyáig, hogy annak kell lennie, most az előbbit választotta. Persze nem lassított le nagyon, épp csak annyira, hogy egymáshoz tudják igazítani lépteiket, mivel szíve szerint rohant volna segíteni. Arabel üzenete nem hagyott kétséget afelől, hogy szükség van rájuk.
- Ugye tudod, hogy az ötven fokban köpenyben rémisztőbb látványt nyújtasz, mint azokkal a fülekkel? - tettel fel a kérdést pár méter kutyagolás után, mert bizony ebben a napszakban Aincrad utcáin erőteljesen sütött a nap, hogy enné meg a rosseb.
- És ha nem ismernélek, tuti megijednék, ahogy a farkad néha meglibbenti az anyagot. Mintha magától élne - folytatta aztán észrevételeivel a fiú, ha már jobb témája úgysem akadt. Mondjuk az anyagon átdomborodott valamennyire a két fülecske is, szóval Leo tényleg nem értette, mi haszna van a cuccnak. Mondjuk neki az sem esett le, mi oka rá Mirikának, hogy elrejtse ezeket a testrészeket. A fiú előtt is megmutatta már az első alkalommal, nem?
Aztán elfogytak a nyilak, odaértek egy.. pékséghez. A kardforgató erre számított talán a legkevésbé, habár a szép frissensült cipók láttán nagyot kordult a gyomra. Még nem is reggeliztek, pedig már jó ideje fent vannak.
Természetesen nem volt kérdés, hogy bemennek. Az NPC kérdésére Leo az ujjain számolva kezdte el sorolni a dolgokat, mintha mi sem volna természetesebb.
- Egy kulccsal, egy ikerpárral, egy kakaós kiflivel, valami mandulás csemegével a sárkánynak, és mindennel, amit a hölgy kér.

by **Mirika** Szomb. Júl. 13 2019, 17:16

Amint kikukucskáltam, hangjelzés adta tudtomra, hogy frissült a térképem. Régi ismerős volt a hang, bár elég sokszor hallottam mostanában, szóval olyan különösen nosztalgikus érzést nem keltett a csippanás. Megnyitottam a térképem, és igyekeztem belőni, hogy a megjelenő nyíl a város melyik részén van. Kicsit megkopott már a tudásom, pedig anno minden sarkát ismertem Nysternek, annyira sok időt töltöttem itt.
- Hát, ez egy hosszú séta lesz - dünnyögtem az orrom alá, miközben megmutattam Leo-kunnak is, hogy hová tartunk. Kábé a város másik felébe. Szóval nem is késlekedtünk, és a kis triónk megindult. Leo és én sétálva, Momo pedig a vállamon ülve. Igyekeztem szedni a lábaimat, de azért most éreztem azt, hogy ez nem az a test, amit anno itt hagytam. Mintha pakoltak volna rám tíz kiló plusz súlyt, és itt most nem a dragoonról beszéltem. Biztos voltam benne, hogy feltartom a fiút, aki amikor egy-egy pillanatra megfeledkezett magáról, seperc alatt megfeszítette a köztünk lévő láncot.
- Ennyire aggódsz? - kérdeztem talán a harmadik alkalom után. Amúgy is kicsit gondterheltnek tűnt az arca, bár lehet, hogy csak félreértem, és valami más miatt ráncolta a homlokát, mondjuk belesüt a szemébe a nap :3 Nekem ilyen problémám nem volt a csuklyának hála, bár cserébe kicsit melegem volt alatta.
- Akkor most már tudod, mit éreznek a lányok, amikor először látják megmozdulni a nadrágod :3 - vigyorodtam el, majd még nyelvet is öltöttem a megjegyzésére. Kicsit el akartam ütni az élét ennek a két levélnek, engem is kicsit aggasztott - Ezeket az extra testrészeket sose tudtam igazán jól irányítani - mondtam már kicsit komolyabban. Egy cicafarok az egy dolog, de a szárnyaim Alfheimben már nagyobb problémát jelentettek. Nagyon sokáig használtam kontrollert hozzájuk, most már megy anélkül is, de tudom, hogy lehetnék ügyesebb és gyorsabb is.
- De amúgy így jobb :3 Ha meglát valaki, hogy egy csuklya alá bújok, nem fog odajönni faggatni, maximum azt gondolja, valami fura alak vagyok. A fülek meg túl nagy figyelmet kapnak - magyaráztam, hogy miért bújok egy köpeny alá - Most a bilincset is segít eltakarni - tettem hozzá, ha esetleg neki nem tűnt volna fel. Messze nem kapunk akkora figyelmet, amennyit a köpenyem nélkül kapnánk. Így is nagyon feltűnőek voltunk, de csak megnéztek minket, aztán folytatták az emberek, amit addig csináltak. Szóval semmi extra.
- Egy pékség, mi? - folyamodtam megint a motyogáshoz, amikor befordultunk az utolsó sarkon, és megláttam, hová jövünk. Nem ismertem a helyet, szóval biztosan "mostanában" nyílt meg. Lehet valamiféle földalatti járat nyílik alatta, és azt álcázzák így :3 Mondjuk... ha már itt vagyunk... ehetnénk is valamit, nem? Úgy hallottam, ezzel a srác is így volt, ami halk kuncogásra is késztetett, de igen, én is éhes voltam.
- Öhm... ha van önmagában mandula, az a legjobb, de ha nincs, akkor valami olyan sütemény is jó, amiből ki lehet szedni a manduladarabokat! Illetve... én egy olyan brióst kérek szépen :3 - mutattam rá egy szimpatikus valamire a pult mögött - És itt fogyasztjuk :3 - mondtam, majd a szememmel már kerestem a szabad asztalt, egy olyat, ahonnan a helyiség legnagyobb részét belátni.
- Szerinted mi lehet itt? - böktem oldalba Leo-kunt halkan, miközben kérdőn néztem fel rá. Nekem egyelőre semmi különös nem tűnt fel.

by **Ronye Arabel** Csüt. Júl. 18 2019, 11:41

Nohát... Az a helyzet, hogy ez az eladó úgy tűnik szelektíven hall. Vagy a kulcs elfogyott ikerpár meg nem is volt a pékségben... Az előbbi valószínűbbnek hangzik.
Mindenesetre minden egyéb kívánságot gyorsan, gyakorlottan teljesít, még egy kisebb tálkányi mandulát is ad Mirikának Leo kakaós kiflije és az idomárlány briósa mellé.
Viszont... Nem történik semmi... Se egy újabb üzenet, se egy újabb csippanás a térképen... Ellenben egy kellemes hangulatú asztal hívogatón várja, hogy valaki ott költse el a reggelijét... És ki tudja? Talán csak várnotok kell egy kicsit...

//Jóétvágyat, ha elfogyott a finomság, jövök :3

by **Leonard** Szer. Aug. 21 2019, 12:15

- Nem. Vagyis kicsit. Nem tudom, mibe keverték magukat - adta meg a nem túl összeszedett választ Mirika kérdésére. - Ara azt írta, komoly. Az ikrek meg fiatalok, meggondolatlanok és rosszak. Elképzelni sem tudom, mi történhetett, és ennek mi köze a bilincseinkhez - sóhajtott mélyet, és beletúrt a hajába. Aztán megunta, hogy a szemébe sütő naptól folyamatosan hunyorognia kell, így nem lassítva a tempón, előhalászta invertoryjából a napszemüvegét.
Fel is pattintotta a buksijára, így Mirika nem láthatta azt a pillanatnyi elképedt tekintetet, amit szavai váltottak ki, mielőtt Leo elnevette magát. Erre a mozgó nadrág témára ilyen szemszögből még sosem gondolt.
- Szegény lányok - jegyezte meg vigyorogva, és elkapta Mirika vállát, hogy a hóna alá húzza, és egy szeretetteljes puszit nyomjon a buksijára. A hülye köpeny meg a sárkány nélkül mondjuk ez jobban nézett volna ki, és hamar rájött, hogy Momo bizonyára nem örült annyira a műveletnek. Bocsánatkérően pislogott a sárkány felé, de nem gondolta, hogy ennyivel megúszhatja.
- Valóban? Még nem vettem észre, hogy különösebben akadályoznának téged. Ahogy a füled néha önállóan mozog, elég aranyos. - A farkat direkt nem említette. Azt a testrészt még szoknia kellett. Soha az életében nem volt állatos fétise, és egészen zavarban volt a gondolattól, hogy neki ezt voltaképp meg kéne kedvelnie. Egyáltalán milyen érzés hozzáérni? Vagy hogyan alszik a lány a hátán? Addig hova rakja? És hogy néz ki ez a dolog ruha nélkül? Egyáltalán, mit lehet vele kezdeni szex közben?
Rájött, hogy neki is rengeteg kérdése akad, és már kezdte megérteni a köpeny létjogosultságát is.
- Mit gondolsz, ez a cicásság átok, vagy inkább szerencse? - tette fel a kérdést, ami arra irányult, Mirika vajon szereti-e ezeket vagy sem. Azt eszébe sem jutott megkérdezni, hogyan nőttek egyáltalán rajta, hiszen ebben a játékban igazából bármi történhetett, már meg sem lepődött az ilyesmin.
Közben elértek egy pékséghez, ami éppenséggel pont jól jött, így reggeli idején, Leonak tehát nem volt kérdéses, hogy berongyol, és rendel. Mirika kuncogva követte, és nemsokára a rendelésüket is megkapták, sajnos ikrek és kulcs nélkül. Annyi baj legyen. Kerestek egy szimpatikus asztalt, ami elé lehuppantak, Leo pedig üzenetírásba fogott.
"Itt vagyunk a pékségben, de nem látjuk az ikreket. Van ötleted, mit tegyünk? Leo" - pötyögte be, és a címzett Ronye Arabel volt.
- Lehet, hogy ez Ara új munkahelye. Vagy csak ők is éhesek, nem tudom - vont vállat Leo Mirika kérdésére, és elkezdte magába tömni a kiflijét. - Mindenesetre nem néz ki túl baljóslatú helynek. Csak azt nem értem, miért a város másik felén bilincseltek meg, ha utána azt akarták, hogy ide jöjjünk - tette fel a számára egyértelmű kérdést. Ez a történet egyre gubancosabb lett, és egyszerre aggódott is, meg nem is. Most már komolyan érdekelte, mi a franc történhetett előző éjszaka, amire nem emlékszik.

by **Mirika** Vas. Aug. 25 2019, 15:14

Ez a hirtelen mozdulat nem csak Momónak nem tetszett, de engem is váratlanul ért, szóval csak pislogtam a szeretetkitörésre, mint hal a szatyorban. Nem tudtam mire vélni. Bezzeg Momo méltatlankodása már nem volt ilyen nagy talány, olyan csiripelős reklamációt zúdított Leo-kunra, amilyet még nemigen hallottam tőle. Biztos én is morci lennék, ha a kényelmes mozgó székemet kihúznák alólam, miközben én lusta vagyok sétálni Razz

- Én szeretem :3 Régen is hordtam már cicafüleket, mert egy felszerelés adott olyat, és azok is valódiak voltak, csak nem voltak ekkorák és nem is működtek fülként. Ez most kicsit más. A farkam meg segít egyensúlyozni :3 - meséltem mosolyogva a pozitívumokat. A negatívumot meg már elregéltem neki, ami a feltűnést és a nehéz irányítást illeti. Talán egyedül azt hagytam le, amikor megpróbálok hozzáérni az emberi fülemhez, és az nincs ott. Azt a mai napig nem szoktam meg, főleg mert ugye én emberként is funkcionálok, ha éppen nincs a fejemen a sisak Rolling Eyes

A pékség nyugis hely volt, semmi érdekeset nem vettem észre rajta, miközben helyet foglaltunk a szerzeményünkkel, és csináltam helyet Momónak is, hogy nyugodtan csipegethessen a tálkából. Eléggé éhes voltam, szóval nekiestem a briósnak, és elég gyorsan el is pusztítottam a felét.
- Mwem fimmev.. khm... szóval nem stimmel ez az egész valahogy - kezdte bele a válaszba, mielőtt lenyeltem volna a falatot, de gyorsan korrigáltam ._. - Itt kéne lenni valami nyomnak, de semmi feltűnő nincs itt, még egy rejtélyes papír se - néztem be még az asztal alá is, de nem. Felsóhajtottam, nem állt össze a kirakós, és ahelyett, hogy a bajban lévőket kajtatnánk, békésen eszegetünk. Mert nem tehettünk mást.
- Jaj, jut eszembe - kaptam fel a fejem hirtelen, majd beletúrtam az inventory-m mélyére, bár most messze nem volt benne annyi cucc, mint amennyi régen volt, és így viszonylag hamar a tenyerembe is került, amit kerestem.
- Még nem is láttad, úgy elszaladtál :3 - tűztem fel egy tincset a hajamból a hajcsattal, amit Leo-kun adott nekem - Milyen? - kérdeztem, és az incselkedő hangnemre szerintem Momo is felfigyelt, mert az orrával közelebb lökte a kezemhez a tálkát. Elnevettem magam.
- Jól van, jól van :3 - azzal kivettem egy-két szem mandulát, és hagytam, hogy a tenyeremből egye meg őket a szárnyas gyíkocska - Megpróbálod te is? :3 - pillantottam rá a fiúra, kíváncsi voltam, elég tökös-e hozzá, na meg hogy Momo hogy áll az ő tenyeréhez.

by **Ronye Arabel** Hétf. Szept. 02 2019, 17:15

Tehát Leo pm-et küld. És szinte azonnal meg is tud valamit, hiszen valakinek épp abban a pillanatban, hogy elküldte az üzenetet, pittyen a menüje a jólismert üzenet jelző hanggal.

//ennyi plusz infó van, de van még étletek, tessék csak nyugodtan reggelizni Wink

by **Leonard** Hétf. Szept. 02 2019, 22:43

Leo röviden zavarba jött, amikor megpillantotta azt a bizonyos csatot. Mirika közelében nagyon könnyen elérte ezt az állapotot, főleg így, hogy eszébe jutott az a kazamata, és az egész história korábbról. Egy pillanatra az arca elé emelte öklét, hogy leplezze vörösségét, aztán Mirikára mosolygott melegen.
- Épp olyan, ahogy elképzeltem. Nagyon jól áll. Így több látszik az arcodból. - Utolsó szavait elnyomta a csipogás, ahogy harmadik társuk is megpróbálta magára vonni a figyelmet. Leot nem zavarta, amíg elnézte a lányt és petjét, ő maga betolta a kiflijét. Majdnem betolta, az utolsó falat azonban a torkán akadt, amikor meghallotta Mirika kérdését.
Megetetni egy sárkányt, méghozzá kézből? Leo alapesetben sem tartotta volna jó ötletnek, de így, hogy nemrég dühítette magára Momót, még kevésbé érezte annak. Nem volt az a tipikus állatkedvelő, semmi köze nem volt hozzájuk, sem a kinti, sem az itteni életében. Leszámítva Tengerszemet, meg azt a rejtélyes nyulat, akiről egyszer álmodott, és azóta visszatérő gondolattá vált számára egy házinyúl. Az a hófehér, piros szemű, rózsaszín nózis fajta. Erre csupán azért nem vetemedett, mert egyrészt fogalma sem volt róla, hol talál ilyen lényeket, másrészt úgy gondolta, roppant hülyén állna neki egy nyuszi. Így aztán kezdeti lelkesedése csillapodni látszott az állattartás ügyében, habár biztos volt benne, hogy Simeon ezt még egy nap számon fogja rajta kérni.
Vezérrel sem sikerült megtalálni az összhangot, együtt töltött börtön évek ide vagy oda, habár az a pet legalább néha emberi alakot öltött, és használta a közös nyelvet, így akár el is lehetett tekinteni füleitől és farkától. Nem sokban különböztek Miriétől.
Na de ez a csipogó bajkeverő teljesen más tészta.
Leo nem az ujjait vagy a tenyere épségét féltette, hiszen védett övezeten belül, egy játékvilágban voltak, és itt nem eshetett bántódása. Még fájdalom sem volt, hogy azt mondhassa, a sárkány véletlenül megharapta.
Ami önmagában elrettentő volt, az maga a tény, hogy neki valahogyan közel kéne kerülnie egy állathoz. Egyáltalán értelmes lényként kellene kezelnie egy.. nos egy programot. Persze Szophie mellett kitapasztalta már, hogy ezek a programok összetettebben vannak megírva, mint a legtöbb NPC. Néhanapján, ha az ember nem figyelt oda, teljesen azonosulni tudott a kis szőr és pikkelycsomókkal. Viszont akkor is csak állatok voltak. Leonak pedig fingja nem volt róluk..
Összeráncolt homlokkal, lassú mozdulatokkal nyúlt a manduláért. Felvett pár szemet, aztán kételkedve Mirika arcára nézett. Végül döntött. Inkább most van itt az ideje, hogy összebarátkozzon a sárkánnyal, mint később, amikor olyan méretű lesz, mint Nestor. Főleg mivel Nestor egyik kedvenc eledele volt az ő ruhája, és ahogy a sárkány néha figyelte, attól tartott, lassan nem fog számítani, hogy rajta van-e az a ruhadarab, vagy sem. Bár az is könnyen megeshet, hogy csak beleképzelte a dolgot. Egy palotában lakni egy sárkánnyal elég ijesztő. Apropó sárkány. Az is lehet, hogy kettővel lakik együtt, csak nem tud róla.
- Egyébként te nem költöztél be a Palotába? Vagy hogyhogy egy fogadóban éjszakáztál? - utalt vissza Mirika korábbi magyarázatára, hogy holt biztos, hogy egy másik szobában hajtotta álomra a fejét. Vagy erre is rosszul emlékszik? O.o
Mindeközben figyelmét újra Momóra összpontosította. Lassan nyúlt fejé, nyitott kézzel, és felvette a szemkontaktust. Így kell, ugye? Csak nehogy támadásnak vegye. Vagy az csak a medvékkel van így?
Nyelt egyet, de nem szólt. Csupán várta, hogy most mi fog történni, Momo reagál-e a kedvenc csemegéjére, ha azt idegentől kapja. Mondjuk dicséretes lenne, ha nem tenné, és nem csak azért, mert az Leot is megnyugtatná. Bár a problémát nem oldaná meg, hogy Momoval illene jó viszonyt ápolni a jövőben.
Miután aztán így vagy úgy, de megoldódott a sárkányetetés problémája, nem bírta tovább a várakozást, és írt egy üzenetet Arabelnek. Aztán megcsippant valahol egy üzenetjelző. Ez még önmagában nem lett volna hihetetlen, de túlságosan egybevágtak a dolgok ahhoz, hogy ne tévessze meg az elméjét. Hirtelen fordult az irányába, hátha megpillanthatja Arát. Össze-vissza kapkodta a fejét, de nem látta sehol. Csak képzelte volna az egészet? Tanácstalanul rámeredt Mirikára. Ő is hallotta?

by **Mirika** Szomb. Szept. 07 2019, 14:31

A fiú szavait hallva kicsit piszkálni kezdtem a hajamat, miközben felfelé bámultam. Mintha látnám. De nem láttam, és nem is akartam látni, ez csak amolyan, nem is tudom... reflex volt. Mindenesetre elgondolkodtam azon, hogy talán túlságosan az arcomba lóg a hajam. Pedig nem éreztem túl hosszúnak a frufrum. Tény, a homlokomat nagyjából eltakarta. Valamennyire. Ezek szerint túlságosan is, ha Leo-kunnak tetszik a csattal. Vagy csak kötelességből bókol, de én úgy voltam vele, hogy minek mondana ilyesmit, ha nem gondolná komolyan :3
Azt viszont mókás volt látni, ahogy habozik, amikor megkérdeztem, nem szeretné-e megpróbálni Momo etetését. Én se tudtam, mi fog belőle kisülni, csak egy hirtelen ötlet volt, ami beugrott. Általában véve nem szerette, ha mások birizgálták, de úgy egyébként se tűnt olyan állatnak, aki kifejezetten igényelte volna a cirógatást. Hozzám kötődött, persze, de nemigen bújt oda a kezemhez, mint egy cica, hogy simogassam, és én is inkább jutalomként vakartam meg a füle tövét alkalomadtán, vagy azért, hogy megnyugtassam. Ez így is több volt, mint Alfheimben, ahol inkább a pusztításon járt az esze, kicsit félek is tőle, milyen lesz, ha megnő itt is.
- Hát, alapból beköltöztem, de izé... tegnap késő éjszakáig kint voltam farmolni, szóval inkább... az első útba eső fogadót támadtam meg :3 - magyaráztam kicsit tétovázva, mert hát azt azért mégse mondhattam, hogy én éjszaka nem is tartózkodok a játékban, hanem otthon alszom a kényelmes, pihe-puha ágyamban, aztán reggel felkelek, készítek reggelit a családnak, elmegyek tanulni vagy dolgozni, és ha van időm délután, akkor belogolok ide.
- Régen itt laktam Nysterben, nagyon szeretem ezt a várost - mondtam kicsit eltöprengve, miközben kinéztem az ablakon. Jó volt újra itt lenni, még egész sok dologra emlékeztem is, hogy mi hol van. Kicsit elbambultam, Momo prüszkölése rántott vissza a valóságba, kellett néhány másodperc, amíg felfogtam, mi történik. Nos, Momo elfordította a buksiját, szóval nem fogadta el a mandulát Leótól, de legalább nem kezdett rá morogni, vagy ilyesmi. Jó, ő se vak, látja, hogy a sráctól nem tartok egy kicsit sem, szóval így nem is viselkedik ellenségesen, belőlem viszont a felismerés kicsalt némi kuncogást.
- Talán majd máskor :3 - mondtam mosolyogva, majd lenyomtam a briósom maradékát a torkomon. Azért arról sem illett volna megfeledkezni, hogy nekünk itt dolgunk is van, és mivel nem ugrott elő semmilyen új nyom magától, lehet, hogy meg kéne keresni.
- Mi az? Úgy nézel, mint aki kísértetet látott - néztem rá vissza, ahogy hirtelen forogni kezdett, majd rám pislogott. Én nem hallottam vagy láttam semmit.

by **Ronye Arabel** Szomb. Szept. 07 2019, 18:27

Tyűdehúha. Ahogy befejezitek a reggelit, egyszerre többminden is történik.
Először is mindkettőtök térképe csippan, Mirikának egy külvárosi kis bevásárlósor butikját jelölve meg egy nyíllal, míg Leonak a városka főterének egyik kellemes kis padját (amiből egyelőre lehet csak annyi látszik, hogy Nyster főterére kellene menni.)
Aztán Leonak nem csak a térképe, hanem az üzenetjelzője is csippan.

Ronye Arabel írta:Jók vagytok! Kövessétek a nyomokat, én is megyek utánatok, de nem lenne jó, ha ezt tudnák.

Ha Leo még mindig körbe nézelődik, akkor egy pillanatra az eladó pult mellett láthat felvillanni egy barna kobakot, komoly, kék szemekkel, ahogy rámosolyog, aztán a következő pillanatban a pékség vásárlói között el is tűnik valamerre, talán ki is a boltocskából.
Na? Merre? Végülis nem olyan nagy kitérő egymáshoz képest sem a főtér, sem az a butik (ahol megsúgom, pikkelyes cuccokat is árulnak a héten)

by Ajánlott tartalom

Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard

Re: Ámor nyilai 8.0 - Mirika és Leonard