Re: [JK-küldi] Ámor nyilai

by **Chakna** Vas. Jún. 25 2017, 00:16

- A nyilak segítségével irányíthatjuk, rendezhetjük Aincard lakóinak szerelmi életét - mondják az ikrek, egymás szavába vágva az elhangzó kérdésekre. - Nélkülük káosz lenne. Csak mi tudjuk használni, más kezében nem működik.
Mintha teljesen figyelmen kívül hagynák (vagy csak nem érzékelik?) hogy Liese kiborul, meg úgy egyáltalán, bármit, ami egy normális embernek süt a hangotokból… Minden esetre válaszolni válaszolnak.
- Mert idegesít a hangja, és mert a hölgyek jobban értenek a szerelem dolgaihoz. - válaszolnak teljes egyetértésben, egyszerre Liese hisztérikus kérdéseire, és egyben Tachinak is. Úgy látszik Tachi, vagy nem ismernek téged, vagy csak alábecsülik a tudásodat Wink

Nem akadályoznak semmiképpen, amikor Liese vezetésével elkezditek körbe járni őket. Az asztalon lévő kulcs teljesen "védtelen, igazából el is vehetnétek, ha akarnátok.
Liese felteszi meglehetősen komoly kérdését, de talán kedhetné mással is… khm.. Szóval… Az Ikrek teljes szinkronban válaszolnak, megint:
- Ha nekem adod, megkapod a bilincs kulcsát.
Feltűnt, hogy Liese csak egy nyílról beszél, az Ikrek pedig nyilakról?

by **Lieselotte Sherlock** Vas. Jún. 25 2017, 10:46

Elmerültem a problémában ami nem is volt gond....
Vissza szembe álltam a két alakkal és csípőmre tévő kezemet álltam.
~Valami nem stimmel itt, ez így túl egyszerű, vagy inkább...-Miért kéne választanom közületek? Ha tényleg Azt tudjátok amit mondotok, akkor nem lenne releváns, ha így rendeznétek le bármilyen ügyet is.... bár elismerem frappáns és érdekes módja az emberek összehozásának, de ha az lenne ezzel a cél, hogy egymásba szeressünk, nos akkor felesleges a műsor idelent a nyilakkal...-
Tachi is láthatta, mintha más ember lennék... a gond és megoldása kihozta belőlem most a legjobbat, néha magamtól is megijedek és ekkor szoktam visszahőkölni.... nem is volt másképp most sem, ahogy a srác szemeibe néztem, hogy ő hogy látja a dolgot, a meglepett arca kizökkentett és elpirultam, arcom vörös és forró lett, lábaim remegni kezdtek....
Gyorsan megráztam a fejemet elűzni a gondolatot, a kellemes nap és az új álmom....
~Annyira jó lenne már vele a tengerparton lenni~gondoltam, de egy mély levegő és újra koncentrálni tudtam....

Szemem oda oda tévedt az asztalon lévő "védtelen" kulcsra, de az annyira nyílvánvaló megoldás lett volna, hogy szerintem csapda volt, a két római pedig nem hiába akar meggyőzni, hogy válasszak közülük..... valami, valami itt nem volt rendjén, és egy módon tudhattam meg Tachi mit szólna az egészhez amit kitaláltam.....

Még vöröslő arcommal szemébe néztem és ajkait egy forró csókkal jutalmaztam, majd kissé felágaskodva az arcára is adtam egy puszit és a fülére is, amikor húztam el a számat súgtam neki:
-az asztalról elvegyük?-majd álltam meg újra normálisan megszólalva a két alak felé:
-ohh öhm.... elnézést nem bírtam ellenállni neki-kulcsoltam át Tachi egyik karját, és várva, hogy vagy elvegye azt a kulcsot vagy bólintson vagy valami....

by **Tachibana Makoto** Vas. Jún. 25 2017, 12:55

Felnevettem, ahogy az ikrek megindokolták, miért Liesére bízzák a választást. Idegesíti őket a hangom, hát ez felettébb mókás volt :] Egyébként nem lőttek nagyon mellé, mert engem valójában nem érdekelt, kié lesznek a nyilak, és az sem igazán, hogy mi lesz, ha az egyikük, vagy a másik kapja meg őket. Csupán azért kardoskodtam amellett, hogy előálljanak a farbával, hogy Liese ne érezze magát rosszul, mert egy ilyen súlyosnak beállított döntést a nyakába sóznak. Valódi választ pedig nem kaptunk, mi több, csak azt mondták el, amit már eddig is tudtunk a szerelem ókori istenéről, és a róla szóló mítoszról.
A lány szavai egyébként sokban hasonlítottak az én véleményemre. Én már az elejétől kezdve úgy sejtettem, hogy mi lettünk az ikerpár kiszemeltjei, és mivel a módszereik meglehetősen hatásosnak bizonyultak, így én sem értettem, mi a további szerepe ezeknek a nyilaknak a mi történetünkben. Miért ragaszkodnak hozzá? A nagy töprengésben hirtelen le se esett, mit mondott Liese, csak pillanatokkal később. Noha eddig is nyilvánvaló volt, kimondva mégis más, így széles mosolyt csalt a szavaival az arcomra.
A megoldás pedig ennél minden bizonnyal sokkal egyszerűbb, és mi bonyolítjuk túl azzal, hogy túlgondoljuk az egészet. Ott a kulcs az asztalon, Cupido pedig csak annyit kért, hogy hozzuk vissza a nyilait. Márpedig a nyilak itt voltak, egy Liese kezében, a másik pedig az én zsebemben. Két nyíl, két dilinyós íjász, egy isten két névvel és két alakban. És csók. Nem, erre egyáltalán nem számítottam. A fantáziámban már tervezgettem, hol és mikor fogom először megcsókolni, de azzal nem számoltam, hogy ő veszi magához a kezdeményezést, de még ha igen, akkor se itt és most. Természetesen teljesen meglepett, de mivel én nem olyan vagyok, aki egy ilyen momentumtól zavarba jön, és fél óráig magához se tér, a pillanatnyi döbbenet elmúltával boldogan viszonoztam a csókját. Mintha eperízűek lettek volna az ajkai :] Az élvezeti értékből csak az vont le, hogy a jelenet valójában azért volt, hogy be tudjon csempészni egy kérdést. Nem mondom, hogy nem zavart, de úgy véltem, azért is kaptam tőle csókot, mert szeretett volna adni, és nem csak azért, hogy sunyiban belevegyen a döntésébe. Úgyhogy én is adtam neki egy afféle alibi puszit az arcára, mielőtt súgtam neki.
- Megpróbálhatjuk - helyeseltem, majd a zsebembe túrtam, és kivettem a cukrászdában kapott nyilat. Letettem az asztalra, és ugyanazzal a mozdulattal emeltem el onnan a kulcsot, majd szembefordultam Liesével, és megpróbáltam beilleszteni a bilincs zárába az apró tárgyat. Hátha nyitja.

by **Chakna** Vas. Jún. 25 2017, 13:59

Nos hát… még mindig ugyan a körül a kérdés körül fogortok: Miért?... De biztos hogy érdemes megpróbálni megérteni két láthatóan zakkant ember gondolkodását? Mindenesetre az Ikrek úgy tűnik erre kérdésre még Liesnek sem fognak válaszolni. Csak felé fordulnak, és annyit mondnanak: Válassz.
De már egyáltalán nem vagytok kiváncsiak ki kicsoda? Melyik Cupido és melyik Ámor? Ti tudjátok…
Elég ügyesek vagytok, úgyhogy Tachi el tudja venni az asztalról a kulcsot… Ami bizony nem nyitja a zárat…

Ha véletlenül arra tévedne bármelyikőtök tekintete, ahol a nyuszis ruha és a fényképkristályok vannak… Mintha valami furcsa lenne a ruhánál…

by **Lieselotte Sherlock** Vas. Jún. 25 2017, 20:58

Ezek az ikrek tényleg idegesítőek.... miért titkolóznak és miért nem válaszolnak.... programhiba?....neeem az túl nyílvánvaló lenne..... mit nem veszek észre?

Néztem körbe megint a szobában és akkor ugrott be egy ötlet... De mielőtt elindult volna Tachi kipróbálta a kulcsot betette és elakarta fordítani.... Nem jó....
-Ne úgy fordítva!-kaptam ki a kezéből és próbálgattam...
-Nem jó a fenébe is.....-nem akartam választani közülük... és frusztrált, hogy az egyetlen esély ami ez volt hivatott biztosítani nem jó....
Tachinak súgtam:
-két nyíl van nem? add ide kérlek kipróbálok valamit...
Amikor Tachi odaadta a másik nyilat figyeltem fel a kupacra és mintha valami nem lenne vele minden rendben....
-Tachiii ott lehet van valami! ugye nem egy egér vagy pók?-kérdeztem tőle bár tudtam ő sem tudja a választ, de rá akaetam venni, hogy ő nézze meg... én aggódó arccal követem ha megteszi ezt értem....

A tervem úgy néz ki addig várat magára amíg meg nem tudjuk mi is van ott.... Ha egér van a nyuszi ruhában én tuti vissza viszem Tachival.....
Aggódó és félő arccal közelítek Tachival arra ha ő is akarja, de én feszesen tartom a láncot annyira lemaradok amennyire lehet....
-Nagyon vigyázz! ha egér az én sikítok! Ha pók akkor is!

by **Tachibana Makoto** Vas. Jún. 25 2017, 23:14

Nos, túl egyszerű lett volna. Azonban meg kellett próbálni, hiszen miért is ne? Hátha ennyire egyszerű. De ennél nem lehetett sokkal bonyolultabb a "megoldás". Ennek ellenére nem gondolkodtam rajta. Nem egy feladványt, egy őrült rébuszt jöttem megfejteni. A figyelmem szinte teljesen lekötötte Liese. Még mindig az iménti csók járt a fejemben, miközben az ő ügyködését bámultam. Elbűvölő volt, ahogy törte a fejét, vagy ahogy kicsit ideges lett a sikertelenség láttán. Minden idegszálán azon volt, hogy megszabaduljunk a bilincstől, és saját akaratunkból képezzük meg azt a láncot, avagy köteléket, ami összeköt minket. Vagy valami ilyesmi.
- Itt van - nyomtam a kezébe a cetlit, kíváncsi voltam, mit talált ki. Ránéztem az ikerpárra. Tulajdonképpen mindegy, kinek adjuk oda a nyilakat, nem? Hiszen ugyanaz a személy :] A kérdés valóban az talán, hogy hány nyíl van a kezünkben. Én is kettőre emlékeztem, meg a harmadikra, ami nem öltött fizikai formát. Liese szavaira a kupac felé fordítottam a fejem, majd kicsit ráncoltam is a homlokom rajta, mert volt ott valami, aminek nem kellett volna ott lennie. Nem, nem a pókra vagy az egérre gondolok, hanem magára a ruhára, aminek nálam kéne lennie. Szó nélkül közelebb mentem, valószínűleg gyorsabban, mint azt a lány szerette volna, tekintve hogy én egyáltalán nem tartottam attól, ami ott van. Akár egér, akár pók.
- És ha csótány? - kérdeztem vissza, majd elvigyorodtam, és leguggoltam az itemekhez, hogy felfedezzem, mit látott meg Liese. De hogy került ide a nyusziruha? :]

by **Chakna** Hétf. Jún. 26 2017, 14:55

Tachi odament a ruhához, ami valahogy odakerült. Valószínűleg az esésnél történt valami, és akkor esett oda. De nem is ez az érdekes. Hanem az, hogy a ruhába akadva talál egy újabb nyílvesszőt… És ha jobban megnézed a fotókristályokat… Minden fotón, amit csináltatok, szintén van egy… Igen, azt hiszem, van nálatok egy tegeznyi nyílvessző
És már csak egy kérdés maradt. Kinek adjátok oda? Cupidónak, aki ha minden igaz összezárt titeket, vagy Ámornak, aki valószínűleg a kellemes napotokért felelős? És vajon kinél van a jó kulcs? Annál aki a bilincset rátok rakta, vagy annál, aki idevezetett titeket?
Persze… előbb tisztázni is kéne ki kicsoda Megsúgom: nem nehéz megtudni Az Ikrek mostmár csendben várják, hogy Liese kérdezzen, vagy valamelyiküknek oda adja a nyilakat.

No, kezd már összeállni a kép?

by **Lieselotte Sherlock** Hétf. Jún. 26 2017, 21:12

Elék sokat gondolkodtam mitévő legyek, de a frappáns első ötletem mellett maradtam... Tachi ahogy odament viszont a kupachoz kellemetlen fejlemények következtek a számomra...
Kerekedő szemekkel nézem ahogy a rengeteg nyíl előkerült és ez nem volt nekem jó....

Az arcomra kiült a döbbenet és nem tudtam mitévő legyek.....

Szomorkás arccal néztem Tachira és ezt mondtam neki:
-Tachi nem tudom jó ötlet megpróbálnom, kérlek ne haragudj meg rám nagyon ha nem jól döntök...

Komoly és elhatározott arcot vágtam hirtelen és úgy döntöttem megpróbálom először a már sokat emlegetett tervemet...
A soksok nyilat kétfelé osztom és egyszerre próbálom, tökéletesen egyszerre odaadni egyszerre a két tagnak hátha működik....

Aggódó szemeim árultak el egyedül, hogy mennyire félek is a dologtól, de alapvetően bíztam benne, hogy működni fog
-Végülis ti ketten egyek vagytok.
Jelentettem ki és ahogy a kezüket megérintette a két kupac nyíl én egyik szememet becsuktam és igyekeztem félrenézni... bár nem tudom miért....

Lassan óvatosan, csaknem harapják le a fejem.....

Tachi közben végig mellettem állt, remélem érti mire gondolok és nem csak badarság.... óhjaj segíthetnél nekem....-gondolam

by **Tachibana Makoto** Hétf. Jún. 26 2017, 23:20

Azt kell mondjam, Liesének jó szeme van. Persze normál körülmények között minden bizonnyal én is kiszúrtam volna, de tekintve, hogy minden figyelmemet a lánynak szenteltem, így nagyon sok... képességem csupán alacsony hatásfokon működött. Ez aggasztó volt, ugyanakkor Liese menthetetlenül vonzotta a tekintetem, és én nem is bántam, hogy megvolt ez a tulajdonsága. Egyébként nyílvesszőt találtam, nem pókot és nem is egeret, amit aztán felmutattam, hogy ne aggódjon, nem fogja megenni semmi sem a lábkörmét :] Így, hogy a figyelmemet az itemek halmára összpontosítottam, már nem volt nehéz kiszúrni a képeken szereplő nyilakat, de mégis inkább azon aggódtam, hogy nem esett-e kár a nyusziruhában. Ezt még Liesének viselnie kell :]
- Szóval itt az a tegeznyi nyíl - sóhajtottam fel, majd talpra álltam. Ekkor jutott eszembe, hogy a szőkeség még nem is látta az első levelet teljes egészében, csak azt tudja, hogy Cupido írta, meg talán elcsípett egy-két félmondatot. Nem mintha túlságosan számítana.
- Bármit is készülsz tenni, én melletted állok :] - biztattam, bár egy hatalmas kérdőjel lehetett most a két szemem helyén, ugyanis el nem tudtam képzelni, mi lehet az, amitől ennyire tart. Mit tud itt csinálni azzal az ártatlan természetével, ami bajt okozhat? Túl cukin néz rájuk és cukorbetegségben meghalnak? :] Na persze ahogy elkezdett ügyködni, gyorsan rájöttem, mit akar, úgyhogy hátulról finoman átölelve őt, kedvtelve nézegettem, ahogy rendezkedik, aztán óvatosan megpróbálja átnyújtani a nyilakat a két rosszcsontnak.
- Csak bátran. Én is így tennék a helyedben :] - mondtam, picit megszorítva a vállait, hogy érezze, vele vagyok és nem kell félnie. Igaz, én nem körülményeskedtem volna ennyit, egyszerűen ott hagytam volna mindent az asztalon, és válogassák ki a kedvük való nyílvesszőket :]

by **Chakna** Hétf. Jún. 26 2017, 23:44

Zárókör

Nahát… Teljes egyetértésben meglehetősen érdekes dologgal próbálkoztok… Be is válik… Annyira, hogy az ikrek meg sem tudnak szólalni, de összeborulnak, és mintha nem is veszekedtek volna nemsokkal ezelőtt. Sikerült rendeznetek a családi perpatvart?
Mindkét kulcsot megkapjátok, de legnagyobb meglepetésetekre egyik sem nyitja a zárat…
Most az érkezitek, hogy mi a franc?, ugye? De ne aggódjatok, mert egy eddig észrevehetetlen ajtón sietve belép egy harmadik alak, jellegtelen arccal. Nem mond semmit, talán nem is tud, csak a kezetekbe nyom egy borítékot, és bocsánatkérően hajlong.
A borítékban találtok egy kulcsot, ami teljesen egyszerűen néz ki, ellentétben a bilinccsel. Na, ez nyitja a bilincset, ha kipróbáljátok. A borítékban ezen kívül van egy levél is, melynek a szerzője elnézést kér tőletek a kellemetlenségekért, amit az öccsei okoztak. Ellopták az egyik bilincsét, de ˙a kulcs pedig nála maradt (tényleg dilinyósok ezek ketten… )

Szabadok vagytok, és bár lassan este van, elég időtök maradt a napból, hogy még csináljatok valamit közösen

//Köszönöm a lelkesedést, és a kreativitást ^^ //

by **Lieselotte Sherlock** Kedd Jún. 27 2017, 10:42

Tachi... nem is tudja milyen jó érzés volt tőle a megnyugtató szavait hallani, segített benne nekem, hogy biztos legyek magamban és hogy megmerjem lépni a tervemet....
Annyi dolog sülhetett volna el rosszul attól, amit készültem tenni, meg sem tudom számolni.... kiszámíthatatlan volt, elvégre akár csalás is lehetett volna.....

Kicsit sokáig tartott amíg rendezgettem a nyilakat, de megérte, egyenlően sikerült elosztani és amikor át akartam adni.... Nos Tachi megragadt amitől majdnem kiugrott a szívem a helyéről, de folytattam amit elkezdtem....

Aztán amikor a nyilakat megfogták, úgy vert a szívem majd felrobbant...
Mi lesz ha nem sikerül? Mi lesz ha sikerül, de nem jól.....
Szóóval túl sokat aggodalmaskodtam az egészen.... A két testvér vagy iker amikor megkapták a nyilakat egymásnak borult és odaadták a kulcsokat én megfogtam őket és meghatódva néztem a jelenetet
-Ohh de aranyosak így együtt, hát nem? Mintha semmi gond nem lenne a világon...
Akaratlanul is a testvérek látán engem is elfogott az ölelhetnék, így a mellettem álló férfira hagyatkoztam és átkulcsoltam őt annyira szorosan amennyire lehetett...

Utána ébredtem rá mi történt, amikor hirtelen elpirultam és elengedtem őt...
-Öhh, öhm -köhhintettem - szóval tessék próbáld ki az egyik kulcsot-mondtam elpirulva és miután odaadtam neki én bütykölni kezdtem... talán fel sem tűnt, hogy a nyelvem kilógott egy picit ahogy küzdöttem a zárral
-Nem jóóó.... a tiéd?-néztem rá kiábrándultan... persze nála volt egy kulcs de amikor megtudtam az sem nyitja.....

Rettentően mérges és kiábrándult és ideges és reményvesztett voltam.... Tachi szemébe néztem, már-már a sírás szélén voltam.... Nem tudtam mit tegyek így hamar átöleltem és pityeregni kezdtem....
-Most mi legyen? Mit tegyünk?

by **Tachibana Makoto** Kedd Jún. 27 2017, 16:02

Tessék :] Liesének igazán nem volt miért aggódnia, ahogy az ikreknek se volt oka a veszekedésre. Mindkettejüknek jut nyílvessző, lövöldözhetnek kedvükre. Talán nem is gondoltak arra, hogy megoszthatják egymás között a nyilakat, de ezért vagyunk itt mi, az intelligens felnőttek, akik utat mutatnak nekik. Bevallom, engem nem érintett meg úgy az összeborulásuk, talán azért, mert hiába voltak testvéreim, ilyesmit nem tapasztalhattam. Még csak nem is arról volt szó, hogy állandóan veszekedtünk volna, egyszerűen semmilyen kapcsolat nem alakult ki közöttünk. Kivéve a húgomat, de ő... speciális eset volt. Viszont aggasztani nem kívántam Liesét, így én is mosolyogva néztem a jelenetet, és viszonoztam az ölelését. Utóbbit legalább őszintén meg tudtam tenni :]
- Oh, valóban, kulcsok - bólintottam, de csak mosolyogva néztem a lányt, Nagyon édes volt, ahogy zavarba jött, mert akaratlanul is magához szorított. Pedig ennél sokkal meredekebb dolgokat is tett már. Az idilli pillanatot csak az zavarta meg, hogy várakozásainkkal ellentétben nem tudtuk kinyitni egymás bilincsét a kulcsainkkal. Nem élhettük át a szabadság érzését együtt.
- Cseréljünk - mondtam, hátha másodikra sikeresebbek leszünk. Mindenképp arra törekedtem, hogy egymás zárát nyissuk ki, de a kulcs se így, se úgy nem illett a zárba. Nem lehetett rendesen bedugni, nem fordult el. Tanácstalanul néztem az ikrekre, akik már nem is törődtek velünk. Három kulcs, és egyik se nyitja? Ez nem jó tréfa. Önmagában az, hogy egymáshoz ragadtunk, még nem is zavart, de a bilincsek meglehetősen kényelmetlen viseletek voltak.
- Nyugodj meg, találunk megoldást - igyekeztem csitítani a lánykát, miközben pörögtek odabent a fogaskerekek. A legtriviálisabb megoldás az lett volna, ha egyszerűen csuklóból levágom a kezem, de azt hiszem az egy kicsit ijesztő lett volna Liese számára, így elvetettem. Ééés... nagyjából eddig jutottam, amíg a kezembe nem került a boríték.
- Nézd csak - emeltem ki a kulcsot belőle, majd a sietve távozó alak felé pislantottam. Na ha ez sem nyitja, akkor fogom az ikreket és fejjel lefelé lógatom őket, amíg nem tesznek vallomást :] Fogtam a lány kezét, bedugtam a kulcsot a zárba, nyeltem egy nagyot, és fordítottam rajta. Halk kattanás, a bilincs pedig elengedett. Felcsillant a szemem az örömtől, gyorsan átadtam neki a kulcsot, hogy ő is kinyithassa az enyémet, majd átöleltem és forrón megcsókoltam a bájos teremtést, mintegy ünnepelve a szabadságunk.
- Hová menjünk most? :] Tudok egy szép tavat, vagy akár megtaníthatlak fegyvert forgatni is, vagy elmehetünk egy... alkonyati piknikre valami parkba, de akár egy fogadóban is lepihenhetünk, úgyis volna még egy meglepetésem a számodra. Annyi mindent szeretnék veled csinálni... :] - hadartam sugárzó arccal. Most, hogy azt tehettünk, amit akartunk, különösen lelkes lettem.

by **Lieselotte Sherlock** Kedd Jún. 27 2017, 16:32

Nekem is hasonló gondolatok forogtak a fejemben mint Tachinak, de nem akartam azért levágni a kezemet.... Tudtam nem fájt volna, nade mégis az elég morbid megoldás, előbb megyek neki az ikreknek.....
Igyekeztem megnyugodni és egy pillanatra sikerült is amikor az alak a kezébe nyomta a levelet és mielőtt még megnézte volna hozzátettem:
-Ha megy tovább a küldi én megyek....-már nem volt időm befejezni, de Tachi látta rajtam az idegességet valószínüleg...
De hálaaa a jó égnek meglett a kulcs és az új társam hamar le is szedte rólam a bilincset... A szabdság érzése oly nagy volt elöntött és hamar vidám és boldog lettem megint, eufória és katarzis ért egyszerre.... Majd a kezembe adta a kulcsot és akaratlanul is elgondolkodtam egy huncutságon Razz

Így hogy nálam a kulcs hozzákötöm az egyik testvérhez és vele kellene maradnia örökre.... Najó ez túl durva lett volna, de azért súgtam neki valamit mielőtt elengedtem:
-Szerinted a két rosszcsontot össze tudnánk bilincselni? A kulcs nálunk Razz

Végülis nem rossz ötlet és kíváncsi vagyok mit szól hozzá... arcomon a huncutság látszott, de nem haboztam tovább és elengedtem a lovagomat, aki oly sokat szenvedett tőlem a mai nap.....

Majd meglepett, de nem zavart a tette... az ölelése és forró csókja oly jól esett, elolvadtam tőle, és én sem tudtam ellenállni a szenvedélyes csóknak... nyelvünk mintha eggyé forrt volna és annyira átjárt a boldogság és a szebadság, és a szeretet.... Nem tudtam mit akarok tenni Tachival de nem is engedtem el jópár percig, csókja édes volt többet akartam belőle.....Aztán ő megszakította a pillanatot... arcomra kiült a csalódottság, de mégis boldog voltam, nagyon boldog.... nem akartam, hogy a nap véget érjen és nem is engedtem volna, hogy véget érjen....
Szerencsémre az ötleteket Tachi adta és én gondolkozóba estem, majd feleltem...
-Hááát mit szólnál a tóparthoz és ott eltöltenénk a napnyugtáig az időt a soksok dologgal amit javasoltál.....

Nem tudtam választani, telhetetlen voltam most, és még oly sok időnk volt egymásra, vagyis szerintem sok....
Igen-igen amikor felértünk én megragadtam a kezét és rögtön húzni kezdtem magam után egy padhoz, oda leültem vele és azt mondtam:
-Mit szólsz hozzá? akkor a tópartot amit mondtál és naplemente?
Megvártam a válaszát és úgy döntöttem, hogy oda kicsit kényelmesebben öltözködöm fel, mondjuk ha máshova vinne akkor is.....
Kedvenc Fehér szoknyámat vettem fel mellé pedig egy sárga toppot, persze itt Aincradon ez nem okozott gondot, két gombnyomás és kész.... Reméltem nem ábrándítom ki, de a tópart olyan lehetőséget adott, amit nem akartam kihagyni, és bár a másik fekete rucim volt ami rajtam szokott lenni, ez a hétköznapi ruha lehet most alkalmasabb volt az alkalomra, hajamat vissza felkötöttem és engedtem a mellettem ülő lovagnak, hogy vezessen....

by **Ronye Arabel** Kedd Jún. 27 2017, 20:44

Na, akkor próbálkozzunk...

Alap jutalmak

Lieselotte Sherlock: 265 exp (+40 exp kreativitás és aktivitésbónusz), 320 arany
Tachibana Makoto: 265 exp (+ 40 exp kreativitásért és aktivitásért), 320 arany

Ércek és növények

Tachibana Makoto:
Érclátás: Tier 3, 240 -> 260
7 Halvány Holdkő 4 Jeti Bőr 2 Topáz 2 Opál 5 Aranyérc
Növénylátás: Tier 2, 189 -> 200
5 Vastag Tövisgyökér 2 Faeno Ág 2 Vörös Gomba 7 Nihil Levél 4 Óriás Pitypang

Hallgatózás

Tachibana Makoto (Hallgatózás 3. szint): ingyen dobhatsz egy tárgy infót, mindegyik kockánál egyet levonva.

Köszönöm nagyon szépen a lelkesedést ^^

by Ajánlott tartalom