Re: [JK-küldi] Ámor nyilai

by **Lieselotte Sherlock** Szomb. Jún. 17 2017, 12:26

Kicsit zavar, hogy útitársam nem akarta megosztani a véleményét velem a komoly gondolataimról, de végülis nem baj, tényleg a nap jobb felével kéne foglalkoznunk...

-háát nem vagyok éhes, csak soroltam az opciókat-mosolyodtam el-vagy te éhes lennél?-gondoltam ha én nem vagyok éhes és ő ennyire kiemelte, lehet ő enne valami mást mint a süti... És remélem azt is tudja Tachi, hogy egy hölgy nem eszik sokat....

-Ohh ha a bilincs nem húzná a kezem elis felejtettem volna már rég!-dőltem rá egy pillanatra a vállára- Annyira megnyugtató, így sétálgatni-mondtam egy kellemes sóhajtás és nyögés közben. Bevallom mélyen belül nem bántam, hogy vele kerültem össze, és kezdtem tényleg .....
~Na ez az én titkom, nektek sem mondom el Razz

~

-Szeretem a kitérőket, főleg ha veled mehetek, akár merre is vigyél-mondtam neki szendén, és remélem érti miről is beszélek....
Egyben célozva rá, hogy szerintem még mindig ő szervezte ezt meg....

A város keleti felébe értünk és ahogy haladtunk át rajta a páncél és kristály árusok nem is nagyon érdekeltek, de a pengéket viszont én megnézegettem, bár éreztem Tachi nem akart még itt megállni. Egy szép arany aranyozott markolatú szablya fogta meg a figyelmemet, bár tudtam nekem túl drága lenne és nem vetetném meg Tachival sem. Csak annyira jól esett megnézni, és legalább megtaláltam milyen is legyen az első fegyver amit magamnak veszek meg!
-Mit szólsz ehhez a szépséghez?-vagdostam a levegőt meg magam előtt- nagyon könnyű, kár, hogy nem tudok kardot forgatni sem még rendesen....
Néztem Tachi szemeibe és láttam, hogy tetszik neki ahogy ügyetlenül hadonászok vele....

Aztán végül eljutottunk ahova ő akart engem vinni három bolt között álltunk meg...
~Mintha nem érteném mire gondolsz mi rosszaság?~gondoltam, nézve a három boltot...
Fürdőruha, Fehérnemű vagy jelmez bolt....

Elpirultam bevallom, nem gondoltam ilyen helyre akar vinni, jobban örültem volna egy sima ruci boltnak, szoknyát vagy felsőt venni.... Megint kellemetlenül éreztem magam és malmozni kezdtem az ujjaimmal
-Hát öhm, biztosan ide akartál jönni? De így meglátnál..... Tudod.....
Mondtam megszeppenve, és ha tényleg választanom kellesz akkor nem tudom merre és melyiket nézem ki....
Embarassed

by **Tachibana Makoto** Szomb. Jún. 17 2017, 13:35

- Nem, nem vagyok éhes. De ha az leszek, te tudod meg elsőnek, és akkor megetethetsz újra :] - ajánlottam fel némi pimaszsággal a hangomban, háthazavarba jön egy kicsit, ha visszagondol a cukrászdás esetre. Bevallom, bűnös vagyok, imádom azt nézni, ahogy zavarba jön. De akkor is imádom nézni, amikor nincs zavarban. Mindenhogy imádom nézni, elvégre gyönyörű teremtés volt. Ritkán érzek ennyire erős vonzalmat valaki iránt az első pillanattól kezdve, viszont Liese mégis kicsit más, és kicsit több, mint az eddigi esetek. Az egész lényével megfogott, most is, ahogy csak úgy a vállamnak dönti a fejét séta közben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ez a fajta közvetlenség és ártatlanság egészen lenyűgözött és elvarázsolt.
- Akármerre? Szavadon foglak :] - vigyorodtam el most huncutul. Talán nem is érzi a szavai súlyát, de az biztos, hogy még nincs teljesen tisztában vele, kivel is áll szemben. Egy olyan gavallérral, aki könyörtelenül kihasználja az ilyen óvatlanul elejtett félmondatokat :]
Bár valóban megvolt a célom a kereskedőnegyedbe érve, természetesen nem vonszoltam magam után a lányt, ha úgy éreztem, hogy meg akar nézni valamit, akkor nem álltam ellen. Valahogy így kötöttünk ki egy fegyverboltnál is. Váratlanul ért a fegyverek iránti érdeklődése, de még messze nem tudtam róla eleget ahhoz, hogy csodálkozzak rajta. Inkább csak élveztem, hogy valami újat tudhatok meg róla.
- Ha gondolod, megtanítalak majd rá, hogy kell a fegyverekkel bánni. Nem is nehéz :] - ajánlkoztam, miközben a csapkodást néztem. Talán még sword skillt sem használt sosem, de a markolatot sem úgy fogta meg, ahogy a legoptimálisabb lett volna. Valóban hosszú-hosszú út vár rá, ha fel kíván zárkózni hozzám. Szóval egyelőre maradtunk is a rövid és egyszerű utaknál, amik kirakatokhoz vezettek minket.
- Hmm, nos, úgy gondoltam, hogy ha már vásárolni jövünk, azt élvezhetnénk mindketten. Te magát a vásárlást, én pedig a látványt :] - fejtettem ki ártatlanul, majd közelebb léptem hozzá, hogy a fülébe súghassak - Így meglátnám, mennyire gyönyörű vagy? - mosolyogtam rá, majd hátraléptem - De akkor... nem? - pillantottam rá kicsit csalódottan, bevetve a kiskutyaszemes trükköt. Érthető, de nagyon aranyos volt a zavara, és biztos vagyok benne, hogy ott legbelül tetszeni kíván nekem. De vajon kész egy ilyen "áldozatra"? :]

by **Lieselotte Sherlock** Hétf. Jún. 19 2017, 01:38

Nem tudtam, mit lehetne mondanom erre, és szimplán csak annyit tettem, hogy mosolyogva ránéztem, abban a pillanatban láttam, amikor őszinte szemei elárulták nekem mit is gondol valójában, ez egyben töltött el kellemes érzéssel és ugyanakkor viszont megrémültem, nem is tőle inkább a jövőtől....

-Tényleg megtanítanál fegyvert forgatni? Nem használtam még sosem kardot...-
mondtam magam elszégyenlve, hiszen jól tudtam, hogy ahol voltunk egy játék és már tulajdonképpen öt éve "játszom" vele és még nem tudom a harcrendszert sem.

Nagyon kellemetlen....

-Igen-igen, tudom nagyon égő mi?-kérdeztem kellemetlenül.....

-Hát nem ellenzem, hogy te is élvezd végülis..... szóval akkor azt hiszem, legyen a jelmez bolt inkább.... -bár jól tudtam Tachi arra várt, hogy fürdőruhát, vagy fehérneműt megyünk venni, de ezt én még nem álltam készen bevállalni ez volt az ami inkább erre a döntésre vitt engem.

Úgyhogy végül a jelmez boltban kötöttünk ki ketten, és ekkor elöntött a sok-sok lehetőség szele. Nem tudtam mit szeretnék kipróbálni....
Talán egy kalóz jelmezt? Vagy inkább iskolás ruhát...

Vicces, de a sok lehetőség közül, ez azért merült fel bennem, mert hiányzott az iskola... A történelem a rajz az ének a tánc.... Mind mind olyan óra ami nekem nagyon hiányzott...

Majd a szemem fenn akadt más ruhákon is, rendőr lány öltözet, macskanő ruha és még sok-sok hasonló volt, melyeket végül egy asztalra tetettem ki és Tachit betakart szemmel vittem oda... Majd amikor elengedtem feltettem neki a kérdést:
-Hát azt mondtad, te is élvezni szeretnéd....- mondtam már elpirultam, meg-meg bicsakló hanggal- szóval őket néztem ki melyiket próbáljam fel?
Néztem rá kerek szemekkel, várva érdeklődve a válaszát.....

by **Tachibana Makoto** Hétf. Jún. 19 2017, 10:43

- Semmi ciki nincs benne, nagyon sokan vannak rajtad kívül, akik nem mernek az életükkel játszani. Ők sokkal okosabbak, mint mi :] - nyugtattam meg mosolyogva - A rendszer pedig pont olyanokra van kitalálva, mint amilyen te is vagy. Szerinted hányan foghattak a kezükben igazi fegyvert a játék előtt? - tettem fel a költői kérdést. Nem kellett hozzá zseninek lenni, hogy felismerje, egyáltalán nincs hátrányban emiatt. Még az is tud fegyvert forgatni ebben a világban, akinek a fizikuma amúgy teljesen alkalmatlan lenne rá. Bevallom, én se top formában kerültem be ide, bár még mindig több izom volt rajtam, mint a játékosok többségén.
Bár nem tudom, hogy az iránytű pontosan hová akart minket elvinni, hiszen percek óta meg se néztem, a vásárlásra viszont aprólékos tervet építettem fel, amíg sétáltunk. Mindhárom variációra volt tervem, volt valamilyen értelme és célja. Már azon túl, hogy csorgassam a nyálam :] Bevallom, a bikinis túrának örültem volna a legjobban, de valójában már az is óriási dolog volt, hogy akármelyiket bevállalta. Nagyon bátor lány volt. Vagy csak nagyon tetszeni akar nekem. Vagy mindkettő :] Bólintottam, és hamarosan bele is vetettük magunkat a jelmezek tengerébe. Nem mondom, bőséges volt a kínálat, történelmi kosztümöktől kezdve a hagyományosnak mondható öltözeteken keresztül a komplett anime és gamer cosplayekig elég sok minden megtalálható volt. Hagytam keresgélni, és amíg elfoglalta magát, addig én is szétnéztem a férfiaknak szánt ruhák között. Azt már inkább nem mertem átgondolni, miért van külön férfiaknak szánt női jelmez. Aztán Liese egyszer csak megjelent, és befogta a szememet, úgy vezetett oda egy asztalhoz, ahol az általa választott ruhák sorakoztak. Ez volt az a pont, ahol nem lepleztem a meglepetésemet. Nem volt szégyenlős. Pedig úgy viselkedett, mint egy megszeppent kismacska. A ruhák többsége pedig pont azt sugallta, hogy domináns szerepre vágyik. Törvénytelen kalóz? A rend éber, gumibotos őre? Valamiféle macskalány öltözet, amiről ordít, hogy az uralom jelképe? Nem mondom, csak még jobban felcsigázott.
- Ehhez mit szólsz elsőre? :] - mutattam rá egy mélyen dekoltált, piros nyuszilány jelmezre. Volt hozzá harisnya, meg csokornyakkendős nyakpánt is, a piros pedig illett a szőke hajához. Na meg persze illett a stratégiámba is :] Először mindenképp olyasmit szerettem volna vele felvetetni, ami illik a látogatásunk élvezeti értékéhez, de csak azért, hogy utána meglepjem. Ugyanis a célom az volt, hogy mindhárom lényeges oldalát láthassam: a dögös, szexi vadmacskát, az édes, cuki kislányt és a gyönyörű, ragyogó nőt. Utóbbihoz még nem volt itt megfelelő öltözet, de amíg felveszi a nyusziruhát, addig lesz alkalmam idecsempészni valamit. Azt hiszem láttam is a tökéletes darabot :]
- Ha segítség kell, nyugodtan szólj - ajánlottam fel. Na nem mintha arra számítottam volna, hogy majd beinvitál a próbafülkébe, miközben öltözködik, de azért maradjunk udvariasak, ha már ilyesmibe viszem bele szegényt :]

by **Lieselotte Sherlock** Kedd Jún. 20 2017, 01:43

- Most emiatt buta lettem?- kérdeztem kissé megemelve hangomat- csak ki-ki akarok innen végre jutni, vagy legalább tenni azért, hogy kijussunk innen!- mondtam határozottan Tachinak. Amikor azt mondta, hogy a harcrendszer olyanokvan van kitalálva mint én megsértődtem egy picit bevallom.
-Mert én milyen vagyok? Ez olyan leszóló volt, mintha én nem értenék semmihez!- mondtam, de amint elhagyta a számat tudtam ez butaság volt és ostoba gondolat tőlem, hisz nem bántani akart, így szégyenlősen néztem le a földre, nem is inkább kellemetlenül tudva, hogy megint szőkeségeket beszélek.....

Megnyugtatott a tudat, hogy Tachi elfogadta a nekem talán legjobb választást is, bár amilyen nőcsábásznak tűnt, tudtam, hogy már rég kitalálta mit kéne felvennem....
Így megpróbáltam meglepni azzal, hogy pár olyat nézek ki ami esetleg érdekelheti, ezzel is a kedvére téve egy picit....
-Hááát, legyen....-mondtam már kicsit bátortalanul amikor rámutatott egy nyuszi rucira amire igaz nekem is tetszett, egy kicsit mégis bevállalós volt részemről...

Így megragadtam a ruhát, és igyekeztem átvenni..... Ez a SAOban kicsit könnyebben ment, bementem az egyik öltözőbe, régi ruhák le az új fel és már mehettem is volna kifelé.....

De amíg ezt megtettem, arra gondoltam otthon milyen is lett volna ahogy a pihe puha harisnya lágy szövetét gurítom végig lábaimon, ahogy a vörös felsőt felvéve magamon először lentről felfelé végig igazítva illesztem karcsú testem idomaihoz, és ahogy a vállpántokat és a melltartó részt is kecsesen magamra igazítom, majd a hozzá tartozó mini szoknyát húzom végig fel a csípőmig, és mintha a tortára tennénk fel a habot, tettem a fel a nyuszi füleket.

A mélyen dekoltált ruhát meglátva rajtam a tükörben kissé elbizonytalanodtam, és inkább magamra öltöttem egy nagy fekete köpenyt, mely szépen eltakarta a testemet, és azzal magamon mentem ki Tachi elé:
-Mégsem volt annyira jó az a ruci, inkább nem vettem fel....- mondtam neki teljesen komoly hangon, és kis drámai szünetet tartva egy kaján kis mosollyal vettem le magamról a nagy köpeny rejtő hatását.
-Mit szólsz?- kérdeztem izgatottan Tachitól, kissé pózba állva, hogy az összkép tökéletes legyen, de amint elértem a kívánt pozíciót elpirultam, ahogy a szemei futottak rajtam végig, és ezzel kissé elbizonytalanodva az ötlet helyességén...

Élveztem őszintén megvallva Tachi tekintetét magamon belül ami kissé zavarba ejtő volt, de melegséget és boldogságot éreztem.....

Nem vagyok buta lány és tudtam azt, hogy a férfi szemeket legeltető látványt nyújtottam akkor.... a piros feszülős mélyen dekoltált ruha a rózsaszín fülek, az ugyancsak kítűnően illeszkedő miniszoknya a harisnya.....

Szóval magamat is megirigyelném, ha meglehetne és már nem lenne az enyém ami.... Razz

by **Chakna** Kedd Jún. 20 2017, 02:13

Folytassátok bátran a jelmezpróbálgatást. De eszmbe jutott, hogy talán érdekel titeket, hogy Tachi észlelésével egész biztosan, de ha Liesenek vannak ilyen megérzései, akkor ő is felfigyelhet rá, hogy valaki (vagy valakik?) figyelnek titeket. Öhm... Most ugye nem lepődtetek meg (nagyon)?

by **Tachibana Makoto** Kedd Jún. 20 2017, 11:52

A következtetésén elmosolyodtam. Igen, kis butus vagy, de pont ez tetszett benne, az egyszerű gondolkodás. Szórakoztató volt, és nekem se kellett megerőltetnem magam. Jól esett a lazaság, a könnyedség, amit magával hozott. És mint azt tapasztalhattam, cseppet sem buta, még az is megfordult a fejemben, hogy direkt játszik rá a szőkeségére.
- Milyen vagy? Először is elragadó... és mégis rendkívül csinos is... és még jó társaság is... és tapasztalatlan, ha fegyverekről van szó :] - válaszoltam szélesedő mosollyal - Biztos vagyok benne, hogy van egy csomó dolog, amiben tehetséges vagy. Mesélhetnél róla, mit szeretsz csinálni :] - és őszintén reméltem, hogy nem a virágok nézegetésében és az állatok dögönyözésében merülnek ki a hobbijai, hanem valami olyasmi is rejtőzik köztük, amit csinálhatunk együtt is. Ha nem is most, de szerettem volna valami olyan közös programot, ami megfelel az érdeklődési körének, és ahol igazán jól érezheti magát.
Ami pedig a tervemet illeti, csúszott egy apró hiba a számításomba. A lánc. Annyira belemerültem a lány társaságába, hogy teljesen megfeledkeztem a minket összekötő béklyóról. Csak akkor ébredtem rá, hogy nem tudok huncutkodni, amikor bement a próbafülkébe, és én kénytelen voltam ott maradni körülbelül egy méterre a függönytől. Sebaj, megoldom :] Így is lehet meglepetés, legfeljebb kicsit máshogy. Legalább nem telt unalmasan a várakozás, legalábbis abból a szempontból nem, hogy annyi idő nem telt el, ami kellemetlen lett volna. Még szerencse, hogy itt gyorsabban át lehet öltözni, ha akarjuk, csak néhány gombnyomás az egész. Amikor Liese kijött, akkor viszont nem az a látvány tárult a szemem elé, mint amire számítottam. Nagy szemekkel pislogtam a köpenyére, bár legalább a nyuszifület és a nyakpántot felvette. Csak egy pillanattal később jöttem rá, mennyire ostoba vagyok, amikor a köpeny lekerült. Legszívesebben homlokon csaptam volna magam, de nem bírtam elszakítani a tekintetem a lányról. Nem találtam hirtelen a szavakat, kinyitottam ugyan a számat, de úgy is maradt. Az, hogy őrjítően dögös volt, nem kifejezés... Ráadásul még pózolt is kicsit, amitől a kisördög is megmozdult bennem. Több kisördög is, ami azt illeti. De egyelőre mégis a látvánnyal voltam elfoglalva, a hosszú lábakkal, a meztelen vállakkal, a formás fenékkel, na és persze a dús kebleivel, melyeket már eddig is rendkívül vonzónak tartottam, de ez a ruha most még jobban kiemelte őket. Nehezen tudtam elszakítani magam tőlük, és a lány szemébe nézni.
- Mit szólsz hozzá, ha ez rajtad marad, és így folytatjuk? :] - nyögtem ki vigyorogva, miután végre észbe kaptam kicsit - Nem, csak vicceltem :] Ezt a látványt csakis magamnak kívánom megtartani. Káprázatosan nézel ki... megbabonáztál :] - próbáltam bókolni, de olyan üresnek éreztem őket, a negyedét se fejezte ki annak, amit éreztem most Liesével kapcsolatban - Nagyon... tolakodó kérés lenne, ha... egyszer készíthetnék rólad néhány képet ebben? - kérdeztem, tőlem teljesen szokatlan módon egészen félénken. Nem tudtam, mit fog szólni az ötlethez, de ahogy pózolt, megihlette a bennem rejtőző amatőr fotóst. Nem lehetett kérdés, hogy megveszem neki ezt a ruhát.
- Izé... az iskolai egyenruhát is felpróbálod? Az annyira elüt a többitől... kíváncsi vagyok, miért választottad - igyekeztem valahogy folytatni a dolgot. Még mindig a hatása alatt voltam, és nem nagyon akaródzott levetetni róla ezt a jelmezt, de mégse okozhattam neki még több kellemetlen pillanatot azzal, hogy belekényszerítem. Már így is túl sokat bámultam, de nem tehettem róla. Ilyen vonzónak lenni valóságos bűn :]

by **Lieselotte Sherlock** Kedd Jún. 20 2017, 23:04

Az ég felé meredve kezdtem gondolkodni mik is a hobbyjaim és hamar rá is jöttem:
-háát szeretek rajzolni és festeni, meg sok-sok könyvet olvastam, mind-mind fantasy volt és krimi, te is olvasol ilyeneket?- néztem Tachira, majd folytattam- meeeg sokat játszottam mostanában online, sakkozom és talán elmondható, hogy szeretek shoppingolni is Razz

Tetszett nekem, hogy Tachi arcára a meglepődés ült ki és az is, hogy nyálcsorgatva bámult engem, bár ez kicsit fura és zavart ahogy bámult....
Szóóval ott álltam egy pár másodpercig pózolva a piciny pamaccsal a fenekemen és a nyuszifüllel a fejemen amikor Tachi olyat kért amit nem vártam....
~fotóóóóóók?~gondoltam, és annyira megdöbbentett, hogy elvesztettem az amúgy sem túl jó egyensúlyom és fejjel befelé borultam be a ruhákat tartó fogasok közé, magamra borítva sok-sok ruhát és mindent ami csak rám eshetett volna.....
~Áucs-áucs-áucs-fogtam a fejemet amin egy nagy piros folt jelent meg a homlokomon és bár fájni nem fájt, még mindig nem esett jól, ahogy a sok pici hangya futkosott ott ahol fájnia kéne....
Ahogy nagy nehezen kiszedtem magam a ruhák alól és néztem fel rá elpirulva, közben inkább bújtam vissza a kupac alá
-ne nee nézz rám, most ügyifogyinak hiszel biztos! Ilyeneket kérdezni?! Méghogy fotókat?-nyfnyfnyfnyf nyfnyfnyf-dünnyögtem a sok ruha alól
Majd ahogy Tachi kiszedett a cuccok alól, néztem rá nagy kerek szemekkel kissé pityergős arccal:
-most butának és ügyetlennek hiszel.... pedig nem vagyok az.... csak-csak...-és nem is tudtam folytatni, csak néztem rá boci szemekkel......

Elképzeltem kívülről hogy nézhetek ki és elég furán hatott rám, mert szégyenlőssé váltam a sok ügyetlenkedés miatt és térdeimmel és kezemmel igyekeztem összehúzni magam.... Majd ahogy Tachi kérdi a sulis ruhát.....

Hát picit felvillanyozott a gondolat és jó lett volna felvenni de nem voltam benne biztos jó lennee tényleg.....
Ezt Tachinak is kifejtettem szipogva picit

by **Tachibana Makoto** Kedd Jún. 20 2017, 23:51

Egészen sok információt kaptam, bár egy részük legfeljebb arra volt jó, hogy a hobbijához illő ajándékot adhassak neki. Őszintén szólva nem is tudom, léteznek-e rajzeszközök például, de talán nem olyan nagyon elrugaszkodott ötlet arra gondolni, hogy igen. Elvégre Aincrad egy középkori világ lenyomata, és akkor már bőven túl voltunk a barlangrajzokon... :]
- Régen szerettem olvasni, bár engem nem a fantasy vonzott. Sci-fiket, krimiket és pszichológiát olvastam sokat :] - igyekeztem válaszolni a kérdésére. Nem véletlenül használtam múlt időt, de ez egy olyan téma, amibe nem kívántam belemenni. Mielőtt idekerültem, már csak kötelességből olvastam... de ezt nem kell a lánynak tudnia. Mindenből a sakk tűnt a legnagyobb átfedésnek, ismertem mind a nyugati, mind a japán sakkot, na meg persze talán-talán lesznek olyan alkalmak, amikor a vásárlás mindkettőnk számára szórakoztató lehet, és ezzel nem arra gondolok, hogy majd mindig hiányos öltözetben szeretném látni :]
Így is kicsit túlzás volt, amire rávettem, de bíztam benne, hogy ha nagyon zavarná, akkor nemet mondott volna rá, és nem azért csinálja, mert ennyire meg kíván felelni nekem. Ha a zavarát lecsípem, nekem úgy tűnt, egész jól szórakozik.
- Oi! - ijedtem meg kicsit attól, hogy elveszítette az egyensúlyát. Én, megijedtem. Érdemes ízlelgetni ezt a két szót együtt, mert a piros hó is gyakrabban esik annál, hogy rám ilyesmi érzelem törjön. Liese viszont olyan kis... esetlennek tűnt? Nem is tudom, hogy ez a jó kifejezés-e, de vele kapcsolatban rám tört az ősi ösztön, mármint az, hogy az oltalmamba kívántam helyezni és megvédeni minden széltől. Szöges ellentéte annak, ami máskor történik, hiszen általában hagyom elesni a delikvenst, és még gúnyos megjegyzést is teszek rá :] Azt hiszem, túl korán keltem...
Egyébként én is lehuppantam, hiszen a lánc a lány lendületétől engem is magával rántott, de mivel én számítottam erre, ezért tudtam valamennyire irányítani az esést. Legalább közel voltam, úgyhogy gyorsan ki tudtam bányászni a ruhák, vállfák és egyéb alkalmatosságok alól. Az eladótól is nyomban elnézést kértem, aki a zajra nyomban megjelent, de elhessegettem azzal, hogy minden rendben, noha én nem voltam benne biztos.
- Ne haragudj, egyszerűen annyira elkápráztattál... és ami szép, azt szeretem megörökíteni :] Jól vagy, nem esett bajod? - nyaláboltam fel Liesét a földről. A hangomban nem érződött aggodalom, inkább barátságos tónust ütöttem meg. Nem szerettem volna megijeszteni azzal, ha birtokló típusnak tűnök, hiszen nem is voltam az... nagyon :]
- Buta és ügyetlen? Én csak egy bátor lányt látok, aki képes elviselni egy magamfajta fickó bolondériáját :] Még ha ügyetlen is lennél, miért lenne az baj? - mosolyogtam rá, és kisöpörtem egy elszabadult tincset az arcából. Így egészen közelről nézve belevesztem kissé a tekintetébe. Most nem volt mi elterelje a figyelmem :] Azt hiszem jobb is, ha a nyusziruha lekerül most, az iskolai uniformis hétköznapisága még jól is fog festeni ezután.
- Ha szeretnéd felvenni, akkor vedd fel. Ilyen egyszerű, nincs miért aggodalmaskodnod - biztattam, bár nem tudtam megállapítani, miért kétkedett benne, hogy felvegye-e azt a ruhát. Persze, ha nem akarja, volt itt sok minden más is.

by **Lieselotte Sherlock** Szer. Jún. 21 2017, 11:28

Jól esett hallani, hogy ő is olvas könyveket, bár a hangján éreztem, hogy legalább mióta SAOzunk ő sem olvasott el egyet sem.... Annyira szomorú, hogy az ilyen dolgokat nem űzzük idebent, de nincs mit tenni sajnos ez ellen.....

Na, igen a lánc az ami mindkettőnket meglepett, mert amikor a ruhák és vállfák alatt kötöttem ki Tachi is rá esett a kupacra, szerencsére pici gubószerű elhelyezkedésem miatt nem esett rám... lehet a lábam is eltörte volna a nagy lendülettel....
Az eladó a koppanás után oda jött, de én inkább csak elpirult fejemmel néztem a jelenetet, sűrű bocsánat kérések közepette....
-Azt hihiszem jól vagyok-fogtam a homlokomra amit viszont beütöttem, és néztem Tachira, nem akartam rontani a helyzetemen azzal, hogy elmondom ott ütöttem be, mert állítólag az embernek alap reflexe, hogy a kezét maga elé teszi amikor elesik.
Majd meglepett a srác azzal amit mondott, hiszen a rólam alkotott öszképe valószínüleg nem egészen az volt amit elmondott...
-Mert nem vagyok, vagy voltam ügyetlen-mondom teljesen elvörösödött fejjel- igen sokat sportoltam, atlétika, kézi labda, hasonlók.... de nem hiszem, most így tűnne....
Az új barátom ösztönzésére viszont rávettem magam, hogy az iskolás ruhát felvegyem, és megint az öltözőben kötöttem ki, felvettem a blúzt a szoknyát a cipőket, mindent.... és ekkor jutott eszembe.....
Régen, nagyon régen szemüveges voltam.... így kinéztem mellé a régi szemüvegemre emlékeztető rózsaszín keretes, bár kicsit, najó nagyon kislányos szemüveget.....
Majd amikor kijöttem Tachira néztem és elkezdtem mondani neki:
-így festenék az iskolában, vagyis így néztem ki régen, amikor a húgom elsős lett és egy suliba járhattunk....
Majd picit várva valószínüleg neki is feltűnt a szemüvegem, azt jobb kezemmel levettem és folytattam:
-régen szemüveges voltam, persze már nincs rá szükség megjavult a látásom szerencsére....
Már pár perce áltam a ruhában és a sok-sok emlék felidézése után, úgy éreztem vissza kell öltöznöm, vagy elsírom magam.... így hirtelen nem törődve semmivel lecseréltem a sulirucit a sajátomra mely nagy pukkanással jelent meg rajtam.

Fekete short, fekete combzokni, kicsi magassarkú, kesztyűk és laza felső, amit két madzag fogott össze melleim előtt...
-ééés ez vagyok most-mondtam kicsit kiábrándultan....
-Menjünk Tachi, hosszú nap előtt állunk

by **Tachibana Makoto** Szer. Jún. 21 2017, 12:37

Azt hiszem hasonlót már láttam, hallottam néhányszor ezalatt a néhány év alatt. Sőt, én is megtapasztaltam, és meg kellett szoknom, hogy az egyensúlyom nem olyan jó, mint amilyen odakint volt. Alkalmazkodtam, de így is problémát jelent néha. Lám, most sem tudtam megállni a lábamon, csak irányítani az esést.
- Sajnos ezt a világot nem érdekli, hogy mit csináltál, mielőtt idekerültél :] Ha vigasztal, én is pont olyan ingatag vagyok a lábamon, mint te, pedig ismerek néhány küzdősportot :] - nyugtattam meg, vagyis próbáltam azzal, hogy szimpatizálok vele - Akrobatika jártasságra lesz szükséged, akkor újra olyan lesz az egyensúlyod, mint volt. Talán még jobb is :] - biztattam, mert a szavai alapján éreztem, hogy mi a problémája. Szerencsére ezt egyszerű volt megoldani, helyrehozni, sok mást azonban nem annyira - Egyébként az alakodon látszik, hogy karbantartottad a tested :] - tettem hozzá, huncutul kacsintva egyet a lányra.
Bíztam benne, hogy az átöltözés kicsit helyrerakja a lelkivilágát, addig pedig a nyusziruhát betettem a virtuális kosárba, hiszen azt nem hagyhattuk itt. Túl jól festett benne ahhoz, hogy ne okozzon később örömet vele. Amíg ezzel foglalatoskodtam, addig ő át is öltözött újra, és nemsokára megjelent. Újra végignéztem rajta, most nyilván kevésbé... éhes tekintettel. A szemüveg tűnt fel elsőre. Mintha olvasna a gondolataimban, és tudná, hogy a cukiságát szerettem volna kiemelni :] De valami hibádzott. Illetve több dolog is. Egyrészt úgy éreztem, nem illik hozzá ez az öltözet, de a viselkedése is megváltozott. Éreztem rajta a melankóliát. Talán a kinti életére emlékeztette, és megrohanták az emlékek.
- Nos... azt hiszem ezt már kinőtted :] Sokkal jobban illik hozzád a jelen, mint a múlt - mosolyodtam el, mire ő kijelentette, hogy menni szeretne. Pedig láttam egy ruhát, amit nagyon szerettem volna még látni rajta, de nem ellenkeztem természetesen. Nem lett volna értelme erőltetni, úgyhogy inkább azt is bepakoltam a kosaramba, és gyorsan kifizettem.
- Rendben - bólintottam, majd nyújtottam neki a kezemet, hogy ha szeretne továbbra is úgy sétálni. Miután kiléptünk az üzletből, újra előkapartam a cukrászdában kapott számlát, ami most teljesen más irányba mutatott. Délnyugat? Semmi köze nem volt ehhez az irányhoz. A messzi távolba kémlelve követtem a tű irányát. Arra talán a főtér van.
- Mit szólnál egy fagyihoz, amíg megtaláljuk, hová mutat ez a cetli? :] - kérdeztem.

by **Lieselotte Sherlock** Szer. Jún. 21 2017, 15:16

-Ohh hát ezt nem is tudtam, milyen küzdősportokat?-és ahogy végig néztem az alakján rögtön rájöttem, hogy emiatt néz ki olyan csábítóan izmosnak
-Ohh nem tudom, hogy kell azt fejleszteni.... segítenél majd benne?-kérdeztem meg tőle, hiszen tényleg nem tudtam hogyan és mit lehet fejleszteni.....

-Hááát igyekszem, azthiszem-mondtam elpirulva, Tachi mindig tudja mivel tud zavarba hozni és megint éreztem magamon az égető tekintetét...
-Jól esik, hogy így látod-mondtam neki vörös tekintettel mosolyogva, közben jobb lábammal furkáltam a földet amennyire lehetett zavaromban...

Aztán ahogy az üzletben próbálgattuk a ruhákat és az iskolás rucira került sor, én tényleg elmerültem a múltban
két dolog hozott vissza, az egyik, hogy nem akartam rá emlékezni, most nem... A másik pedig az arcomat fürkésző szépfiú tekintete volt, és a szavai amik lelkemig hatoltak...
-Igen kinőttem, és köszönöm Tachi-öleltem át szorosan

Aztán amikor jöttünk kifele Tachi megállt a kasszánál, én ránéztem mélyen a szemébe:
-Mit csinálsz Tachi?
És csak remélni tudtam nem azt mondja amit akar..... De aztán mégis
-Nemnemnemnem ezt nem fogadhatom el.... így is a süti is sok volt, hogy te álltad!

Amikor elhagytuk az üzletet elpirultan vettem észre, hogy kézen fogva akar velem tovább menni, és én mint egy engedelmes kislány adtam a kezemet.... Jó érzés volt vele így sétálni, és bár még mindig sokan néztek minket, azért már nem voltunk annyira fura pár....
-Tachi néznek minket, de most nem annyira furán.....

Jegyeztem meg neki, bár erre választ nem nagyon vártam, inkább az ő kérdése volt váratlan
-Háát fagyizhatunk, de ezt akkor most én állom-mondtam neki megszeppenve, mert tudtam ha ő úgy akarja úgyis beadom a derekam, mint a ruhaboltban.....
-egyééébkééént merre visz minket a cetli?- próbáltam meglesni a kezében

by **Tachibana Makoto** Szer. Jún. 21 2017, 15:54

- Nos, először kendóztam, de nem tetszett, mert túl művi volt, valódi tét nélkül. Végül a kenjutsu állított a pártjára :] - válaszoltam Liese kérdésére. Az a valódi kardforgatásról szólt, sok fogást be tudtam építeni az itteni tudásomba is. Bár inkább hagyom, hogy a rendszer segítse a mozdulataimat, akkor jobban koncentrálhatok minden másra, ami körülöttem történik.
- Alkalomadtán megmutatom. De előbb fejlődnöd kell, mert szintek is kellenek hozzá - magyaráztam, egyben adva neki egy rövidtávú célt is. Ha egy olyan hosszú útra vállalkozol, mint amire Liese, akkor fontos, hogy legyenek könnyen elérhető céljaid is, hogy legyen sikerélményed, és lásd a fejlődésed ívét. Így könnyebb motiválni magad, hogy tovább haladj, és nem veszik el a célod a távolban. Valahol én is így vagyok sok esetben, szóval lehet, hogy csak a tapasztalat miatt érzem így.
Örültem neki, hogy Liese pozitívan reagált a bókjaimra, ez nekem is azt sugallta, hogy jó úton haladok, de az mégis meglepett, ahogy megölelt. Ez volt az a pillanat, amikor ráébredtem, mennyire másképp érzem magam vele, mint másokkal. Alapesetben, ha egy lánnyal vagyok, akkor mindent annak az egy célnak vetek alá, hogy lehúzhassam azt a bizonyos bugyit. Még Chakna esetében is így volt egy jó darabig. És bár Liese mellett is sok hasonló gondolat jár a fejemben, ami a bájait tekintve nem is csoda :], de mindezt mégsem azért csinálom, hogy ágyba bújjak vele. Ahogy megdobbant a szívem az ölelésére, akkor ébredtem rá, hogy az a fontos számomra, hogy jól érezzük magunkat egymás társaságában. Talán ez volt az a különös érzés, ami reggel óta kísért. Hogy nem manipulálom úgy őt, ahogy másokat szoktam. Ez a szokatlan. Kifelé mene tis még ezen gondolkodtam, amikor meghallottam a kérdését.
- Meglepetés :] - válaszoltam, de persze vágott az esze ahhoz, hogy tudja, mit tervezek - Ugyan, gondolj rá úgy, mint az első randink közös emlékére :] - mosolyogtam rá, szándékosan használva azt a szót, hogy lássam, hogy reagál rá. Amikor elindultunk, még hevesen tiltakozott az ötlet ellen, de azóta sok minden változott, azt hiszem. Nekem pedig pláne nem volt ellenemre, hogy randinak nevezzük ezt a furcsa napot.
- Jó sokáig bent voltunk - néztem csodálkozva, hogy felszökött a nap, ami azt illeti, a meleg is sokkal kevésbé volt elviselhető. Szóval a fagyi cseppet sem volt ostoba ötlet.
- Ha ragaszkodsz hozzá :] - mondtam, nem kívántam ellenkezni, vagy erősködni. Ha úgy érzi, hogy tartozik ennyivel és viszonozná a szívességem, akkor nem volt miért az útjába állnom. Szóval irány a legközelebbi fagyis stand, és kértem is egy citrom-csokit. A citrom hűsítő savanyúsága és a csoki keserédes ízének kombinációja tökéletes káoszt okozott, a káoszt pedig szeretem :]
- Megkóstolod? - kínáltam meg vele, most én kezdeményezve a dolgot, ha már a cukrászdában ő volt a tettes. Bár ez egy kicsit intimebb... mint egy közvetett csók :] - Még nem tudom, de a főtér felé tartunk. Biztos a város másik végébe rángatnak minket - válaszoltam, és meg is mutattam a papírt, amin még mindig eléggé ideges volt a tű. Talán egyre idegesebb ahogy közeledtünk. Lehet, hogy megtaláljuk az úticélt?

by **Chakna** Szer. Jún. 21 2017, 20:47

Nos, a főtérre érve az iránytűtök megbolondul, és eszeveszetten pörög. Már elmúlt dél, és meleg is van... Unalmas lehet ennyit mászkálni. Halványan még érezhetitek, hogy valaki figyel titeket.
Hé, az ott, a főtér közepén… Az eddig is itt volt? Ki is emlegette a fényképezkedést? Menjetek bátran közelebb, lépjetek be az apró kis fülképe, és készítsetek pár képet emlékbe a mai napról a benti kristályok segítségével…
Vagy csak üljetek le egy padra, esetleg nézzetek körül.
Mit csináltok?

by **Lieselotte Sherlock** Szer. Jún. 21 2017, 20:51

-Éés mik a hobbyaid?-kérdeztem én is vissza, mert nem tudtam pontosan ezek a sportok mik is lehetnek... upsz.... nem baj az érdeklődés a fontos azt hiszem....
Majd elmondta, hogy segít nekem fejlődni ennek nagyon örültem, és már azon gondolkodtam mire kéne még fejlesztenem...
~talán főzés vagy horgászat vagy poti készítés?~motyogtam orrom alatt...
Ez a gondolat viszont sokáig nem kötött le, mert a mellettem álló Férfi annyira a gondolataiba meredt, hogy egy apró cseppecske szaladt ki a száján én pedig egy zsepivel gyorsan töröltem le neki...
-Min gondolkodsz ennyire? Majdnem elcsöppensz itt mellettem Tachi...-mondtam neki kuncogva

~UJJUJ~ -első randi?!- vörösödök el a hír hallatán, és megszeppenve maradok csendben....

Hogy lett ez első randi? Hogy nem vettem észre? Bár nem baj Tachi rendesnek tűnik... Nade várjunk ha ő első randinak véli, akkor ő hozta ezt össze? Nem baj aranyos volt tőle.... Milyen szépek a szemei

olvadoztam magamban, és ezt addig tettem amíg ki nem értünk, bal kezemmel dörzsölgettem a jobbat kissé szégyenlve magamat, hogy megint miattam fizetett Tachi ilyen sokat..... és amikor felmerült a fagyizó én rögtön tudtam, hogy én fizetek, vagyis akartam, öhm reméltem, hogy fizethetek... és Tachi meglepetésemre belement, azt hittem ragaszkodni fog hozzá, ezért döbbentem meg, de azért örültem neki, hogy engedett a javamra, vagy csak megijesztettem a határozottságommal?

Aztán szép lassan odaértünk a fagyizóhoz és én egy eper, vaniliát kértem magamnak, szeretem az édeset és az édes gyümiket is Razz

Aztán megint meglepett, megkínált a fagyijával, bár nem tudom mi járhatott a fejében, mert érdekes arcot vágott...
Öhm mint aki.... mint aki.... mint aki nem is tudom talán pukizni akarna? Very Happy

Najó sejtettem valami buktató lesz, de addigra olyan közel lett hozzám a fagyi, hogy gyorsan belenyaltam, és ügyesen összekentem vele az orrom hegyét is....
-Köszönöm, nagyon finom! Citromos csoki... elég fura választás....-majd azon gondolkodtam megkínálom az én fagyimmal is, de aztán rájöttem, hogy az enyém nagyon fini és nem adok belőle neki, najó talán ha kér Razz

Lassan kiértünk a főtérre és ott Tachit figyeltem, hogy mutat neki az iránytű.....

by **Tachibana Makoto** Szer. Jún. 21 2017, 21:43

- A hobbijaim? - kérdeztem vissza. Méghozzá az a klasszikus időhúzós ismétlés volt, hogy átgondolhassam, mit is akarok válaszolni. Bevallom, ez a kérdés nálam mindig problémás, elvégre a legtöbb esetben nem felelhetem azt, hogy a bugyivadászat, mert a legenyhébb reakció, amit kapok az, hogy komolytalan vagyok, és nem is akarok válaszolni igazából. Ez pedig növeli a távolságot egy ismerkedés kezdetén. A másik pedig... nos, azt kifejezetten unalmas hallani, és nem is lehet vele mit kezdeni. Nem volt erre a kérdésre soha előre bekészített válaszom, és most is eltartott néhány pillanatig, amíg találtam valami értelmeset az elmém egyik sarkában.
- Szeretem a szerencsejátékokat, illetve gyakorló bűvész vagyok :] - mondtam, bár azt hiszem a hatásszünet és a kissé bizonytalan tónus jelezte, hogy kicsit megfogott ezzel a kérdéssel, amit nem is szándékoztam titkolni. Pedig elérhettem volna, hogy ne hallatszódjon a hangomon, de eddig se viseltem a "maszkomat" Liese előtt. Voltaképpen előtte nem is lehetett igazán, hiszen az aurája mindent elsöpört :] Még saját magamra is alig tudtam figyelni, most kezdtem kapiskálni, mit miért tettem és miért éreztem magam furcsán egész délelőtt. Ráadásul ezek szerint ebben olyannyira elmerültem, hogy az még Liesének is feltűnt.
- Nos... - tartottam egy pillanatnyi szünetet, mert nem is tudtam mit mondani hirtelen - Azon, hogy mennyire komoly hatással vagy rám :] - mondtam végül, elkerülve az olyan nyálas kliséket, mint hogy rá gondolok, ami ugyan igaz lett volna, de csak kedvesedésnek hangzik. Amit mondtam, az kicsit titokzatosabb volt talán, de jobban jellemezte a lelkiállapotomat. A titokzatosságot amúgy is szeretik a nők :]
Nekem már elég reakció volt az is, hogy nem kezdett el tiltakozni a szóhasználatom ellen, de mivel még el is vörösödött, azt hiszem ezt vehettem egy újabb pozitív jelnek, és ez egy újabb mosolyt csalt az arcomra. Szélesebbet, mint általában, bár ez még nem jelentette azt, hogy egy vigyori tökfilkó lettem. Kicsit sajnáltam, hogy Liese nem ismer régebb óta, mert akkor tudná, hogy mennyire jól érzem most magam a bőrömben mellette.
- Eper-vanília... játékos, lágy ízek, illik is hozzád - kommentáltam a választását - Az enyém az ellentétekre alapul, bár... érzel rajtam bármi ellentétet? :] - kérdeztem, ugyanis most nem láttam magam olyan jól kívülről. Liese valahogy bezárt az elmémbe, és csak a szemtelen, de ártatlan részemet engedi ki.
- Ezt pedig ellopom - jelentettem ki, majd lepiszkáltam az orra hegyéről a ráragadt fagyit az ujjammal, és jóízűen elfogyasztottam egy vigyor kíséretében. Végül azért újra ránéztem az iránytűre, és ahogy a főtérre értünk, gyakorlatilag meg is bolondult.
- Szóval itt az úti célunk... - jelentettem ki félig magamnak, félig neki, majd körbenéztem, keresve valami szokatlant, valamit, ami elvezet minket az újabb nyomhoz. És csak ekkor vettem észre, hogy valaki figyel. Az érzés halvány volt, de egyértelmű. Ki tudja, mennyi ideje követnek minket? Reméltem, hogy csak Cupido leselkedik utánunk, és nem valaki más, őszintén szólva egy kicsit aggódtam. Nyugtalanított, hogy ennyire figyelmetlenné váltam. Mindenesetre az egyetlen idegen tárgy egy fotófülke szerűség volt a tér közepén.
- Nézzük meg azt? - mutattam rá - Hátha ott rejtőzik a következő levél :] - végül is illett volna a sorba, ha továbbra is az a tervük, amire minden jel utal.

by **Chakna** Szer. Jún. 21 2017, 22:42

Szóval… A fényképezős fülke… Na igen… Bementek, és készül pár kép. Nagyon jól sikerül mindegyik ami azt illeti...
Viszont a kristályok között találtok egy nyilat... Olyat, mint amit eddig követtetek... Nagyjából eddig tudtok eljutni a dolgok átgondolásában, mert valaki (aki eddig követett titeket by the way... ) a fülke mellé lép, és meghúz egy kart...
Ti pedig szépen leszánkáztok a fülke alá, egy terembe. Lehet megütöttétek a fejeteket, úgyhogy percek is eltelnek, mire felocsúdtok, és körbenéztek. Két római filmből szalasztott alak veszekszik, rátok még fel sem figyelnek.
- Mondtam már, a nyilak az enyémek! Segítenem kell velük a bátortalan szerelmeseket!
- Te is tudod, hogy az enyémek! Arra valók, hogy a kalandvágyó hősszerelmeseknek segítsek velük!
Mellettük, egy asztalon ott egy szív formájú kulcs... A bilincset nyitja?

Tachi: Javaslom most ne feledkezz meg a láncról, és arról, hogy egy kezdő van veled, amikor tervezgetni kezdesz

by **Lieselotte Sherlock** Csüt. Jún. 22 2017, 09:26

Amikor meghallottam mi Tachi hobbyja kikerekedtek a szemeim és ragyogó tekintettel kérdeztem vissza:
-bűűűvééész? Tudsz nekem mutatni trükköt? annyira megnézném az ügyes trükkjeidet, léééééciiiii-kérleltem őt erősen, sosem láttam még bűvészeket és hogy ő pont az legyen az nagyon váratlan volt. Gondoltam miért is ne kérhetném meg őt rá....

Amikor aztán a gondolataiból kirángattam, nagyon meglepődtem a válaszára, elpirultam és hirtelenségemben elengedtem a kezét, és magam előtt kulcsoltam össze őket.
- Én hatással vo-voltam ráád?- kérdeztem megszeppenve egy pillanatra megállva.
Örültem neki azt hiszem, hogy ezt mondta nekem, és jó érzés, hogy ilyen rövid idő alatt tudtam változtatni rajta, bár előtte nem ismertem.....
Érdekes szituációk sora követte ma egymást ami belőlem kihozta a kislány énemet, nem mintha ez baj lenne, sőt élveztem is.... Úgy érzem Tachi előtt az lehetek aki vagyok.

-Igen én mindig szerettem ezt a két ízt, főleg a fagyiban... Nem tudom mivel kezdhetném Tachi... sok-sok meglepetést okozol nekem és amit néha mutatsz a másik felé egészen más, mint ami benned rejtőzik... bújtam oda a mellkasához és a szívére téve a mutató ujjamat folytattam: -ez itt sokat elárul rólad, és ő odabent a szemeden keresztül beszél nekem-néztem mélyen bele a szemeibe

Amikor a fagyijából megkínált engem, és utána ahogy a nózimról leszedte a kis maradékot... Najó nem mintha nem direkt lett volna Razz

Szóval a puha ujjai óvatosan érintettek meg amitől elpirultam, és mielőtt elhúzta volna az ujját én gyorsan ajkaim közé fogtam.
Ujját pedig a nyelvemmel kényeztettem egy pillanatig, közben végig a szemét és az arcát figyeltem, mit szól hozzá. Majd amikor elengedtem az ujját, én nagyot mosolyogtam rá..

-Itt is lennénk? Egy fotófülke? Ez nem szokatlan picit?
Gynúsnak tűnt a város képéhez képest nekem a fotófülke, de tény ami tény ez a küldetés alapból fura volt, így nem nagyon törődtem vele....
-Persze gyere!- ragadtam meg a csuklóját, és magam után húzva siettünk be oda, én nagy lelkesedéssel, Tachi pedig jobbhíján engem követve jött.

Én igyekeztem Tachival minnél szebb és szuperebb képeket készíteni.
Először egy sima mosolygós, utána egy kinyujtott nyelveset, aztán bolond arcosat, pózolósat, és még sok hasonlót és pont amikor arra gondoltam egy nyakon csókolósat készítenék vele, vettem észre a nyilat, és nem gondolva bele, mi történhet gyorsan megragadtam, és ekkor zuhantunk le a fülke alá....

Én a fenekemre nagyott huppantam...
~ÁUCS~mondtam és a fenekemet kezdtem dörzsölgetni enyhíteni a "fájdalmat" és amikor körbenéztem mellettem Tachi a lánc túlsó végén és velünk szembe két alak, akik
-Wáó-kaptam a szám elé a kezem remélve nem vettek észre...... ókorias ruhában veszekedtek.... Pár dolgot láttam még de túl alacsony voltam, hogy például az asztalra rálássak rendesen, így Tachinak súgtam oda nagyon hallkan:
-Tachii, öhm most mit tegyünk?

by **Tachibana Makoto** Csüt. Jún. 22 2017, 11:07

Számítottam erre. Ez pont olyan, mint amikor azt mondod, humorista vagy, és egyből azt kérik, mesélj egy viccet. Bár egy kicsit mégis más, hiszen míg egy humorista nem feltétlenül ócska viccekből él, én minden probléma nélkül elő tudtam venni egy aranyérmét, amit aztán az egyik tenyeremből a másikba rejtve el is tudtam tüntetni a lány szeme elől, hogy végül a füle mögül húzzam ki. Egyszerű, látványos, és eléggé ismert is, de nem az volt a lényeg, hogy hányszor látta már esetleg. Csak valami gyors mutatvány volt, ami kielégíti a kíváncsiságát. A komolyabb trükkökhöz időre van szükség, na meg előkészítésre, és most mindkettőnek híján voltam, voltunk.
- Nagyon rég nem tudtam úgy kikapcsolódni, mint veled. Feltöltesz energiával, és... hogy is mondjam... úgy érzem, melletted újra felfedezhetek rég elfeledett érzelmeket - fogalmaztam meg kicsit bővebben, de azért nem egyértelműen, mert titokzatosnak kell maradni. Na és persze azért, mert még én magam sem tudtam pontosan, hogy mi ez az egész. Elkapott valami örvény, ami magába rántott :] Főleg a közvetlensége volt egészen magával ragadó, bevallom, nem is mindig tudtam mit kezdeni a kiszámíthatatlan, de ragaszkodó viselkedésével. Nem szoktam hozzá, de meg tudnám szokni.
- Tudod, van egy húgom - mosolyodtam el a szavaira - Ő is azt mondja, hogy a szemem mindent elárul rólam :] - álltam a tekintetét. És hogy most mit látott benne? Melegséget, gyengédséget, szelídséget és végtelen örömöt. Aztán meglepetést is, ahogy meghiúsította a lopási kísérletem, és bekapta az ujjamat. Egyik pillanatban a legártatlanabb bókra is fülig pirul, mint egy szemérmes kislány, a másikban pedig teljes természetességgel veti bele magát a legerotikusabb gesztusokba. Nehéz volt kiigazodni rajta, de tetszett, amit láttam. Nagyon tetszett...
- Te kis falánk :] - nevettem fel, majd belecsíptem az oldalába, hátha csikis. Fülig ért a szám, anélkül, hogy színészkedtem volna érte. Bámulatos volt, mi mindent képes elérni nálam ez az törékeny teremtés. A lelkesedése pedig páratlan volt, olyan lendülettel húzott magával, hogy csak kicsin múlott, hogy ne hasaljak el. Talán mégis van esélyem egy privát fotózásra, ha ennyire szeret ezekkel a kristályokkal mókázni :] Én messze nem voltam ennyire felpörögve tőle, de a lendülete gyorsan magával ragadott, és végül belőlem is kicsalta ezeket a grimaszokat. Sőt, még jól is éreztem magam közben.
Más kérdés, hogy végül elrontotta az örömünk valaki. Észleltem, hogy a fülke mellé lép valami, ami önmagában nem volt különös, hiszen odakint több tucat játékos járt-kelt. Viszont amikor megnyílt alattunk a talaj, és egy csúszdára kerültünk, akkor már tudtam, hogy azért lépett oda, hogy machináljon valamit. Mondanám, hogy átöleltem Liesét, nehogy baja essen, de erre esélyem se volt. Mire észbe kaptam, addigra lent is voltunk. Nagyot estünk, jó néhány pillanatig nem tértem teljesen magamhoz. Kába voltam, és bizsergett mindenem a fájdalom utánzatától. Azt hiszem én kicsit rosszabbul is estem, mint Liese, aki talán csak a hátsóját ütötte be. De a lényeg, hogy nem volt semmi baja, ahogy nekem sem.
Viszont meglehetősen égető kérdésekkel találtam szembe magamat, ahogy körbenéztem. A két vitatkozó alak társalgása elárulta, hogy kikkel is állhatunk szemben, de akkor ki tett minket parkolópályára odafent, ha ezek ketten itt vannak?
- Nem hiszem, hogy tartanunk kéne tőlük, de azért maradj mögöttem - súgtam vissza, majd lassan talpra álltam. Visszanéztem, hogy a fejem apró intésével ösztökéljem a lányt, hogy kövessen. Láttam a kulcsot az asztalon, de nem volt miért rácsapnom. Helyette inkább előhúztam a levelet, még a legelsőt, ami a fogadó szobájában várt minket.
- Ezt melyikőtök küldte? - mutattam fel nekik, beleszólva a vitájukba. Talán ma először vettem elő a színészi képességeimet, hogy némileg dühösnek hallassam a hangom. Volt egy tervem :]

by **Chakna** Csüt. Jún. 22 2017, 19:11

Leestetek, de a kellemetlen zsibbadáson túl nem esett bajotok. A szobában semmi figyelemfelkeltő nincs leszámítva a kulcsot, és a két veszekedő rómait, akik közelebbről megnézve ikrek lehetnek (testvérháborúba keveredtetek?)…
Liese "Wáó"-ja sikeresen felhívta rátok a figyelmüket, úgyhogy mind a ketten felétek fordulnak.
- Náluk vannak a nyilak, döntsenek ők - mutat rátok az egyik, mire a másik beleegyezően bólint.
Tachi dühös hangjára nem igazán rezzennek meg, de a kérdésre készségesen válaszolnak, egyszerre, és egymásra mutatva. - Azt ő írta - majd egy pillanattal később magukra mutatnak, és megint egyszerre szólalnak meg - Vagyis, ÉN -
Na ezen igazodjatok ki…
A kulcs még mindig az asztalon van, meg lehet próbálkozni, hogy megszerezzétek…

És ha azon gondolkoztok, hogy hogy lehetnek nálatok a nyilak(nem, nem csak egy…) Gondoljátok végig mi minden van nálatok (a fényképkristályok veletek együtt leestek, úgyhogy ott vannak, ahonnan az imént felkeltetek)

by **Lieselotte Sherlock** Csüt. Jún. 22 2017, 21:11

Tachi trükkje bár neki egyszerűnek tűnhetett én mégis elámultam tőle, csillogó szemekkel figyeltem mit csinál és amikor kikapt a fülemből az érmét én hirtelen odakaptam a fülem mögé elpirulva
-Hon-honnan vetted ki, én nem tettem odaaa!-mondtam megszeppenve
Majd életem egyik legmeghatóbb mondatát hallottam:
- Nagyon rég nem tudtam úgy kikapcsolódni, mint veled. Feltöltesz energiával, és... hogy is mondjam... úgy érzem, melletted újra felfedezhetek rég elfeledett érzelmeket
-OOOOOOOHHH, ez de aranyoooooos- mondtam eléggé fenhangon, de komolyan éreztem, hogy őszinte velem... Szemeibe meredtem és most mondhatni farkasszemet nézve álltunk pár másodpercig, majd én szakítottam meg egy nagy öleléssel
-Nagyon örülök neki Tachi! És jár a köszönöm a Cupidonknak!- mondtam, teljes őszinteséggel, és a legkedvesebb hangomon.
-Van egy hugicád? Hogy hívják.... jajj ilyet nem illik kérdezni....- kapok a fejemhez- öhm, hát, öhm lennél kedves mesélni róla, de nem muszááály csak ha szeretnéd te is.
Örvendeztem fel a hír hallatán, hogy van neki is hugija, mert szívesen megismerném, ha Tachi is engedné....

-Naaaa neeee csikiiiis vagyoook- kuporodok össze minnél kisebbre bár állva maradok és elfutni sem tudok, persze nem a lánc tart most vissza, hanem Tachi és az ő megígéző tekintete, jelleme.

Amikor aztán lecsúsztunk...
-Az én hibám, hogy kivettem a nyilat.... nem akartam, hogy leesünk....
Bár naív vagyok alkalomadtán, azért nekem is leesett,hogy végülis nem is kerültünk rossz helyre... és amikor felismertem akkor elpirultam....
Tachi aztán talpra állt, majd én is igyekeztem felpattanni, aztán megláttam az asztalon a kulcsot, és megböktem Tachi oldalát és súgtam neki:
-Ott az asztalon egy kulcs van.....
Majd a két római felé fordultam kissé előre lépve: -Miben is kéne dönteni?- forgattam meg a kezemben a fotófülkéből kivett nyilat.....

by **Tachibana Makoto** Pént. Jún. 23 2017, 13:37

Aranyos. Ez egy ijesztő szó egy lány szájából, mert mi férfiak nem aranyosak szeretnénk lenni :] Ugyanakkor Liese viselkedése nem utalt arra, hogy túl komolyan aggódnom kéne emiatt, mi több, épp az ellenkezőjéről tanúskodott, ami rengeteg örömet okozott. Persze minden férfi repdesne a boldogságtól, ha Liese ennyire közel érezné magát hozzá. Még talán azok is, akik esetleg a hiperaktivitását zavarónak találnák, hiszen voltak olyan... kvalitásai, amik egyensúlyozták mindezt. Ami viszont engem illet, tetőtől-talpig, kívül-belül imádtam a lányt. Vagy valami ilyesmi, de kétség sem férhetett hozzá, hogy az elragadó természete és a figyelemre méltó bájai együttesen teljesen levettek a lábamról. Kicsit ijesztő is volt számomra mindez, de ahogy a Chaknával töltött este esetében is, most is inkább bevetettem magam a sodrásba, és hagytam, hadd vigyen az ár. Majd később gondolkodok is :]
- Mikotonak hívják, nagyjából olyan korban van, mint te. Én, nos... szóval érte küzdök itt, hogy hazamehessek hozzá - válaszoltam kissé kelletlenül. Nem kellett volna szóba hoznom, hiszen nem kívántam róla beszélni. Az sem volt teljesen igaz, amit most mondtam róla, bár valamilyen szinten miatta tettem sok mindent. De inkább menekültem előle. Azonban ezt nem mondhattam el így. Senkinek sem beszéltem róla, még Liese sem tudott annyira kizökkenteni, hogy ennél tovább menjek, bár az mindenképp figyelemreméltó, hogy elérte, szóba kerüljön. Viszont ezek a kellemetlen pillanatok is elmúltak, hamar elillant a nyomottá váló hangulatom. Azt hiszem, Liese bármilyen lelki nyomorra gyógyszer tudna lenni a szertelen kisugárzásával.
- Nem te tehetsz róla, valaki megmachinálta a fülkét. Éreztem a jelenlétét kint - nyugtattam meg a lányt, mielőtt magára vette volna. Semmi szükség nem volt rá, hogy hibáztassa magát, különösen mert nem kerültünk veszélybe, sőt. Közelebb kerültünk ahhoz, hogy megszabadulhassunk a kényelmetlen bilincstől, és önmagunk lehessünk újra. Nem is haboztam kérdőre vonni a két jómadarat, akik ugyan meglehetősen furcsán válaszoltak, de a végeredményen mindez nem változtatott.
- Értem... nos... Köszönettel tartozom nektek, amiért megismerhettem ezt a bájos, elragadó leányzót :] - vontam magamhoz gyengéden Liesét a derekánál fogva - Úgy hiszem, erre a bilincsre már nem lesz szükség, hogy együtt tartsatok minket. Már ha... te is így gondolod - fordultam oda a szőkeséghez, és pillantottam rá óvatosan. Bár a válaszában nem kétkedtem, de azért mégis, ezek a nők néha olyan szeszélyesek tudnak lenni :]

by **Chakna** Pént. Jún. 23 2017, 22:52

Nos, miután Liese megnyugodott, ő is felfigyelt a dolgokra, és kérdez, nevezük őket Ikreknek, szóval az Ikrektől.
- Nálatok vannak a nyilak - kezdi az egyik - Ti döntitek el, kinek adjátok oda - fejezi be a másik.
Tachi pedig igyekszik rávenni az Ikreket, hogy megszabadítsanak a lánctól… Sajnos úgy néz ki, hogy hiába. Egyrészt nem látszanak készségesnek… Másrészt amint kimondja hogy már nincs szükség a láncokra… Mindkettő zsebéből előkerül egy az asztalon heverőhöz hasonló kulcs… De ugye, sejtitek, hogy hol van az igazi?
És ekkor az, aki csak bólintott a javaslatra, hogy ti döntsetek, tesz egy újabb javaslatot.
- Döntsön a szép hölgy. - és a másik pedig beleegyezik, és Tachihoz fordul.
- Te viszont, kérlek maradj csendben - Igen, azt mondja kérlek… de talán érdemes inkább figyelmeztetésnek felfogni… Ki tudja, mire képes a dilis íjászpáros? Persze, mindkettő rögtön fel is ajánlja a kezében lévő kulcsot, ha neki adod a nyilakat, Liese De kinek adod? És te, Tachi, hogy segítesz neki a választásban?

by **Lieselotte Sherlock** Pént. Jún. 23 2017, 23:58

Amikor a hugicájáról beszélt majdnem elolvadtam
tényleg van hugija! Annyira megismerném!-gondoltam, de ekkor az arcára néztem és láttam, hogy nem nagyon akar róla beszélni
-ohh ne haragudj, úgy látom nagyon hiányzik neked.... az én tesóim is hiányoznak még a bátyám is, pedig ő.... nos őt megverném szívesen-mondtam viccelődve, hiszen öt éve ő jutatott ide be engem, és bár tényleg rájöttem, hogy szeretem őket, azért egy nagy csattanós nyaklevest megérdemelne.... Fejlesztők.... Mindegy is, mire oda érek úgyis elfelejtem, mit terveztem vele....
Vajon hogy lehetnek most, hogy nézhetnek ki?-kérdeztem tőle, de gyorsan tereltem is a szót.....

-Ohh én nem tudok ilyeneket érzékelni.... megnyugtató akkor, hogy végülis nem én voltam megint ügyetlen....

Aztán Tachi a bilincset kérdezgette a két alaktól
-Hááát az biztos, hogy nem engedlek el csakúgy Tachi....-mondtam elpirulva, hiszen bármennyire is akartam hozzászokni erős karjai ölelése még mindig zavarba hozott...
Végülis csak egy 18 éves lány vagyok.... sosem volt még barátom vagy pasim vagy barátnőm akihez ilyen közel kerültem volna, még csókom sem volt sose senkivel.... és most ez a két alak hirtelen elvisz engem és mellette ébredek....

Aztán a két alak felénk fordult
-Mi választunk? De mégis mit? Mert azt értem, hogy egyikőjüknek kell adni a nyilat, de mi lesz utána? Miért adjam oda?-bombáztam őket meg a kérdéseimmel az alatt a két pillanat alatt amíg majdnem el nem dobtam az agyam a fejlemények hallatán
-Ééééén?-borultam ki a nyílvánvalón, rögtön fenekemre huppanva ~Áucs~
-De miért pont én? És ő miaz hogy nem szólalhat meg? Ha én azt választom hogy megszólaljon?!-borultam ki ahogy a gondolataim kidőltek a számon hadarva....
Majd mintha hirtelen más lettem volna szettem össze magam...
-KHm~ köszörültem meg torkom és álltam fel, játszva a komoly embert, és csípőre tett kézzel kezdtem körülöttük sétálgatni felmérni, mi is folyik itt pontosan, és mi ez a két maskarás alak....
~szedd össze magad Liese, most sok múlik ezen, ne borulj ki, koncentrálj! Figyelj és megoldod! Nincs olyan amit ne lehetne megoldani!-csengett fel bennem édesanyám szavainak a halovány hangja, de ez volt az ami iskolai évem alatt segítettek és sikeresen vizsgáztam minden olyan tárgyból amit talán nem is tudtam rendesen....

Szóval minden apró részletre kitérően kezdtem vizsgálni az alakokat és a helyet, majd egy hirtelen gondolat folytán kiengedtem a hajamat, amit egy elegáns hátrasepréssel tettem a vállam mögé.
-Így na most nézzük csak...-vettem elő komoly hangomat és tettem fel a fontosabb kérdéseket a fentiekből
-Mi lesz ha valakinek odaadom?
közben amikor a hátuk mögé értem kacsintottam Tachi felé, és figyeltem próbál-e nekem valamit mondani...
Persze a láncot nem felejtettem el Wink

így Tachit kézenfogva húztam magam után, elég közel magamhoz, hogy ő is érezze, tényleg elindult bennem valami....

by **Tachibana Makoto** Szomb. Jún. 24 2017, 11:11

Nem enged el... Elmosolyodtam a szavaira, még egy halk kuncogást is kicsalt belőlem. Még, hogy nem enged el. Mintha olyan nagyon magára szeretném hagyni, amikor még előttünk áll a fél nap, hogy együtt lehessünk, jobban megismerjük egymást, és közben remekül szórakozzunk. És akár egy egész éjszaka is... :] Azonban most még dolgunk volt, ugyanis a két dilinyós íjász a felszólalásom ellenére nem döntött úgy, hogy megérdemeljük a szabadságot. Helyette ragaszkodtak ahhoz, hogy döntsünk közöttük, vagyis jobban mondva eldöntsük a vitájukat. Egy meglehetősen bugyuta és értelmetlen vitát... De ami a legszemtelenebb volt, hogy nem dönthettünk együtt, Liesére hárították a felelősséget. Természetesen ez olyasmi volt, amit nem hagyhattam szó nélkül.
- Ti, akiknek mások boldogsága a legfontosabb, képesek lennétek egy ártatlan lány vállára tenni ekkora felelősséget anélkül, hogy előre láthatná a döntése eredményét? Ez nem vall rátok :] - szólaltam meg, hiszen a lány jól láthatóan megijedt egy kissé, és mély töprengésbe merült, pedig szinte semmilyen tény vagy információ nem volt a kezében.
- Legalább mondjátok el, milyen következményei lesznek, ha választ közületek. A tisztesség jegyében - beszélek én a tisztességről, miközben meglehetősen távol álltam ettől a fogalomtól, de Liese megérdemelte, hogy a lehető legtöbb információ tükrében dönthessen. Mindenesetre meglehetősen komikusan festhettünk, ahogy a lány a kezemet fogva körözött az ikrek körül. A döntését én nem kívántam befolyásolni, számomra valószínűleg lényegtelen, kinél vannak azok a nyilak. Ugyanis én a saját kezemben tartom a sorsom, és nem bízom holmi szerelmi bájitalokra. Kezemben tartom... most akár szó szerint is... :]

by Ajánlott tartalom